HU177316B - Rádiófrekvenciás sáváttevő készülék - Google Patents

Description

A találmány tárgya olyan berendezés, melynek segítségével rádiófrekvenciás vevőkészülék vételi frekvenciatartománya oly módon kiterjeszthető, hogy a valamely vételi körzet frekvenciasávjában vett rádiófrekvenciás (RF) jelet a berendezés a vételi körzet sávjából a vevőkészülék tényleges vételi frekvenciasavjaba transzponálja.

Ismeretes, hogy egyfelől a kellő átviteli minőség iránti, másfelől a kielégítő szelektivitás iránti igény ellentétes savszélességi követelményeket támasztanak.

A rádió vevőkészülékeket a vételi frekvenciatartomány kiszélesítése céljából altalaban úgy alakítjuk ki, hogy a teljes vételi frekvenciatartomány L darab (L pl. 6) kisebb frekvenciasávra, ún. körzetekre bontva — a vevő antennabemenetére L-csatornás nagyfrekvenciás egység ι sál lakozik és a mindenkori venni kívánt frekvenciát magaban fog- I! laló körzei választása után hangolható a vevő a keresett állomásra. így pl. a legfeljebb 10 MHz szélességű frekvenciasáv közvetlen további feldolgozására kialakított vevő átfoghatja pl, a teljes rövidhullám (RH, tartományt (1,5—30 MHz). 2(

Egy vevőkészülékben a körzetek szama nem bővíthető tetszőlegesen és az áramkörök megvalósítása más feltételek szerint megy végbe az RH-tartományban, mint pl. az URH-tartományban. Ezért szükség szerint a vételi frekvenciatartomány szélesítésének ezt a módszerét kombinál- 2: jak egy további módszerrel: a vett RF-jelet nem közvetlenül csatolják a vevő antennabemenetére, hanem bemeneti választófokozat útján, mely a kisebb frekvenciájú körzetekbe tartozó jeleket közvetlenül adja a vevő antennabe menetére, míg a legnagyobb frekvenciasávoknak megfele- X lő körzetek valamelyikének választása esetén a vett jelet előbb frekvenciában konvertálják, azaz a vett jelet a vevő által közvetlenül feldolgozható körzetek valamelyikének frekvenciasavjaba transzponálják. Ha pl. a frekvencia 5 konvertálást végző sáváttevő berendezés M darab (M pl. 3) URH-körzetre van kialakítva, akkor a rendszer vételi tartománya L körzetről L + M körzetre bővül, példánk szerint 1.5 30 MHz-ről pl. 1,5 60 MHz-re.

Az erre szolgaló sávattevö berendezések kialakításánál -ok eltérő feltételt és kölcsönhatá t kell figyelembe venni, melyek részben általános érvényűek (a sáváttevés mechanizmusából folyóan). részben a konkrét alkalmazási hely adottságaiból következnek. Ennek megfelelően a sáváttevö berendezéseknél a feltételekhez és kölcsönhatásokhoz való illeszkedést különböző szempontok szerint választott kompromisszumokkal oldják meg.

Végeredményben a sáváttevő berendezések alkalmazásával biztosítani kívánjuk, hogy a rendszer megnövelt vételi tartományában tegye lehetővé a kielégítő minőségű forgalmat és

- ehhez egy vevő elég legyen.

- minél kevesebb kiegészítő vagy multiplikált egységgel és minél egyöntetűbb kezelési, karbantartási feltételekkel.

A különböző funkcionális részek körzetenkénti, eltérő kialakíta-át a rendszerben a szükséges mértékre igyekeznek korlátozni, maximálisan támaszkodva közös elemekre. Ezt a koncepciót fejezi ki már a vevőkészülék felépítése is. ahol a közép és kisfrekvenciás áramkörök közösek és csak az RF bemeneti egység frekvenciafüggő elemeit (fokozatait) multiplikálják körzetenként.

