HU224772B1 - Method for the engraving of an image into a radiation sensitive material with radiation, especially for laser engraving - Google Patents

Description

A találmány tárgya eljárás kép sugárzás útján sugárzásérzékeny anyagba való begravírozására, különösen lézergravírozásra, amelynek során a sugárzásérzékeny anyagot a minden egyes képpontnál az annak számára előírt feketedést kiváltó mértékben, pontról pontra sugározzuk be.

Képek, különösen útlevélképek, aláírások, a hamisítás elleni biztonságot növelő grafikus minták és hasonlók sugárzással, különösen lézersugárzással egy sugárzásérzékeny anyagrétegbe történő begravírozását napjainkban elsősorban igazolványok, okmányok, hitelkártyák, bankkártyák, készpénz-helyettesítő kártyák, személyi igazolványok, jogosítványok és útlevelek területén széles körben alkalmazzák. A lézergravírozáshoz az említett kártyák és dokumentumok, vagy azok feliratozandó lapjai egy lézergravírozásra alkalmas réteggel, például speciális adalék anyagokkal érzékennyé tett fóliával vagy az alkalmazott sugárzásra érzékeny lakkréteggel vannak ellátva úgy, hogy ennek a sugárzásérzékeny rétegnek egy rákövetkező lépésben történő besugárzásával a rétegben a továbbiakban feketedésként említett optikai úton és/vagy tapintás útján érzékelhető elváltozást idézhetünk elő.

Annak érdekében, hogy egy képet, például egy fényképet, valamilyen kézírást, vagy akár valamilyen domborművet a sugárzásérzékeny rétegbe begravírozzunk, a réteget lézersugárral pontról pontra végigpásztázzuk, amelynek során a minden egyes képpontra beeső sugárzási energiát, sugárzásmennyiséget úgy állítjuk be, hogy elérjünk egy kívánt feketedést. Ahhoz, hogy elsősorban portréfényképeket jó minőséggel gravírozhassunk be egy sugárzásérzékeny rétegbe, szükséges, hogy a sugárzási energiát minden egyes képpont esetében külön-külön pontosan úgy tudjuk beállítani, hogy ezzel 64, 128 vagy akár 256 szürke árnyalatot kapjunk.

Ehhez az is szükséges, hogy a felhasznált lézer ne csupán nagyteljesítményű, különösen impulzusteljesítményű lézer legyen, hanem nagy időbeli stabilitással is rendelkezzen, hogy a lézersugár ereje, illetve az impulzus értéke hosszú időn keresztül változatlan maradjon.

A lézerrel szemben támasztott magas követelmények egy ilyen képességű lézergravírozó állomást viszonylag költségessé tesznek, ami csak ott rentábilis, ahol nagy mennyiségben kell ilyen jellegű dokumentumokat készíteni.

Többek között ennek a hátránynak a kiküszöbölésére az EP 0680198 számú szabadalmi leírás olyan eljárást ismertet egy kép hordozófelületre nyomtatására, amelynek során a hordozófelületre egy első menetben olyan képet visznek fel, amelynek képpontjai kisebb intenzitásúak, mint a rányomtatandó kép azonos képpontjainak végleges, előirányzott intenzitása, majd az előirányzott és a ténylegesen elért intenzitás közötti különbséget minden egyes képpont esetében meghatározzák, és egy második menetben a képpontok intenzitását csupán korrigálják, hogy az az előirányzott értékű legyen.

Az US 4,547,784 számú szabadalmi leírás olyan eljárást, valamint zárt láncú termikus rögzítőberendezést ismertet szürke árnyalatos kép átlátszó hőérzékeny hordozóra nyomtatására, ahol a hordozóra jutatott energia mértékét részben egy visszacsatoló rendszer révén szabályozzák, amely képes nyomtatás közben az egyes képpontok intenzitásának az optikai figyelésére. A berendezéshez a hordozó és a termikus nyomtatófej között húzódó fényvisszaverő háttérfelület tartozik, ami az optikai megfigyelés pontosságát és megbízhatóságát növeli.

