HU195518B - Process for production of derivatives of morphinildaunorubicin and morphinil-doxorubicin and their analogues - Google Patents

Abstract

A találmány tárgyai eljárás (I) általános képletű vegyületek - ahol R jelentése —CO—CH3 vagy — CHOH-CH3 csoport daunorubicin-származékok esetében vagy --C0-CH20H vagy -CHOH-CH2OH csoport doxorubicin-származékok esetében; A jelentése —CH csoport vagy hidrogénatom — és savaddíciós sóik, előnyösen hidrokloridjuk előállítására, oly módon, hogy egy (II) általános képletű vegyületet - ahol A és R jelentése a fenti - az adott esetben jelenlévő —C0-CH20H csoport hidroxilcsoportjának gyengén savas labilis védőcsoporttal, előnyösen p-metoxitritil-csoporttal 14-észterré alakítják és 0-3 °C-on alkoholos ammónia feleslegével reagáltatják és kívánt esetben szilikagél oszlopon diklór-metán és metanol 99:1-től 90—10 térfogatarányig változó elegyével eluálják és adott esetben az enyhén savas labilis védőcsoportot ecetsavval vagy hideg trifluor-ecetsavval szobahőmérsékleten lehasítják és a szabad bázis formájában kapott vegyületeket szilikagél-oszlopon kloroform és metanol 9 :1 térfogatarányú elegyével végzett eluálás után izolálják és kívánt esetben savval, előnyösen 0,1 η sósavval kezelve savaddíciós sóvá, előnyösen hidrokloriddá alakítják. -1-

Description

A találmány tárgya eljárás tumorellenes hatású morfolinil-daunorubicin- és morfolinil-doxorubicin-származékok és analógjaik előállítására.

Az itt leírt találmányt az Amerikai Egyesült Államok Department of Health and Humán Services National Cancer Institute Grant No. CA25711 és CA32250 számú Intézetében dolgoztuk ki.

A találmány az antraciklin-kémia területére vonatkozik, közelebbről antracikljn doxorubicin és daunorubicin analógok előállítására irányul, mely vegyületek tumorellenes hatású szerek.

A doxorubicint (adriamicint) a 3 590 028 sz. amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban írták le F. Árcamone és tsai. Ez a vegyület talán a leghasznosabb új rákellenes gyógyszer napjainkban. A daunorubicinnel együtt ez a legfontosabb gyógyszer számos szolid tumor és leukémia fajta kezelésére. Sajnálatos módon azonban sok tumorbeteg nem reagál erre a gyógyszerre és lényegében nem reagálnak bizonyos komoly tumorfajtákban, például gerincrákban, melanomában szenvedő betegek. Ezenfelül bizonyos betegeknél a krónikus kezelés megfordíthatatlan szívkárosodást is okozhat, amely folytatólagos alkalmazás esetében fatális lehet. Ennélfogva tehát igen nagy szükség van olyan analógok előállítására, amelyek jobb reakciót váltanak ki széles spektrumban vagy csökkent kardiotoxieitást mutatnak. Hatásosabb és kevéssé toxikusabb szerek iránt igen nagy a kereslet, és ezért a találmány, tárgya ilyen hatóanyagok előállítása. A szkrinclési eredményekből következtetve egy igen széles körben használt egérleukémia P-388 ellenes tesztben egy 3-dózisú kezelési sorban (q4d 5,9, 13) a leghatásosabb új analógoknak bizonyult két lipofil származék (AD32 és Ν,Ν-dibenzil-daunorubicin), ezekből lényegesen nagyobb dózisra volt szükség és ezek nem reagálnak a DNS-el in vitro, bár a DNS printer biológiai cél az antraciklin sorozatban. A legtöbb N-alkil-származék hatásosnak bizonyult a tumorellenes szkrinelési tesztben egérleukémia P-388 ellen, de nem lényegesen különböznek a doxorubicintÖJ vagy a daunorubicintől. Néhány ilyen származék hatástalannak bizonyult.

A doxorubicinncl és antraciklin analógjaival foglalkozó irodalom található az „Adriamycin ' című cikkben, melynek szerzője Dávid W. Henry, ÁCS Symposium Series, No. 30, Cancer Chentotherapy, American Chemical Society, 15—57. oldal (1976), továbbá a Doxorubicin című könyvben, melynek szerzője Federico Árcamone, Academic Press, 1981, Az AD32 a 4 035 566 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban van leírva.

A 4 109 076 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban az 5-iminodaunorubicint ismertették Dávid W. Henry és George L. Tong, ezt a szabadalmat a jelen találmány szabadalmasára ruházták át. A doxorubicin ekvivalenst a „Syntlicsis and Prcliminary Antitumor Evaluation of 5-Iniinodoxorubicin’’ cikkben a J. Medicina) Cheni., 24, 669 (1981) folyóiratban írták le Edward M. Acton és George L. Tong. Az 5-iminodaunorubicin megtartotta hatását, miközben csökkentek a mellékhatások és az 5-iminodoxorubicin fokozottabb hatást mútatott, de nagyobb dózisra volt szükség.

Egy általános reduktív alkilezési eljárást írtak le új szemi-szintetikus antraciklin-származékok előállítására a következő irodalmi helyen: „Adriamycin Analogs..

