HU223065B1 - Kaptár és eljárás kaptárak és méhek atkamentesítésére - Google Patents

Abstract

A találmány tárgya kaptár méhek atkamentesítésére, amely legalábbköltőtérből, más néven fészekből (8) áll, ahol a peték lerakásáramegfelelő elem, adott esetben műléppel ellátott, forgathatóforgókeret(ek) (2) van(nak) elhelyezve. A fészekben (8) elhelyezettforgókeret(ek) (2) a talajra merőlegesen van(nak) a fészekbe (8)állítva, és olyan forgatószerkezet (18) közbeiktatásával van(nak) akaptárhoz (17) kapcsolva, amely a forgókeret(ek) (2) síkjáramerőleges, a talajjal párhuzamos tengellyel (9) van ellátva. Atalálmány tárgya továbbá eljárás kaptárak és méhek atkamentesítésére.Az eljárás során a kaptárak fészekrészében lévő kereteket a síkjukramerőlegesen, a talajjal párhuzamos tengely körül 24–72 óránként 180fokkal elforgatják. ŕ

Description

A találmány tárgya kaptár méhek atkamentesítésére, amely legalább költőtérből, más néven fészekből áll, ahol a peték lerakására megfelelő elem, adott esetben műléppel ellátott forgatható forgókeret(ek) van(nak) elhelyezve, továbbá eljárás kaptárak és méhek atkamentesítésére.

A napjainkban ismert méhfajokon a következő hat atkafaj fordul elő: Varroidae család: Varroa jacobsoni, V. underwoodi, Euvairoasinhai, V. wongsirii, Laelapidae család: Tropilaelapsdareae, T. koenigerum. Csak az Apis mellifera életformája olyan, hogy családjaiban a Varroa jacobsoni és a Tropilaelaps clareae egyaránt elterjedhessen. A vadon élő méhfajok vagy csak az egyikkel, vagy csak a másikkal fertőzöttek. A Varroa nemzetség tagjai közül a V. underwoodi a heresejteket részesíti előnyben, amíg a V. jacobsoni egyaránt kifejlődik a dolgozó- és a heresejtekben is. Ez a tulajdonság és az európai méhcsaládok feltűnő sűrűsége tette lehetővé az ázsiai nagy méhatka rendkívül gyors elterjedését. A Varroa jacobsoni olyan élősködő atkafaj, amelyik a méhekre specializálódott. (Méhészet 1997/10., 13. oldal)

Nagyon veszedelmes a méhek vérét szívó parazita. Ha egy méhészetben nem kezelik, 3-4 év alatt elpusztítja az állományt. Rendszeres gyógyszeres kezeléssel viszont el lehet érni, hogy a családok termelőképessége megmaradjon.

Az atkák szaporodása: a nőstény atkák a fiasításos sejtekbe belebújnak, mielőtt a méhek befednék a sejteket. Az atkanőstény álcára rak három-hét db petét. A kikelő atka a lárvabáb vérével táplálkozik, ekkor még fehér színű és hatlábú. Mikor kifejlődnek, vörösesbarna, fénylő színűek, és nyolc lábuk van, amelyek páncéljuk alól kilátszanak. Keresztben ovális az alakjuk, hátuk enyhén domború. Hosszuk 1,5 mm, szájszervük szúrásra alkalmas, és a táplálék vér felszívására. A fedett sejtekben kifejlődött atkák még a sejtben bepároznak. A hím atkák párzás után elpusztulnak. A bepárzott nőstény atkák pedig a kifejlett méhre rácsimpaszkodva kijutnak a sejtből. A méh vérét szívják, majd petézni megint fiasításos sejtbe bújnak. Az utolsó őszi hasításban fejlődött atkák bepározva rácsimpaszkodnak a méhekre, és csak a tél végi, kora tavaszi fiasításkor kezdenek el petézni az atkák is, tehát a méheken telelnek át. Az atkafertőzés a kikelő atkáktól mindig ismétlődik. Sajnos, ma már minden méhcsalád kisebb-nagyobb mértékben fertőzött atkával.

A Varrescens füstölő csík nagyon jól bevált a Varroa méhatka irtására. Hatóanyaga az Amitraz nevű atkaölő szer. A régebben használt svájci Folbex a légcsőatkára jól bevált, de sajnos a Varroa atkát nem nagyon pusztítja el. A legmodernebb szer az Apistán nevű, amelyet a méhcsalád fészkébe kell a lépek közé befiiggeszteni: ez a lap három-négy hétig pusztítja folyamatosan az újra kikelő atkákat.

