HU215927B - Eljárás gyűrűs aminosavak és származékaik előállítására - Google Patents

Abstract

A találmány tárgya eljárás (I) általánős képletű új vegyületek, aképletben Z –O–, –S–, –CH2–CH2– csőpőrt, –CH=CH– csőpőrt, Rhidrőgénatőm; R1 hidrőgénatőm; R2 hidrőgénatőm vagy benzil-őxi-karbőnil-csőpőrt, terc-bűtil-őxi-karbőnil-csőpőrt, flűőrenil-őxi-karbőnil-csőpőrt, 1-adamantil-őxi-karbőnil-csőpőrt és 2-adamantil-őxi-karbőnil-csőpőrt, a C*-nál a sztereőkémia D vagy L; vagy gyógyászatilag elfőgadható sóik előállítására. A találmányszerint egy racém (II) általánős képletű vegyületet, a képletben R4kevés szénatőmős alkilcsőpőrt,–CX3 általánős képletű csőpőrt, ebbenXhidrőgénatőm vagy halőgénatőm vagy arilcsőpőrt, és R, R1 és Zjelentése a fenti, (–)-kinchőnidinnel rezőrvál, majd a kapőttenantiőmereket átalakítják. Az új általánős képletű vegyületekbiőlógiailag hatásős peptidek előállítására alkalmazhatók. ŕ

Description

A találmány tárgya eljárás új gyűrűs aminosavak előállítására. Ezek a vegyületek biológiailag hatásos, gyógyszerként alkalmazható peptidek előállítására használhatók.

A peptidek gyógyszerré való fejlesztését az gátolja, hogy az ebbe a csoportba tartozó vegyületek rövid ideig hatnak, és orálisan nem adagolhatok. így nemtermészetes aminosavakat használtak a természetes aminosavak helyettesítésére annak érdekében, hogy fokozottan hatásos és metabolikusan stabilabb analógokat kapjanak. Néhány esetben ezek az analógok orálisan hatásosak voltak.

Yabe Y. és munkatársai a Chemical Pharmaceutical Bulletin 24, 3149-3157 (1976) irodalmi helyen egy sor luteinizáló hormont felszabadító hormon analógról számolnak be, amelyek a 3-helyzetben különféle hidrofób nemtermészetes aminosavat tartalmaznak, és biológiai hatást mutatnak. Nestor Jr. J. J. és munkatársai a Journal of Medicinái Chemistry, 25, 795-801 (1982) irodalmi helyen számos olyan luteinizáló hormont felszabadító hormon analógot írnak le, amelyek a 6-os helyzetben tartalmaznak különböző hidrofób nemtermészetes aminosav helyettesítést, és a vegyületek jelentős biológiai hatással rendelkeznek.

A 4766109 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban olyan hidrofób peptideket ismertetnek, amelyek magas vérnyomás ellen hatnak. A peptidek több esetben nemtermészetes hidrofób aminosavként racém 3,3-difenil-alanint tartalmaznak.

Hsieh K-H. és munkatársai [Journal of Medicinái Chemistry, 32:898-903 (1989)] angiotenzin II analógokat írtak le, amelyekben a 8-helyzetű fenil-alanint különféle nemtermészetes aminosav, többek között racém 3,3difenil-alanin helyettesíti. A szerzők azért használtak racém 3,3-difenil-alanint, mivel képtelenek voltak ezt az aminosavat sertésvese acilázzal és karboxipeptidázzal rezolválni. A racém 3,3-difenil-alanint tartalmazó oktapeptid diasztereomer elegyet azután ellenáramú megoszlással választották szét az l- és n-diasztereomer peptidekre. A szerzők arról számoltak be, hogy a 8-helyzetben az L-fenil-alanin helyén L-3,3-difenil-alanint tartalmazó peptid diasztereomer kétszeres hatásnövekedést mutatott.

Josien H. és munkatársai a Tetrahedron Letters 32:6447-6550 (1991) irodalmi helyen az l-(+)-3,3difenil-alanin egy aszimmetriás szintézisét írták le, amelynél egy glicin-iminből származó szultámot használtak kiindulási anyagként. Azonban ez az aszimmetriás szintézis hosszú reakcióidőket igényel, és csak 46% összhozamot, valamint 95%-os diasztereomer felesleget eredményez.

A 07/828399 számú amerikai egyesült államokbeli függő szabadalmi bejelentés tárgya d(-)- és l(+)-3,3difenil-alanin és d(-)- és L(+)-helyettesített-3,3-difenilalaninok valamint származékaiknak előállítási eljárása, a vegyületeket gyógyszerként használható, biológiailag hatásos peptidek előállítására alkalmazzák.

Ryaboi C. I. és Ginzburg O. F., [Zhurnal Organicheskoi Khimii 1:2069-2071 (1965)] xanthidrilglicin (DL-a-amino-9H-xantén-9-ecetsav) előállításáról számolt be.

A jelen találmány tárgya eljárás konformációsán feszített, hidrofób gyűrűt tartalmazó aminosavak előállítására. Meglepően és váratlanul azt találtuk, hogy egy sor áthidalt 3,3-difenil-alanin biológiailag hatásos peptidanalógok szintézisére használható. Emellett azt is felismertük, hogy az áthidalt 3,3-difenil-alaninok ezen csoportja (-)-kinchonidinnel d- és L-enantiomerekre rezo lválható.

A fentieknek megfelelően a találmány először is eljárás az I általános képletű vegyületek és gyógyászatilag elfogadható sóik előállítására, a képletben Z -O-S-,

-CH₂-CH₂— csoport,

-CH=CH- csoport;

R hidrogénatom;

R¹ hidrogénatom;

R² hidrogénatom vagy benzil-oxi-karbonil-, terc-butiloxi-karbonil-, fluorenil-oxi-karbonil-, 1 -adamantiloxi-karbonil-, 2-adamantil-oxi-karbonil-csoport;

a C*-nál a sztereokémia d vagy l.

A jelen találmány tárgya tehát eljárás az I általános képletű vegyületek d- és L-enantiomcrjeinck - a képletben Z, R, R¹ és R² jelentése a fenti vagy gyógyászatilag elfogadható sóiknak az előállítására, amely abban áll, hogy

1) egy racém II általános képletű vegyületet, a képletben

R⁴ kevés szénatomos alkilcsoport,

CX₃ általános képletű csoport, ebben X hidrogénatom vagy halogénatom vagy arilcsoport, és

R, R¹ és Z jelentése a fenti, (-)-kinchonidínnel oldószerben racém III általános képletű vegyületté alakítunk, a képletben R, R¹, R⁴ és Z jelentése a fenti;

2) a kapott vegyületet, amelyben R, R¹, R⁴ és Z jelentése a fenti, frakcionált kristályosítással a d- és lenantiomerekre, azaz D-IIIa és L-IIIb általános képletű vegyületekre választjuk szét;

3) a kapott vegyületet, a képletben R, R¹, R⁴ és Z jelentése a fenti, oldószerben savval kezeljük, így D-IIa illetve L-IIb általános képletű vegyületet kapunk;

4) a kapott vegyületet, amelyben R, R¹, R⁴ és Z jelentése a fenti, savval melegítjük, így az I általános képletű ο-Ia vagy L-Ib enantiomereket kapjuk; és

5) kívánt esetben R² jelentésében hidrogénatomtól eltérő vegyületek előállítására a kapott vegyületet egy megfelelő R² csoport bevitelére alkalmas vegyülettel reagáltatjuk; és/vagy

6) kívánt esetben egy D-Ia vagy L-Ib általános képletű vegyületet a megfelelő gyógyászatilag elfogadható sójává alakítunk a szokásos módon, és kívánt esetben egy megfelelő gyógyászatilag elfogadható sót egy D-Ia vagy L-Ib általános képletű vegyületté alakítunk a szokásos módon.

A D-IIIa és L-IIIb általános képletű közbenső termékek újak; a képletben Z -O-,

-S-,

HU 215 927 Β

-CH₂CH₂-,

-CH=CH;

R hidrogénatom;

R¹ hidrogénatom; és

R⁴ kevés szénatomos alkilcsoport,

CX₃ általános képletű csoport, ebben X hidrogénatom, halogénatom vagy arilcsoport.

Az „arilcsoport” aromás csoport, például fenil-, benzil-, naftil-, bifenilil-, pirenil-, antracenil- vagy fluorenilés hasonló csoport, amely helyettesítetlen vagy 1 -4 fentebb meghatározott alkilcsoporttal, fentebb meghatározott alkoxicsoporttal, fentebb meghatározott tioalkoxicsoporttal, hidroxilcsoporttal, tiolcsoporttal, nitrocsoporttal, halogénatommal, aminocsoporttal, -NH-C(O)alkil általános képletű csoporttal, amelyben az alkilcsoport jelentése a fenti, -C(O)-O-alkil általános képletű csoporttal, amelyben az alkilcsoport jelentése a fenti, -C(O)-alkil általános képletű csoporttal, amelyben az alkilcsoport jelentése a fenti, vagy arilcsoporttal helyettesített.

A „halogénatom” fluor-, klór-, bróm- vagy jódatom. A következő táblázatban a találmány leírásában használt rövidítéseket és azok jelentését adjuk meg.

Rövidítések*	Aminosavak
Asp	Aszparaginsav
Bhg	(10,1 1-Dihidro-5 A-dibenzo[a,d] cikloheptén-5-il)-glicin vagy Oamino-10,11 -dihidro-5 A-dibenzo[a,d]cikloheptén-5-ecetsav
Ile	Izoleucin
Leu	Leucin
Trp	Triptofán Védőcsoportok
Ac	Acetilcsoport
Bzl	Benzilcsoport
Boc	terc-Butil-oxi-karbonil-csoport
Fór	Formilcsoport
Z	Benzil-oxi-karbonil-csoport Oldószerek és reagensek
HOAc	Ecetsav
CH3CN	Acetonitril
DCM	Metilén-diklorid
DCC	Ν, N ’-Diciklohexil-karbodiimid
DIPEA	Λ/Ν-diizopropil-ctil-amin
DMF	Dimetil-formamid
HCl	Hidrogén-klorid
KOH	Kálium-hidroxid
NaOH	Nátrium-hidroxid
KHMDS	Kálium-bisz(trimetil-szilil)-amid
TFA	Trifluor-ecetsav
PAM gyanta	4-(Oxi-metil)-fenil-acetamidometil gyanta

*Ha az aminosav konfigurációja i/Sj-től eltérő, az aminosavat vagy rövidítését a megfelelő konfiguráció n(R) vagy előzi meg.

