HU212983B - Készülék műgyanta több komponensből keveréssel történő előállítására és folyós halmazállapotban való kiadagolására, valamint szerszámkészlet folyós halmazállapotú felületképző anyagok, különösen műgyanták felhordására - Google Patents

Abstract

KIVONAT A készüléknek szivattyút (1,2) tartalmazó, a műgyantakomponensek (A, B) továbbítására szolgáló vezetékei (17a, 17b) vannak, amelyek keverővei (6) állnak kapcsolatban, és amely berendezésnek a keverőbői (6) kilépő műgyanta továbbítására szolgáló vezetéke, előnyösen flexibilis tömlője (10) van, amelyhez szeleppel (11) ellátott kiadagoló eszköz (32) van csatlakoztatva. A készülékre az jellemző, hogy a keverő (6) és a kiadagoló eszköz (32) közé a keverőbői (6) érkező anyag torlasztására és a feltorlódott anyagra nyomás kifejtésére alkalmas, nyomáskapcsolóval (8) rendelkező átfolyó rendszerű nyomástároló eszköz (7) van beiktatva, amely nyomáskapcsoló a műgyanta-komponenseket (A, B) a keverőhöz (6) szállító vezetékekhez (17a, 17b) csatlakoztatott recirkulációs vezetékekbe (15a, 15b) iktatott szelepekkel (3a, 3b) működési kapcsolatban áll, előnyösen azokkal elektromos vezetékek (18a, 18b) útján van összekötve. A szerszámkészletnek a rajta keresztül kibocsátott anyagmennyiség szabályozására alkalmas kibocsátó eszköze (32) (markolata) van, amelyhez üreges simító (41), vagy/és spatula (50), vagy/és hengeres kenőszerszám (59), vagy/és osztottfejes ecset (72) csatlakoztatható.

Description

A találmány műgyanta több, általában két komponensből keveréssel történő előállítására és folyós állapotban való kiadagolására szolgáló készülékre, valamint ilyen folyós halmazállapotú felületképző anyagoknak, különösen műgyantáknak valamely - többnyire szilárd felületre történő felhordására szolgáló szerszámkészletre vonatkozik. A készülék és szerszámkészlet különösen eredményesen alkalmazható oldószermentes, vagy kis oldószertartalmú, gyorsan kötő műgyanta kompozíciók keverésére és felhordására.

A DE (OS) 3 510 646 számú közzétételi irat kétkomponensű műgyanták szállítására, keverésére és kiszórására szolgáló berendezést ismertet. A kétkomponensű műanyagok feldolgozására adagoló fejet építenek be a tápvezetékbe, mely hátrahúzott állásban zárja a kiadagolást, majd egy pneumatikusan működtetett dugattyúval a kiadagolás újra megindítható. A megoldás hátránya többek között az, hogy a keverék beköthet) a kiadagoló csőbe.

Kis oldószertartalmú, gyorsan kötő műgyanta kompozíciók rétegbevonatként sokcélúan alkalmazhatók, széleskörű gyakorlati felhasználásukat azonban gátolja, hogy keverésük és felhordásuk a jelenleg ismert szakipari gépekkel és szerszámokkal az alább felsorolt okok közül egy vagy több fennállása miatt nem lehetséges:

- a komponensek összekeverésével kapott gyantakompozíciók „fazékideje” mindössze néhány perc, vagyis a keverési műveletet követő néhány perc alatt szilárd halmazállapotba mennek át, gépbe és szerszámokba bekötve azokat használhatatlanná teszik;

- a kötési hő a komponensek elegyét meg nem engedhető mértékben képes felmelegíteni;

- mind a komponensek, mind az elegyük az egészséget károsító hatású, ezért felhordásukhoz az ismert és hatékony segédgázos kézi szóró technológiák és eszközök alkalmazása körülmények, vagy megengedhetetlen.

A találmány feladata, hogy olyan készüléket szolgáltasson, amely a komponensek folyamatos és aránytartó elegyítése mellett kiküszöböli az anyag készülékbe való bekötésének a veszélyét, továbbá a kötési idő keletkezéséből adódható problémákat. A találmány feladata továbbá, hogy olyan szerszámkészletet szolgáltasson oldószermentes, vagy kis oldószer-tartalmú műgyanták, valamint más, folyós halmazállapotú felületképző anyagok felhordására, amely szerszámok képesek a gépi adagolású anyag folyamatos fogadására, a különféle felhordási műveletek csepp- és aerosol-képződéstől mentes, folyamatos végrehajtására.

A találmány azon a felismerésen alapul, hogy ha a műgyantakomponensek elegyítése közvetlenül az elegynek a keverőkészülékből való kibocsátása előtt folyamatos áramlással megy végbe, egyrészt megszűnik az anyagnak a készülékbe bekötési veszélye, másrészt - mivel a rétegként terített elegy hőfejlődését a környezet hőelvonása ellensúlyozni képes - ha az elegyítés a felhordás előtti pillanatokban és ahhoz igazodó mennyiségben történik, a káros túlmelegedés elkerülhető. Végül felismertük, hogy a műgyanta szerszámokba való bekötésének meggátlását az elegy folyamatos áramlásának a biztosítása mellett az is elősegíti, ha a felhordó szerszámok alkalmasak a keverőgép által szállított anyag fogadására, csepp- és aerosol képződéstől mentes terítésére, felhordására.

