HU222262B1 - Plomba - Google Patents

Abstract

A találmány tárgya olyan plomba, amelynek fogazással ellátotthajlékony szára (12) és a szárat (12) befogadó, belső üreggel (14) ésaz üregben (14) elhelyezett, a szár (12) visszahúzását meggátolózáróbetéttel (16) rendelkező fejrésze (18) van. A záróbetét (16) aszárat (12) befogadó nyílással, továbbá a nyílásba dugott szár (12)fogazásába beakadó, legalább egy visszatartó foggal (38) van ellátva.A találmány szerinti plomba különlegessége, hogy a fejrész (18)üregében (14) további, a szár (12) fogazásába beakadó rugalmasakasztóelemmel (39) ellátott hőálló fémbetét (40) van elhelyezve. ŕ

Description

A találmány tárgya olyan plomba, amelyet elteqedten használnak például hatósági zárként vagy más olyan esetekben, amikor egy lezárt ajtó, épület, doboz, zsák vagy valamilyen egyéb tárolóeszköz érintetlenségét kell megbízhatóan ellenőrizni. A találmány szerinti plombának fogazással ellátott hajlékony szára és a szárat befogadó, belső üreggel és az üregben elhelyezett, a szár visszahúzását meggátoló záróbetéttel rendelkező fejrésze van. A záróbetét a szárat befogadó nyílással, továbbá a nyílásba dugott szár fogazásába beakadó, legalább egy visszatartó foggal van ellátva.

Az ilyen jellegű plombákkal szemben elsősorban az a legfontosabb követelmény, hogy ne lehessen a plombával lezárt eszközt úgy kinyitni, hogy annak észrevehető nyoma ne maradjon a plombán. Más szavakkal, a lezárt eszköz kinyitása szükségképpen valamilyen eltüntethetetlen és visszafordíthatatlan elváltozást okozzon, aminek a plombán látható nyoma marad. Ezt általában úgy érik el, hogy a plomba zárszerkezete csak egyirányú zárást tesz lehetővé, aminek az eredményeképpen az egyszer lezárt plombát már csak levágni lehet, vagy csak más roncsolásos eljárással lehet kinyitni.

A bevezetőben leírtakhoz hasonló szerkezetű plombák már ismertek. Az ilyen plombáknál a szár fogazása akad be a fejrészben elhelyezett záróbetét visszatartó fogaiba. Mivel a visszatartó fogak rugalmasan rászorulnak a szárra, a szárat csak egy irányban, a záróirányban lehet elmozgatni a fejrész nyílásában. A záróbetét visszatartó fogaihoz nem lehet hozzáférni, mivel azok teljesen körbe vannak véve a fejrésszel. Mivel azonban az ilyen típusú plombákat műanyagból készítik, felfedezték, hogy a záróbetét fogai fagyasztással átmenetileg rögzíthetők a szétnyílt helyzetükben, és így a plomba nyomtalanul kinyithatóvá válik. Az is kiderült, hogy egyes esetekben megfelelő hőfokra történő melegítéssel is kinyithatok az ilyen plombák. Azzal is sikerrel próbálkoztak bűnöző elemek, hogy a plomba szárára ragasztószalagot tekerve kitágítsák a záróbetétet, a plombát úgy nyissák ki nyomtalanul. Ezeknek a problémáknak a kiküszöbölésére korábban is tettek kísérletet.

Például az US 5,568,952 számú amerikai szabadalmi leírás olyan plombát ír le, amelynek a fejrészében egymás után két záróbetét van elhelyezve. A záróbetétek és a szár fogazása úgy van méretezve, hogy a szár betolása során a két záróbetét soha ne lehessen egyszerre a kitágított, vagyis nyitott állapotban. Ilyen módon nem lehet a plombát úgy felmelegíteni vagy lehűteni, hogy a záróbetétek mindegyike nyitott legyen, és legalább az egyik záróbetét meg fogja gátolni a szár visszahúzását. Ez a megoldás a fenti problémákat csak részben tudta kiküszöbölni.

Ennek megfelelően a jelen találmány célja egy olyan javított plomba létrehozása, aminek a kinyitása a fent vázolt módszerekkel nem lehetséges, vagy legalábbis megnehezített. A találmány további célja, hogy a javított zárást egyszerűen és olcsón előállítható alkatrészekből, kevés módosítást igénylő módon oldja meg.

