HU176108B - Eljárás hőszigetelő fényáteresztő tábla előállítására, különösen nyílászáró szerkezetekhez - Google Patents

Description

A találmány hőszigetelő fényáteresztő tábla előállítására szolgáló eljárásra vonatkozik, amely elsősorban nyílászáró szerkezetekhez, azok között is különösen műanyag ablakokhoz alkalmazható.

Az építőiparban elterjedten alkalmaznak hőszigetelő üvegtáblákat. Ezek két, távközzel, lényegében légmentesen egymáshoz kapcsolt üveglapból álló szerkezetek, amelyek hőszigetelő képességét az üveglapok közötti rést kitöltő gáznemű anyag, elsősorban levegő biztosítja. Az utóbbi években rohamosan terjedő műanyag ablakokban csak hőszigetelő üveget lehet alkalmazni, ami egyre nagyobb mennyiségű, és kiváló minőségű hőszigetelt üveget igényel.

Jelenleg a hőszigetelő üvegtáblák két alapvető típusa ismeretes: a forrasztásos technológiával készült üvegtáblák (pl. a ,,Hungaropán”-üveg); valamint a ragasztásos eljárással készült üvegtáblák.

A forrasztásos technológiával gyártott üvegtáblák hátránya, hogy költségesek, nagy beruházási igényük miatt előállításuk csak üveggyárakban történhet. A méretek változtatása igen körülményes, gyors méretmódosítási igény kielégítése pedig úgyszólván lehetetlen. További súlyos hátrányt jelent, hogy a forrasztott üvegtáblák merevek, a legcsekélyebb deformáció viselésére sem képesek a gyártás során keletkezett feszültségek miatt, így — különösen a nagyobb méretű táblák — sérülékenyek.

A ragasztásos technológiánál az üveglapok közé a távtartókat felmelegített butilkaucsuk-alapú ragasztókkal rögzítik, a légmentes, szigeteléshez pedig kétkompo nensű tömítőmasszát használnak. E megoldás hátrányai az alábbiakban foglalhatók össze:

A butilkaucsuk-alapú ragasztó felmelegítése, keverése körülményes, eszköz- és időigényes, a felhordás hosszadalmas, az anyagveszteség meglehetősen nagy. A kétkomponensű tömítőmasszát a helyszínen kell kimérni és összekeverni, s az összekevert anyagot két-három órán belül fel kell használni, mivel a megkevert, de be nem dolgozott anyag mintegy négyóra elteltével már nem használható. Az anyagveszteség ezért nagyon magas. A tömítőmassza minősége — következésképpen a szigetelés minősége — igen nagy mértékben függ a komponensek kimérésének pontosságától, az összekeverés módjától, valamint az összekeveréstől számított felhasználási időponttól („fazékidő”), így a ragasztott üvegtáblák minőségében nagy eltérések mutatkoznak, mivel csak az előírt paraméterek pontos betartása biztosítana egyenletes és jó minőséget, amire a gyákorlátban általában nincs lehetőség. További problémát okoz, hogy a butilkaucsuk-alapú ragasztók alacsony hőmérsékleten ridegek, a hőmérséklet-ingadozásra érzékenyek, élettartamuk legfeljebb 10—15 évre garantálható. Az egész technológia túlságosan munka-, idő- és költségigényes: a tömítőmassza komponenseit — amint erre utaltunk — gondosan kell kimérni, homogenizálni; a melegítést igen gondosan kell végrehajtani. Ehhez mérlegre, keverőberendezésre, fűtőtestre van szükség, s természetesen sok időre.

A találmány feladata, hogy a jelenleg ismert ragasztásos technológia hátrányait kiküszöbölő olyan eljárást szolgáltasson, amely minimális munka-, eszköz-, idő- és anyagráfordítással a jelenleg ismert hőszigetelő üvegtáblák minőségénél jobb minőségű hőszigetelt üvegtáblákat eredményez.

