HU176781B - Method for producing one-section wheel-discs by die forging and metal spinning - Google Patents

Description

A találmány tárgya eljárás nagy teherbírású gépjárművek egy darabból álló, tömlővel ellátott vagy előnyösen tömlő nélküli gumiabronccsal felszerelhető keréktárcsáinak süllyesztékes kovácsolással és fémnyomással történő gyártására.

Egy gumiabroncs befogadására szolgáló keréktárcsa lényegét tekintve egy tárcsarészből és egy abroncstalpból áll. A tárcsa egy darabot alkot az abroncstalppal és a gépjármű kerékagyához való rögzítést teszi lehetővé. A tárcsa általában csésze alakú, amelynek konkáv oldala van a kerékagy felé, vagyis axiálisan (a forgástengelyhez viszonyítva) a jármű belseje felé fordítva, hogy a fékszerveknek helyet biztosítsunk. A tárcsán több furat van, amelyeken a keréknek a kerékagyhoz való rögzítését biztosító csavarok vannak átbújtatva és ezenkívül egy központi nyílás is található.

Az abroncstalp lehet lapos vagy üreges alapú. Az üreges alapú abroncstalp egy darabból készül, nem tartalmaz elmozdítható elemeket és különösen alkalmas tömlő nélküli gumiabroncsok felfogására, ugyanis nyomás alatt könnyen légzáróvá tehető. A nyak mindegyik fala kúpos szakasszal van meghosszabbítva (a kúpszög a keréktengelyhez viszonyítva általában 15°), amelyet fészeknek hívnak és a gumiabroncs egyik köpenyperemé- 25 nek befogadására szolgál. Egy rövid horog alakú perem képezi a fészkek végszakaszát. Az abroncstalp axiálisan a jármű külseje felé forduló részét kis peremnek, a jármű belseje felé forduló részét pedig nagy peremnek hívják általában. A méretkülönbség a tárcsa és az abroncstalp 30 összeillesztési zónájának nem szimmetrikus helyzetéből adódik.

Nagy teherbírású gépjárművek keréktárcsái általában acéllemezből készülnek hidegen hajlítva és hegesztve. 5 A gyártásnak ez a módja megfelel a sorozatgyártásnak, és viszonylag kevéssé költséges. Ezzel ellentétben a hegesztés által történő összeállítás a kerék szigorú kiegyensúlyozása és centírozása szempontjából előnytelen. Ez a megoldás különösen előnytelen a tömlő nélküli gumi10 abroncsok felszereléséhez elengedhetetlen légzáró konstrukcióknál. A hegesztéses összeillesztés a hasznos élettartam szempontjából is a szerkezet gyenge pontját jelenti.

Egy gépjárműszerelvény gyakran 12—16 kerékkel 15 rendelkezik, nem számítva az egy, vagy két pótkereket, így csak a keréktárcsák teljes súlya elérheti a 700 900 kg-ot. Az egy darabból, nagy szilárdságú ötvözetekből és különösen a könnyűfémötvözetekböl készült keréktárcsák használata révén lényeges súlycsökkentés 20 válna lehetővé, egyszerűsödne a kiegyensúlyozás és centírozás és a tömlő nélküli gumiabroncsok használatához nélkülözhetetlen légzáróság is biztosítva lenne.

Számos kísérlet történt könnyűfémötvözetü vagy vegyes acél-könnyűfémötvözetű keréktárcsák gyártására mind öntéssel, mind megmunkálással, süllyesztékes kovácsolással és/vagy görgős folyatással. Ilyen eljárásokat ismertetnek például a 2 075 294 (Kelsey—Nayes), 2 170 617 Isz. (Hamill) amerikai. 507 801 (Dunlop), 971 258, 971 259 Isz. (Reynolds) angol szabadalmak, az 1 297 570 (Ottó Fuchs), 1 906 456 (Ottó Fuchs) Isz. né176781 met szabadalmak vagy szabadalmi bejelentések és az 1 186 248 (Kronprinz), 1 491 895 (Ottó Fuchs), 1 570620 (Γ Alumínium Francais) Isz, francia szabadalmak. De mindeddig egyik eljárás sem tette lehetővé egy darabból készült keréktárcsák műszaki és/vagy gazdasági szempontokból megfelelő gyártását. Ezek az eljárások vagy nem tették lehetővé a nagy sorozatú, előnyös önköltségű gyártást, vagy a gyártott kerekek nem rendelkeztek a felhasználók által megkívánt tulajdonságokkal: szilárdság, ütésállóság, korrózióállóság — különösen azokon a területeken, ahol a hóolvadás meggyorsítására sót használnak —, a karbantartás egyszerűsége (fénytartóság, az új jellegtartás megőrzése), egyszerű kiegyensúlyozhatóság és centírozhatóság, tömlő nélküli gumiabroncsok használata céljából légzáróság, az oldalak olyan méretpontossága, amely biztos szerelhetőséget tesz lehetővé, bármely típusú abroncs lepattanás veszélye nélküli használhatósága.