A D-Ia és L-lb általános képletű vegyületek gyógyászatilag elfogadható savaddíciós sókat és/vagy bázikus sókat képeznek, a találmány ezek előállítására is kiterjed. AD-IIa és L-IIb általános képletű vegyületek gyógyászatilag elfogadható bázisaddíciós sókat képeznek.

A D-Ia és L-lb általános képletű vegyületek gyógyászatilag elfogadható savaddíciós sói a nemtoxikus szervetlen savakkal, így a hidrogén-kloriddal, salétromsavval, foszforsavval, kénsavval, hidrogén-bromiddal, hidrogén-jodiddal, foszforossavval és más savakkal, valamint a nemtoxikus szerves savakkal, így az alifás mono- és dikarbonsavakkal, fenilcsoporttal helyettesített alkánkarbonsavakkal, hidroxi-alkánkarbonsavakkal, alkándisavakkal, aromás savakkal, alifás és aromás szulfonsavakkal és hasonlókkal képezett sók. Ilyen só többek között a szulfát, piroszulfát, hidrogén-szulfát, szulfit, hidrogén-szulfit, nitrát, foszfát, monohidrogén-foszfát, dihidrogén-foszfát, metafoszfát, pirofoszfát, klorid, bromid, jodid, acetát, propionát, kaprilát, izobutirát, oxalát, malonát, szukcinát, szuberát, szebacát, fumarát, maleát, mandelát, benzoát, klór-benzoát, metil-benzoát, nitro-benzoát, italát, benzolszulfonát, toluolszulfonát, fenil-acetát, cifrát, laktát, maleát, tartarát, metánszulfonát és hasonlók. A találmány körébe tartoznak az aminosavakkal alkotott sók is, így az arginát és a hasonlók, és a glükonát, galakturonát [lásd például Berge S. M. és munkatársai, „Pharmaceutical Salts”, a Journal of Pharmaceutical Science, 66:1-19 (1977) irodalmi helyen],

A bázikus vegyületek savaddíciós sóit úgy állítjuk elő, hogy a szabad bázist a kívánt sav elegendő mennyiségével a szokásos módon reagáltatjuk. A szabad bázist regenerálhatjuk, ha a sót egy bázissal hozzuk érintkezésbe, és a szabad bázist a szokásos módon elkülönítjük. A szabad bázis fonnák bizonyos fizikai tulajdonságokban, például a poláris oldószerekben mutatott oldhatóságban némiképp különböznek a sóformáktól, azonban a találmány céljaira a sók ekvivalensek a megfelelő szabad bázisokkal.

A gyógyászatilag elfogadható bázisaddíciós sókat fémekkel vagy aminokkal, így alkáli- és alkáliföldfémekkel vagy szerves aminokkal képezzük. Fémek közül kationként például a nátriumot, káliumot, magnéziumot, kalciumot és hasonlókat említjük. Megfelelő aminok például az A/A'-dibenzil-etilén-diamin, klórprokain, kolin, dietanolamin, etilén-diamin, A-metilglükamin és a prokain [lásd például Berge S. M. és munkatársai, Journal of Pharmaceutical Science, 66:1-19(1977)].

A fenti savas vegyületek bázisaddíciós sóit úgy állítjuk elő, hogy a szabad sav formát a kívánt bázisnak a sóképzéshez elegendő mennyiségével reagáltatjuk a szokásos módon. A szabad sav formát regenerálhatjuk, ha a sót valamely savval hozzuk érintkezésbe, és a szabad savat a szokásos módon elkülönítjük. A szabad sav különbözik a sóitól bizonyos fizikai tulajdonságok, így a poláris oldószerekben való oldhatóság tekintetében, azonban egyébként a találmány céljaira a sók ekvivalensek a nekik megfelelő savakkal.

Az la, Ha vagy Illa általános képletű vegyületek D-vel vagy 7?-rel, az Ib, Iib vagy III b általános képletű vegyületek pedig L-lel vagy 5-sel jelölhetők.

HU 215 927 Β

A találmány szerinti eljárással előállított vegyületek közül több létezhet szolvatálatlan és szolvatált formában, többek között hidratált formában is. Általában a szolvatált formák, ezen belül a hidratált formák ekvivalensek a szolvatálatlan formákkal, és előállításuk a jelen találmány körébe tartozik.

Amint azt az előzőekben leírtuk, a n-Ia és L-Ib általános képletű vegyületek hidrofób nemtermészetes aminosav helyettesítőként fokozott hatású és/vagy metabolikus stabilitású, biológiailag hatásos peptidek előállítására használhatók.

Különösen értékesek az alábbi vegyületek:

D-a-amino-9//-xantén-9-ecetsav;

L-Cí-amino-9/7-xantén-9-ecetsav;

η-α-amino-9//-tioxantén-9-ecctsav;

L-a-ammo-9//-tioxantén-9-ecetsav;

n-a-amino-10,11 -dihidro-5H-dibenzo[a,d]cikloheptén-5-ecetsav;

L-a-amino-10,11 -dihidro-5//-dibenzo [a,d] cikloheptén-5-ecetsav;

D-a-amino-5//-dibenzo[a,d]cikloheptén-5-ccetsav;

L-a-amino-5//-dibenzo[a,d]cikloheptén-5-ecetsav;

Az I. reakcióvázlat szerint egy X általános képletű alkoholt, a képletben Z -O-,

-S-,

- CH₂- CH₂- vagy

-CH=CH- csoport,

R hidrogénatom;

etil-nitro-acetáttal melegítünk körülbelül 100 °C és körülbelül 110 °C közötti hőmérsékleten, a Ryaboi V. I. és Ginzburg O. F., Zhurnal Organischeskoi Khimii 1:2069-2071 (1965) irodalmi helyen leírt módszer szerint. így IX általános képletű vegyületet kapunk, amelyben Z és R jelentése a fenti. A IX általános képletű nitro-észtert hidrogéngázzal katalizátor, például szénhordozós palládiumkatalizátor jelenlétében, oldószerben, például etanolban és hasonlóban és sav, például hidrogén-klorid hozzáadása mellett redukálunk, így VI általános képletű vegyülethez jutunk. Az olyan IX általános képletű vegyületben, amelyben Z jelentése telítetlen molekularész, a nitrocsoportot fémhidriddel, például nátrium-bór-hidriddel kobalt-klorid és hasonlók jelenlétében, oldószerben, például metanolban vagy hasonlóban szelektíven redukáljuk, így olyan VI általános képletű vegyületet kapunk, amelyben Z telítetlen csoport és R jelentése a fenti.

Eljárhatunk úgy is, hogy egy olyan VI általános képletű vegyületet, amelyben Z és R jelentése a fenti, egy VIII általános képletű vegyület, ebben Z és R jelentése a fenti, és etil-glicinát-benzofenon-imin reakciójával állítunk elő, ekkor egy VII általános képletű vegyület keletkezik, amelyben Z és R jelentése a fenti. Egy VII általános képletű vegyületet azután az O’Donnell M. J. és Eckrich T. M. által a Tetrahedron Letters: 4625-3628 (1978) irodalmi helyen; O’Donnell M. J. és Polt R. L. által a Journal of Organic Chemistry 47:2663-2666 (1982); és O’Donnell M. J. és munkatársai által a Journal of the American Chemical Society 111:2353-2355 (1989) irodalmi helyen leírt módszerrel VI általános képletű vegyületté alakítunk.

Egy olyan V általános képletű vegyületet, amelyben Z, R és R¹ jelentése a fenti, egy VI általános képletű vegyületből valamely szokásos alilezési eljárással kaphatunk. Egy olyan IV általános képletű vegyületet, amelyben Z, R, R¹ és R² jelentése a fenti, egy V általános képletű vegyületből állíthatunk elő egy a nitrogénvédőcsoport bevezetésére szokásos eljárással. Az le, If és lg általános képletű vegyületeket, amelyekben Z, R, R¹ és R² jelentése a fenti, a VI, V és IV általános képletű vegyületekből kaphatjuk a szokásos hidrolízissel. Egy olyan le¹ általános képletű vegyülethez, amelyben Z, R és R² jelentése a fenti, olyan módszerrel juthatunk, amelyet a IV általános képletű vegyület V általános képletű vegyületből való előállítására alkalmaztunk.

A jelen találmány tárgya egy új, gazdaságos és kereskedelmileg kifizetődő módszer egy I általános képletű vegyület d- és L-enantiomerekre való rezorválására. Ezt a találmány szerinti eljárást a II. reakcióvázlat szemlélteti.

Ennek megfelelően egy dl-I általános képletű vegyületet mint aminosav-hidrokloridot, amely az izomerek racém elegye, egy (R⁴-CO)₂O általános képletű vegyülettel körülbelül 10-es pH-η II általános képletű vegyületté acilezünk. Egy II általános képletű vegyületet, amely izomerek racém elegye, (-)-kinchonidinnel kezelünk oldószerben, például alkoholban, így metanolban, etanolban, propanolban, butanolban és hasonlókban, előnyösen metanolban, körülbelül 10 °C és körülbelül 100 °C közötti hőmérsékleten, így egy III általános képletű vegyületet, azaz egy (-)-kinchonidinsót kapunk. Egy III általános képletű vegyület oldatát körülbelül -20 °C és körülbelül 25 °C közötti hőmérsékletre hűtjük, így frakcionált kristályosítással egy dIlla és egy L-IIIb általános képletű vegyületet kapunk. Előnyösen a reakciót úgy végezzük, hogy a II általános képletű vegyületet és a (-)-kinchonidint metanolban visszafolyatás közben forraljuk, majd az oldat körülbelül 2 °C-ra való hűtésével az enantiomereket frakcionáltan kristályosítjuk. Egy D-IIIa vagy L-IIIb általános képletű vegyületet valamely savval, például hidrogén-kloriddal és hasonlókkal oldószerben, például etil-acetátban, metilén-dikloridban, kloroformban, toluolban, tetrahidrofuránban, dietil-éterben és hasonlókban körülbelül 0 °C és körülbelül 60 °C közötti hőmérsékleten kezelünk, így D-IIa vagy L-IIb általános képletű vegyületet kapunk. A reakciót előnyösen hidrogén-kloriddal etil-acetátban, körülbelül szobahőmérsékleten végezzük. Amikor egy D-IIa vagy L-IIb általános képletű vegyületet savval, például hidrogén-kloriddal, kénsavval, p-toluolszulfonsawal és hasonlóval melegítünk, savaddíciós só formájában lévő n-Ia vagy 1-Ib általános képletű vegyülethez jutunk. A reakciót előnyösen hidrogén-kloriddal, visszafolyatás közben való forralással végezzük.

