HU188813B - Drill for hand tools operating as percussion drill and bore hammer - Google Patents

Description

A találmány ütvefúró és fúrókalapácsként működő kéziszerszámoknál használható fúróra vonatkozik, amelynek tartórészén zárt, hosszanti horony van.

Ha kemény anyagokban például betonban, vagy 5 kőben lyukat kell fúrni, legtöbbször ütvefúró gépeket vagy szerszámokat használnak, vagy szokásos a fúrókalapácsok alkalmazása is.

A két szerszám közül az ütvefúrök gyakrabban kerülnek alkalmazásra, aminek fő oka az, hogy 10 előállítási költségük viszonylag kicsi. Az ütvefúró gépek előnye továbbá az, hogy olyan fúrókat lehet hozzájuk alkalmazni, amelyeknél a működő rész és a tartórész átmérője egymással egyenlő. Ilyen módon a fúrókat gazdaságosan, kis költséggel lehet ¹⁵ előállítani.

A fúrókat tartórészüknél változtatható átmérőjű befogó tokmányba eltolhatatlanul helyezik el és rögzítik. Ilyen módon elérhető az az előny, hogy a forgató nyomatékot az átmérőhöz viszonyítva kedvező erőhatásokkal lehet a fúróra átvinni, mert a fúró átmérőjének növekedésével a tartórész vastagsága vagyis a befogó részek egymástól mért távolsága is növekszik. Ilyen módon lehetővé válik az ₂g ütvefúró gépeknél vagy szerszámoknál a fúró teljesítményét maximumra fokozni

A lényegesen bonyolultabb szerkezetű fúrókalapácsoknál az ütvefúró gépekhez viszonyítva számottevően eltérő kinematikai viszonyokkal kell ₃₀ számolni, miáltal a fúró rögzítése vagy helybentartása is lényegesen eltérő módon történik. Főleg a fúró által kifejtett ütések igen nagy kinematikai energiája kívánja a fúró tengelyirányú elmozdíthatóságát, a szerszámtartónak a fogantyú felé fordí- 35 tott részénél. Emiatt a fúrókalapácsoknál speciális fúró-programokat kell megállapítani és ezek közül a legelterjedtebbek azok, amelyeknél a tartórészen zárt, tengelyirányú (hosszanti) horony van, amelylyel a szerszámtartó rögzítőelemei kapcsolódnak. 40

Az a körülmény, hogy az ütvefúró szerszámoknál és a fúrókalapácsoknál a fúró tartása, vagy rögzítése egymástól alapvetően eltérő módon történik, ellentétes a gazdaságosság követelményeivel, mert a fúrókat nem lehet az egyik fúrószerszámból 45 a másik fajta fúrószerszámba áthelyezni. Az áthelyezés követelménye természetesen azoknál az üzemeknél áll fenn, amelyek mindkét fajtájú szerszámokat használják, mert ezeknél viszonylag nagyszámú különböző átmérőjű fúrót szoktak üzemben 50 tartani és ezek az ismert megoldásoknál mindig csak az ütvefúró szerszámra, vagy a fúrókaktpácsba helyezhetők. Ez azt jelenti, hogy a szokásos megoldásoknál az ütvefúró szerszámhoz tartozó olcsó fúrót nem lehet a fúrókalapácsoknál használni, mert az az utóbbi szerszám tartozójának rögzitóeszközeivel nem kapcsolható össze.

Hasonlóképpen a fúrókalapács fúróját sem lehet ütvefúrásra használni, aminek oka az, hogy a hornyok a befogó lokmány szorítópofáival központosító kapcsolatot nem tudnak létesíteni. Ennek következtében megtörténhetik, hogy a fúró a befogó tokmány tengelyéhez viszonyítva ferde helyzetbe kerül, ami természetszerűleg mind a fúrónak, mind pedig a tokmánynak túlzott kopását és igénybevételét eredményezi.

