HU196823B - Process for producing n-hydroxy-11-aza-10-deoxo-10-dihydro-erythromycin-a-n'-oxide - Google Patents

Abstract

A találmány tárgya eljárás az új (11) képletű N-hidroxí-11-aza-lO-dezoxo-lO-dihidro-eritromicin A—N'-oxid előállítására. A (11) képletű vegyületet a (IV) képletű ll-aza-10-dezoxo-10-dihidro-eritromicin A-ból állítják elő úgy, hogy a fenti kiindulási anyagot oxidálják. A (II) képletű új vegyület gyógyászatilag alkalmazható N-metil-11 -aza-10-dezoxo-10-dihidro-eritromicin A-származékok előállítására szolgáló eljárás- ban köztitermékként. -1-

Description

A találmány tárgya eljárás az új N-hidroxi-11 -aza-lO-dezoxo-lO-dihidro-eritroinicln A-N’-oxid előállítására. A találmány szerinti eljárással előállított (II) képletű vegyület a gyógyászatilag alkalmazható (1) általános képletű n-metil-1 l-aza-10-dezoxo-10-dihidro-eritroinicln A-származékok előállítására szolgáló eljárásban köztitermékként használható.

A makrolid antibiotikumok közé tartozó eritromlcin A előállítása fermentációs eljárással a 2.653.899 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásból ismert. Az eritromicin A számos származékát is előállították, biológiai és/vagy farmakodinamikai sajátságainak megváltoztatása céljából. Az eritromicin A származékát is előállították, biológiai és/vagy farmakodinamikai sajátságainak megváltoztatása céljából. Az eritromicin A mono- és dikarbonsavakkal képzett észterei az (Antibiotics Annual, 1953-1954), illetve a (Proc. Symposium Antibiotics /Washington, D. C./, 500-513, és 514—521. oldal) irodalmi'helyekröl ismertek. Az eritromicin A ciklusos karbonát észterét — amely hatásos antibakteriális szer — a 3.417.077. számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás szerint eritromicin A és etilén-karbonát reagáltatásával állították elő.

A ll-aza-10-dezoxo-10-dihidro-eritromicln A N-Acil- és N-(4-helyettesitett benzol-szulfonil)-származékait és az előállításukra szolgáló eljárást az 1982. május 04-én közzétett, 4.328.334. számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban ismertették. A fenti származékok antibakteriális hatását is leírták.

A tercier amincsoportot is tartalmazó vegyületek primer és/vagy szekunder atnincsoportjainak alkilezése rendszerint bonyolult. Általában úgy járnak el, hogy a tercier amincsoportot az alkilezést megelőzően N-oxiddá alakítva védik (Greene: „Protective Groups in Organic Synthesis’,, John Wiley and Sons, Inc., N. Y., 1981., 281. oldal).

A 892.357. számú belga szabadalmi leírásból ismert N-metil-11-aza-lO-dezoxo-lO-dihidro-eritromicin A, valamint 2’-, 2’’- és/vagy 2”4”-acetil·, propionilés 3-karbetoxi-propioqil-származékai Gram-pozitfv és Gram-negatív baktériumok ellen egyaránt hatásosak. A fenti vegyületek az (1) általános képlettel jellemezhetők.

Az (1) általános képletben

R₂ jelentése hidrogénatom, 2—3 szénatomos alkanoilcsoport vagy 3-karbetoxi-propionil-csoport és

R₃ jelentése hiidrogénatom, 2—3 szénatomos alkanoilcsoport vagy 3-karbetoxi-propionil-csoport.

Az (I) általános képletű vegyületek gyógyászatilag elfogadható savaddíciós sói is rendelkeznek a fenti antibakteriális hatással. A savaddíciós sók például hidrogén-kloriddal, hidrogén-bromiddal, kénsawal, foszforsavval, hangyasavval, ecetsavval, propionsavval, vajsawal, citromsavval, glikolsawal, tejsawal, borkősawal, almasawal, maleinsawal, fumársawal, glukonsavval, sztearinsavval, mandulasawal, pamoesavval, benzoesawal, borostyánkősawal, tejsawal, ptoluolszulfonsavval vagy aszparginsawal képzett sók lehetnek.

Az (I) általános képletű vegyületek és gyógyászatiig elfogadható savaddíciós sóik gram-pozitív baktériumok — például Staphylococcus aureus és Steptococcus pyogencs és Gram-negatív baktériumok

- például Pasteurella múltoddá vagy Neisseria slcca

- ellen egyaránt hatékonyak. Ezen túlmenően, llaemophilus elleni hatással is rendelkeznek in vitro.

Az R₂ és R₃ helyén hidrogénatomot tartalmazó (1) általános képletű N-metil-származék llaemophilus elleni hatása in vitro meghaladja az eritromicin A és a 11-aza-lO-dezoxo-lO-dihidro-eritromicin A hatását a fenti baktérium ellen.

