HU216896B - Fejőkehely - Google Patents

Abstract

A találmány tárgya fejőkehely egy fejőkehelyhüvellyel (13) és egytömlőrészből alakősan kiképzett fejőgűmival (8), amelynek külsőőldalán a fejőkehelyhüvely peremét befőgadó tartóperem (11) vankialakítva, ahől a fejőke- helyhüvely palástjának egy szakaszán (13)hősszirányban és a fejőkehelyhüvely peremének (12) kifelé műtatóőldalán egy, a fejőgűmi anyagától eltérő anyagú gyűrű (16) fekszikfel, és a tartóperemnek (11) a fejőkehelyhüvely (13) hősszirányúszakasza, valamint a fejőkehelyhüvely (13) peremének (12) kifeléműtató őldala felé eső részén egy vájat van a gyűrű (16) befektetésérealkalmasan kiképezve, és a gyűrű (16) a fejőkehely- hüvely peremévelellentétes őldalán egy, a fejőkehelyhüvely peremének lekerekítésisűgaránál nagyőbb sűgárral kialakítőtt felülettel (18) rendelkezik. ŕ

Description

A leírás terjedelme 8 oldal (ezen belül 2 lap ábra)

HU 216 896 Β

A találmány tárgya fejőkehely egy fejőkehelyhüvellyel és egy tömlőrészből alakosan kiképzett fejőgumival, amelynek külső oldalán a fejőkehelyhüvely peremét befogadó tartóperem van kialakítva.

Ismertté vált, hogy a lágy, flexibilis, a tőgybimbóra rásimuló és nyúlékony gumianyag pszichológiai vonatkozásban alkalmasabb a fejés foganatosítására, mint a keményebb gumianyagok. Az ilyen lágy gumianyagok lehetővé teszik a tőgybimbó enyhe masszírozását, és kevésbé szorítják össze a tőgybimbó tövét. Másrészről ezek a gumianyagok a testszöveteket illetően kedvezőbb hatásúak, minthogy a szövetre jobban rásimulnak. Ebből kifolyólag az ilyen anyagból készült fejőgumik univerzálisabban alkalmazhatók, minthogy jól illeszkednek a különböző formájú és nagyságú tőgybimbókra. Végezetül az ilyen fejőgumik egy jobb tartó-szorító funkciót is ellátnak, mert a tőgybimbóra való jobb illeszkedésük révén a tőgybimbóbőrrel való nagyobb súrlódásuk következtében a fejőgumi nem gyúródik fel a tőgybimbótő irányába.

Jóllehet az ilyen lágy anyagból készült fejőgumik sok előnnyel rendelkeznek, mégis a másrészről jelentős hátrányai miatt a gyakorlatban nem kerültek alkalmazásra. Ennek egyik oka az a tény, hogy a szóban forgó gumianyagok fajlagos ütőmunkaértéke, valamint szakítószilárdsága annál kisebb, minél nyúlékonyabb, alakilleszkedőbb az adott gumiból készült fejőgumi. Az ilyen lágy gumianyagoknál fellépő legnagyobb problémát az jelenti, hogy ezek a gumiféleségek ütéssel szemben, mely egy olyan meglehetősen érzéketlen üzemmódnál, mint a fejés, gyakran előfordul, csak kismértékben ellenállóak. Ebből a szempontból különösen a fejőgumi tartópereme veszélyeztetett, amely a fejőkehely fölött átnyúlóan van kialakítva. Ezt a tartóperemet elsősorban nem a tehén rúgásai vagy olyan ütések fenyegetik, melyek a fejőkehely hosszirányában a fejőgumi fejrészére hatnak, hanem olyan lökések vagy ütések, melyek felülről, oldalról érik a fejőkehelyt. Az a körülmény, hogy ilyen ütések gyakran előfordulnak, a fejőberendezés konstrukciójával függ össze, ahol is egy gyűjtőelemen, a kollektoron egyenként mintegy 18 cm hosszú flexibilis tejelvezető tömlőn függ a négy nehéz fejőcsésze. A gyűjtőelem egy valamelyest is erőteljesebb, gyorsabb mozgatása, legyen az a fejőkészülék levétele, esetleg földre esése, vagy szállítás közbeni ingása, a fejőkehely lengésszerű mozgásához vezethet. Minthogy pedig a fejőkehely alsó részéhez a flexibilis tejtömlő csatlakozik, többnyire a fejőkelyhet felső részén felülről, oldalról érő ütések érik, amennyiben az valamilyen akadályozó tárgyba ütközik.

