HU223126B1 - Műcsonk enosszális fogimplantátum részére és eljárás annak előállítására - Google Patents

Abstract

A találmány tárgya műcsonk (4) enosszális fogimplantátum részére, ahola fogimplantátum az állcsontba vagy állkapocsba fúrt nyílásbabehelyezett műgyökérből, amely a fogpótlás irányából kiinduló,előnyösen egy szakaszán menettel rendelkező és a műgyökérhez képestelfordulást megakadályozó kiképzéssel ellátott zsákfurattal és afogpótlás felé eső végén a műcsonk (4) feltámasztására szolgálóilleszkedési felülettel van kialakítva, továbbá az illeszkedésifelületre felfekvő műcsonkot (4) a műgyökérhez erősítő rögzítőelemből,előnyösen egy csavarból, valamint a fogpótlás felerősítésére szolgálóműcsonkból (4) áll, ahol a műcsonk (4) egy retenciós elemet, amelykülső palástján gyűrűs hornyokkal (8) és gyűrűs bordákkal (9) vankiképezve, és egy központos, a műgyökérhez való erősítésre szolgálórögzítőelemet befogadó furattal (11), valamint egy elfordulástmegakadályozó kiképzéssel, elő- nyösen egy szögletes szakasszal (12)van kialakítva, továbbá egy, a retenciós elemre beágyazóformábanráöntött, a retenciós elemhez mereven csatlakozó csonkfelépítményt(13) foglal magába. A találmány tárgya továbbá eljárás a műcsonkelőállítására, amihez az állcsontról vagy állkapocsról és az abbaműtéti úton behelyezett műgyökérre felerősített, mintakészítéshezalkalmazott ideiglenes műcsonkról lenyomatot, majd mintát készítenek,minek során a mintába a szájban lévő műgyökérnek megfelelő műgyökeretágyaznak be, amelyről az ideiglenes műcsonkot lecsavarozzák, és hogy alecsavarozás után az ideiglenes műcsonk helyére egy salakmentesenkiégő műanyag tömbbel mereven összekapcsolt retenciós elemetrögzítenek a mintában lévő műgyökérbe; ezt a műanyag tömböt a kívánttengelyállásnak megfelelően, a beragasztásra kerülő fogpótlás részéreelőnyösen nagy felületet képezően megmunkálják, majd a mintátbeágyazzák és a salakmentesen kiégő műanyagot kiégetik, ezt követőenpedig a képződött üreget a választott fémmel vagy kerámiávalráöntőeljárással kiöntik. ŕ

Description

A leírás terjedelme 10 oldal (ezen belül 5 lap ábra)

HU 223 126 Bl nek megfelelő műgyökeret ágyaznak be, amelyről az ideiglenes műcsonkot lecsavarozzák, és hogy a lecsavarozás után az ideiglenes műcsonk helyére egy salakmentesen kiégő műanyag tömbbel mereven összekapcsolt retenciós elemet rögzítenek a mintában lévő műgyökérbe; ezt a műanyag tömböt a kívánt tengelyállásnak megfelelően, a beragasztásra kerülő fogpótlás részére előnyösen nagy felületet képezően megmunkálják, majd a mintát beágyazzák és a salakmentesen kiégő műanyagot kiégetik, ezt követően pedig a képződött üreget a választott fémmel vagy kerámiával ráöntőeljárással kiöntik.

A találmány tárgya műcsonk enosszális fogimplantátum részére, ahol a fogimplantátum az állcsontba vagy állkapocsba fürt nyílásba behelyezett műgyökérből, amely a fogpótlás irányából kiinduló, előnyösen egy szakaszán menettel rendelkező és a műgyökérhez képest elfordulást megakadályozó kiképzéssel ellátott zsákfurattal és a fogpótlás felé eső végén a műcsonk feltámasztására szolgáló illeszkedési felülettel van kialakítva, továbbá az illeszkedési felületre felfekvő műcsonkot a műgyökérhez erősítő rögzítőelemből, előnyösen egy csavarból, valamint a fogpótlás felerősítésére szolgáló műcsonkból áll.

