HU184065B - Cromatographic layer sheet for a pressurized layer chromatographic equipment - Google Patents

Description

A találmány speciálisan preparált kromatográfiás réteglapra vonatkozik, amely a túlnyomásos rétegkromatográfiás berendezésekben, egyszeri vagy többszöri lineáris kromatogram kifejlesztéséhez i asználható előnyösen.

A rétegkromatográfia, mint sík elrendezésű folyadékkromatográfia, olyan technika, ahol egy mozgó fázis (oldószerelegy) vándorol az álló fázison (oldószerelegyen, illetve szorbensen) és különböző sebességgel egy vagy több anyagot szállít magával. A közben lejátszódó folyamatok közül legjelentősebb a vándorló vegyületek megoszlása a két fázis között.

A klasszikus rétegkromatográfia hátránya, hogy hoszszú a futtatási idő és a réteglap rövidsége miatt az elválasztás nem tökéletes, az elméleti tányérszám korlátozott.

Komoly haladást jelentett a nagy hatékonyságú vékony rétegkromatográfia (HPTLG) kifejlesztése (A. Zkatkis és R.E. Kaiser: High Performance Thin-Layer Chromatography, Elsevier 1977), amely a klasszikus rétegkromatográfiával szemben finomszemcséjű rétegen rövidebb futási idő alatt, rövidebb távolságon, jobb felbontást eredményez.

A legmodernebb sík elrendezésű folyadék-kromatográfiás technika azonban az úgynevezett túlnyomásos (zárt) rétegkromatográfia (173.749 számú magyar szabadalom), amely mind vékony szorbens rétegen, mind vastag szorbens-rétegen megvalósítható és amellyel az elválasztás a leggyorsabb és leghatékonyabb. A túlnyomásos rétegkromatográfia lényege, hogy zárt rendszerben, túlnyomással áramoltatják a szorbens rétegen az oldószerelegyet. A szorbens réteget fedőlappal, célszerűen elasztikus fóliával teljesen letakarják és azt külső nyomással párnaszerűen a szorbens réteghez préselik. A pámanyomás (pl. 2-10 at) mindig nagyobb kell, hogy legyen, mint az oldószerelegy áramlási nyomása (pl. 1-8 at.). Ebben az úgynevezett túlnyomásos ultramikro-kamrában igen rövid idő alatt (1-50 min.) jobb elválasztást lehet elérni, mint a korábban ismert sík elrendezésű folyadékkromatográfiás módszereknél. Mind körkörös, mind lineáris kromatogram kifejlesztéséhez készüléket szerkesztettek.

A túlnyomásos rétegkromatográfia lineáris változatánál azonban alapvető probléma, hogy a túlnyomás következeiében az oldószerelegy kiszivárog a kromatográfiás réteg szélein, valamint, hogy az oldószerfront nem egyenes. Az oldószerbetáplálás körül ugyanis körkörös vagy félkörös, negyedkörös frontvonalak keletkeznek, pl. egypontos oldószerbevezetés esetén.

A találmány kidolgozásakor célunk olyan kromatográfiás réteglap kialakítása volt, amely a túlnyomásos rétegkromatográfiás berendezésben úgy alkalmazható, hogy szélein nem szivárog ki a futtató oldószerelegy és amelyen az oldószerelegy egyenes fronttal halad előre.

Találmányunk alapja az a felismerés, hogy ha a réteglap szélein a szorbensréteget alkalmas módon lezáijuk, az oldószerelegy túlnyomás esetén nem tud kiszivárogni a réteg szélein.

Találmányunk alapja továbbá az a felismerés, hogy ha az oldószerelegy betáplálásánál vagy ahhoz közel eső helyen a szorbensréteget egy vagy több vékony sávban eltá4 volitjuk a hordozólemezről vagy a betáplálás! hely elé közvetlenül vékony terelőlemezt vagy lemezeket, illetve huzalokat helyezünk el, azaz mini oldószerelegy kamrákat alakítunk ki, azokból már egyenes frontvonallal fut tovább az oldószerelegy.

A találmány tehát kromatográfiás réteglap túlnyomásos rétegkromatográfiás berendezéshez egyszeri, vagy többszöri lineáris kromatogram kifejlesztésére. A találmány lényege, hogy a 0,5-től 50 um szemcseméretű célszerűen szűk szemcseméret tartományú szorbenssel önmagában ismert módon kent szorbensréteglap szélein 0,05—3 célszerűen 0,05—03 cm szélességben záróréteg van kialakítva és az oldószer bevezetésére szolgáló helyen, vagy annak közelében, valamint a minta felviteli helyen, vagy mögötte a szorbensrétegben egy vagy több 0,1—5 mm széles szorbens mentes sáv van kialakítva, vagy az említett helyeken egy, vagy több terelőlap, vagy huzal van elhelyezve és kívánt esetben az oldószer a bevezetés felőli részen önmagában ismert módon kialakított koncentráló zónával van ellátva.