A találmány azon a felismerésen alapszik, hogy megfelelően megválasztott egykomponensű, hidegen polimerizálódó ragasztóval — konkréten acetoxi-szilán alapú ragasztó-tömítőanyagokkal — mind az üvegtáblák rögzítése, mind a tömítés kialakítása egyszerűen és magas műszaki színvonalon biztosítható, mivel az ilyen anyagok a levegő nedvességének hatására polimerizálódva mintegy „önzáró” folyamat során biztosítanak tökéletes hő- és nedvességszigetelést, emellett légzáró tubusokban kerülnek forgalomba, nem öregszenek, fizikai tulajdonságaikat a hőmérséklet ingadozás nem befolyásolja, tehát meglepő módon kiválóan alkalmasak a tálálmány szerinti feladat megoldására.

E felismerés alapján a kitűzött feladatot a találmány értelmében olyan eljárás segítségével oldottuk meg, amelynél legalább két üveglapot távtartó közbeiktatásával ragasztás útján egymáshoz erősítünk, s az üveglapok közötti tere(ke)t tömítjük, és amelynek az a lényege, hogy az üveglapok és távtartóik) összeragasztásához, valamint az üveglapok közötti tér vagy terek tömítésének kialakításához hidegen pohmerizálódó, egykomponenses acetoxi-szilán alapú tömítő-ragasztóanyagot használunk. Egy előnyös találmányi ismérv szerint az üveglapok és távtartó(k) összeragasztásához, valamint a tömítés kialakításához azonos anyagot, célszerűen szilikonkaucsukot használunk.

A találmányhoz az alábbi előnyös hatások fűződnek: a jelenleg alkalmazott kétféle anyag: a tömítéshez használt kétkomponenses, kimérendő, homogenizálandó és fdrnelegítendő, a felmelegítéstől számított legfeljebb

2—3 órás időtartamon belül felhasználható tömltomassza helyett a találmány értelmében egyetlen, egyfcomponenses, a levegő nedvességének hatására hidegen polimerizálódő anyaggal hajtjuk végre a távtartó és üveglapok összeragasztását, s a távtartó és üvegtáblák által közbezárt tér légzáró tömítését. Az egykomponenses, acetoxi-szilán alapú tömítő-ragasztóanyagok, például abutilkaucsuk,légmentesen zárt tubusokban kerülnek forgalomba, gyakorlatilag korlátlan ideig tárolhatók, tehát a tubusból csak az adott esetben mindenkor szükséges mennyiségű anyagot kell kinyomni, anyagveszteség tehát úgyszólván nincs. Mivel a felhasznált anyag minősége nem függ a keverési, melegítési és felhasználási idő-paraméterektől, a találmány értelmében felhasznált anyaggal azonos, kifogástalan minőségű tömítést (szigetelést) lehet biztosítani. Mivel az acetoxi-szilán alapú tömítő-ragasztóanyagok a levegőnedvesség hatására polimerizálódnak, a lég- és nedvességmentes tömítés a lehető legtökéletesebben, mintegy önelzáró folyamatként következik be. Járulékos előnyként jelentkezik, hogy az anyag a kötéséhez szükséges nedvesség egy részét a távtartó és üveglapok közötti zárt térből vonja el, tehát e tér levegőjének nedvességtartalmát csökkenti, ami viszont növeli a hőszigetelés hatékonyságát. Az acetoxi-szilán alapú tömítő-ragasztóanyagok ·— így a szilikonkaucsuk is — nagyszilárdságú, rugalmas .kötést biztosítanak, aminek eredményeként nagyméretű táblák is a legcsekélyebb károsodás nélkül képesek elviselni a szállítás és beszerelés során fellépő deformációkat és feszültségeket. Az acetoxi-szilán alapú tömítő-ragasztóanyíigok gyakorlatilag nem öregszenek, a hőmérsékletingadozásra nem érzékenyek (—50 °C és + 150 °C között fizikai tulajdonságaik nem változnak), így garanciális idejük 15—20 év, szemben a jelenlegi technológiával készült ragasztások és tömítések 10—15 éves garanciális idejével.