A Varroa atkák a herefiasításon törekednek kifejlődni, mert a herefiasítás 15 napig van fedett állapotban, így több idő van az atkák életképessé fejlődéséhez, mint a 12 napig fejlődő munkásméh lefedett sejtjében. A méhész ebben az esetben úgy gyérítheti az atkákat, hogy az építtető- vagy etetőkeret aljára épített herefiasítás befedése után a fedett herefiasításos lépet kivágja, kitöri, így nagymértékben csökkentheti az atkák elhatalmasodását a méhcsaládban.

Az atkák méhek nélkül hamar elpusztulnak, így az üres lépek, kaptárak nem fertőznek, ha felhasználás előtt pár napig nem tartanak méhet bennük. A néhány nap szünet azért kell, hogy éhen pusztuljon a lehullott atka is. Atkás méhészetekben a Varrescens csíkkal egy évben legalább négyszer kezelni kell a méhcsaládokat. A kezelések száma függ a visszafertőzés mértékétől is. 1987 őszén az ország legnagyobb méhcsaládpusztulása következett be a Varroa atka pusztítása miatt, ami a füstölőcsíkok hatástalansága vagy kevés hatóanyaga miatt következhetett be. Újabb atkairtó szerek alkalmazását tették lehetővé, hogy minél hatásosabb legyen az atka elleni védekezés.

Ezek a szerek a következők: Antivár, Folbex VA, Apistán, Miiben Plattén, Perizin, s maradt a Varrescens is.

A Varroa atka-kór is főleg a fiasítás betegsége, mivel a fejlődő méhet sanyargatja, s így életképtelen méhek kelnek ki. Atkával fertőződött méhek látszatra egészségesnek néznek ki, de röpülni képtelenek, így a földön mászkálva elpusztulnak.

A DIE BIENE című svájci méhészlap 1998. 1. számában dr. G. Donze-Dr. P. Fluri-A. Imdorf: A Varroa atka szaporodása fedett, fias keretekben című tanulmány alapján a következő megállapításokat tettük.

1. A nőnemű atkák a fias lépeken kívül a kifejlett méhekben is képesek elélni. Hátukra kapaszkodva a kirepülő méhen maradnak. Sajnos ez biztosítja az atkák más családokra való átterjedését is, mivel a heréknek szabad bejárásuk van idegen kaptárakba is.

2. A szaporodásuk kizárólag csak a fedett, fias lépekben történhet. A nőivarú Varroák behúzódnak a fias sejtbe, a ragadós méhpempőből a méh segítségével másznak ki. A sejtek befedését követően 5-6 petét raknak, amelyek a sejtfal tetején az elülső 1/3 részben függeszkednek. Az első petét a befedést követő 70. órában, majd a többit minden 30. órában. A peték viszonylag nagy méretűek, világra hozásuk sok energiát igényel. A petézés tehát a befedést követő 3. naptól a 9-10-ig tart.

3. Az atka viselkedésére jellemzők a következők: a bélsarát a sejt felső falához tapasztja, annak hátsó 1/3 részére egy halmot rak, amelynek tetején tölti életének 90%-át (fejjel lefelé). Erről a táborhelyről a petézést követően csak táplálkozás céljából ereszkedik le - a már korábban a méhálca potrohába fúrt lyukhoz. A táplálékául az álca haemolimfája (vére) szolgál. Az atkaanya nagyon keveset mozog a sejtben, vigyáz, hogy mozgása közben a petéit ne sodoqa el a lábával. Az atkapeték a sejtfal egy bizonyos részén vannak - ez szinte 100%-ban a felső elülső rész.

4. A peték kb. 30 óra múlva kelnek ki a peteburokból az anya lábába kapaszkodva. Az első petéből hím kel ki, a továbbiak nőstények. A hím atkának a szájszervei nem alakulnak ki, nem táplálkozik, feladata a nőstények megtermékenyítése. A hím az első nősténnyel mindaddig párosodik, míg ki nem kel és ivarérett nem

HU 223 065 Bl lesz a második, és így tovább. A munkásméhek a sejt befedését követő 13., a herék a 16. napon kelnek ki. A rendelkezésre álló időben nem minden nőstény atka termékenyül meg.