A találmány előnyös kivitele szerint a szorbensréteg szélein paraffin, műanyag, sziliciumgumi, vízüveg, vagy fehér ón-ólom máz záróréteg van.

Célszerűen a szorbensréteg lapszélein üvegporból készült zsugorított záróréteg van, és a kromatográfiás mezőban eltérő minőségű a zsugorodás.

A találmány szerint a szorbenslap két, három, vagy mind négy oldalán lehet záróréteg kialakítva.

Bizonyos esetekben célszerű lehet, ha a hordozólapon egy, vagy több párhuzamos, szabályosan kialakított árok van és a szorbensréteg ezekben van elhelyezve. A réteglap szélein magából a hordozólapból álló záróréteg lehet, míg a mintafelviteli hely mögött oldószerirányító csatorna huzal, vagy lap lehet elhelyezve.

Célszerűen a szorbensmentes sávok hossza maximálisan a szélek bevonása után maradt szorbensréteg hosszával azonos, előnyösen annál mindkét oldalon 1-20 mmrel rövidebb, míg maximális mélységük a szorbensréteg vastagsága.

Célszerűen 1 -4 szorbensmentes sáv lehet kialakítva, amelyek előnyösen egymáshoz képest eltoltan vannak elhelyezve.

A találmányt részletesen kiviteli példák kapcsán, a rajzok alapján ismertetjük.

1. ábra egy túlnyomásos ultramikro kamra vázlatos rajza, a

2. ábra három szélén impregnált kész réteglap, a

3. ábra ugyanazt mutatja, mint a 2. ábra, de itt több rovátkolás, ill. fémhuzal, műanyaglap szolgál oldószerirányításra, a

4. ábra két szélén impregnált kész réteglap nagyszámú minta egyidejű vizsgálatához, az

5. ábra négy szélén impregnált kész réteglap, a

6. ábra három szélén impregnált kész réteglap, koncentráló zónával, a

7. ábra a szorbensréteg készítés lehetséges módját mutatja hordozólapban létesített csatornákban.

A találmány jobb megértéséhez egyrészt vázlatosan

-2bemutatjuk a túlnyomásos rétegkromatográfia alapkészülékének nevezhető egyik túlnyomásos ultramikro kamra felépítését és működési elvét, másrészt a kedvezményezett speciális szorbensréteglap megoldások részletes leírását.

Az 1. ábrán látható túlnyomásos ultramikro kamra nyitott állapotban, ahol az 1 termosztálható alaplapon kialakított 2 munkafelületen (célszerűen 20 x 40 cm) helyezzük el a tetszőleges méretű és kiképzésű szorbens réteglapot. A 3 fedőlapban található átlátszó Plexi-üvegből készült támasztólap 4 külső keretben foglalt. Az 1 alaplapot és a 3 fedőlapot 13 szorítókengyellel fogjuk össze, amelyet a 14 kengyelrögzítővel rögzíthetünk. A támasztólap rögzítését a 4 külső kerethez a 15 támasztó csavar biztosítja. A támasztólap és a hozzáerősített célszerűen műanyag membrán közé a 9 vízbevezető cső segítségével folyadékadagoló pumpával adagolt nagynyomású folyadék (célszerűen víz) bevezetését a 8 vízbevezető szelep biztosítja. A kialakított nyomásviszonyokat a 3 fedőlapba épített manométer jelzi. A 3 fedőlap egyik oldalán (a szorbenslap felőli oldalán) így kialakított rugalmas folyadék-párna szorítása közvetlenül zárja le a szorbens réteglapot. Szorítása a kialakított nyomás nagyságától függ. A 7 légtelenítő szelepen át a folyadék-párnából a nem kívánatos levegő elvezethető, ül. a pámanyomás megszűnése után a folyadék (víz) a tárolóba visszavezethető. A futtatáshoz a lezárt, folyadékpámával nyomott szorbensréteglapra az oldószerelegy adagolása folyadék adagoló pumpával a 6 oldószercsatlakozón át az 5 oldószerbevezető szelepen át biztosított. A 3 fedőlap felnyitásánál a 12 fogantyú, míg a biztosításánál a 11 kitámasztó 10 súlyzára ad segítséget.

