HU217462B - Berendezés tőzeg extrahálásához - Google Patents

Abstract

A találmány tárgya berendezés tőzeg extrahálásáhőz, amelyextrahálótartályt (1), főlyékőny extrahálóközeget betáplálócsővezetéket (13, 13’) és extraktűmőt elvezető csővezetéket (7, 8, 10,11) tartalmaz. Az extrahálóberendezés külső tartályt (1) képezőperfőráció nélküli falat és az extrahálandó tőzegből képzett ágyatbefőgadó, és legalább egy, előnyösen két szemközti perfőrált falakbólképzett belső tartályt (3) tartalmaz, és a betápláló csővezeték (13,13’) a belső tartállyal (3) főlyadékőt tővábbítani képesközlekedőkapcsőlatban van, és előnyösen a belső tartályba (3) nyílóanvan szerelve, és az elvezető csővezeték (7, 8, 10, 11) a külsőtartályra (1), a belső tartályőn (3) kívülre van szerelve. ŕ

Description

A találmány tárgya berendezés tőzeg extrahálásához, amely extrahálótartályt, extrahálóközeget betápláló szerelvényeket és extraktumot kiürítő szerelvényt tartalmaz.

Nagy mennyiségű tőzeg extrahálása végrehajtható statikus úton, de amint az belátható, ez a módszer elégtelennek bizonyult. A statikus extrahálást általában véve arra használják, hogy - laza szerkezetű és csak csekély mértékben aprított nyers termékekből - olyan kivonatokat készítsenek, amelyek egy erre alkalmas extraháló oldószer segítségével adagonként könnyen kimoshatok. A statikus extrahálást extrahálókádakban hajtják végre, amelyeket adott esetben mechanikus keverővei szerelnek fel. Az ilyen kádakat tetszőleges sorrendben megtöltik tőzeggel és az extraháló oldószerrel. Időszakonként a tőzeg és oldószer keverékét meg lehet keverni.

Az extrahálófolyadékot elegendő ideig érintkezésben hagyják a tőzeg anyagával annak érdekében, hogy a kívánt anyag vagy anyagok vonatkozásában az extrahálóközegből telített oldatot nyerjünk. Ezután a tőzeg szemcséit hagyják leülepedni, és vagy a felülúszó extraktumot dekantálják, vagy pedig az extraktumot szitán át gyűjtik össze az extrahálókád fenekéről.

Ha ezt a módszert alkalmazzák nyers levegőben szárított tőzeg extrahálására, akkor az extraktumnak az extrahálóedény fenekéről való összegyűjtése gyakran lehetetlenné válik, mivel a megduzzadt tőzegrészecskék leülepedése miatt majdnem áthatolhatatlan iszapréteg képződik.

A keveréknek intenzívebb keverése azt eredményezi, hogy a tőzeg részecskéinek az extraháló oldószerrel való érintkezése javul, azonban ennek következtében az iszapréteg eloszlik, finomabbá válik és lehetetlenné teszi tiszta extraktum dekantálását. A tőzeg részecskéinek ülepedése és duzzadása további problémát okoz a kádak leürítésekor és a következő műveletsor előtti tisztítása során. A helyzet nem javul akkor sem, ha a kádakat először töltik meg tőzeggel, és utána juttatják be az oldószert, de akkor sem, ha megfordítják ezt a műveletet, vagyis először öntik be az oldószert, és ehhez adják hozzá a tőzeget.

Ezenfelül a dekantálási művelet során a kívánt aktív anyagok csupán a tőzegágy felső szintjéről diffundálnak az extrahálóoldatba, aminek eredményeként a felülúszó folyadék koncentrációja kicsi lesz, és ennek következtében az extrahálási művelet hatékonysága is kicsi. A tőzegágy mélyebb rétegeiben lévő és kivonni kívánt anyagok nem oldódnak fel, hanem a tőzeg extrahálása után a visszamaradó anyaggal együtt távoznak.

A WO 92/16600 közzétételi irat például olyan dinamikus extrahálást ismertet, amelyet statikus tőzegággyal ellátott extrahálóberendezésben hajtanak végre az extrahálófolyadék folyamatos áramoltatása közben. Az oldószert a tőzegtartály perforált fenekén átjuttatják be, és a tőzegágyon állandó és egyenletes ütemben engedik átáramlani. Az ágyon való átáramlás után az extraktumot a tőzegágy felső szintje fölött gyűjtik össze.

A PCT/EP 92/000535 szabadalmi bejelentés szerinti ismert extrahálóberendezés esetében az extrahálóközeget a berendezésben meghatározott nyomással juttatják be. A berendezés gyakorlati használata során a perforált fenéklap közelében a tőzegágyon belül a tőzegágyban uralkodó nyomás miatt egy bizonyos összetömörült massza képződik, mivel az extrahálóedényt először töltik meg a tőzeggel, és az extrahálóközeget ezután nyomják be.

Igen gyakran előfordul, hogy a folyadék kezdeti nyomása olyan nagy, hogy az egész - nem eléggé nedvesített - tőzegágy vagy felfelé nyomódik, vagy pedig az extrahálás közben száraz marad, mivel a folyadék áramlási csatornákat alakít ki a tőzegágyon keresztül, vagy egyébként a folyadék inkább a tőzegágy és az extrahálóedény falai között halad, amely jelenséget „falhatásnak” neveznek. így tehát komoly kétségek merülnek fel azzal kapcsolatban, hogy valójában az összes tőzegszemcse megnedvesedik-e és szuszpendált állapotba kerül-e az extrahálóközegben azon egyensúly hatására, amely kialakul a folyadék áramlási sebessége és a szilárd részecskék ülepedési sebessége között. Valójában a tőzegágyon belül nagy tartományok maradnak, amelyekben a levegő bezáródik, és emiatt a tőzegrészecskék nem tudnak szabadon ülepedni, és ezeket az extrahálófolyadék áramlása felfelé hordja.

Az extrahálóberendezések ez utóbbi fajtája esetében a legfőbb nehézségek az extrahálóanyagnak a tőzegágyon való állandó és egyenletes átfolyásának szabályozásából erednek; a „falhatás” azt eredményezte, hogy az extrahálóedény falának szoros közelségében a tőzegrészecskék jobban átitatódnak az extraháló oldószerrel, mint a tőzegágy közepén. Másrészt a falak környezetében nagyobb oldószer-áramlási sebesség jön létre, ami ahhoz vezet, hogy a kívánt anyagok kivonása egyenlőtlen lesz, és ez a kívánatoshoz képest lerontja a folyamat hatékonyságát. Ezen hatás fő oka a tőzegágy légtelenítésének nehézségéből származik.

A fentiekből kiindulva a találmánnyal célunk olyan berendezés kidolgozása, amely a fentiekkel összhangban dinamikus extrahálást tesz lehetővé, de ugyanakkor mentes az ismert extrahálóberendezések hátrányos tulajdonságaitól, és ezáltal lehetővé teszi a tőzeg extrahálásának oly módon történő végrehajtását, amely nem roncsolja a tőzeg természetes kapilláris szerkezetét.

