HU177260B - Method and arrangement to synchronize oscillators of digital communication network,in particular of pcm time multiplex communication network - Google Patents

Description

i

A találmány tárgya eljárás és kapcsolási elrendezés digitális távközlőhálózat, különösen PCM-időmultiplex távközlőhálózat oszcillátorainak szinkronizálására egy másik távközlőhálózat oszcillátorainak segítségével.

Az olyan digitális távközlőhálózatokban, éspedig külö- 5 nősen PCM-időmultiplex távközlőhálózatokban, melyek a hálózati csomópontjaikban helyi oszcillátorokkal vannak ellátva, feladat többek között, hogy az egy hálózati csomópontba befutó, azaz különböző irányokból érkező digitális távközlővezetékeken átvitt jelek bitfrekvenciakü- 10 lönbségeit kiegyenlítsük: az ilyen kiegyenlítés feltétele egyebek mellett a távközlő összeköttetések zavartalan átkapcsolásának egy ilyen digitális távközlőhálózat központjaiban. A bitfrekvenciakülönbségek ilyen kiegyenlítésére különböző megoldási elvek ismeretesek (lásd Proc. 15 IEE, 113 (1966) 9, 1420...1428, 1421; Informationen Fernsprech-Vermittlungstechnik 5 (1969) 1, 48.. .59. 51; NTF 42 (1972), 297... 310).

Az aszinkron eljárásnál (heterochron eljárás) a PCMidőmultiplex távközlőhálózat valamennyi PCM-időmuI- 20 tiplex központja saját független órajelgenerátorral rendelkezik, és mindegyik vevő időmultiplex vezeték egy úgynevezett teljes tárolóba torkollik, amelynek a tárolási kapacitása az egy-egy ímpuízuskeretbe eső bitszámnak felel meg és amelyben a beérkezett bináris szavak mindaddig 25 tárolódnak, amíg az illető PCM-időmultiplex központ impulzuskeretébe bele nem illenek (a teljes tároló eközben egyidejűleg úgynevezett keretkiegyenlítést végez).

A kváziszinkron eljárásnál (vakbit-eljárásnál) a PCMídőmultíplex távköáőhálózat PCM-időmultiplex köz- 30 pontjai saját független órajelgenerátorral rendelkeznek, azonban az információs bítfrekvenciát. azaz az információt hordozó bitek átlagos számát másodpercenként egyenlővé teszik az egész PCM-időmultiplex távközlőhálózat valamennyi PCM-időmuhiplex központja részére, amelyben az egyes PCM-időmultiplex központok bilszinkronfrekvenciája és az egységes információs bitfrekvencia közötti különbséget információ nélküli, úgynevezett vakbitek bevezetésével egyenlítik ki.

A szervoszinkron eljárásnál (homochron eljárásnál. Master Slave eljárásnál) a PCM-időmultiplex távközlőhálózat egyes PCM-időmultiplex központjainak bitfrekvenciáját egy központi órajelgenerátor szabja meg.

Végezetül az autoszinkron eljárásnál az egyes P( ’M multiplex központok önálló órajelgenerátorral rendi Ikernek. amelyek azonban mégsem függetlenek egymástól hanem kölcsönösen szinkronizálják egymást, például az úgynevezett fázisátlagolási elv szerint.

Ennél tudvalevőleg a PCM-időmultiplex távközlőhálózat egyes központjaiban az oda beérkező időmultiplex vezetékekhez egyedi fázisdiszkriminátorok vannak hozzárendelve. amelyeknek a bemenőoldalán mindig a mindenkori vezetékszinkronnak megfelelő impulzussorozat, valamint az illető központ helyi bitszinkronjának megfelelő impulzussorozat lép be, és amelyeknek a mindenkori vezetékszinkron és a helyi órajel közötti mindenkori fáziseltolódásnak megfelelő kimenőjelei egy összegző- vagy középértékképző tagon összefogva képezik a szabályzójelet a helyi oszcillátor frekvenciaszabályozásához. (Ilyen fáziseltolódásokat a távközlőhálózat egyes központjaiban levő oszcillátorok különböző szabadonfutási frekvenciái és/ vagy a vezeték futási-idő változásai okozhatnak. (Ebben az összefüggésben ismert az (lásd: ECJ 49 (1966) 11, 165), hogy a mindenkori vezetékbitszinkronnak, illetve a helyi bitszinkronnak megfelelő impulzussorozatként mindig egy olyan impulzussorozatot használnak, amelynek az impulzusismétlődési frekvenciája a bitszinkronfrekvencia valamelyik hányadosa (alharmonikusa). Ez oly módon történhet (lásd NTZ (1970) 5, 257.. .261). hogy a PCM-időmultiplex távközlőhálózat egyes központjaiban a mindenkori beérkező PCM-vezetékekről LC-generátoros kapcsolások segítésével nyerik a vett PCM-időmultiplex jelekből az egyes beérkező PCM-időmultiplex vezetékeknek a vezetékbitszinkronját, amelynek az illető központ helyi bitszinkronjához képest fellépő fáziseltolódásainak kell az ezt a helyi bitszinkront szolgáltató oszcillátor szabályozását végeznie, továbbá, hogy a vezetékbitszinkront és a helyi bitszinkront két — a frekvenciaosztást célszerűen egymáshoz képest 180 -kai eltolva kezdő (referenciafázis újraképzés) —frekvenciaosztóra vezetik, amelyeknek a kimenő impulzussorozatai között ezután egy kétállapotú tároló segítségével fázisösszehasonlítás történik. E tároló kimenő jelének egyenáramú középértéke a fáziskülönbséggel arányos, és ezáltal arányos egy frekvenciakülönbség, nevezetesen a vezetékszinkron-frekvencia és a helyi frekvencia közötti különbség integráljával is. Valamennyi vezeték egyedi tárolójának kimenő jelét (általában egyforma) ellenállásokon keresztül középértékképzés céljából összeadják és egy RC-tagon simítják. A kondenzátorfeszültség ezután egy kapacitásdióda segítségével után tudja húzni a helyi oszcillátor frekvenciáját. A helyi frekvenciaosztó jelének lefutó éle mindig az egyes tárolók mindkét tárolómezőjéhez rendelt, úgynevezett számláló bemenetre hat; ha egy vezetékszinkronimpulzus kimarad, a hozzátartozó tároló 1:1 impulzusszünet arányú számlálóként működik, ami olyan szabályozófeszültséghez vezet, amely a vezetékszinkronfrekvencia és a helyi frekvencia egybeesésének felel meg.