A találmány szerinti nagy teherbírású járművek egy darabból álló keréktárcsáinak gyártási eljárása különösen jól alkalmazható tömeggyártásra és a gyártott kerekek megfelelnek a felhasználók fentebb részletezett követelményeinek.

A találmány szerinti eljárás lényege, hogy a megmunkáló műveletek során 25 — első lépésben süllyesztékes kovácsolással lapos tárcsaalakot és abból a kerület mentén merőlegesen a keréktárcsa belseje felé nyúló kúpos keresztmetszetű kiszögellést (1) alakítunk ki, — második lépésben ugyancsak süllyesztékes kovácsolással a kiszögellést (1) nagy peremmé (2) nyújtjuk tovább és kialakítjuk az abroncstalp kis peremének nyersalakját (3), — harmadik lépésben ismét süllyesztékes kovácsolással a nagy peremet (2) tovább nyújtjuk és a kis perem nyersalakjából (3) a végleges alakba átvezető átmeneti alakot (4) alakítunk ki, — a nagy peremet (2) sajtolással kúpos alakra tágítjuk, —- a kúpos alakból fémnyomással kialakítjuk a nagy 40 perem végső alakját (14).

Az így gyártott keréktárcsa csak néhány önmagában ismert befejező, végső méretkialakító műveletet követel.

A nagyoló szakasz legfeljebb három, melegen végzett süllyesztékes kovácsolást műveletből áll. 45

Az első süllyesztékes kovácsolást művelet hatására a nyersdarab kerületén az előzőekben ismertetett keréktárcsa tengelyével nagyjából párhuzamos irányban, a keréktárcsa belseje felé irányított kúpszerű keresztmetszetű kiszögellés jön létre.

A második süllyesztékes kovácsolást művelet hatására az előző műveletben ismertetett irányban a kiszögellés megnyúlik és elvékonyodik és kinagyolódik az abroncstalp kis peremének alakja.

A harmadik süllyesztékes kovácsolást művelet hatására a kiszögellés az előző műveletekkel megegyező irányban újból megnyúlik, hogy kinagyolódjon az abroncs nagy peremének alakja és ezenkívül a kis perem alakja is nagyon megközelíti végleges formáját.

Bizonyos esetekben a harmadik művelet során a kö- 60 zépső tárcsa közelében a tárcsa és az abroncstalp peremét támasztó görbült rész találkozási zónájának irányában bizonyos fém-fölösleg beszorulás volt megfigyelhető. A találmány szerinti eljárás célja ennek a hátrányos jellemzőnek megszüntetése is, mégpedig oly módon, hogy a felesleg fémnek meghagyjuk azt a lehetőséget, hogy visszafolyjon a tárcsa központi része, vagyis a tárcsa és az abroncstalp peremeinek csatlakozási zónájával ellentétes irány felé. A felesleg innen azután a befejező for5 gácsoló vagy kivágó megmunkáló műveletek révén lesz eltávolítva.

A fentiek érdekében a második süllyesztékes kovácsolási művelet után rögtön kivágjuk a központi nyílást, vagy a harmadik süllyesztékes kovácsolást művelethez 10 használt matricát úgy alakítjuk ki, hogy legalább egy, a fémfelesleget befogadó üreggel rendelkezzen.

A fenti esetekben a többletfém forgácsoló vagy kivágó műveletekkel lesz eltávolítva.