A találmány tárgya továbbá eljárás ezen műcsonk előállítására.

Az enosszális egyedi fogimplantátumoknál a fogpótlás tengelyállásának a fellépő erőhatások miatt rendkívül nagy jelentősége van. A „ferde állású” fogpótlásra ható terhelőerő nem esik egybe a fogpótlás tengelyével, és ezért azt az elfoglalt helyzetéből kimozdítani igyekszik. Különösen nagy jelentősége van ennek olyan fogimplantátumoknál, amelyek - mint sok esetben hidak felhelyezéséhez a pillérek funkcióját töltik be. Ekkor az említett fellépő erők okozta esetleges káros következmények megelőzése mellett az a követelmény is fennáll, hogy a fogpótlás felhelyezésére szolgáló műcsonkok tengelyeinek párhuzamosan kell elhelyezkedniük. Tekintettel arra, hogy a műcsonkok az állkapocsba vagy állcsontba műtéti úton behelyezett műgyökerekbe kerülnek beerősítésre, a műtét eredményeként már a műgyökerek tengelyállásának biztosítani kellene a műcsonkok párhuzamos helyzetét. Minthogy azonban a műgyökerek párhuzamos behelyezését az állcsontba vagy az állkapocsba a műtétet végző orvos nem minden esetben tudja biztosítani, ezért a műgyökerekbe beerősített műcsonkokat kell úgy kialakítani, hogy azok biztosítsák a fogpótlások párhuzamos tengelyállását.

A jelenlegi gyakorlatban a beoperált műgyökerekről és az azokba behelyezett műcsonkokról lenyomatot, illetve mintát készítenek. A mintában lévő műgyökerekbe beerősített műcsonkokat azután úgy munkálják meg, hogy azok a követelményeket kielégítő párhuzamos tengelyállásúak legyenek. Ezen megmunkálás eredményeként a gyárilag előállított műcsonkok műgyökérből kiálló részének felülete a legtöbb esetben jelentősen lecsökken. A műcsonk palástfelületének csökkenéséhez jelentősen hozzájárul, hogy a gyárilag előállított és alkalmazásra kerülő műcsonkok műgyökérből kiálló szakasza kúposán, a műgyökérbe való beerősítéshez szükséges hosszanti furattal van kialakítva, így ha azt a párhuzamosság elérése céljából megmunkálják, egy még kisebb kúpot vagy ahhoz hasonló idomot nyernek, amelynek palástfelülete az eredeti „szállított” felületnél jóval kisebb. Minthogy a műcsonk ezen palástfelületére kerül a fogpótlás felragasztásra, különös jelentőséggel bír a palástfelület nagysága és helyzete. Az erősen lecsökkent felületű műcsonkon a rendelkezésre álló kis ragasztási felület azt eredményezi, hogy a fogakra ható (adott esetben a hídra ható) nagy terhelés következtében a fogpótlás a műcsonkon meglazul, mozogni kezd és végső soron arról leválik.

Egy enosszális egyedi fogimplantátumot ismertet a DE-PS 40 28 855 irat. Ennél a megoldásnál egy távtartó hüvely külső palástja egy szubgingivális, a körülvevő szövettel kontaktusban álló külső felületét képezi az implantátumnak, ahol a műgyökér és a távtartó hüvely között szükségszerűen egy csatlakozási felület található. A távtartó hüvelyhez a fogpótlással ellátott műcsonk elfordulást megakadályozó módon csatlakozik, ahol szükségszerűen egy további csatlakozási hely képződik az implantátum külső felületén. A műgyökér, a távtartó hüvely és a műcsonk előre gyártott elemek, amelyek egy adott páciens anatómiai adottságaihoz nem, vagy csak korlátozottan illeszthetők.