A fent említett megoldási elvek közül egyszerre több is alkalmazható; így ismert az (lásd NTF 42 (1972), 306. és 307. old.; 1766477 számú NSZK-beli szabadalmi leírás), hogy a több hálózati síkot átfogó távközlőhálózat egyes hálózati síkjaiban, illetve a több hálózatot átfogó távközlő-hálózati rendszer egyes hálózataiban az oszcillátoroknak az autoszinkron eljárás szerinti kölcsönös szinkronizálása dominál, miközben a hálózati síkok között, illetve az egyes távközlőhálózatok között több összeköttetésen keresztül szervoszinkron eljárás szerinti, irányított szinkronizálás áll fenn.

A digitális távközlőhálózat egy másik távközlő-hálózat által történő irányított szinkronizálásánál önmagában kívánatos az, hogy a hálózati konfiguráció szempontjából korlátozás nélkül lehessen ilyen szinkronizálást megvalósítani és különösen a távközlő hálózatokat egymással összekötő. söl adott esetben csak a szinkronjelátvitelre szolgáló távközlővezetékeknek a számát is növelni lehessen. Az említett digitális távközlőhálózat és az említett másik távközlőhálózat között a kiegészítő lávközlővezetékek beiktuiása azonban nem vezet minden további nélkül az említett másik távközlőhálózat által szinkronizálandó digitális ta. közlőhálózatra gyakorolt szinkronizáló hatás javulására; sokkal inkább vezethet nemkívánatos pillanatnyi frekvenciát áhozáshoz a digitális távközlőhálózaton belül. Ez utóbbit mindenesetre oly módon lehet elkerülni (lásd NTZ (1968) 9. 533...539, illetve az 1766477 számú

NSZK-beli szabadalmi leírást is), hogy az a frekvenciaosztás, amit egy — a csatlakozó távközlő vezeték vezetékbitszinkronjának egy frekvenciaosztási tényező figyelembevételével megfelelő — impulzussorozat előállítására alkalmaznak, az illető helyi bitszinkron frekvenciaosztásához képest vett, fent említett 180 -os eltoláshoz illeszkedik. A szinkronizálandó távközlőhálózatra szinkronizáló hatást ekkor azonban mindenek előtt változatlanul csupán a már előzőleg meglévő vezetéken (vezetékeken) keresztül gyakorolunk a szinkronizáló másik távközlőhálózat és a szinkronizálandó digitális távközlőhálózat között az ott a (mindenkori) vezetékbitszinkronnak megfelelő impulzussorozat és a (mindenkori) helyi bitszinkronnak megfelelő impulzussorozat között fennálló fáziskülönbség (fáziskülönbségek) alapján, miközben az Újonnan beiktatott távközlővezeték a 180 -os fáziskülönbség következtében először hatástalan marad a szinkronizálásra: később az a szinkronizálandó digitális távközlőhálózat részére nagy valószínűséggel lényegesen kisebb frekvenciaszabályzási tartományban marad, mint ez önmagában lehetséges lenne, mivel csak kicsi annak a valószínűsége, hogy valamennyi. a szinkronizáló másik távközlőhálózattól a szinkronizálandó digitális távközlőhálózathoz csatlakoztatott távközlővezeték fázisdiszkriminátora legalább is közelítőleg azonos munkaponton dolgozik és ezért egyidejűleg teljes kivezérlés jöhessen létre. Egy ilyen kicsi frekvenciaszabályozási tartomány azonban a (nem külsőleg szinkronizált) digitális távközlőhálózat és a másik távközlőhálózat közötti nagy (üresjárási) hálózati frekvenciakülönbség esetében elégtelen lehet.

A találmány olyan megoldást mutat, amely az előzőekben említett korlátozásokat feloldja és egy digitális távközlőhálózat hatékony szinkronizálását eredményezi a vele legalább egy távközlővezetéken keresztül összekötött másik távközlőhálózat révén, egy (vagy több) további hozzákapcsolt távközlővezetéken keresztül is.

A találmány egyrészt eljárás digitális távközlőhálózat, különösen PCM-időmultiplex távközlőhálózat oszcillátorainak szinkronizálására egy további távközlőhálózat egy vagy több oszcillátorával amely távközlőhálózat hálózati csomópontjaiban egymást kölcsönösen szinkronizáló helyi oszcillátorok vannak, amelynek során a digitális távközlőhálózat minden egyes hálózati csomópontjában a hálózati csomópontba beérkező digitális távközlő vezetékek vezetékszinkronjelének egy szinkronfrekvencia osztásarány szerint megfelelő impulzussorozatokat, valamint a helyi oszcillátor órajelének a szinkronfrekvencia osztásarány szerint megfelelő impulzussorozatot képezünk; a digitális távközlővezetékekkel összekötött, az egyes távközlővezetékekhez rendelt fázisdiszkriminátorokban távközlővezetékként fázisösszehasonlítást végzünk a helyi oszcillátor órajelének megfelelő impulzussorozat és a mindenkori vezetékszinkron jelnek megfelelő impulzussorozat között; és az így kapott fáziskülönbségjeiekből összegező vagy középértékképző áramkörrel frekvenciaszabályozó jelet képezünk a helyi oszcillátor frekvenciájának szabályozására. Az eljárást az jellemzi, hogy a digitális távközlőhálózat valamennyi olyan hálózati csomópontjában, amelyhez az említett további távközlőhálózat valamelyik hálózati csomópontjától egy közvetlen távközlővezeték vezet, az ezen távközlővezeték vezetékszinkronjelének megfelelő impuizussorozat és a helyi oszcillátor órajelének megfelelő impulzussorozat közötti fázisösszehasonlítás során megállapított fáziskülönbséget összehasonlítjuk a digitális távközlőhálózat azon további hálózati csomópontjaiban, amelyekhez ugyancsak egy ilyen közvetlen távközlővezeték vezet, az illető közvetlen távközlővezeték vezetékszinkronjelének megfelelő impulzussorozat és az illető helyi oszcillátor órajelének megfelelő impulzussorozat között hasonló módon megállapított fáziskülönbségekkel; és azt a fáziskülönbséget, amelyik valamennyi, vele összehasonlított, a további hálózati csomópontokban megállapított fáziskülönbséget túllépi, az illető közvetlen távközlővezetékre vonatkozó szinkronfrekvencia osztásaránynak az említett további hálózati csomópontokhoz vezető közvetlen távközlővezetékekre mérvadó szinkronfrekvencia osztásarányhoz viszonyított, az illető közvetlen távközlővezeték vezetékszinkronjelének megfelelő impulzussorozat két egymást követő impulzusa között történő, adott esetben ismételt, növelésével csökkentjük.