5. Az atkák a nehézségi erő segítségével tájékozódnak. Amikor a méhálca átalakul bábbá - ez sok mozgással jár -, sokszor a lábával elzavarja az atkákat a bélsárról, de azok rögtön visszatérnek a táborhelyre, a tájékozódási pontra. Az anyaatka a méhálca bábozódását követően ismét leereszkedik a bélsárról, és lyukat für a méhbáb új testtakaróján, hogy biztosítsa maga és utódai számára a megfelelő táplálkozási, szívási lehetőséget. A fiatal atkák is a táborhely közelében helyezkednek el, és innen ereszkednek le a táplálékért.

A Trends in Ecology and Evolution című folyóirat 1999. augusztus 8-ai (TREE vol. 14.) száma a 312-315. oldalain ismerteti a Varroa jacobsoni atkát és fejlődését a „Varroa jacobsoni, a new parasite of western honeybees” című cikkben, amelynek Benjámin R. Oldroyd a szerzője. A 313. oldalon bemutatott ábra igen jól szemlélteti a fertőzés kialakulását a méh kikelése során.

A 4319371 számú amerikai szabadalom olyan kaptárt ismertet, amely úgy van kialakítva, hogy hullámos és sima anyagot tekernek fel spirálisan a méhek számára, majd ezt a hengert egy megfelelő házban helyezik el. Ez az elrendezés a parazita darázsnak a kaptárba való behatolását hivatott megakadályozni.

A 19831912 számú német szabadalmi irat új eljárást ismertet a méhparaziták elpusztítására, amely termosztatikus vezérlésű hőkezelő dobozból áll, amelyet a bizonyos időközönként a kaptárban tartózkodó méheknél alkalmaznak. Az eljárás során a méhcsaládot tartalmazó kaptárt három órára behelyezik a hőkezelő dobozba, amelyet egy termosztáttal ellenőriznek. Az eljárás eredményeképpen nemcsak a méhek testébe kapaszkodó atkák, hanem a lépben lévő atkák is elpusztulnak. A kaptár alján ventilátorral ellátott nyílás van kialakítva.

A W00065907 számú szabadalmi leírás olyan eljárást ismertet, amelyben ásványi anyagokat használnak a Varroa atkák és egyéb paraziták ellen. A találmány méhekre és kaptárakra vonatkozik, célja megerősíteni a méhek természetes védekezőképességét a paraziták ellen, különösen a Varroa és egyéb atkák és élősködők ellen. Lehetővé teszi a méhek növekedési szakasza alatti hiányos védekezőképesség ellensúlyozását. A cél alapvetően a méh számára fontos elemek biztosítása, helyreállítása, például az alapvető, lényeges ásványok mennyiségének gazdagítása vagy helyreállítása a kaptár környezetében, ahonnan a méhek a mézet gyűjtik. Ezek a megoldások nagyon csekély védelmet adnak a Varroa jacobsoni ellen.

A HU 15 861 B számú magyar szabadalom olyan kaptárt ismertet, amelyben a keretek egy függőleges tengely körül forgatható kosárszerű vázra erősített lécekre vannak felfüggesztve. A kaptár legalább egyik oldala átlátszó, így mód van a keretek ellenőrzésére a méhek megzavarása nélkül. Az elrendezés előnye az, hogy a méhcsalád megvizsgálásánál nem kell valamennyi keretet kiszedni és a méheket a munkájukban megzavarni, hanem elegendő a munkatérül szolgáló kosarat megforgatni, hogy az egyes keretek és a méhcsalád minden oldalról megszemlélhető legyen. Ez a fajta kaptár az atkafertőzés megelőzésére, illetve az atkák elpusztítására nem alkalmas, mivel a sejtek helyzete a függőlegeshez képest nem változik, azaz az atkák szaporodására nincs hatása.

A találmány saját kísérletekre és az előzőekben leírt kutatási eredményre alapozódik.

