HU194983B - Energiatakarékos lakasfdtö berendezés - Google Patents

Abstract

Az energiatakarékos lakásfütő berendezés keramikus anyagból felépített hőtároló teste (4) további, keramikus anyagból felépített burkolattal (1) van oly módon körülvéve, hogy a test (4) és a burkolat (1) között a hőtároló testet (4) minden oldalról határoló légtér (20) alakul ki, amely legalább egy, a burkolaton (1) annak alsó részén ’ kiképzett nyíláson (21) keresztül a berendezést befogadó helyiség légterével, míg a í burkolat (1) tetején kiképzett másik nyílá1 són (25) át fűtött levegőt elvezető csatornával áll összeköttetésben és a tűzteret (5) határoló samottbélés (9) és a füstjáratok (II, Γ2, 13, 14) mentén a hőtároló testet (4) átszelő vízszintes és függőleges légjáratok (18, 19) vannak kiképezve, továbbá a berendezés tüziajtaja és hamuajtaja egyetlen tííztérajtóként (8) van kiképezve (1. ábra).

Description

1. obru

-1iy4yöó

A találmány tárgya energiatakarékos lakásfütö készülék, amelynek keramikus anyagból felépített hőtároló teste, abban falakkal határolt sík, rostélyos tüzelőtere, tűzi ajtaja, hamu ajtaja, függőleges füstjáratai és kéménycsatlakozása van. A készülék az adott helyiség fűtésén túl, amelyben célszerűen fal mentén vagy sarokban elhelyezkedik, alkalmas az épület többi helyiségeinek egy helyről történő gazdaságos és egyenletes fűtésére, így alkalmas lakások, lakóépületek, irodák légfűtésére, illetve központi fűtésére.

Az energiahordozók drágulása előtérbe helyezte korszerű és energiatakarékos fűtőberendezések kifejlesztését és alkalmazását, melyeknek jelentős része központi lakásfűtő berendezés. A központi fűtés előnye, hogy a kívánt hőmérsékletet az egész épület részére egyetlen központi helyen állítja elő és tartja állandó szinten, és· a tüzelőanyag gazdaságosabban értékesíthető, mint az egyedi fűtésekkel. A központi fűtésberendezések höfejlesztö berendezései ritkábban hőcserélők, leggyakrabban kazánok, melyek jelentős része olajtüzelésű. A gáz mint energiahordozó fokozott elterjedésével elterjedtek a gázégős kazánok, illetve etázsfűtéseknél a gáz- vízmelegítők. Emellett napjainkban is igaz, hogy a legalacsonyabb fajlagos költségeket a vegyestüzelésü, fa- és széntüzelésű kazánokkal lehet elérni. Ezeknek a kazánoknak hiányossága, hogy időszakos tüzelésüek, azaz az elégett fűtőanyagot újabb rárakással állandóan pótolni kell, ami végeredményben a fejlesztett hőmennyiség jelentős ingadozásához vezet, továbbá felületi hőmérsékletük igen magas, amely balesetveszélyes, valamint hőtároló kapacitásuk igen csekély.

Az ismert fűtőberendezés, a cserépkályha hőtároló kapacitása ugyan lényegesen nagyobb, kiviteltől függően 3—12 óra, azonban felületi hőmérsékletük szintén magas, és az ismert kiviteli alakok nem alkalmasak központi fűtőberendezésként való üzemeltetésre. A cserépkályhák további hátrányos tulajdonsága, hogy meghatározott feltételek egyidejű fennállása esetén, így például túlságosan nagy portartalmú szén elégetésekor, ha a szénpor a rostélyt teljesen eltörni, nem jut elegendő égési levegő a tüztérbe, ami végülis robbanáshoz, a kályha mechanikai deformációjához vezethet.

A találmánnyal célunk a felsorolt hiányosságok kiküszöbölése és olyan fűtőberendezés létrehozása, amellyel nem csak egy adott helyiség, hanem teljes egy- vagy többszintes lakás vagy lakóépület gazdaságosan fűthető, nem érzékeny a benne elégetett energiahordozó fajtájára, hatásfoka nagy és hosszabb időre, legalább egy napra magárahagyható, és a robbanás lehetősége teljesen ki van küszöbölve.

