HU189507B - Locking device for connector - Google Patents

Description

A találmány kapcsolóeszközre vonatkozik, amely hírközlőrendszerekben alkalmazható, amikor egy csatlakozótömbből és egy fedélből álló első csatlakozót egy ugyanilyen részekből álló második csatlakozóhoz kell kapcsolni oly módon, hogy azok egymáshoz záródva elosztósín-elemet alkossanak, és amikor ezt az elosztósín-elemet, vagy valamelyik csatlakozót egy áramköri kártya széléhez, vagy egy ilyen kártyákat tartalmazó doboz hátlapjához kell rögzíteni.

Az ismert eszközök esetén, mint pl. amilyeneket az 1978 áprilisában megjelent „Philips Data Handbook, Components and Materials” csatlakozó adatokat tartalmazó 10. kötetében a 433 202 625 920 katalógusszám alatt találhatunk, a fedélen kívül felszerelt fém kapcsolóeszközöket használnak rögzítésre. Ezekhez a kapcsolóeszközökhöz kiegészítő elemek tartoznak, amelyeket a nyomtatott áramköri kártya szélén vagy a doboz hátlapján szoktak elhelyezni.

Az ismert eszközökkel kapcsolatban fennáll az a probléma, hogy a zárásukhoz alkalmazott megoldások nem elég hajlékonyak, vagyis nem használhatók sem elosztósín-elemek összekapcsolására, sem pedig az áramköri kártyák széléhez vagy kártyatároló doboz hátlapjához való nem-záró kötések céljaira. Az ismert típusú kapcsolóeszközöknek ezenkívül rendszerint nagy az előállítási költségük.

A találmány szerinti kapcsolóeszközzel a problémát úgy oldjuk még, hogy magát a fedőit látjuk el kapcsolási lehetőséggel különleges zárónyílások formájában, amelyekbe pl. műanyagból készült lapos zárórugókat lehet elhelyezni. A találmány tehát kapcsolóeszköz csatlakozókhoz, amely hírközlő rendszerekben alkalmazható egy első és egy második csatlakozó összekapcsolására - amely csatlakozók egy-egy csatlakozótömbből és egy-egy fedélből állnak és egymáshoz kapcsolva elosztósín-elemet alkotnak, - valamint egy ilyen elosztósín-elemnek vagy valamelyik csatlakozónak egy áramköri kártya széléhez vagy egy áramköri kártyákat tartalmazó doboz hátlapjához való kapcsolására. A találmányt az jellemzi, hogy az első és a második csatlakozóhoz tartozó fedelek mindegyike az egyik hoszszú oldala mentén el van látva keresztirányú, áthatoló, csatorna-szerű zárónyílásokkal, amelyek mindegyikéhez tartozik egy-egy a zárónyílások első részébe tolható, rugalmas bepattintással rögzíthető, lapos zárórugó, továbbá mindegyik zárónyílás hátsó részén egy-egy zárónyúlvány van kiképezve, amelyek az első csatlakozó zárórugóinak a második csatlakozó zárónyílásaiba való benyomása esetén a zárórugókon kialakított mélyedésekbe beakadva a csatlakozók között merev kapcsolatot biztosítanak.

A találmány szerint a zárónyílások keresztirányú, csatorna-szerű vájatokat alkotnak a fedélben. A zárórugók egy szélesebb és egy keskenyebb részből állnak. A keskenyebb részt a fedél egyik oldala felől tolhatjuk be, és az magától megkapaszkodik rugalmasan bepattanó kivitele folytán. A zárórugó keskenyebb része kb. a zárónyílás közepéig terjed, a szélesebb része pedig a fedél homlokoldali szélén kívülre nyúlik. A zárónyílás hátsó peremén egy zárónyúlvány található. Amikor a zárórugókkal τ

ellátott első csatlakozót egy második csatlakozóval kötjük össze, a zárórugóknak az első csatlakozó zárónyílásaiból.kiálló darabjai a második csatlakozó zárónyílásainak hátsó részébe nyomódnak, s ekkor az utóbbi zárónyílásaiban lévő zárónyúlványok rugalmas pattanás kíséretében beleakadnak a zárórugók mélyedéseibe és egymáshoz rögzítik a csatlakozókat. Amint egy kiviteli példával kapcsolatban ki fogjuk fejteni, á zárórugókat úgy is kialakíthatjuk, hogy azok pozitív, de nem-záró kötést hozzanak létre az említett csatlakozók és az áramköri kártya elülső széle vagy az ilyen kártyákat tároló doboz hátlapja között.