3. Synthesis of N-Alkylated Anthracydines With Enhanced Efficacy and Reduced Cardiotoxicity”, J. Medicina! 2

Chem., 22, 912-918. oldal (1979), G. L. Tong, Η. Y. Wu, T. H. Sniith és D. W. Henry.

A találmány szerint új (1) általános képletű daunorubicin- és doxorubicin-származékokat állítottunk elő. Az (I) általános képletben

R jelentése -C0-CH₃ vagy -CH0H-CH₃ csoport daunorubicin-származékok esetében vagy —CO-CHjOH vagy -CHOH-CH₂OH csoport doxorubicin-származékok esetében;

A jelentése cianocsoport vagy hidrogénatom. Ha A hidrogénatomot jelent, akkor a vegyületek savaddíciós sóik formájában is előállíthatok, melyek előállítására a találmány kiterjed.

Az (I) általános képletű vegyületek előállítása.

Az (I) általános képletű vegyületeket úgy állítják elő, hogy egy ismeri (111) általános képletű daunorublcint és doxorubicint és analógjait - ahol R jelentése a fenti — egy vizes poláros szerves oldószerelegyben reagáltatjuk egy (1) általános képletű vegyülettel vagy megfelelő prekurzorával - ahol Z jelentése oxigénatom — és a reakciót ciano-bórhidrid-só, például alkálifém-ciano-bórhtdrid jelenlétében végezzük és a kívánt vegyületeket ismert módon izoláljuk és tisztítjuk. A kapott II általános képletű vegyületeket alkoholos ammónia feleslegével reagáltatjuk, így I általános képletű vegyületeket kapunk, amelyek hasznos rákellenes szerek. Az új vegyületek egyesítik a nagyfokú tumorellenes hatást és azt, hogy alacsonyabb dózisban szükségesek. így tehát az új vegyületek ígéretesnek mutatkoznak egyrészt nagyfokú hatásuk következtében, másrészt amiatt, hogy az alacsony dózis miatt csökken a mellékhatás, mint például a kardiotoxieitás, a fent említett anyagokkal összevetve. A találmány szerint tehát gyógyászati készítményeket is előállítunk, melyek hatóanyagként az új származékokat tartalmazzák.

A találmány szerint tehát iminodaunorubicin és iminodoxorubicin morfolinil-szárniazékait és gyógyászatilag elfogadható sóit, valamint daunorubicin és doxorubicin, valamint iminodaunorubicin és iminodoxorubicin cianomorfolinil-származékait állítjuk elő. Ezeket a vegyületeket az 1. táblázatban soroljuk fel.

I. táblázat

A találmány szerint előállított (I) általános képletű vegyületek

A R Vegyület neve

H -CO-CH₃ 3'-dezamino-3'-(4-morfolinnil)-5-iminodaunorubicin és gyógyászattlag elfogadható sav addíciós sói

H -CH0H-CH₃ 3'-dezamino-3'-(4-morfolinil)-13-dihidro-5-immodaunorubicin és gyógyászatilag elfogadható savaddíciós sói

H —CO—CH₂OH 3^,-dezamino-3'-(4^,’-niorfolinil)-5-iminodoxorubicin és gyógyászatilag elfogadható savaddíciós sói

-2195 518

I. táblázat folytatása

A	R	Vegyület neve
H	-choh-ch2oh	3 '-dezamino-3 ’-(4-morf olinil)-l 3-dihidro-5-iminodoxorubicin és gyógyászatilag elfogadható savaddíciós sói
-CN	-co-ch3	3'-dezamino-3'-(3-ciano-4- morfolinil)-5-iminodauno- rubicin
-CN	-choh-ch3	3'-dezamino-3'-(3-ciano-4morlölinil)-13-dili idro-5iminodaunorubicin
-CN	-co-ch2oh	3,-dezaπ^ϊno-3,-(3-ciano-4,'- morfotlnil)-5-iminodoxo- rubicin
-CN	-choh-ch2oh	3'-dezamina-3'-(3-ciano-4morfolinil)-13-dihidro-5 imínodoxorubicin

A fent felsorolt vegyületek közüj kiváló tumorellenes hatása miatt a következő anyagot emeljük ki: 3'-dezamino-3^,-(4^,'-morfolinil)-5-iminodoxorubicin.

Az I. táblázatban felsorolt első négy vegyület szabad bázis formájában állítható, ahogy az I. táblázatból kitűnik, vagy előállíthatjuk a bázisok gyógyászatilag elfogadható savaddíciós sóit is. A savaddíciós sók előnye, hogy vízben és vizes vegyes oldószerekben, például víz-alkanol vagy víz-alkándiol elegyben oldódnak. Ilyen oldószerelegyek lehetnek például víz-propilén-glikol, víz-etanol, víz-etilénglikol, só-oldat, különböző vizes injektálható anyagok stb. A szabad bázisok kevésbé poláros szerves oldószerekben, például kloroformban, metilén-kloridban és kloroform/metanol elegyben oldódnak. Ezeket szuszpenzió formájában is alkalmazhatjuk.

