HU184892B

HU184892B - Spocess for producing 7-figure bracket-square bracket-3-bracket-4-hydroxy-5-pyrimidinyl-bracket closed-ureido-square bracket-acetamido-figure bracket closed-3-thiomethyl-ceph-3-eme-4-car boxylic acid derivatives

Info

Publication number: HU184892B
Application number: HU812931A
Authority: HU
Inventors: Bernd Wetzel; Eberhard Woitun; Wolfgang Reuter; Ronald Maier; Uve Lechner; Hans Goeth
Original assignee: Thomae Gmbh Dr K
Priority date: 1980-10-11
Filing date: 1981-10-09
Publication date: 1984-10-29
Also published as: ES512524A0; AU542352B2; GB2086888A; NZ198599A; GB2086888B; EP0049814B1; ES8304577A1; NO813423L; PT73789B; ES505781A0; DE3168174D1; FI813139L; ES8302720A1; EP0049814A2; IL64018A; ES512523A0; ES8304576A1; ATE11141T1; GR75376B; JPS5793985A

Description

A találmány tárgya eljárás az I általános képletfi új szubsztituált 7- {[3-(4-hidroxi-5-pirimidinil)-ureido]-acetamido}-3-tiometil-cef-3-ém-4-karbonsav-származékok bázisokkal alkotott farmakológiailag elviselhető sóik, valamint ezeket a vegyületeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására.

Az I általános képletben

A 4-hidroxi-fenil- vagy 2-tienil-csoportot,

Y hidrogénatomot vagy metoxicsoportot,

Hét 4-metil-5,6-dioxo-l,2,4-triazin-3-il-, 2-metil-5,6-dioxo-l,2,4-triazin-3-il-, l-vinil-tetrazol-5-il-, 1-allil-tetrazol-5-il-csoportot vagy egy olyan (a) általános képletű csoportot jelent, amelyben n értéke 1, 2 vagy 3 lehet, és Rj hidroxil-, amino-, dimetil-amino-, acetil-amino-, amino-karbonil-, amino-karbonil-amino-, amino-szulfonil-amino-, metil-karbonil-, metil-szulfonil-amino-, hidroxi-szulfonil-amino-, metil-szulfonil-, metil-szulfinil-, karbonsavvagy szulfonsav-csoportot jelent, továbbá a —(CHzjnRfCsoport egy 2—4 szénatomos alkilcsoportot is jelenthet,

E hidrogénatomot és

R ciklopropilcsoportot vagy egy —NH—R₂ általános képletű csoportot jelent, és ebben a csoportban

R₂ 1—4 szénatomos, egyenes vagy elágazó láncú alkilcsoportot jelent,

R továbbá 4'-hidroxi-ciklohexil-amino-csoportot jelent,

R (b) általános képletű csoportot is jelenthet, és ebben n értéke 0 vagy 1, Rg és R₄ azonosak vagy különbözők lehetnek, és hidrogénatomot, hidroxil- vagy amino-szulfonil-csoportot jelentenek.

A farmakológiailag elviselhető sók például alkálivagy alkáliföldfémsók, így nátrium-, kálium-, magnézium- vagy kalciumsók, ammóniumsók, szerves aminsók, így trietil-aminnal vagy diciklohexil-aminnal alkotott sók lehetnek.

A találmány egyik különösen előnyös megoldási módja szerint az I általános képletben R a (c) általános képletű csoportot jelenti, és ebben a képletben n értéke 0 vagy 1 lehet, és R₃ hidrogénatomot, hidroxil- vagy amino-szulfonil-csoportot jelent vagy R p-(amino-szulfonil)-m-hidroxi-anilino-csoportot vagy ciklopropil-, propil-amino-, izopropil-amino-, ciklopentil-amino-, ciklohexil-amino- vagy 4'-hidroxi-ciklohexil-amino-csoportot jelent, E hidrogénatomot képvisel, és A, Y és Hét a fent megadott jelentésűek.

Az I általános képletű cefalosporin-vegyületek két tautomer alakban, nevezetesen a laktim-, illetve a laktám-típusú alakban létezhetnek. Különösen a mindenkori oldószertől és az R szubsztituens jellegétől függ az, hogy a két I, illetve Γ általános képletű alak közül melyik van túlsúlyban. Magától értetődik, hogy az előbbiekben említett I általános képletű vegyületek mindig mindkét tautomer alakot magukban foglalják.

Az I általános képletű vegyületek — a képletben csillaggal jelölt — aszimmetrikus szénatom következtében a mindkét lehetséges R-, illetve S-konfigurációban, de ennek a két konfigurációnak keverékeként is létezhetnek. Különösen előnyösek azok a vegyületek, amelyek D=R-konfigurációjúak. Ha a végtermék D,L-alakban keletkezik, úgy a tiszta D-, illetve L-diasztereoizomereket preparatív folyadék-kromatográfia (HPLC) segítségével sikerül előállítani.

Az I általános képletű vegyületeket a következő eljárásokkal állíthatjuk elő:

a) Egy II általános képletű vegyületet — ebben a képletben A, Y és Hét a fenti jelentésűek, E' hidrogénatom vagy védőcsoport — egy III általános képletű pirimidinszármazékkal — ebben a képletben R a fenti jelentésű, és B —NCO képletű csoportot vagy —NHCOOH képletű csoport reakcióképes származékát, például —NHCOC1, —NHCOBr vagy (d) képletű csoportot jelent, ezek közül az —NCO és —NHCOC1 képletű csoportok különösen előnyösek — reagáltatunk. Ebben a reakcióban olyan III általános képletű pirimidin-származékok keverékeit is használhatjuk, amelyek képletében B az előbb említett jelentések közül részben az egyiket, részben a másikat, például az —NCO, illetve —NH—COC1 képletű csoportokat egyidejűleg egymás mellett tartalmazza.

Ha E' hidrogénatomot jelent, úgy a II általános képletű kiindulási vegyületeket szervetlen vagy szerves sóik alakjában, például trietil-ammóniumsó vagy nátriumsó alakjában alkalmazhatjuk. Ekkor a reakciót víz és vízzel elegyedő szerves oldószer (ilyenek például a ketonok, így aceton; a ciklusos éterek, így tetrahidrofurán vagy dioxán; a nitrilek, így acetonitril; a formamidok, így dimetil-formamid; dimetil-szulfoxid vagy az alkoholok, így az izopropanol) elegyében vagy hexametapolban hajtjuk végre. Ilyenkor a reakciókeverék pH-ját bázis hozzáadásával vagy pufferoldat alkalmazásával 2,0 és 9,0 között, előnyösen 6,5 és 8,0 között tartjuk. A reakciót azonban vízmentes szerves oldószerben, például halogénezett szénhidrogénben, így kloroformban vagy metilén-kloridban, bázis, előnyösen trietil-amin, dietil-amin vagy N-etil-piperidin hozzáadásával is végrehajthatjuk. A reakciót továbbá víz és vízzel nem elegyedő oldószer (ilyenek például az éterek, így dietiléter; a halogénezett szénhidrogének, így kloroform vagy metilén-klorid; széndiszulfid; a ketonok, így izobutil-metil-keton; észterek, így etil-acetát; aromás oldószerek, így benzol) keverékében is végrehajthatjuk; ilyenkor célszerű erősen keverni, és a reakciókeverék pH-ját bázis hozzáadásával vagy puffer-oldat alkalmazásával 2,0 és 9,0 között, előnyösen 6,5 és 8,0 között tartani. A reakciót azonban egyedül vízben is, szerves vagy szervetlen bázis jelenlétében vagy pufferoldat hozzáadásával is végrehajthatjuk.

Ha E' trimetil-szilil-csoportot jelent, azaz ha a találmány szerinti eljárásban kiindulási anyagként a II általános képletű vegyületek szilil-származékait (például mono-, vagy célszerűen az amino- vagy karboxilcsoporton szililezett di-trimetil-szilil-származékokat) használjuk, és ezeket III általános képletű vegyületekkel reagáltatjuk, úgy általában célszerűen vízmentes és hidroxilcsoport-mentes oldószerekben, például halogénezett szénhidrogénekben, így metilén-kloridban vagy kloroformban, benzolban, tetrahidrofuránban, acetonban vagy dimetil-formamidban stb. dolgozunk. Ilyenkor nem szükséges bázist hozzáadni, de egyes esetekben ez mégis előnyös lehet azért, hogy a termék tisztaságát és kitermelését javítsuk. Az adott esetben hozzáadott bázis előnyösen tercier alifás vagy aromás amin, például piridin vagy trietil-amin vagy szterikus gátlás következtében nehezen acilezhető szekunder amin, például diciklohexil-amin lehet.

Ha E' könnyen lehasítható védőcsoportot, például difenil-metil- vagy pivaloiloxi-metil-csoportot jelenti, úgy

-3184892 színién előnyös aprotikus oldószerben, például vízmentes metilén-kloridban, kloroformban, tetrahidrofuránban vagy dimetil-formamidban dolgozni.

