HU180921B - Eljárás beta-laktám antibiotikumot és 2,2-dimetil-penam-3- -karbonsav-l,l-dioxid-származékokat tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására - Google Patents

Description

A találmány tárgya a T/22.442 sz. közzétett magyar szabadalmi leírásban ismertetett találmány módosítása.

Közelebbről a találmány tárgya eljárás olyan gyógyászati készítmények előállítására, amelyek 5 7—/D—2- (4-etil-piperazin -2,3-dion-l-karboxamido)-2-(4-hidroxi-fenil)-acetamido/-3-/ (1-metil -5-tetrazolil) -tiometil/-3- dezacetoxi-metil-cefalosporánsavat vagy ennek gyógyszerészetileg elfogadható sóját tartalmazzák penicillánsav-l,l- 10 dioxiddal vagy ennek gyógyszerészetileg elfogadható só- vagy észterszármazékával együtt, ahol a penicillánsav-l,l-dioxid vagy ennek sója vagy észtere szinergetikus módon erősíti a cefalosporin-antibiotikum hatását. 15

A baktériumellenes hatóanyagok egyik legismertebb és legelterjedtebben használt osztályát ⁵ a betalaktám-antibiotikumok képezik. E vegyüi letekre jellemző, hogy tiazolidin- vagy dihidroI 1,3-tiazin-gyűrűvel kondenzált 2-azetidinon /be- 20 i ta-laktám/ gyűrűből álló magot tartalmaznak.

Ha a mag tiazolidingyűrűt tartalmaz, a vegyületeket szokásosan penicillineknek nevezzük, ha pedig a mag dihidrotiazin-gyűrűt tartalmaz, a vegyületeket cefalosporinoknak nevezzük. Kli- 25 nikai gyakorlatban használt, jellemző penicillin például a benzil-penicillin (penicillin G) a fenoxi-metil-penicillin (penicillin V) az ampicilin és a karbenicillin; jellemző cefalosporin például a cef,alotin, a cefalexin és a cefazolin. 30 előállítására

A beta-laktám antibiotikumok széles körű használatuk és értékes kemoterápiás szerekként való általános elfogadottságuk ellenére azzal a lényeges hátránnyal rendelkeznek, hogy egyes tagjaik hatástalanok bizonyos mikroorganizmusokkal szemben. Feltételezik, hogy sok esetben az ilyen mikroorganizmusoknak az adott betalaktám antibiotikummal szembeni rezisztenciája abból ered, hogy a mikroorganizmus betalaktamáz enzimet termel, amely hasítja a penicillinek és cefalosporinok beta-laktámgyűrűjét és így baktériumellenes hatással nem rendelkező termékek jönnek létre. Egyes anyagok azonban gátolni tudják a beta-laktamázt, és ha ilyen béta-] aktamáz-inhibitort penicillinnel vagy cefalosporinnal együtt alkalmazunk, az inhibitor növelni vagy fokozni tudja a penicillinnek vagy a eefalosporinnak bizonyos mikroorganizmusokkal szembeni hatását. A baktériumellenes hatékonyságot akkor tekintjük fokozottnak, ha a beta-laktamázt gátló anyag és a beta-laktamáz antibiotikum kombinációjakor észlelt bakteri cid aktivitás szignifikánsan nagyobb a két szer egyedi hatásainak algebrai összegénél.

A T/22.442 sz. közzétett magyar szabadalmi leírás szerint a penicillánsav-l,l-dioxid, e vegyidet gyógyszerészetileg elfogadható sói és in vivő könnyen hidrolizáló észterei hatásosan gátolják a mikrobák termelte beta-laktamázt.

-1180921

Azt találtuk, hogy a penicillánsav-1,1-dioxid, gyógyszerészetileg elfogadható sói és in vivő könnyen hidrolizáló észterei különösen alkalmasak a fenti cefalosporin-antibiotikum, azaz a 7—/D—2-(4-etil-piperazin-2,3-dion-l-karboxamido)-2- (4-hidroxi-fenil)-acetamido/-3-/ (1-metil -5-tetrazolil) -tiometil/-3-dezacetoxi-metil-cefalosporánsav és gyógyszerészetileg elfogadható sói hatékonyságának fokozására.

Ennek megfelelően a találmány eljárásról gondoskodik a fenti beta-laktám antibiotikum, azaz a 7—/D—2-(4-etil-piperazin-2,3-dion-l-karboxamido)-2-(4-hidr oxi-f enil)-acetamido/-3-/ (1 metil-5-tetrazolil) -tiometil/-3 -dezacetoxi-metilcefalosporánsav vagy gyógyszerészetileg elfogadható sója baktériumellenes hatásosságának növelésére. Eszerint a fenti vegyületet valamely általános képletü penicillánsav-1,1-dioxid-származéknak vagy e vegyület gyógyszerészetileg elfogadható sójának — ahol R¹ hidrogén-atomot vagy in vivő könnyen hidrolizáló észterképző csoportot jelent — a beta-laktám antibiotikum hatásosságát növelő mennyiségével keverjük el.

A találmány az emlősök baktériumos fertőzéseinek kezelésére használható gyógyászati készítmények előállításáról is gondoskodik; e készítmények a 7—/D—2-(4-etil-piperazin-2,3-dion -1-karboxamido) -2- (4-hidroxi-fenil)-acetamido /-3-/ (l-metil-5-tetrazolil)-tíometil/-3-dezacetoximetil-cefalosporánsavat vagy ennek gyógyszerészetileg elfogadható sóját egy 1 általános képletü penicillánsav-1,1-dioxid-származékkal vagy ennek gyógyszerészetileg elfogadható sójával és egy gyógyszerészetileg elfogadható hordozóval vagy hígítóval elkeverve tartalmazzák.

