HU186031B - Two-stage water spare service box - Google Patents

Abstract

A találmány szerinti kétfokozatú öblitőtartályban a szelepillék záróeleme hidrodinamikus záróelemként és a szivornya csővel egyetlen egységben van kialakítva, a lehúzókar pedig a tartály falában kétfokozatú pályával van megvezetve. Ezzel a megoldással kétféle vízmennyiséget lehet egyszerűen, megbízhatóan, az eddig megszokott használati móddal öblítésre felhasználni. Segítségével jelentős mennyiségű viz takarítható meg, elsősorban csúcsidőben, fokozható az emésztők kapacitása és csökkenthető a szennyvíz elvezetés fajlagos költsége. -1-

Description

A találmány tárgya olyan kétfokozatú víztakarékos WC öblitőtartály, lehúzókarral, ehhez csatlakozó, a kifolyónyílás szelepülékét záró elemmel, valamint szivornyacsővel, amely alkalmas kétféle beállított vízmennyiség leeresztésére egyszerű működtetéssel.

Ismeretes, hogy jelenleg általában kétféle öblítési elv alapján működnek WC tartályok:

a) szivornyás öblítés, amelynél a kifolyónyílás szelepünkét a lehúzókarral összekötött súlyzár zárja, és ennék felemelése, majd visszahelyezése után a víz áramlása következtében létrejött vákuum hatására a szelepülék alatt bekötött, fordított U alakú szivornyacső vön át a tartály tartalma kiürül;

b) hidrodinamikai egyensúly elvén működő öblítés, amelynél a kifolyónyílás szelepülékét olyan kiegyensúlyozott zárószerkezet zárja, amelyet — miután a lehúzókarral megemeltük — a vízáramlása mindaddig lebegve tart, amíg a tartály kiürül.

Az ismert WC öblítőtartályok a fenti elvek alapján mindig egy adott mennyiségű vizet ürítenek ki, és a vízmennyiség szabályozására vagy beállítására semmilyen lehetőség nincs. Ugyanakkor ismeretes az is, hogy a vizelet és a széklet leeresztéséhez különböző mennyiségű vízre van szükség. Ezért — különösen a takarékossági szempontok előtérbe kerülésével — felmerül az igény, hogy egy WC tartállyal kétféle mennyiséget lehessen kiüríteni. A vízzel való takarékosság ugyanolyan fontos, mint az energiával történő ésszerű gazdálkodás. Egy család egy évben mintegy 50—55 m³ vizet használ el, illetve enged le a WC öblítőtartályból a szennyvízhálózatba vagy az emésztőbe. Kétfokozatú öblitőtartály alkalmazásával ennek a mennyiségnek mintegy a fele megtakarítható.

Ezért javasoltak már néhány kétfokozatú öblítőtartályt, ezek azonban bonyolultságuk, komplikált használatuk és költséges előállításuk miatt gyakorlati alkalmazásra nem találtak.

Az egyik ilyen javasolt kétfokozatú WC öblitőtartály alapjában véve két közönséges egyfokozatú tartály egybeépítéséből jön létre: két különböző űrtartalmú tartálya van, mindkettő külön záró- és lehúzószerkezettel van ellátva, öblítéskor a megfelelő kar meghúzásával a kívánt tartály kiüríthető. Ennek a megoldásnak hátrányai nyilvánvalóak: gyártási és szerelési költsége a hagyományosnak pontosan kétszerese, a meghibásodási lehetőség megduplázódik és kezelése is bonyolult. Emellett nyilvánvalóan helyigénye is nagyobb a hagyományos tartályénál.

Egy másik ismert megoldás szerint (ilyenek találhatók például a H2550 sz. magyar közzétételi iratban és a 124327 sz. magyar szabadalomban) olyan szivornyás öblítést alkalmaznak, amelynek szivornyacsöve a vízszint magasságának körülbelül a felénél furattal vagy nyílással van ellátva. így amikor a súlyzár megemelésével a víz áramlását megindítják és a súlyzárat visszahelyezik, a tartályban lévő folyadék csak addig tud a szivomyán át kiürülni, amíg a vízszint a furatot el nem éri. Ekkor a maradék viz kiürítését újabb meghúzással lehet elérni. A szerkezet tehát úgy működik, hogy egy húzásra a kisebb vízmennyiséget, két egymást követő húzásra a nagyobbik vízmennyiséget engedi le.

