HU196283B - Self-feeding apparatus for feeding powdery fodder at the raising of small animals - Google Patents

Description

A találmány önetető berendezés kisállatok, főként laboratóriumi rágcsálók ketreces tartásánál porszerű takarmány etetéséhez, amely a ketrec oldalához csatlakoztatható és amelynek fölül nyitott takarmánytároló tere van.

Laboratóriumi állatkísérletekhez nagy mennyiségben vesznek igénybe rágcsálókat, pl. egeret, patkányt, tengerimalacot, nyulat. Ezeket az állatokat egyenként vagy néhány fős csoportokban ketrecekben, ellenőrzött körülmények között tartják. A kísérletek során az állatokkal olyan takarmányt etetnek, amely pontosan meghatározóit mennyiségben valamilyen hatóanyagot (gyógyszert) tartalmaz. A hatóanyag megfelelő elkeveredése érdekében porszerű takarmányt alkalmaznak, azonban, mivel a porszerű anyag etetése számos, eddig megoldatlan problémával jár, a takarmányból tablettákat vagy rudacskákat sajtolnak és így helyezik be valamilyen tartóeszköz, pl. drótkosár vagy hasonló segítségével a ketrecbe. A tabletták vagy rudacskák sajtolásánál azonban előfordul, hogy az egyes darabok, vagy a darabok egyes részei nem egyforma mennyiségben tartalmazzák a hatóanyagot, ami befolyásolja az ízt, és az állatok a kevesebb hatóanyagot tartalmazó tablettát, vagy tabletta-részt fogják elfogyasztani, mert az pl. kevésbé keserű. Éppen ezért kívánatos lenne, hogy az állatokat porlakarmánnyal lehessen etetni, amiből nem tudják kiválogatni a jobb ízű, kevésbé keserű, tehát kevesebb hatóanyagot tartalmazó részeket.

A porszerű takarmány azonban összetapadásra és boltozódásra hajlamos, aminek következtében a jelenleg ismert önetetők tárolóterében fennakad, nem jut le oda, ahol az állatok hozzáférnek, így bár az önetetőben van elegendő takarmány, az állatok éhen pusztulnak. További nehézséget jelent a porszerü takarmány etetésénél, hogy az állat szőrzetére, főként a mellső lábaira rátapad. Az állat szőrzetére tapadó takarmányt az etető berendezésből magával viszi az életterébe, ezáltal ez a takarmánymennyiség egyrészt veszendőbe megy, másrészt szennyezi az életteret. Ez különösen akkor jelent hátrányt, amikor laboratóriumi kísérleti állatokat - pl. egér, patkány, tengerimalac, nyúl — hiteles mérések elvégzése céljából kell ellenőrizhető körülmények között tartani, vagy pedig értékes állatokat kívánunk maximális higiénés körülmények között tartani. Ezekben az esetekben fontos, hogy az állat etetése racionálisan, minimális emberi beavatkozással, maximális higiéniával történjen: az önetető berendezés takarmánytároló terében hosszú időre elegendő táplálék férjen el, takarmányveszteség ne legyen, takarmány az állat életterébe ne kerülhessen, cs a lakarmánytárolólérbcn a takarmány bollozódása ne következhessen be. A laboratóriumi kísérletek esetében pontosan mérhetőnek kell lennie az elfogyasztott takarmány mennyiségének, vagyis takarmány a rendszerből nem kerülhet ki: ha a megtöltött önclelő berendezés súlyából visszamerjük a kísérlet utáni súlyt, azt az értéket kell megkapnunk, amit a kísérlet időtartama alatt az állat a takarmányból elfogyasztott.

Ketreces állattartáshoz ismert olyan önetető - pl. a 178 979 sz. magyar szabadalmi leírásból - amely a ketrec oldalára belül felfüggeszthető és hátfalból, etetővályúból, oldalfalból, mellső falból, valamint lengő garatlemezből áll. A lengő garatlcmez van hivatva meggátolni, hogy az egymással párhuzamos hátfal és mellső fal között a takarmány boltozódjék. A garatlemez befelé nyúló garatlemezbordákkal van ellátva, amelyek elctőálláshclyekct határoznak meg. A fölül nyitott takarmánytároló tér a függőleges hátfal és a lengő garaílemez között helyezkedik el, amely utóbbi alul leszűkíti azt, igy porszerű vagy ahhoz közeli szemcseméretű takarmány ott összetapadhat, boltozódhat. Ez az önetető nem biztosítja, hogy az állatok életterébe ne kerüljön takarmány, a vályúból a takarmány könnyen kihullik, ill. evés közben az állatok onnan kikaparják, a kikapart takarmány így egyrészt veszendőbe megy, másrészt fennáll a veszély, hogy ürülékkel szennyeződik és ha ezt az állatok elfogyasztják, beteséget okozhat.

