HU215932B - Eljárás orto ligáló funkciós csoportot tartalmazó kelátok komplexei, valamint ezeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására - Google Patents

Abstract

A találmány tárgya eljárás (I) általánős képletű őrtő ligáló fűnkcióscsőpőrtőt tartalmazó kelátők vagy farmakőlógiailag alkalmazható sóik,és a következő radiőaktív fémiőnők: La, Ce, Pr, Nd Pm, Sm, Eű, Gd, Tb,Dy, Hő, Er, Tm, Yb, Lű, Y vagy Sc új kőmplexei előállítására, aképletben Z jelentése aminőcsőpőrt, 2–5 szénatőmős alkanőil-aminő-csőpőrt vagy izőtiőcianátcsőpőrt, X jelentése hidrőgénatőm vagyalkilrészében 1–4 szénatőmős alkil–COOH képletű csőpőrt, R3 jelentésehidrőgénatőm, R4 jelentése hidrőgénatőm vagy –CO2H képletű csőpőrt, R5jelentése hidrőgénatőm vagy –CH(R1)–[N-(CH2)m]n–N(CH2COOH)2 általánős|CH2COOHképletű csőpőrt ahől R1 jelentése hidrőgénatőm vagykarbőxilcsőpőrt, n értéke 0 vagy 1, m értéke 1, 2 vagy 3, B jelentése–N–(CH2)m–[N–(CH2)m]p–N(CH2COOH)2 | | R6CH2COOHáltalánős képletűcsőpőrt, ahől R6 jelentése hidrőgénatőm, –CH2CO2H, –CH2CN vagy–(CH2)m–N(CH2COOH)2 képletű csőpőrt, m értéke 1, 2 vagy 3, p értéke 0,1, 2 vagy 3, vagy B jelentése –N(CH2COOH)2 képletű csőpőrt. A találmány kiterjed a fenti kőmplexeket tartalmazógyógyszerkészítmények előállítására. ŕ

Description

A találmány tárgya eljárás orto ligáló funkciós csoportot tartalmazó kelátok radioaktív fémmel képzett új komplexei, valamint ezeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására.

A találmány szerint előállított gyógyszerkészítmények felhasználhatók a rák diagnosztikájában és/vagy terápiájában.

Ismert, hogy a funkciós csoportot tartalmazó kelátok vagy a bifunkciós koordinátorok kovalens kötéssel rákvagy tumorsejt epitopokra vagy antigénekre specifikus antitestekhez kapcsolhatók. Az ilyen antitest/kelát konjugátok radionuklid komplexei a diagnosztikában és/vagy terápiában felhasználhatók, mivel a radionuklidot a rákos vagy tumoros sejthez szállítják [Meares és munkatársai: Anal. Biochem., 142, 68-78 (1984), Krejcarek és munkatársai: Biochem. and Biophys. Rés. Comm., 77,581-585 (1977)].

A kelátképző amino-karbonsavak régóta ismertek. Tipikus példaként említhető a nitrilo-triecetsav (NTA), etilén-diamin-tetraecetsav (EDTA), hidroxi-etil-etiléndiamin-tetraecetsav (EDTA), dietilén-triamin-pentánecetsav (DTPA) és transz-1,2-diamino-ciklohexán-tetraecetsav (CDTA).

Az amino-karbonsavakból kiindulva több bifiinkcionális kelátképzőt állítottak elő. Ilyen például a DTPA ciklikus dianhidridje [Hnatowich és munkatársai: Science, 220, 613-615 (1983), valamint a 4479930 számú USA-beli szabadalmi leírás], valamint a DTPA vegyes karbonsavanhidridje [4454 106 és 4472 509 számú USA-beli szabadalmi leírás, Krejcarek és munkatársai: Biochem. and Biophys. Rés. Comm., 77, 581-585 (1977)]. Ha az anhidridet fehéijéhez kapcsolják, akkor a kötés amidkötésen keresztül jön létre, és így az eredeti öt karboxi-metil-csoportból a dietiléntriaminon (DETA) négy marad vissza [Hnatowich és munkatársai: Int. J. Appl. Isot, 33, 327-332 (1982)]. Emellett a 4432907 és 4352 751 számú USA-beli szabadalmi leírás olyan bifimkcionális kelátképző szereket ismertet, amelyek felhasználhatók fémionoknak szerves anyagokhoz, így szerves célmolekulákhoz vagy antitestekhez történő kapcsolásához. A fenti esethez hasonlóan a kapcsolat amidcsoporton keresztül képződik diamino-tetraecetsav-dianhidrid felhasználásával. Az anhidridekre példaként említhető az EDTA, CDTA, propilén-diamin-tetraecetsav és fenilén-l,2-diamintetraecetsav dianhidridje. A 4647447 számú USA-beli szabadalmi leírás több olyan komplex sót ismertet, amelyek valamely nyílt láncú komplexképző sav anionjából állíthatók elő, és különböző diagnosztikai célokra felhasználhatók. A komplexképző sav karboxilcsoportjával képzett konjugáció során a kapcsolat a feltételezések szerint amidkötésen keresztül alakul ki.

Az irodalomból az amino-karbonsavakon alapuló bifunkcionális kelátképző szerek más csoportja is ismert, így például Sundberg és munkatársai [J. of Med. Chem., 17 (12), 1304 (1974)] az EDTA bifunkcionális analógjait ismertetik. Ezekre a vegyületekre példaként említhető az l-(p-nitro-fenil)-etilén-diamin-tetraecetsav, l-(p-amino-fenil)-etilén-diamin-tetraecetsav és az l-(p-benzodiazónium)-etilén-diamin-tetraecetsav.

