HU189918B - Tube compensator for compensating the length variation of pipelines - Google Patents

Description

A találmány tárgya csőkompenzátor, csővezetékek hosszűságváltozásainak kiegyenlítésére, amelynek két, egy-egy csővezetékhez csatlakozó csőcsonkja harmonikával van őszszekótve, és amely egy, legalább az egyik csócsonkon elcsúsztathatóan felerősített és a csócsonkokat egymáshoz képest hosszlengelyirányban megvezetó vezetőezerkezettel rendelkezik.

Ismert jelenség, hogy a csővezetékek hossza hőmérsékletváltozások hatására megváltozik, és a csővezetékek ilyen hosszúságváltozásait többek között csókompenzátorokkal egyenlítik ki. Az ismert csökiegyenlitök általában két csőcsonkból tevődnek össze, melyek egy-egy csővezeték végével vannak szilárdan összekötve, és tengelyirányú elmozdulásra képes hullámlemezzel, harmonikával vannak egymással összekapcsolva. A harmonikát vezetőszerkezel hidalja ál, amely a csőcsonkokat egymáshoz képest hossztengelyirányban megvezeti.

Ezek a technika állásához tartozó vezetőszerkezelek egy olyan csodarabbal rendelkeznek, melynek belső átmérője meghaladja a harmonika külső átmérőjét. A csődarab egyik végére gyűrűalakú perem van hegesztve, amely viszont az egyik csőcsonkkal van összehegesztve. A csőcsonk másik vége egy további gyűrüalakü peremen fekszik fel elcsúsztathatőan, amely viszont a másik csőcsonkkal van összehegesztve, és a csőcsonk felfekvési tartományában járulékos vezetőtag van elhelyezve, amely a csődarabot az említett csőcsonkhoz képest tengelyirányban megvezeti, mindamellett a két szerkezeti elem relatív elfordulását megakadályozza. Ezek az ismert megoldások igen bonyolultak annyiban, hogy nagy mennyiségű és viszonylag drága anyagot, pontosan megmunkálandó felfekvő felületeket és csúszófelületeket és erősre méretezett hegesztési varratokat igényelnek. Készreszerelt csővezetékhálózatok esetében gyakran végeznek nyomáspróbát. Ilyen esetekben elkerülhetetlen a csőkompenzátor, különösen annak harmonikarészének pótlólagos védelme a nyomáspróba során fellépő túlfeszültségekkel szemben. Ilyen védelem céljára előnyösen alkalmaznak időlegesen ható arretáló szerkezeteket. Mindeddig csak kívülről hozzáférhető arretáló szerkezetek ismerlek, így például árokba fektetett csővezetékek esetében a munkaárkot csupán a nyomáspróba elvégzése után lehet betemetni. Ez nyilvánvalóan idő-, munka- és költségigényes feladat.

A találmány célja az ismertetett berendezések felsorolt hiányosságainak kiküszöbölése mellett olyan csőkompenzátor létrehozása csővezetékek hosszűságváltozásainak kiegyenlítésére, melynél nincs szükség a felfekvő felületek és csúszófelületek nagyponlosságú megmunkálására, anyag- és költségtakarékos eljárással előállítható és nincs szükség túlméretezett hegesztési varratok kialakítására.

A kitűzött feladatot olyan, csővezetékek hosszűságváltozásainak kiegyenlítésére alkalmas csőkompenzátorral oldottuk meg, amelynek két, egy-egy csővezetékhez csatlakozó csőcsonkja harmonikával van összekötve, és amely egy, legalább az egyik csőcsonkon elcsúsztathatóan felerősített és a csócsonkokat egymáshoz képest hossztengelyirányban megvezető vezetőezerkezettel rendelkezik. Ezt a találmány értelmében oly módon fejlesztettük tovább, hogy a vezetőszerkezet több, a harmonikát hosszirányban áthidaló kengyellel rendelkezik, melyek két vége közül legalább az egyik vég a hozzárendelt csőcsonkon elce úsztathatóan fekszik fel, és a kengyeleknek a csőcsonkok kerülete mentén egyenletesen eloszlott és azon elcsúsztathatóan felfekvő végei egy ezeket körülvevő és legalább az egyik kengyellel megbonthatatlanul összekötött szorítógyűrűvel vannak a csőcsonkokre rászorítva.

