HU183578B - Pattern for making container from foldable sheet material as well as the container made of same - Google Patents

Description

A találmány hajtogatható lemezanyagból készített szabásminta tartályhoz valamint az ilyen szabásmintából készített tartályra vonatkozik, különösen olyan réteges, bevont kartonok esetében, mint amilyenek folyadéktöltés céljára széleskörűen elterjedtek. A találmány az ilyen tartályok hajtogatással való készítésével foglalkozik, amit előnyösen a tartályfenék lezárásával lehet alkalmazni.

Általánosan ismert, hogy a hő- és a nyomás segítségével formálható hőre lágyuló anyaggal bevont kartont eredményesen használják tej, gyümölcslevek és hasonlók csomagolására. Ezeknek a hőre lágyuló anyagoknak a betöltendő folyadékkal szemben közömbösnek és tartósan szilárdnak kell lenniük; ezen kívül meg kell követelni azt, hogy olcsók legyenek és fólia alakjában könnyen felvihetők legyenek a kartonra. Kedvező példa a mindenekelőtt tejtermékek esetében megfelelő hőre lágyuló anyagra a polietilén.

A szóban forgó tartályok előállításához a karton nyersanyagot szokásos módon tekercs alakjában szállítják. Ezt a nyersanyagot előállításánál mindkét oldalon meghatározott vastagságú polietilénnel borítják. A bevont és tekercsalakban szállított karton anyagból a tartály szabásmintáját kivágják, mégpedig többnyi-. re kisajtolják, ezután pedig hajtogatási vonalakkal látják el, többnyire préselés segítségével, majd a tartály szabásmintáját tömlőszerű testté hajtogatják össze, amely könnyen lezárható és lepecsételhető, tömör felső és alsó lezárással látható el. Általában olyan fenéklezárás kívánatos, amely kész állapotban a fenékrész sarokrészeinél többréteges felépítéssel van megerősítve, de eközben követelmény az, hogy lehetőleg kevés bevonóréteg nélküli vágási él kerüljön a tartály belsejébe és legyen ennélfogva a tartály tartalmának kitéve.

Egy rendkívül ügyesen összeállított tartály ilyen fenéklezárással, belülről kifelé hajtogatott fenéklezáró-mezőkkel a 3 120335 számú US—PS szabadalmi leírásban van ismertetve.

Mivel napjainkban a tej, a gyümölcslevek és hasonlók csomagolására a hőre lágyuló anyaggal bevont karton nagy mennyiségét használják, természetes törekvés az, hogy olyan kevés kartonanyagot használjanak, amennyire ez lehetséges anélkül, hogy ezáltal a szóban forgó tartályok jó minőségét és előállítását hátrányosan befolyásolnánk.

Az előállításhoz az eddig felhasználtnál kevesebb lemezanyagot szükségelő szabásminta és az ebből készített tartály a 132014 számú, 1980. március 20-i USA Szabadalmi bejelentésben van leírva.

A jelen találmány segítségével még tovább kívánjuk tökéletesíteni az előzőekben említett bejelentésben leírt szabásmintát és tartályt. Kiindulva a hajtogatható anyagból lévő szabásmintából, amelynek a felületét melegen lezárható thermoplaszt alkotja és amely több tartályoldal-mezőből, valamint a kész tartálynál egymással szemben lévő, első és második pár olyan tartálylezáró-inezőből áll, amelyek az oldalfalmezők váltakozó meghosszabbítását alkotják, továbbá magasságuk egymással kapcsolatban áll és mindegyiküknek olyan szabad vágási éle van, amely az illető lezárómező oldalsó hajtásai vonalának végétől oly módon halad ennek képzeletbeli középvonalához képest ferdén, hogy két, a lezárómezőikkel egymás felé forduló szabásmintát ezekkel a iezárómezőkkel egymásba kap2 csolódva lehet elhelyezni, e feladat megoldására a találmány szerint azt javasoljuk, hogy minden egyes lezárómező szabad vágási élét, kiindulva az oldalsó határától, az él első szakaszán az oldalsó lezárómező határától előre megadott elrendezésben tovább folytassuk és ezután azt, az él második szakaszán, előre megadott szögben az illető lezárómező elképzelt középvonalához vezessük. E mellett az él első szakasza célszerű módon keresztben, különösképpen pedig merőlegesen halad az oldalsó lezárómező határához képest.

