HU222995B1 - Kullancsok által terjesztett agyvelőgyulladás (Tick-Borne Encephalitis/TBE) vírus fertőző cDNS-klónja, ebből készült rekombináns oltóanyag és eljárás előállítására - Google Patents

Kullancsok által terjesztett agyvelőgyulladás (Tick-Borne Encephalitis/TBE) vírus fertőző cDNS-klónja, ebből készült rekombináns oltóanyag és eljárás előállítására Download PDF

Info

Publication number
HU222995B1
HU222995B1 HU9502253A HU9502253A HU222995B1 HU 222995 B1 HU222995 B1 HU 222995B1 HU 9502253 A HU9502253 A HU 9502253A HU 9502253 A HU9502253 A HU 9502253A HU 222995 B1 HU222995 B1 HU 222995B1
Authority
HU
Hungary
Prior art keywords
cdna
virus
tbev
sequence
tbe
Prior art date
Application number
HU9502253A
Other languages
English (en)
Other versions
HU9502253D0 (en
HUT72840A (en
Inventor
Franz Xaver Heinz
Christian Kunz
Christian Mandl
Original Assignee
Baxter Ag
Priority date (The priority date is an assumption and is not a legal conclusion. Google has not performed a legal analysis and makes no representation as to the accuracy of the date listed.)
Filing date
Publication date
Application filed by Baxter Ag filed Critical Baxter Ag
Publication of HU9502253D0 publication Critical patent/HU9502253D0/hu
Publication of HUT72840A publication Critical patent/HUT72840A/hu
Publication of HU222995B1 publication Critical patent/HU222995B1/hu

Links

Classifications

    • CCHEMISTRY; METALLURGY
    • C07ORGANIC CHEMISTRY
    • C07KPEPTIDES
    • C07K14/00Peptides having more than 20 amino acids; Gastrins; Somatostatins; Melanotropins; Derivatives thereof
    • C07K14/005Peptides having more than 20 amino acids; Gastrins; Somatostatins; Melanotropins; Derivatives thereof from viruses
    • AHUMAN NECESSITIES
    • A61MEDICAL OR VETERINARY SCIENCE; HYGIENE
    • A61KPREPARATIONS FOR MEDICAL, DENTAL OR TOILETRY PURPOSES
    • A61K38/00Medicinal preparations containing peptides
    • AHUMAN NECESSITIES
    • A61MEDICAL OR VETERINARY SCIENCE; HYGIENE
    • A61KPREPARATIONS FOR MEDICAL, DENTAL OR TOILETRY PURPOSES
    • A61K39/00Medicinal preparations containing antigens or antibodies
    • CCHEMISTRY; METALLURGY
    • C12BIOCHEMISTRY; BEER; SPIRITS; WINE; VINEGAR; MICROBIOLOGY; ENZYMOLOGY; MUTATION OR GENETIC ENGINEERING
    • C12NMICROORGANISMS OR ENZYMES; COMPOSITIONS THEREOF; PROPAGATING, PRESERVING, OR MAINTAINING MICROORGANISMS; MUTATION OR GENETIC ENGINEERING; CULTURE MEDIA
    • C12N2770/00MICROORGANISMS OR ENZYMES; COMPOSITIONS THEREOF; PROPAGATING, PRESERVING, OR MAINTAINING MICROORGANISMS; MUTATION OR GENETIC ENGINEERING; CULTURE MEDIA ssRNA viruses positive-sense
    • C12N2770/00011Details
    • C12N2770/24011Flaviviridae
    • C12N2770/24111Flavivirus, e.g. yellow fever virus, dengue, JEV
    • C12N2770/24122New viral proteins or individual genes, new structural or functional aspects of known viral proteins or genes
    • YGENERAL TAGGING OF NEW TECHNOLOGICAL DEVELOPMENTS; GENERAL TAGGING OF CROSS-SECTIONAL TECHNOLOGIES SPANNING OVER SEVERAL SECTIONS OF THE IPC; TECHNICAL SUBJECTS COVERED BY FORMER USPC CROSS-REFERENCE ART COLLECTIONS [XRACs] AND DIGESTS
    • Y02TECHNOLOGIES OR APPLICATIONS FOR MITIGATION OR ADAPTATION AGAINST CLIMATE CHANGE
    • Y02ATECHNOLOGIES FOR ADAPTATION TO CLIMATE CHANGE
    • Y02A50/00TECHNOLOGIES FOR ADAPTATION TO CLIMATE CHANGE in human health protection, e.g. against extreme weather
    • Y02A50/30Against vector-borne diseases, e.g. mosquito-borne, fly-borne, tick-borne or waterborne diseases whose impact is exacerbated by climate change

Landscapes

  • Chemical & Material Sciences (AREA)
  • Organic Chemistry (AREA)
  • Health & Medical Sciences (AREA)
  • Life Sciences & Earth Sciences (AREA)
  • Biophysics (AREA)
  • Biochemistry (AREA)
  • Gastroenterology & Hepatology (AREA)
  • General Health & Medical Sciences (AREA)
  • Genetics & Genomics (AREA)
  • Medicinal Chemistry (AREA)
  • Molecular Biology (AREA)
  • Proteomics, Peptides & Aminoacids (AREA)
  • Virology (AREA)
  • Micro-Organisms Or Cultivation Processes Thereof (AREA)
  • Medicines Containing Antibodies Or Antigens For Use As Internal Diagnostic Agents (AREA)

Abstract

A találmány kullancsok által terjesztett agyvelőgyulladás (Tick–BorneEncephalitis/TBE)-vírus fertőző klónjára, azt kódoló teljes cDNS-szekvenciára és az abból levezethető variánsokra és mutánsokravonatkozik, amelyek fertőző TBEV-RNS-transzkriptumot kódolnak. Atalálmány értelmében a cDNS-t úgy módosítják, hogy az attenuált TBE--vírust kódoljon, amely oltóanyag előállítására alkalmazható. ŕ