A találmány szerinti csőkompenzátor egy előnyös kiviteli alakja értelmében minden egyes kengyel csőcsonkon elcsúsztathatóan felfekvő végének a csőcsonkkal ellentétes oldala a csőkompenzátor hossztengelyéhez képest ferde végfelületként van kiképezve, és a végekkel kapcsolódó szoritógyűrűk ezekre a végfelületekre rászorított, zárt és egy dere b ból álló gyűrűként vannak kialakítva. Ez a megoldás elősegíti a szorítógyűrűk gyors és biztonságos felhelyezését a kengyelek végeire.

A találmány további kiviteli alakja értelmében célszerű, ha a csőcsonkokon legalább keltő, a csőcsonkok egymáshoz viszonyított elfordulását mindkét irányban megakadályozó, egy-®gy kengyel elcsúsztathatóan felfekvő végének oldalával érintkező felületi rögzítőelem van felrősítve.

Előnyös a találmány szerinti csőkompenzátor olyan kiviteli alakja, melynek értelmében mindegyik rögzítöelem-szerelést elősegíti, menetes nyirócsapszeggel van a hozzátai— te zó kengyelvéggel összekötve.

A találmány egy további előnyös kiviteli alakja szerint a kengyelek elcsúsztathatóan felfekvő végeinek hosszirányú elmozdulását ér, ezen keresztül a kompenzátor löketét határoló gyűrűk vannak a megfelelő csőcsonkon tengelyirányban a végek mindkét oldalán felerősítve.

További célszerű kiviteli alak értelmében a csócsonkokat egymáshoz képest hossztengelyirányban megvezető vezetőszerkezet egyik vége az egyik csőcsonkkal mereven van összekötve, míg a másik vége a másik Cfiőcsonkon elcsúsztathatóan van felerősítve, ét: a kengyelek egyik vége a megfelelő csócsionkon szilárdan rögzített, mig a másik vége a másik csócsonkon elcsúsztathatóan van felerősítve, továbbá, hogy a másik csőcsonk kerülete mentén egyenletesen eloszlott ken-25

139918 gyelvégek egy ezeket körülvevő szorítógyűrűvel vannak a csőcsonkra rászorítva.

A találmány szerinti csőkompenzátor továbbfejlesztett kiviteli alakja értelmében az egyik csöceonkon egy löketreteszelő szerkezet van elhelyezve, amely egy, az adott csőcsonkhoz viszonyítva rögzített tartórészl és egy, a tarlórészen elforgathatóan ágyazott, rugó ellenében kihajtható reteszkart tartalmaz, és a csőcsonk viszonylagos tengelyirányú elmozdulását gátló reteszkar reteszelt helyzetben axiálisan szemben áll a kengyel egyik végével és azon oldalirányban egy ütközölemezen át felfekszik, míg a reteszkar nyitott helyzetben a kengyel végének útját szabaddátevően a reteszelt helyzetre merőleges irányban áll. A reteszkar egy lengócsapon át egy csuklószárny által szabadonhordó módon ágyazott ütközőbakkal egybeépített további csuklószárny, és az ütközólemez egy az ütközőbak oldalára erősített és a kengyel vége irányában előrenyúló lemezként van kialakítva. A találmány szerinti csőkompenzátor fent vázolt önkioldó löketreteszelő szerkezete a csőkompenzátort az első nyomáspróba során határolt helyzetben rögzíti, majd a löketreteszelóst a csőkompenzátort tartalmazó csővezeték első megnyúlása alkalmával hatástalanítja, melynek révén nincs többé szükség a löketreteszelő szerkezet külső beavatkozással történő kireteszelésére.

A találmány további jellemzőit az alábbiakban a rajz segítségével ismertetjük részletesebben, melyen a csőkompenzátor néhány példakénti kiviteli alakja látható.

A rajzon az

1. ábra a találmány szerinti csőkompenzátor egy lehetséges kiviteli alakjának oldalnézete, részben metszve, a

2. ábra a csökompenzátor további lehetséges kiviteli alakjának oldalnézete, részben metszetben, a

3. ábrán az 1. vagy 2. ábra szerinti csökompenzátor A irányú nézete látható, a

4. ábrán az 1. vagy 2. ábra szerinti, önkioldó löketreteszelő szerkezettel kiegészített csökompenzátor az ábrákon jobboldalon feltüntetett végének nézete látható, az

5. ábra önkioldó löketreteszelő szerkezetet mutat reteszelt helyzetben a

6. ábrán az 5. ábra szerinti önkioldó löketreteszelő szerkezet látható nyitott helyzetben, és a

7. ábra termikusán vagy mechanikusan elóiiyüjtott csodarabok közé iktatott csőkompenzátor részletének hosszmetszete.

