HU216257B - Sorjázókés - Google Patents

Abstract

A találmány tárgya sőrjázókés (1), főként egyenes és kör alaktóleltérő alakú fűratszélek sőrjázására alkalmas billenőkésessőrjázószerszámőkhőz, amely sőrjázókés (1) egy, a hőssztengelye örülfőrgathatóan meghajtőtt szerszámtartóban (2) egy reteszelőszerkezettelegyüttműködve a szerszámtartó (2) hőssztengelyére (4) merőlegesirányban billenthetően van elrendezve. A sőrjázókésnek (1; 39, 40) egyelülső vágóéle (17; 57) és egy hátsó vágóéle (18; 58) van, ahől avágóélek (17, 18; 57, 58) egy, a sőrjázókés (1; 39, 40) elülső őldalánlevő vágótartőmányban (30) van ak elrendezve, és az elülső hőmlőkőldalfelől egy csúszófelület (16) által vannak határőlva, amelycsúszófelület (16) a sőrjázókés (1; 39, 40) elülső hőmlőkőldalán vangömbsüvegszerűen kialakítva. ŕ

Description

A találmány tárgya sorjázókés, főként furatszélek sorjázására szolgáló billenőkéses sorjázószerszámhoz, amely sorjázószerszám egy hossztengelye körül forgathatóan meghajtott szerszámtartóval rendelkezik, amelyben egy reteszelőszerkezettel együttműködő egy vagy több sorjázókés van a szerszámtartó forgástengelyére merőleges irányban billenthetően elrendezve, ahol a soijázókés, illetve annak késtartója egy billentőcsap körül egy, a szerszámtartóban kiképzett kivágásba beforgathatóan van a szerszámtartó alaptestében ágyazva.

Az ilyen jellegű soijázókések már számos kiviteli változatban ismertek. így például az US-PS 3 008 36 lajstromszámú USA-beli szabadalmi leírás olyan soijázókést ismertet, amely egy vízszintes tengely körül billenthetően van a soijázószerszámban rögzítve. Ez a sorjázókés lényegében téglalap alakú, és mind a négy sarkán egy-egy vágóéllel rendelkezik, amelyek közül a mindenkori két-két átlósan szemközt levő vágóéi egy billentőmechanizmus segítségével kiforgatható a sorjázószerszám szerszámtartójának palástján kívülre. Az átlósan egymással szemközt levő vágóélek tengelyirányú távolsága úgy van méretezve, hogy egy átmenőfurat felső és alsó szélét egyidejűleg lehessen soijázni. A soijázókés mindenkori kifordulási szögének függvényében a sorjázókés ugyan sugárirányban különböző mértékben billenthető ki, azonban ez a soijázókés a mindenkori beállított kibillenési helyzetében rögzítve van, és ezáltal az átmenőfuratnak csak egy meghatározott, korlátozott hossztartománya esetén alkalmazható.

A meghatározott hosszúságú átmeneti furatoknál való alkalmazhatóság hátránya mellett ezt az ismert sorjázókést mindig pontos helyzetbeállítás mellett lehet csak az átmenőfuratba beereszteni, mielőtt a billenthető sorjázókés kifordítható munkahelyzetébe. Ha ilyenkor a sorjázószerszám nem kívánt előtolása következik be az átmenőfurat tengelyirányában, akkor a sugárirányban rögzített helyzetű sorjázókés a furat belsejében is anyagot választ le, illetve a lesoijázás mértéke túlságosan nagy lesz.

Egy másik sorjázókés ismerhető meg a DE-PS 931024 számú német szabadalmi leírásból, amely szintén egy vízszintes tengely körül billenthetően van a sorjázószerszámban ágyazva. Ez az ismert soijázókés csupán egyetlen vágóéit tartalmaz, amely egy késacél félkör alakban lekerekített, elülső vége mentén van kialakítva. Ez a soijázókés a szóban forgó soijázószerszámnál egy furat vagy kivágás mindenkori alsó széleinek soij ázására szolgál. Ehhez ezt a soijázókést szintén beforgatott állapotban átvezetik a furaton, és azután egy billentőmechanizmus segítségével kibillentett munkahelyzetbe hozzák és egyidejűleg ebben a helyzetben rögzítik.