Fehérjéknek a para-helyzetű szubsztituensen keresztül történő megkötése, valamint radioaktív fémionoknak kelátképző csoportokhoz történő hozzákapcsolása szintén ismert [Biochem. Biophys. Rés. Comm., 75(1), 149 (1977) és a 3 994966 és 4 043 998 számú USA-beli szabadalmi leírások]. Fontos körülmény, hogy az aromás csoport az EDTA-molekulához az etilén-diamin-rész szénatomján keresztül kapcsolódik. A 4 622 420 számú USA-beli szabadalmi leírás az EDTA, HEDTA és DTPA optikailag aktív, bifunkcionális, kelátképző, monoszubsztituált fenilszármazékait ismerteti. Az irat szerint az amino-karbonsav-rész a bifiinkcionális kelátképző molekulához az etilén-aminrész szénatomján keresztül kapcsolódik. Ezekben a vegyületekben egy alkiléncsoport kapcsolja a fehéijéhez történő kapcsoláshoz szükséges funkciós csoportot hordozó aromás csoportot a kelátképző funkciós csoportot hordozó poliamin szénatomjához. Hasonló, monoszubsztituált fenilcsoportot tartalmazó vegyületeket ismertetnek Brechbiel és munkatársai [Inorg. Chem., 25, 2772-2781 (1986)], valamint a 4647 447 számú USAbeli szabadalmi leírás és a WO 86/06384 számon közrebocsátott nemzetközi szabadalmi bejelentés. A 4678 667 számú USA-beli szabadalmi leírás néhány makrociklusos, bifunkcionális kelátképző szert és ezek réz-kelát konjugátumainak diagnosztikai és terápiás célból történő felhasználását ismerteti. Az amino-karbonsav-rész a bifunkcionális kelátképző molekula többi részéhez a ciklikus poliaminszakasz gyűrűs szénatomján keresztül kapcsolódik. Ennek megfelelően, az egyik végével a ciklikus poliamin gyűrűs szénatomjához kapcsolódó linker a másik végével a fehérjével reakcióképes funkciós csoporthoz kapcsolódik.

Említésre méltó továbbá a bifunkcionális kelátképző szerek azon csoportja, amelyekben a molekula kelátképző része, vagyis az amino-karbonsav nitrogénatomon keresztül kapcsolódik a molekula fehérjével kapcsolódó részének funkciós csoportjához. A WO 84/03698 számú közrebocsátott nemzetközi szabadalmi bejelentésben ismertetett bifunkcionális kelátképző szert például p-nitrobenzil-bromid és DETA reakciójával, majd ezt követő bróm-ecetsavas reakcióval állítják elő. A nitrocsoportot a megfelelő aminocsoporttá redukálják, amelyet tiofoszgénnel izotiocianátcsoporttá alakítanak. Ezek a molekulák lantanidákkal kelátokat képeznek, és bioorganikus molekulához kapcsolva diagnosztikai szerként alkalmazhatók. Mivel a molekula linkerrésze az amino-karbonsav egyik nitrogénatomján keresztül kötődik, a kelátképzésre képes egyik amino-karboxil-csoport elveszik, így öt helyett négy savcsoportot tartalmazó DETA-bázisú bifunkcionális kelát állítható elő. Ebből a szempontból a bifunkcionális kelátoknak ez a csoportja hasonlít azokhoz a kelátképzőkhöz, amelyekben a fehéije amidcsoporton keresztül kapcsolódik, amely szintén egy karboxilcsoport elvesztését jelenti.

Ismert továbbá, hogy p-nitro-benzil-bromid és „blokkolt” dietilén-triamin, vagyis bisz(2-ftálimidoetil)amin reakciójával, majd a védőcsoport eltávolításával és klór-ecetsavval végzett karboxi-metilezéssel N’/?-nitro-benzil-dietilén-triamin-N,N,N”,N”-tetraecet2

HU 215 932 Β sav állítható elő [Paik és munkatársai: J. Radioanalytical Chem., 57 (12), 553-564 (1980)]. Mivel a kötés nitrogénatomon keresztül képződik, itt is tetraecetsavszármazékot kapnak. Az irat ismerteti továbbá a bifunkcionális kelátképzővel történő konjugációt, és indiummal történő kelátképzést. A nitrogénatom a karboximetilezés előtt a megfelelő alkil-bromiddal, etiléndiaminnal vagy dietilén-triaminnal helyettesíthető [Eckelman és munkatársai: J. Pharm. Sci., 64 (4) (1975)]. Ezek a vegyületek radiofarmakológiai kontrasztanyagként alkalmazhatók.