A mind az egyoldalasán szinkronizált, mind a kétoldalasán szinkronizált digitális távközlőhálózatoknál alkalmazható találmány azt az előnyt nyújtja, hogy további távközlővezetékek beiktatása után a szinkronizálandó digitális távközlőhálózat és a szinkronizáló további távközlöhálózat között, amely utóbbi adott esetben csupán egyetlen hálózati csomópontból vagy csak egyetlen oszcillátorból is állhat, az illető távközlővezeték vezetékszinkronjelének megfelelő impulzussorozat és a digitális távközlőhálózat illetve hálózati csomópontjában a helyi oszcillátor órajelének megfelelő impulzussorozat közötti, a frekvenciaszabályozást előidéző fáziskülönbségek egyenletesen eloszlanak a digitális távközlőhálózat valamennyi, a másik távközlőhálózattal közvetlen távközlővezetéken keresztül összekötött, a következőkben bemenő hálózati csomópontoknak is nevezett hálózati csomópontjaira úgy, hogy az illető fázisdiszkriminátorok legalábbis közelítőleg azonos munkaponton dolgoznak. Ebből egyrészt megfelelő redundancia adódik a digitális távközlőhálózatnak a másik távközlőhálózat által történő frekvenciaszabályozásában, másrészt tetemesen megnövekedett, az említett közvetlen távközlővezetékek számával arányos frekvenciaszabályozási tartomány adódik, amelyen belül a további távközlőhálózat a digitális távközlőhálózatot a hálózati frekvencia tekintetében szabályozni tudja, amivel együttjár a periodikusan leszakadó frekvenciaelhúzás egyébként lehetséges ingadozási tartományának csökkentése.

A szinkronfrekvencia osztásarány időben korlátozott relatív megnövelését, amely az illető közvetlen távközlővezetékre vonatkozó szinkronfrekvencia osztásarány megfelelő abszolút növelésével és/vagy az említett további hálózati csomópontokhoz vezető közvetlen távközlővezetékekre vonatkozó szinkronfrekvencia osztásarány megfelelő abszolút csökkentésével valósulhat meg, adott esetben célszerű módon olyan ismétlési frekvenciával ismételjük meg, ami egyrészt kisebb, mint a szinkronizálandó digitális távközlőhálózat szabályozási időállandójának reciprok értéke, hogy a szinkronfrekvencia osztásarány nö’-elési folyamata után ennek eredményét meg tudjuk kapni, mielőtt adott esetben a növelési folyamatot megismételjük. Másrészt ez az ismétlési frekvencia célszerű módon egyenlő vagy nagyobb, mint a szinkronizáló távközlőhálózat hálózat frekvenciája és a szervoszinkronizálás kimaradásakor a szinkronizálandó digitális távközlőhálózatban fellépő üresjárási hálózat frekvencia közötti maximális frekvenciakülönbség, hogy az ilyen maximális frekvenciakülönbséget is biztonsággal ki tudjuk szabályozni.

A találmány szerinti eljárással lehetséges, hogy a digitális távközlőhálózat azon hálózati csomópontjaiban, amelyekhez a további távközlőhálózattól közvetlen távközlővezeték vezet, az illető távközlővezeték vezetékszinkronjelének megfelelő impulzussorozat és a helyi oszcillátor órajelének megfelelő impulzussorozat közötti fázisösszehasonlításnál kapott fáziskülönbségjeleket a digitális távközlőhálózat többi hálózati csomópontjában is felhasználjuk az összeg- vagy középértékképzésnél a helyi oszcillátorok frekvenciájának szabályozására, ami a digitális távközlőhálózat frekvenciaszabályozási tartományának további kiszélesedését vonja maga után.

Egy PCM-időmultiplex távközlőhálózatban a további távközlőhálózattól bevezető távközlővezeték vezetékszinkronjelének megfelelő impulzussorozat és a mindenkori helyi oszcillátor órajelének megfelelő impulzussorozat közötti fázisösszehasonlítás során kapott fáziskülönbségjeieket, mivel az ilyen jeleket (a kétoldalas szinkronizáló jelektől eltérően) relatíve csak ritkán kell átvinni, ugyancsak a találmány szerint célszerű módon impulzuskódolt alakban egy szinkron-vágy jelzőcsatorna egyébként szabad időrésében továbbítjuk a számításba jövő többi hálózati csomóponthoz, például a szinkroncsatornában a minden második impulzuskeretben nem használt időcsutorna első időrésében.

A találmány másrészt kapcsolási elrendezés digitális távközlőhálózat, különösen PCM-időmultiplex távközlőhálózat oszcillátorainak szinkronizálására egy további távközlőhálózat egy vagy több oszcillátorával, amely távközlőhálózat minden egyes hálózati csomópontja a hálózati csomópontba beérkező távközlővezetékek vezetékszinkronjele és a helyi oszcillátor órajele között fázisösszehasonlítást végző fázisdiszkriminátorokat és a fázisdiszkriminátorok kimenetéhez csatlakoztatott, a helyi oszcillátor számára frekvenciaszabályozó jelet képező áramkört tartalmaz, amelyet az jellemez, hogy a digitális távközlőhálózat egyik hálózati csomópontjába a további távközlőhálózattól átvezető egyik távközlővezetékhez tartozó, az egyik hálózati csomópontban lévő fázisdiszkriminátor kimenetére összehasonlító áramkör egyik bemenete van csatlakoztatva, amely összehasonlító áramkör másik bemenetére a digitális távközlőhálózat egy másik hálózati csomópontjába a további távközlőhálózattól átvezető másik távközlővezetékhez tartozó, a másik hálózati csomópontban lévő fázisdiszkriminátor kimenete van csatlakoztatva, és amely összehasonlító áramkör kimenete az egyik hálózati csomópontban lévő fázisdiszkriminátor elé kapcsolt frekvenciaosztó elé beiktatott zárótag lezáróbemenetére van csatlakoztatva.