Az (1) általános képletű N-metil-származékok orális alkalmazás esetén is hatásosak a Gram-negatív és Gram-pozitív baktériumok ellen.

Az R₂ és R₃ helyén hidrogénatomot tartalmazó (1) általános képletű N-metil-származék in vivő jelentős hatást mutat orális alkalmazás esetén, mig a

11-aza-lO-dezoxo-lO-dihidro-eritromicln A orálisan alkalmazva gyakorlatilag nem hatásos.

Az (1) általános képletű vegyületeket N-metil-11-aza-4-0-(L-k!adinozil)-6-0-(D-dezozaminil)-15-etil-7,·

13,14-trihidroxi-3,5-7-9-12,14-hexametil-o xa-ciklopentadekán-2-onoknak Is nevezhetjük, de az egyszerűség kedvéért a 4.328.334. sz. amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban is használt elnevezéssel N-merit-11-aza-lO-dezoxo-lO-dihidro-eritromicin A-származékoknak nevezzük azokat.

A találmány szerinti eljárással előállított (II) képletű vegyületet a fentiekhez hasonló módon N-hidroxl-11-aza-lO-dezoxo-lO-dihídro-eritroinicin A-N’· -oxidnak nevezzük, az „N’-oxíd” kifejezés a dezozatninil-rész dimetil-amino-csoportjának oxid formájára utal.

A fenti elnevezés analógiájára a (IV) képletű kiindulási vegyületet 9-dezoxo-9a-aza-9a homoeritromicin A-nak is nevezhetjük. Az utóbbi elnevezés szerint azokat az (1) általános képletű vegyületeket, amelyek képletében R₂ és R₃ jelentése hidrogénatom, 9-dezoxo-9a-metil-9a-aza-9a-homoeritromicin-Anak is nevezhetjük.

A találmány értelmében a (11) képletű N-hidroxl•N-metil-1 l-aza-lO-dezoxo-lO-dihidro-eritromicin A-N'-oxidot a (IV) képletű 1 l-aza-10-dezoxo-l0-dihidro-eritromicin A-ból állítjuk elő, az 1. reakdóvázlat szerinti eljárással.

A 1 l-aza-lO-dezoxo-lO-dihidro-eritromlcin A-t a reakdó szempontjából inért oldószerben - azaz olyan oldószerben, amely sem a reaktánsokkal, sem a termékkel nem reagál az adott reakciókörülmények között, és Így nem vezet nemkívánatos melléktermékek képződéséhez — oxidáljuk, oxidálószerként hidrogén-peroxidot vagy egy persavat - például perecetsavat, perbenzoesavat, m-klór-perbenzoesavat, permaleinsavat vagy perftálsavat — használunk.

Az oldószer megválasztása részben az alkalmazott oxidálószertől is függ. Abban az esetben, ha vlzoldékony oxidálószert - például hidrogén-peroxidot vagy perecetsavat - használunk, vízzel elegyedő oldószert választunk. Ha vízben kevéssé oldódó oxidálószerrel - például perbenzoesawal vagy m-klór-perbenzoesawal — oxidálunk, az egyfázisú reakcióközeg biztosítása miatt általában kerüljük a vizes reakcióelegyek alkalmazását. Az utóbbi esetben oldószerként célszerűen metilén-kloridot, kloroformot vagy étereket — például dioxánt vagy tetrahidrofuránt - használunk.

Az oxidálást szobahőmérsékleten — azaz 18 °C és 25 °C közötti hőmérsékleten — végezzük, a reakcióidő legfeljebb 24 óra. A 11-aza-l0-dezoxo-10-dihidro-eritromicin A lehető legteljesebb átalakulásának biztosítására az oxidálószert feleslegben használjuk. A (IV) képletű vegyület 1 móljára számítva általában 1,0-35 mól oxidálószert használunk. A gyakorlatban gazdaságossági szempontból 5-15 mól oxiddlószerrel dolgozunk, 1 mól (IV) képletű vegyületre számítva. Oxidálószerként előnyösen hidrogén-peroxidot használunk, mivel ez a legkönnyebben hozzáférhető. A (H) képletű amin-oxfdot extrahálássa). majd az oxidálószer feleslegének elbontásával választjuk el.

A találmány szerinti eljárással előállított (11) képletű amin-oxidot a 2. reakcióvázlat szerinti eljárással alakíthatjuk át (I) általános képletű vegyületekké.

A (II) képletű vegyületet megfelelő alkilezőszerrel - például metil-jodiddal vagy metil-broiniddal reagáltatva alkilezzük, a reakció szempontjából inért oldószerben, savmegkötőszer jelenlétében. Inért oldószerként például metilén-kloridot, kloroformot, tetraliidrofuránt vagy toluolt használunk. Savmegkötőszerként szervetlen bázist — például alkálifém-bidroxidokat vagy -karbonátokat -, vagy szerves amint például gátolt bázikus amint, így 2,6-lutidint - használhatunk, a fenti vegyületeket a használt alkilezőszer mennyiségére számítva legalább egy mólekvivalens mennyiségben adjuk a reakcióelegyhez.