A találmány célja valamennyi fúróeszköz teljesítményére vonatkozó előny kihasználása mellett olyan fúrót létesíteni, amely mind a fúrókalapácsoknál mind pedig az ütvefúró szerszámoknál használható és amellett gazdaságosan, csekély költséggel előállítható. Ezt a célt a találmány értelmében úgy érjük el, hogy az említett hosszanti hornyot vagy a hornyokat legalább egy közbenső szakasz szakítja meg és ennek a szakasznak a kontúrja a tartórész külső felületének felel meg.

A fúró tartórészének ez a kialakítása lehetővé teszi olyan fúró előállítását, melynél a működő rész és tartórész átmérői egymással egyenlők, ez pedig egyrészt az előállítási költségeket csökkenteni, másrészt lehetővé teszi a fúró cserélhetőségét mindkét fajtájú fúrószerszámban. Az említett közbenső szakasz a hosszanti horony mellette lévő darabjaival együtt olyan felfekvési lehetőséget biztosít az ütvefúró gép befogó tokmányának szorítópofái számára, amely a fúrónak a szerszámmal való pontos vagyis elferdülés nélküli rögzítését lehetővé teszi. Ennek következtében a kopások rendkívül kicsik és az erőátvitel a fúróhoz gyakorlatilag veszteségmentes.

A fúró behelyezendő és rögzítendő tartórészének találmány szerinti kialakítása biztosítja továbbá a fúrókalapácsokban a fúró olyan megerősítését, amely megfelel a kifejtendő teljesítménynek. A szerszámtartó rögzítő elemeinek száma megfelel a horony hosszanti darabjai számának és ezek a rögzitőelemek a horonydarabokkal kapcsolódnak. Ilyen módon a fúró tartása korlátozott tengelyirányú játékkal (elmozdulási lehetőséggel) történik és nagyon biztos.

Elméletileg lehetséges a hosszanti hornyot vagy hornyokat egymástól bizonyos távolságokban elhelyezett közbenső szakaszokkal több hosszanti részre osztani. Ez különösen nagyméretű fúróknál ajánlatos, amelyeknél viszonylag hosszú vezetékre van szükség. A kopás csökkentése és az erőátvitel kedvezőbbé tétele érdekében a fúrókalapácsok üzeménél ilyen módon kettőnél több rögzítöelem nyúlik be a hosszanti horony egyes darabjaiba. A közbenső szakasz vagy a szakaszok előnyösen olyképp létesülnek, hogy a tartórész eredeti keresztmetszetét ezeken a helyeken nem változtatjuk meg és ily módon jönnek létre azok a szakaszok, amelyek mindkét végüknél egy-egy horonydarabhoz csatlakoznak.

A tarlórész homlokoldala és a hosszanti horony ehhez tartozó végződése közötti távolság előnyösen a fúró tartórésze (behelyezendő része) átmérőjének 0,3 - 1-szerese. Ilyen módon lehet a lokmány szorítópofáinak felfekvési helyét pontosan meghatározni. Különösen az esetben, ha olyan fúrókalapácsokat alkalmazunk, melyeknél a tartó vagy rögzítő elemek a szerszámtartóhoz merőleges helyzetűek, előnyös az említett helyzetmeghatározás, mert ily módon minden egyes befogásnál a rögzílöelemeknek a hosszanti horonydarabokba való mélyedése biztosítható. A fentiek szerint olyan fúrónál, mely-21

188 813 nek tartórésze 10 mm átmérőjű, ez a távolság például 6 mm lehet.

A fúrót előnyösen úgy alakítjuk ki, hogy az említett közbenső szakaszok hossza a tartórész átmérőjének 0,4—1,1-szerese. Egy ilyen hosszúságú közbenső szakasz biztosítja azt, hogy a befogó tokmánynak még rövid szorítópofái is csak a közbenső szakaszokon feküdjenek fel vagyis a tartórésznek csak ezeknél a felületrészeinél jön létre érintkezés oly módon, hogy a középső szakasznál a megtámasztáselegendő nagyságú felület mentén történik. A közbenső szakasz hossza 10 mm átmérőjű tartórész esetén ily módon például 8 mm lehet.