Az 1. ábrán látható találmány szerinti csökompenzáLor egy első 1 csőcsonkkal valamint egy ezzel tengelyirányban szemben elhelyezkedő második 2 csőcsonkkal rendelkezik. Az 1, 2 csőcsonkok oly módon vannak kialakítva, hogy külső végeik csővezeték csodarabjai végének befogadására alkalmasak. Az 1, 2 csőcsonkok végei valamint a csővezeték csodarabjainak végei hagyományosan hegesztett kötéssel vannak összekötve. Az 1, 2 csőcsonkok belső, egymásfelé néző végei 3 harmonikával vannak egymással összekötve. A 3 harmonika a csővezetékszakaszok hosszúságvéltozásainak kiegyenlítésére alkalmas módon, hosszirányban nyüjthatóan illetve összenyomhatóan van kialakítva. A 3 harmonika az 1, 2 csőcsonkokkal a szállított közeg szempontjából tömören van összekötve, ehhez a 3 harmonika végei az 1, csócsonkokon egy-egy 40, 41 takarógyürűvel, mind az 1, 2 csőcsonkkal ősszehegesztve. Az első 1 csőcsonkhoz 42 védőcső kapcsolódik, amely a 3 harmonika belsejében központosán van elrendezve. A 42 védőcső a harmonikát különösen az áramló közeg eróziós hatásától valamint mindenféle káros lerakódástól óvja.

Az 1 csöceonkon több, jelen példában hat 4 kengyel van 5 végénél fogva felhegesztve. Mindegyik 4 kengyel áthidalja a 3 harmonikát és a másik 2 csőcsonkon 5 végével ellentétes 6 végével felfekszik. Mindegyik kengyel 6 végének a 2 csócsonkkal ellentétes oldala a csőkompenzátor 8 hossztengelyéhez képest ferde 9 végfelületként van kiképezve. A 4 kengyel 6 végének ferde 9 végfelületére 7 szorítógyűrű van rászorítva. A 7 szorítógyürű jelen példában egy zárt, egy darabból készüli gyűrű, amely a bemutatott csőkompenzátor 4 kengyelei számának megfelelően hatszög alakban fekszik fel. A 7 szorítógyürüt a felszerelés során először lazán a 4 kengyelek 6 végének 9 végfelülelére helyezzük, majd rányomjuk mindaddig, míg a 7 szorítógyürű a keletkező húzófeszüllség következtében a 4 kengyelek 6 végére rászorul. A 7 szoritógyűrűk felerősítése példaképpen kalapácsütésekkel is történhet. A 4 kengyelek 6 végeit körülvevő 7 szorítógyürű a 4 kengyeleket nyilvánvalóan a második 2 csőcsonkra szorítja oly módon, hogy a 4 kengyelek elcsúsztathatóan fekszenek fel a 2 csőcsonkon. Ennek során minden egyes 4 kengyel nagyjából azonos erővel van a 2 csőcsonkra szorítva. Végezetül a 7 szorítógyűrüt legalább egy az ismertetett példában három 4 kengyellel dsszehegesztjük, úgy hogy a 7 szorítógyürű megbonthatallanul van a 4 kengyelekkel összekötve.

Az ismertetett módon 4 kengyelenként csupán egyetlen hegesztési varratra van szükség, nevezetesen a 4 kengyel 5 végénél, az 5 vég és az 1 csócsonk összekötésénél. További hegesztési varratokra nincs szükség. A technika állásához tartozó csőnlakű tengelyirányú vezetöszerkezetekkel összehasonlítva a találmány szerinti 4 kengyelek kialakítása nyilvánvalóan kedvezőbb költségkihatással jár és a gyártás során sokkal kisebb tűrési követelményeket kell kielégíteni.

189916

A két, 3 harmonikával összekötött 1, 2 csőcsonk a jelenleg ismertetett példában relatív elfordulás ellen biztosítva van. Erre a célra szolgálnak 10 reteszelőelemek, melyek hosszú L-idomelemek, amelyek minden egyes 4 kengyel 5, 6 végének két oldalával érintkeznek, mint az az 1. és különösen 3. ábrából látható. Természetesen a 10 reteszelőelemek más alakban, például laposvasból is készülhetnek. Legalább kettő 10 reteszelőelemre van szükség, számuk azonban a mindenkori adottságoktól függően megválasztható. Az egyszerűség kedvéért jelen példánkban csupán kél 10 reteszelőelemes kivitelt ismertetünk. A 2. ábrán felül látható 10 reteszelóeleni a felül elhelyezett 4 kengyel 3. ábra ezerinti óramutató járásával egyező irányban történő elfordulását akadályozza meg a 2 csőcsonkhoz viszonyítva. A 3. ábrán alul elhelyezett 10 reteszelóelem az alul elhelyezett 4 kengyel óramutató járásával ellentétes irányú elfordulását akadályozza meg. A rajzból jól látható, hogy a 10 reteszelóelemek 4 kengyelek 6 végeivel érintkező 11 oldalfelületei egy közös, a csőkompenzálor hossztengelye mellett húzódó síkban fekszenek. A 10 reteszelőelemek a 3. ábrán látható módon L-profiljuk vízszintes száránál fogva a 2 csőcsonkhoz vannak hegesztve.