A találmány értelmében ezt a célt olyan, a bevezetőben leírt típusú plombával érjük el, amelynél a fejrész üregében további, a szár fogazásába beakadó rugalmas akasztóelemmel ellátott hőálló fémbetét van elhelyezve. A találmány azon a felismerésen alapul, hogy a szokásos műanyag záróbetétet olyan anyagból készült akasztóelemmel kell kiegészíteni, ami sem magas, sem pedig alacsony hőmérsékleten nem veszti el rugalmas tulajdonságait.

A találmány szerinti plomba legelőnyösebb megvalósításában a fémbetét lényegében C alakú huzalrugóként van kialakítva, és az akasztóelemet a rugó vége alkotja. Ilyen módon a C alakú rugón kívül a már ismert plombában alkalmazott alkatrészeken kívül más szerkezeti elemre nincsen szükség. A plomba egyéb alkatrészein gyakorlatilag semmilyen más változtatást nem kell végezni. A C alakú rugó önmagában minimális anyagszükséglettel és költséggel állítható elő.

Előnyösen a C szárainak vége közötti távolság lényegében a szár vastagságával egyezik. Célszerűen a záróbetét több visszatartó foggal van ellátva, a visszatartó fogak között rések vannak kialakítva, és a rugó végei a résekbe nyúlnak be. Mivel a záróbetét korábban is hasonló szerkezetű volt, annak lényeges megváltoztatására sincsen szükség. Mindössze arra kell ügyelni, hogy a záróbetéten páros számú visszatartó fog legyen. Ebben az esetben a záróbetéten lesznek a záróbetét tengelyére szimmetrikusan elhelyezkedő rések. Optimálisnak ugyanis az bizonyult, ha a rugó egy-egy vége a záróbetétnek a szárhoz képest átlósan szemközt elhelyezkedő egy-egy résében helyezkedik el.

A plomba gyártása során az összeszerelést jelentősen megkönnyíti, ha a visszatartó fogak külső oldalán a rugót meghelyező kiemelkedés van kiképezve.

Legcélszerűbbnek az bizonyult, ha a szár lényegében kör keresztmetszetű, és a fogazás kúpos szakaszokból van kialakítva. Ilyen kialakítással a plomba vékonyra készíthető, és a vékony hengeres szárat egyrészt könnyen lehet hajlítani, másrészt lehetővé teszi annak kis lyukakon történő átfuzését is (például pénzszállító zacskók lezárásánál). Értelemszerűen ilyenkor a szárat befogadó nyílás egy kör keresztmetszetű furat, ami a szárat teljesen körbeveszi, és hozzáférhetetlenné teszi a fejrész üregében elhelyezett záróbetét visszatartó fogait.

A találmány szerinti plomba nagy előnye, hogy megfelelő tulajdonságú hajlékony műanyagból könnyen és nagy darabszámban készíthető, és az ára gyakorlatilag nem különbözik a korábbi egyszerűbb szerkezetű plombák árától.

A találmányt a továbbiakban a mellékelt ábrákon bemutatott, példaképpeni kiviteli alakok segítségével részletesebben is elmagyarázzuk, ahol az la-b. ábra a találmány szerinti plomba felül-, illetve oldalnézete nyitott állapotában, a

2. ábra az 1. ábrán látható plomba fejrészét mutatja kinagyítva, keresztmetszetben, a szárat a záróbetétbe dugva, a plomba lezárt állapotában,

3a. ábra a záróbetét és a kiegészítő fémbetét felülnézetben, a

3b. ábra egy módosított kivitelű záróbetét és a fémbetét felülnézetben, a

HU 222 262 Bl

4. ábra a 3a. ábra szerinti záróbetét és a kiegészítő fémbetét oldalirányból, keresztmetszetben, a 3a. ábra IV-IV síkja mentén, az

5. ábra a találmány szerinti fémbetét egy javasolt kiviteli alakja, és végül a

6. ábra a 2. ábra szerinti nézetben szemlélteti a találmány szerinti fémbetét működését.