Az ismert megoldások működési elve tehát az, hogy az egy rétegbe sugárzással, különösen lézersugárzással beírandó vagy begravírozandó információknál az egyes képpontokhoz szükséges feketedést mérik, és az előirányzott feketedéssel összehasonlítják, hogy a képpontok ezt követő besugárzása során az előzőleg elért feketedési eredményt a sugárzási energia beállításánál az elérendő feketedésnek megfelelően figyelembe vehessék, és ezzel viszonylag egyszerű lézersugárforrások alkalmazásával is elérhessék a kívánt feketedést és azzal a jó minőségű, nagy precizitású képminőséget. A kétszeres vagy többszörös besugárzásnak ezen túlmenően még az is előnye, hogy lényegesen kisebb kimenőteljesítményű lézerrendszerek alkalmazhatók. Azonban mindkét ismert megoldás esetében előnytelen, hogy az első menetben kialakított kép egyes képpontjai elért feketedésének meghatározására járulékos költségként is jelentkező optikai egységet kell kialakítani.

A fentiekből kiindulva a találmánnyal célunk olyan eljárás kidolgozása, amely lehetővé teszi, hogy képeket gravírozzunk be egy sugárzásérzékeny rétegbe kiváló minőséggel és precizitással anélkül, hogy erre a célra időben rendkívüli stabilitású sugárforrást használnánk, vagy hogy a képpontok feketedésének menet közbeni mérésére szolgáló külön egységet alkalmaznánk.

Találmányunk azon a felismerésen alapul, hogy a sugárzásérzékeny hordozóréteg feketedése és a rásugárzott energia mennyisége között nagyon pontos és arányos összefüggés áll fenn, így az elért feketedés mértéke helyett a kibocsátott sugárzásmennyiséget mérjük.

A kitűzött feladatot egy kép sugárzás útján sugárzásérzékeny anyagba való begravírozására, különösen lézergravírozására vonatkozó eljárással oldottuk meg, amelynek során a sugárzásérzékeny anyagot a minden egyes képpont esetében az annak számára előírt feketedést kiváltó mértékben pontról pontra sugározzuk be, ahol a találmány értelmében az első besugárzás során elért feketedés értékét minden egyes képpont esetében az annak a képpontnak az előállításához kisugárzott sugárzás mennyiségéből határozzuk meg, majd az azt követő képpontbesugárzás során a sugárzási energiát az előirányzott és a sugárzásmennyiségből meghatározott feketedésérték függvényében állítjuk be.

Mialatt tehát a képet pontról pontra gravírozzuk, a minden egyes mindenkori képpontnál elért feketedést kiváltó, azzal szoros összefüggésben álló sugárzásmennyiséget összehasonlítjuk az előirányzott fekete2

HU 224 772 Β1 dést kiváltó sugárzásmennyiséggel annak érdekében, hogy az előirányzott és az elért feketedés értékéből olyan korrekciós értéket képezzünk, amelyet aztán a rákövetkező sugárzási műveletek során figyelembe tudunk venni. Ezen a módon elérhető, hogy a sugárzásérzékeny rétegbe a lézer sugárzási erejének vagy impulzusnagyságának ingadozásai esetén is nagy pontossággal és jó minőséggel tudjunk képeket begravírozni.

Ennek során különösen előnyös, ha a sugárzást lézersugárzással végezzük és az adott képpontban elért feketedést a mindenkori sugárzási teljesítményből számítjuk ki. Az egy adott képpont besugárzásához használt sugárzási teljesítmény mérése különösen jól használható arra, hogy az elért feketedés mértékére vonatkozó információt kapjunk, mivel az egy meghatározott feketedéshez szükséges besugárzást előnyösen szintén a sugárzási teljesítményen keresztül szabályozzuk.

A javasolt eljárás egy további lehetséges foganatosítási módja értelmében egy első sugárzási menetben minden egyes képpontot meghatározottan csökkentett sugárzási energiával sugárzunk úgy, hogy a képpontban elért feketedés az adott képpontra vonatkozó, előre meghatározott végleges feketedés értékének csupán előre meghatározott töredékét tegye ki, majd a képpontban így elért feketedést meghatározzuk, és legalább még egy rákövetkező sugárzási menetben minden egyes képpontot akkora sugárzásenergiával sugárzunk be, amely a már elért feketedés és az ebben a menetben előirányzott feketedés közötti különbségnek felel meg.