A sáváttevő berendezésnél az összevonások már kényesebb problémákat vetnek fel. A körzetenként külön kialakított részeket a több körzetet egyaránt kiszolgáló egységekkel átkapcsoló szervek kötik össze, s különösen a nagyobb frekvenciákon minden járulékosan a jelútba beiktatott kapcsolószerv különböző járulékos zavaró hatások forrása. Ha pl. elektronikus kapcsoló elemeket alkalmaznak, akkor valójában hagyományos értelemben nem is valósítanak meg tényleges szétkapcsolást, leválasztást; csupán a csatolószerv impedanciájában kellően nagymértékű változást idéznek elő, hogy annak hatása a szakadás hatását megközelítse. A frekvenciafüggő nagyfrekvenciás áramköröknél azonban ez általában nem jelent egyértelmű csatolásmentesítést. Ezért a sáváttevő berendezésnél a körzetválasztást rendszerint hagyományos, galvánérintkezéses kapcsolókkal, pl. jelfogókkal vagy dobváltókkal (továbbiakban : jelfogós kapcsoló) oldják meg és a sáváttevővel kialakított teljes rendszerben is így történik a körzetválasztás. A jelfogós kapcsolókat a jelútbán úgy igyekeznek elhelyezni, hogy ne okozzanak zavart a berendezés működésében, a frekvenciakonvertálás menetében. Gyakorlatilag ezért az ismert ilyen rendszereknél a teljes rendszer antennabemenete (röviden: a rendszer antennabemenete) és a vevőkészülék antennabemenete közötti jelútnak csak a perifériáján szokás alkalmazni a kapcsolószerveket. A rendszer antennabemenete és a sáváttevő berendezés, illetve a vevőkészülék egyes körzeteihez tartozó rádiófrekvenciás bemenetek közé iktatnak egy-egy jelfogós kapcsolót, melyek első kapcsoló egységben vannak összefogva, továbbá a sáváltevő berendezés csatornakimenetei és a vevőkészülék antennabemenete közé iktatnak további egy-egy jelfogós kapcsolót, melyek második kapcsoló egységben vannak összefogva. A két kapcsoló egység vezérlését további jelfogós kapcsoló egység végzi, mely a vevő körzetválasztó szervéről kap vezérlést és az első, illetve második kapcsoló egységet együttfutóan vezérli.

Ha pl. a vevőkészülék kezelője a IV. körzetet választja (melynek RF-csatornája magában a vevőkészülékben van), akkor a további kapcsoló egység a IV. körzetnek megfelelő kapcsolót működteti és az antennabemenetről (a rendszer antennabemenetéről) a vett jel a vevőkészülék antennabemenetén át a IV. körzethez tartozó RF-egységre kerül. Ha pedig a vevőkészülék kezelője a VII. körzetet választja (melynek vételére a vevőkészülék csak frekvenciakonvertálás után képes), a további kapcsoló egység a két - első. illetve második — kapcsoló egységben a VII. körzetnek megfelelő kapcsolószervet aktiválja, s a vett jel a sáváttevő berendezésnek a VII. körzet frekvenciasávjára kialakított csatornáján halad át és így jut a vevőkészülék antennabemenetére, majd a vevő valamelyik vételi körzetének RF-csatornájára.

