HU182537B - Process for separating specific blood-coagulating factor with polyelectrolites - Google Patents

Description

A találmány tárgya új eljárás a vér koaguláló faktor elkülönítésére polielektrolitokkal.

A vér koagulációjának folyamata összetett élettani folyamat, amely az egészséges teljes vérben megtalálható több anyag kölcsönhatása révén következik be. Ismeretes, hogy bizonyos egyénekben a vér koagulációjának mechanizmusában részt vevő bizonyos faktorok hiányoznak vagy sérültek. így a klasszikus hemofiliában szenvedő betegekben az antihemofiliás A faktor (AHF, Faktor VIII) sérült. Azoknak a betegeknek a vérplazmájából, akik az úgynevezett hemofilia B betegségben szenvednek, hiányzik a tromboplasztin-komponens (PTC, Faktor IX). A hemofiliás betegek kis százalékának véréből hiányzik az úgynevezett Von Willebrand faktor, amely a VIII faktor rokonvegyülete. Azok közül a faktorok közül, amelyek fontos szerepet játszanak a koagulációs mechanizmusban, és amelynek hiánya zavarokat okoz, megemlítjük a II, VII és X faktorokat. Az utóbbi három vegyület a IX faktorral együtt gyakran protrombin-komplex faktorokként szerepelnek az irodalomban.

A vér összegyűjtését és nagymennyiségű vér és vérösszetevő gyűjtését végző modern vérbankok fejlesztésében a pontos előkészítő rendszer lényeges. A második világháború óta általában citromsav, nátriumcitrát és dextróz oldatban gyűjtik össze a vért, amelynek ismert neve ACD-vér. A vér előkészítésének és tárolásának sokkal egyszerűbb módja azonban, ha a különböző vérkomponenseket tároljuk, mivel így könnyebben eleget tudunk tenni a környezeti igényeknek, mint a teljes vér tárolása esetén.

Ezenfelül a szükségesnél több vérösszetevő adagolása a betegnek pazarlásnak számít, és hátrányos is lehet. így annak a hemofiliás betegnek, aki bizonyos vérkoagulációs faktorokat igényel, optimális esetben csak ezeket a faktorokat kell adnunk, esetleg ezen faktoroknak tisztított sűrítményét.

Ahogy az például a 3 682 881 számú Egyesült Államok-beli szabadalmi leírásból és más szabadalmakból és közleményekből ismeretes, a vér koagulációjában részt vevő faktorok, különösen a VIII faktor és a protrombin-komplexben részt vevő faktorok elválasztása lehetséges. Az ilyen elválasztásokkor különböző anyagokat használnak, például báriumszulfátot, alumíniumhidroxidot, polietilén-glikolí, rivanolt (6,9-diamino-2-etoxi-akridin-laktát), glieint, DEAE-cellulózt és DEAE-Sephadex gyantát.

A 3 554 985 számú Egyesült Államok-beli szabadalmi leírásban a vérkomponensek elválasztására vízben nem oldódó, keresztkötéseket tartalmazó polielektrolit típusú kopolimereket használnak. Ezek a vegyületek keresztkötéseket tartalmazó kopolimerjei egy 2-12 szénatomos telítetlen monomernek, és egy a következő anyagokból álló monomernek: a. egy telítetlen polikarbonsav vagy polikarbonsav-anhidrid és egy telítetlen polikarbonsav-amin-imid keveréke, és b. egy telítetlen polikarbonsav-amin-imid. A polimer egység meghatározott minimális százalékban amin-imin-csoportot tartalmaz, amely di-(rövidszénláncú)-alkil-amino-(rövidszénláncú)-alkil-imid-csoport, ahol a rövidszénláncú alkilcsoport

1—5 szénatomos. Minden polimer egységben reakcióképes helyek találhatók anhidridcsoport vagy két karboxilcsoport, vagy ezen csoportok származékainak alakjában. A vegyületexben ezen reaktív helyek legalább 3%-át di-(rövidszénláncú)-alkil-amino-(rövidszénláncú)-alkil-imiddé alakítják.

A 3 555 001 számú Egyesült Államok-beli szabadalmi leírásban polielektrolit kopolimereket ismertetnek a különböző vérkomponensek, mint például az albumin, gamma-globulin, lipoproteinek, hemoglobin és az anti-tripszin faktor elkülönítésére. Ezen összetevők elválasztásakor a töltéssel rendelkező protein egy töltéssel rendelkező oldhatatlan anyag felületére adszorbeálódik elektrosztatikus kölcsönhatások révén, amelyek az ellentétes töltésű helyek között jönnek létre, és amely kapcsolatos a protein izoelektromos pH-jával (IEpH) és a reakcióelegy pH-jával.

Ha a koagulációs faktorokat, például a VIII faktort bizonyos, a 3555 001 és a 3554 985 számú Egyesült Államok-beli szabadalmi leírásokban ismertetett polielektrolitokkal frakcináljuk, ezek az elkülönített vérösszetevők az ismert módon kivitelezett véralvadási vizsgálatok szerint jelentősen csökkentik a véralvadás idejét. Az elkülönített VIII faktornak ez az előzetes aktiválása jelentősen korlátozza a termék klinikai használhatóságát. Ilyen előzetes aktivációt figyeltek meg kutyákban is, ha az elkülönített VIII faktort intravénás injekcióval adagolták az állatoknak. A reakciók a következők voltak:

1. változás a viselkedésben, ugyanis a kutya 24 órán át keringett a ketrecében;

2. hemoglobinuriára utaló hemolízises reakció és

3. jelentős csökkenés a vérlemezek számában vérnyomásnövekedéssel együtt.

Ez az előzetes aktiváció összefüggésben van az adszorbeáló polielektrolit szerkezetével és összetételével, ugyanis benne hidrogénkötést kialakító hidroxilcsoportok vannak. A polielektrolit kopolimer például az A általános képletben bemutatott polimer szerkezeti egységeket tartalmazhatja. Az A képletben az I csoport a funkcionális amin-imid-csoport; a II csoport a védő hidroxi-alkil-imid-csoport; míg a Ill-mal jelölt csoport a keresztkötéseket hozza létre. .Vz általános képletben R 1-5 síén atomos alkilcsoport, Z pedig kétértékű, 2—18 szénatomos szénhidrogén csoportot jelent. A 3 555 001 számú Egyesült Államok-beli szabadalmi leírás szerint a polielektrolit 2-100% amid-imid-kötést tartalmazhat, a többi karboxilcsoport anhidrid-alakban van jelen. Ugyancsak ebben a leírásban olvassuk, hogy a többi, nem módosított polimer anhidrid-egységet neutrális csoportokká vagy egységekké alakíthatjuk át oly módon, hogy a nem reagált anhidrid-egy ségeket például alkü-aminokkal, amino-alkoholokkal vagy alkoholokkal reagáltatjuk. Az A képletben a szabadon maradt karboxilcsoportokat, amelyek anhidrid-alakban léteznek, neutrális csoportokként mutatjuk be, ezeket a II-vel jelzett helyen amino-alkohollal reagáltattuk, ily módon hidroxil-alkil-imid-egységek alakultak ki.

Annak ellenére, hogy a II helyen az anhidridcsoportokat amino-alkohollal blokkolták, a polimer vázba ily módon bevezetett szabad hidroxilcsoportok (hidroxil-alkil-imid-csoport alakban) hozzájárulnak a VIII faktor előzőekben említett előzetes akti3

-2182537 válásához, abban az esetben, ha a trakcionálást ilyen típusú polielektrolittel végezzük.

Úgy találtuk továbbá, hogy ha az ilyen típusú polielektrolit sóját, például hidrogénklorid sóját képezzük, úgy az előzőekben említett előaktiválás ₅ tovább fokozódik. Bár a szabad amin-alak nem szükségszerűen aktivál, a polielektrolit só előnyös abból a szempontból, hogy állandóbb, és rendelkezik a vízben oldódó extrahálható anyagok eltávolításának képességével, amely anyagok szennyezhetik ₁₀ a frakcionált vérösszetevőt.

Úgy gondoljuk, hogy a VIII faktor fentiekben ismertetett aktiválódása legalábbis részben a plazma zimogének vagy a zimogén aktiválásakor felszabaduló enzimek jelenlétének tulajdonítható az elkülö- ₁₅ nített VIII faktorban. Ezek a zimogének aktiválják a negatív töltésekkel bíró felszíneket, vagy a hidrogénkötéseket kialakító hidroxilezett felületeket, mint például a kollagént. A fenti polimerek szabad hidroxi.lcsoporttal rendelkeznek, amelyek a fehérjékkel 20 belső vagy külső láncközti hidrogénkötéseket képesek kialakítani, amelynek eredményeképpen negatív töltéssel rendelkező részek jönnek létre. Annak érdekében, hogy ezt az aktivációs folyamatot megakadályozzuk, új polielektrolitokat állítottunk elő, ame- 25 lyekben a hidroxilcsoportokat blokkoltuk, ezzel a lehető legkisebb valószínűségre csökkentettük a hidrogénkötések képződésének lehetőségét.

A találmány olyan, az előzőekben ismertetett típusú polielektrolitok előállítására vonatkozik, ame- 30 lyek szerkezetét módosítottuk, a módosított szerkezetű vegyület pedig alkalmas a koagulációs faktorok, különösen pedig a VIII faktor frakcionált elkülönítésére, anélkül, hogy az aktiválódjon. A szerkezetmódosítás abban áll, hogy a fentiekben ismertetett 35 és a polimer vázba bevezetett hidroxilcsoportokat blokkoljuk. Ez a blokkolás alkilezéssel, acilezéssel, észterezéssel és más, a hidroxilcsoportok blokkolására általánosan használt reakciókkal történhet. Hasonló végeredményt kapunk akkor, ha a szintézis 40 során szabadon maradó nem reagált anhidrid-egységeket alkoxi-alkil-aminnal, például metoxi-propil-aminnal alkoxi-alkil-imid-egységekké alakítjuk át.