A találmánnyal további célunk olyan berendezés kidolgozása, amelyben extrahálóanyaggal átitatott statikus tőzegágy van, amelyben az átitatás olyan mértékű, mint természetes tőzegágyak esetében, amelyeket víz itat át.

A találmánnyal további célunk olyan berendezés kialakítása, amely a korábbiakhoz képest jobb hatásfokkal működtethető, és ezáltal jobb kihozatalt tesz lehetővé.

A kitűzött célt a találmány értelmében olyan berendezés kidolgozásával értük el, amely tőzeg extrahálásához extrahálótartályt, folyékony extrahálóközeget betápláló csővezetéket és extraktumot elvezető csővezetéket tartalmaz, és amelyre jellemző, hogy az extrahálótartály külső tartályt képező perforáció nélküli falat és az extrahálandó tőzegből képzett ágyat befogadó, és legalább egy, előnyösen két szemközti perforált falakból képzett belső tartályt tartalmaz, és a betápláló csővezeték a belső

HU 217 462 Β tartállyal folyadékot továbbítani képes közlekedő kapcsolatban van, és előnyösen a belső tartályba nyílóan van szerelve, és az elvezető csővezeték a külső tartályra, de a belső tartályon kívülre van szerelve.

A külső tartály jelenléte lehetővé teszi, hogy az oldószer a tőzegágyba a belső tartályba kívülről és/vagy belülről lépjen bele a belső tartály legalább egy perforált falán át, és lehetővé teszi a diszpergált tőzegrészecskéknek a belső és külső tartály közötti térben való jobb ülepedését, ami által nagyobb tisztaság érhető el, és ezáltal megkönnyíti vagy éppen elkerülhetővé teszi az extraktum további feldolgozását.

Ha a belső tartálynak legalább két szemben fekvő fala perforáltan van kiképezve, akkor az extrahálóberendezés magasabb szintig megtölthető, mint az ismert berendezések, annak veszélye nélkül, hogy az extraktumba több szennyeződés (tőzegrészecske) kerülne. Az oldat telítettsége azonban ezáltal növelhető.

Amennyiben a belső tartályt teljes egészében perforált falak veszik körül, és ezáltal nagyobb felületi tartomány képződik az oldószerrel való érintkezéshez és a kivont anyagok között, mint az ismert berendezések esetében ez lehetséges volt, az anyagok az oldószer és a tőzegágy között intenzívebben kicserélődnek, vándorolnak. Ez annak a következménye, hogy az oldószer minden oldalról be tud lépni a belső tartályba, miközben a kívánt anyagok kioldás után a belső tartály és a külső tartály falai közötti térbe tudnak vándorolni. Ezenkívül az egymásba helyezett két tartály alkalmazása révén elkerülhető a káros „falhatás”, amely jellemző az ismert extrahálóberendezésekre. Ennek következtében az extraktum nagyobb mértékben telíthető, és a tőzeg jobban kihasználható, és ezáltal javul a berendezés működése és hatásfoka.

Míg az ismert extrahálóberendezések tartályának általában kör alakú keresztmetszete van, a találmány értelmében az extrahálóberendezés keresztmetszeti elrendezésének másféle optimuma is lehetséges. Tulajdonképpen a találmány szerinti megoldás megnöveli azt a felületet, amelyen keresztül az anyagok kicserélődnek. Sokféle olyan keresztmetszeti kialakítás elképzelhető, amelynél a térfogathoz képesti felület aránya nagyobb, azonban ennek következtében nem képződhet túl sok sarok, ahonnan a tőzegmaradványok és az iszap nehezen távolítható el, vagyis lehetetlenné teszi a belső tartály tisztítását. Következésképpen téglatest keresztmetszet, előnyösen téglalap keresztmetszet alkalmazható egy megfelelő kompromisszumként, különösen olyan téglalap, amelynél a méretek közötti arány nagy az egyik síkban a vastagság tekintetében, és ezen síkra merőleges irányban. Ennek eredményeként az oldószer jobban és egyenletesebben hatol bele és hatol át a tőzegágyon, mint kör alakú keresztmetszet esetében, ahol a kerületi tartományok általában véve közvetlenebbül érintkeznek az oldószerrel, mint a középső részeken. A nagyobb síkban a kisebb oldalnak a téglalap vastagságához képesti arányának előnyösen meg kell haladnia az 1,5:1 arányt, és akár 2:1 aránynál nagyobb értéket is elérhet, előnyösen 3:1 és különösen 5:1 arányt, és még többet.

Az utóbbi esetben a belső tartály alakja körszelet jellegű, és két nagyméretű, egymással párhuzamos felülete lehet, amelyek egymáshoz képest kis távköznyire fiiggőleges irányban helyezkednek el, és előnyösen központosán helyezkednek el a külső tartályhoz képest, és a külső tartály felosztható egy központi osztófallal, amely kapcsolódik a belső tartály kis oldalához, ami által az osztófal egyik oldalán elrendezett betápláló csővezeték által betáplált oldószer az osztófal másik oldaláról távolítható el. Ilyen elrendezés esetében még az is elképzelhető, hogy a téglalap alakú belső tartály fenekét párban elrendezett préshengerek képezzék, és ezáltal a tőzeg felülről lassanként adagolható, majd extrahálás után kipréselhető és eltávolítható. Ezen intézkedés akár folyamatos működtetést is lehetővé tenne, habár az oldószer áramlásának zavarása oly módon kerülhető el, ha a tőzegágynak az extrahálóberendezésen át való mozgása csak lassú sebességgel történik, például kis lépésekben vagy szakaszokban. A préshengereknek rugalmas felülete lehet, és tömítést képeznek a belső tartály fenékfelületével, amelynek szélessége előnyösen legfeljebb a két préshenger átmérőjével és hosszúságával egyezik meg. Pontosabban tekintve azonban annál mégis kisebb. A préshengerek és a belső tartály falai között további tömítőszerkezetek rendezhetők el.

A találmány szerinti berendezés még kör alakú (vagy sokszögű, például négyzetes) keresztmetszet esetén is közvetlenebb érintkezést nyújt az oldószer és a tőzegágy között, amennyiben a betápláló csővezeték legalább egy olyan tápcsövet tartalmaz, amely az oldószerközeget egymástól távköznyire elrendezett több tápnyílással ellátott gyűjtőkamrába továbbítja, amely a közeget elosztja a belső tartályon belül, és a betápláló csővezeték előnyösen legalább kettő, és különböző szinteken elrendezett tápnyílást tartalmaz.

Ezáltal az extrahálóközeget betápláló csövek tengelyirányban és függőleges helyzetben rendezhetők el, és nagyjából a belső tartály középső tartományában végződnek egy elosztó gyűjtőkamrában, előnyösen legalább két szinten. Egy előnyös kiviteli alak esetében a gyűjtőkhöz oldalsó csövek indulnak ki például vízszintes irányban állva, és legalább egy tápnyílással vannak ellátva. Az oldalsó csövek oldalkarokkal láthatók el, amelyek szintén legalább egy tápnyílást képeznek.