Λ 3 harmonika túlzott mértékű megnyúlásának megakadályozására a második 2 csőcsonkra kél 14, 15 gyűrű van hegesztve. A 14, 15 gyűrűk a 2 csöcsonk 4 kengyelekhez, illetve az első 1 csőcsonkhoz viszonyított elmozdulását határolják, ezzel együtt korlátozzák a 3 harmonika igénybevételét. A 14, 15 gyűrűk elhelyezésével lehetetlenné válik a 3 harmonika túlnyújtása vagy túlságos összenyomása. A 14, 15 gyűrűk az 1. ábrán jól látható módon a 4 kengyelek 6 vége számára ütközőfelüleleket képeznek.

Mig a 14 gyűrű a második 2 csöcsonk 1 ábra szerint túlságosan jobbra történő elhúzását akadályozza meg, addig a 15 gyűrű meggátolja, hogy a 2 csöcsonk túlságosan balra, az első 1 csőcsonk irányába legyen eltolva, és ily módon a 14, 15 gyűrűk óvják a 3 harmonikát a károsodástól.

Minden egyes 10 reteszelóelem kisméretű menetes 12 csappal van a hozzátartozó 4 kengyel 6 végével összekötve. Ez a menetes 12 csap a csőkonipenzátornak csupán ideiglenes arretálását alkotja. Ezáltal nemcsak az 1, 2 csőcsonkok vannak egymáshoz viszonyítva hosszirányban rögzítve, úgy hogy kiadódik a csőkompenzátor rögzített beépítési hossza, hanem ez az ideiglenes reteszelés lehetővé teszi, hogy a 3 harmonika meghatározott erőfeszítéssel lépjen üzembe, úgy hogy sem az egyik, sem a másik hosszanti irányban nem léphet fel túlzott igénybevétel. A menetes 12 csap oly módon van méretezve, hogy a csőkompenzátor üzeme során először fellépő viszonylagos hosszirányú elmozdulás hatására, amely a második 2 csőcsonk és a 4 kengyel közölt jön létre, a 12 csap elnyiródik. Ily riódon a Lalálmány szerinti csőkompenzálor beépítése után nince szükség járulékos munkálatokra a csőkompenzálor ideiglenes hoszszanti releszelésének megszüntetésére.

Az 1. ábrán látható kiviteli alakkal ellentétben, amelynél a 4 kengyelek egyik 5 végei az 1 csöcsonkkal össze vannak hegesztve, míg másik 6 végeik a második 2 csőcsonkon elcsúsztathatóan fekszenek fel, a

2. ábrán látható kiviteli alak esetében a 4 kengyelek mindkét 5, 6 vége elcsúsztathalóan fekszik fel az 1, 2 csőcsonkon.

A 2. ábrán látható kiviteli alak egyéb vonatkozásban niegegyegyezik az 1. ábra szerinti alakkal így a hivatkozási számok egy részét a könnyebb érthetőség kedvéért elhagytuk.

A 2. ábrán látható csőkompenzátor jobb oldali végének, azaz a 2 csócsonknak a kialakítása megegyezik az 1. ábrán látható kiviteli alak jobboldali végének felépítésével. Az egyezések közül kiemelhető a 4 kengyelek 6 végének ferde 9 végfelülete, valamint a 9 végfelületekkel kapcsolódó 7 szorilógyűrű. A rajzon látható még a 10 reteszelőelem a hozzárendelt nyírható menetes 12 csappal valamint a lökethatároló 14, 15 gyűrűk.

A csőkompenzálor rajzon baloldalon látható vége a jobboldalon látható vég tükörképeként van kialakítva. A 4 kengyelek 5 végei a 6 végekhez hasonlóan ugyancsak elcsúsztilhatóan fekszenek fel az 1 csőcsonkon. Az 5 végek ugyancsak ferde 9 végfelületeit egyenesek egy 7 szorilógyűrű veszi körül, mely legalább egy, jelen példában három 4 kengyellel össze van hegesztve. A 2. ábra szerinti kiviteli alak ugyancsak rendelkezik 10 reteszelőelemmel és a hozzátartozó nyírható menetes 12 csappal.