A 38 39 724 számú német közrebocsátási iratból ismeretes egy olyan enosszális implantátum, melynél a műgyökér nyitott, disztális végénél egy a műgyökér peremének megfelelő vállgyűrűvel rendelkező, fémből készült távtartó becsavarható. A műcsonkot képező implantációs pillért szakaszosan, koncentrikusan körülvevő, műanyagból készült közelem egy gyűrűs peremmel fekszik fel a távtartónak a fogpótlás felőli vállgyűrűjén, és miközben a közelem gyűrűs peremének a fogpótlás felé eső felületére kifejtett nyomás a gyűrűs peremen keresztül átadódik a távtartó vállgyűrűjére, a műcsonkot képező implantációs pillér a távtartóba becsavarható. Ezen fogpótlás elfordulásának megakadályozása a műgyökérhez és így az állcsonthoz képest nem kielégítően megoldott, így ennek az implantátumnak alkalmazása rendkívül korlátozott, és illesztése egy adott páciens egyedi anatómiai adottságaihoz nem, vagy alig oldható meg. Az esetben pedig, ha a műgyökér tengelyállása a megkívánttól eltér, a műcsonk helyes tengelyállásának beállítására ezen ismertetett két megoldás egyikénél sincs lehetőség.

A DE 43 42 058 Al közrebocsátási irat egy olyan enosszális egyedi fogimplantátumot ismertet, ahol a műgyökérbe egy távtartó hüvely és egy belső hüvely közbeiktatásával a műcsonk becsavarható, és ahol a műcsonkkal egy darabból készült, azt koncentrikusan kö2

HU 223 126 Bl rülvevő, cervikálisan nyitott harang alakú kupak a műcsonk becsavarásakor a műgyökérre rásimul. A műcsonk elfordulásának megakadályozása a műgyökérhez képest ennél a kiviteli alaknál is - mint az előző, DE-OS 38 39 724 szerinti megoldásnál - csak beragasztással oldható meg. A ragasztás mint rögzítési módszer azonban nem tekinthető kedvező megoldásnak, mert a fogpótlás egy későbbi cseréje, például egy törést követően nehézségekbe ütközik. A műcsonk tengelyállásának korrekciója ezen kiviteli alak esetében sem megoldható.

A 0 216 031 európai közrebocsátási iratból megismerhető egy enosszális fogimplantátum, amelynél a műgyökérbe egy olyan pillér van beerősítve, amelynek az állkapocsból vagy állcsontból, illetve a gingivából kiálló része egy gömbcsukló részére egy gömbként kiképzett végződéssel rendelkezik. Ez a végződés lehet a pillérrel egy darabból kialakítva, vagy lehet a pillérre külön darabként felerősítve. Erre a gömbre van a műcsonk felhelyezve, amelynek a gömbhöz csatlakozó felülete a gömbcsukló homorú ellendarabjaként van kiképezve. A gömbfejen elfordítható műcsonkot a gömbhöz a műcsonkba becsavart hemyócsavar, vagy egyben a fogkoronát is felerősítő átmenőcsavar rögzíti. Ennek a megoldásnak nagy hátránya, hogy a gömbcsukló és a műgyökér között alámenős részek vannak, ahol az ételmaradékok retenciója következtében gingivitis, krónikus foghúsgyulladás alakulhat ki. A megoldás egy másik jelentős hátránya, hogy a gömbcsukló két darabját, a gömböt és a fogkoronát tartó ellendarabot, azaz a műcsonkot a rögzítőcsavaros kialakítás csupán a kialakuló súrlódás kihasználásával rögzíti egymáshoz. Ebből következik, hogy a fogpótlásra ható oldalirányú, gyakran jelentős nagyságú erők, amelyek a hasznosított súrlódóerőknél nagyobbak, a fogpótlást a beállított helyzetéből kimozdítják, miáltal a fogpótlás tengelyállása a megkívánttól eltérő helyzetet vesz fel. Az oldalirányú erők végső soron, ezen megoldás esetén, a fogpótlás teljes kilazulásához is vezethetnek.

