HU211750B - Kerettel merevített falszerkezet különösen munkagödör vagy munkaárok falainak megtámasztására - Google Patents

Abstract

A falszerkezetre az jellemző, hogy a reá ható oldalnyomásnak kitett felületével szemben levő felületéhez - munkagödör-biztosítás esetén az általa határolt tér felőli felületéhez - illeszkedő utófeszített - előnyösen monolit - vasbeton kerete (4) van, amelynek a feszítőeleme(i) a keret (4) sarkainak a környezetében a falszerkezetre kívülről ható nyomás esetében a határolt tér felől tekintve a keret külső oldalának a tartományában van(nak) vezetve, míg a keretszárak középső részének a környezetében a feszítőelem(ek) a keret)belső oldalának a tartományában húzódik (húzódnak9. A falszerkezetre belülről ható nyomás esetében viszont a feszitőelem(ek) a keretsarkok környezetében a belső, a keretszárak középső része környezetében viszont a külső oldalon van(nak) vezetve.

Description

A találmány kerettel merevített falszerkezetre vonatkozik, amely különösen munkagödör falainak a megtámasztására alkalmas.

A felül nyitott munkagödrök és munkaárkok falainak, más szóval: függőleges vagy lényegében függőleges határoló felületeinek a beomlási veszély kiküszöbölése céljából történő biztosítása érdekében a mélyépítési gyakorlatban többféle szerkezetet használnak. Ilyen szerkezetek például az acél szádpallókból készült szádfalak (például Larsen-szádfalak), és réseléssel készült falak, egymást metsző (vas)beton cölöpökből készült cölöpfalak, dúcolások (fa-, beton- vagy acél-elemekből, illetve ezek kombinációjával, például Siemens-dúcolás); zárógátak, jászolgátak; fagyasztott vagy szilárdított földfalak stb.

Munkagödör-falak megtámasztására szolgáló szerkezet a tárgya a 27 20 719. számú német találmányi leírásnak, amely szerkezetnek egymással szemben elhelyezkedő táblái vannak. Ezek azonos kialakítású, egymás mellett függőlegesen elhelyezkedő, eltolható kisebb lapokból vannak összeállítva, amelyek vezetésére a munkagödör hosszirányában húzódó sínek szolgálnak. Az egymással szemben levő táblákhoz tartozó sínek egymáshoz dúcokkal vannak kitámasztva. A táblákat alkotó kisebb lapok legalább egy-egy C-keresztmetszetű vezetékkel rendelkeznek, amelyben két, egymás feletti távközzel elrendezett, a hozzájuk tartozó sínnel támasztólemezek útján szilárdan összekötött csapok vannak elrendezve. A sínek és a dúcok hegesztéssel vannak egymáshoz erősítve. Ez a megoldás elsősorban nem túlságosan mély árkok dúcolásához alkalmazható, a kisebb lapelemekből készült nagyobb táblák miatt azonban használata körülményesnek látszik.

Elsősorban kéregalatti metróalagutak építéséhez javasolják a szerzők a 189 879. számú magyar találmányi leírásból ismerhető dúcolószerkezetet. amelynek

1-szelvényű, álló helyzetű tartógerendái, valamint kétkét ilyen tartógerenda köré helyezett támasztóelemei vannak. Ez utóbbiakat vasbeton vagy/és faanyagú táblák alkotják, amelyek befelé fordított szárú acél U-profilok által alkotott kerettel rendelkeznek. A támasztóelemek mellett, két-két I-szelvényű gerenda között legalább egy faanyagú távtartó elem is be van a szerkezetbe építve, amelyet például távtartó keret, vagy/és ék alkothat. Ezzel a megoldással az ismert Siemens-dúcolásoknál a kiékeléssel kapcsolatban gyakran jelentkező nehézségeket igyekeznek kiküszöbölni, és a dúcolókészlet élettartamát kívánják megnövelni.