Ismert tobábbá a T/22 283 közzétételi számú magyar szabadalmi bejelentésből olyan adagolóteres nyúl önctctö, különösen granulált táp etetéséhez, amelynél a takarmány szennyeződésének és kikaparásának a veszélye ki van küszöbölva azáltal, hogy az önetetőt alkotó etetővályű és az adagolótér közötti válaszfal tápadagoló gátként van kialakítva, az etetővályú mellső lemeze visszahajlitott kaparásgátlóként szolgál A nyúltartásnál problémát jelentő elporlott táp az adagolótér és az etetővályű szitaszerűen kiképzett fcnéklcmczén keresztül kihullik. Ennél a megoldásnál a felül nyitott adagolótér lefelé szűkülő, tehát ha tapadásra hajlamos, vagy porszerű takarmányt töltünk bele, fennáll a boltozódás veszélye. Továbbá nincs megoldva a szitaszerű fenéklemezen keresztül kihulló takarmány gyűjtése, így az veszendőbe megy.

Végül ismert a 3 106 509. számú NSZK-beli szabadalmi leírásból egy olyan, szemcsés takarmány etetésére alkalmas berendezés, amelynél a takarmánytároló fölül nyitott, oldalfala, fenéklapja, az oldalfalban kialakított etetőnyílása, valamint az etetőnyílást leszűkítő ferde terelőlapja van. Az etetőbeiendezést a ketrec tetejéhez erősítve befüggesztik, és felül nyitott, ráccsal lefedett végen időnként kis mennyiségű szemcsés (granulátum, sajtolt rudacskák) takarmányt juttatnak a bevezetőgaratba, amely alul egy ferde, a garatot leszűkítő felülettel van kiképezve. Ez a ferde felület ellentétes dőlésű, mint az alatta elhelyezkedő ferde terelőlap, amely így a szabadeséssel lejutó szemcsés takarmányt kaszkádvezcléssel tereli. A ferde terelőlap az etetőnyílást annyira leszűkíti, hogy az állat csupán a táplálkozáshoz szükséges mértékben hatolhat be a takarmánytároló térbe. A takarmány kikaparását az etetönyílás előtt elrendezett küszöb akadályozza. Ez a berendezés - bár meggátolja a takarmány kihordását, kikaparását - nyilvánvalóan nem alkalmas porszerü takarmány etetésére, mivel mind a hengeres bevezetőgarat, mind pedig a garatot leszűkítő ferde felület és a ferde terelőlap gátolja az összetapadásra hajlamos porszerü takarmány akadálytalan lejutását, ezáltal az felboltozódik, és az állat nem képes hozzájutni. Különösen nem alkalmas ez. a berendezés arra, hogy az állatkísérlet során hosszabb időre elegendő takarmányt egyszerre befogadjon és a kísérleti időtartam alatt lényegében felügyelet nélkül folyamatos etetést biztosítson.

A fentiekből kitűnik, hogy a bevezetőben említett követelményeknek az eddig ismert megoldások egyike sem felel meg teljes egészében.

A találmány feladati·!·, hogy o’ya’y kbslbí&k, fő-23 1 ként laboratóriumi rágcsálók ketreces tartásánál porszerű takarmány etetéséhez alkalmazható önetetö berendezést hozzon létre, amely alkalmas ketrecben egyesével vagy néhány fős csoportban tartott állatok veszteségmentes, higiénikus, folyamatos etetésére. Ehhez kettős feltételt kell teljesíteni: egyrészt arról kell gondoskodni, hogy a takarmány akadálytalanul eljusson az etetőtérbe, ne boltozódjék, ne legyen a! takarmánytároló térbén holttér, másrészt arról, hogyj az állat ne tudja kitúrni, kikaparni a takarmányt az! etetőberendezéseken kívülre.