Egy D-Ia vagy 1-Ib általános képletű vegyület savaddíciós sóját bázissal, például ammónium-hidroxiddal kezelve a D-Ia vagy L-Ib általános képletű vegyületeket szabad aminosavként kapjuk. A D-Ia vagy L-Ib általános

HU 215 927 Β képletű vegyületek savaddíciós sóját propilén-oxiddal is kezelhetjük Schollkopf U. és munkatársai módszere szerint [Synthesis, 966-969 (1981)], ekkor a D-Ia vagy L-Ib általános képletű vegyülethez szabad aminosav formájában jutunk.

Egy D-Ia vagy L-Ib általános képletű vegyület N-aterc-butil-oxi-karbonil- (Boc) származékait (a d-Ic és L-Id általános képletű vegyületeket) a D-Ia vagy 1-Ib általános képletű vegyületekből a Boc-DL-3,3-difenil-alanin előállítására a 4766 109 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban ismertetett módon állítjuk elő. A Boc származékokat más szokásos, a szakterületen ismert módszerrel is megkaphatjuk. Az I általános képletű vegyületek más A-védett származékait, a képletben R² jelentése a fenti, kivéve R² hidrogénatom jelentését, D-Ia vagy L-Ib általános képletű vegyületből állíthatjuk elő a szokásos eljárásokat alkalmazva.

Az la vagy lb általános képletű vegyület konfigurációját a d- és L-Bhg királis szintézisével határozzuk meg, amelyhez az Evans D. A. és munkatársai által a Journal of the American Chemical Society 112:4011-4030 (1990) és a Journal of the American Chemical Society 111:1063-1072 (1989) irodalmi helyen leírt módszert használjuk, a reakciót a III. és IV. reakcióvázlat szemlélteti.

AIII. reakciórvázlaton bemutatott módon a XVI képletű dibenzoszuberolt malonsawal körülbelül 160 °C-ra melegítjük, így XV képletű 10,11-dihidro-5//-dibenzo[a,d]cikloheptén-5-ecetsav keletkezik. A XV képletű sav például etilénglikol-dimetil-éterrel és hasonlókkal készült oldatát bázis, például VV-diizopropil-etil-amin és hasonlók jelenlétében pivaloil-kloriddal reagáltatjuk, amikor is in situ XIV képletű vegyes anhidridet kapunk.

A XVIII képletű 2,4,6-triizopropil-benzolszulfonilklorid oldószerrel, például etanollal és hasonlókkal készült oldatához nátrium-azidot adunk, így a XVII képletű azidhoz jutunk. XX képletű (15,2/?)-norefedrint bázis, például kálium-karbonát jelenlétében dietil-karbonáttal reagáltatunk, a reakcióban XIX képletű (4R,5S)4-metil-5-fenil-2-oxazolidinon képződik. A XIV képletű vegyes anhidrid oldószerrel, például etilénglikoldimetil-éterrel és hasonlókkal készült oldatát a lítiált oxazolidinon oldószerrel, például tetrahidrofuránnal és hasonlókkal készült oldatához adjuk (a lítiált oxazolidinont úgy állítjuk elő, hogy a XIX képletű vegyületet n-butil-lítiummal kezeljük), így a XIII képletű acil-oxazolidinont kapjuk. A XIII képletű vegyületet káliumbisz(trimetil-szilil)-amiddal (KHMDS) oldószerben, például tetrahidrofúránban és hasonlókban deprotonáljuk, majd a XVII képletű azid oldószerrel, például tetrahidrofuránnal és hasonlókkal készült oldatát hozzáadjuk, és gyors savas, például ecetsavval és hasonlókkal végzett kezelés után a XII képletű azido-oxazolidinonhoz jutunk. A XII képletű azido-oxazolidinont lítiumhidroxiddal hidrogén-peroxidban hidrolizáljuk, és a reakció eredményeként XI képletű azido-sav képződik. A XI képletű azido-savat katalizátor, például szénhordozós palládiumkatalizátor és hasonlók jelenlétében tetrahidrofúránban és IN sósavban hidrogénezzük, így (7?)-a-amino-10,11 -dihidro-5//-dibenzo[a,d]cikloheptén-5-ecetsav-hidrokloridot (/?—Ih képletű vegyületet) kapunk.

Az (5)-a-ammo-10,11 -dihidro-577-dibenzo[a,d]cikloheptén-5-ecetsav-hldrokloridot (az 5’-Ii képletű vegyületet) ugyanolyan módszerrel állítjuk elő, mint amilyennel az (7?J-a-amino-10,l l-dihidro-5/7-dibenzo[a,d]cikloheptén-5-ecetsav-hidrokloridot, a XIX képletű (4Λ,55)-4metil-5-fenil-2-oxazolidinont XIXa képletű (45,5/f)-4metil-5-fenil-2-oxazolidinonnal helyettesítjük a IV. reakcióvázlaton látható módon.

A i)-a-amino-5/7-díbenzo[a,d]cikloheptén-5-ecetsav (az E-Ij képletű vegyület) szintézisét az V. reakcióvázlaton mutatjuk be, és az eljárás hasonló a III. reakcióvázlat szerintihez. A XXI képletű azido-sav redukcióját legjobban kémiailag, például ón(II)-kloriddal oldószerben, így metanolban valósíthatjuk meg, hogy elkerüljük a kettőskötés redukcióját, amely a katalitikus hidrogénezési körülmények között megtörténhet.

Az L-a-amino-5//-dibenzo[a,d]cikloheptén-5-ecetsavat (az 5-Ik képletű vegyületet) szintén az V. reakcióvázlat szerinti eljárással állítjuk elő a VI. reakcióvázlaton bemutatott módon, a XIX képletű (4/?,55)-4metil-5-fenil-2-oxazolidinont a XIXa képletű (4S,5R)-4metil-5-fenil-2-oxazolidinonnal helyettesítjük.

A következő, nem korlátozó példák a jelen találmány szerinti eljárásnak, a kiindulási anyagok előállításának és az a-amino-10,1 l-dihidro-5/7-dibenzo[a,d]cikloheptén-5-ecetsav acetil-D-Bhg-Leu-Asp-Ile-Trp előállítására (találmány szerint előállított vegyület felhasználása) bemutatására szolgálnak, mely utóbbi vegyület endotelin antagonista és magas vérnyomás, szívinfarktus, metabolikus, endokrinológiai és idegi rendellenességek, pangásos szívelégtelenség, endotoxikus sokk, szubarachnoidális vérzés, aritmiák, asztma, akut veseelégtelenség, preeklampszia és cukorbetegség kezelésére használható.

1. példa

Ct-Amino-9H-xantén-9-ecetsav

a) Etil-a-nitro-9Y[-xantén-9-acetát előállítása

9,9 g (50 mmol) 9-hidroxi-xantént és 6,1 ml (55 mól) etil-acetátot összekeverünk, és olajfurdőben 100 °C-on 1,5 órán át melegítünk. Lehűtés után az elegyet 40 ml abszolút alkoholban szuszpendáljuk, és a szuszpenzióhoz 40 ml 1,25 mólos etanolos kálium-hidroxid-oldatot adunk. Az oldatot 45 percig szobahőmérsékleten keverjük, majd az alkoholt lepároljuk. A visszamaradó szilárd anyagot vízben szuszpendáljuk, és dietiléterrel extraháljuk. A vizes réteget 85%-os foszforsavval pH 2-re savanyítjuk, ekkor fehér szuszpenzió keletkezik, amelyet egy éjszakán át hűtünk. A csapadékot szűréssel összegyűjtjük, és vákuumban 50 °C-on szárítjuk. így 9,18 g cím szerinti vegyületet kapunk fehér szilárd anyag alakjában, amely 89-91 °C-on olvad.

b) Etil-a-amino-9]A-xantén-9-acetát-hidroklorid előállítása

7,5 g (24 mmol) etil-a-nitro-977-xantén-9-acetátot 150 ml etanolban oldunk, és 2 ml tömény sósav hozzáadása után 1,0 g 20%-os szénhordozós palládiumkatalizátor jelenlétében 53 órán át 351,8 kPa nyomáson hidrogénezünk. Szűrés után az oldatból az oldószert lepá5

HU 215 927 Β roljuk, és a maradékot metilén-dikloriddal mossuk. 4,83 g cím szerinti vegyületet kapunk. A metilén-dikloridos mosóléből hűtésre további 0,61 g anyagot különítünk el. A termékeket egyesítjük és a következő lépésben felhasználjuk.

c) Ct-Amino-9íA-xantén-9-ecetsav-hidrokloridelőállítása

5,33 g (17 mmol) a-amino-9//-xantén-9-acetáthidrokloridot 45 ml abszolút etanollal és 27 ml 1,25 mólos (2 ekvivalens) etanolos kálium-hidroxid-oldattal elegyítünk. A reakció előrehaladását vékonyréteg-kromatográfiásan követjük, szilikagél adszorbenst és a kifejlesztéshez 1% ecetsavat tartalmazó hexán: 2-propanol=3:7 elegyet használunk. 13 óra elteltével és további 2 ekvivalens kálium-hidroxid-oldat 3 részletben való hozzáadása után a kiindulási anyag nagy része elreagál. Az etanolt lepároljuk, a maradékot 100 ml vízben felvesszük és dietil-éterrel extraháljuk. A vizes részt körülbelül 100 ml 0,5 N sósavval pH 2-re savanyítjuk, és egy éjszakán át hűtjük. A fehér csapadékot szűréssel összegyűjtjük, hideg vízzel, majd dietil-éterrel mossuk, és 1,33 kPa nyomáson, 50 °C-on szárítjuk. így 3,18 g cím szerinti vegyületet kapunk, amely 264-269 °C-on bomlás közben olvad.

d) a-Amino-9H-xantén-9-ecetsav előállítása a-Amino-9//-xantén-9-ecetsav-hidrokloridot vízben oldunk, és az oldat pH-ját híg ammónium-hidroxidoldattal 7-re állítjuk. A csapadékot szűréssel összegyűjtjük, vízzel mossuk, egy rövid ideig vízzel forraljuk, majd szobahőmérsékletre hűtjük, és összegyűjtve a cím szerinti vegyületet kapjuk.