Az alkilezőszert az amin-oxid reaktáns egy móljára számítva általában legalább egy mólekvivalens mennyiségben, legfeljebb 100% feleslegben használjuk.

Az alkilezési reakciót metíl-jodid alkilezőszer használata esetén előnyösen szobahőmérsékleten folytatjuk le. Alkilezőszerként metil-bromidot használva az alkilezés szobahőmérsékleten lassú, hosszabb reakcióidőt — néhány napot - igényel. A reakció meggyorsítására ebben az esetben magasabb hőmérsékleten — például 120 °C körüli hőmérsékleten — dolgozunk.

Az alkilezést dimetil-szulfáttal Is elvégezhetjük, a reakció szempontjából közömbös oldószerben, valamely fentebb említett szervetlen bázis jelenlétében, a metil-halogenídek esetében alkalmazható reakciókörülményekhez hasonló feltételek mellett.

A (II) képletű vegyjilet alkilezésével nyert (111) általános képletű vegyületeket - a képletben n értéke 0 /(III—A) képletű vegyület/ vagy 1/(111—B) képletű vegyület/ - kívánt esetben a szokásos módon - például a reakcíóelegy bepárlásával, majd a szervetlen sók eltávolítására vizes mosással - választhatjuk el. A fenti vegyületek redukálásáv.-Ί kapott (1) általános képletű vegyületeket is szokásos eljárásokkal — például extrakcióval - választjuk el.

Azt tapasztaltuk, hogy a (IV) képletű vegyület oxidálásával kapott nyerstermék alkilezése két terméket eredményez, mégpedig a (III-B) képletű N-metil-1 J -aza-lO-dezoxo-lO-dihidro-eritromicin A•bisz(N-oxid)-ot (noha a (III—B) képletű vegyület 11 aza-atomjának sztereokémiái helyzete még ismeretlen, a (111—B) képlet a diasztereomereket is jelöli), és a (11Ι-Α) képletű monooxidot, amely utóbbi vegyületben a dezozaminilcsoport nitrogénatomja van oxidálva, és a továbbiakban N-metil-1 l-aza-10-dezoxo-lO-dihidro-eritromicin A-N'-oxidnak nevezzük.

Az alkilezési reakcióval kapott (III) általános képletű vegyületek a következő reakciólépésben előzetes tisztítás nélkül felhasználhatók, vagyis a reakcíóelegybői elválasztott nyerstermékeket közvetlenül redukálhatjuk. A (II) és (III) képletű vegyületeket gazdaságossági és célszerűségi szempontok miatt általában nem tisztítjuk meg továbbalakításuk előtt,

A (111) általános képletű vegyületek (I) általános képletű vegyületekké alakítására szolgáló redukálást vagy katalitikusán, vagy kémiailag, redukálószerrel végezhetjük. A reakció kiindulási anyaga vagy az alkilezési reakció nyersterméke, vagy az egyes tiszta, (111 -A) vagy (111—U) képletű alkilezett mono- vagy biszoxidok. A katalitikus redukciót szobahőmérsékleten — 18 °C és 25 ⁿC közötti hőmérsékleten — 9,8xl0⁴ - 6,86x10* Pa nyomású hidrogéngázzal, a reakció szempontjából inért oldószerben végezzük. Kívánt esetben magasabb hőmérsékleten és nagyobb nyomáson is dolgozhatunk, de ez nem jár semmiféle előnnyel.

Katalizátorként nemesfémeket vagy bizonyos fémvegyületeket, például oxidokat alkalmazhatunk, előnyösen hordozóra felvitt formában. Katalizátorra példaként a szénhordozós palládiumot, szénhordozös réniumot, a platina-oxidot vagy a Raney-nikkelt említhetjük. A katalizátor és a szubsztrát aránya nem kritikus, általában 1 ;1 és 1:2 között változhat.

A redukciós lépésben oldószerként például 1-4 szénatomos alkoholokat — előnyösen etanolt —, etil-acetátot vagy étereket — például tetrahidrofuránt vagy dioxánt — használhatunk.

A fentebb említett heterogén fázisú katalitikus redukción kívül homogén fázisú katalitikus redukciót is végezhetünk, katalizátorként például trisz(trifenii-foszfin)-kloro-ródium(I)-et (ismert neve Wilkinson-katalizátor) használhatunk. A fenti reakciót a heterogén fázisú katalitikus redukcióra említett oldószerek közül azokban játszathatjuk le, amelyekben a katalizátor oldódik. A homogén fázisú katalizátor mennyisége nem kritikus, gazdaságossági szempontból a szubsztrát mennyiségére számítva 0,01 — -10 mól% katalizátorral dolgozunk.