A találmány szerinti szabásmintának tehát lezárómezői és különösképpen olyan fenéklezáró-mezői vannak, amik olyan kiképzésűek, hogy a szabásminták egymással szomszédos sorát, a lezárómezőikkel együtt egymásba kapcsolódva lehet elhelyezni, aminek következtében a hőre lágyuló anyaggal bevont karton tetemes mennyiségét meg lehet takarítani. A találmány szerinti szabásminta biztosítja a lezárómezők hajtásvonallal alkotott peremrészei részére is a jó tartást, ami a lezárás elkészítését a hajtogatási művelet közben megkönnyíti.

A találmány szerinti szabásminta azáltal is kitűnik, hogy a fenék lezárását az ismert töltőberendezések jszokásös hajtogató és lezáró szerkezetével lehet elkészíteni, anélkül, hogy az utóbbinál nagyobb változtatások lennének szükségesek.

A találmány olyan lehetőséget is biztosít, hogy az egymással szomszédos szabásmintákat az említett egymásba kapcsolódás környezetében folyamatos vágással vágjuk ki, aminek következtében méginkább elhanyagolható hulladékmennyiség keletkezik.

A találmány szerinti szabásmintából készített tartály fenékrésze a hajtogatási művelet befejezése után a szokásos módon úgy zárható le, hogy a hőre lágyuló anyagot gáz, elektromos fűtés, vagy ultrahang segítségével meglágyítjuk.

A találmány további jellemzői, előnyei és részletei a következő leírásban, a találmány három előnyös kiviteli alakjának ábrái kapcsán találhatók meg. A rajzokon az

1. ábra a találmány szerinti szabásminta első példakénti kiviteli alakjának fenéklezáró-mezői, valamint az ezekkel szomszédos részek, mégpedig a külső oldalra felülnézetben úgy, hogy pontvonallal jelölve fel van tüntetve az első szabásmintával kapcsolódó szomszédos, második szabásminta; a

2. és 3. ábra a fenéklezárás elkészítésének egymás követő fázisai perspektivikus ábrázolásban; a

4. ábra a fenéklezárás külső nézete;

5. ábra a fenéklezárás belső nézete;

6. ábra a találmány szerinti szabásminta másik példakénti kiviteli alakját mutatja, az 1. ábrának megfelelően, és a

7. ábra a harmadik kiviteli alak felülnézetének egy részlete.

Az 1. ábra olyan 10 szabásmintát ábrázol, amelyet úgy lehet cső, vagy tömlő alakú 12 tartállyá összehajtogatni, amint ezt a 2—5. ábrák bemutatják. Ezeknek a tartályoknak az egyik végén például oromtetőszerű, nem ábrázolt olyan lezárásuk van, mint amilyet különösképpen az US—PS 3 270940 számú szabadalmi leírás ismertet. Ezzel szemben a 4. ábrán bemutatott 14 fenéklezárás lapos kiképzésű és olyan fenéklezárómezőkből tevődik össze, amelyek az oldalfalak mezőitől a lépcsős 16 hajtogatási vonallal vannak elvá-21