Hivatkozva az la., lb. és 2. ábrára, a találmány szerinti 10 plombának fogazással ellátott hajlékony 12 szára és a 12 szárat befogadó, belső 14 üreggel és a 14 üregben elhelyezett, a 12 szár visszahúzását meggátoló 16 záróbetéttel rendelkező 18 fejrésze van. A 12 szár általában kör keresztmetszetű, és a fogazást több egymást követő, 20 hengeres és 22 kúpos szakaszból álló 24 fogszakasz alkotja. A 24 fogszakaszok egy kb. 15-25 cm hosszú 26 fogazott szakaszt képeznek, aminek az egyik végén kb. 5-8 cm hosszú, sima 28 behúzószakasz van. A 26 fogazott szakasz másik végéhez kb. 3-4 cm hosszú 30 köztes résszel csatlakozik a 10 plomba 18 fejrésze. A18 fejrésznek a 30 köztes résszel ellentétes másik oldalán néhány cm² felületű 32 jelölőfül van, amin különböző 34 azonosító jelzések lehetnek elhelyezve. A 10 plomba általában hajlékony műanyagból készül, aminek az olvadáspontja legalább 200 °C. A 16 záróbetét anyaga szintén rugalmas műanyag, aminek az olvadáspontja célszerűen magasabb a fejrész olvadáspontjánál.

A 10 plomba 18 fejrészét kinagyítva és keresztmetszetben mutatja a 2. ábra. Látható, hogy a 18 fejrészben hengeres furatként kialakított 14 üreg van, és abban helyezkedik el a 16 záróbetét. A 16 záróbetétnek a 12 szárat szorosan, de elmozdulást megengedően befogadó 36 nyílása van. A 36 nyílás a hengeres 12 szár alakjához illeszkedően egy furat. A 16 záróbetét 36 nyílásába dugott 12 szár 26 fogazott szakaszának egy 24 fogszakasza a 16 záróbetéten kialakított 38 visszatartó foggal működik együtt. Más szavakkal, a 24 fogszakasz a 38 visszatartó fogakba akad bele, amikor a 12 szár 26 fogazott szakaszát az F nyíllal jelölt bedugási iránnyal ellentétes irányban próbálják meg kihúzni a 18 fejrészből.

A találmány szerint a 18 fejrész 14 üregében a 16 záróbetét mellett további visszatartó elem, mégpedig a 12 szár fogazásába beakadó rugalmas 39 akasztóelemmel ellátott hőálló 40 fémbetét van elhelyezve. A bemutatott legelőnyösebb megvalósításban a 40 fémbetétet egy lényegében C alakú huzalrugóként kialakított 42 rugó képezi. A 39 akasztóelemet lényegében a 42 rugó 44 végei alkotják. A 42 rugó vékony, kb. 0,5 mm átmérőjű edzett acélhuzalból készült. A kereskedelemben többféle olyan rugóacélt kínálnak, ami rugalmas tulajdonságait a gyakorlatilag előállítható alacsony vagy magas hőmérsékleteken lényegében változatlanul megőrzi, legalábbis abban a hőmérséklet-tartományban, amelyben a plomba alapanyagát képező műanyag még nem mutat irreverzíbilis változást. Ezen a hőmérsékleti tartományon kívül a plombát már a műanyag tulajdonságai miatt, például megolvadása miatt sem lehet nyomtalanul kinyimi.

Amint az legjobban a 4. és 5. ábrán látható, a C szárainak 44 vége közötti d távolság lényegében a 12 szár v vastagságával egyezik, ahol a szár v vastagságának (tkp. átmérőjének) a 24 fogszakaszok közötti 46 részek vastagságát tekintjük.

Hivatkozva a 3a. ábrára, a 16 záróbetét több, célszerűen páros számú 38 visszatartó foggal van ellátva. A 38 visszatartó fogak között 48 rések vannak kialakítva, és a 40 rugó 44 végei a 48 résekbe nyúlnak be. Azért célszerű, hogy páros számú 38 visszatartó fog legyen aló záróbetéten, például kettő, négy vagy hat (az ábrákon bemutatott kiviteli alaknál négy), mert akkor a 42 rugó 44 végei szimmetrikusan tudnak elhelyezkedni a 12 szár 24 fogszakaszához, pontosabban a 24 fogszakasz 50 pereme által képezett vállhoz képest (a 3a. és 3b. ábrán szaggatott vonallal jelölve), a 16 záróbetétnek a 12 szárhoz képest átlósan szemközt elhelyezkedő egy-egy 48 résében.

