HU219406B - Eljárás autoimmun betegségek kezelésére alkalmas, benzil-indazol-származékokat tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására - Google Patents

Abstract

A találmány tárgya eljárás autoimmun betegségek kezelésére alkalmas,benzil-indazol-származékokat tartalmazó gyógyszerkészítményekelőállítására. A találmány értelmében úgy járnak el, hogy egy ismertmódon előállított (I) általános képletű vegyületetA–CH2–O–CRR’–COOR’’’ (I) – ahol a képletben A jelentése 1-benzil-indazol-3-il-csoport, R és R’, melyek különbözhetnek, delehetnek azonosak is, hidrogénatom vagy 1–5 szénatomos alkilcsoport,R’’’ hidrogénatom vagy 1–4 szénatomos alkilcsoport, s amennyibenhidrogénatom, e vegyületek szervetlen vagy szerves, gyógyászatilagelfogadható bázisokkal képzett sói – vagy gyógyászatilag elfogadhatósóját a gyógyszer-technológiában szokásos hordozó- és/vagysegédanyagokkal összekeverve autoimmun betegségek ellen hatásosgyógyszerkészítménnyé szerelnek ki. ŕ

Description

A találmány tárgya eljárás immunbetegségek kezelésére szolgáló gyógyszerkészítmények előállítására, melyek hatóanyagként indazol-metoxi-alkánsavat tartalmaznak.

Az A-0 382 276. számú európai szabadalmi leírásban ismertetik az

A-CH₂-O-CRR’-COOR”’ (I) általános képletű vegyületeket, ahol a képletben A jelentése l-benzil-indazol-3-il-csoport,

R és R’, melyek különbözhetnek, de lehetnek azonosak is, hidrogénatom vagy 1-5 szénatomos alkilcsoport,

R’” hidrogénatom vagy 1-4 szénatomos alkilcsoport, s amennyiben hidrogénatom, e vegyületek szervetlen vagy szerves, gyógyászatilag elfogadható bázisokkal képzett sói.

A fentebb említett szabadalmi leírásból kiderül továbbá, hogy bár az (I) általános képletű vegyületek szerkezeti hasonlóságot mutatnak a bendazackal, ugyanakkor különböznek is tőle farmakológiai szempontból annyiban, hogy fájdalomcsillapító hatásuk van, mely tulajdonsággal a bendazac nem rendelkezik.

Meglepő módon azt találtuk, hogy az (I) általános képletű vegyületek az autoimmun betegségek kezelése során is hatékonyak.

Köztudott, hogy az autoimmun betegségek a megbetegedések széles csoportját alkotják, mely betegségeket gyulladás és szövetroncsolás jellemez, amit az immunrendszernek a saját szervezet bizonyos alkotórészei ellen termelt antitestjei okoznak.

Immunbetegségekként tartják például számon a reumatikus ízületi gyulladást, a glomerulonephritist, a Hashimoto-féle pajzsmirigygyulladást, a szisztémás lupus erythemát, a myasthenia gravist, a hemolitikus anémia bizonyos fajtáit, az autoimmun thrombocytopenia purpurét, a májrendellenességek bizonyos fajtáit és az 1-es típusú diabéteszt.

Az is köztudott, hogy a reumatikus ízületi gyulladás kezelése során - mely betegség a leggyakrabban előforduló autoimmun betegség, ebből következően a legtöbbet tanulmányozták - számos szteroid és nemszteroid gyulladáscsökkentő gyógyszert használnak fel, néhány aranyvegyületet, penicillint, immundepresszív anyagokat és így tovább. A gyakori szimptómás javulástól eltekintve, amely az akut szakaszban számos gyógyszer adagolása révén elérhető, a legszámottevőbb javulást az aranyvegyületek és a penicillin adagolása révén érték el. Ez utóbbit azonban többféle súlyos mérgező hatása miatt nem lehet hosszabb ideig adagolni.

Ezzel szemben az aranyterápia a betegek csak körülbelül 15%-ánál eredményez tartós javulást, a betegek 60-70%-ánál mutatható ki szimptómás javulás, míg a betegek 15-20%-ánál szüneteltetni kell a kezelést a hatóanyagok mérgező hatása miatt. Az aranyterápia felfüggesztését követően a javulás időtartama rendkívül széles sávban mozog, 1-18 hónap. Bár a visszaesés általában nem olyan súlyos, mint a kezdeti betegség, és a betegek döntő többsége kedvezően reagál az aranyterápia második ciklusára, számos reumatológus folytatja a kúrát anélkül, hogy megvárná a hanyatlás periódusát.