Ezt az ismert kialakítást mutatja vázlatosan az 1. ábra. A rendszerből csak a sáváttevő berendezést is érintő részeket mutatjuk, így a 4 vevőből csak annyit, hogy van egy 4a antennabemenete és két vezérlő 4b és 4c jelkimenete. A 4a antennabemeneten át jut a 4 vevőbe a vett jel; az egyik vezérlő 4e jelkimenet a további 01 kapcsoló egységre csatlakozik (ezen át választható a körzet), a másik vezérlő 4b jelkimenete a hangolásvezérlő 5 egységre csatlakozik. A vett jel az első kapcsoló 01 egységre jut. Innen — a példánk szerint kilenc körzetre kialakított rendszerben — azok a jelek, melyek az első hat körzet frekvenciasávjainak valamelyikébe esnek, közvetlenül a 4 vevő 4a antennabemenetére jutnak, mert a 4 vevő erre a hat körzetre van kialakítva. Az ábrán ezt az első kapcsoló 01 egység és a második kapcsoló 01 egység közötti — hatcsatornásként jelölt — közvetlen összeköttetés szimbolizálja. A VII., Vili., IX. körzetek közvetlen feldolgozására a 4 vevő nem képes. A sáváttevő berendezés ezért három RF jelúttal van kialakítva, melyek bemenetel az első kapcsoló 01 egység egyegy kapcsolószervével, kimenetei a második kapcsoló 01 egység egy-egy kapcsolószervével vannak összekötve és a második kapcsoló 01 egység a konvertálásnak már alávetettjelet csatolja a 4 vevő 4a antennabemenetére. Látható, hogy a kapcsoló 01 egységek ilyen elrendezése mellett a vett jel úgy halad a rendszer R antennabemenetéről a 4 vevő 4a antennabemenetéig, hogy a konvertálási folyamatot a kapcsoló mechanizmus nem zavarja meg, ebben a jelútbán kapcsoló szerv nem fekszik. De az is látható, hogy ennek ára egy igen jelentős redundáns ráfordítás. Mindegyik VII., Vili., illetve IX. körzet részére ki kell alakítani a bemeneti 1 csatornát és a konverter 2 csatornát. Példánknál a bemeneti 1 csatornát két hangoltkörös bemeneti szűrő, előerősítő és egy hangoltkörös további szűrő, valamint további erősítő alkotja; az ábrán a szaggatott, nyílvégződésű vonalak jelképezik, hogy a bemeneti 1 csatornák mindegyikében három frekvenciameghatározó elemet kell együttfutóan hangolni. A konverter 2 csatornák első keverőt, szűrőt és második keverőt foglalnak magukban (látható a hangolandó elemet jelképező további nyíl). A rendszer helyijei 3 generátorának első 3a. 3b, és 3c kimeneteiről eltérő frekvenciájú helyi jelek jutnak az első keverők 2a, b, c bemenetelre, míg a második keverők 2d bemenetelre mindhárom körzet esetében azonos frekvenciájú helyi jel jut a helyijei 3 generátor második 3d kimenetéről. Végeredményben tizenkét darab frekvenciameghatározó elemet kell hangolni és a teljes konvertálási jelutat egymástól függetlenül háromszor kell kiépíteni. Tulajdonképpen az ilyen sáváttevő berendezést három önálló sáváttevő készülék alkotja, melyek egymástól teljesen függetlenül vannak •a hozzájuk rendelt kapcsolókon át a rendszer R antennabemenete és a 4 vevő 4a antennabemenete közé iktatva.

A találmány alapja az a felismerés, hogy az ismert megoldásoknál a rendszert alkotó funkcionális részek közötti összhang — az összevonások és szétválasztások konkrét formái — nincs optimálisan megválasztva. Helyes az a törekvés, hogy ne növekedjék a jelfogós kapcsolatok terjedelme, s a kapcsoló ne ékelődjék a konvertálási jelútba; helyes az a megfontolás is, hogy kerülni kell a zavaró csatolást eredményező, továbbá a galvanikus kapcsolatokat az egyes körzetek jelútjai között. Téves előítélet azonban, hogy ez csak az itt bemutatott nagyfokú redundancia árán érhető el. A galvanikus kapcsolatok növelése és a körzetek közötti zavaró csatolások veszélyének növelése nélkül is jelentősen csökkenthető a redundáns fokozatok száma, s ezen belül a hangolandó fokozatok száma is, ha az önmagában ismert multiplexáló eljárás alkalmazásával egyetlen közös konverter 2 csatornát alakítunk ki és arra multiplex üzemmódban úgy csatoljuk a három VII., VIII,, illetve IX. körzethez tartozó bemeneti 1 csatornák kimeneteit, hogy a csatornánkénti jelútbán az impedanciaváltás és a leválasztás folyamata egyaránt érvényesül, mimellett az ebből eredő energiaveszteséget a bemeneti 1 csatornánál biztosított erősítési tartalékból fedezzük.

Ezzel mindenekelőtt megtakaríthatunk két darab első keverőt, két darab sávszűrőt és két darab második keverőt. Az együttfutásban hangolandó frekvenciameghatározó elemek száma is már tizenkettőről tízre csökkent. (Az ismert berendezéseknél ezek általában forgómozgással változtatható értékű elemek, többnyire forgókondenzátorok, melyek egyező karakterisztikájú, mechanikailag együtt futtatható kialakítása az ilyen rendszerek egyik legsúlyosabb finommechanikai problémáját jelenti).