Mindegyik belső betáplálócső felosztható egy belső szakaszra, amely egy megfelelő külső betápláló csővezetékhez csatlakozik. Előnyösen mindegyik külső betápláló csővezetéken szabályozószelep van, amely lehetővé teszi az egyes betáplálócsöveken átáramló oldószerközeg áramlásának lezárását és/vagy szabályozását. Ezáltal jobban beállítható az oldószernek a tőzegágyon való átáramlásának eloszlási képe, mivel mindegyik szabályozószelep a többi szeleptől függetlenül működtethető. Ezenkívül minden egyes külső betápláló csővezetékre áramlásmérő szerelhető, amelynek segítségével megfigyelhető a rajta átáramló oldószer mennyisége. Egy előnyös kiviteli alak esetében minden egyes szabályozószelep kézzel és/vagy elektronikusan működtethető, és ezenfelül elektronikus folyamatszabályozó egy3

HU 217 462 Β séghez kapcsolható, annak érdekében, hogy optimalizálhatóak legyenek a betáplálás és az extrahálás körülményei.

A tisztításhoz vagy karbantartáshoz szükséges üzemszünet idejének lerövidítése érdekében a találmány egyik kiviteli alakja értelmében a külső tartály felső részén előnyösen legalább egy, például gyűrű alakú kiemelkedés van annak belső falán, amely a belső tartályon kiképzett perem számára támaszt képez. A kiemelkedés és a perem ily módon a két fal közötti teret borító zárószerkezetet képez, és közéjük tömítés, például tömítőgyűrű van elhelyezve az egymásra támaszkodó elemek közé. Ezáltal ez a zárószerkezet meggátolja az extraktumnak a külső tartály oldalfalai mentén való áramlását. Mindenekfolött ily módon a belső tartály a külső tartályból könnyen eltávolítható a tisztítási és karbantartási műveletek elvégzéséhez, és ezáltal lecsökken az üzemszünet időtartama.

A találmány egy további kiviteli alakja esetében az elvezető csővezeték legalább egy felső kimenetet tartalmazhat a felülúszó extraktum összegyűjtésére, azonban legalább egy közbülső és/vagy oldalsó, és/vagy legalább egy fenékrészi kimenetet tartalmaz. Ily módon az extraktum leüríthető például adagonként, és előnyösen keringetőtartályba továbbítható, A berendezés csővezetékeiben és tartályaiban levő folyadékok szabályozott keringetésére megfelelő szerkezeti elemek szolgálhatnak. Ezek a szerkezeti elemek magukban foglalhatnak legalább egy szelepet és/vagy keringetőszivattyút, amely kényszerített keringetést tesz lehetővé. Az említett egy szelep kézzel és/vagy elektronikusan működtethető és - előnyösen számítógéppel társított - elektronikus folyamatvezérlő egységhez csatlakozik.

Egy másik kiviteli alak esetében a berendezés belső és/vagy külső tartályának különböző szintjein és/vagy tetején érzékelőszondák rendezhetők el, annak érdekében, hogy például jelezzék az extrahálófolyadék belső szintjének pillanatnyi értékét és/vagy a rendes extrahálófolyamat bármilyen zavarát. Ugyanezen érzékelőszondák összekapcsolhatók egy elektronikus folyamatvezérlő egységgel, annak érdekében, hogy lehetővé tegyék a betápláló csővezeték, valamint az elvezető csővezeték elektromos szelepeinek és/vagy a szivattyúk elektronikus, előnyösen számítógéppel segített vezérlését, és ezáltal az extrahálás körülményeinek optimalizálását, valamint a berendezésben végrehajtott extrahálási művelet optimalizálását általában véve.

Bármilyen kiviteli alak esetében az extrahálóberendezés ellátható járulékos eszközökkel, ellenőrzés és folyamatirányítás optikai és/vagy vizuális megvalósításához.

Az egyik kiviteli alak esetében átlátszó nyílások, például nyomásálló edényekhez használatos üvegablakok helyezhetők el a berendezés tetején és/vagy a külső tartály bármelyik használható oldalán. Az ilyen üvegablakok elláthatók belső tisztítószerkezetekkel, például ablaktörlő lapátokkal. Járulékosan a külső tartály belsejében vagy a berendezés tetejére megvilágítószerkezet helyezhető oly módon, hogy az extrahálóberendezés belsejét meg lehessen világítani, és ezáltal lehetővé váljék a belső folyamat optikai ellenőrzése.

Ugyanez a feladat azonban megvalósítható optikai érzékelők segítségével, amelyek megjelenítő- és/vagy adatfeldolgozó rendszerhez csatlakoznak.

Egy előnyös kiviteli alak esetében a berendezés fűtőszerkezetet, például hőcserélőt tartalmaz az oldószer hőmérsékletének (és ezáltal az oldószer oldóképességének) növelése érdekében, amely fütőszerkezet a betápláló csővezetékbe, különösen egy visszatérítő vezetékbe van beszerelve. Az extrahálótartályba betáplált, különösen visszakeringetett folyadékok hőmérsékletének beállítására vagy szabályozására megfelelő szerkezetek alkalmazhatók.

Az extrahálóközegnek a tőzegágyon való kényszerített keringetése biztosítja az extrahálás intenzívebbé tételét. Emiatt azt a kiviteli alakot tekintjük előnyösebbnek, amelyben a folyadék áramlását (egyszerű gravitációs áramlás helyett) legalább egy keringetőszivattyúval fenntartjuk. Előnyösnek tekintjük olyan fajtájú szivattyúk alkalmazását, különösen a folyadék keringésének fenntartása céljából, amelyek nem hoznak létre pulzációt a folyadékokban. A centrifugális szivattyúk különösen alkalmasak erre a célra. Ily módon elkerülhető a kívánt, általában véve állandó és egyenletes áramlás megzavarása. Ugyanerre a célra, vagyis az extrahálás intenzívebbé tétele érdekében a külső tartály nyomástartó edényként alakítható ki, és a csővezetékek nyomásemelő szerkezetet tartalmaznak, amelybe beletartozik legalább egy nyomásemelő szivattyú is. Ez a legalább egy szivattyú és/vagy legalább egy nyomásemelő szivattyú elektronikus folyamatvezérlő egységgel vezérelhető és működtethető.

Bármelyik kiviteli alak esetében továbbá legalább egy biztonsági szerkezet, például biztonsági szelep szerelhető az extrahálóberendezésre a nemkívánatos túlnyomás elkerülése érdekében, szélsőséges esetben hibás működés esetén a súlyos károk megakadályozása érdekében.

A találmányt a továbbiakban a mellékelt rajzon bemutatott példakénti kiviteli alak kapcsán ismertetjük részletesebben. A rajzon:

az la. és lb. ábrák a találmány szerinti extrahálóberendezés vázlatos ábrái, a bal oldalon (a) a szerkezet alkatrészeinek robbantott oldalnézeti képe, a jobb oldalon (b) az alkatrészek függőleges tengely menti robbantott metszeti képe, a 2a. ábra az extrahálóközeget az extrahálandó tőzegágyhoz betápláló belső csővezetékrendszer előnyös változata, a 2b. ábra egy különálló belső cső oldalnézete elosztó gyűjtővel és abból oldalirányban kiinduló vízszintes elosztócsövekkel kialakított oldalágakkal, a 2c. ábra ilyen oldalágakkal ellátott elosztócsöveket mutat felülnézetben, a 3. ábra a találmány szerinti berendezés egy kiviteli alakja egy extraháló- és egy keringetőtartállyal és a két tartályt egymással összekötő csővezetékekkel, és a 4. ábra egy további kiviteli alak oldal- és felülnézete a külső tartály fedelét alkotó kú4

HU 217 462 Β pos felső résszel, valamint a folyadék keringetésére és a folyamat irányítására szolgáló különböző szerkezetekkel.