2. példa a-Amino-9H-tioxantén-9-ecetsav

a) 9-Hidroxi-tioxantén előállítása [Price L. L. és munkatársai, Journal of the American Chemical Society 85:2278 (1963)] g (47 mmol) tioxantén-9-ont 150 ml metanolban oldunk, az oldatot jégfürdőben hűtjük és 5,0 g (132 mmol) nátrium-bór-hidridet adunk hozzá részletekben. A jégfürdőt eltávolítjuk, és az elegyet további 15 percig szobahőmérsékleten keverjük, amíg a reakció végbemegy. A metanolt vákuumban eltávolítjuk, és a visszamaradó szilárd anyagot dietil-éterrel mossuk, így 9,58 g cím szerinti vegyületet kapunk, amelyet további tisztítás nélkül használunk fel a következő lépésben.

b) Etil-OL-nitro-9Y{-tioxantén-9-acetát előállítása

9,58 g (45 mmol) nyers 9-hidroxi-tioxantént 5,5 ml (49 mmol) etil-nitro-acetáttal elegyítünk és 1 órán át 100 °C-on melegítünk. A vékonyréteg-kromatogramon, amelyet szilikagélen, hexán és 2-propanol 3:1 térfogatarányú elegyében készítünk, 45 perc eltelte után kiindulási anyag már nem mutatható ki. A lehűtött reakcióelegyet 100 ml etanollal és 39 ml 1,25 mólos etanolos kálium-hidroxid-oldattal kezeljük. Az etanolt lepároljuk, és a maradékot vízzel felvesszük, majd dietil-éterrel extraháljuk. A vizes réteget 85%-os foszforsavoldattal pH 2-3 -ra savanyítjuk, és egy éjszakán át hűtőszekrényben tartjuk. A kristályos szilárd anyagot szűréssel összegyűjtjük és 1,33 kPa nyomáson, 50 °C-on szárítjuk. Három részletben, összesen 8,4 g cím szerinti vegyületet kapunk, amely 111-115 °C-on olvad.

c) Etil-Ct-amino-9íA-tioxantén-9-acetát-hidroklorid előállítása

4.4 g (13,4 mmol) ctil-a-nitro-9//-tioxantén-9-acetátot 200 ml etanolban és 13,5 ml tömény sósavban 1,0 g 20%-os szénhordozós palládiumkatalizátor jelenlétében 28 órán át 351,8 kPa nyomáson hidrogénezünk. A szűrt oldatból az oldószert lepároljuk, a visszamaradó szilárd anyagot metilén-dikloriddal mossuk és 0,266 kPa nyomáson 45 °C-on szárítjuk. így 3,66 g cím szerinti vegyületet kapunk, amely 238-240 °C-on olvad. Az anyalúg lehűtése után még további 0,41 g terméket különítünk el, amelynek olvadáspontja 233-236 °C.

d) et,-Amino-9ÍA-tioxantén-9-ecetsav-hidroklorid előállítása

3.5 g (10 mmol) etil-a-amino-9/7-tioxantén-9-acetáthidrokloridot 30 ml abszolút alkoholban oldunk, és az oldathoz 33 ml 1,25 mólos (4 ekvivalens) etanolos kálium-hidroxid-oldatot adunk. A reakcióelegyet szobahőmérsékleten 22 órán át keveijük, amikor a vékonyrétegkromatogramon (szilikagél, hexán:2-propanol=3:1) kiindulási anyag már nem mutatható ki. Az etanolt vákuumban lepároljuk, és a maradékot 75 ml vízben felvesszük, majd dietil-éterrel extraháljuk. A vizes oldatot IN sósavval pH 7-re savanyítjuk, és a csapadékot szűréssel összegyűjtjük, vízzel mossuk, majd 0,266 kPa nyomáson, 45 °C-on, foszfor-pentoxid felett szárítjuk. így 1,65 g cím szerinti vegyületet kapunk, amely 244-246 °C-on olvad. Az anyalúgot bepároljuk, +3 °Cra hűtjük, ekkor 0,57 g cím szerinti terméket kapunk hidroklorid és szabad bázis keverékeként. A fenti szilárd anyagokat 50 ml vízben egyesítjük, és az elegyet IN sósavval pH 1-re savanyítjuk. Ezután vákuumban szárazra pároljuk, és a maradékot 0,266 kPa nyomáson, 50 °C-on szárítjuk. így a cím szerinti vegyületet kapjuk, amely 269-273 °C-on bomlás közben olvad.

e) ct-Amino-9H-tioxantén-9-ecetsav előállítása

Az 1. példa d) lépése szerinti eljárást alkalmazva a-amino-9//-tioxantén-9-ecetsav-hidrokloridból a cím szerinti vegyületet állítjuk elő.

3. példa a-Amino-10,11-dihidro-5D-dibenzo[a,d]cikloheptán-5-ecetsav

A) módszer

a) Etil-a-[(difenil-metilén)-amino]-10,ll-dihidro5H-dibenzo[a,d]cikloheptén-5-acetát előállítása g (45 mmol) etil-A-(difenil-metilén)-glicinátot és 12,32 g (54 mmol) 5-klór-dibenzoszuberánt 250 ml metilén-dikloridban oldunk, és az oldathoz 17,6 g (55 mmol) tetrabutil-ammónium-bromidot és 47 ml 50%-os nátrium-hidroxid-oldatot adunk, és az elegyet szobahőmérsékleten 4 órán át mechanikusan keveijük. Ezután 75 ml metilén-dikloriddal és vízzel hígítjuk, és a rétegeket elválasztjuk. A szerves réteget vízzel mossuk, magnézium-szulfáton szárítjuk, szűrjük és vákuumban bepároljuk. Barnás narancsszínű olaj marad vissza, amelyet 250 ml dietil-éterben és 100 ml vízben felveszünk.

HU 215 927 Β

A dietil-éteres oldatot ezután még vízzel mossuk, magnézium-szulfáton szárítjuk, és bepároljuk. így körülbelül 21 g áttetsző vörös-narancs színű ragadós olajos maradékot kapunk, amelyet további tisztítás nélkül használunk fel a következő lépésben.

b) a-Amino-10,1 l-dihidro-5H-dihenzo[a,d]cikloheptén-5-ecetsav-hidroklorid előállítása

A nyers etil-a-[(difenil-metilén)-amino]-10,ll-dihidro-5H-dibenzo[a,d]cikloheptén-5-acetátot 250 ml 6N sósavval elegyítjük, és 2 órán át visszafolyatás közben forraljuk. Szobahőmérsékletre való hűtés után a szilárd anyagot szűréssel összegyűjtjük, vízzel és dietil-éterrel mossuk, levegőn, majd 0,266 kPa nyomáson, 50 °C-on szárítjuk. így 6,43 g cím szerinti vegyületet kapunk, amely 280 °C felett olvad.

c) a-Amino-10,1 l-dihidro-5\A-dibenzo[a,d]cikloheptén-5-ecetsav előállítása

Az 1. példa d) lépése szerinti eljárással 2-amino10,11 -dihidro-5//-dibenzo [a,d]cikloheptén-5-il-ecetsavhidrokloridból a cím szerinti vegyületet állítjuk elő.

B) módszer

a) Etil-a-amino-10,11-dihidro-5\A-dibenzo[a,d]cikloheptén-5-acetát-hidroklorid előállítása g (40 mmol) etil-a-nitro-5H-dibenzo[a,d]cikloheptán-5-acetátot, azaz a 4. példa a) lépése szerinti vegyületet 150 ml etanolban, 40 ml vízben és 3,5 ml tömény sósavban oldunk, és 2,0 g 20%-os szénhordozós palládiumkatalizátor jelenlétében 30 órán át 358,7 kPa nyomáson hidrogénezünk. A szűrt oldatot bepároljuk, és a fehér szilárd maradékot dietil-éterrel mossuk, majd 0,266 kPa nyomáson, 50 °C-on szárítjuk. A nyers terméket a következő lépésben használjuk fel.

b) a-Amino-10,1 l-dihidro-5}A-dibenzo[a,d]cikloheptén-5-ecetsav-hidroklorid előállítása g (39 mmol) etil-a-amino-10,1 l-dihidro-57/dibenzo[a,d]cikloheptén-5-acetát-hidrokloridot 400 ml 1 mólos kálium-hidroxid-oldattal keverünk szobahőmérsékleten egy éjszakán át. Ezután az etanolt lepároljuk, a szilárd anyagot vízzel felvesszük, majd dietil-éterrel extraháljuk és IN sósavval pH l-re savanyítjuk. A csapadékot szűréssel összegyűjtjük, dietil-éterrel mossuk, és 0,266 kPa nyomáson, 50 °C-on szárítjuk. így 8,81 g cím szerinti vegyületet kapunk, amely 285 °C fölött olvad.

c) a-Amino-10,1 l-dihidro-5lA-dibenzo[a,d]cikloheptén-5-ecetsav előállítása

Az 1. példa d) lépése szerinti eljárással 2-amino10,11 -dihidro-5//-dibcnzo[a,d]cikloheptén-5-il-ecetsa v-hidrokloridból a cím szerinti vegyületet állítjuk elő.

4. példa

ö.-Amino-5}A-dibenzo[a,d]cikloheptén-5-ecetsav

a) Etii-(J.-nÍtro-5\l-dibenzo[a,d]cikloheptén-5-acetát előállítása g (0,2 mól) dibenzoszuberenolt 25 ml (0,23 mól) etil-nitro-acetáttal elegyítünk, és olajfördőben 120 °Con addig melegítünk, amíg megolvad, majd az olvadékot 110 °C-on tartjuk 2,5 órán át. Az olajfürdőt eltávolítjuk, a reakcióelegyet lehűtjük, és 50 ml metanolban oldjuk, majd 350 ml forró dietil-éterben felvesszük.