Ismert az EDTA és DTPA bifunkcionális kelátképző szerek indium-111 komplexének bioeloszlása (Camey, Rogers és Johnson: 3rd International Conference on Monoclonal Antibodies, San Diego, Califomia, USA, 1988. február 4-6., „Absence of Instrinsically Higher Tissue Uptake from Indium-111 Labeled Antibodies: Co-administration of Indium-111 and Iodine-125 Labeled B72.3 in a Nude Mouse Model” és „Influence of Chelator Denticity of the Biodistribution of Indium-111 Labeled B72.3 Immunoconjugates in Nude Mice”). Az aromás gyűrű acetátgyökön keresztül kapcsolódik az EDTA/DTPA részekhez. A 4 088 747 és 4091088 számú USA-beli szabadalmi leírások olyan etilén-diamin-diecetsav (EDDA) alapú kelátképző szert ismertetnek, amelyekben alkilén- vagy acetátgyökön keresztül aromás gyűrű kapcsolódik az EDDA-részhez. Ezek a vegyületek a feltételezések szerint kelétként alkalmazhatók a hepatobilliáris funkció tanulmányozása során. Fémkomponensként előnyösen alkalmazható a technécium-99m. A feltételezések szerint kontrasztanyagnak alkalmas radionuklidként alkalmazható továbbá az indium-111 és az indium-113.

Martell és munkatársai [Inorganica Chemica Acta, 138, 215-230 (1987)] Cooley-féle anémia kezelésére alkalmas vas kelátképző szert ismertetnek. Az alkalmazott ligandum amino- és karboxilát-donorcsoportokat tartalmazó EDTA-analóg, ahol a további donorcsoport lehet fenol vagy piridingyűrűn szubsztituált fenol, további fenolát- és aminodonort tartalmazó amino-foszfonsav vagy -észtercsoport, karboxilát és/vagy fenolát donorcsoportot tartalmazó makrociklusos poliamin, triszhidroxámsav, triszkatechol és koordinációs amidcsoportokat tartalmazó multidentát ligandum. Az ilyen típusú áttétellel járó fájdalom, patológiás csonttörés, gyakori neurológiai probléma és erősen csökkent mozgékonyságjelentős mértékben megnehezíti a rákos beteg életét. Az áttételes betegek száma nagy, mivel a mell-, tüdő- vagy prosztatarákban szenvedő betegek közel 50%-ában csontáttétel fejlődik ki. Csontmetasztázis kifejlődhet vese-, pajzsmirigy-, hólyag-, méhnyak- és más tumoros betegségeknél is, ami azonban a csontmetasztázisban szenvedő betegeknek csupán 20%-át teszi ki. Az áttételes csontrák ritkán életveszélyes, és ennek következtében a betegek a csontsérülés felfedezése után még éveken keresztül életben maradnak. A kezelés célja a fájdalom mérséklése, a narkotikus szerek felhasználásának visszaszorítása és az orvosi kezelés gyakoriságának csökkentése. Remélhető azonban, hogy a rák több fajtája gyógylthatóvá válik.

Radionuklidoknak áttételes csontrák kezelésében történő felhasználása az ötvenes évek elejére nyúlik vissza. Azt javasolták, hogy megfelelő formában radioaktív részecskéket kibocsátó nuklidokat alkalmazzanak a mészképzés hibáinak kezelésére. Fontos, hogy ezek a nuklidok a csontsérülés környezetében halmozódjanak fel, emellett minimális mennyiségben legyenek jelen a lágy szövetekben és az egészséges csontokban. Ebből a célból radioaktív foszfor (P-32 és P—33) vegyületeket alkalmaztak, de a nukleáris és biolokalizációs tulajdonságok korlátozták a vegyületek alkalmazását. [Káplán E. és munkatársai: J. Nuc. Med., 1 (1), 1 (1960) és a 3 965 254 számú USA-beli szabadalmi leírás],

A csontrák kezelésére alkalmazták továbbá a bőrtartalmú foszforvegyületeket. A vegyületeket intravénásán a testbe juttatták, és ezek a csontvázban halmozódtak fel. A kezelt területek ezután neutronokkal besugározva aktiválták a bort, és így biztosították a terápiás sugárzási dózist (4 399817 számú USA-beli szabadalmi leírás).

Ennél az eljárásnál a normál szövetek károsítása nélkül a tumor sem kezelhető megfelelő dózisban. Sok esetben, főleg áttételes csontsérüléseknél a tumor szétteijed az egész csontvázban [Seminars in Nuclear Medicine, IX(2), 1979. április].

Ismert továbbá a difoszfonáttal komplexbe vitt Re-186 alkalmazása is [Mathieu L. és munkatársai: Int. J. App. Rád. and Isot., 30, 725-727 (1979) és Weinenger J., Ketring A. R. és munkatársai: J. Nuc. Med., 24 (5), 125 (1983)]. A komplex nehéz előállítása és tisztítása gátolja a széles körű alkalmazást.

Áttételes csontsérüléses betegek stroncium-89-cel is kezelhetők, de itt hátrányt jelent a hosszú felezési idő (50,4 nap), a magas vérszint és a mérsékelt gyógyulás [Firusian N., Mellin P., Schmidt C. G.: The Journal of Urology, 116, 764 (1976) és Schmidt C. G., Firusian N.: Int. J. Clin. Pharmacol., 93, 199-205 (1974)].

A csontmetasztázis enyhítő kezelésére alkalmazható az alfa-amino-(3-jód-4-hidroxi-benzilidén)-difoszfonát jód-131-gyel jelölt származéka is [Eisenhut M.: J. Nuc. Med., 25(12), 1356-1361 (1984)]. A radioaktív jód terápiás radionuklidként történő alkalmazása nem előnyös, mivel közismert, hogy a jód a pajzsmirigyben felhalmozódik. A szerző szerint a vegyület egyik lehetséges metabolitja a jodid. Emellett minden olyan jód-131, amely a jódozási reakció és a mosás után visszamaradt, szinténa pajzsmirigyet károsítja.

