HU219742B - Személyhívó rendszer - Google Patents

Abstract

A találmány tárgya személyhívó rendszer. Ez a személyhívó rendszertérbelileg határolt területre szolgál, és legalább egy kezelő- ésbeviteli készüléket, legalább egy hívóközpontot (1), legalább egy, ahívóközponttól elválasztva üzemeltetett bázisállomást (7–9), legalábbegy, a bázisállomáshoz (7–9) hozzárendelt mobil készüléket és több, atérbelileg határolt területen elhelyezett helymeghatározó adóttartalmaz. Mindegyik helymeghatározó adó adási területe a térbelileghatárolt terület egy részterületét fedi le, és a mobil készülék el vanlátva eszközökkel a helymeghatározó adók által leadottterületazonosítók vételéhez és átviteléhez. A találmány értelmében azegy mobil készülék által vett területazonosító és a mobil készüléktényleges tartózkodási helye közötti egyértelmű hozzárendelést úgyvalósítják meg, hogy a helymeghatározó adókhoz az éppen hozzárendeltrészterületen mozgó személy észlelésére szolgáló eszközök vannakhozzárendelve. ŕ

Description

A leírás terjedelme 16 oldal (ezen belül 9 lap ábra)

HU 219 742 Β

A találmány tárgya személyhívó rendszer térbelileg határolt területre, legalább egy kezelő- és beviteli készülékkel, legalább egy hívóközponttal, legalább egy, a hívóközponttól elválasztva üzemeltetett bázisállomással, legalább egy, a bázisállomáshoz hozzárendelt mobil készülékkel és több, a térbelileg határolt területen elhelyezett helymeghatározó (lokalizáló) adóval; mindegyik helymeghatározó adó adási területe a térbelileg határolt terület egy részterületét fedi le, és a mobil készülék el van látva eszközökkel a helymeghatározó adók által leadott területazonosítók vételéhez és adásához.

A szóban forgó jellegű személyhívó rendszereket a nyilvános telefonhálózattól függetlenül üzemeltetik. Ezek a rendszerek arra szolgálnak, hogy személyeket egy korlátozott területen, így például egy üzem területén, egy épületben vagy építési munkahelyen bármikor és mindenütt el lehessen érni. A személyhívó rendszer megvalósíthat - például biztonsági okokból - helymeghatározó funkciót is, amelynek segítségével egy személy pillanatnyi tartózkodási helye a személyhívó rendszer területén megállapítható.

A személyhívó rendszer evégett tartalmaz legalább egy kezelő- és beviteli készüléket, amellyel az átviendő üzenetek a hívást fogadók címével együtt hívási rendelkezésként bevihetőek, tárolhatóak és a hívások elindíthatok. A kezelő- és beviteli készülék megvalósítható például egy rendszerspecifikus, billentyűzettel és kijelzővel ellátott kezelői konzolként. Kezelő- és beviteli készülékként használható azonban egy személyi számítógép vagy egy telefonalközpont is, amennyiben megfelelő interfésszel van ellátva.

A szóban forgó jellegű személyhívó rendszer tartalmaz továbbá egy hívóközpontot interfészekkel az elválasztva üzemeltetett készülékekhez. A hívóközpont ellenőrzi az egész hívóhálózatot és a helymeghatározó funkcióval ellátott hívóüzemet, formatálja a hívási rendelkezéseket, egy adatbázisban nyilvántartja az állomások adatait, valamint a területazonosítókat a személyhívó rendszer által lefedett terület egyes szektoraiban és részterületem, továbbá vezérli a kommunikációt a kezelő- és beviteli készülék és a személyhívó rendszert használói által hordozott mobil készülékek között.

A személyhívó rendszer minden esetben tartalmaz még legalább egy bázisállomást mint a hívóközponttól elválasztva üzemeltetett készüléket. A bázisállomás tartalmaz egy rádióadót, amely a vezetékes kötött hívójelet a mobil készülék által vehető rádiójellé alakítja át. A bázisállomás tartalmaz ezenkívül még egy rádióvevőt, amely a mobil készülékek rádiójeleit átalakítja a bázissávra, hogy ezek átvihetők legyenek a hívóközpontnak.

