HU200928B - Process for enhancing growth of meat-producing animlasand improving quality of meat with steroide hormones - Google Patents

Abstract

A találmány tárgya eljárás hústermelő állatok növekedésének és húsminőségének javításának előmozdítására, amelynek során az állatokat hormonkezelésnek vetjük alá. Az eljárás lényege, hogy a hormonkezelést fiatalkorú, nemileg éretlen-intakt - állatok esetén indítjuk el oly módon, hogy a hormonkezelés során az állat testtömegétől függő mértékben női nemi szteroid hormon(oka)t tartalmazó vegyületet adagolunk, amellyel a hústermelő állatok vágásáig blokkoljuk az állatok ivari ciklusát és az adagolást a vágás előtt, az adagolt hormon bomlási idejéből függően megszüntetjük. (1., 2., 3. ábrák) 1. ábra 3. ábra 2. ábra HU 200 928 B A leírás teqedelme: 11 oldal, 3 ábra -1-

Description

A találmány tárgya eljárás hústermelő állatok növekedésének és táplálékuk feldolgozásának előmozdítására és ennek következtében az így nyert hús minőségének javítására, különösen az olyan hústermelő állatoknál, mint a sertések, szarvasmarhák, halak és hasonlók.

Régi törekvés már, hogy a hústermelő állatoknál elősegítsék a növekedésüket és javítsák a belőlük származó hús minőségét, különösen ami a színhúsnak a zsírszövetekhez viszonyított arányát illeti. E téren történt is némi előrehaladás a különböző hústermelő állatok hibridizálása és a kedvezőbb hatású takarmány-összetétel biztosítása révén; így az állatok növekedése és az elfogyasztott takarmány hasznosulása kedvezőbbé válik, tehát a nyers hús és a felvett táplálék arány jobb lesz. Ezekkel az ismert intézkedésekkel azonban további előrehaladás már nem várható.

Egy másik régen ismert módszer a hím hústermelő emlősöknek általában fejlődésük korai szakaszában történő kasztrálása, hogy ezáltal a hím állatot bizonyos értelemben „nőstényesítsék és ugyanakkor agresszív hajlamait és nemi tevékenységét kiküszöböljék. Újabban a kasztrálást már hormon adagolásával is kombinálják úgy, hogy pl. a kasztrált állat fülbőre alá 2-3 hónapos korban olyan hormontartalmú tablettát ültetnek be, amelyből a hatóanyag folyamatosan szívódik fel. A beültetendő hormon minőségét és adagját úgy határozzák meg, hogy a hormonnak az állat szervezetébe történő beépülése folyamatosan éppen a szükséges minimum legyen, tehát a hormon mennyisége az állat levágott húsában csak minimális legyen és feleljen meg a hatóságilag előírt szintnek. S míg a kasztrálás egymagában vagy hormon-beültetéssel kombinálva jó eredményt hoz ugyan a hústermelésben a nagyobb élőtömeg és a jobb hasznosulást hatásfok révén, addig a tömegtöbblet nagyrészben a zsírszövetet gyarapítja, vagyis rosszabb a sovány és a kövér részek aránya, aminek következtében a többlettermelés hasznát a gyengébb minőség lerontja.

Komoly vizsgálatokat végeztünk és végeztek mások is a hormon-anyagcsere területén azért, hogy jobban meg lehessen ismerni a különféle állatfajok esetében a hormonkiválasztás bonyolult mechanizmusát, valamint a rendkívül nagy változatosságát és az egyes állatfajokban a hormonok hatásmódját. Behatóan tanulmányoztuk például az olyan állatfajokat, mint a halak, a baromfi, a sertések és kérődzők, valmaint a szarvasok. Szakirodalomból ismert, hogy a csontos halak, a baromfi, a patkány agyalapi mirigye (hypophosis) hogyan reagál az újszülött! „kritikus a felnőtt és az öreg korban a már embrionális fejlődés során beadott nemi hormonokra. Ezt a vizsgálatot V.R. Pantic a „Synthesis and Release of Adenohypophyseal Hormones c. tanulmányában ismerteti (Plenum Press, N.Y. 1980., szerk. M. Jutisz és K.W. McKems, 335-362 lap.). Úgy találták, hogy a gonadotrop-sejtek, amelyek az FHS - és az LH hormonokat választják ki, hanyatlóan átalakulnak, míg a prolaktin és a növekedést serkentő hormont termelő sejtek száma megnövekszik. Ez a hatás az embriófejlődési és az újszülötti kritikus időszakaszban a legerősebb. Ezeket a kísérleteket prclektin cél sejteken V.R. Pantic tovább folytatta, mint a „Reguládon of Target Cell Responsíveness c. tanulmányában olvashatjuk (Plenum Press. 2. kötet. N.Y. 1984., szerk. K.W. McKems, AAakvaag, V. Hansson, 283-295 lap.).

Ezenkívül F.C. Bancroft, P.R. Dobner és Li-Yuan Yu a „Synthesis and Release of Adenohyphyseal Hormones c. monográfiájukban is kimutatták (Plenum Press, N.Y. 1980. szerk. M. Jutisz, K.W. McKems, 311-333 lap), hogy a glikokortikoidok e növekedési hormon képződését lehetővé tevő „messeoger (továbbító ribonukleinsav (RNS) képződését segíti elő. Leírták, hogy törzsfejlődésileg az ősi fehéijékből hogyan alakultak ki az alábbi fehérje-hormonok: prolaktin, növekedési hormon és pialó centa korion-sejtjei által szintetizált szomatomammotropin. Mindezek laktogének és növekedést serkentők egyaránt (lásd W.L. Miller és S.W. Mellon „Regulation of Gene Expression Plenum Press, N.Y. 1983., szerk. K.W. McKems, 117-202. lap). A fejlődés során ezeknek a hormonoknak a génjei elkülönült sejt-csoportokhoz vándorolnak és a képződésük komplex szabályozó folyamatok alatt áll.

A hormonok hatásának bonyolultságát és következményekre vonatkozó is ellentmondó, ismert eredmények illusztrálják. Ezeket az ellentmondó válaszokat - az állatok fejlődése során - a hormonadagpk nagysága, az adagolás időtartama, valamint ismétlése egyaránt befolyásolja. így például az alacsony szintű folyamatos adagolás tartósan el30 nyomhat egy bizonyos funkciót; viszont ez egyszeri nagyobb adag kezdetben elnyomhatja ugyanezt a funkciót; de azután ismét növekedés következhet. A mellékvese kéreg kiválasztásnak ösztrogének által történt elnyomását, majd ezt követőleg a mellék35 vese glikokortikoid kiválasztás növekedést K.W. McKems írta le a „The Regulation of Adrenal Function by Estrogens and Other Hormones c. tanulmányába (Biochemica et Biophysica Acta, 71 (1963) 710-718 lap.)

A 3.636.211 lajstromszámú USA szabadalmi leírásból ismeretes, hogy kb. 50 kg-os sertések húsminőségének javítására dietil-stilbösztrolt (DES) és metil-tesztoszteront (MT) tartalmazó hormonkészítményt alkalmaznak. A leírás szerint a sertések befejező, növekedési stádiumát befolyásolják ily módon. Hátránya a megoldásnak, hogy közvetlenül az állatok vágása előtti időszakra vonatkozik, akkor 'emeli meg a hormonszintet, amely így a vágásnál kimutatható, ez pedig a közismerten szigorú állami szabályozások miatt nem teszi lehetővé az állatok húsának forgalomba hozatalát. További problémát okoz, hogy a metil-tesztoszteron, akárcsak a többi tesztoszteron is jól ismert anobolikus szteroid, tehát a hormonkészítmény nélkülözhetetlen alkotó55 része: olyan szer, amelynek az alkalmazása önmagában sem engedélyezett. Utalunk itt például a sportolók doppingellenőrzésére, ennek egyik fontos részét képezi, az analbolikus szteroidok kimutatása.

A találmány célja olyan eljárás kidolgozása a hústermelő állatok húsminőségének a javítására, amely által felhasznált készítmény nem tartalmaz testidegen hormont, az eljárás során ilyen típusú hormonnak az alkalmazása fel sem merül, mégis az eddig ismert megoldásokhoz képest jelentős mér-2HU 200928 Β tékben javítja a sovány hús arányát a hústermelő állatok testében a zsírtartalomhoz viszonyítva.