Az ,,in vivő könnyen hidrolizáló észterképző csoportok” meghatározás olyan nem-mérgező észtercsoportokra vonatkozik, melyek emlősök vérében vagy szöveteiben gyorsan széthasadnak és belőlük felszabadul a megfelelő szabad sav /például olyan I általános képletü vegyület, ahol R¹ hidrogénatomot jelent/. Az R¹ jelentésének megfelelő jellemző, könnyen hidrolizáló észterképző csoport például a 3—8 szénatomszámú alkanoil-oxi-metil-csoport, a 4—9 szénatomszámú l-/alkanoil-oxi/-etil-csoport, az 5—10 szénatomszámú l-metil-l-/alkanoil-oxi/-etil-csoport, a 3—6 szénatomszámú alkoxi-karboniloxi-metil csoport, a 4—7 szénatomszámú l-/alkoxi-karbonil-oxi/-etil-csoport, az 5—8 szénatomszámú l-metil-l-/alkoxi-karbonil-oxi '-etilcsoport, a 3—9 szénatomszámú N-/alkoxi-karbonil/-amino-metil-csoport, a 4—10 szénatomszámú l-'N-(alkoxi-karbonil) -amino/-etil-csoport, a 3-ftalidilcsoport, a 4-krotonolaktonilcsoport és a gamma-butirolakton-4-il-csoport.

Az I általános képletü vegyületek a IV képletü penicillánsav származékai. Az I általános képletü vegyületek előállítását penicillánsav vagy penicillánsav-észter oxidációja útján vagy a II és III általános képletü penicillánsav-1 aoxid illetve penicillánsav-l/?-oxid — ahol R¹ jelentése a fenti —, vagy ezek származékainak oxidálása útján a T/22.442 sz. közzétett magyar szabadalmi leírás közli.

A fenti képletekben egyes szubsztituensek szaggatott vonallal kapcsolódnak a biciklusos maghoz; ez azt jelenti, hogy a szubszti tuens a biciklusos mag síkja alatt helyezkedik el. Az ilyen szubsztituenst alfa-konfigurációjúnak mondjuk. Ha viszont a szubsztituens folytonos vonallal kötődik a biciklusos maghoz, akkor a szubsztituens a mag síkja felett helyezkedik el és ezt az utóbbi orientáltságot beta-konfigurációnak nevezzük.

Az I általános képletü vegyületek kétlépcsős eljárással is előállíthatók. Eszerint

a) az V vagy a VI általános képletü vegyületeket vagy sójukat alkálifém-permanganáttal, alkáliföldfém-permanganáttal vagy szerves peroxi-karbonsavval reagáltatva VII vagy VIII általános képletü vegyületeket vagy sójukat állítjuk elő, ahol X klór-, bróm- vagy jódatomot jelent; és

b) a VII vagy VIII általános képletü vegyületet vagy keveréküket dehalogénezzük.

A b) művelet előnyös végrehajtásánál az a) művelet termékét hidrogéngázzal reagáltatjuk közömbös oldószerben, 1—100 kg/cm² nyomáson, 0—60°C hőmérsékleten, pH 4—9 között, hidrogénező katalizátor jelenlétében. A katalizátort általában 0,01—2,5 súly%, előnyösen 0,1-1,0 súly% mennyiségben alkalmazzuk a halogén-szulfon mennyiségére vonatkoztatva. X előnyösen brómatom és az a) műveletben oxidálószerként előnyösen kálium-permanganátot és 3-klór-perbenzoesavat használunk.

Egy másik eljárásváltozat szerint az I általános képletü vegyület olyan kétlépcsős eljárással állítjuk elő, melyben

c) a IX általános képletü vegyületet vagy sóját alkálifém-permanganáttal alkáliföldfémpermanganáttal vagy szerves peroxi-karbonsavval reagáltatva a X általános képletü vegyülethez jutunk. A IX és a X általános képletben Y és Z jelentése klór-, brómvagy jódatom, azzal a kikötéssel, hogy Y és Z egyidejűleg nem jelenthetnek klóratomot és Y és Z egyidejűleg nem jelenthetnek jódatomot; és

d) a X általános képletü vegyületet dehalogénezzük.

A d) műveletet előnyösen úgy hajtjuk végre, hogy a c) művelet termékét hidrogéngázzal reagáltatjuk közömbös oldószerben, 1—100 kg/ cm² nyomáson, 0—60°C hőmérsékleten, 4—9 pHtartományban, hidrogénező katalizátor jelenlétében. Az utóbbit általában 0,1—2,5 súly%, előnyösen 0,1—1,0 súly°/o mennyiségben alkalmazzuk a dihalogén-szulfonra vonatkoztatva.

Y és Z előnyösen brómatom és a c) művelethez használt előnyös reagens a kálium-permanganát és a 3-klór-perbenzoesav.

Ha Y és Z egyidejűleg klóratomot jelentenek, nehéz IX általános képletü vegyületet előállítani. Ha Y és Z egyidejűleg jódatomot jelentenek, a fenti c) művelet kényelmetlenül lassan folyik le.

