HU219460B - Eljárás kérődző állatok bendőjében valamely hatóanyag tartós felszabadítására alkalmas kapszula előállítására - Google Patents

Abstract

A találmány tárgya eljárás kérődző állatok bendőjében valamelyhatóanyag tartós felszabadítására szolgáló kétrészes kapszulaelőállítására kérődző állat nyelőcsövén át, annak bendőjében hosszabbidejű bennmaradásra alkalmas módon helyezhető, biológiailag aktívhatóanyag folyamatos kibocsátására alkalmas módon kialakított kapszulaelőállítására, amely kapszuláknak hoszszúkás, csőszerű, biológiailagaktív vegyületet befogadó, egyik végén kupakkal (12) lezárt csőből(16) álló teste (10) van, ahol a cső (16) kupakkal (12) ellentétesvége a hatóanyagnak a bendőbe juttatására alkalmas módon vankialakítva, valamint több, a kupakhoz (12) kapcsolódó, azzalegyüttműködően kialakított, a kupakból kinyúló, és a kapszulát (8) azállat bendőjében megtartó, rugalmas, kifelé álló pozíciójukban a test(10) felé hajló, a kapszulának (8) az állat nyelőcsövébe valóbejutását segítő, majd nyitott helyzetébe visszaálló kapaszkodókarja(44) van, továbbá a kupak (12) legalább egy része (27) csökkentettfalvastagságú, és a karokon (44) legalább egy, a karokat (44) akapszula (8) teste (10) felé kényszerítő, a kapszula vékonyabb falú(27) részét benyomó, és így egy vékony falú részen egy nyílást (51)létrehozó, és a dugattyú (36) mozgása során keletkezett vákuumotmegszüntető kiugró rész (50) van, valamint a kupak (12) és a cső (16)egymásba illeszkedő és zárt kötést létrehozó hengeres részekkel vanellátva, amely hengeres részek egyikének egymástól elválasztott gyűrűalakú hornyai (24), a másik hengeres résznek pedig egymástól azonosmódon elválasztott, a hornyokba (24) illeszkedő kerületi peremei (30)vannak, és a hengeres részek egyikén egy körkörös tömítőgyűrű (31) vanelhelyezve, és amely eljárás során a kapszularészeket önmagában ismertfröccsöntési eljárással állítják elő. A találmány szerinti eljárást azjellemzi, hogy az első kapszularészbe egy önmagában ismert módonelőállított hatóanyagot – betétet (32) – és egy ugyancsak önmagábanismert dugattyúból (36) és a dugattyút (36) részben körülvevőtekercsrugóból (38) álló adagolószerkezetet helyeznek, majd az elsőkapszularészt az adagolószerkezet tekercsrugójának (38)összenyomásával a második kapszularésszel légmentesen lezárják. ŕ

Description

szularészeket önmagában ismert fröccsöntési eljárással állítják elő.

A találmány szerinti eljárást az jellemzi, hogy az első kapszularészbe egy önmagában ismert módon előállított hatóanyagot - betétet (32) - és egy ugyancsak önmagában ismert dugattyúból (36) és a dugattyút (36) részben körülvevő tekercsrugóból (38) álló adagolószerkezetet helyeznek, majd az első kapszularészt az adagolószerkezet tekercsrugójának (38) összenyomásával a második kapszularésszel légmentesen lezátják.

A találmány tárgya eljárás kérődző állat nyelőcsövén át, annak bendőjében hosszabb idejű bennmaradásra alkalmas módon biológiailag aktív hatóanyag folyamatos kibocsátására alkalmas módon kialakított kapszula előállítására, amely kapszuláknak, hosszúkás, csőszerű, biológiailag aktív vegyületet befogadó, egyik végén kupakkal lezárt csőből álló teste van, ahol a cső kupakkal ellentétes vége a hatóanyagnak a bendőbe juttatására alkalmas módon van kialakítva, valamint több, a kupakhoz kapcsolódó, azzal együttműködőén kialakított, a kupakból kinyúló, és a kapszulát az állat bendőjében megtartó, rugalmas, kifelé álló pozíciójukban a test felé hajló, a kapszulának az állat nyelőcsövébe való bejutását segítő, majd nyitott helyzetébe visszaálló kapaszkodókaija van, továbbá a kupak legalább egy része csökkentett falvastagságú, és a karokon legalább egy, a karokat a kapszula teste felé kényszerítő, a kapszula vékonyabb falú részét benyomó, és így egy vékony falú részen egy nyílást létrehozó, és a dugattyú mozgása során keletkezett vákuumot megszüntető kiugró rész van, valamint a kupak és a cső egymásba illeszkedő és zárt kötést létrehozó hengeres részekkel van ellátva, amely hengeres részek egyikének egymástól elválasztott gyűrű alakú hornyai, a másik hengeres résznek pedig egymástól azonos módon elválasztott, a hornyokba illeszkedő kerületi peremei vannak, és a hengeres részek egyikén egy körkörös tömítőgyűrű van elhelyezve, és amely eljárás során a kapszularészeket önmagában ismert fröccsöntési eljárással állítjuk elő.

Az EP 0 079 724 számú iratból egy ilyen kapszula ismerhető meg, amelynek egy üreges, cső alakú teste van, és amelynek az egyik végén van egy nyílás. A testben lévő szilárd halmazállapotú gyógyászati készítményt egy rugóval működtetett dugattyú nyomja a nyílás felé. A nyílás körül van egy gyűrű alakú karima, ami megakadályozza, hogy a hajtóeszköz kinyomja a szilárd készítményt a testből. A cső alakú test másik végét lezáró kupakhoz két rugalmas kar csatlakozik. Ennél a megoldásnál a kupak legalább két kerületi perem segítségével csatlakozik a csőszerű testhez, ahol a kerületei peremek között egy tömítőgyűrű található.

Az ismert megoldásnál azonban gondot jelent, hogy a kupak oly módon van rögzítve az üreges testhez, hogy a rögzítés hibája esetén víz és bendőfolyadék juthat be a kapszulába. A gyógyászati készítmény rendszerint higroszkópos, víz jelenlétében megduzzad, és esetleg szétszakítja a kapszulát. A rossz minőségű összeerősítés előidézheti a kapszula szakadását is. Ez nem kívánatos, mivel az egész, tartós hatóanyag-felszabadításra szánt gyógyászati készítmény hirtelen felszabadulása az állat halálát okozhatja.

