HU225076B1 - Method and system of transferring currency - Google Patents

Description

A leírás terjedelme 18 oldal (ezen belül 8 lap ábra)

1. ábra

HU 225 076 Β1

f) egy második pénzintézet által üzemeltetett ATM-ről (16) egy második folyószámlához hozzáférnek,

g) a fogadó azonosító adatait és az átutalandó összeget betáplálják,

h) a fogadó azonosító adatait és az átutalandó összeget a központi számítógéppel (12) leellenőrzik,

i) az ATM-ből (16) az előre meghatározott fizetőeszköz-összeget felveszik, és

j) az összeget az első folyószámláról a második pénzintézethez átutalják.

A találmány továbbá a fenti eljárás foganatosítására szolgáló rendszer.

A találmány olyan eljárásra és rendszerre vonatkozik, amely pénzügyi műveletek lefolytatására szolgál, ezen belül főként olyan eljárásra és rendszerre, amely pénzkiadáshoz fizetőeszköz-átvitelt bonyolít kihelyezett 15 bankautomatáknál (ATM-eknél).

A bankautomata-berendezések jól ismertek, ezek az egyes ügyfeleknek hozzáférést tesznek lehetővé a folyószámlájukhoz, amelyet különböző pénzintézeteknél vezetnek. Az utóbbi évek során az ATM-ek elérhe- 20 tősége olyannyira megnőtt, hogy mindennapossá vált az egyes ügyfelek számára az ilyen berendezések használata különböző folyószámlákról történő pénzkivétel céljából tekintet nélkül arra, hogy a bank éppen nyitva vagy zárva van. Valójában az ATM-ek gyakran 25 sétálóutcákban, bevásárlóközpontokban vagy más olyan helyen helyezkednek el, ahol nincsenek is bankok. Az ATM-et használva az ügyfél egy hitelkártyáról juthat hozzá a pénzhez.

így érthető, hogy számos kártya létezik, amely az 30 egyes ügyfelek számára az ATM-ekhez való hozzáférést teszi lehetővé, illetve számos olyan eljárás létezik, melyek segítségével az ügyfél elektronikus fizetőeszköz-átutalást bonyolíthat. Tipikusan az ilyen kártyák tartalmaznak egy mágneses csíkot, amelyen az adott számlával 35 kapcsolatos információk vannak kódolva. A mágneses csíkot a speciális terminálok képesek leolvasni. A hitelkártyákat például gyakran olyan terminálok olvassák le, amelyek a kereskedőnél vannak elhelyezve; ezeket általában pénztárgéptermináloknak (POS „Point of Sale” tér- 40 mináloknak) hívjuk. Ezek a leolvasás után a számlaszámot a tranzakció összegével együtt a hálózaton keresztül elküldik, hogy visszajelzésként az ellenőrzést megkapják. A tranzakció engedélyezését megelőzően, a távol elhelyezkedő központi számítógép a hozzátársított 45 adatbázisból lekérdezi, hogy a tranzakció összege az adott ügyfél hitelének korlátain belül van-e.

A fizetőkártyák szintén nagyon népszerűvé váltak az utóbbi évek során. A hitelkártyákkal ellentétben, amelyek a hitel kiterjesztésére használhatók, a fizető- 50 kártyák arra szolgálnak, hogy egy meglévő folyószámláról a pénzt levonják és azt ezzel egyidejűleg a kereskedő számlájára jóváírják. A tranzakció összegét az ügyfél számlájára terhelik, amelyet időnként újra fel kell tölteni. Tehát a fizetőkártya esetében annak érdeké- 55 ben, hogy a jóváhagyás megtörténhessen, az ügyfél számláján az adott pillanatban elegendő pénz kell hogy legyen a tranzakció fedezésére.

A bankkártyák szintén igen népszerűvé váltak az utóbbi évek során. Míg a fizetőkártyákhoz hasonlóan 60 bankkártyák esetében is jelen kell hogy legyen a pénz a számlán, a bankkártyákat tipikusan arra tervezték, hogy az egyes ügyfelek velük a bankszámlájukat távolról is elérhessék banki ügyintézők segítsége nélkül. A bankkártyákat az ATM-ekkel használják, így azok kényelmes hozzáférést kínálnak az ügyfél csekk- és/vagy takarékbetét-számlájához. A bankkártyák és fizetőkártyák funkciói közötti hasonlóságoknak és az ATM-hálózatok közötti fejlett kommunikációnak köszönhetően számos bankkártya képes fizetőkártyaként is működni, így azok között, akik szeretnek utazni vagy kényelmes pénzhozzáférésre vágynak, a bankkártyák elsöprő népszerűségnek örvendenek.

Az Amerikai Egyesült Államokban és világszerte is számos ATM-rendszer létezik. Ezen rendszerek egymással összeköttetésben állnak, méghozzá oly módon, hogy az egyes ügyfelek gyakorlatilag bárhova utazhatnak és ott a helyi ATM-et használva hozzájuthatnak pénzhez a számlájukról. A folyószámlát az egyes ügyfelek úgy érhetik el, hogy behelyezik a kártyát az ATM-berendezésbe, majd megadják a számukra előre kijelölt egyéni azonosító kódot (PIN „Personal Identification Number”). A PIN kód ellenőrzése után az ügyfél elérheti a folyószámláját és arról pénzt is felvehet. Az ATM-ek ezenfelül az ügyfelek számára más tranzakciók elvégzését is lehetővé teszik, amelyek másként banki ügyintézők segítségét igényelnék. Ilyen tranzakciók például a betételhelyezés, a pénzátutalás ugyanannál a banknál vezetett másik számla javára, folyószámla egyenlegének lekérdezése stb. Az ATM-ek használatát egy számbillentyűzet továbbá különböző funkcióbillentyűk könnyítik meg. A számbillentyűzet lehetővé teszi az ügyfél számára, hogy konkrét számszerű adatokat közöljön az ATM-mel, míg a funkcióbillentyűk gyors válaszok kiválasztását teszik lehetővé különböző kérdésekre vagy felszólításokra. Az ügyfél számára rendelkezésre állnak továbbá olyan kényelmi szolgáltatások, mint az ATM-en történő operáció során használni kívánt nyelv kiválasztása.

