HU222418B1 - Javított tulajdonságú velőűrszeg törött csöves csontok rögzítésére - Google Patents

Abstract

A találmány tárgya javított tulajdonságú velőűrszeg törött csövescsontok rögzítésére, amely a törött csont velőüregébe behelyezhetőalaptestet tartalmaz, az alaptestnek a törés helyéhez viszonyítottközelebbi szakasza és távolabbi szakasza van, az alaptest közelebbiszakaszában és távolabbi szakaszában pedig rögzítőcsavarokátvezetésére szolgáló csatlakozónyílások vannak elhelyezve. Atalálmány jellegzetessége, hogy az alaptest (10) távolabbi szakaszának(12) vége (12a) közelében belső üreg (12b) van, a belső üregben (12b)energiatároló elem (20), valamint egy vagy több rögzítőfurattal (31)ellátott mozgó tag (30), továbbá a belső üreget (12b) lezárótámasztóidom (40) van elhelyezve, a mozgó tag (30) rögzítőfuratai (31)pedig az alaptest (10) távolabbi szakaszának (12)csatlakozónyílásaihoz (12c) vannak hozzáillesztve. ŕ

Description

A találmány tárgya javított tulajdonságú velőűrszeg törött csöves csontok rögzítésére, amely a törött csont velőüregébe behelyezhető alaptestet tartalmaz, az alaptestnek a törés helyéhez viszonyított közelebbi szakasza és távolabbi szakasza van, az alaptest közelebbi szakaszában és távolabbi szakaszában pedig rögzítőcsavarok átvezetésére szolgáló csatlakozónyílások vannak elhelyezve.

A baleseti sebészetben a csöves csontok törött darabjainak rögzítésére, különösen a femur és tibia tört csontok reponálására számos megoldást dolgoztak már ki. Ezek közé tartoznak a különböző keresztmetszeti kialakítású és rögzítésmódú velőűrszegek. Az ismert megoldások lényege, hogy a csöves csontok velőüregébe olyan hosszúkás fém szeget helyeznek be, amelyet két végénél keresztirányú csavarokkal erősítenek a törött csont két darabjához. Ilyen megoldás ismerhető meg többek között a HU 191 355 lajstromszámú és a HU 173 422 lajstromszámú szabadalmi leírásokból is.

A megoldások előnye, hogy képesek felvenni a törött csontokra jutó terhelést. Hátrányuk azonban, hogy nem teszik lehetővé a törött csontvégek megfelelő mértékű mikromozgását, és így mérséklik a kalluszképződés intenzitását.

Hátrányos az is, hogy a velőűrszegnek a csontdarabokhoz történő rugalmatlannak tekinthető rögzítése miatt - elsősorban a distális végen - a rögzítőcsavarok a nagyobb terhelés hatására deformálódhatnak, aminek következtében a kalluszképződés a törött részek bizonyos zónáiban nemkívánatos mértékben felerősödhet, ami viszont szélsőséges esetben reteszelőcsavar-töréshez is vezethet.

Az ismert velőűr-szegezési megoldások esetében szintén kedvezőtlen az is, hogy a komplikációk elkerülésére - a csontképződés megindulása után - a reteszelőcsavarok egyikét célszerű eltávolítani, ami további műtéti beavatkozást igényel és ezért tovább növeli a teljes gyógyulás időigényét.

A találmány szerinti megoldással célunk az ismert velőűrszegek hiányosságainak kiküszöbölése és olyan konstrukció megalkotása volt, amely lehetőséget teremt arra, hogy a velőűrszeg már a beépítés pillanatától kezdve, további utólagos beavatkozás nélkül rugalmasan rögzítse a törött csontrészeket, és lehetőséget teremtsen a megfelelő mértékű mikromozgások megvalósulására.

A találmányi gondolat alapját az a felismerés képezte, hogy ha a törött csontrészeket összekötő velőűrszeget két, egymáshoz képest elmozdítható darabból alakítjuk ki, és a darabokat az ismertektől eltérő geometriai formában készítjük el, valamint sajátos módon kapcsoljuk egymáshoz, akkor a feladat megoldható.

