HU186503B - BERENDEZÉS TÖBB KOMPONENSÜ ANYAGOK Ki ADAGOLÁSÁR A, ÖSSZEKEVERÉSÉRE ÉS FELHORDÁSÁRA - Google Patents

Abstract

Berendezés több komponensű anyagok kiadagolására, összekeverésére és felhordására, elsősorban folyadék halmazállapotú anyagok, pl. műgyanták és müanyaghabok esetében azok komponenseivel az említett műveletek végrehajtására, amely berendezésnek anyag adagolói, vezérlő elemei, szabályozó szervei, flexibilis csővezetékei, valamint előnyösen pisztolyszerű fölhordó egysége van. Jellegzetessége, hogy az anyagadagolókat egy vagy több folyadék adagoló egység és/vagy szálanyag adagoló egység és/vagy szemcsésanyag adagoló egység alkotja. A folyadék adagoló egységnek egy vagy több adagoló szivattyúja van, amelyek szállító vezetékek útján a fölhordó egységgel vannak összeköttetésben. A fölhordó egység legalább egy keverő fejjel rendelkezik. A keverő fej keverő házzal van összeszerelve, és annak keverő terével van közlekedő kapcsolatban. A keverő ház az összekeverendő komponensek számához igazodó számú adagoló szeleppel van ellátva. Az adagoló szelepek pedig adagoló dugattyúval vannak kapcsolatban

Description

A találmány berendezés több komponensü anya gok kiadagolására, összekeverésére, és felhordására, elsősorban folyadék halmazállapotú anyagok, pl. műgyanták és müanyaghabok esetében azok komponenseivel az említett műveletek végrehajtására. A berendezésnek a komponenseket egymáshoz képest aránytartóan szállító anyagadagolói, vezérlő elemei, a mozgatandó közeg nyomásának és mennyiségének változtatására alkalmas szabályozó szervei, a komponenseket szállító, célszerűen legalább egy részükön flexibilis csővezetékei, valamint előnyösen pisztolyszerü fölhordó egysége van.

Az ipar számos területén fordul elő az a feladat, hogy több komponense anyagokat oly módon kell valamilyen felüietre fölhordani, hogy a fölhordás közben kell gondoskodni a komponensek szabatos mennyiségi kiadagolásáról, a folyamatos aranytartásról és az állandóan egyenletes összekeverésről. Különösen nehéz a feladat végrehajtása akkor, ha az anyagok között egymással kémiai reakcióba lépő folyadékok mellett gáz halmazállapotú elegy összetevők, főleg pedig, ha habosodó vagy habot képező komponensek is szerepelnek.

Ismeretes, hogy a müanyaghabok általában két komponensüek. Az egyik komponens - pl. poliuretán jellegű habok esetén - po'iéter vagy poliészter alapú poliol, mig a másik komponens egy izocianát. A habok ezenkívül többnyire tartalmaznak katalizátort, felüleíaktivizáló szereket és ún. hajtóanyagokat. Ezeket a járulékos szereket vagy belekeverik a két alapkomponens valamelyikébe, vagy külön adagolják őket. Fontos követelmény, hogy az alapkomponensek mindegyike önmagában stabil legyen, tehát akár több hónapig is tárolni lehessen megszilárdulása - és ennek következtében keveredő készségének elvesztése - nélkül.

A kétkomponensű müanyaghabok ún. „A” és „B” komponensei járulékos szerekkel összekeverve poltmerizálódnak. Ennek során hő képződik, a hajtóanyag elpárolog, a vegyi reakciók a keverék habosodását váltják ki, ami molekulaláncok kialakulásához, majd pedig a megszilárduláshoz vezet. Ezért a járulékos szereket, így a hatóanyagot, katalizátort, felületaktivizáló anyagokat, esetleg cellaképzőket és egyéb segédanyagokat inkább az ún. „B” komponenshez keverik hozzá, amely e járulékos szerek jelenléte ellenére megőrzi inaktivitását és ezáltal tartós tárolhatóságát.

Az említett adottságokhoz alkalmazkodó és aranytartásra is alkalmas adagoló berendezés ismerhető meg a 170.601 lajstromszámú magyar szabadalmi leírásból. A berendezés segítségével adagolható két vagy több folyadékkomponens egymáshoz juttatására adagoló szivattyúk szolgálnak, amelyek egymással pneumatikus vagy hidraulikus kapcsolatban állnak. Nem használható a berendezés azonban olyan esetekben, amikor a keverék a folyadékokon kívül más konzisztenciájú összetevőt is tartalmaz.