Az alkalmazott bázist a meghatározott pH-érték betartására szükséges mennyiségben alkalmazzuk. Abban az esetben, amikor a pH-t nem mérjük, és nem állítjuk be, vagy amikor a hígítószerben nincs elegendő víz ahhoz, hogy ez a mérés lehetséges vagy ésszerű lehessen, akkor a Π általános képletű nem-szililezett vegyületek alkalmazása esetén előnyösen 1,0—2,0 mól egyer,érték bázist alkalmazunk. Szililezett vegyületek alkalmazásakor előnyösen egy mól-egyenértékig terjedhető bázismennyiséget adunk hozzá.

Bázisként elvileg a szerves kémiában szokásosan alkalmazott bármely szerves vagy szervetlen bázis, például alkáli- és alkáliföldfém-hidroxidok, alkáliföldfém-oxidok, alkáli- és alkáliföldfém-karbonátok és -hidrogén-karbonátok, ammónia, primer, szekunder és tercier alifás és aromás aminok, valamint heterociklusos bázisok használhatók. Példaként megemlítjük a nátrium-, kálium- és kalcium-hidroxidot, kalcium-oxidot, nátrium- és kálium-karbonátot, nátrium-és kálium-hidrogén-karbonátot, etil-amint, metil-etil-amint, trietil-amint, hídroxi-etil-amint, anilint, dimeiil-anilint, piridint és piperidint. Szililezett kiindulási vegyületek alkalmazásakor azonban a bázisokra fent megadott korlátozásokat figyelembe kell venni.

Pufferrendszerként bármely szokásos puffer-keveréket, például foszfátpuffert, citrátpuffert és trisz(hídroxi-metil)-amino-metán-puffert használhatunk·

A reakcióhőmérséklet tág határok között változhat. Általában —20 °C és +50 °C közötti, előnyösen 0 °C és +20 °C közötti hőmérsékleten dolgozunk.

A II és III általános képletű kiindulási anyagokat egymással ekvimoíekuláris mennyiségben reagáltathatjuk. Egyes esetekben azonban nagyon is célszerű lehet a kettő közül az egyiket fölöslegben alkalmazni, hogy ezáltal a végtermék tisztítását megkönnyítsük vagy a kitermelést fokozzuk.

b) A IV általános képletű ureido-karbonsavakat — ebben a képletben A és R a fenti jelentésűek —, ezek sóit vagy reakcióképes származékait az V általános képletű 7-amino-cefaIosporánsav-származékokkaI — ebben a képletben Ε', Y és Hét a fent megadott jelentésűek — reagáltatjuk.

A IV általános képletű ureido-karbcnsavak reakcióképes származékaiként például a savanhidridek, így a klórhangyasav-észterekből, például klórbangyasav-etilvagy izobutil-észlerből származók vagy a reakcióképes észterek, például a p-nitro-fenil-észter vagy az N-hídroxi-szukcinimid-észter vagy a reakcióképes amidok, például az N-karbonil-imidazol, de a savhalogenidek, például a megfelelő savklorid vagy savazid is figyelembe vehetők. Elvileg azonban a β-laktám-kémiában ismeretes minden kapcsolási módszer alkalmazható.

A 7-amino-cefalosporánsav-származékokat előnyösen könnyen lehasítható védőcsoporttal védett származék alakjában alkalmazzuk. Erre a célra például az olyan V általános képletű vegyületek vehetők figyelembe, amelyek képletében E' hidrogénatom kivételével a fent megadott jelentésű; különösen előnyös származék g difenil-metilészter, terc-butilészter, trimctil-szililészter vagy az N,O-bisz-trimetíl-szíIílszármazék.

Az ureidokarbonsavakat, ezek sóit vagy reakcióképes származékait a 7-amino-cefalosporánsav-származékok4 kai például oldószerben, —40 °C és +40 °C közötti hőmérsékleten, adott esetben bázis jelenlétében reagáltatjuk. Ha például az ureido-karbonsav egyik anhidridjét, például klórhangyasav-etilészterrel kapott anhidrídjét alkalmazzuk, úgy a reakciót hűtés közben, például —10 °C és +10 °C közötti hőmérsékleten, tercier amin, például trietil-amin vagy Ν,Ν-dimetií-anilin jelenlétében, oldószerben, például acetonban, tetrahidrofuránban, dimetil-formamidban, kloroformban, diklór-metánban, hexametapolban vagy ezen oldószerek elegyében hajtjuk végre. Ha például az ureido-karbonsav N-hidroxí-szukcinimid-észterét az V általános képletű származékkal reagáltatjuk, úgy a reakciót előnyösen 0 °C és 20 közötti hőmérsékleten, bázis, például trietil-amin jelenlétében, oldószerben, például dimetil-formamidban, diklór-metánban, dioxánban vagy ezen oldószerek elegyében hajijuk végre.

Magának a IV általános kcpletű ureído-karbonsavnak vagy sójának reagáitatását az V általános képletű vegyületekkel előnyösen kondenzálószer, például N,N'-diklór-hexil-karbodiimid jelenlétében hajtjuk végre.

c) Egy VI általános képletű vegyületet — ebben a képletben A, R és Y a fenti jelentésűek, és E' hidrogénatomot jelent — egy VII általános képletű vegyülettel — ebben a képletben Hét a fent megadott jelentésű, és M hidrogénatomot vagy alkálifém- vagy alkátiföldfématomot jelent — reagáltatunk. Erre a célra például a VI általános képletű vegyületet például 5-vinil-2-merkapto-1,2,3,4-tetrazollal oldószerben, például vízben, metanolban, etanolban, acetonban, metil-etil-ketonban, tetrahidrofuránban, acetonitrilben, etil-acetátban, dimetoxi-etánban, dimetil-formamidban, dimetil-szulfoxidban, kloroformban vagy ezen oldószerek elegyében reagáltatjuk. Előnyösen erősen poláris oldószert, például vizet alkalmazunk. Ebben az esetben a reakciókeverék pH-értékét előnyösen 2 és 10 között, különösen előnyösen 4 és 8 között tartjuk. A kívánt pH-értéket pufferoldat, például nátriumfoszfát-oldat hozzáadásával állíthatjuk be, A reakciókörülmények nem különösen korlátozottak. A reakciót rendszerint 0 °C és 100 °C közötti hőmérsékleten, néhány óra alatt hajtjuk végre.

Azokat az I általános képletű vegyületeket, amelyek képletében Y metoxiesoportot jelent, úgy állíthatjuk elő, hogy egy olyan I általános képletű vegyületet, amelynek képletében Y hidrogénatomot jelent, metanol jelenlétében M⁺OCH₃~ általános képletű alkálifém-metiláttal — ebben a képletben M⁺ alkálifématomot jelent —, majd halogénezőszerrel reagáltatunk. Erre a célra olyan I általános képletű cefalosporint, amelynek képletében Y hidrogénatomot jelent, iners oldószerben, például tetrahidrofuránban, dioxánban, etilén-glikol-dimetiléterben, metilén-kloridban, kloroformban, dimetil-formamidban, metanolban stb. vagy két ilyen oldószer elégj ében feloldjuk vagy szuszpendáljuk. A kapott oldathoz vagy szuszpenzióhoz metanollal együtt alkálifém-metilátot adunk. Az igy kapott keveréket reakcióba hozzuk, majd halogénezőszerrel reagáltatjuk. Ebben a reakcióban a metanolt fölöslegben alkalmazzuk és az alkálifém-metilát mennyisége az alkalmazott cefalosporin egy egyenérték mennyiségére számítva, előnyösen 2—6 egyenérték. A „fölösleg” kifejezés a cefalosporin egy egyenérték mennyiségére számítva, egy egyenértéknél nagyobb mennyiséget jelent. Mindegyik reakciót —120° és —10 °C közötti, előnyösen —100 °C és —50 °C közötti hőmérsékleten hajtjuk végre. Elegendő 5—30 per-4184892 cig reagáltatok A reakciót a reakciókeverék megsavanyításával állítjuk le.

Ebben az eljárásban használt halogénezőszer általában pozitív halogénatom, például Cl⁺ vagy Br⁺ vagy J⁺-forrásként ismeretes. Ilyen halogénezőszer például halogén, például klór, bróm stb., N-halogén-imid, például N-klór-szukcinimid, N-bróm-szukcinimid stb.; N-halogén-amid, például N-klór-acetamid, N-bróm-acetamid stb.; N-halogén-szulfonamid, például N-klór-benzol-szulfonamid, N-klór-p-toluol-szulfonamid stb.; 1-halogén-benzotriazol; 1-halogén-triazin, szerves hipohalogenit, például terc-butil-hipoklorit, terc-butil-hipojodit stb.; halogén-hidantoin, például N,N-dibróm-hidantoin stb. lehet. Ezen halogénezőszerek között a terc-butil-hipoklorit előnyös. A halogénezőszert olyan mennyiségben adjuk hozzá, hogy a VI általános képletű cefalosporin egy egyenérték mennyiségére számítva, elegendő pozitív halogénatomot legyen képes szolgáltatni.

