HUT68796A - Method for the detection of gastric epithelial damage - Google Patents

Description

ELJÁRÁS A GYOMOR NYÁLKAHÁRTYA SÉRÜLÉSEINEK MÉRÉSÉRE ÉS

JELZÉSÉRE

MEDDINGS Jonathan B., Calgary, Alberta, CA

SUTHERLAND Lloyd, Calgary, Alberta, CA

WALLACE John L., Cochrane, Alberta, CA

Feltalálók:

azonosak a bejelentőkkel — ->

A nemzetk-öz-í bejelentés napja: 1992. 09. 17.

Elsőbbsége: 1991. 09. 18. (2,051,787) CA

A nemzetközi bejelentés száma: PCT/CA92/00402

A nemzetközi közzététel száma: WO 93/06484

78825-7337 KK/tz

A találmány tárgya eljárás a gyomor nyálkahártya, illetőleg hámszövet sérüléseinek a mérésére és kijelzésére, előnyösen pedig az eljárás a gyomorfekély vagy a gyomor sérüléseknek non-invasiv, non-radioaktiv és röntgensugár alkalmazása nélküli mérésére és kijelzésére szolgál. A találmány szerinti eljárás alkalmas a gyomor nyálkahártya sérüléseinek megállapítására és diagnosztizálására anélkül, hogy a sérülés okát külön feltárná. A találmány szerinti eljárás elsősorban tehát arra alkalmazható, hogy a gyomor nyálkahártya sérüléseinek a helyben történő megállapítását elősegítse.

A gyomorfekély az egyik legveszedelmesebb és az egészséget nagymértékben károsító betegség, amely sok esetben tünetmentes. Mivel a gyomorfekély minden különösebb tünet nékül tud kifejlődni és jelen lenni, az a károsodás, amelyet egy fekély a gyomorban okoz, és az a vérzés, ami a fekéllyel a későbbiekben kapcsolódhat, komoly egészségkárosító kockázatot jelent. Az ilyen jellegű megbetegedés adott esetben végzetes következményekkel is járhat.

Kívánatos lenne éppen ezért egy olyan non-invasiv és pontos eljárás kidolgozása, amely alkalmas a gyomor megbetegedése és így a gyomorfekély érzékelésére és diagnosztizálására. Az érzékelés és a pontos mérés, amely a gyomorban lévő normális váladékkal kapcsolatos, például a gyomor nyálkahártya sejtjeinek a sérülése, tehát nagymértékben kívánatos. Az ilyen eljárás alkalmas lenne arra, hogy minden olyan rendellenesség megállapítását lehetővé tegye, amely a gyomor nyálkahártya sejtjeinek a károsodását eredményezi.

Ilyen rendellenességek lehetnek a gyomorfekély, a gyomorrák, a különféle jóindulatú elváltozások és hasonlók. A gyomorfekély általában nem-szteroid gyulladásgátló gyógyszerek (NSAIDs) alkalmazása következtében is kialakulhatnak, az U.S. Food and Drug Adminstration éppen ezért ezeket a gyógyszereket olyan kategóriába sorolta, amelyek mint egészségkárosító gyógyszerek adott esetben gyomorfekélyt okozhatnak. A Food and Drug Administration (továbbiakban: FDA) éppen ezért megfelelő figyelmeztető jelzéseket is kibocsátott, amelyben felhívja a figyelmet arra, hogy az NSAIDs gyógyszerek állandó használata a gyomorfekély kockázatát növeli.

Természetesen manapság is léteznek különféle eljárások gyomorfekély megállapítására. A jelenleg alkalmazott eljárások közül a legmegbízhatóbbnak a beteg gyomrának az endoszkópos vizsgálata bizonyul. Az ilyen eljárások során az endoszkópot a nyelőcsövön keresztül bevezetik a beteg gyomrába. Ez az eljárás meglehetősen kényelmetlen, azonban teljes egészében lehetőséget biztosít a gyomor belsejének megtekintésére. Az eljárás alkalmazása a beteg altatását is igényli, a kényelmetlenség tehát magába foglalja azt is, hogy a beteget altatni kell, az altatás már önmagában függ az orvos gyakorlatától, a vizsgálat szintén nagymértékben függ az orvos gyakorlatától, hiszen a gyomor belsejének az endoszkópos vizsgálata során az orvosnak kell felismerni a gyomorban fellelhető rendellenességeket. Egy ilyen eljárás általában nem végezhető el orvosi rendelőben ambulánsán, hanem klinikán vagy kórházban célszerű elvégezni.