Kedvezőbb enné! az a készülék, amelyet a 173.905 lajstromszámú magyar szabadalmi leírás mutat be. Ennél is a folyadékok aránytartó adagolását a lökethosszak szabályozásával valósítják meg, az adagoló szivattyúk közé pedig holtjátékos kapcsolatot megvalósító karos mechanikus össze2 t öltetes van beiktatva. Ennek a szerkezetnek is fogyatékossága, hogy por vagy granulátum jeliegü szilárd anyagoknak a keverékhez való szabatos hozzájutíatása nem valósítható meg.

Az adott területen a legfejlettebb megoldás a i 79.044 lajstromszámú magyar szabadalmi leírásban található meg. A fciyadékadagoló egységek között itt is pneumatikus vagy hidraulikus összeköttetés van, de a rendszerbe bekapcsolható port - agy szálas anyagot adag.oló egység is, és az ezek által szállított anyag mennyiségi adagolására is lehetőség nyílik. A berendezés hátrányául róható föl azonban, hogy a vele elérhető pontosság erősen korlátozott. A tapasztalat szerint 1-5%-os tömegpontosságnál és kb. 30%-os aránypontosságnál kedvezőbbet nem lehet elérni.

Közös fogyatékosságuk az ismert berendezéseknek az, hogy az egymással reagáló komponensek „találkozása” az ún. kiadagolási ponthoz nem eléggé közel történik. A kémiai reakció közben végbemenő habosodás, moíekulalánc-képződés, majd az ennek nyomán járó megszilárdulás rendkívül rövid dő - gyakorlatilag néhány másodperc - alatt lejátszódik, és ezért állandóan fönnáll az a veszély, hogy az összekevert komponensek a berendezésbe belekötnek. Az ilyen veszélyt lehet ugyan csökkenteni azáltal, hogy a kiadagolás befejeztekor a keverés helyét levegővel és/vagy a keverék oldására alkalmas egyéb folyadékkal átöblíijük, vagy esetleg a keverés után visszamaradt anyagot mechanikus beavatkozással eltávolítjuk, e beavatkozások azonban a technológiát lassítják, amellett bonyolulttá és munkaigényessé teszik.

Ismeretesek olyan hordozható adagoló berendezések, amelyeknél a müanyaghab A és B komponenseit nyomás alá helyezett tárolóterekből vagy térfogat-kiszorítás elvén működő adagolószivatytytik segítségéve! juttatják a kezelő személy kezében lévő fölhordó egységbe, pl. öntőfejbe vagy szórópisztolyba. A fölhordó egységbe csővezetéken át érkezik a folyadék vagy gáz halmazállapotú hajtóanyag, továbbá a porlasztáshoz szükséges gáz halmazállapotú közeg (általában sűrített levegő), valamint a szükséges oldószer is. A komponensek áramlásának útjába gömbcsapok, golyós szelepek, tüszelepek vagy kúpos csapok vannak beiktatva. Minden esetben követelmény, hogy a bekapcsoláskor az A és B komponensek áramlását, továbbá a hajtóanyagot hozzáadó szabályozó szervek egyidejűleg legyenek működtethetők. A legtöbb esetben a fölhordó egység a müanyaghab folyékony halmazállapotú A és B alapkomponenseit egymáshoz juttató keverő egységet is tartalmazza. Ennek feladata az összetevők lehetőség szerinti homogenizáiása, ez azonban főleg a nagyobb viszkozitású vagy egymástól erősen eltérő viszkozitású összetevők esetében nehézségekkel jár. Ilyenkor ugyanis rövid idő alatt nem lehet kellő keverő hatást elérni.

Λ műanyaghabok folyadékkomponenseinck összekeverésére szolgáló ismert megoldások között említést érdemel a 4,159.079 lajstromszámú USA szabadalmi leírásban ismertetett megoldás. Ez az ún. „külső keverés” elvén működik, amelynél a folyadékkomponenseket nyomás alá helyezett hordozó közeggel porlasztják, a porlasztóit anyagok

186 503 pedig egymással szöget bezáró sugárban úgy hagyják el a fölhordó egység torkolati nyílását, hogy a levegőben keverednek össze. Az ilyen készülékek kedvezőek abból a szempontból, hogy nem fordulhat elő a komponenseknek a berendezésben való megszilárdulása, környezetszennyező és egészségkárosító hatásuk miatt a berendezések azonban számos helyen nem alkalmazhatók.