Előnyösen az összehasonlító áramkör kimenetű és a zárótag lezáróbemenete közé kapuáramkör van beiktatva, amelynek többi bemenetéhez további hálózati csomópontok összehasonlító áramköreinek kimenetei vannak csatlakoztatva.

A találmányt a továbbiakban a rajzokon szeniléit.'tctl előnyös kiviteli alakok kapcsán ismertetjük, aho' az

1. ábra több távközlőhálózatot felölelő távközlörends/er vázlatos rajza, a

2. ábra a találmány szerinti szinkronizáló kapcsolási elrendezésnek a találmány megértéséhez szükséges részletességű tömbvázlata, és a

3. ábra a 2. ábra szerinti szinkronizáló kapcsolási elrendezés további kapcsolástechnikai részleteinek tömbvázlata.

Az 1. ábrán olyan távközlőhálózati rendszer van feltüntetve, amely I, II és III távközlőhálózatot tartalmaz. A II távközlőhálózat ez esetben egy digitális távközlőhálózat, különösen egy PCM-időmultiplex távközlőhálózat lehet.

amelynek az E, F, G, R, H hálózati csomópontjaiban kölcsönösen szinkronizált helyi oszcillátorok találhatók, és ahol valamennyi hálózati csomópontban, például az E hálózati csomópontban, a hálózati csomópontba érkező digitális távközlővezetékek, igy például az Γ, L és N távközlővezetékek vezetékszinkronjelének egy frekvenciaosztási tényező szerint megfelelő impulzussorozatokat, valamint az illető hálózati csomópont helyi órajelének a frekvenciaosztási tényező szerint megfelelő impulzussorozatot képezünk, a digitális távközlővezetékekkel összekapcsolt távközlővezetékenkénti fázisdiszkriminátorokban távközlővezetékenkénti összehasonlítást végzünk a mindenkori vezetékszinkronjelnek megfelelő impulzussorozat és a helyi oszcillátor órajelének megfelelő impulzussorozat között, és az így kapott fáziskülönbségjelekből egy összegező vagy középértékképző áramkörrel frekvenciaszabályozó jelet képezünk az illető hálózati csomópont helyi oszcillátorának frekvenciaszabályozására.

A 2. ábrán a fázisátlagolás elvén működő szinkronizáló kapcsolás van vázlatosan ábrázolva. Ez a például egy további hasonlójellegű központokat összefogó PCM-időmultiplex távközlőhálózat egyik központjában lévő szinkronizáló kapcsolás egy O helyi oszcillátort tartalmaz, amelyet a fázisátlagolás elve szerint az említett további központok megfelelő oszcillátorai segítségével kell szinkronizálni az ezektől a további központoktól idevezető le,... Le időmultiplex vezetékeken keresztül, amint ez elvileg az 1 591 593 számú NSZK-beli közzétételi leírásból, valamint az NTZ 21 (1968) 9,533,2. ábra, 534,3. ábra és az NTZ 23 (1970) 5,257, 1. ábra alapján ismeretes. A tulajdonképpen információs jelátvitelt szolgáló beérkező le,... Le időmultiplex vezetékekről (vevő időmultiplex vezetékekről) az említett többi, megfelelően kialakított központban lévő helyi oszcillátoroktól származó vezetékszinkronjeleket S szinkronjel-leválasztó áramkörök segítségével választjuk le. Egy ilyen S szinkronjel-leválasztó áramkör egy órajelgenerátorból és egy olyan, ezt vezérlő fázisdiszkriminátorból tevődhet össze, amelyik a beérkező időmultiplex vezetéken fellépő „1” jelelemeket az órajelgenerátor órajelével, valamint az órajelgenerátor invertált órajelével ÉS-kapcsolatba hozza és az egyesített jellel annak a kondenzátornak a feltöltődését. illetve kisülését vezérli, amelyről azután az órajelgenerátor fázisát a felfogott PCM-jelelemek átlagos fázishelyzetéhez utánszabályozzuk. Az így nyert vezetékszinkronjelek a ZI,.. .ZL frekvenciaosztókhoz jutnak. amelyeknek kimenetére vezetékenként egy-egy KI,... KL fázisdiszkriminátor csatlakozik, amely KI....KL fázisdiszkriminátorok az ábrázolt kivitelben egyik állapothoz tartozó bemenetűkkel csatlakoztatott bistabil billenőkörök, melyeknek mindkét állapothoz tartozó. úgynevezett számláióbemenetük O helyi oszcillátor kimenetére kapcsolt ZO frekvenciaosztó kimenetére csatlakozik. Ily módon valamennyi bistabil billenőkor kimenőjelének egyenáramú középértéke (periodikus működés esetén) arányos az illető vezetékszinkronjel és a O helyi oszcillátor órajele közötti fáziskülönbséggel. A KI,... KL fázisdiszkriminátorok kimenőjelét Rí... ,RL ellenállásokból felépülő összegező áramkörön keresztül TP aluláteresztő szűrőre vezetjük, melynek kimenőjele képezi a O helyi oszcillátor vezérlőbemenetéhez vezetendő frekvenciaszabályozó jelet.

A ZI,.. .ZL frekvenciaosztók önmagában ismert módon mindig egy esetleges referenciafázis újraképzés után a

ZO frekvenciaosztóhoz képest időben mintegy 180°-kal eltolódva dolgoznak. Egy ilyen referenciafázis újraképzést mindig kiválthatunk egy megfelelő, a 2. ábrán RS referenciafázis vezérlő kapcsolással, ha az oszcillátor üresjárási frekvenciájától való frekvenciaelterés egy, az egy hálózati csomópontban hatásos vezetékenkénti fázisdiszkriminátorok minimális száma szerint előre megadott határértéket meghalad és/vagy akkor, ha a frekvencia szabályozás alapjául szolgáló fázisösszehasonlításnál egy előre megadott fáziskülönbség határértéket átlépünk, amivel akkor egyidejűleg együttjár a fázisösszehasonlító maximális kimenőjele is. Ilyen elven működő referenciafázis vezérlő kapcsolások ismertek (lásd a luxemburgi 71 166 lajstromszámú szabadalmat).