···· ···· • · · · · • · · · ··· · · • · · a · * ··· · ·· ··

- 4 Egy másik ismert eljárás a gyomorfekély kimutatására a bárium-liszt alkalmazása, majd ezt követően a röntgensugárral történő vizsgálat. Ennek az eljárásnak hátránya, hogy mindenképpen szükség van a röntgensugár alkalmazására, és nagy szakértelemmel kell rendelkezni ahhoz, hogy a röntgensugárzásnál látható képet kiértékelje valaki.

Egy további ismert eljárás a fent említett betegség megállapítására az, amikor valamilyen radioaktív módon történik a gyomor belsejének a vizsgálata. Ebben az esetben izotópos közeggel történik a kezelés, majd ezt követően a radioizotópoknak a mérésével és figyelésével lehet fekély jelenlétét megállapítani. Ennek az eljárásnak az a hátránya, hogy mindenképpen szükségessé teszi radioizotópok alkalmazását. A radioizotópoknak a kezelése és alkalmazása környezetvédelmi problémákat vet fel. Hátránya ennek az eljárásnak, hogy ez sem végezhető orvosi rendelőben ambuláns módon.

Ahogyan erre már utaltunk, tehát felmerül mindenképpen az igény egy olyan eljárás kidolgozására, amelynek segítségével a gyomorfekély vagy a gyomor nyálkahártya megbetegedése megállapítható és diagnosztizálható, és az eljárás non-invasiv módon történik, és az eljárást az orvos egyszerűen, adott esetben orvosi rendelőben tudja használni, és egyértelműen ki tudja mutatni a gyomor nyálkahártya sejtjeinek sérülését. Egy ilyen eljárás igen jól használható a gyomor megbetegedés korai diagnosztizálásában, és ily módon a súlyos állapotok a korai kezeléssel megelőzhetők. Az eljárás célszerű, ha olyan, hogy nincs a beteg részéről • · · · · •·· · ··« · · • · · · * · ··· · ·· ·· semmiféle kockázata, és alkalmas arra, hogy a gyomorfekélyt megállapítsa, és a károsodás gyógyszeres kezelése hamar elkezdődhessen.

A találmány szerinti eljárás felismerése abban van, hogy a gyomor nyálkahártya sérüléseit olyan, non-invasiv eljárással tudja megállapítani, hogy azzal egyszerű módon jelezhető és érzékelhető a fekély. Az eljárás során szájon át bevehető diszachariddal történik a vizsgálat, amelyet a beteg bevesz, és amely az ép sejthártyán nem tud áthatolni, és amely csak a vékonybélben fog az anyagcsere folyamat során monoszacharidokká átalakulni. Maga a diszacharid az emberi testben sehol máshol nem tud lerakódni. Ilyen diszacharid lehet például a répacukor, malátacukor és a tej cukor.

Az eljárás során a beteget diszachariddal kezeljük, majd pedig a diszacharidnak a jelenlétét vizsgáljuk, akár a vérben, akár pedig a vizeletben. Amennyiben a diszacharid jelenlétére kapott érték a mérés során nagyobb, mint egy előre megállapított normál ellenőrző érték, és ezt akár a vérben, akár a vizeletben ki tudjuk mutatni, úgy az mindenképpen gyomor nyálkahártya károsodást jelez.

Maga az eljárás úgy történik, hogy a betegnek beadjuk a diszacharidot, majd összegyűjtjük a betegnek a vizeletét vagy pedig vérmintát veszünk, az összegyűjtött vérmintát vagy vizeletet megvizsgáljuk diszacharid jelenléte szempontjából. A kiértékelés alapján lehet a gyomor nyálkahártya sérülés méretére következtetni.

A találmány jobb megértése céljából a mellékelt ábrá-

kon a kezeléssel és az eljárás alkalmazásával kapcsolatos példákat mutatunk be, ahol az 1. ábrán látható egy patkányon végzett vizsgálat, amely gyomor nyálkahártya sérülést mutat, a sérülést indometacin intraluminális koncentrációja függvényében adjuk meg.