Előnyösebbek ebben a tekintetben a „belső keverés” elvén működő készülékek. Ezeknél a komponenseket 100-300 bar nagyságú nyomással egy külön keverő térbe továbbítják, ahol azok intenziven összekeverednek, majd a kívánt helyre juttathatók. Kedvezőtlen, hogy a keverőkamrában itt is fönnáll a visszamaradt anyagok megkötődése, a tisztítás bonyolultsága, emellett pedig az ilyen berendezések olyan energiaigényesek, hogy alkalmazhalóságuk hordozható berendezéseknél aligha jön szóba. Ilyen berendezés ismerhető meg a 4,169.545 lajstromszámú USA szabadalmi leírásból.

Az előbbiektől eltérő szerkezeti fölépítésűek, de a belső keverők családjába tartoznak azok az ún. statikus keverők, amelyek kis viszkozitású és csekély sűrűségkülönbségű folyadékkomponensek keverésére használhatók föl. Ilyenek találhatók a 2,525.020 és a 2,205.066 lajstromszámű NSZK közzétételi iratokban, vahmint a 4,093.188 és a 4.124.309 lajstromszámú USA szabadalmi leírásokban. Ugyancsak az ún. belső keverők közé sorolhatók azok az előbbiektől eltérő keverő szerkezetek, amelyek nagy viszkozitáskülönbség és/vagy sűi'űségkülönbség esetén használhatók a komponensek elegyítésére. Ezeket ún. dinamikus keverők néven tartják számon. A korábban említett statikus keverők mozgó elem nélkül, az összekeverendő anyagok áramlási energiáját hasznosítják oly módon, hogy az áramló közeg részeit részáramokra való szétválasztás, újraegyesítés, kiszorítás és kibővülés segítségével gyakorlatilag nyíró és elforgató irányváltozásoknak teszik ki. Ezek útján érnek el olyan hatásokat, amelyek a laminárisán áramló viszkózus komponensek többé-kevésbé hatékony homogenizálását eredményezik.

A statikus keverőkkel szemben az utóbb említett ún. dinamikus keverőknek az a sajátosságuk, hogy motorikusán meghajtott alkatrészekkel rendelkeznek, amelyek egy vagy több keverő kamrában végzik el - nagy sebességű forgómozgásba hozva az elegyített komponenseket - a turbulens keverés műveletét. Ilyen berendezés ismerhető meg a 3,042,264 lajstromszámú USA szabadalmi leírásból. Az ilyen készülékek valóban alkalmasak nagy viszkozitású és/vagy nagy sürüségkülönbségü komponensek elegyítésére, a berendezés azonban óhatatlanul bonyolultabb a motorikus meghajtás miatt, a működtetés jelentős energiafogyasztással jár, nagyobb a meghibásodás lehetősége, és a legtöbb esetben a keverés végrehajtása után a készülékben visszamaradt anyagrészek eltávolítása is bonyolultabb,

A találmány célja olyan berendezés kifejlesztése, amely több komponensű anyagok kiadagolására, összekeverésére és fölhordására egyidejűleg alkalmas, kiküszöböli a korábbi berendezések fogyatékosságait, amellett pedig megbízhatóan és hatékonyan tudja a keverést végrehajtani akkor is, ha az összekeverendő komponensek között nem csupán folyadékok, hanem por és/vagy granulátum jellegű anyagok, továbbá szálas anyagok is vannak. A találmány feladata ezen belül annak megvalósítása is, hogy a berendezéssel alkalmazkodni lehessen az elvégzendő művelethez, nevezetesen mód legyen s’adkus vagy dinamikus jellegű keverés végrehajtásara egyaránt, ahhoz igazodóan, hogy milyen konzisztenciájú komponenseket kell egymással elegyíteni. A feladathoz tartozik az is, hogy a berendezést elsősorban műgyanták és műanyaghabok esetében lehessen adagolásra, keverésre és fölhordásra használni.