183 578 lasztva (lásd az 1. ábrán). A 16 hajtogatási vonal lépcsős jellegének az az oka az 1. ábrán bemutatott alak esetében, hogy a hajtogatással kialakított tartálynál célszerű módon figyelembe vesszük az anyagvastagságot azért, hogy a tartály készítésénél a különböző sarkoknál és a hajtogatási vonalak kereszteződésénél az anyagvastagodást elkerüljük. Ezáltal a kész tartálynak nemcsak a szilárdsága és a külleme javul, hanem az ismert automatikus gépeken könnyebben elvégezhetők a kialakításnál a különböző hajtogatási műveletek és a tartály lezárása is. A 10 szabásmintának azok a részei, amelyek az 1. ábrán a 16 hajtogatási vonal felett helyezkednek el, a 14 fenéklezáró-mezők csoportját alkotják, amig a 16 hajtogatási vonal alatti rész a 18 tartálytest-mezők csoportját képezi. Az utóbbihoz tartozik a négy 20, 22, 24 és 26 oldalfalmező, valamint a 28 oldallezáró csík. A 18 tartálytestmezők csoportját a 30 és 32 oldalélek, valamint a 16 hajtogatási vonal határolja, a 20, 22, 24 és 26 oldalfalmezőket pedig a 34, 36, 38 és 39 hajtogatási vonalak választják el egymástól.

A 14 fenéklezáró-mezők csoportját a négy 40, 42, 44 és 46 fenéklezáró-mezö, valamint a 48 oldallezárómező meghosszabbítás alkotja. Amíg a 40, 42 cs 46 fenéklezáró-mezők jelleg és magasság tekintetében lényegében megegyeznek (az 1. ábrán a függőleges irányú méretekben), addig a 44 fenéklezáró-mezőnck ugyan hasonló alakja van, azonban magassága nagyobb. Részletesen a 40 fenéklezáró-mezőt a 16 hajtogatási vonal, a 30 oldalél meghosszabbítását képező 50 él, az erre merőlegesen haladó 52 él, a 45° alatt ferdén befelé és felfelé futó 54 él, a keresztirányú 50 él, a 45° alatt ferdén befelé és lefelé futó 58 él, a keresztirányú 60 él és az a függőleges 62 hajtogatási vonal határolja, amely utóbbi a 34 hajtogatási vonal meghosszabbítását képezi. A találmány szerint a 16 hajtogatási vonal távolsága a külső, illetve felső 56 keresztirányú éltől megegyezik a kész tartálynál a ferdén szomszédos 22 és 26 oldalfalmezők szélességének felével — csak a négy azonos szélességű oldalfal különleges esetében lesz c fenéklezárás említett magassága is egyenlő az alatta elhelyezkedő 20 oldalfalmező fél szélességével.

Az 1. ábrán feltüntetett kiviteli alaktól eltérően valamennyi ferdén haladó él és a szomszédos belső keresztéi között a tompaszög helyett a körív is lehet, például tehát az 58 és 60, illetve a 64 és 60 élek közötti metszés helyén; ilyen kiviteli alakot a 7. ábra ábrázol.

A 42 fenéklezáró-mezőt a 16 és 62 hajtogatási vonalak, a 60 belső keresztéi, a 45° alatt ferdén felfelé és befelé haladó 64 él, a 66 külső keresztirányú él, a 45° alatt ferdén befelé és lefelé haladó 68 él, a 70 belső keresztéi és az a függőleges 72 hajtogatási vonal határolja, amely utóbbi a 36 hajtogatási vonal meghosszabbítását jelenti. A még ismertetendő okból a 72 hajtogatási vonal a találmány szerint rövidebb, mint a 62 hajtogatási vonal.

A magasabb 44 fenéklezáró-mezőt a 16 és 72 hajtogatási vonal, a 70 belső keresztirányú él, a 45° alatt ferdén felfelé haladó 74 él, a külső 76 keresztirányú él, a 45° alatt ferdén lefelé futó 78 él, a 80 belső keresztirányú él és az a függőleges 82 hajtogatási vonal határolja, amely a 38 hajtogatási vonal meghosszabbításába esik.