Visszatérve az 1. ábrára látható, hogy az ott ábrázolt távközlőhálózat rendszerben a digitális II távközlőhálózat E és F hálózati csomópontja egy-egy közvetlen N ill. M távközlővezetéken össze van kötve a másik I távközlőhálózat D ill. C hálózati csomópontjával; az I távközlőhálózat ezen kívül még az A és B hálózati csomópontot foglalja magába. Az I távközlőhálózat A, B, C, D hálózati csomópontjaiban ugyancsak lehetnek egymást kölcsönösen szinkronizáló olyan helyi oszcillátorok, amelyeknek adott esetben az ismert módon (lásd az NSZK-beli 1 766 477 lajstromszámú szabadalmat) nagyobb frekvenciapontosságuk lehet, mint a digitális II távközlőhálózat egymást kölcsönösen szinkronizáló helyi oszcillátorainak. A C, D hálózati csomópontokban lévő helyi oszcillátorok így szinkronizáló hatást fejthetnek ki az F, E hálózati csomópontokban lévő helyi oszcillátorokra, amint ez az 1. ábrán megfelelő irányítású nyilakkal fel van tüntetve az illető csomópontokat egymással összekötő N és M távközlővezetékeken. Ezek az N és M távközlővezetékek lehetnek minden további nélkül a hírátvitelre szolgáló távközlővezetékek az illető hálózati csomópontok között. Lehetséges azonban az is, hogy két hálózati csomópont között csupán a szinkronizálásra szolgáló távközlővezeték létesül; egy ilyen T távközlővezeték az 1. ábrán a C és a G hálózati csomópontok között szaggatott vonallal van feltüntetve.

Az 1. ábra szerinti távközlőhálózat rendszerben a digitális II távközlőhálózat mellett még egy III távközlőhálózat van, hálózati csomópontjaiban egymást kölcsönösen szinkronizáló helyi oszcillátorokkal. Amint ez az 1. ábrán látható, ennek a III távközlőhálózatnak két J és K hálózati csomópontja a digitális II távközlőhálózat H hálózati csomópontjáról az U ill. W távközlővezetéken keresztül van szinkronizálva.

Egy távközlőhálózat valamely hálózati csomópontjának egy másik távközlőhálózat egyik hálózati csomópontjáról való szinkronizálása alapvetően azonos módon történik, mint egy hálózati csomópontnak az ugyanannak a távközlőhálózatnak egy másik hálózati csomópontjáról történő szinkronizálása. A 2. ábra szerint az E hálózati csomópontban ennek megfelelően a vevő Ne időmultiplex vezetékkel, amely az 1, ábra szerinti ábrázolásban az I távközlőhálózat D hálózati csomópontjából a digitális II távközlőhálózat E hálózati csomópontjába vezet egy SN szinkronjel-leválasztó áramkör van összekötve, ez pedig egy ZN frekvenciaosztó bemenetére csatlakozik. A ZN fre venciaosztó kimenetéhez egy, az illető vezetékhez tart⁰®’ KN fázisdiszkriminátor kapcsolódik, a rajzon egy' bistab billenőkor egyik állapotához tartozó bemenetével, aho a mindkét állapothoz tartozó, úgynevezett számlálóbemene az O helyi oszcillátor után kapcsolt ZO frekvenciaoszto ¹ menetére van csatlakoztatva. A KN fázisdiszkriminátor kimenőjelét a már említett összegező áramkör RN ellen lásán keresztül vonjuk be az összeg-, illetve középértek177260 képzésbe és ezzel az E hálózati csomópont O helyi oszcillátora részére a frekvenciaszabályozó jel képzésébe.

Hasonlóképpen a digitális II távközlőhálózat egy másik hálózati csomópontját is szinkronizálni lehet a másik I távközlőhálózat egyik hálózati csomópontjából, az 1. ábrán az F hálózati csomópont ilyen szinkronizálása látható a C hálózati csomópontból. Azért, hogy eközben az I távközlőhálózatról szervoszinkronizált E és F hálózati csomópontban lehetőleg mindig azonos fáziskülönbségeket kapjunk az odavezető N ill. M távközlővezetéken adott vezetékszinkronjel és az E ill. F hálózati csomópont O helyi oszcillátorának órajele között, a II távközlőhálózat mindegyik bemeneti E ill, F hálózati csomópontjában a megfelelő N ill. M távközlővezeték vezetékszinkronjelének megfelelő impulzussorozat és a mindenkori helyi oszcillátor órajelének megfelelő impulzussorozat közötti fázisösszehasonlításnál megállapított fáziskülönbséget összehasonlítjuk a mindenkori másik bemeneti hálózati csomópontban megfelelő módon megállapított fáziskülönbséggel. E célból a 2. ábra szerinti kapcsolási elrendezésben a bemeneti E hálózati csomópontba a másik I távközlőhálózattól odavezető N távközlővezetékhez tartozó KN fázisdiszkriminátor kimenete egy PT aluláteresztő szűrőn keresztül V összehasonlító áramkör egyik bemenetével van összekötve, amelynek másik bemenetére vezetjük a másik I távközlőhálózattól a másik bemeneti F hálózati csomóponthoz vezető M távközlővezetékhez tartozó, ezen másik F hálózati csomópontban lévő fázisdiszkriminátor fáziskülönbségjelét. A V összehasonlító áramkör említett másik bemenete e célból össze van kötve Ue fáziskülönbség jelátalakítón keresztül a vevő Le időmultiplex vezetékkel, amelyik az 1. ábrán feltüntetett viszonyok mellett az említett másik bemeneti F hálózati csomóponttól a szóbanforgó bemeneti E hálózati csomóponthoz vezet, és amelyen azok a fáziskülönbség jelek, amelyeket a másik távközlőhálózattól (az 1. ábrán az I-től) az F hálózati csomóponthoz vezető M távközlővezeték vezetékszinkronjelének megfelelő impulzussorozat és az F hálózati csomópont helyi órajelének megfelelő impulzussorozat közötti fázisöszszehasonlításnál nyerünk, impulzuskódolt alakban átvihetők a szinkron- vagy jelzőcsatorna egyébként szabad időréseiben az E hálózati csomóponthoz.