Ha R^l az I általános képletü vegyületben in vivő könnyen hidrolizáló észterképzőcsoport, akkor egy R¹-OH általános képletü alkanolból képzeletben levezethető csoportról van szó, így az ilyen I általános képletü vegyületben a -COOR¹ általános képletü csoport észtercsoportot jelent. Ezenfelül R¹ olyan természetű, hogy a -COOR¹ általános képletü csoport in vivő könnyen széthasad és szabad karboxilcsoport /-COOH/ válik szabaddá. Azaz R¹ olyan jellegű csoport, hogy az I általános képletü vegyületből, melyben R¹ in vivő könnyen hidrolizáló észterképző csoportot jelent, emlősök vérének vagy szöveteinek hatására könnyen képződik olyan I általános képletü vegyület, melyben R¹ hidrogénatomot jelent. Az R¹ általános képletü csoportok jól ismertek a penicillin-kémiában (lásd például a 2,517,316 számú Német Szövetségi Köztársaság-beli nyilvánosságra hozatali iratot.) Legtöbb esetben megjavítják a penicillinvegyület felszívódási jellemzőit. Ezenfelül az R¹ szubsztituens olyan természetű, hogy gyógyszerészetileg elfogadható tulajdonságokkal tudja ellátni az I általános képletü vegyületet és in vivő bomlásakor gyógyszerészetileg elfogadható anyagok szabadulnak fel belőle.

Jellemző R¹ általános képletü csoport a 3-ftalidilcsoport, a 4-krotonolaktonilcsoport /XI képlet/, a gamma-butirolakton-4-il-csoport /XII képlet/és a XIII, XIV és XV általános képletü csoportok. A XI és a XII képletben a hullámvonallal a két epimert és ezek keverékét jelöljük.

A XIII, XIV és XV általános képletben R³és R¹ hidrogénatomot, metil- vagy etilcsoportot és R⁵ 1—6 szénatomszámú alkilcsoportot jelent.

R¹ előnyösen 3—8 szénatomszámú alkanoiloxi-metil-csoportot, 4—9 szénatomszámú 1/alkanoil-oxi/-etil-csoportot, 5—10 szénatomszámú l-metil-l-/alkanoil-oxi/-etil-csoportot, 3—6 szénatomszámú alkoxi-karbonil-oxi-metil-csoportot, 4—7 szénatomszámú l-/alkoxi-karboniloxi/-etil-csoportot, 5—8 szénatomszámú 1-metill-/alkoxi-karbonil-oxi,/-etil-csoportot, 3—9 szénatomszámú N-/alkoxi-karbonil/ -amino-metilcsoportot, 4—10 szénatomszámú l-N/-(alkoxikarbonil)-amino/-etil-csoportot, 3-ftalidilcsoportot, 4-krotonolaktonilcsoportot és gamma-butirolakton-4-il-csoportot jelent.

Az I általános képletü vegyületek, melyekben R¹ hidrogénatomot jelent, savas jellegűek és bázikus vegyületekkel sókat képeznek. A sók szokványos módszerekkel állíthatók elő, így a savas és lúgos komponenseknek általában 1:1 mólarányban való reagáltatásával, szükség szerint vizes, nemvizes vagy részlegesen vizes közegben. A sót szűréssel, oldószeres kicsapással és ezt követő szűréssel, az oldószer lepárlásával vagy — vizes oldatok esetében — liofilizáláseal izoláljuk. A sóképzéshez lúgos reagensként szerves vagy szervetlen vegyületeket használhatunk, például ammóniát, szerves aminokat, alkálifém-hidroxidokat, -karbonátokat, hidrogénkarbonátokat, -hidrideket, és -alkoxidokat, valamint alkáliföldfém-hidroxidokat, -karbonátokat,- hidrideket és -alkoxidokat. E bázisok közül jellemzően primer aminokat, mint n-propilamint, n-butil-amint, anilint, ciklohexil-amint, benzil-amint és oktil-amint; szekunder aminokat, mint dietil-amint, morfolint, pirrolidint és piperidint; tercier aminokat, mint trietil-amint N-etil-piperidint, N-metil-morfolint és 1,5-diazabiciklo (4.3.0) ηοη-5-ént; hidroxidokat, mint nátrium-hidroxidot, kálium-hidroxidot, ammóniumhidi’oxidot és bárium-hidroxidot; alkoxidokat, mint nátrium-etoxidot és¹ kálium-etoxidot; hidrideket, mint kalcium-hidridet és nátrium-hidridet; karbonátokat, mint nátrium-hidrogénkarbonátot és kálium-hidrogén-karbonátot; és hcsszúláncú zsírsavak alkálifémsóit, mint nátrium-2-etil-hexanoátot alkalmazunk.

Az I általános képletü vegyület előnyben részesített sója a nátrium-, kálium és trietil-aminsó.

Azok az I általános képletü vegyületek, ahol R* hidrogénatomot vagy in vivő könnyen hidrolizáló észterképző csoportot jelent, közepesen hatásos baktériumellenes hatóanyagok. Az I általános képletü vegyületek in vitro és in vivő aktivitását, melyekben R¹ hidrogénatomot jelen', a T/22.442 sz. közzétett magyar szabadalmi leírás ismerteti.

Ezenfelül azok az I általános képletü vegyületek, melyekben R¹ hidrogénatomot vagy in vivő könnyen hidrolizáló észterképző csoportot jelent, hatásosan gátolják a mikrobás beta-laktamázt és találmányunk értelmében fokozzák a 7—/D—2- (4-etil-piperazin-2,3-dion-l-karboxami do)-2-(4-hidroxi-f enil)-acetamido/-3-/ (1-metil -5-tetrazolil) -tiometil/-3-dezacetoxí-metil-cefalosporánsav és gyógyszerészetileg elfogadható sói mikróbaellenes hatásosságát.