A fenti felismerések alapján a kitűzött feladatot a találmány értelmében olyan készülék segítségével oldottuk meg, amelynek szivattyút tartalmazó, a műgyanta-komponensek továbbítására szolgáló vezetékei vannak, amelyek keverővei állnak kapcsolatban, és amely berendezésnek a keverőbői kilépő műgyanta továbbítására szolgáló vezetéke, előnyösen flexibilis tömlője van, amelyhez szeleppel ellátott kiadagoló eszköz van csatlakoztatva, és amely készülékre az jellemző, hogy a keverő és a kiadagoló eszköz közé a keverőbői érkező anyag torlasztására és a feltorlódott anyagra nyomás kifejtésére alkalmas, nyomáskapcsolóval rendelkező átfolyó rendszerű nyomástároló eszköz van beiktatva, amely nyomáskapcsoló a műgyanta-komponenseket a keverőhöz szállító vezetékekhez csatlakoztatott recirkulációs vezetékekbe iktatott szelepekkel működési kapcsolatban áll, előnyösen azokkal elektromos vezetékek útján van összekötve.

A készülék egy előnyös kiviteli alakjára az jellemző, hogy a nyomástároló eszköznek - előnyösen fekvő henger alakú - nyomásálló edénye van, amely az egyik végén a folyós műgyanta bebocsátására, a másik végén pedig annak kibocsátására szolgáló nyílással van ellátva, és e nyílások az edény belsejében elhelyezkedő, rugalmasan deformálható anyagból készült belső csővel állnak kapcsolatban, és e belső csövet az atmoszferikust meghaladó nyomású nyomóközeggel feltölthető külső tér veszi körül: ebben az esetben célszerű, ha az edénynek a falába a belső csövet körülvevő külső térbe torkolló, e térbe túlnyomású gáz, előnyösen sűrített levegő betáplálását lehetővé tevő szelep, különösen légszelep van beépítve.

Egy másik találmányi ismérvnek megfelelően a rugalmas belső csőben a külső tér túlnyomásának ellenállni képes rugalmas támasztóelem, például spirális támasztórugó, vagy hosszában felhasított cső van elhelyezve. Célszerű, ha a belső cső a peremeivel oldható kapcsolatok révén van az edényhez rögzítve, valamint ha a keverő - előnyösen statikus keverő - és szivattyúk közé visszacsapó szelepek vannak a vezetékekbe iktatva, továbbá ha a szivattyúknak közös meghajtómotorjuk és hajtóművük van.

A készülék egy másik előnyös kiviteli alakjára az jellemző, hogy a recirkulációs vezetékhez nyomáshatárolókat tartalmazó átkötővezetékek vannak csatlakoztatva.

A találmány szerinti szerszámkészletnek szelephez csatlakozó karral működtethető kiadagoló eszköze (markolata) van, és e szerszámkészletre az jellemző, hogy

- a szelep vezérlési funkció betöltésére is alkalmasan van kialakítva azáltal, hogy elektromos kapcsolóval, előnyösen mikrokapcsolóval áll működés kapcsolatban, és hogy a készüléknek a kiadagoló eszközhöz csatlakoztatható,

HU 212 983 Β

- a simítólapjában húzódó csatornával, valamint abból kitorkolló nyílással vagy nyílásokkal, és ehhez vagy ezekhez csatlakozó, a simítólap felületére kitorkolló kiömlőréssel rendelkező simítója, vagy/és

- több részből összeállítható csőszárral és ahhoz csatlakozó, attól elfelé előnyösen Iegyezőszerűen kiszélesedő üreges terítőidommal, továbbá annak külső végén rést és azon előrefelé túlnyúló kenőlapot tartalmazó kibocsátó fejjel rendelkező spatulája, vagy/és

- házban rögzített, a belsejében csatornát tartalmazó tengelyen elfogatható görgők által alkotott elosztó hengerhez illeszkedő felhordó hengerrel rendelkező hengeres kenőszerszáma, vagy/és

- egymáshoz oldható kapcsolattal csatlakoztatható, ecsetszőrzetet és az ecsetszőrök közé torkolló lyukakat tartalmazó tárcsával és csőszárhoz kapcsolódó zárófedéllel rendelkező belső teret tartalmazó osztottfejes ecsete van.

A szerszámkészlet egy előnyös kiviteli alakjára az jellemző, hogy a spatula kibocsátó fejének a rését rugalmasan deformálható lemezek határolják, és a résméret változtatásához állítócsavaijai vannak.