A sötét oldatot aktív szénnel kezeljük, szűrjük és egy éjszakán át hűtjük. A csapadékot szűréssel összegyűjtjük, hexánnal, dietil-éterrel mossuk, vákuumban szobahőmérsékleten szárítjuk, így 26,7 g cím szerinti vegyületet kapunk, amely 101-103 °C-on olvad.

b) Etil-(J.-amino-5\A-dibenzo[a,d]cikloheptén-5acetát-hidroklorid előállítása g (3,4 mmol) etil-a-nitro-5A/-dibenzo[a,d]cikloheptén-5-acetátot és 1,6 g (6,8 mmol) CoCl₂.6H₂O-t 20 ml abszolút etanolban oldunk, és az oldathoz 1,28 g (34 mmol) nátrium-bór-hidridet adunk részletekben, 20 perc alatt. További 15 ml etanollal a nátrium-bórhidridet az oldatba mossuk, és a keverést még 1 órán át folytatjuk. Ezután 30 ml 3N sósavat adunk az oldathoz, és addig keverjük, amíg bíborszínű lesz. A reakcióelegy oldatlan részét kiszűrjük, és az etanolt forgó bepárlóban lepároljuk. A vizes oldatot szüljük, így kékesfehér szilárd anyag marad vissza, amelyet 6 N sósavval, majd dietil-éterrel alaposan mosunk. A fehér szilárd anyagot 0,266 kPa nyomáson, 50 °C-on szárítjuk, így 0,65 g cím szerinti vegyületet kapunk, amely 253-256 °C-on bomlás közben olvad.

c) a.-Amino-5\A-dibenzo[a,d]cikloheptén-5-ecetsav-hidroklorid előállítása

0,21 g (0,6 mmol) etil-a-amino-5//-dibenzo[a,d]cikloheptén-5-acetát-hidrokloridot 10 ml abszolút etanolban oldunk, és 3 ml 1,25 mólos etanolos kálium-hidroxid-oldattal addig keverünk, amíg a vékonyréteg-kromatogramon (szilikagél, hexán :2-propanol=3:1) kiindulási anyag már nem látható (2 óra). Az oldószert lepároljuk, és a szilárd maradékot vízben felvesszük, majd metilén-dikloriddal extraháljuk. A vizes réteget 6N sósavval pH l-re savanyítjuk, és szárazra pároljuk. A maradékot 5 ml forró vízzel kezeljük, szobahőmérsékletre hűtjük, majd egy éjszakán át hűtőszekrényben tartjuk. A szilárd anyagot összegyűjtjük, dietil-éterrel mossuk, így 0,05 g anyagot kapunk, amely 225 °C-on bomlás közben olvad.

d) (l-Amino-5\A-dibenzo[a,d]cikloheptén-5-ecetsav előállítása

Az 1. példa d) lépése szerinti eljárással az a-amino5A/-dibenzo[a,d]cikloheptén-5-ecetsav-hidrokloridból a cím szerinti vegyületet állítjuk elő.

5. példa

D-a-Amino-10,1 l-dihidro-5H-dibenzo[a,d]cikloheptén-5-ecetsav

a) a-(Acetil-amino)-10,ll-dihidro-5}A-dibenzo[a,d]cikloheptén-5-ecetsav előállítása

5,0 g (16,5 mmol) a-amino-10,1 l-dihidro-57/dibenzo[a,d]cikloheptén-5-ecetsav-hidrokloridot 70 ml IN nátrium-hidroxidban és 50 ml vízben oldunk, az oldatot jégfürdőben hűtjük, és 2,3 ml (25 mmol) ecetsavanhidriddel kezeljük, miközben a pH-t 10 és

10,5 között tartjuk. Az elegyet még 20 percig keverjük, majd a pH-t tömény sósavval 3-4-re állítjuk. A csapadékot összegyűjtjük, vízzel és dietil-éterrel mossuk, majd vákuum-szárítószekrényben 1,33 kPa nyomáson, 50 °C-on szárítjuk. A szárított szilárd anyagot etil-acetát és hexán elegyéböl átkristályosítjuk, így

HU 215 927 Β

2,41 g cím szerinti vegyületet kapunk, amely 220-223 °C-on olvad.

b) a-(Acetil-amino)-10, ll-dihidro-5Yl-dibenzo[a,d]cikloheptén-5-ecetsav-kinchonidinium-só előállítása

2,25 g (7,3 mmol) a-(acetil-amino)-10,11 -dihidro-5/7dibenzo[a,d]cikloheptén-5-ecetsavat 10 ml metanolban oldunk, és az oldathoz 2,36 g (8 mmol) (-)-kinchonidin ml fonó metanollal készült oldatát adjuk. Az elegyet hagyjuk szobahőmérsékletre hűlni, majd hűtőszekrénybe tesszük (+2 °C). Az elkülönített 0,77 ([a]_D=-38°) és 0,27 g ([a]_D=-41°) tömegű csapadékot egyesítjük, és a D-enantiomer előállítására használjuk.

Az anyalúgból az oldószert lepároljuk, a maradékot metanolból átkristályosítjuk. Az anyalúg bepárlásával kapott 2,4 g kinchonidiniumsót az L-enantiomer előállítására használjuk.

c) D-(X-(Acetil-amino)-10,11 -dihidro-5}ő-dibenzo[a,d]cikloheptén-5-ecetsav előállítása

0,32 g (0,5 mmol) D-a-(acetil-amino)-10,l 1-dihidro5//-dibenzo[a,d]cikloheptén-5-ecetsav-kinchonidiniumsót 6 ml etil-acetáttal és 2 ml IN sósavval szobahőmérsékleten 1 órán át keverünk. A szerves réteget elválasztjuk, vízzel és telített vizes nátrium-klorid-oldattal mossuk, majd magnézium-szulfáton szárítjuk. A szűrt oldatból az oldószert lepároljuk, így 0,13 g cím szerinti vegyületet kapunk, amelyet ilyen formában használunk fel a következő lépésben.

d) o-a,-Amino-10,l l-dihidro-5lA-dibenzo[a,d]cikloheptén-5-ecetsav-hidroklorid előállítása

0,13 g D-a-(acetil-amino)-10,11 -dihidro-5/7-dibenzo[a,d]cikloheptén-5-ecetsavat 10 ml 6N sósavval 6 órán át visszafolyatás közben forralunk. Hűtés után a csapadékot szűréssel összegyűjtjük, dietil-éterrel mossuk, vákuum-szárítószekrényben 1,33 kPa nyomáson, 50 °C-on szárítjuk, így 0,09 g cím szerinti vegyületet kapunk, [a]_D= -47°±1° (1%, metanol), op. >280 °C.

e) D-a.-Amino-10,1 l-dihidro-5H-dibenzo[a,dJcikloheptén-5-ecetsav előállítása

Az 1. példa d) lépése szerinti eljárással a D-a-amino10,11 -dihidro-57/-dibenzo[a,d]cikloheptén-5-ecetsavhidrokloridból a cím szerinti vegyületet állítjuk elő.

6. példa

L-a-Amino-10,1 l-dihidro-5\ő-dibenzo[a,d]cikloheptén-5-ecetsav

a) c-a-(Acetil-amino)-10,ll-dihidro-5i{-dibenzo[a,d]cikloheptén-5-ecetsav előállítása

2,0 g (3,3 mmol) az 5. példa szerint előállított L-a(acetil-amino)-10,11 -dihidro-57/-dibenzo[a,d]cikloheptén-5-ecetsav-kinchonidinium-sót 45 ml etil-acetáttal és ml IN sósavval szobahőmérsékleten 1 órán át keverünk. Az 5. példában leírt módon történő feldolgozás után szűréssel 0,27 g szilárd anyagot gyűjtünk össze. Az anyalúg bepárlásával további 0,77 g cím szerinti vegyületet kapunk, amelyet ilyen formában használunk fel az L-enantiomer előállítására.

b) Dúsított L-a-amino-10,11 -dihidro-5lA-dibenzo[a,d]cikloheptén-5-ecetsav-hidroklorid előállítása

0,75 g L-a-(acetil-amino)-10,l l-dihidro-577-dibenzo[a,d]cikloheptén-5-ecetsavat 30 ml 6N sósavval órán át visszafolyatás közben forralunk. A lehűtött reakcióelegyet egy éjszakán át hűtőszekrényben tartjuk. A szilárd anyagot szűréssel összegyűjtjük, dietil-éterrel mossuk és 1,33 kPa nyomáson, 50 °C-on szárítjuk. így 0,57 g cím szerinti vegyületet kapunk, [ö]_d=+36° (1%, metanol).

c) L-a-Amino-10,1 l-dihidro-5}A-dibenzo[a,d]cikloheptén-5-ecetsav előállítása

Az 1. példa d) lépése szerinti eljárással az L-a-amino-10,ll-dihidro-577-dibenzo[a,d]cikloheptén-5-ecetsavhidrokloridból a cím szerinti vegyületet állítjuk elő.

7. példa (R)-a-Amino-10,11-dih idro-5fl-dibenzo[a, djcikloheptén-5-ecetsav

a) 10,11-Dihidro-5V[-dibenzo[a,d]cikloheptén-5ecetsav előállítása

Egy desztillálókészülékkel felszerelt gömblombikba 25,0 g (0,119 mól) dibenzoszuberolt és 61,9 g (0,595 mól) malonsavat mérünk. Az elegyet 160 °C-os olajfurdőben melegítjük. A szilárd anyagok megolvadnak. Gázbuborékok képződnek, és víz és ecetsav desztillál át a hűtőn keresztül. 30 perc eltelte után az elegyet szobahőmérsékletre hűtjük és etil-acetátban oldjuk. A szerves oldatot telített vizes nátrium-klorid-oldattal mossuk és magnézium-szulfáton szárítjuk. Az oldószert vákuumban eltávolítjuk, és a visszamaradó szürkésfehér szilárd anyagot hexán és etil-acetát 1:1 térfogatarányú elegyéből átkristályosítjuk. így 28,8 g cím szerinti vegyületet kapunk fehér kristályok formájában, op. 164-165 °C.

b) (4R-cisz)-3 -[(10,11 -Dihidro-5H-dibenzo[a,dJcikloheptén-5-il)-acetil]-4-metil-5-fenil-2-oxazolidinon előállítása

12,0 g (47,56 mmol) 10,1 l-dihidro-5/7-dibenzo[a,d]cikloheptén-5-ecetsav 60 ml vízmentes etilénglikol-dimetil-éterrel készült oldatát nitrogén alatt -20 °C-ra hűtjük, és 9,9 ml (57,07 mmol) frissen desztillált diizopropil-etil-amint, majd lassan 6,4 ml (52,32 mmol) pivaloil-kloridot adunk hozzá. A keletkezett tejszerű zagyot -20 °C-on 30 percig keverjük. A fehér szilárd anyagot kiszűrjük, és 10 ml etilénglikoldimetil-éterrel mossuk. A vegyes anhidridet tartalmazó szűrletet nitrogénatmoszférában -78 °C-ra hűtjük. Egy külön lombikban 9,3 g (52,32 mmol) A) példában előállított (47?)-metil-(55)-fenil-2-oxazolidinont 100 ml frissen desztillált tetrahidrofuránban oldunk, és az oldatot argon alatt -78 °C-ra hűtjük. Néhány kristály trifenilmetánt adunk hozzá indikátorként. Ehhez az oldathoz

