HU228162B1 - Kapcsolóegység külsõ csontrögzítõkhöz - Google Patents

Description

A találmány tárgya kapcsolóegység külső csonúögzitőkhöz. amely a rögzítendő csontba beerőshheíő nyársakhoz csatlakozó egyik befogószwet, a nyársakat egymással összekötő egy vagy több rúdhoz csatlakozó másik befogószervet. valamint .az egyik befogószerv és a másik befogószerv között elhelyezkedő legalább egy betéttestet, tartalmaz, az egyik befogószerv a nyárs külső felületének legalább egy részét körülfogó egyik fogadó fészekkel, a másik befogószerv a rád külső felületének legalább egy részét körülfogó másik fogadó fészekkel, míg legalább egy betéttest a nyárssal érintkező egyik nyomófelülettel és/vagy a rúddal érintkező másik nyomófelülettel rendelkezik, az egyik befogószerv,. a másik befogószerv és· a betéítest(ek) pedig szorítószerkezet segítségével van egyetlen egységgé összefogva.

A törött csontdarabok rögzítésének egyik módiakén! a külső csonírögzítő eszközöket alkalmazzák. .Ezek lényege, hogy a csont töröd, részeibe nyársakat csavarnak be, majd ezen nyársakat rudak segítségével erősítik egymáshoz úgy, hogy az egyes nyársakat és a rudakat kapcsolóegységek útján kötik össze. A kapcsolóegységekkel szemben támasztott alapvető követelmény, hogy egyszerűen kezelhető legyen, és biztonságos rögzítést tegyen lehetővé a nyársak és· rudak között

Az US 2004/0243126, számú közrebocsátás! hatban szereplő kialakítás felépítése egyszerű ugyan, de a lényegében egy ponton érintkező nyárs és rúd rögzítése nem biztonságos., A két alkatrész nagyobb erőhatás esetében elfordulhat elcsúszhat, ami a további sérülés forrása lehet

Az EP 806.185 számú és az EP 1.522.206. számú közzétételi iratból viszont olyan kapcsolóegységek ismerhetők meg, amelyeknél a nyárs és· a rád összekapcsolódása biztonságosan megoldott.

A konstrukciók hátránya azonban, hogy a nyárs és a rúd rögzítésére szolgáló kapcsolóegységek számos olyan alkatrészből épülnek föl, amelyek előállítása költséges technológiát igényel, a szerkezeti elemek összeszerelése, és a kapcsolóegység pontos rögzítése pedig viszonylag nehezen oldható meg, * * * * e * * * ~~~ ··♦ *

Ugyancsak a hátrányok között kell említeni, hogy a nyárs és a rúd befogására- szolgáló alkatrészek fokozatmentes elforgatása és a kívánt helyzetben történő megfogása nem valósítható meg maradéktalanul.

A találmány szerinti kialakítással -célunk az ismert megoldások hiányosságainak kíköszöMlése, és olyan kapcsolóegység megalkotása volt, amely egyszerűen és kis költségráfordítással előállítható kis számú alkatrészből áll, és így könnyen fölépíthető, valamint a nyárs és a rúd egymáshoz viszonyított tetszőleges helyzetben rögzíthető, a rögzítés pedig még nagyobb erőhatás- esetében is valóban elmozdulás-mentes kapcsolatot eredményez.

A találmány szerinti kialakításhoz az a felismerés vezetett, hogy ha a nyársai tartó egyik befogószervet és a rudat tartó másik befogószervet az ismertektől eltérően ezen alkatrészek anyagához választott sajátos anyagjellemzőkkel rendelkező betéttesttel társítjuk, akkor - megfelelő- anyagválasztás -esetén ~ az alkatrészeket összefogó szorítószerkezet alkalmazásával és a befogószervek belső oldalának újszerű kidolgozásával a betéttest helyi maradó alakváltozásának kikényszerítése révén olyan, tetszőleges pozícióban zárt alakzat jön létre, amely a kisszámú és egyszerű alkatrész ellenére könnyen megvalósítható, elmozdulás- és elcsúszás mentes kapcsolatot tesz lehetővé a nyárs és a rúd között.