A túlnyomásos ultramikro kamra tehát zárt, sík elrendezésű folyadék-kromatográfiás kamra, amelyben - működés közben - a szorbens réteg a felvitt mintákkal egy speciálisan kiképzett elasztikus fóliával teljesen le van zárva, úgy, hogy a fedőlapra felszerelt és desztillált vízzel feltöltött műanyagfólia párna nyomással nehezedik a szorbensfelületre. Az eljárás lényegéből következik, hogy a külső- a rétegre falszerűen nehezedő nyomás mindig nagyobb kell legyen, mint az eluens bemeneti nyomása. A párna feltöltése egy adott nyomásértékre nagyteljesítményű folyadék-adagoló pumpával történik, s az eluens adagolásra pedig egy másik kisebb teljesítményű folyadék-adagoló pumpa szolgál.

Az eluens adagolás kívánt eluens front távolságra, adott hőmérsékleten egy párnanyomásnál a párnarendszeren át létesített eluensbevezető nyíláson történik, ha kell művelet közben végrehajtható áramlási sebesség változtatással. A készülékben az eluens bemeneti nyomásértéke az áramlási távolsággal lineárisan nő.

A kívánt távolságra való futtatás után az eluens adagolás leállításával, a pámanyomás megszüntetésével, majd a készülék szorítókengyeleinek feloldásával a készülék fedőlapja felnyitható és a kroir.atogram réteglap megfelelően értékelhető.

A túlnyomásos rétegkromatográfia a következő főbb előnyökkel rendelkezik az eddigi sikelrendezésű folyadékkromatográfiás technikákkal és részben a nagyteljesítményű folyadék-oszlopkromatográfiával szemben is: 4

- nagyszámú minta egyidejű gyors, és hatékony analízise,·

- az eddiginél jobb felbontás finomszemcséjű rétegeken, nagyobb távolságokon is;

- viszkózus oldószerelegyek felhasználhatósága („rervesed phase” elválasztások lehetősége is!);

- az oszlopkromatográfiás viszonyok korrekt modellezése;

- csekély oldószerfelhasználás;

- mennyiségi értékelésre különösen kedvező folt ill. sávtömörödés; stb.

A 2. ábrán az egyirányú túlnyomásos rétegkromatográfiás lineáris futtatáshoz a találmány szerint használható réteglap sematikus ábrázolását láthatjuk, ahol a 17 impregnált szorbensréteglap szélek az oldószerelegy túlnyomás hatására való elszivárgásának megakadályozását és a 20 acélhuzal, vagy műanyag lap- vagy szorbens-rovátkolás pedig az oldószerelegy egyenes fronttal való vándorlását biztosítja. A 20 oldószerirányitó huzal vagy rovátkolás előtt vannak a 18 mintafelviteli helyek és mögötte pedig a 19 oldószerbevezetési hely. A 3. ábra hasonló célt szolgál, mint a 2. ábra, de itt 21 két huzalt ill. rovátkolást jelent.

A 4. ábra az egyik leghatékonyabb réteglap kiképzést mutatja. A 17 impregnált szorbens-sáv itt csupán a két hosszabb szemben lévő oldal szélének impregnálását jelenti. A 20 oldószerirányító csatorna középen van, s ennek középpontjában a 19 oldószerbevezetési hely. A 20 oldószerirányító csatornától jobbra és balra helyezkedik el a 18 mintafelviteli hely, ami duplája a 2. és 3. ábrán közölteknek, tehát egy futtatás alatt duplaszámú mintát tudunk analizálni.

Az 5. ábrán a 17 impregnált zóna a réteglap négy szélének impregnálását jelenti, s így ez a réteglap kétdimenziós (kétszeri lineáris) futtatásokhoz használható. Itt a 18 mintafelviteli hely egy minta felvitelét jelenti, a 19 oldószerbevezetési hely a két futtatás között 90°-os elfordítási jelent, s a 24 műanyaglapocskák biztosítják itt az oldószerirányítást.

A 6. ábrán a 17 impregnált zóna hasonló (három szélén megoldott) mint a 2. és 3. ábrán,ezt mondhatjuk el a 18 mintafelviteli helyekről, a 19 oldószerbevezetési helyről és a 20 oldószerirányító huzalról ill. rovátkolásról is, de látható az ábrán, hogy a szorbens mező nem egységes, és a keskenyebb 23 koncentráló (inaktív) zóna (pl. kovaföld) a 18 mintafelviteli helyekkel és a 19 oldószerbevezetési hellyel élesen elválik a 22 aktív szorbens zónától (pl. szilikagél), s így futtatás alatt hatékony elválasztást ad a felvitt minta komponenseit éles sávban koncentrálja.