A mobil készülékkel ellátott személy pillanatnyi tartózkodási helyének meghatározása végett a személyhívó rendszer által lefedett, térbelileg határolt terület szektorokra van osztva, amelyeknek a területazonosítói a hívóközpontban tárolva vannak. Ezekben a szektorokban, illetőleg ezek bejáratainál helymeghatározó adók vannak elhelyezve, amelyeknek az adásterületei egyegy, térbelileg alkalmas módon határolt részterületet fednek le. A helymeghatározó adók a felállítási helyüknek megfelelő területazonosítót adnak le, amelyet a mobil készülékek csak az adott részterületen tudnak venni. Az éppen vett területazonosítót a mobil készülékbe integrált adó és egy helyhez kötött bázisállomás automatikusan átviszi a hívóközpontnak.

A mobil készülékkel ellátott személyek helyének meghatározása az ismert személyhívó rendszereknél gyakran gondot okoz, mivel a helymeghatározó adók átfedései és hatótávolságuk többlete miatt nem lehetséges az egyértelmű hozzárendelés a vett területazonosító és a személy tényleges tartózkodási helye között. Egy meghatározott részterület pontosan elhatárolt besugárzása a kisugárzott adóteljesítmény beállítása útján sem érhető el biztosan, mivel például a rádióhullámok a falakon és födémeken is áthatolnak.

Találmányunk célja az egyértelmű hozzárendelés biztosítása a mobil készülék által vett területazonosító és a mobil készülék, illetőleg a mobil készülékkel ellátott személy pillanatnyi tartózkodási helye között.

Ezt a feladatot a találmány értelmében úgy oldjuk meg, hogy a személyhívó rendszer helymeghatározó adóihoz az éppen hozzárendelt részterületen mozgó személy észlelésére szolgáló eszközök vannak hozzárendelve. Felismertük ugyanis, hogy a tartózkodási hely megállapításakor a hibagyakoriság jelentősen csökkenthető, ha két egymástól függetlenül működő rendszer - mégpedig az egyes részterületekhez hozzárendelt helymeghatározó adók és a hozzárendelt észlelőeszközök - nyújtanak információkat a tartózkodási helyről, majd ezeket az információkat kombináljuk.

Előnyös, ha egy személynek nemcsak a mozgását, hanem a mozgási irányát is lehet észlelni egy helymeghatározó adóhoz hozzárendelt részterületen. Ezáltal például megállapítható, hogy a személy közeledik-e a részterülethez, vagy éppen elhagyja a részterületet, és ha igen, akkor milyen irányban.

A találmány szerinti személyhívó rendszer egy különösen előnyös kiviteli alakjában egy személy észlelése egy részterületen a hozzárendelt helymeghatározó adó automatikus aktiválására szolgál. A helymeghatározó adóknak itt nem kell tartós üzemben működniük, hanem a területazonosító leadása korrelációba van hozva a helymeghatározó adóhoz hozzárendelt részterületen folyó mozgás észlelésével. Az észlelőeszközök a helymeghatározó érzékelőt csak rövid időre aktiválják. Ez csökkenti annak valószínűségét, hogy több helymeghatározó adó egyidejűleg adjon, és ennek következtében a mobil készülékek hibás területazonosítókat vegyenek és vigyenek át a hívóközpontnak.