Végül célszerű, ha a hengeres kenőszerszám görgői körbefutó, a görgők belső részénél nagyobb vastagságú, gyűrű alakú fejjel rendelkeznek és a szomszédos görgők közötti hézagokba a tengelyhez mereven rögzített terelőbetétek nyúlnak be, amelyek a tengely belsejében húzódó csatornából kitorkolló réstől kiinduló, kifelé szélesedő nyílásokat tartalmaznak.

A találmányt a továbbiakban a csatolt rajzok alapján ismertetjük részletesen, amelyek a készülék egy előnyös kiviteli példáját és annak néhány szerkezeti részletmegoldását, valamint a szerszámkészlet egyes tagjait tartalmazzák.

A rajzokon az

1. ábrán a keverő és kiadagoló készülék elvi kapcsolási vázlata látható; a

2. ábrán az 1. ábra szerinti készülék nyomástárolóját nagyobb méretarányú hosszmetszetben, részben oldalnézetben tüntettük fel; a

3. ábrán nagyobb méretarányú oldalnézetben - részben kitörten - mutatjuk be az 1. ábra szerinti készülékhez csatlakozó szerszámkészlet markolatát; a

4a. ábrán a szerszámkészlet simítószerszámát a markolathoz csatlakoztatva, a 4 b. ábrán bejelölt K-K vonal mentén vett függőleges hosszmetszetben ábrázoltuk; a

4b. ábra a

4a. ábrán bejelölt A-A vonal mentén vett keresztmetszet, a jobb áttekinthetőség érdekében azonban a markolatot itt nem ábrázoltuk; a

4c. ábrán a 4b. ábrán bejelölt B részlet nagyobb méretarányban látható; az

5a. ábrán a szerszámkészlet terítő spatuláját felülnézetben tüntettük fel; az

5b. ábra az 5a. ábrán bejelölt C-C vonal mentén vett metszet, részben oldalnézet; a

6a. ábrán a szerszámkészlet kenőhengere vázlatos oldalnézetben, az oldalfal részbeni eltávolításával látható; a

6b. ábra a

6a. ábrán bejelölt E-E vonal mentén vett metszet; a 6c. ábrán nagyobb méretarányú tengelymetszetben tüntettük fel az elosztóhenger egy részletét; a

7a. ábrán a szerszámkészlet ecsetét a 7b. ábrán bejelölt F-F vonal metszetben tüntettük fel; a

7b. ábra a 7a. ábrán bejelölt G-G vonal mentén vett metszet.

Az 1. ábrán látható keverő és kiadagoló készüléknek - amely egy oldószert nem tartalmazó műgyanta A és B komponenseinek az összekeverésére, és az így kapott műgyanta kiadagolására szolgál - betápláló 17a, 17b vezetékei vannak. Az előbbibe az 1 szivattyú, az utóbbiba pedig a 2 szivattyú van beiktatva, amelyek célszerűen fogaskerék szivattyúk. Az A komponens betáplálásához előirányzott 17a vezeték - a közegáramlás irányát tekintve - az 1 szivattyú után 5a visszacsapó szelepet, a B komponens betáplálására szolgáló vezeték pedig ugyanilyen elrendezésben 5b visszacsapó szelepet tartalmaz. Az 1 és 2 szivattyúk a meghajtó 13 motorhoz csatlakoztatott közös 14 hajtóművel állnak működési kapcsolatban. A betápláló 17a, 17b vezetékek a statikus 6 keverőbe torkollnak, amelyet a 7 nyomástároló eszközzel - pneumatikus akkumulátorral

- a 19 vezeték köt össze. A 7 nyomástároló eszközhöz

- amelynek a részletes ismertetésére a 2. ábra kapcsán térünk ki - 8 nyomáskapcsoló, valamint 9 feszmérő van csatlakoztatva. A 7 nyomástároló eszközből a 19 vezeték betorkollásával szemben levő végén flexibilis 10 tömlő csatlakozik, amelynek a végén 11 szeleppel (marokszeleppel) és 12 végálláskapcsolóval (mikrokapcsolóval) felszerelt (itt külön nem ábrázolt) 32 kiadagoló fej (markolat) van, amely az A és B komponensekből megkevert műgyanta kompozíció kiadagolására és később ismertetésre kerülő szerszámkészlet valamely célszerszámának a felvételére szolgál.

Mind a 17a, mind a 17b vezetékre egy-egy 15a, 15b recirkulációs vezeték (kerülővezeték) van ráépítve, és ezekbe 3a, 3b szelepek - mágnesszelepek - vannak beiktatva, amelyek a pontvonallal jelölt elektromos 18a, 18b vezetékek útján a 7 nyomástároló eszköz 8 nyomáskapcsolójával állnak működési kapcsolatban. A 15a, 15b recirkulációs vezetékeken belül egy-egy 16a, 16b átkötővezeték húzódik, ezek egy-egy 4a, 4b nyomáshatároló szelepet tartalmaznak.