Ilyen tárgyak nagy számban fordulnak elő, mint például éles sarkú rostélyrácsok, a betonpadló, a fejőállás éle vagy a fejmellvéd stb. Ha egy fejőkehely oldalról egy ilyen tárgyba ütközik, a fejőgumi feje oldalra billen, miközben az ütés a fejőkehely fölé nyúló tartóperemet éri, ami a bizonyos mértékig előfeszített tartóperem átszakadásához vezet. Ez az átszakadás többnyire kis, gyakran alig észlelhető lyukak formájában jelentkezik. Minthogy a fejőgumi és a fejőkehely közti térben fejéskor egy pulzálószívás van jelen, gyakran előfordul, hogy ezeken a kis lyukakon keresztül beszivárgó levegő jut a pulzáló szívótérbe, és ez egy hibás pulzáláshoz vezet. Ezenkívül a keletkezett nyílásokon keresztül, a fejőkehely tisztításakor, gyakran víz szívódik be a pulzálótérbe, ami a pulzálójárat elzáródásához és hibás pulzálási funkcióhoz vezet a fejés folyamán, ami végül is komoly tőgygyulladást idézhet elő. A fejőgumik levételére a fejőkelyhekről a gyakorlatban általában csak nagyobb időközökben kerül sor, miáltal az ütés következtében keletkezett lyukak miatt bekövetkezett problémák gyakran csak eléggé megkésve kerülnek felismerésre.

Már számtalan elgondolás alakult ki arra vonatkozóan, hogy miképpen lehetne megakadályozni a fejőgumiknak a fejőkehely pereménél történő átszakadását. Egyik lehetőségként kínálkozott keményebb gumianyagok alkalmazása. Ennek eredményeként azonban elvesznének azok az előnyök, amelyek éppen a lágy fejőgumi alkalmazásából adódtak. Egy másik lehetőség volna, ha a fejőgumi tartóperemét egy vastagabb, körbefutó gyűrűként képeznék ki, azt elérendő, hogy a vastagabb anyag az ütéseknek jobban ellenálljon. E megoldás azonban azzal a hátránnyal járna, hogy a vastag peremek a fejőcsészék egymáshoz közel fekvő elrendezését nem tennék lehetővé, mely körülmény különösen a szűk állású tőgybimbókkal rendelkező tehenek esetében okozna problémát, mert ilyenkor a fejrészeknek egymáshoz közel kell kerülniük, és ez csak úgy oldható meg, ha a fejrészek viszonylag kis átmérővel rendelkeznek. Ennél a megoldásnál további nehézségek lépnének fel egyes mosógépek alkalmazása esetében, ahol is a fejőkelyheket fejrészükkel kell a mosóba behelyezni, melyek kívülről tömítenek, és így egy szabványosított belső átmérővel rendelkeznek. Minthogy az ilyen fejőgumik előállításánál megnövekednék a felhasznált gumianyag, továbbá a vulkanizálási idő is emelkedne, ez szükségszerűen a költségek növekedését is maga után vonná.