A sókat úgy kapjuk, hogy a szabad bázisokat gyógyászatilag elfogadható savval reagáltatjuk és így savaddíciós sókat kapunk. A gyógyászatilag elfogadható sav, ami nem toxikus és általában alkalmazható a gyógyszerkészítményekben. Ilyen savak például a szervetlen savak, például sósav, hidrogén-bromid, kénsav és foszforsavak, továbbá szerves savak, például karbonsavak, például ecetsav, glikolsav, maleinsav, almasav, hidroxi-maleinsav, borkősav, citromsav és szalicilsavak, továbbá szerves szulfonsavak, például metán-szulfonsav, és p-toluolszulfonsav. Két vagy több sav elegyet alkalmazhatjuk, valamint használhatunk egy vagy több szabad bázis clcgyet plusz egy vagy több savaddíciós sót. Egyszerűség kedvéért és könnyű oldékonyság elérése céljából előnyösek a hidroklorid és hidrobromid addíciós sók.

Néhány előnyös vegyület előállítása

Ezeket a vegyületeket az alábbi módon állíthatjuk elő:

Először a kereskedelmi forgalomban lévő daunorubicint vagy doxorubicint savaddíciós sója formájában, reduktív alkijezési körülmények között reagáltatjuk 2,2’-oxi-diacetaldshiddeí. Ez az alkibzés négy főkomponenst tartalmazó termékelegyet eredményez. Ezek a komponensek a daunorubicin esetében a következők:

-dezamino-3'(4-inort'olinil)-daunorubicin,

3^,-dezamino-3^,-(4-morfolinil)-13-dilüdro-daunorubicin,

3'-dezamino-3'-(3-ciano-4-morfolinil)-daunorubicin és

3'-dezamino-3'-(3''-ciano-4-morlölinil)-13-dihidrodaunorubicin.

Doxorubicin esetében a termék a következő komponenseket tartalmazza:

3'-dezamino-3'-(4-morfolinil)-doxorubicin,

3'-dezamino-3'-(4-morfolinil)-13-dihidrodoxorubjein,

3'-dczamino-3'-(3^,’-eiaiio-4^M-inorfolinil)-doxorubIcln ’s

3'-dezamino-3'-(3”-ciano-4^,,-morfolinil)-13-dihidroJoxorubicin.

A 2,2^,-oxi-diacetaldehidet a 2,2’-oxi-diacetal-dehidbisz-(dietil-acetál)-ból állíthatjuk elő savas hidrolízissel Field és tsai, 655 436 számú belga szabadalmi leírásban leírt módszere szerint vagy 1,4-anhidro-eritritol hasításával Barry és tsai, Carbohydrate Research, 7, 299(1968) és Greenberg és tsai, Carbohydrate Research, 35, 195 (1974) módszere szerint.

A reduktív alkilezést vizes poláros szerves oldószerelegyben, például víz és acetonitril elegyében dialdehidíelesleg alkalmazásával végezhetjük általában 7 körüli pH-értéken, redukálószer, például alkálifém-ciano-bórhidrid, például nátrium- vagy kálium-ciano-bórhidrid jelenlétében. Ez viszonylag könnyű reakció, melyet rendszerint 1 óra alatt vagy ennél rövidebb idő alatt szobahőmérsékleten végezhetünk. A reduktív alkilezést a példákban mutatjuk be és leírásuk megtalálható a 4.301.277 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban és J. Medicinái Chem., 25, 18-24. oldalún (1982).

A reakciótermék-elegy feldolgozását bármilyen módszerrel elvégezhetjük, amely izolálást és elkülönítést eredményez. Hatásos, ha a reakcióterméket savasan extraháljuk és így a savval extrabálbató ncm-ciano-szubsztituált anyagokat elkülöníthetjük a savban oldhatatlan cianos ’ubsztituált anyagokból. A kapott anyagpárokat ezután különböző kromatografálási módszerekkel, például prepnratív rétegkromatográfiával, oszlopkromatográfiával vagy preparatív nagynyomású folyadékkromatografálással választhatjuk külön.

Az 5-imino-vegyüle teket közvetlenül állíthatjuk elő az izolált 5-oxo-vegyületekből a fent említett J. Medicinái Chem., 24, 669. oldal (1981) cikk szerinti módon. Eszerint az 5-oxo-anyagokat alkoholos ammónia fölösleggel elegyítjük alacsonytól mérsékeltig terjedő hőmérsékleten, például —25 °C-tól 25 °C-ig, 0,5 órától 100 óráig terjedő ideig. Λ 3^,-dczamino-3’-(4”-inorforuiil)doxorubicin és 3'-dezainino-3'-(3''-ciano-4-morfolinil)doxorubicin esetében a hidroxilcsoportot a 14-szénatomon az ammóniás kezelés előtt védeni kell. Bármilyen, enyhe savas közegben labilis védőcsoport alkalmazható. A gyógyszerkémiában történő széles körű alkalmazása m att előnyös védőcsoport a metoxi-tritil-csoport. A tritilcsoportot úgy vezethetjük be, hogy a 3'-dezamino3' (4-morfolinil)-doxorubicint vagy 3'-dezamino-3'-(3cir.no - 4” - morfolinil) - doxorubicint p-anizil- klór - difenilmetán feleslegével reagáltatjuk szobahőmérsékleten.

Amikor a reakció az ammóniával lejátszódott, akkor a

.. ...

195 513

14-hidroxil-csoportot visszanyerhetjük úgy, hogy savval, például ecetsavval vagy hideg vizes trifluor-ecetsawal kezeljük.

A találmány további részleteit az alábbi példákkal szemléltetjük.