Felismertük, hogy a hústermelő állatoknál alkalmazott női nemi szteroid hormon, ha ivarérettségét megelőzően - előnyösen nagyon korán -, különö- 5 sen már újszülött időszakában adva, meglepő és teljesen váratlan szelektáló hatást vált ki, amelynek következtében az állat ivarérettsége pl. a nemi funkció elérése: mint pl. a hímekben az ondótermelés és a másodlagos ivari jelleg kifejlődése elmarad 10 vagy késik, míg az állat növekedése és az anabolizmusa fokozódik és hatásosabbá válik. Az endokrinológia beavatottjai hagyományosan úgy hitték, hogy a hímek ivarérettsége, pl. az ondótermelés, a másodlagos ivari jelek kialakulása, beleértve az ál- 15 lati here mirigyrendszerének a kialakulását, valamint a hím nemi hormonok + növekedési hormon + prolaktin termelése együttesen érik el a növekedésserkentő hatást a hímekben az állat természetes érettségének a kialakulásával együtt. Ennélfogva a 20 kasztrálás nyilvánvalóan megakadályozza az ondótermelést és a másodlagos nemi jelek kifejlődését, ezt követően csökken az androgének termelése és azok növekedése - serkentő hatása is, továbbá a növekedési hormon a prolaktin hatását úgy fejti ki, 25 hogy a súlygyarapodás inkább a zsírlerakódása, mint az izom- illetve sovány hús irányába hat.

Kísérleteink során váratlan és meglepő, az eddig ismertektől eltérő jelenséget találtunk, ami szerint az ondőképződésés másodlagos nemi fejlődés idő- 30 leges elnyomása vagy leállítása mellett egyidejűleg az androgén és növekedési hormon termelése ahogy megállapítottuk pl. az állat természetes hím nemi hormonjának a tesztoszteronnak a hatására nem hogy nem csökkent, hanem nőtt vagy lég- 35 alábbis akkora volt, mint a hasonló, nem kezelt állatoké. Következésképpen az állat normális vágási tömegét jelentősen hamarabb lehetett elérni, mint amennyi időre volt szükség a nem kezelt vagy az ismert kasztrált állatoknál. A táplálék feldolgo- 40 zása a növekedéstől a vágási időig terjedő időszakban, ami egyben a legerősebben növekedési időszak, lényegesen jobb hasznosulást hatásfokkal történt, mint ahogyan azt táplálék tömeg-egységének a nyert hús tömeg-egységéhez arányított viszonyé- 45 ból számítani lehetett. Ezenkívül a zsírszövet aránya is csökkent úgy, hogy a sovány hús részaránya a kövérhez képest nagyobb lett és így jelentősen jobb minőségű húst lehetetett nyerni. A hús egyéb jellemzői, mint az íz, a puhaság, struktúra stb. a kísér- 50 teteink során szintén nem változtak és legalább olyannak, esetenként jobbnak mutatkoztak, mint a kontrollként szerepeltetett nem kezelt állatok húsáé, beleértve a kasztráltakét is.

Egyes fajtáknál, nevezetesen a sertéseknél to- 55 vábbi jó tulajdonságokat is tapasztaltunk. A kanoknál az ivarérettség átlagos mintegy öthónapos korukban következik be és agresszív viselkedésben más kanokkal való verekedésben - és hágási próbálkozásokban nyilvánul meg. Másodlagos ivari je- 60 lek teljesen kialakulnak, a hereműködésük aktívvá válik, aminek következtében erős kanszag érezhető. Ez az erősen kellemetlen, spermaképződéssel párhuzamosan kialakuló szag áthatja az állat szöveteit és ennélfogva húsát emberi fogyasztás számára 65 élvezhetetlenné teszi. A jelen találmány szerint kezelt sertések nem fejtenek ld agresszív viselkedést, mentesek maradnak a nem kezelt kanok húsának élvezhetetlen szagától és ízétől.

A fentebb letet minőségi javítások realitását megerősítik a kezelt és nem kezelt állatokon végzett szövettani összehasonlító kísérleteink. így eredményeink szerint eljárásunk hatására a hipofízis növekedési hormon és prolaktint termelő sejtek fokozott keletkezéséhez, azok szaporodásához és fokozott működéséhez vezet. Ezek a sejtek növekedési hormont, egyéb növekedési faktorokat és prolaktint fokozott mértékben választanak ki. A prolaktinnak növekedést serkentő és hereműködést elnyomó hatása van. Az agyalapi mirigy azon gonadotróp-sejtjei, amelyek az FSH- és az LH-hormonokat választják ki, mind számukban, mind pedig működésükben hanyatlöan átalakulnak. Úgy tűnik azonban, hogy a propioid-krtikotropin sejtek viszont megszaporodtak. Az ezen sejtek által is termelt több endorfinnak és egyéb opiodvegyületeknek nyugtató hatásuk is van az állatokra. A megnövekedett mennyiségű andrenokortikotróp hormon (ACTH) erősíti a mellékvesekéreg vaszkuláris és retikuláris zónáit és megnöveli a glikokortikoid- és az androgén-termelést is.

Közelebbről, példának véve a sertést, mikroszkóp és elektronmikroszkóp segítségével végzett szövettani vizsgálataink alapján a sertés hipofízisében a növekedési hormonok és a prolaktin típusú sejtek csakúgy, mint a pro-ACTH-endorfint kiválasztó sejtek is, megszaporodtak. Másrészről viszont a FSH és LH kiválasztó gondotrop - sejtek száma fokozatosan csökkent.

A találmány tehát eljárás hústermelő állatok növekedésének és húsminőségük javításának előmozdítására, amelynek során az állatokról hormonkezelésnek vetjük alá. Az eljárás lényege, hogy a hormonkezelést fiatalkorú, nemileg éretlen - intakt állatok esetén indítjuk el oly módon, hogy a hormonkezelés során, az állatok testömegétől függő mértékben az állatoknak női nemi, szteroid hormon(oka)t tartalmazó vegyületet adagolunk, amellyel a hústermelő állatok vágásáig blokkoljuk az állatok ivari ciklusát és az adagolást a vágás előtt, az adagolt hormon bomlási idejétől függően megszüntetjük.

Azeljárás során fokozott tekintettel kell tenni arra, hogy a fiatal állatba juttatott nemi (szteroid) hormonokat az állatok szervezete természetes anyagcseréjük során olyan ütemben feldolgozza, hogy az állatok levágása előtt a hús már mentes legyen az illető hormonoktól, illetve szintjük alatta tegyen a hatósági élelmezésügyi előírásokban lefektetett koncentrációk hatásértékének.

Előnyös, ha olyan szteroidokat tartalmazó vegyületet alkalmazunk, amelyek hormonkombinációja szteroid ösztrogén és szteroid progesztagén keverékéből áll. Célszerűen a progesztagént lényegesen nagyobb mennyiségben adagoljuk az ösztrogénhez képest, hiszen ez megfelel az emlősökben általában természetesen előforduló aránynak.

Kísérleteink során úgy találtuk, hogy progesztagén, ösztrogén legkedvezőbb aránya 5:1, de a találmány értelmében más arány, az egyenlőséget is

-3HU 200928Β beleértve, sót az ösztrogén vegyűlet túlsúlyát is, lehetséges. A női szteroid hormonok összetételét illetően példának álljon itt az alábbi 1. táblázat.

1.táblázat

Optimális adagkombinációk összetevői sertések részére

Ösztrogén (mg) Progeszteron (mg)

0	125	250	500
25	125	250	500
50	125	250	500
100	125	250	500

Elvileg 0/0 kivételével a találmány szerinti eljárás során az 1. táblázat valamennyi kombinációja használható.