Végezetül a 46 fenéklezáró-mezőt a 16 és 82 hajtogatási vonal, a 80 belső keresztirányú él, a 45° alatt ferdén felfelé haladó 84 él, a külső 86 keresztirányú él, a 45° alatt ferdén lefelé futó 88 él, a belső 90 keresztirányú él és az a függőleges 92 hajtogatási vonal határolja, amely a 39 hajtogatási vonal meghosszabbítását képezi.

A 16 és 92 hajtogatási vonal, a belső 90 keresztirányú él, a rövid, 45° alatt ferdén felfelé haladó 94 él és a 32 él meghosszabbításának formájában a 96 függőleges él határolja a 48 oldallezáró-mező meghosszabbítását. '

Amint már említettük, a 40, 42, 44 és 46 fenéklezáró-mezőknek a találmány szerint az egymással szomszédos, ferde élei között 90°-os szög van. Ugyanez érvényes a 48 oldallezárómező-meghosszabbítás ferdén haladó 94 élére és a 46 fenéklezáró-mezőnek a vele szomszédos ferde 88 élére. Ilyen módon lehetséges az, hogy a lemezanyagból a ferdén haladó 54, 58, 64, 68, 74, 78, 84, 88 és 94 élek, valamint az 52, 56, 60, 66, 70, 76, 80, 86 és 90 keresztirányú élek kivágásánál egyetlen vágópengével előállításuk annak a szomszédos tartályháló fenéklezáró-mezőinek a ferdén haladó éleit és e keresztirányú éleit, amely az 1. ábrán pontvonallal van jelölve, úgy hogy az értékes lemezanyagból semmiféle hulladék nem keletkezik.

A találmánnyal ezen kívül az az előny érhető el, fogy a fenéklezáró-mezőikkel egymásba kapcsolódó találmány szerinti szabásminták két szomszédos sorának kivágásánál az eddiginél kisebb szélességű lemezanyag-szalag szükséges, mivel, amint ezt az 1. ábrán láthatjuk, a lemezanyag szélessége szempontjából zrt a méretet meg lehet takarítani, amely a legmagasabb 44 fenéklezáró-mező 74, 78 ferde éleinél az A magasságnak felel meg. Olyan lemezanyag-szalag feldolgozása esetén, amely négy szabásminta egymással szomszédos sorának a kivágását teszi lehetővé, olyan anyagszélesscg szükséges, amely a 2. A mérettel keskenyebb, mint a szokásos szabásminták előállításához szükséges szélesség.

A összehajtogatott tartálynál azok az egymással szemben lévő 42 és 46 fenéklezáró-mezők (lásd a 2. és a 3. ábrát), amelyek a legmagasabb 44 fenéklezárómezőt maguk közé fogadják, két-két ferdén felfelé egymással összeérő olyan 98 és 100 átlós hajtogatási vonalat tartalmaznak, amelyek az egymással szemben lévő külső 102 és 104 visszahajtási mezőt hozzák létre. A 98 átlós hajtogatási vonal a 16, 34 és 62 hajtogatási vonalak metszéspontjától a 42 fenéklezáró-mező felső 62 keresztirányú éléhez fut, a másik átlós 98 hajtogatási vonal pedig a 16, 38 és 82 hajtogatási vonalak metszéspontjától halad a 46 fenéklezáró-mező külső 86 keresztirányú éléhez. A másik oldalon a második 100 átlós hajtogatási vonal a 16, 38 és 72 hajtogatási vonalak metszéspontjától a 42 fenéklezáró-mező felső 66 keresztirányú éléhez, illetve a 16, 39 és 92 hajtogatási vonalak metszéspontjától a 46 fenéklezáró mező külső 86 keresztirányú éléhez vezet. A 98 és 100 átlós hajtogatási vonalak a találmány szerint a 42 és 46 fenéklezáró-mezők 66 és 86 keresztirányú élénél találkoznak.