Description

A találmány kullancsok által terjesztett agy velőgyulladás (Tick-Bome Encephalitis/TBE)-vírus elleni oltóanyag rekombináns úton történő előállítására, az előállítást lehetővé tevő nukleinsavakra és transzformált gazdasejtekre vonatkozik. A találmány tárgya különösen a teljes, fertőző TBEV RNS-transzkriptumot kódoló cDNS. A találmány szerinti eljárással lehetővé válik olyan attenuált TBE-vírusok előállítása, amelyek különösen alkalmasak oltóanyag termelésére.
A kullancsok által terjesztett agyvelőgyulladás (Tick-Bome Encephalitis/TBE)-vírus a Flaviviridae családba tartozik. E víruscsaládhoz három nemzetség tartozik, nevezetesen a pestivírusok nemzetsége, a hepatitis C-vírusok nemzetsége és a flavivírusok nemzetsége. Leírásunkban a „flavivírus” kifejezést a nemzetség jelölésére, és nem a család jelölésére használjuk.
A flavivírusok nemzetségéhez mintegy 70 ismert faj tartozik, amelyek közül némelyik jelentős emberi betegségek kórokozója. Idetartozik különösen a sárgaláz vírusa, a Dengue-vírusok 1-4 típusa, a japán Bvírus és a TBE-vírus. Míg az először említett vírusokat, valamint a többi flavivírus nagy részét a szúnyogok viszik át az emberre, illetve különböző emlősállatokra, a „Tick-Bome”, azaz a kullancsok által terjesztett TBE-vírusok a flavivírusoknak egy biológiailagökológiailag és epidemiológiailag különálló alcsoportját képezik. A TBE-vírusok bizonyos molekulárbiológiai, genetikai tulajdonságaikban is eltérnek a többi flavivírustól.
A flavivírusok genomja egy egyszálú, kb. 11 000 nukleotidhosszúságú RNS-molekula. Ez egy pozitív szálú molekula, azaz orientációjában mRNS-nek felel meg. Erről az RNS-molekuláról a riboszómákban minden vírusprotein leolvasódik (transzlatálódik). A flavivírusok RNS-e fertőző, azaz a vírus-RNS a vírusrészecskének bármely más komponense nélkül alkalmas módon bejut a fertőzött sejtbe, ez produktív vírusfertőzéshez, azaz új, fertőző vírusrészecskék képződéséhez vezet.
Számos, flavivírusok által okozott betegség ellen léteznek, illetve fejlesztés alatt állnak oltóanyagok.
Elméletileg kétféle oltóanyag létezik, nevezetesen élő és elölt oltóanyagok.
Az élő oltóanyagok virulenciájukban gyengített (=attenuált) vírustörzsek, amelyek nem okoznak, vagy csak igen enyhe betegséget okoznak (apatogének), azonban a virulens vad típusú vírus ellen védő immunválaszt váltanak ki. A legtöbb eddig használt élő oltóanyag esetén vagy a természetben előforduló vírust (például vacciniavírus) használják, vagy olyan vírustörzseket alkalmaznak, amelyeket laboratóriumban különböző biológiai rendszereken ismételt passzálással módosítottak (például polio- és sárgalázvírusok). Sárgaláz ellen a harmincas évek óta alkalmaznak élő oltóanyagot. A négy Dengue-vírus-típus elleni élő oltóanyag klinikai kipróbálás alatt áll.
Az elölt oltóanyagok eredetileg virulens vírusokat tartalmaznak, amelyeket alkalmas biológiai rendszereken tenyésztenek, és kémiai kezeléssel (például formaldehides kezeléssel) inaktiválnak. Az elölt oltóanyagok előállítása során nagy mennyiségű virulens patogén vírussal kell dolgozni. Az inaktiválással a vírusrészecske szerkezeti tulajdonságai is megváltozhatnak. Ez kevésbé specifikus és kevésbé hatékony immunválasz kiváltását eredményezheti. Elölt oltóanyag alkalmazásakor a beoltott személy nem fertőződik meg, viszont olyan immunválasz váltódik ki, amely a replikációkompetens, virulens vírus ellen is véd. Ilyen elölt oltóanyagot alkalmaznak jelenleg a TBE-vírus és a japán B-vírus ellen (Monath, T. 1990).
Az oltóanyag-termelés során tekintetbe kell venni az RNS-vírusok nagy mutációs gyakoriságát. E nagy mutációs gyakoriság miatt egy, az oltóanyag előállításához alkalmazott kiindulási vírustenyészet mindig heterogén, és a passzálások során állandóan változik. Ezáltal a vírus tulajdonságai is megváltozhatnak, aminek következtében termeléstechnikai és biztonságtechnikai problémák adódhatnak. így például a sárgaláz 17D oltóanyag különböző alkalmazásban levő kiindulási vírustenyészetei már jelentős szekvenciabeli különbségeket mutatnak, ami feltételezhető biológiai különbségekre utal (Post et al., 1992; Ledger etal., 1992).
A fentiek alapján kézenfekvőén adódik, hogy az oltóanyag-termelésnél előnyös, ha heterogén kiindulási vírustenyészet helyett egyetlen egységes cDNS-klónból indulunk ki. Ennek megfelelően előnyös, ha az elölt oltóanyag előállításakor is egy specifikus attenuált vírustörzset alkalmazunk.
RNS-vírusok esetén fertőző cDNS-klón nélküli attenuált vírustörzsek csak vagy véletlenszerű izolálással a természetből, vagy véletlenszerű mutánsok szelekciójával, ismételt passzálással tenyészthetők ki laboratóriumban. Az ilyen vírustörzseknél gyakorlatilag nem befolyásolható az attenuálás molekuláris elve, annak mértéke és egy virulens vad típussá való visszaalakulás valószínűsége (ez utóbbi jelenti az élő oltóanyagok legfontosabb biztonsági faktorát). Ebből következik, hogy jelenleg a TBE-vírusnak nincs olyan törzse, amely élő oltóanyagként alkalmas.
Különböző flavivírusok géntechnológiai megváltoztatásáról és kinyeréséről ismeretes, hogy nagyon nehéz, sőt lehetetlen egy, a flavivírusgenom teljes információját tartalmazó cDNS-molekulát stabilan például E. coliba klónozni. E munka során különösen tekintetbe kell venni, hogy spontán mutációk következnek be, melyek odavezetnek, hogy fertőző RNS-t nem lehet nyerni. Feltételezik, hogy meghatározott szekvenciaelemek toxikusak azon baktériumokra nézve, amelyekben a cDNSklónok szaporitandók. Erre nézve a fellépő problémák azonban nagyon eltérőek: míg a Dengue-4 (Lai et al., 1991) és a japán B-vírus (Sumiyoshi et al., 1992) esetén a teljes cDNS-templátok előállításához találhatók voltak alkalmas vektorrendszerek, ez a probléma a sárgalázvírus esetén csak három különálló DNS-ffagmens klónozásával volt leküzdhető (Rice et al., 1989). Ezenkívül a Dengue-2 és más flavivírusok esetén mindeddig nem találtak megfelelő vektorrendszert. E stabilitási problémák pontos oka még nem ismert. Ennek megfelelően egy bizonyos flavivírus fertőző törzsének előállításánál nyert eredmények nem alkalmazhatók minden további nélkül egy másik flavivírus esetén.
HU 222 995 Bl
Különösen a TBE-vírus esetén nem volt eddig ismeretes, hogy milyen vektorrendszerben, milyen orientációban, továbbá melyik DNS-szekvencia és milyen gazdasejt alkalmazásával hozható létre fertőző TBEV-klón.
A találmány célja tehát, hogy a vírus-, illetve oltóanyag-termeléshez kiindulási anyagként egy fertőző kiónt biztosítsunk.
A „fertőző klón” kifejezésen azt értjük, hogy a vírus genomját egy cDNS formájában géntechnológiai módszerekkel olyan vektorrendszerbe visszük be, amely lehetővé teszi, hogy e genomon meghatározott változtatásokat hajtsunk végre, és alkalmas módszerekkel újra vírusokat állítsunk elő, amelyek adott esetben megváltoztatott tulajdonságokkal rendelkeznek. Ismeretes, hogy komplex genom esetén, különösen RNS-genomoknál e feladat elvégzése során számos problémát kell leküzdeni.
A találmány biztosít először egy olyan, teljes nukleinsavat, amely fertőző TBEV-RNS-transzkriptumot kódol, és amelyre jellemző(k)
a) egy, az 5. ábra szerinti szekvencia, illetve
b) olyan szekvenciák, amelyek az 5. ábra szerinti szekvenciával 70% mértékben homológok. Egyik előnyös megvalósítási mód szerint ez a homológia 80%, még előnyösebben 95%.
Az 5. ábra a TBE-vírus Neudörfl-törzsének teljes cDNS-ét ábrázolja. Ez a teljes szekvencia - beleértve az e törzs 5’ és 3’ nem kódoló nukleotidszekvenciáját is - a találmány szerinti eljárás esetén a fertőző TBEVklón előállításának egy fontos előfeltétele. A technika állása szerint eddig nyilvánosságra hozott szekvencia csupán egy részszekvenciát ölelt fel, amely a 10 488. nukleotidig terjedt. A 10489. helyzetben poli(A)-val kezdődő szekvencia új, és először teszi teljessé a fertőző TBEV-t kódoló nukleinsavat.
A géntechnológiai módszerek utóbbi években bekövetkezett gyors fejlődése egyre inkább lehetővé teszi, hogy nukleinsavakat célzott módon változtassunk meg. Az ismert módszerek azonban a kettős szálú DNS-molekula célzott genetikai módosítására korlátozódnak. Ezért a viszonylag kis kettős szálú DNS-molekulából álló genommal rendelkező vírusok már nagyon korán módosíthatók voltak célzott módon genetikailag: a genomot közvetlenül klónozták egy alkalmas bakteriális vektorrendszerbe, módosították és megváltoztatott formában gazdaszervezetbe vitték át, ahol az a kívánt vírusmutánsok képződését eredményezte (Shah, 1990).
A DNS-vírusokkal ellentétben az RNS-vírusok esetén jelentősen több ráfordítással kell eljárni. Először elő kell állítani az RNS-genom kettős szálú másolatát (cDNS-t). Ezt a cDNS-t azután egészben vagy fragmensek formájában alkalmas bakteriális rendszerbe klónozzuk, elemezzük és célzottan módosítjuk. Erről a DNSről azután in vitro vagy egy sejtben pozitív szálú RNSmásolatot készítünk, ami a kívánt, célzottan megváltoztatott vírus képződéséhez vezet. Előfeltétel, hogy egy ilyen fertőző klón a vírus replikációjához szükséges genetikai elemet tartalmazza. Egyetlen nukleotid hiánya vagy egyetlen hamis nukleotid beépülése odavezethet, hogy nem képződik fertőző vírus. A Neudörfl-törzs
5. ábrán bemutatott és rendelkezésre bocsátott szekvenciája alapján először válik lehetővé, hogy fertőző kiónhoz jussunk, ami lehetővé teszi, hogy egy TBE-vírus genomját célzottan módosítsuk. Ez úgy történik, hogy a klónozott cDNS-t fertőző RNS-sé alakítjuk. Ez történhet in vitro vagy a sejtben. Ehhez az szükséges, hogy ez a transzkripciós lépés egy olyan alkalmas promotor/enzim rendszer szabályozása alatt álljon, amely lehetővé teszi, hogy a teljes cDNS-klón RNS-sé fordítódjék le. A gyakran alkalmazott RNS-polimerázok, mint például az SP6, T3, T7 különböznek abban, hogy milyen hosszú transzkriptumokat képesek előállítani, rendelkeznek azzal a tulajdonsággal, hogy a transzkripciót minden egyes enzimnek megfelelően eltérő helyen szakítják meg. Ezzel kapcsolatosan mindeddig nem volt ismert, hogy melyik enzim képes a TBEV-genom cDNSklónját teljes RNS-sé átírni.
Mint az előbbiekben említettük, a cDNS-t mutációval a kódoló vagy nem kódoló területen célzottan megváltoztathatjuk. így a vírus virulenciája vagy kitermelése befolyásolható. A találmány által tehát rendelkezésre bocsátunk olyan TBEV-kódoló cDNS-szekvenciákat, amelyeket szubsztitúcióval, inszercióval vagy delécióval úgy változtattunk meg, hogy egy csökkentett virulenciájú TBEV termelődjék, illetve úgy, hogy a TBEV replikációs sebességét befolyásoljuk.
Egy előnyös megvalósítási mód szerint olyan cDNS-t hozunk létre, amely az 5’-végben mutációt tartalmaz. A flavivírusok 5’-vége egy CAP-struktúrát hordoz az első nukleotidon, az A-n (Mandl et al., 1989). Ilyen struktúrát a szokásosan alkalmazott RNS-polimerázokkal csak rossz hatékonysággal lehet létrehozni. A találmány értelmében az 5. ábra szerinti cDNS-t úgy módosítjuk (3. ábra), hogy a CAP-ot egy 5’-végi G-re kapcsoljuk. így olyan RNS képződik, amely a természetes vírus-RNS-hez képest egy nukleotiddal meg van hosszabbítva. A cDNS ilyen célzott módosítása azt eredményezi, hogy a fertőző RNS lényegesen nagyobb hozammal termelődik.
A TBEV-t kódoló cDNS további módosítása a pr(M) hasítóhelynél hajtható végre. A pr(M)-protein hasítása az érett virionokban jelen levő M-proteinné a TBE-vírusok fertőzőképességéhez szükséges. E hasítás hatékonyságának csökkentése a vírus attenuálását eredményezi.
Egy további mutáció, amely a TBEV csökkent virulenciáját eredményezi, abban áll, hogy egy glikozilezési helyet eltávolítunk, például az E-protein megfelelő N-glikozilezési helyénél végzett mutációval.
Egy további mutáció történhet az E-protein 384. aminosavának megváltoztatásával, amint ez például a B4 mutánsok esetén történt (Holzmann et al., 1990).
A TBE-vírusok továbbá úgy attenuálhatók, hogy a 263. számú TBE-vírus-izolátumnak megfelelő egy vagy több mutációt hajtunk végre. Ez a törzs egy természetben előforduló TBE-vírus, amely attenuált tulajdonságokkal rendelkezik, és amelynek genomszekvenciája a 3. táblázatban megjelölt helyeken különbözik a TBEvírus Neudörfl-törzs szekvenciájától.
A TBEV-kódoló cDNS mutációjával, például a fentiekben ismertetett módon, olyan attenuált vírust nyerhe3
HU 222 995 Bl tünk, amely élő oltóanyagként alkalmazható. Legalább két attenuálási elv kombinálásával az attenuálás a kívánt mértékben hajtható végre, és a biztonság többszörösre fokozható. Az egyes aminosavmutációk visszaalakulási gyakorisága a genetikai kód degenerációjának kihasználásával, a megfelelő kodon két bázisának módosításával jelentősen korlátozható.
A találmány által lehetővé válik tehát, hogy véletlenszerűen a természetből izolált attenuált vírustörzsek helyett az attenuálás molekuláris elve alapján annak mértékét és a vad típussá való visszaalakulás valószínűségét célzottan befolyásoljuk. így először biztosítunk olyan TBEV-mutánsokat, amelyek élő oltóanyagként alkalmazhatók.
Ezenkívül a találmány értelmében lehetővé válik, hogy a TBE-vírus nem kódoló (NC) terminális régióit célzottan befolyásoljuk. A vírus-RNS ezen nem kódoló genomrészletei legtöbb esetben különösen fontos szabályozóelemeket tartalmaznak. Ezek az elemek meghatározzák a vírusgenom replikációját, befolyásolják a vírusproteinek képződését és valószínűleg szükségesek ahhoz, hogy biztosítsák a vírusgenom virionba való pakolását. Egy vírus biológiai tulajdonságait - beleértve a virulenciát és a patogenitást - tehát döntően az NCgenomrészletek befolyásolják. Ezért a fertőző TBEV funkcionálásához különösen fontos, hogy ezen NC-genomrészletek korrekt módon és genetikailag stabilan be legyenek építve a TBEV-kódoló cDNS-be.