A találmány feladata - a fentiekre tekintettel - egy olyan műcsonk létrehozása, amelynek a műgyökérből kinyúló szakasza a megkívánt tengelyállással rendelkezik, ahol alámenő részek nélkül a műcsonk és a műgyökér egymáshoz képest elfordulást megakadályozóan, nagy felületű csatlakozást biztosítva illesztett felületekkel, rögzítetten kapcsolódnak, és ahol a műcsonk a fogpótlás stabil beragasztását biztosító lehető legnagyobb palástfelülettel van kiképezve.

A feladat találmány szerinti megoldása műcsonk enosszális fogimplantátum részére, ahol a fogimplantátum az állcsontba vagy állkapocsba fúrt nyílásba behelyezett műgyökérből, amely a fogpótlás irányából kiinduló, előnyösen egy szakaszán menettel rendelkező és a műgyökérhez képest elfordulást megakadályozó kiképzéssel ellátott zsákfúrattal és a fogpótlás felé eső végén a műcsonk feltámasztására szolgáló illeszkedési felülettel van kialakítva, továbbá az illeszkedési felületre felfekvő műcsonkot a műgyökérhez erősítő rögzítőelemből, előnyösen egy csavarból, valamint a fogpótlás felerősítésére szolgáló műcsonkból áll, ahol a műcsonk egy retenciós elemet, amely külső palástján gyűrűs hornyokkal és gyűrűs bordákkal van kiképezve, és egy központos, a műgyökérhez való erősítésre szolgáló rögzítőelemet befogadó furattal, valamint egy elfordulást megakadályozó kiképzéssel, előnyösen egy szögletes szakasszal van kialakítva, továbbá egy, a retenciós elemre beágyazóformában ráöntött, a retenciós elemhez mereven csatlakozó csonkfelépítményt foglal magába.

A feladat találmány szerinti megoldása továbbá eljárás a fent ismertetett műcsonk előállítására, amihez az állcsontról vagy állkapocsról és az abba műtéti úton behelyezett műgyökérre felerősített, mintakészítéshez alkalmazott ideiglenes műcsonkról lenyomatot, majd mintát készítünk, minek során a mintába a szájban lévő műgyökémek megfelelő műgyökeret ágyazunk be, amelyről az ideiglenes műcsonkot lecsavarozzuk, majd a lecsavarozás után az ideiglenes műcsonk helyére egy salakmentesen kiégő műanyag tömbbel mereven összekapcsolt retenciós elemet rögzítünk a mintában lévő műgyökérbe; ezt a műanyag tömböt a kívánt tengelyállásnak megfelelően, a beragasztásra kerülő fogpótlás részére előnyösen nagy felületet képezően megmunkáljuk, majd a mintát beágyazzuk és a salakmentesen kiégő műanyagot kiégetjük, ezt követően pedig a képződött üreget a választott fémmel, vagy kerámiával ráöntőeljárással kiöntjük.

A műcsonk retenciós elemének egy kialakításváltozata szerint a retenciós elem gyűrűs hornyokkal és bordákkal kialakított része előnyösen egy azzal egy darabból készült folytatásként a csonkfelépítmény szabad végéig nyúló hüvelyes szakasszal van kiképezve. Az ilyen kiképzésű retenciós elemet előnyösen akkor alkalmazzuk, ha a csonkfelépítmény anyagát kerámia (úgynevezett préselt biokerámia) képezi.

A műcsonk előnyös kialakításánál a retenciós elem egyik szélső, a műgyökérre feltámaszkodó gyűrűs bordája a műgyökér peremét teljes egészében, a műgyökérre illeszkedően kialakított felülettel lefedi, és a csonkfelépítmény ezen bordára felfekvő talpfelületének átmérője előnyösen megegyezik a borda külső átmérőjével.