De a találmány szerinti felépítés jelentősen megkönnyíti más egyszerűsítések alkalmazását is, melyek folytán a hangolási folyamatban résztvevő fokozatok száma is tovább csökkenthető és kialakításuk is kedvezőbbé válik. Lehetővé válik önmagában más rendszereknél is alkalmazható, külön találmány tárgyát képező — megoldások alkalmazásával egyrészt az ilyen rendszereknél hangolás céljából alkalmazott segédoszcillátor elhagyása, másrészt a forgókondenzátorok kiváltása a könnyebben kezelhető és jóval olcsóbb kapacitásdiódákkal. Lehetővé válik az is, hogy középfrekvenciás szűrőként fix frekvenciás sávszűrőt alkalmazzunk. (Önmagában ezen további egyszerűsítések természetesen találmányunktól függetlenül is felmerülhetnek, de a megvalósításuknál fellépő problémák sokkal könnyebben áthidalhatók, ha a rendszert egyetlen konvertálási jelútra redukáltuk). E továbbfejlesztések alkalmazásával végül is elérhető, hogy a példaként mutatott sáváttevő berendezésnél, mely segédoszcillátorral is rendelkezik, tizenhárom — együttfutásban hangolandó — frekvenciameghatározó elemből összesen négy elhagyható, s a megmaradó kilenc elem sem jelent finommechanikai problémát, mert kapacitásdiódák hangolásához elektronikus hangolásvezérlő egység alkalmazható.

Mindezek feltétele természetesen, hogy az önmagában ismert multiplexáló eljárást úgy lehessen megvalósítani, hogy a kapcsolási folyamatok ne terheljék a konvertálási folyamatot; olyan multiplexer kapcsolót kell kialakítani, mely a bevezetőben említett problémák szempontjából alkalmasan illeszthető a rendszerbe.

Az RF antennaerősítőknél elterjedten alkalmazott diplexerek és triplexerek átvétele itt nem célszerű. Ezek úgy vannak kialakítva, hogy frekvenciafüggően eltérő csillapítású ágak fix összekapcsolása mellett a mindenkori vett jel csak az annak megfelelően beállított, az adott frekvenciára csak üzemi csillapítású ágon jusson értékes szinttel az antennaerősítő kimenetére, míg a másik (két) sávba tartozó jeleket a söntágak leszívják. Az ágak közötti csatolás tehát csak gyakorlati mértékarányban és adott szűk frekvenciasávok tekintetében nincs meg, a sáváttevő berendezések szélessávú körzetei közötti kielégítő csatolásmentesités így nem lenne biztosítva.

Találmányunk szerint a multiplexáló eljárás megvalósítására olyan multiplexer egységet alkalmazunk, melynek M darab bemenete közül mindegyik két — nagy, illetve kisimpedanciájú — fokozat között átkapcsolható impedanciahálózaton át csatlakozik a multiplexer egység közös kimenetére és az inpedanciahálózatok átkapcsoló szervei Mállású impedanciaváltó kapcsolóelemeiként úgy vannak kényszerkapcsolva, hogy az impedanciaváltó mindenkori i-ik állásában az i-ik impedanciahálózathoz tartozó átkapcsolószerv a kisimpedanciájú fokozattal csatolt állásban és a többi impedanciahálózathoz tartozó átkapcsolószervek a nagyimpedanciájú fokozattal csafolt állásban van.

A közös konverter csatorna célszerűen első keverő fokozatot, sávszűrőt és második keverő fokozatot tartalmaz láncba kapcsolva és a berendezés helyijei generátorának .— legalább M darab különböző frekvenciára átkapcsolható — első jelkimenete közvetlenül vagy közvetve az első keverőfokozat helyijei bemenetére, s egy fix frekvenciás második jelkimenete a második keverő fokozat helyijei bemenetére csatlakozik. A körzet váltásnál működtetendő szerveket (impedanciaváltó, helyijei generátor első kimenetének frekvencia átkapcsolója) célszerű villamos jelre érzékeny vezérlőbemenettel kialakítani, adott esetben mindkét működtető szerv vezérlőbemeneteit vezérlőjelforrás azonos kimenetével csatolni.