Felűlnézetben derékszögű négyszög alakú gödrök falainak a biztosítására szolgáló szerkezetre vonatkozik a 3 606 559. számú német találmányi leírás. E szerkezetnek két homlokfalai és a két oldalfalat tartalmazó külső kerete, és egy belső kerete van, amely a külső keretben vezetve magassági értelemben állítható. A belső keretnek is két homlokfala van. A külső keret oldalfalai függőleges éleikkel az ezekhez csatlakozó, ugyanehhez a kerethez tartozó homlokfal-élek mentén formazáróan, és húzóerők felvételére is képesen vannak vezetékekben eltolhatóan megvezetve, míg a belső keret homlokfalai és oldalfalai egymásnak támaszkodva, és külön-külön függőlegesen elmozgathatóan vannak a külső keretben megvezetve. Ez a megoldás arra irányul, hogy a kiemelt munkagödörbe helyezett dúcolószerkezetet annak végleges visszatöltését követően könnyen el lehessen távolítani a munkagödörből. A szerkezet meglehetősen bonyolult, és nyilvánvalóan csak viszonylag kisméretű munkagödrök megtámasztására alkalmas.

A fent felsorolt, ismert földmegtámasztó szerkezetek között említett, munkagödör megtámasztásához gyakran és előszeretettel alkalmazott szádfalak kisebb mélységek és/vagy kisebb térszíni terhelések esetén önmagukban, tehát járulékos segédszerkezetek és -elemek nélkül is képesek megtámasztási funkciójuk betöltésére. Ha azonban a munkagödör vagy árok mélysége, illetve a térszíni terhelés növekszik, a szádfalak a földfal nyomása következtében deformálódnak, befelé elhajlanak, így feladatuknak nem képesek eleget tenni.

A szádfalak deformációja első dúcolat alkalmazásával - amikor is gerendákkal támasztják ki egymáshoz az egymással szemben levő földfalakat, illetve közvetlenül a szádfalakat - meggátolható, a dúcolat azonban nagymértékben megnehezíti, akadályozza a munkagödörben végzendő munkálatokat, az optimális technológiák végrehajtását, esetleg a dúcolások sorozatos kiváltását igényli; ezen túlmenően felesleges kiváltások és munkahézagok készítését teszi szükségessé. Mindezek a tényezők jelentősen megnövelik a kivitelezés időtartamát.

A dúcolással kapcsolatos problémák kiküszöbölésére irányul a szádfalak kihorgonyzásának a módszere, amivel a munkagödörben a munkaterület ugyan szabaddá tehető, hátránya azonban, hogy egyrészt meglehetősen költséges, másrészt a munkagödör környezetében nagy területet igényel, ami nem mindig áll rendelkezésre.

A találmány feladata, hogy olyan fal szerkezetet szolgáltasson elsősorban nyitott munkagödrök és munkaárkok függőleges, vagy lényegében függőleges falainak a megtámasztására, amely szabadon hagyja a szádfalakkal vagy más munkagödör-megtámasztó falakkal határolt munkaterületet, megépítése azonban egyszerűbben, gyorsabban és olcsóbban végrehajtható, mint a kihorgonyzásé.

A találmány azon a felismerésen alapul, hogy ha a munkagödröt határoló falhoz illeszkedő keretei készítünk, amely konzolo(ko)n fekszik fel, és azt úgy feszítjük meg, hogy a benne ébredő feszültségek kifelé hatnak azokon a helyeken, ahol a földnyomás a határoló falat befelé törekszik hajlítani, teljesen biztonságosan kiküszöbölhetjük a fal, például szádfal behajlásának a veszélyét, és ily módon biztosíthatjuk a szabad munkateret a fallal határolt munkagödörben, illetve munkaárokban.