Az anhidrid-csoport blokkolása a polielektrolit szintézisének bármely fázisában megtörténhet. 45

A polimer vázban levő anhidridcsoportok védésével módosított polielektrolitok között szerepelnek a 3 554 985 és a 3 555 001 számú Egyesült Államok-beli szabadalmi leírásban ismertetett vegyületek. 50

Az ezekben a leírásokban szereplő polimereket az egyszerűség kedvéért EMA-típusú polimereknek fogjuk nevezni (etilén-maleinsav-anhidrid vagy -sav). Ezeket a polimereket a következőkben részletesen ismertetjük. 55

A találmány szerinti eljárás során használt polikarbonsav-polimerek lehetnek az úgynevezett nem vicinális típusúak, köztük azok, amelyek monomer egységeket tartalmaznak, például akrilsavat, akrilsav -anhidridet, metakrilsavat, krotonsavat, vagy ezek 60 megfelelő származékait, köztük részleges sókat, ami· dókat és észtereket; ide tartoznak a vicinális típusú polimerek is, amelyek maleinsavat, itakonsavat, citrakonsavat, α-dimetil-maleinsavat, a-butil-maleinsavat, α-fenil-maleinsavat, fumársavat, akonitsavat, 65 a-klórmaleinsavat, α-brómmaleinsavat vagy a-ciano-malinsavat, vagy ezek sóit, amidjait vagy észtereit tartalmazza. Előnyösen használhatók a fenti polimerek előállításakor az előző savak anhidridjei is.

A fenti polikarbon monomerekkel együtt komonomerként használhatjuk az α-olefmeket, mint például az etilént, 2-metil-pent-l-ént, propilént, izobutilént, 1- vagy 2-butént, 1-hexént, 1-oktént,

1-decént, 1-dodecént, 1-oktadecént és más vinil-monomert, mint például a sztirolt, a-metil-sztirolt, vinil-toluolt, vinil-kloridot, vinil-formátot, vinil-alkil-étereket, mint például a metil-vinil-étert, alkil-akrilátokat, alkil-metakrilátokat, akrilamidokat és alkil-akrilamidokat, vagy ezen monomerek keverékeit. A fenti monomerekből előállított kopolimerekben levő funkcionális csoportok reaktivitása lehetővé teszi más használható funkcionális csoportok kialakítását a kopolimerben, köztük hidroxil-, lakton-, amin- és laktámcsoportokét.

Bármely fentiekben ismertetett karbonsavat vagy karbonsav-származékot bármely, szintén a fentiekben ismertetett más monomerrel kopolimerizálhatunk, de használhatunk bármely más olyan monomert is, amely kopolimert képez a telítetlen karbonsavakkal, vagy ezek származékaival. Bár ezek a kopolimerek előállíthatók direkt polimerizációval különböző monomerekből, gyakran előnyösebb, ha egy már meglevő kopolimert előállítása után módosítunk. A kopolimereket kényelmi okokból az összetevő monomereiről nevezzük el. így az elnevezés utal a molekuláris szerkezetre és nemcsak a specifikus monomerek kopolimerizációjával előállított polimereket foglalja magába.

EMA-típusú karbonsav vagy karbonsav-anhidrid-olefin polimerek például a maleinsav vagy maleinsav-anhidrid-olefin polimerek, amelyeket például a 2 378 629, a 2 396 785, a 3 157 595 és a 3 340 680 számú Egyesült Államok-beli szabadalmi leírásokban ismertetnek. A kopolimereket általában úgy állítják elő, hogy etilént vagy más telítetlen monomert, vagy monomerek elegyét peroxid katalizátor jelenlétében a monomer számára oldószert, de a keletkező interpolimer számára nem oldószert jelentő alifás vagy aromás szénhidrogén oldószerben savanhidriddel reagáltatjuk. Oldószerként előnyösen használhatunk például benzolt, toluolt, xilolt, klórozott benzolt és hasonlókat. Katalizátorként előnyösen benzoil-peroxidot használunk, bár más peroxidok, mint például az acetil-peroxid, butiril-peroxid, di-tercier-butil-peroxid, lauroil-peroxid és mások is alkalmazhatók; használhatók az azo-katalizátorok is, mivel ezek szerves oldószerekben oldódnak. A kopolimer előnyösen gyakorlatilag ekvimoláris mennyiségű olefint és anhidridcsoportot tartalmaz. A polimerizáció foka általában 8 és 100 000 között változik, előnyösen 100—5000. A termék molekulasúlya 1000-1 000 000, előnyösen 10 000-500 000.

Az előállított polimer tulajdonságait, például molekulasúlyát oly módon szabályozhatjuk, hogy például megfelelő katalizátort választunk, vagy megfelelőképpen változtatjuk az egyik vagy több, a reakciót befolyásoló változót, például a reagensek egymáshoz viszonyított mennyiségét, a hőmérsékletet, a katalizátor koncentrációját, vagy a láncátmenetet szabályozó vegyületek, például a di-3182537 izopropil-benzol, propionsav, alkil-aldehidek és hasonlók adagolását. Számtalan ilyen típusú polimert vásárolhatunk is.

A kiindulási EMA-típusú polimer előállítása után aggregáljuk azt oly módon, hogy nem reakcióképes, 5 szerves oldószerben 155 °C és 160 °C közötti hőmérsékleten, de mindenképpen a polimer lágyulási hőmérséklete alatti hőmérsékleten legalább 15 percen át melegítjük. Az aggregálódás után a termék jobban szűrhető, jobban szárítható és előnyösebbek 10 a polimer fizikai tulajdonságai abból a szempontból, hogy polielektrolit előállításakor jelentősen nem változik a fehéije-adszorpciós képessége. Ez az aggregáció azonban a találmány szerinti eljárás során nem lényeges. 15

Az előzőek szerint előállított polimert aggregálva, vagy anélkül olyan reakcióknak vetjük alá, amelyek során keresztkötések alakulnak ki, és amin-imid-csoportok kerülnek a molekulába, oly módon, hogy a termék tulajdonságai optimálisak legyenek. 20 Ezek a csoportok túlnyomó többségükben bázikusak, lehetnek alifás egyenes szénláncú csoportok, de lehetnek aliciklikus vagy aromás csoportok is. Alifás egyenes szénláncú csoportként előnyösen di-(rövidszénláncú)-alkil-amino-(rövidszénláncú)-alkil-imid-cso- 25 portot vagy rövidszénláncú alkil-imino-di-(rövidszénláncú-alkil-imid)-csoportot használunk, ahogy azt a 3 554 985 és a 3 555 001 számú Egyesült Államok-beli szabadalmi leírásokban látjuk.

Az ily módon előállítót termékeket a követke- 30 zőkben részletesebben jellemezzük.

Az anhidridekből és más monomerekből álló kiindulási kopolimereket karboxilcsoportokat tartalmazó kopoÜmerekké alakíthatjuk át oly módon, 35 hogy vízzel reagáltatjuk; a termék ammónium-, alkáli- vagy alkáli-földfém- és alkil-aminsóinak előállítására a polimert alkálifém-vegyületekkel, alkális-földfém-vegyületekkel, aminokkal, illetőleg ammóniával reagáltatjuk. Előállíthatok a fenti polimerek 40 más előnyös származékai is, köztük az alkil- vagy más észterek, alkil-amidok, dialkil-amidok, fenil-alkil-amidok vagy fenil-amidok. Ebben az esetben úgy járunk el, hogy a polimer-lánc karboxilcsoportjait a kiválasztott aminnal vagy alkil- vagy fenil-alkil- 45 -alkohollal, illetve amino-észterekkel, amino-amidokkal, hidroxi-amidokkal vagy hidroxi-észterekkel reagáltatjuk, amelyekben a funkcionális csoportokat alkilén-, fenil-, fenil-alkil-, fenil-alkil-fenil-, alkil-fenil-alkil- vagy más arilcsoportok képviselik. Könnyen 50 kialakíthatunk az alapvázban aminocsoportokat vagy aminsókat, köztük kvaterner sócsoportokat oly módon, hogy a karboxilcsoportokat vagy ezek anhidrid prekurzoqait polifunkcionális aminokkal, mint például dimetil-amino-propil-aminnal reagáltat- 55 juk olyan magas hőmérsékleten, ahol a vicinális karboxilcsoportokkal imidkötések alakulnak ki. Ilyen a láncvégekről lelógó szabad aminocsoportok adott esetben egyszerű vagy kvaterner sóikká alakíthatók. 60

A kiindulási karboxilcsoportot vagy karbonsav-anhidridet tartalmazó polimer, például az EMA-polimer részleges imidjeit a találmány értelmében az alábbiak szerint állítjuk elő: 65

A) Adott mennyiségű szekunder vagy tercier amino-(rövidszénláncú)-alkil-amint anhidridcsoportot vagy karboxilcsoportot tartalmazó polimerrel együtt melegítünk előnyös oldószerrel, például xilollal készült reakcióelegyben 140 °C és 150 °C közötti hőmérsékleten, mindaddig, míg a reakcióelegyből víz távozik. Dyen reakciókörülmények között az adagolt amin mennyiségével arányos mennyiségű imidocsoport is kialakul, továbbá anhidridcsoportok újraképződése is bekövetkezik a polimer egységekben. Ily módon olyan imid-polimer terméket kapunk, amely 2-100% imid-kötést tartalmaz, és a nem reagált karboxilcsoportok, ha egyáltalán vannak, anhidrid alakban léteznek.

B) A találmány egy másik előnyös kivitelezési változata szerint a részleges amid-polimert részleges imid-polimerré alakíthatjuk oly módon, hogy a részleges amid-polimert csökkentett nyomású térben 140 °C és 150 C közötti hőmérsékleten addig melegítjük, amíg a reakcióelegyből víz távozik. Az így előállított imid-polimer közel egyenlő arányban tartalmaz imid- és anhidridcsoportokat, attól függően, hogy a kiindulási részleges amid-polimerben mennyi volt az amidocsoportok száma.

A részleges szekunder vagy tercier amino-(rövidszénláncú)-alkil-amidok előállítására a kiindulási karboxil- vagy karbonsav-anhidrid-csoportokat tartalmazó polimert, például az EMA-polimert adott mennyiségű aminnal reagáltatjuk egy oldószerrel,· például benzollal vagy hexánnal készült szuszpenzióban. Ily módon parciális amid-savanhidrid-származékát kapjuk meg a polimernek, vagy annak megfelelő amid-karbonsav-származékát. A jelenlevő amidocsoportok száma a használt amin mennyiségétől, illetve a használt polimer mennyiségétől függ. Az. ily módon előállított amid-polimer általában

2-100% amidcsoportot tartalmaz, a nem reagált karboxilcsoportok sav- vagy anhidridcsoportokként vannak jelen.

Használhatunk az amin- vagy imid-származékok előállításakor olyan reagenst, amelynek aminocsoportjait előnyösen blokkoltuk vagy szabadon hagytuk. A reakció után kapott nem módosult polimer-egységek vagy anhidridcsoportok neutrális csoportokká vagy egységekké alakíthatók át oly módon, hogy bizonyos nem funkcionális vegyületekkel, például alkü-aminokkal, amino-alkoholokkal vagy alkoholokkal reagáltatjuk.