A reakció leállítására olyan savak alkalmasak, amelyek a hideg reakciókeverékhez való hozzáadáskor nem okozzák a reakciókeverék megszilárdulását vagy tömör viszkózus tömeggé való összefagyását. Alkalmas sav például a 98%-os hangyasav, jégecet, triklór-ecetsav és metán-szulfonsav. A reakció leállítása után a fölös halogénezőszert redukálószerrel, például trialkil-foszfittal, nátrium-tioszulfáttal vagy más hasonló szerrel kezelve távolítjuk el.

Azok az a) és b) eljárásokkal előállított találmány szerinti vegyületek, amelyek képletében E' könnyen lehasítható védőcsoportot jelent, a cefalosporin-kémiában ismert módszerek szerint olyan I általános képletű szabad karbonsavakká alakíthatók, amelyek képletében E hidrogénatomot jelent. így például a trimetil-szililcsoportot vizes hidrolízissel, a benzhidrilcsoportot például trifluor-ecetsawal hidrolitikusan hasítva, könnyen eltávolíthatjuk. A védőcsoportnak ilyen eltávolítását a vonatkozó irodalom ismerteti.

Az említett eljárásokkal kapott reakciókeverékeknek a végbement reakció utáni feldolgozását a β-laktám-antibiotikumoknál szokásos módszerekkel hajtjuk végre; ugyanez vonatkozik a végtermékek elkülönítésére és tisztítására is, például a savak felszabadítására és szervetlen vagy szerves bázisokkal más sókká való alakítására. A kálium- vagy nátriumsók előállítására különösen bevált módszer az, hogy a szabad savak alkoholos-éteres oldatából a sókat kálium- vagy nátrium-2-etil-hexanoát hozzáadásával leválasztjuk vagy az, hogy a szabad savat szabályozott pH-nál a megfelelő mennyiségű nátrium-hidrogén-karbonáttal reagáltatjuk, és ezután fagyasztva szárítjuk.

Azok a II és V általános képletű típusos kiindulási vegyületek, amelyek képletében A szubsztituált fenil- vagy tienil-csoportot és Hét például 1-metil-l H-tetrazol-5-ilcsoportot jelent, az irodalomból ismertek, lásd például a 100 sz. nyilvánosságrahozott európai szabadalmi bejelentés, a 2 934 683 számú és 2 936 434 számú német szövetségi köztársaságbeli nyilvánosságrahozatali iratok. Ilyen 7-amino-cefalosporánsav-rendszereket például úgy állítunk elő, hogy a 7-amino-cefalosporánsavat a megfelelő merkapto-heterociklusos vegyülettel ismert módon reagáltatjuk.

AIII általános képletű kiindulási vegyületeket például úgy állíthatjuk elő, hogy a VIII általános képletű megfelelő 5-amino-pirimidint — ebben a képletben R a fenti jelentésű — foszgénnel reagáltatjuk. A reakciót előnyösen hidroxilcsoportot nem tartalmazó oldószerben, például tetrahidrofuránban, metilén-kloridban, kloroformban, dimetoxi-etánban vagy hexametapolban —40 ^GC és +60 °C közötti, előnyösen —10 °C és +20 °C közötti hőmérsékleten reagáltatjuk. Ilyenkor a keletkező hidrogénkloridot ajánlatos iners szerves bázis, például trietil-amin vagy piridin egyenértékű mennyiségével megkötni. Oldószerként a piridin fölöslegét is használhatjuk. Ha az alkalmazott Vili általános képletű amino-pirimidinek az említett oldószerek egyikében nehezen oldódnak, úgy a foszgénezést heterogén fázisban is végrehajthatjuk. A találmány egyik különösen előnyös módszere szerint a Vili általános képletű amino-pirimidineket szililezőszerrel, például hexametil-diszilazánnal, trimetil-klór-szilán/trietil-aminnal, trimetil-szilil-dietil-aminnal vagy N,O-bisz-trimetil-szilil-acetamiddal reagáltatva, az említett oldószerekben nagyon jól oldódó, egyszeresen vagy a jelenlevő kicserélhető hidrogénatomoknak megfelelően, többszörösen szililezett amino-pirimidineket kapunk; ezeket ezután foszgénnel, előnyösen bázis hozzáadása nélkül reagáltatva, a megfelelő III általános képletű vegyület keletkezik.

Az oldószer természetétől, a hőmérséklettől, az adott esetben hozzáadott bázis mennyiségétől és jellegétől függően, főleg a megfelelő izocianát vagy a megfelelő karbamidsav-halogenid vagy ezek keveréke keletkezik. A III általános képletű izocianát a körülményektől függően részben vagy teljesen az izocianátokkal izomer Illa általános képletű dihidro-oxazolo-pirimidin alakjában vagy az R szubsztituens természetétől függően egyszeresen vagy többszörösen szililezett analóg vegyület alakjában lehet.

A foszgénezéssel előállított III, illetve Illa általános képletű kiindulási vegyületek vagy ezek keverékei vagy szililezett analóg vegyületei a fent említett oldószerekben általában jól oldódnak, és a fölös foszgén eltávolítása után minden további tisztítás nélkül a II általános képletű cefalosporin-származékkal közvetlenül reagáltathatók.

A Illa általános képletű közbenső vegyületet azonban el is különíthetjük, adott esetben protikus oldószerrel, például vízzel vagy metanollal szililmentesíthetjük, oldódási tulajdonságai alapján tisztíthatjuk, és a fent vázolt módon reagáltathatjuk. A VIII általános képletű 2-szubsztituált 5-amino-4-hidroxi-pirimidinek szintézisét a 2 808 153 számú és a 2910 190 számú német szövetségi köztársaságbeli nyilvánosságrahozatali iratok írják le.

A IV általános képletű ureido-karbonsavak könnyen előállíthatók úgy, hogy a III általános képletű pirimidinszármazékot IX általános képletű glicinszármazékkal — ebben a képletben A a fenti jelentésű — reagáltatjuk, A reakciót oldószerben —20 °C és +40 °C közötti, előnyösen 0 °C és +20 °C közötti hőmérsékleten hajtjuk végre. Oldószerként itt például víz és vízzel elegyedő szerves oldószer, például aceton, tetrahidrofurán, dioxán, acetonitril, dimetil-formamid, etanol, dimetil-szulfoxid elegyét alkalmazhatjuk. Adott esetben halogénhidrogént megkötő szer használata lehet szükséges; mint ilyen például a trialkil-aminok, így trietil-amin vagy a szervetlen bázisok, így híg nátrium-hidroxid oldat alkalmazható. Ezeket az ureido-karbonsavakat a 2 924 948 számú német szövetségi köztársaságbeli nyilvánosságrahozatali irat ismerteti,

-5184892

A VI általános képletű kiindulási vegyület szintézisét szintén a 2 924 948 számú német szövetségi köztársaságbeli nyilvánosságrahozatali irat írja le.

A cefalosporin-antibiotikumokat 1 széles körben használják olyan betegségek kezelésére, amelyeket a patogén baktériumok emberekben és állatokban idéznek elő, és különösen az egyéb antibiotikumokkal, például penicillin vegyületekkel szemben rezisztens baktériumok által okozott betegségek kezelésére; e vegyületek a penicillinérzékeny betegek kezelésére alkalmazhatók. Számos esetben kívánatos olyan cefalosporin-antibiotikumot alkalmazni, amely mind Gram-pozitív, mind Gramnegatív mikroorganizmusokkal szemben hatásos, és a széles hatásspektrum cefalosporin-antibiotikumok különféle típusainak kidolgozására kiterjedt kutatások irányulnak.

Ezekben a vizsgálatokban kiderült, hegy nehéz olyan cefalosporin-antibiotikumokat találni, amelyek széles hatásspektrumukon kívül még a Pseudomonas aeruginosa különféle törzseivel szemben is nagyon hatékonyak. Megkísérelték ugyan, hogy a penicillinek terén végzett kutatásoknak megfelelően a-aminobenzil-cefalosporinok acilezésével Pseudomonas ellen alkalmazható cefalosporinokat állítsanak elő, de ezek a vegyületek rendszerint kevésbé hatékonyaknak bizonyultak. Ezért továbbra is megmarad az olyan új cefalosporinok kutatásának igénye, amelyek széles hatásspektrumukon kívül Pseudomonas aeruginosa legkülönfélébb törzseivel szemben fokozottan hatékonyak.

Míg — amint már említettük — a múltban és a jelenben is. az α-amino-benzilszármazékok acilvegyületeit általánosan és mélyrehatóan kutatják, addig csak kevés tudomásunk van olyan származékokról, amelyekben ureido-híd (—NHCONH—) köt egy heterociklusos rendszert az α-amino-benzil-cefalosporinok a-benzilszénatomjához. Csupán a 2 710 979 számú és a 2 650 826 számú német szövetségi köztársaságbeli nyilvánosságrahozatali iratok írnak le olyan cefalosporinokat, amelyekben piridinek, illetve kondenzált piridinek az említett módon kapcsolódnak a cefalosporin vázhoz.

Ezeknek a vegyületeknek azonban Pseudomonas ellen nincs kielégítő hatásuk.