A hosszanti horony egyes darabjainak hossza előnyösen megfelel a larlórcsz 0,7— 1,7-szercsének. Ez a méretezés lehetővé teszi, hogy a horony hoszszanti darabjai megfelelő erőátviteli kapcsolatot biztosítsanak a rögzítőelemek számára és így a felfekvő szorítópofák biztosan helyükre kerülhetnek vagyis nem mélyednek a horonyba, más szóval biztosan a tartórész nem-hornyolt részein fejtik ki szorító hatásukat. Egy hosszanti horonyrész hoszszúsága például 10 mm átmérő esetén ily módon kb. 8 mm.

A találmány szerint továbbá a hosszanti horony mélysége a tartórész átmérőjének 0,1 — 0,3-szorosa. Ez a mélység lehetővé teszi a rögzítőelemek biztos kapcsolódását és emellett biztosítja azt is, hogy a tartórészt csak minimális mértékben kell gyengíteni. A horonynak ez a mélysége még azzal az előnynyel is jár, hogy az esetben ha a horonynak fenekénél körív-alakú a keresztmetszete, a lartórész kontúrjának csak viszonylag csekély darabjai mennek veszendőbe a tartás, vagy rögzítés szempontjából.

Abból a célból, hogy a fúrót biztosan és hatásosan lehessen forgatni, előnyös lehet a horonydarabokat V-alakú keresztmetszettel elkészíteni. A hosszanti horonydarabok oldalfalainak egymás felé közeledő, vagy ferdiilő alakjának megfelelően a rögzítőelemek is ékalakúak. Ilyen módon az érintkezés vizsonylag nagy felület mentén történik és ez is hozzájárul a kopás csökkenéséhez. Az ismertetett kialakítás, mint mondottuk elősegíti a szerkezet jó erőátviteli képességét és ez biztosítja, hogy a szerszám behelyezett tartórészénél az erőátviteli felületek vesztesége kicsi, vagyis a felfekvő felületek elegendő nagyok. Ezek a körülmények biztos és jó rögzítést eredményeznek a befogó tokmánybán.

Az ütvefúró szerszámoknál a befogó lokmány szorítópofái biztosítják a központosítást, viszont a fúrókalapácsoknál erre a célra hosszanti horony alakjában kiképzett tartó- vagy rögzítőelemek állnak rendelkezésre. Ha ez a hosszanti horony keresztmetszetben V-alakú, fennáll az a lehetőség, hogy a rögzítőelemek segítségével a fúrók központosítását leginkább a horony fenékrésze végzi, de lehet úgy is eljárni, hogy erre a célra főleg a horony oldalfalait használjuk. Mindkét központosítási módszernél előnyösnek bizonyult, ha a hosszanti horonydarabok oldalfalai által bezárt szög kb. 50— 130- között van. Ha a központosítást főképpen a horony fenékrésze végzi, előnyösebb, ha a fenti határok közül a nagyobb fokokat választjuk, így például kedvezőnek bizonyult ha a horony oldalfalai egymással 120—os szöget zárnak be. Ha viszont a központosítást az oldalfalak végzik, ez a szög előnyösen 50 - 70° között van, ami azért bizonyult megfelelőnek, mert számottevő oldalerők (langenciáliserők) lépnek fel.

A találmányt a csatolt rajz kapcsán részletesen ismertetjük. Ezen rajzon az 1. ábra a fúrót oldalnézetben részben metszve szemlélteti olyan kivitelnél, amelynél a három hosszanti horony fenékrészei körív alakúak.

A 2. ábra a fúró másik kiviteli alakját hasonlóképpen szemlélteti, de V-alakú keresztmetszettel elkészített három horonnyal. A 3. ábra a 2. ábrához tarló keresztmetszet a III-III vonal mentén.