E felismerés alapján a kitűzött feladatot a találmány értelmében olyan falszerkezet segítségével oldottuk meg, amelyre az jellemző, hogy olyan, a falszerkezeinek a reá ható oldalnyomásnak kitett felületével szemben levő felületéhez - munkagödör-biztosítás esetén az általa határolt tér felőli felületéhez - illeszkedő utófe2

HU 211 750 Β szített - előnyösen monolit - vasbeton kerete van, amelynek a feszítőeleme(i) a keret sarkainak a környezetében a fal szerkezetre kívülről ható nyomás esetében a határolt tér felől tekintve a keret külső oldalának a tartományában van(nak) vezetve, míg a keretszárak középső részének a környezetében a feszítőelem(ek) a keret belső oldalának a tartományában húzódik (húzódnak); a falszerkezetre belülről ható nyomás esetében viszont a feszítőelem(ek) a keretsarkok környezetében a belső, a keretszárak középső része környezetében viszont a külső oldalon van(nak) vezetve.

Munkagödrök, munkaárkok és általában térszín alatti építmények esetében a keret mindig a fal által határolt térben helyezkedik el, hiszen a földnyomás kívülről hat. Ha viszont valamilyen térszín feletti tárolóépítményről van szó, amikor is a nyomás belülről kifelé hat, a keret a falat kívülről fogja körül. Magától értetődően egynél több utófeszített keret is csatlakoztatható a falszerkezethez a mélységtől, illetve falmagasságtól, terheléstől stb. függően.

Egy előnyös kiviteli példa szerint a feszítőelem(ek) a keretet alkotó gerendák függőleges geometriai középsíkok külső, illetve belső oldalán húzódnak. Általában a feszítőelem(ek) a keretben van(nak) vezetve. Ha az erőkart meg kívánjuk növelni, célszerű a falszerkezetnek azt a kiviteli alakját alkalmazni, amely szerint a feszítőelem(ek) részben a keret keresztmetszetén kívül van(nak) vezetve. Ebben az esetben célszerű, ha a keret oldalfelületéből kinyúló támasztó bakokra illeszkedve van(nak) a feszítőelem(ek) vezetve.

Általában a feszítőeleme(ke)t feszítőkábel(ek) alkotja (alkotják), de természetesen nem kizárt más jellegű feszítőelemek (például pászmák, huzalok stb.) alkalmazása sem.

Egy további kiviteli példának megfelelően munkagödör- vagy munkaárok-biztosítás esetén a falszerkezetet alkotó megtámasztó fal szádpallókból, egymásba metsződő (beton) cölöpökből, résfalként vagy hasonló módon van kialakítva. Előnyös lehet az a kiviteli példa is. amely szerint a keret alátámasztással vagy/és felfüggesztéssel van a falszerkezethez rögzítve. Végül célszerű, ha munkagödör-biztosítás esetén a falszerkezetet alkotó megtámasztó fal felső pereme környezetében külső kerete van, amely például csavarokkal van a megtámasztó fallal összekapcsolva.

A találmányt a továbbiakban a csatolt rajzok alapján ismertetjük részletesen, amelyek a szerkezet előnyös kiviteli példáit és néhány szerkezeti részletmegoldását tartalmazzák. A rajzokon az 1. ábrán függőleges metszetben látható egy megtámasztó fallal biztosított munkagödör; az ábrán érzékeltettük a megtámasztó fal földnyomás hatására történő behajlását is;

a 2. ábrán felülnézetben látható egy munkagödröt biztosító találmány szerinti szerkezet; a 3. ábra a 2. ábrán bejelölt A-A vonal mentén vett függőleges metszet;

a 4. ábrán vázlatos, torzított felülnézetben érzékeltettük a biztosító keretnek az igénybevételek hatására bekövetkező alakváltozását;

az 5. és

5a. ábrákon a feszített biztosító keretben fellépő erők vektorális ábrázolása látható;

a 6. ábrán a 2. és 3. ábra szerinti feszített kerettel biztosított megtámasztó fal alakváltozását érzékeltettük függőleges metszetben;

a 7. ábrán a 2-4. ábra szerinti szerkezet egy másik kiviteli alakját tüntettük fel függőleges metszetben;

a 8. ábra a feszített keret egy másik kiviteli alakjának vázlatos vízszintes metszete;

a 9. ábrán egy további feszített keret-változatot szemléltetünk vázlatos vízszintes metszetben;

a 10. ábrán nagyobb méretarányú függőleges metszetben ábrázoltuk egy feszített keretnek a megtámasztó falhoz csatlakoztatásának, valamint a feszítőkábelek elhelyezésének egy lehetséges módját.