A 2. ábrán látható a patkány gyomrának az érzékenysége az indometacinnal szemben, a 3. ábrán látható a répacukornak a plazmakoncentrációja azt követően, hogy 60 perc eltelt a cukornak a gyomorba történő bejutása után, az ábrán 5-10 állatra vonatkozó adatokat adtunk meg, a 4. ábrán egy nyúl gyomrának a sérülései láthatóak akkor, ha 20 mg/kg indometacint kapott, a vizsgálat 12 óra eltelte után történt, az 5. ábrán szintén egy nyúl gyomrában fellépő sérülés látható, amelynél megfigyeltük azt, hogy az utolsó bevett dózis után hogyan gyógyul a gyomor nyálkahártya, minden egyes mért adatnál 42-6 állatot vizsgáltunk, a 6. ábrán látható NSAID gyógyszer által létrehozott károsodás jelenléte, amelyet úgy mértünk, hogy a vizeletben a répacukor tartalom nőtt azt követően, hogy a répacukrot a gyomorba bejuttattuk, a 7. ábrán látható emberi vizeletből kivont cukor értéke normális és abnormális esetekre.

A találmány szerinti eljárás tehát gyomor nyálkahártya sérülés megállapítására szolgál. Az eljárással a gyomorban fellépő sérülések, úgymint fekély és olyan • · ·· · · • · • ·

- 7 fekély is, amelyet NSAID gyógyszerek okoztak, kimutathatók. Az eljárás kizárólag a gyomor sérüléseinek kimutatására alkalmazható.

Az eljáráshoz diszacharidot alkalmazunk, amelynek természetes súlya 342 körül van, és amely vízben igen jól oldható, de amely nem megy át a sejtmembránon. Ez tehát azt jelenti, hogy a diszacharid úgy jellemezhető, mint egy olyan anyag, amely a sejtmembránon nem képes áthatolni. Maga a diszacharid olyan diszacharid, amely a gyomorban az anyagcsere útján nem kerül feldolgozásra, de feldolgozódik vagy másképpen leülepszik és monoszacharidokká alakul át az alsó béltraktusban. Ily módon tehát a diszacharid az emberi testben nem tud lerakódni, és a vérben vagy a vizeletben nem mutatható ki a jelenléte.

Azt tapasztaltuk azonban, hogy egy elfogadható és előnyösen megállapított diszacharid, például répacukor, malátacukor vagy tejcukor jól alkalmazható az eljárásnál, legelőnyösebb azonban a répacukor alkalmazása. A répacukor a diszacharidnak egyik speciális változata, és igen könnyen bárhol elérhető, és egyszerűen adagolható a betegek számára. Magát a cukrot könnyű bevenni, bevehető akár szilárd, akár oldott formában. Ahhoz, hogy a vizsgálatot el lehessen végezni, és a találmány szerinti eljárással a mérést el lehessen végezni, a diszacharid bármilyen formában bevehető akár szájon át is. Az, hogy a diszacharid milyen formában jutott a vizsgálandó személy szervezetébe, a találmány szerinti eljárás szempontjából nem kritikus.

Abban az esetben, ha a betegnek szájon át adták be a

diszacharidot, úgy az a beteg gyomrába jut. A diszacharid a gyakorlatban azért alkalmazható, mert általában nem hatol át a sejthártyán, és ily módon a gyomornak a fala nem nyeli el. A diszacharidok általában a gyomron áthaladva, az emésztő rendszer alsó traktusában dolgozódnak el úgy, hogy monoszacharid komponensekké alakulnak át. Ezeket a monoszacharidokat dolgozza fel és abszorbeálja azután az alsó béltraktus. A találmány szempontjából rendkívül fontos az, hogy a diszacharidok a sejtmembránon lényegében mérhető mértékben, mikrogramm mennyiségek természetesen találhatók a vizeletben, nem jutnak át, és a diszacharidok a gyomort elhagyva rakódnak le, illetve bomlanak el. Ez az a tulajdonságuk, amely lehetővé teszi, hogy a diszacharidokat, mint a gyomor nyálkahártya sérüléseinek a jelzőelemeit használjuk. A diszacharidok képesek azonban arra, hogy a gyomor nyálkahártya sérülésein átjutva a beteg véráramába jussanak, ami egyébként nem tudna bekövetkezni akkor, ha a gyomron nyálkahártya sérülés nincsen.

Azt tapasztaltuk, hogy ha a gyomorban sérülések vannak, a beteg gyomrában lévő és oda bevitt diszacharidok a nyálkahártyán keletkező nyílásokon keresztül a vérbe tudnak jutni. Akkor, hogyha a diszacharidok a vérbe kerültek, itt már nem tudnak elbomlani, és egyetlen szerv sem fogja feldolgozni, ily módon tehát a vérből kinyerhetők és kiszűrhetők, vagy adott esetben a beteg vizeletéből kivehetők, illetőleg kinyerhetők. Ily módon tehát, ha a beteg vérében vagy vizeletében diszacharid van jelen, úgy az összegyűjtött vér vagy vizelet alkalmas arra, hogy a disza···♦···· · 4 Λ« • · · · · • ·· · *·♦ · * • · · · 4 4 ·«· · 44 «4 charid jelenlétét kimutassuk benne.