Eltekintve attól, hogy ez az ismert soijázókés csak a furatszélek egyik oldalon történő megmunkálására alkalmazható, ennél a sorjázókésnél is fennáll az a további hátrány, hogy a furat belső fala a soijázókés átvezetésekor megsérülhet a sorjázókés által.

A jelen találmány által megoldandó feladat ezért olyan billenthető soijázó-, illetve vágókés kifejlesztése, amely egyszerűen és viszonylag olcsón előállítható, emellett mind az előremenő, mind pedig a visszatérő löketnél az átmenőfurat belsejébe való belépéskor csekély kopás mellett úgy billenthető, hogy megszűnik a vágóéi érintkezése a furatszéllel.

A kitűzött feladatot a találmány értelmében olyan soijázókéssel oldjuk meg, amelynek egy elülső vágóéle és egy hátsó vágóéle van, ahol a vágóélek egy, a sorjázókés elülső oldalán levő vágótartományban vannak elrendezve, és az elülső homlokoldal felől egy csúszófelület által vannak határolva, amely csúszófelület a sorjázókés elülső homlokoldalán van gömbsüvegszerűen kialakítva.

Ezen sorjázókés lényeges előnye az elülső homlokoldal gömbsüvegszerű kiképzése, amely a sorjázókés függőleges helyzetéből a vízszintes munkahelyzetbe való kibillenésekor, illetve vízszintes helyzetből a függőleges nyugalmi helyzetbe való visszabillentésekor utolsóként nyúlik ki a soijázószerszám külső palástján túlra, és ezáltal nincsenek éles szélek, melyek a furat belső felületét összekarcolhatnák vagy károsíthatnák.

Ezenkívül a találmány szerinti sorjázókést nem kell teljesen függőleges helyzetbe beforgatni, hanem gömbszerűen lekerekített homlokoldalával végigcsúszhat az átmenőfurat belső palástfelületén, amikor a sorjázószerszámot keresztülvezetjük a furaton, hogy annak alsó szélét is lesorjázzuk.

Azáltal, hogy a sorjázókés a sorjázószerszámon belül egy billentőcsapon van ágyazva és egy megfelelően forgatva behajtott szerszámtartónál kifelé billen, hogy vágóéleinek egyikével a megfelelő furatszélt lesorjázza, a találmány szempontjából lényeges, hogy sugárirányban kifelé a soijázókés vágótartományának elülső és hátsó vágóéléhez egy csúszófelületet képező legömbölyített rész van csatlakoztatva. A sorjázókésnek a sorjázás befejezését követő, furatba való további behatolásakor a vágóéi ebbe az említett csúszófelületbe megy át. Ezáltal már nem történik további sorjázás, hanem a csúszófelület felfekszik a furatszélen. Ennek következtében a szerszámtartó azonos előtolása mellett a sorjázókésre ható ellennyomás akkora lesz, hogy működésbe lép a reteszelőszerkezet, és a soijázókés, adott esetben a késtartóval együtt, az előtolás irányával szemben befordul a szerszámtartóba. A reteszelőszerkezet ily módon a reteszelőfészken levő vezérlőpálya olyan görbeszakaszára kerül, ahol viszonylag csekély ellennyomás áll fenn, így a soijázókés a csúszófelületével csekély ellennyomás mellett halad át a furaton keresztül.