Az la. és b. ábrán bemutatott találmány szerinti berendezésnek külső 1 tartálya van, amely 2 lábakra van állítva. A külső 1 tartály nyomástartó edényként alakítható ki, annak érdekében, hogy a környezethez képest nagyobb nyomást is el tudjon viselni. Ez a nyomás a külső nyomáshoz képest 1 χ 10⁵ Pa értéket érhet el, azonban általában (0,3-0,5) χ 10⁵ Pa, előnyösen (0,5-0,7) χ 10⁵ Pa értékű túlnyomás. Az 1 tartály nyomásának megnöveléséhez legalább egy később ismertetett szivattyúra és/vagy megfelelő szelepekre van szükség az extrahálás javításának eléréséhez.

A külső 1 tartályon belül 3 tartály van, amelynek oldalfalai legalább egy 4 tartományon belül perforálva vannak, amint azt a 3 tartály fenekénél ábrázoltuk. Azonban amint az ábra mutatja, a belső 3 tartályt felülről felső perforált 23 fal záija le a 3 tartályba töltött tőzegágy szintje fölött. Ily módon a tőzegágy a belső 3 tartályon belül magasabb szintre tölthető be ahhoz képest, mintha a felső perforált 23 fal nem lenne, annak veszélye nélkül, hogy a felülúszó folyadékot a tőzegrészecskék elszennyeznék, mert azokat a felső perforált 23 fal visszatartja.

Mindazonáltal a találmány szerinti berendezés legelőnyösebb kiviteli alakja esetében a belső 3 tartályt teljes egészében véve perforált falak veszik körül, és ezáltal az oldószer minden oldalról képes behatolni a tőzegágyba, és minden oldalról képes befogadni a tőzegágyból az extrahált anyagokat. Ennek következményeként az extraktum telítettsége nagyobb, és ugyanakkor tisztább.

A jelen ismertetés során „perforált fal” alatt olyan szerkezeti megoldást értünk, amely visszatartja a tőzegágyat, és szabad nyílásai vannak az oldószer behatolásához. Következésképpen a találmány nem korlátozza az ilyen nyílások alakját. így például a belső 3 tartály falai kialakíthatók oly módon, mint egy mozgó ágy szűrője, vagy pedig egy abszorber, amilyet gázok tisztításához használnak. Az ilyen szerkezeteknek gyakran több egymást követő és egymással párhuzamos csíkból vagy lamellából készített falai vannak, hasonlóan egy redőnyös zsaluból képzett laphoz, amelyen a falat alkotó szomszédos csíkok között csík alakú rés van. Az ilyen lapok gyakran összetartanak a fenék irányában, és az ilyen jellegű kialakítás felhasználható a jelen találmányhoz is.

A külső 1 tartályt előnyösen például kúpos alakú fedél zárja le és tömíti. A 6 fedélre felső túlfolyót képező 10 kimenet van felszerelve, és középen közbülső kilépőnyílást képező 11 kimenet van elrendezve, amely egy elvezető csővezeték részét képezi. Ez a szerelvény továbbá a fenékrészen elrendezett alsó 7 kimenetet is tartalmazhat, amely a legalsó részen van elrendezve, és a fenék egy magasabb részén egy további 7a kimenet, továbbá az 1 tartály fenékrészének oldalán oldalsó 8 kimenet rendezhető el. Az 1 tartálynak előnyösen a felső részén középső 9 kimenet alakítható ki.

Az extraktum az 1, 3 tartályokat ezen 7, 7a, 8, 9, 10 és 11 kimenetek rendszerén át tudja elhagyni, és a 6 fedelet fedő 12 lapra legalább egy belső tápláló 13 csővezeték helyezhető el (a 2a. és 2b. ábra szerint). Amint az ábra mutatja, több egytengelyű függőlegesen álló betápláló 13 csővezeték rendezhető el annak érdekében, hogy egyenletesebben ossza el az oldószerként használt folyadékot. Ezenkívül több belépőnyílás van kialakítva, a rajtuk egyenként átfolyó térfogatáram csökkenthető, és ez lehetővé teszi az áramlás jobb szabályozását, amire leginkább a belső 3 tartályon belül van szükség. Ily módon mindegyik betápláló 13 csővezetéknek legalább egy betáplálótápnyílása van, amely az extrahálóközeget az extrahálandó tőzegágyon belül elosztja.

Előnyösen mindegyik betápláló 13 csővezetéknek más-más hosszúsága van, és legalább két elosztásra szolgáló 17 tápnyílással ellátott 14 gyűjtőkamrában végződhet. Pontosabban szólva például vízszintes, oldalirányú 15 elosztócsövek indulhatnak ki a 14 gyűjtőkamrából, amelyek az oldószert a tőzegágy különböző helyeire eresztik be. A 15 elosztócsöveknek aszimmetrikusan kiképzett 16 oldalágai lehetnek, amelyek mindegyike legalább egy 17 tápnyílással van ellátva, amelynek alkalmazása révén egyenletesebb eloszlás érhető el, és ezzel egyidejűleg tovább csökkenthető az egyes csöveken átáramló folyadék mennyisége. Az egyenletes eloszlás érdekében előnyös, ha a 15 elosztócsövek (amelyek előnyösen legalább két egymástól eltérő szintben vannak elhelyezve) szomszédos szintjei közötti távköz állandó. A 15 elosztócsövek és a 16 oldalágak az egyes szinteken úgy vannak elrendezve, hogy két szomszédos szinten elhelyezett 16 oldalágak megfelelő pontjai között szögeltolás van.

A belső 3 tartály előnyösen könnyen eltávolíthatóan bele van függesztve a külső 1 tartályba. A belső 3 tartály 5 oldalfalai a külső 1 tartály falaitól és fenekétől távköznyire van, és így azok között 38 térköz képződik. Ezáltal lehetővé válik, hogy a folyadék által véletlenszerűen kimosott szemcsék ezen közbülső térben leülepedjenek a külső 1 tartály fenekére anélkül, hogy a tőzegágyban áthatolhatatlan iszapréteget képeznének, és ily módon a találmány szerinti kéttartályos kialakítás lehetővé teszi az elválasztást. Amint az a rajzokról látható, a belső 3 tartály a külső 1 tartályhoz képest központosán van megtartva, és ez az elrendezés előnyösnek tekinthető. Mindazonáltal másféle aszimmetrikus elrendezések is elképzelhetők jelen találmány körén belül.