1. példa

3^,-dezamino-3^,-(4-morfoHnil)-5-iminodoxoritbicln előállítása

A) 0,396 g 3'-dezamino-3'-(4-morfolinil)-doxorubicin 5 ml vízmentes piridinnel készített oldatához 0,990 g p-anizil-klór-difenil-metánt adunk. Az elegyet szobahőmérsékleten sötétben reagáltatjuk körülbelül két napig. Az oldatot jeges vízzel lehűtjük és 0,5 ml metanolt adunk hozzá. Az elegyet 2 óra hosszat keverjük és hozzáadjuk 50 ml híg nátrium-hidrogén-karbonáthoz és diklórmetánnal extraháljuk. Az extraktumokat bepároljuk és gumiszerű maradékot kapunk, melyet feloldunk toluolban, bepároljuk, feloldjuk diklór-metánban és 35-60 °C-on forró petroléter lassú hozzáadásával kicsapjuk. A csapadékot kinyerjük, diklór-metánban ismét feloldjuk és kicsapjuk petroléter és dietil-éter 2 :1 arányú elegyével. (Vili) képletű 14-0-p-anizil-difenil-metil-3’dezamino-3'-(4-morfolinil)-doxorubicint kapunk amorf szilárd anyag formájában 94%-os termeléssel. Ezt az anyagot 90 MHz NMR-anglízissel azonosítjuk CDCl₃-ban.

B) 0,532 g 14-0-p-anizil-difenil-metil-3'-dezamino-3'(4-morfoIinil)-doxorubicint 10 ml diklór-metánnal készített oldatát hozzáadjuk ammóniával telített 30 ml metanolhoz 0 °C-on. Az elegyet 0 °C-on 1 óra hosszat keveqük, majd 3 °C-on 27 óra hosszat állni hagyjuk. A termékről az oldószert lepároljuk, a maradékot feloldjuk diklór-inetanol 4 : l arányú elegyében és bepároljuk. Ezt a műveletet kétszer megismételjük és a szilárd anyagot diklór-metánban feloldjuk, Celiten leszűijük, koncentráljuk és diklór-metán és metanol 1 :2 arányú elegyében feloldjuk. Ismét koncentráljuk és szárítjuk. 0,52 g (97%) lilaszínü maradékot kapunk.

C) A B) rész szerinti maradékot feloldjuk 2 ml diklórmetánban és 1,5X40 cm-es szilikagéloszlopra visszük és 50 ml diklór-metánnal, majd diklór-metán és metanol alábbi arányú elegyévef eluáljuk: 99:1, 150 ml; 98:2, 150 ml; 97:3, 500 ml; 95 :5, 100 ml; 93:7, 100 ml és 90 :10, 200 ml. 565 ml eluálószer után 335 ml frakciót különítünk el, leszűijük és bepároljuk és az alkalmazott mintának 59,9%-át tartalmazza egyetlen anyagként. Ez az anyag 14-0-p-anizil-difellií-metil-3^,-dezamino-3^,(4-morfolinil)-5-iminodoxorubicin a 90 MHz NMRanalízis szerint.

D) A C) lépésből származó 0,341 g mintát feloldunk 20 ml 80%-os ecetsavban és az oldatot sötétben 7 óra hosszat keverjük. Az oldatot ezután 50 ml vízzel hígítjuk és háromszor extraháljuk kloroformmal. A vizes fázis tartalmazza a kívánt terméket és ezt sötétben liofilizáljuk, így 0,294 g terméket kapunk. A szilárd anyagot feloldjuk 0,1 n ecetsavban. Az oldatot kloroformmal mossuk, nátrium-hidrogén-karbonáttal meglúgosítjuk és kloroformmal extraháljuk. A kívánt termék átmegy a szerves fázisba és ezt mossuk, szárítjuk, leszűrjük és bepároljuk. Igv maradékot kapunk, melyet feloldunk kloroform és metanol 1:10 arányú elegyében, majd bepároljuk és szárítjuk. 0,228 g 3^,-dezamino-3ⁱ-(4-morfoii4 nil)-5-iminodoxorubicint kapunk. Áz anyagot 300 MHz NMR- és elemanalízissel azonosítjuk.

300 MHz NMR CLC1₃: Ü5,661 (s, 11-OH), 13, 74 (d, 6—OH), 9,26 (d, =NH), 8,22 (d, 1-H), 7,73 (t, 2-H), 7,33 (d, 3-H), 5,72 (s, l’-H), 5,39 (s, 7-H), 4,94 (s -9- Oll), 4,77 (s, 14- HJ, 4 15 (s, OCH₃), 3,98 (q, 5'—OH), 3,68 (in, 4-H, 2-H₂, 6-H₂), 3,21 (d, 108-H), 3,04 (d, 10A-H), 3,01 (m, 3-OH), 2,65-2,30 (m, 3-H₂, 5-H₂), 2,40 (m, 88, —H), 2,10 (dd,8A-H).

2. példa

Savaddíciós só előállítása

Az 1. példa szerinti szabad bázis terméket 20 ml vízben szuszpendáljuk. Az elegyet keverjük és lassan hozzáadunk 3,2 ml 0,1 n sósavat és így a pH-t 4,5-re állítjuk, A szuszpendált szilárd anyag lassan feloldódik. Az oldatot liofilizáljuk sötétben és így a 3'-dezamino-3'-(4morfolinil)-5-iminodoxorubicin-hidroklorid savaddíciós sót kapjuk, több mint 97%-os tisztaságban a nagynyomású folyadékkromatográfia szerint.