További problémát jelent az, hogy a kupakban levegőzőlyukak vannak. A levegőzőlyukakra szükség van azért, hogy a kapszula ürítésekor ne keletkezzen vákuum. A kapszula ürítése előtt és közben a kenőanyag hajlamos a levegőzőnyílásokon át kiszivárogni, ami nem kívánatos jelenség. A kenőanyag tömítésként hat, és záróhártyát képez. A kenőanyag bármilyen kijutása a gyógyászati készítmény helytelen adagolását okozhatja.

Az ismert kapszulánál, ezen túlmenően még további problémát jelent az, hogy a dugattyú karimás pereme hiányosan tömít. A hiányos tömítés következtében víz jut a kapszulába, és ez a dugattyúnak a csőben való mozgásakor súrlódást idéz elő. Ez a súrlódás a gyógyászati készítmény helytelen adagolásához vezet. Ezenkívül a dugattyú meghibásodása következtében víz kerül a kapszulába, emiatt a gyógyászati készítmény megduzzad, és a súrlódás megnő.

Szükség van olyan tartós hatóanyag-felszabadítású kapszulára, ami a bendőben való tartás egész ideje alatt hatékonyan zárt marad. Szükség van továbbá olyan tartós hatóanyag-felszabadítású kapszulára, ami legeltetett kérődzőknek, így szarvasmarháknak vagy juhoknak folytonosan adagol gyógyászati vagy a növekedést elősegítő készítményt.

A kapszulákkal szemben támasztott követelményeknek messzemenően eleget tesz a HU 217 965 számú szabadalmi leírásból megismerhető megoldás.

Az ismert eljárásokkal azonban az ilyen kialakítású kapszula előállítása nehézkes. így jelen találmány célkitűzése olyan eljárás kidolgozása, amely alkalmas a HU 217 965 számú szabadalom szerinti kapszula gyors és olcsó előállítására.

A találmány szerinti célkitűzést olyan eljárással valósítjuk meg, amely kérődző állat nyelőcsövén át, annak bendőjében hosszabb idejű bennmaradásra alkalmas módon biológiailag aktív hatóanyag folyamatos kibocsátására alkalmas módon kialakított kapszula előállítására alkalmas, és amely kapszuláknak, hosszúkás, csőszerű, biológiailag aktív vegyületet befogadó, egyik végén kupakkal lezárt csőből álló teste van, ahol a cső kupakkal ellentétes vége a hatóanyagnak a bendőbe juttatására alkalmas módon van kialakítva, valamint több, a kupakhoz kapcsolódó, azzal együttműködőén kialakított, a kupakból kinyúló, és a kapszulát az állat bendőjében megtartó, rugalmas, kifelé álló pozíciójukban a test felé hajló, a kapszulának az állat nyelőcsövébe való bejutását segítő, majd nyitott helyzetébe visszaálló kapaszkodókarja van, továbbá a kupak legalább egy része csökkentett falvastagságú, és a karokon legalább egy, a karokat a kapszula teste felé kényszerítő, a kapszula vékonyabb falú részét benyomó, és így egy vékony falú

HU 219 460 Β részen egy nyílást létrehozó, és a dugattyú mozgása során keletkezett vákuumot megszüntető kiugrórész van, valamint a kupak és a cső egymásba illeszkedő és zárt kötést létrehozó hengeres részekkel van ellátva, amely hengeres részek egyikének egymástól elválasztott gyűrű alakú hornyai, a másik hengeres résznek pedig egymástól azonos módon elválasztott, a hornyokba illeszkedő kerületi peremei vannak, és a hengeres részek egyikén egy körkörös tömítőgyűrű van elhelyezve, és amely eljárás során a kapszularészeket önmagában ismert fröccsöntési eljárással állítjuk elő.

A találmány szerinti eljárást az jellemzi, hogy az első kapszularészbe egy önmagában ismert módon előállított hatóanyagot - betétet - és egy ugyancsak önmagában ismert dugattyúból és a dugattyút részben körülvevő tekercsrugóból álló adagolószerkezetet helyezünk, majd az első kapszularészt az adagolószerkezet tekercsrugójának összenyomásával a második kapszularésszel légmentesen lezárjuk.

A találmány szerinti eljárás egy előnyös megvalósítási módja során hengeres első kapszularészt és kupakszerű második kapszularészt alkalmazunk.

A találmány szerinti eljárás egy másik előnyös megvalósítási módja során az első kapszularészben körkörös hornyokat, míg a második kapszularészben pedig, a második kapszularészhez integráltan kapcsolódó rögzítőszámyakat, valamint kerületi peremeket és/vagy gerinceket alakítunk ki, amely peremek és/vagy gerincek kialakítása olyan, hogy azoknak az első kapszularészben való kiterjedése nagyobb, mint a hozzá tartozó tömítőgyűrűknek az első kapszularészben való kiterjedése.

A találmány szerinti eljárás egy további előnyös megvalósítási módja során az adagolószerkezetben a tekercsrugónak a dugattyúról történő összekapcsolására karmantyút alkalmazunk.

A találmány szerinti eljárás valamennyi előnyös megvalósítási módja során a légmentesen összezárt kapszulát kívánt esetben hűtjük.

A találmány szerinti eljárással előállított önmagában ismert anyagú kapszulában bármilyen aktív hatóanyag alkalmazható, ami alkalmas kérődző állatnak való beadásra. Előnyösek azok a hatóanyagok, amelyeket kívánatos közvetlenül a bendőbe adagolni.

Az alkalmas aktív hatóanyagok között vannak a poliéter antibiotikumok vagy ionoforok, a glikopeptid antibiotikumok, anthelmintikumok és endetoparazicidek.

A poliéter antibiotikumok vagy ionoforok használhatók mint növekedésserkentők, tejtermelés-serkentők és felfiivódás kezelésére terapeutikai hatóanyagok. Az alkalmazható poliéter antibiotikumok egyike a Streptomyces genusba tartozó mikroorganizmusok által termelt antibiotikum. Ezeket a poliéter antibiotikumokat az jellemzi, hogy szerkezetükben számos ciklikus éter van. Ezt az osztályt taglalja Kirk-Othmer: Encyclopedia of Chemical Technology. Vol. 3, Third Edition (John Wiley Sons, 1978), page 47 et seq.: in Annual Reports in Mecial Chemistry Volume 10 (Academic Press, N. Y. 1878), page 246 et seq. Publishing Co., N. Y. 1978), page 488 et seq.