Egy részterületen belüli mozgás észlelésére ajtóérintkezők vagy fénysorompók alkalmazhatók. Az ajtóérintkezők vagy fénysorompók kellő száma és megfelelő elhelyezése esetén nemcsak az áthaladás ellenőrizhető, hanem - az érzékelőjelek sorrendje alapján - egy mozgásirány is észlelhető. Egy másik változat szerint mozgásjelzőként passzív infravörösdetektorok (PID) alkalmazhatók. Passzív infravörösdetektorok rendelkezésre állnak mind kör alakú, mind irányított sugárzáshoz. Ily módon például egy ajtó elé és mögé szerelt passzív infravörösdetektorokkal és megfelelően hozzá2

HU 219 742 Β rendelt kódolások (n+1, n-1) irányított kisugárzásával megállapítható egy személy mozgásiránya. Ez megvalósítható mikrohullámú Doppler-modullal is, amelynek a kimenőjeleiből irányinformáció nyerhető. Az alkalmas mikrohullámú Doppler-modul hatótávolsága 8 m, frekvenciája 2,45 GHz (ISM-sáv) és Doppler-frekvenciája 5 km/h-ra körülbelül 23 Hz lehet.

A hívóközpontnak átvitt területazonosítók egyszerű értékelése szempontjából előnyös, ha a találmány szerinti személyhívó rendszer kezelő- és beviteli készüléke el van látva eszközökkel a személyhívó rendszer által lefedett, térbelileg határolt területnek, és ebben az egyes szektoroknak és részterületeknek, valamint a mobil készülékek pillanatnyi helyzetének grafikus ábrázolására. Ily módon egyszerűen követhető a mobil készülékkel ellátott személy útja és meghatározható pillanatnyi tartózkodási helye.

A találmány szerinti személyhívó rendszer egy előnyös kiviteli alakja tartalmaz legalább egy tároló- és töltőkészüléket a mobil készülékek számára, amely(ek) el van(nak) látva a mobil készülékek jelenlétének észlelésére szolgáló eszközzel. Ebben az esetben a tároló- és töltőkészülék nemcsak a mobil készülékek tárolására és feltöltésére szolgálhat, hanem jelenléti, illetőleg távollétijeiét is adhat a hívóközpontnak, amely közli, hogy egy mobil készüléket kivettek. Ezzel egyszerű módon aktiválható, illetőleg inaktiválható egy helymegállapító rutin egy mobil készülék helyének meghatározásához.

A területazonosítókat rendszerint rádiójelekként adjuk le. Minthogy a helymeghatározó adók gyakran többemeletes épületek közbenső szintjein vannak elhelyezve, ezért nem kerülhető el a megfelelően elhelyezett helymeghatározó adók adásterületeinek átfedése. Ez jelentősen növeli a helymeghatározás hibagyakoriságát. Ezért javaslatunk szerint a találmány szerinti személyhívó rendszer egyik változatában a helymeghatározó adók ultrahangos adókként vannak megvalósítva, mivel az ultrahangjeleket a falak visszaverik, és ezek a jelek a falakon nem hatolnak át.

Ha a területazonosítók átvitele rádiójelek alakjában történik, akkor általában saját átviteli csatorna szükséges a helymeghatározó adók és a mobil készülékek közötti átvitelhez, hogy ne legyen hátrányosan befolyásolva a hívásjelek vétele a hívóközponttól, illetőleg a bázisállomásoktól. A találmány szerinti személyhívó rendszer egy előnyös változatában ezzel szemben a hívásjelek átvitelére a hívóközponttól a mobil készülékekhez és a területazonosítók átvitelére a helymeghatározó adóktól a mobil készülékekhez ugyanazt a híváscsatornát alkalmazzuk. Evégett a személyhívó rendszer bázisállomásai a hívásjel sávszélességét határoló eszközökkel vannak ellátva. Ezenkívül még lehetnek eszközök a területazonosító jel frekvenciatartományának és adott esetben a hívásjel frekvenciatartományának eltolására. Mivel a hívásjeleket a mobil készülékekhez átvivő csatornák sávszélessége rendszerint 25 kHz, ezért a csatornák a - hívásjelek sávszélességének korlátozása és frekvencialöket révén - a területazonosítók átvitelére is használhatók. A hívásjel és a területazonosító jel nagyfrekvenciás spektrumainak szétválasztása biztosítható, ha a területazonosító jelet a csatomahatár közelében, vagyis a sáv középső frekvenciájától körülbelül 8 kHz-cel eltolva, kis adatsebességgel és teljesítménnyel adjuk le. Ha hívásjelek és a területazonosítók számára közös átviteli csatornát alkalmazunk, akkor a mobil készülékben a hívásjelek vételére szolgáló egységeket, így az antennát, előválasztást, az előfokozatot a területazonosítók vételére is lehet használni. Ezenkívül ekkor a helymeghatározó adókat azokra a nyugtázásadó építőegységekre lehet felépíteni, amelyek a személyhívó rendszerek részei. További előnyt jelent, hogy a helymeghatározó adók teljesítményfelvétele nagyon kis értéken tartható, úgyhogy a helymeghatározó adókat robbanásvédett területeken is alkalmazni lehet, és adott esetben elemmel lehet működtetni.