A találmány szerinti eljárás tehát a jelenleg ismertnél ugrásszerűen magasabb színvonalú műszaki megoldást eredményez, másrészt a technológia lényegesen egyszerűbb, mivel egy sor művelet — komponensek kimérése, megfelelő homogenizálás, melegítés—elmarad, valamint több eszköz — mérleg, keverőberendezés, fűtőtest — feleslegessé válik. E tényezőkből következően a találmány szerinti technológia idő- és élőmunkaigénye is lényegesen kisebb a jelenleg alkalmazott technológia ilyen paramétereinél (pl. a keverési és kimérési idő elmarad), vagyis a találmány, szerinti eljárás kiemelkedően gazdaságos.

A találmányt a továbbiakban a csatolt rajzok alapján ismertetjük részletesen, amelyek az eljárási lépéseket szemléltetik.

A rajzokon az 1. ábra felülnézetberi mutat egy üveglapot, amelyen a távtartóhoz rögzítésére szolgáló ragasztóanyag egy része fel van hordva;

a 2. ábra az 1. ábra szerinti üveglap oldalnézete; a 3. ábra az 1. ábra szerinti üveglapot abban a helyzetben mutatja, amelyben két távtartó-rész az üveglapra már fel van ragasztva és egymáshoz van illesztve; a 4. ábra a 3. ábra szeripti üveglap oldalnézete; az 5. ábra az 1. ábra szerinti üveglapot a távtartóval ellátva abbán a munkafázisban mutatja, amikor a második üveglap rögzítéséhez szükséges ragasztóanyag felhordása történik a távtartóra;

a 6. ábra az 5. ábra szerinti üveglap oldalnézete; a 7. ábra két, távtartóval elválasztott, arra felragasztott üvegtáblát mutat felülnézetben, ideiglenes sarokrögzítéssel;

a 8. ábra a 7. ábra szerinti üvegtábla oldalnézete; a 9. ábra a 7. és 8. ábra szerinti üvegtábla tömítési műveletét szemlélteti a 10. ábrán bejelölt A—A vonal mentén vett keresztmetszetben;

a 10. ábra a 9. ábra szerinti üvegtáblát oldalnézetben szemlélteti;

all. ábra a 9. és 10. ábra szerinti üvegtáblát abban a fázisban mutatja, amikor peremeit öntapadó fóliával zárjuk le;

a 12. ábra all. ábra szerinti üvegtábla oldalnézete; a 13. ábra all. ábrán bejelölt B—B vonal mentén vett metszetet nagyobb méretarányban tünteti fel.

Az 1 és 2 üveglapokat (1. és 8. ábra) sablonban vágjuk méretre, ugyanúgy, mint a 3 távtartó 3a—3c elemeit (3—8. ábrák). Mind az üveglapokat, mind a távtartóelemeket méretre vágás után tisztítjuk; az általában műanyagból készült távtartót zsírtalanítjuk. A zsírtalanításhoz szerves oldószeres anyagot (benzin, aceton, denaturált szesz, triklóretiíén, perklóretilén stb.) használhatunk.

A létesítendő üvegtábla szerkezete a 13. ábrán látható jól: a 3 távtartó derékszögű négyszög-alakú, üreges, műanyagból készült TÚd, amelynek az 1 és 2 üveglapok közötti zárt, száraz levegőt tartalmazó 5 térrel szomszé'dos falában 6 nyílások vannak. A. 3 távtartó belső terét — a 3a-^-3d távtartóelemek tiszti tá^a és zslrtalánítása után — higrot&kópos tnl&jtíopjsáiü 11 púiMekötó ányag'ga?%öítjiŐi^!njeg. EZáz’ahyag péÍdáÚl ázűB;aéóÍ lehet, s ez biztosítja a levegő száraz állapotát a közbezárt 5 térben.

A következő lépésben a vízszintes helyzetű 1 üveglap egyik felületére abban a vonalban, ahova a 3 távtartó kerül, keskeny 7 ragasztóanyag-sávot hordunk fel; e műveletet az 1. és 2. ábrák szemléltetik. A 7 ragasztóanyag-sáv külső szélének a távolságát az 1 üveglap szélétől kb. 5 mm-re célszerű választani. Ez azt jelenti, hogy a 3 távtartó külső széles, mintegy 5 mm-re húzódik az 1 üvegtábla szélétől. A találmány értelmében egykomponenses, hidegen polimerizálódó, acetoxi-szilán alapú ragasztót, célszerűen szilikonkaucsukot használunk, amely a kereskedelmi forgalomban tubusokban kapható.