A találmány értelmében a kitűzött feladatot olyan, kisállatok, főként laboratóriumi rágcsálók ketreces tartásánál porszerű takarmány etetéséhez alkalmazható önetető berendezés létrehozásával érjük el, amely a ketrec oldalához csatlakoztatható és amelynek fölül nyitott takarmánytároló tere és a takarmánytároló térbe benyúló, egy férőhelyes eletőteret meghatározó terelőlapja van, az etetőtér befelé hajló peremű küszöbbel van ellátva, és a takarmánytároló tér alul fenéklcmczzcl van lezárva, és amelynek az a lényege, hogy a takarmánytároló tér lefelé bővülő palásttal van határolva, és ugyancsak lefelé bővülő keresztmetszetű teret határoló terelőlapja van. Előnyös, ha a terelőlap olyan lefelé bővülő kúp- vagy csonkák úp-szelet, amelynek kúpszögc kisebb, mint a palást kúpszöge és alapja olyan parabolával határolt idom, amely az etetett rágcsáló fejének körvonalához igazodik. Annak érdekében, hogy az állat csak a táplálkozáshoz szükséges mértékben férhessen az etetőtérbe, célszerű, ha az etetőtér külső széle és a terelőlap közötti legnagyobb távolság lényegében az etetett állat tarkójától az orrcsúcsáig terjedő távolsággal azonos. Célszerű továbbá, ha a terelőlap alsó széle és a fenéklemez közötti távköz kisebb, mint az etetett állat legnagyobb fejszelvénye. A találmány egy előnyös kiviteli alakjának az etetőtéren keresztben átvezetett, a terelőlapban billenőmozgást megengedő módon rögzített, a takarmánytároló térbe benyúló boltosodásgátló eszköze van. Végül célszerű, ha a találmány szerinti önetető berendezésnek az etetőtér elé kapcsolt, lábráccsl és védőráccsal ellátott takarmánygyűjtő tere van.

A találmányt a továbbiakban célszerű kiviteli változatok kapcsán, a csatolt rajzok alapján ismertetjük részletesen. A rajzokon:

az 1. ábra a találmány szerinti önetetö berendezést vázlatos hosszmetszetben mutatja;

a 2. ábra az 1. ábra szerinti A-A metszet; a 3. ábra a találmány szerinti önetető berendezés egy eltérő kiviteli alakját mutatja, amely takarmánygyűjtő térrel is el van látva;

a 4. ábra egy, a 3. ábra szerintihez hasonló kiviteli alakot perspektivikus nézetben ábrázol;

az 5a - c ábrák a találmány szerinti boltosodásgátló egy lehetséges kialakítását mutatják elölnézetben, oldalnézetben, ill. fölulnézetben.

Λ találmány szerinti önetetö berendezés legegyszerűbb kiviteli alakja az I. cs 2. ábrákon látható. Az önetető berendezésnek fölül nyitott takarmánytároló 'tere van, amelyet lefelé bővülő 2 palást vesz körül. A 2 palás? az 1. és 2. ábrákon látható esetben egyik oldalán hegyőrt csonkakúp, aholis a begyürt rész 7 terelő4 lap ít alkot és lefelé bővülő 6 etetőteret határoz még, mivel a 7 lerelőlap lényegében kúpszelet alakú. A 2 palistot alkotó csonkakúp β kúpszöge nagyobb mint a 7 terelőlapot alkotó kúpszelet a kúpszőge és a 7 terelőlap vízszintes szelvénye lényegében parabola alakú, mivel ez felel meg legjobban a rágcsálók fejformájának. A 6 etetöteret clöl egy befelé hajló peremű 9 kiiszöh határolja. A 7 terelölap 8 alsó széle a begyörésböl adódóan hátrafelé ferdén emelkedik, azonban úgy van kialakítva, hogy legmagasabban fekvő pontja is lejjebb helyezkedik el, mint a 9 küszöb szintje. A 6 eletőtérnek a 9 küszöb által meghatározott külső széle és a 7 terelőlcmez közötti legnagyobb a távolság úgy va ι beállítva, hogy az állal csak a táplálkozáshoz szükséges mértékben tudjon benyúlni az etetőtérbe. Érnek a feltételnek olyan a távolság felel meg, amely lényegében a mindenkori etetett állat tarkójától az orrcsúcsáig mérhető távolsággal azonos. Az 1 takarmánytároló teret alul 4 fenéklemez zárja le, amely lehet vízszintes, vagy enyhén az etetőter irányában lejtő. Λ 7 tcrclőlemez R alsó széle és a 4 fcnéklemcz közötti legnagyobb h távolság úgy van megválasztva, hogy a nyíláson keresztül az állat ne férjen át. Ennek a feltételnek olyan b távolság felel meg, amely kisebb, mint az etetett állat legnagyobb fejszelvénye. (Figyelembe kell venni ugyanis, hogy a találmány szerinti önetetö berendezést főként laboratóriumi rágcsálók, többek között patkány etetéséhez alkalmazzuk, és ezeknek az állatoknak sajátossága, hogy kaparnak, sőt igyekeznek akár a takarmányon keresztül is kirágni magukat a zárt térből.)

