HU181591B - Gyógyászati berendezés folyadéknyomás és/vagy áramlás létrehozására és mérésére - Google Patents

Description

A találmány tárgya gyógyászati berendezés folyadéknyomás és/vagy áramlás létrehozására és mérésére, elsősorban epesebészeti műtét közbeni kórismézésre: epevezeték radiomanometriás vizsgálatára, szintjelző edénnyel és ahhoz szeleppel vagy szelepekkel ellátott csővezetéken, illetve csővezeték rendszeren át csatlakoztatott, mérőfolyadékot tartalmazó, függőleges irányban mozgatható mérőedénnyel, valamint a mérőfolyadékot a mérési helyre vezető csővezetékkel.

A gyógyászatban, kísérleti élettanban, diagnosztikában gyakran van szükség annak megállapítására, hogy valamely testnedv milyen nyomással, áramlási sebességgel vesz részt az élettani, illetve kóros állapotokban. Az epesebészetben például rendkívül fontos annak megállapítása, hogy az epevezeték átjárhatósága a patkóbél felé az itt elhelyezkedő záróizom gyűrűn keresztül milyen nyomáson jön létre, illetve hogy adott nyomáson mennyi az időegység alatt átáramló folyadékmennyiség.

Az epesebészet fejlődésének során bevezették az epeutak feltöltését röntgen kontraszt anyaggal, műtét közben. Az így készített röntgenképeken fontos információk jelentek meg az operáló orvos számára. E módszer továbbfejlesztése a ma is széles körben alkalmazott radiomanometriás eljárás. Ennek során az említett röntgen kontraszt anyag alkalmazásával egyúttal megállapítható az epehólyag telődési nyomása, az átlépési nyomás a patkóbél felé, valamint a reziduális nyomás.

Az eljárás foganatosítására leggyakrabban alkalmazott berendezés általában 50 cm hosszú üvegcsőként kialakított szintjelző edényből és 100 ml-es mérőedényből áll. A két edényt Y-alakban gumicsövekkel kötik össze egymással, va181591

5-k lamint a folyadékot az epehólyagba vagy a közös epevezetékbe vezető injekciós tűvel vagy kanüllel. A mérés során a készülék nulla pontját az epevezeték magasságába állítják, majd az injekciós tűt vagy kanült az epehólyagba, illetve a közös epevezetékbe vezetik. Ezután a szintjelző edényhez vezető gumicsövet lezárják és a mérőedényt lassan emelni kezdik. A mérőedényben megjelenő légbuborékok jelzik az epehólyag telődési nyomását, majd az átlépési nyomást. A következő lépésben az átlépési nyomás szintjére beállított mérőfolyadékot a mérőedényből ismét az epehólyagba vezetik és az egyensúlyi állapot beállásakor az epehólyag reziduális nyomását leolvassák.

Ennek az eljárásnak számos hátránya van. Az egyik a szerkezet nehézkes, kézi úton történő kezelése, a nullszint beállítás durva módja, a másik pedig a röntgen kontraszt anyagnak a mérési eredményeket megváltoztató esetleges hatása. Ez utóbbi kiküszöbölésére választották utóbb szét a manometriát és a röntgen kontraszt anyaggal végzett mérést.

Jóllehet ezzel a röntgen kontraszt anyagnak a manometriás mérést befolyásoló hatását kiküszöbölték, az eljárás bonyolultsága nem csökkent és a szerkezet kezelhetősége sem javult, ellenkezőleg, tovább nehezedett.

Az eljárás egy másik változata szerint a mérőfolyadékot fecskendőből, vízmanométeren keresztül juttatják az epevezetékbe, így a kívánt nyomást a fecskendő állításával lehet biztosítani, a nyomásértékeket pedig a manométeren lehet leolvasni. Ez a megoldás viszonylag egyszerű, de pontatlan és rendkívül korlátozottan használható.

Még egyszerűbb eljárás a műtét közben jelentkező nyomások, illetve nyomásingadozások mérésére, amikor az epeve-1181591 zetékbe bevezetett katéter proximális végénél egyszerű sterilizált fém centiméterrel mérjük a folyadékoszlop magasságát.

A testnedvek folyadéknyomásának mérésére elektronikus úton is lehetőség nyílt az utóbbi időben. Ez az irányzat katéterekbe épített nyomásérzékelőket használ, ahol a mérőátalakítók által szolgáltatott jelet műszer jelzi. Ilyen megoldásokat ismertet például a 3 911 902 és 4 191 193 számú USA, valamint a 21 50 378 sz. NSZK szabadalmi leírás. Ezek a megoldások azonban meglehetősen bonyolultak, drágák és műszerigényesek. További hátrányuk, hogy — bonyolult technikai megoldások lévén — könnyen meghibásodnak és emellett áramlás mérésére nem alkalmazhatók, azaz epesebészeti vizsgálatok elvégzésére alkalmatlanok. Ismeretes ugyan elektronikus áramlásmérő katéterfej is 0ásd például a 4 175 566. USA szabadalmat), ez azonban a folyadék nyomásának mérésére nem használható.