Hasonló módon vihetők át a KN fázisdiszkriminátor állal szolgáltatott fáziskülönbség jelek az F hálózati csomóponthoz, amihez a 2. ábrán látható kapcsolási elrendezés szerint a KN fázisdiszkriminátort a V összehasonlító áramkör egyik bemenetével összekötő PT aluláteresztő szűrő kimenete Us fáziskülönbség jelátalakítón keresztül össze van kötve az adó Ls időmultiplex vezetékkel, amelyik az 1. ábrán feltüntetett viszonyok mellett az E hálózati csomóponttól az F hálózati csomóponthoz vezet.

Az adóoldali Us fáziskülönbség jelátalakító, amint ezt közelebbről a 3. ábra tünteti fel, tartalmazhat egy, a bemenetén a V összehasonlító áramkör egyik bemenetével öszszekapcsolt AD analóg-digitális átalakítót, amely után PS párhuzamos-soros átalakító van kapcsolva, amely utóbbi kimenete adóoldali Gs kapuáramkörön keresztül az adó Ls időmultiplex vezetékhez van csatlakoztatva; a vevőoldali Ue fáziskülönbség jelátalakító pedig, amint ez ugyancsak a 3. ábrán látható, egy, a bemenetén vevőoldali Ge kapuáramkörön keresztül a vevő Le időmultiplex vezetékkel összekötött SP soros-párhuzamos átalakítóval lehet ellátva, amely után DA digitális-analóg átalakító van kapcsolva, ez utóbbi kimenete pedig a V összehasonlító áramkör másik bemenetéhez vezet. Ha emellett figyelembe vesszük azt, hogy a fáziskülönbségjeleket impulzuskódolva, 8-bites szavak alakjában bitenként visszük át mindig a PCM rendszer minden második impulzuskeretének időcsatornájában az első időrésben, ami fáziskülönbségjel5 szavanként — ily módon egy multikeretet képező 16 impulzuskeret alatt történik meg, akkor az AD analóg-digitális átalakítótól a PS párhuzamos-soros átalakítóhoz, valamint az SP soros-párhuzamos átalakítótól a DA digitális-analóg átalakítóhoz a jelátvitel mindig egy multikeret0 impulzussal történhet meg az egyes multikeretek elején illetve végén. Ezt a 3. ábrán a PS párhuzamos-soros átalakító bemenetéhez, illetve az SP soros-párhuzamos átalakító kimenetéhez vezető, a megfelelő multikeretímpulzusokat továbbító P_o vezérlővezeték jelöli. A jelátvitel a PS párhu5 zamos-soros átalakító kimenetétől az adóoldali Gs kapuáramkörön keresztül az adó Ls időmultiplex vezetékhez és a vevő Le időmultiplex vezetéktől a vevőoldal Ge kapuáramkörön keresztül azSP soros-párhuzamos átalakító bemenetéhez minden második impulzuskeret szinkron idő0 csatornájának minden első időrésében történhet meg, amit a 3. ábrán egy megfelelő időrés-impulzusokat továbbító, a Gs és Ge kapuáramkörök vezérlőbemenetéhez, valamint a PS párhuzamos-soros átalakító kimenetéhez és az SP soros-párhuzamos átalakító bemenetéhez vezető P_z01 vezér5 lővezeték jelöl.

A V összehasonlító áramkör a hozzá vezetett fáziskülönbségjelek összehasonlításakor mindig akkor ad ki egy kimenőjelet, ha a saját E hálózati csomópontnak a KN fázisdiszkriminátortól származó fáziskülönbségjele na0 gyobb, mint az illető másik F hálózati csomópontnak az Le időmultiplex vezetéken átvitt fáziskülönbségjele. Az összehasonlításkor keletkező kimenőjel JG impulzusgenerátort aktivál, amely az SN szinkronjel-leválasztó áramkör és a ZN frekvenciaosztó közé beiktatott SG zárótagra 5 átmeneti lezárást biztosító lezáróimpulzust ad, úgyhogy a másik I távközlőhálózattól a digitális II távközlőhálózat szóbanforgó E hálózati csomópontjához vezető N távközlővezetéknek vevő Ne időmultiplex vezetékéhez tartozó ZN frekvenciaosztóhoz vezetendő egy vezetékszinkronim3 pulzus elnyomódik és ezzel végeredményben az éppen erre az N távközlővezetékre mértékadó ZN frekvenciaosztó frekvenciaosztási tényezője megfelelő mértékben megnövekszik. Amint az a 2. ábrából is kitűnik, a JG impulzusgenerátor kiképezhető elvben a V összehasonlító áramkör 5 kimenete és az SG zárótag lczáróbemenete közé beiktatott astabil billenőkor segítségével, azonban célszerű ezt úgy méretezni, hogy a V összehasonlító áramkör tartós kimenőjele esetében a vezetékszinkronimpulzus-kioltást és ezzel a frekvenciaosztási tényező növelését olyan ismétlési ) f_w frekvenciával ismételje meg, amely nagyobb, mint a nem kívülről szinkronizált digitális 11 távközlőhálózat üresjárási hálózati frekvenciája és a másik I távközlő hálózat hálózati frekvenciája közötti maximális frekvenciakülönbség és vagy kisebb, mint a digitális II távközlőhálózat > τ szabályozási időállandójának reciprok értéke.

Az N távközlővezetékre mértékadó frekvenciaosztási tényező adott esetben ismételt impulzuskíoltással történő megnövelésének a következménye az N távközlővezeték szinkronjelének megfelelő impulzussorozat és a ZO freki venciaosztó kimenetén fellépő impulzussorozat közötti fáziskülönbség megfelelő csökkenése, úgyhogy adott esetben ismételt impulzuskioltás után - - az E hálózati csomópontban végül a vizsgált fáziskülönbség kisebb lesz, mint az F hálózati csomópont megfelelő fáziskülönbsége, és így : az E hálózati csomópontban a további impulzuskioltás megszűnik. Ha most — a V összehasonlító áramkör megfelelően nagy megszólalási küszöbértéke esetén — az F hálózati csomópontban sem ad ki az ottani összehasonlító áramkör kimenőjelet, akkor ezzel a két E és F hálózati csomópontban a rendszer nyugalomba jut; de lehetséges az is, hogy — megfelelően kis megszólalási küszöbérték esetén — hasonló módon az F hálózati csomópontban jön létre impulzuskioltás, miáltal a rendszer a két E és F hálózati csomópontban a nyugalmi helyzet körül ingadozhat.