A 4. és az 5. ábrán feltüntetett lapos fenéklezárás létrehozásához először a találmány szerinti szabásmintából zárt tömlőt készítünk, amelyben a 10 szabásminta önmagába visszatérőben van összehajtogat3

-3183578 va úgy, hogy a 28 oldallezáró csík és a 48 oldallezárómcző-meghosszabbítás a 20 oldalfalmező és 40 fenéklezáró-mező szélső részének a belső oldalával van összeragasztva; ehhez az ismert műanyagragasztásos lezárást alkalmazzuk, amelynél a hőre lágyuló bevonatot hősugárral, ultrahanggal vagy fénnyel meglágyítjuk. Ezután a szabásmintát egy nem ábrázolt magon mindkét végén nyitott tömlővé alakítjuk, amelynél a fenéklezáró-mezők a mag homlokfelülete felé állnak ki. Ezt követőleg a fenéklezáró-mezőket befelé hajtjuk (lásd 3. ábrát) és ekkor egymással összehegesztjük (4. ábra).

Amint a 3. ábrán látható, ilyenkor először a 42 és 46 fenéklezáró-mezők belső, háromszög alakú részét nyomjuk egymással szembe, miközben a 102 és 104 visszahajtási mező a 98 és 100 átlós hajtogatási vonal mellett kifelé hajlik, végül pedig a külső, háromszög alakú részeket hajtogatjuk össze. Ez a visszahajtási művelet a fenéklezárás automatikus elkészítésénél oly módon lehetséges, hogy a 102 és 104 visszahajtási mező külső részét a 62, 72, 82 és 92 hajtogatási vonallal visszahajtjuk. Amint a 2. és a 3. ábrán láthatjuk, a 60, 70, 80 és 90 belső keresztirányú élek a 62, 72, 82 és 92 hajtogatási vonalakra hatnak, ha ezek a tartálysarkokhoz vezető hajtogatási vonalak nem lennének, akkor a fenéklezáró-mezők ferde külső élei a szomszédos oldalfalmezők a sarkaihoz jutnának. Azonban akkor is, ha a külső éleket csupán lefelé hosszabbítanánk meg, úgy ennek a következménye a 102, 104 visszahajtási mezők rosszabb tartása lenne, mivel ekkor lényegesen rövidebb 62, 72, 82 és 92 hajtogatási vonal adódna. így a 60, 70, 80 és 90 belső keresztirányú él megnöveli a 62, 72, 82 és 92 hajtogatási vonal magasságát.

Amint már említettük, a találmány szerinti tartály fenéklezáráshoz összehajtogatására fel lehet használni az ismert gépeket, így például a 3 187646 és

398 659 számú USA szabadalmi leírásban szereplő szerkezeteket.

Az 52, 60, 70, 80 és 90 belső keresztirányú élek azonban a találmány szerinti szabásminta kivágását is megkönnyítik a tekercsformában szállított lemezanyagból, mivel a vágási élek mindenütt 45°-nál nagyobb szöget alkotnak. Ezen kívül lehetséges, amint már említettük, a sarkok helyén ívek alkalmazása is.

Miután a 40 fenéklezáró-mezőt a 42 és 46 fenéklezáró-mezőkre, illetve a 44 hosszabb fenéklezáró-mezőt ezekre ráhajtottuk úgy, hogy az utóbbi a 40 fenéklezáró-mező külső részét átfedi, a 102 és 104 visszahajtási mező a belül lévő 42 és 46 fenéklezáró-mező, illetve a kívül levő 40 és 44 fenéklezáró-mező közé van zárva, amint ezt a 4. ábra feltünteti. Az így kialakuló fenéklezárást valamennyi ismert eljárással össze lehet ragasztani, amelynél például gázzal vagy ultrahanggal melegítünk, mégpedig olyan alakú melegítő mintában, amelynek az alakja „X”-nek felel meg és ez a négy átló felett haladva a fenéklezárás azon három oldalú szegmenseit végigéri, melyek a sarkoktól a fenéklezárás közepéig érnek (lásd a 4. ábrát).