Mivel a 4 kengyelek 5 végei elcsúsztathatóan fekszenek az első 1 csőcsonkon, ezért az 1 csőcsonkon, ugyancsak két, lökethatároló 49 és 50 gyűrű van felerősítve.

Az ismertetett csókompenzátorok egy t óbb részből álló házzal vannak ellátva. Ilyen lázat kell alkalmazni például árokban fektetett csővezetékek esetében vagy minden clyan egyéb esetben, amikor a csőkompenzál >r különleges védelmére van szükség. Ehhez tóbb, és mint a jelen példában, legkevesebb hét kagylóalakú 26 lemez szükséges, melyek a csőkompenzálor kerülete mentén vannak elhelyezve. Az említett ház elülső 27 homlokcldalát és hátsó 28 homlokoldalát további Porgyűrű alakú lemezek képezik. A ház 26 lemezei, 27 és 28 homlokoldalai kizárólag a 4 Pengyelekkel vannak összecsavarozva, amely 43 csavarkötések az 1. ábrán jelképesen vannak jelölve. A 26 lemezek, melyek a házat alkotják, oly módon vannak tóbb részre osztva, hogy minden egyes lemezrósz egyegy 4 kengyellel van szilárdan összekötve. A 26 lemezek 2. ábrán bejelölt 44 hosszanti peremei átlapoltan helyezkednek el egymáson, és a 27, 28 homlokoldalak a 26 lemezekben kialakított 45 hasítékokban illeszkedő szegély nélküli 46 orrokkal rendelkeznek. Ezáltal a ház 26 lemezei valamint 27, 28 homlokoldalai kizárólag a 4 kengyelekkel vannak ószzeeröeítve és a házat a 4 kengyelek tartják, úgyhogy a házban nem ébredhet termikus feszültség.

Csővezetékhálózatokban gyakran van szükség nyomáspróba elvégzésére. Ez a csőkompenzátorok 3 harmonikáinak túlnyúlás elleni különleges védelmét igényli. Ezt a célt szolgálja a 4. ábrán látható megoldás, amely az 1. vagy 2. ábra szerinti csökompenzátor jobboldali végén elhelyezett járulékos önkioldó löketreleszelő 16 szerkezet egy lehetséges kialakítását mutatja. A 4. ábrán feltüntettük a második 2 csöcsonkot, a 3. harmonikát, a 4 kengyeleket, továbbá nyírható menetes 12 csappal rendelkező 10 reteszelőelemet valamint a 7 szoritögyűrűt. A ház 26 lemezét valamint a 28 honilokoldalát és egy, a 2 csőcsonkon felerősített 15 gyűrűt ugyancsak ábrázoltunk. Mint azt fentebb kifejtettük, a nyírható menetes 12 csap túl gyengén van ahhoz méretezve, hogy a nyomáspróba során keletkező tengelyirányú erőknek ellen tudjon állni. Másrészt a második 2 csőcsonk a 4 kengyelhez viszonyítva nem tolható el túlságosan (az ábrák szerint) jobbra, egyrészt, hogy a csővezetékhálózatba iktatott egyes 3 harmonikák túlnyúlósát, másrészt egy hoszszanti túlnyúlást magán a csővezetékhálózaton belül megakadályozzon. Ezzel szemben követelmény, hogy a csőkompenzá torok, ezen belül különösen azok 3 harmonikái a nyomáspróbát követő üzemeltetés során hosszirányban még nagyobb megnyúlásra legyenek képesek, mint amekkora megnyúlás a nyomáspróba során főleg biztonsági okokból kívánatos. Erre a célra szolgál az önkioldó löketreteszelő 16 szerkezet, amely a 4. ábrán egyszerűsítve, míg az 5. 6. ábrán részletesen, eltérő helyzetekben van ábrázolva. A löketreteszelő 16 szerkezet általánosságban 17 tartörészböl és 18 reteszkarból áll. A 17 tartórész és a 18 reteszkar 23 lengőcsappal van egymással csuklópántszerűen összekötve. A 17 tarlórész alapvetően egy 22 csukiószárnyból áll, azaz egy lemezalakú alkatrészből, amely egy lókethatároló 21 taggal, tehát egy, az első 1. ábrán látható 14 gyűrűnek megfelelő, a második 2 csócsonkkal összehegesztelt ülközőelemmel van szilárdan összekötve, jelen példában összecsavarozva. A 18 releszkar 24 csuklószárnyból és egy, a 24 csuklószárnnyal szilárdan összekötött, jelen példában összecsavarozott 25 ütközőbakból van öszszeépítve. A 25 ütközőbakon egy túlnyúló, billenőst gátló 19 ütközőlemez van elhelyezve. A 17 tartó 20 rugón keresztül van a 18 reteszkarral összekötve. A 20 rugó a leírt példában egy tekercsrugó, amelynek két egyenes vonalú 47 és 48 rugószára van. A 47 rugószár a 17 lartórésszel, míg a 48 rugószár a 18 reteszkarral van összekapcsolva. A rugó tulajdonképpeni rugóerőt kifejtő része tekercselőkben 23 lengőcsap körül van elhelyezve, mint az a 4. és 5. ábrából látható. Ez a 20 rugó oly módon van kialakítva, hogy nyugalmi helyzetében egy az 5. ábrán látható, L-alakhoz hasonló helyzetet vesz fel, és ily módon a rugó 4. ábrán látható helyzete, amelyben a 47, 48 rugószárak nagyjából azonos síkban helyezkednek el, a 20 rugó előfeszített helyzetét jelenti. Ily módon a 20 rugó igyekszik a billenthető 18 reteszkart annak a 4. ábrán látható helyzetéből az 5. ábrán látható helyzetbe billenteni.