A kitűzött célnak megfelelően a találmány szerinti javított tulajdonságú velőűrszeg törött csöves csontok rögzítésére - amely a törött csont velőüregébe behelyezhető alaptestet tartalmaz, az alaptestnek a törés helyéhez viszonyított közelebbi szakasza és távolabbi szakasza van, az alaptest közelebbi szakaszában és távolabbi szakaszában pedig rögzítőcsavarok átvezetésére szolgáló csatlakozónyílások vannak elhelyezve -, oly módon van kialakítva, hogy az alaptest távolabbi szakaszának vége közelében belső üreg van, a belső üregben energiatároló elem, valamint egy vagy több rögzítőfurattal ellátott mozgó tag, továbbá a belső üreget lezáró támasztóidom van elhelyezve, a mozgó tag rögzítőfuratai pedig az alaptest távolabbi szakaszának csatlakozónyílásaihoz vannak hozzáillesztve.

A találmány szerinti velőűrszeg további ismérve lehet, hogy a belső üregnek a távolabbi szakasz vége környezetébe eső részén egyik kapcsolószerv van elhelyezve, míg a támasztóidom másik kapcsolószervvel rendelkezik.

A találmány egy kiviteli alakjánál az egyik kapcsolószerv és a másik kapcsolószerv együtt működő menet.

A velőűrszeg egy előnyös megvalósításánál az energiatároló elem szilikontuskó.

A találmány ismét más változatánál a távolabbi szakasz csatlakozónyílásai az alaptest hossztengelyének irányával legfeljebb 30°-os szöget bezáró főtengellyel rendelkező hosszanti hasítékok.

A találmány szerinti velőűrszeg-konstrukció számos előnyös tulajdonsággal rendelkezik. Legfontosabb ezek közül, hogy alkalmazása esetén már a törött csontdarabok reponálása során kialakul a folyamatosan rugalmas rögzítés, ami a későbbi komplikációkat, például reteszelőcsavar-törés, lényegében kizáija.

Előnynek kell tekinteni azt is, hogy az újszerű kialakítás miatt a velőűrszeg rugalmas deformációja, azaz tengelyirányú elmozdulásának mértéke beállítható, így minden esetben a beteg adottságainak megfelelő velőűrszeg helyezhető be a törött csont velőüregébe.

Kedvező még az is, hogy a műtét elvégzése előtt beállított velőűrszeg beültetése után már nem igényel további beavatkozást, de folyamatosan lehetőséget teremt a kívánatos mikromozgások kialakulásához, és így a gyógyulási idő lerövidíthető, ami viszont nemcsak a beteg szempontjából kívánatos, de az egészségügyi ellátás költségeit is csökkenti.

Ugyancsak az előnyök között kell említeni, hogy az új velőűrszeg gyártása nem igényel speciális berendezéseket és gyártóeszközöket, kezelése egyszerű, beépítése pedig az ismert módszerek segítségével megoldható.

A találmány szerinti velőűrszeget a továbbiakban kiviteli példa kapcsán, rajz alapján ismertetjük részletesebben. A rajzon az

1. ábra a velőűrszeg beépítésének vázlatos képe, a

2. ábra a találmány egy változatának nézete, részben metszetben.

Az 1. ábrán a találmány szerinti velőűrszeg egy lehetséges változatának beépítési módja látható. Megfigyelhető, hogy a 10 alaptest úgy van beillesztve az 50 törött csont 51 velőüregébe, hogy all közelebbi szakasza az 50 törött csont 54 törésvonala 52 egyik részének belsejében helyezkedik el, míg 12 távolabbi szakasza az 50 törött csont 53 másik részében, az 50 törött csont végének közelében található. A 10 alaptest 10a hossztengelye az 50 törött csont 51 velőüregének hosszirányába esik. A 10 alaptest 11 közelebbi szakasza és 12 távolabbi szakasza önmagában ismert 13 reteszelőelemekkel van az

HU 222 418 Bl törött csont 52 egyik részéhez, illetőleg 53 másik részéhez hozzáerősítve.