A találmányi gondolat azon alapul, hogy ugyanazon fölhordó egység és hozzátartozó egy vagy több adagoló egység társítható keverő egységgel oly módon, hogy a keverő egység maga cserélhető legyen az elvégzendő feladathoz alkalmazkodva. Más szóval lehetőség van arra, hogy a kis viszkozitású komponenseket a statikus keverés elve alapján elegyítsük egymással, amennyiben pedig ez nem eredményez kellő homogenitást, úgy a statikus keverő egység dinamikus keverő egységgel helyettesíthető, és ezáltal még a nehezen elegyíthető komponensek is tökéletesen homogenizálhatok. A feladathoz való optimális alkalmazkodó készséget szolgálja a találmányi gondolatnak az a része, amely szerint még a statikus keverő egységen belül is lehet fokozatokat képezni azáltal, hogy a keverő elemek számát növeljük vagy csökkentjük. Természetesen a dinamikus keverő egység is módot ad a különböző adottságokhoz való alkalmazkodásra, ami a motorikus keverés fordulatszámával, időtart imával, adott esetben forgásértelmének módosításával hajtható végre.

Részét képezi a felismerésnek az is, hogy a müanyaghabok egyes komponenseinek, így főleg az izocianátnak az adagolását a levegő jelenléte jelentősen megnehezíti. Ismeretes ugyanis, hogy az izocianát kémiai reakcióba lép a levegő páratartalmával, aminek következtében rövid idő alatt megköt. Ezért az ilyen komponenst a levegőtől távol tartjuk, ami úgy érhető el, ha vivő közegként nitrogéngázt alkalmazunk. Ez egyidejűleg arra is alkalmas, fogy segítségével pneumatikus meghajtású szivatytyúkat működtessünk, továbbá folyadékkomponensekcl tudjunk tároló terükből kiszorítani.

A kitűzött célnak megfelelően a találmány szerinti berendezés több komponensű anyagok kiadagolására, összekeverésére és felhordására, elsősorban folyadék-halmazállapotú anyagok, pl. műgyanták és müanyaghabok esetében azok komponenseivel az említett műveletek végrehajtására amely berendezésnek a komponenseket egymáshoz képest aránytartóan szállító anyagadagolói, vezérlő elemei, a mozgatandó' közeg nyomásának és mennyiségének változtatására alkalmas szabályozószervei, a komponenseket szállító, célszerűen legalább egy részükön flexibilis csővezetékei, valamint előnyösen pisztolyszerü fölhordó egysége van - oly módon van kialakítva, hogy az anyagadagolókat egy vagy több folyadékadagoló egység és/vagy szálanyagadagoló egység és/vagy szemcseanyag adagoló egység alkotja, a folyadékadagoló egységnek egy

-3186 503 vagy több adagoló szivattyúja van, amelyek szállító vezetékek útján a fölhordó egységgel vannak összeköttetésben, a fölhordó egység az adagoló egységek felől érkező anyagokat egyesítő legalább egy keverő fejjel rendelkezik, a keverő fej keverő házzal van összeszerelve, és annak keverő terével van közlekedő kapcsolatban, a keverő ház az összekeverendő komponensek számához igazodó számú adagoló szeleppel van ellátva, az adagoló szelepek pedig a komponensek adagolási sorrendjének módosítására alkalmas adagoló dugattyúval vannak kapcsolatban.

A találmány szerinti berendezés további ismérve lehet, hogy az adagoló szelepek működtető tolórudakkal rendelkeznek, a tolórudak pedig az adagoló dugattyúhoz kapcsolódnak. A keverőfej az egyik lehetséges kiviteli alak esetében külső energiafelhasználástól mentesen a keverést csupán a keverendő közegek áramlási energiájának segítségével megvalósító statikus keverő elemeket tartalmaz.

A statikus keverő elemek csőszerű keverő házba vannak beültetve, egymás folytatásába eső sorozatot alkotnak, és a sorozaton belül előnyösen valamennyi statikus keverő elem a keverő ház tengelyével párhuzamos helyzetű axiális beömlő nyílással és/vagy radiális beömlő nyílással, továbbá radiális átömlő nyílással, valamint a keverőház tengelyével párhuzamos helyzetű axiális kiömlő nyílással és/ vagy radiális kiömlő nyílással rendelkezik, a keveröház belsejében pedig az áramló közeget előnyösen legalább kétszeri irányváltoztatásra késztető terelő idomok, pl. válaszfalak vannak.