3-6 év folyamatos vagy megszakított kúra után a betegek több mint 50%-ánál, akik eleinte kedvezően reagáltak a terápiára (15%), félbe kellett hagyni a kezelést a visszaesés vagy a késleltetett toxikus hatás miatt.

Ezen túlmenően számos beteg feladja a terápiát annak hosszú időtartama és a laboratóriumi tesztek és a felülvizsgálatok szükségessége miatt.

Az aranyterápia nem alkalmazható vesebaj, májműködési zavar, fertőző májgyulladás és hematológiás rendellenességek esetén (Goodman és Gilman: Le basi farmacologiche della terápia, 7. olasz kiadás, Zanichelli, 651-652. oldal).

A fentiekből következően még mindig nagy szükség van egy olyan gyógyszerre, amely megakadályozza a betegség súlyosbodását és javulást is kivált anélkül, hogy súlyos mellékhatásokat okozna, mind a reumatikus artritisz, mind általánosságban az autoimmun betegségek esetében.

Ebből következően találmányunk célja, hogy egy olyan gyógyászati készítményt biztosítson, amely az autoimmun betegségek kezelésére szolgál, és mely az (I) általános képletű vegyületből - a képletben A, R, R’ és R’” jelentése a fent megadott - hatékony mennyiséget tartalmaz legalább egy gyógyászatilag elfogadható közömbös segédanyaggal együtt.

Találmányunk értelmében úgy járunk el, hogy egy ismert módon előállított (I) általános képletű vegyületet

- a képletben A, R, R’ és R’” jelentése a fent megadott - vagy gyógyászatilag elfogadható sóját a gyógyszer-technológiában szokásos hordozó- és/vagy segédanyagokkal összekeverve autoimmun hatású gyógyszerkészítménnyé szerelünk ki.

Az (I) általános képletben R’” jelentése előnyösen hidrogénatom, R és R’ jelentése egyaránt metilcsoport

- ezt a vegyületet a továbbiakban az AF 2838 kódszámmal jelöljük.

Az autoimmun betegségek tipikus esetei, amelyek esetében a találmányunk szerint előállított gyógyszerkészítménnyel végzett kezelés hatásos lehet, a következők: reumatikus ízületi gyulladás, glomerulonephritis, Hashimoto-féle pajzsmirigygyulladás, szisztémás lupus erythema, myasthenia gravis, hemolitikus anémia bizonyos fajtái, autoimmun thrombocytopenia purpura, máj rendellenességek bizonyos fajtái és az 1-es típusú diabétesz.

Célszerű a találmányunk szerinti gyógyászati készítményből megfelelő egységadagot előállítani oly módon, hogy az autoimmun betegség kezeléséhez hatékony, legalább egy (I) általános képletű vegyületet vagy annak egy gyógyászatilag elfogadható bázissal készített sóját legalább egy közömbös gyógyszerészeti segédanyaggal keveijük össze.

Az adagolást végezhetjük például tabletta, kapszula, bevont tabletta, granulátum, oldat, szirup útján orális kezelés esetén, kenőcs, krém, illetve gyógyszerrel átitatott tapasz útján helyi kezelés esetén, de adagolhatjuk végbélkúp formájában, injekció esetében steril oldatként, aeroszolos formában vagy a szemen keresztül is.

Az egységadagok tartalmazhatnak más, hagyományos segédanyagokat is, mint például tartósítószereket,

HU 219 406 Β stabilizátorokat, felületaktív anyagokat, puffereket, ozmózisnyomás szabályozásához szükséges sókat, emulgeálószereket, édesítőket, színezőanyagokat, ízesítőanyagokat és más hasonlókat.

Amennyiben különleges terápia ezt szükségessé teszi, a találmány szerinti, autoimmun betegségek kezelésére szolgáló, gyógyászati készítmények tartalmazhatnak további, az (I) általános képletű vegyületekkel szinergizmust nem mutató hatóanyagokat is.

Az (I) általános képletű vegyület vagy szervetlen vagy szerves, gyógyászatilag elfogadható bázissal képzett sójának mennyisége a találmány szerinti gyógyszerkészítményben igen széles skálán mozoghat ismert tényezőktől függően, mint például a kezelendő autoimmun betegség típusa, a betegség előrehaladottsága, a beteg testtömege, a dózisforma, a beadás módja, a naponta adagolandó dózisok száma, a választott (I) általános képletű vegyület hatásossága. Mindemellett szakember az optimális mennyiséget könnyen és rutinszerűen állapítja meg.