Analízis a C₃iH₃₆N₂O_n · HC1· 2H₂O képlet alapján: számított: C% 54,35; H%6,03; ΟΓ%5,17; N%4,09; talált: C % 54,20; H % 5,96; Cl“% 4,33; N % 4,03.

3. példa

3'- dezamino-3 '-(4”-morfolinil)-5-imino-13- dlhidrodoxorubicin előállítása és izolálása • · ·

A) 0,186 g 3’ dcz.amino-3^,-(4^H-morfolinil)-13-dibidrodoxorubicin 6 ml diklór-metán és metanol 1 :1 arányú elegyével készített oldatát 20 ml ammóniával telített metanolhoz adjuk 0 °C-on. Az elegyet 1 óra hosszat keverjük, majd 3 °C-on 27 óra hosszat tároljuk, bepároljuk és a maradékot feloldjuk diklór-metán és metanol 4:1 arányú elegyében és háromszor koncentráljuk, hogy az ammóniát teljesen eltávolítsuk. A kapott maradékot preparatív vékonyréteg-kromatográfiásan tisztítjuk 2 inniX 20 cinX 20 cm-es szilikagél-lemezeken és előhívószerként kloroform és metanol 9 :1 arányú elegyét használjuk. A lényegében tiszta 3'-dezamino-3 -(4 morfolinil)-5-imino-13-dihidro-doxorubicint tartalmazó sávokat elkülönítjük, eluáljuk és az eluált anyagot megszárítva 0,139 g szabad bázist kapunk és a 300 MHz NMR-analízissel azonosítjuk.

300 MHz NMR COC1₃: 15,80-15,81 (s, 11-OH), 13,63 (bs, 6-OH), 9,20 (bs, =NH), 8,21 (d, 1-H), 7,72 (t, 2-H), 7,32 (d, 3-H), 5,72 (s, l'-H), 5,39 (s, 7-H), 4,86-4,84 (s, 9-OH), 4,14 (s, 0CH_?), 4,11— 1,86 (m, 13-H), 4,07 (m, 5-H), 3,92 (m, 4-H), 1,68-3,53 (m, bs, 14 11), 3,68 (in, 2-H₂, 6'’-II₂), 2,77 (d, 10A-H), 3,25-3,21 (d, 108-H), 2,72-2,50 r'm, 3-H), 2,72-2,35 (m, 10A-H, 3-H₂), 1,95— 1,68 (m, 2'-H₂), 1,95-1,68 (m, 8A-H), 1,42-1,41 d. 6' Il₃).

B) Az A) rész szerinti szabad bázist hidrokloriddá alakítjuk a 2. példában leírt módon.*A nagynyomású folyadék-kromatográfiás analízis szerint a hidroklorid tisztasága 97--98%.

195 518

A C₃iH₃₈N₂0h HC1 · 2H₂O képlet alapján: számított: C% 54,19; H%6,31; Cr%5,16; N%4,08; talált: C% 54,17; H%5,95; Cl“% 4,88; N%3,87.

4. példa

3'-dezamino-3'-(3''-ciano-4-morfolinil)-5-iminodaunorubicin előállítása

0,031 g 3'-dezainino-3’-(3-ciano-4^,'-niorlolinil)-daunorubicin 1,0 ml diklór-metánnal készített, oldatát hozzáadjuk 5 ml ammóniával telített metanolhoz 0 °C-on. Az elegyet 30 percig keverjük, majd 3 °C-on 45 óra hoszszat tároljuk. A reakció terméket szárazra pároljuk és a kapott maradékot feloldjuk 5 ml kloroform és metanol 19:1 arányú elegyében és koncentráljuk. Ezt a lépést megismételjük. A maradékot feloldjuk kloroform és metanol elegyében és 2 mraX 20 cmX 20 cm-es szilikagél-lemezekre visszük és előhívószerként kloroform és metanol 9:1 arányú elegyet használjuk. A fő sávot eluáljuk és analizáljuk. Tömegspektroszkópiásan kimutatva a vegyület 3^,-dezamino-3^,-(3^w-ciano-4-morfolinil)5-iminodaunorubícin. Tömegspektruin (TMS származékokként), m/e 882 [(TMS)₄-HCN], 810 [M(TMS)₃— HCN], MS 70 ω-nél egy alapcsúcsot mutat (HCN) m/e 27_;nél). .

Vékonyréteg-kromatográfia SiGel CHC1₃-CH₃OH (19:1 v/v) Rf = 0,32.

5. példa

Az 1. példa szerinti előállítást megismételjük, és a

4. példa szerint előállított 3'-dezamino-3'-(3''-ciano-4''morfolinil)-doxorubicint használunk kiindulási anyagként 3'-dezainino-3'-(4''-morrolinil)-doxorub!cin helyett. Az 1. példa szerinti védö-aminálás és védő-izolálási sort használjuk és így 3'-dezamino-3'-(3-ciano-4-morfolinil)-5-iminodoxorubicint kapunk végtermékként.