Az 1. ábrán látható 1 munkagödör kiemelése mélységig megtörtént; a függőleges földfalakat 3 megtámasztó fal, például LARSEN-szádfal biztosítja, amely a felülnézetben derékszögű négyszög-alakú 1 munkagödörnek mind a négy oldalán m_t mélységgel van befogva, és m₂ távközzel a t terepszint fölé nyúlik. A 2 talaj oldalnyomásának - vagyis a p nyilakkal érzékeltetett földnyomásnak - a hatására a 3 megtámasztó fal az adott m mélység mellett minden oldalon a szaggatott vonallal jelölt módon befelé elhajlana, és biztosító funkcióját nem lenne képes betölteni.

A találmány értelmében a 3 megtámasztó fal befelé hajlásának meggátlására - a jelen kiviteli példa esetében - az 1 munkagödör m mélységének mintegy a felső harmadában vasbetonból készült 4 keretet építünk be, amely a 3 megtámasztó falak belső felületéhez illeszkedik, és itt a 3 megtámasztó falhoz erősített konzolos 5 tartóelemen vagy tartóelemeken fekszik fel. A 4 keret a 2. ábrán pontvonallal jelölt 6 feszítőkábellel van utófeszítve, amelynek a vonalvezetése olyan, hogy a kábel a keret sarkainak a tartományában a külső oldalon, a keret közbenső tartományaiban - a mezőközepeken - pedig a belső oldalon húzódik. Az utófeszített 4 keret az 1 munkagödör kerülete mentén folyamatos megtámasztást biztosít, és például a szádpallók befelé hajlását a tervezett mértékig megbízhatóan korlátozza. A 6 feszítőkábelek lehorgonyzási helyeit (e kiviteli példa esetében két feszítőkábelrészből alakítottuk ki a teljes 6 feszítőkábelt) a 2. ábrán 7 hivatkozási számmal jelöltük. A konzolos 5 tartóelem(ek) („függesztőpolc”) a 4 keret elbontásakor (lásd később) is dolgozik, megakadályozva a keret lefelé bekövetkező elmozdulását.

A fentiek szerint utófeszített keret statikai igénybevételeit és működését a 4. ábrával szemléltettük; ma korábban már használt hivatkozási számokat értelemszerűen alkalmaztuk. A 4 keretet a p nyilakkal érzékeltetett földnyomás hatására feltételezetten bekövetkező, erősen torzítottan ábrázolt deformált állapotban mutatjuk be; a 4. ábrán jól látható, hogy a keret minden oldalon befelé hajlanék nemcsak függőleges értelemben (1. ábra), hanem vízszintes értelemben is, ha nem feszítenénk meg a találmány szerinti módon.

HU 211 750 Β

Ismeretes, hogy a beton olyan építőanyag, amely alapvetően nyomásnak kitett szerkezetként, illetve szerkezetrészekként alkalmazható, csekély húzószilárdsága miatt azonban jelentősebb húzóigénybevételek felvételére nem képes. Acélbetétek beépítésével a beton húzóigénybevételeknek viselésére is alkalmassá válik, ha azonban a húzóigénybevételek nagyon nagyok, az acélbetéteken kívül nagy szilárdságú feszítőbetéteket is előirányoznak a beton húzott részeibe, és itt e betétek - rendszerint feszítőkábelek - veszik fel a húzóigénybevételt. Feszítőkábelek alkalmazása azért is előnyös, mert a feszítés révén a beton nyomott zónája is nagyobb teherbírású válik.

