HU181528B - Párásító készülék, különösen állattartó épületek nevelő terének és nagy légterű csarnokok páratartalmának beállítására - Google Patents

Description

A találmány párásító készülékre vonatkozik, különösen állattartó épületek nevelő terének, nagy légterű csarnokok páratartalmának beállítására.

Ismeretes, hogy egyes állattartó épületekben az állatok nevelésének és tartásának egyik fontos feltétele a tartástechnológiákban előírt és megkívánt relatív páratartalom biztosítása, ugyanez vonatkozhat nagy légterű csarnokokban a komfortérzetre.

Ez elsősorban ott a legkritikusabb, ahol a klimatikus viszonyok nem biztosítják, hogy a környezeti levegő páratar- 10 talma megközelítse az optimálist. Ezeken a helyeken általában párásító berendezésekkel oldják meg a belső tér előírt relatív páratartalmát. Többféle megoldás vált ismertté a hidegátalakításos párásítás módja szerint. Lényegében két fő csoportra oszthatjuk az alkalmazott készülékeket, mégpedig:

— nyomás-porlasztásos és — forgó tárcsás vagy serleges porlasztáséi készülékek.

Nyomás-porlasztásos megoldásoknál (például Funki,

Lhomann, stb.) egyértelműen leszögezhető, hogy magának a porlasztásnak — elpárologtatásnak hatásfoka viszonylag rossz. Minden esetben egy vagy több fúvókán és nagy nyomáson vizet porlasztanak el. Az elporlasztott vizet egy intenzív levegőáramban juttatják, amely közvetve (például párologtató felület) vagy közvetlenül keveredik a levegővel. 25 Ezeknél a rendszereknél a víz nyomása nagymértékben meghatározza a pára finomságát (szemcse) és a levegő nem tudja teljes mennyiségben az elporlasztott vizet magával ragadni. így a víz fogyasztás és a párologtatás viszonya nem kielégítő. Kicsapódási hányad magas. Problémát okoz a 30 kicsapódó víz elvezetése és esetlegesen az ismételt felhasználása.

Nagyobb mennyiségű víz elpárologtatására kialakított rendszer beruházási költsége viszonylag magas és a szellőzte5 tést még ezenkívül is meg kell oldani, amely újabb beruházást igényel. Tekintve ezen rendszernek nagy vízigényét, olyan helyeken, ahol korlátozott a tiszta víz nyerése, csak költséges megoldásokkal biztosítható a kicsapódó és elfolyt víz újbóli felhasználása.

Forgótárcsás (serleges) párásító berendezések (például Woods, SBM, IMI, stb.) lényegében két részből állnak egy forgótárcsából, amelyre vizet folyatnak és a tárcsa kerületéről nagy sebességgel lerepülnek a vízszemcsék, valamint egy ventillátorból, amely levegőt áramoltat és ez a levegő ragadja 15 magával az elporlasztott vízszemcséket.

Ilyen rendszerű párásítókkal biztosítható, hogy a viszonylagosan nagy mennyiségű levegő az elporlasztott vízpárát elszállítja, nagyobb mérvű vízcseppképződés nélkül. Az ed20 dig ismert párásító rendszereknél az építési nagyság szab határt a teljesítmények növelésének. Csaknem mindegyik típus egy úgynevezett forgótárcsából áll, amely egy meghatározott fordulatszámon forog, amely az átlagosnál nagyobb kerületi sebességet tesz lehetővé. A forgótárcsára (vagy serlegre) folyatod, vagy csepegtetett víz a tárcsa szélén meghatározott sebességgel lép ki (cseppekké szakad).

Ha az elporlasztott vízteljesítményt növelni akaiják, akkor növelni kell a kerületi sebességet. Ezt két módon lehet elvégezni, vagy a fordulatszám növelésével vagy a tárcsa külső átmérőjének növelésével. Ezért általában nem alkal181528

-1181528 máznák 30 1/óra teljesítménynél nagyobb párásítókat ezeknél a típusoknál.

Ismeretes az e típusú készülékek csoportjában a 170 719 sz. magyar szabadalmi leírásból olyan nedvesítő készülék, amelynek lényege, hogy a szórótárcsa, vagy szórótárcsák felett elrendezett, a szórótárcsára belső radiális tartománya és az ütköző koszorú felé tetőszerűen lehajló határolófala, és a készülék oldalfalában rácsot alkotó ütközőkoszorú alatt az oldalfalon túlnyúló vízgyűjtővályú van. A határolófalon bekövetkező páralecsapódás révén keletkező cseppek vagy az ütközőkoszorún át kifelé a vízgyűjtővályúba, vagy befelé haladnak, ahol a belső radiális tartományban a szórótárcsára hullanak, majd a szórótárcsa peremének eléréséig szétfolynak és a velük közölt energia következtében az ütközőkoszorún teljesen szétporlanak. Ezáltal lehetővé válik, hogy elhagyják az ütközőkoszorú után elrendezett, a vízcsepplevegő keverék vezetésére szolgáló összes terelőclemet, úgyhogy az ütközőkoszorú közvetlenül levegőkivezető nyílásként szolgálhat, ily módon alkatrészeket lehet megtakarítani, és a nedvesítőkészüléket kisebb méretekkel lehet kialakítani.