A 2. ábrán nagyobb méretarányú hosszmetszetben, részben oldalnézetben látható az 1. ábra szerinti készülék nyomástároló eszköze, amelynek fekvőhenger alakú nyomásálló 20 edényét (dobját) a két végén csonkakúp alakú fedelek zárják el, amelyekhez D belső átmérőjű hengeres 30 zárócsonkok csatlakoznak; ezekhez tartoznak a 26, 27 csőcsonkok, amelyek közül az előb3

HU 212 983 Β bihez az 1. ábrán feltüntetett 19 vezeték, az utóbbihoz pedig a flexibilis 10 tömlő kapcsolódik (a 19 vezetéket és a 10 tömlőt a 2 ábrán nem rajzoltuk be). A 30 zárócsonkok e kiviteli példa esetében belül menetesek, és így az egy csavaranya által alkotott 21 záróelem oda becsavarható. A hengeres 20 edény X hosszanti geometriai középtengelyében egy rugalmas anyagból, célszerűen gumiból készült d átmérőjű 22 belső cső húzódik, amelynek két végén kifelé hajlított 22a peremei a 23 támasztógyűrűk és a 30 zárócsonkok 31 vállai közé vannak a 21 záróelemek - csavaranyák - behajtása révén befogva. A d értéke a ű-nél lényegesen kisebb. A 22 belső cső a 7 nyomástároló eszköz belsejét 28 belső térre és 29 külső térre osztja meg, és anyaga rugalmasságának köszönhetően belső túlnyomás hatására jelentős mértékben képes felhevülni; ezt a 2. ábrán berajzolt szaggatott vonallal érzékeltettük, ami azt is mutatja, hogy a 28 belső tér és 29 külső tér egymáshoz viszonyított mérete az üzemelés során változhat. (Amikor a 22 belső cső nyugalmi állapotban van, vagyis az átmérője d, a 29 külső tér nagysága a 28 belső tér nagyságának a többszöröse lehet.) A 22 belső csőben hosszúkás spirálrugó által alkotott 24 támasztórugó helyezkedik el. A nyomásálló 20 edény (dob) falazatába 25 légszelep van beépítve.

A következő példákban üzemeltetés közben mutatjuk be a készüléket:

/. példa

Amikor valamely felületre a később ismertetésre kerülő szerszámok valamelyikével - amely az 1. ábra szerinti készülékhez oldhatóan van csatlakoztatva műgyantát viszünk fel, a 13 motorral és 14 hajtóművel működtetett 1 és 2 szivattyúk a 17a, 17b vezetékekhez csatlakoztatott (nem ábrázolt) tartályokból az a és b nyilaknak megfelelően szállítják az A és β műgyantakomponenseket az 5a, 5b visszacsapó szelepeken a statikus 6 keverőbe, majd az itt képződött elegyet a 7 nyomástároló eszközön és a flexibilis 10 tömlőn keresztül a 32 kiadagoló eszközhöz (markolathoz) rögzített kézi szerszámhoz. Az A és β komponensek keverési aránya a 14 hajtómű segítségével az elegy maximális tömegárama az 1, 2 szivattyúk (tápszivattyúk) fordulatszámával állítható be. Az elegy kiömlési nyomása a 7 nyomástároló eszközhöz tartozó 8 nyomáskapcsoló beállításával, kiadagolása pedig a markolatba épített 11 szeleppel szabályozható, amelynek a működtető karját az 1. ábrán 11a hivatkozási számmal jelöltük. A 11 szelep teljes nyitása estén (ekkor a 11a kart teljesen felengedve tartja a kezével a szerszám kezelője) a c nyílnak megfelelően a szerszámon átszállított teljes anyagmennyiség kiömlik.

Ha kevesebb műgyantát kívánunk a készülékből kijuttatni, a 11a kar lenyomásával fojtjuk a kiáramló anyag útját. Mivel ekkor a kiáramló anyagmennyiség csökken, és ugyanakkor az 1, 2 szivattyúk szállítási teljesítménye nem változik, a rendszerben a nyomás növekszik, és az elegy egy része a 7 nyomástároló eszközben torlódik. A beállított nyomás maximumánál a 8 nyomáskapcsoló a két 3a, 3b szelep (mágnesszelepek) működtető áramkörét kapcsolja, így e szelepek egyidejűleg nyitnak, aminek következtében az A és β műgyanta-komponensek áramlása a statikus 6 keverő felé megszűnik, és a komponenseket most az 1, 2 szivattyúk a 15a, 15b recirkulációs vezetékekben az e_h illetve e₂ nyilaknak megfelelően keringtetik. A szerszám fogyasztását (a 32 kiadagoló eszköznél) egy ideig a 7 nyomástároló eszközben feltorlódott anyag pótolja, miközben a rendszerben a nyomás a fogyasztással arányosan csökken. A nyomás beállított alsó határértékénél a 8 nyomáskapcsoló a 3a, 3b mágnesszelepeket egyidejűleg zárt helyzetbe kapcsolja, és így az 1, 2 szivattyúk (tápszivattyúk) ismét a statikus 6 keverő felé szállítják az A, β műgyanta-komponenseket.