Jelenleg több különböző eljárás létezik fizetőeszköznek egyik helyről egy másik helyre történő átvitelére, azonban ezen eljárások sok évvel ezelőtti, eredeti elgondolásai nem sokban változtak. Például ha valaki pénzt kíván eljuttatni egy másik személy számára, aki máshol tartózkodik, akkor elmehet egy első sürgönytovábbító hivatalba (úgynevezett wire transfer Office) és azokkal elsürgönyöztetheti a pénzt egy második sürgönytovábbító hivatalnak, amelyik abban a városban üzemel, ahol az átvevő tartózkodik. Ez az eljárás elő2

HU 225 076 Β1 szőr is feltételezi, hogy a második sürgönytovábbító hivatal az átvevő kényelmes közelségében található. Továbbá feltételezi, hogy a második sürgönytovábbító hivatal épp nyitva van abban az időben, amikor az átvevőnek szüksége van a pénzre. Szem előtt kell tartani, hogy míg mindkét feltételezés teljesülésének jó esélye van, az olyan szituációk, amikor pénzt kell egyik helyről egy másikra eljuttatni, rendszerint vészhelyzetben adódnak. így az átvevőnek nem biztos, hogy van néhány órája a tranzakcióra és a második sürgönytovábbító hivatal sem biztos, hogy könnyen elérhető számára. Ha az időzónák közötti esetleges különbséget is számításba vesszük, a sürgönyözéses eljárás legalábbis igen kényelmetlenné válik.

Míg számos eljárás létezik elektronikus úton történő fizetőeszköz-átvitelre, egyik sem képes ötvözni a sürgönyözéses módszer gyakorlati előnyeit a kártyás tranzakciók kényelmével.

A 60-195,671 számú japán szabadalmi leírásban, amelyet 1985. októberében lajstromoztak, olyan automata pénzátvivő berendezést ismertetnek, amely tetszőleges helyre történő átutalási műveletek végrehajtására alkalmas egy országos bankszövetségen belüli tagbankok bármely fiókjáról. A berendezés egyszerű átviteli műveleteket kínál, amelyeket az ügyfél hajthat végre. Továbbá szerepel itt egy adattároló berendezés is, amelyben a tagbankok fiókjaink neveit tárolják.

A 0 500 956 A1 számú európai szabadalmi bejelentésben olyan berendezést ismertetnek, amely egy IC kártyáról egy másik IC kártyára történő pénzátvitelre használható egy intéző terminálegységen keresztül úgy, hogy csak elektromos úton történik intézkedés a pénz átvitele nélkül. A rendszerhez egy speciális intézőegység használata szükséges, amely képes mindkét IC kártyát egyidejűleg befogadni, amíg az elektromos átvitel megtörténik. Ezért ez a rendszer új, költséges hardver telepítését igényli. A fogadó IC kártya használója később az elektromos úton átvitt összegből pénzt vehet fel egy ATM-en. A rendszer megkívánja a küldő és a fogadó tényleges találkozását, tehát nem alkalmas a hagyományos sürgönyözés funkcióinak pótlására, azaz a pénz távolra történő átvitelére.

További eljárás is ismeretes fizetőeszköz küldésre, miszerint a küldő a fizetőeszközt elküldi a folyószámlájáról egy másik ATM-re a küldőtől különböző fogadónak, hogy az felvegye a pénzt. Ez egy köztes lépésen keresztül történik, először a pénzt átküldik egy másik folyószámlára, amely a fogadó számára elérhető. Míg ennek a megoldásnak is megvannak az előnyei, az átvitel legalább két fizetőeszköz-tranzakciót von maga után, konkrétan, elsőként a pénz átutalását a fogadó folyószámlájára, másodszor a fizetőeszköz-átvitelt a fogadó számlájáról az ATM-re. A második művelet járulékos költségeket vonhat maga után, ha az ATM-et egy másik pénzintézet üzemelteti, és nem az, amelyik a fogadó számláját vezeti. Továbbá ez az ismert eljárás nem szolgáltat egyszerű megoldást abban az esetben, ha a fogadó nem veszi fel a pénzt a folyószámláról valamilyen okból. Ebben az esetben a fizetőeszköz a fogadó folyószámláján marad és a továbbiakban a küldő számára nem elérhető, kivéve, ha a fogadó visszaküldi azt egy további tranzakció során.

A fenti megoldások, találmányok és szabadalmak közül egyik sem fedi a szabadalmi igénypontokban rögzített jelen találmányt sem egyenként, sem valamilyen kombinációban véve.

A találmány elsődleges célja tehát olyan berendezést nyújtani, amely folyószámlák között fizetőeszköz-átvitelt valósít meg elektronikus úton.

A találmány további célja olyan berendezést nyújtani, amely fizetőeszköz-átvitelt valósít meg általános célú számítógépet használva.

A találmány további célja olyan berendezést nyújtani, amely fizetőeszköz-átvitelt valósít meg egy ATM-ről egy másikra.

A találmány további célja olyan eljárást nyújtani, amely fizetőeszköz-átvitelt valósít meg elektronikus úton.

A kitűzött célokat a főigénypontok szerinti eljárással és rendszerrel értük el. A találmány előnyös kiviteli alakjait és foganatosítási módjait az aligénypontok tartalmazzák.

Általánosan elmondható, hogy a találmány szerinti eljárás és rendszer azonnali fizetőeszköz-átvitelt tesz lehetővé egy első folyószámláról. Az első folyószámlához hozzá kell férni, majd ki kell választani a megfelelő összeget az átutaláshoz. Az első folyószámlához számos módon hozzáférhetünk, mondjuk távolból egy általános célú számítógépről vagy tranzakciós kártyát használva egy ATM-ről. A tranzakciós kártya alatt itt bármely kártya érthető a számos típus közül, amely el van látva egy adott folyószámla adatait tartalmazó mágnescsíkkal. Például ilyen kártya lehet hitelkártya, fizetőkártya vagy bankkártya. A találmány előnyös kiviteli alakjaiban az első folyószámlához való hozzáféréshez ATM-et használunk, hogy a kényelmet és könnyű elérhetőséget biztosítsuk.

Az ATM általánosan egy első számítógéprendszerhez távkapcsolattal csatlakozó terminál. Az ATM továbbá csatlakozhat közvetlenül a központi számítógéphez is a szükséges kommunikációs berendezéseken keresztül, amely lehet egy telefonvonalra csatlakoztatott modem. így az ATM képes információt továbbítani a központi számítógépre a különböző tranzakciókra vonatkozólag. Az ATM programot hajt végre, amely a felhasználónak nagy tranzakcióválasztékot nyújt, amely lehet bizonyos összegű pénz átküldése egy másik ATM-re, hogy ott felvegyék. Az ügyfél számára a program további szokásos ATM-funkciókat is felkínál, mondjuk az ügyfél különböző, az adott tranzakciós kártyához társított folyószámlái elérését. Ha az ügyfél a pénzküldést választja egy másik ATM-re, a terminál a másik folyószámlára és az átutalandó összegre vonatkozó információt továbbít a központi számítógépre.