Tapasztalataink azt mutatták, hogy a diszacharid jelenléte a vérben közvetlenül arányos a gyomor nyálkahártya sérülésének a mértékével. Ily módon tehát minél nagyobb a károsodott felület, annál több diszacharid tud áthatol a gyomor nyálkahártyán a betegnek a vérébe.

A találmány szerinti eljárás során tehát a beteg vizsgálatakor szájon át diszacharidot adunk be. Előnyös a találmány szerinti eljárás akkor, ha a betegnek elegendő idő áll rendelkezésére, és 6-12 órát vagy 6-8 órát, mielőtt a diszacharidot beveszi, vagy a diszacharidos kezelést elvégezzük. Az eljárás során ismert az, hogy mennyi diszacharidot adunk be a szervezetve. Ugyancsak előnyös, ha elegendő mennyiségű diszacharid az, amennyit a beteggel bevetetünk annak érdekében, hogy könnyebb legyen a diszacharid kimutatása és mérése. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a kezeléshez, illetve a vizsgálathoz felhasznált diszacharid mennyisége nem kritikus, mivel a betegnek a vérében vagy vizeletében megjelenő répacukor mindenképpen jelzést tartalmaz arra vonatkozóan, hogy valamilyen gyomor nyálkahártya sérülés a betegnél jelen van. A diszachariddal történ kezelés követően a betegnek a teljes vizelet mennyiségét egy adott időtartamon keresztül össze kell gyűjtenie. Ez az időtartam, amely alatt tehát a vizelet gyűjtést végezni kell, egészen 24 óra lehet. A tapasztalataink azt mutatták, hogy a vizeletben a cukornak az első megjelenése általában 2-5 óra elteltével várható. A következőkben utalunk arra is, hogy a beteg vizeletéből a diszacharid • 4

- 10 mennyiség lényegében teljességgel kiürül 5 órával a kezelést követően, ily módon tehát elegendő a méréshez egy 5 órás időtartam vizsgálata, ha a diszacharidot a vizeletben vizsgáljuk.

Hasonló módon egy, a diszacharid bevételét követő előre megadott idő elteltével történhet a betegből a vérnek a vétele és annak a vizsgálata. Elegendő időtartamnak bizonyul általában a diszacharid bevételét követő 30 perc, ekkor már általában jól kimutatható a vérmintában a diszacharid, de ez az időtartam gyakorlatilag 3 0 perc és 2 óra között lehet. Az összegyűjtött vizeletet vagy a vérmintát azután megvizsgálják abban a vonatkozásban, hogy répacukor van-e benne. Ezen vizságlathoz minden ismert eljárás alkalmazható. Ily módon tehát minden általánosan elterjedt, és széles körben alkalmazott olyan vizsgálati eljárás, amely akár a vérben, akár a vizeletben a cukor kimutatására használatos, alkalmazható. Előnyös természetesen az, ha maga a mérés kvantitatív mérés, azaz a diszacharidnak a pontos mennyiségét is meghatározzák, mert ebben az esetben igen jó közelítéssel meg lehet állapítani a gyomor nyálkahártya sérülésének a mértékét is. A kvalitatív vizsgálat során néhány gyomor nyálkahártya sérülést ennek alapján meg lehet állapítani. A kvalitatív vizsgálatnál van egy jelzési küszöbszint, amivel a diszacharid jelenlétét jelezzük, ez a vizsgálat gyors diagnosztizáláshoz rendkívül jól használható, ennek alapján lehet ugyanis eldönteni, hogy a vizsgálati eredménynek további kiértékelése szükséges-e vagy további vizsgálatot kell-e végezni.

- 11 Mindenekelőtt azt kell tudomásul venni, hogy minden emberi vizelet mérhető mennyiségű répacukrot is tartalmaz, éspedig 0,1-1 Mg/μΙ koncentrációban. Ez lényegében azt a napi cukormennyiséget jelenti, amely a gyomorváladókkal együtt kiürül, és amely a vizeletbe vonódik ki.

A találmány szerinti eljárás gyakorlati alkalmazása során a legkedvezőbbek a diszacharidok, mint alkalmazandó vizsgálati anyagok, mivel ezeknek igen jó a vízoldó képessége, igen nagy biztonsággal sem a gyomorba, sem a vérbe vagy a vizeletbe anyagcsere útján nem jutnak el, könnyen kimutathatók akár a vérben, akár a vizeletben, és a méréseket mind kvantitatív, mind kvalitatív formában el lehet végezni.