Az ismert eszközökhöz hasonlítva a találmány szerinti kapcsolóeszköz előnyei közé sorolhatjuk, hogy az lényegesen egyszerűbb és olcsóbb annak következtében, hogy műanyagból gyártható. Azonban a legfontosabb előnye abban rejlik, hogy olyan rugalmas kapcsolóeszköz áll rendelkezésre, amely mind az elosztósín-elemek közti merev kötésekhez, mind pedig az áramközi kártyákhoz, vagy ilyen kártyákat tároló dobozok hátlapjához való nem-záró kötések megvalósítására felhasználható.

A találmány szerinti kapcsolóeszközt a továbbiakban kiviteli példa segítségével részletesen ismertetjük és közben a mellékelt rajzokra hivatkozunk, amelyek közül az

1. ábra oldalnézetben mutat egy fedelet, amely el van látva zárónyílásokkal, de nincsenek benne zárórugók, a

2. ábra szintén oldalnézetben ábrázol egy fedelet, amelynek zárónyílásaiban benne vannak a zárórugók, a

3. ábrán felülnézetben láthatunk egy zárórugót, a

4. ábrán a zárórugót a 3. ábra A-A vonala mentén vett metszetben láthatjuk, az

5. ábra pedig a zárónyílások hátsó részének alakját a fedél hátoldala felöli nézetben tünteti fel.

Amint az 1. ábrán láthatjuk, az 1 fedél több csatorna-szerű 2 zárónyílással van ellátva, amelyek teljesen áthatolnak az 1 fedél falán. A 2 zárónyílásokhoz akár az 1 fedél 3 első széle, vagyis az 1. ábra bal oldala felől, akár pedig az 1 fedél 4 hátsó széle, vagyis az 1. ábra jobb oldala felől hozzá lehet férni. A 2 zárónyílások az 1 fedél egyik hosszú oldalának falába vannak kiképezve és el vannak látva egy-egy 5 pecekkel és egy-egy 6 zárónyúlvánnyal. A 2. ábra egy olyan állapotot mutat, amikor a 2 zárónyílások közül kettőbe már be van nyomva egy-egy 7 zárórugó. Ezek rögzítve vannak azáltal, hogy a 5 peckelt rugalmasan be vannak pattintva a 7 zárórugók 8 lyukaiba. A 3. ábra a 7 zárórugó felülnézetét tünteti fel. A 7 zárórugónak van egy 9 keskenyebb része és egy 10 szélesebb része. A 9 keskenyebb résznek az a rendeltetése, hogy benyomódjék a 2 zárónyílásba az 1 fedél 3 első széle felől, a példa szerint abból az irányból, ahonnan az idetartozó csatlakozótömböt is behelyeztük. A 7 zárórugó 9 keskenyebb részén lévő 8 lyuknak az a rendeltetése, amint előbb már említettük, hogy magába fogadja a 2 zárónyílásban kialakított 5 pecket. A 7 zárórugó 10 szélesebb részének pedig az a szerepe, hogy az 1 fedél 4 hátsó széle felől nyomódjék be a 2 zárónyílásba. A 7 zárórugó 10 szélesebb részében

189 507 van egy rugalmas 11 nyelv, amely egy 12 mélyedést foglal magába. Az említett rugalmas 11 nyelv ferdén ki van hajlítva a 7 zárórugó felületéből. A 4. ábra oldalirányú metszetben szemlélteti a 7 zárórugót. Végül az 5. ábra hátulnézetben mutatja be az 1 fedelet. Ez a rajz egyszerűsített, mivel csak a 2 zárónyílások alakját és elhelyezkedését kívánja bemutatni. Mivel a 7 zárórugók 10 szélesebb részeit éppen ezen oldal felől kell beilleszteni, ezért itt a 2 zárónyílások szélesebbek, mint az első oldal felől, ¹ ahol a 7 zárórugó 9 keskenyebb részének benyomása történik. A 2 zárónyílások, ill. a 7 zárórugók száma változtatható a csatlakozó mérete szerint.

A kiválasztott példánkban két 7 zárórugót alkalmaztunk, amelyek elegendők egy ilyen típusú csatlakozó számára a szóban forgó felhasználás esetén.

Amikor két csatlakozót ún. elosztósín-elemmé kapcsolunk össze, tulajdonképpen azt érjük el, hogy az első csatlakozó által egy áramköri kártyán elosztott jeleket egy további csatlakozónak az első csatlakozó tetejéhez való kapcsolása révén egy kártyasorozat következő tagja számára multiplikáljuk. Ha egy ilyen elosztósín-elemre van szükségünk^ akkor a 2 zárónyílásokkal rendelkező első csatlakozóhoz egy olyan második csatlakozót kapcsolunk, amely fel van szerelve 7 zárórugókkal. Amint a 2 zárónyílásokba betoljuk a 7 zárórugókat, az utóbbiakból kiálló rugalmas 11 nyelvek lenyomódnak, de amikor a 7 zárórugók teljesen a helyükre kerülnek, akkor ezek a nyelvek visszanyerik eredeti alakjukat. Ennek következtében a 2 zárónyílásokban lévő 6 zárónyúlványok beleakadnak a 7 zárórugók 12 mélyedéseibe, és egymáshoz zárják a csatlakozókat. Ezután a csatlakozók szétválasztásához már szerszámra van szükség.