Amint a csúszófelületre ható ellennyomás a sorjázókésnek az átmenőfuraton való áthaladása során megszűnik, vagyis akkor, amikor a sorjázókés kilép a furat hátsó végén, a reteszelőszerkezet ismét a helyére ugrik, és a soijázókést ismét kifordított munkahelyzetébe hozza. Ebben a helyzetben megfordítjuk a szerszámtartó előtolását, és tengelyirányban az eddigivel ellentétes irányban toljuk el, így a sorjázókés vágótartományában levő hátsó vágóéi fekszik fel a hátsó furatszélre, és a soijázókés kilengési szögtartományának kihasználása mellett az átmenőfurat hátsó furatszájánál levő, akár egyenetlen furatszéleket is le tudja soijázni.

Ezen műszaki kitanítás alapján lehetőség van akár többféle furatszél lesorjázására is, ahol például az elülső

HU 216 257 Β furat síkfalú furatként van kialakítva, míg a hátsó furat ferde furatként, amelynek síkja szöget zár be az említett síkfalú furattal. A billenthetően ágyazott sorjázókés ezt a ferde szöget is ideális módon képes kiegyenlíteni.

Analóg módon egy ferdén elrendezett furat helyett egy tetszőleges hullámhegyekkel és -völgyekkel rendelkező furatszél is lesorjázható.

Természetesen a találmány szerinti megoldás analóg módon történő alkalmazásával nemcsak átmenőfuratokat lehet ily módon soijázni, hanem olyan furatokat is, amelyek kitágított furatként egy átmenőfurat belső tartományában vannak elrendezve. Ugyanilyen módon lehetséges például lépcsős furatok soqázása is egy csőben.

Az egyik lehetséges kiviteli változat értelmében a sorjázókés a reteszelőfészekkel ellátott billenőtesttel együtt nem egy darabból van kialakítva, hanem vágókése és annak billenő késtartója külön alkatrészt képeznek.

Ez esetben a találmány szerinti soijázókés vágókése egy késtartó harántirányban húzódó, furatként kialakított fészkében van elrendezve, ahol a reteszelőfészek a késtartó külső kerületében van kialakítva.

Ennél a kiviteli alaknál a vágókés, vagyis a soijázókés könnyen kivehető a szerszámból, aminek során csupán a billentőcsapot kell kivenni az alaptestből, vagyis a szerszámtartóból, és ezután a vágókést ki lehet húzni a késtartó furatából.

A találmány további kiviteli változatait és előnyeit az alább következő leírásban, illetve az aligénypontokban ismertetjük.

A jelen találmány tárgyát nem csupán az egyes igénypontokban ismertetett kiviteli alakok, hanem ezek egymással való kombinációi is képezik. A bejelentési kellékekben ismertetett valamennyi adatot, illetve jellemzőt, különösképpen az ábrákon bemutatott térbeli kialakítást a találmány szempontjából lényegesnek és az oltalmi körbe tartozónak tekintünk, amennyiben azok egyenként vagy kombinációban a technika állásához képest újnak számítanak.

A találmányt részletesebben az alábbi kiviteli példák kapcsán, a csatolt rajz alapján ismertetjük, amelyek a találmány további lényeges jellemzőit és előnyeit is tartalmazzák.

A rajzon az 1. ábra egy találmány szerinti soijázókés vázlatos oldalnézetét tünteti fel, ahol a szerszámtartó csupán vázlatosan van jelezve, a 2. ábra az 1. ábra szerinti sorjázókés felülnézete, az 1. ábrán feltüntetett II nyíl irányából nézve, a 3. ábra a sorjázókés felülnézete, a 2. ábrán feltüntetett III nyíl irányából nézve, a 4. ábra a találmány szerinti soijázókés egy másik, késtartóból és vágókésből álló kiviteli alakját mutatja oldalnézetben, hosszmetszetben, az 5. ábra a 4. ábra V-V vonala szerinti metszet, a 6. ábra az 5. ábra szerinti soijázókés, nagyobb furatátmérő megmunkálásához, a 7. ábra a cserélhető vágókést mutatja felülnézetben, a 8. ábra a 7. ábra VIII-VIII vonala szerinti metszet, a 9. ábra a 7. ábra szerinti vágókést tünteti fel 90°kal elforgatott helyzetben, a 10. ábra a késtartót mutatja felülnézetben, all. ábra a 10. ábra XI-XI vonala szerinti metszet, míg a 12. ábra a 10. ábra szerinti késtartó felülnézete a 10. ábrán feltüntetett XII nyíl irányából nézve.