A fenti megfontolások alapján működik a találmány szerinti szerkezet is. A 4. ábrán vastag pontozással emeltük ki azokat a helyeket, ahol a 4 keret a p nyilakkal jelölt földnyomás hatására húzásra van igénybevéve. Ezeken a helyeken a beton megnyúlnék, tehát a húzóerők felvételére a 6 feszítőkábelt kell beépíteni a

4. ábrán pontvonallal jelölt vonalvezetéssel, és a kábelbe utófeszítési művelettel akkora feszültséget kell bevinni, amely képes a p földnyomással egyensúlyt tartani, tehát a 4 keret deformációját kiküszöbölni. Ez úgy lehetséges, ha a 4 keret sarkaiban a 6 feszítőkábel a keret képzeletbeli középsíkjától kifelé fekszik, vagyis a külső oldalon húzódik, a mezőközepek környezetében viszont a belső oldalon. A 6 feszítőkábel lekötési helyeit a 4. ábrán 15 hivatkozási számmal jelöltük.

Az 5. és 5a. ábrákon az eredő erőket vektoraikkal, tehát irányukat és nagyságukat jelölő nyilakkal érzékeltettük. A talajnyomás eredőjét P_}. a 6 feszítőkábelben ébredő erők eredőjét P’₂, P”₂, a beton nyomásából származó erők eredőjét pedig Pj, P’j hivatkozási betűvel jelöltük.

A 3. és 4. ábrákon látható utófeszített 4 keret amely abban a vízszintes keresztmetszetben, ahol elhelyezkedik, a munkagödör kerülete mentén folyamatos megtámasztást biztosít - a behajlást gátolja, azonban a geometriai viszonyoktól és/vagy a térszíni terheléstől és/vagy a földnyomástól függően a 3 megtámasztó fal 4 keret feletti szakasza még mindig olyan mérvű behajlást szenvedhet, hogy szükség lehet a felső végének a megtámasztására. Ezt a - még megtámasztatlan - állapotban a 6. ábrán szemléltetjük, ahol a korábban már ismertetett szerkezetrészeket a már alkalmazott hivatkozási számokkal jelöltük. A 3 megtámasztó fal behajlását erősen torzítva szaggatott vonalakkal érzékeltettük.

Mivel a 3 megtámasztó fal felső vége befelé igyekszik hajolni, ennek meggátlására célszerű a 7. ábrán látható módon egy külső vasbeton 7 keretet építeni a t terepszint környezetében. A külső merev 7 keret amely például 8 csavarokkal, vagy más kötőelemekkel, például Diwydag-rudakkal rögzíthető a 3 megtámasztó fal felső végéhez - merev szerkezet, tehát utófeszítés nélkül is képes a 3 megtámasztó fal befelé hajlásának a meggátlására. A 7. ábrán azt a lehetőséget is érzékeltettük, miszerint az utófeszített 4 keret 9 függesztőelemekkel van a 3 megtámasztó falhoz rögzítve. A 7. ábrán látható munkagödör-biztosítással egy (nem ábrázolt) pillér megépítése például a következőképpen történhet:

az első munkafázisban leverjük a szádpallókat (LARSEN) és az elkészült 3 megtámasztó fal felső pereme mentén a t terepszint tartományában megépítjük a külső 7 keretet (koszorút), összekapcsolva azt a 8 csavarok segítségével a 3 megtámasztó fallal. Ez a vízszintes irányban teherviselő, nagy merevségű zárt, rugalmasan ágyazott keret együttdolgoztatja a 3 megtámasztó fal elemeit (például cölöpöket, szádpallókat stb.), és már így is korlátozza azok behajlását. A keret (koszorú) teherbírása feszítőkábelek beiktatásával többszörösére növelhető.

A második fázisban végrehajthatjuk a földkiemelést a 4 keret szintjéig (például kb. 5,0 m mélységig), és az itt képzett talajtükrön készítjük el a 4 keretet, beleértve a kábelek utófeszítését és a 9 függesztőelemek beépítését is. Egy harmadik munkafázisban végrehajtjuk a tervezett mélységig a földkiemelést, vizsgálati betonozással elkészítünk egy (vas)beton fenéklemezt, miközben a 7 és 4 keretek tökéletesen meggátolják a földnyomás hatására a 3 megtámasztó fal befelé hajlását. A negyedik munkafázisban elkészítjük a biztosított munkagödörben a (nem ábrázolt) vasbeton pillért. A következő munkafázisban elbontjuk a belső 4 keretet, a földet visszatöltjük, majd a külső 7 keretet is elbontjuk. Ezzel a munka elkészült.

