HU216498B

HU216498B - Forgásérzékelő, különösen térfogatméréshez

Info

Publication number: HU216498B
Application number: HU9400220A
Authority: HU
Inventors: Markus Binkle
Original assignee: Techem Ag.
Priority date: 1993-01-26
Filing date: 1994-01-25
Publication date: 1999-07-28
Also published as: ATE184701T1; DE4301966C1; ES2137964T3; HUT66902A; EP0608494A2; PL301603A1; EP0608494B1; CZ261893A3; EP0608494A3; HU9400220D0; CZ289555B6; PL172950B1; SK138693A3; DK0608494T3; DE59309782D1

Abstract

Főrgásérzékelő különböző csillapítású, különböző rőtőrszegmens-tartőmányőkkal ellátőtt őlyan rőtőrral, amelynek a hatótávőlságábanőlyan mérőérzékelő (MS) és őlyan referenciaérzékelő (RS) anelhelyezve, amelyek mindegyike őlyan rezgőkört tartalmaz, amelynek arezgésszámát rövid gerjesztés űtán számlálják. A referenciaérzékelő(RS) rezgésszámából diszkriminációs küszöböt állapítanak me , és ezt amérőérzékelő (MS) rezgésszámának a megállapításáhőz használják felúgy, hőgy ezzel annak a rezgőkörnek a csillapítását, illetve acsillapítással arányős jósági tényezőjét mérik, amelyik a érőérzékelő(MS) hatáskörzetében lévő rőtőrszegmenssel van meghatárőzva. Az időszerinti sőrőzatból ily módőn a rőtőr helyzetének az időbeliváltőzását határőzzák meg, és jelet keltenek a szegmensszö ekátlépésének a számlálásáhőz és a főrgásirányra vőnatkőzó jel részéreis. ŕ

Description

A találmány különösen térfogatméréshez olyan rotorral ellátott forgásérzékelőre vonatkozik, amelynek az elektromágneses rezgések szempontjából különböző csillapítási tulajdonságokkal rendelkező, szögek szerint elosztott több tartománya van. Ezekkel szemben több olyan érzékelő helyezkedik el, amelyek mindegyike egy elektromos rezgőkör eleme, ily módon a rotor forgása közben a rezgőkör rezgése csillapodik, miközben a rezgőkör kimenőjelét olyan diszkriminátor áramkörhöz vezetjük, amely meghatározza a rotor forgását, valamint adott esetben ennek forgásirányát is.

Az ilyen detektorokat előnyösen térfogatméréshez használják, például melegvíz- és hidegvíz-mérő órákhoz, vagy hőmennyiség-meghatározóhoz oly módon, hogy ezek ilyenkor hőérzékelővel vannak kiegészítve.

A DE 3923 398 Cl számú leírásból ismertté vált a bevezetés szerinti jellemzőkkel rendelkező forgásérzékelő. Ennél a tárcsa alakú rotornak összesen két olyan tartománya van különböző csillapítási tulajdonságokkal, amelyek egymáshoz képest 180°-kal vannak eltolva. A rotorral szemben összesen négy detektor helyezkedik el, mégpedig egymáshoz képest 90°-ra. Az egymással szemben lévő detektorok párosával úgy vannak összekapcsolva, hogy egy referenciajelet szolgáltatnak.

Ennél az ismert detektornál különösen a nagy szerkezeti ráfordítás hátrányos, amit mindenekelőtt az okoz, hogy négy detektor szükséges. Lehetséges lenne ugyan az egyik detektort a mérési pontosság lényeges csökkenése nélkül elhagyni, azonban ekkor a rezgőtekercsként kiképzett detektorokat a technika mai állása szerint különleges kivitelben kellene elkészíteni, hogy meglegyen a szükséges érzékenységük úgy, hogy ekkor mindegyik detektor viszonylag drága.

A technikának ebből a mai állásából kiindulva ezért a találmány feladatát az jelenti, hogy a bevezetésben említett jellemzőkkel olyan forgásérzékelőt javasoljon, amely a minőség csorbítása nélkül érzékelhetően kedvezőbb költségráfordítással állítható elő.