34,3 ml (54,93 mmol) 1,6 mólos hexános n-butil-lítiumoldatot adunk. A vörös oldatot -78 °C-on 5 percig keverjük, majd a fenti módon készített vegyes anhidrid oldatot kanülön át hozzáadjuk. A keletkezett világossárga oldatot -78 °C-on 15 percig keverjük, majd 2 óra alatt szobahőmérsékletre melegítjük. A reakciót vizes ammónium-klorid hozzáadásával leállítjuk. A tetrahidrofuránt vákuumban eltávolítjuk, és a maradékot 3x200 ml metilén-dikloriddal extraháljuk. A szerves extraktumokat egyesítjük, és egymást követően vizes nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal és telített vizes nát8

HU 215 927 Β rium-klorid-oldattal mossuk, majd magnézium-szulfáton szárítjuk és vákuumban bepároljuk. A keletkezett sárga szilárd anyagot hexán és etil-acetát 4:1 térfogatarányú elegyéböl átkristályosítjuk, így 16,2 g cím szerinti vegyületet kapunk fehér szilárd anyag formájában; op. 133-134 °C; [a]_D= + 14,0° (c= 1,0, kloroform).

c) [4Tk-[3hk*),4a.,5a]]-3-[Azido-(10,ll-dihidro-5\Adibenzo[a,d] cikloheptén-5-il)-acetil]-4-metil-5-fenil-2oxazolidinon előállítása

15.6 g (37,9 mmol) (4/?-<risz)-3-[(10,ll-dihidro-5//dibenzo[a,d]cikloheptén-5-il)-acetil]-4-metil-5-fenil-2oxazolidinon 505 ml frissen desztillált tetrahidrofüránnal készült oldatához -78 °C-on, argon alatt 83,4 ml (41,7 mmol) 0,5 mólos toluolos kálium-bisz(trimetilszilil)-amid-oldatot csepegtetünk. A sárga oldatot -78 °C-on 1 órán át keveijük, majd 15,3 g (49,3 mmol) B) példában előállított 2,4,6-triizopropil-benzolszulfonil-azid 10 ml száraz tetrahidrofüránnal készült oldatát adjuk hozzá. Az elegyet 10 percig -78 °C-on keveijük, ezután gyorsan 9,1 ml (159,2 mmol) ecetsavat adunk hozzá, gőzfürdőn azonnal 30 °C-ra melegítjük, és 2 órán át szobahőmérsékleten keverjük. Az elegy tejszerűvé válik. A tetrahidrofüránt vákuumban eltávolítjuk, és a keletkező szürkésfehér pasztát 600 ml metilén-dikloridban oldjuk. Az oldatot félig telített vizes nátrium-klorid-oldattal, majd félig telített vizes nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal mossuk és magnézium-szulfáton szárítjuk. Az oldószert vákuumban lepároljuk, ekkor szürkésfehér szilárd anyag marad vissza, amelyet hexán és etil-acetát 1,5:1 térfogatarányú elegyéböl kristályosítunk át. így

14,3 g cím szerinti vegyületet kapunk fehér kristályos anyagként. Op. 171 °C; [a]_D= 178,5° (c=1,0, kloroform).

d) (\k)-a-Azido-I0,I l-dihidro-5\A-dibenzo[a,d]- cikloheptén-5-ecetsav

13.7 g (30,27 mmol) [4/?-[3(/?*), 4a,5a]]-3-[azido(10,11 -dihidro-5//-dibenzo[a,d]cikloheptén-5-ii)-acetil]4-metil-5-fenil-2-oxazolidinon 300 ml tetrahidrofürán:víz=4:l eleggyel készült oldatához 2,5 g (60,54 mmol) lítium-hidroxid 17,2 ml (151,35 mmol) 30%-os vizes hidrogén-peroxiddal készült oldatát csepegtetjük nitrogén alatt. A tejszerű elegyet 0 °C-on 1 órán át keverjük, majd 50 ml vizes nátrium-szulfit-oldatot adunk hozzá. A tetrahidrofürán nagy részét vákuumban lepároljuk. A vizes oldatot jégfürdőben hűtjük, és 6N sósavval pH 1-re savanyítjuk. A fehér szilárd anyagot 5 alkalommal metilén-dikloriddal extraháljuk, majd az extraktumot magnézium-szulfáton szárítjuk. Az oldószert vákuumban lepároljuk, és a visszamaradó sárga olajat gyorskromatográfiás eljárással (szilikagélen, hexán, etil-acetát és ecetsav 100:50:1 térfogatarányú elegyével eluálva) tisztítjuk, így 8,3 g cím szerinti vegyületet kapunk fehér szilárd anyagként. Op. 101-102 °C [<x]_d=-38,7° (c=1,0, metanol). A királis segédanyagot, a (47?)-metil-(55)-fenil-2-oxazolidinont

5,2 g fehér szilárd anyag formájában nyeljük vissza, amely 120-122 °C-on olvad.

e) (R)-O.-Amino-10,1 l-dihidro-5V[-dibenzo[a,d]cikloheptén-5-ecetsav-hidroklorid előállítása

3,5 g (1,9 mmol) (7?)-a-azido-10,l l-dihidro-5//-dibenzo[a,d]cikloheptén-5-ecetsav 75 ml tetrahidrofüránnal, 10 ml vízzel és 1 ml tömény sósavval készült oldatához 0,5 g 20%-os szénhordozós palládiumkatalizátort adunk. Az elegyet 25 °C-on 358,7 kPa nyomáson 6 órán át rázzuk hidrogénatmoszférában. Ezután a szilárd anyagot kiszűqük, és a szűrletet vákuumban bepároljuk. Világoszöld szilárd anyag marad vissza, amelyet 3N sósavból aktív szenes kezeléssel átkristályosítunk, így 2,84 g cím szerinti vegyületet kapunk, amely 313-314 °C-on bomlás közben olvad. [cc]_D=-47,6° (c= 1,0, metanol).

f) (R)-O.-Amino-lO, 1 l-dihidro-5ÍA-dibenzo[a,d]cikloheptén-5-ecetsav előállítása

Az 1. példa d) lépése szerinti eljárással (ft)-a-amino10,11 -dihidro-5//-dibenzo[a,d]cikloheptén-5-ecetsavhidrokloridból a cím szerinti vegyületet állítjuk elő.

8. példa

N-fterc-Butil-oxi-karbonil)-D-O.-am ino-10,11-dili idro-5ÍA-dibenzo[a,d] cikloheptén-5-ecetsav

0,5 g (1,65 mmol) (R)-a-amino-10,l l-dihidro-5/7dibenzo[a,d]cikloheptén-5-ecetsav-hidroklorid 15 ml metanollal készült tiszta, színtelen oldatához diizopropil-etil-amint, majd di(tercier-butil)-dikarbonátot adunk. A tiszta oldatot szobahőmérsékleten keverjük egy éjszakán (18 órán) át, és vákuumban bepároljuk. A visszamaradó színtelen olajat szilikagélen gyorsan kromatografáljuk, eluálószerként hexán, etil-acetát és ecetsav 100:50:1 térfogatarányú elegyét használjuk. így 0,58 g cím szerinti vegyületet kapunk fehér szilárd anyagként, amely 179-180 °C-on olvad, [cc]_D=+27,2° (c=l,0, metanol).

A 7. példa szerintihez hasonló eljárással a következő vegyületeket állítjuk elő:

9. példa (S/f-a-Amino-10,11 -dihidro-5H-dibenzo[a,d]cikloheptén-5-ecetsav

a) 10,11 -Dihidro-5\A-dibenzo[a,d]cikloheptén-5ecetsav előállítása

Op. 167-168 °C.

b) (4S-c\sz)-3-[(10,l 1 -Dihidro-5\A-dibenzo[a,d]cikloheptén-5-il)-acetil]-4-metil-5-fenil-2-oxazolidinon előállítása

Op. 130-131 °C; [a]_D=14,0° (c= 1,0, kloroform).

c) [4S-[3(S*f 4a.,5a.]]-3-[Azido-(10,ll-dihidro-5\3dibenzo[a,d]cikloheptén-5-il)-acetil]-4-metil-5-fenil-2oxazolidinon előállítása

Op. 169-171 °C; [ct]_D= + 179,4° (c= 1,0, kloroform).

d) (S)-a-Azido-10,11 -dihidro-5¥{-dibenzo[a, djcikloheptén-5-ecetsav előállítása

Op. 99-101 °C; [a]_D= + 37,8° (c= 1,0, metanol).

e) (S)-U-Amino-10,l l-dihidro-5\A-dibenzo[a,d]cikloheptén-5-ecetsav-hidroklorid előállítása

Op. 316-318 °C (bomlik); [a]_D=+45,6° (c=l,0, metanol).

f) (S)-Ct-Amino-10,l l-dihidro-5ÍA-dibenzo[a,d]cikloheptén-5-ecetsav előállítása

Az 1. példa d) lépése szerinti eljárással az (ÓJ-a-amino-10,11 -dihidro-5A-dibenzo[a,d]cikloheptén-5-ecetsavhidrokloridból a cím szerinti vegyületet állítjuk elő.

HU 215 927 Β

A 8. példa szerinti eljáráshoz hasonlóan állítjuk elő a következő vegyületet.

10. példa

G-(tcxc-Butil-oxi-karboml)-\.-a-amino10,11 ,dihidro-5\A-dibenzo[a,d]cikloheptén-5-ecetsav

Op. 178-179 °C; [a]_D=-31,4° (c=l,0, metanol).