Az ezt követő megmunkálás a találmány szerint két 15 változatban végezhető:

Első változat:

egymás után az alábbi műveleteket végezzük:

— a harmadik süllyesztékes kovácsolást műveletben megnyújtott kiszögellés tengely irányú, fémnyomásos nyújtása, — az előzőekben megnyújtott rész kiszélesítése sajtolással, — az abroncstalp nagy peremét alkotó, hengerléssel majd sajtolással kiszélesített rész kúpos irányú fémnyomása.

Második változat:

A harmadik süllyesztékes kovácsolási műveletben megnyújtott kiszögellésen az alábbi műveleteket végezzük el:

— az utolsó művelet során megnyújtott rész kiszélesítése sajtolással, — a megnyújtott, majd sajtolt rész kúpos irányú alakítása fémnyomással, amelynek hatására a nagy perem végleges alakját kapja.

A tengely irányú fémnyomás művelete el is hagyható, ebben az esetben a további feldolgozás módjában kell bizonyos módosításokat végrehajtani.

A kúpos és/vagy tengely irányú fémnyomás során a süllyesztékes kovácsolási és a sajtoló műveletekkel kinagyolt keréktárcsa a fémnyomópad tokmánya és ellencsúcsa közé van befogva. Az egyik a tárcsa és az abroncstalp kis peremének külső felületére, a másik a tárcsa és a megnyújtott és/vagy hengerelt és kitágított szakasz belső felületére támaszkodik fel. Ezen műveletek során a görgőt előnyösen a keréktárcsa tengelyének irányában belülről kifelé mozgatjuk. Ez azt eredményezi, hogy a keréktárcsa erősen rányomódik a pad tokmányára, vagyis csak a görgő ellenkező irányú elmozdítása gyakorol jelentősebb feltépődési hatást, ami a nagy munka50 darabok fémnyomásának egyik fő, jól ismert problémája.

A készremunkálás műveletek önmagában ismert sorából áll, amelyek nem jellemzőek a találmány szerinti eljárásra.

Ezek mindenekelőtt:

— a központi furat kivágása, ha ez nem történt meg a második süllyesztékes kovácsolási művelet után, — a tárcsa két oldalának simítása, — a keréktárcsának a jármű tengelyére való felerősítését szolgáló furatok kifúrása, — a szelep átvezető nyílásának, valamint a szomszédos keréktárcsa szelep hozzáférhetőségét biztosító nyílás kifúrása.

Ezenkívül önmagukban ismert hőkezelési eljárások is 65 alkalmazhatók, akár a közbenső műveleteknél, akár a végső állapotban, abból a célból, hogy a fémnek optimális tulajdonságokat biztosítsunk (szilárdsági jellemzők, korrózióállóság).

A találmányt részletesebben a rajz alapján ismertetjük, amelyen a találmány szerinti gyártási eljárás példaként! foganatosítási módjainak egyes gyártási lépései vannak ábrázolva.

A rajzon az 1—3. ábrák az első, második és harmadik süllyesztékes kovácsolás! műveletekkel kialakított nyersdarabok félmetszeti képei, a 4. ábra azon foganatosítási mód szerint kialakított közbenső keréktárcsa alak félmetszeti képe, ahol a központi nyílás kivágását a második és harmadik süllyesztékes kovácsolást művelet között végezzük, az 5. ábra azon foganatosítási mód szerint kialakított közbenső keréktárcsa alak félmetszetí képe, ahol a harmadik süllyesztékes kovácsolás! műveletet két, a fémfelesleg befogadására alkalmas üreget tartalmazó matricával végezzük, a 6—8. ábrák a további megmunkálás első változata szerinti kialakítási lépéseket ábrázolják félmetszeti képben, a 9. ábra a harmadik süllyesztékes kovácsolási művelet egy másik foganatosítási módja szerint kialakított közbenső keréktárcsa alak félmetszeti képe, a 10—11. ábrák a további megmunkálás második változata szerinti gyártási lépéseket ábrázolják félmetszeti képben, a 12. ábra kettős perem kúpos irányú, fémnyomással történő kialakítását ábrázolja félmetszeti képben, a 13—14. ábrák a második kialakítási változat esetén szükséges készremunkálási műveletek helyeit tüntetik fel félmetszeti képben.