Megjegyezzük még, hogy a diszacharidok olyan termékek, amelyek a vékonybélben az emésztés során bomlanak el. Az emésztés során az alsó béltraktusban a diszacharidok elbomlanak, ily módon tehát az alsó béltraktusban lévő sérülésekre semmiféle információt és jelzést nem adnak. Az a mérés és az a jelzés, amelyet a diszacharidoknak a vérben vagy vizeletben történő mérése jelez, egyértelműen a gyomor nyálkahártyájának a sérüléseire utalnak. A diszacharidok mint kompzíciók azért alkalmazhatók, mert olyan cukrok, amelyek természetes anyagok, és amelyek hozzátartoznak a napi étkezéshez, és azért is jól alkalmazhatók, mert a vékonybélben monoszacharidokká alakulnak át. Mindegyiknek a molekulasúlya 300 körül van, nagymértékben vízoldásnak, a sejthártyán nem hatolnak át, és nem bomlanak le a szervezetben máshol. Általában ezek a termékek gyorsan ···· ·· V « « · · *· Α·

- 12 bomlanak le glukózzá vagy egyéb monoszachariddá a vékonybél rendszerben. Ily módon tehát, ha valamilyen cukor található akár a vizeletben, akár a vérben, méghozzá természetes formájában, annak valamilyen formában át kell haladnia a szervezeten, mielőtt a bélbe jut.

Ahogyan nő a nyálkahártyának a sérülése, úgy annál nagyobb lesz az a végső diszacharid koncentráció, amely a betegnek a plazmájában megjelenik. A diszacharidok, különösen pedig a répacukrok egyértelműen azonosítható jelzésként használhatók fel a gyomor nyálkahártya sérülés kimutatásában, különösképpen embereknél is. A diszacharidok, különösen pedig a répacukor ugyanis olyan termékek, amelyek teljesen ártalmatlan anyagok akkor, ha az emberek fogyasztják.

A találmány szerinti eljárás hatásosságát megvizsgáltuk állatoknál és embereknél is. A kiértékelés egy állatmodel alapján történt, nevezetesen patkányoknál és nyulaknál akut gyomorpanaszokat hoztunk létre NSAID gyógyszerek alkalmazásával.

Biológiai kísérletek

Akut NSAID által indukált gyomorpanaszok patkányokban

A kísérlet során akut NSAID által létrehozott gyomorpanaszokat vizsgáltunk Sprague-Dawley patkányok esetében. Az altatást követően a patkányoknak az alhasát kinyitottuk, katétereket helyeztünk be a gyomorba mind a nyelőcsövön, mind pedig a gyomorkapun keresztül. Ezt követően indometacint (NSAID) vagy valamilyen oldószert vezettünk be és 30 percig hagytuk ott. A következő lépsében az NSAID-t eltávo• ·

- 13 lítottuk, és 60 percre 100 mM HCl-dal helyettesítettük. Ezek a lépések egy igen gyors és nagyon erőteljes felületi sérülést hoztak létre a patkánynak a gyomrában, nagyon hasonlót ahhoz, mint amilyen az emberi szervezetben figyelhető meg akut NSAID hatására bekövetkező sérüléseknél. Ez a károsodás reprodukálható és adagolásfüggő. Egyértelmű összefüggés mutatható ki a gyomor sérülése és az indometacin koncentrációnak a változása között, amikoris az indometacint 0-20 mg/mL koncentráció mértékben változtattuk. Az egész mérés és kezelés során az állatokat végig elaltatott állapotban hagytuk. Az 1. ábrán diagramban ábrázoltuk az ilyen tanulmányoknak az eredményét, és az ábrán jól megfigyelhető a gyomor sérülésének a függése az intraluminális indometacin koncentrációtól. A károsodás mértékét a függőleges tengelyen négyzetmilliméterben adtuk meg, míg a vízszintes tengelyen az indometacin adagot tüntettük fel mg/ml értékben. Azok a felületek, amelyek károsodottak, makroszkopikus megfigyelés során megfigyelt kimarások vagy akut fekélyek. Mindegyik pont 5-10 állatra vonatkozóan az átlagos hibaértéktől plusz és mínusz eltérő értékek középértékét mutatja.

