HU218450B - Feszítőék - Google Patents

Abstract

A találmány feszítőék egy fal furatába történő horgonyzásrafeszítőhüvellyel és egy feszítőékszárral, amely elülső végén egyfeszítőtesttel rendelkezik, amely a feszítőékszár révén afeszítőhüvelybe behúzható és közben a feszítőhüvelyt szétfeszítőkialakítású. A találmány lényege, hogy a feszítőékszár (12) egy,sugárirányban kiálló, elfordulás elleni biztosítóberendezéssel (26,28) rendelkezik. ŕ

Description

A találmány feszítőék egy fal furatába történő horgonyzásra feszítőhüvellyel és egy feszítőékszárral, amely elülső végén egy feszítőtesttel rendelkezik, amely a feszítőékszár révén a feszítőhüvelybe behúzható és közben a feszítőhüvelyt szétfeszíti.

A DE-G 87 11 684 számú leírásból ismeretes ilyen típusú feszítőék. Az ismert feszítőéknek egy hengeres feszítőékszára van kúpos feszítőtesttel az elülső végén, ahol a feszítőtest vékonyodó vége van a feszítőszár felé irányítva. A feszítőtestnek vékonyodó végén egy feszítőhüvely van a feszítőszárra, illetve a feszítőtestre, azokat körülfogóan felhelyezve, amely a feszítőtestnek a feszítőhüvelybe történő behúzása révén szétfeszíthető és ezáltal a feszítőék a furatban horgonyozható. A feszítőtestnek a feszítőhüvelybe történő behúzásához a feszítőékszámak a hátsó végén egy menet van. A feszítőékszár segítségével a feszítőtest a feszítőhüvelybe behúzható. A még szét nem feszített feszítőhüvely a furat falára fekszik fel és oda kapaszkodik, és a feszítőtest behúzásakor helyzetében a fal igyekszik megtartani.

A feszítőtestnek a feszítőhüvelybe történő behúzásakor a feszítőékszárra a behúzómenetnél nyomaték hat. Ez a forgatónyomaték a feszítőékszár hosszán részben leépül, amennyiben ez túlmérettel rendelkezik a furathoz képest, és így a súrlódás a feszítőékszár és a fal között fennáll. A feszítőtestre egy ellennyomaték hat, amely feszítőtestnek a feszítőhüvelybe történő behúzása alatt és után a furatban a feszítőhüvelyt elfordulás ellen tartja. A feszítőszár, amennyiben kisebb méretű mint a furat, a forgatónyomaték, amely a feszítőtest behúzásához szükséges, a feszítőékszár teljes hosszán konstansan hat. Ez a forgatónyomaték egy torziós igénybevételt ébreszt, amely a feszítőtestnek a feszítőhüvelybe történő behúzásához szükséges húzó igénybevételbe megy át. Különösen nagy anyagfeszültségek ébrednek húzó igénybevételnél, és a torziós igénybevétel a feszítőékszár és a feszítőtest közötti átmenetnél különösen nagy. Ezek az anyagfeszültségek azután szakadásokhoz, törésekhez vezethetnek egészen a feszítőtestnek a feszítőékszárról történő leszakadásáig. Azonban mindenesetre korlátozzák a feszítőék horgonyzási erejét és a feszítőtest behúzási erejét, ami mindenképpen káros a feszítőék felhasználási értéke szempontjából.

A találmány feladata a bevezetőben említett feszítőéket úgy továbbfejleszteni, hogy azonos horgonyzási értékek mellett a torziós igénybevételt jelentősen csökkenteni lehessen.

A találmány tehát feszítőék egy fal furatába történő horgonyzásra feszítőhüvellyel és egy feszítőékszárral, amely elülső végén egy feszítőtesttel rendelkezik, amely a feszítőékszár révén a feszítőhüvelybe behúzható, és közben a feszítőhüvelyt szétfeszíti.

A találmány szerint a kitűzött célt azáltal oldjuk meg, hogy a feszítőszár egy sugárirányban kiálló, elfordulás elleni biztosítóberendezéssel rendelkezik. Ez az elfordulás elleni biztosítóberendezés lehet erőzáró megoldású vagy formazáró megoldású. Elfordulás elleni biztosítóberendezésként minden körtől eltérő keresztmetszet szóba jöhet, amely a furat falára felfekszik, és a feszítőtestnek a feszítőhüvelybe történő behúzásakor a feszítőszárra kifejtett forgatónyomatékot előnyösen teljesen, azonban legalább részben a falba továbbítja. Ezáltal a feszítőékszárra ható torziós nyomaték az elfordulás elleni biztosítóberendezés tartományában teljesen vagy legalább részben leépítésre kerül, és a feszítőékszárról az éktestre való átmenetnél egyáltalán nem, vagy csak nagyon kis mértékű torziós nyomaték ébred. Szóba jöhet itt megoldásként a feszítőékszár excentrikus kialakítása révén létrehozni az elfordulás elleni biztosítóberendezést. Az elfordulás elleni biztosítóberendezés úgy van kialakítva, hogy a feszítőék behelyezésekor ébredő behajtási ellenállást a furatban csak igen kis mértékben növeli.