A találmány szerinti eljárással előállított önmagában ismert anyagú kapszulában kombináltan alkalmazható poliéter antibiotikumok között vannak a bendői propionátserkentők, mint amilyen a monensin (ideértve a különböző A, B és C faktorokat és az alkálifémsókat, például monensin-nátrium és ennek különböző észterei), az ionomycin, a laidlomycin, a nigeriem, a grisorixin, a dianemycin, az 51 és 532 jelű vegyület, a lenoremycin, a salinomycin, a narasin, a Ionomycin, az X206 antibiotikum, az alborixin, a septamicin, az A204 antibiotikum, a 47, 224 jelű vegyület, az etheromycin, a lasalocid (A, B, C, D és E faktorok), a mutalomycin, a K41, az isolasalocid A, a lysdocellin, a tetranosin, valamint az X-14766A, az A23187 és az A32887 antibiotikum.

Az előnyös poliéter antibiotikumok a monensin, a narasin, a lasalocid, a salinomycin, az A-204, a lonomycin, a nigericin és a dianemycin és különösen a monensin, a narasin, a lasalocid és a salinomycin.

A találmány szerinti eljárással előállított önmagában ismert anyagú kapszulában különösen előnyösen használható poliéter a monensin. Ezt a vegyületet elterjedten alkalmazzák kérődzőknél a táplálékértékesítés javítására. Ehhez lásd az US 3 839 557 számú szabadalmat. Az itt használt értelemben „monensinnek” tekintjük a különböző aktív faktorokat, a sókat - így a monensin-nátriumot - és a monensin-észtereket, így a karbamát-észtereket és hasonlókat.

A glikopeptid antibiotikumok hasznosak mint növekedésserkentők, tejtermelés-serkentők és felfúvódás kezelésére terapeutikai hatóanyagok. Ezek alkalmazhatók önmagukban vagy poliéter antibiotikumokkal kombinálva, ahogyan ezt az AU 556 299 számú szabadalom leírja.

A táplálékértékesítés hatékonyságát javító, tipikus glikopeptidek az actaplanin, az avoparcin, az A35512; az A477, a ristocetin, a vancomycin és az ezekkel rokon glikopeptidek.

A találmány szerinti eljárással előállított önmagában ismert anyagú kapszulában kombinálva előnyösen alkalmazható glikopeptidek az actaplanin, az avoparcin, a ristocetin és a vancomycin.

Az anthelmintikumok alkalmazhatók a vérben, a tüdőben, a májban és a belekben élő mételyek, szalagférgek, bélférgek, a vérben és szövetekben élő orsóférgek kezelésére vagy ezek kombinált kezelésére. Az előnyös anthelmintikumok az antimon-kálium-tartarát, a befenium-hidroxi-naftoát, a bitnionol, a klorokvin, a diklorofen, a dietil-karbamazin-citrát, a hexil-rezorcin, a bikantonmezilát, a lukanton-hidroklorid, a mebendazol, a niklozamid, a niridazol, a piperazin-citrát, a pirantel-pamoát, a pirvinium-pamoát, a guinakrin-hidroklorid, a sztibokaptát, a sztibofen, a tetraklór-etilén, a tiabendazol, a fenotiazin, a hexaklór-etán, a szén-diszulfid, vagy a benzimidazolszármazékok. Különösen előnyös anthelmintikumok a benzimidazolszármazékok. Alkalmas benzimidazolszármazékok a tiabendazol, az albendazol, a kambendazol, a fenbendazol, a bendazol, az oxfendazol és az oxibendazol.

Előnyös endektoparaziticidek a szerves foszfátok és karbamátok, az avermektinek, a levamisol vagy nátrium-tiacetarzamid.

HU 219 460 Β

Az aktív hatóanyagok - így a poliéter antibiotikumok és/vagy glikopeptid antibiotikumok - aktivitása fokozható azzal, hogy a készítményekbe egy vagy több nemionos felületaktív anyagot beiktatunk. Előnyös felületaktív anyagok az alkohol-etoxilátok. Az etoxilátok általában oktil-, nonil- és dodecil-fenol, természetes és szintetikus alkoholok, telített és telítetlen zsírsav, valamint a blokkpolimer- és statisztikus kopolimer-alkoholok. Az alkohol-etoxilátok közül előnyösek a Teric® sorozatok vagy Pluronic® sorozatok vagy ezek keverékei. Különösen előnyös nemionos felületaktív anyag a Teric® 12A23, ami 23 mól etilén-oxiddal kondenzált lauril (dodekán).

A készítmény a teljesítőképesség javítása végett szilikon habzásgátlókat is tartalmazhat. A szilikon habzásgátlók lehetnek vizesek vagy vízmentesek. Előnyösek a vízmentes habzásgátlók. A szilikon habzásgátló lehet dimetil-szilikon - így a Gensil® sorozat vagy Rhodorsil® sorozat - keveréke. Különösen előnyös szilikon habzásgátló a Gensil® 800 vagy Silbione® 70 451.

A készítmények tartalmazhatnak emulgeálószereket vagy stabilizátorokat is. Előnyös emulgeálószerek vagy stabilizátorok a glicerin-észter, a glicerin-monosztearát, a hexaglicerin-disztearát, a triglicerin-monosztearát, a dekaglicerin-dipalmitát, a szorbitán-észterek, így a szorbitán-monosztearát, szorbitán-trisztearát vagy az etoxilált észterek, így a glicerin-monolaurát vagy ezek keveréke.

£gy tipikus összetétel a következő: felületaktív anyag 50 tömeg% monensin 40 tömeg% glicerin-észter 10 tömeg%.

Habzásgátló alkalmazásakor egy tipikus összetétel a következő:

felületaktív anyag 10tömeg% monensin 40 tömeg% glicerin-észter 50 tömeg%.