Részletesebben a fenti eljárást az alábbiakban írjuk le:

A) 0,241 g 3'-dezamino-3'-(3-ciano4''-morfolinil)doxorubicin 4 ml vízmentes piridinnel készített oldatához 0,587 g p-anizil-klór-difenil-metánt adunk. Az oldatot szobahőmérsékleten sötétben 44 óra hosszat keverjük. Az elegyet lehűtjük, 0,5 ml metanollal hígítjuk, szobahőmérsékleten 3 óra hosszat keverjük, majd hozzáadjuk 50 ml híg nátrium-hidrogén-karbonáthoz és diklór-metánnal extraháljuk. Az extraktumokat bepároljuk, a maradékot feloldjuk 3 ml diklór-metánban és kicsapjuk 40 ml dietil-éter lassú hozzáadásával. 0,333 g (97 %) 14-Q-p-anizil-difenil-metil-3’-dezamino-3^,-(3ciano-4-morfolinil)-doxorubicint kapunk.

MHz NMR (CDCJ₃) 13,84 (s, 6-OH), 12,99 (s, 11—OH), 7,82 (d, 1-H), 6,70-7,75 (ni, 2-ÍI, 3-H, tritil-aril), 5,42 (bs, l'-H), 5,08 (bs, 7-H), 4,45 (bs, 2, 14—H₂), 4,19 (s, 9—OH), 4,00 (s, OCH₃), 3,79 (s, OCH₃), 3,30-4,15 (m, 4-H, 5-H, 2’’-H₂, 3”_H, 6-H₂), 1,60—3,10 (m, 2’-H₂, 8-H₂,5%-H₂,10-H₂, 3’—Η), 1,13 (d, 6'-H₃).

B) 0 ,369 g 14-0-p-anizil-difenil-meti!-3'-dezamino-3'(3^,,-ciano4^!' inorfolinil)-doxorubicin 8 ml diklór-mctánnal készített oldatát hozzáadjuk 25 ml ammóniával telített metanolhoz 0 “C-on. Az elegyet 0 °C-on 1 óra hosszat keverjük, majd állni hagyjuk 3 °C-on 26 óra hosszat. A reakcióelegyet bepároljuk, hogy teljesen eltávolítsuk az ammóniát, és így 0,376 g lila színű maradékot kapunk.

C) A B) rész szerinti maradékot feloldjuk 1,5 ml diklór-metánban és az oldatot 1,5X28 cm-es, 200— 400 mesli szilikagél-oszlopon visszük és 50 ml diklórmetánnal, majd diklór-metán és metanol alábbi arányú Negyével eluáljuk: 99:1, 200 ml; 98 :2, 300 ml; 97 :3, 100 ml; 95 :5,100 ml és 90:10,200 ml. 360 ml kezdeti cluátuin gyűjtése után egy 125 ml-es frakciót bepárolva 0,203 g 14O-p-anizil-direnll-iiiclil-3’-dczainlno-3’-(3''· ciano4^,'-morfolinil)-5-iminodoxorubicint kapunk.

D) A C) rész szerint kapott maradékból 0,158 g mintát 0 °C-ra hűtünk és feloldjuk 8 ml jéghideg 50 %-os tiifluor-ecetsavban. Az oldatot 0 °C-on 2 percig keverjük, majd 100 ml jeges vízre öntjük. A vizes elegyet négyszer 10 ml kloroformmal extraháljuk és az összesített extraktumokat híg nútrium-bidrogén-karbonáttal és vízzel mossuk, nátrium-szulfát felett szárítjuk, Celiten leszűrjük és bepároljuk. A maradékot feloldjuk 3 ml kloroform és metanol 4 :1 arányú elegyében, az oldatot keverjük és hozzácsepegtetünk 25 ml étert. A kapott csapadékot elkülönítjük és 0,093 g 3'-dezatnino-3-(3-ciano-4''morfolinil)-5-iminodoxorubicínt kapunk.

A vékonyréteg-kromatográfiás és 300 MHz NMRaralízis szerint ez az anyag diasztereoizomer-elegy. A Waters Radial-Pak C-18-as oszlopon végzett nagynyomású folyadék-kromatográfiás analízissel 0,05 ni pH — 4-es citrát-puffer/metanol 40:60 arányú elegyét alkalmazva 18,4 percnél és 25,0 percnél mutatkoztak csúcsok 69:31 arányban. A termék 300 MHz NMRspjktruin két rezonanciát mutatott az 1- H, 2—H, 3—H, l'-H, 7-H, 14—H₂, 9—OH, 0CH₃, 10A-H és 6-H₃ protonoknál.

300 MHz NMR CDC1₃ 15,61 (s, 11-ΟΠ), 13,74 (d, 6 OH), 9,27 (d, NII), 8,21,8,19 (2d, I 11),7,73,7,72 (26, 2—11), 7,33,7,32 (2d, 3-H), 5,77,5,72 (2d, l'-H), 5,^1, 5,38 (2m, 7-H), 4,79, 4,77 (2s, 14-H₂), 4,72, 4,66 (2s, 9-OH), 4)5,4)4 (2s, 0CH₃), 4,04 (m, 5-H), 3,97 (m, 3-H, 2B-H), 3,75 (m. 6-H₂, 4-H), 3,59 (m, 2A-H), 3,23 (d, 10B-H), 3,03 (m, 10A-H, 3-H), 2,72 (m, 5-H₂), 2,33 (m, 8B-H), 2,14 (m, 8A-H), 1,85 (m, 2-H₂), 1,38, 13,47 (2d, 6-H₃).

UV-Vis (CH₃OH) max. 221 nm (31.000), 252 (32.900), 307 (7110), 520 sh (9110), 551 (17.400), 592 (20.700).