Kísérletek történtek egy olyan megoldás kidolgozása irányában is, ahol a fejőgumi tartópereme úgy került kialakításra, hogy a fejőkehely széle mentén a tartóperem egy vájattal lett ellátva, miáltal a tartóperem ezen a helyen egy bizonyos távolságra van a fejőkehely peremétől, és csak a fejőkehely sima oldalpalástjára fekszik fel. Ennél a megoldásnál a tartóperem egy bizonyos hosszon szabadon tud rugózni, mielőtt a fejőkehely peremével érintkezne.

A GB-A-1161118 számú szabadalmi iratból ismert egy fejőkehely, amelynél a fejőkehelyhüvely két részből van előállítva, egy lényegében henger alakú hüvelyrészből és egy nagyobb átmérőjű, gyűrű alakú karimarészből. A karimarész egy külső, a fejőkehelyhüvely hossztengelyére keresztben álló peremmel rendelkezik. A fejőgumi a tömlőrészével belenyúlik a fejőkehelyhüvelybe, és a fejőgumi fejrészének külső részén kialakított perem a fejőkehelyhüvely karimarészét befogadja. Ennek a megoldásnak hátránya, hogy amint ez az előzőekben ismertetésre került, a fejőgumi átszakadását a fejőkehelyhüvellyel szemben semmi nem akadályozza, minthogy a megoldás nem tartalmaz olyan elemet, amely ezt a funkciót betöltené.

HU 216 896 Β

Egy további megoldást ismertet az EP-BΙΟ 043 264 számú irat, mely szerint a fejőgumi fejrésze egy külön kemény, külső kupakkal van ellátva az ütés elleni védelem céljából. Az ilyen védőkupakok vagy felhelyezhetően, vagy a fém fejőkehelyhez rögzítve vannak kialakítva. Eltekintve e megoldás nehezen kezelhetőségétől, egy további hátránya, hogy a flexibilis gumi és a kupak között szennyeződés gyülemlik fel, amely gyakorlatilag eltávolíthatatlan. Ennek következménye nemcsak egy higiéniai szempontból elfogadhatatlan helyzet - tekintettel arra, hogy élelmiszerrel kapcsolatos berendezésről van szó - hanem a kupak alatt felgyülemlett szennyeződés és nyirkosság következtében gombásodás alakul ki, amely a gumit lassan megtámadja, majd tönkreteszi. Ebből kifolyólag valamennyi védőkupak-megoldás az átszakadás vonatkozásában használhatatlan.

Hasonló problémák lépnek fel az US 4,651,676 számú szabadalmi irat szerinti megoldás esetében, ahol a fejőgumi egy nagyon alacsony fejjel rendelkezik, melynek külső alsó végén egy gyűrűs ajak van kiképezve, amely átnyúlik a fejőkehely felső peremén. A fejőkehely fejrészének védelmére egy, a fejőkelyhen a fejőgumi fejrészét teljesen körülfogó védőgyűrű, illetve védőkehely van kiképezve, melynek felső pereme a fejőgumi fejének felső végén túlnyúlik.

Egy másik kísérletnek megfelelően a tartóperem külső oldalán a fejőgumi hossz- és keresztirányában csillapítóbordák vannak kiképezve. Eltekintve attól, hogy ezek a csillapítóbordák nem nyújtanak elegendő védelmet az átszakadással szemben, higiéniai problémák is fellépnek, minthogy ezen bordák sarkainál felgyülemlő szennyezés nehezen távolítható el, így e bordák a gyakorlatban „szemétgyűjtő funkciót” töltenek be.

Normál körülmények között a fejőgumik tartóperemei úgy vannak kialakítva, hogy a fejőkehelyre való felhúzásukkor bennük feszültség keletkezik. Ez a létrejövő feszültség természetesen növeli az át- vagy beszakadás veszélyét a fejőgumit ért ütődések esetében. Amennyiben e feszültséget csökkentenénk, úgy csökkenne természetszerűleg az átszakadás veszélyének lehetősége is, ez az intézkedés egyidejűleg azonban azzal a hátrányos következménnyel járna, hogy a fejőgumi nem ülne megfelelő biztonsággal a fejőkelyhen, ami ahhoz vezethetne, hogy tisztításkor víz jutna be a fejkehely és a fejőgumi közötti térbe, valamint a fejőgumi a tőgybimbón elfordulna, annak elcsavarását idézné elő. A fellépő tőgygyulladás veszélye jóval nagyobb problémát jelentene, mint az az előny, melyet az ismertetett megoldás alkalmazása javára volna írható.