Itt jegyezzük meg, hogy az önetető berendezés méreteit annak az állatnak a testméreteihez kell igazítani, amelyet etetni kívánunk; nyilvánvaló, hogy az állat testméreteihez igazodó a és b távolságokkal arányosan az önetető berendezés összes többi méretét is kisebbre kell választani pl. egér tartásához és nagyobbra pl. patkány tartásához. Célszerű az önetető átmérőjét úgy megválasztani, hogy az állat mellső l ibával a (akarmánytárolótér aljának minden pontját elérje, a takarmányt így teljesen ki tudja kaparni, nem naarad holt tér. Az önetető berendezés magasságával kapcsolatban semmiféle megkötés nincs, ill. csak attól függ, hogy milyen takarmánymennyiséget akarunk egyszerre beletölteni. Laboratóriumi körülmények között ez a kísérleti időtartam hosszától függ, mely ehet csupán néhány óra, de lehet több nap is. Mivel .•élszerü, ha a teljes kísérleti időtartamra szükséges takarmányt egyszerre tudjuk betölteni, a több napos időtartamhoz természetesen nagyobb takarmánytároló térre van szükség, amit a magasság növelésével biztosíthatunk az ésszerűség keretei között.

Az I. és 2. ábra szerinti önclctő berendezésnek a ketrechez kapcsolását bármilyen erre alkalmas módon megoldhatjuk, csupán az szükséges, hogy a ketrec oldalán megfelelő nyílás legyen kiképezve, amelyen át az állat az etetőtérhez juthat.

A 3. ábrán olyan önetetö berendezést tüntettünk fel, amelynek palástja fél-csonkakúp alakú és elő, függőleges sík 3 homloklappal van lezárva. A 3 homloklapban 5 etetőnyílás van kiatakitva, amelynek alsó szélét a 9 küszöb behajlított pereme alkotja. A 7 terelőlemez itt egy különálló kúpszelet, amelynek 8 alsó széle vízszintes, és amely a 6 etetőteret körülfogó módon a 3 homloklaphoz van rögzítve. A 6 etetőtéren

196 283 keresztben ΙΟ boltosodásgátló (5a-c ábrák) van átvezetve, amely a 7 terelölemezben kétoldalt kiképzett cgy-cgy 18 furaton áthaladva az I takarmánytároló térbe nyúlik. Ez a 10 boltosodásgátló a 18 furatokban lazán illeszkedik, úgyhogy az állat a 6 etetőtéren átvezetett 19 taposóelemét taposva az 1 takarmánytároló térbe benyúló 20 szárait mozgatni képes. A 10 boltosodásgátlónak a 6 ctctötércn átvezetett 19 taposóclcmc vagy többszöri hajlítással megtört vonalú (5a-c ábrák), vagy külön ráerősített eleme van, amelynek révén az állat taposás közben hintaszeröen mozgatni, billegtetni tudja. A 10 boltosodásgátlónak az 1 takarmánytároló térbe benyúló 20 szárai a 18 furatokon kívül felfelé vannak hajlítva és vagy kétoldalt spirálszerüen meg van csavarva, vagy a két 20 szár a végén hurkot alkotó módon össze van kapcsolva (5a ábra) annak érdekében, hogy a billenő mozgás során a porszerü takarmányt minden irányban hatékonyan lazítsa és ezáltal a boltosodását meggátolja.