Ha a digitális II távközlőhálózatnak több mint két bemenő hálózati csomópontja van, amelyekben az a másik I távközlő hálózattól közvetlen szervoszinkronizálást kap, akkor adott esetben ezeknek a bemenő hálózati csomópontoknak mindegyikében minden egyes többi bemenő hálózati csomópont részére külön fáziskülönbségjel összehasonlító kapcsolás van kialakítva a 2. ábrának megfelelően. A 2. ábrán ezt az jelzi, hogy a V összehasonlító áramkör kimenete és az SG zárótag lezáróbemenete közé adott esetben logikai ÉS-funkciót ellátó UG kapuáramkör van beiktatva, amelynek többi bemenetéhez további, hasonló 20 jellegű, a többi bemenő hálózati csomópont megfelelő fáziskülőnbségjeleivel vezérelt összehasonlító áramkörök kimenete csatlakozik. Ezáltal az történik, hogy csupán azt a fáziskülönbséget csökkenti az illető közvetlen távközlővezetékre mérvadó frekvenciaosztási tényezőnek a vezeték- 25 szinkronjclnek megfelelő impulzussorozat két egymást követő impulzusa között történő, adott esetben ismételt növelése. amelyik valamennyi, vele Összehasonlított, az illető többi bemenő hálózati csomópontban észlelt fáziskülönbséget túllépi, miáltal a bemenő hálózati csomópontok 30 rendszerében mindig egyértelmű viszonyok alakulnak ki.

A 2. ábrán szaggatva feltüntettük még azt, hogy az őszszeg- vagy középértékképzésben a digitális 1! távközlő hálózat egyik bemenő E hálózati csomópontjánál az C) helyi oszcillátor frekvenciáját szabályozó jel képzéséhez :i másik 35 bemenő F hálózati csomópontban egy odavezető közvetlen M távközlővezeték vezclékszinkronjelének megfelelő impulzussorozat és az ottani helyi órajelnek megfelelő impulzussorozat közötti ottani fázisösszehasonlításból nyert láziskülönbségjelekct közvetlenül is figyelembe lehet ven- 40 ni; a 2. ábra szerinti kapcsolási elrendezésnél e célból a vevőoldali Ile fáziskülönbség jelátalakító kimenete az, öszs/egző áramkörhöz, tartozó RÍ ellenálláshoz csatlakozik. Ilyen módon a digitális II távközlőhálózat éppen vizsgált l hálózati csomópontjára szinkronizáló hatást akkor is ki 45 lehet fejteni, amikor a bemenő E hálózati csomóponthoz köz’ ellenül vezető N távközlővezetéken keresztül esetleg az N tüvközlővezeték szakadása következtében kimarad a .zinkronizáló hatás.

A találmány egy további kiviteli alakjánál valahányszor 50 a másik I uivközlöhálozuttól közvetlenül bevezető N, M, Γ távkö/lövezetékck vezetékszinkronjelének megfelelő impul/lissorozat és az illető helyi órajelnek megfelelő impulzussonuat között a digitális II távközlőhálózat (lásd az 1. ábrát) bemenő E. F. G hálózati csomópontjaiban fellépő 55 fáziskülönbségek kielégítően egyenletes eloszlása alakul ki valamennyi E. F. G hálózati csomópontnál, azaz a bemenő hálózati csomópontok rendszerének berezgése után, az ismétlési f_w frekvenciát, amellyel az impulzuskioltás történik, egy-két nagyságrenddel csökkenthetjük. Ennek meg- 50 felelően növekszik a pontosság, amellyel a digitális II távközlőhálózat hálózati frekvenciája a digitális I távközlőhálózat hálózati frekvenciájával megegyezik. Adott esetben ekkor az impulzuskioltás akár teljes egészében hatástalanná tehető. Ez utóbbit a 2. vagy 3. ábra szerinti kap- 65 csolási elrendezésben például egy olyan kapcsoló segítségével lehet biztosítani, amely megszakítja az SG zárótag lezáróbemenetéhez vezető összeköttetést. Az ismétlési f_w frekvencia csökkentését pedig elvileg egy átkapcsolóvai lehet megoldani, amelyik a lezáróimpulzust előállító JG impulzusgenerátor helyett egy megfelelően lassúbb impulzusgenerátort kapcsol be. A találmány szerinti szinkronizáló kapcsolási elrendezés egy ilyen kiviteli alakját a 3. ábra tünteti fel, ahol két, például különböző méretezésű astabil billenőkörrel megvalósított JG és GJ impulzusgenerátort láthatunk. A két JG és GJ impulzusgenerátor kimenete GO VAGY-kapun keresztül a 2. ábrán is feltüntetett UG kapuáramkörhöz, illetve közvetlenül az SG zárótag lezáróbemenetéhez vezet. Az egyik JG, vagy a másik GJ impulzusgenerátor bekapcsolása Y átkapcsolóvai történik, melynek vezértőbemenete a V összehasonlító áramkör további kimenetéről van vezérelve. Ez a további kimenet csupán V összehasonlító áramkörbe mindenkor beadott fáziskülönbségjelek legalább is megközelítő egyenlőségénél ad kimenőjelet, és több fáziskülönbségjelet összehasonlító áramkör alkalmazásakor még egy GU kapuáramkörön is áthalad.