Mi több, a találmány értelmében akár az ösztrogén, akár a progesztagén típusú szteroid hormont önmagában is alkalmazni lehet, noha a kettő kombinációja kedvezőbben ajánlható és tapasztalatunk szerint jelentősen jobb hatása is van a kezelt testtömeg-gyarapodására. Ha a lehetőségek közül csak egyetlen hormont alkalmazunk, nagyobb, legalább kétszer akkora adagokat kell használnunk a kívánt eredmény eléréséhez, mint az általunk ajánlott kombinációkban. S bár a vonatkozó vizsgálatok még folynak, eddigi tapasztalataink szerint a progesztagénnek erősebb a hatása, mint az ösztrogénnek és ezért, ha csak egyetlen vegyületet alkalmazunk az eljárás során, azt célszerű előnyben részesíteni.

Figyelembe kell venni, hogy mind a szteroid ösztrogén, mind a szteroid progesztagén szorosan összetartozó vegyületcsoportokhoz tartoznak s mindkét csoporton belül a különleges vegyületek és származékok nagyszámú változatát fejlesztették ki, mint azt bármely elérhető gyógyászati kézikönyvből megállapíthatjuk. Ezek közül néhányat az állatok szervezete szintetizált és természets forrásokból is kivonhatók. Ezeket mint természetes vegyületeket általában úgy tekintik, hogy állati és emberi szervezetekbe észszerű határokon belül biztonságosan juttathatók anélkül, hogy a hatóságok részéről (pl. FDA az USA-ban) különleges jóváhagyásra lenne szükség és ezeknek a természetes eredetű vegyületek alkalmazása az eljárás során ezért bizonyos mértékben előnyben részesíthetők. így előnyös ösztrogén szteroid hormon az ösztradiol, célszerűen valamely gyógyászatilag elfogadható észter formájában, mint amilyen a dipropionát-származéka, és a hidroxi-progeszteron, előnyösen valamely gyógyászatilag elfogadott észter formájában, a leginkább kedvelt vegyűlet a kaproátszármazék.

Elvileg sok más ösztrogén és progesztagén hormon is alkalmazható a találmány gyakorlatában és tulajdonképpen e hormonok akármelyiké, amelyről megállapították, hogy ösztrogén vagy progesztagén hatása van, itt is hasznosítható és alkalmazható.

A különböző hozzáférhető ösztrogén és progesztagén vegyületeket a gyógyászati kézikönyvekből és más szakirodalmi szövegekből könnyen kikereshetjük. Vezérfonalul utalhattunk ezekre a forrá4 sokra, amelyekből ki lehet választani egy bizonyos vegyületet vagy vegyület-keveréket a jelen találmányban történő alkalmazásra. Természetes ösztrogének, mint ösztradiol, ösztron és ösztriol található meg Merck’s Indexben, az általában ismert származékaikkal együtt, s a származékoknak különösen hosszú felsorolása adott az 1968-as évjárat VIII. kiadásban. A legtöbb származék számos szerves savnak a mono- vagy poliésztere, amik közül különösen előnyös az ösztradiol 3-benzoát és dipropionát-származéka. E vegyületek más alakjai, így sói is ismertek. A gyógyászatilag elfogadott sói hozzáférhetőek és az általunk javasolt hormonterápíában használhatók.

További ösztrogén és progesztagén táblázat jelent meg Korolkovas és Burckhalter: Essential of Medicinái Chemistry c. művében, (John Wiley an Sons, Copyright 1976.) a 403 táblázatban (629-631 lapokon) és a 40.4 táblázatban (633-635 lapokon). Ismét más, főleg szintetikus progesztagéneket találunk a Handbook of Chemistry and Physics, 197576. kiadás C-765-759 lapjain.

A változatok, a természetük, a tulajdonságuk és a hatásuk tekintetében e két hormon-csoportra bővebb ismertetést több szakmai szövegben is találhatunk, amely a jelen anyaghoz további tudnivalókat szolgáltathat. Ezért ezeknek az itt hasznosítható vegyületeknek részletezését szükségtelennek tartjuk.

Amint általánosan ismeretes és elfogadott, a különböző sajátos vegyületek, amelyek jelen találmánycéljára felhasználhatók, általában jellemzőikben és viselkedésükben hasonlóak. Eltérőek azonban főleg abban, ahogy az állat szervezete azokat fel tudja dolgozni és el tudja iminálni a testük által felszívott mennyiségben. E kisebb eltéréseknek azonban nincs vagy csak csekély a következménye a vonatkozó vegyületeknek a jelen találmányban történő alkalmazását illetően.

Ismeretes, hogy a szteroid hormonokat az állati szervezet általában könnyen feldolgozza annyira, hogy a hormonból mindent, ami a természetes szinten felül van (mind hűn-, mind nőstény hormonoknak, mind ösztrogén, progeszteron típusú és tesztoszteron hormonoknak is van jelentős, mérhető szintjük) 24-48 órán belül eltávolítja. A női nemi hormon bejuttatását megfelelő időtartamon, célszerűen 30 napon keresztül kell biztosítani, hogy az állat fejlődésében hatásának fokozódása kimutatható legyen, továbbá késleltesse az ivarérettsége a levágását megelőzően. A szteroid vegyűlet többszörös adagjának az alkalmazása ez alatt a célszerű időtartam alatt hatásos lehet, de nem mindig megfelelő. A hormonoknak az emlősökbe való bejuttatásának előnyös módja a bőr alá való injekciózás valamely megfelelő vivőanyagban vagy más módon (is), amely késlelteti a hormon felszívódását az állat szervezetében. A fentebb ajánlott vegyületek vízben alig oldódnak, de kielégítően oldódnak vagy diszpergálódnak, vegyülnek olyan olaj vivőanyagokban, amelyek szokásosak és gyógyászati célokra valók az injekciók előállítása során. Ezen olajok közül az olíva olajokat ajánljuk, noha elvileg más gyógyászatilag alkalmazott olaj vivőanyagok is használhatók.

-4HU 200928 Β

A hormon és az olaj vivőanyag együttesen a hormonnak kielégítően lassú, egészen a célszerűen 30 napig tartó időszakon át történő folyamatos felszívódását eredményezi az állat szervezetébe a jelen célra, különösen, ha az injekciót bőr alá alkalmazzuk úgy, hogy az olaj vivőanyagban a hormon egy csomót alkot, amely fokozatosan szívódik fel. Az injekciót intramuszkulárisan is be lehet adni, de ez rendesen, mint ismeretes, erősebb felszívódással jár. Az injektált keverék mennyisége változhat, de az - természetesen - a hormon koncentrációjától függően 2 ml is már elégséges lehet. Sok esetben a női nemi hormonnak hatásos mértékű egyetlen adagja is megfelelő, de ahogy említettük, többszörös adagot is felhasználhatunk különösen nagyobb állatok esetében, vagy redukált szintű adagot többször néhány nap, előnyösen 2-3 nap, egészen 7 napig terjedő intervallummal, egyes esetekben még hosszabb kihagyásokkal, ha ez indokolt. Az injekciók beadási helyét változtatni lehet az állatnak megfelelően, de úgy találtuk, hogy sertés esetében a lágyéktájék vagy a has és a comb közti rész teljesen megfelelő.

A szóbanforgó szteroid hormonszármazékokat is előállítottak, amelyek vízben jobban oldhatók és különösen az ilyen vegyületek esetében az orális adagolás alternatívája is lehetséges. Sőt sok esetben az orális adagolás szükséges is, így néhány olyan hústermelő állatnál, mint például halaknál vagy kagylóknál, amelyeknél nyilvánvalóan nem lehetséges az injekciós adagolás. Minthogy azonban a vízben kevéssé oldódó szteroid hormonnak is van kisfoké vízben oldhatósága, célszerű a vegyület mennyiségét növelni, hogy ezzel érjük el az asszimilált hormonnak azt a koncentrációját, amely a fentebb említett aktív szintnek felel meg, míg a fel nem szívódott hormonmennyiséget az állat emésztőszervein át egyszerűen kiüríti.