A hidrogéngáz nyomása nem kritikus, célszerűen általában 9,8xl0⁴ és 6,86x10* Pa közötti nyomáson dolgozunk.

A fentiekben heterogén, illetve homogén Fázisú katalízist említettünk, noha a katalizátort olyan mennyiségben alkalmazzuk, amely rendes körülmények között nem tekinthető katalitikus mennyiségnek. A fenti reakciót azért nevezzük katalitikusnak, mivel a fenti katalizátorok távollétében a reakció csak kis mértékben, vagy egyáltalán nem játszódik le.

A katalitikus — akár homogén, akár heterogén fázisú — redukció során a reakcióhőmérséklet nem kritikus, 20 °C és 100 °C között változhat. Előnyösen 20 °C és 80 °C közötti hőmérsékleten dolgozunk.

A (ΠΙ-Α) vagy (1II-B) képletű alkilezett amln-oxldokat kémiailag fémhidriddel — például nátriutn-bór-hidriddel vagy nátrium-ciano-bór-hidrlddel piridin-SOJkálium-jodiddal vagy cink/jégecettel redukálhatjuk.

Azokat az (I) általános képletű vegyületeket, amelyek képletében R₂ és/vagy R₃ jelentése egy előzőekben megadott alkanoilcsoport, ismert acilezési eljárással — például a Jones és munkatársai (J. Med. Chem. 15, 631 /1972/) vagy Banaszek és munkatársai (Rocy. Chem. 43, 763 /1969/) által ismertetett eljárással — könnyen előállíthatjuk.

A 2’- és a 4”-hidroxi-csoportokat a megfelelő savanliidridekkel, például egy (R₂CO)jO általános képletű savanhidriddel - a képletben Rj jelentése a fenti - piridlnes közegben acilezlietjük. A 2’-4”észterek metanolos szolvolízisével 4”-észtereket állíthatunk elő.

A vegyes észtereket — például a 2’-acetil-4”-propionil-észtert - a 4”-észterek (R₃ jelentése propionilesoport) acilezésével állíthatjuk elő, jelen esetben az acilezést ecetsavanhidriddel végezzük, a reakció szempontjából inért oldószerben, kálium-karbonát jelenlétében, Jones és munkatársai (J. Med. Chem. 15, 631 /1972/) vegyes anhídridek előállítására szolgáló eljárása szerint.

Az (1) általános képletű vegyűletek savaddiciós sóit ügy állítjuk elő, hogy az (1) általános képletű vegyületet legalább ekvimoláris mennyiségű megfelelő savval kezeljük a reakció szempontjából inért oldószerben, vagy hidrogén-klorid-sók esetén piridinium-kloriddal kezeljük.

Mivel az (I) általános képletű vegyületben nemcsak egy, hanem több bázikus csoport is van, ha minden bázikus csoport lekötésére elegendő mennyiségű savat adunk a vegyülethez, poli-savaddíciós sókat kapunk. Az. R₂ helyén alkanoilcsoportot tartalmazó (1) általános kcpletű vegyűletek savaddiciós sóinak előállítására az alkanollcsoport szolvolízisének elkerülése céljából oldószerként izopropanolt használunk.

A savaddiciós sókat abban az esetben, ha azok a reakcióközegként használt oldószerben oldhattatlanok, szűréssel elkülöníthetjük. Λ reakcióközegben oldódó savaddiciós sókat vagy egy rossz oldószer hozzáadásával kicsapjuk, vagy az oldószer elpárologtatásával különíthetjük el azokat.

Az (I) általános képletű vegyületekre számos Gram-pozitív baktérium, és a gömb- vagy ellipszoid alakéi Gram-negatív-baktériumok (coccusok) érzékenyek. Az (1) általános képletű vegyűletek in vitro hatékonyságát a szokásos módon, kétszeres sorozathíÍjításos módszerrel határozzuk meg, bouillon táptaajban (agy-szív főzet). In vitro hatékonyságuk következtében kenőcsök, krémek és hasonló helyileg alkalmazható készítmények hatóanyagaként használhatók, de alkalmazhatók fertőtlenítésre — például kórházi eszközök sterilizálására - vagy ipari baktériumellenes szerként, például víz fertőtlenítésre, nyálkátlanításra, festék- és fa-konzerválásra is.

A helyileg alkalmazható gyógyszerkészítményekben az (I) általános képletű hatóanyagot célszerűen gyógyászatilag elfogadható hordozóanyagokkal — például növényi vagy ásványi eredetű olajokkal, vagy lágv krémekkel keverjük össze. Az (1) általános képletű hatóanyagokat cseppfolyós oldószerekben vagy hordozóanyagokban — például vízben, alkoholban, glikolban, vagy ezek elegyében, vagy egyéb gyógyászatilag elfogadható inért folyadékokban - is oldhatjuk vagy diszpergálhatjuk, minden olyan hordozóanyag megfelel, amely nem csökkenti a hatóanyag hatásosságát.