Ezzel szemben most azt találtuk, hogy egyes találmány szerinti vegyületek antibiotikus hatásosságuk tekintetében széles hatásspektrumot mutatnak, és ugyanakkor Pseudomonas törzsekkel szemben szokatlanul erősen hatékonyak. Ez a nagy hatásosság számos β-laktamázt termelő Gram-negatív törzsre is kiterjed, mert ezek a vegyületek egész sor Gram-negatív mikroorganizmus által termelt β-laktamázzal szemben nagyon ellenállóak. Azonkívül a találmány szerinti vegyületek nagyon jól elviselhetők, ezért az emberi és állatorvosi gyakorlatban helyi és szisztémás fertőzések megelőzésére és gyógyszeres kezelésére jól használhatók.

A találmány szerinti vegyületekkel meggátolható, illetve meggyógyítható betegségek közül példaképpen megemlítjük a légutak, a garat és a húgyutak betegségeit ; a vegyületek különösen garathurut, tüdőgyulladás, hashártyagyulladás, vesegyulladás, középfül gyulladás, hólyaghurut, szívbelhártya gyulladás, hörghurut, ízületi gyulladás és általános szisztémás fertőzések ellen hatásosak. Ezenkívül ezeket a vegyületeket szervetlen vagy szerves anyagok konzerválására, különösen olyan szerves anyagok, mint a polimerek, kenőanyagok, festékek, rostok, bőr, papír és fa, valamint élelmiszerek tartósítására lehet használni.

Ezt a célt — amint már említettük — azáltal lehet elérni, hogy az I általános képletű vegyületek mind in vitro, mind in vivő a káros mikroorganizmusokkal, különösen Gram-pozitív és Gram-negatív baktériumok és baktériumhoz hasonló mikroorganizmusok ellen nagyon erős hatékonyságúalc és ugyanakkor széles hatásspektrumukkal tűnnek ki.

Ezekkel a cefalosporin-származékokkal például a következő kórokozók vagy több ilyen kórokozó által okozott lokális és/vagy szisztémiás megbetegedések kezelhetők és/vagy meggátolhatok: Micrccoccaceae, így Staphylococcusok,

Lactobacteriaceae, így Streptococcusok,

Neisseriaceae, így Neisseriák,

Corynebacteriaceae, így Corynebactériumok, Enterobacteriaceae, így a coli-csoportba tartozó Eschcrichiae-baktériumok,

Klebsiella-baktériumok, így K. pneumoniae, a Proteuscsoportba tartozó Proteae-baktériumok, így Proteus vulgáris,

Salmonella-baktériumok, így S. thyphimurium, Shigella-baktériumok, így Shigella dysenteriae, Pseudomonas-baktériumok, így Pseudomonas aeruginosá,

Aeromonas-baktériumok, így az Aeromonas liquefacieiis,

Spirillaceae, így Vibrio-baktériumok, például Vibrio cholerae,

Parvobacteriaceae vagy Brucellaceae, így Pasteurellabaktériumok,

Brucella-baktériumok, így Brucella aborlus, Haemophilus-baktériumok, így Haemophilus influenzáé, Bordetella-baktériumok, így Bordetella pertussis, Moraxella-baktériumok, így Moraxella lacunata, Bacteroidaceae, így Bacteroides-bakíériumok, Fusiforme-baktériumok, így Fusobacterium fusiforme, Sphaerophorus-baktériumok, így Sphaerophorus necrophorus,

Bacillaceae, így aerob spóraképzők, például Bacillus anthracis, anaerob spóraképző Chlostridiák, például Chlostridium perfringens,

Spirochaetaceae, így Borella-baktériumok,

Treponema-baktériumok, így Treponema pallidum, Leptospira-baktériumok, így Leptospira interrogans.

A kórokozóknak ezt a felsorolását csak példaszerűnek és semmi esetre sem kizárólagosnak kell tekinteni.

A következő I. táblázatban a találmány szerinti néhány típusos, különösen jó hatású vegyületet sorolunk fel (E hidrogénatom).

Az I. táblázat vegyületeinek akut toxieitását fehér laboratóriumi egerekben perorális és szubkután alkalmazott növekvő adagmennyiségekkel határoztuk meg. LD_J0-ként azt az adagmennyiséget tekintettük, amelyek beadásának hatására a kísérleti állatok 50%-a 8 napon belül elpusztult. A felsorolt összes vegyület LD_ÍO értéke perorális beadás esetén 4 g/kg-nál nagyobb és szubkután beadás esetén 2 g/kg-nál nagyobb volt, azaz 2 g/kg mennyiség beadására egyetlen állat sem pusztult el, tehát ezek a vegyületek a gyakorlat számára nem toxikusak.

-6184892

Az I általános képletű vegyületekben

-7184892

Az I. táblázat folytatása

-8184892

Az I. táblázat folytatása

-9184892

Az I. táblázat folytatása

-10184892

Az I. táblázat folytatása

-11184892

Az I. táblázat folytatása

A találmány szerinti cefalosporinok hatékonyságát például a következő vizsgálatokkal lehet kimutatni.

1. In vitro kísérletek

Vizsgálatainkban a sorozat-hígítás módszerét mikrotiter-rendszerben alkalmaztuk. A vegyületeknek a bak- 5 tériumfejlődésre gyakorolt gátló hatását folyékony közegben vizsgáltuk. A hatást a következő koncentrációkban tanulmányoztuk. >64, 64, 32, 16, 8, 4, 2, 1, 0,5, 0,25, 0,125, 0,06, 0,03, 0,015 μg/ml.

A következő összetételű táptalajt alkalmaztuk:

g pepton, 8 g marhahúskivonat, 3 g nátrium-klorid, 2 g dinátrium-hidrogén-foszfát desztillált vízzel 100 ml-re feltöltve. Az oldat pH-ja 7,2—7,4. Csupán a sztreptokokkuszok elleni vizsgálatnál adtunk az oldathoz 1% glükózt is. Az elsődleges tenyésztés 20 óra hosz- 15 szat tartott. A sejtszuszpenzió beállítását Eppendorf szerinti fotométerrel 14 mm átmérőjű kémcsövet és 546 nm szűrőt használva végeztük olyan bárium-szulfát szuszpenzió zavarosságával összehasonlítva, amelyet 97 ml 1%-os kénsavoldathoz 3,0 ml 1%-os bárium- 20 -klorid oldatot adva kaptunk. A beállítás után a sejtszuszpenziót 1: 1500 arányban nátrium-klorid oldattal tovább hígítottuk.

Mindegyik vegyületből 16 mg-ot 10 ml-es mérőlombikokba mértünk be és az oldószerrel jelig feltöltöttük. A további hígítássorozatot desztillált vízzel vagy a mindenkori oldószerrel állítotíuk elő.

A mikrotiter lemezkék mélyedéseibe 0,2 ml folyékony táptalajt, a megfelelő vegyülethígítás 0,01 ml-jét és egy csepp (0,01 ml) sejtszuszpenziót adtunk és 18—20 óra hosszat 37 °C-on inkubáltuk. Kontrollként mindenkor oldószert is ugyanakkor inkubáltunk.

A leolvasásokat szabad szemmel végeztük és határkoncentrációként a még baktériumfejlődést gátló legkisebb koncentrációt határoztuk meg.

Kísérleti mikroorganizmusokként a következő törzseket alkalmaztuk:

Staphylococcus aureus SG 511, Escherichia coli ATCC 11 775, Pseudomonas aeruginosa Hamburgensis és Pseudomonas aeruginosa BC 19, Serratia marcescens ATCC 13 880, Klebsiella pneumoniae ATCC 10 031 és BC 6, Proteus mirabilis BC 17, Proteus rettgeri BC 7, Enterobacter cloaceae ATCC 13 047 és Escherichia coli B4TEM (3-laktamáz-termelő).

A II. táblázatban a találmány szerinti típusos vegyületeknél megállapított legkisebb gátló koncentrációt

II. táblázat

Különféle cefalosporinok LGK értékei ^ag/ml)

Vegyület	S. aureus SG 511	E. coli ATCC 11775	Pseud. aerug. Hbg.	Pseud. aerug. BC 19	Klebs. pneum. ATCC 10031	Klebs. pneum. BC	Prot. mír. BC 17	Prot. rettg. BC7	Eb. cloaceae	E. coli R-f-TEM	Serr. marcesc. ATCC 13 880
Cefuroxim	1	8	100	100	2	4	0,5	2	32	4	8
Cephazolin	0,06	4	100	100	1	2	4	100	100	4	100
5.	4	0,5	8	8	0,5	0,5	0,12	0,25	2	32	0,5
7.	1	0,03	4	4	0,12	0,12	0,06	0,25	0,25	4	0,12
16.	0,12	0,12	8	4	0,12	0,25	0,12	0,25	0,25	4	0,25
21.	1	0,12	8	8	0,25	0,25	0,12	0,5	—	8	0,25
30.	2	0,12	8	4	0,5	0,5	0,06	1	0,5	8	0,5
36.	2	0,03	4	2	0,12	0,12	0,06	0,25	0,12	8	0,25
37.	2	0,12	8	4	0,12	0,12	0,06	0,25	0,12	8	0,12

-12184892 (LGK) foglaltuk össze. A vegyületek számozása ugyanaz, mint az I. táblázatban.

Összehasonlítási vegyietekként két, a kereskedelemben kapható, szokásos használt cefalosporint alkalmaztunk.