Ha kívánatos vagy szükséges az orális adagolás, a hormont az állatfajta táplálékába lehet beépíteni igen kis arányban, így 0,5-1-2 tömeg% mértékben, a csomóktól vagy hatóanyag gócoktól mentesen (homogén) és - természetesen - pontos adagolással. így a tápláléklabdacsok, amelyek a hormont tartalmazzák, vagy a hormonlabdacsok túlnyomóan szemes takarmánnyal keverve is alkalmazhatók azért, hogy az állatok az adagolás időszakában a fajtától függően néhány napon át hozzájussanak. Egy másik lehetséges alkalmazás szerint a legtöbb emlős állatnak, különösen szarvasmarhának és birkának rendesen pőtabrakot adunk, amely nagyobb mértékben tartalmaz fehérjét, ásványi anyagokat, vitaminokat és hasonlókat. Ebbe kis mennyiségben az aktív hormonokat is be lehet építeni úgy, hogy az állat ehhez a tömegtakarmány felvételén túlmenőenjuthasson hozzá. Ilyen módon jobban lehet ellenőrizni az állat által felvett hormon mennyiségét, mint ha az aktív hormon a teljes napi takarmányadagba lenne belekeverve.

Újabban olyan hormonszármazékok is ismertek, amelyekben az ösztrogén és a progeszteron szerepét egyetlen vegyület molekulájában egyesítik. Meghatározott eljárásokat fejlesztettek ki, hogy mérhessék a megfelelő funkciónak hatásos értékét, hogy összehasonlíthassák az adagoláshoz használt különböző hormonok keverékének a hatásos mennyiségével. Vagyis, ha egy ilyen „kettős hatású vegyület mind az ösztrogén, mind a progesztagén hatást egyaránt tartalmazza, amely külón-külön az ösztrogén és a progesztagén vegyületeknek az egyedi tulajdonsága, akkor az ilyen együttes vegyülettel azokat helyettesíteni lehet. Abban az esetben pedig, ha az együttes vegyületnek az ösztrogén vagy progesztagén funkciója kisebb vagy nagyobb, akor az ilyen „kettős hatású vegyületet ki lehet egészíteni a hormonfunkciók kívánt arányának eléréséhez zsükséges egyedi ösztrogén vagy progesztagén vegyülettel is.

Mivel, ahogy fentebb kifejtettük, a jelen eljárás célja lényegileg az állat ivarérésének a hátráltatása, ezért alkalmazásának nyilvánvalóan az állat nemi érése előtt kell történnie. Bár igaz, hogy az ivarérés fokozatosan kialakuló s hosszadalmas folyamat; tetőzése az, hogy képes legyen utódokat nemzeni, akár hím, akár nőstény egyedben egy adott állatnál - úgy mint az emberben - jól meghatározható időben van, annak ellenére, hogy ez az időpont ugyanannak a fajtának különböző állataiban is meglehetősen változhat. A teljes ivarérettséget tudományos alapon az állat agyi sejtjeinek és neuronjainak hisztológiai vizsgálatával, pl. elektronmikroszkóp segítségével állapítják meg, hogy az agy megfelelő részén, nevezetesen a hipofízisben, teljes-e már a sejtek érettségi foka. Egy inkább tapasztalati, de igen hasznos megállapítást lehet tenni az állat viselkedésének az általános megfigyeléséből az állat ivarérettségének kérdését illetően. Mint már említettük, a nyilván észrevehető nem aktivitásából és a hím agresszív viselkedéséből, beleértve a verekedést és a megkísérelt hágást, egyaránt bizonyos következtetéseket vonhatunk le az állatok nemi érésére vonatkozóan. A nemi érés a sertésnél rendesen 4-5 hónapos korban következik be és ezért a találmány szerinti eljárás alkalmazásának ezt megelőzően kell megkezdődnie.

Minél közelebb esik a kezelés megkezdése a teljes ivarérettséghez, annál kevésbé várható jó eredmény az eljárás alkalmazásával. Következésképpen a találmány szerinti eljárást ajánlatos igen hangsúlyozottan nagyon korán megkezdeni és minden esetben sokkal korábban, mint ahogy bekövetkezik az agysejtek elváltozása és az ivarérettség. Az állat életének korai időszakában az agy megfelelő részén a nemi fejlődésre és a növekedésre ható sejtek elváltozása még minimális és így az eljárás hatása az agyi sejtekre maximális.

Az emlősöknél a legkedvezőbb időzítés az úgynevezett újszülött! időszak, ami a születés utáni néhány napig tart. A sertéseknél az újszülötti időszak a születés után 1-7 napra teljed és a találmány alkalmazása szempontjából ez látszik ideálisnak. Valóban, a sertéseknél az adagolás megkezdése a szülést követő 1 nap után különösen előnyös, mivel az ősi gyakorlat szerint ez a kanmalacok kasztrálásának ideje, a vas- és egyéb injekciók beadásának és a szemfogak kivételének is az ideje, ez utóbbi, amivel az anyakoca kellemetlenségeit csökkentik, így az 1-3 napon adott egyetlen, természetes öszradiol hormon és progeszteron keverékéből álló hormoninjekció a már előbb közölt, mondjuk 50- és 250

-5HU 200928 Β mg arányban olaj vivőanyagban a jelen találmány célja elérésére kiváló eredményt hozott. Ha szükséges volt, egy azonos vagy csökkentett mértékű második adagot volt célszerű beadni körülbelül 7 napra rá, különösen, ha a kezdő adag kisebb volt. Ugyanez az injekció a hathetes malacokban még Leydig-sejt hiperplaziát és hipertrófiát idézett elő a teszteszteronszérum koncentrációnak kilencszeres megemelkedésével, jelezve e malacokban egy érzékelhető testtömeg-növekedésre utaló folyamat végbemenetelét.

Mint az alábbiakban közölt adatokból látni fogjuk, az emlősöknél a kezdeti növekedési időszakban, - a sertéseknél mintegy 120 napnyi időszak az első 1-3 napon adott egyetlen injekció hatására bekövetkezett nagyon erős testtömeg-gyarapodás hirtelen leesett. Ezután a testtömeg-gyarapodási növekedést megtartandó, ez időszak vége előtt, tehát sertéseknél előnyösen 100 nap előtt, egy további injekció beadása volt előnyös. Ez a beadott hormon a vágását megelőzően, bomlási idejétől függően, még eltűnt az állatok szervezetéből.

A nőstény szteroid hormon adagolásának mennyisége nem tűnik kritikusnak és nagymértékben változhat. Még a szóbanforgó hormonoknak is van mérgezési határuk, mint gyakorlatilag minden más gyógágyászati vegyületeknek is. Ezek a határok, amennyiben ismeretesek, sokkal magasabbak annál a legnagyobb adagnál, amit a jelen találmány szerint alkalmazni célszerű: a mérgező hatás tehát itt nem jöhet szóba.

Az adagolás helyes mértékének megállapítása tudományosan az állat egyik sejtjének szövettani vizsgálatával történhet, összehasonlítva a kezelt állatokéit a nem kezeitekével és megállapítva nemi funkcióval kapcsolatos sejtjei fejlettségi állapotát. Emellett azonban egy kevésbé pontos, de gyakorlatilag használható értékelést vonhatunk le az állatok egyszerű megfigyeléséből, minthogy a női hormont alkalmazzuk elfogadható mértékben, ilyen esetben a hím állatnál kismértékű, de jól észlelhető emlőnagyobbodás vagy duzzadás alakul ki. Ezért, ha ilyen duzzadás vagy nagyobbodás lép fel, ez arra mutat, hogy az adagolt hormon hatásos mértékű. Nyilvánvaló, hpgy vaskos vagy erőteljes emlőnagyobbodás a kezelt állatokban nem kívánatos és ebben az esetben, ha ilyent tapasztalunk, az adagolt hormon túladagolása valószínű, és azt a jövőbeli kezeléseknél le kell szállítani.

A sertéseknél végzett kísérleteinknél az ösztradiol és progeszteron keverékének adagját 25, illetve 125 mg mértékben az újszülötti időszakban valamivel kevésbé hatásosnak találtuk, mint az 50 és 250 mg mértékét. Másrészről viszont, ha az ajánlott adagmennyiségeket megkettőztük, tehát 100 és 500 mg-ra emeltük és szintén az újszülötti időszakban adagoltuk, az eredmény némileg volt csak jobb, de nem a kétszeres adaggal arányosan és nem lényegesen jobb, mint az ajánlott adagoké.