Találmányunkat annak példaképpeni kiviteli alakjai kapcsán ismertetjük részletesebben ábráink segítségével, amelyek közül az

1. ábra egy személyhívó rendszer egyes részeit és ezek együttműködését mutatja, a

2. ábra egy személyhívó rendszerrel ellátott épületrész alaprajza és különösen ezen személyhívó rendszer helymeghatározó adóinak adási területei, a

3. ábra egy személyhívó rendszerrel ellátott épületrész keresztmetszete és különösen ezen személyhívó rendszer helymeghatározó adóinak adási területei, a

4. és 5. ábra a 2. ábrán ábrázolt helyzetet mutatja, de itt kiegészítőeszközök vannak a helymeghatározó adók adási területein lévő személy észlelésére, a

6. ábra egy induktív helymeghatározó adó blokksémája, a

7. ábra olyan személyhívó rendszer jelátviteli vázlata, amelyben a területazonosító jelek és a hívásjelek átvitelére különböző híváscsatomák szolgálnak, a

8. és 9. ábra azt szemlélteti, hogyan lehet egy átviteli csatorna bázissávját mind a területazonosító jelnek, mind a hívásjelnek az átvitelére használni, a

10. ábra közös csatornán átvitt hívásjelek és területazonosító jelek vételére szolgáló mobil készülék blokksémája.

Az 1. ábrán ábrázolt személyhívó rendszer tartalmaz egy 1 hívóközpontot, amelyben interfészek vannak a később részletesebben taglalandó, elválasztva üzemeltetett készülékekhez. Ezek a készülékek térbelileg határolt területen, éspedig például egy épületben vagy egy üzemi területen vannak elhelyezve. Ezek a készülékek képezik egy helymeghatározó funkciókkal bővített személyhívó rendszer helyhez kötött infrastruktúráját. Az 1 hívóközpont ellenőrzi a személyhívó rendszer egész híváshálózatát és hívási üzemét, valamint a helymeghatározó funkciót.

Az 1 hívóközponthoz több kezelő- és beviteli készülék csatlakozik, amelyeken át a hívásvevők címei és a hírek hívási rendelkezésekként bevihetőek, tárolhatóak és kiadhatók. Kezelő- és beviteli készülékként itt a

HU 219 742 Β rendszerspecifikus 2 kezelőkészülék mellett egy 3 személyi számítógép és egy 4 telefonalközpont található. A 3 személyi számítógép segítségével lehetséges a térbelileg határolt terület, például egy épület vagy üzemi terület alaprajzának grafikus ábrázolása egy mobil készülékkel ellátott személy útjának követése és helyének meghatározása céljából. Az 1 hívóközpontnak ezenkívül vannak csatlakozói egy 5 nyomtató és 6 külső hívószolgáltatások számára.

Az ábrázolt személyhívó rendszer 7, 8 és 9 bázisállomást tartalmaz, amelyeket jelátvitel céljából - közvetlenül vagy közvetve - egy-egy vezeték köt össze az 1 hívóközponttal. A 9 bázisállomás csak közvetve, a 8 bázisállomáson át van az 1 hívóközponttal összekötve. A 8 bázisállomás itt tehát járulékosan reléállomásként működik az 1 hívóközpont és a 9 bázisállomás között. A 7-9 bázisállomás egy-egy rádióadót tartalmaz, amely az 1 hívóközpont vezetékhez kötött hívójelét rádiójellé alakítja át. A 7-9 bázisállomás ezenkívül tartalmaz egyegy vevőt a személyhívó rendszer itt nem ábrázolt mobil készülékei által leadott jelek vételére. Ezek a jelek lehetnek válaszjelek az 1 hívóközpont hívásjeleire, vagy lehetnek területazonosító jelek, amelyeket a mobil készülékek a személyhívó rendszer területén lévő, itt nem ábrázolt helymeghatározó adóktól vettek.