Találmányunk azon a felismerésen alapul, hogy a fenti .célok szinte teljes mértékben megvalósíthatók, ha egyesítjük a kazán és a cserépkályha előnyeit, azaz ha magái a cserépkályhát egy kazán höfejlesztö egységének tekintjük és szervesen beillesztjük egy központi fűtőberendezés alkotóelemei közé.

A kitűzött feladatot energiatakarékos lakásfütő berendezéssel oldottuk meg, amelynek keramikus anyagból felépített hőtároló teste, abban falakkal határolt sík, rostélyos tüzelötere, tűzi ajtaja, hamu ajtaja, függőleges füstjáratai és kéménycsatlakozása van. Ezt a találmány értelmében oly módon fejlesztettük tovább, hagy tűzi ajtaja és hamu ajtaja egyetlen tüztérajtóként van kiképezve, és a hőtároló test további, keramikus anyagból felépített burkolattal van oly módon körülvéve, hogy a höálló test és a burkolat között a höálló testet minden oldalról határoló légtér van kialakítva, amely a burkolaton, annak alsó részén kiképzett nyíláson keresztül a lakásfűtő készüléket befogadó helyiség légterével, míg a burkolat tetején kiképzett másik nyíláson át fűtött levegőt elvezető csatornával áll összeköttetésben, és a tűzteret határoló falak és a füstjáratok mentén a hőtároló testet átszelő vízszintes és függőleges légjáratok vannak kiképezve.

A találmány értelmében célszerű, ha az energiatakarékos lakásfütö berendezés burkolatának egy vagy két szomszédos oldalát a helyiség falai alkotják. Ebben az esetben csökkennek a fűtőberendezés létesítési költségei, egyben javul a fűtőberendezés hőleadása az adott helyiség felé.

A találmány szerinti lakásfűtő berendezés előnyös kiviteli alakja értelmében a tűztér rostélyt körülvevő alja a rostély irányában lejtős kialakítású, miáltal a tüztérben felhalmozott fűtőanyag az égés folyamán automatikusan a rostélyra kerül és ott maradék nélkül elég, valamint célszerű, ha a tűzteret két oldalról két-két füstjárat határolja, amelyek közül a tüztérrel közvetlenül kapcsolódó füstjárat légtér felé eső két oldala járulékos hőálló samottbéléssel van ellátva. A tüztérben keletkező és a füstjáratokon keresztül a kéménybe távozó füstgázok felesleges hőjüket a fűtőberendezés hőtároló testének adják át, amely viszont a hőtároló testet körülvevő légtérben lévő levegőt melegíti fokozott mértékben. A találmány szerinti fűtőberendezés tűzterében uralkodó magas hőmérséklet miatt az onnan távozó füstgázok hőmérséklete kezdetben annyira magas, hogy a füstgázok a hőtároló testet szétégetnék a füstjáratban elhelyezett járulékos samottbélés híján.

Ugyancsak előnyös a találmány értelmében, ha a lakásfütö berendezés burkolaton kialakított, fűtendő levegőt bevezető nyílása a bevezetett levegő mennyiségét csökkentő záróelemmel van társítva, amely ismert ikerfémes szerkezettel működtetett fémlap. Ez a

-2194983 szerkezeti kialakítás abban az esetben előnyös, ha a lakásfűtő berendezés légfűtő berendezés része és az ismertetett módon a bejutott levegő mennyisége, ezen keresztül hőmérséklete adott határokon belül szabályozható.

A találmány szerinti energiatakarékos lakásfűtő berendezés továbbfejlesztett kiviteli alakja értelmében előnyös, ha a burkolaton át a tűztér alá központi fűtés hőhordó közeget szállító visszatérő vezetéke nyúlik be, amelyik elosztó vezetékeken át a füstjáratokban elhelyezett fűtó'csövekkel van összekötve és a fűtöcsővek gyűjtővezetékeken át a tűztér felett, füstgáz elvezető csövekkel kialakított hőcserélőtérben elhelyezett alapvezetékkel kapcsolódnak, továbbá ha a fűtöcső két koncentrikusan elhelyezett fémcső, ahol a hőhordó közegként alkalmazott víz a csövek közötti gyűrűtérben helyezkedik el. Ebben az esetben a találmány szerinti fűtőberendezés nem csak légfűtő berendezésként, hanem melegvizes központi fűtőberendezésként is alkalmazható, a légfűtéssel egyidőben vagy annak alternatívájaként.