Az 1. ábra szerinti kivitelnél a fúrót egészében 1 jelöli és ez a fúró a 2 működő részből és ahhoz csailakozó 3 tartórészből áll. Ez utóbbiban van a kerületen elosztva a három 4-gyel jelölt hosszanti horony, amelyek fenékrésze keresztmetszetben körív alakú. Ezeket a 4 hornyokat a két 5 közbenső szakasz a 4a, 4b és 4c horonyszakaszokra osztja, melyek kialakítása olyan, hogy az 5 közbenső szakaszok külső felülete pontosan megfelel a fúró 3 tartórésze kontúrjának illetve palástfelületének.

Λ hosszanti 4 horonynak a 3 tartórész 3a homlokfelületével szomszédos vége a felrajzolt kiviteli példánál az IA távolságban van az említett homlokfelülettől, és ez a távolság megfelel a tartórész D átmérője 0,4-szeresének. Az 5 közbenső szakaszok B hossza a leírt kivitelnél a fúró tarlórésze D átmérőjének 0,6-szerese. A 4a, 4b, 4c horonyszakaszok hossza egymással egyenlő, ezt a hosszúságot a rajzon L jelöli, amely a leírt kivitelnél a fúró 3 tarlórésze D átmérőjének 0,8-szorosa. A horonyszakaszok T mélysége megfelel az említett D átmérő 0,2-sz.eresének,

A 2. ábra szerinti kivitelnél a 11 fúrónak 12 működő része és 13 tartórésze van. A fúró kerülete mentén elosztott három hosszanti 14 horony mindegyikét egy-gy 15 közbenső szakasz két 14a és 14b heronyszakaszra osztja, melyek keresztmetszete Valakú (3. ábra). A horonyszakaszok 16 oldalfalai egymással a szöget zárnak be, mely a leírt kivitelnél 100°.

A fúró 13a homlokfelülete és a 14 horonynak a homlokfelület felé eső vége közötti A távolság a 2. ábra szerinti megoldásnál a 13 tartórész D átmérőjének 0,6-szorosa. A közbenső szakasz B hossza és a 14a, 14b horonyszakaszok L hosszúsága egyenként a fúró tartórésze D átmérőjének 0,8-szorosa. A hosszanti 14 hornyok T mélysége megfelel a 13 tartórész D átmérője 0,2-szeresének.

Claims (8)

1. Fúró ütvefúró és fúrókalapácsként működő kéziszerszámokhoz a tarlórészén zári, hosszanti horonnyal, azzal jellemezve, hogy a hornyot (4, 14) legalább egy közbenső szakasz (5, 15) horonyszakaszokra (4a, 4b, 4c; 14a, 14b) osztja és a közbenső

-3188 813 szakasz (5, 15) kontúrja a tartórész (3, 13) külső felületének felel meg.

2. Az 1. igénypont szerinti fúró, azzal jellemezve, hogy tartórész (3, 13) homlokfelülete (3a, 13a) és a horonynak (4, 14) a homlokfelület felé eső vége 5 közötti távolság (A) a tartórész átmérője (D)

0,3 -1 -szeresének felel meg.

3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti fúró, melyre jellemző, hogy a közbenső szakasz (5, 15) hossza (B) a tartórész (3, 13) átmérője (D) 0,4- 1,1-szerese.

4. Az 1 — 3. igénypontok bármelyike szerinti fúró, melyre jellemző, hogy mindegyik horonyszakasz (4a, 4b, 4c; 14a, 14b) hossza (L) a tartórész (3, 13) átmérője (D) 0,7— 1,7-szerese.

5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti fúró, melyre jellemző, hogy a hosszanti horony (4,14) mélysége (T) a tartórész (3, 13) átmérője (D) 0,1 - 0,3-szorosa.

6. Az 1 — 5. igénypontok bármelyike szerinti fúró, melyre jellemző, hogy a horony szakaszok (14a, 14b) keresztmetszetben V-alakúak.

7. A 6. igénypont szerinti fúró, melyre jellemző, hogy a horonyszakaszok (14a, 14b) oldalfalai által

10 bezárt szög (u) 50 és 130° között van.

8. A 7. igénypont szerinti fúró, melyre jellmezö, hogy a horonyszakaszok (14a, 14b) oldalfalai által bezárt szög (a) 50 és 70° között van.