Néhány, szúnyogok által teqesztett flavivírus összehasonlítása azt mutatta, hogy mind az 5’-, mind a 3’terminális NC-genomrészlet meghatározott, ezen vírusok között konzervatív szekvenciaelemeket tartalmaz. A TBE-vírusok genomszekvenciája ezen területének elemzése azonban az arányokban nagy eltéréseket mutat, amint ezt a szúnyogok által teqesztett vírusoknál találtuk. Az eltérések a következőkben foglalhatók össze:
i) az 5’ szekunder struktúrák a TBE-víruson belül nem konzervatívak, és a szúnyogok által teqesztett vírusok konzervatív szekunder struktúrájától eltérnek;
ii) míg a szúnyogok által terjesztett flavivírusok egy második startkodont tartalmaznak, ilyen a TBEvírusoknál nem fordul elő;
iii) míg a szúnyogok által teqesztett flavivírusok a 3’NC-régióban konzervatív szekvenciamotívumokat tartalmaznak, ilyenek a TBE-vírusoknál teljesen hiányoznak;
iv) a szúnyogok által teqesztett flavivírusok potenciális cirkularizáló szekvenciája nem rendelkezik homológgal a TBE-vírusoknál;
v) a TBE-vírus 3’-NC-régiója a közeli rokon törzsek esetén különösen nagy fokú variabilitást mutat, ami egyetlen más flavivírusnál sem található meg. így például a Neudörfl-törzs egy majdnem kétszer olyan hosszú 3’-NC-régiót tartalmaz (lásd az 5a. ábrát), mint a Hypr-törzs. Az előbbi olyan szekvenciaelemeket tartalmaz, amelyek más törzseknél és más flavivírusoknál nem fordulnak elő. Egyik ilyen elem a poli(A)-minta, amelynek hossza hat A és több száz A között változhat. Egy ilyen struktúra a szúnyogok által terjesztett flavivírusoknál sehol sem található.
A találmány tárgykörébe tartozik a Neudörfl-törzs először rendelkezésre bocsátott 3’-NC-régiója, amint az 5a. ábra ábrázolja, valamint az olyan 3’-NC-régiók, amelyek az 5a. ábrán bemutatottal 65%-ban, előnyösen 80%-ban homológok. Ezen 3’-NC-szekvencia alkalmazása különösen fontos a TBEV variánsai és altípusai elleni oltóanyagok előállításánál.
Ismeretes, hogy a TBEV a természetben különböző variánsok formájában fordul elő. Különösen Oroszország keleti részében és Kínában található egy távolkeleti altípusnak nevezett TBE-vírus, amely jelentősen súlyosabb betegségi tüneteket és magasabb morbiditást és letalitást mutat. Másrészt ezek az altípusok csakúgy, mint sok más TBE-vírustörzs, valamint más közeli rokon TBE-vírusok (például Looping III, török agyvelőgyulladás-vírus, Omsk haemorrhagiás láz vírus) többékevésbé erős eltérést mutatnak a Neudörfl-törzs antigénstruktúrájához képest. Optimális védőhatás eléréséhez azonban az oltóanyag antigén tulajdonságainak az illető területen jelen levő vírusok tulajdonságaival meg kell egyezniük. Mivel azonban ezek a törzsek részben eltérő virulenciát mutatnak, és 3’-NC-területük felépítésében egymástól szignifikánsan eltérhetnek, problémát jelent az összes említett törzs ellen saját specifikus fertőző kiónon alapuló attenuált oltóanyagot előállítani.
A találmány szerinti megoldással lehetővé válik, hogy olyan szekvenciákat, amelyek különböző törzsek, altípusok vagy közeli rokon vírusok proteinjeit kódolják, a Neudörfl-törzs 5a. ábrán bemutatott 3’-NC-régiójával vagy attól enyhén eltérő szekvenciával kombináljunk, így lehetővé válik, hogy kívánt antigén tulajdonságú, attenuált oltóanyagot állítsunk elő. A találmány tárgykörébe tartoznak tehát az olyan, fertőző TBEV-t kódoló nukleinsavak, amelyek egy tetszőleges TBEV-törzs vagy -altípus kódolószekvenciája mellett az 5a. ábra szerinti 3’ nem kódoló szekvenciát tartalmazzák.
Ezenkívül a találmány tárgykörébe tartoznak az olyan, fertőző TBEV-t kódoló nukleinsavak, amelyek az 5. ábra szerinti kódolószekvenciából és egy rokon vagy más TBEV-, vagy flavivírus 3’ nem kódoló szekvenciájából állnak. Különösen előnyösek az olyan konstrukciók, amelyek az 5. ábra szerinti TBEV-kódoló szekvenciát és a TBEV Hypr-törzs 3’ nem kódoló szekvenciáját tartalmazzák.
A találmány tárgykörébe tartozik az összes olyan fertőző TBEV-klón, amely az előbb említett szekvenciák transzkriptumaként adódik.
Ezenkívül a találmány tárgykörébe tartoznak az olyan cDNS-konstrukciók, amelyek egy immunmodulátort kódoló nukleotidszekvencia beépítésével hatékonyabb immunválasz kiváltására képes fertőző kiónt eredményeznek. Egészségügyi, szervezési és pénzügyi okokból kívánatos, hogy egy oltóanyag hosszan tartó és széles körű immunválaszt váltson ki. A jelenleg forgalomban levő legtöbb oltóanyag esetén gyakori frissítőoltásra van szükség, és különböző vírusok elleni oltást nem lehet egyetlen oltással elvégezni. A 3’-NC-régióba olyan további genetikai információk vihetők be, melyekkel az
HU 222 995 Bl immunválasz módosítható vagy stimulálható. Ez akkor is lehetséges, ha a 3’-NC-régió részeit a megfelelő, immunmodulátort kódoló szekvenciával cseréljük ki. Ilyen, immunmodulátort kódoló szekvenciák például interleukint, diftériatoxint, koleratoxint, E. coli hőlabilis toxint és pertussistoxint kódoló DNS-szekvenciák lehetnek. így egy vakcina hatékonysága fokozható és/vagy hosszabban tartó, illetve szélesebb körű (például több TBEV-variáns elleni) immunválasz váltható ki.
A találmány szerinti fertőző TBEV-klón előállítását az alábbi leírással és példákkal, valamint a következő ábrákkal ismertetjük:
1. ábra: a pBR322 vektorplazmid plazmidtérképét mutatja, különös tekintettel az ismertetett kiónok megalkotása szempontjából fontos restrikciósenzim-felismerőhelyekre.
2. ábra: a T7-2 klón plazmidtérképét mutatja a releváns restrikciósenzim-felismerőhelyek feltüntetésével.
3. ábra: a T7-2, NK-4, 3ND-1 és 3HA plazmidokban a vírusgenom 5’- és 3’-terminális végének megfelelő cDNS-szakaszok nukleotidszekvenciáját mutatja.
4. ábra: a 3ND-1 klón plazmidtérképét mutatja a releváns restrikciósenzim-felismerőhelyek feltüntetésével.
5. ábra: egy kettős szálú cDNS-t mutat, amelynek felső szála a TBEV Neudörfl-törzs genomjának felel meg. A 3’ nem kódoló területet úgy ábrázoltuk, ahogyan a 3ND-1 és NK-4 kiónokban jelen van, azaz egy 49 nukleotidhosszúságú poli(A)-farokkal ellátva. A hosszú nyitott leolvasási keret start- és stopkodonját bekereteztük. Az egyes vírusproteinek első aminosavát kódoló kodont aláhúztuk, és a megfelelő protein nevével jelöltük. Az
1. táblázatban megadott oligonukleotidoknak megfelelő szekvenciákat és a leírásban és a plazmidtérképeken bemutatott restrikciósenzim-felismerőhelyeket jelöltük és aláhúztuk.
5a. ábra: a TBEV Neudörfl-törzs 3’ nem kódoló szekvenciáját ábrázolja, ahogyan a 3ND-1 és NK-4 kiónokban jelen van, azaz egy 49 nukleotidhosszúságú poli(A)-farokkal ellátva. A hosszú nyitott leolvasási keretet lezáró stopkodont aláhúzással jelöltük.
6. ábra: az Nk-4 klón plazmidtérképét mutatja a releváns restrikciósenzim-felismerőhelyek feltüntetésével.
7. ábra: a 3HA klón plazmidtérképét mutatja a releváns restrikciósenzim-felismerőhelyek feltüntetésével.
8. ábra: a TBE-vírus Neudörfl-törzs és az RB4 mutáns neurovirulenciájának és a neuroinvazivitásának összehasonlítását mutatja.
1. táblázat: a cDNS TBE-vírus-RNS-ből történő előállításához és az oligonukleotidok inszertálásához alkalmazott primerek, valamint azoknak az 5. ábra szerinti TBEV-nukleotidszekvencián való pozíciójának listája,
2. táblázat: az előállított fertőző TBEV-klón és a
TBEV Neudörfl-törzs wt-szekvenciája közötti különbségeket mutatja. A fertőző TBEV-klón cDNS-ének és a Neudörfltörzs wt-DNS-szekvenciájának analízisével néhány, az IK előállításával képződő szekvenciaváltozást lehetett azonosítani.
3. táblázat: a TBEV Neudörfl-törzs és az attenuált természetes 263 izolátum között szekvenciabeli különbségeket mutatja.
3a. táblázat: azokat a módosításokat és azok helyzetét mutatja áttekintő formában, amelyek a találmány értelmében egy attenuált törzs kialakításához alkalmazhatók voltak.
A TBE-vírus találmány szerinti, fertőző TBEV-klón segítségével történő előállítása a következő lépésekkel történhet:
a) egy RNS-transzkriptumot állítunk elő in vitro egy olyan rekombináns DNS-konstrukcióból, amely az 5. ábra szerinti DNS-t magában foglalja,
b) gazdasejteket fertőzünk az a) lépésben kapott RNStranszkriptummal, és
c) kinyeijük a fertőző vírusrészecskéket.
Eljárhatunk úgy is, hogy az RNS transzkripcióját in vivő (azaz a gazdasejtben) végezzük:
a) gazdasejteket transzfektálunk olyan DNS-konstrukcióval, amely az 5. ábra szerinti DNS-t foglalja magában, és
b) kinyeijük a fertőző vírusrészecskéket.
A fentiekben ismertetett eljárásban a gazdasejtek transzformálásához, illetve transzfektálásához olyan DNS-konstiukciót alkalmazunk, amely a TBEV-t kódoló DNS-szekvencia mellett egy vektorrendszert és egy promotort is magában foglal. Alkalmas promotorok például a prokarióta SP6, T3 és T7 promotorok vagy az eukarióta CMV, RSV, ss-aktin, SV40 és adeno-2 promotorok.
Amennyiben egy, a virulenciájában módosított TBEV-klónt kívánunk előállítani, vagy a fertőző vírus kihozatalát kívánjuk javítani, egy, a fentiekben ismertetett módosított DNS-ből kell kiindulni. Ennek megfelelően egy TBE-vírus fertőző klón segítségével történő előállítása a következőképpen történhet:
a) egy RNS-transzkriptumot állítunk elő in vitro egy rekombináns, módosított DNS-konstrukcióból,
b) gazdasejteket transzfektálunk a vírus-RNS-transzkriptummal, és
c) kinyeijük a módosított fertőző vírusrészecskéket, vagy:
al) gazdasejteket transzfektálunk rekombináns, módosított DNS-konstrukcióval, és bl) kinyeqük a módosított fertőző vírusrészecskéket.
Az előbbiekben ismertetett, TBE-vírus egy fertőző TBEV-klón segítségével történő előállítására szolgáló eljárást transzformált, illetve transzfektált prokarióta vagy eukarióta gazdasejtek alkalmazásával végezzük, e gazdasejtek szintén a találmány tárgykörébe tartoznak. Gazdasejtként különösen alkalmasak az E. coli-, Verő-, CHO- és BHK-sejtek.
HU 222 995 ΒΙ
A találmány tárgykörébe tartozik továbbá a kullancsok által terjesztett agyvelógyulladás elleni oltóanyag, amely rekombináns TBE-vírust tartalmaz, farmakológiailag elfogadható hordozóanyaggal és adott esetben immunmódosító anyaggal együtt.
Amennyiben elölt oltóanyagot kívánunk előállítani, egy fertőző - és mint fent ismertettük - inaktivált TBEV-böl indulunk ki. Előnyösen attenuált vírust alkalmazunk. így - például a találmány szerinti fertőző klón segítségével - olyan attenuált törzset állítunk elő, amely az elölt oltóanyag termelése során kiindulási vírustörzsként alkalmazható. Az ilyen, legyengített patogenitású kiindulási vírustörzs alkalmazása csökkenti az elölt oltóanyag termelésével kapcsolatos biztonsági kockázatot. Amint fent ismertettük, kívánatos, hogy az alkalmazott vírustörzs megfelelő sejttenyészetekben a lehető leghatékonyabban szaporodjon, hogy a víruskihozatalt maximalizáljuk. A találmány értelmében fokozott kihozatalt érhetünk el, ha az 5a. ábra szerinti 3’ nem kódoló területben adott esetben mutációt hozunk létre. Ezzel egy időben a genom más helyein végzett mutációval olyan törzseket állíthatunk elő, amelyek ugyanolyan termelési költségek mellett nagyobb kihozatalt biztosítanak, míg a Neudörfl-törzshöz képest csökkent virulenciát mutatnak.
Az oltóanyag előállítása szakember számára ismert módon történik. Az oltóanyag egységdózisonként immunológiailag hatékony mennyiségű rekombináns vírust és farmakológiailag elfogadható hordozóanyagot, valamint adott esetben immunmódosító anyagot tartalmaz.
Élő oltóanyag előállításához különösen előnyös, ha attenuált vírusból indulunk ki. Ekkor a dózis egy felnőtt személy számára előnyösen 1-10 000 fertőző egység, különösen előnyösen 10-100 fertőző egység.
Az oltás nemcsak a találmány szerinti nukleinsavakból levezettetett vírusnak, hanem magának a nukleinsavnak az adagolásával történhet.
Ekkor a beoltott szervezet sejtjei az adagolt nukleinsavból olyan attenuált vírusokat produkálnak, amelyek immunválaszt váltanak ki. A találmány szerinti nukleinsav közvetlen adagolása azt a nagy előnyt biztosítják, hogy az oltóanyag-termelés során az eddigi élő oltóanyag-előállításnál szükségessel ellentétben a munkaigényes - például sejttenyészeteken végzett - vírusszaporítás fölöslegessé válik. Ebből következik, hogy a szokásos élő oltóanyaggal kapcsolatos problémák, mint például a tárolási stabilitás, termelési biztonság és tisztaság, megoldódnak.
A találmány szerinti oltóanyagot parenterális adagoláshoz, különösen intramuszkuláris adagoláshoz formuláljuk. Emellett lehetséges az is, hogy az oltóanyagot orális adagolási formában készítsük el.
A találmány szerinti megoldást a következő példákkal közelebbről bemutatjuk.
1. példa cDNS előállítása
TBE-vírust korábbról ismert eljárással (Heinz és Kunz, 1981) csirkeembrió fibroblaszt tenyészetekben növesztettünk és a felülúszóból tisztítottunk. A tisztítás lényegében véve a következő lépésekből állt: a vírus ülepítése ultracentrifúgálással, majd kétszeri szétválasztás szacharóz sűrűséggradiensen történő centrifúgálással.
A tisztított víruspreparátumból azután a vírusgenomi RNS-t fenollal és kloroformmal kétszer végzett extrahálással kinyertük és RN-áz-inhibitor (humán placenta eredetű RNasin, Promega gyártmány) jelenlétében etanollal kicsaptuk. Az így kapott RNS mennyiségét és integritását denaturált glioxál-agarózgélen végzett elektroforézissel, akridinnarancsfestéssel (McMaster és Carmichael, 1977) határoztuk meg. Kb. 1 pg ilyen RNS-t azután a specifikus DNS szintetizálására alkalmaztunk.