Ha az anyagkiáramlást (c nyíl) teljesen le akarjuk állítani, a 11 szelep 11a karját határozottan lenyomjuk, miáltal a 12 végálláskapcsoló (mikrokapcsoló) ugyancsak a 3a, 3b szelepeket (mágnesszelepeket) működteti, és így az A és β műgyanta-komponensek a 15a, 15b recirkulációs vezetékekben fognak áramolni anélkül, hogy a statikus 6 keverőbe jutnának és ott elegyednének. Ily módon a munkafolyamat meghatározott rövid időtartamokra a szükség szerinti gyakorisággal a szivattyúk leállítása nélkül megszakítható.

A rendszerben (1. ábra) a 9 feszmérőnek ellenőrzési, a 4a, 4b nyomáshatároló szelepeknek pedig biztonsági funkciójuk van. A 3a, 3b szelepek zárt állapotú meghibásodása esetén ezek a 4a, 4b nyomáshatároló szelepek nyitnak, és az A, β műgyanta-komponensek recirkulációja a 16a átkötővezetékek bekapcsolódásával megy végbe mindaddig, amíg a hiba elhárítása meg nem történik, és a normál üzem vissza nem áll.

2. példa

A nagyobb méretarányú 2. ábra alapján az alábbiakban a 7 nyomáshatároló eszközben lejátszódó folyamatokat ismertetjük. Az A, B komponensek összekeverésével kapott elegy az f nyílnak megfelelően a 21 rögzítőelem (csavaranya) centrális furatán át lép be a rugalmas 22 belső csőbe; az ebben végighúzódó 24 támasztórugónak (vagy más támasztóelemnek, például hosszában résekkel ellátott csőnek) az a szerepe, hogy az üzemkezdet előtt a 29 külső térben (nyomótérben) előállított előnyomást felvegye. (A gáznyomás megválasztásával az eszköz hasznos kapacitása befolyásolható.) A nyomóközeg (például túlnyomású levegő) betáplálása a 25 légszelepen át történik. Amikor az anyagnak a 22 csőből a kiáramlása (2. ábra, g nyíl) lelassul, a 28 belső térben feltorlódó anyag a 22 csövet felbővíti (lásd a 2. ábrán a szaggatott kontúrvonalat), a 29 térben uralkodó nyomás (amit a térfogatváltozás is növelt) kényszeríti kiáramlásra a g nyílnak megfelelően a műgyanta-kompozíciót. A 7 nyomástároló 22 csövében a közegáramlás, illetve cserélődés - az ismert nyomástárolóktól eltérően - folyamatos.

A 3. ábrán a készüléknek az 1. ábrán a jobb áttekinthetőség érdekében nem ábrázolt és a szerszámkészlet egyik tagját - kiadagoló eszközét - is képező markolatát tüntettük fel nagyobb méretarányban.

Az alul a jobb és biztosabb megfoghatóság érdeké4

HU 212 983 Β2 ben hosszirányú 32a bordázattal ellátott kiadagoló eszköz (markolat) üreges rész 35 szelepházként funkcionál, amelynek hosszúkás, csőszerű belső terébe az egyik végén a 33 csőcsonk torkollik, a másik végéből pedig a 34 csőcsonk lép ki; ez utóbbi csatlakozik a mindenkor alkalmazásra kerülő szerszámhoz (lásd a további ábrákat), az előbbi pedig az 1. ábrán feltüntetett (itt nem ábrázolt) flexibilis 10 tömlővel van összekötve. Ugyancsak az 1. ábrával kapcsolatban már említés történt a 11 szelepről és az azt működtető 11 a karról (nyomókarról), amely az önmagában ismert 12 mikrokapcsolóval áll a 3. ábrán jól látható módon működési kapcsolatban. Álla kar forgástengelyét 38, a 36 mikrokapcsoló rugóerő ellenében lenyomható 40 billenőpeckének a forgástengelyét pedig 39 hivatkozási számmal jelöltük. A 12 mikrokapcsoló elektromos árammal való táplálását a 37 elektromos vezeték biztosítja.

A 3. ábra szerinti 32 kiadagoló eszközzel (markolattal) a kezelő személy az 1. ábra szerinti készülék működését az 1. ábra kapcsán már leírt módon vezérli: amíg a 11a kart a kezelő személy nem engedi fel, a c’ nyíl irányából érkező anyag nem tud áthaladni a 35 szelepházon, mert a 11 szelep zárt állapotban van. Álla kar felengedésekor előbb a 12 mikrokapcsoló zárt állapotba vezérli a 3a és 3b mágnesszelepeket, majd nyit a 11 szelep olyan mértékben, ahogy a 1 la kar felfelé mozog, és a c nyíl irányában kiáramló anyag mennyisége is ennek megfelelően növekszik. A 11 kar lenyomásakor viszont ellentétes folyamat játszódik le. A 11a kar e mozgásait a k kettős nyíllal érzékeltettük. A 32 markolat tehát az anyagáramlás közvetlen és teljes ellátásán kívül vezérlési funkció megvalósítására is alkalmas.