A 7. ábrán azt láthatjuk, hogy a találmány szerint eljárhatunk úgy is, hogy a hordozólapban több párhuzamos csatomat alakítunk ki és ezekben helyezzük el a szőrbe nsréte geke t.

A 18 mintafelviteli hely mögött helyezkedik el a 24 oldószerirányító műanyaglapocska, valamint a 19 oldószerbevezetési hely. A 25 szorbensréteget ez esetben a 26 hordozólap szél zárja le.

A találmány szerint tehát a szorbensréteg széleit

-3184 065 impregnálással, filmbevonással záquk le, vagy a szorbensréteget üvegporral zsugorítjuk, amikoris a réteg szélein és a kromatográfiás mezőben eltérő zsugorítási feltételeket biztosítunk, vagy a hordozólapban egy vagy több csatomat alakítunk ki és ezekben helyezzük el a szorbensrétegeket, amikoris maga a hordozólap (0,1-10,0 mm szélességben) zárja le a széleket ill. csatornákra osztja (7. ábra), vagy kerámialap alkalmazása esetén annak széleit mázzal vagy műanyagfilmmel vonjuk be. S végül eljárhatunk úgy is, hogy a szorbensréteg széleiről a szorbenst eltávolítva, célszerűen 0,1-0,5 mm szélességben, rajta tömítő felületet alakítunk ki. Az impregnáló anyagok, illetve filmbevonásra használt anyagok, s a mázanyag iránt az a követelmény, hogy a kromatografáláshoz használandó oldószerben ne oldódjanak, az oldószerelegy túlnyomásának hatására és az adott hőmérsékleti körülmények között ne változzanak illetve a szorbensréteggel vagy a szorbensréteget felülről záró fóliával ne lépjenek kémiai reakcióba.

Impregnálóanyagként vagy filmbevonó anyagként előnyösen paraffint, műanyagoldatokat vagy diszperziókat, szilikon gumit, vízüvegoldatokat használhatunk. A kerámialapok széleinek bevonásához előnyösen fehér ónólom mázt használhatunk. Az üvegporral való zsugorítás esetén a széleken eltérő minőségű üvegport használunk, de alkalmas megoldás az is, ha a széleken más adalékanyagot használunk.

A záróréteg szélessége 0,05-3,0 cm között változhat, előnyösen 0,05-0,3 cm. A réteg hosszúsága megegyezik a kromatográfiás réteglap hosszúságával.

A találmány szerint a futtató oldószerelegy egyenes frontvonalát úgy biztosítjuk, hogy az oldószerelegy betáplálásánál és/vagy ahhoz közel eső helyen, a mintafelviteli hely illetve helyek mögött a szorbensréteget 0,1-5,0 mm szélességben, egy vagy több sávban eltávolítjuk úgy, hogy a hordozólap sávja szorbensmentes legyen. Az ilyen módon kialakított árkok hossza maximálisan a szélek bevonása után visszamaradt szorbensréteg hosszával egyezik meg, de előnyösen mindkét oldalon annál 1-20 mm-rel rövidebb (2. ábra). Az árkokat kialakíthatjuk úgy is, hogy azok egymáshoz képest el vannak tolva (3. ábra). Az árkok mélysége maximálisan a szorbensréteg vastagsága lehet. Számuk előnyösen 1—4 között változhat. Eljárhatunk a találmány szerint úgy is, hogy a fent megjelölt hely(ek)re 0,05-1,0 mm átmérőjű huzalt vagy huzalokat illetve terelőlapokat helyezünk el. A terelőlapok, illetve huzalok hosszúsága maximálisan a szélek bevonása után visszamaradt szorbensréteg hosszával egyezik meg, de előnyösen mindkét oldalon annál 1-20 mm-rel rövidebb. A terelőlapok, illetve huzalok egymáshoz képest eltolva is elhelyezhetők. Számuk előnyösen 1—4. Előnyösen acélhuzalt vagy réseit, illetve rés nélküli műanyaglapot alkalmazhatunk, amelyet ragasztással rögzítünk a réteglaphoz.

A találmány szerinti kromatográfiás réteglaphoz 0,5-50,0 um, célszerűen azonban 0,5-10,0 um szemcsemérettartományon belül, szűk szemcseméret eloszlású szorbens (szilikagélt, alumínium-oxidot, cellulózt, poliamidot stb.) és módosított származékaikat (pl. kémiailag kötött álló fázissal rendelkező szilikagélt, szi8 lianizált szilikagélt, acetilezett vagy foszforilezett cellulóz stb.) alkalmazhatunk.