A helymeghatározó adók a személyhívó rendszer által lefedett, térbelileg határolt terület egy-egy részterületéhez vannak hozzárendelve, és területazonosítót, illetőleg területazonosító jelet adnak le, amelyet a mobil készülékek lehetőleg csak a helymeghatározó adók közvetlen közelében tudnak venni.

Az ábrázolt személyhívó rendszer tartalmaz továbbá az 1 hívóközponttól elválasztva működtetett 10, 11 jelzőkészüléket, amelyek a feladatra szabott érzékelők segítségével meghatározott eseményeket, például tüzet tudnak észlelni és vezetékes összeköttetés útján az 1 hívóközponttal közölni. Az 1 hívóközpont a 10 vagy 11 jelzőkészülék jelei által aktiválva célzott riasztó hívásokat válthat ki.

Végül az ábrázolt személyhívó rendszer tartalmaz még 12, 13 és 14 tároló- és töltőkészüléket, amelyek a mobil készülékek tárolására és feltöltésére szolgálnak. Ezek a 12-14 tároló- és töltőkészülékek ezenkívül úgynevezett távolléti és jelenléti jeleket is előállítanak, amelyek jelzik, hogy egy mobil készüléket kivettek-e. Ezeket a távolléti és jelenléti jeleket vezetékes összeköttetés viszi át az 1 hívóközpontba. A 14 tároló- és töltőkészülék itt nincs közvetlenül összekötve az 1 hívóközponttal, hanem csak közvetve, a 13 tároló- és töltőkészüléken át, úgyhogy az utóbbi reléállomásként szolgál. A távolléti és jelenléti jelek segítségével helymegállapítási rutin aktiválható, illetőleg inaktiválható egy helymeghatározásra képes mobil készülék számára.

A helymeghatározási funkciókkal rendelkező személyhívó rendszerek nemcsak gyors hírközlést tesznek lehetővé egy térbelileg határolt területen, hanem lehetővé teszik egy mobil készülékkel ellátott személy tartózkodási helyének meghatározását is. Ezért az ilyen személyhívó rendszereket egyre inkább alkalmazzák személyek biztosítására a veszélyes munkaterületeken.

A személyek tartózkodási helyének meghatározásához a személyhívó rendszer térbelileg határolt területét szektorokra osztjuk, amelyeknek a jelölése az 1 hívóközpontban tárolható és adott esetben egy alkalmas megjelenítőkészülék segítségével grafikusan ábrázolható. Ilyen grafikus ábrázolások példái a 2-5. ábrán láthatóak. Az Γ-8’ szektorok egy épület helyiségei. Az egyes Γ-8’ szektorok bejáratainál a-g helymeghatározó adók vannak elhelyezve, amelyeknek az adásterületeit pontvonallal ábrázoltuk. Az a-g helymeghatározó adók területazonosítókat adnak le, amelyeket az adásterületükben lévő mobil készülékek venni tudnak, és amelyek a mobil készülék pillanatnyi tartózkodási helyét megadják. A vett területazonosítót a mobil készülékbe integrált adó és a helyhez kötött bázisállomások automatikusan átviszik az 1 hívóközpontnak.