A XVI képletü cefalosporánsavban a C—6 helyzetű hidrogénatom a biciklusos mag síkja alatt helyezkedik el. E cefalosporánsav 3-dezacetoxi-metil-származékát a . XVII képlet ábrázolja.

A 7—/’D—2- (4-etil-piperazin-2,3-dion-l-karbox- amido) -2-(4-hidroxi-fenil) -acetamido/-3-/ (l-metil-5-tetrazolil) -tiometil-3- dezacetoxi-metil-cefalosporánsavat a XVIII képlet mutatja be és előállítását a 4,087,427 számú Amerikai Egyesül; Államok-beli szabadalmi leírás és a 837,682 számú belga szabadalmi leírás közli. Ha a XVIII képletü vegyületre bármikor hivatkozunk, úgy a hivatkozás kiterjed a vegyület gyógyszerészetileg elfogadható sóira is.

Az I általános képletü vegyületeknek a XVIII képletü antibiotikus vegyületek hatásosságát fokozó képességét a MIC-értékek /minimális gátló koncentráció/ mérése útján állapítjuk meg. E kísérletekben külön-külön meghatározzuk a XVIII képletü vegyület és az I általános képletű vegyület — ahol a R¹ hidrogénatomot jelent — MIC-értékeit. Ezeket az értékeket összehasonlítjuk azokkal a MIC-értékekkel, melyeket a XVIII képletü vegyület és az I általános képletű vegyület — ahol R¹ hidrogénatomot jelent — kombinációja után kapunk. Ha a kombináció után mért baktériumellenes hatékonyság szignifikánsan nagyobb az egyedi vegyületek halásossága alapján várhatónál, úgy aktivitást fokozó, potencirozó hatást állapítunk meg. A szerkombináció után kapott MIC-értékeket Barry és Sabath módszerével határozzuk meg. („Manuel of Clinical Microbiology” /szerkesztők: Lanette, Spaulding, Truant/, American Society fór Microbiology 1974. 2. kiadás

Az I általános képletü vegyületek különösen alkalmasak a XVIII képletü vegyület baktériumellenes hatásosságának növelésére Escherichia coli és Bacteroides spp. ampicillin-rezisztens törzseivel szemben.

Az I általános képletü vegyületek, ahol R¹ hidrogénatomot vagy in vivő könnyen hidrolizáló észterképző csoportot jelent és e vegyületek sói in vivő fokozzák a XVIII képletü vegyület baktériumellenes hatékonyságát. Ez azt jelenti, hogy az I általános képletü vegyületek csökkentik a XVIII képletü vegyület azon mennyiségét, amely egereket egyes beta-laktamázt termelő baktériumok különben halált okozó beoltásával szemben megvédeni képes.

Az I általános képletü vegyületeket — ahol R¹ hidrogénatomot vagy in vivő könnyen hidrolizáló észterképző csoportot jelent — és sóikat az a képességük, hogy a XVIII képletü vegyületnek a beta-laktamázt termelő baktériumokkal szembeni hatásosságát fokozni tudják, igen értékessé teszi a XVIII képletü vegyülettel való együttes alkalmazás számára emlősök, főleg az ember baktériumos fertőzéseinek leküzdésére. Baktériumos fertőzések kezelésekor az I általános képletü vegyületet vagy sóját elkeverhetjük a XVIII képletü vegyülettel és így a két hatóanyagot egyidejűleg alkalmazzuk. De úgy is eljárhatunk, hogy a XVIII képletü vegyülettel való kezelés folyamán az I általános képletü vegyületet vagy sóját külön hatóanyagként adagoljuk. Egyes esetekben előnyös lehet a beteget az I általános képletü vegyülettel vagy sójával előkezelni a XVIII képletü vegyülettel való kezelés megkezdése előtt.

Ha az I általános képletü vegyületet vagy sóját külön hatóanyagként használjuk a XVIII képletü vegyülettel történő kezelés folyamán, az I általános képletü vegyületet orálisan vagy parenterálisan adagoljuk, beleértve az intramuszkuláris, szubkután és intraperitoneális alkalmazást. Ilyenkor az I általános képletü vegyületet vagy sóját előnyösen készítmények formájában alkalmazzuk szokványos gyógyszerészeti hordozókkal vagy hígítókkal együtt.

A hordozót vagy hígítót a tervezett adagolási mód alapján választjuk ki. Például orális adagoláshoz az I általános képletü baktériumellenes penamvegyületeket tabletták, kapszulák, szögletes pasztillák, pirulák, porok, szirupok, elixirek, vizes oldatok vagy szuszpenziók alakjában használjuk, az általános gyógyszerészeti gyakorlatnak megfelelően. A hatóanyag és a hordozó aránya természetesen függ a hatóanyag kémiai természetétől, oldhatóságától és stabilitásától, valamint a tervezett dózistól. Mégis az I általános képletü baktériumellenes hatóanyagot tartalmazó gyógyászati készítmények mintegy 20—95 súly% hatóanyagot tartalmaznak. Orálisan adagolandó tabletták esetében hordo4 zóanyagként szokásosan laktózt, nátrium-citrátot és foszforsav-sókat használunk. A tabletták általában különböző szétesést elősegítő anyagokat, mint keményítőt és sikosító anyagokat, mint magnézium-sztearátot, nátrium-lauril-szulfátot és talkumot tartalmaznak. Orálisan alkalmazandó kapszulákhoz hígítóként laktózt és nagy molekulasúlyú polietilénglikolokat használunk. Orálisan adható vizes szuszpenziók készítésekor a hatóanyagot emulgeáló és szuszpendáló szerekkel kombinálhatjuk. Kívánt esetben édesítő és /vagy ízesítő anyagokat is használhatunk. Parenterális alkalmazáshoz — azaz intramuszkuláris, intraperitoneális, szubkután és intravénás adagoláshoz — a hatóanyagból általában steril oldatokat készítünk és az oldatok pHját pufferrel megfelelően beállítjuk. Intravénás alkalmazáshoz az oldott anyagok összkoncentrációját úgy kell megválasztani, hogy a készítmény izotóniás legyen.