A koncentráló zónával ellátott rétegekhez inaktív szorbensként célszerűen kovaföldet, Cellitet, üvegport használhatunk. A rétegekhez fluoreszkáló anyagként célszerűen mangánnal aktivált cink-szilikátot használhatunk.

Hordozólapnak üveglapot, alumínium-fóliát, műanyaglapokat használhatunk eredményesen.

A találmány szerinti réteglap szélein a futtató oldószerelegy nem szivárog ki a túlnyomás ellenére sem és egyenes fronttal halad előre.

1. példa g 4-6 um szemcseméretű 60 A belső átmérőjű szilikagél porhoz egy viszonylag magas polimerizációs fokú homopolimer poli-akrilamid 1,85 %-os vizes oldatának 110 ml-ét adjuk. Alapos keverés után ezt a szuszpenziót 0,25 mm vastagságban zsírtalanított 20 x 20 cm-es 1,5 mm vastag üveglapokra ismert módon kenjük. A szobahőmérsékleten megszárított rétegek jó mechanikai szilárdságúak, aktiválás után is.

Az így nyert és aktivált réteglapok széleit 130 °C-on megolvasztott kereskedelmi gyertya-parafinnal 5 mm szélességben bemerítéssel három oldalról impregnáljuk.

Az oldószerirányításhoz az oldószer-bevezetés elé a 2. ábrán látható módon 0,2 mm átmérőjű acél-huzalt helyezünk. Az így kiképzett réteglapokon autentikus színanyagok (vajsárga, Szudán G és indofenol) metilénklorid oldószer alkalmazásával túlnyomásos ultramikrokamrában, 1,0 MPa párnanyomás mellett, 10 min futási idővel, 15 cm távolságon jól szeparálhatók. A klasszikus rétegkromatográfiában ez a futtatási művelet 50 min-t igényel, s az elméleti tányérmagasság értékek ott dupla értékűek.

2. példa

Mindenben az 1. példa szerint járunk el, de 30 g semleges, 10 um átlagos szemcseméretű aluminiumoxidot használunk, melyet 0,3 mm vastagságban kenünk fel és az oldószer-bevezetés helye elé a 3. ábrán látható módon 2 rovátkolást készítünk.

3. példa g 4-5 um szemcseméretű, 100 A belső átmérőjű szilikagél porhoz akrilamid és akrilsav anionogén, alacsony polimerizációs fokú keverék-polimerizátumának 1,2 %-os vizes oldatából 100 cm³-t adagolunk. Alapos keverés után ezt a szuszpenziót 0,3 mm vastagságban 20 x 40 cm-es 0,4 mm vastag poli-tereftalát fóliára kenjük. A 60 °C-on megszárított rétegek kellő mechanikai szilárdságúak aktiválás után is. A kenés után közvetlenül, s az előbb leírt szárítás előtt a majdani oldószerirányításhoz az oldószerbevezetés tervezett helye elé 2 mm széles, 0,3 mm vastag és 185 mm hosszú poli-tereftalát lapocskát helyezünk el úgy, hogy a lap páratlan, impregnálandó szélétől 15 mm-re, a másik két impregná5

-410 landó szélétől egyenlő távolságra helyezzük el (1. az elvi rajzot a 2. ábrán). A szárítás során ez a lap a rétegbe tapad.

Az így nyert, irányító lappal (lapocskával) ellátott és aktivált réteglapok széleit (három oldalon) magas polimerizációs fokú, nem ionogén poli-akrilamid homopolimerizátumának 1,5 %-os vizes oldatával egyenletesen bekenjük 5 mm szélességben, s szobahőmérsékleten szárítjuk.

Az így kiképzett réteglapon autentikus Digitális glikozidokat lineáris túlnyomásos ultramikro kamrában, butanon-2 futtató alkalmazásával, 35 cm-en, 1,0 MPa pámanyomás mellett, 18,5 min alatt, hatékonyan sikerül elválasztani.

4. példa

Mindenben a 3. példa szerint járunk el, azonban az oldószerirányításhoz a rétegben 2 db 3-3 mm-es árkot (rovátkolást) képezünk (3. ábra szerint) és a réteglap széleit 3 mm szélességben letöröljük (3 oldalon) és a szorbensmentesített sávokat 1,5 %-os szilikongumi oldattal bekenjük, szárítjuk, s a rétegszél zárást így biztosítjuk.