Találmányunk a P 00 00043 alapszámú bejelentésünk továbbfejlesztése, amelynél felismertük, hogy ha 180°-kal a vízszintes tengely körül elfordítjuk a sejtet, azaz adott időközönként a fenn és lenn helyzetet felcseréljük, akkor egyrészt a méhbáb, illetve az anyaatkák a forgatás következtében elsodorják a petéket a sejtfalról, másrészt az atkák a tájékozódásuk elvesztése miatt nem a génprogramjuknak megfelelően élnek tovább. A sejtben töltött időszakuk fő célja a szaporodás. A rendelkezésre álló idő igen szűk volta miatt minden zavarás ennek eredménytelenségét idézi elő. Ilyen zavarás lehet az élelemhez jutásuk megnehezítése, valamint a fiatal atkák párosodásának megakadályozása. Az atkák szaporodásának esélyét tovább rontja az, hogy amennyiben az anyaatka az álca kifejlődése előtt pusztul el, illetve a petézés időszakában oly fontos táplálék nehéz megszerzése miatt gyengül le, akkor a fiatalok amiatt is elpusztulnak, hogy ők még nem elég erősek a táplálék megszerzéséhez szükséges művelethez, a báb potrohának átfúrásához. A méhpempőbe pedig beleragadhatnak. A kaptárban természetesen a fejlődés különböző fázisában lévő atkák élnek a kaptár forgatásakor, lehetnek olyanok, amelyek éppen elbújtak a pempóben, és nem alakították ki lakóterüket, így a megváltozott viszonyokhoz könnyen alkalmazkodnak, de a többiek szaporodása - a fentiek miatt - megnehezül, továbbá el is pusztulhatnak. Amennyiben az anyaatka felismeri, hogy a forgatás következtében megváltozott a helyzete, és a báb fölé mászik, a szaporodási folyamat megakad. A forgatás ismétlésével a túlélő atkák száma tovább csökkenthető, és fertőződés esetén sem növekszik számuk egy kritikus érték fölé, amely a méhcsalád legyengülését, illetve kipusztulását eredményezné. A forgatások ismétlésével a Varroa atka teljesen kiirtható. A tapasztalatok alapján a kaptár időközönkénti vízszintes tengely körüli 180°-os forgatása a méhek életére kismértékű hatással van csak, a méztermelésüket nem befolyásolja. Ennél a megoldásnál az egész kaptárt forgattuk, adott időközönként. Ez a megoldás túl nagy tömeg mozgatását igényelte, továbbá a forgatás miatt a méhek a mézkamrában lerakott lépeket minden forgatásnál átépítették, mivel azok fala a vízszintestől felfelé kissé eltérő, hogy a méz ne folyhasson ki a lépből.

Célunk olyan kaptár kialakítása volt, amellyel előnyösebben és hatékonyabban alkalmazható az általunk korábban már felismert eljárás az atkafertőzés megelőzésére, valamint további célunk a korábbi eljárásunk továbbfejlesztése volt.

Jelen találmányunkban felismertük, hogy elegendő a fészekben vagy a költőtérben lévő fiasított kereteket adott időközönként elforgatni a méhcsalád atkafertő3

HU 223 065 Bl zésének csökkentése érdekében, szükségtelen az egész kaptár átfordítása. így a mézkamrában lévő lépeket nem kell a méheknek az átfordítás után átépíteni, valamint elhagyható az anyarács, mivel az anyaméh mindig a kaptár aljától felfelé haladva rakja le a petéket a költőtérben lévő keretekben kialakított lépbe. Mindig a kaptár alsó részére törekszik, így ha a kaptár teljes átfordítása elmarad, úgy szükségtelen az anyarács. Ennél a kialakításnál a költőtérben lévő keretek átfordítása nem zavarja a méhek mézgyűjtését. Ha kizárólag a fiasított lépeket forgatjuk meg, akkor a méhek normális életrendjébe való beavatkozásunk mértéke elhanyagolható. Ebből az következik, hogy gyakoribb időközönként forgathatjuk meg a lépeket, ami biztosabb védelmet ad az atkák szaporodása, illetve túlélése ellen, az újabb kutatási eredmények tanúbizonysága szerint.

Találmányunk lényege tehát olyan kaptár, amely legalább költőtérből, más néven fészekből áll, ahol a peték lerakására megfelelő elem, adott esetben műléppel ellátott forgatható forgókeret(ek) van(nak) elhelyezve. A fészekben elhelyezett forgókeret(ek) a talajra merőlegesen van(nak) a fészekbe állítva, és olyan forgatószerkezet közbeiktatásával van(nak) a kaptárhoz kapcsolva, amely a forgókeret(ek) síkjára merőleges - azaz a talajjal párhuzamos - tengellyel van ellátva.