Ha az I általános képletü vegyületet vagy sóját és a XVIII képletü vegyületet egymással elkeverve, együttesen adagoljuk, szintén előnyös, ha a kevérekhez gyógyszerészeti hordozót vagy hígítót adunk. Ezenfelül ebben az esetben előnyösen parenterális adagolásra alkalmas készítményt állítunk elő, mivel a XVIII képletű vegyület hatásosabb parenterális alkalmazás estében. Parenterális alkalmazás körébe tartozik az intramuszkuláris, szubkután és intraperitoneális adagolás. Ilyenkor az I általános képletü vegyület vagy sója és a XVIII képletü vegyület kombinációjával állítunk elő gyógyászati készítményt, a parenterális adagolásra alkalmas, I általános képletü vegyületet tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására fentebb leírt módon. A gyógyszerészetileg elfogadható hordozót, a XVIII képletü vegyületet és az I általános képletü vegyületet vagy sóját tartalmazó gyógyszerkészítmény általában 5—80 súly% gyógyszerészetileg elfogadható hordozóanyagot tartalmaz.

Bár végül a kezelőorvos dönti el a XVIII képletű vegyület és az I általános képletü vegyület vagy sója dózisait, a két komponens napi dózizisainak súlyaránya szokásosan 1:6 — 6:1, előnyösen 1:2 — 2:1. Ezenfelül a két komponens napi parenterális dózisa általában 5—100 mg/ testsúly-kg. Az I általános képletü vegyületnek vagy sójának napi orális adagja szokásosan

5—100 mg/testsúly-kg, előnyösen 10—50 mg/ testsúly-kg. E számadatok azonban csak tájékoztató jellegűek és egyes esetekben a fenti tartományokon kívül eső dózisokra lehet szükség.

A következő 1—4. preparálásban további módszereket írunk le a penicillánsav-l,l-dioxid és egyes észterei előállítására, és az 5. és 6. preparálásban külön ismertetjük a találmány szerinti eljárással előállított vegyületek elkészítéséhez használt két, előnyben részesített észter preparálását.

E preparálásoknál az infravörös /IR/ spektrumokat kálium-bromid pasztillák vagy nujolszuszpenziók formájában határozzuk meg és a diagnosztikus abszorpciós sávokat hullámszám-4180921 ίο bán /cm-¹/ adjuk meg. A mágneses magrezonancia spektrumokat /NMR/ 60 MHz-en mérjük deutero-kloroformmal /CDCLg/, perdeutero-dimetil-szulfoxiddal /DMSO-de/ vagy deutériumoxiddal /D₂O/ készült oldatokban és a csúcsok helyzetét tetrametil-szilán vagy nátrium-2,2-dimetil-2-.szilapentán-5-szulfonát referens anyagra vonatkoztatva ppm-ben adjuk meg. A csúcsok alakjának megjelölésére a következő rövidítéseket használjuk: s, szinglett; d, dublett; t, trip- 10 lett; q, kvadruplett; m, multiplett.

A legvégül közölt példa a baktériumellenes aktivitás találmány szerinti befolyásolását illusztrálja.

1. preparálás

a) 6-alfa-Bróm-penicillánsav-l,l-dioxid

560 ml víz, 300 ml diklór-metán és 56,0 g 6-al- 20 fa-bróm-penicillánsav keverékéhez keverés közben 4n nátrium-hidroxid-oldatot adunk stabil pH 4 eléréséig. Ehhez 55 ml nátrium-hidroxidoldat szükséges. A reakciókeveréket 10 percig keverjük, majd szűrjük. A rétegeket szétvá- 25 lasztjuk és a szerves fázist elöntjük. A vizes fázist gyorsan, keverés közben oxidáló keverékbe öntjük, melyet a következőképpen állítunk elő.

literes lombikban 63,2 g kálium-permanganátot, 1 liter vizet és 48,0 g ecetsavat elegyí- 30 tünk. az elegyet 15 percig 20°C-on keverjük, majd lehűtjük 0°C-ra.