Claims (7)

1. Szabadalmi igénypontok

   l. Eljárás digitális távközlőhálózat, különösen PCMidőmultiplex távközlőhálózat oszcillátorainak szinkronizálására egy további távközlőhálózat egy vagy több oszcillátorával, amely távközlőhálózat hálózati csomópontjaiban egymást kölcsönösen szinkronizáló helyi oszcillátorok vannak, amelynek során a digitális távközlőhálózat minden egyes hálózati csomópontjában a hálózati csomópontba beérkező digitális távközlővezetékek vezeíékszinkronjelének egy szinkronfrekvencia osztásarány szerint megfelelő impuJznssorozatokat, valamint a helyi oszcillátor órajelének a szinkronfrekvencia osztásarány szerint megfelelő impulzussorozatot képezünk; a digitális távközlővezetckekkel összekötött, az egyes távközlővezetékekhez rendelt fázisdiszkriminátorokban távközlőéezetekenkent fázisösszehasonlitást végzünk a helyi oszcillátor órajelének megfelelő impulzussorozat és a mindenkori vezetékszinkronjelnck megfelelő impulzussorozat között: és az így kapott fáziskülönbségjelekből összegező vagy középértékképző áramkörrel frekvenciaszabályozó jelet képezünk a helyi oszcillátor frekvenciájának szabályozására, azzal jellemezve, hogy digitális távközlőhálózat (II) valamennyi olyan hálózati csomópontjában (E), amelyhez az említett további távközlőhálózat (I) valamelyik hálózati csomópontjától (D) egy közvetlen távközlő vezeték (N.i vezet, az ezen távközlővezeték (N) vezetékszinkronjelének megfelelő impulzussorozat és a helyi oszcillátor órajelének megfelelő impulzussorozat közötti fázisösszchasonlítás során megállapított fáziskülönbséget összehasonlítjuk a digitális távközlőhálózat (II) azon további hálózati csomópontjaiban (F), amelyekhez ugyancsak egy ilyen közvetlen távközlővezeték (M) vezet, az illető közvetlen távközlővezeték (M) vezetékszinkronjelének megfelelő impulzussorozat és az illető helyi oszcillátor órajelének megfelelő impulzussorozat között hasonló módon megállapított fáziskülönbségekkel; és azt a fáziskülönbséget, amelyik valamennyi, vele összehasonlított, a további hálózati csomópontokban (F) megállapított fáziskülönbséget túllépi, az illető közvetlen távközlővezetékre (N) vonatkozó szinkronfrekvencia osztásarányának az említett további hálóza177260 ti csomópontokhoz (F) vezető közvetlen távközlővezetékekre (M) mérvadó szinkronfrekvencia osztásarányhoz viszonyított, az illető közvetlen távközlő vezeték (N) vezetékszinkronjelének megfelelő impulzussorozat két egymást követő impulzusa között történő, adott esetben ismételt, növelésével csökkentjük.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a szinkronfrekvencia osztásarány relatív növelését f„ frekvenciával megismételjük, ahol

   1 τ > f« és vagy f_u Af_mak, és τ a szinkronizálandó digitá- 1 lis távközlőhálózat (II) szabályozási időállandója, Af_max pedig a digitális távközlőhálózat (II; üresjárási hálózati frekvenciája és a további távközlőhálózat (I) hálózati fickvenciája közötti maximális frekvenciakülönbség.
3. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás foganatosítási 1 módja, azzal jellemezve, hogy a digitális távközlőhálózat (II) említett hálózati csomópontjaiban (E, F) megállapított fáziskülönbségek legalább közelítő egyenlősége esetén az ismétlési f_w frekvenciát egy-két nagyságrenddel csökkentjük, vagy a szinkronfrekvencia osztásarány növelését 2 egyáltalán nem ismételjük meg.
4. 4. Az 1—3. igénypontok bármelyike szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a digitális távközlőhálózat (II) ama hálózati csomópontjaiban (F), amelyekhez a további távközlőhálózattól (I) közvetlen távköz- 2 lővezeték (M) vezet, az illető távközlővezeték (M) vezetékszinkronjelének megfelelő impulzussorozat és a helyi oszcillátor órajelének megfelelő impulzussorozat közötti fázisösszehasonlításnál kapott fáziskülönbségjeleket a digitális távközlőhálózat (II) többi hálózati csomópontjában (E) 3 is felhasználjuk az összeg- vagy középértékképzésnél a helyi oszcillátorok frekvenciájának szabályozására.
5. 5. Az 1 - 4. igénypontok bármelyike szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy egy PC'M-időmultiplex távközlőhálózatban (II) a további távközlőháló- t zattól (I) bevezető távközlővezeték (N) vezetékszinkronjelének megfelelő impulzussorozat és a mindenkori helyi oszcillátor órajelének megfelelő impulzussorozat kö'ötti fázisösszehasonlítás során kapott laziskűlönbségjeleket impulzuskódolt alakban egy szinkron- vagy jelzőcsatorna egyébként szabad időrésében továbbítjuk a számításba jö5 vö többi hálózati csomóponthoz.
6. 6. Kapcsolási elrendezés digitális távközlőhálózat. különösen PCM-időmultiplex távközlőhálózat oszcillátorainak szinkronizálására egy további távközlőhálózat eg\ vagy több oszcillátorával, amely távközlőhálózat minden

   0 egyes hálózati csomópontja a hálózati csomópontba beérkező távközlővezetékek vezetékszinkri njele és a hely i oszcillátor órajele közölt fazisösszehasonlitási végző tazisdiszkriminátorokat és a fázisdiszkriminátorok kimenetéhez csatlakoztatott, a helyi oszcillátor számára frekvencia 5 szabályozó jelet képező áramkört tartalmaz, azzal jellé mezve. hogy a digitális távközlőhálózat (H) egyik hálózati csomópontja (E) a további távközlőhálózaltól (1) átvezető egyik távközlővezetékhez (N) tartozó, az egyik hálózati csomópontban (E) lévő fózisdiszkriminátor (KN) kimene0 téré összehasonlító áramkör (V) egyik bemenete van csatlakoztatva. amely összehasonlító áramkör (V) másik bemenetére a digitális távközlőhálózat (II) egy másik hálózati csomópontjába (!·’) a további távközlőhálózaltól (I) átvezető másik távközlővezetékhez (M) íartoző. a másik ha5 lózati csomópontban (F) lévő fazistirszkriminálor kimeneté van csatlakoztatva, és amely összehasonlító áramkör (V) kimenete az egyik hálózati csomópontban (F) lévő f-izisdiszkriminátor(KN) elé kapcsolt frckvcndaos/ló (ZN) elé beiktatott zárótag (S(i) lezáróbemeneterc van csatl.i0 kozlatva.
7. 7. A (). igénypont szerinti kapcsolási elrendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy az összehasonlító árainkul (V) kimenete és a zárótag (SGi lezáróbemenile közé kapu

   5 áramkör íUG) van beiktatva, amelynek többi bemenetéhez további hálózati csomópontok összehasonlító áramköreinek kimenetei vannak csatlakoztatva.

   2 rajz. 3 ábrával