A fentiekben megadott alapvető felépítés mellett az impedanciaváltó lehet akár mozgóelemes, akár elektronikus csatolású, mert mindenkor csak kevés, pl. három körzet között (és nem kilenc körzet között) és a rendszer egyetlen csatolási pontjában működik; sem a mozgóelemes megoldásoknál várható, sem az elektronikus csatolásnál várható problémák így nem multiplikálódnak a teljes rendszerre, illetve egy berendezés több pontjára, ezért szakember a sáváttevő berendezést az azon belüli kölcsönhatások szempontjából a technika állásából ismert eszközökkel kielégítően kézben tarthatja. Szemben az említett, antennaerősítőknél alkalmazott diplexerekkel, triplexerekkel, az impedanciahálózatok nem alkotnak üzem közben folyamatos összefüggő impedanciarendszert, melyben csak az elemek frekvenciamenetéből folyóan áll fenn a közös rendszer összefüggő egyes ágai között bizonyos, frekvenciafüggő csatolásmentesítés.

Találmányunkat részletesebben ábrák kapcsán magyarázzuk.

A 2. ábra vázlatosan mutatja a találmány szerinti kialakítás alapvető jellemzőit, a 3. és a 4. ábra a találmány szerint kialakított olyan sáváttevő berendezések vázlatát mutatja, melyeknél további egyszerűsítéseket is alkalmazunk.

A 2. ábrán látható, hogy csak a bemeneti 1 csatornákat alakítottuk ki külön minden egyes körzet számára az 1. ábrán mutatott módon. így a sáváttevő berendezésnek továbbra is van három darab Sb jelbemenete, melyekre a rendszer R antennabemenete (a 2. ábrán már nem mutatott) első kapcsoló 01 egységen át csatlakozik. A második kapcsoló 01 egységre azonban a berendezés már csak egyetlenegy Sk jelkimeneten át csatlakozik, melyet a berendezés most már csak egyetlen konverter 2 csatornájának kimenete alkot. A 2. ábrán ezt a konverter 2 csatornát is az 1. ábra szerinti berendezésben alkalmazott kivitelben mutatjuk: van első keverő 21 fokozata, 22 sávszűrője és második keverő 23 fokozata. A helyijei 3 generátor természetesen továbbra is rendelkezhet jelfrekvenciánkénti külön kimenetekkel; ahogyan az 1. ábra szerinti berendezésnél is lehetne eltérő frekvenciákra átkapcsolható közös kimenete. Funkcionálisan azonban az eltérő működésmódot jobban szemléltetjük, ha az 1. ábránál fix frekvenciás külön 3a, 3b és 3c kimeneteket mutatunk, a 2. ábrán pedig átkapcsolható közös 3a kimenetet. Ilyen értelemben most a helyijei 3 generátor — átkapcsolható — első 3a kimenete csatlakozik az első keverő 21 fokozat helyijei 2a bemenetére és a második — fix frekvenciás — 3d kimenet a második keverő 23 fokozat 2d bemenetére. A találmány szerint a bemeneti 1 csatornák M-bemenetü multiplexer 6 egysegén át csatlakoznak a közös konverter 2 csatornára. A multiplexer 6 egység mindegyik 6a 1,. -., 6aM bemenete két nagy-, illetve kisimpedanciájú — N, illetve K fokozat között átkapcsolható 61 impedanciahálózaton át csatlakozik a multiplexer 6 egység közös 6b kimenetére. A 61 impedanciahálózatok átkapcsolószervei M-állású 62 impedanciaváltó kapcsolóelemeiként oly módon vannak kényszerkapcsolva, hogy a 62 impedanciaváltó mindenkori i-ik állásában (példánknál i - V1L, VIíL, IX) az i-ik 61 impedanciahálózathoz tartozó átkapcsolószerv a kisimpedanciájú K. fokozattal csatolt állásában és a többi 61 impe3 danciahálózathoz tartozó átkapcsolószerv a nagyimpedanciájú N fokozattal csatolt állásban van.