Amint a táblázatból látható, a találmány szerinti felsorolt vegyületek hatásossága a típusos Gram-negatív kórházi kórokozókkal szemben határozottan jobb, mint az összehasonlításra használt antibiotikumoké, és ugyanakkor a típusos Gram-negatív kórházi kórokozókkal szembeni hatásosságukat is megtartják. Hangsúlyoznunk kell Pseudomonas törzsekkel szemben tapasztalt jó hatásosságukat.

A találmány szerinti vegyületek egy sorát egerek kísérleti fertőzése útján in vivő is vizsgáltuk. Patogén baktériumokként Escherichia coli ATCC 11 775 és Pseudomonas aeruginosa BC 19 törzseket alkalmaztunk. 5% mucint tartalmazó 0,2 ml baktérium-szuszpenzióval intraperitoneálisan fertőztük az állatokat. Ez állatonként mintegy 1,4x10® Escherichia coli és mintegy 1,3 x 10⁶ Pseudomonas sejtnek felel meg. NMRI törzsbeli nőstény egerek 10 állatból álló csoportjait használtuk a kísérletekben ; ezek közül két csoport kezeletlenül maradt, a többi csoportot az egyes cefalosporinok különféle adagjaival az ED₅₀ (az az adag, amelynél az állatok 50%,-a életben marad) meghatározására szubkután kezeltük. Az Escherichia coli fertőzés esetén a fertőzés után egy órával egyszer kezeltük az állatokat. A Pseudomonas fertőzés esetén 1, 3, 5 órával a fertőzés után háromszor kezeltük az állatokat.

A megfigyelés időtartama mindkét esetben 7 nap volt. Ezeknek a találmány szerinti cefalosporinok jellegzetes képviselőivel végzett kísérleteknek eredményeit a III. táblázatban foglaltuk össze.

III. táblázat

Egerekben meghatározott in vivő hatásosság

a) Escherichia coli fertőzés:
Vegyület 7 16 30 Cefuroxim	ED₅₀ (mg/kg) 0,3 0,8 0,6 100
b) Pseudomonas fertőzés:
Vegyület	ED₅₀ (mg*/kg)
7	6,3
16	10—20
30	10—20
Cefuroxim 200 mg/kg adagnál
az összes állat	elpusztult.

* adagonként

A találmány szerinti vegyületekkel kapott eredményeket az összehasonlítási vegyülettel kapottak, ! ö· sz· hasonlítva, az előbbiek előnye itt is kétség! 1 nül t '·mutatható.

A találmány további tárgya olyan gyógyszert cszitmények előállítására szolgáló eljárás, am- Iyek mind r Γηberek, mind állatok fertőzéses betegségei keze lét été értékesek.

Előnyös gyógyszerkészítmények a tabletták, drazsék, kapszulák, granulátumok, végbélkúpok, oldatok, szuszpenziók, emulziók, kenőcsök, gélek, krémek, porok és permetek. Az embergyógyászatban vagy az állatorvosi gyakorlatban az I általános képletű hatóanyagot vagy az ilyen hatóanyagok különféle keverékeit testsúlykilogrammonként és naponként 5—500 mg, előnyösen 10— 200 mg adag mennyiségben, adott esetben több részre osztott részadagként adhatjuk be. Egy részadag a találmány szerinti hatóanyagot testsúlykilogrammonként előnyösen 1—250 mg, különösen előnyösen 10—60 mg mennyiségben tartalmazhatja. Az említett adagmennyiségektől azonban a kezelendő beteg testsúlyától és természetétől, a megbetegedés jellegétől és súlyosságától, a gyógyszerkészítmény fajtájától és az alkalmazás mód15 jától, valamint a beadások időtartamától és időközeitől függően el is lehet térni. így néhány esetben a fent említett hatóanyag-mennyiségnél kevesebb is elég lehet, viszont más esetben ezt a mennyiséget túl kell lépni. A hatóanyagok mindenkor szükséges legkedvezőbb adagmennyiségét és alkalmazásmódját szaktudása alapján minden szakember könnyen megállapíthatja.

Ha az új vegyületek takarmányadalékként kerülnek felhasználásra, úgy ezeket a szokásos koncentrációban és szokásos készítményekként a takarmánnyal, illetve a takarmánykészítménnyel vagy az ivóvízzel együtt lehet beadni. Ezáltal a Gram-negatív vagy Gram-pozitív baktériumok által okozott fertőzés meggátolható, az állapot javítható és/vagy a betegség meggyógyítható és ugyanakkor az állatok fejlődése elősegíthető és a takar30 mány jobb hasznosíthatósága érhető el.

A következő példák a találmányt közelebbről magyarázzák. A hőmérsékleti adatokat Ceisius-fokban adjuk meg.

1. példa

7-{D- a-[3-(2-p-Amino-szulfonil-aniIino-4-hidroxi-5-pirimidinil)-ureido]-(p-hidroxi-fenil)-acetamido}-340 [(1 -vinil-tetrazol-5-il)-tiometil]-cef-3-em-4-karbonsav-nátriumsó

2,37 g (0,005 mól) D-a-[3-(2-p-aminoszulfonil-anilino-4-hidroxi-5-pirimidinil)-ureido]-(p-hidroxi-fenil)45 -ecetsavat 30 ml vízmentes dimetil-formamidban feloldunk, cs az oldathoz hozzáadjuk 2,53 g (0,005 mól) 7-amino-3-[(l-vinil-tetrazol-5-il)-tiometil]-cef-3-eni-4-karbcnsav-difenil-metilészter 30 ml vízmentes metilénkloriddal készült oldatát. Az így kapott oldathoz jéggel vrló hűtés közben 1,13 g diciklohexil-karbodiimidet adunk és 2 óra hosszat 10°-on, majd 6 óra hosszat szobahőmérsékleten keverjük. Ekkor a vékonyrétegkromatogram azt jelzi, hogy a kiindulási anyagok csaknem tökéletesen eltűntek. A reakciókeveréket megszűrjük, a szüredéket vákuumban bepároljuk, a száraz maradékot 50—50 ml metanollal kétszer és 100 ml metilén-kloriddal egyszer jól kikeverjük. A visszamaradt szilárd terméket szűréssel elválasztjuk és dietil-éterrel alaposan mrssuk. A csekély szennyeződés eltávolítására — ez a sz nnyeződés a vékonyt éie g-kromatogramon (5: 1 arányú mctilén-klorid-mctancl eleggyel dolgozva) a kiindulási féltőn marad vissza — kovasavgéloszlopon kromatcgrafálunk. Kitermelés 3,46 g (72%) észter.

Az így kapott terméket kevés metilén-kloridban szusz65 pendáljuk és jéggel hűtve 30 percig 2 ml anizollal és

-13184892

Az I általános képletű vegyületekben

Q O n Q υ + o (Λ S_R \|i 1 di 2 z	S?SÍ£ Sságg £sf,<g~ C4 . - <N . ZC . ™ Xi «Π . <N OO X * _· H íZ -rt p S χ} o · ο ! E >rí 1 fr c ‘V 'o *1 «ϊΟΟ^ιη^ o S ο x Íí'QíN^' 1 é Ε o r\ η. X. r- t\ 00 Σ2- viί L? £ Γ4 Ά \0 ΓΊ.’Π¹^'⁰⁰ X j o ^£3SS_o· E'Í^SSe Ss-E^xí «ΖΙ O IZ) i/) Vi ' ^«AOtAOSO 1ΖΊ »Zh . ι/l l/-> in z-s trj rs so oo in Γ4 ©_ so «> Nt ί~-ζ ίζ γό ·<φ oh c <> © r~- 4- oo ££ γί © n r{ rf Z h óo <n ^t·’ «a <ő t-Γ oo rí vf >£ rT oo »-?** rf xt rZ oo
s?	© ©· ©' © VO V-, ÍF S0 \O O X£> © © ©* © © © © © >O —é \o© o © f-» \O Γ'-Ό Γ~-> Ο r- w5
Kitermelés, %	in OO Tf Γ1 CO 'f tf m in
Hét		+f «*1 E y e Z Ο ϊ j? ζ=2; 3? Z-=Z 3? z = z ^υ z—z 5 \ S \ § \ Ί \ 3 \ Ε \ E \ E E z—υ z—υ z—-υ ·-. — u z—φ Z-/ ζ-φ
><	s ε ε κ
Dí	fN Cl Ε E Ε Z Z % o ő¹ κ Φ Φ 6 6 EKEK 1 í í i
<	φ Φ „) Φ Ο Ο \| oí o Ε E £
ι Példa ι 1	fS m tj· t/-)

-14184892 ml trifluor-ecetsawal keverjük, mire oldódás következik be. Ezután a reakciókeverékhez kétszer 50—50 ml toluolt adunk és mindkét alkalommal vákuumban szárazra pároljuk. A maradékhoz dietil-étert adunk és a terméket szűréssel elválasztjuk.

A nátriumsó előállítására a terméket kevés dimetil-formamidban oldjuk, hozzáadjuk a számított mennyiségű nátrium-etil-hexanoát metanolos oldatát, majd dietil-étert adunk hozzá. A kicsapódott terméket szűréssel elválasztjuk, dietil-éterrel gondosan mossuk és vákuumban szárítjuk.