A nagyon alacsony fejjel kialakított fejőgumiknál a tartóperem átszakadhat, ha a fejőkehely a fejőgumival a fejrésznél, vagy oldalról-elölről egy tárgynak ütközik. A tartóperem átszakadásának valószínűsége ezekben az esetekben csökkenthető volna azáltal, ha egy magasabb, hosszabb fejőgumifej kerülne kialakításra, melynek hosszabb elferdülési útja van és nagyobb, elferdüléssel szembeni erőt tud kifejteni. Ezeknek a fejrészeknek hátránya azonban, hogy a tőgybimbót kevésbé támasztja meg, és rövid tőgybimbók esetében lényegében csak a tőgybimbó csúcsát fogja meg a szívócsonk. Ez esetben egyidejűleg megnövekszik a fejőcsésze lecsúszásának veszélye a tőgybimbóról.

A tartógyűrű átszakadásának veszélye azáltal is csökkenthető volna, ha a fejőgumi fejrészének átmérőjét megnövelnénk. Ekkor azonban ugyanaz a probléma merülne fel a szűk állású tőgybimbókkal rendelkező tehenek esetében, mint annál a megoldásnál, ahol a tartóperemek kerültek megvastagításra. Ilyen esetekben különösen az a veszély állhatna elő, hogy nem volna lehetséges az egyes tőgybimbók egymástól független fejése, mert az egyes fejrészek egymást befolyásolnák és akadályoznák.

A találmány feladata egy olyan megoldás létrehozása, amely megakadályozza a fejőgumik tartóperemének átszakadását, különösen pedig lágy anyagból készült fejőgumik tartóperemének átszakadását.

A találmány e feladatot úgy oldja meg, hogy a fejőkehely egy fejőkehelyhüvellyel és egy tömlőrészből alakosan kiképzett fejőgumival, amelynek külső oldalán a fejőkehelyhüvely peremét befogadó tartóperem van kialakítva, ahol a fejőkehelyhüvely palástjának egy szakaszán hosszirányban és a fejőkehelyhüvely peremének kifelé mutató oldalán egy, a fejőgumi anyagától eltérő anyagú gyűrű fekszik fel, és a tartóperemnek a fejőkehelyhüvely hosszirányú szakasza, valamint a fejőkehelyhüvely peremének kifelé mutató oldala felé eső részén egy vájat van a gyűrű befektetésére alkalmasan kiképezve, és a gyűrű a fejőkehelyhüvely peremével ellentétes oldalán egy, a fejőkehelyhüvely peremének lekerekítési sugaránál nagyobb sugárral kialakított felülettel rendelkezik.

Célszerűnek bizonyult az a kiviteli alak, amelynél a gyűrűnek a fejőkehely felőli oldala a fejőkehely peremével komplementálóan van kialakítva. Jóllehet ez esetben a legjobb erőeloszlás és egy lehetséges ütés legkedvezőbb abszorbeálása biztosítható, egy olyan elrendezés is lehetséges, ahol is a gyűrű a fejőkehely peremétől eltérő formájúan van kialakítva, és egy további anyagból vagy egy, a fejőgumi anyagából kialakított testen keresztül támaszkodik a fejőkehely peremére.

Az elérhető előnyök még azáltal is javíthatók, hogy a gyűrűnek a fejőkehely peremére felfekvő felületével szembeni külső felülete a fejőkehely peremének lekerekítési sugaránál nagyobb görbületi sugárral van kiképezve.