A területazonosítók átvitele a helymeghatározó adóktól a mobil készülékekhez meg kell, hogy feleljen az alábbi követelményeknek:

1. Egyértelműség a vett területazonosító és a mobil készülék tényleges tartózkodási helye között.

2. A vett mobil készülék rejtett hordási módja.

3. A helymeghatározó adónak és antennájának rejtett elhelyezése.

4. A mobil készülékben felhasznált elektronika minimalizálása.

A 2. és 3. ábra szemlélteti, hogy a különböző helymeghatározó adók adásterületeinek átfedése és hatótávolságának többlete következtében problémák léphetnek fel az egy mobil készülék által vett területazonosító és a mobil készülék tényleges tartózkodási helye közötti egyértelmű hozzárendelésben. Ha a területazonosító kisugárzása rádiójelek segítségével történik, egy meghatározott terület pontosan határolt besugárzása a kisugárzott teljesítmény beállításával sem érhető el biztosan, mivel a rádióhullámok a falakon is áthatolnak. Ezek a többértelműségek a helymeghatározáskor például akkor lépnek fel, ha a helymeghatározó adók többemeletes épületek közbenső szintjein vannak elhelyezve. Ez a helyzet a 3. ábrán látható.

A találmány értelmében az egy mobil készülék által vett területazonosító és a mobil készülék tényleges tartózkodási helye közötti egyértelmű hozzárendelést úgy valósítjuk meg, hogy a helymeghatározó adókhoz eszközök vannak hozzárendelve, amelyekkel személyek mozgása az adott helymeghatározó adóhoz hozzárendelt részterületen észlelhető. Ezáltal a helymeghatározó adóktól függetlenjárulékos információk nyerhetőek a személyek tartózkodási helyéről, és ezzel a tartózkodási hely meghatározásakor a hibagyakoriság csökkenthető.

A 4. és 5. ábrán látható helyzetekben a-g helymeghatározó adók vannak az Γ-8’ szektor átjáróiban, illetőleg bejárataiban és kijárataiban elhelyezve. A 4. ábrán az a-g helymeghatározó adó adásterülete kör alakú. A 4. ábrán látható helyzetben az egyes 1 ’-8’ szektorok átjáróiban és kijárataiban járulékosan fénysorompók, illetőleg ajtóérintkezők vannak, amelyeknek az észlelési területét ellipszisek jelölik. Az 5. ábrát a 2. ábrával összefüggésben kell nézni, ahol az egyes Γ-8’ szektorok átjáróiban, illetőleg bejárataiban és kijáratai4

HU 219 742 Β bán elhelyezett a-g helymeghatározó adókat ábrázoltuk. Az 5. ábrán az a-g helymeghatározó adókhoz hozzárendelt passzív infravörösdetektorok észlelési területeit ábrázoltuk.

Az ábrázolt kiviteli alakokban az a-g helymeghatározó adókat fénysorompók vagy ajtóérintkezők, illetőleg passzív infravörösdetektorok alakjában megvalósított járulékos érzékelők aktiválják, úgyhogy csak rövid időn át adnak le területazonosítót, amivel - az idővalószínűség miatt - lényegében elkerüljük több helymeghatározó adó területazonosító jelének szuperponálódását.

A meghatározható helyű mobil készülékkel ellátott személyt az egyik fent megadott detektor - fénysorompó, ajtóérintkezők vagy passzív infravörösdetektor észleli. Ez kiváltja azt, hogy a hozzárendelt helymeghatározó adó időben határolva úgynevezett táviratot ad le, amely redundanciával biztosítva a területazonosítót és adott esetben a személy mozgására vonatkozó irányinformációt tartalmaz. Ezt a táviratot célszerűen megismételjük. A személy mobil készüléke veszi a táviratot és adatblokként tárolja annak tartalmát. Ha egy szabad mobilcsatoma (nyugtázócsatoma) rendelkezésre áll, vagy riasztás esetén az 1 hívóközpontnak leadja mind az utolsó táviratot, mind a kellő számú korábban vett táviratot és a mobil készülék címét. Ezeknek a táviratoknak, illetőleg adatblokkoknak a sorrendjéből a pillanatnyi tartózkodási hely és odavezető út meghatározható. A pillanatnyi tartózkodási hely, mint már említettük, alkalmas megjelenítőkészüléken vizuálisan ábrázolható. Ezeket a helymegállapítási információkat közvetlenül a helymeghatározó adó táviratainak vétele után az időponttal jegyzőkönyvezni lehet, például őrszemélyzet által végzendő ellenőrző járat dokumentálása végett.