Az ismertetett készülékek több hátránnyal rendelkeznek. Fő hátrányként kell a nyomáselosztásos készülékeknél a kicsapódási hányadost kezelnünk. Ugyancsak hátrány, hogy az elfolyt vizet esetleges újbóli felhasználás esetén tisztítani, és fertőtleníteni kell.

A forgótárcsás berendezéseknél a kerületi sebesség nem növelhető minden határon túl, ezért egy ily jellegű teljesítménynövelés nagyobb méretű készülék előállítását teszi szükségessé.

A forgótárcsás készülékeket reprezentáló fenti magyar szabadalmi leírás szerinti készülék további hátránya az, hogy kialakításánál fogva csak függőleges tengely körüli üzemre alkalmazható.

Saját találmányunk elé azt a célt tűztük ki, hogy olyan párásító készüléket hozzunk létre elsősorban állattartó épületekhez, ahol külön ventillátor biztosítja a pára egyenletesebb és a készüléktől távolabbi eljutását. így nagyobb területen párásít. Célul tűztük ki továbbá, hogy a több részen megtört kúpos tárcsák a vízszemcséket apróbb (finomabb) szemcsékre képesek felbontani, ami a párásítás finomságát biztosítja és a cseppképződést 85% relatív páratartalomig kiküszöböli.

További célul tűztük ki, hogy készülékünk úgy vízszintes, mint függőleges és ferde helyzetben is használható, minden átalakítás nélkül. Ezáltal lehetővé válik, hogy a falsík mellett is beépíthető legyen (befelé szór).

A kitűzött célnak olyan készülékkel teszünk eleget, amelynek forrasztó feje serlegházból, belső tányérból és alsó tányérból, valamint fúvókákból és táptartó betétből, mint fő szerkezeti elemekből áll. A találmány jellemzői értelmében az alsó tányér és a felső tányér felülete négyszeresen tört lapot képez, amelyben a párásítandó víz a perem felé vezető útja során legalább négyszer ütközik, illetve megtörik. A találmányt egy előnyös kiviteli alak kapcsán részleteiben, rajzmellékleteken ismertetjük, ahol az la és lb ábra a porlasztófej elvi vázlatát, a

2a és 2b ábra a párásító készülékbe épített porlasztófejet, a

3. ábra a készülék munkadiagramját és a

4. ábra a párásító berendezésnek épületen belül történő elhelyezését mutatja be.

Az la és lb ábrákból megállapíthatóan a porlasztófej 7 tengelyre szerelt 2 felső tányérból és ahhoz képest helytállóan rögzített 3 alsó tányérból áll. Az 1 serlegház a 3 alsó tányér ferde szélével azonos szögű csonkakúp alakot képez. Az 1 serlegházhoz csatlakozó 6 tömlő és 4 fúvóka tartozik, amelyeknek darabszáma tetszőleges. A 4 fúvóka az 1 serlegház alsó részének hengeres részébe torkollik. Innen a befecskendezett víz a 3 felső tányér mozgása következtében a centrifugális erőtér hatására a 2 felső tányér, valamint a 3 alsó tányér által képzett résen a forgó együttes érintőjének irányában igyekszik távozni, de az említett serlegházban helyet foglaló 2 felső tányér és 3 alsó tányér egyenestől eltérő kialakítása miatt útja megtörik, és legalább háromszor irányváltoztatást szenved. Ebből következően az irányukat változtatott vízszemcsék tovább osztódnak, és méretükben csökkennek. Az 1 serlegház szélén a palást végének környezetében kialakított fogazás a kicsapódó szemcséket még további apró részekre bontja, és ezzel a porlasztás minősége tovább javul.

A készülék (2a és 2b ábra) lényegében két fő egységből áll: egy 10 csőbe épített 8 ventillátorból, amelyet egy 9 motor hajt állandó fordulaton.

Ehhez a csőhöz csatlakozik az úgynevezett fúvócső, amelyben elhelyezést nyert a 13 terelőkúpon belül egy 14 esapágyházhoz erősített 15 porlasztófej. A 13 terelőkúp és a 15 porlasztófej felerősítése az úgynevezett 5 fúvócsőhöz háom darab lábbal történik rugalmasan (gumituskóra szerelve), csavarozással.

A porlasztófej meghajtása 12 ékszíjjal történik, áttételesen keresztül a 16 motor segítségével.

Tekintve a porlasztót hajtó 16 motor kis teljesítményét, lehetőség van ékszíjhajtás helyett más hajtásra is, sőt kisebb teljesítményeknél közvetlen hajtásra is. Az 1 kilépő csonkra csak áramlástechnikailag van szükség, kívánságra elhagyható. Ahol szükséges és biztosítható (például légáramlattal) a párásító környezetéről a páradús levegő elszállíttatása, ott a csőventillátorok beépítésére nincs szükség. Tehát a párásító önállóan is beépíthető, de a hajtásáról gondoskodni kell.