Az önkioldó löketreleszelő 16 szerkezei a következőképpen működik:

A csőkompenzátor a 3. és 4. ábrán látható módon van felépítve. A 3 harmonika visszahúzóereje révén a 4 kengyel 6 vége különösen a 4. ábrán - a 25 ütközőbaknak van feszíLve és a továbbiakban a 4 kengyel a második 2 csőcsonkhoz képest a nyírható menetes 12 csap révén reteszelt állapotban van. Ily módon a 4 kengyel 6 vége a 4. ábrán látható helyzetben van. Mivel a billenést gátló 19 ütközőlemez, amely a 25 ütközőbakon van elrendezve, a 4 kengyel 6 végének oldalán felfekszik, a 20 rugó előfeszített állapotban marad és a löketreteszelő 16 szerkezet az ábrázolt helyzetben van. Amint a csővezetékrendszert nyomáspróba alá helyezik, a nyomás hatására a második 2 csöcsonk kénytelen a 3 harmonika tágulása miatt az 5. ábra szerinti helyzetben jobbra tolódni. Ez azonban lehetetlen, mivel a 25 ütközőbak felfekszik a 4 kengyel 6 végén. A löketreleszelő 16 szerkezei így az ábrázolt reteszelt helyzetben marad. Amint a csővezetékrendszer üzemszerű terhelést kap, melynek során a csővezetéken átáramló közeg nem csak nyomás, hanem hőmérsékleti terhelést is jelent a csökompenzátor számára, a csökompenzátor megkezdi hosszirányú kiegyenlítő tevékenységét. Különösen a 2 csőcsonk fog a 4 kengyelhez képest balra tolódni. Ez az eltolódás az üzemelés sorén viszonylag korán bekövetkezik. Mivel a löketreteszelő 16 szerkezet a második 2 csőcsonkkal szilárdan össze van kötve, a 6. ábrán látható B nyíl irányéban a 4 kengyel 6 végétől el fog távolodni, ezzel együtt a billenést gátló 19 ütközőlemez is eltávolodik tengelyirányban a 4 kengyel 6 végétől, és amint a 6 vég és a 19 ütközőlemez egymástól elszakad, megtörténik az önkioldás, amennyiben a 20 rugó 25 ütközőbakot a 6. ábrán látható helyzetbe billenti. Ily módon hosszabb távon jön létre egy reallív elcsúszás a 4 kengyel 6 vége valamint a 2 csőcsonk között. Különösen nagy eltolódás jöhet létre ezáltal, hogy az üzemelés során a 4 kengyel 6 végének löketreteszelő elemét a lókethatároló 21 tag képezi, amely a mindenkori 4 kengyelhez van hozzárendelve. A 6. ábrán szaggatott vonallal ábrázoltuk a 4 kengyel 6 végének egy a reteszelt helyzet kioldása után felvett közbenső helyzetét.