Ennek a feladatnak a megoldásához a találmányt az jellemzi, hogy pontosan két olyan érzékelő van, amelyek közül az egyik, a referenciaérzékelő, a rotornak azzal a tartományával van szemben, amelynek a csillapítási tulajdonságai a rotor forgása közben nem változnak, továbbá, hogy a rotornak különböző csillapítási tulajdonsággal páratlan számú tartománya van abban a tartományban, amely forgás közben a másik érzékelővel, a mérőérzékelőivel szemben helyezkedik el.

Mivel a referenciaérzékelő a rotornak olyan tartományával szemben helyezkedik el, amelynek a csillapítási tulajdonságai a rotor forgása közben nem változnak, egyetlen referenciaérzékelő elegendő.

Az a tény, hogy a mérőérzékelő a rotornak a különböző csillapítási tulajdonságokkal rendelkező páratlan számú tartományával szemben helyezkedik el, azt eredményezi, hogy a mérőérzékelő rezgőkörének a kimenőjele nem szimmetrikus lefutású, és ebből a diszkriminátor áramkör segítségével a rotor fordulatszáma, valamint ennek forgásiránya is levezethető és mérhető.

Amíg a technika mai állásánál a rotornak különböző csillapítási tulajdonságokkal összesen két tartománya van, a jelen találmány esetében legalább három ilyen tartomány, adott esetben négy, öt, stb. tartomány is szükséges, amint később még közelebbről ismertetjük. A rotor különböző csillapítási tulajdonságú tartományainak ez a növelése azonban költség tekintetében gyakorlatilag nem bír jelentőséggel, mert ez nagyon egyszerű módon elérhető, amint később még részletesebben leírjuk.

Az egyik előnyös kiviteli alaknál a rotor tárcsaként van kiképezve. Ennek különösen az az előnye, hogy a rotor kevés helyet igényel.

Ezenkívül előnyös az, ha a mérőérzékelő lehetőleg a rotor közelében helyezkedik el. Ezáltal a rotor mérési érzékenysége növekszik meg.

A referenciaérzékelő a rotor forgástengelyével szemben lehet felszerelve. Ennél a kiviteli alaknál a rotornak páratlan számú olyan tartománya van, amelynek különböző csillapítási tulajdonságai vannak; legalább három ilyen tartománynak kell lenni. Ennél a megoldásnál a referenciaérzékelőre valamennyi különböző csillapítási tulajdonságú tartomány azonos módon van hatással, és így ad referenciajelet. A referenciaérzékelőnek ebben az esetben nagyon pontosan központosítva kell lenni, és a a két érzékelő is viszonylag nagy távolságban van, mert, amint említettük, előnyös az, ha a mérőérzékelő lehetőleg a rotor kerületének a közelében van.

Ha ezt el akarjuk kerülni, akkor a találmány olyan előnyös kiviteli alakját választhatjuk, amelynél a referenciaérzékelő a rotor azon tartományával szemben helyezkedik el, amelynek más csillapítási tulajdonságai vannak, mint annak a rotortartománynak, amelyik a mérőérzékelővel van szemben. Ez a tartomány tudvalevőleg semleges csillapítási tulajdonságokkal ekkor bizonyos tárcsa alakú felületet tölt be úgy, hogy a referenciaérzékelő a mérőérzékelőnek nagyon közeli szomszédságában helyezhető el. Ez azzal a lényeges előnnyel jár, hogy a külső zavaró hatások, amelyeket például külső mágneses terek, külső hőmérsékleti hatások, stb. idéznek elő, mindkét érzékelőt gyakorlatilag egyformán érik úgy, hogy ezek a külső zavaró hatások kölcsönösen kiküszöbölődnek.

Ennél a kiviteli alaknál alapvetően elegendő az, ha a referenciaérzékelő olyan tartománnyal van szemben, amelynek más csillapítási tulajdonságai vannak, mint a rotor olyan tartományának, amely a mérőlérzékelővel szemben helyezkedik el. A jelfeldolgozás pontossága azonban növekszik, és ezzel a mérési pontosság is fokozódik akkor, ha, amint az előnyös, a rotornak az a tartománya, amely a referenciaérzékelővel van szemben, olyan csillapítású, mint annak a tartománynak a csillapítása, amely a mérőérzékelővel van szemben.