Tapasztalataink azt mutatják, hogy ugyanazt a biológiai modellt tudtuk használni, ha az Új-Zélandban tenyésző fehér nyulak esetében is, ahol hasonló eredményeket kaptunk a gyomorba bevezetett indometacinnel, amikoris ahogy növeltük az indometacin koncentrációját, annak megfelelően nőtt a károsodás is. Az erre vonatkozó adatokat a 2. ábrán mutatjuk be. A károsodást a sérült terület nagyságával je14 leztük, ez a makroszkopikusan érzékelhető eróziós vagy akut fekélyes területek foglalja magába. Egy-egy pont 4-10 állat vonatkozásában az átlagostól eltérő értékek középértékét mutatja.

A kísérletet azzal folytattuk, hogy a gyomor nyálkahártya sérülése után a patkányokat tovább kezeltük, éspedig olyan cukoroldattal, amely radioaktív izotópot tartalmazott 5 mM értékben. 5-10 állatot megvizsgáltunk, ennek az eredménye a 3. ábrán látható.

Az adatok egyértelműen mutatják, hogy a cukor rendkívül jó jelzőelemnek bizonyult az NSAID által létrehozott sérüléseknél a patkányok gyomrának a vizsgálatakor. Ezt a diagnosztikai eljárást azután tovább bizonyítottuk azzal, amikor nyulaknak a gyomrában NSAID kezeléssel krónikus gyomorfekélyt hoztunk létre. Azt tapasztaltuk, hogy a nyulak esetében a szubkután beadott indometacin végülis a nyulak gyomrának a sérülését, illetőleg megbetegedését eredményezte. Ezeket az értékeket a 4. ábrán mutatjuk be. A 4. ábrán látható a gyomor falának a sérülése, a sérült felületeket négyzetmilliméterben adtuk meg, és jól látható az is, hogy a sérült felület nagysága attól függően növekedett, hogy hogyan növeltük az indometacin injekcióval bevitt anyagot. Az adagot 20 mg/kg dózisokban növeltük, 12 óránként. Az összes állatot az utolsó kezelést követő 12 órán belül feláldoztuk. A károsodást pedig - ahogyan az előbb a patkányoknál jeleztük - kiértékeltük. Felületi sérüléseket nem találtunk, találtak azonban mélyen behatoló és kifejlett, krónikusnak tűnő fekélyeket, némelyike ezeknek azoknál, akik hat vagy több kezelést kaptak, perforálódott is. Ezek a sérülések hasonlatosak ahhoz, amelyeket az embereknél is megfigyeltek NSAID gyógyszerekkel történő kezelést követően, és amelyek egyébként általában meggyógyultak, ha az NSAID gyógyszer adagolást megszüntettük. Egy további, a modellre vonatkozó demonstrációnál a nyulakat egymás után ötször kezelték egy-egy dózissal, majd a végső dózis után különböző időpontokban áldoztuk fel. Az 5. ábrán látható, hogy az érzékelhető és kimutatható sérülések időfüggő módon reverzibilisek voltak. A következő állatkísérletnél a nyulaknak hét adag indometacint vagy valamilyen oldószert adtak, és röviddel az utolsó adag beadása után elaltatták, hogy megfelelően tudják tanulmányozni a hatást. A gyomorba mind a nyelőcsövön, mind pedig a gyomorkapun keresztül katétert vezettek és 5 mM répacukrot tartalmazó oldatot vezettünk be egy órára. A méréshez ¹⁴C-répacukrot alkalmaztunk a vizsgáló oldatban. A nyulakkal végzett kísérlet lehetővé tette, hogy az ellenőrzés, illetőleg a tanulmányozás időtartama alatt keletkező vizeletet összegyűjtsük és ezt a vizeletet szcincillációs számláló segítségével cukortartalomra mennyiségileg analizáltuk. Lényegesen nagyobb koncentrációjú cukrot találtunk az állatok vizeletében akkor, amikor az indometacinos kezelést követően fellépett a gyomorsérülés. A vizelet vizsgálatot két csoporttal is elvégeztük hasonló eredménnyel, és az eredmények azt mutatták, hogy az NSAID gyógyszerrel kezelt csoportnál a vizeletben lényegesen nagyobb volt a cukor.

A következő lépésben az eljárási lépéseket klinikai

- 16 körülmények között emberekre is elvégeztük.