Megvalósítható az is, hogy a 16 záróbetét 38 visszatartó fogainak 52 külső oldalán a 40 rugót meghelyező 54 kiemelkedés van kiképezve. Ezt szemlélteti a 3b. ábrán látható kiviteli alak. Ezeknek az 54 kiemelkedéseknek a 18 fejrész és a 16 záróbetét összeillesztésénél van elsősorban jelentősége, mivel az 54 kiemelkedések megtartják a 40 rugót a 16 záróbetéten, amíg a 16 záróbetét a 18 fejrészében az ott kialakított 14 üregbe kerül. Behelyezés után a 40 rugót a 14 üreg 56 falán kialakított körbefutó 58 váll tartja működési helyzetében (lásd a 2. és 6. ábrát is). A 18 fejrész és a 16 záróbetét azonban úgy is kialakítható, hogy az 54 kiemelkedések a plomba rendeltetésszerű működése során is szerepet kapjanak a 42 rugó meghelyezésében.

A találmány szerinti 10 plomba a következőképpen működik (lásd különösen a 2. és 6. ábrát): A felhasználó átfuzi a 10 plomba 12 szárát a (nem ábrázolt) lezárandó eszköz erre a célra kialakított nyílásain, majd a 12 szár 28 behúzószakaszát a 18 fejrészben a 16 záróbetét 36 nyílásán is átdugja. Mivel a 28 behúzószakaszon nincsen fogazás, a 28 behúzószakasz könnyen átdugható a 18 fejrészen és a 16 záróbetéten. Ezt követően a felhasználó a 28 behúzószakasznál fogva behúzza a 12 szár 26 fogazott szakaszát a 18 fejrészbe, és egyben a 16 záróbetét 36 nyílásába, az F nyíllal jelölt irányban. A 26 fogazott szakaszt addig húzzák, amíg legalább egy, de általában több 24 fogszakasz túlhalad a 16 záróbetét 38 visszatartó fogainak felső 60 peremén. Mivel a 38 visszatartó fogak rugalmasak, a 24 fogszakaszok 22 kúpos részei szétnyomják a 38 visszatartó fogakat addig, amíg a 24 fogszakaszok áthaladnak a 38 visszatartó fogak között. A 24 fogszakaszok áthaladása után a 38 visszatartó fogak felső 60 peremüknél ismét annyira összezáródnak, hogy gyakorlatilag nekinyomódnak a 12 szárnak, pontosabban a 12 szár 24 fogszakaszai közötti 46 részének.

A 12 szár 26 fogazott szakaszának a 18 fejrészbe történő behúzását általában addig folytatják, amíg a 12 szár által képezett zárt hurok szorosan összefogja a lezárandó eszköz arra rendelt nyílásait, illetve a nyílásokkal ellátott részeket, és a 10 plomba így nem teszi lehetővé a lezárt eszközhöz való hozzáférést. Belátható

HU 222 262 BI ugyanis, hogy a 24 fogszakaszok 50 pereme már nem tudja szétnyomni a 38 visszatartó fogakat, ha a 12 szárat az F nyíllal ellenkező irányba próbálják elmozdítani, és a 38 visszatartó fogak beakadnak a 24 fogszakaszokba.

A behúzás során a 24 fogszakaszok 22 kúpos részei a 42 rugó 44 végeit is elnyomják egymástól, miközben a 14 üregben lazán elhelyezkedő 42 rugó az erőhatás eredményeképpen kissé úgy fordul el, hogy a C alak 44 végei a húzás irányába, vagyis a 2. ábrán felfelé állnak. Ebben a helyzetben a 42 rugó a 22 kúpos szakasz nyomása alatt kissé szétnyílik, és átengedi a szárai között a 12 szár 24 fogszakaszát. A 24 fogszakasz 20 hengeres részének áthaladása után a 40 rugó szárai ismét összezáródnak, és a 44 végek rendszerint nekinyomódnak a 12 szárnak. Mindenesetre a 44 végek legalább annyira közel kerülnek egymáshoz, hogy közöttük ne féljen át a 24 fogszakasz 20 hengeres szakasza.