A nátriumsó kitermelése 2,71 g (az alkalmazott cefalosproin-származékra vonatkoztatva 66%).

Infravörös spektrum: 1760, 1655, 1615, 1550 cm'¹.

Magmágneses rezonancia spektrum (DMSO+ +CD₃OD) ppm: 345 (m, 2 H), 4,35 (m, 2H), 4,85 (d, 1 H), 5,40—5,90 (m, 4 H), 6,6-7,0 (m, 2+1 H), 7,15 (d, 2 H), 7,7 (d, 2 H), 8,0 (d, 2 H), 8,37 (s, 1 H).

A következő táblázatban felsorolt cefaiosporinokat az 1. példában leírt módszerrel szintetizáljuk.

6. példa

7-{D-a-[3-(2-p-Aminoszulfonil-aniIino-4-hidroxi-5-pirimidinil)-ureido]-(p-hidroxi-fenil)-acetamido}-3[(l-allil-tetrazoI-5-il)-tiometil]-cef-3-em-4-karbonsav-nátriumsó

Az 1. példában alkalmazott ureidokarbonsav 950 mg (0,002 mól) mennyiségét 20 ml vízmentes dimetil-formamidban oldjuk és az oldathoz 0,2 g N-meil-morfolint adunk. Az oldatot -- 15°-ra lehűtjük és ezen a hőmérsékleten 0,22 g klórhangyasav-etilészter 5 ml metilén-kloriddal készült oldatát csepegtetjük hozzá, majd további 45 percig ezen a hőmérsékleten tartjuk. Ezután — 15°-on 1,04 g (0,002 mól) 7-amino-3-[(l-allil-tetrazol-5-il)-tiometil]-cef-3-em-4-karbonsav-difenil-metiIészter 20 ml vízmentes metiién-kloriddal készült oldatát csepegtetjük hozzá, 1 óra hosszat — l0°-on keverjük, majd lassan szobahőmérsékletre hagyjuk felmelegedni. A reakciókeveréket vákuumban bepároljuk, és a száraz maradékot az 1. példában leírt módon dolgozzuk fel.

Az észter-védőcsoportot szintén az 1. példában leírt módon távolítjuk el.

A nátriumsó kitermelés 900 mg (54%).

Infravörös spektrum: 1760, 1650, 1610, 3550 cm^-1)

Magmágneses rezonancia spektrum (DMSO + +CD₃OD) ppm: 3,60 (m, 2 H), 4,25 (m, 2H), 4,80— 5,60 (m, 6H), 5,70—6,40 (m, 2H), 6,75 (d, 2H), 7,25 (d, 2 H), 7,70 (d, 2 H), 8,0 (d, 2 H), 8,36 (s, 1 H).

A 6. példával analóg módon szintetizáljuk a 7., 8. és 9. példák vegyületeit is.

10. példa

7-{D-« -[3-(2-p-Aminoszulfonil-anilino-4-hidroxi-5-pirimidinil)-ureido]-(p-hidroxi-fenil)-acetamido}-3-[(l-hidroxi-szulfonil-metil-tetrazol-5-il)-tiometil]-cef-3-em-4-karbonsav

Az I. példában alkalmazott ureidokarbonsav 475 mg (0,001 mól) mennyiségét a 6. példával analóg módon N-metil-morfolinnal és klórhangyasav-etilészterrel reagáltatva, aktivált anhidridet állítunk elő. Másrészt 410 mg (0,001 mól) 7-amino-3-[(l-hidroxi-szulfonil-metil-tetrazol-5-il)-tiometil]-cef-3-em-4-karbonsav 20 ml vízmentes acetonitrillel készült szuszpenziójához 600 mg N.O-bisz-trimetil-szilil-acetamidot adunk, mire oldatot kapunk. Ezt az oldatot — 15°-cn hűtjük és ezen a hőmérsékleten a fenti oldathoz hozzácsepegtetjük. Ezután a reakciókeveréket egy óra hosszat — 10°-on, majd egy óra hosszat +10°-on keverjük. Ezután 2 ml metanolt adunk hozzá és az oldhatatlan anyagot szűréssel eltávolítjuk. A szüredékből az oldószert vákuumban ledesztilláljuk, a száraz maradékot 40 ml vízben oldjuk, az oldat pH-ját 7,0-ra állítjuk be, és enné! a pH értéknél etilacetátlal kétszer extraháljuk. A vizes fázist jéggel hűlve, híg sósavval 2,9 pH-ra megsavanyítjuk, a kivált terméket szűréssel elválasztjuk, kevés vízzel mossuk, és vákuumban szárítjuk.

Kitermelés 435 mg (59%).

Infravörös spektrum : 1760, 1660, 1600 cm¹. Magmágneses rezonancia spektrum (DMSO + +CD₃0D) ppm: 3,60 (m, 2H), 4,2 (m, 2H), 5,0 (m, 3 H), 5,55 (s, 1 H), 5,70 (d, 1 H), 6,75 (d, 2 H), 7,25 (d, 2 H), 7,85 (m, 4 H), 8,37 (s, 1 H).

A 10, példával analóg módon állítjuk elő a következő cefalosporinokat.

19. példa

7-{D -a-[3-(2-p-Aminoszulfonil-anilino-4-hidroxi-5-pirim idinil)-ureido]-(p-hidroxi-fenil)-acetamido )-3-[(l-(2'-amino-etil)-tetrazol-5-il)-tiometil]-cef-3-em-4-karbonsav-nátriumsó

Ezt a vegyületet az 1. példával analóg módon az ott alkalmazott ureidokarbonsavból és ekvimolekuláris mennyiségű 7-amino-3-[(l-(2'-terc-butoxi-karbonil-amino-etil)-ietrazoI-5-il)-tiometiI]-cef-3-em-4-karbonsav-difenil-metilészterből állítjuk elő. A védőcsoport lehasítása és a náti iumsó előállítása után a kitermelés 43,5%.

Infravörös spektrum: 1760, 1675, 1600 cm^-1.

Magmágneses rezonancia spektrum (DMSO+ +CD₃OD) ppm: 3,15 (m, 2 H), 3,55 (m, 2 H), 4,35 (m, 4 H), 4,95 (d, 1 H), 5,55 (s, 1 H), 5,70 (d, 1 H), 6,75 (d, 2H), 7,25 (d, 2H), 7,70 (d, 2H), 8,0 (d, 2H), 8,35 (s, ÍH).

20. példa

7- β- {D-a-[3-(2-p-Aminoszulfonil-anilino-4-hidroxi-5-pirimidinil)-ureido]-(p-hidroxi-fenil)-acetamido}-7a-metoxi-3-[(l-vinil-tetrazol-5-il)-tiometil]-cef-3-em-4-ka rbons a v-nátriumsó ml vízmentes metanol és 10 ml vízmentes tetrahidrofurán elegyében feloldjuk az 1. példa szerint előállított difenil-metilészter 960 mg mennyiségét, és — 70°on 7 mmol lííium-metoxidot tartalmazó oldatot adunk hozzá. Ötpercnyi keverés után az oldathoz 0,18 ml terc-butil-hipokloritot adunk. A reakciókeveréket 30 percig --70°-on keverjük, majd 0,45 ml ecetsavat és 0,15 ml trietil-foszfitot adunk hozzá. Ezután szobahőmérsékletre hagyjuk melegedni és a szuszpeniót vákuumban bepároljuk. A szilárd száraz maradékot két15

-15184892

Az I általános képletben

-16184892

Az 1 általános képletben

-17184892

-18184892 szer 50 ml metanollal és egyszer 450 ml metilén-kloriddal kikeverjük és szűrőn szívatással elválasztjuk. A kapott terméket oszlopon kromatografáljuk és 6: 1 arányú metilén-klorid-metanol eleggyel eluálva tisztítjuk.

A védőcsoport lehasítása után a kitermelés 37%. Infravörös spektrum: 1760, 1670, 1600 cm^-1. Magmágneses rezonancia spektrum (DMSO + +CD₃OD) ppm: 3,45 (s, 3 H), 3,55 (m, 2H), 4,35 (m, 2 H), 5,0 (s, 1 H), 5,40—5,90 (m, 3 H), 6,6-7,0 (m, 2+1 H), 7,15 (d, 2H), 7,7 (d, 2H), 8,0 (d, 2 H), 8,35 (s, 1 H).

21. példa

7p-{D, L-a-[3-(2-p-Aminoszulfonil-anilino-4-hidroxi-5-pirimidinil)-ureido]-2-tieniI-acetamido}-7a-metoxi -3-[(l-viniI-tetrazol-5-il)-tiometiI]-cef-3-em-4-karbonsav-nátriumsó

Ezt a vegyületet a 20. példával analóg módon, a 4 példában közbenső termékként kapott cefalosporin-difenil-metilészterből állítjuk elő. Kitermelés 29%.

Infravörös spektrum: 1760, 1660, 1600 cm^-1.