Visszatérve az lb. ábrára, a belső 3 tartály tisztítás és karbantartás céljából való eltávolításának megkönnyítése érdekében a külső 1 tartály belső felületén legalább egy 18 kiemelkedés van, amely a belső 3 tartály 19 pereme számára megtámasztást ad. Ez a 18 kiemelkedés előnyösen gyűrűs kialakítású (gallér), amely a 19 peremmel együtt zárószerkezetet képez. Ez a zárószerkezet előnyösen bármilyen ismert kialakítású tömítéssel, például (nem ábrázolt) tömítőalátéttel le van tömítve, amely a két elem között helyezkedik el. Természetesen azonban a találmány szerinti megoldás nem korlátozódik a 18 kiemelkedés gyűrűs kialakítására. Hasonló módon legalább három, egymástól szögosztásnyira levő kiemelkedés is elosztható a külső 1 tartály

HU 217 462 Β belső palástja mentén, amelyek egymástól egyforma távolságnyira lehetnek.

A belső 3 tartály 20 sodronyszövettel vonható be, amely visszatartja a belső 3 tartályban levő tőzeg szemcséit, és ezáltal tiszta extraktum képzését teszi lehetővé. Ezen intézkedés révén a járulékos tisztítás vagy szűrés csökkenthető, vagy akár el is kerülhető. Hasonló módon a felső túlfolyót képező 10 kimenet ehelyett vagy ezzel egyidejűleg 21 szűrőkkel látható el, és/vagy a közbülső 11 kimenethez is 22 szűrő társítható.

A belső betápláló 13 csővezetékeknek az 1 és 3 tartályon belül rögzített helyzete lehet, amelyet a felső perforált 23 fal határoz meg, amelyben központi 24 nyílás van kiképezve (2a. ábra), és a betápláló 13 csővezetékek ezen át lépnek be a belső 3 tartályba. Amint fent említettük, a belső 3 tartálynak nem feltétlenül kell központosán elhelyezkednie a külső 1 tartályhoz képest, és ez az eset érvényes a 24 nyílás vonatkozásában, habár a központos elrendezés előnyösebb. A belső betápláló 13 csővezetékek szakaszaira külső betápláló 13 ’ csővezetékek csatlakoznak, amire a 6 fedél 12 lapjában elhelyezett csatlakozók szolgálnak.

Amint azt a 3. ábra és részben az 1. ábra mutatja, az ismertetett extrahálóberendezés külső betápláló 13’ csővezetékeire 25 szelepek vannak szerelve, amelyek lehetővé teszik az egyes csöveken átáramló extrahálóközeg áramlásának egymástól független szabályozását. A jobb szabályozás érdekében 26 áramlásmérőt is alkalmazhatunk. A külső betápláló 13’ csővezetékek belépő 27 elosztószerelvényhez csatlakoztathatók, amelyek a 28 betáplálóvezeték (amely előnyösen a korábbiak szerinti visszatápláló vezeték) végénél helyezkedik el. A 28 betáplálóvezeték lezárásra alkalmas 29 szeleppel látható el, azonban előnyösen fütőszerkezetet, például 30 hőcserélőt is tartalmaz, amely szabályozza az extrahálás hőmérsékletét az extrahálóközeg hőmérsékletének növelése és szabályozása útján, amely közeget a 32 keringetőtartályból nyomásemelő 31 szivattyú táplál be.

A 32 keringetőtartályt az 1 tartály felső túlfolyót képező 10 kimenetéből származó extraktum folyamatosan táplálja. Hasonlóan az extrahálás kezdeti szakaszában az extraktum adagokban vagy folyamatosan fejthető le a fenéken levő alsó 7 kimenetről, vagy az ezt követő keringetőfázisban a fenéken levő 7a kimenetről (1. ábra), az oldalsó 8 kimenetről és a közbülső 9 kimenetről, amelyek össze vannak kapcsolva a 32 keringetőtartállyal annak érdekében, hogy összegyűjtse az extraktumot az 1 tartályból. A 6 fedélben elhelyezett közbülső 11 kimenet is hozzá van kapcsolva a 32 keringetőtartályhoz. A 8, 9 és 11 kimeneteket a 32 keringetőtartállyal összekötő vezetékek az ábrákon nincsenek feltüntetve. Ezen vezetékek mindegyikében 34 zárószelep van, például az extraktumnak az 1 tartályból a vonatkozó vezetéken át való időszakos leürítése céljából.

Az alsó 7 és 7a kimeneteket és a 32 keringetőtartályt összekötő 37 vezetékben 33 szivattyú van. Hasonlóan a 32 keringetőtartályt a betápláló 13’, 13 csővezetékkel összekapcsoló visszatérítő 35 vezetékben további nyomásemelő 31 szivattyú van. A 31 szivattyú járulékos vezetékeken át az ábrán feltüntetett tartályokon kívül más tartályokból is táplálható. Ennek érdekében a szivattyú (nem ábrázolt) keverőszerkezethez csatlakoztatható, és ebbe nyílnak a más tartályokból érkező járulékos vezetékek, ahol az egymással és a 32 keringetőtartályba visszatérített folyadékkal keverhetők. Előnyös, ha a keverőszerkezet egy vagy több különálló szabályozószerkezetet, például megfelelő szelepet tartalmaz, annak érdekében, hogy be lehessen állítani a különböző vezetékeken át betáplált folyadékok keverési arányát.

Mindkét 31, 33 szivattyú előnyösen nyomásemelő szivattyúként van kiképezve, és alkalmasak az 1 tartályban túlnyomás létrehozására. Ez a túlnyomás egyrészt javítja a 3 tartályban levő tőzegágy extrahálását, másrészt egyszerűvé teszi az 1 tartálynak a 7, 7a (1. ábra), 9 és 11 kimeneteken át való leürítését. Ennélfogva elegendő, ha az 1 tartályban levő nyomás csak kismértékben haladja meg a környezeti nyomást. Előnyös, ha a nyomás a környezeti nyomást legfeljebb lxlO⁵ Pa értékkel haladja meg. Még előnyösebb, ha a túlnyomás (0,3-0,8)χ 10⁵ Pa, és legelőnyösebben (0,5-0,7)χ 10⁵ Pa tartományban van a környezeti nyomáshoz viszonyítva.

A visszatérítő 35 vezetékben a 32 keringetőtartályból jövő extrahálófolyadék áramlásának lezárásához 36 szelep van elrendezve. A folyadéknak a 32 keringetőtartályba való keringetése útján különféle üzemeltetési módok érhetők el. Egyrészt növelhető a keringetett extraktum telítettsége azáltal, hogy a folyadékot ismételten átbocsátjuk az 1 és 3 tartályokon. Ebben az esetben olyan alváltozat hajtható végre, amelynek során az extraktum egy részét a művelet megkezdése után folyamatosan lefejtjük, és egy másik részét továbbra is keringetjük. A lefejtett részt friss extrahálófolyadékkal pótoljuk.

A másik lehetőség szerint a 32 keringetőtartály összegyűjti a tőzegágyból kivont extrahálni kívánt anyagokat, és egy abszorbeálóágy helyezhető bele vagy kapcsolható hozzá, amelyben az anyagokat egy abszorbens közeg megköti, amelyet időszakonként eltávolítva a kivont anyag abból kinyerhető. A legtöbb esetben azonban az először említett üzemmód az előnyösebb.