A kitűzött célnak megfelelően a találmány szerinti kapcsolóegység külső csonirögzttőkhöz, amely a rögzítendő csontba beerósíthetó nyársakhoz csatlakozó egyik befogószervet, a nyársakat egymással összekötő egy vagy több rúdhoz csatlakozó másik befogószerveí, valamim az egyik befogószerv és a másik befogó-szerv között elhelyezkedő legalább egy betéttestet tartalmaz, az. egyik befogöszerv a nyárs külső felületének legalább egy részét körülfogó -egyik fogadó fészekkel, a másik befogószerv a rúd. külső felületének, legalább egy részét körülfogó másik, fogadó fészekkel, míg legalább- egy betéttest a nyárssal érintkező egyik nyomófelülettel és/vagy a rúddal érintkező másik nyornőtélülettel rendelkezik, az egyik befogószerv, a másik befogószerv és- a feetéttest{ek) pedig szorítószerkezet segítségével van egyetlen egységgé összefogva, - oly módon van kialakítva, hogy a betéttest egyik nyomófelületének nyomószílárdsága kisebb, mint a nyárs anyagának nyomószílárdsága és az egyik befogószerv nyomöszilárdsága, továbbá a betéttest másik nyomófelületének nyomószilárdsága kisebb, mint a rúd anyagának nyomőszilárdsága és a másik befogószerv nyomószilárdsága.

A találmány szerinti kapcsolóegység további ismérve lehet, hogy az egyik 'befogószervnek az egyik fogadó fészket hordozó belső oldalán, a betéttest egyik nyomófelületével együttműködő egy vagy több mozgás-gátló idom, pl. kiálló tüske van elhelyezve.

A kapcsolóegység egy lehetséges kialakításánál az egyik befogószerv és a mozgás-gátló idomok legalább egy része egyetlen anyagból van elkészí tve.

A találmány megint eltérő megvalósításánál a másik befegőszervnefc a másik fogadó fészket hordozó belső oldalán a betéttest másik nyomófelületével együttműködő egy vagy több mozgás-gátló idom, pl. kiálló tüske van elhelyezve. A másik befegöszerv és a mozgás-gátló tüskék legalább egy része pedig egyetlen any agból van elkészítve.

A kapcsolóegység szempontjából kedvező lehet, ha a szorítőszerkezet fejrészt és a fejrész folytatásába eső nyakrészt tartalmaz, a nyakrész a fejrésszel ellentétes szabad vége környezetében egyik összekötő szervvel rendelkezik, az egyik összekötő szervhez pedig azzal együttműködő másik őszszekotő szerv van hozzárendelve.

A találmány ismét más kiviteli alakjánál az egyik befogószervnek a szoríiószerkezei nyakrészének átvezetésére alkalmas egyik nyílása, a másik befégószervnek a nyakrész átvezetésére alkalmas másik nyilasa, míg a beteítesínek a nyakrész átvezetésére alkalmas nyílása van, a másik összekötő szerv pedig az egyik befegöszerv egyik nyílásának környezetében van elhelyezve. Az egyik összekötő szerv a nyakrészen elhelyezkedő menet, a másik összekötő szerv pedig az egyik befogószerv egyik nyílásában lévő anyamenet.

A kapcsolóegység egy további változatánál az egyik befogószervnek a szorítószerkezet nyakrészének átvezetésére alkalmas egyik nyílása, a másik befogószervnek. a nyakrész átvezetésére alkalmas másik nyilása, míg a betétesinek a nyakrész átvezetésére alkalmas nyílása van, a másik összekötő szerv pedig a másik befogószerv másik nyílásának környezetében van elhelyezve. Az egyik összekötő szerv a nyakrészen elhelyezkedő menet, a másik összekötő szerv pedig a másik befogószerv másik nyílásában lévő anyamenet.

A találmány megint más kialakításánál a szoriiőszerkezet rugalmas előfsszítő-taggal van kiegészítve, a rugalmas előfeszítö-tag pedig a. szoríiószerkezei és az egyik hefogószerv és/vagy a másik befogószerv köze van. beillesztve.. A rugalmas előfeszhö-tag fémrugó vagy műanyagból, célszerűen gumiból készült gynrö, a rugalmas előfeszítö-tag pedig a szorítószerkezet nyakrészére van ráhúzva.

-4 <- srfcX*

A találmány szerinti kapcsolóegység legfontosabb előnye, hogy az ismertektől eltérő kialakítású és a sajátos kívánalmakra Sgyeiemmel választott anyagú betéttestek használatának köszönhetően az egy kapcsolóegységhez tartozó nyárs és a rád biztonságos, egymáshoz képest csúszás- és elfordulásmentes megfogása egyszerűen, valamint rögzítése kevés számú alkatrészt tartalmazó eszköz segítségével valósítható meg.