A kettős szálú DNS-t Gubler és Hoffinan módszerével (1983) a Boehringer-Mannheim cég cDNS-szintetizáló készlete (katalógusszám: 1013 882) alkalmazásával szintetizáltuk. A cDNS szintéziséhez primerként vagy véletlenszerűen kiválasztott hexanukleotidokat, vagy specifikus, legtöbb esetben 20 bázishosszúságú oligonukleotidokat alkalmaztunk [például T36, T45, T61, H01 oligopeptideket, lásd az 1. táblázatot, amelyeket előzőleg a Mandl és munkatársai által (1988 és 1989) publikált TBE-vírus-prototípus Neudörfl-törzs szekvenciáinak megfelelően szintetizáltunk (Medrobe, Oslo, Norvégia)]. A kapott cDNS-t 1%-os agarózgélen ellenőriztük, és vagy közvetlenül bakteriális plazmidba klónoztuk (lásd később), vagy 1:100,1:1000, illetve 1:10 000 mértékű hígításban polimeráz-láncreakcióban (PCR) specifikus fragmensek előállításához kiindulási anyagként alkalmaztuk. A PCR során a korábban leírt körülményeket (Mandl et al., 1989) alkalmaztuk. A hosszabb (1000-4500 bázispárhosszúságú) PCR-fragmensek előállításához 68 °C-on, ahol az enzimatikus DNS-szintézis végbemegy, az inkubációs időt 7 percre meghosszabbítottuk. A PCR-hez alkalmazott primerek szintetikus, a legtöbb esetben 20 bázishosszúságú oligonukleotidok (Medrobe) voltak, amelyeket 100 ng/ml koncentrációban alkalmaztunk. A vírusgenom végeinek megfelelő cDNS-molekula specifikus konstrukciójához és a specifikus mutagenezishez (lásd később) hosszabb (51 bázisig teqedő hosszúságú, lásd az 1. táblázatot) oligonukleotidokat is alkalmaztunk, amelyek a vírusgenomnak megfelelő szekvencia mellett más szekvenciaelemeket [restrikciósenzim-felismerőhelyeket, promotort, hibás nukleotidokat (mismatch) a mutagenezishez] is tartalmaztak. Ezeket a primereket 1 pg/ml koncentrációig alkalmaztuk a PCR-ben.
2. példa
A cDNS klónozása
A kettős szálú cDNS-t restrikciós enzimekkel hasítottuk, amelyeknek felismerőhelyei a TBE-vírus szekvenciájában a publikált genomszekvencia (Mandl et al., 1988, 1989) alapján ismert volt, és pBR322 plazmidba (lásd 1. ábra) klónoztuk. Ehhez 100 ng pBR322-t (New England Biolabs) ugyanazon restrikciós enzimekkel hasítottunk, szükséges esetben a megfelelő fragmenseket 1%-os agarózgélen (BioRad) végzett elektroforézis után elektroelúcióval (Elektroeluter, IBI gyártmány) izoláltuk és a cDNS-sel összekevertük. A elegyet fenol-kloroformos extrakcióval tisztítottuk, etanollal kicsaptuk, és 20-30 μΐ térfogatú ligációs pufferben (Stratagene) 16 °C-on 2 μΐ
HU 222 995 Bl
T4 DNS-ligáz (Stratagene) jelenlétében egy éjszakán át inkubáltuk. Ezután a ligációs elegyet az enzim inaktiválása érdekében 65 °C-on 5 percig melegítettük, és 2 μΐ 5-20-szoros hígítású elegyet E. coli (HB101 törzs) transzformálására használtunk. A transzformálást vagy hősokkmódszerrel (Maniatis et al., 1982), kompetens baktériumok (Epicurian E. coli, Stratagene) alkalmazásával, vagy GenePulser (BioRad) segítségével végzett elektroporációval végeztük. A rekombináns baktériumtelepeket szokásos laboratóriumi módszerekkel továbbtenyésztettük, és a plazmid-DNS izolálására használtuk (Maniatis et al., 1982).
A cDNS klónozásának fent ismertetett közvetlen módszerét példaképpen egy 3797 bázispár-hosszúságú, a pBR322 egyedülálló PsA helyére inszertált cDNSffagmens (PstI 3021-től PsA 6818-ig) előállítására (PsA klón, lásd később) használtuk. E módszer előnye, hogy az így klónozott cDNS-fragmensek rendszerint nem tartalmaznak hibát a nukleotidszekvenciában, mint ahogyan az a PCR alkalmazásakor gyakran megfigyelhető. Ezzel a módszerrel azonban a TBE-vírus genomja nem minden részletének megfelelő cDNS-fragmens volt klónozható. Különösen a vírusgenom végeinek megfelelő cDNS-fragmensek előállításához kellett PCR-t alkalmazni. A PCR-technikával előállított fragmenseket azután a fent ismertetett módszerrel klónoztuk vagy PCR-ben olyan oligonukleotidprimereket alkalmaztunk, amelyek 5’-végükön olyan restrikciósenzim-felismerőhelyeket tartalmaztak, amelyek azután a klónozásnál alkalmazhatók.
3. példa
A klónozott cDNS jellemzése és szekvenciaelemzése
Minden bakteriális plazmidba klónozott cDNS-fragmenst hosszúságára és a plazmidban való orientációjára, valamint az esetlegesen előforduló deléciókra vagy inszerciókra, vagy a rekombinációval létrejövő változásokra nézve elemeztünk. Ehhez néhány pg plazmidDNS-t a megfelelő E. coli HB101 telep 2-3 ml tenyészetéből tisztítottunk (Magic Mini Prep System, Promega) és különböző restrikciós enzimekkel emésztettünk. Ezután az 1-2%-os agarózgélen szétválasztott fragmensek specifikus mintázatot mutattak, amellyel a cDNSfragmensek első közelítésben jellemezhetők voltak. Azon plazmidokból, amelyeket ezen elemzés alapján kiválasztottunk, 1-2 pg-ot nagy tisztaságú formában állítottunk elő (CsCl-gradiens-tisztítás, Maniatis et al., 1982). Kb. 1 pg ilyen plazmidpreparátumokat egyenként szekvenciaelemzési reakcióba vittünk. A szekvenciaelemzést fluoreszcens színezékkel jelzett didezoxiterminációval (ABI, Perkin Elmer) és automatizált szekvenciaelemzővel (373A, ABI/Perkin Elmer gyártmány), a gyártó cég reagenseivel és a kettős szálú DNS szekvenálására ajánlott körülmények között végeztük. A szekvenálási reakcióban printerként mintegy száz 20 mérés oligonukleotidkollekciót (Medrobe, Oslo, Norvégia) alkalmaztunk, amelyeknek szekvenciája legfeljebb 400 nukleotidos szakaszokban komplementer volt a TBE-vírus Neudörfl-törzs plusz és mínusz szálával. E primer alkalmazásával a nukleotidszekvencia a genom tetszés szerinti helyén mindkét orientációban elemezhető volt. Elvileg csak olyan fragmenseket alkalmaztunk további klónozásra, amelyeknek szekvenciáját teljes mértékben meghatároztuk. A PCR során, az aminosavszekvencia megváltozásához vezető mutációkat a restrikciós fragmenseknek olyan más klónokból származó hibátlan fragmensekkel történő, standard módszerekkel (Maniatis et al., 1982) végrehajtott kicserélésével küszöböltük ki, amelyeket szintén PCR-technikával vagy a cDNS közvetlen klónozásával kaptunk. Az ilyen korrigált kiónok szekvenciáját azután teljes szekvenciaelemzéssel ismét ellenőriztük.
A szekvenciaadatok komputeres elemzését Microgenie (Beckman) és PcGene (Intellegenetics) szoftverekkel végeztük.
4. példa
T7-2 plazmid konstruálása és ismertetése
A T7-2 plazmid (2. ábra) a TBE-vírus Neudörfltörzs 5’-terminális területének cDNS-ét pBR322 plazmidba (1. ábra) inszertálva tartalmazza. A pBR322 Clal (23) és SaA (651) restrikciós enzim felismerőhelyeire egy TBEV-szekvenciát kódoló DNS-fragmenst inszertáltunk. Ez a fragmens magában foglalja az 5’-véget az 1. nukleotidhelytől a természetes TBEV-szekvenciában csak egyszer, a 3154-helyzetben előforduló Clal helyig. Az 5’-vég előtt található egy további nukleotid (G), amely a TBE-vírus természetes szekvenciájában nem fordul elő, továbbá egy T7 promotorszekvencia és a SaA restrikciósenzim-felismerőhely, amelynek segítségével a fragmens a vektorokba ligálható. Az 5’-vég pontos nukleotidszekvenciáját és az előtte elhelyezkedő szekvenciákat a 3. ábra mutatja. A szekvenciaelemzések azt mutatták, hogy a TBE-vírus Neudörfl-törzs természetes szekvenciájával ellentétben a T7-2 plazmid két nukleotidmódosulást tartalmaz (2. táblázat):
i) egy néma mutációt a 930-helyzetben (T->C), amely egy, a kiindulási anyagként alkalmazott víruspreparátum természetben előforduló változatának felel meg;
ii) egy néma mutációt a 3147-helyzetben (C-»T), amelyet azért iktattunk be, hogy a 3142-helyzetben levő Nhel helyet megszüntessük.
A T7-2 plazmid előállítását a következő konstrukciós lépésekkel végeztük.
Először az 1. példában ismertetett módon PCRtechnikával, T01 és T45 (lásd az 1. táblázatot) primerek segítségével előállítottunk egy cDNS-fragmenst, majd ezt SaA és Clal enzimmel hasított pBR322-be (lásd 1. ábrát) klónoztuk. A kapott klón tartalmazta a TBEvírus Neudörfl-törzs 1-3154. nukleotidhelyzetnek megfelelő szekvenciájának (lásd az 5. ábrát) pontosan megfelelő cDNS-szekvenciát, kivéve egyetlen néma mutációt a 930-helyzetben (lásd a 2. táblázatot). Ezt a fragmenst Nhel (3142) és Clal (3154) enzimekkel hasítottuk, és a kapott fragmenst, amely 9 bázispárból állt, és két 4 és 2 nukleotidhosszúságú túlnyúló véggel (lásd az 5. ábrát) rendelkezett, egy a T77 és T78 (lásd az 1. táblázatot) oligonukleotidokból képzett inszerttel cseréltük ki. így bevezettük a 3147-helyzetben levő mutációt.
HU 222 995 Bl
A további G nukleotid- és a T7 promotorszekvencia bevezetésére a TBEV-szekvencia nem kódoló 5’-végére az 5’-vég fragmensét a T01 primerrel bevezetett SaB helytől az Miül helyig (208-helyzet) egy olyan PCRfragmenssel cseréltük ki, amelyet a T83 (az Miül hely után hibridizálva, lásd az 5. ábrát) és T84 (amely egy T7 promotorszekvenciát, azelőtt egy SaB felismerőhelyet és utána egy további G-t tartalmaz, amely utóbbit a TBE-szekvencia húsz 5’-terminális nukleotidja követ; lásd az 1. táblázatot) primerekkel állítottunk elő, és a T7-2 plazmidot a fenti ismertetett módon kaptuk.
5. példa
A 3ND-1 plazmid konstruálása és ismertetése
A 3ND-1 plazmid a TBE-vírus Neudörfl-törzs-genomja 3’terminális területének (3017-11141. nukleotidok) megfelelő cDNS-t tartalmazza a pBR322 vektorba inszertálva. A Psíl-gyel (3607) és Λα/11-vel (4284) hasított pBR322-be egy olyan TBEV-cDNS-fragmenst inszertáltunk, amely a natív TBE-szekvenciát a Pstl restrikciósenzim-felismerőhelytől (3017-helyzet) 3’-végig (11 141-helyzet) foglalja magában. A két 3’-terminális nukleotid (CT; lásd a 3. ábrát) egy ott beiktatott Nhel hely részei, amelyeket egy Aatll hely követ, amelynek segítségével a fragmenst a vektorba ligáltuk. Ahogyan később ismertetjük, az VAel-gyel végzett emésztés és utána az így képződött 5’ túlnyúló végen végzett részleges feltöltés egy, a TBE-vírus szekvenciájának pontosan megfelelő 3’-véget eredményez. A 3’-vég pontos és a közvetlen szomszédos területek nukleotidszekvenciáját a 3. ábra mutatja. A TBE-vírus Neudörfl-törzs natív szekvenciájával ellentétben a 3ND-1 hat néma mutációt tartalmaz, amelyeket a 2. táblázatban foglaltunk össze. Ezeket a mutációkat a PCR-módszerben alkalmazott Taq polimeráz hibája okozza.
A 3ND-1 klón egy teljes 3’ nem kódoló szekvenciát tartalmaz, amely megfelel a TBE-vírus Neudörfltörzsének. Ilyen szekvencia mindeddig nem volt ismert. A 3ND-1 klón ezen szekvenciarészletét az 5. és 5a. ábrán teljes mértékben kilistáztuk. A belső poli(A)-szekvencia hossza a natív vírusban változó (Mandl et al., 1991), míg a 3ND-1 kiónban 49 nukleotidhosszúságú.
A 3ND-1 plazmidot a következő konstrukciós lépésekkel állítottuk elő.
A cDNS közvetlen (a 2. példában ismertetett) klónozásához Pstl kiónt állítottunk elő, amelyben a TBE-vírus 3021-helyzetétől 6818-helyzetéig teijedő fragmenst a pBR322 vektor egyedüli Pstl helyére inszertáltuk. Az inszert orientációját a pBR322 ampicillinrezisztenciagénjének orientációjával ellentétesre állítottuk be. Ebből a klónból a Miül (a TBE-ben 6446)/4öíII (a pBR322-ben 4284) fragmenst eltávolítottuk, és a T16 és T61 primerek (lásd az 1. táblázatot) segítségével előállított PCR-fragmenssel helyettesítettük. Ehhez a 4500 bázispár-hosszúságú PCR-fragmenst Aflul-gyel (a TBE szekvenciájának 6446-helyzete, lásd az 5. ábrát) és riadl-vel (a T61 primerben) emésztettük és a megfelelő felismerőhelyekre ligáltuk. Ezzel a TBEV-specifikus inszertet a (10 489helyzetnél kezdődő) poli(A)-szekvenciáig meghosszabbítottuk. A Neudörfl-törzs 3’ nem kódoló területének megfelelő cDNS-t a H01 primer (lásd az 1. táblázatot) segítségével állítottuk elő, a T27 és H05 primerekkel (lásd az 1. táblázatot) PCR-rel amplifikáltuk és pBR322-be a Dral (3230) és Aatll (4284) restrikciósenzim-felismerőhelyek közé klónoztuk (vö. 1. ábra). Az így kapott kiónok közül kiválasztottuk a Dra-7 plazmidot, amely egy, a TBEV-szekvencia 10482. nukleotidhelyzetétől a 3’-végig (11 142-helyzet) teijedő olyan inszertet tartalmaz, amely egy 49 nukleotidhosszúságú poli(A)-szekvenciát tartalmaz, és nem mutat nukleotidkülönbséget a TBE-vírus Neudörfl-törzs natív szekvenciájához képest. A Dral helytől (TBEV-genomban 10 484) a 3’-vég után levő Aatll helyig (lásd a 3. ábrát) teijedő fragmenst a fenti konstrukcióhoz hozzákapcsoltuk, hogy a 3ND-1 kiónt a fenti módon megkapjuk.
6. példa
Az NK—4 plazmid konstruálása és ismertetése
Az NK-4 plazmid a TBE-vírus Neudörfl-törzs teljes cDNS-szekvenciáját tartalmazza, a pBR322 vektorba a SaB (651) és az Aatll (4284) restrikciósenzim-felismerőhelyek közé inszertálva. Az 5’- és a 3’-vég a T7-2, illetve a 3ND-1 klón megfelelő végeinek felel meg (3. ábra). A 3’ nem kódoló szekvencia a 3ND-1 kiónnál ismertetettnek felel meg, és az 5a. ábra ábrázolja. A TBE-vírus Neudörfl-törzs natív szekvenciájától eltérő összesen nyolc néma mutáció a fent ismertetett plazmidok megfelelő helyének felel meg (2. táblázat).
Az NK-4 plazmid előállításához a C/al (3154)-Aatll 3’-terminális fragmenst a 3ND-l-ből izoláltuk és a Clal-gyel és AatU-vel hasított T7-2-be ligáltuk. Az így képzett plazmid 14,9 kb méretű volt, és csak elektroporációval volt bevihető E. coli HB101 sejtekbe. A rekombináns kiónok gyengén szaporodtak, és az NK-4 plazmidot a pBR322-höz képest 100-szor kisebb kópiaszámban tartalmazták.
7. példa
A 3HA plazmid konstruálása és ismertetése
A 3HA plazmid (7. ábra) olyan cDNS-t tartalmaz, amely a TBE-vírus Hypr-töizs genomja 3’-terminális régiójának felel meg. Az inszert a TBE-vírus 10 002. nukleotidjánál kezdődik. Az NS5 proteint kódoló genomszakasz egy részét, valamint a TBEV Hypr-töizs teljes 3’ nem kódoló szekvenciáját tartalmazza, a 10 835-helyzetben levő 3’-végig. Csakúgy, mint a 3ND-1 és NK-4 kiónoknál, közvetlenül a 3’-véghez egy Nhel felismerőhely található. Ehhez kapcsolódik egy BamHl felismerőhely, amelyet - csakúgy, mint a fragmens másik végén egy további őű/mHI helyet - azért vezettünk be, hogy a pBR322 vektor 375-helyzeténél levő megfelelő felismerőhelynél beiktatható legyen. A 3’-vég és környezetének pontos nukleotidszekvenciáját mutatja a 3. ábra.