Ismert, hogy az amino-karbonsavak fémionokkal kelátokat képeznek. Különösen stabil kelátok képezhetők az alkáliföldfém- és átmenetifém-ionokkal.

Ismertek az amino-karbonsavak ritkaföldfémkomplexei, ahol a kelát/fémion arány 10:1 [O’Mara és munkatársai: J. Nuc. Med., 10, 49—51 (1969)]. Ezek az anyagok jól felhalmozódnak a csontokban, ezért a csontváz vizsgálata során diagnosztikai szerként alkalmazhatók. A csontok mellett nagyobb mennyiségben előfordulnak az izmokban és/vagy a májban is. A humángyógyászatban a ritkaföldfémnuklidok közül elsősorban az Sm-153 és az Er-171 teijedt el. Ezek a szerek azonban terápiás célból nem alkalmazhatók.

HU 215 932 Β

Ismertek továbbá az EDTA és NTA bizonyos radionuklidokkal, nevezetesen Sc-46, Y-91, La-140 és Sm-153 ionokkal képzett komplexei [Rosoff B. és munkatársai: Int. J. App. Rád. and Isot., 14, 129-13 5 (1963)], amelyek stabilitását a vizelettel történő lassú kiválasztás is mutatja. Ezek a komplexek kelát/fémion 5:1 arányt alkalmazva erős radioaktivitást mutatnak a májban, epében, vesében, tüdőben és csontokban.

A találmány orto ligáló funkciós csoportot tartalmazó kelátok fémekkel, elsősorban ritkaföldfém típusú radioaktív fémekkel képzett komplexei előállítására vonatkozik. Radioaktív fémként előnyösen alkalmazható a szamárium-153 (¹⁵³Sm), holmium-166 (^l66Ho), ittrium - 90 (⁹⁰Y), promécium-149 (^l49Pm), gadolinium-159 (^l59Gd), lantánum-140 (¹⁴⁰La), lutécium-177 (^l77Lu), itterbium-175 (¹⁷⁵Yb), szkandium-47 (⁴⁷Sc) és prazeodimium-142 (¹⁴²Pr). A kapott komplexek önmagukban, vagy antitesthez, vagy ennek ffagmenséhez kapcsolva terápiás és/vagy diagnosztikai célból felhasználhatók. A komplexek és/vagy a konjugátok megfelelő készítmény formájában in vivő vagy in vitro felhasználásra alkalmasak. A konjugátumot tartalmazó készítmények előnyösen alkalmazhatók a rák kezelésére, a humán-, valamint az állatgyógyászatban. Emellett egyes kelát-radionuklid-komplexek előnyösen alkalmazhatók mészképző tumorok terápiájára és/vagy diagnosztizálására, valamint csontfájdalmak enyhítésére.

A találmány tárgya tehát eljárás I általános képletű orto ligáló funkciós csoportot tartalmazó kelátok vagy farmakológiailag alkalmazható sóik, a képletben Z jelentése aminocsoport, 2-5 szénatomos alkanoilamino-csoport vagy izotiocianátcsoport,

X jelentése hidrogénatom vagy alkilrészében

1-4 szénatomos alkil-COOH képletű csoport,

Rj jelentése hidrogénatom,

R₄ jelentése hidrogénatom vagy -CO₂H képletű csoport,

R₅ jelentése hidrogénatom vagy

-CH(R₁)-[N-(CH₂)_m]_n-N(CH₂COOH)₂ általános

CH₂COOH képletű csoport, ahol

R, jelentése hidrogénatom vagy karboxilcsoport, n értéke 0 vagy 1, m értéke 1, 2 vagy 3,

B jelentése

-N-(CH₂)_m-[N-(CH₂)_m]_p-N(CH₂COOH)₂ áltaI I

R₆ CH₂COOH lános képletű csoport, ahol

R^ jelentése hidrogénatom, -CH₂CO₂H, -CH₂CN vagy _(CH₂)_m-N(CH₂COOH)₂ képletű csoport, m értéke 1,2 vagy 3, p értéke 0, 1,2 vagy 3, vagy

B jelentése -N(CH₂COOH)₂ képletű csoport, és a következő radioaktív fémionok: La, Ce, Pr, Nd, Pm, Sm, Eu, Gd, Tb, Dy, Ho, Er, Tm, Yb, Lu, Y vagy Se komplexei előállítására oly módon, hogy az I általános képletű vegyületet a megfelelő fémiont tartalmazó reagenssel reagáltatjuk.

Az adott esetben jelen lévő karboxilcsoport a B csoport nitrogénatomjától számítva az első szénatomhoz, vagyis a kelátrész nitrogénatomjához számítva az alfaszénatomhoz kapcsolódik. Előnyösek azok az I általános képletű vegyületek, amelyek képletében X jelentése hidrogénatom. Ha a kelátot bifunkciós kelátképző szerként kívánjuk alkalmazni, akkor Z előnyös jelentése aminocsoport vagy izotiocianátcsoport.