További előny, hogy a szerkezeti kialakításnak köszönhetően a kapcsolóegység kezelése a nyárs és a rúd rögzített állapotba történő befogása előtt sem igényel semmiféle speciális segédeszközt, mivel a nyárs és a rúd klesűszásának. veszélye nélkül állítható be az optimális helyzet a befogó-szervek elmozdításával..

Ugyancsak az. előnyök közé kell sorolni, hogy a találmány szerinti kapcsolóegység szerkezeti elemei a tér minden irányában fokozatmentesen kis erőkifejtés mellett forgathatók el, így az operatőr könnyedén képes beállítani a legmegfelelőbb pozíciót a műtét során, anélkül, hogy azzal bármi lyen további káros terhelést közölne a sérült szövetekkel.

Kedvező az is, hogy a kisszámú alkatrész miatt a kapcsolóegység kisebb méretekkel rendelkezik, igy az azonos terhelhetöségü külső rögzítő eszközök közöl a találmány szerinti megoldás kisebb tömege és mérete miatt a beteg számára komfortosabb, ami a mozgást könnyebbé teszi, és így a gyógyulás időtartamát is lerövidíti.

Gazdasági előnynek kell tekinteni továbbá, hogy a kapcsolóegység szerkezeti elemeinek egyszerű gyárthatósága, és a betéttestek anyagválasztása következtében az eszköz kedvező áron állítható elő, ami olyan műtétek esetében Is lehetővé teszi -alkalmazását, amelyeknél ez eddig nem volt megoldható.

A .találmány szerinti kapcsolóegységet a továbbiakban kiviteli példa kapcsán, rajz alapján ismertetjük részletesebben. A rajzon- az

1, ábra a találmány szerinti kapcsolóegység egy shetséges /áltozaíának oldalnézete részben metszethen, a '2. ábra a feetétíest és a másik befogószerv kapcsolódásának részlete- a 3. ábra a betéttest és az egyik befogószerv kapcsolódásának részlete.

Az 1. ábrán az 1 kapcsolóegység -olyan változata látható, amelynél a 4(5 szorítószerkezet egy darab lö egyik befogó-szervet, egy -darab 30 betéttestet, és ugyancsak egy darab 20 másik befogószervet kapcsol össze egymással. Megfegy élhető, hogy ennél a kiviteli alaknál a 40 szorítószerkezet a 41 fejrészből és a 4.1 fejrész folytatását, képező 42 nyakrészből áll. A 42 nyakrésznek a 41 fejrésszel ellentétes 43 szabad vegén pedig a 44 egyik Összekötő szerv található, amely itt megfelelő profilú és menetemelkedése menet, így jelen -példában a 4ő szorítöszerkezet lényegében egy csavar, amelyél a 41 fejrész tövében., -a 42 nyakrészre az 50 rugalmas előfeszítö~-iag van ráhúzva. Az 50 rugalmas eiöfoszhö-tag itt egy gumigyűrű.

Az 1. ábra azt is szemlélteti., hogy a lö egyik befogószerv olyan kemény anyagból, pl. titánból készült hengeres tárcsa, amelynek a. 30 betétest felé néző 12 belső oldalában helyezkedik el a 2 nyárs 2a külső felületéhez igazoldó, azt részben befogadó 1'1 egyik fogadó fészek, A 10 egyik befogószervnek egyébként a 1.3 egyik nyílása van, amelyen, a 40 szorítószerkezet 42 nyakrésze áttolható. A 13 egyik nyílás méretét úgy kell megválasztok hogy a 10 egyik, befogőszerv könnyedén elforgatható legyen a 40 szorítószerkezei 42 nyakrésze körül,

A 20 másik befogószerv - a- lö egyik befogószervhez hasonlóan. - egy hengertáresa, amelynek anyaga színién titán. A 2(5 másik befogószervnek -a 30 betéttest felé néző 22 belső oldalába, pedig a 3 rúd 3a külső felületének méretéhez és alakjához igazodó 21 másik fogadó leszek van bemunká-lva. A 20 másik befogőszerv középső részén található a 23 másik, nyílás, amely a 40 szorítószerkezet 42 nyakrészének 43 szabad végén elhelyezkedő 44 egyik összekötő szervvel együfeműködő 45 másik összekötő szervvel van ellátva, Esetünkben a 45 másik összekötő szerv a. 44 egyik összekötő szerv menetéhez igazodó anyamenet.