-5II

A 7. ábra ismertetésekor emlékeztetünk arru, hogy forró közegek, különösen forróvíz fűtések csővezetékei esetében a csövek üzem közben a hőmérséklet hatására megnyúlnak. Ismert az az eljárás, melynek során ilyen csővezetékrendszer egyes csodarabjait oly módon fektetik, hogy a csodarabokat végeiktől távolabb eső helyeken, például a csődarabokat befogudó árok részleges feltöltésével rögzítik, majd a csodarabokat nyomásálló módon összekötik és forró közeget hajtanak át rajtuk. Ennek során a csodarabok a melegedés következtében megnyúlnak és ebben a termikusán nyújtott állapotban erőzáró módon összekötik egymással a csöveket. A csövek ilyen elóriyújtása révén az üzemelés során keletkező feszültségek csökkenthetők.

Ennek az ismert eljárásnak a megvalósításához az egyes csődarabok közé egy nyújtható, de nyomásálló összekötő tagot kell illeszteni, amely a csövek elönyújtása után a csodarabokkal erőzáró módon összeköthető. A

7. ábrán a találmány szerinti csőkoinpenzátor ilyen célra alkalmazható kiviteli alakja látható.

Az ábrázolt csőkompenzátornak egy első l csőcsonkja és egy második 2 csőcsonkja van, melyek a 3 harmonikával vannak egymással nyoinásálló módon összekötve. A 3 harmonika tartós szilárdsága nyilvánvalóan kisebb lehet mint az előzőleg leírt kiviteli alakok 3 harmonikáinak tartós szilárdsága. A csőkoinpenzátor 4 kengyelének 5 vége az 1 csőcsonkhoz van hegesztve, míg 6 vége a 2 csőcsonkon elcsúsztathatóan fekszik fel, és 7 szorítógyűrűvel érintkezik. A második 2 csőcsonkon van a 10 reteszelőelem a nyírható menetes 12 csappal, valamint a határoló 14 gyűrű rögzítve. Megjegyzendő, hogy csupán a 14 gyűrű van a 2 csőcsonkon rögzítve amely jelen példában a csőkompenzátor szétcsúszát akadályozza meg. Az egyes elemek összecsúszását az 1 és 2 csőcsonk tompa felső 58, 59 homlokfelületei akadályozzák meg.

Nyugalmi helyzetben, tehát például szállítás vagy hegesztéssel történő előkészítés során a 14 gyűrű a 4 kengyelek 2 csőcsonkon elcsúsztathatóan felfekvő 6 végének belső 60 homlokfelületével érintkezik (ez a helyzet a rajzon nincs ábrázolva). Ebben a helyzetben a csőkompenzátor két végét nyomásálló módon összehegeszljük a már lefektetett csődurabok megfelelő végeivel. Ellentétben az ismert eljárásokkal, a beépítés során a csővezeték hőmérséklete figyelmen kívül hagyható. Ezáltal szükségtelenné válik a csőkoinpenzátor meghatározott beépítési hosszra történő előfeszítése a csővezeték hőmérsékletétől függően. Az összekötés után a csővezetéken forró közeget hajtunk át, aminek hatására a csodarabok termikusán megnyúlnak, ennek során az 1 és 2 csöcsonkok tengelyirányban közelednek egymáshoz, egyidejűleg a 4 kengyel 6 vége megváltoztatja helyét a 2 csöcsonkon. Ez a 7. ábrán látható kiviteli alaknál azt jelenti, hogy a második 2 csőcsonk jobbra mozdul el, ha feltételezzük, hogy az első 1 csőcsonk a 4 kengyellel együtt a helyén marad. Amint a csodarabok a megadott véghőmérsékletet elérik, úgy hogy hosszirányban nem nyúlnak tovább, a 4 kengyelek 6 végeit 57 hegesztési varratokkal rögzítjük a 2 csöcsonkon és ily módon erőzáró kapcsolatot hozunk létre. Ezután a kötési helyeket höszigeteljük, majd a csöérkot betemetjük. Mivel a csödarabok a találmány szerinti eljárás során előfeszített állapotban lesznek összehegesztve, az üzemelés során fellépő feszültségek, az ily módon fektetett csővezetéknél is kisebb értéken tartható.