Egy másik lehetséges kiviteli alak esetében a keverőfej a keverést külső energiaforrás, pl. forgó motor segítségével megvalósító dinamikus keverő elemeket tartalmaz. A dinamikus keverő elemek ugyancsak egymás folytatásába eső sorozatot alkotnak, külső energiaforrásról meghajtott keverő tengelyre vannak fölerősítve, és legalább egy részük a keverő ház keverőterén belül helyezkedik el. A dinamikus keverő elemek keverőtengelye meghajtó motorral van kapcsolatban, a meghajtó motor pedig a fölhordó egységgel van összeszerelve.

Az adagoló szelepek bármely kiviteli alak esetében összekötő járatok útján a keverő térrel közlekedő kapcsolatban vannak. A szálanyagot adagoló egység és/vagy a szemcsés anyagot adagoló egység a fölhordó egységhez oldható módon csatlakozik. A fölhordó egység célszerűen a kiadagolt folyadékmennyiséggel arányos jelet szolgáltató és adott esetben előre beállítható mennyiséghatár elérésekor a berendezést leállító ellenőrző szervvel, pl. löketszámlálóval van ellátva.

A találmány szerinti berendezés az eddig ismert keverő szerkezetekhez viszonyítva egy sor előnyös tulajdonsággal rendelkezik. Ezek között a legjelentősebb az, hogy az összekeverendő komponensek rendkívül széles skálájához tud alkalmazkodni. Ennek köszönhetően még az igen nagy viszkozitású ún. „töltött” keverékek is nagy megbízhatósággal homogenizálhatok. Mód van arra, hogy kis viszkozitású anyagok esetén a motorikus meghajtású dinamikus keverőt változtatható számú keverő elemmel rendelkező statikus keverővei helyettesítsük, és ezáltal jelentős mennyiségű energiát takaríthassunk meg.

Kedvező a pisztolyszei ű fölhordó egység, amelynek segítségével előre beprogramozott mennyiségeket lehet egyszerűen és igen nagy pontossággal kiadagolni. Előnyös a nitrogéngáznak, mint vivőközegnek és egyben energiaforrásnak a használata, amely adott esetben lehetővé teszi azt is, hogy a keverést villamos hálózat vagy sűrített levegő hálózat nélkül is végezhessük. Jelentős az is, hogy a berendezés könnyen és egyszerűen társítható szemcsés anyag fölhordó egységgel, valamint szálanyag adagoló egységgel, amelyek a berendezés alkalmazási területét nagymértékben kiszélesítik.

A találmányt kiviteli példák kapcsán, rajzok alapján ismertetjük közelebbről. A mellékelt rajzokon az

1. ábra a találmány szerinti berendezés föihordó egysége statikus keverő fejjel, a

2. ábra a statikus keverő fej egy szakasza hosszmetszetben, a

3. ábra a 2. ábrán bejelölt III- III sík mentén vett metszet, a

4. ábra a fölhordó egység dinamikus keverő fejjel, az

5. ábra a berendezés egészének elvi vázlata.

Az 1. ábrán a 4 fölhordó egységet láthatjuk, amely a 42 kezelő markolattal, a 42 kezelő markolat pedig a 43 működtető' gombbal van ellátva. A 4 fölhordó egységhez az 5 keverő fej a 6 keverő házon keresztül csatlakozik. Az 5 keverő fej 53 keverő házában találjuk az 51 statikus keverő elemeket. Ezek az 53 keverő ház 55 hossztengelye mentén vannak egymás mögé sorolva, és számuk a keverendő és kiadagolandó anyag jellegéhez, pl. viszkozitásához, valamint nyomásviszonyaihoz igazodik. A 6 keverő házban helyezkedik el a 61 keverő tér és az ahhoz hozzárendelt egy vagy több 62 adagoló szelep. Az utóbbiak munkáját a 64 működtető tolórudakon keresztül a 63 adagoló dugattyú szabályozza. A komponensek áramlási sorrendjének kiválasztását a 63 adagoló dugattyún lévő 65 beállító kar elfordítása segítségével végezhetjük. A 62 adagoló szelepek belső tere a 62b összekötő járat útján van kapcsolatban a 6 keverő ház 61 keverő terével.