Találmány szerinti eljárással előállított önmagában ismert anyagú kapszulát annak példaképpeni kiviteli alakjai kapcsán ismertetjük részletesebben ábráink segítségével, amelyek közül: az

1. ábra a találmány szerinti eljárással előállított kapszula hosszmetszete, amelyen a rögzítőszárny karjait kiálló alaphelyzetükben folytonos vonallal, a kapszulának nyelőcsövön át történő bejuttatásához összecsukott helyzetükben pontvonallal ábrázoltuk, a

2. ábra az 1. ábra 2-2 metszősík szerinti metszete, a

3. ábra az 1. ábra szerinti kapszula szárnyának és elülső végének elölnézete, a

4. ábra a 3. ábra 4-4 metszősík szerinti metszet, az

5. ábra a 3. ábra 5-5 metszősík szerinti metszet, a

6. ábra a 3. ábra 6-6 metszősík szerinti metszet, a

7. ábra az 1. ábrához hasonló, de nagyobb méretarányú hosszmetszet, amelyen a cső középrészét elhagytuk, és a kapszula elülső részeit robbantott ábrával mutatjuk be, a

8. ábra a behelyezőszerszám vázlata, amely szerszámmal egy kapszulát egy szarvasmarha száján és nyelőcsövén át lehet bejuttatni, a

9. ábra a kapszula szárnyának és elülső végének oldalnézete, a

10. ábra a kupak oldalnézete, a

11. ábra a dugattyú oldalnézete, a

12. ábra a rugó megcsavarodásának megakadályozására alkalmazható tüske oldalnézete, és a

13. ábra a cső metszete a középvonal mentén, amelyen a kúpos bevezetőrész látható.

Az 1 -7. ábrákon látható egy, a találmány szerinti eljárással előállított tartós hatóanyag-felszabadítású 8 kapszula. A 8 kapszulának van egy 10 teste, ami úgy van kialakítva, hogy befogadja a bioaktív hatóanyagból álló szilárd 32 betétet vagy magot. A 10 test egy általában hengeres 16 cső vagy henger, ami a kapszula ürítővégén sima görbével megy át egy 18 záró falba. A csőnek van egy hengeres része. A 18 zárófalban van egy összeszűkített kör alakú 20 ürítőnyílás, hogy a bendófolyadék szabályozott módon jusson a kapszulában lévő készítményhez. A 32 betétnek vagy készítménynek a 20 ürítőnyílás felé való nyomása és ezáltal egy készítményadagnak huzamos időn át az ürítőnyílásnál való megtartása végett a kapszulában van egy 36 dugattyú. A 36 dugattyút egy tolóelem, például egy vékony 38 tekercsrugó nyomja a 32 betéthez vagy készítményhez és a 20 ürítőnyílás felé.

A zárófalban van egy ürítőnyílás, hogy fennmaradjon a tömítókapcsolat a 32 betét vagy készítmény és a 18 zárófal között, és így a bendőfolyadék szabályozott módon jusson a készítményhez. A belső, 17 oldal a kerületén simán átmegy egy görbe, 19 határfelületbe. A 32 betét vagy bioaktív készítmény úgy van kialakítva, hogy 34 végfelületénél a 20 ürítőnyíláson át odakerülő bendőfolyadék vékonyitása. A 19 határfelület arra szolgál, hogy kezdeti tömitőérintkezést hozzon létre egy előformált készítménybetét külső peremeivel, és használat közben fenntartsa ezt a kerületi tömítést, továbbá vezesse a betét peremrészeit belül, az ürítőnyílás felé. A 17 oldalnak a betét vékonyított végéhez kapcsolódó szélessége és a betét oldhatósága vagy áramlási jellemzői változtathatóak, és ezáltal szabályozni lehet a készítmény kapszulából való ürítésének sebességét. A betét belső végét úgy lehet védeni a bendőfolyadék odajutásától, hogy a kapszulának az ürítőnyílással ellátott végével ellentétes végét tömítően lezárjuk, vagy úgy, hogy tömitődugattyút alkalmazunk. Ezt később részletesebben leírjuk.

A kapszula több 44 rögzítőkarral van ellátva, amelyek megtartják a kapszulát annak az állatnak a bendőjében, amelyikbe a kapszula be van helyezve. A 44 karok az ábrázolt előnyös módon az ürítővéggel ellentétes végén csatlakoznak a cső alakú testhez. Ezt a véget a továbbiakban időnként elülső végnek nevezzük. Az ábrákon látható kiviteli alakoknál a két kar lényegében folytonos, és így egy 14 szárnyat képeznek.

A testnek vannak görbe 26 felületei, hogy a rögzítőkarok hajlását a cső alakú testhez való csatlakozás helyén szabályozni lehessen, és így a karokra ható feszültség csökkenjen. A 9. ábrán látható, hogy a görbe 26 fe4

HU 219 460 Β lületek a karokhoz képest úgy vannak elhelyezve, hogy egy karnak a test felé történő hajlításakor a kar egy görbe 26 felülethez ér. így a kar hosszú ívben hajlik és nem élesen, a csatlakozási pontnál. Az ábrázolt kiviteli alaknál a kapszulának az ürítővéggel ellentétes véget egy félgömb alakú 12 kupak zárja, amihez a szárny integráltan kapcsolódik. A kupak félgömb alakú külső felülete szolgáltatja a kívánt görbe felületeket.

A 7. ábrán látható, hogy a 16 cső vagy henger elülső végén van egy körbemenő, kúpos 22 bevezetőnyílás, ami a 24 hornyokhoz vezet. A 24 hornyok fogadják be a záró 12 kupakon lévő, körbemenő, megfelelő peremeket, és ezekkel összekapcsolódnak. A kupaknak általában félgömb alakú zárófala van, ami egy hengeres, 28 kupakrészbe megy át. A 28 kupakrészen előnyös módon van két külső, gyűrű alakú 30 perem, amelyek átmennek a cső kúpos, 22 bevezetőrészén és zárólag kapcsolódnak a 24 hornyokhoz. így a 12 kupakot mechanikailag a testhez rögzítik. A kettős perem alkalmazása általában biztosan tömíti a 12 kupakot a testen, és így megakadályozza, hogy folyadék szivárogjon a kapszulába. A jó tömítés azt is meggátolja, hogy a szilikon kenőanyag a készülékből csomagolás, tárolás vagy szállítás közben távozzon. A12 kupakban van továbbá - előnyös módon a 30 peremek között - egy 31 tömítőgyűrű, amit a 7. ábrán nem ábrázoltunk, de a 9. és 10. ábrán látható. Az egyik kiviteli alaknál a tömítőgyűrű keresztmetszetben háromszög alakú, és magassága kisebb, mint a gyűrű alakú 30 peremeké. A 16 cső vagy henger tartalmaz egy adagolandó töltetet egy előformált, hengeres 32 betét alakjában. A 32 betétnek, amint ez az

