HU223882B1 - Fegyverhasználatot dokumentáló segédeszköz - Google Patents

Abstract

A találmány fegyverhasználatot dokumentáló segédeszköz lőfegyverhez(2), amely tartalmaz: egy, a lőfegyverhez (2) közvetlenül vagyközvetve csatlakoztatható mechanikai illesztőelemet; egy optikával(11) ellátott képfelvevő elemet (12); egy digitális elektronikusképeket tároló elektronikus képtároló eszközt; egy elektronikusvezérlőeszközt az optikával (11) ellátott képfelvevő elem (12) és azelektronikus képtároló eszköz vezérlésére; egy elektromos tápenergia-forrást; az elektronikus vezérlőeszközt aktiváló, fegyverhasználat-detektáló egy vagy több szenzoregységet (13). A találmány értelmében afegyverhasználat-detektáló egy vagy több szenzoregység (13) az adottlőfegyverre (2) jellemző, a lőfegyver (2) használata esetén fellépőegynél több fizikai hatás detektálására van kalibrálva. Azelektronikus vezérlőeszköz célszerűen egy sorozat digitáliselektronikus kép tárolását és/vagy a rádiófrekvenciás adóeszközzeltörténő kisugárzását vezérli. ŕ

Description

Fegyverhasználatot dokumentáló segédeszköz (57) Kivonat

A találmány fegyverhasználatot dokumentáló segédeszköz lőfegyverhez (2), amely tartalmaz: egy, a lőfegyverhez (2) közvetlenül vagy közvetve csatlakoztatható mechanikai illesztőelemet; egy optikával (11) ellátott képfelvevő elemet (12); egy digitális elektronikus képeket tároló elektronikus képtároló eszközt; egy elektronikus vezérlőeszközt az optikával (11) ellátott képfelvevő elem (12) és az elektronikus képtároló eszköz vezérlésére; egy elektromos tápenergia-forrást; az elektronikus vezérlőeszközt aktiváló, fegyverhasználat-detektáló egy vagy több szenzoregységet (13). A találmány értelmében a fegyverhasználat-detektáló egy vagy több szenzoregység (13) az adott lőfegyverre (2) jellemző, a lőfegyver (2) használata esetén fellépő egynél több fizikai hatás detektálására van kalibrálva. Az elektronikus vezérlőeszköz célszerűen egy sorozat digitális elektronikus kép tárolását és/vagy a rádiófrekvenciás adóeszközzel történő kisugárzását vezérli.

HU 223 882 Β1

A leírás terjedelme 8 oldal (ezen belül 1 lap ábra)

HU 223 882 Β1

A találmány tárgya fegyverhasználatot dokumentáló segédeszköz lőfegyverekhez, amely tartalmaz: egy, a lőfegyverhez közvetlenül vagy közvetve csatlakoztatható mechanikai illesztőelemet; egy optikával ellátott képfelvevő elemet; egy digitális elektronikus képeket tároló elektronikus képtároló eszközt; egy elektronikus vezérlőeszközt az optikával ellátott képfelvevő elem és az elektronikus képtároló eszköz vezérlésére; egy elektromos tápenergia-forrást; az elektronikus vezérlőeszközt aktiváló, fegyverhasználat-detektáló egy vagy több szenzoregységet.

Lőfegyverek esetében számtalanszor felmerül annak igénye, hogy a fegyverhasználat körülményeit utólag pontosan tisztázni lehessen. Különösen igaz ez olyan esetekre, amikor a fegyverhasználatot fegyveres testületek tagja hajtotta végre, és a fegyverhasználat jogosságának tisztázása végett utólag olyan megbízható módszerre volna szükség, amely teljesen objektív. A fegyverhasználat általában olyan helyzetekben következik be, amikor a körülmények rendkívülinek nevezhetők, illetve a fegyverhasználó személy idegállapota szempontjából fokozott stresszhelyzetben van. A fegyverhasználat dokumentálására szolgáló segédeszköz kézenfekvő megvalósítása olyan lenne, amely vizuális információt tud szolgáltatni a fegyverhasználat bekövetkeztének pillanatában észlelhető külső körülményekről. Kézenfekvő megoldásnak tűnik egy fényképező kamera használata, mint amilyet más célzattal már korábban is használtak lőfegyverekhez kapcsoltan, azonban egy ilyen állóképek rögzítésére alkalmas fotókamera esetében felmerül annak problémája, hogy pontosan abban a pillanatban kell üzemeltetni, amikor a fegyverhasználat történik. Szintén követelmény, hogy bármilyen más körülmények közepette, amikor azonban nem történik fegyverhasználat, az ilyen vizuális, dokumentáló segédeszköz ne léphessen működésbe, ellenben amikor fegyverhasználat történik, akkor megbízhatóan és mindig aktiválódjon.