Klinikai vizsgálatok emberekre

Annak érdekében, hogy a beteg számára megfelelő cukormennyiséget adjuk, egy mintával mérést végeztünk, amely cukrot tartalmazott, amely valamilyen könnyű ital, például egy klasszikus Coca-Cola vagy hasonló volt, és tartalmazott még ez az ital az M&M Mars Company által gyártott cukorrudat, amely 105 g napi cukoradagnak megfelelő cukor volt. A betegek ezt a mintaételt reggelire kapták azt követően, hogy éjszaka koplaltak, majd minden vizeletet egy 5 órás periódusra összegyűjtöttünk. A vizeleteket az endoszkópos vizsgálat napján gyűjtöttük össze, majd befagyasztottuk. Ezt követően a beteget endoszkóppal a megfelelő szakember megvizsgálta. A mintákat kiértékelték úgy, hogy nagypontosságú folyadék kromatográfiás analízisnek vetették alá. A 7. ábrán látható, hogy mennyi cukor volt található egy 5 órás vizeletgyűjtés során összegyűjtött vizeletben. Látható az, hogy a kezdeti vizeletmintákban is található volt némi mérhető mennyiségű cukor. A 7. ábrán bemutatott diagram szerint látható, hogy a betegeket két csoportra osztották, az egyik, amelyiknél az endoszkópiás vizsgálat a normálisnak megfelelő gyomort diagnosztizált, a másik amikor abnormális volt a gyomorvizsgálat eredménye. A 7. ábrán látható az, hogy ahol az endoszkópia valamilyen rendellenességet tárt fel, ott makroszkopikusan jól megfigyelhető gyulladások voltak a gyomor nyálkahártyában, a gyomorban vagy a nyombélben. A betegek egy kis része lényegében normál endoszkópiás eredményt mutató lelettel • ·

- 17 rendelkezett, azonban ezekben is némi gyulladásra utaló tünet tapasztalható volt. Az eredmények mutatják, hogy a cukorral végzett kísérletek alkalmasak arra, hogy meg lehessen különböztetni a gyomor nyálkahártyájának a sérülését, sőt vannak olyan esetek is, amikor a nyálkahártyán, illetőleg a sejthártyán áthatol a cukor, de még szemmel látható sérülés nem tapasztalható a gyomor nyálkahártyán .

Az alábbiakban megadjuk azt, hogy az emberi klinikai kísérletek során hogyan lehet a diszacharid alkalmazását kiértékelni, és hogyan használható a gyomor nyálkahártya sérüléseinek a diagnosztizálására.

Tanulmányterv

Tíz egyedet vetettünk alá egy kétnapos kísérletnek.

Az első napon mindegyik egyed 8 órát böjtölt, és olyan cukortartalmú italból fogyasztott 500 ml-t, amelyben 100 g cukor volt. A következő 5 órában ürített összes vizeletet összegyűjtöttük. A vizeletnek a térfogatát megfigyeltük, és nagypontosságú folyadékkromatográfiás vizsgálattal vizsgáltuk. Az 5 órás periódus alatt összegűjtött vizeletben a cukor mennyiségét megmértük. A második napon mindegyik résztvevő eljött a laboratóriumba és a vizsgálatot illetőleg a tesztet megismételtük. Itt azonban, mielőtt a cukortartalmú italt odaadtuk volna, mindegyik beteg 650 mg acetil-szalicil savat (ASA) fogyasztott. 15 perccel azután, hogy az ASA-t bevette a beteg, amivel a gyomor által termelt prosztaglandint maximálisan el tudtuk nyomni, 50 ml vodkát itattunk velük. Igen jól dokumentálható, hogy az • · · · ····

- 18 ASA-nak és az etanolnak az ilyen jellegű fogyasztása akut felületi károsodást hoz létre a gyomor nyálkahártyán hasonlót, mint amilyent korábbiakban az állatkísérletek során létrehoztunk. 5 perc elteltével a cukrot bevittük a szervezetbe, és 5 órás vizeletgyűjtési periódus kezdődött. Az 1. táblázat azt mutatja be, hogy egy 5 órás periódus alatt mennyi cukor volt mérhető a vizeletben. Mielőtt az ASA-t és az alkoholt a szervezetbe vittük volna, a betegeknek a vizeletében 121,03 ± 19,7 mg cukor volt kimutatható. A gyomornak a károsodását, illetőleg sérülését követően ez az érték 384 ± 76,8 mg cukora növekedett, ami már egy igen jelentős különbségnek tekinthető. Egyedi különbségek természetesen tapasztalhatók voltak, de mindegyik betegnél megfigyelhető volt a vizeletcukor jelentős növekedése. Az 1. táblázatban az is látható, hogy a vizeletcukornak a jelenléte a gyomor sérülés után a 159 %-tól, egészen 996 %-ig változott a betegtől függően. Átlagosan azonban azt mondhatjuk, hogy a vizeletben a cukortartalom átlagos növekedése 3.53 ± 0.78%-szoros volt a gyomorsérülést követően.