5. példa g 5 um átlagos szemcseméretű 60 A belső átmérőjű szilikagél porhoz 100 ml 1,5 %-os vizes poli-vinilacetát oldatot adunk. Egyidejűleg 8 g 10-20 um szemcseméretű kovaföldhöz 30 ml 2 %-os vizes poli-vinil- acetát szuszpenziót adunk. A két rendszert külön-külön elektromos homogenizátorban egy percen át homogenizáljuk, majd a kapott két szuszpenziót két egymás mellett lévő - térben és hosszban arányosan elválasztott - kenővályuba öntjük és a szokásos módon 5 db 20 x 20 cm, 0,2 mm vastag alumíniumfólia lapra kenjük. így 0,25 mm vastag kapcsolt (Coupled) kétsávos szorbens-réteghez jutunk, ahol az inaktív zóna szélessége (a kenővályú térbeni és hosszbani elválasztásának megfelelően) 40 mm (6. ábra).

A szorbens-réteg szikkadása előtt, közvetlenül a kenés után 03 mm vastag, 1 mm széles, 160 mm hosszú politereftalát lemezt helyezünk el a majdani oldószerirányításhoz, az oldószer bevezetés tervezett helye elé úgy, hogy a lap páratlan, impregnálandó, inaktív szorbens-sáv felöli szélétől 15 mm-re, a másik két, párhuzamos, impregnálandó szélétől egyenlő távolságra helyezzük el.

Ezután a réteget szárítjuk, aktiváljuk.

A réteg szélének impregnálását ez esetben 1,5 %-os poli-vinil-acetát oldattal való bekenéssel, 3 mm szélességben (3 oldalon) végezzük el.

Az így kiképzett, ún. koncentráló zónával ellátott rétegen a Matricaria chamomilla L. virágzatából vízgőzdesztillációval nyert illóolaj minták összetevőinek (szeszkviterpenoidok, pillinek) hatékony elválasztása oldható meg, lineáris túlnyomásos kamrában, benzollal, mint oldószerrel, 0,7 MPa párnanyomás mellett, 20 ml/h oldószer térfogati sebességgel, 15 cm-en, 12 perc alatt. Reagensnek 1 %-os vanillin 90 %-os kénsavas oldata alkalmas.

6. példa

Mindenben az 5. példa szerint járunk el, de kovaföld helyett 7 g 10-20 um szemcseméretű Cellitport használunk.

7. példa g 6-8 um szemcseméretű magnézium-szilikát port és 110 g 6 °Be nátrium-szilikát vizes oldatot egy elektromos pépesítőben homogenizálunk, s megfelelően tisztított 1,5 mm vastag üveglapra a szokásos módon kenjük, majd a lapokat 75 %-os relatív nedvességtartalommal rendelkező kamrában 2,5 órán át tároljuk, majd onnan kivesszük és szobahőmérsékleten szárítjuk. így megfelelően stabilis réteget kapunk.

Az így elkészített lapok széleit az 1. példában leírt módon impregnáljuk, s ugyanúgy színanyagok elválasztására eredményesen használhatjuk.

5. példa

Minden másban a 3. példában leírt módon járunk el, csupán a réteg két szemben levő hosszú szélét impregnáljuk a szorbens réteg megszikkadása után magas polimerizációs fokú, nem ionogén poliakrilamid homopolimerizátumának 1,85 %-os vizes oldatába való merítéssel és egyben a réteg közepén a majdani oldószerirányításhoz, két irányú futtatásban (4. ábra) az oldószerbevezetés tervezett bevezetési helyén keresztül húzva 1 mm vastag árkot „ásunk”, s használjuk fel a futtatáshoz.

9. példa

Minden másban a 7. példában leírt módon járunk el, csupán a réteget két dimenziós futtatásra is alkalmas állapotba hozzuk úgy, hogy az 1. dimenziós futtatás után a 4. oldalon is impregnáljuk és a mintafelvitelt valamint az oldószerirányítást az 5. ábrán látható módon oldjuk meg.

10. példa x 20 cm méretű, 2 mm vastag alumínium lapba 6 db 03 mm mély csatornát képezünk ki és ebbe kenjük a 8-10 um szemcseméretű poliamid 11 porból készült pépet (25 g poliamid port 100 ml 1,5 %-os vizes polivinilacetát oldatban elegyítünk, majd egy percen át homogenizáljuk). A réteg szélein 15-15 mm-es, az oldószeráramlással ellentétes oldalon 20 mm-es gátakat alakítunk ki, míg a csatornákat egymástól elválasztó gátakat 5 mm szélességben sima felületűre képezzük ki. Az egyenes oldószerfront biztosítása érdekében 16x3x3 mm-es műanyaglapocskákat (polietilénből) helyezünk el mind a hat oldószerbevezető nyílás elé a 7. ábrán látható módon. A minták felvitele az oldószerbevezetőnyílástól 12 mm-re történik.