Korábbi megoldásokból ismeretes olyan eszköz, illetve eszközelrendezés, amely lőfegyverek rendszeresített kereső távcsövéhez kapcsolódik, így például lőkiképzések, lőgyakorlatok eredményeinek dokumentálására alkalmazzák. Ilyen például az US 6,000,163 számú szabadalomban ismertetett, ahol a lőfegyverre erősített távcső vagy kereső van egybeépítve egy digitális kamerával. Hasonló célzattal szintén ismeretesek olyan megoldások, ahol a lőfegyverre szerelt fényképezőrendszer aktiválása az elsütőbillentyűn keresztül mechanikai módon történik, például az US 6,192,614 számú szabadalomban ismertetettek szerint. Ezek hátránya, hogy az elsütőbillentyű megmozdítása nem feltétlenül jár együtt fegyverhasználattal, illetve egy fizikai hatás önmagában való észlelése nem jelenti teljesen megbízható módon a fegyverhasználat megtörténtét. A részben nyitott mechanikai elrendezésen, vagy más detektorra ható szándékos ráhatáson keresztül a felhasználónak alkalma nyílhat a rendszerbe oly módon beavatkozni, hogy használat nélkül is aktiválja - esetleg többször is - a rendszert. Ennek további veszélye, hogy a nagyszámú észlelt kép közül nem lehet utólag kiválasztani azt, amely a valóságos fegyverhasználathoz kötődik.

Találmányunk célja egy olyan fegyverhasználatot dokumentáló segédeszköz megalkotása volt, amely adott típusú lőfegyverhez illeszthető, nem a lőfegyver elsütőbillentyűje aktiválja, megbízhatóan észleli a fegyverhasználatot, és szándékos vagy véletlen megtévesztést vagy beavatkozást kizáró módon működik. További cél volt, hogy a segédeszköz elhelyezése, látószöge és optikai kialakítása olyan legyen, hogy a fegyverhasználat kiváltását befolyásoló külső körülmények minél több esetben rekonstruálhatóak legyenek a tárolt, illetve továbbított képek utólagos elemzése alapján.

A találmány kialakításához az a felismerés vezetett, hogy olyan objektív fizikai hatásokat kell detektálnunk, amelyek akkor és csak akkor lépnek fel, amikor egy adott típusú fegyver használatára sor kerül, és magát a dokumentáló segédeszközt, mint egységet, olyan kompakt formában kell előállítani, amely a digitális képi információt helyben tárolja, vagy pedig azonnal továbbküldi rádiófrekvenciás összeköttetés útján, és az így továbbított kép térben más helyen kerül tárolásra.

A célkitűzésünknek megfelelően a bevezető szerinti fegyverhasználatot dokumentáló segédeszköz legáltalánosabb kialakítási formájában tehát olyan, hogy a fegyverhasználat-detektáló egy vagy több szenzoregység az adott lőfegyverre jellemző, a lőfegyver használata esetén fellépő egynél több fizikai hatás detektálására van kalibrálva.