A 4. ábra a találmány szerinti extrahálóberendezés további előnyös kiviteli alakját mutatja, amelyen jól felismerhető, hogy a kúpos 6 fedélre legalább egy 39 biztonsági szelep van felszerelve, amely előnyösen 1,5 χ 10⁵ Pa nyomásnál, még előnyösebben 1,0 χ 10⁵ Pa nyomásnál kisebb túlnyomásra van beállítva, annak érdekében, hogy bármilyen nemkívánatos túlnyomás és az emiatt fellépő veszélyhelyzetek elkerülhetők legyenek. A 39 biztonsági szelep 22 szűrővel védhető, aminek révén megakadályozható a tőzegrészecskék és/vagy extrahálófolyadék környezetbe való kijutása. A közbülső 11 kimenetről elvezetett extraktum szabályozására járulékos szabályozóelemek - 34a és 34b szelepek - szolgálnak (1. ábra). A 34a szelep előnyösen kézzel nyitható és zárható, míg a 34b szelep elektronikus működtetésű. A 6 fedél különböző szintjeire két 40 és 41 érzékelő van elhelyezve, amelyek szabályozzák az elektromos 34b

HU 217 462 Β szelep működését. A felső 40 érzékelő nyitja a 34b szelepet, míg az alsó 41 érzékelő záija a 34b szelepet. Mind a 34a, mind a 34b szelep 22 szűrővel védhető. A szabad túlfolyót képező 10 kimenet is 21 szűrővel van ellátva annak érdekében, hogy a szilárd tőzegrészecskéket visszatartsa az extrahálóberendezésben.

A kúpos 6 fedélen továbbá járulékosan három, például üvegből készített 42, 43, 44 ablak van elhelyezve, nevezetesen az extrahálóberendezés belsejének megvilágítására szolgáló 42 ablak és a 6 fedél különböző szintjein elrendezett két 43 és 44 ablak, előnyösen a túlfolyó és a közbülső kifolyás szintjén, amelyeken át az extrahálóberendezésben levő folyadék vizuálisan ellenőrizhető.

A találmány szerinti berendezés a következő módon működik:

Az 1 tartályon kívül az abba cserélhetően belehelyezhető belső 3 tartályt nyers tőzeggel feltöltjük az extraháláshoz, például olyankor, mikor az első tartály egy másik cserélhető 3 tartállyal betöltve éppen extrahálást folytat. Ily módon a tőzegágy betöltésével és kiszedésével kapcsolatos idő az extrahálási művelet minimális megszakítását eredményezi.

A belső 3 tartálynak a külső 1 tartályon kívül való megtöltése után a cserélhető 3 tartályt behelyezzük a külső 1 nyomótartályba, és a 6 fedelet ráhelyezzük az extraháló tetejére.

A betápláló 13 és 13’ csővezetéket szorosan rácsatlakoztatjuk a 6 fedél felső 12 lapján elhelyezett csatlakozó segítségével. Ezután a folyékony extrahálóközeget a 27 elosztószerelvénybe tápláljuk, előnyösen nyomás alá helyezve. Ezután a 25 szelepeket vagy egyidejűleg, vagy előnyösebben egymás után kinyitjuk. A 13 és 13’ csővezetéken át az egyes különálló szintekre és a tőzegágyon belül levő egyes 17 tápnyílásokhoz betáplált extrahálóközeg térfogatát oly módon szabályozzuk, hogy a tőzegágyat egyenletesen telítse az extrahálófolyadékkal, anélkül, hogy szétroncsolja a nyers tőzeg kapilláris szerkezetét. Amennyire csak lehet, azt utánozzuk, ahogy természetes előfordulási helyén a víz átitatja a tőzeget. A 26 áramlásmérők még teljesebb szabályozást tesznek lehetővé, amellyel a tőzegágy átitatható az extrahálóközeggel.

Az 1 és 3 tartályok teljes térfogatának az extraktummal és/vagy friss extrahálóközeggel való feltöltése után a 31 szivattyúval kifejtett állandó tápnyomással való betáplálás útján fenntartjuk az extrahálóközegnek a belső betápláló 13 csővezetékek oldalsó 15 elosztócsövein és 16 oldalágain levő 17 tápnyílásokon való egyenkénti szabályozott áramlását. Ennek következtében az extraktum szintje emelkedik, amíg el nem éri a felső 10 túlfolyókimenetet, ezután folyamatosan összegyűjthető és a 32 keringetőtartályba vezethető. Az átlátszó 42 ablakon át megvilágítás, és ezzel egyidejűleg a 43 és 44 ablakokon át történő vizuális ellenőrzés útján a berendezés üzemeltetője egyszerűen nyomon tudja követni az extrahálási művelet lefolyását.

Ezzel egyidejűleg az alsó 7 kimeneten, előnyösen a 7a kimeneten és/vagy oldalsó 8 kimeneten át az extraktum időszakosan vagy folyamatosan összegyűjthető és a 33 szivattyú segítségével vagy a 32 keringetőtartályba, vagy egy külön tartályba továbbítható. A különálló tartály akkor alkalmazható előnyösen, ha az extraktumot a legalsó 7 kimeneten át vezetjük le - például az extrahálás kezdeti szakasza közben -, mivel az ilyen extraktum több vagy kevesebb szilárd tőzegrészecskét tartalmazhat, és emiatt iszapos lehet és tisztítást igényel. Következésképpen a 33 szivattyú iszapszivattyúként üzemeltethető, és ezt a szivattyút tartalmazó vezeték leválasztószerkezetet, például szűrőt tartalmazhat. Hasonló módon az oldalsó 8 kimenettől elvezető vezeték is ellátható szivattyúval, például (nem ábrázolt) iszapszivattyúval.

A 32 keringetőtartályból az extraktumot a visszatérítő 35 vezetéken át mindaddig visszajuttatjuk az 1, 3 tartályba, amíg a tőzeg kívánt mértékű extrahálását el nem éljük.

Az extrahálóközeg keringetése során az extrahálóközegnek csupán egy kis része halad át oldalirányban a tőzegágyon, például a belső betápláló 13 csővezetékből a külső 1 tartályba. Az extrahálófolyadék áramlásának fő iránya a 17 tápnyílásokból felfelé mutat, és a felülúszó folyadék a 10 kimeneten át leszedhető, és ezáltal a szilárd részecskék a 21 szűrő segítségével visszatarthatok. A külső 1 tartály belső felületén kialakított gyűrű alakú kiemelkedés és a belső 3 tartályon levő perem megakadályozza az extrahálóközegnek a külső 1 tartály falai mentén felfelé irányuló áramlását, és ezáltal kiküszöböli a korábbról ismert extrahálóberendezésekre jellemző „falhatást”. A belső 3 tartály és a külső 1 tartály közötti térközt az extrahálás megkezdésekor megtöltjük extrahálófolyadékkal, amikor a tőzegágyat fokozatosan átitatjuk az extrahálófolyadékkal, kiindulva a tőzegágy alsó részeiből.