Ha hormonkeveréket olaj vivőanyagban adagoltuk, az injekció által bejuttatott hormonok mértéke a vérben fokozatosan csökkent 28-30 napos korig akkor, ha az injekciót az első vagy második napon adtuk be. A bejuttatott hormon mértéke a vérben lecsökkent az állatoknak a normális hormontartalV mára. fgy tehát, ha az állatokat normálisan jóval ezután vágták le - a sertés esetében vágása akkor következik be, amikor mintegy 100-100 kg-ot ér el kb. 5-6 hónapos korában -, a hormon vágás előtt teljesen eltűnt. A bejuttatott hormonnak, illetőleg a normális vérbeli mértékét meghaladó részének a kitisztulása előnyösen nem később, mint 60 nappal a vágása előtt tökéletesen biztonságosnak tekinthető. Bár tapasztalataink szerint még elfogadható, ha ez a kiürülés a vágás előtt 30 nappal következik be. Az időbeliségnek eme értékeit figyelembe véve az adagolást folytatni lehet az egyhónapos időszak után is a sertéseknél egészen addig, amíg az említett idő a vágás előtt megkezdődik. S bár a szokásos gyógyászatilag közömbös vivőanyagok tökéletesen megfelelnek, külön méréseket is lehet végezni, hogy az aktív hormon folyamatos felszívódását lehessen elérni, ha ezt előnyösnek tartjuk. Ilyen inért polimer vivőanyag a Dow Chemical által „Silastic néven forgalmazott szer, amelyet ilyen felszívódásra fejlesztettek ki és itt is hasonló eredménnyel alkalmazható.

A nem kezelt és érintetlen, valamint a nem kezelt kasztrált állatokkal szembeni összehasonlításban a kezelt állatok nagyobbaknak és hosszabbaknak mutatkoztak, sovány, zsírszegény húsuknak a „kövérrel szembeni aránya jelentésen javult, a vágási élőtömegüket jelentősen rövidebb idő alatt, pl. sertéseknél 15-20 nappal korábban érték el és elfogyasztott táplálék aránya a nyert tömeghez képest is lényegesen kedvezőbb lett a találmány szerinti eljárással. A hízlalási ciklus jelentős gyógyításából kö- vetkezőleg a sertések 100 kg-os piaci tömegüket 165-170 napos korukban érték eí, a kezeletlen és kasztrált állatok 185 napos korukban a testtömegtermelésben az általános termelés határozottan nagyobb volt az eljárásunk felhasználásával.

A találmány alkalmazásából eredőleg káros hatást mindeddig nem észleltünk. Ha az ondóképződést és a másodlagos ivaijellemzők kifejlődését a normális vágás előtti időben késleltettük volna és az állatokat nem vágtuk volna le, normális ivarfejlődését tapasztaltunk volna igaz, valamivel később, mint a kezeletlen állatoknál. A találmány szerinti eljárás nem okozott az állatok nemi tevékenységében elváltozást vagy csökkenést, herefejlődésük normális volt csuoán az ondóképzés késett.

Míg a jelen eljárás elsősorban az emlősök esetében a hím állatoknál alkalmazható, kiterjesztése nőstényekre és kasztrált állatokra bizonyos mértékben szintén hatásos. Alkalmazásuk szüksége és haszna eleve kisebb, mint a hím állatok esetében, mviel a nőstények húsa különben is sokkal kívánatosabb és ezért ezt inkább előnyben részesítik, mint a hím állatokét. A növekedési hormonok tekintetében némi javulást lehet tapasztalni. Hasonlóképpen a sovány és kövér húsrészek arányában is várható némi javulás. A kasztrált állatokban elért eredmények hasonlóak a nőstényekéhez: ez a növekedési hormonok serkentésében mutatkoznak anélkül, hogy a testtömegnövekedése számottevően fokozódna. A kezelés időbeosztása és egyéb körülményei előnyösen a hímekéhez hasonlóak.

A jelen találmány szerinti kezelés hatása a kasztrált állatokon a hormon bclületetcssel kezelt kaszt-6HU 200928 Β rált állatokétól különbözik. Ez utóbbi ismert eljárás a mintegy három hónapos korukban normálisan kasztrált szarvasmarháknál nyer alkalmazást és a folyamatos erős „nőiesítése eltér a találmány növesztő hatásától.

A szarvasmarha esetében az újszülött időszak 1 naptól mintegy 21 napig terjed és a kezelés előnyösen ebben az időszakban, ideálisan ennek az időszaknak egészen korai részében, mondjuk, mint a sertéseknél 1 vagy 2 napos korukban történik, bár itt némileg későbbi időpontban is lehetséges. Az adagok nagysága a nagyobb állatok részére nem az állatoknak az adagolás idejében mérhető tömegével arányosan növekszik, noha abszolút mennyiségben némi, az adagolt hormonnak többlete természetesen a nagyobb állatok részére indokolt. így, egy kb. 36 kiló tömegű borjú részére a beadott hormon mennyisége mintegy a kétszerese lehet az újszülött, mintegy 1,1-1,2 kg tömegű malac adagjának és a kezelés időtartama a szarvasmarhánál kb. két hónap, de ennél hosszabb is lehet, tekintettel a jelentősen későbbi vágási korára, igya húsratermelés céljából nevelt szarvasmarhát általában egy évesnél idősebb korukban vágják le, 14 hónapos korukban és az eljárás leghosszabb ideje olyan lehet, hogy a hormonkeverék az állat szervezetében 30-60 nappal a vágása előtt tűnjék el. A kezelés befejezési időpontja a szarvasmarhánál célszerűen legkésőbb kb. négy hónap a vágás előtt. A szarvasmarhánál a többszöri, mondjuk háromszori adagolás sokkal előnyösebb egy a vegyület keverék ajánlott mértékével, az 1. vagy 2. napon, majd egy második összesen mintegy 300 mg-mal körülbelül két héttel később, végül egy harmadik adag 300 mg-mal 1-2 hónapos korban. A húsmarhán kívül a borjú és a szopósborjú hasonlóképpen kezelhető.

A találmány szerinti eljárás hal és kagyló esetére is alkalmazható, és a találmány gyakorlati eredményei egyes tekintetekben még kitűnöbbek, mint az emlősöknél. A született, illetve kikelt halak nemileg még nem különböztethetők meg, szemben az emlősökkel, amelyeknek nemük az adott állatnál világosan megállapíthatók. (Nemük általában már a terhesség alatt már kialakul). Hasonlóképpen a halaknak meglehetősen kevésbé fejlett agyuk és endokrin rendszerük van, mint születésük idején az emlősöknek úgy, hogy a kikelt kis halak kezelése hasonló az emlős állatoknál leírt eljáráshoz. Valójában, minthogy a halak hímmé és nősténnyé nagyjából 50:50 arányban fejlődnek ki rendes fejlődési körülmények között, a halaknak a jelen találmány szerint való kezelése jelentős eltérést eredményez a nőstények javára, a hím:nőstény arányt 20:80 - 30:70 arányra eltolva. Ez az eltolódás a nőstény halak javára igen előnyös, minthogy a nőstény halaknak jobb növekedési tulajdonságuk van, mint a hímeknek. Figyelemreméltó az is, hogy a találmány növeli a hermafroditák és steril halak számát is, ami a hústermelés szempontjából további előnyt jelent, mivel a halat mentesíti a nemi ciklus által megkívánt energiaelvonásától, pl. az ikratermeléstől, amit a hústermelés szempontjából meddő folyamatnak tartanak. A halak nemi érettsége hasonlóképpen késik úgy, hogy korábban tesznek szert jelentős tömegre és még az ívásuk előtt begyűjthefők.

Frissen életrekelt pisztrángok hozzátapadt peteburokkal jönnek a világra, amelyet a pisztrángok a víz hőmérséklete és az eltérő világosság szerint az első 3-4 hónap alatt felemésztenek úgy, hogy a pisztrángok a külső táplálkozás értelmében 3-4 hónapos korukig nem kezdenek táplálkozni. Nyilvánvaló, hogy a találmány szerint a hormont nem lehet beadni addig, amíg a hal el nem kezd táplálkozni és az eljárást viszont az első táplálkozásukkor ajánlatos megkezdeni.