Előnyös, ha a találmány értelmében a tűztér ajtó a tüzelőanyag égése alatt az ajtó bezárását gátló ismert ikerfémes szerkezettel van társítva. Mivel a tűztér ajtó egyesíti magában a hagyományos cserépkályhák tűzi ajtaját és hamu ajtaját, bezárása esetén a tűztérben elhelyezett fűtőanyag nem kap elegendő égéslevegőt, így az égés kialszik. Ennek elkerülésére szolgál a reteszt működtető ikerfémes szerkezet, amely egyben biztosítja a friss oxigén folyamatos bejutását a tűztérbe és ezzel meggátolja egy esetleges robbanás keletkezését.

A találmány szerinti lakásfíítő berendezés gázüzemre tervezett előnyös kiviteli alakja értelmében a gázégőt befogadó tűztér és a füstjáratok égetőcsatornákkal vannak összekötve, melyeken keresztül a füstjáratokba jutó, el nem égett gáz is utólag elégethető, miáltal javul a fűtőberendezés hatásfoka.

A találmány szerinti energiatakarékos lakásfűtő berendezés főbb előnyei közé tartozik, hogy légfűtés útján minden helyiségben egyenletes és előirt hőmérsékletet biztosít, a hőmérséklet állandó szinten tartása központosán történik, a tüzelőanyag gazdaságosabban értékesíthető, mint az egyedi fűtésekkel, így energiatakarékos; kezelése kevesebb munkát igényel, mint az egyedi fűtőberendezéseké, a fűtőanyag központosán tárolható, ami az épület tisztasága szempontjából lényeges, az égéstermékek, a füstgáz és a salak kevesebb szennyeződést okoznak, mint egyedi fűtés esetén, továbbá melegvizes fűtőberendezéssel kombinálva nemcsak az épület helyiségeinek fűtését, hanem esetleg melegvíz-ellátását, szellőzési hőszükségletét és egyéb hőigényeket is ki tud elégítehi ugyanarról a helyről és ugyanazzal a munkaerővel. A hőtároló testet körülvevő burkolat felületi hőmérséklete biztonságosan alacsony, amely megszünteti a balesetveszélyt, de hozzájárul az adott helyiség hőmérsékletének növeléséhez; a viszonylag nagyméretű tűztér és a fajlagosan nagy hőtároló test pedig biztosítja, hogy egyszerre nagyobb mennyiségű tüzelőanyagot égessünk el, és a keletkezett hőenergiát a hőtároló test legalább egy napig hasznosítható módon tárolja.

A találmány további jellemzőit az alábbiakban a rajz segítségével ismertetjük részletesebben, amelyen a lakásfűtö berendezés néhány példakénti kiviteli alakja látható. A rajzon az

1. ábra a találmány szerinti lakásfűtő berendezés egy lehetséges kiviteli alakjának keresztmetszete, a

2. ábrán a fűtőberendezés előlnézete látható burkolat nélkül, a

3. ábra egy további lehetséges kiviteli alak keresztmetszete és a

4. ábrán a 3. ábra szerinti fűtőberendezés hosszmetszete látható.