Amint a 3. és 4. ábrán láthatjuk, a 7 zárórugón a 12 mélyedés oldalai mentén 13 lejtős felületek találhatók. Ezek a 13 lejtős felületek akkor jutnak szerephez, amikor nem-záró kötést kell megvalósítani, vagyis amikor egy komplett elosztösín-elemet vagy egy csatlakozót egyedileg kell egy áramköri kártyához, ill. egy kártyatároló doboz hátlapjához kötni. Ilyenkor úgy járunk el, hogy az áramköri kártya szélén, vagy a doboz hátlapján olyan befogadó nyílásokat készítünk, amelyek nem rendelkeznek semmiféle, a 7 zárórugó 12 mélyedésébe illő zárónyúlvánnyal, hanem csak egyenes szélük van. Ha a 7 zárórugót ilyen 2 zárónyílásba nyomjuk be, akkor a 7 zárórugó rugalmas 11 nyelve, akárcsak az előbb, most is lenyomódik, majd ismét kihajlik, amikor a 7 zárórugó a helyére ért. Mivel most nincs 6 zárónyúlvány, ami beleakadhatna a 7 zárórugó 12 mélyedésébe, a 7 zárórugót így csak az a nyomás tartja helyben, amelyet az újból kihajlott rugalmas nyelv fejt ki a 2 zárónyílás szélére. Amikor pedig a csatlakozót el kívánjuk választani az áramköri kártyától, ezt kézi erővel is könnyen megtehetjük. Ugyanis a 13 lejtős felületeknek olyan hajlásszögük ⁵ van, hogy ha a 2 zárónyílás szélének feszítjük őket, akkor azon végigcsúszva olyan nyomást gyakorolnak a rugalmas 11 nyelvre, hogy az megint lelapul, tehát a 7 zárórugót eltávolíthatjuk a 2 zárónyílásból.

⁰ A fentebb elmondottak alapján nyilvánvaló, hogy a találmány szerinti 7 zárórugó akár két csatlakozó közötti záró kapcsolat létesítésére, akár pedig egy áramköri kártya széléhez történő, nem-záró kötés megvalósítására egyaránt alkalmas.

⁵ A találmány szerinti kapcsolóeszköz segítségével a felmerült problémát az eredeti célkitűzésűnknek megfelelően egyszerűbben, hajlékonyabban és kevésbé költségesen oldottuk meg, mint ahogy az ismert eszközök felhasználásával eddig lehetséges

Claims (3)

1. Szabadalmi igénypontok ²⁵ 1. Kapcsolóeszköz csatlakozókhoz, amely hírközlő rendszerekben alkalmazható egy első és egy második csatlakozó összekapcsolására - amely csatlakozók egy-egy csatlakozótömbből és egy-egy fedélből állnak és egymáshoz kapcsolva elosztósín³⁰ elemet alkotnak valamint egy ilyen elosztósinelemnek vagy valamelyik csatlakozónak egy áramköri kártya széléhez vagy egy áramköri kártyákat tartalmazó doboz hátlapjához való kapcsolására, azzal jellemezve, hogy az első és a második csatla³⁵ kozóhoz tartozó fedelek (1) mindegyike az egyik hosszú oldala mentén el van látva keresztirányú, áthatoló, csatorna-szerű zárónyílásokkal (2), amelyek mindegyikéhez tartozik egy-egy a zárónyílások (2) első részébe tolható, rugalmas bepattintás⁴⁰ sál rögzíthető, lapos zárórugó (7), továbbá mindegyik zárónyílás (2) hátsó részén egy-egy zárónyúlvány (6) van kiképezve, amelyek az első csatlakozó zárórugóinak (7) a második csatlakozó zárónyílásaiba (2) való benyomása esetén a zárórugókon (7)

   45 kialakított mélyedésekbe (12) beakadva a csatlakozók között merev kapcsolatot biztosítanak.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti kapcsolóeszköz, azzal jellemezve, hogy a mélyedés (12) a zárórugóból (7) adctt hajlásszög alatt kihajló rugalmas nyelven (11)

   50 van kialakítva.
3. 3. A 2. igénypont szerinti kapcsolóeszköz, azzal jellemezve, hogy a rugalmas nyelv (11) a mélyedés (121 oldalainál lejtős felületekkel (13) van ellátva.