A 3. és 4. ábrák szemléltetik azt az eljárási műveletet, amikor az 1 üveglapra felhordott körbenfutó 7 ragasztóanyag-sávra helyezzük el a 3a—3d távtartóelemeket, amelyeket ferdén levágott 8 végeikkel egymáshoz illesztünk. Az illeszkedő 8 végeket a már alkalmazott ragasztóanyaggal az illesztést megelőzően bekenjük, ami ideiglenes légmentesítést is biztosít.

Az 5. és 6. ábrák szerinti fázisban az 1 üveglapra előzőleg felragasztott 3 távtartó felső felületére újabb 9 ragasztóanyag-sávot hordunk fel — amelyhez ugyanolyan ragasztót használunk, mint a 7 sáv esetében —, majd a 2 üvegtáblát a 9 ragasztóanyag-sávra helyezve — s úgy illesztve, hogy pontosan fedésbe kerüljön az alsó 1 üveglappal — létrehozzuk a kapcsolatot az 1 és 2 üveglapok között a 3 távtartó közvetítésével. A 7, 9 ragasztóanyag-sávok kötésének idejére ideiglenes 10 sarokrögzítő idomokkal biztosítjuk az 1, 2 üveglapok előírt helyzetét.

A 7 és 9 ragasztóanyag-sávok rétegvastagsága kb. 0,5 mm lehet; a rétegvastagság egyenletességére és hézagmentességére gondot kell fordítani.

Mintegy húsz perces kötési idő elteltével a végleges tömítési műveletet — vagyis az 1 és 2 üveglapok közötti 5 tér lényegében légzáró tömítését az atmoszférával szemben — bármikor végrehajthatjuk; e műveletet a 9. és 10. ábrák szemléltetik. Amint korábban már említettük, a 3 távtartó az 1, 2 üveglapok peremétől befelé a távközzel (1., 2. és 9., 10., valamint 13. ábra) húzódik, így az üvegtábla peremei mentén körbenfutó 12 vályú képződik (1., 8. és 9. ábrákat). Ezt a 12 vályút, vagy annak egy részét töltjük ki 13 tömítőmasszával, amelynek anyaga ugyancsak egykomponenses acetoxi-szilán alapú, hidegen polimerizálódó tömítő-ragasztóanyag célszerűen szilikon-kaucsuk, tehát azonos lehet azzal az anyaggal, amellyel az üvegtáblákat a távtartóhoz ragasztottuk. A 12 vályút — amelynek példaként! mélysége 5 mm — nem kell feltétlenül teljes mélységében 13 tömítőmasszával kitölteni, elég pl. 3 mm vastag, megszakítatlan, kihagyásmentes réteget juttatni az 1, 2 üveglapoknak a 3 távtartón kifelé túlnyúló peremei közé, s az anyag felületét nedves, célszerűen szappanos-vizes hézaglapátkával elsimítani. A 13 tömítés vastagsága egyébként 3—5 mm között lehet.

A 11. és 12. ábrákon a keretezés! műveletet szemléltettük, amelyre a 13 tömítőmassza hidegen polimerizálódását követően kerülhet sor; ez a folyamat mintegy 1 órát vesz igénybe. A keretezéshez célszerűen 14 öntapadó alumíniumfóliát használunk, amelyet szalagalakban az üvegtábla peremeire illesztünk (1., 11. és 12. ábrák alsó részét), majd azon áthajtva a 13 tömítőmasszát tartalmazó 12 vályút kívülről lezárjuk (1., í 1. és 12. ábra felső részét).

A találmány szerinti eljárással készült hőszigetelő üvegtáblának a 12. ábrán bejelölt B—B vonal mentén vett keresztmetszete a 13. ábrán látható jól.