A fegyverhasználatot detektáló egy vagy több szenzoregységben levő független szenzorok kialakítására több mód is kínálkozik. Ezek közül az egyik, és talán a leghatásosabb és egyben legmegbízhatóbb fizikai hatás, a fegyver használatakor adott irányban fellépő mechanikai gyorsulás. Ez a lövedék kilépésekor a cső hátrasiklásával függ össze. Amennyiben tehát érzékelni tudjuk a cső irányába, azaz a hátrasiklás irányába eső gyorsulási vektorkomponens nagyságát, pontosabban amikor ezen gyorsulási komponens egy adott küszöbértéket meghaladó értékű, az erre rendszeresített szenzor egy aktiválójelet ad ki. Az ilyen típusú gyorsulásmérők ismertek a technika állásából, így például megvalósíthatók egy rugós ellenerővel helyben tartott tehetetlen tömeg elmozdulásának detektálása elve alapján, ahol a megfelelő mértékű elmozdulás optikai módon vagy fémes kontaktus útján érzékelhető. A gyorsulásérzékelő nagy előnye, hogy egy adott fegyvertípusnál az elsütés pillanatában előálló tipikus gyorsulási vektorkomponens nagyságára lehet kalibrálni, ezáltal ki lehet küszöbölni azokat a véletlen, illetőleg nem véletlen, de nem a konkrét fegyverhasználatból származó külső behatások következtében előálló hibás aktiválásokat, amelyek például a fegyver leeséséből származnak. Ha a fegyver ugyanis leesik, az ütközés pillanatában egy relatíve nagymértékű gyorsulás lép fel, azonban ennek iránya nagy valószínűséggel nem éppen a cső, illetve a hátrasiklás irányába fog esni. Az észlelés megbízhatóságának további finomítására elképzelhető olyan rendszer, amely

HU 223 882 Β1 a megfelelő irányba eső gyorsulási vektorkomponensnek nemcsak alsó, hanem felső küszöbértékét is behatárolja, és aktiválójelet csak abban az esetben generál, ha a tényleges észlelt jel a két határérték közé esik.

Nagy megbízhatóságot akkor nyerünk, ha nem csupán egy, hanem több fizikai hatás együttes fellépésekor, ezek logikai ÉS kapcsolata, vagyis egyidejű észlelése esetén hozzuk meg azt a döntést, hogy fegyverhasználat történt. Ilyen másik fizikai hatás lehet a hanghatás, amelynek észlelése a segédeszközt alkotó egységben elhelyezett mikrofon útján történhet. Például az adott küszöbértéket meghaladó hanghatás aktiválhat egy jelfeldolgozó elrendezést, amely rögzíti egy bizonyos időtartamon keresztül az észlelt hangot. Ez az időtartam meglehetősen rövid lehet, a fegyver elsütésének hanghatásával összemérhető hosszúságú, például 1-2 másodperc, és az ezen időablakban észlelt és mintavételezett, tárolt hangot összevetheti a rendszer egy szintén abban korábban eltárolt hangminta értékével. Erre az teremti meg a reális alapot, hogy az adott helyen észlelt és adott fegyver elsütésekor keletkező és detektált hanghatás jól felismerhető lehet, alkalmas arra, hogy megkülönböztethessük más, külső forrásból, esetleg más távolabbi fegyverből származó hanghatásoktól. A lövedék kirepülését okozó robbanás helyének közelsége és az a tény, hogy a fegyverhasználatot dokumentáló jelen találmány szerinti segédeszköz mechanikai kapcsolatban van a fegyverrel, olyan másodlagos rezgések kialakulásához vezethet, amely a kérdéses fegyver használatát jól megkülönböztethetővé teszi minden más fegyver elsütéséből vagy más forrásból származó zörejektől, hangoktól. A hanghatás azonosításán alapuló lőfegyverhasználat-felismerés és -detektálás önmagában is használható, például több időpontban mérve a lecsengést, de a detektálás megbízhatóságát nagymértékben fokozza, ha több, egymástól független fizikai elven alapuló hatást, így például a hanghatást és a csőirányba eső gyorsulási vektorkomponens nagyságát mérjük, és abban az esetben, ha mind a két mérési eredmény egyidejűleg fegyverhasználatra utaló eredményt nyújt, tekintjük a fegyverhasználatot ténylegesen megtörténtnek, és indítjuk el a dokumentáló segédeszköz optikai képet vagy képsorozatot rögzítő üzemmódját.

Az iméntiekben említett tárolt hangmintával való összehasonlítás és a megegyezés detektálása önmagában a technika állásából ismert, ilyen megoldásokat hétköznapi használatban is elterjedt készülékekben, például mobiltelefonokban hangfelismerő tárcsázás céljára is alkalmaznak.