Szokásosan a kaptár mézkamrával és kaptártetővel van ellátva, és célszerűen az oldalán röpdeszkával ellátott kijáró van kialakítva.

Előnyös lehet az a kialakítás, amelynél a forgókeretek olyan forgástestek, amelyek henger alakú abroncsba vannak foglalva.

A fészekben lévő hely jobb kihasználására adott esetben a fészekben a forgókeretek körül, legalább részben, mézkoszorú van elhelyezve.

Célszerűen a forgókeretek mozgatásának egyszerűsítésére a forgatószerkezet működtetőszervvel van ellátva, amely a kaptárból ki van vezetve, továbbá egyszerűsíti a forgókeretek forgatását az, ha a forgatószerkezet működtetőszervéhez működtetőszerkezet van kapcsolva, amely például időzítőelektronikával vezérelt motor.

A találmány lényege továbbá eljárás kaptárak, illetve méhek atkamentesítésére, amelynek foganatosítása során a kaptárak fészekrészében lévő kereteket a síkjukra merőlegesen, a talajjal párhuzamos tengely körül 24-72 óránként 180 fokkal elforgatjuk.

A találmány szerinti kaptárt és eljárást az ábrák alapján ismertetjük részletesen.

Az 1. ábra a kaptár távlati képe, részben megnyitott oldalakkal.

A 2. ábra az 1. ábra szerinti kaptárnak az 1. ábrán nem látható oldalai felőli nézet távlati képe, részben megnyitott oldallal.

A 3. ábra a mézkamrában és a fészekben lévő keretek egymás fölötti elhelyezésének sematikus képe.

A 4. ábra a mézkamrában lévő keret és a fészekben mézkoszorúval kiegészített forgókeret egymás fölötti elhelyezkedésének sematikus képe.

Az 5. ábra a fészek felülnézete, a forgókeretek egyik szélső helyzetbe vannak fordítva.

A 6. ábra a fészek felülnézete, a forgókeretek átfordítás közben lévő állapotban vannak.

A 7. ábra az 5. ábra A-A metszete.

A 8. ábra a forgatószerkezet átfordítás közbeni állapotát mutatja, egyfajta fogaskerék-kapcsolattal megvalósított működtetőszerkezet (villanymotor) alkalmazásával.

A 9. ábra a forgatószerkezet felülnézete.

A 10., 11. és 12. ábra a pánt kialakításának néhány lehetséges módját ábrázolja.

A 13. ábra a 7. ábrának a körrel körülhatárolt részének nagyított ábrázolása.

Alapesetben egy kaptár fészekből és mézkamrából áll. A fészek többnyire a mézkamra alatt, fekvő kaptárak esetén a mézkamra mellett van kialakítva. Az utóbbi esetben (fekvő kaptár) a fészket és a mézkamrát célszerű lehet anyaráccsal elválasztani, hogy az anyaméh kizárólag a fészekben lévő keretekbe rakja le a petéit. Az anyarács olyan méretű nyílásokkal van ellátva, amelyen az anyaméh nem fér át.

A találmányunk szerinti megoldás kizárólag a fészekre és az abban lévő fiasításra szolgáló keretekre vonatkozik, amiből az következik, hogy bármilyen (álló vagy fekvő) kaptárnál alkalmazható, amelynek van keretekkel ellátott fészekrésze. Természetesen, ha több fészek van a kaptárban kialakítva, a találmányunk szerinti megoldás mindegyik fészeknél alkalmazható. A találmány ismertetése során a fészek kialakítását egy álló kaptárnál mutatjuk be, de mint már kifejtettük, a találmányunk szerinti megoldás bármilyen fészekkel rendelkező kaptárkialakításnál az ismertetett megvalósításhoz hasonlóan alkalmazható.