1. ábrán látható, van egy legömbölyített végfelülete, ami kezdeti tömítőkapcsolatot létesít a cső belső, 19 határfelületével. A 7. ábrán a 32 betét hátsó vagy ürítési vége a használat közbeni állapotban látható. Ebben az állapotban a betét végét a bendőfolyadék elnyelése elvékonyította, és a 20 ürítőnyílás felé, a 18 záró falhoz van nyomva. A 12 kupak félgömb alakú zárófalán belül célszerű két 40 keresztbordát kialakítani, amelyek sík ülőket képeznek a 38 rugó másik vége számára.

A 14 rögzítőszámy integráltan kapcsolódik és csatlakozik a 12 kupakhoz a kapszulatest középvonalának közelében, a félgömb alakú 26 fal legkülső középrészén egy 42 csatlakozórésszel, a kapszula középvonalán és ahhoz közeli felületen. A 14 szárny ennél a középvonalnál lényegében érintőlegesen helyezkedik el a félgömb alakú 12 kupakon. A 14 szárny 44 kaqai ettől a csatlakozási ponttól ellentett irányban állnak kifelé, amint ez az 1. és 3. ábrán látható. így az ábrázolt kiviteli alaknál a karok 90°-os szöget zárnak be a test középvonalával. A karokban ébredő feszültség csökkentése végett mindegyik karnak 75° és 90° közötti szögben kell állnia a testhez képest. A karok úgy vannak kialakítva, hogy rugalmasan lehajoljanak a 12 kupak görbe, félgömb alakú külső felületéhez, és lényegében laposan felfeküdjenek a henger vagy cső falára. így keresztmetszetben tényleges átmérőjük nem sokkal nagyobb, mint a cső átmérője, amikor a kapszulát előkészítik arra, hogy a nyelőcsövön át bejuttassák egy állat bendőjébe. Amikor a kapszula a nyelőcsőből átmegy a bendőbe, akkor a 14 szárny 44 karjai kiugranak teljesen szétálló helyzetükbe. így megakadályozzák, hogy a kapszula a nyelőcsövön át visszajusson. Ily módon a kapszula kérődzéssel vagy más módon nem juthat ki a bendóből.

A szárny 44 karjainak szétálló, lényegében derékszögű helyzete előnyös mind a kapszula visszakérődzésének megakadályozása, mind a karok hajtásának és feszültségének csökkentése szempontjából. Ezzel a derékszögű T alakkal kevésbé valószínű a kapszula kaijainak elhajlása egymáshoz vagy a csőhöz képest, mint más alakzatok esetében. Kevéssé valószínű olyan összehúzódások és keveredések előfordulása, amelyek mindkét kart olyan helyzetbe hajlítanák, hogy a kapszula elülső vége bejusson a nyelőcsőbe.

A 14 szárnyat célszerű úgy megerősíteni és kialakítani, hogy 44 kaqai könnyebben hajoljanak hátra, a kapszula oldalai felé és oldalaihoz, mint előre az ellentett irányban, a kapszulától távolodva, ahogyan a kapszula hátsó vagy ürítési vége visszajuthatna a nyelőcsövön át. Egyes esetekben a fröccsöntött szárny kissé íves alakú, úgyhogy a 44 karok a kapszula felé hátrahajlanak. Ekkor kisebb hajlítás kell ahhoz, hogy a karokat a kapszula oldalához vigyék, mint ahhoz, hogy ellenkező irányban egy megfelelő helyzetbe kerüljenek.

A szárny középrésze meg van erősítve, és keresztmetszete célszerűen aszimmetrikus. Ez növeli a szárny ellenállását kaijainak előrehajlításával szemben. Mint látható, aszimmetrikus alakzat jön létre azáltal, hogy a szárny külső felületén hosszirányú bordák vannak kialakítva. Ahogyan ez a 3-6. ábrákon látható, a szárny alapkeresztmetszete olyan, mint egy laprugóé, egy széles, lapos téglalap, ami a 4. ábrán látható. A 4. ábra szerinti metszettől befelé, az 5. ábra szerinti metszet szerint a szárny szélein két felálló, oldalsó 46 borda van, amelyek hosszának jelentős része a kapszula 16 csöve mentén helyezkedik el. Még beljebb a szárnyon egy rövidebb, középső 48 borda van kialakítva, ami a szárny 42 csatlakozórészén át a kupak 26 faláig terjed. A középső, 48 borda célszerűen olyan hosszú, hogy lényegében a félgömb alakú 26 fal alapzatáig éljen, amikor a karok behelyezési helyzetbe vannak hajlítva, mint ezt a 8. ábra mutatja. A 46 és 48 bordák erősítik a 14 szárnyat előrehajlítással szemben. így a szárny ellenállása az előrehajlítással szemben nagyobb, mint a hátrahajlítással szemben, ami ahhoz szükséges, hogy a szárny karjai a kapszula 16 csövének oldalaihoz feküdjenek.

Egy konkrét kiviteli alaknál a szarvasmarhában használható kapszula csöve közelítőleg 145,2 mm hosszú volt, és külső átmérője 33,35 mm volt. A szárny

12,9 mm széles, és 162,5 mm hosszú. Az oldalsó 46 bordák a szárny hosszának 90%-ára terjedtek ki, a középső 48 borda hossza fele volt az oldalsó bordák hosszának. A szárny a kupakhoz egy körülbelül 11,2 mm átmérőjű, kör alakú felületen csatlakozott.

A szárnynak ez az alakja és szerkezete, valamint kölcsönös kapcsolata a kapszula görbe végét képező, félgömb alakú 26 fallal, nemcsak a kapszulának a nyelőcsövön át történő bejuttatását és a kapszulának a bendőben való megtartását könnyíti meg, hanem javítja a kapszula alkalmasságát is arra, hogy kibírja azokat a fel5

HU 219 460 Β tételeket, amelyeknek a bendőben a huzamos ott-tartózkodás közben ki van téve. A bendőben a kapszulának nemcsak a kémiai és biológiai feltételeket kell kibírnia, hanem a folytonos és erőteljes mechanikai igénybevételeket is, amelyek a bendőben lévő emészthetetlen tápláléktól és a bendőnek a táplálékbelépés, kérődzés és emésztés normális menete során bekövetkező mozgásaitól származnak.