A műcsonk retenciós eleme és a csonkfelépítmény közötti merev csatlakoztatás érdekében előnyös, ha a retenciós elemen kiképzett gyűrűs hornyok és gyűrűs bordák előnyösen különböző átmérőjűek és különböző vastagságúak.

Annak érdekében, hogy a műcsonk a műgyökérbe centrálisán legyen behelyezhető, és az ismételt behelyezés esetén ugyanazon helyzetet vegye fel, a retenciós elem előnyösen a műgyökér furatába illeszkedő központosító szakasszal van kialakítva.

Lehetséges a műcsonkot úgy kiképezni, hogy a retenciós elem elfordulást megakadályozó kiképzéssel a műgyökérhez egy rögzítőszakasszal közvetlenül csatlakoztatható.

A műcsonk retenciós eleme előnyösen titánötvözetből vagy más, a fogászatban használatos fémből van előállítva.

Egy kedvező kiviteli alak esetében a csonkfelépítmény a fogpótlás rögzítésére szolgáló előnyösen kúpos palásttal és a rögzítőcsavar fejének vagy a retenciós

HU 223 126 ΒΙ elem hüvelyes szakaszának megfelelő központos furattal rendelkezik.

A műcsonk csonkfelépítménye aranyból, titánötvözetből, vagy más, a fogászatban alkalmazott fémből vagy kerámiából áll.

A műcsonk előállítására szolgáló eljárásnál a minta elkészítésének előkészítéséül a lenyomatkészítést az állcsontról vagy állkapocsról és az abba műtéti úton behelyezett műgyökérről - amelybe egy pozicionálójelzésekkel rendelkező lepattintható lenyomatsapkával ellátott ideiglenes, ugyancsak pozicionálójelzésekkel rendelkező műcsonk van beerősítve - ismert módon eszközöljük, és a lenyomat levételekor a lenyomatsapkából a szájban lévő műgyökérben rögzített ideiglenes műcsonkot kipattintjuk, majd azt a szájban lévő műgyökérről lecsavarozzuk, és a pozicionálójelzések segítségével a lenyomatsapkába az eredeti helyzetébe visszahelyezzük, és arra egy műgyökeret erősítünk fel, amit a mintakészítés során a mintába beágyazunk.

A fentiek figyelembevételével tehát a találmány azon a felismerésen alapszik, hogy a műcsonk előállítása kapcsán alkalmazott retenciós elemhez egy megfelelően nagyméretű műanyag tömböt kapcsolva, és ezen a műanyag tömböt kiégetve a mintában létrejövő üreget kitöltő, a retenciós elemre ráöntött fém vagy kerámia elegendően nagy kiterjedésű egy megfelelő tengelyállású és megfelelően nagy ragasztási felülettel rendelkező, a kitűzött feladatot kielégítő műcsonk kialakításához.

A találmányt a továbbiakban kiviteli példa kapcsán rajzok alapján ismertetjük közelebbről. A mellékelt rajzokon az

1. ábra egy hagyományos fogimplantátum sematikusan ábrázolva részben hosszmetszetben, a

2. ábra a találmány szerinti műcsonk hosszmetszetben, a

3. ábra a találmány szerinti műcsonk a retenciós elem egy másik kiviteli alakjával hosszmetszetben, a

4. ábra a salakmentesen kiégő műanyag tömbbel összekapcsolt retenciós elem félig hosszmetszetben, az

5. ábra egy ferdén beültetett műgyökér a kívánt tengelyállásnak megfelelően megmunkált műcsonkkal.

Az 1. ábrán szemléltetett hagyományos enosszális fogimplantátum 1 műgyökere műtéti úton az állkapocsba vagy az állcsontba van beültetve. Az 1 műgyökér egy menetes 2 zsákfurattal van ellátva, ahol a menet a zsákfurat belső szakaszán van kiképezve. A 2 zsákfurat a nyitott végén egy hengeres 20 központosító résszel, és egy ahhoz csatlakozó 6 elfordulást megakadályozó kiképzéssel van kialakítva. Az 1 műgyökér a 2 zsákfurat nyitott végénél egy sík 3 illeszkedési felülettel rendelkezik.