A központi számítógép rendelkezik egy adatbázissal a különböző ATM-hálózatokhoz tartozó pénzintézetek belépési kódjaira vonatkozóan. A belépési kódokat a központi számítógép osztja ki, hogy nyomon követhesse a rendszer használatára jogosult pénzintézeteket. A pénzintézetek lehetnek bankok vagy bankfiókok,

HU 225 076 Β1 hitelkártyacégek vagy hasonló intézmények. Az adatbázist használva a központi számítógép jóváhagyja a második folyószámlát és ellenőrzi, hogy az első bankszámlán van-e elegendő pénz, hogy fedezze a folyamatban lévő tranzakciót. Az eljárás hasonló a hagyományos eljárásokhoz, amelyekben ellenőrzik a szükséges pénz jelenlétét a folyószámlán pénzfelvétel előtt. A központi számítógép eltárolja a második bankszámla számlaszámát, de csak a pénzfogadó azonosítására használja azt. Ha a megfelelő összegű fizetőeszköz elérhető és a második folyószámla jóvá van hagyva, a központi számítógép azonnal küld egy jelet, amelyre megterhelik az első bankszámlát a tranzakcióban szereplő összeg erejéig. A rendszer adott felhasználásától függően megadható korlátozás az átutalható és fogadható fizetőeszköz összegét illetően.

Az átküldött pénz felvételére egy második ATM-et használunk. Amint a pénzt a fogadó felvette, a tranzakció befejeződött és az üzemeltetési vagy tranzakciódíjat elszámolják. Amennyiben a második ATM olyan országban helyezkedik el, amelynek fizetőeszközneme különbözik attól, amelyet az első folyószámla helyén használnak, akkor az aktuális átváltási rátát alkalmazzák, amely a banknál vagy az ATM-hálózatnál érvényben van. Az első és második folyószámla lehet különböző bankoknál vagy pénzintézeteknél. Az első banknak nem fontos, hogy az a második bank egy bankfiókja legyen. Lehetnek akár teljesen különbözőek mindenféle tulajdonosi kapcsolat nélkül. Továbbá a fizetőeszközt valójában a második folyószámlára nem utalják át. A második folyószámlát kizárólag arra használják, hogy azonosítsák a fogadót összehasonlítva azt a küldő által megadott bankszámlával.

A találmány továbbá eljárásra is vonatkozik egy első bankszámla és egy ATM közötti fizetőeszköz-átvitelre. Elérjük az első bankszámlát és kiválasztjuk az előre meghatározott összegű átutalandó fizetőeszközt. Ezután a második számla számának betáplálását kérjük, amelyre a pénzt utalni szeretnénk. Az átutalandó összegre és a második folyószámla számára vonatkozó információt mindjárt ezután továbbítjuk a központi számítógép felé érvényesítés és jóváhagyás céljából. Azután, hogy a tranzakciót jóváhagyták, a pénz felvehető bármely ATM-ből.

Az első folyószámla eléréséhez az ügyfél használhat általános célú, modemet tartalmazó számítógépet is, amely képes a telefonos hálózatra csatlakozni. Az általános célú számítógép segítségével a bankszámlát vezető bank központi számítógépe elérhető. Az előnyös kiviteli alakok esetén azonban az első folyószámla elérésére egy első ATM-ről történik, tranzakciós kártyát használva. A tranzakciós kártyát be kell helyezni az első ATM kártyaolvasójába, majd a kártya PIN kódját kell betáplálni az ATM számbillentyűzetén. Az ügyfél ezután több különböző lehetőség közül válogatva halad mindaddig, amíg a pénzátutalás másik ATM-re vagy másik folyószámlára választása lehetővé válik.

A pénz felvétele a második ATM-ből hasonló módon történik. A tranzakciós kártyát be kell helyezni a második ATM-be. Biztonsági okokból a PIN kódot kérhetik. Amint a második számlára vonatkozó PIN kódot leellenőrizték, a fogadó választhatja a pénz felvétele opciót.

A találmány ezen és más céljai áttekinthetőekké válnak a következő leírásból és ábrákból, ahol az

1. ábra a találmány szerinti fizetőeszköz-átvivő rendszer perspektivikus képe, a

2. ábra a találmány szerinti rendszerben való használatra alkalmas ATM perspektivikus képe, a

3. ábra egy ATM-mel használható tranzakciós kártya felülnézeti képe, a

4. ábra a tranzakciós kártya alulnézeti képe, az

5. ábra a fizetőeszköz-átviteli rendszer egy másik lehetséges kiviteli alakjának perspektivikus képe, a

6A. ábra folyamatábra-részlet, amely illusztrálja a fizetőeszköz-átvitel eljárását, a

6B. ábra folyamatábra-részlet, amely illusztrálja a fizetőeszköz-átvitel eljárását, a

7A. ábra folyamatábra-részlet, amely illusztrálja az átküldött fizetőeszköz felvételének eljárását, és a

7B. ábra folyamatábra-részlet, amely illusztrálja az átküldött fizetőeszköz felvételének eljárását.

A csatolt ábrákon a hasonló hivatkozási jelek egymásnak megfelelő jellemzőket jelölnek.

Az ábrákra és először az 1. ábrára hivatkozva, egy fizetőeszköz-átviteli 10 rendszert mutatunk be egy első folyószámláról egy ATM-re történő fizetőeszköz-átvitelhez. A 10 rendszer lehetővé teszi fizetőeszköz azonnali átküldését az első folyószámláról oly módon, hogy ez a pénz könnyen hozzáférhető. A 10 rendszer tartalmaz 12 központi számítógépet, 14 első ATM-et és 16 második ATM-et. A 12 központi számítógép rendelkezik adatbázissal, amely minden, a 10 rendszert használni jogosult banknak kioszt egy belépési kódot és azt eltárolja. Illusztratív célból legyen például a 14 első ATM egy első folyószámlával kapcsolatosan használva, míg a 16 második ATM egy második vagy fogadó folyószámlával kapcsolatosan. Az első, illetve a második folyószámlák egy első, illetve egy második banknál vannak vezetve. Az első, illetve második bank lehetnek ugyanazon pénzintézet két fiókja, vagy különböző pénzintézetek részei, úgymint bankok vagy hitelkártyacégek részei. Az első bank rendelkezik egy hozzákapcsolt első számítógéprendszerrel, a második bank szintén rendelkezik egy hozzákapcsolt második számítógéprendszerrel. Az első és második számítógéprendszer mindegyike tartalmaz hagyományos hardveregységeket, mint memória, adattároló és adatolvasó berendezéseket és kommunikációs berendezéseket, például modemet vagy hasonlót. Az első és második számítógéprendszer mindegyike egy-egy független programot hajt végre a memóriában adatbázis létrehozására. Mindegyik adatbázis tartalmaz az adott bankra és az ott vezetett folyószámlákra vonatkozó információt. A kommunikációs berendezések lehetővé teszik az első és a második számítógéprendszer, továbbá a ki4

HU 225 076 Β1 helyezett terminálok - mint a 14 első ATM és 16 második ATM - közötti információcserét.