Ha ezt a multiplexer 6 egységet egybevetjük az ismert megoldással, az antennaerősítőknél alkalmazott di(tri)plexerekkel. szembetűnő az alapvető különbség. Az ismert megoldásnál a két, illetve három ág összefüggő csillaghálózatot képez, melyben a csatolásmentesítés egyértelműen és kizárólag az ágak frekvenciamenetének függvénye. A csatolásmentesítés tehát nem az impedanciaarányokat változtató kapcsolási művelet — és ebből eredően eltérő hálózati paraméterek beállításának — eredménye. Valamennyi ág a csillagpont útján közösen csatlakozik a rendszer egyik pontjára (antennabe-, illetve kimenet) és egyértelműen frekvenciafüggő — változatlan hálózati paraméterek mellett fennálló— csatolásmentesítés mellett csatlakozik mindhárom másik pontra (csatornánkénti vevőbemenetek. illetve adókimenetek). Ezzel szemben a találmány szerinti multiplexer 6 egységnél a bemeneti 1 csatornákra független áramköri ágakként csatlakozó 61 impedanciahálózatok a közös 6b kimenetre olyan 62 impedanciaváltón át csatlakoznak, melynek konkrét kialakítását illetően nincsenek megszorítások. Az lehetne akár az ábrán mutatott — fokozatkapcsolószerű, galvanikus leválasztást eredményező — kialakítás, akár érintkező jelfogós, akár elektronikus csatolószerv és a konkrét beavatkozás is a hálózatok (ágak) bármely pontjánál történhet, kivéve a

6al.....6aM bemeneteket, ahol a nagyimpedánciájú és a kisimpedanciájú N, illetve K fokozatok közösítve vannak. Elképzelhető persze az eredő impedancia átváltása frekvenciafüggő impedanciák beiktatásával is (bár ez nem jellemző). mert ebben az esetben is mindenkor csak egy adott ágon belül állna fenn a frekvenciafüggőség és csak ezen ág impedanciájának ugrásszerű megváltoztatását eredményezve; a döntő tehát, hogy a fokozatváltás alapvetően egy adott ágon belüli impedanciaváltást eredményez és ez eszközölhető teljesen frekvenciafüggetlenül is.

Ha jobban szemléltetni kívánjuk az alapvető különbséget. helyettesítsük az ismert megoldás szerinti és a találmány szerinti multiplexert azonosan kialakított — közös csillagpontban találkozó — impedanciahálózattal. Funkcionálisan a két megoldás — mint eljárás — között az a különbség, hogy az ágimpedancía változását nem a frekvenciafüggő ωΧ értéknek a vett jel frekvenciájából folyó ugrásszerű változása, hanem a Q értéknek — átkapcsolással előidézett paraméterváltozás folytán bekövetkező és a avon belül gyakorlatilag frekvenciafüggetlen — megváltoztatása okozza. A választott körzetben a Q_mas értéket, a nagy körjóságot állítottuk be. Az így a 6 egység által okozott járulékos üzemi csillapítást a bemeneti 1 csatorna erő->:té-í tartalékából könnyűszerrel pótolhatjuk. A nem választott körzeteknél beállított Q„ viszont — akár frekvenciafüggetlenül is — oly kicsire választható, hogy a hasznos jelre vett csillapító vagy elszívó hatása gyakorlatilag elhanyagolható.

A 3. ábra a találmány szerinti berendezés olyan kiviteli alakját mutatja, melynél a frekvenciameghatározó elemek kapacitásdiódák és ezek együttfutó hangolására alkalmas hangolásvezérlő 5 egységet alkalmazunk. Ez a megoldás külön találmány tárgyát képezi, melyet a 15419/78 ikt. sz. szabadalmi bejelentésünkben részletesen ismertetünk, ezért itt csak röviden foglaljuk azt össze. Az önműködő folyamatos hangolás indítására, illetve leállítására utasítást adó jel az 1. ábrán mutatott 4 vevő második vezérlő 4b jdkititebetéről érkezik a vezérlő 501 fokozat bemenetére, amelyik ez. esetben á hangolásvezérlő 5 egység C bemene10 tét alkotja. Az 501 fokozat kimenetére láncban csatlakozik 502 óragenerátor—, soros jelbemenettel és bináris párhuzamos kimenettel kialakított — 503 számlánc és 504 D/A átalakító. Az 504 D/A átalakító kimenete közvetlenül vagy szintáttevő 505 fokozaton át a hangolásvezérlő 5 egység E kimenetére csatlakozik. Ez az E kimenet, vagy arra csatlakozó közösítési F pont azután valamennyi frekvenciameghatározó elem vezérlőbemenetére, pl. a kapacitásdiódák megfelelő elektródájára van kötve.