A találmány szerint a következő módon lehet egy különösen tömör fenéklezárást elérni; A 42 és 46 fenéklezáró-mezők, illetve ezeknek a 102 és 104 visszahajtási mezőinek a külső, 66 és 86 keresztirányú éleit erre a célra úgy méretezzük és alakítjuk ki, hogy ezeknek a felét már a hajtogatási művelet teljes befejezése előtt (lásd a 3. ábrát) erősen egymáshoz nyomjuk, azaz, a külső 86 keresztirányú él mindkét fele éppen úgy egymásra fekszik, mint a külső 66 keresztirányú él két fele. Ezen kívül úgy méretezzük a 42 és 46 fenéklezáró-mezőket, hogy magasságuk összege valamivel nagyobb legyen, mint az egyik oldalfalmező szélessége, amit a 16 hajtogatási vonal mentén mérünk. Ennek következtében a fenéklezárás elkészítésénél a lemezanyag összepréselődik, aminek következtében a fenéklezárás tömörségét igen tetemesen lehet javítani.

Amint az 5. ábra mutatja, a 98 és 100 hajtogatási vonalak hegye összeér a tartály közepén a 42 és 46 fenéklezáró-mezőkkel képzett háromszögekben, miközben a 40 fenéklezáró-mező élei közvetlenül ez alatt helyezkednek el. Ennek következtében gyakorlatilag nincs a rétegezett kartonanyagnak le nem hegesztett metszésvonala a tartály belsejében és ezzel el van zárva a tartály tartalmától, aminek folyadéktöltés esetében különös jelentősége van.

A 6. ábra szerinti kiviteli alaknál, a már említett oknál fogva hosszabb oldalsó 50a, 62a, 72a, 82a és 92a oldalsó élek, illetve hajtogatási vonalak vannak és valamennyi ilyen hajtogatási vonal azonos hosszúságú, illetve magasságú. Ennél a kiviteli alaknál az egymással szomszédos szabásminták teljes összekapcsolódása csak a leghosszabb, illetve legmagasabb 44a fenéklezáró-mezőnél jön létre, míg a többi 56a, 66a, 86a keresztirányú él nem éri el a 94a, 80a és 60a szakaszoknál ezek belső végét. Ennek következtében csekély hulladék keletkezik a lemezanyagból, ami azonban nem zavaró, mivel a szokásos szerkezetekkel eltávolítható, például kiszívható, vagy leseperhető.

A találmány segítségével tehát olyan tartály állítható elő, aminek ugyan újszerű kialakítású fenéklezárása van azért, hogy előállítása még gazdaságosabb legyen, a belső oldalát tekintve a kész tartály azonban mégis a bevált, ismert 3 120335 számú US—PS szabadalmi leírás szerinti tartállyal legalább közelítőleg azonos.

Claims (12)

1. Szabásminta tartály készítéséhez hajtogatható lemezanyagból, amelynek a színét melegen hegeszthető thermoplaszt réteg alkotja és amely több tartály oldalfalmezőből, valamint olyan első és második pár, a kész tartálynál egymással szemben elhelyezkedő tartálylezáró mezőből áll, amelyek az oldalfalmezők váltakozó meghosszabbítását képezik és ezekkel össze vannak kötve, továbbá, amelyek magasságuk egy része mentén oldalsó határuknál hajtogatási vonalakkal vannak egymással kapcsolatban, és végül, amelyeknek olyan szabad vágási éleik vannak, amik az illető lezárómező oldalsó hajtogatási vonalának végétől oly módon haladnak ferdén ezek elképzelt középvonala felé, hogy a lezárómezőikkel egymás felé forduló két tartályháló ezekkel a lezárómezőkkel egymásba kapcsolódva helyezhető el, azzal jellemezve, hogy minden egyes lezárómező (40, 42, 44, 46) szabad vágási éle (52, 54, 56, 58, 60, 64, 66, 68, 70, 74, 76, 78, 80, 84, 86, 88, 90), kiindulva az oldalsó határától (50, 62, 72, 82, 92) az él első szakaszán (52, 60, 70, 80, 90) az oldalsó lezárómező határától előre megadott elren-41

183 578 dezésben tovább folytatódik, majd ezután ez, az él második szakaszán (54, 58, 64, 68, 74, 78, 84, 88), előre megadott szögben az illető lezárómező elképzelt középvonalához tart.