A 1(5 egyik befogőszerv és a 20 másik befogőszerv között található 30 betétesi 31 egyik nyomófelülete a 1 (5 egyik befogőszerv 11 egyik fogadó fészkébe beilleszted 2 nyárs 2a külső felületének a 10 egyik befogószerv 12 belső oldalából kiálló részével érintkezik, tni-g a 30 betéttest 3.2 másik nyomófelülete a 2(5 másik befogószerv 21 másik fogadó fészkében nyugvó 3 rúd 3 a külső felületének a 2(5 másik befogőszerv 22 belső oldalából kidomborodó részéhez csatlakozik. Természetesen a 30 betétest is rendelkezik a 40 szőritőszerkezet 42 nyakrészének átvezetésére alkalmas 33 nyílással. A 3(5 betétest egyébként célszerűen lágy ahimfofom, míg a lö egyik befogőszerv és a 20 másik befogőszerv a titán melled lehet rozsdamentes .acélból, más kemény fémből, de éppen szénszálas kofopozit anyagból is. Mindenképpen fontos azonban, hogy a 30 betétesi anyagának nyomószilárd ♦ *

Ζ- **’*»*** * ♦ »*♦ * *♦«« *** sága kisebb legyen, mint a 2 nyárs, a 3 rúd és célszerűen a 10 egyik befogószerv, valamint a 20 másik befogószerv nyornószllárdsága. Ennek azért van jelentősége, mert így a 10 egyik befogószerv, 30 betöltést, 20 másik befogószerv ősszeszorííásánál minden esetben csak a 30 betéttest anyagában jöhet léire maradó alakváltozás, ami a találmány szerinti megoldás lényeges és alapvető eleme.

Azt is meg kell említeni, hogy a 2 nyárs méretei - az orvostechnikában alkalmazottak szerint célszerűen 1-6 mm közé esnek, pk 1,5 mm, 2,5 mm és 5mm, míg a 3 rudak méretei a 2-10 mm tartományban helyezkednek el, pl. 3 mm, 5 mm és 8 mm, így all egyik fogadó fészek és a 21 másik fogadó fészek is ezen méretekhez Igazodó kiképzésű vál va.

Az 1, ábra jól mutatja azt is, hogy az 50 rugalmas el&fcszítö-tag a 40 szorítószerkezet 41 fejrésze és a 10 egyik befogószerv közé van befogva úgy, hogy már -.az 1 kapcsolóegység teljes rögzítése előtt Is rugalmas deformációra van kényszerítve. Ennek következtében az 50 rugalmas előíeszitő-tag nyomást gyakorol a 10 egyik befogószervre, amely azt átvezeti a 3.0 betéttestre is.

Áttérve most a 2. ábrára, azon az szemlélhető, hogy a 30 betétfost .32 másik nyomófelülete és a 2ö másik befogószerv 22 belső oldala hogyan csatlakozik egymáshoz. A 30 betéttest és a 20 másik befogószerv elesüszásmemes, megfelelő összetapadását a .20 másik befogószerv 22 belső oldalából a 30 betéttest 32 másik nyömőfolülete felé kiálló 22a mozgás-gátló idomok szolgálják. A 22 belső oldal 22a mozgás-gátló idomai lehetnek éppen a 22 belső oldal anyagából való, abból kiálló csúcsok, de lehetnek olyan önálló tüskék Is, amelyek a 20 másik befogószerv 22 belső oldalába bemunkált 22b hüvelyekben helyezkednek el.

A 2. ábrán az is jól látható, hogy a 30 betéttest 33 nyílása is meghaladja a 40 szorítószerkezet 42 nyakrészének méretét annak érdekében, hogy azon szabadon eiforoghasson. Ezzel szemben a 20 másik befogószerv a 45 másik összekötő szervnek köszönhetően rögzíthető a 40 szorító szerkezet. 42 nyakrészének 44 egyik, összekötő szervéhez.

A 3. ábra lényegében azonos felépítésben mutatja meg a 10 egyik befogószerv és a 30 betéttest csúszásmentes összekapcsolásának egy lehetséges változatát, itt a 10 egyik befogószerv 12 belső oldalán vannak kialakítva csúcsszera. 12a mozgás-gátló Idomok, amelyek a 30 betéttest. 31 egyik nyomófelületének Irányában állnak ki a 1.0 egyik befogószerv 12 belső oldalából. Természetesen in is elképzelhető olyan 12a mozgás-gátló Idom, amely önálló alkatrészként a 10 egyik befogószerv 12 belső oldalába bernunkálí 12b hüvelybe van beültetve.