-511

11. példa

Mindenben az 1. példa szerint járunk el, de a felhasznált szilikagél mangánnal aktivált cink-szilikátot tartalmaz, mint fluoreszkáló anyagot.

12. példa g 5 um átlagos szemcseméretű cellulózporhoz 100 ml 1,5 %-os magas polimerizációs fokú poliakrilamid diszperziós oldatot elegyítünk, majd 1 percen át homogenizáljuk Waring blendorban. 1,5 mm vastag 20x40 cm alumínium-fóliára 0,20 mm vastag réteget kenünk, amelyet 80 °C-on megszárítunk. A réteget két hosszú oldalán 2 mm szélességben poliakrilamid és polivinil-acetát 1-1 %-os vizes diszperziós oldatával kenjük be, megszárítjuk. A réteglap közepén 1,5 mm széles rovátkolást készítünk, amelytől jobbra és balra 1-1 cm távolságra 15-15 savmentesített fehéije-hidrolizátumokból aliquot mennyiségeket viszünk fel, s a futtatóelegynek használt n-butanol-jégecet-víz 4:1:1 arányú elegyet a csatorna (rovátkolás) közepére vezetjük a lezárt túlnyomásos ultramikro kamrában. A futtatási idő: 52 min, előhívó reagens: 0,2 %-os ninhidrin oldat metanol-ecetsav 80:20 elegyében. Az előhívás hőmérséklete: 90 °C. A viszkózus oldószerelegyet használó rendszer az aminosavakat hatékonyan elválasztja, amelyeket mennyiségileg kromatogram spektrofotméterrel értékeljük. így 8 órás munkamenetben összesen 100-120 fehérjeminta teljes analízisét végezhetjük el.

13. példa g 5 um átlagos szemcseméretű 60 A belső átmérőjű szilikagélporhoz 24 g ugyancsak 5 um átlagos szemcseméretű üvegport keverünk, amelyet 90 ml benzollal gépesítünk. Ezzel egyidejűleg 2 g 5 um átlagos szemcseméretű 60 A belső átmérőjű szilikagél porhoz 8,0 g üvegport adagolunk, a keveréket 30 ml benzolban pépesítjük. A két pépet 5 db 20x20 cm méretű 2,5 mm vastag üveglapra (amely azonos minőségű, mint a felhasznált üvegpor!) térben és hosszban arányosan elválasztott kenővályú segítségével kenjük úgy, hogy a két szemben lévő szélén 10-10 mm szélességben lesz az üvegben dusabb pép. A szikkadt, oldószermentesített réteglapot 690 °C körüli hőmérsékletre elektromos kemencébe helyezzük, s ott tartjuk 8 percen át. A kivett, zsugorított réteget hordozó lapokat óvatosan hűtjük, s használjuk kétirányú túlnyomásos rétegkromatográfiás futtatáshoz. Futtatónak metilén-kloridot használunk, míg a középső oldószer-bevezetés helyén egy 2 mm széles 175 mm hosszú poli-terektalát lemezt fektetünk, s két oldalra pedig az 1. példában használt színanyag-keverék aliquot mennyiségeit visszük. A pámanyomás a túlnyomásos kamrában 1,0 MPa, futtatási idő pedig 7,5 min. Hasonló éles felbontást kapunk, mint az 1. példában.

14. példa g 8 um átlagos szemcseméretű, kémiailag módosított (C₁₈) szilikagélhez 120 ml 2,2 %-os poli-vinil-acetát vizes oldatát adjuk, s 1 percig Waring blendorban pépesítjük. A pépet szokásos módon 5 db 20x20 cm méretű 2,0 mm vastag üveglapra kenjük. A rétegeket 80 °C-on megszárítjuk. Az így kapott C_lg kémiailag kötött álló fázissal rendelkező rétegen ,/fordított fázisú” elválasztást végzünk. A vizsgálandó vegyületek: mák-alkaloidok. Futtató: acetonitril — 0,005 M KH₂PO₄ 4:6 arányú elegye. A külső párnanyomás a túlnyomásos ultramikro kamrában: 1,2 MPa. Futási idő: 40 min. Futási távolság: 16 cm. A folyadék-szilárd (adszorbciós) rendszerekkel szemben itt a mák-alkaloidok sorrendje a rétegen megfordul, legnagyobb R_f értékkel a morfin, kodein, tebain stb. így a mák-alkaloidok elválasztására az eddigi módszerekkel szemben más elrendezésű sorrendet adó módszerhez jutunk.