A vizeletcukornak a mérése szájon át történő cukoradagolás után rendkívül egyszerű, jól feldolgozható noninvasiv mérési eljárás, amely alkalmas a gyomor károsodásának a kiértékelésére. A vizeletben kimutatható cukor mennyisége pedig a gyomorkárosodás mértékére ad információt .

···· ···· • · · · ♦ · · · • · · · · • · · · · ·

- 19 1. táblázat

beteg száma	1. nap	2. nap	növekedés
	(mg cukor)	(mg cukor)	mértéke
			(-szer)
1.	263.5	907	3.44
2 .	166.7	265	1.59
3 .	163.4	287.4	1.76
4 .	69	687	9.96
5.	115	276	2.40
6.	124	511	4.12
7.	59	254	4.31
8.	91	207	2.27
9.	73.6	135	1.83
10.	88	315	3.58
átlagérték	121.32	384.44	3.53
középérték
hibája	19.73	76.86	0.78

···· 4 · « *

Claims (20)

1. Eljárás gyomor nyálkahártya sérülésének a kimutatására adott betegnél, azzal jellemezve, hogy a betegnek a vérében vagy vizeletében diszacharid jelenlétét mutatjuk ki mintavételezéssel, a diszacharid értéket összehasonlítjuk egy normál ellenőrző értékkel, s ennek alapján állapítjuk meg a gyomor nyálkahártya sérülést.

2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a diszacharidot a répacukor, malátacukor vagy tejcukor valamelyikéből választjuk ki.

3. A 2. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a diszacharid répacukor.

4. Eljárás gyomor nyálkahártya sérülés kimutatására betegnél, azzal jellemezve, hogy a beteg szervezetében diszacharidot viszünk be, a betegtől vért vagy vizeletet veszünk, amelybe a diszacharid jelenlétét mutatjuk ki, a mért diszacharid értékeket a gyomor nyálkahártya sérülés érzékelésére alkalmas értékkel összehasonlítjuk.

5. A 4. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a diszacharidok az alsóbb béltraktusban monoszachariddá metabolizálódnak és a sejthártyán így nem jutnak keresztül.

6. Az 5. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve , hogy a diszacharidokat répacukor, malátacukor vagy tejcukor valamelyikéből választjuk ki.

7. A 6. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a diszacharid répacukor.

8. A 4. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a betegnek a vizeletét egy adott időtartamon kereszült összegyűjtjük, és az összegyűjtött vizeletben mutatjuk ki a diszacharid jelenlétét az adott időszakra vonatkozóan.

9. A 8. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a vizeletgyűjtés időtartamát attól kezdődően számítjuk, amikor az első vizeletürítés történt, és ezt követően 5 órán keresztül gyűjtjük a vizeletet.

10. A 4. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve , hogy vérmintát veszünk a betegtől.

11. Eljárás gyomor nyálkahártya károsodás kimutatására, azzal jellemezve, hogy a beteget előre megadott időtartamig koplaltatjuk, ezt követően előre megadott mennyiségű diszacharidot adunk be, majd a betegnek a vérét vagy vizeletét diszacharidra megvizsgáljuk, a kiértékelt diszacharid mennyiséget egy előre megadott, és gyomor nyálkahártya sérülésre utaló értékkel összehasonlítjuk.

12. A 11. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a diszacharid monoszacharidokra bomlik az alsó béltraktusban, és a sejthártyán innen jut át.

13. A 12. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a diszacharidokat répacukor, malátacukor és tejcukorból választjuk ki.

14. A 13. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a diszacharid répacukor.

15. A 11. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve , hogy a betegnek a vizeletét egy adott időtartamon keresztül összegyűjtjük, majd az összegyűjtött vizeletet amely erre az időtartamra vonatkozik - diszacharid jelenlétére vizsgáljuk.

16. A 15. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a vizeletgyűjtést max. 5 órás időtartamra végezzük attól kezdődően, amikor az első vizeletgyűjtés megtörténik .

17. A 11. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve , hogy vérmintát veszünk a betegtől.

18. Diszacharid alkalmazása, amely az alsó béltraktusban monoszacharidokká bomlik, és amelyet gyomor nyálkahártya károsodás kimutatására használunk.

19. A 11. igénypont szerinti eljárás alkalmazása, azzal jellemezve, hogy a diszacharidot répacukor, malátacukor vagy tejcukor képezi.

20. Diszacharid alkalmazása a 12. igénypont szerint, ahol a diszacharid répacukor.