A készítmény őssztömegére számítva a hatóanyag koncentrációja a készítményekben általában 0,01 és 10 tömeg% között változhat.

Az fi) általános képletű vegyűletek közül számos vegyület in vivő, különféle állatoknak vagy embereknek orálisan és/vagy parenterálisan adva is hatásos a Gram-pozitfv baktériumok és számos Gram-negativ baktérium ellen is. In vivő hatékonyságuk azonban az érzékeny mikroorganizmusokat tekintve korlátozottabb. Az in vivő hatékonyságot a szokásos módon határozzuk meg, mégpedig úgy, hogy közel azonos tömegű egereket a kérdéses mikroorganizmussal megfertőzünk, majd az állatokat a fertőzést követően orálisan vagy szubkután kezeljük a vizsgált vegyülettel. A vizsgálatot gyakorlatilag úgy végezzük, hogy csoportonként 10 egeret a megfelelő hígításű baktériumtenyészetből vett I-1O-szeres(LDion-dózissal intraperitoneálisan megfertőzünk oor az a legkisebb baktériumkoncentráció, amely az állatok 100%-át elpusztítja).

A mikroorganizmus cirulenciájában esetleg bekövetkező változások kimutatására kontrollként olyan kísérletet is végzünk, amelyben az állatokat nagyobb hígításű inokulumokkal fertőzzük. A vizsgálandó vegyülettel a fertőzés után 30 perccel kezeljük az állatokat, és a kezelést a 4., 24. és 48. órában megismételjük. Az élő állatok számát az utolsó kezelést követő 4. napon határozzuk meg.

Az (1) általános képletű vegyűletek in vivő orálisan és parenterálisan — például szubkután vagy intramuszkuláris injekció formájában — is alkalmazhatók, a napi dózis 1 és 200 mg/testtömeg kg között változhat. Λ napi dózis célszerűen 5 100 mg/testtömeg kg, előnyösen 5- 50 mg/testtömeg kb. A parenterális alkalmazásra szánt injekciók vizes - például víz, izotóniás sóoldat, izotóniás dextróz, Ringer-oldat — vagy nemvizes — például növényi eredetű olajok (gyapotmagolaj, földimogyoróolaj, kukoricaolaj vagy szezámolaj), dimetil-szulfoxid, vagy egyéb vízzel nem elegyedő gyógyászatilag elfogadható anyag (például glicerin, propilénglikol vagy szorbitol) — vivőanyagokkal készülhetnek.

Az (I) általános képletű vegyületekből közvetlenül a felhasználás előtt készíthető oldat formájú készítmények is előállíthatók. A fenti készítmények többek között cseppfolyós hígítóanyagokat - például propilénglikolt, dietil-karbonátot, glicerint, szorbitolt —, puffereket, hialuronidázt, helyi érzéstelenítőt és szervetlen sókat tartalmazhatnak, a kívánt farmakológiái tulajdonságok biztosítására.

Az (1) általános képletű vegyületeket különféle farmakológiailag elfogadható, inért hordozóanyagokkal, többek között szilárd hígitóanyagokkal, vizes vivőanyagokkal, nemtoxikus szerves oldószerekkel is kombinálhatjuk, kapszulák, tabletták, pasztillák, pirulák, száraz keverékek, szuszpenziók, oldatok, elixirek és parenterális alkalmazásra szánt oldatok vagy szuszpenziók előállítására.

A különböző gyógyszerkészítmények az egész készítmény tömegére számítva általában 0,5-90 tömeg% (1) általános képletű hatóanyagot tartalmazhatnak.

Az alábbi kiviteli példákkal csupán ismertetni kívánjuk a találmány szerinti eljárást, az egyes célvegyületek előállításánál nem törekedtünk a kapott termék maximális kinyerésére, sem a hozam optimalizálására.

1. példa

N-Hidroxi-l 1 -aza-lO-dezoxo-lO-díhidro-eritromicin A-N’oxid előállítása /(11) képletű vegyület/

10,0 g 11 -aza-10-dezoxo-10-dihidro-eritronilcin A 40 mi metanollal készült oldatába 5- 10 perc alatt, keverés közben 50 ml 30%-os vizes bidrogén-peroxid•oldatot csepegtetünk. A reakcióelegyet egy éjszakán át szobahőmérsékleten keverjük, majd 200 g jégből és 200 ml etil-acetátból és 100 ml vízből állóelegybe öntjük, állandó keverés közben. A hidrogén peroxid feleslegének elvonására telített vizes nátriuni-szulfit-oldatot csepegtetünk az elegybe, míg jód-keményítő próbával negatív eredményt kapunk. A fázisokat elválasztjuk, a vizes fázist 2x200 ml etil-acetáttal mossuk. Az egyesített szerves fázisokat vízmentes nátrium-s/ulfát felett szárítjuk, majd bepároljuk.