A rajz 1. ábráján látható az első süllyesztékes kovácsolási művelettel előállított 1 kiszögellés alakja. A szaggatott vonalakkal jelzett abc alak jelzi a korong alakú kiinduló nyersdarabot. A kiszögellés AB főtengelye nagyjából merőleges a tárcsa CD síkjára.

A süllyesztékes kovácsolás melegen történik. Alumínium—szilícium—magnézium ötvözetcsaládba tartozó alumíniumötvözetek, így például a 6061 jelű ötvözet esetében 475 °C hőmérséklet a megfelelő. Ennek az ötvözetnek az átlagos összetétele a következő:

— alumínium bázis, — szilícium: 0,60%, — magnézium: 1%, — vas «= 0,50%, — cink -=0,25%, — réz: 0,30%, — króm: 0,25%, — nikkel -= 0,05%.

A kovácsoló szerszám hőmérséklete körülbelül 400 °C. A 2. ábrán látható, hogy a második süllyesztékes kovácsolási művelet az 1 kiszögellést 2 nagy peremmé nyújtja és az abroncstalp kis peremének 3 nyersalakja is megjelenik.

A 3. ábrán a harmadik süllyesztékes kovácsolási művelet révén kialakított alak látható. A művelet hatására a 2 nagy perem újból megnyúlik és az abroncstalp peremének 3 nyersalakja végső formáját megközelítő 4 átmeneti alakot vesz fel.

E művelet során fennáll annak a veszélye, hogy 5 tárcsa fémanyagának egy része 6 zóna irányába folyjon és ott az anyag ráncokat alkosson. Ha 7 központi nyílás kivágását a második és a harmadik süllyesztékes kovácsolási művelet között végezzük a felesleges fém a nyílás 8 belső peremének irányába mozdulhat el, ahonnan a végső megmunkálás során eltávolítható.

Az 5. ábrán látható másik foganatosítási mód szerint lehetséges az, hogy a központi tárcsát nem vágjuk ki, hanem a harmadik süllyesztékes kovácsolási művelethez használt matricában legalább egy, 9 üreget képezünk ki, amelyben a fémfelesleg el tud helyezkedni. Ez a fémfelesleg szintén a végső megmunkálás során lesz eltávolít va.

A 6. ábrán a tengely irányú fémnyomó művelet van ábrázolva (amely a további megmunkálás első változatának egy lépése). Lényeges körülmény az, hogy 10 görgő a csúcs irányában mozog miközben a munkadarabot a belsejében elhelyezett 11 tokmánynak nyomja. Hagyományos eljárások során eddig a görgőt mindkét irányban mozgatták. Ennek eredményeképpen a szakemberek által jól ismert, komoly problémák merültek fel, mivel ha a görgőt a csúccsal ellentétes irányban mozgatják a görgő a munkadarabot le akarja húzni a tokmányról.

A fémnyomó művelet során ezenkívül 13 kis peremet is kialakíthatunk.

A 7. ábra 12 megnyújtott rész sajtolással történő kitágítását mutatja. Ily módon alakítjuk ki a nagy perem helyzetét.

A 8. ábrán a nagy perem 14 végső alakjának kúpos irányú fémnyomással végzett kialakítási fázisa látható. A 10 görgőt a fentebb kifejtett szempontok miatt kizárólag a csúcs irányába mozgatjuk. A művelet során a

6. ábrán ábrázoltakhoz hasonlóan a keréktárcsa 11 tárcsa és 15 ellencsúcs közé van fogva.

A 9. ábrán a harmadik süllyesztékes kovácsolási művelet egy másik foganatosítási módja látható. Ez abban különbözik a 3. ábrán bemutatott művelettől, hogy a 2 alakot jobban megnyújtjuk, így a hengeres irányú fémnyomás művelete elhagyható és közvetlenül a 10. ábrán látható sajtoló műveletet végezhetjük. A művelet során a 2 nagy perem 12 alakra tágul fel.

A következő művelet all. ábrán bemutatott kúpos irányú fémnyomás lényegében nem különbözik a 8. ábra szerinti művelettől.