Az 1. és a 2. ábrán a találmány szerinti megoldás alkalmazása jól látható egy egyszerű vagy szokásos kivitelű álló 17 kaptár esetében. Az 1 kaptártető a 17 kaptár beázása ellen véd. Az 1 kaptártető ismert módon van a 17 kaptárra rögzítve, lezárhatóan és felnyithatóan vagy rögzíthetően és eltávolíthatóan, hogy a 3 keretek kicsúszás ellen védve legyenek, ha a 8 fészekhez való hozzáférés érdekében a 7 mézkamra és a 7 fészek között a 17 kaptárt szétnyitjuk. Az 1 kaptártető záró-nyitó elemeit az ismertségre való tekintettel nem ábrázoltuk. A 17 kaptár szétnyitására szolgál a 12 csuklópánt, és a becsukott helyzetben való rögzítését a 15 összefogó elem biztosítja. A 15 összefogó elem könnyen oldható hevederes vagy békazáras kötés. A 17 kaptárnak az a része, amely a 3 kereteket tartalmazza, általánosan fióknak nevezhető, és a szerepe szerint ez a rész a 7 mézkamra. Ez alatt van kialakítva a 8 fészek, amelyben a 2 forgókeretek vannak elhelyezve. Tekintve, hogy a 2 forgókeretek célszerűen kör keresztmetszetűek, hengeres kialakításúak, ezért a 7 mézkamra és a 2 forgókeretek közötti teret kihasználhatóvá lehet tenni a 13 mézkoszorú beiktatásával (ennek sematikus kialakítását mutatja a 4. ábrán látható középső keret). A 2 forgókeret alakja természetesen közömbös, a hengeres formát az egyszerű kezelhetőség indokolja. A 2 forgókeretek a 18 forgatószerkezetbe vannak befoglalva. Ennek egy lehetséges kiviteli alakját

HU 223 065 Bl mutatja metszetben a 7. ábra. Ennek a megvalósítása szakember számára igen egyszerű feladat. Egy lehetséges módon (9. ábra) például a 18 forgatószerkezetet két - többféleképpen kialakítható (10., 11., 12. ábra) 27 pánt közé befogott két 26 tartórúdból alakítjuk ki, és a 2 forgókeretek oldalán négy (90 fokonként), de legalább kettő (180 fokonként) 25 hornyot (bemélyedést) képezünk ki (3., 4. ábra legalsó keretei). A 26 tartórudak távolsága úgy van megválasztva, hogy a 2 forgókereteket a 26 tartórudak közé behelyezve, majd azokat a 26 tartórudakra merőlegesen elfordítva a 25 horony a 26 tartórudakra illeszkedik, megakadályozva a 2 forgókeretek kicsúszását a 18 forgatószerkezetből (5., 6., 7. és 13. ábra). Ha a 2 forgókeretek peremének rugalmassága lehetővé teszi, akkor azok enyhe deformációja árán is benyomhatok a 2 forgókeretek a 26 tartórudak közé. A feléig benyomott 2 forgókeretek 25 hornya a 26 tartórudakra illeszkedik, amikor a 2 forgókeret visszanyeri az alakját. A 26 tartórudak végeit összefogó 27 pántokhoz van rögzítve a két 9 tengely. A 27 pántok különböző lehetséges kialakítását mutatják - a teljesség igénye nélkül - a 10-12. ábrák. A 18 forgatószerkezet a 8 fészek peremébe süllyesztett 16 tengely fészkekbe van belehelyezve (5., 6. ábra). Az egyik 9 tengelyhez van a 6 működtetőszerv, például egy egyszerű rúd kapcsolva az ismert módok valamelyikén. Például a 9 tengely forgástengelyére merőlegesen fürt furatba van rögzítve a 6 működtetőszerv. Tekintve, hogy a 2 forgókereteket a találmányunk szerinti eljárás során 180 fokkal kell adott időközönként átfordítani a 6 működtetőszervvel, ezt akár manuálisan is végrehajthatjuk. A 180 fokos átfordítás után adott esetben a 6 működtetőszervet a 14 ütközők valamelyikén ütköztetjük. Az átfordítás könnyen automatizálható. A 9 tengelyhez különböző kialakítású 19 működtetőszerkezet illeszthető. Ezek a gyakorlatban már jól ismert megoldások lehetnek. Például a 2. ábra szerinti kivitelnél meghagytuk a 6 működtetőszervet, amelyre célszerűen csőből vagy gyűrűből kialakított 21 kapcsolószervet helyezünk, amely a 6 működtetőszerven, annak tengelyirányában szabadon el tud mozdulni. A 21 kapcsolószervhez illesztettük a 20 hajtókar egyik végét úgy, hogy a 20 hajtókar a 21 kapcsolószervhez képest el tudjon fordulni, például egy tengely közbeiktatásával. A 20 hajtókar másik végét egy gépjárműablaktörlőmotorhoz kapcsoltuk az ismert megoldások valamelyikével. Az ablaktörlőmotort a 23 fülekkel erősítettük a 8 fészek külső oldalára. Ennek a megoldásnak az az előnye, hogy kiépített elektromos hálózat nélküli területen is automatizálható a 2 forgókeretek adott időközönkénti átfordítása. Az ablaktörlőmotor készen vásárolható, akkumulátorról működtethető és a 2 forgókeretek átfordítása könnyen vezérelhető, mivel az ablaktörlőmotorok szakaszos működtetésének több évtizedes gyakorlata van. Mindezeken túl a kereskedelemben nagy számban léteznek óraművel ellátott csatlakozók, amelyek másodperces időtartam és akár többhetes időtartam közötti bekapcsolási időre is beállíthatók. Ez alkalmas lehet arra, hogy egy vezérlő áramkört bekapcsoljon, amely egy 180 fokos fordulatot végeztet az ablaktörlőmotorral. A 19 működtetőszerkezetet megvalósíthatjuk hagyományos villanymotorral is (8. ábra), például úgy, hogy a villanymotort a 24 tartóelemre rögzítjük, a 9 tengelyre és a 19 működtetőszerkezet tengelyére egy-egy 22 fogaskereket illesztünk, amelyeket egymással fogaskerék-kapcsolatba hozunk. A villanymotorok vezérlése szakembernek szintén nem jelenthet problémát. Természetesen célszerű mindenfajta elektromos vezérlés esetén a 19 működtetőszerkezetet végálláskapcsolókkal ellátni. Bár a rajzokon nem ábrázoltuk, de a 19 működtetőszerkezetek a 17 kaptáron belül is elhelyezhetők, például a 8 fészekben lévő 2 forgókeretek alatti szabad térben. Ebben az esetben a 6 működtetőszerv sincs a 17 kaptárból kivezetve. így az egész működtetőberendezést az időjárási hatásoktól megkímélhetjük, de a 17 kaptár belső részében a méhek által előállított méztől és a propolisztól kell védeni. A 4 kijáró és az 5 röpdeszka a méhek ki/be járására szolgál. A 10 szellőző és a 11 zárólap a 7 mézkamra elején van kialakítva, és a megfelelő szellőzés szabályozását biztosítja.