A tárcsa alakú rotor szerkezeti szempontból különösen egyszerű kiviteli alakját az jellemzi, hogy olyan fémmel bevont műanyag tárcsából áll, amely különböző csillapítási tulajdonságú további tartományokat szolgáltat.

Ezek a fémbevonatok például különböző vastagságukban különböznek, például rágőzölt rézrétegben, vagy különböző alakban, például különböző számú és/vagy nagyságú körökben.

Ha a rotor üreges hengerként van kiképezve, akkor különösen kis tehetetlenséggel tűnik ki, ami természe2

HU 216 498 Β tesen előnyös, különösen akkor, ha kis sebességgel áramló közeget kell mérni.

Említettük már, hogy az érzékelők tekercsként vannak kiképezve. Lehetnek légmagos tekercsek, de ferritmagos tekercsek is alkalmazhatók.

Légmagos tekercsek a következő okokból alkalmazhatók: a ferritmagokhoz, vagy éppen a ferromágnesmagokhoz képest nem lép fel a maganyagban olyan telítés, amelyet a külső állandó mágneses terek (zavarok) okozhatnak. A telített tekercsmag nem tud további energiát már felvenni, különösen az érzékelő rezgőkörének energiáját. (A kondenzátorral képzett érzékelőtekercset, mint rezgőkört szemlélve, ekkor már nem tud rezgést végezni, mivel az egyik energiatároló - a tekercs energiaváltozást nem tesz lehetővé.)

Nagy telítési térerősséggel alkalmaznak megfelelő ferritmagokat azért, hogy a mágnesestérerősség-változást irányítsák, és az érzékelőtekercs jósági tényezőjét növeljék. Az átmágnesezéssel járó veszteségek a ferritmag anyagának alkalmas választásával a megfelelő frekvenciatartományban igen kicsivé tehetők. Ekkor kevés az energiafelhasználás.

A maggal rendelkező ferrittekercsek gomba alakkal (például különösen a rotorhoz serleg alakban), vagy félcsésze alakkal (a lapos rotortárcsákhoz kedvezően) alkalmazhatók. A mágneses közelérzékelőknél a gomba alak úgy, mint a félcsésze alak a technika mai állásának felel meg.

A légmagos tekercs előnye: a statikus mágneses terek nem okozzák a mágneses energiával kapcsolatos telítés jelenségét a tekercsben. Az érzékelő rezgőkör zavartalanul képes rezegni.

A ferritmagos erősítés és nyalábolás, a tekercs, és ezzel a rezgőkör jósági tényezőjének növelése.

A találmányt a következőkben olyan kiviteli példák alapján ismertetjük közelebbről, amelyekből további fontos ismérvek adódnak. Az ábrák a következők: la ábra - a találmány szerinti érzékelő lényeges szerkezeti elemeinek vázlatos nézete abban az esetben, amikor a rotornak három különböző csillapítási tartománya van;

lb ábra - az la ábrának megfelelő nézet abban az esetben, amikor a rotornak négy különböző csillapítású tartománya van;

c ábra - ismételten változtatott kiviteli alak homloknézete és oldalnézete, melynél a rotor üreges hengerként van kiképezve, és ferritmagos tekercsek vannak alkalmazva;

ld ábra - a csillapítás menetét ábrázoló diagram, amelyen az idő, illetve az la ábra szerinti elrendezésnél a teljes elfordulás szögének függvényében kapott jel van feltüntetve;

le ábra - egy további kiviteli alak ábrázolása;

2. ábra - a két érzékelő rezgőköreinek kapcsolási vázlata;

a ábra - tömb vázlat;

3b ábra - állapotdiagram;

4. ábra - a kiértékelőelektronika tömbvázlata.

Az la ábrán az érzékelők egyik lehetséges összeállítása van vázlatosan feltüntetve. A forgásérzékelő az R lapos rotortárcsából áll, páratlan számú, három vagy több rotorszegmenssel, melyeknek dO, dl és d2 különböző elektromágneses tulajdonsága van, továbbá az MS mérőérzékelőből, mely a rotor szélén van, és az RS referenciaérzékelőből, mely a rotor középpontjánál található. Az MS mérőérzékelő hatástávolsága lényegében egy rotorszegmensre korlátozódik. Az RS referenciaérzékelő hatástávolsága átfogja egyenlő részben valamennyi rotorszegmenset.