A találmány természetesen nem korlátozódik az eljárásnak a mellékelt rajzok alapján fentiekben ismertetett foganatosítási módjára, hanem az igénypontok által definiált oltalmi körön belül számos módon megvalósítható; felcserélhető pl. a ragasztási lépések sorrendje (a távtartóra vihető fel az első ragasztóréteg, s arra illeszthető az első üveglap), növelhető az üveglapok száma, változhat a távtartó szerkezete stb.

Claims (10)

1. Eljárás hőszigetelő fényáteresztő tábla előállítására, különösen nyílászáró szerkezetekhez, amely eljárás során legalább két üveglapot távtartó közbeiktatásával ragasztás útján egymáshoz erősítünk, s az üveglapok közötti tere(ke)t tömbjük, azzal jellemezve, hogy az üveglapok (1, 2) és távtartóik) (3) összeragasztásához, valamint az üveglapok (1, 2) közötti tér (5) vagy terek tömítésének (13) kialakításához hidegen polimerizálódó, egykomponenses acetoxi-szilán alapú tömítő-ragasztóanyagot használunk.

2. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy az üveglapok (1, 2) és távtartó^) (3) összeragasztásához, valamint a tömítés (13) kialakításához azonos anyagot, célszerűen szilikonkaucsukot használunk.

3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a tömítést (13) az üveglapok (1, 2) peremmenti sávjai, és az üveglapok (1, 2) közötti távtartó (3) által határolt vályúba (12) az üvegtábla kerületmenti tartományában megszakítatlanul körbenfutó rétegként alakítjuk ki.

4. Az 1—3. igénypontok bármelyike szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a tömítés (13) kialakítása után az üvegtáblát öntapadó fóliával, célszerűen öntapadó alumíniumfóliával (14) keretezzük.

5. Az 1—4. igénypontok bármelyike szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy távtartóként (3) a távtartó (3) és üveglapok (1, 2) által határolt zárt térrel (5) nyílásokon (6) át kapcsolatban álló üreges rudakból (3a—3d) összeállított szerkezetet használunk, s az üregbe higroszkopikus tulajdonságú páralekötő anyagot (11), célszerűen szilikagélt helyezünk.

6. A 3—5. igénypontok bármelyike szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a tömítést (13) oly módon alakítjuk ki, hogy mintegy 2—5 mm, előnyösen 3 mm vastag rétegben juttatjuk a —· célszerűen mintegy 5 mm mélységű (a) — vályúban (12) az acetoxi-szilán alapú tömítő-ragasztóanyagot, amelynek felületét nedves — célszerűen szappanos-vizes — hézaglapátkával elsimítjuk.

7. Az 1—6. igénypontok bármelyike szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a távtartót (3) és az üveglapokat (1, 2) mintegy 0,5 mm vastag acetoxi-szilán alapú ragasztóanyaggal ragasztjuk össze.

8. Az 5—7. igénypontok bármelyike szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a távtartót (3) ferdén levágott végű (8) rúdrészekből (3a—3d) oly módon állítjuk össze, hogy e rúdvégeket (8) is acetoxi-szilán alapú ragasztóanyaggal összeragasztjuk.

9. Az 1—8. igénypontok bármelyike szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy egy méretre vágott és tisztított üveglapot (1) vízszintes helyzetben rögzítünk, peremeitől befelé távközzel (a) acetoxi-szilán alapú ragasztóanyag-sávot (7) hordunk fel, e ragasztóanyag sávra (7) illesztjük a távtartó (3) méretre vágott, célszerűen tisztított és zsírtalanított elemeit (3a—3d); a távtartó (3) felső felületére második ragasztóanyag-sávot (9) hordunk fel, majd a távtartóra (3) második — az elsővel azonos méretű — tisztított üveglapot (2) helyezünk fel, az első üveglappal (1) fedésben; a ragasztóanyag5 sávok (7, 9) polimerizálódása, célszerűen mintegy húsz perc eltelte után kialakítjuk a tábla peremmenti vályújában (12) a tömítést (13); majd a tömítőanyag polimerizálódását követően, célszerűen mintegy 1,0 óra eltelte után öntapadó alumíniumfóliával (14) az üvegtáblát

10 keretezzük.