A találmány szerinti eljárás egy másik előnyös kivitelezési változata szerint további kationos jelleget adunk a polimernek oly módon, hogy olyan monomereket építünk a polimerbe, amelyek bázikus vagy kationos jellegűek, ilyenek például a C-vinil-piridinek, vinil-aminok, a különféle amino-szubsztituált-vinil-benzolok (vagy toluolok és hasonlók), aminocsoporttal szubsztituált akrilátok (vagy metakrilátok és hasonlók), vinil-imidazol és más hasonló monomerek.

Bármely esetben az előállított polimer tartalmazni fog aktív vagy nem aktív csoportokat, amelyek különböző típusúak lehetnek, többféle fajta együtt is létezhet, de ezek a létező aktív vagy nem reaktív csoportok vagy reaktív helyek bizonyos százalékban bázikus természetűek, ily módon bizto5

-4182537 sítják a polimer termék nélkülözhetetlen bázikus természetét.

Különösen előnyös tulajdonságúak azok a polimerek a fentiekben ismertetett szempontok alapján, amelyek etilén-maleinsav- vagy anhidrid-kopolime- ⁵ rek, sztirol-maleinsav- vagy anhidrid-polimerek, metil-pentén-maleinsav- vagy anhidrid-kopolimerek, vagy izobutilén-maleinsav- vagy anhidrid-kopolimerek.

Amint az előzőekből nyilvánvaló, a polikationos vagy poliamfolitikus polielektrolit alapvető fontos- ¹⁰ ságú bázikus csoportjai imid-természetűek, például di-(rövidszénláncú)-alkil-amino-(rövidszénláncú)-alkil-imid-egységek, amelyeket az előzőleg elkészített polimer karboxilcsoportjainak és egy di-(rövidszénláncú)-alkil-amino-(rövidszénláncú)-alkil-aminnal a reakciójával, vagy oly módon állítunk elő, hogy egy telítetlen olefint előzőleg a telítetlen polikarbonsav reagens molekuláinak legalább egy részén kialakított imidcsoportokat tartalmazó telítetlen anhidriddel vagy savval polimerizálunk. Ezek a csoportok a találmány céljának megfelelőek.

Ha ezek az előzőleg kialakított csoportok jelen vannak, vagy ha hiányzanak is, az imidcsoportok kialakíthatók oly módon, hogy a polimert keresztkötésekkel látjuk el rövidszénláncú alkil-imino-bisz(rövidszénláncú)-alkil-aminnal, amely reakció során a keresztkötést kialakító vegyület terminális aminocsoportjai és a polimer-lánc karboxilcsoportjai között mindkét végen imidocsoportok alakulnak ki, miközben létrejönnek a rövidszénláncú alkil-imino- ³⁰ -bisz(rövidszénláncú)-alkil-imid-kötések. Jelen lehetnek más csoportok is, például di-(rövidszénláncú)-alkil-amino-(rövidszénláncú)-alkil-amid-csoportok, amelyekből a szükséges imidcsoportok kialakíthatók oly módon, hogy a vegyületet magas hőmérsékleten 35 melegítjük. Jelen lehetnek di-(rövidszénláncú)-alkil-amino-(rövidszénláncú)-alkil-észter-csoportok is és más csoportok is, akkor, ha a polielektrolit molekulában már jelen vannak az előírt százalékban az imidocsportok és ha a kiindulási telítetlen sav vagy ⁴θ anhidrid nem reagált savcsoportjai is megvannak a poliamfolit típusú polielektrolitban. Nyilvánvaló, hogy a polielektrolitban a savcsoportok és az imidcsoportok nem szükségképpen kell hogy ilyen alakban létezzenek, jelen lehetnek egyszerű származé- 45 kaikként is, például sókként, ahogy azt már jeleztük az előzőekben.

Az aggregált EMA-típusú polimerekben szubsztituensként jelenlevő aliciklikus vagy aromás csoport például amino-(rövidszénláncú)-alkil-piridin-, piperi- ⁵⁰ din-, piperazin·, pikolin-, pirrolidin-, morfolin- vagy imidazolcsoport lehet. Ezek a csoportok oly módon szubsztituálhatók az aggregált polimerre, ahogy az alifás aminok, de ebben az esetben helyettük ciklikus aminokat használunk, például 2-amino-piridint, 55

2-amino-4-metil-piridint, 2-amino-6-metíl-piridint,

2- (2-amino-etil)-piridint, 4-(amino-etil>piperidint,

3- amino-N-etil-piperidint, N-(2-amino-etil)-piperidint, N-(2-amino-etil)-piperazint, 3-pikolil-amint, 4-pikolil-amint, 2-(amino-metil)-l-etil-pirrolidint, N-(3-amino- 60 -propil)-2-pirrolidint, N-(2-amino-etil)-morfolint, N-(3-amino-propil)-morfolint vagy 4-imidazolt.

Az anhidridcsoportokat védő csoportokat a polielektrolit előállítása során bármikor bevezethetjük a molekulába. Előnyösen azonban akkor végezzük el a 65 6 reakciót, miután megtörtént a keresztkötések kialakítása és végrehajtottuk a funkcionális amin-imid-csoportokkal való szubsztitúciót. Ily módon bármelyik szabad anhidridcsoport védhető oly módon, hogy fölös mennyiségű blokkoló vegyületet használunk.

Anhidridcsoportot védő csoportot kialakító vegyületként olyan alkoxi-alkil-aminokat használunk, amely 1—4 szénatomos alkoxicsoportot és 2—4 szénatomos alkilcsoportot tartalmaz. Védőcsoportot kialakító vegyületként legelőnyösebben a metoxi-propil-amint vagy a metoxi-etil-amint használhatjuk. Az összehasonlítás kedvéért megemlítjük, hogy ha hidroxi-propil-amint vagy hidroxi-etil-amint haszná¹⁵ lünk anhidridcsoportot védő vegyületként, úgy a polielektrolittel izolált koagulációs faktorok előzetes aktiválása nem gátolt.

A hidroxi-alkil-imid-egységekben szereplő hidroxilcsoportok védésére a találmány értelmében alki20 lezőszereket (például diazometánt), acilezőszereket (például acetilkloridot) vagy észterezőszereket (például ecetsavat) használunk.

A következő példákban részletesen szemléltetjük a polielektrolit típusú polimer előállítását és felhasz25 nálását anélkül, hogy a találmány oltalmi körét szűkítenénk. A példákban kapott eredményeket a legtöbb esetben hagyományos táblázati formában közöljük.

1. példa

Visszacsepegő hűtővel, Dean-Stark vízcsapdával, keverővei, reagens adagoló tartállyal, hőmérővel és nitrogéngáz adagolóval felszerelt 5 liter térfogatú reakcióedénybe 193,05 g etilén-maleinsav-anhidrid-kopolimert (EMA) (1,5 mól anhidridre számítva) és 2700 ml xilolt öntünk. Körülbelül 15 cm átmérőjű, percenként 200-at forduló keverővei keveijük a reakcióelegyet, miközben forráspontig melegítjük. A f orráspont az etilén-maleinsav-anhidrid-kopolimer víztartalmától függően és attól függően, hogy ez a víz azeotrop elegyet képez a forralás alatt vagy sem, 135 °C és 139 °C között változik. 60 percen át 135 °C hőmérsékleten, azaz teljes forrásban tartjuk a szuszpenziót, miközben gondoskodunk a forráskor eltávozó oldószer teljes visszacsepegéséről. Egy óra múlva nitrogéngáz-atmoszféra alatt 125 °C hőmérsékletre hűtjük a reakcióelegyet és 7,66 g (0,075 mól) dimetil-amino-propil-amint adunk hozzá. További egy órán át 125 °C hőmérsékleten refluxálás nélkül keveijük a reakcióelegyet, amiután

10,89 g (0,075 mól) metil-imino-bisz-propil-amint adunk hozzá, és további egy órán át 125 °C hőmérsékleten folytatjuk a keverést. Ezt követően forráspontig (134 C) hevítjük a reakcióelegyet, és 7 órán át visszacsepegő hűtő alatt forraljuk, miközben azeotrop desztillációval eltávolítjuk a reakcióelegyben levő vizet. A reakcióidő letelte után a hőmérséklet 138°C-ra emelkedik, és 5,3 ml víz gyűlik össze a vízgyűjtő tartályban. 115 °C hőmérsékletre hűtjük a szuszpenzió hőmérsékletét, 127,02 g (1,42 mól) metoxi-propil-amint adunk hozzá. Egy órán át visszacsepegő hűtő nélkül 115 °C és 118 °C közötti hőmérsékleten keveijük a reakció-511 elegyet, majd 120°C-ra növeljük a hőmérsékletet, amikor a xilol-víz azeotrop elegy desztillációja megkezdődik. 6 órán át folytatjuk a forralást, miközben azeotrop desztillációval eltávolítjuk a vizet a reakcióelegyből; a reakció lezajlása után az elegy ⁵ hőmérséklete 138 °C és ugyanakkor 23,6 ml víz gyűlik össze.

A terméket szabad amin-alakban az alábbiak szerint különítjük el. A fentiek alapján előállított szuszpenziót 100 °C hőmérsékleten fonón szüljük, a ¹⁰ szűrési maradékot xilol és etanol 3 :1 arányú elegyének 2700ml-ében szuszpendáljuk, majd fonásponton egy órán át keveqük, végül szüljük. Ezt a lépést xilol és alkohol 3 : 1 arányú elegyével megismételjük. Újabb szűrést követően 2700 ml xilolban ¹⁵ szuszpendáljuk a terméket, egy órán át visszacsepegő hűtő alatt forraljuk, és szűqük. Megismételjük a xilolos extrakciót, majd 2700 ml hexánban szuszpendáljuk a végterméket, amiután egy órán át szobahőmérsékleten tartjuk a szuszpenziót, végül szűqük. ²⁰ Háromszor megismételjük a hexános extrakciót, szűqük a szuszpenziót, a szűrési maradékot egy órán át levegőn szárítjuk, 100 mesh lyukméretű szűrőn szűqük anélkül, hogy megőrölnénk, végül egy éjszakán át 50 °C hőmérsékleten csökkentett nyomású ²⁵ térben szárítjuk. Ily módon 165 g végterméket kapunk, amely lOOmesh-nél kisebb, és 14 g olyan terméket kapunk, amely 100 mesh szemcseméretnél nagyobb részecskékből áll. A finomabb termék nitrogén-tartalma 8,09%. Ez könnyen és egyenletesen ³⁰ diszpergálódik 0,04 mólos sóoldatban. Az ily módon előállított diszperzió (0,2 g termék 20 ml 0,04 mólos nátriumklorid oldatban) pH-ja 8,10.