Amikor azonban a folyadék szintje eléri az említett kiemelkedés és perem által képzett zárószerkezetet, akkor az extrahálóközeg oldalirányú áramlása gyakorlatilag leáll, és az extrahálóközeg ezután következő része felfelé áramlik a túlfolyót képező 10 kimenetek irányába.

A fenékrészen levő 7, 7a kimenetek és az oldalsó 8 kimenetek szelepei lehetővé teszik az extrahálóközegnek a tőzegágyban való oldalirányú áramlásának minimalizálását vagy éppen megszüntetését. A oldalsó 15 elosztócsövekben és 16 oldalágakban levő 17 tápnyílások biztosítják az extrahálóközegnek a tőzegágyon belüli egyenletes eloszlását. A tőzegágyba betáplált extrahálóközeg túlnyomórészt felfelé áramlik.

Egy előnyös kiviteli alak esetében az extrahálóközeg oldalirányú áramlását minimális értékig fenntartjuk, annak érdekében, hogy ki lehessen küszöbölni az extrahálóközegnek a belső 3 tartály perforált falainak közelében elhelyezkedő tőzegszemcséknek az extrahálófolyadékkal való hosszú idejű közvetlen érintkezését, és ezáltal biztosítható a tőzegágy minden tartományában az egyenletes és állandó extrahálás.

Amennyiben a különböző szinteken levő nyílásokkal társított különálló betápláló 13 csővezetékekbe a folyadékot váltakozó nyomáson tápláljuk be, és szabályozzuk az áramlást az oldalsó és alsó kimeneteken át,

HU 217 462 Β előnyösen kézzel és/vagy elektronikusan szabályozott szelepek segítségével, akkor ezáltal lényegében véve állandó és egyenletes felfelé irányuló folyadékáramlás állítható be, és ez biztosítja, hogy a tőzegágy alaposan és egyenletesen itatódjon át az extrahálóközeggel. Amennyiben valamennyi betápláló 13 csővezetékben ugyanakkora nyomást hoznánk létre, akkor a tőzegágy felső rétegeit a felfelé áramló extrahálóközeg áramlás közben magával sodorná felfelé, mivel a tőzegágy felső rétegeiben a hidrosztatikus nyomás kisebb, mint a tőzegágy alsó rétegeiben.

Azt a nyomást, amellyel az extrahálóközeget betápláljuk a tőzegágyba, kísérleti úton szabályozzuk be, mégpedig oly módon, hogy a felfelé irányuló áramlás legyen elsődleges, és a tőzeg természetes kapilláris szerkezete ne roncsolódjon.

A kellő mértékű telítési szint elérése után kinyithatjuk a 25 szelepeket, és ezáltal a tőzegágyba különböző szinteken betáplált extrahálóközeg térfogata fokozatosan növekszik. Ezt előnyösen nem egyidejűleg végezzük el az összes 25 szeleppel, hanem az extrahálóközeg áramlásának növelését a legalsó szinten kezdjük. Ez megnöveli a tőzegrészecskéknek az extrahálóközegen belüli mozgását, és ezenfelül növeli az extraktumban a tőzegből kivont anyagok koncentrációját, illetve telítettségét.

A fenti művelet eredményeként elérhető a tőzeg egyenletes és „precíz” extrahálása. Ezenfelül a belső 3 tartály szerkezeti kialakítása lehetővé teszi az extrahált tőzegnek a belső 3 tartályból való kiürítését és az egész extrahálóberendezés üzemeltetését.

Az extrahálási folyamat befejezése után az extrahálóból az extraktumot teljes egészében eltávolítjuk, először a középső 11 és 9 kimeneteken, majd az oldalsó 8 kimeneten és az alsó 7a és 7 kimeneten. Az extrahált tőzeg a következő lépésben friss extrahálóközeggel vagy vízzel kimosható oly módon, hogy a megfelelő mosóközeget a megfelelő (az ábrákon fel nem tüntetett) tartályból a nyomásemelő 31 szivattyún át a gyűjtő 27 elosztószerelvénybe, majd innen a fentieknek megfelelő módon a tőzegágyba továbbítjuk. Egy másik módszer szerint a belső 3 tartályt a külső 1 tartályból eltávolítva a benne levő tőzeget kívül kimossuk, és eközben egy újonnan megtöltött 3 tartály helyezhető bele az 1 tartályba.

Egy előnyös kiviteli alaknál a belső tartály fenékrésze nincs perforálva, míg oldalfalai az la. ábrán feltüntetett szaggatott vonalak közötti 4 tartományban perforálva vannak. Ezen előnyös kiviteli alak esetében a belső tartály fenéklapja az oldalfalakhoz csuklósán kapcsolódik, és a belső tartályban levő extrahált tőzeg kiürítéséhez kinyitható. Az extrahált tőzeg kiürítése előtt az extrahálóközeg elválasztandó a tőzegágytól. Ezt oly módon valósítjuk meg, hogy a közbülső 11,9 kimeneteket, az oldalsó 8 kimenetet és az alsó 7a, 7 kimeneteket fokozatosan kinyitjuk. Amikor az extrahálóközeget az alsó 7a és/vagy 7 kimeneten át leeresztettük, akkor a belső 3 tartály perforált oldalfalai lehetővé teszik az extraktumnak a tőzegágyból való majdnem teljes kifolyását, amit a korábbról ismert extrahálóberendezésben nem lehetett könnyen megvalósítani.

Az igényeknek megfelelően az extrahálóközeg vagy a mosóközeg a 30 hőcserélőben szükség szerint felmelegíthető (vagy akár lehűthető) annak érdekében, hogy a nyers tőzeg minél jobban kihasználható legyen. A melegítés eredményeként az oldószer extrahálóképessége természetszerűleg megnövekszik. Mindazonáltal a kivonni kívánt anyagok némelyike a túlzott hővel szemben érzékeny lehet, és ezért a túlzott felmelegítést el kell kerülni, de akár hűtésre is szükség lehet.

A legelőnyösebb kiviteli alak esetében az extrahálóberendezés legalább egy 39 biztonsági szeleppel (túlnyomásleeresztő szeleppel) van ellátva, amely az 1 tartály tetején, előnyösen a kúpos 6 fedélre van szerelve, és célja a nemkívánatos túlnyomás és váratlan üzemzavar miatt keletkező veszélyhelyzetek elkerülése.

Claims (21)

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

1. Berendezés tőzeg extrahálásához, amely extrahálótartályt, folyékony extrahálóközeget betápláló csővezetéket és extraktumot elvezető csővezetéket tartalmaz, azzal jellemezve, hogy az extrahálótartály külső tartályt (1) képező, perforáció nélküli falat és az extrahálandó tőzegből képzett ágyat befogadó, és legalább egy, előnyösen két szemközti perforált falakból képzett, belső tartályt (3) tartalmaz, és a betápláló csővezeték (13, 13’) a belső tartállyal (3) folyadékot továbbítani képes közlekedőkapcsolatban van, és előnyösen a belső tartályba (3) nyílóan van szerelve, és az elvezető csővezeték (7, 8, 10, 11) a külső tartályra (1), a belső tartályon (3) kívülre van szerelve.