A fizikai hatás lehet továbbá mágneseserőtérváltozás is. Ismertek és kereskedelmi forgalomban beszerezhetők olyan detektoreszközök, amelyek egy jól meghatározott térrészben egy test, különösen fémből készült test áthaladását észlelik. A fegyver csövét tekintve ezen térrésznek, ki tudunk alakítani olyan elrendezést, amely önmagában vagy más detektorjellel egybevetve arról szolgáltat információt, hogy a lövés megtörtént, a lövedék kilépett a csőből.

Amennyiben a fegyverhasználatot detektáló szenzorok kimeneti jelei alapján olyan fizikai hatásokat észlelünk, amely fegyverhasználat, mégpedig az adott fegyver használata esetén lép fel, akkor ezzel aktiválunk egy elektronikus vezérlőrendszert, az előbb elmondottak szerint. Ez az elektronikus vezérlőeszköz aktiválja az optikával egybeépített képfelvevő elemet, az elektronikus tároló- vagy adott esetben a rádiófrekvenciás továbbítóeszközt. Amennyiben a rögzített digitális kép tárolása magában az elektronikus képtároló eszközt tartalmazó, találmány szerinti segédeszközben történik, az említett képtároló eszköz méretének meghatározásakor figyelembe kell venni a lehetséges, és szóba jöhető egymás utáni fegyverhasználatok számát, hogy minden egyes fegyverhasználathoz tartozó kép tárolásra, ezáltal dokumentálásra kerülhessen. Célszerűen tehát legalább annyi kép tárolására alkalmassá tenni a beépített tárolóeszközt, ahány lövedék az adott lőfegyver tárában elhelyezhető.

Másik lehetséges megoldás, hogy nem a helyszínen, magában a fegyverhez hozzáépített, a jelen találmány szerinti segédeszközben tároljuk a rögzített képet, hanem egy attól távoli helyre továbbítjuk, és ott végezzük el a rögzítést. Az adott távoli hely a felhasználás körülményeitől függően lehet egy közelben tartózkodó parancsnoki jármű, egy távolabbi helyen elhelyezkedő valamilyen központ. Lehetőség nyílik nyilvános mobiltelefon-hálózat használatára, amelynek segítségével a rögzített képet továbbítani tudjuk a távolabbi helyen elhelyezett rögzítőközponthoz. A mobiltelefon-hálózat igénybevétele és adott esetben más rádióhullámú átvitel esetén is problémát jelenthet a rendelkezésre álló korlátozó sávszélesség, amely a megfelelő felbontású kép átviteléhez hosszabb időt vesz igénybe. Ennek érdekében a rögzített képet a találmány szerinti segédeszközben elhelyezett átmeneti tároló segítségével átmenetileg tároljuk, és ebből kerül rádióhullámú átvitel segítségével továbbításra a megcélzott központ irányába. A rögzített képet alávethetjük valamely ismert képtömörítési eljárásnak, amely a sávszélességigényt csökkentheti. Ilyen képtömörítési eljárás lehet a JPEG-eljárás.

További probléma lehet, ha a valós fegyverhasználati körülményeket magunk elé képzeljük, hogy a kézenfekvő módon a fegyver csövének irányába néző optikai képfelvevő eszköz látószögét hogyan válasszuk meg. A fegyverekhez illesztett, célzást szolgáló ismert eszközök, így például távcsövek esetében ez a látószög nagyon kicsi. Ez a célzási feladathoz megfelel, azonban bizonyos elképzelhető esetekben nem nyújt megfelelő információt a fegyverhasználat körülményeit utólag dokumentáló jelen célunk számára. Lehetséges például, hogy a szemben álló fél fegyvert tartó keze kívül esik a kicsiny látószögű képmezőn. Amennyiben viszont túl nagyra választjuk a látószög értékét, akkor a rögzített képen a részletek esetleg később nem tartalmaznak kellő információt, vagyis az apró részletek elvesznek. A megfelelő kompromisszumot az optikai leképező rendszer effektív látószögének megfelelő megválasztásával érhetjük el, amennyiben a rendszert úgy