Az 1 műgyökérhez a 4 műcsonkot egy 5 csavar rögzíti. A 4 műcsonk az 5 csavar és annak 5’ csavarfeje részére egy lépcsős átmenőfurattal van kialakítva. A 4 műcsonk a talpfelületével az 1 műgyökér 3 illeszkedési felületén támaszkodik fel, a 21 kúpos részhez csatlakozó hengeres 15 központosító szakasz pedig illeszkedően az műgyökér 20 központosító részébe nyúlik be. A 4 műcsonk elfordulását az 1 műgyökérben kialakított, szögletes 6 elfordulást megakadályozó részbe benyúló 12 szögletes szakasz akadályozza meg.

A 2. ábra a találmány szerinti műcsonk kiviteli alakját szemlélteti hosszmetszetben. A 4 műcsonk, amint az ábrából kitűnik, két részből áll, úgymint a 7 retenciós elemből és az arra ráöntött, ahhoz mereven kapcsolódó 13 csonkfelépítményből. A 7 retenciós elem előnyösen különböző vastagságú és különböző átmérőjű gyűrűs 8 hornyokkal és gyűrűs 9 bordákkal van kiképezve, amelyek a 13 csonkfelépítmény anyagához mereven kapcsolódnak. A 7 retenciós elem egy központos, az 1 műgyökérhez való hozzáerősítésre szolgáló rögzítőelemet befogadó lépcsős 11 furattal, valamint az 1 műgyökér megfelelő részébe illeszkedően benyúló 15 központosító szakasszal és egy elfordulást megakadályozó nyúlvánnyal, előnyösen egy 12 szögletes szakasszal van kialakítva.

A 7 retenciós elem szélső, az 1 műgyökérre feltámaszkodó gyűrűs 9’ bordája az 1 műgyökér 3 illeszkedési felülettel kiképzett peremét az illeszkedően kialakított 10 felületével lefedi. A 13 csonkfelépítmény ezen 9’ bordára felfekvő 14 talpfelületének átmérője megegyezik a 9’ borda külső átmérőjével.

A 13 csonkfelépítmény a fogpótlás rögzítésére 16 kúpos palásttal és az 1 műgyökérhez való hozzáerősítésre szolgáló rögzítőelem részére egy központos 17 furattal rendelkezik.

A 3. ábra a találmány szerinti 4 műcsonkot a 7 retenciós elem egy másik kiviteli alakjával szemlélteti hosszmetszetben. Ennél a kiviteli alaknál a 7 retenciós elem gyűrűs 8 hornyokkal és gyűrűs 9 bordákkal kialakított része egy ezzel a résszel egy darabból készült T hüvelyes szakasszal folytatódik, amely a 13 csonkfelépítmény 18 szabad végéig nyúlik. A 7 retenciós elemnek ezt a kiviteli alakját különösképpen akkor alkalmazzuk, ha a 13 csonkfelépítmény anyagául kerámiát választunk. Ezen kiviteli alak esetében természetesen a 13 műcsonk belső furata a 7’ hüvelyes szakasz külső átmérőjének felel meg.

A 4. ábra a 7 retenciós elemet és az azon rögzített salakmentesen kiégő 19 műanyag tömböt mutatja be. A megkívánt tengelyállású műcsonk kialakítása céljából a 7 retenciós elemhez rögzített 19 műanyag tömbnek kellő térfogattal kell rendelkeznie annak érdekében, hogy abból a szükséges volumenű műcsonknak megfelelő, kellő nagyságú kúpos test legyen kimunkálható. Ezért az ábra szerint a 19 műanyag tömb egy hengeres test, amelynek átmérője a 9’ borda átmérőjének, és magassága a tervezett műcsonk magasságának felel meg.