Ezen a módon a lézersugárforrás, illetve a lézersugárnyaláb statikus megváltozására vagy időbeli ingadozásaira visszavezethető feketedés! hibákat olyannyira redukálhatjuk, hogy azok észrevehetetlenné válnak. Még abban az esetben is, ha a viszonylagos feketedés! hiba minden egyes besugárzási menetben viszonylag nagy, a létrehozandó teljes feketedésre vonatkozó relatív feketedés! hibát egy adott képpontban nagyon kis értéken tarthatjuk, különösen akkor, ha az utolsó besugárzási menetben már csupán csekély mértékű újabb besugárzásra van szükség.

A javasolt eljárás egy további, különösen előnyös foganatosítási módja értelmében az utolsó kivételével az összes besugárzási menetben a sugárzási energiát úgy állítjuk be, hogy a mindenkori sugárzási menetben előirányzott járulékos feketedés az elért feketedés és a mindenkori képponthoz előre meghatározott feketedés közötti különbség ugyanakkora töredékének feleljen meg, és az utolsó sugárzási menetben a sugárzási energiát úgy állítjuk be, hogy az adott képpontra az előirányzott feketedést el is érjük.

Ezzel az iteratív módszerrel az elért feketedés és a mindenkori képponthoz előre meghatározott, előirányzott feketedés közötti különbség nagyon gyorsan olyan kis értékre csökkenthető, hogy az utolsó besugárzási menetben fellépő feketedés! hiba a felismerhetetlenségig lecsökken.

Előnyös továbbá, ha az utolsó besugárzási menet során az előirányzott további feketedés nem haladja meg az emberi szem észlelési határa alatti világosság különbséget.

Egy további előnyös foganatosítási mód értelmében a sugárzást lézersugárzással végezzük, és az adott képpontban elért feketedést a mindenkori sugárzási teljesítményből számítjuk ki, a lézersugárzás létrehozásához impulzusüzemű lézerrendszert használunk, és a minden egyes képpontba elért feketedést az adott képpontra kisugárzott lézerimpulzus impulzusnagyságából számítjuk ki.

Egy további előnyös foganatosítási mód értelmében a feketítendő sugárzásérzékeny réteget a lézergravírozásnál egy fotóvevő-elrendezésre képezzük le, és a besugárzás előtti és utáni világosságértékekből számítjuk ki az egyes képpontokban elért feketedést. Ennek során előnyös, ha a feketedés meghatározásához olyan videokamerát használunk, amelynek képjelét egy vezérlőegység kiértékelőfokozatához továbbítjuk.

A javasolt eljárásnak nem csupán az az előnye, hogy nem használ külön szenzorokat vagy más egységet a képpontok első feketedésének a mérésére, hanem az is, hogy ezek az adatok már közvetlenül a nyomtatási művelet alatt rendelkezésre állnak és felhasználhatók.

A találmányt az alábbiakban a csatolt rajz segítségével ismertetjük részletesebben, amelyen a javasolt eljárást megvalósító berendezés tömbvázlata látható.

A találmány szerinti előnyös eljárás megvalósítására alkalmas példaként! lézergravírozó vagy lézerfeliratozó berendezés 10 lézerrendszert, 11 zárszerkezetet és 12 eltérítőegységet tartalmaz. A 10 lézerrendszer által előállított 13 lézersugár a például akusztooptikai blendével megvalósított 11 zárszerkezeten át a 12 eltérítőegységre jut, amely a 13 lézersugarat x (azaz vízszintes) és y (azaz függőleges) irányban úgy téríti el, hogy 13’ írósugár B képsíkot pontról pontra letapogatja.

A 11 zárszerkezetet és a 12 eltérítőegységet 14 vezérlőegység vezérli oly módon, hogy egy sugárzásérzékeny réteg minden egyes P_k | képpontjára ráeső sugárzási energia akkora, hogy a P_kj képpontban meghatározott mértékű feketedés következik be.

Egy, a 10 lézerrendszertől különválasztott 11 zárszerkezet helyett a 10 lézerrendszemek a 13 lézersugarat kibocsátó ablakát is felhasználhatjuk a sugárteljesítmény beállítására. Ha például folyamatosan pumpált lézert, elsősorban Neodim-YAG lézert használunk, hogy a sugárzásérzékeny réteg besugárzásához megfelelő lézerimpulzust állítsunk elő, úgy a kilépőablak áteresztési mértékét minden egyes besugárzási menetnél egyedi módon változtathatjuk, hogy az egyes lézerimpulzusok impulzusnagyságát beállítsuk. A kilépőablak áteresztési mértékét ennek során minden egyes impulzus tekintetében olyan pontosan állíthatjuk be, hogy akár 256 vagy annál is több szürke árnyalatot érhetünk el.