Az 5 statikus keverő fej sajátossága, hogy mozgó alkatrészek nélkül egyszerűen azáltal jön létre a keveredés, hogy az 53 keverő ház belsejében elhelyezett 51 statikus keverő elemek segítségével az anyagot sokszoros irányváltoztatásra késztetjük. A 63 adagoló dugattyú a 66 hengerbe van beépítve, amelyhez viszonyított koaxiális helyzetéről a 67 vezető betét gondoskodik. A 63 adagoló dugattyú löketének nagysága a 68 rugó feszitő erejének változtatásával hajtható végre. A 63 adagoló dugattyú munkatere a 4 fölhordó egység 42 kezelő markolatába átnyúló 45 közegbevezető furaton keresztül van kapcsolatban a 43 működtető gombbal, mely utóbbi a 9 tápenergia forrás ki- és bekapcsolását végzi.

A 6 keverő házhoz tartozik a 12 csatlakozó tag, amely a 12a szállító vezetéken keresztül érkező, a keverék részét képező valamely anyagkomponensnek a 61 keverő térbe való bejuttatására szolgát. Itt

186 503 kell megjegyezni, hogy a 6 keverő házhoz hozzárendelt 62 adagoló szelepek darabszáma attól függ, hogy a 6! keverő térben hány komponenst kell egymással elegyíteni. A 63 adagoló dugattyú alkalmas arra, hogy a komponensek adagolási sorrendjét megszabja.

A 2. és 3. ábrán az 53 keverő házban elhelyezett 51 statikus keverő elemeket tüntettük fő! hossz- és keresztmetszetben. Az 53 keverő ház csőszerűén van kialakítva, és abban az 55 hossztengellyel koaxiális pozícióban helyezkedik el az 51 statikus keverő elemek sorozata. Mindegyik 51 statikus keverő elem rendelkezik 51a axiális beömlő nyílással és/ vagy 51b radiális beömlő nyílással. A szomszédos 51 statikus keverő elemek között az anyag továbbhaladását az 51c radiális átömlő nyílások, az 55 hossztengellyel párhuzamos 51 d axiális kiömlő nyílások, valamint az 5le radiális kiömlő nyílások szolgálják. Célszerűen mindegyik 51 statikus keverő elem úgy van kialakítva, hogy 51f válaszfalai útján az áramló közeget legalább kétszeri irányváltoztatásra késztesse.

A 4. ábrán azt a kiviteli alakot láthatjuk, amelynél a 4 fölhordó egység az 52 dinamikus keverő elemeket tartalmazó 5 keverő házzal van ellátva. Az 52 dinamikus keverő elemek az 52a keverő tengelyre vannak fölerősítve, amely az 52b meghajtó motorhoz kapcsolódik. Az 52 dinamikus keverő elemek a motorikus meghajtás hatására forgómozgást végeznek és a 61 keverő térbejuttatott komponenseket intenzív „kényszerkeveredés” után kijuttatják a 7 fúvókanyíláson keresztül. Az 52d meghajtó tengely az 54 keverő ház 56 hossztengelyével koaxiális helyzetű. Az 52b meghajtó motor természetesen kapcsolatban áll a 4 fölhordó egységgel. A 42 kezelő markolat 43 működtető gombja vezérli a 9 tápenergia forrás ki- és bekapcsolását, továbbá a 44 kapcsoló szelepet, amely az 52b meghajtó motort tudja megindítani és leállítani. A 43 működtető gomb voltaképpen a 46 indító szelep tartozéka, amely a 45 közegbevezető furaton keresztül összeköttetésben van a 66 hengerben elhelyezkedő 63 adagoló dugattyúval. A 63 adagoló dugattyú löketének nagyságát ezúttal is a 68 rugó ereje szabja meg, amely úgy van beállítva, hogy a 62 adagoló szelepek működtetéskor nyissanak, a 43 működtető gomb elengedésekor azonban biztosan lezárjanak.

A 6 keverő ház 61 keverő tere a 62a és 62b összekötő járatok útján van kapcsolatban a 62 adagoló szelepekkel, amelyek száma igazodik az összekeverendő komponensek számához. Minden egyes 62 adagoló szelep 62d szelepterében találjuk a 62e szeleprugó erejével terhelt 62c szelepgolyót. A 62 adagoló szelepekhez a 12 csatlakozó tagok útján a 12a és 12b szállító vezetékek juttatják el a kiadagolandó keveréknek az 1 folyadékadagoló egységből jövő cseppfolyós halmazállapotú komponenseit.