2. példa

Hidrogénklorid só előállítására az 1. példában megadottak szerint előállított végső szuszpenziót forrón szűqük, a szűrési maradékot fonáspontra ⁴⁰ hevített xilol és alkohol 3 :1 arányú elegyében szuszpendáljuk két alkalommal, majd az 1. példában megadottak szerint forrásponton két alkalommal xilollal extraháljuk. Az extrahálást kétszer 1 órán át szobahőmérsékleten 2700 ml acetonnal megismételjük. A szűrt terméket hidrogénklorid sóvá alakítjuk oly módon, hogy 2700 ml acetonban szuszpendáljuk, majd keverés közben 10 perc alatt 14 ml tömény (12N) sósavat adunk hozzá részletekben. A keverést 2 órán át szobahőmérsékleten folytatjuk. Szűréssel elkülönítjük a terméket, majd szuszpendálás és keverés közben 3 alkalommal 10 liter ionmentes vízzel mossuk, alkalmanként 2 órán át. A végterméket szűréssel elkülönítjük. A szűrési maradékként kapott sót 4 alkalommal 2700 ml acetonban szuszpendáljuk (a szuszpenziót 1-1 órán át állni hagyjuk) a víz eltávolítására. Ezután szűréssel elkülönítjük a terméket, 30 percen át levegőn, majd csökkentett nyomású térben 55 °C hőmérsékleten szárítjuk.

Az így kapott végterméket őrlés nélkül szűqük, a termék 95%-a átmegy egy 100 mesh lyukméretű szűrőn, amit használatra tárolunk. A termék 7,79% nitrogént és ionos kloridként 2,62% klórt tartalmaz. A fenti eljárással 186 g a 100 mesh lyukméretű szűrőn átmenő terméket kapunk hidrogénkloridsó alakjában. Ha 5 g ilyen terméket 120 ml 0,04 mólos nátriumklorid oldatban diszpergálunk, a diszperzió pH-ja 3,85 lesz.

3. példa

Az 1. példában megadott eljárást megismételjük, azzal a különbséggel, hogy a termék összetételét különböző mennyiségű amin adagolásával változtatjuk. Az 1. példában megadott módon végezzük az aminos reakciót, és a reakció elősegítésére egy esetben sem adunk vizet az aminokhoz. Az összes terméket szabad amin-származékként kapjuk meg, ha1. táblázat

Kísérlet	Az aggregáció alatt eltávozott víz	DMAPAb	MIBPAC
g	mól%	g	mól%
1.	nem	7,66	5,0	10,89	5,0
2.	nem	7,66	5,0	10,89	5,0
3.	nem	7,66	5,0	10,89	5,0
4.	nem	7,66	5,0	10,89	5,0
5.	nem	7,66	5,0	21,79	10,0
6.	nem	7,66	5,0	21,79	10,0
7.	igen	7,66	5,0	21,79	10,0
8.a	igen	7,66	5,0	10,89	5,0
				+ 10,89	5,0
9.	nem	7,66	5,0	43,57	20,0
10	igen	7,66	5,0	43,57	20,0
11.	igen	7,66	5,0	43,57	20,0

-6182537 sonlóan az 1. példában kapott termékhez. Az EMA-poíimer xilolos szuszpenzióját az első egy órás forralás! idő alatt teljes refluxálással melegítjük (az 1. példához hasonlóan), vizet nem távolítunk el, vagy ahogy a következő táblázatban jelezzük, végezhetjük a forralást azeotrop refluxálással, amikor az EMA-polimerben levő endogén víz eltávozik.

A kísérlet eredményeit az 1. táblázatban ismertetjük.

(az 1. táblázat folytatása)

Kísér- let	M0PAd	Termék
g	mól%	teljes hozam, g	N%
1.	127,02	85	166	8,24
2.	127,02	85	210	7,89
3.	127,02	85	208	7,60
4.	127,02	85	211	7,81
5.	113,60	75	214	8,00
6,	113,60	75	239	8,22
7.	113,60	75	228	8,27
8.a	113,60	75	237	8,05
9.	86,9	55	254	8,79
10.	86,9	55	250	8,94
11.	86,9	55	262	8,74

^aA 8. kísérletben a metil-imino-bisz-propil-amint kél adagban adagoltuk, mindkétszer egy órás forralás során. A kísérlet kétfázisú keresztkötéseket kialakító reakciónak számít, amit a dimetil-amino-propil-amin és a metil-imino-bisz-propil-amin tartalmú reakcióelegyben levő víz eltávolítása előtt végeztünk.

^bDMAPA: dimetil-ammo-propil-amin ^CMIBPA: metil-imino-bisz-propil-amin ^dMOPA: metoxi-propil-amin.

4. példa

Abban az esetben, ha az 1. példában ismertetett reakciólépések kezdetén a xilolban szuszpendált EMA-polimert egy órán át visszacsepegő hűtő alatt azeotrop desztillációnak vetjük alá, azaz az összes vizet eltávolítjuk a reakcióelegyből az azt követő amin-reakciók előtt, úgy ezek az amin-reakciók lassan indulnak el, ily módon a teljes reakcióidő meghosszabbodik. Kis mennyiségű vizet adva a különböző használt aminokhoz, megoldja ezt a problémát. Több kísérletet végeztünk az 1. példában megadott általános módszert használva, kivéve a 3. példában ismertetett 7., 8., 10. és 11. kísérleteket, ahol az EMA-polimert tartalmazó xilolos szuszpenziót oly módon forraltuk az első egy órás reakciólépés közben, hogy a vizet eltávolítottuk. Ezekben a kísérletekben vizet adtunk a reakcióelegyhez a három aminnal együtt, ahogy azt a 2. táblázatban megadjuk. Az összes kísérlet során az 1. példához hasonlóan szabad amint kaptunk végtermékként.

5. példa

Az 1. példában ismertetett reakcióedénybe 193,05 g (1,5 mól) EMA-polimert és 2700 ml xilolt töltünk, majd percenként 2OO-at forduló keverővei keverve 137 °C hőmérsékleten visszacsepegő hűtő alatt forraljuk a reakeióelegyet. A forralást egy órán át folytatjuk, miközben a reakcióelegyben levő összes vizet azeotrop desztillációval folyamatosan eltávolítjuk. A Dean-Stark csapdában összesen

1,6 ml víz gyűlik össze. Egy óra múlva 125 °C hőmérsékletre hűtjük a szuszpenziót, ami után

7,66 g (0,075 mól) dimetil-amino-propil-amint adunk a reakcióelegyhez, amit egy órán át 125 °C-on tartunk. Ezután 21,70 g (0,15 mól) metil-imino-bisz-propil-amint és 1,5 nú vizet adunk hozzá. Egy órán át 125 °C-on visszacsepegő hűtő alatt forraljuk a szuszpenziót (136 °C), majd 15 órán át folytatjuk a forralást, miközben a Dean-Stark-csapdában folyamatosan eltávolítjuk a reakcióelegyben levő vizet. Ily módon összesen 6,3 ml víz gyűlik össze 138 °C végső hőmérsékleten. 120 °C hőmérsékletre hűtjük a reakeióelegyet, és ekkor 113,65 g (1,25 mól) metoxi-propil-amint adunk hozzá, és további egy órán át 120 °C hőmérsékleten tartjuk a szuszpenziót. Ezután 136 °C hőmérsékletre hevítjük a reakcióelegyet, és visszacsepegő hűtő alatt azeotrop desztillációval felfogva a vizet 6 órán át forraljuk. 21,5 ml víz gyűlik össze a csapdában.

Az így kapott terméket a 2. példában megadott módon hidrogénkloridsóvá alakítjuk, összesen négy kísérletet végzünk, a négy kísérlet során különböző mennyiségű tömény (12N) hidrogénkloridot adagolunk, annak megállapítására, hogy hogyan befolyásolja a fölös mennyiségű hidrogénklorid a végtermék tulajdonságait. A kísérlet eredményeit a 3. táblázatban ismertetjük.

6. példa

Az 5. példában megadott eljárást ismételjük meg, azzal a különbséggel, hogy a dimetil-amino-propil-aminnal és a metil-imino-bisz-propil-aminnal végzett reakciót követően a metoxi-propil-amin helyett 95,77 g (1,27 mól) metoxi-etil-amint adagolunk. Két terméket különítünk el, az egyiket szabad aminként, az 1. példában megadottak szerint elkülönítve azt, míg a másikat a 2. példában megadott módon hidrogénklorid sójaként izoláljuk. Az eredményeket a 4. táblázatban adjuk meg.

7. példa

Az 1. példában megadott eljárást ismételjük meg olyan termék előállítására, amelyben a dimetil-amino-propil-aminnal és a metil-imino-bisz-propil-aminnal való reakció után megmaradó fölös anhidridcsoportokat hidroxi-etil-aminnal, 3-hidroxi-propil-aminnal vagy 2-hidroxi-propil-aminnal teljesen reagáltatjuk. Az eredményeket az 5. táblázatban adjuk meg.

-7182537

2. táblázat

Kísér- let	DMAPAd	MIBPAe	MOPAf	Termék
mól% adagolt víz (ml)	mól%	adagolt víz (ml)	mól%	adagolt víz (ml)	teljes hozam (g)	N%
1.	5	nem	5	1,5	85	nem	200	7,75
2.	5	nem	10	1,5	75	nem	226	8,34
3.	5	nem	10	3,0	75	4,5	242	8,25
4.	5	1,5	10	nem	75	4,5	240	7,63
5.	5	nem	10	3,0	75	nem	225	8,45
6.	5	nem	10	1,5	75	nem	210	8,56
7.a	10	nem	20	1,5 HMDAa	50	1,5	267	9,59
8.b	5	nem	10	1,5	75	nem	268	7,49
9.c	5	nem	20	1,5	55	nem	261	7,69

^aA metil-imino-bisz-propil-amint a dimetil-amino-propil-amin előtt adagoltuk, az összes többit fordított sorrendben.

^b,cA metil-imino-bisz-propil-amin helyett keresztkötéseket kialakító vegyük tként hexametilén-diamint használtunk.