A 4. ábra a találmány szerinti berendezés olyan kiviteli alakját mutatja, mely új hangolási eljárás foganatosítását teszi lehetővé. Ez az új eljárás ugyancsak külön találmány tárgyát képezi és azt részletesen a 15420/78 >ikt. sz, azaba? dalmi bejelentésben ismertetjük. - w

A példakénti kivitelnél a bemeneti 1 csatorna'két hangoltkörrel kialakított első hangoltkörös 11 fokozatot’.-12 előerősítőt, egy hangoltkörrel kialakított második szűrőt, melyebben a kivitelben a bemeneti 1 csatorna utolsó hangoltkörös 13 fokozata és rádiófrekvenciás illesztő erősítőt tartalmaz, mely ebben a kivitelben a bemeneti 1 csatorna utolsó 14 erősítője. Az egyik, pl. az utolsó 14 erősítő villamosjellel vezérelhető impedanciaváltó 142 szervvel van kialakítva; az egyik. pl. az utolsó 14 erősítő és az egyik. pl. az utolsó hangoltkörös 13 fokozat között — villamos jellel vezérelhető leválasztó 143 kapcsolót tartalmazó — pozitív visszacsatoló 141 ág van elrendezve. A hangolás vezér lő 5 egységben a C bemenetre nemcsak a beavatkozó szerv működtető jelét kiadó működtető 51 fokozat bemenete csatlakozik, hanem további működtető 52 szerv bemenete is. mely a villamosán vezérelhető három készülék, nevezetesen az impedanciaváltó 142 szerv, s a két leválasztó 131 és 143 kapcsoló részére ad ki-, illetve bekapcsoló jelet. Ennek megfelelően a hangolásvezérlő, 5 egységnek a további működtető 52 szerv kimenetére kötött további G kimenete — közvetlenül vagy közvetve — csatlakozik az impedanciaváltó 142 szerv és a két leválasztó 143 és 131 kapcsoló -vezérlőbemeneteire is. Ezt a csatolást áz ábrán a közös H pont szimbolizálja, de általában ezen a helyen valamilyen illesztő szerviek) beiktatása is szükséges lehet.

A leírt kialakítás esetén a sáváttevő berendezés hangolásához nincs szükség — az ismert megoldásoknál alkalmazott — segédoszcillátorra, mert a hangolási utasítás, a C bemenetről az 52 szerven át a H pontra közvetítve, előidézi az utolsó hangoltkörös 13 fokozat és az utolsó 14 erősítő olyan impedanciaviszonyok melletti hurokba kapcsolását, hogy az eredő hurokerősítés egységnyi és a hurok oszcillátor üzemben működik. Szakember számára nyilvánvaló. hogy a bemeneti 1 csatorna bármelyik erősítő fokozata és bármelyik hangoltkörös fokozata választható ki arra, hogy ilyen módon hurokba kapcsolva ideiglenesen oszcillátor üzemben működjön. A keresett frekvenciára hangolás pillanatában a C bemenetre érkeződesáfiíté utasítás nemcsak a hangolási mechanizmust Sllítja m^sáz E kimenetre adott szint állandósításával, hanem a G kiwenei útján a bemeneti egységben kialakított segédszervek révén újra leválasztja a pozitív visszacsatoló ágat és helyreállítja az üzemi impedanciaviszonyokat, minek folvtán a hangoltkörös 13 fokozat — pontosra hangolva — ismét sávszűrőként üzemel, a D erősítő pedig üzemi erősítéssel illeszti a kiszűrt vett jelet a multiplexer 6 egység bemenetére.

Az sem szorul külön bizonyításra, hegy a találmány á®rinti kártevő, a

Claims (12)