A 6. ábrán egy induktív 15 helymeghatározó adó blokksémája látható. A 15 helymeghatározó adónak van egy 16 interfésze, amelyen át összeköttetésben áll a hozzárendelt észlelőeszközökkel. A 15 helymeghatározó adót egy 17 mikroprocesszoros vezérlésen át lehet az észlelőeszközök jeleitől függően aktiválni és inaktiválni. A területazonosító jelek leadásához az ábrázolt 15 helymeghatározó adónak van egy 18 frekvencia-előkészítő és -modulátor modulja, egy 19 adóerősítője és egy 20 antennája. Ezenkívül tartalmaz egy 21 tápegységet.

A 7. ábrán egy találmány szerinti személyhívó rendszer jelátviteli vázlata látható. A hívásjelek átvitele egy 22 hívóközponttól egy 24 mobil készülékre itt a 22 hívóközponttal vezetékesen összekötött 23 bázisállomáson át történik. A hívásjelet evégett a 23 bázisállomás UHF/URH rádiójellé alakítja át.

Egy 25 passzív infravörösdetektor aktivál egy 26 helymeghatározó adót, hogy területazonosító jelet adjon le a kisfrekvenciás tartományban. Ezt a területazonosító jelet venni tudja a 24 mobil készülék, ha a 26 helymeghatározó adó adásterületén van. A területazonosító jel és a hívásjel átvitele a 24 mobil készülékre két külön átviteli csatornán történik, elsősorban azért, hogy a hívásjelet a területazonosító jel ne zavarja.

Azoknak a csatornáknak a sávszélessége, amelyek az úgynevezett down-link (vételirányú) összeköttetéshez a mobil készülékeknek a hívóközponttól való felhívásához rendelkezésre állnak, rendszerint 25 kHz. A hívásjel és a területazonosító jel közös csatornán történő átvitele akkor lehetséges, ha az adójel sávszélességét alkalmas módon korlátozzuk és adott esetben megemeljük. Ezt a helyzetet a 9. ábrán mutatjuk be. Ezen az ábrán látható a területazonosítás 27 spektrumtartománya és a hívásjel 28 spektruma.

A hívásjel és a területazonosító jel nagyfrekvenciás spektrumai szétválasztásának biztosítására a területazonosító jelet a csatomahatár közelében, vagyis a sáv középső frekvenciájától körülbelül 8 kHz-cel eltolva, kis adatsebességgel és teljesítménnyel adjuk le. Ezt a 8. ábra szemlélteti, ahol látható a 29 csatomaközép.

A 10. ábra szemlélteti, hogy a 24 mobil készülékben egy közös csatornán átvitt hívásjel és területazonosító jel további feldolgozása történhet mind a 33 keverőfokozat előtt, mind a 33 keverőfokozat után. Az feldolgozási útvonalak elválasztása lehetővé teszi az adásjel és a területazonosító jel egyidejű vételét egy 30 antenna, 31 antennaszűrővel végzett előválasztás, 32 előfokozat és adott esetben 33 keverőfokozat közös használatával. A hívásjel feldolgozása a jelek szétválasztása után egymással sorba kapcsolt 34 KF-szűrő, 35 KF-erősítő/demodulátor és 36 alacsonyfrekvenciás egység segítségével történik. A területazonosító jelek 37 homodin vevőn keresztül 38 mikro vezérlőbe kerülnek, amelyhez 39 kijelző, 40 billentyűzet és 41 modulátor csatlakozik. A 41 modulátor és a 45 adóantenna közé 42 frekvencia-előkészítő, 43 adóerősítő és 44 szűrő van beiktatva. A helymeghatározó adó korlátozott adásterülete miatt a területazonosítások adásszintje az UHF-sávban< 100 pW, úgyhogy a hívásjel megengedhetetlen zavarásai akkor sem várhatóak, ha egy csatornán közös az átvitel. A területazonosító jelet előnyös módon kis adatsebességgel, keskeny sávú frekvenciaeltolásos (FSK) modulációval visszük át, hogy a középfrekvenciás síkra való átalakítás előtt vagy adott esetben után egy 37 homodin vevőben (Direct Con version Receiver) lehessen feldolgozni.