Ismertek továbbá direkt vérnyomás mérés céljára különböző gyógyászati berendezések (17 66 926 sz. NSZK vagy 4 135 509 sz. USA szabadalom), ezek felépítése és működésmódja lényegében hasonló a korábban ismertetett radiomanometriás eljáráshoz felhasznált szerkezetekéhez.

Amint az elmondottakból látható, a gyógyászatban nyomás-, illetve áramlás mérésére alkalmazott ismert berendezések általában nehezen kezelhetők és/vagy sterilezhetők, drágák és nagyméretűek. Ezen túlmenően alapvető hiányosságuk, hogy mérési pontosságuk nem kielégítő. Ezért legnagyobb részük a sebészeti gyakorlatban nem terjedt el.

A jelen találmánnyal olyan gyógyászati berendezés kialakítása a célunk folyadéknyomás és/vagy áramlás létrehozására és mérésére, amely kisméretű, könnyen kezelhető, pontos és megbízható, továbbá a sterilizálási gondokat megszünteti.

A kitűzött feladatot úgy oldottuk meg, hogy a szintjelző edénnyel és ahhoz szeleppel vagy szelepekkel ellátott csővezetéken, illetve csővezeték rendszeren át csatlakoztatott, mérőfolyadékot tartalmazó, függőleges irányban mozgatható mérőedénnyel, valamint a mérőfolyadékot a mérési helyre vezető csővezetékkel ellátott berendezésben a találmány szerint a mérőedény rögzitett állványon lévő mérőfejben van elrendezve, oly módon, hogy hajtóművel ellátott, függőleges tengelyű orsóra van erősítve, ahol a mérőfejben az orsó hajtóművével és/vagy számlálószerkezettel összekapcsolt folyadékszint érzékelők vannak.

A hengeres mérőedénynek célszerűen alul és fölül, átmérőjénél kisebb átmérőjű, előnyösen mintegy 10-szer kisebb keresztmetszetű, úszókkal ellátott toldalékcsövei vannak és a folyadékszint érzékelők az úszók két oldalán azonos szinten elhelyezett jeladókból és vevőkből állnak. A jeladók előnyösen fényforrások, a vevők pedig fényérzékelők.

A berendezés célszerűen vagy vagy több mérőedényt is tartalmazhat, amelyek szelepekkel ellátott csővezeték segítségével vannak a rendszerbe kapcsolva. A tartályokban fiziológiás sóoldat és/vagy röntgen kontraszt anyag és/vagy egyéb hatóanyag lehet.

A találmány szerint kialakított berendezés egyszerű, viszonylag olcsó és rendkívül biztonságos, illetve pontos. A műtőorvost a lehető legjobban tehermentesíti a készülék kezelése, illetve a mérések elvégzése során, így figyelmét a fő cél: a sikeres műtét elvégzésére fordíthatja. Emellett a mérőedény, a szintjelző edény és a szelepekkel ellátott csőrendszer célszerűen steril csomagolásban, egyszeri felhasználás után eldobható egységként van kialakítva, így sterilizálási problémák nem jelentkeznek.

A találmány további részleteit kiviteli példán rajz segítségével ismertetjük. A rajzon az

1. ábra a találmány szerinti berendezés vázlata, a

2. ábra a mérőfej részletes rajza.

Az 1. ábrán bemutatott berendezés két fő eleme az 1 mérőedény és a 2 szintjelző edény. Ezek 3 csővezeték rendszerrel vannak egymáshoz, valamint a 4, 5 és 6 szelepek közbeiktatásával a 7, illetve 8 tartályhoz kapcsolva.

Az 1 mérőedény 9 állványon rögzített 10 mérőfejben van elhelyezve. A 10 mérőfej szerkezetét a 2. ábra mutatja.

A 2. ábrán látható, hogy a 10 mérőfejben az 1 mérőedény 11 pillanatzár segítségével van a menetes 12 orsóra erősítve. A 12 orsó 13 hajtóműhöz kapcsolódik, így az 1 mérőedény a 12 orsó megfelelő irányban történő forgatásával felfelé vagy lefelé elmozdítható.

A 13 hajtómű 14 vezérlő-kijelző egységgel van összekapcsolva. A 14 vezérlő-kijelző egység egyik feladata, hogy az 1 mérőedény alsó és felső toldalékcsöveiben elhelyezett 15 és 16 úszók helyzetét észlelje. Ez a 17 és 18 fényérzékelők, illetve a 19 és 20 fényforrások segítségével történik.