2. Az 1. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a betápláló csővezeték (13, 13’) legalább egy betápláló csővezetéket (13) tartalmaz, amely a betáplált közeget fogadó gyűjtőkamrához (14) kapcsolódik, amelynek a közeget a belső tartályon (3) belül elosztó, egymástól távköznyire levő tápnyílásai (17) vannak, és a betápláló csővezeték (13, 13’) legalább két, különböző magasságban elhelyezett tápnyílást (17) tartalmaz.

3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a betápláló csővezeték (13, 13’) legalább egy elosztócsővel (15) ellátott betápláló csővezetéket (13) tartalmaz.

4. A 3. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy az elosztócső (15) a betápláló csővezetékkel (13) 90°-os szöget zár be, és legalább egy tápnyílással (17) van ellátva.

5. A 4. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy az elosztócső (15) legalább egy oldalággal (16) van ellátva, amelynek az extrahálóközeget a belső tartályban (3) levő tőzegágyba betápláló további tápnyílása (17) van.

6. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a következő jellemzők közül legalább az egyiket tartalmazza:

a) a betápláló csővezetékekből (13, 13’) képzett rendszer legalább két betápláló csővezetéket (13) tartalmaz, előnyösen koaxiális elrendezésben;

HU 217 462 Β

b) a betápláló csővezetékekből (13, 13’) képzett rendszer legalább egy betápláló csővezetéket (13) tartalmaz, amely lényegében függőleges irányban helyezkedik el;

c) a külső tartály (1) nyomástartó edényként van kialakítva, és a csővezetékek nyomásnövelő szerkezetet tartalmaznak, amelyben legalább egy nyomásemelő szivattyú van.

7. A 6. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy mindegyik betáplálócsővezeték-szerelvény (13) belső betápláló csővezetéket (13) és egy megfelelő külső betápláló csővezetéket (13) tartalmaz, amely a külső tartályon (1) kívül helyezkedik el, és a csővezetékek (13, 13’) egymáshoz kapcsolódnak, és mindegyik külső betápláló csővezeték (13’) előnyösen elektronikus folyamatirányítás alatt álló és az extrahálóközegnek az egyes betápláló csővezetékeken (13, 13’) való áramlásának lezárását és/vagy szabályozását lehetővé tevő szabályozószelepet (25) tartalmaz, és az egyes szelepek (25) és betápláló csővezetékek (13, 13’) ezáltal egymástól függetlenül működtethetők, és a külső betápláló csővezeték (13’) opcionálisan áramlásmérőt (26) tartalmaz.

8. Az 1-7. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a külső tartály (1) perforálatlan fala legalább egy belső, előnyösen gyűrű alakú kiemelkedéssel (18) van ellátva, és a belső tartálynak (3) kifelé álló és a kiemelkedéshez (18) kapcsolódva arra támaszkodó pereme (19) van, és a kiemelkedés a peremmel (19) előnyösen zárószerkezetet, különösen közéjük helyezett tömítőelemet, előnyösen tömítőalátétet tartalmazó zárószerkezetet képez.

9. Az 1-8. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a külső tartály (1) perforáció nélküli falának felső része fedelet (6) tartalmaz, amely előnyösen kúpos alakú, és a betápláló csővezetéknek (13, 13’) legalább egy része és az elvezető csővezeték (7, 8, 10, 11) legalább egy része a fedélre (6) van szerelve.

10. Az 1 -9. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy az elvezető csővezeték (7, 8, 10, 11) legalább egy felső, a túlfolyó extraktumot időszakonként vagy folyamatosan összegyűjtő kimenetet (10), és legalább egy közbülső kimenet (9, 11), oldalsó kimenet (8) és két alsó kimenet (7, 7a) közül kiválasztott, és a tőzegből származó extraktumot adagonként eltávolító második kimenetet tartalmaz.

11. Az 1-10. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy az elvezető csővezetékhez (7, 8, 10, 11) az extraktumot befogadó keringetőtartály (32) csatlakozik, és a berendezés a tartályok (1,3, 32) közötti szabályos folyadékkeringést fenntartó, szelepekkel (29, 34, 36), szivattyúkkal (31, 33) kialakított szerkezetet tartalmaz, amely legalább betápláló- és visszatérítő vezetéket (28, 35) és ezekben elrendezett legalább egy szelepet (29, 34, 34a, 34b, 36) és/vagy a folyadék kényszerített keringetését lehetővé tevő keringetőszivattyút (31, 33) tartalmaz.

12. A 11. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a szabályozott folyadékkeringést fenntartó, szeleppel (29, 34, 36), szivattyúval (31, 33) kialakított szerkezet legalább egy, a tartályhoz (1) csatlakozó kifolyócsőben (37) elrendezett nyomásemelő szivattyút (31), valamint legalább egy, a visszatérítő vezetékben (35) elrendezett pulzálásmentes, előnyösen lapátkerekes kialakítású szivattyút (33) tartalmaz.

13. A 11. vagy 12. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a szabályozott folyadékkeringést fenntartó szerkezet kézi és/vagy elektronikus működtetésű.

14. A 11-13. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a szabályozott folyadékkeringést fenntartó szerkezet legalább egy eleme elektronikus folyamatirányítással működik.

15. Az 1-14. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a folyadékszintet a berendezés belsejében érzékelő legalább két érzékelőt (40, 41) tartalmaz, amelyek a külső tartály (1) eltérő szintjeire vannak szerelve, előnyösen a külső tartály (1) felső részének különböző szintjeire vannak szerelve.

16. A 11-14. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a berendezésben levő folyadék szintjét meghatározó legalább két érzékelőt (40, 41) tartalmaz, és a szabályozott folyadékkeringést fenntartó szerkezet legalább egy eleme az érzékelőkkel (40,41) működtetőkapcsolatban van.

17. Az 1-16. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a betápláló csővezetéken (13), valamint a külső betápláló csővezetéken (13’) át a belső tartályba (3) belépő extraháló folyékony közeg hőmérsékletét előzőleg beállító hevítőszerkezetet, előnyösen hőcserélőt (30) tartalmaz, amely a folyadékvisszatérítő vezetékbe (28) van beszerelve, és a visszatérítő vezeték (28) a folyadékot opcionálisan az extrahálótartályba (1,3) vezető betáplálóvezetékek (13, 13’) között elosztószerelvényre (27) csatlakozik.

18. Az 1-17. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a folyamat vizuális ellenőrzéséhez átlátszó, szükség szerint megvilágítószerkezettel társított, előnyösen üvegezett és nyomástartó edényekhez alkalmas ablakokat (42,43,44) tartalmaz.

19. Az 1-18. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a folyamat optikai ellenőrzéséhez a belső teret érzékelő optikai érzékelőket tartalmaz.

20. Az 1-19. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a nemkívánatos túlnyomást levezető legalább egy biztonsági szelepet (39) tartalmaz, amely a tőzegrészecskék és/vagy extrahálófolyadék nem kívánt kibocsátásának elkerülésére szolgáló szűrővel (22) van ellátva.

21. Az 1-20. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy az elvezető csővezeték (7, 8, 10, 11) legalább egy része a tőzegrészecskéket a tartályban (1) visszatartó legalább egy szűrővel (21, 22) van ellátva.