Az 1. ábrán magasságának alsó harmadában metszett példakénti lakásfűtő berendezés vázlata látható. Mint az ábrából kitűnik, a lakásfűtö berendezés 1 burkolaton belül helyezkedik el, melynek 2, 3 oldalait a fűtőberendezést magábafoglaló helyiség falai alkotják, azaz a fűtőberendezés a helyiség sarkában van felépítve. Jelen példában az 1 burkolat perlittéglából van felépítve és a helyiség falaival azonos módon be van vakolva, de az 1 burkolat külső felülete tetszőleges esztétikai kialakítású lehet, így közönséges csempeburkolat boríthatja, mivel a viszonylag alacsony felületi hőmérséklet miatt nincs szükség kályhacsempékre. Az 1 burkolaton belül van keramikus anyagból hőtároló 4 test felépítve. A hőtároló 4 test elülső oldalán alul van ismert módon 5 tűztér 6 töltőnyílása kialakítva, amelyet 7 szikraajtó és 8 tűztérajtó fed be. Az 5 tűzteret 9 samottbélés határolja, és alja 10 rostély irányában lejtős kialakítású. A hőtároló 4 testen belül ismert módon négy függőleges 11, 12, 13, 14 füstjárat van kialakítva. Az 5 tűztér a 11 füstjárattal, valamint a 12 füstjárat a 13 füstjárattal az 5 tűztér feletti, a rajzon nem látható csatornákon keresztül van összekötve, mig a 11 és 12 füstjárat, illetve a 13 és 14 füstjárat az őket egymástól elválasztó 15, illetve 16 válaszfalak alatt kapcsolódnak. A 14 füstjárat rajzon nem ábrázolt kéménycsövön keresztül az épület kémé-, nyébe torkollik. Látható, hogy a 11 füstjárat két külső oldalát járulékos 17 samottbélés burkolja, amely megakadályozza, hogy az 5 tűztérből kiáramló forró füstgázok a 11 füstjárat külső falait, azaz a hőtároló 4 testet túlságosan kiégessék. A 12 füstjáratba kerülő füstgázok hőmérséklete már annyira lecsökken, hogy ott ilyen járulékos 17 samottbélésre már nincs szükség. A 9 samott3 bélés és a 11, .12 füstjáratok, illetve a 9 samottbélés és a 13, 14 füstjáratok között a hőtároló 4 testet vízszintesen átszelő 18 légjáratok vannak ugyancsak samott-téglából kiképezve. Az említett 18 légjáratok külső oldalával a 15, illetve 16 válaszfal folytatásaként egy-egy, a hőtároló 4 testet függőlegesen átszelő további 19 légjárat kapcsolódik. Látható, hogy a 18, 19 légjáratoknak csak egy-egy fala közös, a bennük áramló levegő nem keveredik.

Az 1 burkolat és a hőtároló 4 test között azt minden oldalról határoló 20 légtér van kialakítva, arpely az ismertetett példában egy, az 1 burkolaton alul kiképzett és az

1. ábrán szaggatott vonallal berajzolt 21 nyíláson át a lakásfütö készüléket befogadó helyiség légterével áll összeköttetésben. Az 1 burkolat és a hőtároló 4 test a rajzon is láthatóan csupán a 8 tüztérajtó környékén érintkezik egymással.

A 2. ábrán az 1. ábra szerinti fűtőberendezés elölnézete látható, az elülső oldalon lebontott 1 burkolat nélkül. Látható, hogy az 1 burkolat a hőtároló 4 testet felülről is lehatárolja úgy, hogy a 20 légtér a 4 test felett is kialakul. A hőtároló 4 test keramikus elemei, jelen példában téglái szögacélból hegesztett 22 vázon vannak felépítve, amely 22 váz téglából készült 23 pilléreken nyugszik. A 23 pillérek között a 20 légtér levegője szabadon áramolhat az ábrán szaggatott vonallal bejelölt függőleges 19 légjáratokba. Ugyancsak jól láthatók a 8 tííztérajtót, azaz magát az 5 tüzteret közrefogó vízszintes 18 légjáratok, jelen példában egy sorban négy 18 légjárat van kialakítva egymás fölött. Az 5 tüztérben az égés során keletkező füstgázok 24 kéménvcsövön keresztül jutnak az épület kéményébe. A lakásfütö készülék által felmelegített külső levegő, amely a 21 nyíláson keresztül jut be az 1 burkolat belsejébe — az 1 burkolat lebontott elülső oldala miatt a 21 nyílás nem tüntethető fel — az 1 burkolat tetejében kialakított légelvezetö 25 nyíláson át távozik, jelen példában légfűtő berendezés rajzon nem ábrázolt levegő elvezető csatornájába.

A 8 tüztérajtó magábanfoglalja a hagyományos kályhák tüziajtaját és hamuajtaját is, mivel a szaggatott vonallal bejelölt 10 rostély az 5 tüzteret felső égéstérre és alsó hamutérre osztja.

Természetesen semmi akadálya nincs annak, hogy a levegő bevezető 21 nyílás az 1 burkolat oldalfalán legyen kialakítva, vagy hogy az 1 burkolaton több 21 nyílás legyen kiképezve.