Jellegzetes módon érzékelőként olyan tekercseket alkalmazunk, amelyeknek a mágneses körébe a rotor is beletartozik. A különböző rotorszegmenseknek olyan képessége van, hogy mágneses csatolással az érzékelőtekercsnek energiát adjanak át. A rotorszegmenseket különböző vastagságú rézfóliával lehet például bevonni. Különböző számú és/vagy különböző átmérőjű rövidre záró gyűrűk rotorszegmensenkénti felhelyezése képezi a második lehetőséget. Költségmegtakarítás kedvéért a szegmensek számának k=3 választható. A továbbiakban ezt a példát követjük anélkül, hogy az általánosságot korlátoznánk.

Az érzékelők egyik további megoldása az lb ábrán van feltüntetve. Itt olyan (k+l)-ik rotortartománynak kell lenni, amelyet a többi k rotortartomány közepes csillapítása jellemez. Ez a dm jelű középső rotortartomány.

A rotor henger alakú kiképzése is lehetséges, amint ezt az le ábra tünteti fel.

Az le ábra serleg formájú rotort ábrázol a csillapítóanyagból készített 12 tartománnyal.

A rotorban van elhelyezve a gomba alakú 13 mérőérzékelő. Az erővonalak ugyancsak fel vannak tüntetve.

A rotorban a mérőérzékelővel szomszédos 14 referenciaérzékelő szintén ábrázolva van, mégpedig a 11 rotor 15 forgástengelyén.

Az érzékelők mindig olyan rezgőkör részét képezik, amely rövid ideig van geqesztve, és ezután szabad csillapított rezgést végez. Az elektromos rezgés lecsengése a különböző rotortartományok csillapításától függ. Az ld ábra a rotor szögelfordulásának a függvényében ábrázolja a rezgőkör d csillapítását, vagy a csillapítással arányos Q jósági tényezőjét.

A mérőérzékelő a rotorelfordulás függvényében 2 periódussal a csillapítás menetét állítja elő. Az egyik rotortartományból a következőbe vezető átmeneti fázis után a csillapítás állandó, miközben a mérőérzékelőnél a rotorszegmens elhalad.

A referenciajel menete a rotor állásától messzemenően független. Ez csak az egész érzékelő elektromágneses tulajdonságának az eltérésénél változik, és ezért, mint hibakiegyenlítő jelet lehet használni a mérőérzékelő részére. így lehetséges a hőmérséklet ingadozását (például térfogatelemzésnél a rendszer működése következtében), és a külső mágneses tér hatását kiküszöbölni. Elérhető a kvázistatikus mágnes terek által okozott zavar elnyomása is, ha a mágneses tér időbeli változása a következő szakaszban tárgyalt letapogatási elvnek megfelel.

A két érzékelő rezgőkört röviddel egymás után tp idő alatt ti távolságban geijesztjük, és a rezgéseket

HU 216 498 Β tmess mérőablakban értékeljük. Az érzékelőt ezért, mint letapogatórendszert lehet tekintetbe venni.

A két számláló segítségével az érzékelőjelek számszerűsítése az érzékelőjelek digitális ábrázolását eredményezi, (azaz a jóságét vagy a csillapításét). Az érzékelőt ily módon mint analóg digitális átalakítót lehet tárgyalni a számlálási művelet közben.

A mérőérzékelőt fa= 1/Ta letapogatási aránnyal működtetjük. Mivel a referenciaérzékelő is ezzel a letapogatási aránnyal működik azért, hogy a mérőjel értékelése mindig illeszkedjen a referenciajelhez, k rotortartomány esetében a fordulatszám lehetséges legnagyobb n értékét a Shannon-féle letapogatási elv betartása mellett, és az ü letapogatási tényező figyelembe vételével adhatjuk meg:

n= 1/ (2 Ta k ü), ahol Ta>Tmess + ti + tp

A 2. ábra egy lehetséges érzékelő elektromos helyettesítő kapcsolási vázlatát ábrázolja. Egy rezgőkör geijesztéséhez a tp időtartamra az SÍ kapcsolót zárjuk. Ennek az érzékelőnek az S2 kapcsolója nyitott, a nem gerjesztett érzékelőé pedig zárt, hogy a két érzékelő elektromágneses csatolását kiküszöböljük.