Amint az a 2. ábrán látható, a találmány szerinti 1 sorjázókés egy, a sorjázószerszám 2 szerszámtartójában kialakított résszerű 22 kivágásban van billenthetően ágyazva, ahol a 22 kivágásnak alsó 23 nyílása van.

A 2 szerszámtartó a 23 nyílás helyén adott esetben zártan is kiképezhető, feltételezve, hogy a 22 kivágás olyan nagy, hogy az 1 soijázókés 30 vágótartományával a 6. ábrán feltüntetett 27, 28 nyilak bármelyike irányában teljes mértékben beforgatható a 22 kivágásba.

Az 1 sorjázókés tengely körüli elforgatást, vagyis billentést biztosító ágyazásához az 1 soijázókés az 1. ábrán látható 3 furattal van ellátva, amelyen egy 24 billentőcsap van átvezetve. A 24 billentőcsap a 2 szerszámtartóban kiképezett oldalsó furatokban van rögzítetten ágyazva. A 2 szerszámtartó 4 középtengelyének nem kell feltétlenül egybeesnie a 3 furat középtengelyével.

A találmány értelmében lehetséges olyan kialakítás, ahol a 3 furat a hozzárendelt 24 billentőcsappal együtt a 25, 26 nyilak irányában eltoltan van a 2 szerszámtartóban elrendezve, aminek révén a vágási tartomány beállítható.

Az 1 sorjázókés az 1. ábrán látható módon lényegében egy lapos alaptestből áll, amely az egyik oldalán 19,20 éleken keresztül egy kerekre kiképezett 30 vágótartományba megy át.

A lapos tárcsa alakú alaptest a felső szélén egy reteszelőszerkezettel együttműködő 5 reteszelőfészekkel van ellátva, amelynek pereme 6 vezérlőpályát képez.

Az adott esetben 12 rúdrugóként kialakított reteszelőszerkezet a 13 nyilak irányában ki tud hajolni, így a rugóterhelés hatására kapcsolódik az 5 reteszelőfészekbe, amint az az 1. ábrán látható.

Az a szög, amelyet a 17 vágóéi a 36 füratszéllel képez, viszonylag tág határok között változtatható. Már egy viszonylag csekély szög megléte, mint minimális követelmény, elegendő ahhoz, hogy biztosítva legyen a vágási művelet a 36 füratszélen.

Ahogy a sorjázószerszám még tovább behatol a 35 furatba a 37 nyíl irányában, a 17 vágóéi végén kiképezett 16 csúszófelület felütközik a 36 furatszélre, és ezzel a vágási művelet befejeződik.

A sorjázószerszám további behatolásával a 15 legömbölyített rész 16 csúszófelülete végigcsúszik a 36 furat belső palástfelületén, ami mindenféle további vágási műveletet megakadályoz.

Mivel ilyenkor egy viszonylag csekély ellennyomás hat az 1 sorjázókésre, így aló csúszófelület a 36 furat belső felületének megsértése nélkül át tud haladni az átmenőfuraton keresztül. Ennek során tehát a 15 legömbölyített rész felfekszik a 36 furat belső oldalán.

HU 216 257 Β

Amint a soijázószerszám az átellenes oldalon elhagyja a 36 furatot, az 1 soijázószerszám ismét kiindulási helyzetébe csapódik, és a soijázószerszám ekkor a 37 nyíl irányával ellentétes irányban felfelé visszameneszthető, aminek révén a 30 vágótartomány hátsó végén elrendezett 18 vágóéi lesorjázza az átmenő 36 furat hátsó részét is.