Színtelen hab formájában 8,6 g nyers N-hidroxi-11 -aza-l 0-dezoxo-10-diliidro-eritromicin A-N’-oxidot kapunk.

Noha a nyerstermék közvetlenül is felhasználható a további reakciólépésben, kívánt esetben szilikagélen végzett kromatográfiás eljárással könnyen megtisztítható, ehiensként metilén-klorid, metanol és tömény ammóniuni-hidroxid-oldat 12:1.-0,1 arányú elegyét használva. Az anyagok elválását az oszlopon vékonyréteg kromatográfiás eljárással követjük, szilikagél-lemezen, futtatóelegyként metilén-klorid, metanol és tömény ammónium-hidroxid-oklat 9:1:0,l arányú elegyét használva.

Λ lemezt vauilin indikátoroldattal bepermetezve és melegítve hívjuk elő, az indikátoroldat 50 ml etanolból, 50 ml 85%-os foszforsavból és 0,1 g vanilinből áll.

’H-NMR (CDCIj) 6: 3,21 (611, s, (Cll₃)₂-N >0), 3,39 (311, s, kladinóz CH₃O).

Töniegspektrum: fő csúcs 576 m/e-nél (a dezozamin fragmentálódásával keletkező ion), és 418 m/enél (aglükon ion mind a két cukorból). Mind a két csúcs jellemző az aglükpnban lévő -N-OH csoportra.

A bidrogén-peroxid helyett ekvivalens mennyiségű perecetsavval, a fentiek szerint eljárva ugyanezt a terméket állíthatjuk elő.

A találmány szerinti eljárással előállított (11) képlett! vegyületet az alábbiak szerint alakítjuk gyógyászatílag alkalmazható (1) általános képletű vegyületté.

2. példa

N-Metil-11 -aza-l 0-dczoxo-lO-dihidro-eritromicin A-briz(N-oxid) előállítása /(III -B) képletű vegyület/

4,83 g N-hidroxi-11-aza-lO-dezoxo-lO-dihidro-eritromiciri A-N’-oxid, 100 ml metilén-klorid és 67,9 g szilárd, vízmentes kálium-karbonát elegyéhez keverés közben 2 perc alatt nitrogénatmoszférában 15,7 ml (35,8 g) nietil-jodidot csepegtetünk. A reakcióelegyet szobahőmérsékleten nitrogénatmoszférában 3,5 órán át keverjük, majd a kivált csapadékot szűréssel elválasztjuk. A szűrőpogácsát 250 ml metilén-kloriddal mossuk, a szűrlelet és a mosófolyadékot egyesítjük, 300 ml vizet adunk hozzá és a pH-t erős keverés közben 11-re állítjuk. A szerves fázist elválasztjuk, vízmentes nátrium-szulfát felett szárítjuk és koncentráljuk.

Színtelen hab formájában 4,36 g nyersterméket kapunk.

Noha a nyersterméket közvetlenül is felhasználhatjuk a következő redukciós reakciólépésben, kívánt esetben könnyen megtisztíthatjuk a flash-szilikagél-kromatográfia néven ismert eljárással (W. Clark Still, és munkatársai, J. Org. Chem, 43,2923 /1978)/ úgy, hogy 1 tömegrész nyerstermékre számítva 45 tömegrész 230-400 mesh szemcseméretű szilikagélt használunk, és az eluálást flash-módszerrel, aceton és metanol 4;1 térfogatarányú elegyével végezzük. A 10 ml térfogatú, vékonyréteg kromatográfiás kimutatás szerint (lemez: szilikagél, futtatóelegy: metilénklorid, metanol és tömény ammóniuin-hidroxid-oldat 6:1:0,1 arányú elegye, előhívás: vanilinből, 85%-os foszforsavból és etanolból álló indikátoroldattal permetezés, majd melegítés) tiszta bisz(Noxid)-ot kapunk.

¹ H-NMR (COC1₃) δ: 3,20 (911, széles s, aglükon, CHj-N-»O és (CIIjjj-N-O), 3,39 (311, s, kladinóz Π1₃Ο).

Töniegspektrum (m/e): 46), 431 és 415 (ez a két csúcs az aglükon N-oxidra jellemző), 159 (kladinózból származó fragmens), 115 (dezózamin-N-oxidból származó fragmens).

A fenti kromatográfiás eljárással egy másik,kevésbé poláros terméket is kapunk a nyerstermékből, mégpedig 246 mg N-metil-1 l-aza-10-dezoxo-10-dihidro-eritromicin A-N*-oxídot.