Függetlenül a gyűrű alakjától, különösen célszerű, ha a gyűrű egy, a fejőgumi anyagához viszonyítva keményebb, enyhén deformálható anyagból van előállítva.

Légyegesen megnövelhető az átszakadási ellenállás, ha a gyűrű egy lágy anyagból, mindazonáltal a fejőgumi ütőmunkaértékénél nagyobb ütőmunka-értékű anyagból van előállítva.

Különösen akkor, ha a gyűrű a tartóperembe van beformázva, jó eredmények érhetők el, ha a gyűrű rugóacélból, műanyagból, keménygumiból vagy egy textilanyagból van kiképezve.

A kitűzött feladatnak jól megfelel, ha a gyűrű poliamidból, polietilénből, polipropilénből, poliészterből, poliuretánból vagy poli(vinil-klorid)-ból van kiképezve.

HU 216 896 Β

A legkedvezőbb eredmények a szilikongumiból kialakított fejőgumik esetében jelentkeztek. Ebből kifolyólag a szilikongumi korlátlan alkalmazását vehetjük figyelembe a mindennapos gyakorlati üzemben.

A találmányt kiviteli példák kapcsán, rajzok alapján ismertetjük közelebbről. A mellékelt rajzokon az

1. ábra az ismert megoldást fél hosszmetszetben szemlélteti, a fejőkehelyre húzott fejőgumi-tartóperemmel, a

2. ábra a találmány szerinti egyik kiviteli alakot mutatja hosszmetszetben a fejőgumival és a fejőkehellyel, a

3. ábra a 2. ábra szerinti fejőgumi részletét mutatja metszetben, fejőkehely és az átszakadás ellen védőgyűrű nélkül, a

4. ábra az átszakadás ellen védő gyűrű metszete a

IV-IV metszősík mentén, az

5. ábra a 4. ábrán szemléltetett gyűrű alulnézete, a

6. ábra a fejőgumi egy másik kiviteli alakjának részletét szemlélteti a fejőkehellyel metszetben, a

7. ábra egy acélhuzalból menetesen tekercselt gyűrű metszete.

Az 1. ábra egy tömlő formájú 1 fejőgumit szemléltet, amely egy 2 fejrésszel és egy 3 szívócsonkkal, valamint a külső oldalán egy körbefutóan kiképzett 4 tartóperemmel rendelkezik. A 4 tartóperem egy 6 fejőkehelyhüvely szabad 5 peremére hajlik rá. Ez az elrendezés az ismert megoldást mutatja be. Ezeknek a fejőgumiknak hátránya, hogy amennyiben a rajzon „A” jelű nyíllal jelzett irányból ütés éri őket, a tartóperem „B” pontjánál átszakadás kép fel.

A 2. ábra egy 8 fejőgumit szemléltet, amely 9 fejrésszel, 10 fejőcsonkkal, valamint egy ráöntött, körbefutó 11 tartóperemmel rendelkezik. All tartóperem egy 13 fejőkehelyhüvely szabad 12 peremére és palástjának egy szakaszára hajlik rá. Ennél a találmány szerinti kiviteli alaknál a 11 tartóperem 14 belső oldalának az a része, amely a 13 fejőkehelyhüvely 12 peremével és az ahhoz csatlakozó palástszakasszal szemben helyezkedik el, egy 15 vájattal rendelkezik, melyet a 3. ábra a fejőkehely ábrázolása nélkül jól szemléltet. Ebben a 15 vájatban egy 16 gyűrű van elrendezve, melynek 17 belső oldala a 13 fejőkehelyhüvely 12 peremének és az ahhoz csatlakozó palástszakasznak megfelelően van kiképezve. A 16 gyűrű 18 külső oldala úgy van kialakítva, hogy e külső felület a 13 fejőkehely 12 peremének lekerekítési sugaránál lényegesen nagyobb görbületi sugárral van kiképezve. A 16 gyűrű úgy van kialakítva, hogy túlnyúlva a 13 fejőkehelyhüvely 12 peremének lekerekítésén, annak palástjára egy szakaszon rásimul.