♦ ·* .*·?

Λ .« »κ-·«

Α 3. ábrán az is szemlélhető., hogy a 30 betéttót 33 nyílásával lényegében megegyező 13 egyik nyílással rendelkezik a 10 egyik befogószerv is annak érdekében, hegy a 10 egyik befogószerv a 40 szorítószerkezeten könnyen elfordítható legyen.

In kell megjegyezni, hogy természetesen a 40 szorítószerkezet lehet a bemutatóitól eltérő kialakítású. Sőt elképzelhető olyan változat is, amelyben a 45 másik összekötő szerv a 10 egyik befogószerv 13 egyik nyílásának részét képezi .

Az is magától értetődik, hogy a 30 beíéííestek száma egynél több is lehet, de ebben az esetben a két 30 betéítest csúszásmentes kapcsolatát is meg kell oldani.

Az ábrákon látható - találmány szerinti ~ 1 kapcsolóegység használatakor először az 50 ragnlmas dőfoszftő-tagoi kell ráhúzni a 40 szorítószerkezet 42 nyakrészére úgy, hogy az 50 rugalmas elöfeszitő-tag éppen egészen a 41 fejrészig jutva azon megtámaszkodjon. Ezt követően a 40 szoritöszerkezet 42 nyakrészének 43 szabad végét átvezetve a 1 ö egyik befogószerv 13 egyik nyílásán az feliúxhetö a -40 szoritószerkezeíre. Ugyanígy kell eljárni a 30 betéttesttel is, annak 33 nyílásán áttolva a 42 nyakrészt a 30 feetéttest is rátolhatő a 40 szorító szerkezetre , Áz 1 kapcsolóegység ezen helyzetében a 10 egyik befogószerv és a 3-0 betéttest egyszerűen elforgatható a 40 szorítószerkezet 42 nyakrészén.

Az. 1 kapcsolóegység végső lépéseként a 20 másik, befogöszerv következik, amelynek 23 másik nyílása azonban nem engedi át teljes egészében a 42 nyakrészt, hanem a 42 nyakrész 43 szabad végen elhelyezkedő 44 egyik összekötő szervvel Összekapcsolódó 45 másik összekötő szerve segítségével ahhoz rögzíthető.

Esetünkben a 44 egyik összekötő szerv - 45 másik összekötő szerv páros egy menetes csatlakozás, igy a 40 szorítószerkezet 41 fejrészének forgatása esetén nemcsak a 42 nyakrész és a 20 másik befogószerv kapcsolódik egymáshoz, meggátolva ezzel, hogy a 10 egyik befogószerv és a 30 betéttest lecsúszhasson a 40 szorítószerkezet 42 nyakrészéről, hanem a 40 szorítószerkezet 41 fejrésze és a 20 másik befogószerv 22 belső oldala közötti távolság is csökken, .Amikor a 41 fejrész és a 20 másik befogószerv 22 belső oldala közötti távköz szűkök akkor a iö egyik befogöszerv, a 30 betéttest és a 20 másik befogószerv egymáshoz közelednek, és végül összeérnek. Az 1 kapcsolóegység azon állapotában azonban., amikor a 10 egyik befogöszerv 12 belső

-8<· * β»** -»**·* oldala a 30 betéttest 31 egyik nyomófelöletéveí, míg a 30 betéttest 32 másik nyomófelülete pedig a 20 másik befcgószetv 22 belső oldalával találkozik, az egyes alkatrészek rugalmasan szétválaszthatok egymástól. Ennek az az oka, hogy a 40 szorítoszefoezet. 41 fejrésze és a 10 egyik befogöszerv között elhelyezkedő 50 rugalmas elofeszítö-tag ellenében a 10 egyik befogöszerv, a 30 betéttest és a 20 másik befogószerv egymással szomszédos párjai, szétnyílhatnak.