A 17, 18 vágóélek egymáshoz képest szimmetrikusan vannak elrendezve és egy 19 élbe mennek át.

Ehhez a 17, 18 vágóélek rádiuszosan vannak beköszörülve, miáltal egy mélyebben elhelyezkedő 38 hornyolat alakul ki, amely forgácselvezető lépcsőként szolgál.

A 17, 18 vágóélek sugárirányban befelé egy-egy élben végződnek, ahol a 19 él a maga részéről egy élbe megy át, míg a 20 él az 1 soij ázókés tárcsa alakú 21 kerületi élébe megy át.

A 2 szerszámtartó készülhet műanyagból vagy fémből, ugyanígy az 1 sorjázókés is lehet műanyagból, ahol a vágóélek helyett megfelelő vágólapkák vannak beépítve.

A találmány szerinti sorjázókés a 4-12. ábrák szerinti kiviteli alaknál két részből, mégpedig 39 vágókésből és 40 késtartóból áll.

A 39 vágókés cserélhetően van a 40 késtartóban elrendezve, ahol a 40 késtartó ugyanolyan 5 reteszelőfészekkel van ellátva, mint az 1-3. ábrák szerinti kiviteli alaknál az 1 sorjázókés alapteste.

Ennél a kiviteli alaknál a 40 késtartó szintén a 2 szerszámtartó egy kivágásában van elforgathatóan ágyazva, és itt egy 41 billentőcsap körül billenthető.

Ennél a kiviteli alaknál alapvetően lényeges az, hogy a 39 vágókés egy, a 40 késtartóban kialakított, keresztirányban húzódó 48 furatként kiképezett fészekben van cserélhetően rögzítve. A 39 vágókés befogása itt azáltal van megoldva, hogy a 4-12. ábrák szerint a 40 késtartó ezzel a 48 furattal rendelkezik, amelybe a 39 vágókés betolható. A 39 vágókés 48 furatban való helyzetbiztosítására egy 50 harántfurat szolgál, amely all. ábrán látható módon metszi a nagyobb átmérőjű 48 furatot. A helyzetbiztosításhoz egyúttal az 50 harántfuraton is áttoljuk a 41 billentőcsapot, amely a maga részéről a 2 szerszámtartóban kiképezett 43 furatba illeszkedik. Ily módon biztosítjuk azt, hogy a 39 vágókést ugyanazon 41 billentőcsappal tudjuk rögzíteni a 40 késtartóban, amely 41 billentőcsap egyidejűleg a 40 késtartó ágyazását is képezi a 2 szerszámtartóban. Ez a megoldás tehát egy egyszerű és olcsó rögzítési módot jelent.

Ennél a kiviteli alaknál biztosított az, hogy a 41 billenőcsap a 40 késtartó ágyazását képezi, és egyidejűleg a 39 vágókés központi ágyazásaként is szolgál. Ezáltal a 39 vágókés optimálisan van megtámasztva a 40 késtartó fészket képező 48 furatában, és így nagy erőket is fel tud venni és a 40 késtartóra átvinni.

Egy további 51 harántfurat, amely az 50 harántfurattól adott sugárirányú távolságban van elrendezve, a 39 vágókés szerelésének megkönnyítésére van kialakítva.

A 39 vágókés ugyanis a 7. ábrán látható módon a hátsó homlokoldalán egy prizma alakú 52 fészekkel van ellátva. A 39 vágókés beépítéséhez mindenekelőtt az 51 harántfuratba egy 54 biztosítócsapot ütünk be. Ezután a 39 vágókés hátsó homlokoldalát annak prizma alakú 52 fészkével együtt addig vezetjük be hátrafelé a 48 furatba, amíg az 54 biztosítócsap külső kerületével színelve és központosán be nem fekszik a prizma alakú 52 fészekbe. Ezáltal biztosítjuk azt, hogy a 39 vágókésben levő 53 furat egy vonalba essen a 40 késtartóban levő 50 harántfurattal. Az így előszerelt 39 vágókést a 40 késtartóval együtt bevezetjük a 2 szerszámtartóba, majd a 41 billentőcsapot átvezetjük az egymással egy vonalba eső 43, 50 és 53 furatokon, végül ezt az egész elrendezést a 42 biztosítócsavarral biztosítva rögzítjük.