A szerszámkészlet 4a—4c. ábrán látható tagja az egészében 41 hivatkozási számmal jelölt simító, amely a 32 kiadagoló eszközhöz (markolathoz) van csatlakoztatva (amelynek a már ismertetett szerkezetrészeit a már alkalmazott hivatkozási számokkal jelöltük).

A 41 simítónak felülnézetben téglalap alakú 42 simítólapja van, amelyben hosszirányban 44 csatorna húzódik, amelyet a 42 simítólapba ágyazott, alul 49 nyílásokkal - vagy összefüggő, résszerű nyílással - ellátott 43 cső - előnyösen fémcső - alkot, amelynek az egyik vége a 42 simítólap felső felülete fölé van kivezetve. A 42 simító lap alsó felületében hosszirányú, kifelé szélesedő 48 kiömlőrés van bemélyítve, és a 44 csatorna alsó részéből kitorkolló fent említett 49 nyílás, vagy nyílások ebbe torkollik vagy torkollnak be. A 42 simítólap felső felületéből egymástól f távközzel elhelyezkedő 46 tartók nyúlnak felfelé, amelyekben a felülről bemélyített 47 fészkek (4b. ábra) a 32 markolat befogadására (4a. ábra), és oldható kapcsolatokkal történő rögzítésére szolgálnak.

Amint a 4a. ábrán jól látható, a 43 csőnek a 42 simítólapból felfelé ívesen kinyúló végét a 32 markolat 34 csőcsonkjával (lásd a 3. ábrát is) a 45 tömlő köti össze. Amikor a 32 markolattal a korábbiakban már leírt módon műgyantát bocsátunk ki, annak szelepházából (c nyíl, 3. ábra), ez az anyag a 41 simító 44 csatornájába áramlik, és onnan a 49 nyílás(ok)on és a 47 kiömlőrésen át közvetlenül a 42 simítólap munkafelületére türemlik (e nyilak, 4a. ábra) és azonnal a bevonattal ellátandó - elsősorban sík vagy ívelt - felületre vihető fel.

Az 5a. és 5b. ábrákon látható, egészében 50 hivatkozási számmal jelölt terítő spatula elsősorban sík vagy enyhén hullámos, akár sima, akár érdes felületek vastag bevonattal való ellátásához van előirányozva. Ez a szerszám két 51, 52 részből tevődik össze, tehát szétszedhető és összerakható annak érdekében, hogy könnyen kimosható legyen. Az 51 rész 53 csőszárral és ahhoz csatlakozó, azzal ellentétes irányba legyezőszerűen kiszélesedő, de előrefelé magassági értelemben elkeskenyedő, üreges 54 terítőidommal rendelkezik.

Az 53 csőszár vége a markolat (3. ábra) 34 csőcsonkjához csatlakoztatható. Az 52 résznek olyan, rugalmas lemezekből készült 55 kibocsátó feje van, amelynek 5 szélessége (5a. ábra) azonos az 54 terítőidom legnagyobb szélességével v_z belső magassága (5b. ábra) pedig alig nagyobb az 54 terítőidom végrészének v, külső magasságával, így ez utóbbi az 55 kibocsátófej 59 nyílásába bedugható, és ott szükség szerint súrlódásos kapcsolattal, vagy egyéb módon rögződik. Az 5b. ábrán jól látható, hogy az 55 kibocsátófejet alulról határoló lemez a felső lemezen túlnyúlik, így a kibocsátó 57 rés előtt egy 56 kenőlap (kenőéi) áll rendelkezésre, amelynek segítségével az 57 résből az i nyílnak megfelelően kiáramló anyag azonnal és a kívánt módon teríthető és kenhető. Az 57 rés szélessége az azt határoló lemezek rugalmassága révén - az 58 csavarok segítségével állítható (szabályozható).

A 6a, 6b. ábrákon látható, egészében 59 hivatkozási számmal jelölt hengeres kenőszerszám látható, amely ugyancsak a szerszámkészlet egyik tagja. E hengeres kenőszerszámnak íves, merev 60 csőszára van, amelynek az egyik végén 67 csatlakoztató tag van, a másik vége pedig az egyik oldalán nyitott 63 házba (lemezkosárba) van bevezetve, és ott egyrészt merev 60a tengelyként szolgál a rajta elforogni képes (a geometriai forgástengelyt z_s hivatkozási betűvel jelöltük) 64 görgők számára (lásd a 6b. ábrát is), amelyek együttesen a 70 elosztóhengert alkotják; másrészt mint anyagkibocsátó 61 csatorna funkcionál, amely a 6b ábrán látható hosszanti 62 réssel van ellátva, amelyen át a műgyanta kifolyhat. A 70 elosztóhenger szerkezetét részletesen ábrázoltuk a 6c. ábrán, ahol jól látható, hogy az egyes 64 görgők körbefutó, gyűrű alakú szélesebb 64a fejjel rendelkeznek, így a szomszédos 64 görgők között 69 hézagok vannak, amelyekbe lemezanyagból készült, a 60a tengelyhez (csőtengelyhez) elfordulást nem megengedő módon illesztett 68 terelőbetétek nyúlnak be. Mindegyik 68 terelőbetét egy, a 61 csatornából kitorkolló 62 réstől kiinduló 71 nyílást (kivágást) tartalmaz (lásd a 6b. 6c. ábrákat). A 6a ábra), amelyben a Z2 hosszanti geometriai tengely körül a 70 elosztó hengerrel kényszerkapcsolatban elforgatható 66 felhordó henger is ágyazva van, amely önmagában ismert Teddyhenger lehet.