Előnyösek továbbá az I általános képletű vegyületek szűkebb körét képező II általános képletű vegyületek és farmakológiailag alkalmazható sói, a képletben

Z’ jelentése aminocsoport vagy -NH-CO-CH₃ képletű csoport,

X hidrogénatom vagy alkilrészében 1-3 szénatomos alkil-COOH képletű csoport,

R₄ jelentése hidrogénatom vagy karboxilcsoport,

R’₆ és R”₆ jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom vagy -CH₂-COOH képletű csoport, azzal a megszorítással, hogy R₄, R’_ó és R”₆ közül legalább az egyik jelentése hidrogénatom. Előnyösek továbbá az I általános képletű vegyületek szűkebb körét képező III általános képletű vegyületek és farmakológiailag alkalmazható sói, a képletben

Z’ jelentése aminocsoport vagy -NH-CO-CH₃ képletű csoport,

X jelentése hidrogénatom vagy alkilrészében 1-3 szénatomos alkil-COOH képletű csoport,

Rj és R₄ jelentése hidrogénatom vagy karboxilcsoport, azzal a megszorítással, hogy legalább az egyik jelentése karboxilcsoport,

R’₆ jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom vagy -CH₂-COOH képletű csoport, azzal a megszorítással, hogy legalább három R’6 jelentése -CH₂-COOH képletű csoport.

A találmány tárgya továbbá eljárás hatóanyagként kelát-radionuklid-komplexet tartalmazó gyógyszerkészítmény előállítására. A találmány szerint előállított gyógyszerkészítményt előnyösen folyadék formájában szereljük ki. Az új hatóanyagok emlősöknél felhasználhatók betegségek, elsősorban rák diagnosztizálására vagy kezelésére.

Az új hatóanyagok felhasználhatók emlősök, vagyis kölykét tejmirigy által kiválasztott tejjel tápláló állatok, elsősorban meleg vérű emlősök, valamint emberek kezelésére.

Az alkilcsoport lehet metilcsoport, etilcsoport, npropil-csoport vagy izopropilcsoport.

A radioaktív fémkomplex vagy a komplex kifejezés az I általános képletű vegyületeknek ritkaföldfém típusú fémionokkal, előnyösen radioaktív ritkaföldfém típusú fémionokkal képzett komplexeit jelenti, ahol legalább egy fématom kelátozva van. A radioaktív fémion kifejezés a ritkaföldfém típusú elemek egy vagy több izotópját jelenti, amelyek részecskéket és/vagy fotonokat bocsátanak ki. Példaként említhető a ¹⁵³Sm, ¹⁶⁶Ho, ⁹°Y, ¹⁴⁹Pm, '³⁹Gd, ¹⁴⁰La, '⁷⁷Lu, ¹⁷³Yb, ⁴⁷Sc és ^l42Pr. A bifunkcionális koordinátor, a bifunkcionális kelátképző szer és a funkcionalizált kelát kifejezések egyenértékűek, és fémionnal kelátot képező kelátrészből áll.

HU 215 932 Β

Farmakológiailag alkalmazható sóként szóba jöhetnek az I általános képletű vegyületek olyan sói, amelyek nem toxikusak, és emlősök terápiájában vagy diagnosztizálásában felhasználhatók. Ezeket a sókat szerves vagy szervetlen savakból állítjuk elő a szokásos módon. Ennek során például úgy járunk el, hogy a ligandum vagy komplex fiziológiai oldatát vagy vizes oldatát savval elegyítjük, és szobahőmérsékleten vagy megemelt hőmérsékleten kevertetjük, majd a sót izoláljuk. A savakra példaként említhető a kénsav, sósav, foszforsav, ecetsav, szukcinsav, citromsav, tejsav, maleinsav, fúmársav, palmitinsav, kolsav, pamoinsav, mucinsav, glutaminsav, dkámforsav, glutánsav, glikolsav, ftálsav, borkősav, hangyasav, laurilsav, sztearinsav, szalicilsav, metánszulfonsav, benzolszulfonsav, szorbinsav, pikrinsav, benzoesav, fahéjsav és más hasonló savak. Alkalmazhatók továbbá a szerves vagy szervetlen bázisokkal szokásos módon előállított sók. Bázisként előnyösen alkalmazható az ammóniumion, alkálifémion, alkáliföldfém-ion, és hasonló ionok, ezen belül elsősorban a káliumion, nátriumion, ammóniumion, vagy ezek elegyei.

Az I általános képletű bifunkcionális kelátképző szerek felhasználhatók ritkaföldfém típusú fémionokkal, elsősorban radioaktív ritkaföldfém típusú fémionokkal fémion-kelátok (továbbiakban komplexek is) előállítására.

A találmány szerint alkalmazható előnyös ritkaföldfém típusú (lantanida vagy pszeudo-lantanida) komplexek a

C/Ln(BFC)/ képlettel ábrázolhatok, a képletben

Ln jelentése ritkaföldfémion (lantanidaion), így Ce³⁺, Pr³⁺, Nd³⁺, Pm³⁺, Sm³+, Eu³⁺, Gd³⁺, Tb³⁺, Dy³⁺, Ho³⁺, Er³⁺, Tm³⁺, Yb³⁺ és Lu³, vagy pszeudo-lantanida-fémion, így Sc³⁺, Y³⁺ és La³⁺,

BFC jelentése bifúnkcionális kelát,

C jelentése farmakológiailag alkalmazható ion vagy csoport, amely biztosítja az egész komplex neutrális viselkedését.

Ha a BFC-rész négy vagy több negatív töltésű részt tartalmaz, akkor C jelentése kation vagy kationok csoportja, így H+, Li⁺, Na⁺, K+, Rb⁺, Cs⁺, Mg²⁺, Ca²⁺, Sr²⁺, Ba²⁺, Ra²⁺, NH4·, N(CH3)4+, N(C2H5)4\ N(C3H7))4+, N(C4H9))4⁺, As(C6H₅))₄ ⁺ vagy /(C₆H₅)₃P=/₂N+, és más protonált amincsoport.