A találmány szerinti feszítőéknek az előnye, hogy a feszítőtestnek a feszítőhüvelybe történő behúzásakor fellépő feszültségek csökkennek, és a behúzómenetre kifejtett behúzónyomaték és a feszítőtestre ható behúzóerő ily módon megnövelhető. Az elszakadás veszélye, azaz a feszítőtestnek a feszítőékszárról történő leszakadásának veszélye jelentős mértékben csökken.

Előnyösen az elfordulás elleni biztosítóberendezés mint bütyök, vagy mint él, vagy több él, vagy hosszirányban futó borda van kialakítva a feszítőékszár kerületén kívül, de ez kialakítható fogazatként is, amely ugyancsak hosszirányba futó fogakkal rendelkezik. Az elfordulás elleni biztosítóberendezés elemei a feszítőéknek a furatba történő behajtásakor belekapaszkodnak a falba, és ott maradnak rögzítve az általuk készített hoszszanti hornyokban. Előnyük, hogy igen nagy az elfordulás elleni biztosítóhatás, és így abban a helyzetben van a feszítőék, hogy a feszítőékszáron nagy nyomatékokat tud átvinni, ugyanakkor kicsi a vele szemben kifejtett behajtási ellenállás. Az elfordulás elleni biztosítóberendezés a feszítőékszár bármelyik tetszőleges helyén kialakítható.

A találmány szerinti előnyös kivitel esetén a feszítőéknek a feszítőékszára a furat névleges átmérőjénél kisebb méretű, és így a feszítőék a falfuratba könnyen behelyezhető. Ennek az az előnye, hogy nincs súrlódóerő a feszítőékszár és a fal között, amely a feszítőtestnek a feszítőhüvelybe történő behúzásakor kifejtett erőnek egy részét a feszítőékszár mentén felemészti. Mivel ez a súrlódóerő a furattűrésektől függően és a fal anyagától függően különböző lehet, odavezet, hogy a behúzóerő és horgonyzási erő szórása következik be azonos behúzónyomaték kifejtése esetén a behúzómenetre. A feszítőék szárának a furatnál kisebb mérete azzal az előnnyel jár, hogy egyenletesebb lesz a behúzóés horgonyzási erő. Az, hogy kisebb méret, azt nem kell nagyon szigorúan venni, mert kisméretű furatoknál az alsó tűréstartományában amúgy is kisebb súrlódások lépnek fel, ami épp egy átmeneti tartományt jelenthet.

A találmány előnyös kivitelénél a feszítőékszár a feszítőtestbe történő átmenetnél vékonyodik. Azért, hogy ebben az átmeneti tartományban a feszültségcsúcsokat el lehessen kerülni, az átmenet nem gyűrűs lépcsőként van kialakítva körbefutó, közel derékszögű élekkel, hanem például kúpként fokozatmentes átmérőcsökkenéssel vagy konkáv körbefutó lekerekítéssel. Ily módon si2

HU 218 450 Β került az egy helyre korlátozódó szakadási veszély helyét kiküszöbölni.

A találmányt részletesen, kiviteli példa kapcsán, a rajz alapján ismertetjük, ahol az

1. ábra a találmány szerinti feszítőék kiviteli példája furatba behelyezett és szétfeszítés előtti állapotban, a

2. ábra az 1. ábra szerinti II—II sík mentén vett metszet.

A találmány szerinti, egészében 10 feszítőék az ábrán látható módon egy hengeres 12 feszítőékszárral rendelkezik. A 12 feszítőékszár hátsó végén 14 behúzómenettel van ellátva, amelynek külső átmérője valamivel nagyobb, mint a 12 feszítőékszár átmérője. A 12 feszítőékszár elülső végén egy kúpos 16 feszítőtesttel rendelkezik, amelynek keskenyebb vége néz a 12 feszítőékszár felé. Egy hengeres 18 közbenső szakasz révén, amelynek átmérője a 16 feszítőtest keskenyebb vége átmérőjének felel meg, a 12 feszítőékszár egydarabos a 16 feszítőtesttel. A 12 feszítőékszámak valamivel kisebb átmérője van, mint a 16 feszítőtest nagyobb átmérőjű végének átmérője, amely körülbelül a 14 behúzómenet külső átmérőjének felel meg.