Amennyiben a 16 záróbetét 38 fogai szétnyílt állapotban maradnak, például melegítés vagy hűtés hatására, akkor a 12 szárat vissza lehet húzni közöttük. Ekkor azonban, amint azt a 6. ábra szemlélteti, továbbra is zárva maradnak a 42 rugó szárai, mivel a 44 végek továbbra is olyan közel vannak egymáshoz, hogy a 24 fogszakaszok nem fémek át közöttük. A visszahúzási kísérlet hatására a 42 rugó 44 végei lefelé fordulnak a 14 üregben, és a 44 végek feltámaszkodnak a 38 fogak közötti 48 résben a 48 rés 62 aljának. Ebben a helyzetben a 42 rugó 44 végei beakadnak a 24 fogrész 50 pereme alá, és nem engedik a 24 fogrészt továbbhaladni az F nyíllal ellentétes irányban. Belátható tehát, hogy a találmány szerinti 40 fémbetét, jelen esetben a 42 rugó hatékonyan akadályozza meg a 12 szár kihúzását a 18 fejrészből akkor is, ha a 16 záróbetét 38 visszatartó fogai valamilyen oknál fogva hatástalanok lennének.

A találmány nem korlátozódik a bemutatott kiviteli alakra, hanem más módokon is kivitelezhető. Például a fémbetét nem csak huzalrugóként, hanem rugalmas fémlemezből kivágott, befelé nyúló rugalmas nyelvekkel ellátott gyűrűként is kialakítható. Ez a gyűrű a záróbetétre húzható rá, úgy, hogy a befelé nyúló nyelvek a záróbetét fogai közötti résekben nyúljanak be a szár fogazásába.

Claims (9)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Plomba, amelynek fogazással ellátott hajlékony szára és a szárat befogadó, belső üreggel és az üregben elhelyezett, a szár visszahúzását meggátoló záróbetéttel rendelkező fejrésze van, amely záróbetét a szárat befogadó nyílással, továbbá a nyílásba dugott szár fogazásába beakadó, legalább egy visszatartó foggal van ellátva, azzal jellemezve, hogy a fejrész (18) üregében (14) további, a szár (12) fogazásába beakadó rugalmas akasztóelemmel (39) ellátott hőálló fémbetét (40) van elhelyezve.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti plomba, azzal jellemezve, hogy a fémbetétet (40) lényegében C alakú, előnyösen huzalrugóként kialakított rugó (42) képezi, és az akasztóelemet (39) a rugó (42) vége (44) alkotja.
3. 3. A 2. igénypont szerinti plomba, azzal jellemezve, hogy a fémbetét (40) C alakú szárainak vége közötti távolság (d) lényegében a szár (12) vastagságával (v) egyezik.
4. 4. A 2. vagy 3. igénypont bármelyike szerinti plomba, azzal jellemezve, hogy a záróbetét (16) több visszatartó foggal (38) van ellátva, a visszatartó fogak (38) között rések (48) vannak kialakítva, és a rugó (42) végei (44) a résekbe (48) nyúlnak be.
5. 5. A 4. igénypont szerinti plomba, azzal jellemezve, hogy a rugó (42) egy-egy vége (44) a záróbetétnek (16) a szárhoz (12) képest átlósan szemközt elhelyezkedő egy-egy résében (48) helyezkedik el.
6. 6. Az 2-5. igénypontok bármelyike szerinti plomba, azzal jellemezve, hogy a visszatartó fogak (38) külső oldalán (52) a rugót (42) meghelyező kiemelkedés (54) van kiképezve.
7. 7. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti plomba, azzal jellemezve, hogy a szár (12) lényegében kör keresztmetszetű, és a fogazás kúpos részekből (22) és/vagy hengeres részekből (20) van kialakítva.
8. 8. Az 1-7. igénypontok bármelyike szerinti plomba, azzal jellemezve, hogy a szárat (12) befogadó nyílás (36) egy kör keresztmetszetű furat.
9. 9. Az 1-8. igénypontok bármelyike szerinti plomba, azzal jellemezve, hogy hajlékony műanyagból készült.