Az egyik előnyös kiviteli alaknál a 14 szárny mindegyik kaiján, a kupak felé eső oldalon van egy hegyes 50 szem. A karokon egy pár hegyes 50 szem van. így ha a 14 szárny behelyezési helyzetbe van hajlítva a 8. ábra szerint, akkor a hegyes 50 szemek érintkeznek a félgömb alakú 26 falon lévő görbe felület egy részével. Az ismertetett kiviteli alaknál a 12 kupak belső, 27 falában a 7. ábra szerint két 52 horony van. Ez a két 52 horony csökkenti a belső, 27 fal vastagságát, és így átszakítható 51 mélyedések jönnek létre. Az 51 mélyedések a hegyes 50 szemek közelében vannak, amikor az 50 szemek érintkezésbe kerülnek a 26 fal görbe felületével. A szemek behatolnak a mélyedésekbe, és levegőzőnyílást hoznak létre.

Az ábrázolt kapszula könnyen összeállítható úgy, hogy egy előformált 32 betétet vagy készítményt dugunk be a 10 test 16 csövébe vagy hengerébe, a kapszula mögé behelyezünk egy 36 dugattyút és egy 38 tekercsrugót, összenyomjuk a rugót, és rászorítunk egy 12 kupakot a 16 cső nyitott végére úgy, hogy a kupak gyűrű alakú 30 peremei bepattanva zárókapcsolatot létesítenek a cső 24 hornyaival. így kettős kapcsolódás jön létre.

A fentebb leírt összeállítás előtt célszerű egy híg szilikon kenőanyaggal bevonni a 16 cső vagy henger belső felületét vagy a 32 betét külső felületét. Ez a kenőanyag kezdeti tömítést létesít, nem vízhatlanságot biztosít az előformált betét számára, és egy záróhártyát képez, ami megakadályozza, hogy a betét a csőhöz tapadjon. Ez elősegíti a 32 betét csúszását a csőben. A betétet a vékony 38 tekercsrugó kezdeti tömítőkapcsolódásba hozza a 18 zárófallal, és így a kapszulában lévő készítmény tartós hatóanyag-felszabadításának huzamos idején át kapcsolódásban tartja a kapszula 20 ürítőnyílásánál.

A kapszulának mind a 10 teste, mind a 12 kupakja úgy van kialakítva, hogy műanyagból könnyen és olcsón fröccsönthető. Az anyagnak természetesen testbarátnak kell lennie az élő állat bendőjében, és ellenállónak kell lennie a bendőben fennálló kémiai, biológiai és fizikai hatásokkal szemben. Alkalmas anyagok a polietilén és polipropilén polimeijei vagy előnyös módon maga a polipropilén.

A kapszulát célszerű két részből fröccsönteni. Az egyik rész a cső és az ürítőnyílás. Ennek a résznek azonos keresztmetszete belső felülete van, ami előre meghatározott hézaggal fogadja be a kapszulát, és ebben a részben csúszhat a dugattyú. A másik rész egy kupak vagy záróelem a kapszula elülső végéhez, és az öntött darab integrált részeként hordozza a szárnyat.

Egyes esetekben a kapszuláknak huzamos ideig a bendőben kell maradniuk, mivel a világ egyes részein a szarvasmarha ilyen huzamos ideig a legelőn marad, és lehetséges, hogy ebben az időszakban időszakosan kapszulákat kell beadni. Azoknak a szarvasmarháknak a tömege, amelyeknek kapszulákat adnak be, 200 kg-tól felfelé lehet. Ekkora állatok bendőjének űrtartalma meghaladhatja a 100 litert. így az itt tárgyalt méretű kapszulákból több darab hosszabb időre is beadható.

A kapszulát a 8. ábrán bemutatott behelyezőszerszámmal könnyen be lehet juttatni a szarvasmarha bendőjébe. Ennek a szerszámnak van egy cső alakú 60 hengere. A 60 henger nyitott végébe lehet behelyezni egy 8 kapszulát úgy, hogy a szárny 44 kaijai a kapszula 16 csövének oldalaihoz van hajtva. Ebben a helyzetben a hegyes 50 szemek az 51 mélyedésekben vannak, és tömítésként működve meggátolják, hogy víz vagy bendőtartalom bejusson. A 60 henger egy 62 csőre van szerelve, amelynek van egy 64 fogantyúrésze. A 64 fogantyúrésszel a hengert úgy lehet mozgatni az állat száján keresztül, hogy a 8 kapszula végét behelyezzük a nyelőcsőbe. A 64 csőben van egy 66 nyomópálca vagy -huzal, amelynek az elülső végén egy 68 búvárdugatytyú, külső végén egy 70 nyomógomb van. A 70 nyomógombbal lehet előremozgatni a 68 búvárdugattyú fejét, hogy a 10 testet a 60 hengerről beadja a nyelőcsőbe. Amikor a kapszula a lehajtott 44 karokkal bekerült a nyelőcsőbe, akkor azon áthaladva bejut a bendőbe. A nyelőcső mindaddig lehajtva tartja a karokat, ameddig a kapszula el nem éri a bendőt. A karok ezután kiugranak normális, szétálló, az 1. ábrán folytonos vonallal ábrázolt helyzetükbe, és így a bendőben tartják a kapszulát, valamint szabaddá teszik a levegózőnyílásokat. Amikor a 14 szárny 44 karjai az 1. ábrán pontvonallal jelölt, összecsukott helyzetbe vannak hajlítva, akkor a karok egy hosszú sugarú íven, a kapszula félgömb alakú 26 fala által megadott hézagban, a 26 fal görbe külső felületét követve hajlanak meg, és nem egy feszültségi ponton vannak igénybe véve. Amikor a karok a bendőben az összecsukott helyzetből szabaddá válnak, akkor erősen arra törekszenek, hogy visszaálljanak szétálló helyzetükbe, a kapszula középvonalától átmérősen ellenkező irányban, előnyösen egy enyhe ívvel, amint ez az 1. ábrán látható. Ebben a helyzetben a szárnynak lényegében lapos külső lapja van, ami megakadályozza, hogy a kapszula elülső vége a nyelőcsőbe kerüljön, és így meggátolja a felkérődzést. Ha a kapszula ellenkező vége kerülne a nyelőcsőbe, akkor a kiterjesztett szárny és annak ellenkező irányú nagy hajlítási ellenállása megakadályozza, hogy a kapszula a nyelőcsőbe jusson, és így ebben a helyzetben meggátolja a kapszula felkérődzését. Emellett a szárny szétteijesztett 44 karjai olyan tág szöghelyzetben vannak egymástól és a kapszulától, hogy a bendőmozgás nemigen hajlítja a karokat a kapszula felé, és a karok nem nyomódnak olyan könnyen a kapszula felé, mint az olyan karok, amelyek egymással és a 16 csővel hegyesszöget zárnak be.