A 6a-6c. ábra szerinti 59 kenőszerszámot a következőképpen használjuk:

a 67 csatlakoztató tag révén a 3. ábrán látható 32 kiadagoló eszközzel (markolattal) összekapcsolt 59 kenőszerszám 66 felhordó hengerét - amely kissé kinyú5

HU 212 983 Β lik a 63 házból - a bevonattal ellátandó felületen végiggördítjük. Mivel a 66 felhordó henger palástfelülete a 70 elosztó hengernek a 64 görgők palástfelületei által alkotott palástfelületével érintkezik, felveszi, és a bevonattal ellátandó felületre továbbítja azt az anyagot műgyantát -, amely a 6b ábrán bejelölt j nyilaknak megfelelően a 61 csatornából a 62 résen és a 68 terelőbetétek 71 nyílásai által megszabott sávokban - a görgők között - kilépve a 64 görgők palástfelületeire jut. Az anyag az ω_;, ω₂ nyilakkal jelzett módon (6b. ábra) való együttforgás révén tehát a 66 felhordó henger felületére kerül. A hengeres 59 kenőszerszám elsősorban vékony bevonatok készítésére és porózus felületek műgyantával való átitatására alkalmas.

A 7a, 7b. ábrákon a szerszámkészlet egészében 72 hivatkozási számmal jelölt nyeles, osztottfejes ecsete látható, amely elsősorban erősen tagolt felületek és hajlatok műgyantával való bevonásához használható eredményesen. A 72 ecset 74 osztottfejjel rendelkezik, amelynek egymáshoz oldható - például menetes, tömített - kapcsolattal csatlakoztatható 75 tárcsája, és azzal együtt egy 78 belső teret határoló 76 zárófelülete van. Ebbe a 78 belső térbe torkollik a 3. ábra szerinti markolathoz csatlakoztatható 73 csőszár, amelyet - tömítés közbeiktatásával - a 81 záróelem szorít a 76 zárófedélhez. A 75 tárcsába van ágyazva a 80 ecsetszőrzet, és a tárcsában a 80 ecsetszőrzetbe torkolló átmenő 79 lyukak vannak, amelyeken át a c nyílnak megfelelően betáplált műgyanta-kompozíció a 78 belső térből a k nyilaknak megfelelően a 80 ecsetszőrzetbe, az ecsetszőrök közé áramlik. A 74 osztott fej szétszedését követően a szerszám könnyen kimosható, majd újra öszszerakható.

A találmányokhoz fűződő előnyös hatások a következőkben foglalhatók össze:

a keverő és kiadagoló készülék segítségével és a szerszámkészlet alkalmazásával oldószermentes, vagy kis oldószertartalmú, nagy viszkozitású, gyorsan kötő műgyanták a szerszámokba való bekötés veszélye nélkül hordhatók fel a bevonattal ellátható felületekre. A műgyanta-komponensek elegyítése közvetlenül a kibocsátás előtt megy végbe. A készülék a komponensek folyamatos és aránytartó elegyítését biztosítja, amelynek üteme a mindenkori felhordó szerszám változó fogyasztásához rugalmasan igazodik. A komponensek szállítása és elegyítése a komponensek tömegáramától függetlenül, meghatározott arányban és nyomással történik. Az átfolyó rendszerű nyomástároló (pneumatikus akkumulátor) a fogyasztáshoz igazodó keverés megvalósítását teszi lehetővé. A szerszámkészlet egyes tagjainak olyan a kialakítása, hogy biztosítja a készülékben az elegy folyamatos áramlását, és a folyamatos átmosás révén a szerszámokban a műgyanta bekötését megakadályozza. A szerszámok a műgyanta lehető legegyenletesebb felhordását teszik lehetővé, a legkülönfélébb alakú és minőségű felületek bevonására alkalmasak.

A találmány természetesen nem korlátozódik a készülék és a szerszámok fentiekben részletezett konkrét kiviteli példáira, hanem az igénypontok által definiált oltalmi körön belül többféle módon megvalósítható.