Az 54 biztosítócsap felfekvése a prizma alakú 52 fészken tehát a 39 vágókésnek a 40 késtartóban való központosítására szolgál, hogy azután a 43, 50 és 53 furatokat a 41 billentőcsap átdugásához egy vonalba eső helyzetbe hozzuk.

Hozzátesszük még, hogy a 39 vágókés befogadására szolgáló nagyobb átmérőjű 48 furat átmenőfuratként van kialakítva, mivel az gyártástechnológiai szempontból egyszerűbben kivitelezhető.

Az 1-3. ábrák kapcsán bemutatott kiviteli példához képest további lényeges különbségként említhetjük még az 4-12. ábrák szerinti kiviteli példával kapcsolatban, hogy a 39 vágókés vágótartománya is másképp van kialakítva.

Az 1. ábra szerinti kiviteli példánál két ferde 17, 18 vágóéi húzódik egymással szemben, míg a 7. ábra szerinti kiviteli példánál egyenesen kialakított 57, 58 vágóélek vannak egymással szemben elrendezve. A 39 vágókés homlokoldali kiképzésén ugyanakkor nincs változtatás, vagyis szintén van egy 15 legömbölyített része, annak külső kerületén kialakított 16 csúszófelülettel, amelynek működésmódját az 1-3. ábrák kapcsán már részletesen ismertettük.

Egyenesen kiképezett, egymással párhuzamos vágóélek esetén az az előny adódik, hogy a vágóélek vágóhatása a munkadarabon agresszívebb, mivel a ferdén elrendezett 17,18 vágóélek esetén a sorjázókés inkább hajlamos az elbillenésre, és ezáltal egy billenési nyomaték jön létre, míg egyenesen húzódó 57, 58 vágóélek esetében, amelyek egymással párhuzamosan vannak elrendezve, a megfelelő billenési nyomaték nem olyan erős, mint a korábban ismertetett kiviteli példánál. A 7. ábra szerinti 39 vágókés tehát agresszívebben tud vágni, anélkül, hogy nemkívánatosán nagy billenési nyomaték hatna a reteszelőszerkezetre. Egyébként az egyenes 57, 58 vágóélek gyártástechnológiai szempontból is könynyebben megmunkálhatok, mint a korábban ismertetett ferde 17,18 vágóélek.

A 8. ábrából egyébként a 9. ábrával összefüggésben jól kivehető az 59 homloklap és a mögötte elhelyezkedő 60 hátlap kialakítása, amelyek a 8. ábrán látható módon a 61 hátszögeket képezik.

A 6. ábra szerinti kiviteli példa azonban abban is különbözik a 4. és 5. ábra szerinti kiviteli példától, hogy a 4. és 5. ábra szerinti kiviteli alaknál az ott ábrázolt 39 vágókésnek egy központos furata van a 41 billentőcsap számára. Ez azt jelenti, hogy a például 12 rúdrugóként kialakított reteszelőszerkezet hatásvonala

HU 216 257 Β pontosan a 41 billentőcsap furatán átmenő középvonalat metszi.

A 6. ábra szerinti kiviteli példánál ezzel szemben a 41 billentőcsap excentrikus elrendezése látható a 12 rúdrugó hatásvonalához képest.

Itt az is látható, hogy a 41 billentőcsap 64 távolsággal van a 12 rúdrugó központi hatásvonalához képest előrefelé, vagyis a 39 vágókés egymással szemben fekvő 57, 58 vágóéleinek irányában áthelyezve.