A 4. ábrán azt az esetet látjuk, amikor a kiadagolandó keverékben két cseppfolyós komponens vesz részt, és ezek 12a és 12b szállító vezetékei a 1 la és 11b adagoló szivattyúkhoz kapcsolódnak. A 1 la és 1 lb adagoló szivattyúk mindegyikéhez egy-egy 15a és 15b arányállító tartozik, amelyek segítségével a folyadékkomponensek egymáshoz viszonyított mennyiségét lehet megszabni. A 1 la és 1 !b adagoló szivattyú a 16a és 16b szívócsöveken keresztül a 13a és a 13b tároló tartályokból emeli ki a szükséges mennyiségű folyadékot. A 11a és 11b adagoló szivattyúk meghajtásáról 17 tápenergiaforráshoz kapcsolódó 18 működtető motor gondoskodik, amely erőhatását a 15a és 15b arányállítókra a 14 himbakaron keresztül fejti ki. A E7 tápenergiaforrás és a 18 működtető motor közé célszerűen a 19 vezérlő szerv van beiktatva.

Az 5. ábrán a berendezés olyan összeállítási rajzát láthatjuk, amelynél a 4 fölhordó egység a 2 szálanyagadagoló egységgel és a 3 szemcsésadagoló egységgel van kiegészítve. Az utóbbi célszerűen külön 7a fúvókán keresztül juttatja ki a szemcsés anyagot, amely még a bevonandó felület előtt mintegy a „levegőben” keveredik össze a 4 fölhordó egység 7 fúvókájából jövő anyagárammal. A 6 keverő ház a rajzon nem látható 52 dinamikus keverő elemeket magában foglaló 54 keverő házzal és az 52b meghajtó motorral van ellátva.

Föltűn tettük az 5. ábrán a 41 löketszámlálót, amellyel az 52b meghajtó motor kiegészíthető, továbbá a 8 gázpalackot, amely a hordozó és működtető közeg szerepét betöltő nitrogéngáz befogadására szolgál. A 8 gázpalack a 8a elosztó fejjel rendelkezik, amely a 12a és az 5. ábrán föl nem tüntetett 12b szállító vezetéken keresztül a 6 keverő ház

4. ábra szerinti 62 adagoló szelepeivel, továbbá a 12c szállító vezetéken keresztül az 1 folyadékadagoló egységgel, míg a 19 összekötő vezeték útján a 4 fölhordó egységgel van összeköttetésben.

Az 5. ábrán látható kiegészítő tartozékok közül a 41 löketszámiáló érdeme! külön említést, amely az ellenőrző szerv szerepét tölti be. Feladata, hogy a 4 fölhordó egység által kijuttatott folyadékmenynyiséggel arányos jelet képezzen, amelyet a 63 adagoló dugattyú löketszámának megfigyelésével és regisztrálásával hajt végre. Célszerűen alkalmassá tehető arra, hogy valamely előre megszabott folyadékmennyiség kijuttatásakor a berendezést kikapcsolja.

A találmány szerinti berendezés jelentősége abban van, hogy egységes szerkezeti fölépítéssel statikus és dinamikus keverés megvalósítására egyaránt alkalmas, a nitrogén vivőközeg alkalmazásával más energiaforrástól függetlenül lehet pl. helyszíni habosítást végezni, a 41 löketszámlálóval végrehajtott előzetes beállítással pedig a kijuttatandó anyagok összmennyisége is nagy pontossággal előre megszabható.