HU 223 882 Β1 alakítjuk ki, hogy a fegyverhasználatkor képzett fegyverhasználatot észlelő logikai jel használatára egyetlen felvétel készül. Lehetséges azonban az is, hogy ezen jel hatására nem egy, hanem egy sorozat felvételt készít az egység. Ekkor például adott időközönként egymásután készítünk felvételeket. Az egyes felvételek között eltelt idő természetesen igen rövid, tizedmásodperc nagyságrendjébe eső időtartam. Ilyen felvételsorozat készítése esetében lehetőség nyílik arra is, hogy az egymás utáni képek egyes paramétereit, így a felvételi látószöget változtassuk. Ezáltal az egymás után felvett képek között lesz olyan, amely részletekben gazdag, és lesz olyan, amely a széles környezetet átfogó képet nyújt. Ebben az esetben számolni kell a lövés mechanikus visszalökésének hatására a felvételező optikai rendszer tengelyének iránybeli elmozdulásával is. Ez az elmozdulás ugyan kismértékű, de képsorozat készítése esetén ez is egy letapogatást jelenthet, vagyis nagyobb területről nyerhetünk képet.

A felvételek készítéséhez gyakran nem áll rendelkezésre kellő fény, amelyet pótolhatunk egy, a segédeszközbe épített megvilágítórendszerrel, amely működhet akár a látható fény, akár emberi szemmel nem látható infravöröstartományban is. A megvilágítórendszer lehet folyamatos vagy impulzusszerű, villanófényhez hasonló működésű módú. Mindkét esetben a fényforrás irányított, és aktiválását az elektronikus vezérlőeszköz végzi, amely az egy vagy több független fizikai hatás egyidejű észlelése esetén, mint aktiváló logikai jellel működteti a megvilágítást biztosító alrendszert (is).

Szintén igen hasznos, ha a felvételek készítésének időpontját a felvételtől elválaszthatatlan módon kezeljük. Ennek érdekében a segédeszköz tartalmazhat egy órát, és a felvétel elkészítésének időpontjában a tárolásra kerülő vagy rádiófrekvenciás módon továbbított képhez egyidejűleg, mint járulékos információt hozzárendeljük az óra által jelzett időpontot. Ezzel analóg ha nem (csak) az időpontot, hanem a helyszínt is rögzítjük. Erre a jól ismert és napjainkban mind elterjedtebben használatos GPS (Globális Helymeghatározó Rendszer) kiválóan alkalmas. A műholdas földrajzi helymeghatározó rendszer napjainkban polgári használatra kb. 15 m pontosságot képes nyújtani. A vevőkészülék mérete lecsökkenthető akkorára, hogy a lőfegyver méretét ne növelje meg markánsan. A helymeghatározás aktiválása a fegyverhasználatot detektáló szenzorok kimeneti jeleivel történhet, az így nyert földrajzihely-adat az előzőekben említett időadathoz hasonló módon járulékos információt képez a rögzített vagy továbbított kép(ek)hez.

Végül az adott és az előzőekben már ismertetett cél érdekében, vagyis a megbízható, befolyásolhatatlan dokumentálás érdekében célszerű, ha az egész találmány szerinti segédeszköz olyan kivitelű, amely roncsolásmentesen megbonthatatlan. Ezt elérhetjük például műgyantába való beöntéssel vagy más ehhez hasonló módon.

A jelen találmányt egy előnyös kiviteli alak példáján keresztül mutatjuk be néhány további részletében. Ehhez segítségül vesszük ábráinkat, ahol az

1. ábrán a találmány szerinti fegyverhasználatot dokumentáló segédeszköznek egyéb elemekkel egybeépített kiviteli alakja, egy pisztolyhoz csatolva, perspektivikus nézetben látható, a

2. ábrán az 1. ábra szerinti fegyverhasználatot dokumentáló segédeszköz, a pisztolyhoz való csatolás előtt, külső burkolat nélkül, perspektivikus nézetben látható.