Amikor az előformált 32 betétet vagy készítményt behelyezik a 16 csőbe vagy hengerbe, akkor a 38 tekercsrugó a betét külső peremét tömítőkapcsolatba hozza a cső 18 zárófalával, és így korlátozza a bendőfolyadék érintkezését a betét 34 végfelületével. Normális mű6

HU 219 460 Β ködés során a bendőfolyadék a 32 betét végébe jut, és azt puhítja, valamint vékonyítja. Ekkor a betétet a 38 tekercsrugó a kapszula zárófalában lévő 20 ürítőnyílás felé nyomja. A kapszula így - amint ez a 7. ábrán látható - egy széles területen tömítetten csatlakozik a 18 zárófalhoz, és a bendófolyadéknak a kapszula végéhez való hozzájutási területét a 20 ürítőnyílás mérete korlátozza. Ezen a hozzáférési területen a kapszulában lévő készítmény bemosás, erózió és oldódás útján bejut a bendőfolyadékba. Ennek során a bendófolyadéknak vagy összetevőinek a betét végéhez való mozgása folyamatosan fenntartja a megpuhult anyag egyensúlyát a betét végén, amit megtart a betétnek a 38 tekercsrugó révén bekövetkező folyamatos mozgása az ürítőnyílás felé. Ezáltal huzamos időn át létrejön a betétben lévő gyógyszerek tartós adagolása a bendőbe. Az adagolás üteme részben a 32 betét összetételétől függ, de jelentős mértékben szabályozható az itt leírt és bemutatott kapszula 18 zárófalának alakjával és különösen a kapszula kifelé konvergáló, kúpos 17 oldalával. A 20 ürítőnyílás nagysága és a kúpos 17 oldal szélessége és mélysége az adagolási ütem változtatása végett változtatható.

A 12. ábrán látható egy 71 tüske, ami bedugható a 38 tekercsrugóba. A rugó végét a 72 perem választja el a 40 keresztbordáktól. Ugyanakkor a 72 perem elősegíti annak meggátiását, hogy a rugó oldalirányban elmozduljon, továbbá megkönnyíti az összeállítást. A tüskének van egy hengeres 75 középrésze és egy legömbölyített 76 csúcsa. Ez megakadályozza, hogy a rugó a 12 kupakba vagy a 36 dugattyú oldalsó 37 falába ütközzön, így a 38 tekercsrugó a tüskére csévélődik, és nem szorul be összeállításakor, különösen automatizált gyártás esetén, a 12 kupak és a 16 cső vagy henger közé. A 12. ábrán a 71 tüskének van egy 73 ürege, egy 77 pereme és egy 74 fala. Az egyik eljárás szerint a 71 tüskét bedugjuk a 38 tekercsrugóba, majd mindkettőt betesszük az előre megkent 16 csőbe, amibe a 32 betét vagy készítmény és a 36 dugattyú már be van helyezve. Ily módon a 12 kupak ütközés nélkül felpattintható.

A kapszulában lévő 32 betét oldalait és hátsó végét kívánatos megvédeni a bendőfolyadékkal való érintkezéstől. Ez a folyadék a betétet túlságosan a cső oldalaihoz duzzaszthatja, és meggátolhatja a 32 betét előremozgását a 18 zárófal felé, ahol tömítőérintkezést kell fenntartani. A 11. ábrán a 36 dugattyú sík, 35 dugattyúvéggel és egy hengeres oldalsó, 37 fallal van kialakítva. A 37 falban, a dugattyú külső felületén körben több 53 horony van. A kenőanyagot a hornyok magukkal viszik, és így tömítés jön létre a cső belsejének hosszában, amikor a 32 betét anyaga fogy. így a betét állandó tömítőkapcsolatban van a cső 18 zárófalával. Ilyen labirinttömítésű 36 dugattyú használata esetén a dugattyú nem tömíti a dugattyú mögötti elmozdulási kamrát vagy rugókamrát, és ezért kívánatos a tömítés a bendőfolyadék bejutása ellen.

Vannak jelek arról, hogy tömített kapszula esetén a betétben lévő aktív hatóanyag vagy készítményadag először nagy adagban, mintegy lökésszerűen jut az állatba, majd az adagolási ütem csökken, és huzamos időn át lényegében állandó marad. Nem ismeretes ennek a kezdeti lökésszerű adagolásnak az oka, de feltételezhető, hogy részben az okozza, hogy a nyomás a rugókamrában kezdetben megnövekszik. Ezt a nyomásnövekedést előidézheti az, hogy a hőmérséklet a környezeti hőmérsékletről a körülbelül 39 °C bendőhőmérsékletre növekszik. Nyomásemelkedést okozhat az is, hogy a bendőből a kapszula falain át a kapszulába diffundáló gázok diffúziós sebessége nagyobb, mint a rugókamrában lévő levegőből kifelé diffundáló nitrogén diffúziós sebessége.

A kapszula kialakítható úgy is, hogy kisebb állatokban, elsősorban juhokban is lehet alkalmazni.

A kapszula egy konkrét, juhokban használható kiviteli alakjánál a kapszula teljes hossza 95,3 mm, átmérője 18 mm. A kapszulán lévő szárny hossza mintegy 105 mm, keresztmetszete 6 mmxl mm. A cső végén lévő nyílás átmérője 6 mm. A szárny egy középső kör alakú területen csatlakozik a kupakhoz. Ennek a területnek az átmérője kissé nagyobb, mint a szárny szélessége.