A 10. ábrán nagyobb méretarányban is feltüntetjük az utófeszített 4 keret felfüggesztésének egy lehetséges módját. Eszerint a 3 megtámasztó falhoz, például LARSEN-szádfalhoz függőleges 10 bekötőelemek vannak hegesztéssel rögzítve, e 10 bekötőelemek alsó végéhez pedig vízszintes 11 bekötőelemek vannak ugyancsak hegesztéssel - 11a hegesztési varrattal csatlakoztatva, amelyek a 4 keretbe be vannak betonozva. A 10, 11 bekötőelemeket például szögacélok alkothatják. A ferde 9 függesztőelemek (például acélrudak) egyrészt - felső végükkel - egy-egy függőleges 10 bekötőelemhez vannak 10a hegesztési varrattal rögzítve, másrészt - alsó végükkel - a vízszintes 11 bekötőelem külső végéhez vannak csatlakoztatva. A 10. ábrán bejelölt a szög értéke 60’ körül lehet. A 10. ábrán feltüntettük a 4 keret vasszerelését is; a hosszvasakat 12, a kengyeleket pedig 13 hivatkozási számmal jelöltük. Magától értetődik, hogy az egymáshoz tartozó 9 függesztőelemeknek és 10, 11 bekötőelemeknek a rajz síkjára merőleges távolságát, valamint ezeknek az elemeknek a méreteit és anyagminőségét méretezéssel kell meghatározni. A 10. ábrán látható - a 4 keret külső végének tartományában függőleges sorban elhelyezkedő 14 csövek az itt csak kereszttel jelölt 16 feszítőkábelek befogadására szolgálnak; ezek utófeszítése, majd - ha szükséges - a 14 csövekben a kábelek által szabadon hagyott tér-részek utószilárduló folyadékkal injektálás útján történő kitöltése a feszítési technológiában ismert módon hajtható végre. Hangsúlyozni kívánjuk, hogy a találmány szerinti szerkezet kialakításához bármilyen ismert utófeszítési technológia alkalmazható. A

10. ábra szerinti felfüggesztéssel megoldással kapcsolatban megjegyezzük, hogy a felfüggesztés a konzolos

HU 211 750 Β tartóelemmel (3. ábra) kombináltan is alkalmazható, amint ezt a 7. ábrán is érzékeltettük.

A 16 feszítőkábelek több részből készíthetők, együttes vonalvezetésüknek azonban olyannak kell lennie, hogy a 4 keret sarkainak a tartományában a külső, s mezőközepekben pedig a belső oldalon húzódjanak. A 8. ábrán vázlatos vízszintes metszetben ábrázolt 4 keret egészében 6 hivatkozási számmal jelölt feszítőkábelét két 6a, 6b feszítőkábel alkotja (természetesen egymás felett több feszítőkábel helyezkedik el, a 8. ábrán egy meghatározott síkban levő 6 feszítőkábel látható), amelyek a 4 keretbe betonozott 14 csövekben a fent definiált vonalvezetésnek megfelelően helyezkednek el, és végeik a 15 lekötési helyeken vannak rögzítve.

A feszítőkábelek nemcsak a 4 keret belsejében, hanem részben annak kontúrjain - vagyis a keresztmetszetén - kívül is vezethetők. Ilyen megoldás látható a

9. ábrán, amely a 8. ábra szerintitől abban tér el, hogy keret két szemben levő gerendájának a belső felületéből két-két, egymástól a távközzel elhelyezkedő kitámasztó 16 bakú nyúlik ki b távolságnyira a 4 keret belseje, és itt a 6 feszítőkábel e 16 bakokra támaszkodva van megvezetve. E megoldásnál az erőkar megnő (lásd a b távolságot), így a 6 feszítőkábel még hatékonyabban vesz részt az igénybevételek felvételében. A

9. ábrán egyébként a 8. ábra hivatkozási számait az azonos szerkezetrészek jelölésére értelemszerűen alkalmaztuk.