A 4. ábra az érzékelőkjeiének a feldolgozási műveletét végző kapcsolás tömbvázlatát mutatja. Az érzékelőkjeiének feldolgozási műveletének ellenőrzését a folyamatvezérlés veszi át. Az érzékelők jelei ahhoz az analóg demultiplex áramkörhöz vannak vezetve, amely az áramkör által meghatározott (hiszterézissel rendelkező) küszöböt befolyásolja az éppen átvett érzékelőjelével: úgynevezett Hard-Decision valósul meg. Az így nyert kimenő küszöbjei az egyik érzékelő rezgőköre rezgéseinek küszöbátlépéseinek időbeli követését képviseli, és ezért arányos az érzékelő rezgőkörének pillanatnyi Q jóságával, vagy d csillapításával. A küszöbátlépések N számát aszerint, hogy a referencia-, vagy a mérőérzékelő működik, minden egyes érzékelőrezgésnél a referencia, vagy az érzékelő számlálója számolja. A küszöbelőállító áramkör k-1 olyan küszöböt állít elő, amellyel a következő érzékelőszámláló-állást hasonlítjuk össze (Soft-Decision), mivel ezeket a küszöbértékeket k-1 közbenső helyen tároljuk. A K [1] -tői K [k- l]-ig terjedő k-1 komparátor kimenőjeleit a fordulatszám- és az irányfelismerő áramkör dolgozza fel. Ez szolgáltat két időben változó olyan digitális kimenőjelet, amely mint irány- és 1/k - fordulatszám-impulzus adható meg.

A 3a ábra k=3 különböző rotorszegmenshez a fordulatszám- és irányfelismerés részletezett tömbvázlatát mutatja be. Ez a kapcsolóműből (fmit State machine, FSM) és a D billenőkörből áll.

A kapcsolómű állapotábráját a 3b ábra tünteti fel. A kapcsolómű, mint végleges Mealy-automata van modellezve. Az egyes állapotok az la és ld ábrákon k=3 rotorszegmens esetére a csillapítás bemutatott menetéből adódnak. Az S4 állapot redundáns, és mint hibaállapot használható. A létrehozott hibajelet tárolni és ellenőrizni lehet. Az S4 hibaállapotból az átmeneti művelet nincs megadva, mivel ez többféle módon és jelleggel oldható meg (például aszinkron visszaállító jellel, átmeneti művelet segítségével szinkron egy megengedett állapothoz). A kapcsolóművet, mint szinkronizált kapcsolóművet lehet legalább két tárolókomponenssel (billenő áramkörrel) felépíteni; egy további D billenőkor az irányfelismeréshez szükséges.

Az 1/k - fordulatszám-impulzust és az irányt jelentő jelet a térfogatmérő egységben lehet tovább feldolgozni.

Ily módon belátható, hogy a találmány lényege a technika bevezetésben említett mai állásához képest az érzékelők számának kettőre csökkentése, és a különböző elektromágneses tulajdonságokkal rendelkező csillapítószegmensek növelése, hogy minimális költséggel a fordulatszámot tartalmazó iránymeghatározást megvalósítsuk.

A szerkezettől függő költségalakulás abszolút minimuma két érzékelő és három különböző rotorszegmens esetében valósul meg. Ez a rotortárcsa nagyobb letapogatási arányát, és ezzel nagyobb fordulatszámok meghatározását teszi lehetővé (azonos technológia mellett). Megadott maximális fordulatszámnál a 3, 4 vagy több érzékelővel működő érzékelőrendszerekhez képest energia takarítható meg, mivel időegységenként kevesebb érzékelő letapogatást kell végrehajtani. A forgásérzékelő ezért különösen jól alkalmazható telepes üzemű érzékelőrendszerekhez.

A szögfelbontást bizonyos határok között, melyek a mérőérzékelő érzékelési geometriájától függnek, változtatni lehet a különböző szegmensszögek k számával.

A bemutatott érzékelőrendszer szerkezete csak számítással kiegészített analizáló eljárás segítségével valósítható meg ténylegesen. Az érzékelőrendszerjellemzőinek optimalizálása analitikusan nem, vagy csak nagyon nehezen hajtható végre. Az érzékelőrendszer algebrai modellje azonban az érzékelőrendszer optimalizálásának tetszés szerinti pontosságú numerikus megoldását, vagy adott érzékelőrendszer esetében optimális rendszerjellemzőket szolgáltat.