DCI-NS m/e 638 (Μ + H), 611 (M = H-HCN).

A C₃₂H₃₅N₃O_n · H₂O képlet alapján: számított: C% = 58,62; H%=5,69; N%=6,41; talált; C% = 58,79; H% = 5,47; N% = 6,30.

6. példa

Ά 3. példa szerinti előállítást ismételjük meg, ekvimoiáris mennyiségű kiindulási anyagot használunk a 3'-dezainino-3'-(4”-morfolinil)-13-dihidrodoxorubicin helyett. Kiindulási anyagként 3'-dezamino-3'-(3^,'-ciano-4¹'moifolinil)-13-dihidrodoxorubicint használunk és így 3'-dezamíno-3'-(3-ciano-4-morfolinil)-5-imino-13-dihidrodoxorubicint kapunk végtermékként.

Tömegspektruin lTMS származékként] m/e 900 !M(TMS)₄ -HCN],

Vékonyréteg-kromatográfia: SiGel CHC1₃—CH₃OH <9:1 v/v), R_f = 0,24.

195 518

A találmány szerint előállított vegyületeket emlősök tuinorellenes szereként hasznosíthatjuk. Ezt a hatást in vivő és in vitro vizsgálatokkal bizonyítottuk. Az egyik in vivő tesztben, melyet a Cancer Chernotherapy Reports, National Cancer Institute, 3, 2. sz., 3. rész, 1972. szeptemberében írtak íe, egészséges egereket intraperítoncálisan Lymphocita leukémia P-388 aszcétes folyadékkal oltottuk be. A beoltott egereket ezután az 5., 9. és 13. napon kezeltünk különböző mennyiségű találmány szerinti vegyülettel. összehasonlításképpen más egereket 1 nem kezeltünk és további egereket kezeltünk daunorubicinnel, doxorubicinnel vagy a 4 301 277 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban leírt 3'-dezamino-3'-^-morfolinilj-daunorubieinHcl vagy 3’dezamino-3'-(4 '-moi Íölinilj-í 3-dihidrodaunorubicinncl 1 vagy a 4.314.054 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban leírt 3^,-dezamino-3^,-(4-metoxi-lpiperidinil)-daunorubicinnel vagy 13-dihidro ekvivalensével.

A különböző módon kezelt egerek átlagos túlélési 2 idejét meghatároztuk és összevetettük a leukémia aszcétes folyadékkal beoltott egerek túlélési idejével, melye- két nem kezeltünk a teszt-vegyületekkel. Az alábbi A. táblázat mutatja a kapott adatokat. Az adatokat T/C %-os értékben fejeztük ki, ez az érték a kezelt egerek 2 túlélési ideje osztva a kontroli-állatok túlélési idejével szorozva lOQ-zal. Az A. táblázatban a különböző anyagok dózis-szintjeit is megadtuk, melyek leginkább hozzájárultak a túlélési idő növeléséhez.

A találmány szerint előállított vegyületeket, bele- 3 értve savaddíciós sóikat bármilyen módon adagolhatni táblázat - in vitr juk, ideértve az orális, parenterális (intravénás, intrapcrítoneális, szubkután és intramuszkuláris) adagolási módokat. Leginkább bevált tradicionálisan a parenterális adagolási mód, különösen az intravénás. A dózis-tarto5 mány és mennyiség elegendő ahhoz, hogy a leukémiát vagy más olyan rákfélcségct javítsa, amely ellen a vegyületek hatásosak. így például a teszt-állatok kezelésénél 0,0010 mg/kg - 25 mg/kg dózis bizonyult elegendőnek a leukémia állapotának javítására, naponta. A belső dózis0 határt a toxikus mellékhatások szabják meg. Kísérletileg határozhatók meg a kezelendő állatnál. Általában az eredeti vegyületeknél 1/20-szor — 1/200-szor alacsonyabb. Az egy-egy adag között 2-7 nap intervallum lehet, de rövidebb intervallumok, például egy nap, vagy ennél kevesebb Is alkalmazható a dózisok között.

Az adagolás megkönnyítésére a találmány szerint előállított vegyületeket, illetve sóikat gyógyszerkészítmény formájában, különösen egységdózis formájában állítjuk elő. Bár a vegyületeket önmagukban is adagolhatjuk, rendszerint gyógyászatilag elfogadható hordozóval adagoljuk, ez a hordozó hígítja a vegyületet és megkönnyíti a kezelést. A „gyógyászatilag elfogadható” fogalom azt jelenti, hogy a hordozó, valamint a kapott készítmény steril és nem toxikus.

Orális adagolásra a hordozó vagy hígító lehet szilárd, félig-szilárd vagy folyékony és közegként, vagy segédanyagként szolgálhat a hatóanyag számára. Parenterális adagolásnál az anyagot feloldjuk vagy szuszpendáljuk egy megfelelő injektálható folyadékban, amely az irodalomból ismeretes.