Az első elvégzett besugárzási menettel elért feketedés mértékének a meghatározásához 15 impulzusnagyság-érzékelőt használunk, amely egy gyenge 16 osztótükrön át az impulzusenergia egy kis részét felfogja, és minden egyes lézerimpulzus impulzusnagyságának megfelelő kimenőjelet bocsát ki a 14 vezérlő3

HU 224 772 Β1 egység részére. Az így érzékelt impulzusnagyság a mindenkori felhasznált fényérzékeny anyagtól és az alkalmazott 10 lézerrendszertől függően szoros összefüggésben áll az elért feketedéssel. Ezt az összefüggést egy erre alkalmas kalibrálási művelettel határozhatjuk meg, és a rákövetkező besugárzási menetek vezérlésénél hasznosítjuk.

Egy másik lehetőség a mindenkori besugárzással elért feketedés mértékének a meghatározására például abban áll, hogy 15’ videokamerával a B képsíkot a 16 osztótükrön keresztül megfigyeljük. Jóllehet az ábrán mind a 15 impulzusnagyság-érzékelőt, mind a 15' videokamerát berajzoltuk, a feketedés mértékének a meghatározásához általában csak a két lehetőség közül valamelyiket használjuk. A 15’ videokamerát magában foglaló elrendezés helyett az is elgondolható, hogy a 15’ videokamerát úgy helyezzük el, hogy az alkalmas módon képes megfigyelni a B képsíkot, és OA_K optikai tengelye nem esik egybe a 10 lézerrendszer OA_L optikai tengelyével. Ilyen ferde megfigyelőelrendezés esetén tudniillik a 16 osztótükröt is elhagyhatjuk, mindenesetre a 15' videokamera által szolgáltatott videoképben valószínűleg fellépő B képsíktorzulást a képjelek kiértékelése során figyelembe kell vennünk.

Ezen túlmenően az is lehetséges, hogy 15’ videokamera helyett, amely kétdimenziós fotóvevő-elrendezést képvisel, egyetlen lineáris fotóvevő-elrendezést, például egy fotodiódasort, vagy akár csupán egyetlen gyors fotóvevőt használjunk, mely esetben egy megfelelő egy kétdimenziós sugáreltérítő szerkezetet kell használnunk ahhoz, hogy a B képsík minden egyes, X| és y_k koordinátákkal meghatározott P_k) képpontját le tudjuk tapogatni.

Ahhoz, hogy egy képet, tehát például egy igazolványtulajdonos portréfényképét, egy aláírást, egyéb kézírást, grafikus mintát vagy hasonlót a lézergravírozásra alkalmas sugárzásérzékeny rétegbe begravírozzunk, a 11 zárszerkezetet úgy vezéreljük, hogy a minden egyes P_kj képponthoz átengedett sugárzási energia a P_k | képpontban olyan meghatározott besugárzást idézzen elő, amelynek a kívánt feketedés lesz a következménye. Ehhez a 11 zárszerkezet segítségével vagy a 10 lézerrendszer vezérelt kilépőablakával egy átengedett lézerimpulzus impulzusnagyságát, tehát tulajdonképpen teljesítményét befolyásoljuk. Ha a lézersugár teljesítményében, illetve erejében ingadozások lépnek fel, annak az lesz a következménye, hogy az egy adott P_k| képpontban megvalósított besugárzás nem idézi elő az előirányzott feketedést.

Ennek a hibának a kiküszöbölése érdekében egy adott P_k | képpont besugárzását követően az ott ténylegesen bekövetkezett feketedést közvetlenül, előnyösen a mért sugárzási teljesítményből vagy impulzusnagyságból meghatározzuk, és összehasonlítjuk az arra az adott P_kj képpontra előre meghatározott feketedésértékkel. Ha egy P_{k i} képpontban például a 256 fokozatú szürkeségi skála szerinti 100 szürkeségi értéknek megfelelő feketedésnek kell bekövetkeznie, úgy a 11 zárszerkezetet ennek megfelelően vezéreljük. Ha a 13 lézersugár sugárzási erősségének az ingadozásai következtében a ténylegesen elért feketedés csupán 90 szürkeségi értéket ért el, vagyis 10 szürkeségi értékkel kevesebb, mint az előirányzott feketedés, akkor ezt a P_k | képpontok ezt követő besugárzási meneténél vagy meneteinél figyelembe vesszük.