11. példa

V-(\QK-Butil-oxi-karbonil)-DL-a.-amino-10,l 1dihidro-5Yl-dibenzo[a,d]cikloheptén-5-ecetsav

1,70 g (5,43 mmol) DL-Bhg-hidrokloridot 150 ml pdioxán:víz=2:1 térfogatarányú elegyben szobahőmérsékleten szuszpendálunk. A kevert oldathoz 1,40 g (6,42 mmol) di(/erc-butil)-dikarbonátot adunk. Az oldat pH-ját IN nátrium-hidroxiddal >9-re állítjuk, és IN nátrium-hidroxid adagolásával 9 és 10 között tartjuk, amíg konstanssá válik. Az oldatot csökkentett nyomáson körülbelül 75 ml-re bepároljuk, 50 ml etil-acetátot rétegezünk rá, és 10%-os sósavval körülbelül pH 2,5-re savanyítjuk. A szerves réteget elválasztjuk, egymást követően 2x50 ml 10%-os vizes sósavval, 2x50 ml telített vizes nátrium-klorid-oldattal és 3x50 ml vízzel mossuk, majd magnézium-szulfáton szárítjuk. Az oldatot szűrjük, csökkentett nyomáson bepároljuk, és az olajat etil-acetát és heptán elegyéből kristályosítjuk. Az 1,82 g fehér szilárd anyagot ’H-NMR-spektrummal, gyors atombombázásos tömegspektrummal (M+1 =368) és elemanalízissel jellemezzük.

12. példa (R)-a-Amino-5Y3-dibenzo[a,d]cikloheptén-5-ecetsav

a) 5B-Dibenzo[a,d]cikloheptén-5-ecetsav előállítása

Egy desztillálókészülékkel felszerelt gömblombikba

10,0 g (48,01 mmol) dibenzoszuberenolt és 25 g (240,08 mmol) malonsavat mérünk. Az elegyet 160 °Cos olajfiirdőben melegítjük. A szilárd anyagok megolvadnak. Gázbuborékok képződnek, és víz és ecetsav desztillál át a hűtőn keresztül. 1,5 óra eltelte után az elegyet szobahőmérsékletre hűtjük és etil-acetátban oldjuk. A szerves oldatot telített vizes nátrium-kloridoldattal mossuk és magnézium-szulfáton szárítjuk. Az oldószert vákuumban eltávolítjuk, és a visszamaradó szürkésfehér szilárd anyagot hexán és etil-acetát 1:1 térfogatarányú elegyéből átkristályosítjuk. így

10,2 g cím szerinti vegyületet kapunk fehér kristályok formájában, op. 167-168 °C.

b) (4R-cisz/-3-/’(5V-Dibenzo[a,d]cikloheptén-5-il)acetil]-4-metil-5-fenil-2-oxazolidinon előállítása

6,0 g (23,97 mmol) a) lépés szerinti sav 30 ml vízmentes etilénglikol-dimetil-éterrel készült oldatát nitrogén alatt -20 °C-ra hűtjük, és 5,0 ml (28,77 mmol) frissen desztillált diizopropil-etil-amint, majd lassan 3,2 ml (26,37 mmol) pivaloil-kloridot adunk hozzá. A keletkezett tejszerű zagyot -20 °C-on 30 percig keverjük. A fehér szilárd anyagot kiszűrjük, és 5 ml etilénglikoldimetil-éterrel mossuk. A vegyes anhidridet tartalmazó szűrletet nitrogénatmoszférában -78 °C-ra hűtjük. Egy külön lombikban 4,7 g (26,37 mmol) B) példában előállított (4R)-metil-(55)-fenil-2-oxazolidinont 53 ml frissen desztillált tetrahidrofuránban oldunk, és az oldatot argon alatt -78 °C-ra hűtjük. Néhány kristály trifenilmetánt adunk hozzá indikátorként. Ehhez az oldathoz

17,3 ml (27,81 mmol) 1,6 mólos hexános n-butil-lítium-oldatot adunk. A vörös oldatot -78 °C-on 5 percig keverjük, majd a fenti módon készített vegyes anhidrid oldatot kanülön át hozzáadjuk. A keletkezett világossárga oldatot -78 c-on 15 percig keverjük, majd 2 óra alatt szobahőmérsékletre melegítjük. A reakciót vizes ammónium-klorid hozzáadásával leállítjuk. A tetrahidrofuránt vákuumban eltávolítjuk, és a maradékot 3x100 ml metilén-dikloriddal extraháljuk. A szerves extraktumokat egyesítjük, és egymást követően vizes nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal és telített vizes nátrium-klorid-oldattal mossuk, majd magnézium-szulfáton szárítjuk és vákuumban bepároljuk. A keletkezett sárga szilárd anyagot hexán és etil-acetát 2:1 térfogatarányú elegyéből átkristályosítjuk, így 6,3 g cím szerinti vegyületet kapunk fehér szilárd anyag formájában; op. 172-173 °C; [a]_D= + 10,l° (c=l,0, kloroform).

c) [4R-[3(R*), 4a, 5a]]-3-[Azido-(5B-dibenzo[a,d]cikloheptén-5-il)-acetil]-4-metil-5-fenil-2-oxazolidinon előállítása

5,0 g (12,21 mmol) b) lépés szerinti acil-oxazolidinon 162 ml frissen desztillált tetrahidrofuránnal készült oldatához -78 °C-on, argon alatt 26,9 ml (13,43 mmol) 0,5 mólos toluolos kálium-bisz(trimetil-szilil)-amid-oldatot csepegtetünk. A sárga oldatot -78 °C-on 30 percen át keveijük, majd 4,9 g (15,87 mmol) B) példában előállított 2,4,6-triizopropil-benzolszulfonil-azid 10 ml száraz tetrahidrofuránnal készült oldatát adjuk hozzá. Az elegyet 2 percig -78 °C-on keveijük, ezután gyorsan

2,5 ml (43,96 mmol) ecetsavat adunk hozzá, gőzfürdőn azonnal 30 °C-ra melegítjük, és 2 órán át szobahőmérsékleten keveijük. Az elegy tejszerűvé válik. A tetrahidrofuránt vákuumban eltávolítjuk, és a keletkező szürkésfehér pasztát 400 ml metilén-dikloridban oldjuk. Az oldatot félig telített vizes nátrium-klorid-oldattal, majd félig telített vizes nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal mossuk és magnézium-szulfáton szárítjuk. Az oldószert vákuumban lepároljuk, ekkor szürkésfehér szilárd anyag marad vissza, amelyet hexán és etil-acetát 1,5:1 térfogatarányú elegyéből kristályosítunk át. így 4,7 g cím szerinti vegyületet kapunk fehér kristályos anyagként. Op. 175 °C; [a]_D=-119,4° (c=l,0, kloroform).

d) (R)-a-Azido-51A-dibenzo[a,d]cikloheptén-5-ecetsav előállítása

0,87 g (1,93 mmol) c) lépés szerinti azid 20 ml tetrahidrofurán :víz=4:1 eleggyel készült oldatához 0,16 g (3,86 mmol) líOH.H₂O 1,10 ml (9,65 mmol) 30%-os vizes hidrogén-peroxiddal készült oldatát csepegtetjük nitrogén alatt. A tej szerű elegyet 0 °C-on 1 órán át keveijük, majd 10 ml vizes nátrium-szulfit-oldatot adunk hozzá. A tetrahidrofurán nagy részét vákuumban lepároljuk. A vizes oldatot jégfurdőben hűtjük, és 6N sósavval pH 1-re savanyítjuk. A fehér szilárd anyagot 5 alkalommal metilén-dikloriddal extraháljuk, és az extraktumot magnézium-szulfáton szárítjuk. Az oldószert vákuumban lepároljuk, és a visszamaradó sárga olajat gyorskromatográfiás eljárással (szilikagélen, hexán, etil-acetát és ecetsav

HU 215 927 Β

100:50:1 térfogatarányú elegyével eluálva) tisztítjuk, így 0,5 g cím szerinti vegyületet kapunk fehér szilárd anyagként. Op. 119-120 °C; [a]_D=-40,6° (c= 1,0, metanol). A királis segédanyagot 0,31 g fehér szilárd anyag formájában nyeqük vissza, op. 120-122 °C.

e) (TC)-u-Amino-5Tí-dibenzo[a,d]cikloheptén-5-ecetsav-hidroklorid előállítása

0,41 g (1,80 mmol) ón(I)-klorid 5 ml metanollal készült szuszpenziójához 0,35 g (1,20 mmol) d) lépés szerinti azido-savat adunk. A reakció exoterm. Az opálos elegyet szobahőmérsékleten 1 órán át keverjük, majd 6N sósavval pH 1-re savanyítjuk. Az oldószert vákuumban eltávolítjuk. A visszamaradó zagyot Dowex 50x8-100 ioncserélő gyantán tisztítjuk, így 0,25 g aminosavat kapunk szürkésfehér szilárd anyagként. Ebből 0,15 g-ot 3N sósavból átkristályosítunk, így 0,21 g aminosav-hidrokloridhoz jutunk, amely 229-232 °C-on bomlás közben olvad, [a]_D= +24,7° (c= 1,0, metanol).

fi (Tk)-ü.-Amino-5V\-dibenzo[a,d]cikloheptén-5-ecetsav előállítása

Az 1. példa d) lépése szerinti eljárással (R)-aamino-5//-dibenzo[a,d]cikloheptén-5-ccetsav-hidroklo ridból a cím szerinti vegyületet állítjuk elő.

13. példa

Ti-(ieTC-Butil-oxi-karbonil)-(R)-a-amino-5kl-dibenzo[a,d]-cikloheptén-5-ecetsav

0,10 g (0,37 mmol) 12. példa e) lépése szerinti aminosav-hidroklorid 5 ml metanollal készült szuszpenziójához 0,07 ml (0,37 mmol) diizopropil-etil-amint, majd 0,16 g (0,74 mmol) (Boc)₂O-t adunk. Az elegyet egy éjszakán (18 órán) át szobahőmérsékleten keverjük, majd vákuumban bepároljuk. A visszamaradó sárga szilárd anyagot szilikagélen gyorsan kromatografáljuk, eluálószerként hexán, etil-acetát és ecetsav 100:50:1 térfogatarányú elegyét használjuk. 0,12 cím szerinti vegyületet kapunk fehér szilárd anyag formájában, amely 150-151 °C-on bomlás közben olvad, [a]_D= +27,3° (c= 1,0, metanol).