Az 1 mérőedény — mint már mondottuk — alul és felül toldalékcsövekkel van ellátva. Ezekben a toldalékcsövekben a csövek szűkítései által határolt szakaszokon mozoghatnak a 15 és 16 úszók. A felső 15 úszó határhelyzeteit észleli a 17 fényérzékelőkből és 19 fényforrásokból álló rendszer, az alsó 16 úszó helyzetét pedig a 18 fényérzékelőből és 20 fényforrásból álló egység regisztrálja.

A biztonságos működés érdekében a toldalékcsövek keresztmetszete célszerűen jóval kisebb, mint az 1 mérőedény keresztmetszete. A gyakorlatban megfelelőnek bizonyult az 1:10 arány. Magát az 1 mérőedényt célszerű viszonylag kis magassággal és nagy átmérővel kialakítani, hogy a mérőfolyadék kiáramlása során a folyadéknyomás értéke lényegesen ne változzon. Tapasztalataink szerint 1—2 cm magasságú és 5 —10 cm átmérőjű mérőedény megfelelően működtethető.

Az 1 mérőedény, a 2 szintbeállító edény, a 3 csővezeték rendszer és a 4,5 és 6 szelepek steril csomagolásban egyszeri felhasználásra vannak elkészítve.

A találmány szerinti berendezés a következőképpen működik.

A steril csomagból kivesszük az 1 mérőedényt és a 2 szintjelző edényt, a 4, 5, 6 szelepekkel ellátott 3 csővezeték rendszerrel együtt. A 3 csővezeték rendszer megfelelő ágait csatlakoztatjuk a fiziológiás sóoldattal töltött 7 tartályhoz és — adott esetben — a röntgen kontraszt anyagot tartalmazó 8 tartályhoz. Ezután az 1 mérőedényt és a 2 szintjelző edényt egymás mellé fogjuk vagy helyezzük, majd a 4 és 6 szelepek nyitásával a rendszert az 1 mérőedényen és a 2 szintjelző edényen lévő null pont jelölésig feltöltjük fiziológiás sóoldattal. A feltöltés során az 1 mérőedény és a 2 szintjelző edény null pont jelöléseit azonos magasságban kell tartani. A feltöltés után a 4 szelepet elzárjuk, a 15 és 16 úszók felemelkednek és lebegő állapotba kerülnek.

A fenti módon előkészített mérőegységet csatlakoztatjuk a 10 mérőfejbe: az 1 mérőedényt a 11 pillanatzárral a menetes 12 orsóra erősítjük oly módon, hogy a 15 úszó a 17 fényérzékelők, illetve a 19 fényforrások közé kerüljön, a 16 úszó pedig a 18 fényérzékelő fényútját zárja.

Ha ezután a berendezést bekapcsoljuk, a 10 mérőfejben lévő 1 mérőedény automatikusan követni fogja a 2 szintbeállító Folyadékszintjének magasságát oly módon, hogy a 13 hajtómű automatikusan bekapcsol, amint a 15 úszó az alsó vagy felső 17 fényérzékelő fényútjába kerül, és bekapcsolva marad mindaddig, amíg a 15 úszó ismét a két fényút közé vissza nem jut. Más szóval: ha a 15 úszó fölfelé mozdul el, a 12 orsó az óramutató járásának irányában forogva süllyeszti az 1 mérőedényt, ha pedig a 15 úszó az alsó fényutat

-2181591 zárja, a 12 orsó az óramutató járásával ellenkező irányban forogva emeli az 1 mérőedényt.

Ha tehát a tápfeszültség bekapcsolása után a 2 szintjelző edény null pont jelzését a mérni kívánt magasságba, például az epevezeték magasságába helyezzük, a 10 mérőfejben lévő 1 mérőedény autómat kusan ugyanerre a magasságra áll be, azaz a két edény null pont jelzése azonos magasságba kerül. Ebben a helyzetben a 14 vezérlő-kijelző egységben lévő elektronikus számlálót nullázzuk.

A fentiek után a 2 szintjelző edény helyére injekciós tűt vagy kanült kötünk, és azt az epevezetékbe bekötjük, majd a 14 vezérlő-kijelző egység működésmódját — célszerűen lábkapcsolóval—átkapcsolva megindítjuk a 13 hajtóművet, aminek következtében a 10 mérőfejben lévő 1 mérőedény lassan emelkedni kezd, ugyanakkor pedig a 14 vezérlő-kijelző egység számlálószerkezete számlálja a 12 orsó által megtett fordulatokat.