A 3. ábrán a találmány szerinti lakásfütö berendezés 1. ábrán látható kiviteli alakjának továbbfejlesztett változatát tüntettük fel. A fűtőberendezés felépítése alapvetően megegyezik az előzőleg ismertetett kiviteli alakok felépítésével, azért csak az eltéréseket 4 ismertetjük részletesebben. Minden egyes 11, 12, 13, 14 füstjáratban két 26, 27 fémcső van koncentrikusan elhelyezve, melyek oly módon vannak összehegesztve, hogy fűtőcsövet alkotnak, amelyek 28 gyűjtővezetékeken át az 5 tűztér felett, füstgáz elvezető 29 csövekkel kialakított 30 hőcserélőtérben elhelyezett 31 alapvezetékkel kapcsolódnak. Mint a fentiekből kiderül, az említett 26, 27 fémcsövek, 28 gyűjtővezetékek, 31 alapvezeték központi fűtés hőhordó közeget szállító vezetékrendszerének részét alkotják. Jelen példában a központi fűtés hőhordó közege víz, amely a 26, 27 fémcsövek közötti gyűrűtérben helyezkedik el, majd a jelen példában 3/4 hüvelyk átmérőjű 28 gyűjtővezetékeken keresztül a melegvizes központi fűtőberendezéseknél szokásos 1' 1/2 hüvelyk átmérőjű alapvezetékbe jut. A melegvizes központi fűtőberendezés 32 visszatérő vezetéke, mint az a 4. ábrán látható, ugyancsak 3/4 hüvelyk átmérőjű 33 elosztóvezetékeken keresztül csatlakozik a fűtőcsövet alkotó egyik 27 fémcső alsó részéhez. A fűtőcső most ismertetett kialakítása előnyösebb, mint egyetlen közönséges fémcső használata, mivel a 11, 12, 13, 14 füstjáratokban áramló meleg füstgázok a 26, 27 fémcsövek külső felületeit egyaránt melegítik, így a gyürűtérben áramló víznek átadott hőmennyiség jelentősen megnő. A 28 gyűjtővezetékekben előreáramló vizet tovább melegíti a 30 hőcserélötér meleg levegője. A füstgáz elvezető 29 csövek alsó vége az 5 tűztérbe torkollik, míg felső végük a rajzon nem látható közös térbe csatlakozik, amely az első 11 füstjárattal áll összeköttetésben. Ily módon a 30 hőcserélőtér levegője a keletkező füstgázaktól mentes, tiszta levegő, amely így bármilyen korróziós veszély nélkül érintkezhet a 28 gyűjtővezetékekkel, illetve a 31 alapvezetékkel. Az 1 burkolatban kialakított 21 nyíláshoz belül, a 20 légtérben kézzel vagy ismert ikerfémes szerkezettel működtetett záróelem, jelen esetben 34 fémlap van társítva. Ezzel a 20 légtérbe beáramló levegő mennyisége, ezen keresztül a légfűtő berendezés csővezetékébe juttatott meleg levegő mennyisége és hőmérsékletet változtatható.

Amennyiben a találmány szerinti lakásfűtő berendezés gázégőt tartalmaz, úgy abban az esetben az 5 tüzteret és a 11, 12, 13 füstjáratokat úgynevezett 35 beégetőcsatornákkal kell összekötni. Ismert tény, hogy a fűtőberendezésbe vezetett gáznak csupán hozzávetőleg 75%-a ég el a tüztérben, a fennmaradó 25 % égés nélkül, veszteségként távozik. Ezt gátolja meg a 35 beégetőcsatorna, melyen keresztül a füstgázokkal együtt az 5 tűztérből a 11 füstjáratba kerülő el nem égett gáz 4/5-e begyullad és ott elég, a maradék el nem égett gáz a kővetkező 12 füstjáratban az odatorkolló beégetőcsatornán keresztül ugyancsak meggyullad és további hányada ég el, ezáltal elérhető, hogy a kémény-4194983 be csupán 0,5% el nem égett gáz kerül, amely jelentősen befolyásolja a kémény állagát és élettartamát. A 35 beégetőcsatornák száma és mérete a mindenkori fűtőberendezés méreteitől, az elégetett gáz fajtájától függ.