Az 1. ábra a találmány szerinti fegyverhasználatot dokumentáló segédeszközt úgy ábrázolja, hogy az egy 1 egységet alkot, amely egy szokványos 2 lőfegyver (pisztoly) 4 csöve alá van erősítve. Ezt az 1 egységet nevezhetjük taktikai egységnek, mivel példánkban más egyéb funkciójú elemekkel van összeépítve. Tartalmaz egy a 2 lőfegyverhez közvetlenül vagy közvetve csatlakoztatható mechanikai illesztőelemet, amely például a 4 cső alatt kialakított 5 vezetősín, amelyre a 2. ábrán látható 5’ peremes rész hosszirányban rátolható, és az 1 egység használati helyzetében például egy (nem ábrázolt) rugós kapoccsal rögzíthető. A rögzítésre és annak kioldására több ismert megoldás alkalmazható. Az 1 egység tartalmazza a jelen találmány lényegét képező fegyverhasználatot dokumentáló segédeszközt, amely magában foglal egy 11 optikával ellátott 12 képfelvevő elemet, és további elektronikus elemeket, amelyek a 2. ábrán látható 10 elektronikus blokkban vannak összefogva. így itt kapott helyet egy elektronikus képtároló, amely a 11 optikával ellátott 12 képfelvevő elem működtetése esetén annak állóképet reprezentáló kimenőjelét fogadja és tárolja. A tároló mérete lehet különböző, fegyverhasználatonként egy vagy több állókép-reprezentáció tárolására. A 12 képfelvevő elem előnyösen CCD eszköz. Célszerű, ha egy adott fegyverhez legalább olyan számú egymás utáni fegyverhasználatot tételezünk fel, ahány lőszer maximálisan egy tárban elfér. Ennyi kép tárolására akkor is fel kell készülni, ha fegyverhasználatonként csak egy állókép-reprezentáció tárolását tűzzük ki célul. Más eset, ha az elektronikus képtárolót csak átmeneti tárolásra szánjuk, és egy rádiófrekvenciás adó segítségével az átmenetileg tárolt állóképreprezentációkat továbbítjuk. Ez a továbbítás történhet egy parancsnoki vezérlőállásba vagy központba, ahogyan azt már korábban ismertettük, és a fegyverhasználat tényleges dokumentálása itt történik. Ekkor kisebb tárkapacitás is elegendő a 10 elektronikus blokkban, ahol magát a rádiófrekvenciás adót is elhelyezhetjük. Ugyancsak itt szükség van egy elektronikus vezérlőeszközre, a képfelvevő elem és az elektronikus tároló- és/vagy rádiófrekvenciás adóeszköz összehangolt vezérlésére. Ezenkívül mindezekhez szükség van még elektromos tápenergia-forrásra, amely lehet közös az 1 egységbe épített további, más egyéb funkciójú elemek számára is. A 2. ábrán a 9 elemek képviselik az elektromos tápenergia-forrást.

A fegyverhasználat-detektáló szenzorokról már korábban részletesen írtunk. Mivel ennek számos különböző formájú kivitele elképzelhető, ezért az általánosság megszorítása nélkül, pusztán példaként a 2. ábra

HU 223 882 Β1 kiviteli alakjában az 1 egység felső részébe került beépítésre a fegyverhasználat-detektáló 13 szenzoregység, amely egyrészt olyan gyorsulásmérőt tartalmaz, amely az 5’ peremes rész hosszirányba eső, adott küszöbértéket meghaladó gyorsulás esetén ad jelet. Másrészt például egy hangdetektor azonosítja a lövés hangerejét vagy egy tárolt hangmintával való megegyezést. A két detektor egyidejű jele aktiválja a 10 elektronikus blokkban található elektronikus vezérlőeszközt, így elindítva a felvételkészítés és -tárolás és/vagy -továbbítás folyamatát. A küszöbértékek, hangminták fegyvertípusonként változók, célszerűen kísérleti alapon lehet az adott típusra beállítani. Bonyolultabb, de bizonyos szempontból megbízhatóbb észlelést nyújt, ha az említett alsó küszöbértéken kívül egy felső határt is megállapítunk, amelyet a fegyver elsütésekor keletkező gyorsulás vagy hangerő semmilyen körülmények között sem lép túl, és a detektálás feltétele, hogy a 13 szenzoregységben levő szenzorok a megfelelő két érték közé eső nagyságú fizikai hatást észleljenek. Megjegyezzük, hogy a fegyverhasználatot jelző több ugyanakkor fellépő fizikai hatást detektáló szenzorok nemcsak egy közös, hanem például két különböző 13 szenzoregységben is elhelyezhetők.