A halak számára a hormont táplálékukon át úgy adtuk, hogy a szokásos táplálékukba hormontartalmú labdacsokat kevertünk mintegy 0,5-2,0 tőmeg% mértékben. Az adagolás 5-7 napon át történt. Ha kívánatos, ennél hosszabb időn át is történhet az adagolás, de az 5-7 napot teljesen elegendőnek találtuk és a hormonnak további beadása nem eredményezett különös hatásnövekedést, míg a hal növekedési ütemét külső tényezők, mint a víz hőmérséklete és a bejutó fény befolyásolta. A halakat - mint a szivárványos pisztrángot - általában egyegy és fél éves korukban gyűjthettük be és értékesíthettük, beleértve a peteburok felemésztésére szükséges kezdeti három hónapot is, vagyis egy vagy egy és negyed évvel az első etetésük után. Ezután az idő után a beadott hormon teljesen kitisztult a hal szervezetéből. A kezelés időtartamát ezért bizonyára biztonságosan meg lehet hosszabbítani, de a szokásos etetési időközökben az első, vagy első két héten át a hormon bejuttatása teljesen elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy a kívánt jelentős eredményt okozza. A túl nagy hormontartalmú táplálék etetését ez alatt az időszak alatt kerülni kell.

Noha ösztrogénnek és progesztagénnek az emlősöknél előnyősnek tartott keveréket a halak esetében is alkalmazhatjuk, mégis ez utóbbiak részére azoktól eltérően jobb meghatározott ösztrogén vegyületet önmagában beadni. Valamely progesztagén vegyületnek a bejuttatása a jelen találmány esetében kísérlteink szerint nem hat különösebben a halra? Mind a hideg-, mind a melegvízű halak esetén alkalmazható a találmány, beleértve a lazacot, szivárvány-pisztrángot, pontyot és más általánosan tenyésztett halakat.

A találmány felhasználható még különféle rákoknál és kagylóknál, mint a garnélarákoknál, homároknál, langusztáknál, osztrigáknák és más kagylóknál, általában a kezelés ugyanolyan módon történhet, mint a halaknál, az etetési időszakban korán adagolva a hormont úgy, hogy azt táplálékuk révén adagoljuk számukra azon elvek alapján, amelyek már ismertek a nevezett fajták tenyésztésében.

Áttérve a baromfikra, a csirkék nemük szerint megkülönböztctten jönnek a világra, nagyobb az agyuk és belső elválasztású mirigyeik fejlettebbek, mint a halaké, a jelen módszernek nem kevésbé jótékony hatása lesz mind a hím, mind a nőstény csirkékre. A tyúktojások keltetést ideje körülbelül 30 nap és bár ezalatt technikailag lehetséges a tojásban a csirke embriójába hormont injektálni, mégis ezt a gyakorlatot ellenezzük, mivel fokozza az abnormális csirkék kikelésének lehetőségét. A hormont előnyösen a csirkék eledelébe keverjük mintegy 0,5-2,0 tömeg%-ban. Noha a csirkék etetésével a húsuk gyarapításának növelését kívánjuk,

-7HU 200928 Β a találmány hatása náluk nem várható olyan jónak, mint az emlősöknél, a halaknál és hasonlóknál. A csirkék reagálása inkább az emlősökéhez hasonlít, mint a halakéhoz abban, hogy nem okoz elváltozást a hím-nőstény arányban. Az ösztrogén és progesztagén keverék adagolása ajánlatosabb a baromfinál, de egyedül az ösztrogént is lehet használni, bár hatásfoka alacsonyabb. A baromfi fogalma természetesen magában foglalja a pulykát, kelta tyúkot és más kereskedelmi forgalomra tenyésztett szárnyast, baromfit is.

1. példa

150 svéd lapály fajtából származó kan malacot három 50 darabos részre osztottunk s ezek egyik részét kasztráltuk, másik részét érintetlenül hagytuk s a harmadik részt egyetlen vegyület-keverék injekcióval kezeltük a herezacskójuk tájékában újszülötti, közelebbről 1 vagy 2 napos korukban (a születésük után), bőr alá adva. Az injekció összetétele 50 mg ösztradiol dipropionátból és 250 mg tesztoszteron-kaproátból, vagyis 17-a-hidroxi-progeszteron-kaproátból állt olívaolaj vivőanyagban feloldva vagy diszpergálva. Kezdetben az állatoknak elválasztás előtti abrakot adtunk és az elválasztás után már ún. hizlaló tápokat és végül befejező tápot és valamennyi ilyen keverék megfelelt az általánosan ismert típusú rendes tápösszetételeknek. A malacokat félig zártan tartottuk, tíz malacot 50 kilós átlagos tömegükig nyitott rekeszben, 22 malacot sokkal nagyobb nyitott rekeszben míg eladási tömegük közelítőleg 100 kg-ot ért el. Az állatoknak megfelelő vízellátást is biztosítottunk. Minden tizennégy nap után megmértük az állatok testtömegét és a naponta elfogyasztott abrakmennyiséget. Kiszámítottuk az elfogyasztott abrakmennyiséget. Kiszámítottuk az elfogyasztott abraknak tömeggyarapodásuk kg-jára eső részét. Néhány állatot előre meghatározott időpontban kísérleti húsvizsgálat céljából levágtunk.

A 2. táblázatban a napi abrakukat közöljük. A 3 táblázat az abrakuknak a tömeggyarapodásuk kgjára vetített átlagos hasznosulás! hatásfokát tartalmazza. A hasznosulást hatásfok a kezelt állatoknál csaknem valamennyi próbavételnél jobb volt, mint a katasztrált vagy az érintetlen állatoknál.

2. táblázat

Kan lapály sertések átlagos napi abrakfogyasztása kg-ban

Csoport Nap	63	77	91	105	119
Kasztrált	0,88	1,22	130	1,81	2,10
Érintetlen	1,00	1,26	1,40	1,25	2,09
Kezelt	0,62	130	1,60	2,09	1,83
Nap	133	147	161	175	190
Kasztrált	232	23O	230	230	2,04
Érintetlen	2,63	2,41	2,63	2,19	2,11
Kezelt	1,78	2,00	237	2,14	2,00

3. táblázat

Kan lapály sertések 1 kg tömeggyarapodására eső abrakfogyasztás

Csoport Nap	77	91	105	119	133
Kasztrált	2,25	2,96	3,13	3,40	3,99
Érintetlen	2,77	2,89	2,33	3,07	338
Kezelt	2,22	2,60	2,77	2,94	3,21
Nap	147	161	175	190
Kasztrált	3,42	3,68	332	439
Érintetlen	3,15	4,21	3,70	3,61
Kezelt	2,62	3,61	3,88	3,16

A csoportok között a különbség születésüktől a 49-ik napig minimális. A 49-ik és 105-ik nap között a kezelt sertések abrakfogyasztása nagyjából azonos volt az érintetlen sertésekével. A napi tömeggyarapodás a kezelt csoportban ez alatt az időszak alatt jelentősen nagyobb volt, így pl. a 19,5 kg-os kezelt állatok 475 grammot gyarapodtak a 63. nap előtt levő 14 napon át, ami 13 szoros táplálék hasznosulást jelent, szemben a 15 kg-os kasztrált állatokkal, amelyek 380 grammal gyarapodtak.

A kezelt állatok 105 napot megelőző 14 nap alatt '775 grammal gyarapodtak tömegükben, mfg a kasztráltak 590 grammal, ami 35%-kal jobb hasznosulást jelent a kezelt állatok javára.

A119-163 nap között a kezelt állatok meglehetősen kevesebb abrakkal kissé jobban gyarapodtak tömegükben, mint a kasztráltak. A kezeltek a 100179 nap közti időszakban 10 kg-mal voltak testesebbek, mint a kasztráltak, sokkal kedvezőbb hús-zsír aránnyal (44%-kal kevesebb zsír).

A163. naptól a 190. napig az elfogyasztott táplálék és a napi tömeggyarapodás a kezelt és a kasztrált állatokban nem különbözött, de az abrak hasznosulást hatásfoka még mindig sokkal jobb volt a kezeiteknél. Figyeljük meg, hogy a 161. napon a kezelt sertések elérték vagy megközelítették az egyesült államokbeli eladási tömeget (82 kg: az Amerikai Egyesült Államok 1. fokozata). A takarmányértékesülés hatásfoka: 3,1. A kasztráltak álla-8HU 200928 Β gosan 72 kg tömegúek voltak, 4,5 takarmányhasznosulási hatásfokkal. Ez megfelel tovább* 15-16 nap hizlalás szükségének, ami 4,0-4,5 hatásfokkal közelítőleg 45 kg abrakot jelent. Az adatokat az alábbi 4. táblázat foglalja össze.