Az 1 kapcsolóegység ezen előkészített helyzetében már alkalmas arra, hogy a 1.0 egyik befogószerv 12 belső oldalának ős a 30 betéttest 31 egyik nyomófelületének eltávolításával a 2 nyárs betolható legyen a 10 egyik befogöszerv 12 belső oldalába bemélyített 11 egyik fogadó fészekbe. Ugyanez mondható el a 3 rúd beillesztésének lehetőségéről is, Hiszen a 30 betéttest 32 másik nyomófelülete és a 20 másik befogószerv 22 belső- oldala is szétnyitható, és így a 3 rúd a 20 másik befogószerv 22 belső oldalába bemunkált 21 másik fogadó fészekbe pattintható.

A 2 nyárs és a 3 rúd behelyezésével az 1 kapcsolóegység már készen áll a műtéti felhasználásra. Ekkor a 2 nyárs és a 3 rád éppen csak be van fogva az 1 kapcsolóegységbe, de ott még elcsúsztatható, sőt a '10 egyik befogószerv és a 30 betéttest el is forgatható egymáshoz és a 20 másik befogószervhez képest Amikor végül a műtét közben az adott 1 kapcsolóegységben elhelyezkedő 2 nyárs és- 3 rúd egymáshoz viszonyított optimális helyzetét beállították, akkor a 40 szorítószerkezet 41 fejrészének továbbforgstásávaí a 10 egyik befogószerv, a 30 betéttesí és a 20 másik befogószerv oly mértékben összefeszííbeto, hogy a 10 egyik befogószerv 11 egyik fogadó fészkében lévő 2 nyárs 2a külső felülete befenyomódik a - lágyabh anyagból készült - 30 betéttest 31 egyik nyomófelületébe, a 3 rúd 3a külső felülete pedig a 30 betéttest 32 másik nyomófelületébe. Ezen túlmenően -a 10 egyik befogöszerv 12 belső oldalán elhelyezkedő 12a mozgás-gátló idomok is behatolnak a 31 egyik nyomófelületbe, mig a 21) másik befogószerv 22 belső oldalából kiálló 22a mozgás-gátló idomok a 32 másik nyomófelületbe mélyednek bele. így tehát a 10 egyik befogószerv, a z nyárs, a 30 betéttest, a 3 rúd. és a 20 másik befogöszerv elmozdulás-mentesen összezáródík és a 40 szorítöszerkezet oldásáig, azaz ennél a kiviteli alaknál a 41 fejrész kícsavarásáig együtt is marad.

A beteg gyógyulása után az I kapcsolóegység.....a 2 nyárssal és a 3 rúddal együtt - eltávolítható.

Ekkor a roncsolódott 31 egyik nyomófelülettel és 32 másik nyomófelülettel rendelkező 30 betéttest kidobható, és helyére egy másik, még nem használt darabot lehet behelyezni az. 1 kapcsolóegységbe úgy, ahogyan azt az előzőekben ismertettük. Tehát az 1 kapcsolóegység 30 betétteste lényegében egyszer használatos szerkezeti elem.

, 9A találmány szerinti kapcsolóegység jól használható olyan műtétek esetében, amikor a sérült gyógyulása érdekében a törött csontdarabok összekapcsolására külső esontrögzhő szerkezetet kell alkalmazni,

Claims (12)

1. Kapcsolóegység külső csorürögzüőkhöz, mely a rögzítendő csontba beerősíthetö nyársakhoz (2) csatlakozó egyik befogószervet (ÍO), a nyársakat (.2) egymással Összekötő egy vagy több rúdhoz (3) csatlakozó másik befogószervet (20), valamint az egyik befogószerv (10) és a másik befogó-szerv (20) között elhelyezkedő legalább egy betéttestet (30) tartalmaz, az egyik befogószerv (lö) a nyárs 2 ) külső felületének (2a) legalább egy részét körülfegő egyik fogadó fészekkel (11), a másik befogószerv (20) a rád (3) külső felületének (3a) legalább egy részét körülfogó másik fogadó fészekkel (21) , míg legalább egy betéttest (30) a nyárssal (2) érintkező egyik nyomófelülettel (31) és/vagy a rúddal (3) érintkező másik nyomófelülettel (32) rendelkezik, az egyik befogószerv (10), a másik foefogószerv 120) és a betétfest(ek) (30) pedig szorhőszerkezet (40) segítségével van egyetlen egységgé összefogva, azzal jellemezve, hogy a betéttest (30) egyik nyomófelületének (31) nyomőszilárdsága kisebb, mint a nyárs (2) anyagának nyomószilárdsága és az egyik befogószerv (10) nyomószilárdsága, továbbá a betéttest (30) másik nyomófelületének (32) nyomó szilárdsága kisebb, mim a rúd (3) anyagának nyomószilárdsága és a másik befogószerv (20) nyomó szilárdsága.