^dDMAPA: dimetil-amino-propil-amin ^eMIBPA: metil-imino-bisz-propil-amin ^fMOPA: metoxi-propil-amin

3. táblázat

Kísér- let	Az adagolt tömény HC1 (ml)	Elméleti %	Hozam (g)	A sóoldattal készült szusz penzió pH-ja	N%	Cl%	Cl%, mint ionos klorid
1.	8,0	0,5	200	6,95	8,24	1,77	1,70
2.	15,0	1,0	207	5,55	8,10	3,00	2,76
3.	30,0	2,0	214	4,40	8,22	3,32	-
4.	60,0	4,0	219	4,10	8,21	3,40	3,37

4. táblázat

Kí- sér- let	Adagolt koncentrált HC1 (ml)	Hozam (g)	N%	Cl%
1.	nem	206	8,61	_
2.	15,0	205	8,15	3,18

A termékeket az 1. példában megadottak szerint eljárva szabad amin-alakban és a 2. példában megadottak szerint eljárva pedig hidrogénklorid-sóként állítjuk elő. Az előállítás első lépéseként szereplő 60 EMA-polimer xilolos reakcióelegyben kivitelezett aggregációs szakaszát oly módon végezzük, hogy a vizet azeotrop desztillációval eltávolítjuk a teakcióelegyből, ugyanakkor minden esetben 1,5 ml vízzel adjuk a reakcióelegyhez a metü-imino-bisz-propil⁶⁵ -amint.

-8182537

5, táblázat

Kí- sér- let	A termék összetétele (amin bázis)3	A termék alakj ad	N%	a%
DMAPAb mól%	MIBPAC mól%	a végső amin mól%
1.	5(7,66 g)	5(10,89 g)	85(87,06 g)	etanolamin	sz.a.	8,57	—
2.	5	5	85(87,05 g)	etanolamin	HC1	8,41	1,81
3.	5	5	85(107 g)	3-hidroxi- -propil-amin	sz.a.	8,02	-
4.	5	5	85(107 g)	3-hidroxi- -propil-amin	HQ	7,65	1,82
5.	5	5	85(113 g)	2-hidroxi- -propil-amin	sz.a.	7,93	-
6.	5	5	85(113 g)	2-hidroxi- -propil-amin	HC1	7,75	1,85
7.	5	7(15,25 g)	81(85,2 g)	etanolamin	sz.a.	8,63	-
8.	5	7	81(85,2 g)	etanolamin	HC1	8,49	2,57

^aEbben és a következő példában megadott összes mólarányt aminra számítottuk. Mivel a keresztkötéseket kialakító vegyület mindkét végen reagál, a keresztkötéseket kialakító vegyület móljainak száma a megadottnak kétszerese lenne abban az esetben, ha a mólarányt anhidridre számítanánk. ^b DM APA: dimetil-amino-propil-amin ^CMIBPA: metil-imino-bisz-propil-amin ^dA terméket szabad aminként kapjuk meg: sz.a.

8. példa

Oly módon állítunk elő egy sorozat polielektrolitet, hogy a keresztkötéseket kialakító metil-imino-bisz-propil-amint 5 mól% koncentrációban adagoljuk a reakcióelegyhez, és a fölös anhidridcsoportokkal reagáló védő aminként etanol-amint használunk 85 mól% koncentrációban. A polielektrolit kationos jellegét kölcsönző funkcionális csoportot kialakító vegyület koncentrációját 5 mól%-ban választjuk meg, azonban 16 különböző reaktív amint használunk (lásd a 6. táblázat), ezzel változtatva a funkcionális csoportok természetét és szerkezetét. A következő általánosan érvényes eljárást használtuk.

Az összes terméket hasonló készülékben állítottuk elő EMA-polimert és xilént használva az 1. példában megadott módon. A szuszpenziót 90 C és 95 °C közötti hőmérsékletre melegítjük, majd

10,89 g (0,075 mól) metil-imino-bisz-propil-amint adunk a reakcióelegyhez, majd 95 °C hőmérsékleten egy órán át keverjük. Ezután 0,075 mól) funkcionális amint (lásd 6. táblázat) adunk a reakcióelegyhez, amit ezután 95 °C hőmérsékleten egy órán át keverünk. Visszacsepegő hűtő alatt fonáspontig hevítjük a szuszpenziót (134 °C), és a reakció során keletkező vizet azeotrop desztillációval (végső hőmérséklet 139 °C) teljesen eltávolítjuk. Ezután 95 °C hőmérsékletre hűtjük a reakcióelegyet, majd 87,05 g hidroxi-etil-amint adunk hozzá, ami után egy órán át 95 °C hőmérsékleten keverjük. 134°C hőmérsékletre melegítjük a szuszpenzió hőmérsékletét, a reakció során keletkező összes vizet 139 °C—140 °C hőmérsékleten befejeződő azeotrop desztillációval teljesen eltávolítjuk. Forrón szűrjük a szuszpenziót, majd szabad aminként izoláljuk az 1. példában megadottak szerint eljárva. Ezután szárítjuk, malomban őröljük, és lOOmesh lyukméretű szűrőn szűrjük.

A kísérletek eredményeit a 6. táblázatban adjuk meg.

-918253’

6. táblázat

Kísérlet száma	A használt funkcionális amin	A használt amin mennyisége (g)	A kapott termék súlya (g)	N%
1.	dimetil-amino-etil-amin	6,60	240	8,86
2.	dietil-amino-etil-amin	8,71	255	8,68
3.	dimetil-amino-propil-amin	7,66	252	8,71
4.	dietil-amino-propil-amin	9,84	228	8,61
5.	dihidroxi-etil-amino-propil-amin	12,20	256	8,56
6.	dibutil-amino-propil-amin	13,98	255	8,58
7.	2-amino-5-dietil-amino-pentán	11,86	240	8,63
8.	2-amino-metil-1 -etil-pirrolidin	9,61	237	7,50
9.	3-amino-N-etil-piperidin	9,61	232	8,67
10.	Ν-2-amino-etil-piperidin	9,61	219	8,73
11.	N-3-amino-propil-2-pirrolidin	10,66	221	8,35
12.	Ν-2-amino-etil-morfolin	10,06	250	8,75
13.	Ν-3-amino-propil-morfolin	10,81	252	8,78
14.	Ν-2-amino-etil-piperazin	9,69	240	9,13
15.	2-(2-amino-e til)-pi ridin	9,64	240	8,97
16.	N-fenil-etilén-diamin	10,21	249	8,91

A táblázatban ismertetett kísérletek közül az

1—7. kísérlet során dialkil-amino-alkil-imid-szubsztitúciót, míg a 8-15. kísérletekben heterociklusos amino-alkil-imid-szubsztitúciót végeztünk. A fenti vegyületek közül hármat további vizsgálatra hidrogénklorid sójaként is előállítottuk. Ebben az esetben az 1. példában megadott módszert használtuk, és a sóvá való alakításkor a 2. példában megadottak szerint jártunk el. A dimetil-amino-propil-amint (3. kísérlet) a dialkil-amino-alkil-imid-szubsztitúció szemléltetésére választottuk, míg a heterociklusos amino-alkil-imid-szubsztitúciót a 3-amino-N-etil-piperidin és az Ν-3-amino-propil-morfolin (9., illetve 13. kísérlet) használatával mutattuk be. Mindhárom esetben előállítottuk a polielektrolitok sóját, oly módon hogy a nem reagált anhidridcsoportokat hidroxi-etil-aminnal és metoxi-propil-aminnal, mint harmadik használt aminnal reagáltattuk. Ezeknek a vegyületeknek az előállítását a 9. példában részletezzük.

9. példa

Az. 1. és 2. példában megadott eljárást megismételve előállítjuk az 5 mól% keresztkötéseket kialakító metil-imino-bisz-propil-amint, 5 mól% három különböző funkcionális amino-alkil-imidet és 85 mól% nem funkcionális imidcsoportot tartalmazó polielektrolitok hidrogénklorid sóját.

A kísérlet eredményeit a 7. táblázatban ismertetjük.

7. táblázat

Kísér- let	összetétel mól%-ban	A kapott termék súlya (g)	N%	ci%
MIBPA3	Funkcionális amin	A harmadik amin
1.	5	5-dimetil-amino-propil-amin	85-hidroxi-etil-amin	236	8,41	1,81
2.	5	5-dimetil-amino-propil-amin	85 -metoxi-propil-amin	186	7,79	2,62
3.	5	5-3-amino-N-etil-pipe ridin	85-hidroxi-etil-amin	238	7,37	1,54
4.	5	5-3-amino-N-etil-piperidin	85 -metoxi-propil-amin	244	8,19	1,20
5.	5	5-3-amino-propil-morfolin	85-hidroxi-etil-amin	250	8,55	1,68
6.	5	5-3-amino-propil-morfolin	85 -metoxi-propil-amin	234	7,58	1,59

^aMIBPA: metil-imino-bisz-propil-amin 11

-10182537

10. példa

Az 5. példában megadott eljárást megismételve előállítjuk a sztirol-maleinsav-anhidrid-kopolimer metoxi-propil-imid-származékait. A kísérlet során az

1. példában ismertetett készüléket használjuk. A készülékbe 101,1 g (0,5 mól) sztirol-maleinsav-anhidridet és 2,7 liter xilolt töltünk, majd 135 °C hőmérsékleten forralva egy órán át azeotrop desztillációt végzünk a víz eltávolítására. Ezután 125 °C hőmérsékletre hűtjük a reakcióelegyet, majd 2,55 g (0,025 mól) dimetil-amino-propil-amint adunk hozzá, és visszacsepegő hűtő alkalmazása nélkül egy órán át hevítjük. Egy óra múlva 2,91 g (0,025 mól) hexametilén-diamint és 1,0 ml vizet adunk hozzá, majd visszacsepegő hűtő nélkül forraljuk további egy órán át. Egy óra múlva ismét hozzáadunk a reakcióelegyhez 2,55 g (0,025 mól) dimetil-amino-propil-amint, majd 125 °C hőmérsékleten egy órán át tovább melegítjük. Ezután 135 °C hőmérsékletre hevítjük a szuszpenziót, és visszacsepegő hűtő alatt 4 órán át a víz eltávolítására azeotrop desztillációt végzünk, üy módon 1,25 ml víz gyűlik össze a vízcsapdában. 125 °C-ra hűtjük az elegyet, 40,56 g metoxi-propil-amint adunk hozzá, majd egy órán át 125 °C hőmérsékleten tartjuk. Ezután 136 °C hőmérsékletre hevítjük, és visszacsepegő hűtő alatt azeotrop desztillációt végezve 6 órán át 8,2 ml vizet távolítunk el a reakcióelegyből. Az azeotrop desztillácíó befejezésekor a reakeióelegy hőmérséklete 138 °C. A terméket hidrogénklorid sóvá alakítjuk a

2. példában megadottak szerint eljárva, 5,0 ml tömény (12N) hidrogénkioridot használva. Mossuk, majd szárítjuk a terméket, amiután 113,0 g 5,27% nitrogént és 1,00% klórt tartalmazó anyagot kapunk.