A találmány szerinti 17 kaptár a hagyományos álló, illetve fekvő kaptárakhoz hasonló módon használható, annyi eltéréssel, hogy az eljárás alkalmazása során a 2 forgókereteket a 18 forgatószerkezettel 180 fokkal adott időközönként átforgatjuk. A 8 fészekhez úgy tudunk hozzáférni, hogy a 12 csuklópánt segítségével a 7 mézkamrát lenyitjuk. A 8 fészekből a 2 forgókeretek a korábban leírtak szerint emelhetők ki, illetve helyezhetők be: vagy a 2 forgókereteknek a 26 tartórudak között való függőleges szimmetriatengely körüli elfordításával, vagy a rugalmasságuk kihasználásával való kihúzásával, illetve benyomásával. A 7 mézkamrából a 3 kereteket pedig az 1 kaptártető eltávolítása vagy felnyitása után tudjuk kiemelni. Az eljárás alkalmazása során a 2 forgókeretek forgatásának célszerű ciklusideje tavasztól őszig harminc óra. Ennek végrehajtása a 6 működtetőszerv átfordításával valósítható meg. Amennyiben ezt nem manuálisan tesszük, úgy a 19 működtetőszerkezet ciklusidejét állítjuk be erre az értékre.

Az egyes 17 kaptárak összekapcsolhatók egy közös 9 tengellyel, amennyiben egymás mellé állítjuk azokat szorosan, és a 17 kaptárak egyforma kialakításúak. Ebben az esetben egy közös 19 működtetőszerkezettel forgathatók a 2 forgókeretek. A 17 kaptárak továbbá úgy is kialakíthatók, hogy olyan szorosan építjük azokat össze, hogy az egyes 17 kaptárak között csak egy válaszfal van. Tulajdonképpen ez olyan, mintha egy nagyméretű 17 kaptár belső terét osztanánk meg függőlegesen a 9 tengelyre merőlegesen. Ennek a megosztásnak csak annyi a szerepe, hogy így könnyebben kezelhető kisebb egységekkel kell dolgoznunk. Kialakítható a 9 tengely két vége úgy, hogy az egyik 17 kaptár 9 tengelyének egyik vége egy másik 17 kaptár 9 tengelyének másik végéhez, és az egyik 17 kaptár 9 tengelyének másik vége pedig a 19 működtetőszerkezethez alakzáróan kapcsolódjon. Ezzel elérhető az, hogy az egyes 17 kaptárokat csak szorosan, tengelyirányban egymáshoz kell illeszteni, és a legszélső 17 kaptár 9 tengelyének végéhez kell a 19 működtetőszerkezetet kapcsolni ugyanolyan módon, ahogy a 17 kaptárak egymáshoz kapcsolódnak. Ezzel a megoldással bármelyik 17 kaptár kiemelhető a sorból, illetve a