A 3. ábrán látható önetető berendezés nem közvetlenül van a ketrec 17 hivatkozási számmal jelölt oldalához kapcsolva, itt ugyanis a óetctöiérelé 13 lábráescsal ellátott 11 gyűjtő tér van kapcsolva. A i I takarmánygyüjtő térnek 12 oldalfala van, amelynek 15 pereme a 13 lábrács fölé nyúlik, alul pedig 14 fenéklemezzel van lezárva. Célszerű, ha a lábrács és/vagy a 14 fenéklemez az önetető berendezés irányában lejt. A 13 lábrács lehet egyszerűen keresztbe fektetett pálcákból vagy huzalokból álló rács (1. 4. ábra), de célszerű, ha a 3. ábrán kitöréssel bemutatott módon megtört függőleges csatornákkal van kialakítva, ami arra szolgál, hogy az állat ne tudja a rácson átnyúlva elérni a 11 takarmánygyűjtő térben összegyűlt hulladék takarmányt. Végül az önetető berendezés 5 etetőnyilásától a ketrec 17 oldaláig terjedő 16 védőrács lehet felszerelve, amely korlátozza az állatok mozgásterét a ketrectől az önetetőig vezető úton, és biztosítja, hogy az állat hátrálva hagyja el az önetefő berendezést.

A 4. ábra a 3. ábrán bemutatotthoz hasonló önetető berendezést szemléltet, itt azonban az önetető berendezés a takarmánygyűjtő térrel egy egységet képez, és a 13 rács egyszerű pálcákból áll.

A 3. és 4. ábra szerinti kivitelű önetető berendezéseknek a ketrec oldalán történő elhelyezésénél gondoskodni kell a pontos illesztésről, nehogy az állatok szabadon hagyott résen keresztül kijuthassanak.

A találmány szerinti önctclő berendezést használat elölt megfelelő mennyiségű takarmánnyal feltöltjük, majd - bármilyen erre alkalmas módon és eszközzel — az állatok tartására szolgáló ketrec oldalához erősítjük. Az állat tetszése szerint bármikor táplálkozhat oly módon, hogy az 1 takarmánytároló térből a 6 etetőérbe akadálytalanul bejutó takarmányhoz a 9 küszöb befelé hajlított pereme fölött fejével átnyúlva hozzáfér. A takarmány szintje a 6 etelőtérben mindig a 9 küszöb szintje alatt marad, mivel a 7 terelőlemez ennél a szintnél mélyebbre nyúlik. Az állat táplálkozás közben mellső lábaival is bejut a 6 etetőtérbe, a takarmányt azonban a 9 küszöb befelé hajló pereme miatt nem tudja onnan kikaparni. Az őnetető berendezés arra is megfelelő, hogy több, egy ketrecben tartott állatot is ellásson, mivel az állatok egymást váltva kereshetik fel.

Bár az 1 takarmánytároló térben lévő porszerü takarmány akadálytalan lefelé mozgását már az is biztosítja, hogy a lefelé bővülő 2 palást és a 2 palástnál kisebb dőlésű 7 terelőlemez egyértelműen lefelé bővülő teret határoz meg, vannak azonban olyan, tapadásra különösen hajlamos takarmányok, amelyeknél célszerű a 3. és 5. ábrákon feltüntetett 10 boltosodásgátló alkalmazása is. Ez, mint már említettük, úgy működik, hogy az. állat táplálkozás közben mellső lábaival a 10 boltosodásgátlónak a 6 etetőtéren keresztben átvezetett részén taposva azt hintaszeröen billegteti, és ezáltal az 1 takarmánytároló térbe benyúló része a takarmányt minden irányban megmozgatja. Az állatnak ezt a viselkedését elősegíti, ha a 13 lábrács a 6 etetőtér felé lejt, és ezáltal az állat testsúlya a mellső lábaira nehezedik. A 3. ábrán feltűntetett, 13 lábrácscsal és 16 védőráccsal ellátott 11 takarmánygyöjtőtér arra szolgál, hogy amikor az állat a táplálkozást befejezve a 6 ctetőtértől eltávozik, a 15 peremen belül a 6 etetötértől hátrálni kényszerül és eközben a mellső lábaira tapadt takarmányt a rácson lehúzza és az lehullik a rács alatti gyűjlőtérbe. fgy elérhető, hogy az állatok életterébe ne kerüljön, vagy legalábbis csak elhanyagolható mennyiségben jusson be takarmány,