Magát a porlasztást a 7 tengelyre erősített úgynevezett 3 alsó tányér és a hozzáerősített 2 felső tányér végzi, amely e'lentétben az eddig ismert rendszerekkel a 9 fúvókákon bevezetett vizet már a kerületről történő kilépés előtt ütközteti és porlasztja. így a nagy sebességgel kilépő vízszemcsék — amelyek előzőleg a tányérok szélére készített palást fogazásnak ütközve még jobban porladnak — a csőventillátor által áramoltatott levegő magával ragadja, illetve felveszi, így biztosítja a nagymennyiségű levegő párásítását, az egységnyi teljesítményfelvételre jutó nagyobb mennyiségű víz egységnyi idő alatt történő elporlasztását. A pára minősége (finomsága) a két tányér egymáshoz történő átállításával szabályozható, illetve befolyásolható 17 állító csavarok segítségével. A 17 csavarok biztosítását a rugalmas távtartó betét végzi.

A 7 tengely és a 2 felső tányér és 3 alsó tányér mozgása az 1 serlegházban történik, amelybe a 9 fúvókák is felerősíthetők. Az 1 serlegház csapágyához csatlakozik, amelynek végén a 7 tengelyt meghajtják.

A víz csatlakoztatása a 9 fúvókákhoz tömlővel lehetséges. A készülékek építési nagyságtól nagyban függ az óránként elporlasztott (elpárologtatott) víz mennyisége. Páramennyiség függvénye a porlasztófej átmérője és fordulatszáma. Például a példán bemutatott készülék 180 mm-es átmérőjű tárcsával óránként 50 liter víz elporlasztására alkalmas, különösebb cseppképződés nélkül, ha a környezeti relatív páratartalom alacsonyabb a megkívántnál.

Több kisebb teljesítményű párásító készülék beépítésével lehetőség van egy nagyobb légterű csarnok, vagy istálló nevelőterének párásítására, illetve hűtésére.

-2181528

Ilyenkor lehetőség van arra, hogy a beépített készülékeket egy vezérlőberendezés automatikusan működtesse (kapcsolgassa) a beállítandó, illetve megkívánt relatív páratartalom függvényében. A 3. ábra segítségével meghatározható, hogy egy adott légterű épületben egy köbméter levegő hány gramm vizet tartalmaz, adott Celsius-fok hőmérsékleten. Ennek segítségével meghatározható a párásítási szükséglet és kiválasztható a párásító típusa és beépítési darabszáma.

A párásítók elhelyezése egy nagy légterű épületnél többféle lehet. Elsősorban állattartó épületeknél a következőkben felsorolt megoldások alkalmazhatók a teljesség igénye nélkül. A bemutatott példa egy négyszintes battériákból, négy sorba elhelyezett, kb. 22 000 húscsibe nevelésére alkalmas épület párásítását oldja meg különféle klimatikus viszonyok között.

•

A beépített párásítók teljesítménye 50—70 liter/óra/darab között van a megoldástól függően. Tehát a készülékek elhelyezése lehet:

— „hagyományos” felfüggesztésű (4a ábra).

— klímakamrában történő párásítás.

— tetőtér (padlástér) párásítása (4b ábra).

— külső tér párásítása (hűtése) (4c ábra).

— külső és belső tér párásítása (hűtése) (4d ábra).

— szellőző ventillátorok helyett párásítók beépítése (4e ábra).

— fűtőberendezés szívó oldalán a légcsatornában elhelyezte.

Claims (4)

1. Szabadalmi igénypontok

   1. Párásító készülék, különösen állattartó épületek nevelőterének és nagy légterű csarnokok páratartalmának beállítására, azzal jellemezve, hogy olyan porlasztófejjel rendelkezik, amelynek csonkakúpalakú serlegháza (1) az említett csonkakúpon belül a porlasztó készülék levegőjáratához csatlakozó hengeres résszel rendelkezik, és ezen hengeres részbe folyadékvezetékhez csatlakozó fúvókák (9) torkollnak és a serlegház (1) szimmetria tengelyében tengely (7) van csapágyazva, amelyen felső tányér (2) és ahhoz térközzel illeszkedő alsó tányér (3) van erősítve, amikoris az egymással döntően párhuzamos felületű említett felső tányér és alsó tányér széle környezetében olyan bordázattal van ellátva, amely felületét az eredeti vízszintestől eltérően legalább három további irányban megváltoztatja és az említett tányérok legszélső felülete a serlegház (1) legszélső felületével párhuzamos.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti készülék kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy az alsó tányér (3), valamint a felső tányér (2) pereme fogazott kivitelű.
3. 3. Az előző igénypontok bármelyike szerinti készülék kiviteli alakja azzal jellemezve, hogy a porlasztófej olyan légcsatomával van építve, amely az említett párásító készüléktől különálló ventillátorral rendelkezik.
4. 4. Az előző igénypontok bármelyike szerinti készülék kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy az alsó tányér (2) és a felső tányér (3) egymáshoz képesti helyzetét oldható módon felerősített távtartó elemek határozzák meg.