HU 223 065 Bl működtetőszerkezet teljesítményétől függően további 17 kaptárak illeszthetők a sorba. A 9 tengely kialakítása például lehet olyan, hogy az egyik vége tengelyirányban bordás palástú, a másik vége tengelyirányban bordás hüvelyű kialakítású. Természetesen a bordás palást beilleszthető egy másik 9 tengely bordás hüvelyébe. De lehet a 9 tengely egyik végén keresztirányú bevágás (horony), a másik végén keresztirányú csap kialakítva. Az egymás mellé helyezett 17 kaptárakat, illetve az ezeknél alkalmazott 9 tengelykialakítást rajzon nem ábrázoltuk, mert úgy véljük, hogy ennek megvalósítása a leírtak alapján szakember köteles tudásához tartozik.

A találmány szerinti kaptár és eljárás előnye a hagyományos álló, illetve fekvő kaptárakkal ellentétben, hogy lehetővé teszi a vegyszermentes Varroa atkamentesítést és ezáltal a bioméz termelését. A kaptár kialakítása lehetővé teszi, hogy kizárólag a fészekben lévő kereteket forgassuk át, amivel a mézkamrában lévő keretek helyzetét nem változtatjuk meg, azaz a méhek mézgyűjtését nem zavaquk meg. Ezzel a kialakítással kisebb tömeget kell megmozgatnunk, tehát a művelet automatizálása kisebb energiával és egyszerűbb szerkezetekkel oldható meg. A találmány szerinti megoldás kialakítása egyszerűen és kis költséggel kivitelezhető, az eljárás alkalmazása pedig semminemű szakértelmet nem igényel.

Claims (8)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Kaptár méhek atkamentesítésére, amely legalább költőtérből, más néven fészekből áll, ahol a peték lerakására megfelelő, adott esetben műléppel ellátott forgatható forgókeret(ek) van(nak) elhelyezve, azzaljellemezve, hogy a fészekben (8) elhelyezett forgókeret(ek) (2) a talajra merőlegesen van(nak) a fészekbe (8) állítva, és olyan forgatószerkezet (18) közbeiktatásával van(nak) a kaptárhoz (17) kapcsolva, amely a forgókeret(ek) (2) síkjára merőleges, a talajjal párhuzamos tengellyel (9) van ellátva.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti kaptár, azzal jellemezve, hogy a kaptár (17) mézkamrával (7) és kaptártetővel (1) van ellátva, és célszerűen az oldalán röpdeszkával (5) ellátott kijáró (4) van kialakítva.
3. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti kaptár, azzal jellemezve, hogy a forgókeretek (2) olyan forgástestek, amelyek henger alakú abroncsba vannak foglalva.
4. 4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti kaptár, azzal jellemezve, hogy a fészekben (8) a forgókeretek (2) körül legalább részben mézkoszorú (13) van elhelyezve.
5. 5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti kaptár, azzal jellemezve, hogy a forgatószerkezet (18) működtetőszervvel (6) van ellátva, amely a kaptárból (17) ki van vezetve.
6. 6. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti kaptár, azzal jellemezve, hogy a forgatószerkezet (18) működtetőszervéhez (6) működtetőszerkezet (19) van kapcsolva.
7. 7. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti kaptár, azzal jellemezve, hogy a működtetőszerkezet (19) időzítőelektronikával vezérelt motor.
8. 8. Eljárás kaptárak és méhek atkamentesítésére, azzal jellemezve, hogy a kaptárak fészekrészében lévő kereteket a síkjukra merőlegesen, a talajjal párhuzamos tengely körül, 24-72 óránként, 180 fokkal elforgatjuk.