A dózisformák előállításánál a vízoldékony gyógyés in vivő tesztek

Leukémia L-1210 Leukémia P388 elleni hatás Leukémia P388 elleni hatás sejtek egéren egéren

Vegyüiet	Szintézis gátlás, ED5„, pM	Túlélési idő	Optimális dózis (q4d. 5,9, 13)	Túlélési idő	Optimális dózis
DNS	RNS	T/C%	mg/kg	T/C%	mg/kg
Daunorubicin	0,66	0,33	130	8
Doxorubicin	1,5	0,58	160	8	252	7,5
3,-dezamino-3,-(4,,-morfolinil)-13-dihidro-5-imínodoxorubicin)	>100	24	>161	50
3 '-dezamino -3' (4 -morfolinil)-5-imino-doxorubicin	2,6	1,3			>193	2,0 i.p.
					166	2,5 l.v.
					>215	4,0
3 '-dezamino-3 ’-(4''-morfolinil-3''-ciano)-5-imino-
doxorubicin	0,031	0.047	157	0,5	>165	0,8
3'-dezamino-3'-(4-morfo- linil-3-ciano)-5-imino-13-
dihidrodoxorubicin	0,58	0,075
3'-dezamino-3'-(4''-morfo- linil-3''-ciano)-5-imino-
daunorubicin	0,25	0,017
6

195 518 szerek előállításánál ismert technológiát használhatjuk

sók esetében és vízben nem oldódó szereknél a használatos technológiát használunk a szabad bázisoknál. Például az injektálható anyagok kikészítése a következő
módon történik.
A. készítmény:
Vizes közegben készített, injektálható steril szuszpenzió	mg
14., 5. példa szerinti vegyület
szuszpendálható porként	3
Nátrium-citrát Nátriuin-karboxi-metil-ccllulóz	5,7
(alacsony viszkozitási fok)	2,0
Metil-para-hidroxi-benzoát	1,5
Propil-para-hidroxi-benzoát Injekciós víz 1 ml-ig	0,2
B. készítmény:
Vizes hordozó rendszerben készített injektálható steril oldat	mg
2. példa szerinti vegyület	4
Nátrium-citrát Nátrium-karboxi-metil-cellulóz	5,7
(alacsony viszkozitási fok)	2,0
Metil-para-hidroxi-benzoát	1,5
Propil-para-hidroxi-benzoát Injekciós víz 1 ml-ig	0,2
Hasonlóan készíthetők ki az orális adagolásra alkat-
más tabletták. C. készítmény: Tabletta-készítmény	mg-
2. példa szerinti vegyület	5,0
Laktóz	91,0
Kukoricakeményítő (szárított)	51,5
Zselatin	2,5
Magnézium-sztearát	1,0

A 2. példa szerinti vegyületet porítjuk és egy szitán engedjük keresztül, jól összekeverjük a laktózzal és 45 30 mg kukoricakeményítővel, mind a kettőt átszitáljuk.

A kevert porokat meleg zselatin-oldatba visszük, melyet úgy készítünk, hogy a zselatint vízben elkeverjük és melegítve 10 t ömeg/tömeg %-os oldatot kapunk. A tömeget szitán keresztül engedve granuláljuk és a nedves 50 granulát 40 °C-on szárítjuk. Λ szárított granulát ismét szitán keresztül átgranuláljuk és a keményítő és a magnézium-sztearát hátralévő részét hozzáadjuk és alaposan elkeverjük. A granulát préseljük és így tablettákat ka5 púnk, melyek egyenként 150 mg tömegííek.

A kapszulákat a következő módon állíthatjuk elő: Li. készítmény: k apszuia ^ms

3. példa szerinti vegyület 10

Laktóz 190

A 3. példa szerinti vegyületeket és a laktózt egy szilán engedjük keresztül, a porokul jól összckeveijük, mielőtt keményzselatinkapszulákba töltjük úgy, hogy minden kapszula 200 mg kevert port tartalmaz.

Claims (2)

1. Eljárás az (I) általános képletű vegyületek — ahol R jelentése -C0-CH₃ vagy -CH0H-CH₃ csoport daunorubicin-származékok esetében vagy —CO— -CH₂OH vagy -CH0H-CH₂0H doxorubicin25 származékok esetében;

A jelentése -CH csoport vagy hidrogénatom és savaddiciós sóik, előnyösen lúdrokloridjuk előállítására, azzal jellemezve, hogy egy (II) általános képletű vegyületet _ ahol A és R jelentése a fenti — az adott 30 esetben jelenlévő —CO-CH₂OH csoport hidroxilcsopoitjár gyengén savas labilis védőcsoporttal,előnyösen p-metoxi-tritilcsoporttal 14-észlcrré alakítjuk és 0—3 °C-on alkoholos ammónia feleslegével reagáltatjuk és adott esetben szilikagél oszlopon diklór-metán és metanol 35 99 :1-től 90—10 térfogatarányig változó elegyével eluáljuk, és adott esetben az enyhén savas labilis védőcsoportoí ecetsavval vagy hideg trifluor-ecetsavval szobahőmérsékleten lehasítjuk és a szabad bázis formájában kapott vegyületeket szilikagél-oszlopon kloroform és 40 metanol 9:1 térfogatarányú clegyével végzett eluálás utiin izoláljuk és kívánt esetben savval, előnyösen 0,1 n sósavval kezelve savaddiciós sóvá, előnyösen hidrokloriddá alakítjuk.

2. Eljárás gyógyszerkészítmények előállítására, azzal jellemezve, hogy egy 1. igénypont szerint előállított (I) általános képletű vegyületet — ahol A és R jelentése az 1. igénypontban megadott - vagy gyógyászatilag elfogadható sóját, előnyösen hidrokloridját szokásos gyógyászatilag elfogadható segédanyagokkal összekeverjük és gyógyszerkészítménnyé alakítjuk.