Claims (2)

1. Szabadalmi igénypontok

   1. Csőkompenzátor, csővezetékek hoszszúságváltozásainak kiegyenlítésére, amelynek két, egy-egy csővezetékhez csatlakozó csőcsonkja harmonikával van összekötve, és amely egy, legalább az egyik csőcsonkon elcgueztathatóan felerősített és a csőcsonkokat egymáshoz képest hossztengelyirányban megvezető vezetőszerkezetet tartalmaz, azzal jellemezve, hogy a vezetőszerkezet több, a hartronikát (3) hosszirányban áthidaló kengyellel (1) rendelkezik, melyek két vége (5, 6) közül legalább az egyik vég (5, 6) a hozzárendelt csőcsonkon (1, 2) elcsúsztathatóan fekszik fel, és a kengyeleknek (4) a csőcsonkok (1, 2,i kerülete mentén egyenletesen elosztott és a són elcsúsztathatóan felfekvő végei (5, 6) egy ezeket körülvevő és legalább az egyik kengyellel (4) megbonthatatlanul összekötött ssorítógyűrűvel (7) vannak a csőcsonkokra (L, 2) rászorítva.

   2. Az 1. igénypont szerinti csókompenzítor, azzal jellemezve, hogy mindegyik kengyel (4) csöcsonkon (1, 2) elcsúsztathatóan felfekvö végének (5, 6) a csőcsonkkal (1, 2) elentétes oldala a ceokompenzátor hossztengelyéhez (8) képest ferde végfelületként (9) van kiképezve, és a végekkel (5, 6) kapcsolt dó szorítógyűrűk (7) ezekre a végfelületekre (9) rászorított, zárt és egy darabból á ló gyűrűként vannak kialakítva.

   3. A 2. igénypont szerinti csőkompenzátor kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a ciőcsonkokon (1, 2) legalább kettő, a csőcsonkok (1, 2) egymáshoz viszonyított elfordulását mindkét irányban megakadályozó, egy-egy kengyel (4) elcsúsztathatóan felfekvű végének (5, 6) oldalával érintkező oldalfeliilelü (ll) rőgzitóelem (10) van felerősítve.

   4. A 3. igénypont szerinti csőkoiupenzátor, azzal jellemezve, hogy mindegyik rögzítóelem (10) szerelést elősegítő, nyírható menetes csappal (12) van a hozzátartozó kengyel (4) végével (5, 6) összekötve.

   5. Az 1. igénypont szerinti csőkompenzátor, azzal jellemezve, hogy a kengyelek (4) elcsúsztathatóan felfekvő végeinek (5, 6)

   -613 hosszirányú elmozdulását és ezen keresztül a csőkompenzátor löketét határoló gyűrűk (14, 15, 49, 50) vannak a megfelelő csőcsonkon (1,
2. 2) tengelyirányban a végek (5, 6) mindkét oldalán felerősítve.

   6. Az 1. igénypont szerinti csőkompenzátor, azzal jellemezve, hogy a csőcsonkokat (1, 2) egymáshoz képest hosszlengelyirányban megvezető vezetőszerkezet egyik vége az egyik csőcsonkkal (1) mereven van összekötve, és másik vége a másik csőcsonkon (2) elcsúsztathatóan van felerősítve, és a kengyelek (Ί) egyik vége (5) a megfelelő csőcsonkon (1) szilárdan rögzített, míg a kengyelek (4) másik vége (6) a másik csőcsonkon (2) elcsúsztathatóan van felerősítve, továbbá, hogy a másik csőcsonk (2) kerülete mentén egyenletesen elosztott végek (6) egy ezeket körülvevő szorítógyűrűvel (7) vannak a csőcsonkra (2) rászorítva.

   7. Az 1. igénypont szerinti csőkompenzátor, azzal jellemezve, hogy az egyik csőcsonkon (1, 2) egy löketreteszeíó szerkezet (16) van elhelyezve, amely egy az adott csőcsonkhoz (1, 2) viszonyítva rögzített tartórészt (17) és egy a tartórészen (17) billenlhetőeri ágyazott, rugó (20) ellenében kihajt5 ható reteszkart (18) tartalmaz, és a csőceonk (1, 2) viszonylagos tengelyirányú elmozdulását gátló reteszkar (18) reteszelt helyzetben axiálisan szemben áll a kengyel (4) egyik végével (6) és azon oldalirányban egy ütközőit) lemezen (19) át felfekszik, míg a reteazkar (18) nyitott helyzetben a vég (6) útját szabaddátevően a reteszelt helyzethez képest az alaphelyzetű (20) rugóval merőleges helyzetben van tartva.

   15 8. A 7. igénypont szerinti csökompenzátor, azzal jellemezve, hogy a reteazkar (18) egy lengőcsapon (23) ál egy csuklószárny (22) állal szabadonhordó módon ágyazott, ütközőbakkal (25) egybeépített további csuklö20 szárny (24), és az űtkőzőlemez (19, egy az ütközőbak (25) oldalára erősített és a kengyel (4) vége (6) irányában előrenyúló lemezként van kialakítva.