Ha a BFC-rész három negatív töltésű részt tartalmaz, akkor C jelentésébe eső ionra vagy csoportra nincs szükség.

Ha a BFC-rész két negatív töltésű részt tartalmaz, akkor C jelentése valamilyen anion, így F , CU, Br , I , C10₄ , BF₄ , H₂PO₄ , HCO₃ , HCO₂ , CH₃SO₃ , H₃C-C₆H₄-SO₃-, PF₆-, CH₃CO₂ és B(C₆H₅)₄ .

A felhasználáshoz a hatóanyagokat gyógyszerészeiben alkalmazható hordozóanyagokkal és egyéb gyógyszerészeti segédanyagokkal keverjük össze, és a keveréket adagolásra alkalmas készítménnyé alakítjuk. Ez az eljárás szakember számára közismert. A készítmény lehet valamely szuszpenzió, injektálható oldat vagy bármely más adagolható készítmény.

A hatóanyag dózisa a kezelni kívánt betegségtől függ. A találmány szerint előállított készítmények in vitro és in vivő körülmények között is alkalmazhatók. Felhasználhatók továbbá radioimmunológiával segített sebészet (RIGS) során, ahol fémionként alkalmazhatók továbbá ^99mTc,¹¹ 'In, ^{1 l3n}In, ⁶⁷Ga és ⁶⁸Ga.

A találmány szerint előállított kelát/radionuklid komplexek csontrák kezelésében történő felhasználásához bizonyos kritériumokat kell betartani. Nagyon fontos az alkalmazott radionuklid tulajdonsága, de a determináló faktor a radionuklid/kelát komplexet tartalmazó kompozíció általános tulajdonsága. Bármely előnytelen tulajdonság semlegesíti a ligandum, vagy a radionuklid, vagy kombinációjuk előnyös tulajdonságait, ezért az alkalmazott készítményt összességében kell megvizsgálni. Az alkalmazott radionuklid és ligandum kombinációjának kiválasztásához alkalmazott kritériumokat az alábbiakban ismertetjük. Csak az a radionuklid/kelát komplex rendelkezik terápiás hatással, amely a ligandumot megfelelő feleslegben tartalmazza.

Ahhoz, hogy a meszes tumor terápiás dózisú sugárzást kapjon, de a lágy szöveteket csak minimális sugárzás éqe, a készítmény előállítása során tehát az alábbi kritériumokat kell megtartani.

A radionuklid előnyösen a csontokban szabaduljon fel, és ne a lágy szövetekben, vagyis el kell kerülni a májban vagy vérben történő kiválasztódást.

A lágy szövetek, például a vér károsodásának elkerülése érdekében a radionuklid gyorsan ürüljön ki a lágy szövetekből.

A találmány szerint előállított készítmények elsősorban meszes tumor terápiás kezelésében alkalmazhatók. A meszes tumor kifejezés elsődlegesen olyan tumort jelent, amely először a csontvázban jelentkezik, míg a metasztatikus csontráknál a neoplazma más primer helyekről, így a prosztatából vagy a mellkasból kerül a csontvázba.

A találmány szerint előállított készítmény terápiás dózisú sugárzás felszabadításával lehetővé teszi a fájdalmak csökkentését, a meszes tumor méretének csökkentését, növekedésének megakadályozását, szétterjedésének gátlását és roncsolását.

A készítmény egyszeri dózis vagy többszöri dózis formájában hosszú időn keresztül adagolható. A kívánt hatás eléréséhez megfelelő mennyiségű radioaktív nuklidnak kell felszabadulni a tumor környezetében.

A találmány szerint előállított kelátok felhasználhatók más célokra is, így nemkívánatos fémek (így vas) eltávolítására a testből, mágneses rezonancia kialakítására, különböző típusú polimer hordozókhoz történő hozzákötésre, így diagnosztikai szerek céljából, valamint lantanidák és pszeudo-lantanidák szelektív extrakcióval történő szétválasztására. Meszes tumor radioaktív kezelése mellett a találmány szerint előállított komplexek felhasználhatók még a csontvelő eltávolításánál és csontvelőpótlásnál.

Az alkalmazott radionuklidok többféle eljárással előállíthatok. Egy nukleáris reaktorban a nuklidot neutronnal bombázva radionuklidot kapunk, például

Sm-152 + neutron=Sm-153 + gamma.

HU 215 932 Β

A radionuklid előállítható továbbá úgy, hogy a nuklidot lineáris gyorsítással vagy ciklotronban nyert részecskékkel bombázzuk. A radionuklid izolálható végül maghasadással nyert termékek elegyéből is. A nuklid előállítása nem befolyásolja a találmány szerinti eljárást.

A találmány szerint alkalmazott kelátképző szer előállítható a szokásos módon, például a Chelating Agents and Metál Chelates, Dwyer and Mellor, Academic Press, 1964, 7. kötet helyen leírt módon, valamint az aminosavakkal kapcsolatban a Synthetic Production and Utilization of Amino Acids, Kameko és munkatársai, John Wiley and Sons, 1974 irodalomban leírt eljárással.

A Z helyén elektrofil csoportot tartalmazó, I általános képletű vegyületek az irodalomból ismert módon előállíthatók [Acc. Chem. Rés., 17, 202-209 (1984)].