Ez a kialakítás a hagyományosnál nem bonyolultabb és nem is drágább, működtetése azonban meglehetősen kényelmetlen. A széklet leöblitésénél ugyanis mindig meg kell várni, amíg az első, kisebb adag viz lefolyik, és a kart csak ezután lehet másodszor is meghúzni. Érthető tehát, hogy ezt a szerkezet sem használják a gyakorlatban, mert az embereknek többnyire nincs kedve a WC-ben ácsorogni, arra várva, hogy másodszor is meghúzhassák az öblitőtartály láncát.

A 113 709 sz. magyar szabadalmi ldrás olyan kombinált öblitőberendezést ismertet, amelyben a szelep különböző mértékben emelhető meg, aminek következtében kismértékű megemelés esetén csupán annyi ideig tart nyitva, ameddig a kart meghúzva tartjuk, nagy löket esetén azonban a hidrodinamikus záróelemként kialakított szelep a szívóhatás körzetén kivül úszni kezd és az öblítőtartály teljes kiürüléséig nyitva marad. Ez a megoldás a korábban említettek szemben valóban praktikus kétfokozatú konstrukció. Hátránya azonban a felhasználó szempontjából, hogy a lehúzásnál mindig két kar közül kell a megfelelőt kiválasztani, a gyártó szempontjából pedig a szerkezetnek — éppen a két külön kar miatt szükséges — bonyolultsága.

További hátránya a megoldásnak, hogy a kisebb adag öblítésekor a vízmennyiséget csak a lehúzókar megfelelő helyzetben tartásával {ehet szabályozni, azaz a kart mindaddig lehúzva kell tartani, amíg a vízkiáramlást biztosítani akarjuk. Ennek oka az, hogy a szerkezet nem rendelkezik szivornyacsővel.

A jelen találmánnyal olyan öblitőtartály konstrukció kialakítása a célunk, amellyel áz Ismertetett hátrányok kiküszöbölhetők, és amelynek segítségével kétféle beállított vízmennyiség leeresztése egyszerű működtetéssel biztosítható.

A kitűzött feladatot a találmány szerint úgy oldottuk meg, hogy a lehúzókarral és az ehhez csatlakozó, a kifolyónyílás szelepülékét záró hidrodinamikus elemmel ellátott öblitőtartályban a hidrodinamikus záróelem szivornyacsővel van ellátva, a lehúzókar pedig a tartály falában kétfokozatú pályában van megvezetve. A lehúzókar célszerűen kiegyensúlyozóelemmel van ellátva, és kétfokozatú pályája egyik oldalán lépcsősen, másik oldalán íveltcn kialakított {torony.

A találmány szerinti öblitőtartállyal kétféle vízmennyiséget lehet egyszerűen, megbizhatóan, az eddig megszokott használati móddal öblítésre felhasználni. Széleskörű elterjesztésével rendkívül nagy viz-, illetve költségmegtakarítás érhető,él, de. ezen kívül számos egyéb előnnyel is rendelkezik. Ilyenek például, hogy csökkenti a vízfogyasztást — elsősorban csúcsidőben—, alkalmazása következtében megnövekszik az emésztők kapacitása, ugyanakkor a vízkitermelés és a szennyvíz elvezetés fajlagos költségeit csökkentik.

A találmány további részleteit kiviteli példákon, rajz segítségével ismertetjük. A rajtón az

1. ábra a találmány szerinti víztartály metszete, a

2. ábra az 1. ábrán bemutatott víztartály oldalnézete.

Az ábrákon látható, hogy a találmány, szerinti víztartály lényegében a korábbiakban ismertetett kétféle elv kombinációján alapszik. Ugyanakkor rúagában foglalja mindkét rendszer előnyös tulajdonságait súlyzáras megoldás nélkül.