22. példa

7-{D-a-[3-(4-Hidroxi-2-p-hidroxi-benzil-amino-5-pirimidiniI)-ureido]-(p-hidroxi-fenil)-acetamido}-3-[(l-(2'-hidroxi-etil)-tetrazol-5-il)-tiometil]-cef-3-em-4-karbonsav-nátriumsó

A 10. példával analóg módon eljárva, ae kiindulási anyagként 2,18 g (0,005 mól) D-a-[3-(4-hidroxi-2-p-hidroxi-benzil-amino-5-pirimidinil)-ureido]-(p-hidroxi-fenil)-ecetsavat és 1,36 g 7-amino-cefalosporánsavat használva, 2,08 g (62%) 7-{D-a-[3-(4-hidroxi-2-p-hidroxi-benzil-amino-5-pirimidinil)-ureido]-(p-hidroxi-fenil)-acetamido}-3-acetoxi-metil-cef-3-em-4-karbonsavat kapunk.

Ennek a cefalosporinnak 500 mg-ját 20 ml 6,3 pH-jú foszforsav-pufferoldatban 200 mg l-(2'-hidroxi-etil)-5-merkapto-tetrazollal együtt 6 óra hosszat nitrogénatmoszférában 70°-on melegítjük és közben a pH értékét 6 és 6,5 között tartjuk. Ezután a reakciókeveréket lehűtjük, a csekély oldhatatlan anyagot szűréssel eltávolítjuk, és a szüredéket etil-acetáttal kétszer extraháljuk, majd hűtés közben sósavval 2,8 pH-ra megsavanyítjuk. A kivált terméket szűréssel elválasztjuk, kevés vízzel mossuk, szárítjuk, és szokásos módon nátriumsóvá alakítjuk. Kitermelés 64%.

Infravörös spektrum 1760, 1660, 1600 cm^-1.

Magmágneses rezonancia spektrum: 3,0 (m, 2H), 3,50 (2 H), 4,1-4,5 (m, 6 H), 4,95 (d, 1 H), 5,50 (s, 1 H),

5,65 (d, 1 H), 6,75 (d, 2 H), 7,25 (d, 2 H), 7,70 (d, 2 H), 8,0 (d, 2 H), 8,36 (s, 1 H).

23. példa

7-{D-« -[3-(4-Hidroxi-2-(4'-hidroxi-ciklohexil-amino>

-5-pirimidinil)-ureido]-p-hidroxi-fenilacetamido}-3-[(l-(2'-metil-szulfonil-etil)-tetrazol-5-il)-tiometil]-cef-3-em-4-karbonsav-nátriumsó

Ezt a cefalosporint a 22. példával analóg módon állítjuk elő, de kiindulási anyagként 7-{D-a-[3-(4-hidroxi-2-(4'-hidroxi-ciklohexil-amino)-5-pirimidinil)-ureido]-p-hidroxi-feniiacetamido}-3-acetoxi-metiI-cef-3-em-4-karbonsavat és l-(2'-metiI-szuIfonil-etil)-5-merkapto tetrazolt alkalmazunk. Kitermelés 48,5%.

Infravörös spektrum: 1760, 1600 cm^-1.

Magmágneses rezonancia spektrum (DMSO+ t-CD₃OD) ppm: 1,8 (m, 8 H), 2,85 (s, 3 H), 3,3-4,0 (m, 6 H), 4,35 (m, 4 H), 4,95 (d, 1 H), 5,55 (s, 1 H), 5,70 (d, 1 H), 6,75 (d, 2 H), 7,25 (d, 2 H), 8,05 (s, 1 H).

24. példa

7-{D-a-[3-(4-Hidrox!-2-(4'-hidroxi-ciklohexiI-amino)-5-pirimid:nil)-ureido]-p-hidroxi-feníIacetamído}-3-[(l-metil-5,6-dioxo-l,3,4-triazin-2-il)-tiometil]-cef-3-em-4-karbonsav-nátriumsó

Ennek a vegyületnek szintézisét a 23. példával analóg módon hajtjuk végre, és kiindulási anyagként az ott alkalmazott cefalosporin-származékot és 4-metil-2-merkapto-5,6-dioxo-l,3,4-triazint használunk. Kitermelés 66,5%.

Infravörös spektrum: 1760, 1670, 1600 cm^-1.

Magmágneses rezonancia spektrum (DMSO+ +CD3OD) ppm: 1,8 (tn, 8 H), 3,5 (in, 2H+s, 3 H), 4,35 (m, 2 H), 4,90 (d, 1 H), 5,50 (s, 1 H), 5,65 (d, 1 H),

6,75 (d, 2 H), 7,25 (d, 2 H), 8,05 (s, 1 H).

25. példa

7-{D-«-[3-(2-p-Amino-szulfonil-anilino-4-hidroxi-5-pirimidinil)-ureido]-(p-hidroxi-fenil)-acetamido}-3-[(l-(2'-metil-szulfonil-amino-eti])-tetrazol-5-il)-tiometil]-cef-3-em-4-karbonsav-nátriumsó

Ennek a vegyületnek szintézisét az 1. példával analóg módon hajtjuk végre, és kiindulási anyagként az ott megadott ureidokarbonsavat, valamint a megfelelő cefalosporin-benzhidrilésztert használjuk. Kitermelés 49,5%.

Infravörös spektrum: 1765, 1660, 1590 cm^-1.

Magmágneses rezonancia spektrum (DMSO+ +CD3OD) ppm: 2,9 (s, 3 H), 3,6 (m, 4 H), 4,4 (m, 4 H), 5,0 (d, 1 H), 5,4 (s, 1 H), 5,75 (d, 1 H), 6,8 (d, 2 H), 7,3 (d, 2 H), 7,8 (s, 1 H), 8,32 (s, 1 H).

Analóg módon állítjuk elő a 26., 27. és 28. példa vegyületek.

-19184892

Az I általános képletben

oo rs

-20184892

Az I általános képletben

-21184892

-22184892

-23184892

29. példa β- {D-a-[3-(2-p-Aminoszulfonilanilino-4-hidroxi-5-pirimidinil)-ureido]-p-hidroxi-fenil-acetamido}-7ac-metoxi-3-{[l-(2'-hídroxi-etil)-tetrazol-5-il]-tiometil}-ccf-3-em-4-karbonsav-nátriumsó

Jeges hűtés közben 30 ml tetrahidrofurán és 20 ml víz elegyében feloldunk 650 mg (1 mmól) 7 β-tD-a-amino-(p-hidroxi-fenil)-acetamido]-7«-metoxi-3- {[1 -(2'-hidroxi-etil)-tetrazol-5-il]-tiometil}-cef-3-em-4-karbonsav-trifluor-acetátot, majd pH-értékét n nátrium-hidroxid oldattal 7,7-re állítjuk. Ezután egyszerre hozzáadunk 320 mg l-hidroxi-5-(p-amino-szulfonil-aniüno)-oxazolo[5,4-d]pirimidin-2-ont, amely keverés közben oldódik. Az elegyet 7,5 pH értéken fél óra hosszat keverjük, majd hozzáadunk 20 ml vizet, és a tetrahidrofuránt vízsugár vákuumában eltávolítjuk. A vizes fázist 7,0 pH-értéken etilacetáttal egyszer kirázzuk, majd n sósavval hűtés közben 2,8 pH-értékre állítjuk. A kivált terméket leszívatjuk és ismert módon nátriumsójává alakítjuk.

Kitermelés: 480 mg (56%).

Infravörös színképe: 1760, 1670 cm^-1.

NMR-spektruma (DMSO/CD₃OD), ppm: 3,45 (s, 3H), 3,6-3,9 (m, 4H), 4,15—4,50 (m, 4H), 4,90 (s, 1 H), 5,40 (s, 1 H), 6,7 (d, 2 H), 7,25 (d, 2 H), 7,80 (q,4H), 8,30 (s, 1 H).

Analóg módon eljárva állítjuk elő a következő táblázatban megadott vegyületeket.

Az I és I' általános képletű vegyületeket szokásos gyógyszerkészítményekké, például tablettákká, drazsékká, kapszulákká vagy ampullákká dolgozhatjuk fel. Az egyes adagmennyiség felnőtteknél általában 50— 1000 mg, előnyösen 100—500 mg, a napi adagmennyiség 100—4000 mg, előnyösen 250—2000 mg lehet.

1. példa

7-{D-a-[3-(2-p-Amino-szulfonil-anilino-4-hidroxi-5-pirimidinil)-ureido]-(p-hidroxi-fenil)-acetamido}-3-[(l-vinil-tetrazol-5-il)-tiometil]-cef-3-em-4-karbonsav-nátriumsót tartalmazó tabletták

A 2 kg hatóanyagból, 5 kg tejcukorból, 1,8 kg burgonyakeményítőből, 0,1 kg magnéziumsztearátból és 0,1 kg talkumból álló keveréket szokásos módon tablettákká sajtoljuk úgy, hogy mindegyik tabletta 200 mg hatóanyagot tartalmazzon.