Belátható, hogy a 14 első és 16 második ATM összekapcsolására számos különböző módszer ismeretes. Például a szóban forgó ATM-rendszerek különböző ATM-hálózatokon keresztül kapcsolódnak egymáshoz. Minden egyes ATM-rendszernek megvan a saját számítógéprendszere, amelyek hozzá lehetnek csatlakoztatva egy adott bank számítógéprendszeréhez. Ilyen esetekben szükséges, hogy a 14 első és 16 második ATM interaktív kapcsolatot valósítson meg a hozzájuk tartozó ATM-hálózat számítógéprendszerével - mielőtt elérnék az első és második bank számítógéprendszerét. Léteznek olyan esetek is, amikor egy ATM-et egy adott bank tart fenn és az közvetlenül képes elérni a bank számítógéprendszerét. így a leírtak szerint az első és második számítógéprendszer közötti kapcsolatba beleértünk másodlagos ATM-hálózatokkal való mindenféle olyan közbenső kapcsolatot, amely szükséges a tranzakció megkönnyítéséhez.

Tekintsük most a második ábrát. Ez a 14 első ATM-et ábrázolja kicsit kinagyítva, hogy láthatóvá tegyük annak egyes részleteit. A tömörség kedvéért csak a 14 első ATM-et mutatjuk be. Mindamellett meg kell jegyeznünk, hogy a 16 második ATM akár azonos is lehet a 14 első ATM-mel. fgy a 14 első ATM részeinek leírása ugyanúgy érthető a 16 második ATM-re. Továbbá tisztán kell látni, hogy egy tipikus ATM igen összetett felépítésű, és az itt közétett leírás csak a 10 rendszer újszerűségeinek megértetésére szolgál.

A 14 első ATM rendelkezik 18 kijelzővel, 20 billentyűzettel, hogy az ügyfél a folyószámlán különböző tranzakciókat elvégezhessen a segítségükkel. A 18 kijelző több választható tranzakciót kínál, amelyek közül az ügyfél a 20 billentyűzetet használva választhat. A 18 kijelző alkalmas továbbá a működésével kapcsolatos tájékoztató információk megjelenítésére. Esetleg több 22 funkciógomb is található az ATM-en, hogy csökkentsük a tranzakció választások számát, amelyeket egyes gyakori tranzakciók lefolytatása közben kell megtenni. Például számos ATM-en van olyan 22 funkciógomb, amely az ügyfél számára közvetlen választást nyújt 100$ felvételére a takarékbetét-számlájáról. Ha ettől eltérő összegű pénzt óhajt az ügyfél felvenni, akkor többször kell választania a felkínált opciók közül, mielőtt be tudja táplálni a kivenni kívánt összeget.

Az ATM általánosan egy olyan terminál, amely összetett kommunikációs rendszerhez csatlakozik. Ez az összetett kommunikációs rendszer teszi lehetővé a 14 első és 16 második ATM számára a 12 központi számítógéppel való interaktív kommunikációt. A 14 első ATM továbbá képes távolról elérni a rendszerhez tartozó különböző bankok folyószámla-adatbázisait. Ezenfelül az egyes ATM-ek által kínált tranzakcióválasztékot az éppen végrehajtás alatt álló program határozza meg.

Az ATM továbbá tartalmaz 26 pénzkiadót, illetve 28 elismervénykiadót (nyugtakiadót). A 28 elismervénykiadóhoz nyomtatóegység is tartozik, amely a 14 első ATM-en belül helyezkedik el. A nyomtatóegység a tranzakcióról jelentést készít, amelyet az ügyfél megtarthat mint személyes tanúsítványt. A 14 első ATM-en elérhető tranzakciós választékhoz olyan 30 tranzakciós kártyával férhetünk hozzá, amilyen a 3. és 4. ábrán látható. A 30 tranzakciós kártyák általában műanyagból készülnek és nagyjából 101,6*50,8 mm méretűek. A 30 tranzakciós kártya 32 elülső felülettel és 38 hátsó felülettel rendelkezik. A 32 elülső felületen a 34 számlaszámot gyakran feltüntetik, amely a 30 tranzakciós kártyához társított folyószámla azonosítására szolgál. Ezenfelül a számlatulajdonos ügyfél 36 neve is fel lehet tüntetve a 32 elülső felületen. A 30 tranzakciós kártyát kibocsátó adott banktól függően különféle egyéb információ is szerepelhet a 32 elülső felületen, például egy, az adott bankot azonosító lógó.

A 30 tranzakciós kártya 38 hátsó felületén 40 mágneses csík helyezkedik el, amelyen a folyószámlával kapcsolatos információkat tárolják. Ezen információ többnyire tartalmazza a számlaszámot és a 30 tranzakciós kártyát kibocsátó bank irányítókódját. Az irányítókód olyan szabványos kód, amely az adott bankot és annak adott fiókját hivatott azonosítani. A 38 hátsó felszínen helyezkedik el továbbá a 42 aláírási terület, amelyet a kártyatulajdonos a 44 aláírásával elláthat, amely bizonyos szituációkban, ahol hitelesítésre van szükség, összehasonlítási alapként szolgálhat. Különböző egyéb 46 információ is kerülhet a 38 hátsó felületre, amely vonatkozhat a 30 tranzakciós kártya működésére, vagy lehet útmutatás a kártya megtalálása esetén szükséges teendőkről.

Tekintsük újra a 2. ábrát, amelyen látható, hogy a 14 első ATM tartalmaz 24 kártyaolvasót. A 24 kártyaolvasó alkalmas a 30 tranzakciós kártyán elhelyezkedő 40 mágneses csíkban tárolt információ olvasására. Ennek megfelelően figyelni kell a 30 tranzakciós kártya behelyezésére, mivel a 24 kártyaolvasó rendszerint csak abban az esetben fogadja el azt, ha a 40 mágneses csík az előre meghatározott helyzetben van. Közvetlenül a 30 tranzakciós kártya 24 kártyaolvasóba történő behelyezése után a 14 első ATM leellenőrzi az ügyfél jogosultságát a kártyán kódolt folyószámlához történő hozzáféréshez. Ez az előre kiosztott PIN betáplálásával történik, amelyhez a 20 billentyűzetet kell használni. A 14 ATM több különböző tranzakciós lehetőséget kínál fel az ügyfél számára, amelyek között lehetőség van egy második folyószámlára történő átutalás kiválasztására. Hogy véghezvigyük ez utóbbit, szükség van a második folyószámla számának betáplálására, valamint az átutalandó összeg megadására. Miután ez megtörtént, a fogadó felveheti az összeget egy 16 második ATM-ből a második számlához társított második 30 tranzakciós kártya segítségével. Amint a pénzt felvették, a 10 rendszer végrehajtja az összes szükséges intézkedést, hogy az ATM-rendszernek jóváírja a kiadott pénzösszeget. így a fizetőeszköz nem kerül ténylegesen átutalásra a második folyószámlára. Ez a követelés az első folyószámlára van terhelve. A rendszer továbbá jutalékokat és tranzakciós díjakat von le az átutalás után. Tartsuk szem előtt, hogy az ilyen 30 tranzakciós kártyák az ügyfél számára lehetővé teszik a szokásos banki műveletek végrehajtását is

HU 225 076 Β1 az elektronikus fizetőeszköz-átvitelen túlmenően. Továbbá a 10 rendszer a standard átváltási árfolyamok szerint számol el, amennyiben a fizetőeszközt másik országba küldtük át.