2. Az 1. igénypont szerinti szabásminta a kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy éleinek első szakaszai (52, 60, 70, 80, 90) keresztirányban és különösképpen merőlegesen helyezkednek el a látómezők oldalsó határaihoz (50, 62, 72, 82, 92) képest.

3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti szabásminta kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy éleinek második szakaszai (54, 58, 64, 68, 74, 78, 84, 88) az élek első szakaszaihoz (52, 60, 70, 80, 90) képest 45°-os szög alatt haladnak tovább.

4. Az előző igénypontok bármelyike szerinti szabásminta kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a lezárómezők (40, 42, 44, 46) keresztirányban haladó hajtogatási vonallal (16) csatlakoznak az oldalfalmezőkhöz (20, 22, 24, 26).

5. Az előző igénypontok bármelyike szerinti szabásminta kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy négy, közelítőleg egyenlő széles oldalfalmezője (20, 22, 24, 26) van.

6. Az előző igénypontok bármelyike szerinti szabásminta kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy éleinek második szakasza (54, 58, 64, 68, 74, 78, 84, 88) az élek keresztirányú harmadik szakaszánál (56, 66, 76, 86) végződik.

7. Az 5. vagy 6. igénypont szerinti szabásminta kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy legalább két lezárómező (40, 42, 46) esetében az élek harmadik szakaszának (56, 66, 86) a magassága közelítőleg az oldalfalmezők (20, 22, 24, 26) fél szélességével egyenlő.

8. Az 5. vagy 6. igénypont szerinti szabásminta kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a lezárómezők közül legalább az egyiknél (44) az él harmadik szakaszának (76) a magassága előre meghatározott értékkel nagyobb, mint az oldalfalmezők (20, 22, 24, 26) fél szélessége.

9. A 6—8. igénypontok bármelyike szerinti szabás5 minta kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy az egyik pár lezárómezőnek (42, 46) két-két olyan átlósan haladó hajtogatási vonala (98,100) van, amelyek az illető lezárómezőnek a szabásminta belsejében lévő sarkaitól vezetnek a mező élének harmadik szakasza (66, ⁰ 86) közepéig és amelyek az oldalsó hajtogatási vonalakkal (62, 72, 82, 92), valamint az élek első, második és harmadik szakaszával együtt ötszögű lezárómezőrészt (102, 104) képeznek.

10. Az előző igénypontok bármelyike szerinti sza5 básminta kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy négy, közelítőleg egyforma széles oldalfalmezője (20, 22, 24, 26) van, továbbá, hogy az első lezárómező-párnak (42, 46) a magassága közel egyenlő az oldalfalmezők félszélességével, továbbá, hogy legalább a harmadik

10 lezárómező (44) előre megadott mértékben magasabb, mint az oldalfalmezők félszélessége, és végül, hogy az első pár lezárómezőnek (42, 46) két-két átlósan haladó olyan hajtogatási vonala (98, 100) van, amelyek háromszögletű lezárómező-részt alakítanak ki.

11. A 10. igénypont szerinti szabásmintából összehajtogatott tartály azzal jellemezve, hogy a háromszög alakú lezárómező-részek csúcsai a tartály belső oldalán érintkeznek, továbbá, hogy a harmadik lezárómező (44) végső része átlapolja a negyedik lezárómező (40) végső részét a tartály külső felén.

12. A 11. igénypont szerinti tartály kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a tartály belseje felől nézve a negyedik lezárómező (40) külső éle közvetlenül a szomszédos háromszögletű lezárómező-részlet csúcsának képzeletbeli középvonala alatt és mentén van lehegesztve.