Az 1 tartály 2 kifolyónyilásának3 szelepülékét 4 zárógumi fedi le. A 4 zárógumi 3 úszóval együtt van 6 szivornyacsőre erősítve. A 6 szivornyacső felső részéhez 7 nyúlvány van erősítve, amely 8 csappal van el-21 látva. A 8 csap az 1 tartályon rögzített 9 konzol 10 hornyában mozoghat a 11 kar elfordításának, illetve meghúzásának következtében. All kar ugyancsak a 9 konzolon van ágyazva 12 csap segítségével. A 11 kar a kiegyensúlyozás célját szolgáló 13 ellensúllyal is el van látva.

Az 1 tartály vízzel történő feltöltése a szokásos módon 14 szelepen keresztül történik. A 14 szelep működtetését az ismert 15 úszó végzi.

A 2. ábrán látható, hogy az 1 tartály olyan kétfokozatú 16 pályával van ellátva, amelyben all kar három különböző helyzetbe hozható. Egyensúlyi helyzetben a 11 kar a legfelső a jelű pozícióban van.

Ha a WC tartályból a kisebb beállított vízmennyiséget akarjuk leengedni, a 11 kart egyszerűen meghúzzuk, amíg a 16 pálya b pontjába érve a lépcsőn fel nem ütközik. Ekkor all kar bal oldali vége felemeli a 8 csapot és ezzel a 6 szivornyacsövet az alján lévő 4 zárógumival. így megindul a vízáramlás a 2 kifolyónyiláson át és a 11 kar, illetve a 4 zárógumik visszaengedése után egészen addig tart, amíg a víz a 6 szivornyacső végének megfelelő y szintig ki nem folyik. Ezzel a kisebbik beállított vízmennyiség ürítése befejeződött.

Amennyiben a nagyobb vízmennyiséget kívánjuk kiüríteni, a 11 kart az a helyzetből kissé kifelé (az ábrán bal oldalra) húzzuk, hogy a b helyzeten át a c helyzetbe jusson. Ennek megkönnyítésére a 16 pálya külső oldala íveken van kialakítva. Ha a 11 kart kifelé és egyidejűleg lefelé húzzuk, az erre az ívelt pályára felfeküdve akadálytalanul jut az a helyzetből a c helyzetbe.

Ekkor a 11 kar a 8 csapot a 6 szivornyacsővel és a többi szerelvénnyel az előbbinél magasabb helyzetbe emeli. így a 2 kifolyónyíláson kiáramló víz a könnyű anyagból készített, előre beállított súlyú 5 úszót lebegve tartja, mindaddig, amíg az 1 tartályból a teljes vízmennyiség az x szinttől a 3 szelepülék szintjéig ki nem ürül.

Az elmondottakból látható, hogy a találmány szerinti kétfokozatú öblítőtartály a hagyományosnál nem bonyolultabb szerkezetű, ugyanakkor egyesíti magában a két fajta hagyományos elv előnyeit, azok hátrányai nélkül. Emellett lehetővé teszi két különböző, előre beállított vízmennyiség egyszerű kiürítését. A tartály gyártása egyszerű és gazdaságos, alkalmazásával jelentős mértékben csökkenthető a kommunális létesítmények vízfelhasználása.

Claims (3)

1. Szabadalmi igénypontok

   1. Kétfokozatú víztakarékos WC öblítőtartály lehúzókarral és ehhez csatlakozó, a kifolyónyílás szelepülékét záró hidrodinamikus elemmel, azzal jellemezve, hogy a hidrodinamikus záróelem szivornyacsővel (6) van ellátva, a lehúzókar (11) pedig a tartály (1) falában kétfokozatú pályában (16) van megvezetve.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti öblítőtartály kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a lehúzókar (11) ellensúllyal (13) van ellátva.
3. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti öblítőtartály kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a kétfokozatú pálya (16) egyik oldalán lépcsősen, másik oldalán íveltem kialakított horony.