A 18 közbenső szakaszra egy azt körülfogó 20 feszítőhüvely van felhelyezve, amelynek egy átmenő 22 hosszhasítéka van. A 18 közbenső szakaszról a 12 feszítőékszárba történő átmenetnél egy konkáv módon lekerekített 24 átmenet van.

A 12 feszítőékszámak elfordulás elleni biztosítóberendezésként egy 26 sugárirányú válla van, amelyhez csatlakozik a 24 átmenet. A 26 váll két, kifelé álló, hosszirányba futó 28 bordával van ellátva, amelyek egymással szemben lévő oldalon vannak (2. ábra). A 28 bordák sugárirányban aló feszítőtest átmérőjén és a 14 behúzómenet külső átmérőjén túlnyúlnak.

A 16 feszítőtestnek a 20 feszítőhüvelybe történő behúzásához egy 30 anyát kell a 14 behúzómenetre felcsavarozni, amely alatt egy 32 alátéttárcsa van.

Egy tárgynak, például egy 34 konzolnak 36 falra történő rögzítéséhez a találmány szerinti 10 feszítőéket a 16 feszítőtesttel együtt a 34 konzol 38 lyukán keresztül a 36 falban már elkészített 40 furatba vezetjük be. A bevezetéskor vagy behajtáskor a 40 furatban a 36 fal anyagába hatolnak a 28 bordák, és biztosítják elfordulás ellen a 10 feszítőéket. A 20 feszítőhüvely a 10 feszítőéknek a 40 furatba történő bevezetésekor rugalmasan öszszenyomásra kerül, azaz a 40 furatban rögzül. A 40 furatnak, függetlenül a tűrésétől, a 16 feszítőtest nagyobb végével azonos átmérője van, illetve a 14 behúzómenet külső átmérőjével megegyező átmérője van. A 40 furatnak tehát nagyobb a mérete, mint a 12 feszítőékszámak.

A 10 feszítőéknek a 40 furatba történő behelyezése után a 30 anyát meghúzzuk és ezáltal aló feszítőtestet behúzzuk a 20 feszítőhüvelybe. A 20 feszítőhüvely rögzítőereje a 40 furatban megakadályozza, hogy a 16 feszítőtest a 20 feszítőhüvelyt a 40 furatból kihúzza. A 20 feszítőhüvely aló feszítőtest révén sugárirányban feltágításra kerül, és a 10 feszítőék ily módon a 36 falban horgonyzásra kerül.

A 30 anya meghúzása révén egy torziós nyomaték hat a 12 feszítőékszárra, amelyet elfordulás elleni biztosítóberendezés 28 bordái a 36 fal felé továbbítanak. Ilyen módon a 10 feszítőék a 24 átmenetnél mentesítve van torziós igénybevételtől és az elfordulás elleni biztosítóberendezéstől, beleértve aló feszítőtestet is, kizárólag húzóerők hatnak a 10 feszítőékre. A feszültségcsúcsok csökkentésére a 24 átmenet konkáv módon lekerekítetten van kialakítva.

Claims (6)

1. Feszítőék egy fal furatába történő horgonyzásra feszítőhüvellyel és egy feszítőékszárral, amely elülső végén egy feszítőtesttel rendelkezik, amely a feszítőékszár révén a feszítőhüvelybe behúzható és közben a feszítőhüvelyt szétfeszítő kialakítású, azzal jellemezve, hogy a feszítőékszár (12) egy, sugárirányban kiálló, elfordulás elleni biztosítóberendezéssel (26, 28) rendelkezik.

2. Az 1. igénypont szerinti feszítőék, azzal jellemezve, hogy az elfordulás elleni biztosítóberendezés kifelé álló, mintegy a feszítőékszár (12) hosszirányában futó élként van kialakítva.

3. Az 1. igénypont szerinti feszítőék, azzal jellemezve, hogy az elfordulás elleni biztosítóberendezés (26, 28) mintegy a feszítőékszár (12) hosszirányában futó bordaként (28) van kialakítva.

4. Az 1. igénypont szerinti feszítőék, azzal jellemezve, hogy a feszítőékszámak (12) a furat (40) névleges átmérőjénél kisebb mérete van.

5. Az 1. igénypont szerinti feszítőék, azzal jellemezve, hogy a feszítőékszámak (12) a feszítőtestnek (16) a feszítőhüvelybe (20) történő behúzására behúzómenete (14) van.

6. Az 1. igénypont szerinti feszítőék, azzal jellemezve, hogy a feszítőéknek (10) a feszítőékszárból (12) a feszítőtestbe (16) való átmeneténél folyamatosan csökkenő keresztmetszete van.