Az 5. ábra egy ferdén beültetett műgyökeret szemléltet a kívánt tengelyállásnak megfelelően megmunkált műcsonkkal. Az ábrán bemutatott esetben az 1 műgyökér a megkívánt 22 tengelyálláshoz képest a szögeltéréssel került behelyezésre, ahol az a szög szárait a beültetett 1 műgyökér 23 hossztengelye és a megkívánt helyzetben álló műcsonk 22 tengelye alkotja. Amint az ábrából kitűnik, a beültetési 23 tengelyállással felcsavarozott 7 retenciós elemhez és annak 9’ bordájához csatlakozó 19 műanyag tömbből (szaggatott vonalakkal áb4

HU 223 126 Bl rázolva) került a 4 műcsonknak megfelelő kúpos test kialakításra, amely a megfelelően megválasztott volumenű 19 műanyag testből a szükséges nagyságú palástfelülettel és magassággal volt kimunkálható. Ennek a kúpos testnek kiégetésével és a kiöntéssel készíthető el a megfelelő tengelyállású 4 műcsonk.

A találmány szerint kialakított műcsonk előnye a jelenleg alkalmazott megoldásokkal szemben mindenekelőtt abban áll, hogy a nem kellő tengelyállással beültetett műgyökerek esetén is olyan helyes tengelyállású műcsonkok kialakítását teszi lehetővé, amelyek a rájuk felhelyezett fogpótlások stabilitását a fellépő terhelőerőkkel szemben biztosítani tudják, egyben biztosítják a kellően nagy felületet a fogpótlás beragasztásához. A találmány szerinti megoldás alámenő részek nélkül biztosítja a műcsonk és a műgyökér egymáshoz képest elfordulást megakadályozó, illesztett felületekkel kialakított stabil kapcsolódását. Különösképpen nagy jelentőséggel bír ez a megoldás a pillérfunkciót betöltő fogimplantátumok esetén, ahol a pillérek párhuzamos tengelyállását egy híd felhelyezéséhez feltétlenül biztosítani kell, továbbá ahol a hídra ható terhelés az implantátumok nagy stabilitását követeli meg.