Hogy a besugárzás során kapott információt az egyes P_k, képpontokban ténylegesen bekövetkezett feketedésről hatékonyan kihasználjuk, egy első besugárzási menetben az előirányzott feketedést a 10 lézerrendszer kimenőteljesítménye statisztikai ingadozásainak megfelelően az adott P_k, képpontra vonatkozó előre meghatározott teljes feketedéshez viszonyítva lecsökkenthetjük. Ha például a 10 lézerrendszer ingadozási sávja 10%-ot tesz ki, úgy egy első besugárzási menetben minden egyes P_kj képpontban a végleges feketedésnek csupán 90%-át szándékozunk elérni, majd mérjük a ténylegesen így elért feketedést. Minden egyes P_{k (} képpontban az elért feketedés a mindenkori ténylegesen elért sugárzási teljesítménytől vagy impulzusnagyságtól függően a kész képben előirányzott feketedés 81-99%-a között helyezkedik el. Ilyenkor egy második besugárzási menetben aztán a minden egyes P_k i képpontra az előirányzott feketedést nagy pontossággal biztosíthatjuk azzal, hogy a még szükséges járulékos feketedésnek megfelelően sugározzuk be. Mivel az első besugárzási menetben az elért feketedésnek a végleges feketedéstől való legnagyobb eltérése 10%-os statisztikus hibasáv esetén megközelítőleg 20%-ot tesz ki, így a kész képben az összhibát 2%-ra tudjuk redukálni.

A találmány egy másik megvalósítása szerint egy begravírozandó képet képpontról képpontra haladva hozunk létre úgy, hogy minden egyes P_ki képpontnál csupán egy töredékét célozzuk meg az arra a képpontra meghatározott feketedésnek. Ha tehát egy P_k, képpontnak a kész képben például 100 szürkefokozatnak megfelelő feketedéssel kell rendelkeznie, akkor a 13 lézersugarat 11 zárszerkezettel úgy befolyásoljuk, hogy a kész képben kívánt feketedésnek például csupán 50%-át, 60%-át vagy 70%-át idézze elő. Ha abból indulunk ki, hogy az első besugárzási menetben az összfeketedésnek 60%-át szeretnénk elérni, akkor a végleges képben lévő 100 szürkeségi érték eléréséhez az első besugárzási menetben a 60 szürkeségi értéket célozzuk meg. A második besugárzási a menetben aztán egy olyan további feketedést célzunk meg, amely ismételten 60%-át teszi ki a meglévő feketedés és a kész képben előirányzott feketedés közötti különbségnek. Ez a vázolt számpéldában a 24 szürkeségi értéknek megfelelő további feketedést jelent, és ezzel összességében a második besugárzási menet után 84 szürkeségi értéknek megfelelő feketedést értünk már el. A harmadik besugárzási menetben azután egy további, 10 szürkeségi értéknek megfelelő feketedést, és 94 szürkeségi értéknek megfelelő összfeketedést célzunk meg. A negyedik és utolsó besugárzási menetben azután már csupán egyetlen 6 szürkeségi értéknek megfelelő további feketedést kell elérnünk.

Ha az első besugárzási menet után azt állapítjuk meg, hogy a P_kj képpontban az előirányzott 60 szürke4

HU 224 772 Β1 ségi értéknek megfelelő feketedés helyett csupán 55 szürkeségi értéknek megfelelő feketedést sikerült elérnünk, úgy a második menetben megcélozhatjuk a 84 szürkeségi értéknek megfelelő feketedést. Másként arra is lehetőségünk van, hogy az elért feketedés, vagyis 55 szürkeségi érték, és a kész képben előirányzott szürkeségi érték, vagyis 100 szürkeségi érték közötti különbség 60%-ának megfelelő besugárzást célozzunk meg. Ez 27 szürkeségi értéknek megfelelő további feketedésnek felel meg, és a második besugárzási menet után meglévő, 82 szürkeségi értéknek megfelelő összfeketedésnek.

Ezzel az iteratív besugárzási módszerrel el tudjuk érni, hogy az utolsó besugárzási menetben például az összfeketedésnek csupán 10%-át, vagy annál is kevesebbet kell elérnünk. Ha a feketedés például 10%-os relatív hibával valósítható csak meg, és a lehető legnagyobb 10%-os hiba az utolsó besugárzási menet során lép fel, akkor az annak a menetnek a relatív feketedési hibája az összfeketedésre vonatkoztatva csupán 1% lesz.