A 3HA plazmid előállításához a TBEV Hypr-törzs genomi RNS-ének cDNS-ét a H01 primer segítségével (1. táblázat) állítottuk elő, és a megfelelő fragmenst PCR útján Hll és H12 primerek segítségével (1. táblázat) amplifikáltuk. A PCR primerek 5’-végükön BamHl felismerőhelyeket hoztak létre, amelyek arra szolgáltak, hogy a szegmenseket a pBR322 BamHl helyére klónoz8
HU 222 995 Bl zuk. Az 5’-terminális ZJű/mHI helyben a klónozás során egy bázis törlődik, és így a 3HA plazmidban nem funkcionális felismerőhelyként van jelen, tehát BawiHI-gyel nem hasítható. (A megfelelő restrikciós enzim felismerőhelye a 7. ábrán zárójelbe van téve.)
8. példa
Az RNS in vitro transzkripciója
Azokat a plazmidokat, amelyek egy T7 promotorszekvenciát tartalmaznak (NK-4 és T7-2), illetve ezen plazmidok másokkal alkotott ligációs termékeit (lásd később) arra használtuk, hogy in vitro transzkripcióval olyan RNS-t állítsunk elő, amely a TBE-vírus teljes genomjának felel meg. A transzkripciót CsCl-gradiensen tisztított DNS-sel MEGAscrip T7 kit (Ambion, Texas, USA) készletben levő reagensekkel, lényegében véve az előállító által megadott körülmények között hajtottuk végre. Az inkubációs időt 37 °C-on azonban 3 órára növeltük, és az RNS-szintézist befejező kezelést DNAselgyel a tipikus kísérletekben nem végeztük el. Ezenkívül a GTP nukleotid koncentrációját azokban az összeállításokban, amelyekben az m7G (5’)ppp(5’)G Cap analógot (Ambion) alkalmaztuk, egyötödére csökkentettük. 20 pl reakciótérfogatban kb. 1 pg DNS-t alkalmaztunk. A kapott RNS-t közvetlenül tovább felhasználtuk. Az RNStermék egy aliquotjának agarózgélen (McMaster és Carmichael, 1977) végzett elemzése azt mutatta, hogy az ilyen reakció-összeállításokban 1 pg DNS-ről körülbelül 10 pg olyan RNS szintetizálódik, amelynek a mérete megfelel a vírusgenom méretének.
9. példa
Az RNS transzfektálása eukarióta sejtekbe és a vírusszaporodás elemzése
BHK-sejteket tenyésztettünk 77 cm2-es palackokban szokásos laboratóriumi módszerekkel, és a majdnem összefüggő sejttenyészetet kétszer 5 ml tripszines EDTA-oldattal (Gibco) leoldottuk. A sejteket 10 ml sejttenyésztő tápoldatban szuszpendáltuk, és 50 ml-es Falcon-csőben Sigma 4K10 centrifugával 7 percig 20 °C-on 800 fordulat/perc sebességgel végzett centrifugálással ülepítettük. A sejtüledéket azután még kétszer hideg (4 °C-os), RNS-áz-mentes PBS-ben (Gibco) szuszpendáltuk, és a fenti módon ülepítettük. Ezután az üledéket 5 ml PBS-ben szuszpendáltuk, és 0,8 ml aliquotot (amely kb. 1 χ 106 sejtnek felel meg) bemértünk egy 0,4 cm-es elektroporációs küvettába (BioRad). A víruspreparátumtól megtisztított vagy T7 in vitro transzkripciójával előállított RNS-t közvetlenül a küvettába pipettáztuk és a sejtszuszpenzióval óvatosan összekevertük. Az alkalmazott RNS mennyisége néhány pikogramm és néhány milligramm között volt. Ezután a küvettát GenePulser készülékbe (BioRad) helyeztük, és az elektroporációt a következő paraméterekkel hajtottuk végre: 1,5 V feszültség; 25 pF kapacitás; „capacitance extenders” alkalmazása nélkül; a pulzusszabályozó „infinity”-re állításával. Ilyen körülmények között sejtkonstansként rendszerint 0,9 értéket kaptunk. Az első áramlökés után 10 másodperccel egy másodikat alkalmaztunk, majd a küvettát szobahőmérsékleten percig állni hagytuk. Csak ezután oltottuk át a sejteket egy új sejttenyésztő palackba, és a következő napig 5% borjúembrió-szérumot tartalmazó tápközegben tenyésztettük. Amikor a sejtek összefüggő réteget alkottak, a szérumkoncentrációt 1%-ra csökkentettük.
A vírusszaporodás ellenőrzésére a sejttenyészetfolyadékból naponta 50 mikroliter aliquotot vettünk, és -20 °C-on mélyhűtöttük. A TBE-vírust a sejttenyészetek felülúszójában négyrétegű ELISA-val (Heinz et al., 1986) mutattuk ki.
10. példa
TBE-vírus Neudörfl-törzs előállítása a rekombináns cDNS-ből
A TBE-vírus Neudörfl-törzset két különböző módon állítottuk elő az ismertetett rekombináns plazmidokból:
i) 1 pg NK-4 plazmidot 5 egység Nhel restrikciós enzimmel linearizáltunk és fenol/kloroform tisztításnak vetettük alá, majd etanollal kicsaptuk. A DNS-t Klenow-reakciópufferben (New England Biolabs) oldottuk és 30 pl össz-reakciótérfogatban dCTP és dTTP (Boehringer-Mannheim) nukleotidok és Klenow-enzim (New England Biolabs) jelenlétében 15 percig 37 °Con inkubáltuk. A reakcióterméket a fenti módon újra tisztítottuk, majd RNS-transzkripciós reakcióban alkalmaztuk.
ii) Több pg 3ND-1 plazmidot a fenti módon Nheigyel hasítottunk, és a túlnyúló 5’-végeket Klenow-reakcióban részlegesen feltöltöttük. Ezután a plazmidot C/al-gyel hasítottuk, és a kb. 8000 nukleotidhosszúságú TBE-specifikus fragmenst 0,3%-os SeaKem Gold Agarose (FCM)-gélen a többi reakcióterméktől elválasztottuk és elektroelúcióval tisztítottuk. E készítményből egy aliquotot agarózgélen kvantitatív módon elemeztünk. 500 ng T7-2 plazmidot Call-gye] linearizáltunk, és kb. 1-2 pg tisztított 3ND-1 fragmenssel egyesítettük. Az elegyet tisztítottuk, és 30 pl térfogatban T4 DNS-ligázzal (Stratagene) egy éjszakán át 16 °C-on ligáitok. A ligálási elegyet azután 65 °C-on 5 percig inaktiváltuk, újra tisztítottuk, és in vitro RNStranszkripciós reakcióban alkalmaztuk.
A fenti módszerek valamelyikével előállított RNS-t BHK-sejtekbe transzformáltuk (elektroporációval), és a vírusszaporodást a sejttenyészet felülúszójából négyrétegű ELISA-val követtük nyomon. A kapott rekombináns vírus antigénszerkezetét a TBE-vírus burokfehétjéje elleni monoklonális antitestek (Heinz et al., 1983; Guirakhoo et al., 1989) segítségével elemeztük, és úgy találtuk, hogy teljes mértékben megfelel a TBE-vírus Neudörfl-törzs natív szerkezetének.
Az NK-4 plazmidból előállított RNS specifikus fertőzőképességét a víruskészítményekből tisztított RNS fertőzőképességével hasonlítottuk össze. Különböző kísérletekben mindkét készítmény esetén fertőző egységenként 5 és 50 pg RNS-értéknek adódott (elektroporáció során BHK-sejtekre, a fent ismertetett módon). A transzkripciós reakció DNS-ázI-gyel a transzkripció után végzett kezelése semmilyen befolyást sem gyakorolt az RNS specifikus fertőzőképességére. A CAP9
HU 222 995 Bl analóg nélkül előállított RNS 1000-szer alacsonyabb fertőzőképességet mutatott. Ha a plazmidot nem Nhelgyel és utána Klenow-inkubálással kezeltük, hanem ΛαίΠ-vel hasítottuk, akkor kb. 10-szeresen csökkent specifikus fertőzőképességet kaptunk. Nem világos azonban, hogy a rekombináns vírus genomjának 3’vége a natív víruséval azonos-e, vagy további nukleotidokat tartalmaz, mivel az Aatll hely néhány nukleotiddal az Nhel hely után fekszik (lásd a 3. ábrát).
11. példa
TBE-vírus Neudörfl-törzs előállítása, amely egy másik törzs (Hypr-törzs) 3 ’-végét tartalmazza Több pg 3HA plazmidot TV/iel-gyel hasítottunk (így két fragmenst kaptunk: 4210 bp, 980 bp) és Klenowenzimmel inkubáltuk, az NK-4 plazmid kapcsán leírtak szerint. A plazmidot £agl-gyel tovább emésztettük (így négy fragmenst kaptunk: 3650, 800, 560 és 180 bp), és a kapott 800 nukleotidhosszúságú TBEVspecifikus fragmenst 1%-os agarózgélből tisztítottuk. 1 pg NK-4 plazmidot szintén hasítottunk £agl-gyel, a HA3 plazmid A7iel-£agl-fragmensének mintegy 200 ng-jával egyesítettük. Az elegyet tisztítottuk, ligáitok és RNS-sé írtuk át, a kapott RNS-t a fenti módon BHK-sejtekbe transzformáltuk. A képződött rekombináns vírusból RNS-t izoláltunk, és cDNS-t készítettünk róla. Erről a cDNS-ről PCR-módszerrel néhány rövid szakaszt amplifikáltunk, és ezen fragmensek szekvenciáját közvetlenül, klónozás nélkül elemeztük. A szekvenciaelemzés azt igazolta, hogy a rekombináns vírus a várt genomszerkezettel rendelkezik, a TBE-vírus Neudörfl-törzs szekvenciájával a 10 038-helyzetig és a TBE-vírus Hypr-törzs szekvenciájával a 10 039-helyzettől a 3’-végig. A monoklonális antitestekkel (Guirakhoo et al., 1989; Holzmann et al., 1992) meghatározott antigénszerkezet teljes mértékben megfelelt a Neudörfl-törzs antigénszerkezetének, azonban a rekombináns vírus a BHK-sejtekben a Hypr-törzsre jellemző erősebb citopatikus hatást mutatta, és nem a TBE-vírus Neudörfl-törzs által előhívott gyengébbet.
12. példa
A TBE-vírus egy attenuált mutánsának előállítása a rekombináns cDNS alkalmazásával A TBE-vírus Neudörfl-törzsének pontmutációja, ami az E-protein aminosavszekvenciájának 384-helyzetében levő tirozin hisztidinre való kicserélését eredményezi, a vírus neurovirulenciájának és neuroinvazivitásának szignifikáns attenuálásához vezet állatmodellben (egér) (Holzmann et al., 1990). A TBE-vírus ezen attenuált mutánsát a találmány szerinti fertőző klón segítségével most szintén előállítottuk.
A T7-2 plazmidot BamHI (1988) és Clal (3154) enzimmel hasítottuk, a kapott két, 5740 és 1170 bp hosszúságú fragmenst 1%-os agarózgélen elválasztottuk és eluáltuk. Az 1170 bp hosszúságú fragmenst Hinfl-gyel (felismerőhely a TBEV 2136-helyzetében) hasítottuk, és a kapott két 1020 bp és 150 bp hosszúságú fragmenst elválasztottuk, és az 1020 bp hosszúságú fragmenst eluáltuk. A kapott BamHUCall fragmens (5740 bp) és HinflJClal fragmens (1020) körülbelül azonos mennyiségét 4-5szörös moláris fölöslegben vett olyan kis PCR-fragmenssel összekevertük, amely a kívánt mutációt tartalmazta, és amelyet a következőképpen kaptunk: 1 ng T7-2 plazmidot alkalmaztunk PCR-reakcióban, T91 és MutOl primerekkel (1. táblázat). A MutOl primer mind a fent említett Hinjl helyet (2136), mind a mutálandó nukleotidhelyet (A helyett G a genom mínusz szálán a 2103-helyzetben) magában foglalja. A T91 prímért úgy pozícionáltuk, hogy a képződő PCR-fragmens az 1988. nukleotidhelyzetnél levő BamHI helyet is tartalmazza. A kapott PCRterméket RaiwHI-gyel és Hinfl-gyel hasítottuk, 1,2%-os agarózgélen elválasztottuk, és a 150 bp hosszúságú BamHUHinfl fragmenst elektroelúcióval izoláltuk, és a fent említett módon a két másik fragmenssel összekevertük. A három fragmens elegyét tisztítottuk, ligáitok, és E. coli HB101 sejtekbe transzformáltuk. A rekombináns plazmidokat izoláltok, és a kívánt szekvenciát szekvenciaelemzéssel azonosítottuk. A kapott plazmidot, amely egyetlen pontmutációban tér el a T7-2 plazmidtól, a T7-2 plazmiddal azonos módon TBE-vírus előállítására használtuk (lásd fent). A kapott rekombináns vírust (RB4) monoklonális antitestekkel (Heinz et al., 1983; Guirakhoo et al., 1989) elemeztük, és úgy találtuk, hogy ugyanolyan reakciómintát mutat, mint a Holzmann és munkatársai által (1990) ismertetett attenuált B4 mutáns.
13. példa
Az RB4 rekombináns mutáns virulenciatulajdonságainakjellemzése
A virulencia meghatározásához felnőtt Swiss Albínó egereket alkalmaztunk, amelyekben vad típusú Neudörfl-törzzsel végzett mind intracerebrális, mind szubkután beoltás után halálos kimenetelű agyvelőgyulladás fejlődik ki. 10 egérből álló csoportokat azonos mennyiségű, azaz 100 pfú (plakk-képző egység) Neudörfltörzzsel és RB4 mutánssal fertőztünk intracerebrálisan, illetve szubkután. Amint a 8. ábrán látható, az RB4 mutánsnak mind neurovirulenciája (ic. fertőzés), mind neuroinvazivitása (se. fertőzés) erősen csökkent a Neudörfl-törzshöz képest. A fertőző klón segítségével előállított RB4 vírus virulenciatolajdonságaiban tehát megfelel a monoklonális antitesttel szelektált VB4 variánsnak (Holzmann et al., 1990).
1. táblázat
Oligonukleotidszekvenciák
Név Szekvencia (5’—>3’)
T01 CGGTCGACGA TTTAGGTGAC ACTATAAGAT TTTCTTGCAC GTGCAT
HU 222 995 Bl
1. táblázat (folytatás)
Név Szekvencia (5’->3*)
T16 GACGGACGAA CAGATGAATA
T27 CCCGGAAGGC TCGTAAAAGA
T45 CCACCACATA GCGCACCAGG
T61 CCGACGTCAA TATTTTTTTT TTTTTTTTTT TTGTTTAAAG
T77 CTAGTCACAC TAT
T78 CGATAGTGTG A
T83 GCTACGGCAT GCCACAAGAT
T84 CCGGCCGTCG ACTTAATACG ACTCACTATA GAGATTTTCT TGCACGTGCA T
T91 AGGGGGGGCG GTTCTTGTTC
H01 AGCGGGTGTT TTTCCGAGT
H05 AAGACGTCGC TAGCGGGTGT TTTTCCGAGT CACA
Hll CGCGGATCCA TCAACTCAGC AGTGCCT
H12 CGCGGATCCG CTAGCGGGTG TTTTTCCGAG TCACA
MutOl ATTGATGACT CAGTTCCCCA ACATGGATGA TGTT
2. táblázat
Szekvenciabeli különbség a fertőző klón és a vad típusú TBE-vírus Neudörfl-törzs között
Helyzet Különbség (Neudörfl>I. K.) Megjegyzés
„0” G további nukleotid az 5’-végen; T7-2-ben, ΝΚ.-4-ben
930 T->C T7-2-ben, ΝΚ-4-ben
3147 C->T Nhe I hely specifikusan eltávolítva; T7-2-ben, ΝΚ-4-ben
4860 C-»T 3ND- 1-ben, ΝΚ-4-ben
7434 G—>A 3ND-1-ben, ΝΚ-4-ben
| 7464 G—>T 3ND-l-ben, ΝΚ-4-ben
7617 T->C 3ND-l-ben, ΝΚ-4-ben
7638 C-»A 3ND-1-ben, ΝΚ-4-ben
8493 A—>G 3ND- 1-ben, NK-4-ben
3. táblázat
Szekvenciakülönbség a TBE-vírus-prototípus Neudörfl-törzs és az attenuált természetes 263. számú izolátum között
Helyzet’ Nukleotidb Aminosav*1
5’-NC
49 G-T
C
183 A-C
285 C-T
Helyzet® Nukleotid1 Aminosav”
307 T-C
345 A-C
375 G-A
432 C-T
456 C-T
prM
504 T-C
585 T-C
HU 222 995 Bl
3. táblázat (folytatás)
Helyzet’ Nukleotidb Aminosav1
591 C-T
697 T-C Tyr-His (73)
708 C-T
M
754 C-T
789 A-G
798 C-T
834 T-C
| 846 G-A
882 A-G
922 A-G Thr-Ala (60)
930 T-C
939 T-G
960 A-G
963 G-T
966 T-C
E
1014 T-C
1035 C-T
1065 T-C
1068 T-C
1127 A-G Asn-Ser (52)
1 173 C-T
1 191 A-G
1200 A-G
1471 A-G Ile-Val (167)
1492 T-C
1497 T-C
1620 T-C
1680 C-T
1 833 C-T
1932 C-T
1 963 A-T Thr-Ser(331)
2 037 C-T
2 160 G-A
2 283 A-G
2 286 T-C
2 301 C-T
2 328 G-A
2 343 A-G
2 412 T-C
2 439 C-T
NS1
2 469 T-C
I Helyzet’ Nukleotidb Aminosav*1
I 2541 A-G
2553 T-C
2 613 G-A
1 2 628 T-C
| 2 658 C-A
2 689 T-C
2 859 C-T
3 015 A-G