Claims (11)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Műcsonk enosszális fogimplantátum részére, ahol a fogimplantátum az állcsontba vagy állkapocsba fúrt nyílásba behelyezett műgyökérből, amely a fogpótlás irányából kiinduló, előnyösen egy szakaszán menettel rendelkező és a műgyökérhez képest elfordulást megakadályozó kiképzéssel ellátott zsákfúrattal, és a fogpótlás felé eső végén a műcsonk feltámasztására szolgáló illeszkedési felülettel van kialakítva, továbbá az illeszkedési felületre felfekvő műcsonkot a műgyökérhez erősítő rögzítőelemből, előnyösen egy csavarból, valamint a fogpótlás felerősítésére szolgáló műcsonkból áll, azzal jellemezve, hogy a műcsonk (4) egy retenciós elemet (7), amely külső palástján gyűrűs hornyokkal (8) és gyűrűs bordákkal (9) van kiképezve, és egy központos, a műgyökérhez (1) való erősítésre szolgáló rögzítőelemet befogadó furattal (11), valamint egy elfordulást megakadályozó kiképzéssel, előnyösen egy szögletes szakasszal (12) van kialakítva, továbbá egy, a retenciós elemre (7) beágyazóformában ráöntött, a retenciós elemhez (7) mereven csatlakozó csonkfelépítményt (13) foglal magába.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti műcsonk, azzal jellemezve, hogy a retenciós elem (7) gyűrűs hornyokkal (8) és bordákkal (9) kialakított része előnyösen egy, azzal egy darabból készült folytatásként a csonkfelépítmény (13) szabad végéig (18) nyúló hüvelyes szakasszal (7’) van kiképezve.
3. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti műcsonk, azzal jellemezve, hogy a retenciós elem (7) egyik szélső, a műgyökérre (1) feltámaszkodó gyűrűs bordája (9’) a műgyökér (1) peremét teljes egészében, a műgyökérre illeszkedően kialakított felülettel (10) lefedi, és a csonkfelépítmény (13) ezen bordára (9’) felfekvő talpfelületének (14) átmérője előnyösen megegyezik a borda (9’) külső átmérőjével.
4. 4. Az 1 -3. igénypontok bármelyike szerinti műcsonk, azzal jellemezve, hogy a retenciós elemen (7) kiképzett gyűrűs hornyok (8) és gyűrűs bordák (9,9’) előnyösen különböző átmérőjűek és különböző vastagságúak.
5. 5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti műcsonk, azzal jellemezve, hogy a retenciós elem (7) előnyösen a műgyökér (1) furatába illeszkedő központosító szakasszal (15) van kialakítva.
6. 6. Az 1. igénypont szerinti műcsonk, azzal jellemezve, hogy a retenciós elem (7) elfordulást megakadályozó kiképzéssel a műgyökérhez (1) egy rögzítőszakasszal közvetlenül csatlakoztathatóan van kialakítva.
7. 7. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti műcsonk, azzal jellemezve, hogy a retenciós elem (7) előnyösen titánötvözetből vagy más, a fogászatban használatos fémből van előállítva.
8. 8. Az 1-7. igénypontok bármelyike szerinti műcsonk, azzal jellemezve, hogy a csonkfelépítmény (13) a fogpótlás rögzítésére szolgáló előnyösen kúpos palásttal (16) és a rögzítőcsavar fejének (5’) vagy a retenciós elem (7) hüvelyes szakaszának (7’) megfelelő központos furattal (17) rendelkezik.
9. 9. Az 1-8. igénypontok bármelyike szerinti műcsonk, azzal jellemezve, hogy a csonkfelépítmény (13) aranyból, titánötvözetből vagy más, a fogászatban alkalmazott fémből vagy kerámiából áll.
10. 10. Eljárás az 1-9. igénypontok bármelyike szerinti műcsonk előállítására, amihez az állcsontról vagy állkapocsról és az abba műtéti úton behelyezett műgyökérre felerősített, mintakészítéshez alkalmazott ideiglenes műcsonkról lenyomatot, majd mintát készítünk, minek során a mintába a szájban lévő műgyökémek megfelelő műgyökeret ágyazunk be, amelyről az ideiglenes műcsonkot lecsavarozzuk, azzal jellemezve, hogy a lecsavarozás után az ideiglenes műcsonk helyére egy salakmentesen kiégő műanyag tömbbel (19) mereven összekapcsolt retenciós elemet (7) rögzítünk a mintában lévő műgyökérbe; ezt a műanyag tömböt (19) a kívánt tengelyállásnak megfelelően, a beragasztásra kerülő fogpótlás részére előnyösen nagy felületet képezően megmunkáljuk, majd a mintát beágyazzuk, és a salakmentesen kiégő műanyagot kiégetjük, ezt követően pedig a képződött üreget a választott fémmel vagy kerámiával ráöntőeljárással kiöntjük.
11. 11. A 10. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a lenyomatkészítést az állcsontról vagy állkapocsról és az abba műtéti úton behelyezett műgyökérről (1) - amelybe egy pozicionálójelzésekkel rendelkező lepattintható lenyomatsapkával ellátott ideiglenes, ugyancsak pozicionálójelzésekkel rendelkező műcsonk van beerősítve - ismert módon eszközöljük, és a lenyomat levételekor a lenyomatsapkából a szájban lévő műgyökérben rögzített ideiglenes műcsonkot kipattintjuk, majd azt a szájban lévő műgyökérről (1) lecsavarozzuk, és a pozicionálójelzések segítségével a lenyomatsapkába az eredeti helyzetébe visszahelyezzük, és arra egy műgyökeret erősítünk fel, amit a mintakészítés során a mintába beágyazunk.