Általánosságban elmondható, hogy az (I) általános képletű vegyület vagy szervetlen vagy szerves, gyógyászatilag elfogadható bázissal képzett sójának mennyisége a találmány szerinti gyógyszerkészítményben, mely autoimmun betegségek kezelésére szolgál, olyan, hogy 0,01 -100 mg/kg/nap szintet biztosít.

Orális adagolás esetén például a 0,03-1 g dózist tartalmazó tablettákat naponta több alkalommal adagoljuk, míg szemen át való kezelésnél a steril oldat 0,5-2%-os, és szintén naponta több alkalommal cseppentjük.

A találmányunk alapján készített dózisfonnák a gyógyszervegyészek által ismert technikák felhasználásával készülnek, mint például keverés, granulálás, kompresszió, oldás és sterilizálás útján.

Az AF 2838-at patkányok kísérletileg előidézett megbetegedésében próbáltuk ki, melynek volt autoimmun fázisa (Freund-féle adjuváns artritisz). A kísérlet során a vér albuminjának elektroforetikus viselkedését különös figyelemmel kísértük, tekintettel a korábbi tanulmányokra [Silvestrini, B. és munkatársai: Can. J. Biochem., 58, 89-92 (1980)], amelyek kimutatták, hogy a gyulladásos betegségek során a vér albuminszintjének csökkenése részben a denaturálásnak tudható be, az elektroforetikus tulajdonságok elvesztésével.

Az AF 2838-at 0,5%-os koncentrációban adagoltuk a táplálékban, mivel ez a mennyiség egy alapvetően egyenletes koncentrációt biztosít 100 pg/ml-ben a vérben.

Mivel semmilyen más gyógyászati készítmény nem létezik, amelynek farmakológiai profilja az AF 2838 tulajdonságaihoz hasonló lenne, az összehasonlítás során az indomethacint használtuk fel, ismert hatásos dózisban (1 mg/kg) alkalmazva. Az összehasonlítás mindenképpen hasznos, hiszen ilyen módon összevethetjük a végső terápiás hatásfokot, és megtudjuk, hogy az AF 2838 milyen mértékben javítja a betegség lefolyását; erre a testfolyadékok paraméterei kölcsönhatásának mérése alkalmas, mint például a szérumalbumin-koncentráció, amire az indomethacin nem hat.

Közelebbről meghatározva, rendkívül folyékony paraffinban (Merck 7174) 0,05 ml szuszpendált (5 mg/ml) M. tuberculosist (H37Ra - Difco) fecskendezünk hím patkányok jobb hátsó mancsába [Chemotherapy of arthritis induced in rats by mycrobacterial adjuvant, Brit. J. Pharmacol., 21, 127-136. oldal, (1963)]. A leírástól csak annyiban tértünk el, hogy a mancs méretét az Ugo Basile cég (Cemerio, Varese, Olaszország) 7150-es pletizmométer-modelljével mértük.

A kísérlethez megfigyelés alatt tartott csoportokból mindig különböző csoportba tartozó 5 patkányt ölünk meg az adjuváns befecskendezését követő második napon, 6 hétig, hetente.

A vörösvértest-szedimentáció sebességét (ESR) Westgren alapján mértük [Douglas, A. N.: Basic Methodology, In : Clinical Diagnosis and Management by Laboratory Methods, eds. Todd, Sanford, Davidson, W. B. Saunders Company, Philadelphia, 1. kötet, 858-915. oldal, (1979)].

A teljes plazmaproteint Ο. H. Lowry eljárásának megfelelően határoztuk meg [Protein measurement with folin phenol reagent, J. Bioi. Chem., 193, 265-275. oldal, (1951)].

A plazmaprotein elektroforézisét Mcllveinepufferben (pH=7,0, 1=0,2) cellulóz-acetát-csíkokon (2,5 · 16 an) végezzük.

Minden kezelt csoportban 6 állatot megfigyelés alatt tartottunk az adjuváns beinjekciózását követő 51-edik napig, különböző intervallumonként megmértük testtömegüket, az elfogyasztott táplálék mennyiségét és a mancs méretét.

Az eredményeket a következő táblázatok szemléltetik.

1. táblázat

Freund-féle adjuváns artritisz

A mancs méretének növekedése (ml)

Idő (nap)	ízületigyulladás-kontroll	AF 2838 (a táplálék 0,5%-a)	Indomethacin 1 mg/kg, orális	Normál kontroll
5.	l,36±0,17	l,35±O,12	l,03±0,06**	0,77±0,04
23.	2,16±0,25	l,52±0,40*	l,02±0,12**	0,99±0,04
44.	2,59±0,60	l,32±0,45**	0,90±0,08**	0,89±0,04

* p kisebb, mint 0,05 (varianciaanalízis). ** p kisebb, mint 0,01 (varianciaanalízis).