Az 5. ábrán a jelen találmány egy másik lehetséges olyan kiviteli alakja látható, amely fizetőeszköz-átvitelre szolgál egy első folyószámláról egy ATM-re. Az 50 rendszer tartalmaz 52 központi számítógépet, 54 ATM-et és 56 általános célú számítógépet, például PC-t. Az 52 központi számítógép rendelkezik adatbázissal, amely minden, az 50 rendszert használni jogosult banknak kioszt egy belépési kódot és azt eltárolja. Az 56 általános célú számítógép rendelkezik több segédhardverrel és perifériával, úgymint 58 CPU-val, 60 monitorral, 62 billentyűzettel, 64 egérrel és 66 modemmel. A 66 modem alkalmas telefonvonalra történő csatlakoztatásra, amely által a számítógép más számítógépekhez és rendszerekhez csatlakozhat.

Az első és második folyószámlákat rendre az első és második banknál vezetik, amelyek különböző pénzintézetek különálló fiókjai lehetnek. Az első bank rendelkezik egy hozzákapcsolt első számítógéprendszerrel, a második bank szintén rendelkezik egy hozzákapcsolt második számítógéprendszerrel. Az első és második számítógéprendszer mindegyike végrehajt egy-egy független programot a memóriában adatbázis létrehozására. Mindegyik adatbázis tartalmaz az adott bankra és az ott vezetett különböző folyószámlákra vonatkozó információt. A kommunikációs berendezések lehetővé teszik az első és a második számítógéprendszer számára, hogy más bankokkal és 66 modemen keresztül kihelyezett terminálokkal kommunikáljanak, például 54 ATM-mel vagy 56 általános célú számítógéppel. Az 56 általános célú számítógépet az első folyószámla távolból történő eléréséhez használjuk a 66 modemen keresztül. Az elérés után egy tranzakciós választékkészlet áll rendelkezésre a tranzakció sikeres lebonyolítása érdekében. A pénz felvételéhez azonban ATM-et kell használnunk.

A 6A. és 6B. ábra az első folyószámláról ATM-re történő fizetőeszköz-átvitelhez szükséges műveletsort körvonalazza. Az első lépés az első folyószámla elérése. Ez több különböző módon is történhet, viszont itt csak két változatot mutatunk be. Az egyik módja az első folyószámla elérésének, hogy egy első ATM-et használunk. Ekkor az ügyfél egy első tranzakciós kártyát helyez az ATM kártyaolvasójába, hogy a tranzakciót megkezdhesse. Ezután az ügyfélnek a folyószámlához való hozzáférési jogosultságát kell leellenőriztetnie az első folyószámlához társított megfelelő PIN kód megadása útján. Másik lehetséges módja az első folyószámla elérésének, hogy modemmel felszerelt PC-t használunk. A PC vezérli a modemet és utasítja azt a megfelelő telefonszám tárcsázására, amely hívást az első bank számítógéprendszere fogadja. Amint a szükséges protokoll lefutott a PC és az első számítógéprendszer között, az első folyószámla számát, illetve a PIN kódot be kell táplálni a számítógép billentyűzetén, így a folyószámlához való hozzáférés engedélyezése megtörténik.

Az ügyfél ezután választhatja a szokásos banki műveletek valamelyikének végrehajtását, vagy a fizetőeszköz-átvitelt egy második számlára. Ha az ügyfél nem az átutalást kívánja választani, akkor más tranzakciók végrehajtását kínálják fel számára. Ha más műveletet sem választ az ügyfél, akkor a kapcsolatnak vége szakad. Másrészről abban az esetben, ha a fizetőeszköz-átvitelt szeretnék lebonyolítani, az első számítógéprendszer elküldi a központi számítógépnek a bank belépési kódját jóváhagyás céljából. A központi számítógép lekérdezi az adatbázisát, hogy megállapítsa, a megadott belépési kód érvényes-e. Ha a kód érvényes, a központi számítógép visszaküld egy jelzést az első számítógéprendszernek, miszerint a tranzakció lebonyolítását engedélyezi. Máskülönben a tranzakciót érvényteleníti.

Ezután az átutalandó pénzösszeget kell tudatni az első számítógéprendszerrel. Ez úgy történik, hogy a számszerű értéket be kell táplálni, a számbillentyűzetet használva. A bank vagy az ATM-hálózat megszorításokat tehet az egy tranzakció során átutalandó összeget illetően. Amikor az összeg számszerű értékét az ügyfél megadta, esetleg megkérhetik, hogy ellenőrizze azt. Az ellenőrzés után az első számítógéprendszer megvizsgálja az adatbázisát, hogy megállapítsa, az átutalás céljából kiválasztott összeg nem nagyobb-e az első folyószámla aktuális számlaegyenlegénél. Ha az aktuális egyenleg nagyobb, mint az átutalásra kiválasztott összeg, a tranzakció lebonyolítása engedélyezett. Ellenkező esetben az ügyfelet tájékoztatják arról, hogy a szükséges összeg nem elérhető és újra megjelenik a tranzakcióválaszték.

Feltéve, hogy az első számítógéprendszer engedélyezi a tranzakció lebonyolítását, a továbbiakban a második folyószámla számlaszámát kell megadni az első számítógéprendszernek, az első ATM-en elhelyezkedő számbillentyűzetet használva. A második számlaszámot, amely megfelel a fogadó folyószámlájának, jóvá kell hagyatni, hogy megbizonyosodjunk annak létezéséről. A folyószámla jóváhagyása több különböző módon mehet végbe. Például az első számítógéprendszer lekérdezheti az adatbázisát, hogy a második folyószámlát ugyanazon pénzintézet egy másik fiókjánál vezetik-e. Abban az esetben, ha a második folyószámlát más pénzintézethez tartozó bankfiók vezeti, a központi számítógépet kell használni annak céljából, hogy megállapítsa, létezik-e a második folyószámla. Amennyiben a második folyószámla az adatbázisok egyikében sincs nyilvántartva, az ügyfelet tájékoztatják, hogy a megadott második folyószámla érvénytelen, és újra felkínálják a lehetséges tranzakciókat. Ha a második folyószámla létezését leellenőrizték, a tranzakció interaktív része lezárul. Az ügyfélnek újra felkínálják a lehetséges tranzakciókat. Ha az ügyfél nem kíván több tranzakciót végrehajtani, akkor a kapcsolat megszakad, és az ügyfél az első tranzakciós kártyát kiveheti a kártyaolvasóból.