II. példa

7-{D-a-[3-(2-p-Amino-szulfonil-anilino-4-hidroxi-5-pirimidinil)-ureido]-p-hidroxi-fenil-acetamido}-3-[(l-vinil-tetrazol-5-il)-tiometil]-cef-3-em-4-karbonsav-nátriumsót tartalmazó drazsék

Az I. példával analóg módon tablettákat sajtolunk, majd ezeket cukorból, burgonyakeményítőből, tejcukorból és tragantmézgából álló bevonattal látjuk el.

III. példa

7-{D-a-[3-(2-p-Amino-szulfonil-anilino-4-hidroxi-5pirimidinil)-ureido]-(p-hidroxi-fenil)-acetamido}-35 -[(l-vinil-tetrazol-5-il)-tiometil]-cef-3-em-4-karbonsav-nátriumsót tartalmazó kapszulák kg hatóanyagot szokásos módon kemény zselatinkapszulákba töltünk oly módon, hogy mindegyik kap10 szula 500 mg hatóanyagot tartalmazzon.

IV. példa

7-{D-«-[3-(2-p-Amino-szulfonil-anilino-4-hidroxi-5-pirimidinil)-ureido]-(p-hidroxi-fenil)-acetamido}-3-[(l-vinil-tetrazol-5-il)-tiometil]-cef-3-em-4-karbonsav-nátriumsót tartalmazó száraz ampullák

251 g hatóanyagot 200 ml injekcióra alkalmas desztillált vízben aszeptikus körülmények között feloldunk, és az oldatot 0,22 μιη pórusnagyságú „Millipore”-szűrőn (Millipore Corporation, Badford, USA cég gyártmánya) megszűrjük. Az oldatot 2,0 ml-enként 10 ml befogadó25 képességű 1000 üvegcsébe töltjük, liofilizáljuk és gumidugóval és alumíniumkupakkal lezárjuk. így egyenként 250 mg hatóanyagot tartalmazó „A” jelű üvegcséket kapunk.

Injekcióra alkalmas fiziológiás nátrium-klorid oldatot

2,0 ml-enként ampullákba töltünk, az ampullákat lezárjuk és így a „B” jelű ampullákat kapjuk. A „B” ampullákban levő fiziológiás nátrium-klorid oldatot az „A” jelű üvegcsébe töltjük. Ily módon intravénás beadásra alkalmas injektálható gyógyszerkészítményt kapunk.

Injekcióra alkalmas desztillált vizet 20 ml-nyi menynyiségekben az „A” jelű üvegcsékbe töltünk, és az így kapott hatóanyag-oldatot injekcióra alkalmas 250 ml 5%-os glükózoldatban oldjuk. Ilyen módon folyamatos infúzióra alkalmas oldatokat állíthatunk elő.

Analóg módon olyan tablettákat, drazsékat, kapszulákat és ampullákat állíthatunk elő, amelyek az I általános képletű, többi egy vagy több hatóanyagot vagy ezen vegyületek fiziológiailag elfogadható sóit tartalmazzák.

Claims

Szabadalmi igénypontok

1. Eljárás az I, illetve Γ általános képletű 7-{[3-(4-hidroxi-5-pirimidinil)-ureido]-acetamido}-3-tiometil50 -cef-3-ém-4-karbonsav-származékok — ebben a képletben

A 4-hidroxi-fenil- vagy
2-tienil-csoportot,

Y hidrogénatomot vagy metoxicsoportot,

Hét 4-metil-5,6-dioxo-l,2,4-triazin-3-il-, 2-metil-5,6-di55 oxo-l,2,4-triazin-3-il-, l-vinil-tetrazol-5-il- vagy l-allil-tetrazol-5-il-csoportot vagy (a) általános képletű csoportot jelent, és ebben a csoportban n értéke 1, 2 vagy 3, Rj hidroxil-, amino-, dimetil-amino-, acetil-amino-, amino-karbonil-, amino-karbonil60 -amino-, amino-szulfonil-amino-, metil-karbonil-, metil-szulfonil-amino-, hidroxi-szulfonil-amino-, metil-szulfonil-, metil-szulfinil-csoportot vagy karbonsav- vagy szulfonsav-csoportot jelent, továbbá —(CH₂)_nR, 2—4 szénatomos alkilcsoportot kép65 visel,

-2447 hidrogénatomot, ciklopropil-csoportot vagy —N·¹ ,R₂ általános képH letű csoportot jelent, amelyben R₂ egyenes vagy elágazó szénláncú, 1—4 szénatomos alkilcsoport; R továbbá 4'-hidroxi-ciklohexil-amino-csoport;

R (b) általános képletű csoportot is jelent, amelyben n értéke 0 vagy 1, és R₃ és R₄ egymástól függetlenül hidrogénatomot, hidroxil- vagy amino-szulfonilcsoportot képvisel —, valamint bázisokkal alkotott fiziológiailag elviselhető sóik előállítására, azzal jellemezve, hogy

a) egy II általános képletű vegyületet vagy sóját — ebben a képletben A, Y és Hét a tárgyi körben megadott jelentésű, E' hidrogénatom vagy védőcsoport — egy III általános képletű pirimidin-származékkal — ebben a képletben R a tárgyi körben megadott jelentésű, B —NCO, —NHCOCI, —NHCOBr csoportot vagy (d) képletű csoportot jelent — vagy olyan III általános képletű pirimidin-származékok elegyével, amelyekben B részben az egyik, részben a másik fent megadott jelentéssel bír, oldószer jelenlétében 2,0 és 9,0 pH-érték között, valamint —20 °C és +50 °C között reagáltatunk; 25 vagy

b) egy IV általános képletű ureidokarbonsavat — ebben a képletben A és R a tárgyi körben megadott jelentésű — vagy sóját vagy reakcióképes származékát egy V általános képletű 7-amino-cef-3-ém-4-karbonsavszármazékkal — ebben a képletben E' a fenti, Y és Hét a tárgyi körben megadott jelentésű--40 °C és +40 °C között oldószer és adott esetben bázis jelenlétében reagáltatunk ; vagy

c) egy VI általános képletű vegyületet — ebben a képletben A, R és Y a tárgyi körben megadott jelentésű — egy VII általános képletű vegyülettel — ebben a képletben Hét a tárgyi körben megadott jelentésű és M hidrogénatomot vagy alkálifém- vagy alkáliföldfématomot jelent — szerves oldószer vagy víz vagy ezek elegye jelenlétében, a reakcíóelegy 2 és 10, előnyösen 4 és 8 közötti pH-értékén 0 és 100 °C között reagáltatunk; kívánt esetben egy kapott olyan I, illetve Γ általános képletű vegyületet, amelynek képletében Y hidrogénatomot jelent, metanol jelenlétében egy M⁺OCH₃ ^_ álta- 45

János képletű alkálifém-metiláttal — ebben a képletben M⁺ alkálifém-kationt jelent — és halogénező szerrel iners szerves oldószer jelenlétében —120 'C és —10 °C között olyan I, illetve I' általános képletű vegyületté

5 alakítunk, amelynek képletében Y metoxiesoportot jelent ; a jelenlevő E' védőcsoportot eltávolítjuk, és kívánt esetben eg> kapott I, illetve Γ általános képletű vegyületet, amelynek képletében E hidrogénatom, bázissal sójává alakítunk.

10 2. Az 1. igénypont szerinti a) eljárás, azzaljellemezve, hogy a II általános képletű vegyületet — E' hidrogénatom — vagy bázissal alkotott sóját a III általános képletű vegyülettel

15 (a) vízben vagy vízzel elegyedő oldószerben víz jelenlétében 6,5 és 8,0 pH-érték között vagy (b) vízmentes oldószerben vagy (c) víz és vízzel nem elegyedő oldószer keverékében

6,5 és 8,0 pH-érték között reagáltatjuk, vagy a II álta20 lános képletű vegyületet — E' védőcsoportot, előnyösen szililcsopoi tót jelent — a III általános képletű vegyülettel vízmentes és hidroxilcsoporttól mentes, illetve aprotikus oldószerben adott esetben bázis jelenlétében reagáltatjuk.
3. Az 1. igénypont szerinti b) eljárás, azzaljellemezve, hogy a IV általános képletű ureidokarbonsav reakcióképes származékaként savanhidridjét, reakcióképes észterét vagy reakcióképes amidját vagy savhalogenidjét, az V általános képletű vegyület reakcióképes észtereként

30 difenil-metilészterét, terc-butilészterét, trimetil-szililészterét vagy Ν,Ο-bisz-trimetiI-szilil-származékát használjuk, és a reagáltatást bázis és/vagy szerves oldószer és/ vagy kondenzálószer jelenlétében végezzük, és a kapott vegyületet, amelynek képletében E' lehasítható védőcso35 port, olyan I általános képletű vegyületté alakítjuk, amelyben E hidrogénatom.
4. Eljárás hatóanyagként I, illetve Γ általános képletű vegyületet, illetve bázissal alkotott fiziológiailag elviselhető sóját — ebben a képletben A, Ε, Y és Hét az 1.

40 igénypontban megadott jelentésű — tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására, azzal jellemezve, hogy az 1—3. igénypontok bármelyike szerinti eljárással előállított hatóanyagot a gyógyszerkészítésben szokásos hordozó-, hígító-, töltő- és/vagy egyéb segédanyaggal együtt kikészítjük.