HU 219 406 Β

II. táblázat

Freund-féle adjuváns artritisz

Szérumalbumin-csökkenés (ml/ml)

Idő (nap)	ízületi gyulladás-kontroli	AF 2838 (a táplálék 0,5%-a)	Indomethacin 1 mg/kg, orális	Normál kontroll
2.	13,99±3,20	17,02±3,13	15,83±3,39	21,11±2,31
23.	12,95±1,92	18,40±2,57*	16,98±2,29	20,72±l,45
44.	7,80±2,15	26,16±4,29**	25,49±1,63	26,07 ±0,74

* p kisebb, mint 0,05 (varianciaanalízis). ** p kisebb, mint 0,01 (varianciaanalízis).

III. táblázat

Freund-féle adjuváns artritisz

Vörösvértest-szedimentáció sebességének növekedése (mm/2 h)

Idő (nap)	ízülctigyul ladás-kontroll	AF 2838 (a táplálék 0,5%-a)	Indomethacin 1 mg/kg orális	Normál kontroll
2.	5,2±l,30	5,2±3,83	7,8±2,28	l,8±0,45
23.	14,2±4,42	6,6±7,99	4,4±4,93	l,0±0,0
44.	34,2± 17,25	3,5±5,00**	l,0±0,0	l,0±0,0

** p kisebb, mint 0,01 (varianciaanalízis).

IV. táblázat

Freund-féle adjuváns artritisz

Testtömegváltozások (g)

Idő (nap)	ízületigyulladás-kontroll	AF 2838 (a táplálék 0,5%-a)	Indomethacin 1 mg/kg, orális	Normál kontroll
2.	182,3±7,58	186,2±6,52	185,2±5,91	199,7±07,45
23.	191,2±29,98	247,8±21,46*	255,5±38,87**	316,5±23,45
44.	254,5±57,27	334,7±31,61*	329,8±35,62*	393,3±37,10

* p kisebb, mint 0,05 (varianciaanalízis). ** p kisebb, mint 0,01 (varianciaanalízis).

A fenti eredményekből kitűnik, hogy az AF 2838 hatástalan a primer gyulladási periódus alatt (első 5 nap), míg a másodlagos gyulladás alatt kifejtett hatását világosan látjuk a mancs méretén (ez hozzávetőleg a 23. nap körül van a diffúz autoimmun reakció megjelenésétől számítva). Ugyanebben az időben (23. nap) nyilvánvalóvá válik a szérumalbuminra kifejtett védő hatása.

Ezzel ellentétben az indomethacin első hatása gyulladáscsökkentő hatás a primer sebeken (a mancs mérete már az adjuváns befecskendezését követő 5. napon csökken), míg a szérumalbumin a 44. napon kezd növekedni.

A vörösvértest-szedimentáció sebessége mindkét anyagnál csökken a végső kísérleti fázisban, a gyógyulás stádiumának megfelelően.

A hagyományos immundepresszánsokkal szemben - amelyeknél nagyobb testtömegcsökkenést lehet észlelni, mint ami artritiszkontrollnál fellép [Biliin- 60 gham, Μ. E. J.: Models of arthritis and the search fór anti-arthritic drugs; Pharm. Ther., 21, 389-428. oldal, (1983)] - a testtömegre kifejtett hatás szemlélteti, 45 hogyha ezt a betegséget AF 2838-cal kezeljük, a hatás nem a kezelt állatok egészségi állapotának kárára történik.

További vizsgálatok, amelyeket 400 mg/kg-ig terjedő, növekvő dózisokkal végeztünk, azt mutatják, hogy 50 az AF 2838

- nem hat a karrageninnel kiváltott ödémára (összehasonlító szerek: indomethacin 0,5 mg/kg hatásos orális dózisban, fenil-butazon 12,5 mg/kg-os hatásos orális dózisban és acetil-szalicilsav 25 mg/kg hatásos orális dózisban);

- nincs lázcsillapító hatása (vizsgálat: élesztővel kiváltott láz, összehasonlító szerek: acetil-szalicilsav 100 mg/kg-nál kisebb hatásos orális koncentrációban, amino-pirin 50 mg/kg-nál kisebb hatásos orális koncentrációban);

HU 219 406 Β

- nincs antigranulóma-hatása (vizsgálat: granulóma gyapotlabdacsokból, összehasonlító szer: hidrokortizon 25 mg/kg hatásos ip. dózisban);

- nincs limfotikus aktivitása (vizsgálat: thymusvisszafejlődés, összehasonlító szer: hidrokortizon 25 mg/kg-nál kisebb hatásos ip. koncentrációban); és

- nincs fekélygyógyító hatása (összehasonlító szer: fenil-butazon 75 mg/kg-nál kisebb hatásos orális dózisban).