3 021 A-C
3 068 G-A Arg-Lys (203)
3 180 A-G
3 185 T-C Leu-Ser (242)
3 225 C-T
3 237 T-C
1 3240 C-T
3 271 T-C Tyr-His (271)
3 288 T-C
3 309 C-A
3 363 T-C
3 486 G-A
NS2A
3 529 T-C
3 546 A-G
3 600 G-A
1 3615 G-A
3 633 T-C
3 634 A-T Ile-Phe (40)
3 642 T-A
3 711 C-T
| 3 729 G-A
3 732 G-A
3 759 C-T
3 805 T-C
3 897 G-T Glu-Asp (127)
3 898 T-C Phe-Leu (128)
1 3 936 G-A
3 981 T-C
4 026 C-T
4 047 A-G
4 062 A-T
4117 G-A Val-Ile (201)
I 4132 G-A
| 4134 G-A Gly-Arg (206)
4 135 T-C
4164 A-G
HU 222 995 Bl
3. táblázat (folytatás)
Helyzet Nukleotidb Aminosav
4183 T-C
4186 T-G Ser-Ala (224)
4191 G-T
NS2B
4 276 T-C Ser-Pro (24)
4 380 T-G
4 387 T-C Tyr-His (61)
4434 G-T
4449 T-A
4 504 A-C Ile-Leu (100)
4 506 T-G
4 533 C-T
NS3
4611 T-C
4644 C-T
4 683 T-C
4 713 G-A
4 737 G-A
4 794 C-T
4 816 G-T Ala-Ser (73)
4 842 T-C
4 916 G-A Arg-Lys (106)
4 920 G-C
4 971 A-G
5 001 G-A
5 058 C-T
5 106 A-G
5 127 C-A
5154 T-C
5 298 A-G
5 316 T-C
5 319 T-C
5 381 T-C
5 422 A-C
5 439 A-G
5 496 C-T
5 520 T-C
5 548 C-T
5 553 C-T
5 604 T-C
5 643 G-A
5 679 T-C
5 740 T-C
5 766 T-C
Helyzet Nukleotidb Aminosav
5 862 T-C
5 910 C-T
5 928 A-G
5 964 T-G
6 000 A-G
6 015 T-C
6 102 A-G
6106 T-C
6 267 A-G
1 6 345 C-T
1 6 381 C-T
6 405 T-C
NS4A
6 483 A-G
6 501 T-G
6 507 C-T
6 508 C-T
6 537 T-C
6 549 G-A
6 552 T-C
6 655 C-T
6 732 C-G
6 738 A-G
6 777 T-C
6 795 T-C
6 822 T-C
NS4B
6 915 G-A
6 921 C-T
6 956 C-T Ala-Val (16)
6 958 C-T
6 975 A-G Glu-Gly (22)
| 7 014 C-T
7 062 C-T
7110 C-T
7 224 T-C
7 233 C-T
7 254 C-T
7 320 T-C
7 442 C-T Thr-Ile (178)
7 458 G-T Met-Ile (183)
7 506 A-T
7 539 A-C Arg-Ser(210)
7 554 G-A
7 555 T-C
HU 222 995 Bl
3. táblázat (folytatás)
Helyzet” Nukleotidb Aminosav0
7 618 T-C
7 650 C-T
7 659 T-C
NS5
7 704 G-A
7 725 G-C
7 740 T-C
7 755 C-T
7 803 A-G
7 816 G-A Val-Met(51)
7 974 T-C
7 988 A-G Lys-Arg (108)
8 058 C-T
8 161 C-T
8 184 C-T
8 247 G-A
8 269 C-A Gln-Lys (202)
8 340 C-T
8 361 C-T
8 370 T-C
8 371 G-A Val-Ile (263)
8 423 A-G Lys-Arg (253)
8 436 C-T
| 8 454 G-T
8 455 A-C
8 469 A-G
1 8 508 G-A
8 529 A-G
8 547 T-C
8 694 T-C
8 736 A-G
8 760 G-A
8 796 T-A
8 805 T-C
| 8 841 G-A
8 855 G-A Arg-Lys (397)
8 856 G-A
8 859 A-G
8 966 G-A Arg-His (434)
9 009 T-C
9 022 T-C Tyr-His (453)
9 045 A-G
9 052 C-T
9 060 G-A
Helyzet” Nukleotidb Aminosav0
9 118 T-C
9 306 C-T
9 307 T-C
9 348 G-A
9 358 T-C
9 417 T-C
9 462 C-T
9 471 T-C
9 477 T-C
9 498 T-C
9 562 T-C
9 759 A-G
9 786 A-C
9 828 T-C
9 930 T-C
9 972 C-T
9 975 A-G
10 005 T-C
10 022 C-T Ala-Val (786)
10 050 G-A
10 059 T-C
10 104 T-C
10 123 C-T
10 154 G-A Arg-Lys (830)
10 171 G-A Asp-Asn (836)
10 194 T-C
10 229 G-A Arg-Lys (855)
10 236 A-G
3’-NC
10407 A-G
10438 A-G
10452 C-T
” Helyzet a TBE-vírus Neudörfl-törzs nukleotidszekvenciájában b A bal oldali nukleotid a Neudörfl-töizs szekvenciájának, a jobb oldali a 263. izolátuménak felel meg.
c A bal oldali aminosav a Neudörfl-törzs szekvenciájának, a jobb oldali a 263. izolátuménak felel meg. A zárójelben levő szám az illető protein aminoterminálisától számított aminosavhelyzetet jelöli.
3a. táblázat
Példák a TBE-vírus Neudörfl-törzs nukleotidszekvenciájának módosítására a vírus attenuálása érdekében
| Helyzet” Nukleotidb Helyzet” Nukleotidb
1471 A-G
I 5’-NC 1492 T-C
HU 222 995 Bl
3a. táblázat (folytatás)
Helyzet* Nukleotidb Helyzet* Nukleotidb
49 G-T 1497 T-C
C 1 620 T-C
183 A-C 1680 C-T
285 C-T 1 833 C-T
307 T-C 1932 C-T
345 A-C 1963 A-T
375 G-A 2 037 C-T
432 C-T 2 160 G-A
456 C-T 2 283 A-G
prM 2 286 T-C
504 T-C 2 301 C-T
585 T-C 2 328 G-A
591 C-T 2 343 A-G
697 T-C 2 412 T-C
708 C-T 2 439 C-T
M NS1
754 C-T 2 469 T-C
789 A-G 2 541 A-G
798 C-T 2 553 T-C
834 T-C 2 613 G-A
846 G-A 2 628 T-C
882 A-G 2 658 C-A
922 A-G 2 689 T-C
930 T-C 2 859 C-T
939 T-G 3 015 A-G
960 A-G 3 021 A-C
963 G-T 3 068 G-A
1 966 T-C 3 180 A-G
E 3 185 T-C
1014 T-C 3 225 C-T
1035 C-T 3 237 T-C
1065 T-C 3 240 C-T
1068 T-C 3 271 T-C
1 127 A-G 3 288 T-C
1173 C-T 3 309 C-A
1191 A-G 3 363 T-C
1200 A-G 3 486 G-A
NS2A
3 529 T-C 4 916 G-A
3 546 A-G 4 920 G-C
3 600 G-A 4 971 A-G
3 615 G-A 5 001 G-A
3 633 T-C 5 058 C-T
Helyzet* Nukleotidb Helyzet* Nukleotidb
3 634 A-T 5 106 A-G
3 642 T-A 5 127 C-A
3 711 C-T 5 154 T-C
3 729 G-A 5 298 A-G
3 732 G-A 5 316 T-C
3 759 C-T 5 319 T-C
1 3 805 T-C 5 381 T-C
3 897 G-T 5 422 A-C
3 898 T-C 5 439 A-G
3 936 G-A 5 496 C-T
3 981 T-C 5 520 T-C
4 026 C-T 5 548 C-T
| 4 047 A-G 5 553 C-T
| 4 062 A-T 5 604 T-C
4117 G-A 5 643 G-A
I 4132 G-A 5 679 T-C
| 4134 G-A 5 740 T-C
I 4135 T-C 5 766 T-C
| 4164 A-G 5 862 T-C
4183 T-C 5 910 C-T
I 4186 T-G 5 928 A-G
| 4191 G-T 5 964 T-G
NS2B 6 000 A-G
4 276 T-C 6 015 T-C
4 380 T-G 6 102 A-G
4 387 T-C 6106 T-C
4 434 G-T 6 267 A-G
4 449 T-A 6 345 C-T
4 504 A-C 6 381 C-T
4 506 T-G 6 405 T-C
4 533 C-T NS4A
NS3 6 483 A-G
4 611 T-C 6 501 T-G
4644 C-T 6 507 C-T
4 683 T-C 6 508 C-T
4 713 G-A 6 537 T-C
4 737 G-A 6 549 G-A
4 794 C-T 6 552 T-C
4 816 G-T 6 655 C-T
4 842 T-C 6 732 C-G
6 738 A-G 8 455 A-C
6 777 T-C 8 469 A-G
6 795 T-C 8 508 G-A
6 822 T-C 8 529 A-G
HU 222 995 Bl
3a. táblázat (folytatás)
Helyzet’ Nukleotidb Helyzet’ Nukleotidb
NS4B 8 547 T-C
6 915 G-A 8 694 T-C
6 921 C-T 8 736 A-G
6 956 C-T 8 760 G-A
6 958 C-T 8 796 T-A
6 975 A-G 8 805 T-C
7 014 C-T 8 841 G-A
7 062 C-T 8 855 G-A
7110 C-T 8 856 G-A
7 224 T-C 8 859 A-G
7 233 C-T 8 966 G-A
7 254 C-T 9 009 T-C
7 320 T-C 9 022 T-C
7 442 C-T 9 045 A-G
7 458 G-T 9 052 C-T
7 506 A-T 9 060 G-A
7 539 A-C 9118 T-C
7 554 G-A 9 306 C-T
7 555 T-C 9 307 T-C
7 618 T-C 9 348 G-A
7 650 C-T 9 358 T-C
7 659 T-C 9 417 T-C
NS5 9 462 C-T
7 704 G-A 9 471 T-C
7 725 G-C 9 477 T-C
7 740 T-C 9 498 T-C
7 755 C-T 9 562 T-C
7 803 A-G 9 759 A-G
7 816 G-A 9 786 A-C
7 974 T-C 9 828 T-C
7 988 A-G 9 930 T-C
8 058 C-T 9 972 C-T
| 8161 C-T 9 975 A-G
8 184 C-T 10 005 T-C
8 247 G-A 10 022 C-T
8 269 C-A 10 050 G-A
8 340 C-T 10 059 T-C
8 361 C-T 10 104 T-C
8 370 T-C 10 123 C-T
8 371 G-A 10154 G-A
8 423 A-G 10 171 G-A
8 436 C-T 10 194 T-C
8 454 G-T 10 229 G-A
Helyzet Nukleotid6 Helyzet Nukleotid6
3’-NC
10407 A-G
10438 A-G
10452 C-T
“ Helyzet a TBE-vírus Neudörfl-törzs nuklcotidszckvcnciájában 6 A bal oldali nukleotid a Neudörfl-törzs szekvenciájának, a jobb oldali a bevezetett módosításnak felel meg.
Irodalomjegyzék
Chambers, T. J., Hahn, C. S., Gallér, R., Rice, C. M. (1990). Favirus genome organization, expression and replication. Ann. rév. Microbiol. 44 : 649-688.
Emini, E. A., Schleif, W. A., Nunberg, J. H., Conley, A. J., Eda, Y., Tokiyoshi, S., Putney, S. D., Matsushita, S., Cobb, K. E., Jeti C. M., Eichberg, J. W., and Murthy,
K. K. (1992). Prevention of HIV-1 infection in chimpanzees by gp 120 V3 domain-specific monoclonal antibody. Natúré 355, 728-729.
Gao, G. F., Jiang, W. R., Hussain, Μ. H., Venugopal, K„ Gritsun, T. S., Reid, H. W., and Gould, E. A. (1993). Sequencing and antigenic studies of a Norwegian vírus isolated írom encephalomyelitic sheep confirm the existence of louping ill outside Great Britain and Ireland. J. Gén. Virol. 74, 109-114.
Gubler, U., and Hoffinan, B. J. (1983). A simple and very efficient method fór generating cDNA libraries. Gene 25, 263-269.
Guirakhoo, F., Heinz, F. X., and Kunz, C. (1989). Epitope model of tick-bome Encephalitis vírus envelope glycoprotein E: Analysis of structural properties, role of carbohydrate side chain, and conformational changes occuring at acidic pH. Virology 169, 90-99.
Haslov, K., Peterson, J. W., Baker, P. J. (1991). Adjuvanticity of pertussis toxin is mediated by differential effects on the activity of T suppresors, T amplifier and T helper cell. Immunobioi. 183: 40-54.
Hazamé, M., Mayumi-Aono, A., Asakawa, N., Kuroda, S., Hinuma, S., and Fujisawa, Y. (1993). Adjuvantindependent enhanced immuné responses to recombinant herpes simplex vírus type 1 glycoprotein D by fiision with biologically active interleukin-2. Vaccine 11, 629-635.
Heinz, F. X., Berger, R., Túrna, W., and Kunz, C. (1983). A topological and íúnctional model of epitopes on the structural glycoprotein of tick-bome encephalitis vírus defined by monoclonal antibodies. Virology 126, 525-537.
Heinz, F. X., and Kunz C. (1981). Homogeneity of the structural glycoprotein írom European isolates of tick-bome encephalitis vírus: Comparison with other flaviviruses. J. Gén. Virol. 57, 263-274.
Heinz, F. X., Túrna W., Guirakhoo, F., And Kunz, C. (1986). A model study of the use of monoclonal antibodies in capture enzyme immunoassays fór antigén quantification exploiting the epitope map of tick-bome encephalitis vírus. J. Bioi. Standard. 14, 133-141.
HU 222 995 Bl
Holzmann, H., Heinz, F. X., Mandl, C. W., Guirakhoo, F., and Kunz, C. (1990). A single amino acid substitution in the envelope protein E of tick-bome encephalitis vírus leads to attenuation in the mouse model. J. Virol. 64, 5156-5159.
Holzmann, H., Vorobyova, M. S., Ladyzhenskaya,
I. P., Ferenczi, E., Kundi, M., Kunz, C, and Heinz, F. X. (1992). Molecular epidemiology of tick-bome encephalitis vírus: cross-protection between European and Far Eastem subtypes. Vaccines 10, 345-349.
Hussain, A., Himeno, K., Mayumi, H., Kawamura, I., Tsuru, S., Nomoto, K. (1989). Immunomodulatory effects of cholera toxin in mice. Nat. Immun. Cell. Growth Regül. 8: 231-244.
Javaherian, K., Langlois, A. J., McDanal, C, Ross, K. L., Eckler, L. I., Jellis, C. L., Profy, A. T., Rusche, J. R., Bolognesi, D. P., Putney, S. D., and Matthews, T. J. (1989). Principal neutralizing domain of the humán immunodeficiency vírus type 1 envelope protein. Proc. Natl. Acad. Sci. USA 86, 6768-6772.
Lai, C., Ihao, B., Hori, H., Bray, M. (1991). Infectious RNA transcribed írom cloned full-lenght cDNA of Dengue type 4 vírus. Proc. Natl. Acad. Sci. USA. 88: 5139-5143.
Ledger, T. N., Sil, B. K., Wills, M. R., Lewis, G., Kinney, R. M., Jennings, J. R., Stephenson, J. R., and Barrett, A. D. T. (1992). Variation in the biological function of envelope protein epitopes of yellow fever vaccine viruses detected with monoclonal antibodies. Biologicals 20, 117-128.
Mandl, C. W., Heinz, F. X., and Kunz, C. (1988). Sequence of the structural proteins of tick-bome encephalitis vírus (Western subtype) and comparative analysis with other flaviviruses. Virology 166, 197-205.
Mandl, C. W., Heinz, F. X., Stöckl, E., and Kunz, C. (1989). Genome sequence of tick-bome encephalitis vírus (Western subtype) and comparative analysis of nonstructural proteins with other flaviviruses. Virology 173, 291-301.
Mandl, C. W., Holzmann, H., Kunz, C., and Heinz, F. X. (1993). Complete genomic sequence of Powassan vírus: Evaluation of genetic elements in tick-bome versus mosquito-bome flaviviruses. Virology 194, 173-184.
Mandl, C. W., Kunz, C., and Heinz, F. X. (1991). Presence of poly(A) in a flavivirus: Significant differences between the 3’ noncoding regions of the genomic RNAs of tick-bome encephalitis vírus strains. J. Virol. 65, 4070-4077.
Maniatis, T., Fritsch, E. F., and Sambrook, J. (eds.) (1982). „Molecular Cloning, a Laboratory Manual”, Cold Spring Harbor Laboratory, Cold Spring Harbor, New York.
McMaster, G. K., and Carmichael, G. G. (1977). Analysis of single- and double-stranded nucleic acids on polyacrylamide and agarose gels by using glyoxal and acridine orange. Proc. Natl. Acad. Sci. USA 11, 4835-4838.
Monath, T. P. (1990), Flaviviruses In: Fidds, B. N. (ed) Virology, Roven Press, pp. 107-151.
Pletnev, A. G., Bray, M., and Lai, C.-J. (1993). Chimeric tick-bome encephalitis and dengue type 4 viruses: Effects of mutations on neurovirulence in mice. J. Virol. 67, 4956-4963.
Post, P. R., Santos, C. N. D., Carvalho, R., Cruz, A. C. R., Rice, C. M., and Gallér, R. (1992). Heterogeneity in envelope protein sequences and N-linked glycosylation among yellow fever vírus vaccine strains. Virology 188, 160-167.
Rancaniello, V. R., Balttimore, D. (1981). Science, 214: 916-919.
Revaillard, J. P., Cozon, G., Czerkinsky, C. (1992). Órai administration of immunomodulators and the mucosal immuné system. Dev. Bioi. Stand. 77: 31-37.
Rice, C. M., Grakoui, A., Gallér, R., and Chambers, T. J. (1989). Transcription of infectious yellow fever RNA from full-length cDNA templates produced by in vitro ligation. The New Bioi. 1, 285-296.
Rueckert, R. R. (1990). Picomaviridae and their replication. In: 8 Virology 2nd edn.8 (B. N. Fields, ed.) pp. 507-548, Raven Press, New York.
Shah, K. V. (1990). Polyomaviruses. In: SVirology 2nd edn.8 (B. N. Fields, ed.) pp. 1609-1624, Raven Press, New York.
Sumiyoshi, H., Hoke, C., Trent, D. W. (1992). Infectious Japanese Encephalitis Vírus RNA can be synthesized from in vitro ligated cDNA template. J. Virol. 66: 5425-5431.
Tagliabue, A., and Boraschi, D. (1993). Cytokines as vaccine adjuvants: Interleukin 1 and its synthetic peptide 163-171. Vaccine 11, 594-595.
Ulmer, J. F., Donnelley J. J., Parker, S. E., Rhodes, G. H., Felgner P. L., Dwarki, V. J., Gromkowski, S. H., Deck, R. R., DeWitt, C. M., Friedman, A., Hawe, L. A., Leander, K. R., Martinez, D., Perry, H. C., Shiver, J. W., Montgomery, D. L., Liu, M. A. (1993). Heterologous protection against influenza by injection of DNA encoding a viral protein. Science 259, 1745.
Venugopal, K., Buckley, A., Reid, H. W., and Gould E. A. (1992). Nucleotide sequence of the envelope glycoprotein of Negishi vírus shows very close homology to louping ill vírus. Virology 190, 515-521.
Whitby, J. E., Whitby, S. N., Jennings, A. D., Stephenson, J. R., and Barrett, A. D. T. (1993). Nucleotide sequence of the envelope protein of a Turkish isolate of tick-bome encephalitis (TBE) vírus is distinct from other viruses of the TBE vírus complex. J. Gén. Virol.