A 4. ábra a 3. ábra szerinti berendezés IV—IV vonala mentén vett hosszmetszete. Ezen látható, hogy a 32 visszatérő vezeték nagyjából a fűtőberendezés középpontjában, a 23 pillérek között van az 5 tűztér alá vezetve, majd a ráhegesztett 33 elosztóvezetékekkel a 27 fémcső palástjának alsó végében kialakított nyíláshoz csatlakozik. A 26, 27 fémcsövek közötti gyűrűtérben áramló víz a 27 fémcső palástjának felső végében kialakított nyíláson, az odahegesztett 28 gyűjtővezetéken keresztül — felmelegedve — jut a 30 hőcserélőtérből induló 31 alapvezetékbe. A rajzon jól látható a 30 hőcserélőtér kialakítása is a benne elhelyezett füstgáz elvezető 29 csövekkel, valamint feltüntettünk egy beégetőcsatornát is, amely az 5 tűztérből a 12 fűstjáratba vezet.

Az 1. ábrán ismertetett keresztmetszeten sematikusan feltüntettük a füstgázok áramlási irányát is. A körben elhelyezett pont a felfelé áramló, míg a körben elhelyezett kereszt a lefelé áramló füstgázokat jelképezi.

A légfűtő berendezés és a melegvizes központi fűtőberendezés ismertetett kombinációja további előnyöket biztosít. A gravitációs úton vagy szivattyúval keringtetett melegvíz csővezetéken nagyobb távolságokra kisebb hőveszteséggel szállítható és a meghatározott helyiségekben elhelyezett fűtőtestekben hasznósítható. Hasznosítható továbbá használati melegvízként is, ebben az esetben nincs szükség külön használati melegvíz előállító berendezésre.

Mivel a fűtőberendezés 5 tűztere nagyméretű, viszonylag sok tüzelőanyag helyezhető el benne, amely nagy mennyiségű hőt fejleszt viszonylag hosszú időn keresztül, amely hőmennyiség a hőtároló 4 testben felhalmozódik és egyenletesen kisugárzik a 20 légtérbe, illetve melegíti a melegvizes fűtőberendezés csővezetékében lévő vizet. A fejlesztett hő jobb hatásfokkal történő átadása, valamint a jobb égés miatt energiatakarékos; a gyakorlatban felépített és kipróbált kiviteli alakok esetében a fűtőberendezés tüzelőanyag igénye közel felére csökkent az ismert lakásfűtő berendezésekben elégetett tüzelőanyag mennyiségéhez képest.

A gyakorlatban bebizonyosodott, hogy a kályha hőleadása tovább növelhető, ha a 9 samottbélés hátsó falába további függőleges levegőjáratokat építünk be. Ezek előnyösen a 9 samottbéléssel szerves egységet alkotó samottcsövekkel vannak megvalósítva (1. ábra), melyek a kályha tetején túlnyúlva a 20 légtérbe torkollnak.

A fűtőberendezés üzemelése során természetszerűleg hőtágulások lépnek fel, melyek kedvezőtlen esetben -? évtizedek alatt — a fűtőberendezés hőtároló 4 testének fellazulásához, repedéséhez vezethetnek. Ennek elkerülésére célszerű minden második sorban a fűtőberendezés két oldalán szimmetrikusan egy-egy, a hőtároló 4 test hőtágulási együtthatójához közel eső hőtágulási együtthatójú fém 37 rögzítőelem beépítése, amely az ismertetett kiviteli alaknál a 9 samottbélés mentén végigfektetett laposvas, melynek mindkét vége oly módon van meghajlítva, hogy egy-egy sor hőtároló 4 testet alkotó téglával kapcsolódik. A lehűlés során ugyancsak zsugorodó 37 rögzítőelemek minden alkalommal szilárdan összehúzzák a hőtároló 4 test tégláit, így azok fellazulása nem következhet be. Az 1. ábrán jelképesen szaggatott vonallal a 18 légjáratokban jelezzük ezeket a 37 rőgzftőelemeket, mivel az ábra metszősíkja csak ezt teszi lehetővé, a 37 rögzítöelemek elhelyezésére és végeik kialakítására a

2. ábra ad útmutatást. Természetesen ezek a 37 rögzítőelemek ^vékonyabb átmérőjű vaspálcák is lehetnek, melyek menetes végeire nagyfelületű alátéteken át csavaranyák vannak ráhúzva.