11. példa

Az 5. példában megadottak szerint eljárva és az

1. példában ismertetett reakcióedényt használva előállítjuk az izobutilén-maleinsav-anhidrid-kopolimer metoxi-propil-imid-származékait. A reakciódénybe

154,16 g (1,0 mól) izobutilén-maleinsav-anhidridet és 2,7 liter oldószert töltünk, majd 135 °C hőmérsékleten a víz eltávolítására egy órán át azeotrop desztillációt végzünk. Ezután 125 °C hőmérsékletre hűtjük a reakcióelegyet, és 5,11 g (0,05 mól) dimetil-amino-propil-amint adunk hozzá, ami után visszacsepegő hűtő alkalmazása nélkül egy órán át 120 °C és 125 °C közötti hőmérsékleten tartjuk. 7,26g (0,05 mól) metil-imino-bisz-propil-amint és 1,0 ml vizet adunk a szuszpenzióhoz, majd visszacsepegő hűtő nélkül egy órán át 120 °C és 125 °C közötti hőmérsékleten tartjuk. Ezután visszacsepegő hűtőt felszerelve 135 °C hőmérsékleten a víz eltávolítására azeotrop desztillációt végzünk 4 órán át. Az azeotrop desztilláció végén a reakcióelegy hőmérséklete 137 °C és a vízcsapdában 1,20 ml viz gyűlik össze. 120 °C hőmérsékletre hűtjük a szuszpenziót, majd 84,7 g metoxi-propil-amint adunk hozzá, amiután egy órán át visszacsepegő hűtő nélkül 120 °C és 125 °C közötti hőmérsékleten tartjuk. 135 °C-ra melegítjük fel ezt 12 követően a szuszpenzió hőmérsékletét, és 6 órán át azeotrop desztillációt végzünk a víz eltávolítására. Az azeotrop desztilláció végén a reakeióelegy hőmérséklete 137 °C és a vízcsapdában 16,3 ml víz gyűlik össze. A 2. példa szerint eljárva 10,0 ml tömény (12 n) hidrogénkloridot használva előállítjuk a vegyület hidrogénklorid sóját. A végterméket mosva és szárítva 186,0 g terméket kapunk, amely 6,44% nitrogént és 1,25% klórt tartalmaz.

12. példa liter térfogatú reakcióedényt reflux-kondenzálóedénnyel, Dean-Stark vízcsapdával, keverővei, reagenst adagoló tartállyal, hőmérővel és nitrogén adagolóval szerelünk fel, majd 193,05 g etilén-maleinsav-anhidrid-kopolimert (EMA) (1,5 mól, anhidridre számítva) és 2700 ml xilolt töltünk bele. Körülbelül 15 cm átmérőjű, percenként 200-at forduló keverővei keverjük a reakcióelegyet, mialatt forráspontra hevítjük. 60 percen át visszacsepegő hűtő alatt forraljuk a reakcióelegyet, a forráspont 135 °C. Egy óra múlva nitrogéngázt vezetve a reakeióelegy fölé 125 °C-ra hűtjük le, majd 10,89 g (0,075 mól) metil-imino-bisz-propil-amin és 1,5 ml víz elegyét adjuk hozzá. 134 °C hőmérsékletre melegítjük a reakcióelegyet, és visszacsepegő hűtő alatt egy órán át ezen a hőmérsékleten tartjuk, miközben azeotrop desztillációval eltávolítjuk a vizet. Az azeotrop desztilláció végső hőmérséklete 137 °C. 125 °C hőmérsékletre hűtjük a reakcióelegyet nitrogéngáz alatt, majd 153,3 g dimetil-amino-propil-amin (1,5 mól) és 4,5 ml víz elegyét adjuk hozzá. 133 °C hőmérsékletre melegítjük a szuszpenziót, és 1-10 percen át ezen a hőmérsékleten tartjuk, amíg a kémiai reakció során keletkező víz megjelenése miatt megkezdődik a forrás. Addig keveijük és forraljuk visszacsepegő hűtő alatt a reakcióelegyet, míg az azeotrop desztilláció következtében a víz teljes mértékben eltávozik. A forrás végső hőmérséklete 139 °C.

A termék hidrogénklorid sójának előállítására a fenti szuszpenziót forrón szűrjük, a szűrési maradékot xilol és alkohol 3 : 1 arányú elegyének 2700 ml-ében szuszpendáljuk, majd egy órán át a forráspontnak megfelelő hőmérsékleten keveijük. Forrón szűrjük a szuszpenziót. Ezt 2 órás forralási idővel, majd 3 órás forralási idővel megismételjük, minden esetben forrón szűrve a terméket. Az így kapott extrahált terméket 2700 ml acetonban szuszpendáljuk, egy órán át szobahőmérsékleten tartjuk a szuszpenziót, végül szűrjük, és a szűrési maradékot 2700 ml acetonban szuszpendáljuk. Ezt a szuszpenziót egy órán át szintén szobahőmérsékleten tartjuk, majd szűrjük. Az így kapott extrahált szűrési maradékot szobahőmérsékleten 2700 ml alkoholba szuszpendáljuk, és oly módon alakítjuk át hidrogénklorid sóvá, hogy 10 perc alatt 112 ml tömény (12N) hidrogénklorid sót adunk hozzá (2 óra alatt) keverés közben, szobahőmérsékleten. Szűrjük a szuszpenziót, a terméket keverés közben 10—10 liter ionmentes vízzel 2-2 órán át háromszor mossuk. Szűrjük a szuszpenziót, a szűrési maradékot 4 x 2700 ml acetonba szuszpendáljuk, minden eset-11182537 ben egy órán át tartjuk a terméket az acetonban, ily módon eltávolítva a termékből a vizet, szűrjük azt, 30 percen át levegőn, majd egy éjszakán át csökkentett nyomású térben 55 C hőmérsékleten szárítjuk. A 330 g súlyú végterméket 100 mesh lyukméretű szűrőn szűrjük, anélkül, hogy őrölnénk vagy porítanánk. Ily módon 10,65% nitrogént és 13,03% klórt (klorid ionként) tartalmazó terméket kapunk.

13. példa

Az 1. példában ismertetett készüléket használva és lényegében az 1. példában ismertetett eljárással előállítjuk azt a polielektrolitot, amely csak metil-imino-bisz-propil-amin keresztkötéseket és metoxi-propil-imid-csoportokat tartalmaz, dimetil-amino-propil-amino-csoportot és más funkcionális aminokat pedig nem.

A reakcióedényben 193,05 g EMA-polimert és

2.7 liter xilolt töltünk, majd egy órán át visszacsepegő hűtő alatt azeotrop desztillációt végezve 135 °C hőmérsékleten 1,2 ml vizet távolítunk el a reakcíóelegyből. 125 °C hőmérsékletre hűljük a szuszpenziót, és 13,37 g (0,150 mól) metoxi-propil-imidet adunk hozzá, majd 125 °C hőmérsékleten egy órán át keveijük. Ezután két részletben metil-imino-bisz-propil-amint adunk a reakcióelegyhez, az első esetben 21,79 g-ot (0,150 mól), 1,5 ml vízzel együtt, amiután egy órán át visszacsepegő hűtő alkalmazása nélkül 125 °C hőmérsékleten keveijük a reakcióelegyet. Ezután 135 °C hőmérsékleten visszacsapó hűtő alatt 4 órán át azeotrop desztillációval

7.4 ml vizet távolítunk el a reakcíóelegyből. 125 °Cra hűtjük, majd hozzáadjuk a második adag 21,79 g súlyú (0,150 mól) metil-imino-bisz-propil-amint

1.5 ml vízzel együtt. 125 °C hőmérsékleten visszacsepegő hűtő nélkül egy órán át melegítjük a reakcióelegyet. Ezután 138 C hőmérsékleten másodszor is azeotrop desztillációt végzünk, ekkor 7 óra alatt

5.7 ml víz távozik a reakcíóelegyből. Ismét 125 °C hőmérsékletre hűtjük a szuszpenziót, majd 80,23 g metoxi-propil-imidot adunk hozzá, amiután egy órán át 125 C hőmérsékleten keveijük. Ezután 8 órán át 135 °C hőmérsékleten azeotrop desztillációt kezdünk, mialatt az elegy hőmérséklete 138 °C-ra emelkedik, 16,2 ml víz távozik. Forrón szűrjük az így kapott szuszpenziót, majd az 1. példában megadottak szerint elkülönítve a terméket szabad amint állítunk elő. Az előállított termék súlya 260 g, nitrogén-tartalma 8,57%.

14. példa

A példában szemléltetjük az 1—13. példákban megadott eljárással előállított különböző polielektrolitek képességét a VIII véralvadás-faktor adszorbeálására az emberi plazmából, továbbá a VIII faktor eluálását és elkülönítését a polimer-VIII faktor komplexről. Ismertetjük továbbá a VIII faktor izolálásának vagy kitermelésének mérését és aktiváló enzimtartalmát, amely befolyásolja (rövidíti) a VIII faktor által szabályozott véralvadási időt. A mérés módszerét a 15. példában ismertetjük.

Az elválasztási kísérletekhez használt emberi plazma donortól származó teljes vérből elkülönített friss fagyasztott plazma, amelyet a St. Louis Red Cross intézménytől kaptunk. Az ilyen plazmák teljes fehérjetartalma 60 és 80 g/liter között változik, nyáron a fehérjetartalom magasabb, mint télen. A kapott minták vagy O-ás vagy A vércsoportba tartoztak.

Bár ez abszolút értelemben nem szükséges, a IX véralvadási faktort a VIII faktor adszorbeálása előtt eltávolítottuk a plazmából. A teljes eljárást a következőkben adjuk meg.

1. 5 egység friss fagyasztott plazmát 37 °C-os vízfürdőben felolvasztunk.

2. A felolvasztott plazmát polietilén vagy polipropilén edénybe öntjük. Egy liter mintát kimérünk egy polietilén beosztott menzurába, majd 2 literes polietilén edénybe töltjük.