A 2. ábrán a velőűrszeg egy olyan változata szemlélhető, amelynél a 10 alaptest 12 távolabbi szakaszának 12a végében a 12b belső üreg van kialakítva. A 12b belső üregben helyezkedik el a 30 mozgó tag, amelyben a 31 rögzítőfuratok vannak. A 10 alaptest 12b belső üregének 12f feneke és a 30 mozgó tag 32 belső vége között található a 20 energiatároló elem, amely esetünkben szilikonból készült gumituskó. Itt kell azonban megjegyeznünk, hogy a 20 energiatároló elem készülhet más, a beépítés módjának megfelelő, célszerűen szövetbarát anyagból, és alakja is lehet az egyenes körhengertől eltérő, ez a körülmény nem befolyásolhatja lényegesen a találmány szerinti velőűrszeg működését.

A 2. ábra azt is mutatja, hogy a 30 mozgó tag 33 külső végénél helyezkedik el a 40 támasztóidom, amelynek külső felületén - ebben az esetben menetként kialakított - 41 másik kapcsolószerv van. Ez a 41 másik kapcsolószerv a 10 alaptest 12 távolabbi szakaszának 12a végénél, a 12b belső üregbe bemunkált 12e egyik kapcsolószervvel működik együtt, amely természetesen ugyancsak menet. A 40 támasztóidom feladata, hogy a 30 mozgó tagot a kívánt mértékben szorítsa neki a 20 energiatároló elemnek, és ezzel megadja a szükséges előfeszítés mértékét.

A 10 alaptest 12 távolabbi szakaszának külsejébe a 12b belső üregbe benyúló 12c csatlakozónyílások vannak úgy, hogy azok a 30 mozgó tag 31 rögzítőfurataival találkozzanak. A 12c csatlakozónyílások a hosszanti 12d főtengellyel rendelkező olyan hasítékok, amelyek hosszanti 12d főtengelyei - ennél a kiviteli alaknál - a 10 alaptest 10a hossztengelyével párhuzamosak. Ez a párhuzamos helyzet kedvező, de lehetséges olyan változat is, amelynél a 10a hossztengely és a 12d főtengely közötti „a” szög 0-30° közé esik.

A 2. ábra szemlélteti azt is, hogy a 10 alaptest 11 közelebbi szakaszának végéhez közel helyezkednek el a 11a csatlakozónyílások, amelyek - a 12c csatlakozónyílásokhoz és a 31 rögzítőfúratokhoz hasonlóan - a 13 reteszelőelem átvezetésére szolgálnak.

A találmány szerinti velőűrszeg alkalmazásakor először a 10 alaptest 12 távolabbi szakaszának 12b belső üregébe behelyezzük a 20 energiatároló elemet, majd a 30 mozgó tagot, végül pedig a 40 támasztóidomot. A 40 támasztóidomot az egymással együttműködő 12e egyik kapcsolószerv és 41 másik kapcsolószerv segítségével addig csavaijuk befelé, amíg a 40 támasztóidom eléri a 30 mozgó tag 33 külső végét és befelé mozdítja azt a 12b belső üreg 12f feneke felé. Amikor a 30 mozgó tag elmozdul, akkor a 30 mozgó tag 32 belső vége nyomni kezdi a 20 energiatároló elemet, amely nekifeszül a 12b belső üreg 12f fenekének. A 30 mozgó tag további haladásakor a 20 energiatároló elem rugalmasan deformálódik és egy előfeszített állapotba kerül.

Ebben az előfeszített állapotban a 30 mozgó tag a 40 támasztóidom és a 20 energiatároló elem között a 20 energiatároló elem irányában még bizonyos mértékben elmozdulhat. Az elmozdulás mértékét a 20 energiatároló elem előfeszítése, azaz felkeményedése határozza meg. A felkeményedés minden esetben a sérült fizikai állapotának, életkorának, a sérülés mértékének megfelelően, optimálisan állítható be.