Az I általános képletű kelátok előállítására példaként említhető az alábbi eljárás:

A) IV általános képletű vegyületet vagy ennek farmakológiailag alkalmazható sóját, a képletben

Z és R₅ jelentése a fenti,

X’ jelentése hidrogénatom,

H-B általános képletű vegyülettel és formaldehiddel vagy glioxilsavval reagáltatunk, ahol

B jelentése a fenti, bázis és oldószer jelenlétében legfeljebb 20 °C hőmérsékleten, majd melegítés után az I általános képletű vegyületet izoláljuk, és kívánt esetben az alábbi lépéseket hajtjuk végre,

i) a kapott vegyületet halogén-karbonsavval reagáltatjuk pH=9, vagy ennél nagyobb értéken bázis jelenlétében 20 °C alatti hőmérsékleten, és így olyan I általános képletű vegyületet kapunk, amelynek képletében

X jelentése 1 -4 szénatomos alkil-COOH képletű csoport, ii) az i) lépésben kapott, és Z helyén -NH-CO-CH₃ képletű csoportot tartalmazó vegyületet víz jelenlétében nátrium-hidroxiddal hidrolizálva Z helyén aminocsoportot tartalmazó, I általános képletű vegyületté alakítjuk, iii) az A) lépésben kapott vegyületet glikol-nitrillel reagáltatjuk bázis jelenlétében pH=9 vagy ennél magasabb értéken, legfeljebb 20 °C hőmérsékleten, így olyan I általános képletű vegyületet kapunk, ahol R₆ jelentése ciano-metil-csoport, majd kívánt esetben a cianocsoportot víz jelenlétében sósavval vagy DCl-lel hidrolizálva olyan I általános képletű vegyületet kapunk, amelynek képletében lejelentése -CH₂-COOH képletű csoport, iv) az A) lépésben kapott, és Z helyén -NH-CO-CH3 képletű csoportot tartalmazó vegyületet nehézvíz jelenlétében DC1 vagy NaOD segítségével hidrolizáljuk melegítés közben, és így Z helyén aminocsoportot tartalmazó I általános képletű vegyületet kapunk, és

v) a fenti lépések bármelyikében előállított, és Z helyén aminocsoportot tartalmazó vegyületet tiofoszgénnel Z helyén izotiocionátcsoportot tartalmazó I általános képletű vegyületté alakítjuk.

Az eljárás megvalósítása során a 20 °C alatti hőmérsékletet jeges-vizes fürdő alkalmazásával biztosítjuk. A melegítést szobahőmérséklet feletti, előnyösen reflux hőmérsékleten végezzük. Bázisként alkalmazható nátrium-hidroxid vagy bármely más olyan bázis, amely a kívánt pH-értéket biztosítja a reakcióban keletkező termék roncsolása nélkül. Oldószerként alkalmazható bármely inért oldószer, például víz vagy alkohol, így metanol. A kapott termék a szokásos módon, például oldószeres, így acetonos kicsapással izolálható.

Az I általános képletű vegyületek komplexeit a szokásos módon állítjuk elő, amelynek során a kelátot a megfelelő fémmel reagáltatjuk. A kelátot általában feleslegben alkalmazzuk a fémhez viszonyítva.

A találmány szerinti eljárást közelebbről az alábbi példákkal világítjuk meg anélkül, hogy az oltalmi kör a példákra korlátozódna. A példákban szereplő I általános képletű vegyületek szerkezetét az 1. táblázat mutatja.

A példa

Aszimmetrikus etilén-diamin-diecetsav

60,6 g ionmentesített vizet, 20,4 g (0,2 mól) 98%-os ÍV-acetil-etilén-diamint és 55,7 g (0,40 mól) bróm-ecetsavat adunk egy reakcióedénybe, és jeges-vizes fürdőn lehűtjük. Az elegyet kevertetés közben 25 tömeg%-os nátrium-hidroxidos oldattal mintegy pH=8,l értékre állítjuk, miközben a hőmérsékletet 20 °C alatti értéken tartjuk. A jeges-vizes fürdőt eltávolítjuk, és az elegyet 25 tömeg%-os nátrium-hidroxid-oldattal pH = 7-8 értéken tartjuk. Eközben a hőmérsékletet 37 °C alatti értéken tartjuk, majd a jeges-vizes fürdővel periodikusan változtatjuk. A reakcióelegyet kevertetjük, 31 órán keresztül állni hagyjuk, majd gömblombikba töltjük, amelyet vízhűtéses visszafolyó hűtővel, mágneses keverővei, hőmérővel, adagolótölcsérrel és ffitőköpennyel látunk el. Hozzáadunk 40,1 g, 50 tömeg%-os nátrium-hidroxid-oldatot, és kevertetés közben mintegy 15 órán keresztül refluxáljuk, majd lehűtjük, és közepes üvegszűrőn vákuumban szűrjük. A szűrletet kvantitatíve (ionmentesített vízzel) főzőpohárba visszük, és jeges fürdőn 25 °C alatti hőmérsékletre hűtjük. Kevertetés közben hozzáadunk 100 ml ionmentesített vizet, és 25 °C alatti hőmérsékleten, koncentrált sósavval mintegy pH=4 értékre állítjuk. Közepes üvegszűrőn vákuumban ismét szüljük. Egy nagyméretű főzőpohárba mintegy 1200 ml etanolt töltünk, és mágneses keverővei kevertetjük. A fenti szűrletet kevertetés közben az etanolhoz adjuk. Olajos anyag képződik, amely fokozatosan fehér, szilárd anyaggá alakul. 2 órai kevertetés után a szilárd anyagot közepes üvegszűrőn vákuumban szűrjük. Légáramban mintegy 1,5 órán keresztül, majd vákuumszekrényben néhány órán keresztül 55-60 °C hőmérsékleten szárítjuk. így 42,9 g fehér, szilárd anyagot kapunk, amely szervetlen sót tartalmaz, és amely proton és szén NMR-vizsgálatok szerint aszimmetrikus etilén-diamin-diecetsav.