Claims (26)

1. cDNS, amely TBEV-t kódoló szekvenciákat tartalmaz, azzal jellemezve, hogy egy, az 5a. ábra szerinti szekvenciával legalább 80%-ban homológ 3’ nem kódoló szekvenciát tartalmaz, és egy fertőző TBEV-RNStranszkriptumot kódol.
2. Az 1. igénypont szerinti cDNS, azzal jellemezve, hogy az 5 a. ábra szerinti 3’ nem kódoló szekvenciát tartalmazza.
HU 222 995 Bl
3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti cDNS, azzal jellemezve, hogy TBEV-kódoló szekvenciaként valamely a TBEV (W)-ből, TBEV (FE)-ből vagy ezek altípusaiból, vagy variánsaiból származó szekvenciát tartalmaz.
4. A 3. igénypont szerinti cDNS, azzal jellemezve, hogy az 5. ábra szerinti szekvenciát tartalmazza.
5. TBEV-t kódoló szekvenciát tartalmazó cDNS, azzal jellemezve, hogy az 5. ábra szerinti TBEV-t kódoló szekvenciát tartalmazza egy, a Neudörfl-törzstől eltérő TBEV-törzsből származó 3’ nem kódoló szekvenciával együtt, és egy fertőző transzkriptumot kódol.
6. Az 5. igénypont szerinti cDNS, azzal jellemezve, hogy a TBEV Hypr-törzs 3’ nem kódoló szekvenciáját tartalmazza.
7. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti cDNS, azzal jellemezve, hogy egy, a TBEV virulenciáját csökkentő és/vagy a TBEV replikációját befolyásoló módosítást tartalmaz.
8. A 7. igénypont szerinti cDNS, azzal jellemezve, hogy a módosítás szubsztitúcióval, inszercióval vagy delécióval van végrehajtva.
9. Az 1-8. igénypontok bármelyike szerinti cDNS, azzal jellemezve, hogy az 1-helyzetben egy további G nukleotidot tartalmaz.
10. Az 1-9. igénypontok bármelyike szerinti cDNS, azzal jellemezve, hogy a p(RM) hasítóhelynél nukleotidszekvencia-módosítást tartalmaz.
11. Az 1-9. igénypontok bármelyike szerinti cDNS, azzal jellemezve, hogy legalább egy N-glikozilezésihely-módosítást tartalmaz.
12. Az 1-9. igénypontok bármelyike szerinti cDNS, azzal jellemezve, hogy legalább egy, a 3a. táblázat szerinti módosítást tartalmaz.
13. Az 1-9. igénypontok bármelyike szerinti cDNS, azzal jellemezve, hogy a TBEV E-proteinje 384. aminosavának helyzetében módosítást tartalmaz.
14. Az 1-13. igénypontok bármelyike szerinti cDNS, azzal jellemezve, hogy tartalmaz továbbá egy immunmodulátort kódoló nukleotidszekvenciát.
15. A 14. igénypont szerinti cDNS, azzal jellemezve, hogy immunmodulátort kódoló szekvenciaként egy interleukint, diftériatoxint, koleratoxint vagy E. coli hőlabilis toxint, vagy pertussistoxint kódoló szekvenciát tartalmaz.
16. Az 1-15. igénypontok bármelyike szerinti cDNS, azzal jellemezve, hogy egy rekombináns DNSvektorban van jelen.
17. A 16. igénypont szerinti cDNS, azzal jellemezve, hogy egy rekombináns DNS-vektorban egy, az SP6, T3, T7 prokarióta promoterek valamelyike vagy egy, a CMV, RSV, β-aktin, SV4a vagy adeno-2 eukarióta promoterek valamelyike szabályozása alatt áll.
18. Fertőző RNS-transzkriptum, amely egy, az 1-17. igénypontok bármelyike szerinti cDNS in vivő vagy in vitro transzkriptuma.
19. Eljárás rekombináns, módosított TBE-vírus előállítására, azzal jellemezve, hogy
- egy RNS-transzkriptumot állítunk elő in vitro egy, a 16. vagy 17. igénypont szerinti rekombináns DNS-vektorban jelen levő cDNS-ről, és a kapott RNStranszkriptummal gazdasejtet transzfektálunk,
- majd a kapott fertőző vírusrészecskéket kinyerjük.
20. Eljárás rekombináns, módosított TBE-vírus előállítására, azzal jellemezve, hogy
- egy, a 16. vagy 17. igénypont szerinti rekombináns DNS-vektorban jelen levő cDNS-sel gazdasejtet transzfektálunk,
- és a kapott fertőző vírusrészecskéket kinyerjük.
21. Rekombináns TBE-vírus, amely a 19. vagy 20. igénypont szerinti eljárással van előállítva.
22. TBE-oltóanyag, amely egy, a 21. igénypont szerinti rekombináns TBE-vírust tartalmaz farmakológiailag elfogadható hordozóval együtt.
23. A 22. igénypont szerinti oltóanyag, azzal jellemezve, hogy a rekombináns TBE-vírust attenuált formában tartalmazza.
24. A 22. vagy 23. igénypont szerinti oltóanyag, azzal jellemezve, hogy a rekombináns TBE-vírust inaktivált formában tartalmazza.
25. A 21. igénypont szerinti rekombináns TBE-vírus alkalmazása vírusinokulumként vírusszaporításhoz.
26. Az 1-18. igénypontok bármelyike szerinti nukleinsav alkalmazása oltóvírus előállítására.
HU9502253A 1994-07-27 1995-07-27 Kullancsok által terjesztett agyvelőgyulladás (Tick-Borne Encephalitis/TBE) vírus fertőző cDNS-klónja, ebből készült rekombináns oltóanyag és eljárás előállítására HU222995B1 (hu)