1. Szabadalmi igénypontok

   1. Rádiófrekvenciás (RF) sáváttevő berendezés, eltérő frekvenciakörzetekre. de egyébként egyezően kiakik tott. a frekvenciakörzeten belül folyamatosan hangolható és erős tőt tartalmazó M darab (M pl. 3) RF bemeneti csatornával. mely bemeneti csatornák konverter csatornán at vevőkészülék antennabemenetéi e kapcsolhatók, azzal jellemezve. hogy a bemeneti csatornák (1) M-bemenetű multiplexer egységen (6) át közös konverter csatornára (2) csatlakoznak. a multiplexer egység (6) mindegyik bemenete (bal.....6aM) két — nagy. illetve kisimpedanciájú — fokozat (N. illetve K) között átkapcsolható impedanciahálózaton (61) át csatlakozik a multiplexer egység (6) közös kimenetére (6b) és az impedanciahálózatok (61) átkapcsoló- 1 szervei M-állapotú impedanciaváltó (62) kapcsolóelemeiként oly módon vannak kényszerkapcsolva, hogy az impedanciaváltó (62) mindenkori i-ik állásában az i-ik impedanciahálózathoz (61) tartozó átkapcsolószerv a kisimpedanciájú fokozattal (K) csatolt állásban és a többi impe- 2 danciahálózathoz (61) tartozó mindegyik átkapcsolószerv a nagyimpedanciájú fokozattal (N) csatolt állásban van.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti sáváttevő berendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a közös konverter csatorna (2) első keverő fokozat (21), sávszűrő (22) és második ke- 2 verő fokozat (23) lánckapcsolását tartalmazza és a berendezés helyijei generátorának (3) — legalább M különböző frekvenciára átkapcsolható — első kimenete (3a) közvetlenül vagy közvetve az első keverő fokozat (21) helyijei bemenetére (2a). s fix frekvenciás második kimenete (3b) a 31 második keverő fokozat (23) helyijei bemenetére (2d) csatlakozik.
3. 3. A 2. igénypont szerinti sáváttevő berendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a sávszűrő (22) fix frekvenciás sávszűrő. t
4. 4. Az 1 —3. igénypontok bármelyike szerinti berendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a multiplexer egység (6) impedanciaváltója (62) és/vagy a helyijei generátor (3) első kimenetének frekvenciaváltó kapcsolója villamos jelre érzékeny vezérlőbemenettel van kialakítva. 4
5. 5. A 4. igénypont szerinti berendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy az impedanciaváltó (62) és a frekvenciaváltó kapcsoló vezérlőbemenetei vezérlőjelforrás azonos kimenetére csatlakoznak.
6. 6. Az 1 —5. igénypontok bármelyike szerinti berendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy hangoltköremek frekvenciameghatarozó elemei kapacitásdiódák.
7. 7. Az I —6. igénypontok bármelyike szerinti berendezés 5 kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy hangoltköreinek vezérlőbemenetei hangolásvezérlő egység (5) kimenetére (1 ) vannak kötve.
8. 8. A 7. igénypont szerinti berendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve. hogy a hangolásvezérlő egység (5) tartalmaz láncba kapcsolt vezérlő fokozatot (501). óragenerátort (502) — soros jelbemenettel és bináris párhuzamos kimenettel kialakított — számláncot (503) és D/A átalakítót (504) és a vezérlő fokozat (501) bemenete alkotja a hangolásvezérlő egység (5) bemenetét (C), a D/A átalakító (504) kimenete pedig közvetlenül vagy közvetve a hangolásvezérlő egység (5) kimenetére (E) csatlakozik.
9. 9. A 8. igénypont -zerinti berendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a D/A átalakító (504) és a hangolásvezérlő egység (5) kimenete (E) közé szintáttevő fokozat (505) van beiktatva.
10. 10. Az 1 —9. igénypontok bármelyike szerinti berendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy az RF bemeneti csatorna (1) (egyik) hangoltkörös fokozata (13) és (egyik) erősítője (14) között — villamos jellel vezérelhető leválasztó kapcsolót (143) tartalmazó — pozitív visszacsatoló ág (141) van elrendezve, az erősítő (14) — villamos jellel vezérelhető — impedanciaváltó szervvel (142) van kialakítva és a hangoltkörös fokozat (13) és az azt megelőző fokozat, pl. előerősítő (12) között — villamos jellel vezérelhető — további leválasztó kapcsoló (131) van elrendezve.
11. 11. A 10. igénypont szerinti berendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy az impedanciaváltó szerv (142) és a két leválasztó kapcsoló (143 és 131) vezérlőbemenetei a hangolásvezérlő egység (5) további kimenetére (G) csatlakoznak.
12. 12. A 11. igénypont szerinti berendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a hangolásvezérlő egység (5) két működtető szervet (51 és 52) tartalmaz, melyek vezérlőbemenetei az egység (5) bemenetére (C) csatlakoznak, s az egyik működtető szerv (51) kimenete az egység (5) kimenetére (E). a másik működtető szerv (52) kimenete az egység (5) további kimenetére (G) csatlakozik.