A kisebb juhkapszulát ugyanúgy juttatják be a juhba, mint a szarvasmarha-kapszulát, és működése is ugyanolyan. A kisebb juhkapszula a szárny teljes hosszában egyforma keresztmetszetű, és a szarvasmarha-kapszulától eltérően nincs bordákkal erősítve, sem meghajlítva, mégis sikeresen használták, és a kapszula huzamos ideig megmaradt a juh bendőjében.

A következő példákban tipikus terapeutikai készítményeket ismertetünk, amelyeket a találmány szerinti eljárással előállított, tartós hatóanyag-felszabadítású kapszulákban alkalmazni lehet.

1. példa

Egy tipikus készítmény összetétele:

Teric 12A23 50 tömeg% monensin 40 tömeg% glicerin-észter 10 tömeg%.

A készítményt megolvasztottuk, és megfelelő alakú betétbe öntöttük, hogy a készülékbe illeszkedjen.

Lehűlés után a betéteket behelyeztük a műanyag testbe, betettünk egy dugattyút és egy rugót, és a kupakot a testhez rögzítettük. A folyamat a készülék teljes összeszerelésére kialakított automata gépen ment végbe.

2. példa

Egy tipikus készítmény összetétele: monensin 70 tömeg% glicerin-észter 30 tömeg%.

A monensint megolvasztottuk, és megfelelő alakú betétbe öntöttük, hogy a készülékbe illeszkedjen.

Lehűlés után a betéteket behelyeztük a műanyag testbe, betettünk egy dugattyút és egy rugót, és a kupakot a testhez rögzítettük. A folyamat a készülék teljes összeszerelésére kialakított automata gépen ment végbe.

A találmány szerinti eljárás egy egyszerűsített laboratóriumi körülmények során alkalmazott változatát az alábbiakban ismertetjük.

Önmagában ismert módon - fröccsöntéssel - előállított első - hengeres - kapszularészbe helyezzük az ugyancsak önmagában ismert módon előállított, kívánt hatóanyagot, majd behelyezzük a dugattyút zárt végé7

HU 219 460 Β vei, ráhelyezzük a rugót nyitott végével a második kapszularész felé. Ezt követően ráhelyezzük a szárnyakkal ellátott kapszularészt, vigyázva, hogy a rugót ne csavarjuk meg, majd a második kapszularészt az első kapszularésszel hermetikusan összezárjuk, és a kapszulákat a benne elhelyezett vegyület feltüntetésével felcímkézzük.

A kész kapszulákat legalább négy órán át szobahőmérsékleten hűlni hagyjuk.

A találmány szerinti eljárás előnye, hogy az eljárással előállított tartós hatóanyag-felszabadítású kapszula célszerű módon alkalmazható kérődző állatokban terapeutikai készítmények hatékonyabb felszabadítására. A kapszulát könnyebb gyártani, és kisebb a szivárgás veszélye tárolás, szállítás és csomagolás során.

Claims (8)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Eljárás kérődző állat nyelőcsövén át, annak bendőjében hosszabb idejű bennmaradásra alkalmas módon elhelyezhető, biológiailag aktív hatóanyag folyamatos kibocsátására alkalmas módon kialakított kapszula előállítására, amely kapszuláknak hosszúkás, csőszerű, biológiailag aktív vegyületet befogadó, egyik végén kupakkal (12) lezárt csőből (16) álló teste (10) van, ahol a cső (16) kupakkal (12) ellentétes vége a hatóanyagnak a bendőbe juttatására alkalmas módon van kialakítva, valamint több, a kupakhoz (12) kapcsolódó, azzal együttműködőén kialakított, a kupakból kinyúló, és a kapszulát (8) az állat bendőjében megtartó, rugalmas, kifelé álló pozíciójukban a test (10) felé hajló, a kapszulának (8) az állat nyelőcsövébe való bejutását segítő, majd nyitott helyzetébe visszaálló kapaszkodókarja (44) van, továbbá a kupak (12) legalább egy része (27) csökkentett falvastagságú, és a karokon (44) legalább egy, a karokat (44) a kapszula (8) teste (10) felé kényszerítő, a kapszula vékonyabb falú (27) részét benyomó, és így egy vékony falú részen egy nyílást (51) létrehozó, és a dugattyú (36) mozgása során keletkezett vákuumot megszüntető kiugró rész (50) van, valamint a kupak (12) és a cső (16) egymásba illeszkedő és zárt kötést létrehozó hengeres részekkel van ellátva, amely hengeres részek egyikének egymástól elválasztott gyűrű alakú hornyai (24), a másik hengeres résznek pedig egymástól azonos módon elválasztott, a hornyokba (24) illeszkedő kerületi peremei (30) vannak, és a hengeres részek egyikén egy körkörös tömítőgyűrű (31) van elhelyezve, és amely eljárás során a kapszularészeket önmagában ismert fröccsöntési eljárással állítjuk elő, azzal jellemezve, hogy az első kapszularészbe egy önmagában ismert módon előállított hatóanyagot - betétet (32) - és egy ugyancsak önmagában ismert dugattyúból (36) és a dugattyút (36) részben körülvevő tekercsrugóból (38) álló adagolószerkezetet helyezünk, majd az első kapszularészt az adagolószerkezet tekercsrugójának (38) összenyomásával a második kapszularésszel légmentesen lezátjuk.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy hengeres kapszularészt alkalmazunk.
3. 3. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy kupakszerű második kapszularészt alkalmazunk.
4. 4. A 2. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az első kapszularészben körkörös hornyokat (24) alakítunk ki.
5. 5. A 3. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a második kapszularészen, ahhoz integráltan kapcsolódó rögzítőszámyat (14) alakítunk ki.
6. 6. A 3. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a második kapszularészen - kupakon (12) - a kerületi peremeket (30) és/vagy gerinceket alakítunk ki.
7. 7. A 6. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a kerületi peremeket úgy alakítjuk ki, hogy azoknál az első kapszularészben való kiterjedése nagyobb, mint a hozzá tartozó tömítőgyűrűnek (31) az első kapszularészben való kiterjedése.
8. 8. Az 1-7. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az adagolószerkezetben a tekercsrugónak (38) a dugattyúnál (36) történő összekapcsolására karmantyút alkalmazunk.