Egy másik foganatosítási mód szerint a fémnyomó műveletet kezdhetjük a 13 kis perem legvégénél is, így biztosítva ennek végső kialakítását. E művelet során 16 domborulatot alakítunk ki. A 16 domborulat kialakításának célja, hogy olyan esetekben megakadályozza a gumiabroncs hirtelen leválását, amikor a jármű kellően nem felfújt vagy gumidefekt következtében leeresztett kerekekkel, illetve más kedvezőtlen körülmények között halad. Ha a járműnek igen kedvezőtlen körülmények között kell közlekednie (maximális terhelés, igen rossz útviszonyok) előnyös lehet, ha az abroncsleválás veszélyét teljesen kiküszöböljük és a keréktárcsát kettős domborulattal látjuk el, amelyek közül az egyik a kis peremen, a másik pedig a nagy peremen van.

A 12. ábrán a 16 és 17 domborulatok a 13 kis illetve 14 nagy peremen történő fémnyomásos kialakítása látható.

Ehhez csak a fémnyomó sablont kell megfelelően kialakítani. Megfigyelhető volt az is, hogy a második domborulat kialakítása a fémnyomás műveletét könynyebbé tette és azon a területen a ráncok kialakulásának az elkerülése is egyszerűbbé vált.

A 12. ábrán látható 7 központi nyílás a második süly lyesztékes kovácsolási művelet után lett kivágva, de nyilvánvaló, hogy a kettős domborulat akkor is kialakítható, ha a központi nyílás még nincs kivágva.

A 13. ábrán vastagon kihúzott vonallal az első kialakítási változat esetén szükséges készremunkálási műveletek helyei láthatók, míg a 14. ábrán a második változat esetén szükséges megmunkálási helyek vannak feltüntetve. Megfigyelhető, hogy az utóbbi esetben kevesebb készremunkálási műveletre van szükség.

Általában a készremunkálás során a következő műveleteket végezzük: a tárcsa két 18 és 19 oldalának simítása, a keréktárcsát a jármű tengelyére felerősítő csavarok 20 furatainak kialakítása, a szomszédos keréktárcsa szelep hozzáférhetőségét biztosító 21 nyílás kialakítása, 22 szelepátvezetés kialakítása, 23 abroncsnyak, 24 gallérok, 25 végrészek és a központi nyílás 8 belső pereme teljes vagy részleges készre munkálása.

A találmányt a továbbiakban egy példakénti foganatosítási mód kapcsán ismertetjük.

Egy 300 mm átmérőjű, 205 mm vastagságú tárcsát, amelynek anyaga ASG/6061 jelű ötvözet:

— alumínium alap, — Si: 0,60%, — Mg: 1%, — Fe: <0,50%, — Zn: <0,25%, — Cu: 0,30%, — Cr :0,25%, — Ni: <0,05% alakítunk át az első változatnak megfelelő műveletek sorozatával, vagyis — az 1. ábrának megfelelő első süllyesztékes kovácsolási művelettel 20 0001 maximális teljesítményű sajtón, 475 °C hőmérsékleten, — a 2. ábrának megfelelő második süllyesztékes kovácsolási művelettel, az előző művelettel megegyező körülmények között, — a 3. ábrának megfelelő harmadik süllyesztékes kovácsolási művelettel, az előző művelettel megegyező körülmények között, — a nagy perem kialakítása a 6. ábra szerinti tengely irányú fémnyomással, — a 7. ábra szerinti sajtolással, — a 8. ábra szerinti kúpos irányú fémnyomással.

A készremunkálás a 13. ábra szerint történik. Az így nyert 22,5—7,5 méretű keréktárcsa (25,4mm-es inchmértékben mérve, amint az keréktárcsáknál szokásos, vagyis 57—19 cm) szabványos 11—225 méretű gumiabroncsok felszerelésére lett tervezve.

A keréktárcsa súlya 23 kg, vagyis hozzávetőleg fele a hagyományos (acélból hidegen hajlított és hegesztett) kivitelű keréktárcsák súlyának. így az ilyen típusú keréktárcsákkal felszerelt pótkocsis járműnél a súlymegtakarítás elérheti a 300—400kg-ot. Az alumínium, illetve ötvözeteinek magas hővezetési tényezője megkönnyíti a fékrendszerből származó hő elvezetését. így a gumiabroncsok és a tömlők élettartama szempontjából rendkívül káros helyi túlmelegedések elkerülhetők. Ezenkívül a keréktárcsák könnyítése a kisebb nem felfüggesztett súly révén bizonyos mértékig javítja a jármű tulajdonságait és a fékezést a forgó tömegek fékezés során hővé alakuló kinetikai energiájának csökkentése révén hatékonyabbá teszi.