A találmányhoz fűződő előnyös hatások a következőkben foglalhatók össze:

A találmány alapvetően fontos előnye, hogy nagyméretű munkagödrök függőleges felületeit megtámasztó fal biztosítására nem szükséges semmiféle olyan segédszerkezetet, például támaszrudakal alkalmazni, amely a munkagödör terét igénybe venné, más szóval: a munkaterület gyakorlatilag szabad marad, a talajmegtámasztás ugyanakkor tökéletesen biztonságos, a kivitelezése pedig lényegesen olcsóbb, egyszerűbb és gyorsabb, mint a talajhorgonyokkal történő biztosítás. Mivel az alkalmazási esetek nagy részében ideiglenes, később elbontandó keretekről van szó, a feszítőkábelek korrózióvédelméről nem kell gondoskodni; egyebek mellett ez teszi lehetővé a kábeleknek a keret keresztmetszetén kívüli vezetését is. Ugyanakkor hangsúlyozni kívánjuk, hogy a fentiekben részletesen leírt módon utófeszített vasbeton keretek végleges építmények falainak - elsősorban térszín alatti falaknak - a merevítéséhez is előnyösen alkalmazhatók; ebben az esetben a feszítőkábelek korrózióvédelméről természetesen gondoskodni kell.

Claims (9)

1. Kerettel merevített falszerkezet, különösen munkagödrök és árkok földfalainak a megtámasztásához, azzal jellemezve, hogy a falszerkezetnek a reá ható oldalnyomásnak kitett felületével szemben levő felületéhez - munkagödör-biztosítás esetén az általa határolt tér felőli felületéhez - illeszkedő utófeszített - előnyösen monolit - vasbeton kerete (4) van, amelynek a feszítőeleme(i) a keret (4) sarkainak a környezetében a falszerkezetre kívülről ható nyomás esetében a határolt tér felől tekintve a keret külső oldalának a tartományában van(nak) vezetve, míg a keretszárak középső részének a környezetében a feszítőelem(ek) a keret belső oldalának a tartományában húzódik (húzódnak). A falszerkezetre belülről ható nyomás esetében viszont a feszítőelem(ek) a keretsarkok környezetében a belső, a keretszárak középső része környezetében viszont a külső oldalon van(nak) vezetve.

2. Az 1. igénypont szerinti falszerkezet azzal jellemezve, hogy a feszítőelem(ek) a keretet (4) alkotó gerendák függőleges geometriai középsíkok külső, illetve belső oldalán húzódnak.

3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti falszerkezet azzaljellemezve, hogy a feszítőelem(ek) a keretben (4) van(nak) vezetve.

4. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti falszerkezet azzal jellemezve, hogy a feszítőelem(ek) részben a keret (4) keresztmetszetén kívül van(nak) vezetve.

5. A 4. igénypont szerinti falszerkezet azzal jellemezve, hogy a keret (4) oldalfelületéből kinyúló támasztó bakokra (16) illeszkedve van(nak) a feszítőelemiek) vezetve.

6. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti falszerkezet azzal jellemezve, hogy a feszítőeleme(ke)t feszítőkábel(ek) (6) alkotja (alkotják).

7. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti falszerkezet azzal jellemezve, hogy munkagödör (1) - vagy munkaárok-biztosítás esetén a falszerkezetet alkotó megtámasztó fal (3) szádpallókból, egymásba metsződő (beton)cölöpökből, résfalként vagy hasonló módon van kialakítva.

8. Az 1-7. igénypontok bármelyike szerinti falszerkezet azzal jellemezve, hogy a keret (4) alátámasztással vagy/és felfüggesztéssel van a falszerkezethez rögzítve.

9. Az 1-8. igénypontok bármelyike szerinti falszerkezet azzal jellemezve, hogy munkagödör (l)-biztosítás esetén a falszerkezetet alkotó megtámasztó fal (3) felső pereme környezetében külső kerete (7) van, amely például csavarokkal (8) van a megtámasztó fallal (3) összekapcsolva.