Ekkor azonban a tényleges tranzakció még nem ment végbe az ATM és az első számítógéprendszer között. A központi számítógép megkapja a tranzakció6

HU 225 076 Β1 ra vonatkozó információt, amely különbözőféle lehet, de mindenféleképpen tartalmaz az adott tranzakció egyedi azonosítására vonatkozó adatokat. Például az első folyószámla számának, az átutalt összeg nagyságának és az első bank irányítókódjának szerepelnie kell az információk között. Az irányítókód hivatott a pénzintézet azonosítására, amelyhez a bank tartozik, valamint az adott fiók azonosítására. A folyószámla száma azonosítja a konkrét bankszámlát, amelyre az összeget kell ráterhelni. Miután mindezek az adatok eljutottak a központi számítógépre, az első számlán az átutalásra szánt fizetőeszköz-összeget zárolják. Ekkor a tranzakció lezajlott és az első ATM-be be lehet helyezni egy másik tranzakciós kártyát, és új műveletet lehet vele megkezdeni.

A 7A. és 7B. ábra az átutalt pénzösszeg felvételéhez szükséges műveletsort körvonalazzák. Bár az ebben a folyamatban szereplő lépések közül sok hasonlít azokhoz, amelyeket az átutalás során szükséges volt megtenni, van egy lényeges különbség a pénzfelvételnél. A pénzt ATM-ből kell felvenni. A fogadó egy második ATM-hez fárad és behelyezi a tranzakciós kártyáját - a második tranzakciós kártyát - annak kártyaolvasójába, hogy a műveletet megkezdje. A második ATM kapcsolatban áll a második számítógéprendszerrel, amely adatbázisa az ott vezetett folyószámlákra vonatkozó adatokat tárolja. Szükség esetén a fogadónak ellenőriztetnie kell a jogosultságát a második folyószámla eléréséhez, és ehhez a megfelelő, előre meghatározott PIN kódot kell megadnia, amely a második folyószámlához van rendelve. Amint a PIN-t leellenőrizték, a folyószámlához való hozzáférés lehetségessé válik.

Csakúgy, mint a pénzküldő ügyfél esetében, a fogadó is választhatja valamely hagyományos banki művelet végrehajtását, vagy az imént a második folyószámla javára átküldött fizetőeszköz felvételét. Ha a fogadó ekkor még nem kívánja a pénzt felvenni, választhatja más tranzakciók végrehajtását. Ha más tranzakciót a fogadó nem kíván választani, a művelet az ATM-mel befejeződik. Abban az esetben viszont, ha a pénz felvételét szeretné a fogadó, a második számítógéprendszer a folyószámla számát elküldi a központi számítógépnek jóváhagyás céljából. A központi számítógép lekérdezi az adatbázisát, hogy a kapott számlaszám megegyezik-e az első bank által küldöttel. Ha megegyeznek, a központi számítógép visszaküld a második számítógéprendszerek egy jelzést, amelyben közli, hogy engedélyezi a tranzakciót, vagy azt le kell zárni. Ezután a fogadó utasíthatja a második ATM-et az átutalt pénzösszeg kiadására. Az adott banktól vagy ATM-hálózattól függően, amelyet a pénzfelvételhez használ a fogadó, különböző megszorítások lehetnek érvényben a kiadható pénz összegét illetően. A fogadó ezek után végezhet más tranzakciókat, vagy ellenkező esetben az ATM-művelet befejeződik.

A tényleges tranzakció még mindig nem fejeződött be; az ATM és a második számítógéprendszer részéről még néhány további lépés megtételére van szükség. A második számítógéprendszernek a tranzakcióra vonatkozó információt kell a központi számítógép felé továbbítania, úgymint annak a második banknak az irányítókódját és a második folyószámla számlaszámát, amelyhez tartozik. A központi számítógép elküldi a tranzakcióra vonatkozó információt, amelyet az első számítógéprendszertől kapott, a második számítógéprendszernek. A központi számítógép ezenfelül a tranzakcióra vonatkozó információt, amelyet a második számítógéprendszertől kapott, elküldi az első számítógéprendszernek. Ahogy azt korábban már megjegyeztük, ezen adatok között szerepelnie kell az első folyószámla számának, az átutalt fizetőeszköz összegének és az első bank irányítókódjának. így az ATM-hálózat az irányítókódot felhasználhatja azon első pénzintézet azonosításához, amelyhez az első bank tartozik, valamint annak konkrét fiókja azonosításához, és ugyanez igaz visszafelé. A számlaszám azonosítja a konkrét folyószámlát és a bankot, amelyre a pénzösszeget terhelni kell. Ekkor az első banknak kell információt küldenie a központi számítógép felé, hogy ellenőrizze a tranzakciót és megerősítse a fizetőeszköz-átutalást az ATM-hálózatra. Az első bank továbbá megállapít és levon jutalékokat és tranzakció költségeket az első számláról. Ezen díjakat a tranzakcióban részt vevő entitások részére utalják át. Például az első banknak, az ATM-hálózatnak, azon intézménynek, amelyhez a központi számítógép tartozik stb. A tranzakció ezzel véget ért, és az ATM-be be lehet helyezni egy másik tranzakciós kártyát, és új műveletet lehet vele megkezdeni.

Meg kell jegyeznünk, hogy az első és a második ATM újraindítása (reszetelése) az átutalás és pénzfelvétel különböző pontjainál is megtörténhet. Például amint a tranzakciós kártyát kiveszik a kártyaolvasóból, az ATM újraindulhat. Ezek után további lépéseket is tehet az első és a második számítógéprendszer, például háttérfeladatokat („background tasks”) futtathat, az első és második ATM közvetlen elérésére. Valamint az is lehetséges, hogy az első és második számítógéprendszer egyszerűen eltárolja az információt későbbi végrehajtás céljából, mivel a legtöbb ilyen jellegű tranzakciót „kötegelve”, az éjjeli órákban bonyolítják.