Az 1 egység esetében azért beszélhetünk taktikai egységről, mert harcászati szempontból más hasznos funkciókat is beépíthetünk, ahogyan ezt kiragadott kiviteli példánkkal szeretnénk alátámasztani. Az 1 egységben van egy 7 infravörös megvilágítóelem. Infravörös megvilágítás esetében az érzékeléshez speciális szemüveget kell alkalmazni. Adott esetben, ahogy ez példánkban is látható, lehet látható fénnyel való megvilágítást is használni, erre szolgál a 6 lámpa. Ha a látható és infravörös fényt kibocsátó 6 lámpa és 7 infravörös megvilágítóelem impulzus-üzemmódban van vezérelve az említett elektronikus vezérlőeszköz által, akkor a fegyverhasználat detektálásakor a 11 optikával ellátott 12 képfelvevő elemmel készített felvételhez lehetőség nyílik villanófényként szolgáltatott megfelelő megvilágításra.

További funkcióval bír a látható, koherens fénynyalábot kibocsátó 8 lézercélzóeszköz. Ez nemcsak a szokásos módon a célzást segíti, hanem a fegyverhasználat dokumentálásakor azt is megmutatja a rögzített felvételeken, hogy hová célzott a fegyvert használó személy.

A jelen találmány szerinti segédeszköz egy komplett 1 egységet alkot. Ennek felfogatására egyik célszerű módon olyan mechanikai csatlakozóelemet tudunk kialakítani, amely a 2 lőfegyver (pisztoly) 4 csőrészének alsó oldalán való rögzíthetőséget biztosít. A rögzítés a csőszáj környékén, annak közelében történik. A 11 optikát lehetőség szerint az 1 egységnek a csőszájtól távolabbi felén kell elhelyezni, hiszen a fegyverhasználat pillanatában a 2 lőfegyver (pisztoly) csőtorkolatából kicsapó lángcsóva könnyen a 11 optika látószögébe eshet. Bár mind a lángcsóva, mind a 11 optika látómezejének nyílásszöge viszonylag kicsi, célszerű a kettő tengelyét minél távolabb elhelyezni egymástól.

A találmány szerinti 1 egység egy másik kiviteli formájában úgy csatlakoztatható maroklőfegyverhez, hogy annak 3 markolatát és 4 csövének csőszáj körüli részét összekötő merev, egyben segédmarkolati funkciót is betöltő keretszerkezetben kialakított, befogadópozícióba illeszthetjük be. Ennél a kiviteli alaknál, amelyet rajzon nem ábrázolunk, lehetőség van a különböző funkciójú egységek (lámpa, infravilágító, lézercélzó stb.) külön, független darabként való elhelyezésére. Szintén ezen kivitelnél az energiaforrás is külön egységként valósítható meg, célszerűen a keretszerkezetbe építve, ahol az összes dugaszolható egység számára közös tápsínen jut el az áram.

Meg kell említenünk végül az optikai rendszer tervezésének azt a szempontját is, hogy megfelelő, viszonylag rövid gyújtótávolságú lencseelemek használatakor egy adott távolságon, például másfél-két méteren túl az optikai rendszer képalkotása és a digitális kép leképezése lényegében élesnek mondható. Általában a fegyverhasználat is ennél nagyobb távolságú célpontokra vonatkozóan történik meg. Mindazonáltal elképzelhető egy olyan megoldás, ahol az optikai rendszerbe egy önmagában ismert autofókuszrendszert építünk be.

Az előbb említett rendszer által tárolt vagy továbbított képek utólagos feldolgozása olyan lehetőséget biztosít, amelyek révén egy fegyveres testület vagy a fegyvert használó személy igazolni tudja, hogy a fegyverhasználat jogos volt. Ezáltal egyfajta pszichikai gátlás feloldása révén abban az esetben, ha a fegyver használója tényleges fenyegetettségnek van kitéve, nem gondol arra, hogy ezt vajon később hogyan fogja tudni meggyőző módon bizonyítani. Ezzel éles helyzetekben a hatékonyság jelentős mértékben növelhető. Ugyanakkor az indokolatlan fegyverhasználat elkerülésére ugyancsak fokozott figyelem irányul.

Az ismertetett segédeszköz más lőfegyverekkel is használható, így például vadászati fegyvereknél szintén utólagos elemzés céljára, vagy katonai egységeknél utólagos információgyűjtés céljára is egyaránt alkalmazható.