A találmány szerinti eljárás lehetővé teszi tehát olyan lézerrendszer alkalmazását képek és hasonlók lézergravírozásához, amely lézerrendszer sugárzási ereje viszonylag nagy sávban ingadozik, mivel a sugárzásra érzékeny réteg több besugárzási menetben történő iteratív besugárzása révén, és az egyes menetekben elért mindenkori feketedés megállapítása és annak a rákövetkező besugárzási menetekben történő figyelembevétele útján az előirányzott feketedési értékek megfelelően korrigálhatok, miáltal a relatív feketedési hibák az összfeketedésre vonatkoztatva drasztikus mértékben csökkenthetők.

Egy kép feketedését több besugárzási menetben egy másik lehetőség szerint úgy is elérhetjük, hogy például az első besugárzási menetben a kész kép összfeketedésének 60%-át célozzuk meg, míg a második besugárzási menetben a 90%-át, és az utolsó, harmadik besugárzási menetben már csak a 10%-át kell létrehoznunk.

Mindkét eljárás esetében különösen előnyös, ha az utolsó besugárzási menetben előirányzott további, járulékos feketedés mértékét olyan kicsire választjuk, hogy az már a zajtartományba esik.

Claims (8)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Eljárás kép sugárzás útján sugárzásérzékeny anyagba való begravírozására, különösen lézergravírozásra, amelynek során a sugárzásérzékeny anyagot a minden egyes képpont esetében az annak számára előírt feketedést kiváltó mértékben, pontról pontra sugározzuk be, azzal jellemezve, hogy az első besugárzás során elért feketedés értékét minden egyes képpont (P_k,) esetében az annak a képpontnak (P_k,) az előállításához kisugárzott sugárzás mennyiségéből határozzuk meg, majd az azt követő képpont- (P_kj) besugárzás során a sugárzási energiát az előirányzott és a meghatározott feketedésérték függvényében állítjuk be.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy egy első sugárzási menetben minden egyes képpontot (P_kj) meghatározottan csökkentett sugárzási energiával sugárzunk úgy, hogy a képpontban (P_{k (}) elért feketedés az adott képpontra (P_kj) vonatkozó, előre meghatározott végleges feketedés értékének csupán előre meghatározott töredékét tegye ki, majd a képpontban (P_k |) így elért feketedést meghatározzuk, és legalább még egy rákövetkező sugárzási menetben minden egyes képpontot (P_kj) akkora sugárzásenergiával sugárzunk be, amely a már elért feketedés és az ebben a menetben előirányzott feketedés közötti különbségnek felel meg.
3. 3. A 2. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az utolsó kivételével az összes besugárzási menetben a sugárzási energiát úgy állítjuk be, hogy a mindenkori sugárzási menetben előirányzott járulékos feketedés az elért feketedés és a mindenkori képponthoz (P_k i) előre meghatározott feketedés közötti különbség ugyanakkora töredékének feleljen meg, és az utolsó sugárzási menetben a sugárzási energiát úgy állítjuk be, hogy az adott képpontra (P_k,) előirányzott feketedést el is érjük.
4. 4. A 2. vagy 3. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az utolsó besugárzási menet során az előirányzott további feketedés nem haladja meg az emberi szem észlelési határa alatti világosság különbséget.
5. 5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a sugárzást lézersugárzással végezzük, és az adott képpontban (P_kj) elért feketedést a mindenkori sugárzási teljesítményből számítjuk ki.
6. 6. Az 5. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a lézersugárzás létrehozásához impulzusüzemű lézerrendszert (10) használunk, és a minden egyes képpontban (P_kj) elért feketedést az adott képpontra (P_ki) kisugárzott lézerimpulzus impulzusnagyságából számítjuk ki.
7. 7. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a feketítendő sugárzásérzékeny réteget a lézergravírozásnál egy fotóvevő-elrendezésre képezzük le, és a besugárzás előtti és utáni világosságértékekből számítjuk ki az egyes képpontokban (P_kj) elért feketedést.
8. 8. A 7. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a feketedés meghatározásához olyan videokamerát (15’) használunk, amelynek képjelét egy vezérlőegység (14) kiértékelőfokozatához továbbítjuk.