Ha a fogadó nem rendelkezik forgalomban lévő tranzakciós kártyával, a rendszer készíthet és kibocsáthat egyet a biztonságos azonosításhoz. Az ilyen tranzakciós kártyát csak az átutalt pénz ATM-ből történő felvételére lehetne használni, azaz ebben az esetben, a fogadó nem tudna banki műveleteket végrehajtani. Továbbá lehetséges a jelen fizetőeszköz-átutaló rendszer összekapcsolása a pénzsürgönyzéses rendszerrel. Ez olyan ügyfelek számára kínálna alternatív választási lehetőséget fizetőeszköz fogadásra, akik nem rendelkeznek forgalomban lévő tranzakciós kártyával.

Belátható, hogy a találmány magában foglalja a következő szabadalmi igénypontok oltalmi körébe eső összes lehetséges kiviteli alakot, és az nincs a fent tárgyalt kiviteli alakokra korlátozva.

Claims (21)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Eljárás fizetőeszköz átutalásra egy első folyószámláról ATM-re, amely eljárás az alábbi sorrendben az alábbi lépéseket tartalmazza:

   a) egy első pénzintézetnél vezetett első folyószámlához hozzáférünk,

   b) egy előre meghatározott fizetőeszköz-összeget az átutaláshoz kiválasztunk,

   c) egy fogadó azonosító adatait betápláljuk, azzal jellemezve, hogy

   d) egy központi számítógépre (12, 52) adatokat küldünk, amely adatok az előre meghatározott fizetőeszköz-összegnek az első folyószámláról a betáplált azonosító adatok által meghatározott fogadó részére történő átutalását jelzik,

   e) a központi számítógépen (12, 52) az első folyószámla adatait, a fogadó azonosító adatait és az átutalandó összeg adatait eltároljuk,

   f) egy második pénzintézet által üzemeltetett ATM-ről (16, 54) egy második folyószámlához hozzáférünk,

   g) a fogadó azonosító adatait és az átutalandó összeget betápláljuk,

   h) a fogadó azonosító adatait és az átutalandó összeget a központi számítógéppel (12, 52) leellenőrizzük,

   i) az ATM-ből (16, 54) az előre meghatározott fizetőeszköz-összeget felvesszük, és

   j) az összeget az első folyószámláról a második pénzintézethez átutaljuk.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a fogadó azonosító adatainak betáplálása során betápláljuk a második folyószámla számlaszámát (34) és/vagy a fogadó tranzakciós kártyáján (30) szereplő, a hozzárendelt folyószámlát azonosító számot.
3. 3. A 2. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az első folyószámlához való hozzáférés során továbbá

   a) az első pénzintézet számítógéprendszerével távkapcsolatot hozunk létre általános célú számítógép (56) felhasználásával,

   b) az első folyószámla számlaszámát (34) vagy a küldőnek az első folyószámlához rendelt tranzakciós kártyáján (30) szereplő számot betápláljuk, és

   c) egy, az első folyószámlához kiadott PIN kódot betáplálunk.
4. 4. A 3. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az első folyószámlához való hozzáférés során továbbá

   a) behelyezünk egy első tranzakciós kártyát (30) az első ATM (14) kártyaolvasójába (24), és

   b) betápláljuk az első folyószámlához kiadott PIN kódot.
5. 5. A 4. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az adatküldés során továbbá

   a) a fogadó azonosító adatait a központi számítógépnek (12, 52) elküldjük, és

   b) az előre meghatározott fizetőeszköz-összeget az első folyószámlán zároljuk.
6. 6. Az 5. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy

   a) az előre meghatározott fizetőeszköz-összeg kiválasztása során leellenőrizzük, hogy az előre meghatározott fizetőeszköz-összeg nem haladja-e meg az első folyószámla aktuális számlaegyenlegét, és

   b) a fogadó azonosító adatainak betáplálása során leellenőrizzük a második folyószámla számlaszámát vagy a fogadó tranzakciós kártyáján szereplő számot, hogy megbizonyosodjunk afelől, hogy második folyószámlát olyan pénzintézet vezeti, illetve a tranzakciós kártyát olyan pénzintézet bocsátotta ki, amely a központi számítógép (12, 52) adatbázisában érvényes belépési kóddal rendelkezik.
7. 7. A 6. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az összegnek az első folyószámláról a második pénzintézethez való átutalása során továbbá

   a) a központi számítógépből (12,52) az átutalandó összegre vonatkozólag információt nyerünk,

   b) az első folyószámlát vezető első pénzintézetnek a második ATM-et (16, 54) üzemeltető második pénzintézet azonosításához szükséges információt elküldjük a központi számítógépen (12, 52) keresztül, és

   c) a központi számítógépen (12, 52) keresztül elküldjük az első folyószámlát vezető első pénzintézet azonosításához szükséges információt a második ATM-et (16, 54) üzemeltető második pénzintézetnek.
8. 8. A 7. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az első folyószámlát egy első pénzintézet, míg a második folyószámlát egy második pénzintézet vezeti, és az első és második pénzintézet egymástól különböző pénzintézetek, elsősorban bankok és hitelkártyacégek fiókjai.
9. 9. Rendszer fizetőeszköz átutalásához, amely tartalmaz

   a) központi számítógépet adatok tárolására és kiolvasására szolgáló eszközzel és a rendszerhez tartozó adatokat tartalmazó adatbázissal,

   b) egy első pénzintézetnél vezetett folyószámlát, amelyen meghatározott összegű fizetőeszköz van elhelyezve, és amely egyedi azonosító adatokkal, elsősorban folyószámlaszámmal rendelkezik, ahol az első pénzintézet össze van kötve a központi számítógéppel, és rendelkezik az első pénzintézet műveleteit felügyelő első számítógéprendszerrel,

   c) egy második folyószámlát, amely egyedi azonosító adatokkal, elsősorban folyószámlaszámmal vagy tranzakcióskártya-számmal rendelkezik,

   d) egy második pénzintézet által üzemeltetett ATM-hálózatot, amely a központi számítógéppel összeköttetésben álló legalább egy ATM-et tartalmaz, és amely rendelkezik egy, az ATM-hálózat műveleteit felügyelő második szá8