4. táblázat

Lapály sertések abrakfogyasztásának hasznosulást hatásfoka és testtömege

Nap	hasznosulást hatásfok	testtömege
63 kezelt	13	19 kg
kasztrált	V	10 kg
105 kezelt	23	45 kg
kasztrált	3,2	33 kg
147 kezelt	2,6	72 kg
kasztrált	3,4	62 kg
161 kezelt	3,1	82 kg
kasztrált	3,6	72 kg
179 kezelt	3,9	100 kg
kasztrált	4,6	90 kg

A kezelt sertésekben két fő hatást figyeltünk meg a kasztrált sertésekkel szemben. Először is, igen hangsúlyozott napi tömeggyarapodást a nagyjából ugyanolyan arányú abrakfogyasztással, egészen mintegy a 119. napig (53 kg). Ennek maximuma 63. naptői (15%) a 105. napig teljed (40%). Másodszor, jelentős csökkenés tapasztalható az abrakfogyasztásban a 119. naptól a 161. napig, kismértékű napi tömeg többlet gyarapodással a kasztrált sertésekhez képest. Ez jobb, mint 30%-os abrakhasznosulási hatásfok.

2. példa

Egy másik kísérletnél 150 kan Yorkshire malacot osztottunk szét 50-50-es csoportokra, amelyek közül 50-nek 50 mg ösztradiol-benzoátot, vagyis 3 benzoát vegyület és 250 mg progeszteron-kaproátot adtunk bőr alá a lágyék táján az első napon; 50 malacot ugyanakkor kasztráltunk és 50-et érintetlenül hagytunk, majd mindegyik csoportnál mértük tömeggyarapodásukat és abrakfogyasztásukat.

Az5. táblázat az érintetlen, a kasztrált és a kezelt kan malacok átlagos tömegét mutatja ki az egyes időközökben. A kezelt malacok a kísérleti időszakban jelentékenyen testesebbek voltak a két másik csoportban levőknél. A kezelt sertések 100 kg-os eladási tömegüket 166 nap elteltével érték el, ami 20 nappal korábban volt, mint a másik két csoportnál.

5. táblázat

Kan Yorkshire sertések átlagos testtömege kg-ban.

Csoport	Nap 60 74 88 102	116
Kasztrált Érintetlen Kezelt	19,26 25,56 37,86 46,80 19,20 27,33 3533 45,86 20,35 30,20 40,40 52,00	57,46 57,73 64,20
	Nap 130 144 158 172	186
Kasztrált Érintetlen Kezelt	68,26 76,73 86,40 9333 69,66 77,20 85,26 91,80 77,00 87,10 96,60 100,70	100,50 98,81

Az alábbi 6. táblázat a három csoportnál az átlagos abrakfogyasztást mutatja ki különböző időközökben. A kezelt hibrid sertések kissé több abrakot vettek fel naponta, mint a két másik csoportban levők, jelentékenyen nagyobb testtömeg-gyarapodással. Ráadásul sokkal előbb érték el az eladási tömegüket. Ez jelentős megtakarítást jelent az abrakban, mivel a vágás előtti végső növekedési időszaknak van a legkisebb hasznosulás! hatásfoka. A tömeggyarapodás kilogrammjára vetített abrakfogyasztást (hasznosulást hatásfokot) a 7. táblázat tünteti fel.

6. táblázat

Kan Yorkshire sertések átlagos abrakfogyasztása kg-ban

Csoport	Nap 74	80	102	116	130
Kasztrált	1,71	1,90	1,71	2,66	2,66
Érintetlen	1,80	1,71	132	2,47	2,47
Kezelt '	1,75	2,00	2,00	2,85	2,28
	Nap	144	158	172	186
Kasztrált	2,66	2,47	2,22	2,38
Érintetlen	2,28	2,47	2,25	233
Kezelt	2,85	2,85	2,00	-

7. táblázat

Kan Yorkshire sertések 1, kg testtömeg-gyarapodására eső abrakfogyasztásC

söpört	Nap 74	80	102	116	130
Kasztrált	3,28	235	2,68	3,50	3,45
Érintetlen	3,15	2,89	2,06	2,92	2,90
Kezelt	2,48	2,74	2,41	3,27	33O
	Nap 144	158	172	186
Kasztrált	4,40	3,58	4,23	3,60
Érintetlen	4,24	4,29	4,48	3,18
Kezelt	3,96	4,21	3,90	*

-9HU 200928 Β

A 8. táblázat három növekedési időszakon át ad összehasonlítást az abrak hasznosulást együtthatója között háromféle mutatóval: kilónkénti testtömeggyarapodásra eső elfogyasztott abrakkal, az alapul vett kasztrált állatok hasznosulást hatásfokához viszonyított hasznosulást együttható tényezőjével, mint indexszel és a százalékos különbséggel.

& táblázat

A hasznosulást hatásfok összehasonlítása (kg fogyasztott abrak) kg testtömeg-gyarapodás)

Időszak	Kasztrált É	rintetlen	Kezelt
a) Elválasztás utáni időszak: Átlagos érték 3,39	3,00	2,86
Index	100,00	88,49	84,36
Változási,	-11,51	-15,64

b) Befejező időszak:

Átlagos érték	3,73	3,76	3,27
Index	100,00	97,05	87,66
Változás%	-	-2,95	-12,34
c) Teljes időszak:
Átlagos érték	3,57	3,32	3,08
Index	100,00	92,99	86,27
Változás%	-	-7,01	-13,73

Az első időszak a 20 kg-tól az 50 kg élőtömegig teljed és a sertések elválasztás utáni időszakát képviseli magasabb fehérjetartalmú táp adásával. Ebben a időszakban azt látjuk, hogy a kezelt állatok abrakhasznosulási hatásfoka 2,86, szemben az érintetlenek 3,00 és a kasztrált állatok 3,39-ével. Ebben az időszakban a kezelt állatoknak 15,64%-kal jobb hasznosulást hatásfokuk van, mint a kasztrált és mintegy 4%-ka jobb, mint az érintetlen állatoké. A következő, 50-100 kg közötti, úgynevezett befejező időszakban a tényleges hasznosulást hatásfok a kezelt állatoknál 3.27 szemben az érintetlenek 3,62 és a kasztráltak 3,73-ával szemben. Talán az összehasonlítás a legfontosabb a sertéseknek az elválasztástól az eladási tömegét elért idejükig, vagyis a 20 kg-tól a 100 kg tömegük közti teljes idő alatt. Itt, a kezelt állatoknak összesítve átlagosan 3,08 hasznosulás! hatásfokuk van az érintetlenek 3,32 és a kasztrált sertések 3,57 hatásfokával szemben. A kezeit állatok az eladási tömeget lényegesen rövidebb idő alatt érték el. Ez nemcsak a többletabrakban jelent megtakarítást, hanem laboratóriumi költségekben, fűtésben és más kiadásokban is. Több állatot lehet tehát eladásra nevelni, mivel így több hízlalási ciklust lehet évenként beállítani az elválasztástól a vágásig valamely adott nagyság elérésére.

3. példa

Azt az időtartamot, amíg a beadagolt női nemi szteroid vegyület kitisztul az állat szervezetéből az 1-9. ábrák grafikusan ábrázolják, mégpedig az idő függvényében nanomol/liter koncentrációban, összehasonlítva az érintetlen, a kasztrált és a kezelt sertések vérszérumhormon-koncentráciőját.

A rajzokon az 1-3. ábrák az ösztradiol, a 4-6. ábrák a progeszteron, a 7-9. ábrák a tesztoszteron szintjét mutatják. Valamennyi rajzon az x abszcissza tengelyen az eltelt napok számát, az y ordináta tengelyen pedig a koncentrációt ábrázoltuk nanomol/liter egységekben. A vonalak közül az A vonal az érintetlen, a 9 vonal a kasztrált, míg a C vonal a találmány szerint kezelt állatok átlagértékeit kötik össze, míg az A' B’ és C’ vonalak a hormonkoncentráció alakulásának trendjét ábrázolják.