14. példa

Ac-n-Bhg-Leu-Asp-Ile-lle- Trp

A lineáris hexapeptidet standard szilárd fázisú peptidszintézissel állítjuk elő, amelyhez egy Boc/benzil stratégiát alkalmazunk (Stewart J. M. és Young J. D., Solid Phase Peptide Synthesis, Pierce Chemical Co., Rockford, IL, 1984). Minden védett aminosavat és reagenst kereskedelmi forrásokból szerzünk be, kivéve a 11. példa szerinti A-a-Boc-DL-Bhg-t, és az anyagokat tovább nem tisztítjuk. A védett peptidgyantát egy Applied Biosystems 430A Peptide Synthesizer segítségével, a diciklohexil-karbodiimiddel közvetített kapcsolási sémához adott (Standard 1.0, Version 1.40) előírások szerint állítjuk elő. 0,710 g A-a-Boc-Trp-PAM gyantával (0,70 meq/g, 0,497 meq Boc-Trp(For) összesen) indulunk, a védett peptidet a következő aminosavak lépésenkénti kapcsolásával szintetizáljuk (a hozzáadás sorrendjében): /V-o.-Boc-Ilee .0,5H₂O, V-a-BocIle.0,5H₂O, TV-a-Boc-Asp(Bzl), V-a-Boc-Leu.H₂O és TV-a-Boc-DL-Bhg. Az alábbiakban egy aminosav-maradék kapcsolására jellemző ciklust mutatunk be (az ABI manuálból véve):

Minden egyes kapcsolási RV ciklus konform az alábbi mintával:

1) 33% TFA DCM-ban 80 másodpercig

2) 50% TFA DCM-ban 18,5 percig

3) három DCM mosás

4) 10% DIEA DMF-ban 1 percig

5) 10% DIEA DMF-ban 1 percig

6) öt DMF mosás

7) kapcsolási periódus

8) öt DCM mosás

Az Α-α-Boc-DL-Bhg kapcsolása után a Boc-csoportot eltávolítjuk a láncvégi aminocsoportról (1,012 g).

A peptidet a szilárd hordozóról leválasztjuk, és az aszparaginsav-karboxilátról a védőcsoportot 9,0 ml vízmentes hidrogén-fluoriddal, 0,5 ml anizollal és 0,5 ml dimetil-szulfiddal 0 °C-on végzett 60 perces kezeléssel lehasítjuk. A hidrogén-fluoridot nitrogénáramban eltávolítjuk, a gyantát 3x30 ml dietil-éterrel mossuk és 3 χ 30 ml 20%-os vizes ecetsav-oldattal, majd 2 χ 30 ml jégecettel extraháljuk. A vizes extraktumokat egyesítjük, csökkentett nyomáson bepároljuk és liofilizáljuk. A 360 mg nyers peptidet 4,0 ml 50%-os vizes trifluorecetsavban oldjuk, 0,4 literes fecskendőszűrőn átszűrjük, és Vydac 218TP 1022 oszlopon kromatografáljuk (2,2x25,0 cm, 15,0 ml/perc, A: 0,1% TFA/H₂O, B: 0,1% TFA/CH₃CN, gradiens; 0% B 10 percig, 10%-tól 40%-ig változó B 120 perc alatt). A két eluálószerrel kapott frakciókat gyűjtjük, és az analitikai HPLC-eljárással végzett analízis alapján egyesítjük. A két eluálószerrel kapott, egyesített frakciókat külön pároljuk be csökkentett nyomáson, a 10 ml maradékot 50 ml vízzel hígítjuk és liofilizáljuk (40,0 mg/ea). Az A és B diasztereomerekre való elkülönítést a fenti körülmények között végezzük, az A izomer retenciós ideje 15,63 perc, a B izomeré 16,79 perc. A későbbi, a B izomert tartalmazó frakciókat ugyanilyen kísérleti körülmények között ismételten tisztítjuk, ehhez 120 perc alatt 30%-tól 50%ig változó mennyiségű B-t tartalmazó gradienselegyet használunk 15 ml/perc átfolyási sebességgel, így tisztított terméket kapunk. Az acetilezést 20 mg B izomerből kiindulva 90%-os ecetsavban végezzük, az elegyet 5 ml ecetsavanhidrid hozzáadása után egy éjszakán át keverjük. Bepárlás és a termék szárítása után az Ac-n-BhgLeu-Asp-Ile-Ile-Trp termék HPLC-eljárással vizsgálva 99%-os tisztaságú (Vydac 218 TP 1022 oszlop: 2,2x25,0 cm, 15,0 ml/perc. A: 0,1% TFA/CH₃CN, 22 perc alatt 20%-tól 86%-ig változó mennyiségű B-t tartalmazó gradiens), a retenciós idő 18,66 perc. A keletkezett peptid homogenitását és szerkezetét analitikai HPLC-eljárással, Ή-NMR-spektrummal és gyors atombombázásos tömegspektroszkópiával (FAB-MS) (M+1 =972,0, M Na+ =995,9) bizonyítjuk.

A kiindulási anyagok előállítása

A) példa (4V,5S)-4-Metil-5-fenil-2-oxazolidinon

Egy desztillálókészülékkel ellátott gömblombikba 18,16 g (99,1 mmol) (lS,2R)-norefedrint, 27,6 ml

HU 215 927 Β (228 mmol) dietil-karbonátot és 28,9 g (209 mmol) kálium-karbonátot mérünk, majd az elegyet 160 °C-os olaj fürdőben melegítjük. A desztillációs fejhőmérséklet mindaddig körülbelül 80 °C marad, amíg a jéggel hűtött szedőlombikban átdesztilláló etanol gyűlik össze. Körülbelül öt óra eltelte után a fejhőmérséklet 60 °C-ra csökken. Ekkor az olajíurdőt eltávolítjuk, az elegyet szobahőmérsékletre hűtjük, metilén-dikloriddal hígítjuk, és két alkalommal vízzel mossuk. Magnéziumszulfáton való szárítás után az oldatot vákuumban bepároljuk, és a 17,88 g szürkésfehér szilárd anyagot hexán és etil-acetát 1:1,5 térfogatarányú elegyéből átkristályosítjuk. így 15,2 g cím szerinti vegyületet kapunk fehér kristályos anyagként, amely 120-121 °C-on olvad. [a]_D= 171,4° (c=2,042%, kloroform).

B) példa

2,4,6-Triizopropil-benzolszulfonil-azid

18,2 g (60,0 mmol) 2,4,6-triizopropil-benzolszulfonil-klorid 70 ml reagens acetonnal készült oldatához keverés közben 4,3 g (60 pmol) nátrium-azid 40 ml etanol: víz =1: 1 térfogatarányú eleggyel készült oldatát adjuk. Az elegy hőmérséklete 21 °C-ról 29 °C-ra emelkedik a hozzáadás alatt. A reakcióelegyet ezután 2 órán át szobahőmérsékleten keveijük, majd metilén-diklorid és félig telített vizes nátrium-klorid-oldat között megosztjuk. A vizes oldatot három alkalommal metilén-dikloriddal extraháljuk, az egyesített szerves oldatot félig telített nátrium-klorid-oldattal mossuk, és magnézium-szulfáton szárítjuk. Az oldószert vákuumban eltávolítjuk, és a visszamaradó színtelen olajat szilikagélen gyorskromatográfiás eljárással tisztítjuk, eluálószerként hexán és etil-acetát 4:1 térfogatarányú elegyét használjuk. így

18,5 g cím szerinti vegyületet kapunk fehér szilárd anyagként, amely 44-44,5 °C-on olvad. [Evans D. és munkatársai, Journal of the American Chemical Society 112:4011 (1990): op. 43-44°C.]

Claims (7)

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

1. Eljárás (I) általános képletü vegyületek, a képletben

Z -O-,

-S-,

-CH₂-CH₂- csoport,

-CH=CH- csoport,

R hidrogénatom;

R¹ hidrogénatom;

R² hidrogénatom vagy benzil-oxi-karbonil-csoport, terc-butil-oxi-karbonil-csoport, fluorenil-oxi-karbonil-csoport, 1-adamantil-oxi-karbonil-csoport és 2adamantil-oxi-karbonil-csoport, a C*-nál a sztereokémia d vagy l;

vagy gyógyászatilag elfogadható sóik előállítására, azzal jellemezve, hogy (1) egy racém (II) általános képletü vegyületet, a képletben

R⁴ kevés szénatomos alkilcsoport,

CX₃ általános képletü csoport, ebben X hidrogénatom vagy halogénatom vagy arilcsoport, és

R, R¹ és Z jelentése a fenti, (-)-kinchonidinnel oldószerben racém (III) általános képletü vegyületté alakítunk, a képletben R, R>, R⁴ és Z jelentése a fenti;

2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az (1) lépésben oldószerként metanolt alkalmazunk.

(2) a kapott vegyületet, amelyben R, R', R⁴ és Z jelentése a fenti, frakcionált kristályosítással a d- és L-enantiomerekre, azaz D-(IIIa) és L-(IIIb) általános képletü vegyületekre választjuk szét;

3. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a (2) lépésben oldószerként etil-acetátot alkalmazunk.

(3) a kapott vegyületet, a képletben R, R¹, R⁴ és Z jelentése a fenti, oldószerben savval kezeljük, így d(Ila) illetve L-(IIb) általános képletü vegyületet kapunk;

4. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a (3) lépésben savként hidrogén-kloridot alkalmazunk.

(4) a kapott vegyületet, amelyben R, R¹, R⁴ és Z jelentése a fenti, savval melegítjük, így az (I) általános képletü D-(Ia) vagy L-(Ib) enantiomereket kapjuk; és (5) kívánt esetben R² jelentésében hidrogénatomtól eltérő vegyületek előállítására a kapott vegyületet egy megfelelő, R² csoport bevitelére alkalmas vegyülettel reagáltatjuk; és/vagy (6) kívánt esetben az így kapott vegyületet a megfelelő gyógyászatilag elfogadható sójává alakítjuk, vagy kívánt esetben egy megfelelő gyógyászatilag elfogadható sót egy D-(Ia) vagy L-(Ib) általános képletü vegyületté alakítunk.

5. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a (4) lépésben savként hidrogén-kloridot alkalmazunk.

6. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a D-(IIa) vagy L-(IIb) általános képletü vegyületet 6N sósavoldatban visszafolyatás közben forraljuk.

7. Az 1. igénypont szerinti eljárás

D-a-amino-9//-xantén-9-ecetsav;

i-a-amino-9/7-xantén-9-ecetsav;

D-a-amino-9//-tioxantén-9-ecctsav;

L-a-amino-9H-tioxantén-9-ecetsav;

o-a-amino-10,11 -dihidro-5//-dibenzo[a,d]cikloheptén-5-ecetsav;

L-a-amino-10,11 -dihidro-5//-dibenzo[a,d]cikloheptén-5-ecetsav;

D-a-amino-5/7-dibenzo[a,d]cikloheptén-5-ecetsav;

L-a-amino-5/7-dibcnzo[a,d]cikloheptén-5-ecetsav; előállítására, azzal jellemezve, hogy a megfelelően helyettesített kiindulási anyagokat alkalmazzuk.