A találmány szerinti őnetető berendezést használhatjuk laboratóriumi rágcsálókkal végzett kísérletekhez, pl. anyagcsere ketrechez kapcsolva. Az anyagcsere ketrec olyan kialakítású ketrec, amely lehetővé teszi az állatok által ürített vizelet és ürülék gyűjtését. Az etetés p! a találmányunk szerinti önetető berendezéssel, az itatás pedig a 186 224 sz. magyar szabadalom szerinti őnetető berendezés segítségével automatikusan történhet. Ebben az esetben az önetető berendezés 1 takarmánytároló terét a szükséges mennyiségű takarmánnyal feltöltjük, majd a megtöltött önetető berendezést pontosan lemérjük. A kísérlet befejeztével az őnetető berendezést a benne maradt takarmánnyal együtt ismét lemérjük, ezzel megkapjuk az állatok által a kísérlet során ténylegesen elfogyasztott takarmány mennyiségét, ugyanis a takarmánygyűjtő térben lévő hulladékon kívül a takarmányveszteség gyakorlatilag nincs.

A találmány szerinti őnetető berendezést természetesen nemcsak laboratóriumi kísérletekhez, hanem normál állattartási célokra is felhasználhatjuk minden olyan esetben, amikor a tartás portakarmány etetésével történik.

A lalálmány szerinti önetető berendezés előnye, hogy tökéletesen kiküszöböli a porszerü takarmány boltozódásának veszélyét, ezáltal lehetővé teszi kisállatok, főként laboratóriumi rágcsálók portakarmánnyal történő folyamatos etetését, mégpedig állandó felügyelet nélkül, teljes biztonsággal. További előnyt jelent, hogy az állatok nem tudják a takarmányt széttúrni, kikaparni, beszennyezni, az életterükbe behurcolni, mivel a takarmányhoz csakis a táplálkozásukhoz szükséges mértékben férnek hozzá. Ezáltal minimumra csökkenthető, sőt, a lábráccsal ellátott takarmánygyüjtő teret is magában foglaló kiviteli alaknál gyakorlatilag teljesen megszüntethető a takarmányveszteség.

Claims (6)

1. !. Őnetető berendezés kisállatok, főként laboratóriumi rágcsálók ketreces tartásánál po«.M6ra takar4

   196 283 mány etetéséhez, amely a ketrec oldalához csatlakoztatható és amelynek fölül nyitott takarmánytároló tere és a takarmánytároló térbe benyúló, egy férőhelyes etetőteret meghatározó terelőlapja van, az etetőtér befelé hajló peremű küszöbbel van ellátva, és a takarmánytároló tér alul fenéklemezzel van lezárva, azzal jellemezve, hogy a takarmánytároló tér (I) lefelé bővülő palásttal (2) van határolva, és ugyancsak lefelé bővülő keresztmetszetű teret határoló terelőlapja (7) van,
2. 2. Az I. igénypont szerinti önctető berendezés, azzal jellemezve, hogy a terelőlap (7) geometriailag olyan lefelé bővülő kúp- vagy csonkakúp-szelet, amelynek kúpszöge (a) kisebb, mint a palást (2) kúpszöge (β) és alapja az etetett rágcsáló fejének körvonalához igazodó, előnyösen parabolával, vagy hasonló görbével határolt idom.
3. 3. Az I. vagy 2. igénypont szerinti önclető berendezés, azzal jellemezve, hogy az etetőtér (6) külső széle és a terelőlap (7) közötti legnagyobb távolság (a) lényegében az etetett állat tarkójától az orrcsúcsáig (erjedő távolsággal azonos.
4. 4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti önetető berendezés, azzal jellemezve, hogy a terelőlap (7) alsó széle (8) és a fenéklemez (4) közötti távkőz (b) kisebb, mint az etetett állat nagnagyobb fejszelvénye.
5. 5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti önetető berendezés, azzal jellemezve, hogy az etetötér (6) elé lábráccsal (13) és védőráccsal (16) ellátott takarmánygyüjtőtcr (II) van kapcsolva.
6. 6. Az 1 - 5. igénypontok bármelyike szerinti önetető berendezés, azzal jellemezve, hogy az etetőtéren (6) keresztben átvezetett, a terelőlapban (7) billenőmozgást megengedő módon rögzített, a takarmánytároló térbe (1) benyúló bol fosod ásgá tló eszköze (10) van.