Avégből, hogy a hormonok: az ösztradiol, a progeszteron és a tesztoszteron szérum szintjét meghatározzuk a találmány szerint kezelet állatoknál a hasonló, érintetlen és kasztrált állatokkal való összehasonlításban, mindeme csoportok állatai vérszérumát a szóbanforgó hormon tartalmát illetően analizáltuk az ismert rádióimmun (RIA) vizsgálati eljárással, az injekciónak a kezelt állatokba történt beadását követő időközökben, és ezeknek az analíziseknek az eredményét tüntettük fel az 1-9. ábrákon grafikusan. Az injekció összetétele az ajánlott 50 mg ösztradiol és 250 mg progeszteron kombinációjából állott olíva olajban oldva vagy diszpergálva, mint vivőanyagban; az adagolás az 1. napon történt. A megfelelő hormonok analizált értékeit minden mérési időben a grafikonban a függőleges vonalak mutatják.

Amint az 1-3. ábrákból látható, az ösztradiol olajban oldott bőralatti injekciós adagja 28 nap alatt ürült ki. Ez alatt az idő alatt érték el a kasztrált és érintetlen állatokban levő szintet. A 4-6. ábrák igazolják, hogy a kezelt állatok progeszteron szintje az érintetlen állatok szintját 28 nap alatt érte el. Az érintetlen állatok egy másodlagos növekedést is mutattak, ami a mintákban a progeszteron endogén kiválasztásban mutatkozott meg és a mellékveséből egy kisebb mértékben a 28. naptól a 84-ig csúccsal az* 56. napon. A kezelt és a kasztrált állatoknak ebben az időszakban sokkal kisebb a progeszteron endogén növekedése; az a kasztrált állatok esetében teljesen, a kezelt állatok esetében pedig leginkább a mellékvese kéregből származott.

A 7-9. ábrák a három csoporthoz tartozó állatok mellékvese endogén szintjét mutatja tesztoszteronként kifejezve. Ez a heréből származó tesztoszteron, amiként várható volt, a kasztrált állatoknál csaknem nulla. A kezelt állatok a tesztoszteron első csúcsát hasonlóképpen az érintetlen állatokéhoz, a

7. naptól mutatják fel, de alacsonyabb szinten. Meglehetősen érdekes, hogy a 28. nap után fellépő második tesztoszteron növekedési szakaszban, amiként szintjét a vérben mértük, a legnagyobb a kezelt állatoknál. Ezt a kezelt állatoknál a 9. ábra C’ szaggatott trend-vonala egészen világosan mutatja. Ebből érthetjük meg a találmány szerinti eljárás által az okozott hatást, amely a növekedés serkentésében nyilvánul meg.

4. példa

Ez a példa megmutatja a meggyarapodott növekedési és az anabólikus hatását a találmány szerint kezelt állatokban a hús minőségét illetően, amit a

-10HU 200928 Β sovány hús aránya határoz meg a kövérhez képest. A kísérlet különböző csoportjaiból származó állati test mintákat értékeltünk ki a kísérlet végén. Az átlagos hátszalonna vastagsága a kihasított mintákon 56 mm volt a kasztrált 48 mm az érintetlen és 39 mm a kezelt állatoknál. Az átlagos hátszalonna ilyen formán 43,6%-kal volt vastagabb a kasztrált állatoknál a találmány szerinti kezelt állatokhoz képest és 23%-kal vastagabb az érintetlen állatoknál a kezelt állatokhoz képest. Hasonló redukció volt tapasztalható a kezelt állatok más testrészein is: a bordánál, a hastájon és a sonkákon.

5. példa

Ez a példa a találmány alkalmazását mutatja be a halakon, így különösen a szivárványpisztrángon (Salmo gairdneri). A különböző a növekedést befolyásoló környezeti tényezők közül különösen a hőmérséklet és a világosság befolyását vizsgáltuk: azaz hogyan reagálnak a halak a kezelésre.

Ezeket a kísérleteket több ezer szivárványpisztrángon két különböző halgazdaságban végeztük, az „S és „Z halgazdaságban, ahol az átlagos vízhőmérséklet 8-13 °C között ingadozott és a világos napok száma különböző volt. A halakat mindkét helyen két csoportba különítették el. Az egyik csoportot a szokásos tápláléklabdaccsal, avagy „brikettel, a másik csoportot olyan „brikettel tápláltuk, amelybe 03 tömeg%-ban ösztradiol-benzoát is be volt keverve. Ezt a hormonnal kiegészített tápot négy hónapos korban az első táplálási naptól kezdve négy egymásután következő napon adagoltuk. Utána a kezelt és a kezeletlen halakat ugyanazzal a hormonmentes táplálékkal etettük. Az etetést akkor fejeztük be, amikor a halak elérték az eladási tömegüket, ami a melegebb környezetben a halak 17, a hidegebb környezetben a halak 20 hónapos korában következett be.

E táplálási kísérlet egyes időközeiben a halakat mérés végett kiemeltük és a kapott adatokat a két halgazdaságban történt elhelyezésük szerint az alábbi táblázatokban foglaltuk össze.

Megállapíthatjuk a fenti táblázatból, hogy a kezelt halak tömege folyamatosan nagyobb volt a növekedési időszakban és mindkét kísérlet végén lényegesen nagyobb νοίζ mint az alapul vett, vagyis a kezeletlen halaké. Továbbá ez a többlet különösen nagyobb volt a sokkal kedvezőbb növekedési feltételeket nyújtó „S halgazdaságban.

Az ismertetett példák eredményei egyértelműen igazolták a találmány szerinti eljárás előnyeit.

9)a táblázat. 9) b táblázat „Z halgazdaság „S halgazdaság

Vízhőmérséklet 8-13 ^eC Vízhőmérséklet 10-13 °C

Átlagos tömeg g-ban	Átlagos tömeg g-ban
Alapul vett halak	Kezelt halak	Kor hónap	Alapul Kezelt vett	Kor hónap
halak	halak
1,85	1,85	4	1,85	1,85	4
6,4	7,1	5	63	63	5
15,0	16,1	6	14,5	15,0	6
24,0	24,0	7	21,0	293	7
32,0	35,0	8	28,5	38,0	8
38,0	45,0	9	39,0	49,0	9
44,0	51,0	10	44,0	61,0	10
52,0	59,0	11	55,0	72,0	11
63,0	74,0	12	68,0	105,0	12
7,50	91,0	13	94,0	139,0	13
85,0	99,0	14	120,0	161,0	14
98,0	115,0	15	148,0	181,0	15
118,0	135,0	16	172,0	196,0	16
131,0	156,0	17	204,0	249,0	17
148,0	183,0	18
178,0	208,0	19
190,0	227,0	20

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

Claims (6)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK ' 1. Eljárás hústermelő állatok növekedésének és húsminőségük javításának előmozdítására, amelynek során az állatokat hormonkezelésnek vetjük alá, azzal jellemezve, hogy a hormonkezelést fiatalkorú, nemileg éretlen - intakt - állatok esetén indítjuk el oly módon, hogy a hormonkezelés során az állat testtömegétől függő mértékben női szteroid hormon(oka)t tartalmazó vegyületet adagolunk, amellyek a hústermelő állatok vágásáig blokkoljuk az állatok ivari ciklusát és az adagolást a vágás előtt, az adagolt hormon állatból történő disszipációs idejétől függően megszüntetjük. (1985.01.28.)
2. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy női nemi szteroid hormon vegyületként szteroid ösztrogén és szteroid progesztagén vegyület keverékét adagoljuk. (1984.01.31.)
3. 3. A 2. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a progesztagén vegyületet legalább háromszor nagyobb mennyiségben adagoljuk az ösztrogén vegyülethez képest (1984.0131.)
4. 4. A 2. vagy 3. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a progesztagén vegyületet ötszörös mennyiségben adagoljuk az ösztrogén vegyülethez képest. (1984.0131.)
5. 5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a vegyület adagolását újszülött korban kezdjük. (1984.01.31.)
6. 6. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a vegyületet per os és/vagy injekció útján adagoljuk. (1985.01.30.)