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

Claims (2)

1. Energiatakarékos lakásfűtő berendezés, amelynek keramikus anyagból felépített hőtároló teste, abban falakkal határolt sík rostélyos tüzelőtere, tüziajtaja, hamuajtaja és füstjáratai vannak, azzal jellemezve, hogy tüziajtaja és hamuajtaja egyetlen tűztérajtóként (8) van kiképezve, és a hőtároló test (4) további, keramikus anyagból felépített burkolattal (1) van oly módon körülvéve, hogy a hőtároló test (4) és a burkolat (1) között a hőtároló testet (4) minden oldalról határoló légtér (20) van kialakítva, amely legalább egy, a burkolaton (1) annak alsó részén kiképzett nyíláson (21) keresztül a lakásfűtő berendezést befogadó helyiség légterével, míg a burkolat (1) tetején kiképzett másik nyíláson (25) át fűtött levegőt elvezető csatornával áll összeköttetésben és a tűzteret (5) határoló samottbélés (9) és a fűstjáratok (11, 12, 13, 14) mentén a hőtároló testet (4) átszelő vízszintes és függőleges légjáratok (18, 19) . vannak kiképezve.

2. Az 1. igénypont szerinti lakásfűtő berendezés, azzal jellemezve, hogy a burkolat (1) egy vagy két szomszédos oldalát a helyiség falai (2, 3) alkotják.

3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti lakásfűtő berendezés, azzal jellemezve, hogy a tűztér (5) rostélyt (10) körülvevő alja a rostély (10) irányában lejtős kialakítású.

4. Az 1—3. igénypontok bármelyike szerinti lakásfűtő berendezés, azzal jellemezve, hogy a tűzteret (5) két oldalról két-két füstjárat (11, 12; 13, 14) határolja, amelyek közül a tűztérrel (5) közvetlenül kapcsolódó füstjárat (11) légtér (20) felé eső két olda5

-5194983 la járulékos hőálló samottbéléssel (17) van ellátva.

5. Az 1. igénypont szerinti lakásfűtő berendezés, azzal jellemezve, hogy a burkolaton (1) kialakított, fűlendő levegőt bevezető 5 nyílás (20) a bevezetett fűtendő levegő menynyiségét változtató záróelemmel van társítva.

6. Az 5. igénypont szerinti lakásfűtő berendezés, azzal jellemezve, hogy a záróelem 10 ismert ikerfémes szerkezettel működtetett fémlap (34).

7. Az 1—6. igénypontok bármelyike szerinti lakásfűtő berendezés, azzal jellemezve, hogy központi fűtés hőhordó közeget szállító 15 visszatérő vezetéke (32) a burkolaton (1) át a tűztér (5) alá nyúlik be és elosztó vezetékeken (33) át a füstjáratokban (11, 12, 13,

14) elhelyezett fűtöcsővekkel van összekötve, és a fűtőcsövek gyűjtővezetékeken (28) át a tűztér (5) felett füstgáz elvezető csövekkel (29) kialakított hőcserélőtérben (30) elhelyezett alapvezetékkel (31) kapcsolódnak.

8. A 7. igénypont szerinti lakásfűtő berendezés, azzal jellemezve, hogy a fűtőcsö két koncentrikusan elhelyezett fémcső (26, 27), ahol hőhordó közegként víz a fémcsövek (26, 27) közötti gyűrűtérben helyezkedik el.

9. Az 1—8. igénypontok bármelyike szerinti lakásfűtő berendezés, azzal jellemezve, hogy a tűztérajtó (8) a tüzelőanyag égése alatt a tűztérajtó (8) bezárását gátló ismert ikerfémes szerkezettel van társítva.

10. Az 1—9. igénypontok bármelyike szerinti lakásfűtő berendezés, azzal jellemezve, hogy gázégőt befogadó tűztér (5) és a füstjáratok (11, 12, 13) beégetőcsatornákkal (35) vannak egymással összekötve.

2 lap rajz, 4 ábra