Claims (7)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Készülék műgyanta több komponensből keveréssel történő előállítására és folyós halmazállapotban való kiadagolására, amely készüléknek szivattyút tartalmazó, a műgyanta-komponensek továbbítására szolgáló vezetékei vannak, amelyek keverővei állnak kapcsolatban; és amely berendezésnek a keverőbői kilépő műgyanta továbbítására szolgáló vezetéke, előnyösen flexibilis tömlője van, amelyhez szeleppel ellátott kiadagoló eszköz van csatlakoztatva, azzal jellemezve, hogy a keverő (6) és a kiadagoló eszköz (32) közé a keverőbői (6) érkező anyag torlasztására és a feltorlódott anyagra nyomás kifejtésére alkalmas, nyomáskapcsolóval (8) rendelkező átfolyó rendszerű nyomástároló eszköz (7) van beiktatva, amely nyomáskapcsoló a műgyanta-komponenseket (A, B) a keverőhöz (6) szállító vezetékekhez (17a, 17b) csatlakoztatott recirkulációs vezetékekbe (15a, 15b) iktatott szelepekkel (3a, 3b) működési kapcsolatban áll, előnyösen azokkal elektromos vezetékek (18a, 18b) útján van összekötve.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti készülék, azzal jellemezve, hogy a nyomástároló eszköznek (6) nyomásálló edénye (20) van, amely az egyik végén a folyós műgyanta bebocsátására, a másik végén pedig annak kibocsátására szolgáló nyílással van ellátva, és e nyílásokat az edény (20) belsejében elhelyezkedő, rugalmasan deformálható anyagból készült belső cső (22) köti öszsze; és e belső csövet (22) az atmoszferikust meghaladó nyomású nyomóközeggel feltölthető külső tér (22) veszi körül.
3. 3. A 2. igénypont szerinti készülék, azzal jellemezve, hogy az edénynek (20) a falába a belső csövet (22) körülvevő külső térbe (29) torkolló, e térbe túlnyomású gáz, előnyösen sűrített levegő betáplálását lehetővé tevő szelep, különösen légszelep (25) van beépítve.
4. 4. A 2. vagy 3. igénypont szerinti készülék, azzal jellemezve, hogy a rugalmas belső csőben (22) a külső tér (29) túlnyomásának ellenállni képes támasztóelem, például spirális támasztórugó (24), vagy hosszában vésett cső van elhelyezve.
5. 5. A 2-4. igénypontok bármelyike szerinti készülék, azzal jellemezve, hogy a belső cső (22) a peremeivel (22a) oldható kapcsolatok révén van az edényhez (20) rögzítve.
6. 6. Szerszámkészlet folyós halmazállapotú felületképző anyagok különösen gyorsan kötő műgyanták felhordására felületi bevonatok kialakításához és/vagy átitatásához, főként az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti készülékkel együtt történő alkalmazásához, amely szerszámkészletnek beépített szelephez csatlakozó karral működtethető kiadagoló eszköze (markolata) van, azzal jellemezve, hogy

   - a szelep (11) vezérlési funkció betöltésére is alkalmasan van kialakítva azáltal, hogy elektromos kapcsolóval, előnyösen mikrokapcsolóval (12) áll működési kapcsolatban, és hogy a kiadagoló eszközhöz (32) csatlakoztatható.

   - a simítólapjában (42) húzódó csatornával (44), valamint abból kitorkolló nyílással (47) vagy nyílá6

   HU 212 983 Β sokkal, és ehhez vagy ezekhez csatlakozó, a simítólap (42) felületére kitorkolló kiömlőréssel (48) rendelkező simítója (41); vagy/és

   - több részből (51, 52) összeállítható csőszárral (53) és ahhoz csatlakozó, attól elfelé előnyösen legyezőszenten kiszélesedő üreges terítőidommal (54), továbbá annak külső végén rugalmasan deformálható lemezek által határolt állítható rést (57) és azon előrefelé túlnyúló kenőlapot (56) tartalmazó kibocsátó fejjel (55) rendelkező spatulája (50), vagy/és

   - házban (63) rögzített a belsejében csatornát (61) tartalmazó tengelyen (60a) elforgatható görgők (64) által alkotott elosztó hengerhez (70) illeszkedő felhordó hengerrel (66) rendelkező hengeres kenőszerszáma (58), vagy/és

   - egymáshoz oldható kapcsolattal csatlakoztatható, ecsetszőrzetet (80) és az ecsetszőrök közé torkolló lyukakat (70) tartalmazó tárcsával (75) és csőszárhoz (73) kapcsolódó zárófedéllel (74) rendelkező belső teret (78) tartalmazó osztottfejes ecsete (72) van.
7. 7. A 6. igénypont szerinti szerszámkészlet, azzal jellemezve, hogy a hengeres kenőszerszám (59) görgői (64) körbefutó, a görgők belső részénél nagyobb vastagságú, gyűrű alakú fejjel (64a) rendelkeznek, és a szomszédos görgők (64) közötti hézagokba (69) a tengelyhez (60a) mereven rögzített terelőbetétek (68) nyúlnak be, amelyek a tengely (60a) belsejében húzódó csatornából (61) kitorkolló réstől (62) kiinduló, kifelé szélesedő nyílásokat (71) tartalmaznak.