Az előfeszítés beállítása után a velőűrszeg - önmagában ismert módon az 50 törött csont 52 egyik részének 51 velőüregébe és 53 másik részének 51 velőüregébe helyezhető, majd a 13 reteszelőelemek segítségével rögzíthető. A rögzítés során a 10 alaptest 11 közelebbi szakaszában elhelyezett 13 reteszelőelemek az 50 törött csont 52 egyik részéhez helytállóan erősítik hozzá a 10 alaptestet.

A 12 távolabbi szakaszhoz hozzárendelt 13 reteszelőelemek a 30 mozgó tagban rögzülnek, és így az 50 törött csont 53 másik részét nem fixen kapcsolják a 10 alaptesthez, hanem a beállított előfeszítésnek megfelelően dinamizált, a 10 alaptest 10a hossztengelyének irányában mikromozgásokat megengedően rögzülnek a velőűrszeghez.

A 30 mozgó tag 31 rögzítőfuratán átvezetett 13 reteszelőelemek ugyanis a 10 alaptest 12 távolabbi szakaszának - hosszanti irányú hasítékként kialakított - 12c csatlakozónyílásaiban akadálymentesen elmozdulhatnak a 12c csatlakozónyílás 12d főtengelyének és itt egyben a 10 alaptest 10a hossztengelyének irányában. Ennek következtében az 50 törött csont 54 törésvonalának egyik oldalán lévő 52 egyik rész és az 54 törésvonal másik oldalán elhelyezkedő 53 másik rész a reponálás és velőűrszegezés után egymáshoz viszonyítva hosszirányban szabályozottan és korlátozottan elmozdulhat, ami a kalluszképződés szempontjából kedvező hatást eredményez.

A találmány szerinti velőűrszeg jól alkalmazható a velőüreggel rendelkező csontok rögzítésére, különösen a femur- és tibiatörések esetében.

Claims (5)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Javított tulajdonságú velőűrszeg törött csöves csontok rögzítésére, amely a törött csont velőüregébe behelyezhető alaptestet tartalmaz, az alaptestnek a törés helyéhez viszonyított közelebbi szakasza és távolabbi szakasza van, az alaptest közelebbi szakaszában és távolabbi szakaszában pedig rögzítőcsavarok átvezetésére szolgáló csatlakozónyílások vannak elhelyezve, azzal jellemezve, hogy az alaptest (10) távolabbi szakaszának (12) vége (12a) közelében belső üreg (12b) van, a belső üregben (12b) energiatároló elem (20), valamint egy vagy több rögzítőfúrattal (31) ellátott mozgó tag (30), továbbá a belső üreget (12b) lezáró támasztóidom (40) van elhelyezve, a mozgó tag (30) rögzítőfuratai (31) pedig az alaptest (10) távolabbi szakaszának (12) csatlakozónyílásaihoz (12c) vannak hozzáillesztve.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti velőűrszeg, azzal jellemezve, hogy a belső üregnek (12b) a távolabbi szakasz (12) vége (12a) környezetébe eső részén egyik kapcsolószerv (12e) van elhelyezve, míg a támasztóidom (40) másik kapcsolószervvel (41) rendelkezik.

   HU 222 418 Bl
3. 3. A 2. igénypont szerinti velőűrszeg, azzal jellemezve, hogy az egyik kapcsolószerv (12e) és a másik kapcsolószerv (41) együtt működő menet.
4. 4. Az 1 -3. igénypontok bármelyike szerinti velőűrszeg, azzal jellemezve, hogy az energiatároló elem (20) 5 szilikontuskó.
5. 5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti velőűrszeg, azzal jellemezve, hogy a távolabbi szakasz (12) csatlakozónyílásai (12c) az alaptest (10) hossztengelyének (10a) irányával legfeljebb 30°-os szöget (a) bezáró főtengellyel (12d) rendelkező hosszanti hasítékok.