A találmány szerinti eljáráshoz minden olyan fémotvözet alkalmazható, amely süllyesztékes kovácsolás sál és fémnyomással alakítható, és a nagy teherbírású gépjárművek keréktárcsáinak megfelelő mechanikai tulajdonságokkal rendelkezik.

Claims (8)

1. Szabadalmi igénypontok

   1. Eljárás gépjárművek, különösen nagy teherbírású gépjárművek egy darabból álló, gumiabroncs és különösen tömlő nélküli gumiabroncs felszerelésére alkalmas, fém keréktárcsáinak gyártására, amikor is a keréktárcsán tárcsarészt és abroncstalpat különböztetünk meg, amelynél hengeres tárcsa alakú nyers darabból indulunk ki és ezt egymást követő süllyesztékes kovácsoló, sajtoló, fémnyomó, forgácsoló és kivágó műveletekkel munkálunk meg, azzal jellemezve, hogy a megmunkáló műveletek során — első lépésben süllyesztékes kovácsolással lapos tárcsaalakot és abból a kerület mentén merőlegesen a keréktárcsa belseje felé nyúló kúpos keresztmetszetű kiszögellést (1) alakítunk ki, — második lépésben ugyancsak süllyesztékes kovácsolással a kiszögellést (1) nagy peremmé (2) nyújtjuk tovább és kialakítjuk az abroncstalp kis peremének nyersalakját (3), — harmadik lépésben ismét süllyesztékes kovácsolással a nagy peremet (2) tovább nyújtjuk és a kis perem nyersalakjából (3) a végleges alakba átvezető átmeneti alakot (4) alakítunk ki, — a nagy peremet (2) sajtolással kúpos alakra tágítjuk, — a kúpos alakból fémnyomással kialakítjuk a nagy perem végső alakját (14). (Elsőbbsége: 1975. IV. 9.)
2. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a harmadik süllyesztékes kovácsolási lépés után, és a nagy perem kúpos alakra tágítása előtt a nagy peremet fémnyomással a keréktárcsa belseje felé, a kerék tengelyével párhuzamosan tovább nyújtjuk. (Elsőbbsége: 1975. IV. 9.)
3. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a kúpos és/vagy tengely irányú fémnyomás során a keréktárcsát pad tokmánya és ellencsúcsa közé fogjuk be, és fémnyomó görgőt (10) mozgatunk a keréktárcsa tengelyének irányában belülről kifelé, miközben a görgővel (10) a keréktárcsát a pad tokmányának nyomjuk. (Elsőbbsége 1975. IV. 9.)
4. 4. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a központi nyílás kivágását a második süllyesztékes kovácsolási művelet után és a harmadik süllyesztékes kovácsolási művelet előtt végezzük. (Elsőbbsége: 1975. XII. 3.)
5. 5. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a harmadik süllyesztékes kovácsolási lépéshez használt szerszámban legalább egy üreget (9) képezünk ki, amely a központi tárcsarészből származó többletfémet fogadja be. (Elsőbbsége: 1975. XII. 3.)
6. 6. Az 1—5. igénypontok bármelyike szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a tengely irányú fémnyomás során a görgőt (10) a kis perem végéről indítjuk oly módon, hogy a tárcsa és az abroncstalp összeilleszkedési zónájának közelében domborulatot (16) alakítunk ki. (Elsőbbsége: 1975. IV. 9.)
7. 7. Az 1—5. igénypontok bármelyike szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a kúpos irányú fémnyomó művelet során a kis peremen a tárcsa és az abroncstalp illeszkedési zónájának közelében domborulatot (16) alakítunk ki. (Elsőbbsége: 1975. IV. 9.) 5
8. 8. Az 1—5. igénypontok bármelyike szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a kúpos irányú görgős folyatási művelet során az abroncstalp kis és nagy peremén egy-egy domborulatot (16, 17) alakítunk ki. (Elsőbbsége: 1975. XII. 3.)