’H-NMR (Ct)Cl₃) δ: 2,30 s, aglükon C1H-N-), 3,18 (611, s, (ClIJj-N -O), 3,37 (3H, s, kladinóz CHjO).

fömegspektrum: fő csúcsok 461, 156, 115 m/enél.

3. példa

N -metil -11 -aza-10-dezoxo-1O-dihidro-erítro micin A előállítása

4,36 g 2. példa szerinti eljárással kapott, N-metil-11 -aza-JO-dezoxo-10-dihidro-eritroinicin A-N’-oxidbóí és N-metil-1 l-aza-10-dezoxo-10-dihidro-eritromicin A-bisz(N-oxid)-ból álló nyerstermék 150 ml vízmentes etanollal készült oldatát Parr-késztilékben 3,45 x 10⁵ Pa nyomáson, szobahőmérsékleten, 8,0 g 10% fémtartalmú szénhordozós palládiumkatalizátor jelenlétében 1,25 órán keresztül hidrogénezzük. A katalizátort leszűijük és a szűrletet szárazra pároljuk. 4,3 g színtelen habot kapunk,

Λ nyersterméket 100 ml metilén-kloridban felvesszük, majd 100 ml vízzel keverjük, és az elegy pH-ját 8,8-ra állítjuk. A vizes és a szerves fázist elválasztjuk. A vizes fázist 2x500 ml metilén-kloriddal extraháljuk, a szerves extraktumokat egyesítjük vízmentes nátrium-szulfát felett szárítjuk és bepároljuk. 3,0 g színtelen habot kapunk, melyet 11 ml meleg etanolban feloldunk, és az oldathoz annyi vizet adunk, amennyitől az enyhén zavarossá válik. Az oldatot egy éjszakán át állni hagyjuk, ezalatt 1,6 g cím szerinti termék kristályosodik ki az oldatból, olvadáspontja 136 °C, bomlás közben. A termék olvadáspontja átkristályosítás után 142 °C-ra emelkedik.

’H-NMR (CDClj) δ: 2,31 (611, s, (CH₃)jN-),

2,34 (311, s, aglükon Clí₃-N).

¹³CNMR (CI)C1_3> letranietil-szilán belső elánjaid) ppm: 178,3 (lakion, C=O), 102,9 és 94,8 C-3, C-5), 41,6 (aglükon Cil₃-l)J-), 40,3 /(CH₃)₂-N-/.

Tömegspektrum (m/e): 590,432, 158,

4. példa

N Metil 11 -aza-10-dezoxo-10-dihidro-eritromicin A előállítása mg 2. példa szerint előállított tiszta N-metil-11 aza-lO-dezoxo-lO-diliidro-eritromicin A-bisz(Noxid) ot a 3. példában leírt módon hidrogénezünk. A termék vékonyréteg kromatográfiás vizsgálata szerint (lemez: szilikagél, futtatóelegy: metilén-klorid, metanol és tömény ammónium-hidroxid 9:10,1 arányú elegye, előhívás: vanilin indikátoroldat'tal permetezés és melegítés) egyetlen egységes terméket kapunk, amelynek ¹ lí-NMR-spektruma és vékonyréteg kromatográfiás Rf értéke azonos a 3. példa szerint előállított termék megfelelő adataival. Hozam: 60%.

5. példa

N-Metil-11 -aza-10-dezoxo-l0-dihidro-eritromicin A előállítása

10,0 g 2. példa szerint előállított, N-metil-11-azalO-dezoxo-10-dihidro-eritromicin A-N’-oxidot és N-metil-11-aza-lO-dezoxo-lO-dihidro-eritromicin A-bisz(N-oxid)-ot tartalmazó nyerstermék 150 ml vízmentes etanollal készült oldatát Parr-készülékben 3,45xlO^s Pa nyomáson, 15 g nedves tömegű Raney-nikkel katalizátor jelenlétében szobahőmérsékleten 1,5 órán át hidrogénezzük. A kapott terméket a 3. példában leírtak szerint feldolgozva 8,5 g cím szerinti terméket kapunk, amelynek vékonyréteg kromatográfiás Rj· értéke azonos a 3. példa szerint előállított termékével.,,

6. példa mg N-metil-1 l-aza-lO-dezoxo-lO-dihidro-eritromicin A-N’-oxid 5 ml etanollal készült oldatát 1,38x1ο⁴ Pa túlnyomáson hidrogénezzük, 5 mg 5% fémtartalmú szénhordozós palládiumkatalizátor jelenlétében. A katalizátort leszűrve és az oldószert vákuumban eltávolítva 98%-os kitermeléssel cím szerinti terméket kapunk, színtelen hab formájában.

A termék ¹ H-NMR-spektruma és vékonyréteg kromatográfiás Rf értéke azonos a 3. példa szerint előállított termék megfelelő adataival.