Claims (10)

1. I. Berendezés több komponensü anyagok kiadagolására, összekeverésére és felhordására, elsősorban folyadék halmazállapotú anyagok, pl. műgyanták és műanyaghabok esetében azok komponenseivel az említett műveletek végrehajtására, amely berendezésnek a komponenseket egymáshoz képest aránytartóan szállító anyag adagolói, vezérlő elemei, a mozgatandó közeg nyomásának és mennyiségének változtatására alkalmas szabályozó szervei, a komponenseket szállító, célszerűen leg5

   -5Ι86 503 alább egy részükön flexibilis csővezetékei, valamint előnyösen pisztolyszerű fölhordó egysége van, azzal jellemezve, hogy az anyagadagolókat egy vagy több folyadék adagoló egység (1) és/vagy szálanyag adagoló egység (2) és/vagy szemcsésanyag adagoló egység (3) alkotja, a folyadék adagoló egységnek egy vagy több adagoló szivattyúja (1 la, 1 lb) van, amelyek szállító vezetékek (12a, 12b) útján a fölhordó egységgel (4) vannak összeköttetésben, a fölhordó egység (4) az adagoló egységek (1, 2, 3) felől érkező anyagokat egyesítő legalább egy keverő fejjel (5) rendelkezik, a keverő fej (5) keverő házzal (6) van összeszerelve, és annak keverő terével (61) van közlekedő kapcsolatban, a keverő ház (6) az összekeverendő komponensek számához igazodó számú adagoló szeleppel (62) van ellátva, az adagoló szelepek (62) pedig a komponensek adagolási sorrendjének módosítására alkalmas adagoló dugattyúval (63) vannak kapcsolatban. (1983. 07. 20.)
2. 2. Az 1. igénypont szerinti berendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy az adagoló szelepek (62) működtető tolórudakkal (64) rendelkeznek, a tolórudak (64) pedig az adagoló dugattyúhoz (63) kapcsolódnak. (1983. 07. 20.)
3. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti berendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a keverő fej (5) külső energiafelhasználástól mentesen a keverést csupán a keverendő közegek áramlási energiájának segítségével megvalósító statikus keverő elemeket (51) tartalmaz. (1982. 05. 05.)
4. 4. A 3. igénypont szerinti berendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a statikus keverő elemek (51) csőszerű keverőházba (53) vannak beültetve, egymás folytatásába eső sorozatot alkotnak, és a sorozaton belül előnyösen valamennyi statikus keverő elem (51) a keverőház (53) tengelyével (55) párhuzamos helyzetű axiális beömlő nyílással (51a) és/vagy radiális beömlő nyílással (51b), továbbá radiális átömlő nyílással (51c), valamint a keveröház (53) tengelyével (55) párhuzamos helyzetű axiális kiömlő nyílással (51d) és/vagy radiális kiömlő nyílással (51e) rendelkezik, a keverőház (53) belsejében pedig az áramló közeget előnyösen legalább kétszeri irányváltoztatásra késztető terelő idomok, pl. válaszfalak (’51f) vannak. (1983. 07.

   ⁵ 20.)
5. 5. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti berendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a keverő fej i 5) a keverést külső energiaforrás, pl. forgó motor segítségével megvalósító dinamikus keverő eleme¹⁰ két (52) tartalmaz. (1982. 05. 05.)
6. 6. Az 5. igénypont szerinti berendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a dinamikus keverő elemek (52) egymás folytatásába eső sorozatot alkotnak, külső energiaforrásról meghajtott keverő ¹⁵ tengelyre (52a) vannak felerősítve, és legalább egy részük a keverőház (6) keverő terén (61) belül helyezkedik el. (1983. 07. 20.)
7. 7. Az 5. vagy 6. igénypontok szerinti berendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a dinamikus ²⁰ keverő elemek (52) keverő tengelye (52a) meghajtó motorral (52b) van kapcsolatban, a meghajtó motor (52b) pedig a fölhordó egységgel (4) van összeszerelve. (1983. 07. 20.)
8. 8. Az 1.-7. igénypontok bármelyike szerinti be²⁵ rendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy az adagoló szelepek (62) Összekötő járatok (62a, 62b) útján a keverő térrel (61) közlekedő kapcsolatban vannak. (1983. 07. 20.)
9. 9. Az 1.-8. igénypontok bármelyike szerinti be30 rendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a szálanyagot adagoló egység (2) és/vagy a szemcsés anyagot adagoló egység (3) a fölhordó egységhez (4) oldható módon csatlakozik. (1982. 05. 05.)
10. 10. Az 1.-9. igénypontok bármelyike szerinti be35 rendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a fölhordó egység (4) a kiadagolt folyadékmennyiséggel arányos jelet szolgáltató és adott esetben előre beállítható mennyiséghatár elérésekor a berendezést leállító ellenőrző szervvel, pl. löketszám40 Jálóval (41) van ellátva. (1982. 05. 05.)