Miután a 6-alfa-bróm-penicillánsav-oldatot hozzáadtuk az oxidáló keverékhez, a reakciókeveréket —15’C-os hűtőfürdőbe helyezzük. A bel- 35 ső hőmérséklet 15°C-ra emelkedik, majd 20 perc alatt lecsökken 5°C-ra. Ekkor keverés közben, perc alatt, körülbelül 10°C-on 30,0 g nátriumpiroszulfitot adunk a keverékhez. További 15 perc múlva a keveréket leszűrjük és a szűrlet 40 pH-ját 170 ml 6n sósavoldattal 1,2-re állítjuk be.A vizes fázist kloroformmal, majd etil-acetáttal extraháljuk. Mindkét kivonatot vízmentes magnézium-szulfát felett szárítjuk, majd vákuumban bepároljuk. A kloroformos oldat be- 45 párlása után 10,0 g /16% kitermelés/ címben megnevezett vegyületet kapunk. Az etil-acetátos oldatot bepárolva 57 g olaj marad vissza, melyet hexánnal eldörzsölünk. Fehér szilárd anyagot kapunk, melyet leszűrünk és ilyen mó- 50 dón 41,5 g /66% kitermelés/ címben megnevezett vegyületet állítunk elő; olvadáspont 134°C /bomlás/.

b) Penicillánsav-1,1-dioxid 55

100 ml vízhez 22°C-on 9,4 g 6-alfa-bróm-penicillánsav-l,l-dioxidot, majd stabil pH 7,3 eléréséig 4n nátrium-hidroxid-oldatot adunk. Az oldathoz 2,25 g 5%-os Pd/C katalizátort, majd

6,9 g dikálium-hidrogén-foszfát-trihidrátot 60 adunk. A keveréket ezután hidrogénatmoszférában, 3,5—1,8 kg/cm² nyomás alatt rázzuk. A hidrogéngáz-felvétel megszűnése után a szilárd anyagot leszűrjük és a vizes oldatra 100 ml etilacetátot rétegzünk. 6n sósavoldattal a pH-t 5,0- 65 ről lassan 1,5-re csökkentjük. A rétegeket szétválasztjuk és a vizes réteget további etil-acetáttal extraháljuk. Az egyesített etil-acetátos rétegeket sóoldattal mossuk, magnézium-szulfáttal 5 szárítjuk és vákuumban bepároljuk. A maradékot éterrel eldörzsöljük és a szilárd anyagot szűréssel összegyűjtve 4,5 g /65% kitermelés/ címben megnevezett vegyületet kapunk.

Elemi analízis·	CgHnNOgS-re:
C	H	N	S
Számított 41,20	4,75	6,00	13,75
Talált 41,16	4,81	6,11	13,51
	2. preparálás

a) 6,6-Dibróm-penicillánsav

5°C-ra lehűtött 500 ml diklór-metánhoz 119,9 g brómot, 200 ml 2,5n kénsavoldatot és 34,5 g nátrium-nitritet adunk. A kapott oldathoz keverés közben 54,0 g 6-amino-penicillánsavat adunk részletekben, 30 perc alatt, miközben a hőmérsékletet 4—10°C-on tartjuk. A keverést 5°C-on 30 percig folytatjuk, majd cseppenként, 5—10°Con, 20 perc alatt 410 ml 1,0 mólos nátrium-hidrogén-szulfit-oldatot adunk a keverékhez. A rétegeket szétválasztjuk és a vizes fázist 2x150 ml diklór-metánnal extraháljuk. Az eredeti diklórmetános fázist a két kivonattal egyesítve 6,6dibróm-penicillánsavat tartalmazó oldatot kapunk, melyet közvetlenül feldolgozunk a b) műveletben.

b) 6,6-Dibróm-penicillánsav-1,1- dioxid

Az a) műveletből származó diklór-metános 6,6-dibróm-penicillánsav-oldathoz 300 ml vizet, majd cseppenként, 30 perc alatt 105 ml 3n nátrium-hidroxid-oldatot adunk, stabil pH 7,0 eléréséig. A vizes réteget eltávolítjuk és a szerves réteget kétszer 100 ml vízzel extraháljuk. Az egyesített vizes oldatokhoz—5°C-on 59,25 g kálium-permanganátból, 18 ml tömény foszforsavból és 600 ml vízből álló keveréket adunk a perma nganát piros színének megmaradásáig. Az ox dáló keverék hozzáadása 50 percig tart és 500 ml oxidáló keverékre van szükség. Ezután 500 ml etil-acetátot adunk a reakciókeverékhez, majd a pH-t 105 ml 6n sósavoldattal 1,23-ra csökkentjük. Ekkor 10—15 perc alatt, mintegy 10^cC-on 250 ml 1 mólos nátrium-hidrogén-szulf.it-oldatot adunk a reakciókeverékhez. A nátrium-hidrogén szulfit-oldat hozzáadása alatt 6n sósavoldattal a pH-t 1,25—1,35 között tartjuk. A vizes fázist nátrium-kloriddal telítjük és a két fázist elválasztjuk. A vizes oldatot további etilacetáttal/2x150 ml/ extraháljuk és az egyesített etil-acetátos oldatokat sóoldattal mossuk és szárítjuk /magnézium-szulfát/. 6,6-Dibróm-penicillársav-l,l-dioxidot tartalmazó etil-acetátos oldatot kapunk.

A 6,6-dibróm-penicillánsav-l,l-dioxidot az oldószer vákuumlepárlása útján izoláljuk. Egy hasonló preparálásból származó, fentiek szerint izolált minta olvadáspontja 201°C /bomlás/.