HU 223 882 Β1

Claims (15)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Fegyverhasználatot dokumentáló segédeszköz lőfegyverhez, amely tartalmaz:

   egy, a lőfegyverhez közvetlenül vagy közvetve csatlakoztatható mechanikai illesztőelemet; egy optikával ellátott képfelvevő elemet;

   egy digitális elektronikus képeket tároló elektronikus képtároló eszközt;

   egy elektronikus vezérlőeszközt az optikával ellátott képfelvevő elem és az elektronikus képtároló eszköz vezérlésére;

   egy elektromos tápenergia-forrást; az elektronikus vezérlőeszközt aktiváló, fegyverhasználat-detektáló egy vagy több szenzoregységet; azzal jellemezve, hogy a fegyverhasználat-detektáló egy vagy több szenzoregység (13) az adott lőfegyverre (2) jellemző, a lőfegyver (2) használata esetén fellépő egynél több fizikai hatás detektálására van kalibrálva.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti segédeszköz, azzal jellemezve, hogy a fizikai hatások egyike adott irányban adott értéket meghaladó gyorsulás.
3. 3. Az 1. igénypont szerinti segédeszköz, azzal jellemezve, hogy a fizikai hatások egyike adott tárolt hangmintával egyező hanghatás.
4. 4. Az 1. igénypont szerinti segédeszköz, azzal jellemezve, hogy a fizikai hatások egyike mágneseserőtérváltozás.
5. 5. Az előző igénypontok bármelyike szerinti segédeszköz, azzal jellemezve, hogy rádiófrekvenciás adóeszköze van, és az elektronikus vezérlőeszköz egy sorozat digitális elektronikus kép tárolását és/vagy a rádiófrekvenciás adóeszközzel történő kisugárzását vezérlő kialakítású.
6. 6. Az 5. igénypont szerinti segédeszköz, azzal jellemezve, hogy az optika (11) látószöge vezérelhető, és az elektronikus vezérlőeszköz által az optika (11) egy sorozat digitális elektronikus kép felvételekor különböző látószöggel van vezérelve.
7. 7. Az 5. vagy 6. igénypont szerinti segédeszköz, azzal jellemezve, hogy a rádiófrekvenciás adóeszköz egy kis hatósugarú eszköz.
8. 8. Az 5. vagy 6. igénypont szerinti segédeszköz, azzal jellemezve, hogy a rádiófrekvenciás adóeszköz egy mobiltelefon-hálózatra kapcsolódó eszköz.
9. 9. Az előző igénypontok bármelyike szerinti segédeszköz, azzal jellemezve, hogy egy belső órával van ellátva, és a digitális elektronikus kép tárolásakor és/vagy rádiófrekvenciás adón keresztüli kisugárzásakor járulékos információként tartalmazza a felvétel időpontját.
10. 10. Az előző igénypontok bármelyike szerinti segédeszköz, azzal jellemezve, hogy egy GPS vevőkészülékkel van ellátva, és a digitális elektronikus kép tárolásakor és/vagy rádiófrekvenciás adón keresztüli kisugárzásakor járulékos információként tartalmazza a felvétel földrajzi helyét.
11. 11. Az előző igénypontok bármelyike szerinti segédeszköz, azzal jellemezve, hogy továbbá látható fényt szolgáltató lámpával (6) és/vagy infravörös megvilágítóelemmel (7) van ellátva.
12. 12. A 11. igénypont szerinti segédeszköz, azzal jellemezve, hogy a lámpa (6) és/vagy az infravörös megvilágítóelem (7) impulzus-üzemmódban van vezérelve.
13. 13. Az előző igénypontok bármelyike szerinti segédeszköz, azzal jellemezve, hogy látható, koherens fénynyalábot kibocsátó lézercélzóeszközzel (8) van összeépítve.
14. 14. Az előző igénypontok bármelyike szerinti segédeszköz, azzal jellemezve, hogy egy olyan egységet (1) alkot, amely a lőfegyver (2) csöve (4) alatt vagy mellett rögzíthető.
15. 15. Az előző igénypontok bármelyike szerinti segédeszköz, azzal jellemezve, hogy egy olyan egységet (1) alkot, amely roncsolásmentesen megbonthatatlan.