Minthogy a 16 gyűrű a fejőcsészének a 8 fejőgumitól független eleme, kialakítása a fejőgumitól függetlenül eszközölhető. A 16 gyűrű könnyebb behelyezése és jó tartása érdekében a 8 fejőguminak a 13 fejőkehelyhüvely sima falú palástjához csatlakozó 15 vájata egy 19 és 20 szárú szögprofillal van kiképezve. Ezáltal egy sarkos vájat alakul ki, melybe a 16 gyűrű 21 éle bepattan.

Azáltal, hogy a 11 tartóperemben aló gyűrű alakjának és volumenének megfelelő 15 vájat van kiképezve, a 16 gyűrű behelyezésekor és a fejőguminak a fejőkehelyhüvelybe való beépítésekor nem keletkezik hozzáadódó feszültség a 11 tartóperem azon részén, mely 16 gyűrű fölött fekszik. Feszültség keletkezik viszont a 11 tartóperem 22 alsó szakaszán (lásd a 3. ábrát), mert ennek a szakasznak a belső átmérője - a fejőkehelyhüvely behelyezése előtt - kisebb, mint a 13 fejőkehelyhüvely külső átmérője.

A szilikongumiból készült fejőgumik alkalmazásánál, melyeknek keménysége 35 és 50 Shore A érték között lehet, és amely nagy nyúlékonyság mellett egyidejűleg kis ütőmunkával rendelkezik, eredményesen volt alkalmazható a 16 gyűrű anyagául normál gumi, amelynek keménysége 60 és 90 Shore A érték között van. Egy másik kiviteli alaknál a 16 gyűrű lágy polietilénből készült, melynek keménysége körülbelül 43 Shore D értékű, és nagy ütőmunkaértékkel rendelkezik. Jó eredményekhez vezetett a poliamid 6 (PA 6) anyagból készült 16 gyűrű is.

Függetlenül attól, hogy a gyűrűk készítéséhez keményebb vagy lágyabb anyag került felhasználásra, kedvezőnek bizonyultak azok az anyagok, melyeknek keménysége az erősítetlen poliamid és a keménygumi keménysége közé esett.

Előnyös és financiálisán kedvező a gyűrűket poliamidból, polietilénből vagy polipropilénből előállítani, mert ezen anyagok hulladéka jól értékesíthető.

Ha a fejőgumik előállításához szilikongumi kerül alkalmazásra, ügyelni kell arra, hogy a gyűrű mikrobaálló anyagból készüljön. Ez a követelmény különösen poliuretánanyagok alkalmazásánál fontos.

A 4. és 5. ábra egy, a 2. ábrán látható 16 gyűrűhöz hasonló 23 gyűrűt szemléltet. Szemben a 16 gyűrűvel, melyet a 13 fejőkehelyhüvelyre húzunk, melynek 12 pereme lekerekítéssel van ellátva, a 23 gyűrű a felhúzáshoz egy derékszögben kialakított peremmel rendelkezik. Ezért a gyűrű belső oldalának felületei sík felületekként vannak kiképezve, melyek egymással 90°-os szöget zárnak be. Minthogy a legtöbb fejőkehely ennek megfelelő peremmel rendelkezik, a legtöbb esetben a 23 gyűrű kerül alkalmazásra.