Minthogy az 1 mérőedénnyel a 3 csővezetéken keresztül összekapcsolt epevezetékben az 1 mérőedény magasságának növelése következtében a folyadéknyomás folyamatosan emelkedik, egy bizonyos idő után a patkóbélnél elhelyezkedő záróizom gyűrű átjárhatóvá válik és megindul a folyadékáramlás az 1 mérőedényből az epevezetéken át a patkóbél felé. Ez a rendszerben úgy észlelhető, hogy az 1 mérőedényben a folyadékszint süllyedni kezd. Ez egyúttal azt jelenti, hogy a 15 úszó rögtön elzárja az alsó 17 fényérzékelő fényútját és a 13 hajtómű leáll. Egyidejűleg a 14 vezérlő-kijelző egység számlapján megjelenik a 12 orsó által megtett fordulatok száma, illetve az 1 mérőedény emelkedési magassága. Ezzel a kérdéses nyomás számszerű megállapítása megtörtént.

A 15 úszó lefelé történő mozgása a 13 hajtómű leállításával egyidejűleg megindít egy másodperc számlálót is, amely mindaddig működik, amíg az 1 mérőedényből a folyadék kifolyik. Ezt a 16 úszó lefelé történő elmozdulása és a 18 fényérzékelő fényútjának elzárása jelzi. Ebben a pillanatban a számláló leáll és mutatja, hogy az 1 mérőedényben lévő folyadékmennyiség kiáramlása mennyi idő alatt játszódott le. A második lépésben tehát az áramlási viszonyok mérése is megtörtént.

A harmadik lépésben történik szükség esetén az epe és az epevezeték röntgen kontraszt anyaggal történő feltöltése. Ehhez elzárjuk a 3 csővezetékben az 1 mérőedényhez vezető 6 szelepet és nyitjuk az 5 szelepet, amely lehetővé teszi a röntgen kontraszt anyagnak a 8 tartályból történő kiáramlását. A feltöltés után a kívánt röntgenfelvételek elkészíthetők.

Az elmondottakból látható, hogy a találmány szerinti berendezés könnyen kezelhető, pontos eredményeket biztosít és a sterilizálással kapcsolatos problémákat is megszünteti. Epesebészetben történő alkalmazása esetén a nyomás és áramlás mérése után kontraszt anyag hozzáadásával lehetővé teszi képerősítő röntgenvizsgálat elvégzését, adott esetben egyéb vizsgálatok elvégzésében szükséges hatóanyagok bevezetését, és így a diagnózis teljessé tételét.

Claims (8)

1. Gyógyászati berendezés folyadéknyomás és/vagy áramlás létrehozására és mérésére, elsősorban epehólyag és/vagy epevezeték radiomanometriás vizsgálatára, szintjelző edénynyel és ahhoz szeleppel vagy szelepekkel ellátott csővezetéken, illetve csővezeték rendszeren át csatlakoztatott, mérőfolyadékot tartalmazó függőleges irányban mozgatható mérőedénnyel, valamint a méröfolyadékot a mérési helyre elvezető csővezeték rendszerrel, azzal jellemezve, hogy a mérőedény (1) rögzített állványon (9) lévő mérőfejben (10) van elrendezve oly módon, hogy hajtóművel (13) ellátott, függőleges tengelyű orsóra (12) van erősítve és a mérőfejben (10) az orsó (12) hajtóművével (13) és/vagy számláló szerkezettel összekapcsolt folyadékszint érzékelői vannak.

2. Az 1. igénypont szerinti berendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a hengeres mérőedénynek (1) alul és fölül, átmérőjénél kisebb átmérőjű, úszókkal (15, 16) ellátott toldalékcsövei vannak, és a folyadékszint érzékelők az úszók (15, 16) két oldalán elhelyezett jeladókból és vevőkből állnak.

3. A 2. igénypont szerinti berendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a toldalékcsövek keresztmetszete 10-szer kisebb, mint a mérőedény (1) keresztmetszete.

4. A 2. vagy 3. igénypont szerinti berendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a jeladók fényforrások (19, 20), a vevők pedig fényérzékelők (17, 18).

5. Az 1—4. igénypontok bármelyike szerinti berendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a mérőedényt (1) és a szintjelző edényt összekötő csővezeték rendszerbe (3) szeleppel (4) zárható módon mérőfolyadék tartály (7) van bekötve.

S. Az 5. igénypont szerinti berendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a mérőfolyadék steril fiziológiás sóoldat.

7. Az 1—6. igénypontok bármelyike szerinti berendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a mérőedényt (1) és a szintjelző edényt (2) összekötő csővezeték rendszerbe (3) szeleppel (5) zárható módon további mérőfolyadék tartály (8) van bekötve.

8. A 7. igénypont szerinti berendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a mérőfolyadék röntgen kontraszt anyag.

9. Az 1—8. igénypontok bármelyike szerinti berendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a mérőedény (1), a szntjelző edény (2) és a szelepekkel (4, 5,6) ellátott csővezeték rendszer (3) steril csomagolásban, egyszeri felhasználás után eldobható egységként van kialakítva.