Claims

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

1. Forgásérzékelő, különösen térfogatméréshez olyan rotorral, amelynek az elektromágneses rezgések szempontjából különböző csillapítási tulajdonságokkal rendelkező, szögek szerint elosztott több olyan tartománya van, amelyekkel szemben több olyan érzékelő van elhelyezve, amelyek mindegyike egy elektromos rezgőkör eleme, ily módon a rotor forgása közben a rezgőkör rezgése csillapodik, miközben a rezgőkör kimenőjele olyan diszkriminátoráramkörhöz jut, amely meghatározza a rotor forgását, valamint adott esetben ennek forgásirányát is, azzal jellemezve, hogy pontosan két olyan érzékelő van, amelyek közül az egyik, a referenciaérzékelő (RS) a rotornak (R) azzal a tartományával van szemben, amelynek a csillapítási tulajdonságai a rotor (R) forgása közben nem változnak, továbbá a rotornak (R) különböző csillapítási tulajdonságokkal páratlan számú tartománya (dO, dl, d2) van abban a tartományban, amely forgás közben a másik érzékelővel, a mérőérzékelővel (MS) szemben helyezkedik el.

HU 216 498 Β
2. Az 1. igénypont szerinti forgásérzékelő, azzal jellemezve, hogy a rotor (R) tárcsaként van kiképezve.
3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti forgásérzékelő, azzal jellemezve, hogy lehetőség szerint a mérőérzékelő (MS) a rotor kerületének a közelében van felszerelve.
4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti forgásérzékelő, azzal jellemezve, hogy a referenciaérzékelő (RS) a rotor (R) tengelyével szemben van felszerelve.
5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti forgásérzékelő, azzal jellemezve, hogy a referenciaérzékelő (RS) a rotor (R) olyan tartományával (dm) szemben helyezkedik el, amelynek más csillapítási tulajdonsága van, mint a rotor azon tartományainak (dO, dl, d2), amelyek a mérőérzékelővel (MS) vannak szemben.
6. Az 5. igénypont szerinti forgásérzékelő, azzal jellemezve, hogy a rotornak (R) az a tartománya (dm), amely a referenciaérzékelővel (RS) szemben helyezkedik el, olyan csillapítási tulajdonsággal rendelkezik, amely azoknak a tartományoknak a közepes csillapításának felel meg, amelyek a mérőérzékelővel (MS) vannak szemben.
7. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti forgásérzékelő, azzal jellemezve, hogy a referenciaérzékelő (RS) és a mérőérzékelő (MS) lehetőség szerint egymás közelében szomszédosán van elhelyezve.
8. Az 1-7. igénypontok bármelyike szerinti forgásérzékelő, azzal jellemezve, hogy a rotor (R) műanyagtárcsaként olyan fémrétegbevonatokkal van elkészítve, amelyek az egyes tartományokban (dl, d2) különböző csillapítási tulajdonságokat alakítanak ki.
9. A 8. igénypont szerinti forgásérzékelő, azzal jellemezve, hogy a különböző csillapítási tulajdonságokkal rendelkező tartományokban a fémbevonatoknak különböző vastagsága van.
10. A 9. vagy a 10. igénypont szerinti forgásérzékelő, azzal jellemezve, hogy a különböző csillapítási tulajdonságokkal rendelkező tartományokban a fémbevonatoknak különböző alakjuk van, különböző az elektromos vezetőképességük, és/vagy különböző mágneses tulajdonságokkal rendelkeznek.
11. Az 1-7. igénypontok bármelyike szerinti forgásérzékelő, azzal jellemezve, hogy a rotor (R) üreges hengerként vagy csészeként van kialakítva.
12. A 11. igénypont szerinti forgásérzékelő, azzal jellemezve, hogy a mérő- és referenciaérzékelő (RS, MS) egymástól tengelyirányban vannak bizonyos távolságra elhelyezve.
13. Az 1-12. igénypontok bármelyike szerinti forgásérzékelő, azzal jellemezve, hogy a mérő- és referenciaérzékelő (RS, MS) légmagos tekercsként, vagy ferritmagos tekercsként vannak elkészítve.