15. példa g kaolinhoz annyi vizet adagolunk, hogy jól alakítható, formázható péphez jussunk. Ebből a pépből 5x20 cm-es fémből készült formázóban 3 mm vastag réteget alakítunk ki, amit hagyunk megszáradni. A száradt réteg szemben lévő széleit 3 mm szélességben ólom-mázzal kenjük be, majd a lapot 1200 °C-os elektromos kemencébe helyezzük. Az így nyert kerámia-lapon túlnyomásos ultramikro kamrában, 1,2 MPa külső pámanyomás mellett kétirányú futtatást végzünk. A réteglap közepén az oldószerbevezetés helyén át 1,5 mm széles poli-tereftalát lapocskát fektetünk, s két oldalt 1,5-1,5 cm-re 2-2 színanyag-keverék mintát csepegtetünk (4. ábra). Oldószernek: széntetrakloridot használunk, amellyel a színanyagok hatékony elválasztását érjük el.

Claims (10)

1. Szabadalmi igénypontok

   1. Kromatográfiás réteglap túlnyomásos rétegkromatográfiás berendezésekhez egyszeri, vagy többszöri lineáris kromatogram kifejlesztésére azzal jellemezve, hogy a 0,5-50 um szemcseméretű célszerűen szűk szemcseméret tartományú szorbenssel önmagában ismert módon kent szorbens réteglap legalább két szélén (17) 0,05-3, célszerűen 0,05-0,3 cm szélességben záróréteg van kialakítva és az oldószer bevezetésére szolgáló helyen (19), vagy annak közelében, valamint a minta felviteli helyen(ken) (18), vagy mögötte, a szorbensrétegben egy, vagy több 0,1-5 mm széles szorbens mentes sáv van kialakítva, vagy az említett helyeken egy, vagy több terelőlap, vagy huzal van elhelyezve és kívánt esetben az oldószer bevezetés felőli részen önmagában ismert módon kialakított koncentráló zónával van ellátva.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti réteglap kiviteli alakja

   -613 azzal jellemezve, hogy a szorbensréteg szélem paraffin, műanyag, szflidumgumi, vízüveg, vagy fehér ón-ólom máz záróréteg van.
3. 3. Az 1. igénypont szerinti réteglap kiviteli alakja azzal jellemezve, hogy a szorbensréteg lapszélein üvegpor- 5 ból készült zsugorított záróréteg van és a kromatográfiás mezőben eltérő zsugorodású üveg kötőanyag van.
4. 4. Az 1. igénypont szerinti réteglap kiviteli alakja azzal jellemezve, hogy a szorbensréteglap három vagy négy szélén van záróréteg.
5. 5. Az 1. igénypont szerinti réteglap kiviteli alakja azzal jellemezve, hogy a hordozólapon egy vagy több párhuzamos, szabályosan kialakított áron van, és a szorbensréteg ezekben van elhelyezve, s a réteglap szélein magából a hordozólapból álló záróréteg van és a mintafelviteli hely mögött oldószer irányító csatorna, vagy huzal, vagy lap van elhelyezve.
6. 6. Az 1. igénypont szerinti réteglap kiviteli alakja azzal jellemezve, hogy a szorbens mentes sávok hossza maximálisan a szélek bevonása után maradt szorbens- 20 réteg hosszával azonos, előnyösen annál mindkét oldalon 1-20 mm-rel rövidebb, míg maximális mélységük a szorbensréteg vastagsága.
7. 7. Az 1. vagy 6. igénypont bármelyike szerinti réteglap kiviteli alakja azzal jellemezve, hogy 1—4 szorbens mentes sáv van kialakítva, amelyek előnyösen egymáshoz képest eltoltan vannak elrendezve.
8. 8. Az 1. igénypont szerinti réteglap kiviteli alakja azzal jellemezve, hogy a mintafelviteli hely, illetve helyek mögött elhelyezett terelőlap, illetve lapok szélessége és magassága 0,05-1 mm, hosszúsága maximálisan a szélek bevonása után visszamaradt szorbensréteg hosszával

   10 megegyező, előnyösen mindkét oldalon annál 1—20 mm-rel rövidebb.
9. 9. Az 1. vagy 8. igénypont bármelyike szerinti réteglap kiviteli alakja azzal jellemezve, hogy a mintafelviteli hely, ill. helyek mögött elhelyezett huzal, vagy huzalok

   15 átmérője 0,05-1 mm, hosszúsága maximálisan a szélek bevonása után visszamaradt szorbensréteg hosszával megegyező, előnyösen mindkét oldalon annál 1-20 mm-rel rövidebb.
10. 10. Az 1., 8. és 9. igénypontok bármelyike szerinti réteglap kiviteli alakja azzal jellemezve, hogy a réteglapon egymáshoz képest eltolt helyzetben lévő terelőlemez, ill. huzal van elhelyezve.