7. példa

N-Metil-1 1-aza-10-dezoxo-10-dihidro-eritromicin A hidrogén-klorid-sójának előállítása

0,2 g (0,27 mmól) N metil-l l -aza-10-dezoxo-10-dihídro-eritromicin A 50 ml vízmentes etanollal készült oldatához ekvimoláris mennyiségű hidrogénkloridot adunk és a reakcióelegyet szobahőmérsékleten 1 órán át keverjük. Az oldószert csökkentett nyomáson ledesztillálva cím szerinti terméket kapúnk, mono(hidrogén klorid)-só formájában.

Hasonló módon eljárva, a hidrogén klorid helyett megfelelő savat használva állítjuk elő az N-metil-11 -aza-lO-dezoxo-10 dihidro-eritromiein A Itidrogén-bronüd-, acetát-, szulfát-,- butirát-, citrát-, glikolát-, sztearát-, pamoát-, p-toluolszulfonát-, benzoát- és aszpartát-sóját is.

A fenti módon eljárva, de kétszeres mennyiségű savat használva az N-metil-származék di savaddíciós sóit állíthatjuk elő.

8. példa

N-Metil-11 -aza-10-dezoxo-IO-dihidro-eritromicin A di(hidrogén-klorid)-sójának előállítása

2,00 g N-metil-11-aza-lO-dezoxo-lO-dilúdio-eiitromicin A 50 ml metilén-kloriddal készült oldalához 308 mg piridinium-klorid 25 ml metilén-kloriddal készült oldatát csepegtetjük néhány perc alatt.

Az elegyet koncentrálva 2,35 g kemény habot kapunk, melyet 125 ml víz jelenlétében poritunk. A vízben oldhatatlan maradékról leöntött tiszta vizes oldatot liofilezve 1,21 g N-metil-11 -aza-10-dezoxo-lO-dihidro-eritromicin A-di(hldrogén-klorid)-sót kapunk, színtelen amorf por formájában.

Elemanalizis eredmények a C₃₈H₇₂Oi₂N₂-2HC1 összegképlet alapján: számított: Cl: 8,65%, talált: Cl :8,89%.

A vizoldható termék egy részét vizes nátrium-hídrogén-karbonát-oldattal kezelve vízben nem oldódó anyagot kapunk, amelynek vékonyrétegkromatográfiás Rf értéke azonos az előzőekben az N-metil-11-aza-lO-dezoxo-lO-dihidro-eritromicin A szabad bázissal kapott értékkel.

9. példa '4 -Ehacetil-N-metil-11 -aza-10-dezoxo-l 0-dihidro-eritromicin A előállítása

1,5 g (2 mmól) N-metil-1 l-aza-]0-dezoxo-10-dihidro-eritromicin A 50 ml piridinnel és 30 ml ecetsavanhidriddel készült oldatát szobahőmérsékleten 3 napon át állni hagyjuk. A reakcióelegyet ezután jégre öntjük, és a pH-ját 20 vegyes %-os nátrium-hidroxi-oldattal 9-re állítjuk. Az elegyet 3x50 ml kloroformmal extraháljuk, majd egyesített extraktumokat vízmentes kálium-karbonát felett szárítjuk, végül az oldószert csökkentett nyomáson ledesztilláljuk, cím szerinti terméket kapva.

A fentiek szerint eljárva, de acilezőszerként ecetsavanhidrid helyett proplonsavanhidridet vagy 3-karbetoxi-proplonsavanhidridet használva állítjuk elő a 2’,4”-dipropionil-, illetve 2’,4-di(3-karbetoxi-propionil)-származékot is.

10. példa

4-Acetil-N-metil-l I -aza-10-dezoxo-10-dihidro-eritromicin A előállítása

1,0 g 2’,4”-diacetil-N-meti1-10-dezoxo-10-dihidro-eritromicin A 100 ml metanollal készült oldatát 3 napon át szobahőmérsékleten állni hagyjuk. Az oldó-61

196.823 szeri csökkenteti nyomáson ledesztillálva cím szerinti termékei kapunk.

A 9. példa szerinti 2’,4”-dipropionil-, illetve 5 2’,4^,,-dÍ(3-karbetoxi-propionií)-szárniazékok szolvolízisével a megfelelő 4”-propionil-, illetve 4”-(3-karb etoxi-propioml)-származékhoz jutunk,

Claims (2)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Eljárás a (II) képletű N-hidroxi-ll-aza-lO-dezoxo-10-dihidro-eritromicin A-N’-öxid előállítására, azzal jellemezve, hogy (IV) képletű 11 -aza-10-dezoxo-10-dihidro-eritromicin A-t a reakció szempontjából inért oldószerben oxidálószerrel reagáltatunk.
2. 2. Az I. igénypont szerinti eljárás, azzal j e 1 1 e me zve, hogy oxidálószerként hidrogén-peroxídot használunk.