3. Hozzáadunk a plazmához 0,35 és 0,50 g közötti mennyiségű, a 12. példában megadottak szerint előállított polielektrolitet, majd 1,0 mólos nátriumhidroxid oldattal 8,0-ra állíljuk be a pH-ját, miközben mágneses keverővei keveijük. 20 percen át keverjük a szuszpenziót, miközben pH-ját 8,0-n tartjuk.

4. 12,5 cm átmérőjű Büchner-tölcsérre helyezett Whatman No. 54 szűrőpapíron át egy olyan polietilén üvegbe szűrjük a szuszpenziót, amelyet 4 literes fenék nélküli üvegből készült vákuumedénybe helyeztünk. A szűrletet eltesszük.

5. Lekaparjuk a szűrt polimert a szűrőpapírról, majd 100 ml térfogatú polietilén edénybe helyezzük. 20 ml desztillált vízzel mossuk a szűrőpapírt, a inosófolyadékot hozzáadjuk a polimerhez. 5 percen át mágneses keverővei keveijük a szuszpenziót. Whatman No. 1 szűrőpapírt helyezünk egy 4,25 cm átmérőjű Büchner-tölcsérbe, és az előbbiek szerint eljárva egy polietilénből készült edénybe szűrjük a szuszpenziót.

6. A 4. és 5. lépésben kapott szűrletet egyesítjük, amikor megkapjuk azt a IX faktort nem tartalmazó plazmát, amelyből a VIII faktort a következők szerint különítjük el.

A fentiek szerint előállított IX faktort nem tartalmazó plazma 10 ml térfogatú mintáit használjuk az alábbiakban ismertetett VIII faktor elkülönítési eljárás során. Az alábbiakban ismertetett általános érvényű eljárást használjuk megfelelő készülék-módosításokkal a VIII faktor elkülönítésére 1 liter térfogatú IX faktort nem tartalmazó hígítatlan plazmából.

7. 0,50 g vizsgálandó poliszachardiot 10 ml 0,154 mólos nátriumklorid oldatban diszpergálunk, majd 1,0 n hidrogénkloriddal vagy 1,0 mólos citromsavval 4,0-ra állítjuk be a diszperzió pH-ját. Általában előnyösen citromsavat használunk, ugyanis ez stabilizálja a VIII faktort. Abban az esetben, ha amin-alakú polielektrolitot használunk, úgy a ρΗ-t vagy hidrogénkloriddal vagy citromsavval állítjuk be, azonban, ha a gyanta hidrogénklorid sóját használjuk, úgy a diszpergálás után a pH körülbelül 4,0 körüli értékre áll be. Az összes alábbi kísérletet ezzel a 10 ml térfogatú alikvot mintával végezzük 50 ml térfogatú polipropilén vagy polikarbonát

-12182537 centrifugacsőben. A keverést kisméretű mágneses keverőrudacskával végezzük.

8. Á 7. lépés szerint előállított diszperziót 5 percen át percenként 2000-ret forduló centrifugában centrifugáljuk, majd kiönljük a felülúszót.

9. 10 ml 0,154 mólos nátriumklorid oldatot adunk az üledékhez, majd 1,0 vagy 0,1 n nátriumhidroxid oldattal 5,8-re állítjuk be a pH-ját.

10. A 9. lépésben előállított diszperziót 5 percen át percenként 2000-ret forduló centrifugában centrifugáljuk, majd kiöntjük a felülúszót.

11. A 6. lépésben megkapott IX faktort nem tartalmazó plazma pH-ját 5,8-re állítjuk be 1,0 mólos citromsavval.

12. A 11. lépés szerint előállított plazmaminta lOml-éhez hozzáadjuk a 10. lépés szerint kapott polielektrolit üledéket. 20 percen át 5,8 pH-η keverjük a szuszpenziót.

13. 5 percen át percenként 2000-es fordulatszámú centrifugában centrifugálunk.

14. Megfelelő mennyiségű felülúszót kiveszünk a

13. lépésben kapott felülúszóból a nem adszorbeálódott VIII faktor mérésére (a mérés módszerét a 15. példában ismertetjük). A fel nem használt felülúszót kiöntjük.

15. 10 ml 0,154 mólos nátriumklorid oldatot adunk a 13. lépésben előállított polimer-VIII faktor komplexhez, majd 5 percen át keverjük, centrifugáljuk, és a felülúszót kiöntjük.

16. 10 ml 1,7 mólos nátriumklorid oldatot adunk a 15. lépés végén kapott polimer-VIII faktor komplexhez, majd 0,10 mólos citromsavval 6,0-ra állítjuk be a szuszpenzió pH-ját, amikor a VIII faktor eluálódik a polimerről.

17. 20 percen át keverjük a szuszpenziót, miközben pH-ját 6,0-on tartjuk.

18. 5 percen át percenként 2000-ret forduló rotorban centrifugáljuk a készítményt, majd megfelelő mennyiségű felülúszót kiveszünk az eluálódott VIII faktor mérésére. A fölös felülúszót kiöntjük.

Megfelelően módosítva az eszközöket a szűréshez, továbbá kis módosításokat alkalmazva a mosási és eluációs lépésekben, a fenti módszer szerint 1 liter plazmából elkülönítjük a VIII faktort (a 6. lépésből származó készítmény), oly módon, hogy 1 liter plazmára számítva 60 g polielektrolitet használunk. A

14. lépésben ismét meghatározzuk a VIII faktor koncentrációját (a nem adszorbeálódott VIII faktor mérése), továbbá meghatározzuk a VIII faktor visszanyerésének mértékét a 18. lépés szerint kapott szűrletből.

15. példa

Kétféle kísérletet végzünk az előzőleg leírt gyantákkal, annak megállapítására, hogy 1. milyen mértékben nyeljük vissza (összehasonlító kitermelés) a VIII faktort (AHF) a 14. példában megadottak szerint eljárva nem hígított emberi plazmából; továbbá 2. megállapítjuk az előállított VIII faktor aktivizálódásának mértékét.

1. A VIII faktor visszanyerése vagy kitermelése

Kétfázisú mérést használunk az AHF (VIII faktor) meghatározására, amely a Biggs és Douglas [The Thromboplastin Generation Test (TGT, J. Clin. Pathol., 1, 15—22, 1953)] trómboplasztin-generációs vizsgálatának módosítását jelenti. Röviden szólva úgy járunk el, hogy meghatározzuk egy standard szubsztrált plazma (frissen gyengén ülepszik) alvadási idejét, miután meghatároztuk egy más fonásból származó véralvadási faktor-komplex szabályozott adagolásával kiváltott alvadási idő átlagos értékét. A TGT in vitro alvadási idejéhez (12—20 másodperc) szükséges faktorok a XII, XI, IX, VIII, V faktorok, foszfolipid és kalciumklorid. Ezeket a faktorokat a kalciumkloriddal adjuk a szubsztráthoz. A XII, XI és IX faktorokat humán szérummal adagoljuk, a V faktort borjú szérummal és a foszfolipidet. kloroformos emberi agy kivonattal; az adagolás a 0 percben történik.

A szubsztrált plazma alvadásának idejét automatikusan mérjük. Friss plazma-kontrolit a (VIII faktor elválasztásához használt plazma) vagy AHF eluátumokat adunk megfelelő hígítás után mérhető VIII faktorként, mégpedig a szubsztrát plazma mérés előtti adagolása előtt.

Ismert AHF-tartalmú plazmával, amelyet előzőleg Squibb-készítménnyel (Bureau of Biologics) sztenderdizáltunk, és amely milliliterenként 1 AHF egységet tartalmaz, standard görbéket veszünk fel. A standard görbék kijelölik az alvadási időt másodpercenként az AHF milliliterenkénti aktivitásának függvényében logaritmikus-logaritmikus papíron ábrázolva az eredményeket. Ezekből a sztenderd görbékből kiszámíthatók a vizsgált minták AHF-tartalma egység/ml-ben. Mindennap új görbéket veszünk föl a napi AHF-meghatározásokhoz.

Az egész mérés során mérjük az időt és szabályozzuk a hőmérsékletet, a szabályozást BBL Fibrometer Fibro System TM készülékkel (BBL Division of Becton, Dickinson and Co., Cockeysville, Maryland, USA) végezzük, amely két melegítőegységgel és órával szabályozható automatikus pipettával van felszerelve.

2. Az AHF aktivizálódásának mérése

A mérést az AHF (VIII faktor) relatív aktivációs idejének meghatározására végezzük, amely a plazmán kívül következik be; a mérés a fent ismertetett részleges tromboplasztin idő mérésével történik. Ezen mérés során csak kalciumkloridot és foszfolipidet adunk az ülepített szegényes plazma-szubsztráthoz. Az alvadási időt BBL Fibrometer-rel határozzuk meg, oly módon, hogy megfelelő AHF-hígításokból mérünk be a plazma-szubsztráthoz. A nem aktivált plazma-kontroli az ilyen körülmények között kivitelezett méréskor 190 másodpercnél nagyobb alvadási időket ad. A 150 másodpercnél rövidebb alvadási idők azt jelentik, hogy a véralvadási faktor aktiválódott, vagy aktiváló enzimek vannak jelen. Minden aktivációs meghatározáskor két olyan kontrollt használunk, amelynek aktivációs ideje gyors, használunk továbbá plazma és vak, azaz pufferos kontrollt is.

-13182537

A visszanyerést bizonyító méréseket a 14. példában ismertetetett 14. és 18. lépések során nyert felülúszókból, az aktivációs méréseket pedig a

18. lépésben nyert felülúszókból végezzük. Az összes felülúszót imidazol-pufferral úgy hígítjuk, hogy a nátriumklorid végkoncentráció 0,08 mól alatt legyen.

16. példa

Az AHF kitermelése és az előző példákban ismertetett módon előállított termékek aktiválódása a 14. példa szerinti módon előállított 10 ml plazma frakcionálásakor

Az 1-13. példákban ismertetett módon előállított polielektrolitokkal elvégezzük a VIII faktor frakcionálását, és meghatározzuk aktiválódásukat a

14. példában ismertetett módszerrel, a paramétereket a 15. példába ismertetett mérésekkel mérjük. Az alábbiakban megadott eredményeket 10 ml plazma használatával, illetve 0,1 g és 0,8 g közötti mennyiségű polielektrolit/lOml plazma adagolásával kaptuk. Az aminként előállított polielektrolit előzetes pH-beállítása (lásd a 14. példa 7. lépése) in situ sóképzést jelent a frakcionálási eljárás során, az előzetes pH-állítást vagy hidrogénkloriddal vagy citromsavval végeztük, ahogy azt az előzőekben ismertettük.