2. Az 1. igénypont szerinti kapcsolóegység, azzal jellemezve, hogy az egyik befogószervnek (10) az egyik fogadó fészket (1.1) hordozó belső oldalán (12) a betéttesf (30) egyik nyomófelületével (31) együttműködő egy vagy több mozgás-gátló idom (12a), pl, kiálló tüske van elhelyezve.

3. A 2. igénypont szerinti kapcsolóegység, azzal jeSemezve, hogy az egyik hefogőszerv (10) és a mozgás-gátló tüskék (12a) legalább egy része egyetlen. anyagból van elkészítve,

4. Az 1.-3. igénypontok bármelyike szerinti kapcsolóegység, azzal jellemezve, hogy a másik befogószervnek (20) a másik fogadó fészket (21) hordozó belső oldalán (22) a betétfest (30) másik nyomófelületével (32) együttműködő egy vagy- több mozgás-gátló Idom (22 a), pl. kiálló tüske van elhelyezve.

5. A 4. igénypont szerinti kapcsolóegység, azzal jellemezve, hogy a másik befogó szerv (20) és a mozgás-gátló tüskék (22a) legalább egy része egyetlen anyagból van elkészítve.

6. Az 1,-5. igénypontok bármelyike szerinti kapcsolóegység, azzal jellemezve, hogy a szorítószerkezet (40) fejrészt (41) és a fejrész (41) folytatásába eső nyakrészt (42) tartalmaz, a nyakresz (42) a fejrésszel (41) ellentétes szabad vége (43) környezetében egyik összekötő szervvel (44) rendelkezik, az egyik összekötő szervhez (44) pedig azzal együttműködő másik összekötő szerv (45) van hozzárendelve.

7. A 6. igénypont szerinti kapcsolóegység, azzal jellemezve, hogy az egyik befogószervnek (10) a szorítószerkezet (40) nyakrészések (42) átvezetésére alkalmas egyik nyílása (13), a másik, befogószervnek (20) a nyakrész (42) átvezetésére alkalmas másik nyílása (23), míg a betéttestnek (30) a nyakrész (42) átvezetésére alkalmas nyílása (33) van, a másik összekötő szerv (45) pedig az egyik befogószerv (10) egyik nyílásának (13) környezetében van elhelyezve.

8. A 7. igénypont szerinti kapcsolóegység, azzal jellemezve, hogy az egyik összekötő szerv (44) a nyakrészen (44) elhelyezkedő menet a másik összekötő szerv (45) pedig az egyik befogószerv (10) egyik nyílásában (13) lévő anyamenel.

9. A 6. igénypont szerinti kapcsolóegység, azzal jellemezve, hogy az egyik befogószervnek (lö) a szoritószerkezet (40) nyakrészének (42) átvezetésére alkalmas egyik nyílása (13), a másik befogószervnek (2(1) a nyakrész (42) átvezetésére alkalmas másik nyílása (23), míg a betéttestnek (3ö) a nyakrész (42) átvezetésére alkalmas nyilasa (33) van, a másik összekötő szerv (45) pedig a másik befogószerv (20) másik nyílásának (23) környezetében van elhelyezve.

10. Á 9. igénypont szerinti kapcsolóegység, azzal jellemezve, hogy az egyik, összekötő szerv (44) a nyakrészen (44) elhelyezkedő menet, a másik összekötő szerv (45)pedig a másik befogészerv (20) másik nyílásában (23) lévő anyamenet.

11. Az 1 .-10. igénypontok bármelyike szerinti kapcsolóegység, azzal jellemezve, hogy a szorítószerkezet (40) rugalmas előfoszhö-taggal (50) van. kiegészítve, a rugalmas eiőfeszitő-tag (50) pedig a szorhöszerkezet (40) és az egyik befogószerv (10) és/vagy a masík befogószerv (20) közé van beillesztve,

12. All. igénypont szerinti kapcsolóegység, azzal jellemezve, hogy a rugalmas dőfeszhő-íag (50) férnrngő vagy műanyagból, célszerűen gumiból készült gyűrű, a rugalmas előíeszítő-tag (50) pedig a szoritószerkezet (40) nyakrészére (42) van. ráhúzva,