Ezáltal az is a jelen találmány keretei közé tartozik, hogy a 40 késtartó a 2 szerszámtartó keresztirányú középvonalához képest excentrikusán van elrendezve, és így excentrikusán forgatható el a 2 szerszámtartó 22 kivágásában.

Ezáltal azt a jelentős előnyt érjük el, hogy amennyiben a teljes 40 késtartót excentrikusán ágyazzuk a 2 szerszámtartóban, úgy a mindenkori kialakításnak megfelelően különböző furatátmérőket tudunk lesoqázni.

Claims (8)

1. Soqázókés, főként furatszélek soijázására szolgáló billenőkéses soijázószerszámhoz, amely sorjázószerszám egy hossztengelye körül forgathatóan meghajtott szerszámtartóval rendelkezik, amelyben egy reteszelőszerkezettel együttműködő egy vagy több soij ázókés van a szerszámtartó forgástengelyére merőleges irányban billenthetően elrendezve, ahol a sorjázókés, illetve annak késtartója egy billentőcsap körül egy, a szerszámtartóban kiképezett kivágásba beforgathatóan van a szerszámtartó alaptestében ágyazva, azzal jellemezve, hogy ezen soijázókésnek (1; 39,40) egy elülső vágóéle (17; 57) és egy hátsó vágóéle (18; 58) van, ahol a vágóélek (17, 18; 57, 58) egy, a sorjázókés (1; 39, 40) elülső oldalán levő vágótartományban (30) vannak elrendezve, és az elülső homlokoldal felől egy csúszófelület (16) által vannak határolva, amely csúszófelület (16) a sorjázókés (1; 39, 40) elülső homlokoldalán van gömbsüvegszerűen kialakítva.

2. Az 1. igénypont szerinti soijázókés, azzal jellemezve, hogy legalább az elülső vágótartomány (30) a soijázókés (1; 39, 40) hossztengelyéhez képest forgásszimmetrikusán van kiképezve, ahol a kerületi palástfelületbe sugárirányban legalább egy, kifelé nyitott kivágás van bemunkálva, amely befelé egy homyolat (38; 59) által van határolva, és ahol a homyolat (38, 59) kimetszett élei a kerületi palástfelülettel együtt a vágóéleket (17, 18; 57, 58) képezik.

3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti sorjázókés, azzal jellemezve, hogy a vágóélek (17, 18; 57, 58) a sorjázókés (1, 39, 40) hossztengelyével párhuzamosan vannak kialakítva.

4. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti soijázókés, azzal jellemezve, hogy a vágóélek (17, 18; 57, 58) a soijázókés (1, 39, 40) hossztengelyéhez képest ferdén vannak kialakítva.

5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti sorjázókés, azzal jellemezve, hogy a sorjázókés (39, 40) lényegében két darabból van kialakítva, ahol a soijázókés (39,40) vágókése (39) egy késtartó (40) megfelelő fészkébe (48) behelyezhetően és ott rögzíthetően van felszerelve.

6. Az 5. igénypont szerinti soqázókés, azzal jellemezve, hogy a vágókés (39) hengertestként van kialakítva, és olyan fészekben van elrendezve, amely egy, a késtartón (40) keresztülhatoló furatként (48) van kiképezve.

7. Az 5. vagy 6. igénypont szerinti sorjázókés, azzal jellemezve, hogy a vágókés (39) egy rajta átmenőfurattal (53) van ellátva, amelyen keresztül egy, a vágókés (39) fészekként kiképezett furatában (48) elfoglalt helyzetét rögzítő billentőcsap (41) van átvezetve.

8. A 7. igénypont szerinti sorjázókés, azzal jellemezve, hogy a vágókés (39) hátsó homlokoldala egy, a késtartón (40) belül elrendezett biztosítócsapon (54) felfekvő fészekkel (52) van ellátva.