-511

NMR-spektrum /CDCLa-DMSO-dfi/:

9,35 ’/s, 1H/,

5,30 ,/s, 1H/,

4,42 /s, 1H/,

1,63 ,/s, 3H/ és 1,50 /s, 3H/ ppm,

IR-spektrum /KBr-lemez/: sávok 3846—2500,

1818,

1754,

1342 és

1250—1110 cm-Unél.

c) Penicillánsav-1,1-dioxid

A b) műveletben kapott etil-acetátos 6,6-dibróm-penicillánsav-l,l-dioxid-oldathoz 705 ml telített nátrium-hidrogén-karbonát-oldatot és 8,88 g 5%-os Pd/C katalizátort adunk. A keveréket hidrogénatmoszférában, mintegy 5 kg/cm² nyomáson, körülbelül 1 óráig rázzuk. A katalizátort szűréssel eltávolítjuk és a szűrlet vizes fázisának pH-ját 6n sósavoldattal 1,2-re állítjuk be. A vizes fázist nátrium-kloriddal telítjük. A rétegeket szétválasztjuk és a vizes fázist etilacetáttal /3x200 ml/ tovább extraháljuk. Az egyesített etil- acetátos oldatokat megszárítjuk /MgSOz,/ és vákuumba bepárolva 33,5 g penicillánsav-1,1-dioxidot kapunk /58%-os kitermelés 6-amino-penicillánsavra vonatkoztatva/. E terméket 600 ml etil-acetátban oldjuk, az oldatot aktív szénnel elszíntelenítjük és az oldószert vákuumban lepároljuk. A terméket hexánnal mossuk. 31,0 g tiszita terméket kapunk.

3. preparálás

N-/Etoxi-karbonil/-amino-metil-penicillinát1,1-dioxid ml Ν,Ν-dimetil-formamidban oldott 615 mg /2,41 millimól/ penicillánsav-1,1-dioxidhoz 215 mg /2,50 millimól/ diizopropil-etil-amint, majd 350 mg /2,54 millimól/ N-/etoxi-karbonil/-amino-metil-kloridot és 20 mg nájtrium-jodidot adunk. A reakciókeveréket 24 óráig környezeti hőmérsékleten keverjük, majd etil-acetáttal és 10%-os vizes nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal hígítjuk. Az etil-acetátos réteget eltávolítjuk és vízzel mossuk. Az etil-acetátos oldatot vízmentes nátrium-szulfáttal szárítva és vákuumban bepárolva a címben megnevezett vegyületet állítjuk elő.

4. preparálás

Megismételjük a 3. preparálást, azzal a különbséggel, hogy az N-/etoxi-karbonil/-aminometil—klorid helyett ekvimoláris mennyiségű N-/metoxi-karbonil/-amino-metil-kloridot, N/izobutil-oxi-karbonil/-amino-metil-kloridot, N/hexil-oxi-karbonil/-amino-metil-kloridot,l- N(metoxi-karbonil)-amino/-etil-kloridot, illetve 1/N- (hexil-oxi -karbonil) -amino/ -etil-kloridot használunk. Ilyen módon a következő vegyületeket kapjuk:

N-/metoxi -karbonil/ -amino-metil-penicillinát1,1-dioxid;

N-/izobutil-oxi-karbonil/-amino -metil-penicillinát-l,l-dioxid;

N-/hexil-oxi-karbonil/-amino -metil-penicillinát1,1-dioxid;

l-/N-(metoxi-karbonil)-amino/-etil -penicillinát1,1-dioxid; és l_/N_(hexil-oxi -karbonil)-amino/-etil -penicillinát-l,l-dioxid.

5. preparálás

Pivaloil-oxi-metil-penicillinát-l,1-dioxid ml Ν,Ν-dimetil-formamidban oldott 0,615 g /2,41 millimól/ penicillánsav-1,1-dioxidhoz 0,215 g /2,50 millimól/ diizopropil-etil-amint, majd 0,365 ml klór-metil-pivalátot adunk. A reakciókeveréket szobahőmérsékleten 24 óráig keverjük, majd etil-acetáttal és vízzel hígítjuk. Az etil-acetátos réteget elválasztjuk, háromszor vízzel és egyszer telített nátrium-klorid-oldattal mossuk. Az etil-acetátos oldatot vízmentes nátrium-szulfáttal megszárítjuk és vákuumban bepároljuk, 103—104 °C-on olvadó, címben megnevezett szilárd terméket kapunk.

NMR-spektrum /CDCL3/ :

1,27/s, 9H/,

1.47 /s, 3H/,

1,62 /s, 3H/,

3,52 /m,2H/,

4.47 /s, 1H/,

4,70 /m, 1H/,

5,73 /d, 1H, J=6,0 Hz/' és 5,96 /d, 1H, J=6,0 Hz/ ppm.

6. preparálás l-/Etoxi-karbonil-oxi/-etil-penicillinát-l,ldioxid

0,654 g penicillánsav-1,1-dioxid, 0,42 ml trietilamin, 0,412 g l-/klór-etil/-etil-karbonát, 0,300 g nátrium-bromid és 3 ml N,N-dimetil-formamid keverékét szobahőmérsékleten 6 napig keverjük. Ezután etil-acetáttal és vízzel hígítjuk és pH-ját 8,5-re állítjuk be. Az etil-acetátos réteget elválasztjuk, háromszor vízzel, egyszer telített nátrium-klorid-oldattal mossuk, majd vízmentes nátrium-szulfáttal szárítjuk. Az etilacetátot vákuumban lepárolva, 0,390 g címben megnevezett vegyületet kapunk olaj alakjában.

A fenti terméket egy hasonló kísérletből származó hasonló anyag körülbelül azonos mennyiségével egyesítjük. Az egyesített terméket kloroformban oldjuk és 1 ml piridint adunk hozzá. A keveréket éjszakán át szobahőmérsékleten keverjük, majd a kloroformot vákuumban lepároljuk. A maradékot pH 8-on etil-acetáttal és és vízzel összerázzuk. Az elválasztott és megszárított etil-acetátos oldatot vákuumban bepárol-613 va 150 mg címben megnevezett vegyületet kapunk /körülbelül 7% kitermelés/.