   HU 225 076 Β1 mítógéprendszerrel és a második folyószámlához való hozzáférésre szolgáló eszközzel,

   e) a központi számítógépen keresztül az első folyószámla és a második pénzintézet között információt közvetítő átviteli eszközt,

   f) az ATM-ről történő fizetőeszköz felvételre szolgáló eszközt, és

   g) az első folyószámláról az ATM-hálózatot üzemeltető második pénzintézethez fizetőeszközt átvivő eszközt, ahol az átviteli eszköz, a fizetőeszköz felvételre szolgáló eszköz és a fizetőeszköz-átvivő eszköz összehangolt, a fizetőeszköznek az első folyószámláról az ATM-re történő átvitelét eredményező fizetőeszköz-átutalási tranzakcióban van működtetve, azzal jellemezve, hogy a fizetőeszköz-átutalási tranzakcióban az ATM-ről (16, 54) történő fizetőeszköz-felvételre szolgáló eszköz működtetése és a fizetőeszköznek az ATM-ről (16, 54) való tényleges felvétele után működtetett fizetőeszközt átvivő eszköze van.
10. 10. A 9. igénypont szerinti rendszer, azzal jellemezve, hogy tartalmaz felhasználó számára több banki tranzakcióválasztási lehetőségét biztosító választóeszközt.
11. 11. A 10. igénypont szerinti rendszer, azzal jellemezve, hogy tartalmaz általános célú számítógépet (56), amely funkcionálisan hozzácsatolt kommunikációs eszközzel rendelkezik, amely kommunikációs eszköz alkalmas az első folyószámlának az első számítógéprendszeren keresztül távkapcsolat útján való elérésére.
12. 12. A 11. igénypont szerinti rendszer, azzal jellemezve, hogy a kommunikációs berendezést több modem alkotja, amelyek közül egy a központi számítógéphez (12, 52), egy az első folyószámlához, egy pedig a második pénzintézethez van funkcionálisan csatlakoztatva, amely modemek kommunikációs vonalakon keresztül másik modemmel való kapcsolat létesítésére alkalmasan vannak kialakítva.
13. 13. Rendszer fizetőeszköz átutalásához ATM-ek között, amely tartalmaz

    a) egy első pénzintézetnél vezetett folyószámlát, amely pénzintézet rendelkezik első számítógéprendszerrel,

    b) a központi számítógéppel összeköttetésben álló első ATM-et az adatok tárolására és kiolvasására szolgáló eszközzel és a rendszerhez tartozó adatokat tartalmazó adatbázissal,

    c) az első ATM-hez rendelt, az első folyószámlához való hozzáférésre szolgáló eszközt,

    d) egy második folyószámlát, amely egyedi azonosító adatokkal, elsősorban folyószámlaszámmal vagy tranzakcióskártya-számmal rendelkezik,

    e) egy második pénzintézet által üzemeltetett ATM-hálózatot, amely a központi számítógéppel összeköttetésben álló legalább egy ATM-et tartalmaz,

    f) az első folyószámla és a második ATM-et üzemeltető második pénzintézet között információt közvetítő átviteli eszközt,

    g) a második ATM-ről történő fizetőeszköz-felvételre szolgáló, a második ATM-hez rendelt eszközt,

    h) az első folyószámláról második pénzintézethez fizetőeszközt átvivő, az első ATM-hez rendelt eszközt, ahol az átviteli eszköz, a fizetőeszköz-felvételre szolgáló eszköz és a fizetőeszköz-átvivő eszköz összehangolt, a fizetőeszköznek az első folyószámláról a második ATM-re történő átvitelét eredményező fizetőeszköz-átutalási tranzakcióban vannak működtetve, azzal jellemezve, hogy a fizetőeszköz-átutalási tranzakcióban a második ATM-ről (16, 54) történő fizetőeszköz-felvételre szolgáló eszköz működtetése és a fizetőeszköznek a második ATM-ről (16, 54) való tényleges felvétele után működtetett fizetőeszközt átvivő eszköze van.
14. 14. A 13. igénypont szerinti rendszer, azzal jellemezve, hogy továbbá tartalmaz

    a) az első folyószámlát vezető első pénzintézetet, amely pénzintézet rendelkezik első számítógéprendszerrel, amely tartalmaz adattároló és adatolvasó eszközöket, továbbá az első pénzintézetnél vezetett különböző folyószámlákra vonatkozó adatok tárolására alkalmas adatbázist, és

    b) a második folyószámlát vezető második pénzintézetet, amely pénzintézet rendelkezik adattároló és adatolvasó eszközökkel, továbbá a második pénzintézetnél vezetett különböző folyószámlákra vonatkozó adatok tárolására alkalmas adatbázissal.
15. 15. A 14. igénypont szerinti rendszer, azzal jellemezve, hogy az első és második számítógéprendszerrel egy első, illetve második ATM-hálózat áll kapcsolatban.
16. 16. A 15. igénypont szerinti rendszer, azzal jellemezve, hogy az első folyószámla elérésére szolgáló eszköz tartalmaz

    a) az első folyószámlára vonatkozó információt kódolva tartalmazó első tranzakciós kártyát (30), és

    b) az első tranzakciós kártyához rendelt PIN kódot kérő és a PIN kódot az első számítógéprendszerben tárolt adatokkal összevető ellenőrző eszközt.
17. 17. A 16. igénypont szerinti rendszer, azzal jellemezve, hogy a fizetőeszközt átvivő eszköz tartalmaz

    a) a második folyószámlára vonatkozó információ beviteléhez az első ATM (14) által megjelenített, választási lehetőségeket kínáló több menüt,

    b) a második folyószámla érvényességének ellenőrzésére szolgáló eszközt,

    c) az első folyószámla aktuális egyenlegének az átutalni kívánt fizetőeszköz-összeg általi meg nem haladását ellenőrző eszközt, és

    d) az első folyószámlának a fizetőeszköz-összeggel való megterhelését az első számítógéprendszernek információ küldésével jelző eszközt.
18. 18. A 17. igénypont szerinti rendszer, azzal jellemezve, hogy az átviteli eszköz tartalmaz

    a) az első számítógéprendszerhez funkcionálisan csatlakoztatott első modemet,

    HU 225 076 Β1

    b) a második számítógéprendszerhez funkcionálisan csatlakoztatott második modemet,

    c) központi számítógépet (12, 52) hozzácsatlakoztatott harmadik modemmel, ahol

    d) az első és második modem a központi számító- 5 géppel (12, 52) kapcsolat létesítésére, és ezzel az első és második folyószámlára vonatkozó információ közlésére alkalmasan vannak kialakítva.
19. 19. A 18. igénypont szerinti rendszer, azzal jelle- 10 mezve, hogy a fizetőeszköz felvételére szolgáló eszköz tartalmaz

    a) a második folyószámlára vonatkozó információt kódolva tároló második tranzakciós kártyát, és

    b) a második tranzakciós kártyához rendelt PIN kódot kérő és a PIN kódot a második számítógéprendszerben tárolt adatokkal összevető ellenőrző eszközt.
20. 20. A 19. igénypont szerinti rendszer, azzal jellemezve, hogy az első és második pénzintézetek egymástól különböző bankok vagy hitelkártyacégek fiókjai.
21. 21. A 18. igénypont szerinti rendszer, azzal jellemezve, hogy az első és második folyószámlák hitelszámlák.