A 6. ábra a találmány szerinti fejőgumi egy másik kiviteli alakját szemlélteti. A 38 fejőgumi ugyancsak rendelkezik egy, csak részben ábrázolt 39 fejjel, egy 40 szívócsonkkal, valamint a 43 fejőkehelyhüvely 42 peremére ráhajló 41 tartóperemmel. Ennél a kiviteli alaknál egy 44 gyűrű kerül alkalmazásra, melynek alakja a 4. ábrán szemléltetett 23 gyűrűnek felelhet meg. A 44 gyűrű lehet azonban kör keresztmetszetű is, melyből egy derékszögű cikkely ki van metszve. A 45 felület egy lényegesen nagyobb görbületi sugárral rendelkezik, mint a 42 perem lekerekítési sugara. A 44 gyűrű úgy van kialakítva, hogy a kör keresztmetszet 46 része a 43 fejőkehelyhüvely 42 pereme fölött, míg a 47 része pedig a 43 fejőkehelyhüvely palástja mentén helyezkedik el. A 44 gyűrű a 41 tartóperembe beöntve is készíthető. Ebben az esetben azonban a 42 perem és a 44 gyűrű között egy, a fejőgumi anyagából készült 48 réteg van elhelyezve, mely nem csökkenti az átszakadási szilárdságot. A gyűrű anyagául alkalmazhatunk még rugóacélt, műanyagot vagy gumit, illetve textilanyagot is.

HU 216 896 Β

A 7. ábra egy 54 gyűrű további kiviteli alakját mutatja, amely a 44 gyűrűnek megfelelően a fejőgumihoz illeszkedő kimetszéssel van kialakítva, és közvetlenül a fejőgumiba önthetően is elkészíthető. Az 54 gyűrű egy kör keresztmetszettel menetesen tekercselt huzal, melynek minden menete az 55-55 egyenes mentén úgy van benyomva, hogy végül is a teljes kör keresztmetszetből egy negyed körcikk hiányzik.

Claims (7)

1. Fejőkehely egy fejőkehelyhüvellyel és egy tömlőrészből alakosan kiképzett fejőgumival, amelynek külső oldalán a fejőkehelyhüvely peremét befogadó tartóperem van kialakítva, azzal jellemezve, hogy a fejőkehelyhüvely (13, 43) palástjának egy szakaszán hosszirányban és a fejőkehelyhüvely peremének (12, 42) kifelé mutató oldalán egy, a fejőgumi anyagától eltérő rugalmasságú gyűrű (16, 23) fekszik fel, és a tartóperemnek (11, 41) a fejőkehelyhüvely (13, 43) hosszirányú szakasza, valamint a fejőkehelyhüvely (13, 43) peremének (12, 42) kifelé mutató oldala felé eső részén egy vájat (15) van a gyűrű (16,23) befektetésére alkalmasan kiképezve, és a gyűrű (16, 23, 44, 54) a fejőkehelyhüvely peremével ellentétes oldalán egy, a fejőkehelyhüvely peremének lekerekítési sugaránál nagyobb sugárral kialakított felülettel (18,45) rendelkezik.

2. Az 1. igénypont szerinti fejőkehely, azzal jellemezve, hogy a gyűrűnek (16, 23, 44, 54) a fejőkehelyhüvely pereme (12, 42) felé eső oldala a fejőkehelyhüvely peremével komplementálóan van kialakítva.

3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti fejőkehely, azzal jellemezve, hogy a gyűrű (16,23, 44, 54) a fejőgumi (8, 38) anyagánál keményebb, enyhén hajlékony anyagból áll.

4. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti fejőkehely, azzal jellemezve, hogy a gyűrű (16, 23, 44, 54) egy lágy anyagból áll, amelynek ütőmunkaértéke a fejőgumi (8, 38) ütőmunkaértékénél nagyobb.

5. Az 1. vagy 2. igénypont bármelyike szerinti fejőkehely, azzal jellemezve, hogy a gyűrű rugóacélból, műanyagból, gumiból vagy textilanyagból van kiképezve.

6. Az 5. igénypont szerinti fejőkehely, azzal jellemezve, hogy a gyűrű poliamidból, polietilénből, polipropilénből, poliészterből, poliuretánból vagy poli(vinil-klorid)-ból van kiképezve.

7. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti fejőkehely, azzal jellemezve, hogy a fejőgumi szilikongumiból van kialakítva.