Az a tény, hogy a fenti vizsgálatokban hatástalannak bizonyult az AF 2838, azt sugallja, hogy nem avatkozik be az arachidonsav-metabolizmusba sem a perifériás szövetek szintjén, sem pedig az idegrendszeren keresztül.

Emellett az AF 2838 növekvő, 200 mikrogramm/kg-ig teijedő mennyiségei nem gátolják a patkányok ondóhólyagjának ciklooxigenázrendszerét; összehasonlító szer: indomethacin (0,4 pg/ml-nél kisebb hatásos koncentrációban), valamint patkányok leukémiás bazofilsejtjeinek 5-lipoxigenáz-rendszerére; összehasonlító szer: nordihidrogvajaretsav (0,3 pg/ml hatásos koncentrációban).

Az AF 2838 farmakológiai profiljának értékelése során tanulmányoztuk az egerek immunreakcióit: hatástalannak bizonyult mind a celluláris, mind a humorális rendszerre 200 mg/kg-ig terjedő koncentrációban. Ezenfelül gátolja a T- és B-limfociták proliferatív válaszát specifikus mitogénekre (concanavalin A, illetve lipopoliszacharidok).

A toxikológiai vizsgálatok azt mutatták, hogy az AF 2838 legkisebb toxikus dózisa egereken és patkányokon 400 mg/kg intraperitoneálisan és 800 mg/kg orálisan. Az AF 2838-nak nincs α-, β-, H_r, H₂-blokkoló aktivitása és antikolinerg hatása sem. Az antibradikinin hatás csak igen nagy dózisban jelentkezik (20 mg/kg intravénásán), és több mint hússzor kisebb, mint a fenil-butazoné, míg az in vitro antiszerotoninaktivitás csak 10 pg/ml koncentrációban jelentkezik, és körülbelül 5000-szer gyengébb, mint az összehasonlító szeré (ciproheptadin).

Az AF 2838 a fent ismertetett vizsgálatokból kirajzolódó farmakológiai profilja alapján autoimmun betegségek kezelésére szolgáló specifikus gyógyszer prototípusa, amely még orálisan is hatásos, és mentes az aszpirin típusú vegyületekre jellemző, gyulladásgátló hatástól és toxikus hatásoktól, továbbá az immunszuppreszszáns hatástól, és más olyan fontos mellékhatásoktól, amelyek korlátozhatnák az adagolás dózisát vagy a kezelés hosszát.

A többi (I) általános képletű vegyületeknek hasonló profiljuk van.

Claims (6)

1. Eljárás autoimmun betegségek kezelésére alkalmas, benzil-indazol-származékokat tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására, azzal jellemezve, hogy egy ismert módon előállított (I) általános képletű vegyületet

A-CH₂-O-CRR’-COOR”’ (I)

- ahol a képletben

A jelentése l-benzil-indazol-3-il-csoport,

R és R’, melyek különbözhetnek, de lehetnek azonosak is, hidrogénatom vagy 1-5 szénatomos alkilcsoport,

R’” hidrogénatom vagy 1-4 szénatomos alkilcsoport, s amennyiben hidrogénatom, e vegyületek szervetlen vagy szerves, gyógyászatilag elfogadható bázisokkal képzett sói vagy gyógyászatilag elfogadható sóját a gyógyszertechnológiában szokásos hordozó- és/vagy segédanyagokkal összekeverve autoimmun betegségek ellen hatásos gyógyszerkészítménnyé szerelünk ki.

2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy olyan (I) általános képletű vegyületet tartalmazó gyógyszerkészítményt állítunk elő, amelyben R’” jelentése hidrogénatom.

3. A 2. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy olyan (I) általános képletű vegyületet tartalmazó gyógyszerkészítményt állítunk elő, amelyben R jelentése metilcsoport.

4. A 3. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy olyan (I) általános képletű vegyületet tartalmazó gyógyszerkészítményt állítunk elő, amelyben R’ jelentése metilcsoport.

5. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy szisztémás úton beadandó, egyenként 30-1000 mg (I) általános képletű vegyületet tartalmazó, egységadagok formájában kiszerelt gyógyszerkészítményt állítunk elő.

6. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy szemen keresztül beadandó, egységadagonként 0,5-2% (I) általános képletű vegyületet tartalmazó, steril oldat formájában kiszerelt gyógyszerkészítményt állítunk elő.