Applications Claiming Priority (1)

Application Number Priority Date Filing Date Title
DE4426622A DE4426622C1 (de) 1994-07-27 1994-07-27 Infektiöser cDNA-Klon des Tick-Borne Enzephalitis (TBE)-Virus, davon abgeleiteter rekombinanter Impfstoff und Herstellung desselben

Publications (3)

Publication Number Publication Date
HU9502253D0 HU9502253D0 (en) 1995-09-28
HUT72840A HUT72840A (en) 1996-05-28
HU222995B1 true HU222995B1 (hu) 2004-01-28

Family

ID=6524280

Family Applications (1)

Application Number Title Priority Date Filing Date
HU9502253A HU222995B1 (hu) 1994-07-27 1995-07-27 Kullancsok által terjesztett agyvelőgyulladás (Tick-Borne Encephalitis/TBE) vírus fertőző cDNS-klónja, ebből készült rekombináns oltóanyag és eljárás előállítására

Country Status (9)

Country Link
EP (1) EP0698665B1 (hu)
AT (1) ATE166388T1 (hu)
CZ (1) CZ289713B6 (hu)
DE (2) DE4426622C1 (hu)
DK (1) DK0698665T3 (hu)
ES (1) ES2116660T3 (hu)
FI (1) FI117897B (hu)
HU (1) HU222995B1 (hu)
RU (1) RU2202612C2 (hu)

Families Citing this family (3)

* Cited by examiner, † Cited by third party
Publication number Priority date Publication date Assignee Title
DE19512142A1 (de) * 1995-03-31 1996-10-02 Immuno Ag Infektiöser cDNA-Klon des Tick-Borne Enzephalitis (TBE)-Virus, davon abgeleiteter rekombinanter Impfstoff und Herstellung desselben sowie ein pharmazeutisches Produkt, das eine replizierbare Nukleinsäure enthält
DE19521705C2 (de) * 1995-06-14 1997-10-09 Immuno Ag Immunogenes Konstrukt, Verfahren zu dessen Herstellung und Verwendung als Vakzine
CN115044595A (zh) * 2022-05-16 2022-09-13 东北林业大学 检测人血清中蜱传脑炎病毒IgG抗体的酶联免疫测定试剂盒及其包被重组抗原的制备方法

Also Published As

Publication number Publication date
FI953581A0 (fi) 1995-07-26
RU2202612C2 (ru) 2003-04-20
ES2116660T3 (es) 1998-07-16
CZ185095A3 (en) 1996-02-14
FI953581A (fi) 1996-01-28
EP0698665A3 (de) 1996-10-23
CZ289713B6 (cs) 2002-03-13
DE4426622C1 (de) 1996-02-22
DE59502231D1 (de) 1998-06-25
EP0698665B1 (de) 1998-05-20
FI117897B (fi) 2007-04-13
ATE166388T1 (de) 1998-06-15
EP0698665A2 (de) 1996-02-28
HU9502253D0 (en) 1995-09-28
DK0698665T3 (da) 1999-02-15
HUT72840A (en) 1996-05-28

Similar Documents

Publication Publication Date Title
JP4504464B2 (ja) キメラフラビウイルスワクチン
US6696281B1 (en) Chimeric flavivirus vaccines
EP1605047B1 (en) Chimeric and/or growth-restricted flaviviruses
WO1998037911A9 (en) Chimeric flavivirus vaccines
EP1575979B1 (en) West nile virus vaccine
WO2001039802A1 (en) Chimeric flavivirus vaccines
HU222995B1 (hu) Kullancsok által terjesztett agyvelőgyulladás (Tick-Borne Encephalitis/TBE) vírus fertőző cDNS-klónja, ebből készült rekombináns oltóanyag és eljárás előállítására
MXPA99007949A (es) Vacunas de flavivirus quimerico

Legal Events

Date Code Title Description
HFG4 Patent granted, date of granting

Effective date: 20031128

MM4A Lapse of definitive patent protection due to non-payment of fees