Claims (12)

1. Személyhívó rendszer térbelileg határolt területre, legalább egy kezelő- és beviteli készülékkel, legalább egy hívóközponttal (1), legalább egy, a hívóközponttól elválasztva üzemeltetett bázisállomással (7-9), legalább egy, a bázisállomáshoz (7-9) hozzárendelt mobil készülékkel és több, a térbelileg határolt területen elhelyezett helymeghatározó adóval; mindegyik helymeghatározó adó adási területe a térbelileg határolt terület egy részterületét fedi le, és a mobil készülék el van látva eszközökkel a helymeghatározó adók által leadott területazonosítók vételéhez és átviteléhez, azzal jellemezve, hogy helymeghatározó adókhoz az éppen hozzárendelt részterületen mozgó személy észlelésére szolgáló eszközök vannak hozzárendelve.

2, Az 1. igénypont szerinti személyhívó rendszer, azzal jellemezve, hogy a helymeghatározó adókhoz a

HU 219 742 Β személy mozgási irányát észlelő eszközök vannak hozzárendelve.

3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti személyhívó rendszer, azzal jellemezve, hogy a helymeghatározó adók automatikusan aktiválódnak és inaktiválódnak attól függően, hogy egy személy a hozzájuk rendelt adott részterületen mozgott-e, és adott esetben ennek a személynek a mozgási irányától függően.

4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti személyhívó rendszer, azzal jellemezve, hogy a mozgást és esetleg a mozgásirányt észlelő eszközökként ajtóérintkezők és/vagy fénysorompók szolgálnak.

5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti személyhívó rendszer, azzal jellemezve, hogy a mozgást és esetleg a mozgásirányt észlelő eszközökként passzív infravörösdetektorok szolgálnak.

6. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti személyhívó rendszer, azzal jellemezve, hogy a mozgást és esetleg a mozgásirányt észlelő eszközökként mikrohullámú Doppler-modulok szolgálnak.

7. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti személyhívó rendszer, azzal jellemezve, hogy a kezelő- és beviteli készülék, például személyi számítógép (3) el van látva eszközökkel a térbelileg határolt terület, és ebben az egyes szektorok és részterületek, valamint a mobil készülék pillanatnyi helyzete grafikus ábrázolására.

8. Az 1-7. igénypontok bármelyike szerinti személyhívó rendszer, azzal jellemezve, hogy a hívóközponttól (1) elválasztva üzemeltetett további készülékként tartalmaz legalább egy tároló- és töltőkészüléket (12-14) a mobil készülék számára, és a tároló- és töltőkészülék(ek) (12-14) el van(nak) látva a mobil készülékjelenlétének észlelésére szolgáló eszközökkel.

9. Az 1-8. igénypontok bármelyike szerinti személyhívó rendszer, azzal jellemezve, hogy a helymeghatározó adók ultrahangos adókként vannak megvalósítva.

10. Az 1-9. igénypontok bármelyike szerinti személyhívó rendszer, azzal jellemezve, hogy a hívásjeleknek a hívóközponttól (1), illetőleg a bázisállomástól a mobil készüléknek való átviteléhez és a területazonosítóknak a helymeghatározó adóktól a mobil készülékre való átviteléhez ugyanaz az átviteli csatorna van alkalmazva.

11. A 10. igénypont szerinti személyhívó rendszer, azzal jellemezve, hogy a hívásjel sávszélességét határoló eszközöket tartalmaz.

12. A 10. vagy 11. igénypontok bármelyike szerinti személyhívó rendszer, azzal jellemezve, hogy eszközöket tartalmaz a területazonosítók frekvenciatartományának és adott esetben a hívásjelek frekvenciatartományának eltolására.