IR-spektrum /film/: sávok 1805 és 1763 cm-¹ -nél.

NMR-spektrum /CDCL3/:

1,43 /m, Í2H/,

3,47 /m, 2H/,

3,9 ,/q, 2H, J=7,5 Hz/,

4,37' /m, 1H/,

4,63 /m, 1H/ és 6,77 /m, 1H/ ppm.

Példa

Penicillánsav-l,l-dioxid hatása 7—/D—2-(4etil -piperazin-2,3 -dion-1 -karboxamido) -2-(4hidroxi-f enil)-acetamido/-3-/ (metil-5-tetrazolil) tiometil/ -3-dezacetoxi- metil -cefalosporánsav baktériumellenes hatékonyságára.

Külön-külön meghatározzuk a penicillánsav1,1-dioxid /PA-l,l-dioxid/ és a 7—/D—2—(4-etilpiperazin -2,3-dion-l-karboxamido)-2-(4-hidroxifenil)-acetamido/-3-/ (l-metil-5-tetrazolil)-tiometil/-3-dezacetoxi-metil-ceí alosporánsav /T-1551/ minimális gátló koncentrációját /MIC/ 30 rezisztens Escherichia coli törzzsel szemben. Ezeket a MIC-értékeket azután összehasonlítjuk a két vegyület kombinációja után kapott MICértékekkel.

Az eredmények a következők:

<U

UJ

J, * O . <C O 1—·

Η 3 S

T-1551 + PA-1,1dioxid kombináció MIC-értéke

Escherichia coli 30

T-1551 PA-l,l-dioxid 100 50 1,56 1,56

A MIC-értékeket az „Intemacional Collaborative Study on Anltibiotic Sensitivity Testing,, /Ericsson and Sherris, Acta Pathol. Microbiol. Scandinav., Suppl. 217, Section B, 64—68 /1971/ által javasolt módszerrel határozzuk meg, agyszív infúziót tartalmazó agar-táptalajt /„Brain Heart Infusion Agár,,/ használva, melyet beoltunk a fenti baktériumtörzzsel. Standard inokulumként kémcsövekben 18 óráig tartott tenyészet tízszeres hígítását használjuk. A vizsgálandó vegyületből 12 kémcsőből álló felező hígítási sort készítünk, ahol az első kémcsőben a vizsgált anyag kiindulási koncentrációja 200 mcg/ml. A lemezeket 18 óráig 37°C-on inkubáljuk, majd értékeljük. Az értékelésnél nem veszszük figyelembe a magános telepeket. A vizsgált vegyület MIC-értékéül a vegyület azon legkisebb koncentrációját fogadjuk el, amely még a baktérium-növekedés teljes gátlására képes, szabad szemmel való értékelés alapján. A szerkombináció után kapott MIC-értékeket a Barry és Sabath által leírt módszerrel határozzuk meg („Manuel of Clinical Microbiology”/ szerkesztők: Lanette, Spaulding, Truant/, Americal Society fór Microbiology 1974. 2. kiadás).

Claims (4)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Eljárás szinergetikus hatású B-laktám antibiotikumot és 2,2-dimetil-penam-3-karbonsav15 1,1-dioxid-származékokat tartalmazó gyógyászati készítmények, előállítására azzal j e 11 e m e zv e , hogy 7—(D—2-(4-etil-piperazin-2,3-dion-lkarboxamido) -2(4-hidroxi -fenil) -acetamido)3-((1 -metil-5 -tetrazolil) -tiometil)-3 -cefem-420 karbonsavat és valamely I általános képletű 2,2dimetil -penam-3-karbonsav -1,1-dioxid-származékot vagy gyógyszerészetileg elfogadható sóját, ahol

   R¹ hidrogénatomot vagy 3—8 széna tomszá25 mú alkanoil-oxi-metil-csoportat, 4—9 szénatomszámú l-(alkanoil-oxi-etil-csoportot, 5—10 szénatomszámú 1-metil-l(alkanoil-oxi)-etil-csoportot, 3—6 szénatomszámú alkoxi-karbonil-oxi-metil-cso30 portot, 4—7 szénatomszámú l-(alkoxi-karbonil-oxi)-etil-csoportot, 5—8 szénatomszámú l-metil-l-(alkoxi-karbonil-oxi)etil-csoportot, 3—9 szénatomszámú N-(alkoxi -karbonil) -amino -metil -csoportot,

   35 4—10 szénatomszámú l-(N-(alkoxi-karbonil)-amino)-etil-csoportot, 3-ftalidilcsoportot, 4-krotonolaktonil-csoportot vagy gamma-butirolakton-4-il-csoportot jelent,

   40 1:6 —6:1 arányban és adott esetben egy vagy több gyógyszerészetileg elfogadható hordozóanyagot összekeverünk és gyógyászati készítménnyé alakítunk.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosí45 tási módja, azzal jellemezve, hogy olyan I általános képletű vegyületet használunk, ahol R¹ hidrogénatomot jelent.
3. 3. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy olyan I álta50 lários képletű vegyületet használunk, ahol R¹ piva’oil-oxi-metil-csoportot jelent.
4. 4. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy olyan I általáros képletű vegyületet használunk, aholR¹ 155 (etoxi-karbonil-oxi)-etil-csopontot jelent.