Ahogy azt a 14. példában megadtuk, a plazma protein tartalma sarasonként és ősztől-nyárig változott. Hasonlóképpen a plazma különböző egységcsomagjainak AHF (VIII faktor) tartalma 0,8 egység és 1,3 egység/ml között változott, ahogy azt a 15. példában ismertetett 1. módszerrel meghatároztuk.

A plazma alvadási ideje a 15. példában ismertetett

2. mérés szerint 185 másodperc és 240 másodperc között változott.

Az eredményeket az alábbi, 8. táblázatban ismer20 tétjük. A táblázatban szereplő rövidítések az alábbi jelentésűek: SZA: szabad amin; HC1: hidrogénklorid só.

8. táblázat

A példa szerinti polielektrolit készítmény	A használt alak	g polielektrolit per 10 ml plazma	Előzetes pH beállítás	Kinyert AHF (VIII) egység per ml	AHF aktivitás
alvadási idő mp	aktiválódás
1.	SZA	0,6	citromsav	0,72	299	nem
1.	SZA	0,4	HC1	0,56	270	nem
1.	SZA	0,4	nem*	0,62	273	nem
2.	HC1	0,8	nem	0,49	259	nem
2.	HC1	0,5	nem	0,42	272	nem
2. 2. kísérlet	HC1	0,4	nem	0,43	104	igen
2. 2. kísérlet	HC1	0,5	nem	0,66	113	igen
2. 2. kísérlet	HC1	0,4	nem	0,53	98	igen
4. 1. kísérlet	SZA	nincs megmérve		-	-	-
2. kísérlet	SZA	0,5	HC1	0,56	269	nem
3. kísérlet	SZA	0,5	citromsav	0,67	283	nem
4. kísérlet	SZA	0,5	citromsav	0,57	305	nem
5. kísérlet	SZA	0,5	citromsav	0,72	303	nem
6. kísérlet	SZA	0,5	citromsav	0,61	315	nem
7. kísérlet	SZA	0,5	HC1	0,49	296	nem
8. kísérlet	SZA	0,5	citromsav	0,57	277	nem
9. kísérlet	SZA	0,5	citromsav	0,64	314	nem
5. 1. kísérlet	HC1	0,5	nem	0,76	258	nem
2. kísérlet	HC1	0,5	nem	0,72	254	nem
3. kísérlet	HC1	0,5	nem	0,80	261	nem
4. kísérlet	HC1	0,5	nem	0,80	338	nem
7. 2. kísérlet	HC1	0,5	nem	0,62	111	igen
6. 1. kísérlet	SZA	0,5	citromsav	0,61	252	nem
2. kísérlet	HC1	0,5	nem	0,58	240	nem

-14182537

8. táblázat folytatása

A példa szerinti		g polielektrolit		Kinyert	AHF aktivitás
polielektrolit	A használt	per 10 ml	Előzetes	AHF (VIII)
készítmény	alak	plazma	pH beállítás	egység	alvadási idő aktiválódás
				per ml	mp

7.	1. kísérlet 2. kísérlet 3. kísérlet 4. kísérlet 5. kísérlet 6. kísérlet 7. kísérlet 8. kísérlet	SZA HC1 SZA HC1 SZA HC1 SZA HC1	0,5 0,5 0,5 0,5 0,5 0,5 0,5 0,5	citromsav nem citromsav nem citromsav nem HC1 nem	0,43 0,57 0,55 0,60 0,49 0,57 0,45 0,51	198 107 225 91 248 94 231 117	nem igen nem igen nem igen nem igen
8.	1. kísérlet	SZA	0,5	citromsav	0,45	299	nem
	2. kísérlet	SZA	nincs megmérve			272
	3. kísérlet	SZA	0,5	citromsav	0,54	nem
	4. kísérlet	SZA	0,5	citromsav	0,64	279	nem
	5. kísérlet	SZA	0,5	citromsav	0,59	244	nem
	6. kísérlet	SZA	nincs megmérve,
	7. kísérlet	SZA	nincs megmérve
	8. kísérlet	SZA	nincs megmérve
	9. kísérlet	SZA	0,5	Ha	0,43	252	nem
	10. kísérlet	SZA	0,5	citromsav	0,66	314	nem
	11. kísérlet	SZA	0,5	citromsav	0,42	257	nem
	12. kísérlet	SZA	0,5	citromsav	0,62	246	nem
	13. kísérlet	SZA	0,5	citromsav	0,52	279	nem
	14. kísérlet	SZA	0,5	citromsav	0,42	257	nem
	15. kísérlet	SZA	0,5	citromsav	0,57	253	nem
	16. kísérlet	SZA	0,5	citromsav	0,48	288	nem
9.	1. kísérlet	HC1	0,5	nem	0,66	113	igen
	2. kísérlet	HC1	0,5	nem	0,42	272	nem
	3. kísérlet	Ha	0,5	nem	0,58	90	igen
	4. kísérlet	Ha	0,5	nem	0,54	225	nem
	5. kísérlet	HC1	0,5	nem	0,55	146	igen
	6. kísérlet	Ha	0,5	nem	0,50	218	nem
10.		HC1	0,5	nem	0,39	172	nem
11.		HC1	0,5	nem	0,33	210	nem
12.		HC1	0,4	nem	0,30	253	nem
		Ha	0,1	nem	0,54	205	nem
13.		SZA	0,5	HC1	0,52	263	nem

*A pH-t 5,8-re állítottuk be citromsawal. Előzetes 4,0-re való pH beállítás nem történt.

17. példa

A VIII faktor elkülönítésére felhasználjuk az

1-13. példákban megadottak szerint metoxi-propil-aminnal előállított polielektrolitokat. A Vili faktort 65 16 liter plazmából különítjük el a 14. példában megadottak szerint eljárva, azonban a nagyobb méretnek megfelelő készülék- és a reagens mennyiség-módosításokat elvégezzük.

Az eredményeket a 9. táblázatban ismertetjük.

-15182537

9. táblázat

A példa szerinti polielektrolit készítmény	A használt alak	g polielektrolit per 10 ml plazma	Előzetes pH beállítás	Kinyert AHF (VIII) egység per ml	AHF aktivitás
alvadási idő mp	aktiválódás
12.		HC1	10	nem	223	218	nem
1.		SZA*	60	citromsav	600	287	nem
3.	3. kísérlet	SZA	60	citromsav	406	301	nem
4.	1. kísérlet	SZA	60	citromsav	737	300	nem
3.	5. kísérlet	SZA	60	citromsav	650	265	nem
3.	7. kísérlet	SZA	60	citromsav	510	364	nem
4.	2. kísérlet	SZA	60	citromsav	770	336	nem
3.	9. kísérlet	SZA	60	citromsav	480	239	nem

SZA*: szabad amin

18. példa

Két AHF (VIII faktor) készítményt, amelyet az

1. és 7. példa 2. kísérlete szerint előállított poliszachariddal frakcionáltunk, összehasonlítunk abból a szemponból, hogy vizsla kutyának in vivő injekcióban adva kiváltanak-e toxikus tüneteket. A kutyák testsúlya 8-9 kg, az AHF készítményt steril vízzel készítettük, koncentrációja 10 egység/ml. Mindegyik kutyának 100 egységet (10 ml) adagolunk egy dózisban. Az eredményeket a 10. táblázatban adjuk meg.

10. táblázat

Kutya	1	2
A polielektrolit	1. példa	7. példa
alakja		2. kísérlet
Az injekció utáni	normális	körözik a két-
viselkedés:		recben (központi idegrendszeri zavarok)
Vérnyomás1	normális	emelkedik
Hematokrit	normális	lényegesen
	(1-24 óra)	csökkent
Vértestek	nem változik	60%-kal
száma3	(1—24 óra)	csökkent
Pulzus1	normális	—
Fehér	nem változik	—
vérsejtek2	(1—24 óra)
Vörös	nem változik	—
vér sejtek2	(1-24 óra)
Hemoglobin	nem változik (1-24 óra)	—
Vér-kémia4	normális (1—24 óra)	—

’Femorális katéter segítségével mértük, amelyet a 30 vérnyomás és a pulzus mérésére egy fiziográfhoz kapcsoltunk.

² Coulter-számlálóval mértük.

³Hemocitométerrel mértük.

⁴Technicon SMAC műszerrel mértük (18 mérés).

A fenti eredmények szerint az 1. példában megadott módon metoxi-propil-aminnal előállított polielektrolittel izolált VIII faktor semmiféle toxikus hatást nem vált ki, ellentétben a 7. példa 2. kisérle40 tében hidroxi-etil-aminnal hidrogénklorid sókat előállított polielektrolittel izolált VIII faktor több komoly toxikus hatásával.

Claims (5)

1. Szabadalmi igénypontok:

   1. Eljárás specifikus vér koaguláló faktor elkülönítésére a vérben levő egyéb fehérjéket tartalmazó folyékony halmazállapotú elegyből - előnyösen vérplazmából —. vízben nem oldódó, keresztköté50 seket tartalmazó, és olefinesen telítetlen 2—18 szénatomos monomerből és a,ó-telítetlen, 4-12 szénatomos polikarbonsavból vagy -anhidridből készült polielektrolit kopolimerrel, amelyben a karboxilcsoportok 2-100%-a di-(l— 5 szénatomos)55 -alkil-amino-(l-5 szénatomos)-alkil-imidc3oportokkal szubsztituált, és a többi anhidridcsoportként áll, azzal jelllemezve, hogy az elegyhez olyan fenti polielektrolitot adunk, amelyben az összes szabad anhidridcsoport (1--5 szénatomos)-alkoxi-(l—5 szénato60 mos)-alkil-aminnal védett.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy kopolimerként maleinsavból vagy maleinsav-anhidridből és etilén, sztirol vagy izobutilén monomerből álló kopolimert hasz65 nálunk.

   -16182537
3. 3. A 2. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy kopolimerként etilén és maleinsav vagy maleinsav-anhidrid kopolimeqét használjuk.
4. 4. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy (1-5 szénatomos)34

   -alkoxi-(l-5 szénatomos)-alkil-amin-ként metoxi-propil-amint használunk.
5. 5. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy (1—5 szénatomos)· -alkoxi-(l—5 szénatomos)-alkil-amin-ként metoxi-etil-amint használunk.