B példa

2-Oxo-l-piperazin-ecetsav, etilén-diamindiecetsav-laktám

150 g ionmentesített vizet, 25,0 g (0,14 mól) szimmetrikus etilén-diamin-diecetsavat és 28 g koncentrált sósavat adunk egy gömblombikba, amelyet hőmérővel, hőfokszabályozóval, vízhűtéses visszafolyó hűtővel és

HU 215 932 Β futőköpennyel látunk el. A reakcióelegyet mágneses keverővei kevertetjük, 4 órán keresztül visszafolyatás közben forraljuk, majd lehűtjük. Közepes üvegszűrőn vákuumban szüljük, majd a szűrletet 50 tömeg%-os nátrium-hidroxid-oldattal mintegy pH=l,5 értékre állítjuk, majd közepes üvegszűrőn vákuumban szűrjük. A szűrletet 50 tömeg%-os nátrium-hidroxid-oldattal mintegy pH=5 értékre állítjuk, az illékony réteget vákuumban 60-70 °C hőmérsékleten eltávolítjuk, a szilárd maradékot vákuumban 55-60 °C hőmérsékleten néhány órán keresztül szárítjuk. Proton és szén NMR-vizsgálatok szerint szimmetrikus etilén-diamin-diecetsav-laktámot kapunk.

C példa

2-Oxo-l,4-piperazin-diecetsav, etilén-diamintriecetsav-laktám

Mintegy 40,8 g, B példa szerint előállított 2-oxo-lpiperazin-ecetsavat és 70 g ionmentesített vizet adunk egy főzőpohárba, és több órán keresztül mágneses keverővei kevertetjük. Ezután közepes üvegszűrőn vákuumban szűrjük, a szűrletet és 20,2 g bróm-ecetsavat főzőpohárba töltjük, és teljes oldódásig kevertetjük. 25 tömeg%os nátrium-hidroxid-oldattal pH=7 értékre állítjuk, miközben jeges-vizes fürdővel 25 °C alatti hőmérsékleten tartjuk. A fürdőt eltávolítjuk, és az elegyet mintegy 35 °C hőmérsékleten mintegy 4-5 órán keresztül kevertetjük, miközben 25 tömeg%-os nátrium-hidroxid-oldat segítségével pH=7 értéken tartjuk. A reakcióelegyet néhány órán keresztül állni hagyjuk, majd vákuumban bepároljuk. Mintegy 90-100 g maradékot közepes üvegszűrőn vákuumban szüljük. Az illékony részeket vákuumban 55-60 °C hőmérsékleten eltávolítjuk, a maradékot vákuumban 55-60 °C hőmérsékleten több órán keresztül szárítjuk. Proton és szén NMR-vizsgálatok szerint etiléndiamin-triecetsav-laktámot kapunk.

D példa

Trinátrium-etilén-diamin-triecetsav

Mintegy 44,5 g, C példa szerint előállított nyers 2oxo-l,4-piperazin-diecetsavat és 280 g ionmentesített vizet töltünk egy főzőpohárba, és teljes oldódásig kevertetjük. Kevertetés közben 110 g, 50 tömeg%-os nátriumhidroxid-oldatot adunk hozzá, miközben jeges fürdő segítségével 25 °C alatti hőmérsékleten tartjuk. A hidrolízis beindításához az oldatot tartalmazó edényt 87 °C hőmérsékletű fürdőbe merítjük. 15 perc elteltével az oldatot eltávolítjuk, és jeges-vizes fürdőben lehűtjük. Proton és szén NMR-vizsgálatok szerint trinátrium-etilén-diamin-triecetsavat kapunk lúgos hidrolízisoldatban.

E példa

4-Dietilén-triamino-ecetsav

Vízzel hűtött visszafolyó hűtővel, mágneses keverővei és hőmérővel ellátott lombikba 75,0 g ftálsavanhidridet, 350,5 g ecetsavat és 26,0 g dietilén-triamint adagolunk. A reakcióelegyet kevertetjük, és másfél órán keresztül 116 °C hőmérsékleten melegítjük, majd lehűtjük. Az illékony részeket vákuumban 65-70 °C hőmérsékleten eltávolítjuk, a kapott 218 g maradékot 600 ml etanolba öntjük kevertetés közben. 2 óra elteltével a szilárd anyagot közepes üvegszűrőn szüljük. Kétszer 500 ml etanollal mossuk, majd vákuumban 60-65 °C hőmérsékleten szárítjuk. így mintegy 66 g diftaloilvegyületet kapunk.

A diftaloilvegyület etil-észterének előállításához

65,6 g diftaloilvegyületet, 17,7 g nátrium-karbonátot és 800 ml etanolt vízzel hűtött visszafolyó hűtővel, adagolótölcsérrel, mechanikai keverővei, hőmérővel és hőfokszabályozóval ellátott lombikba töltünk. Kevertetés közben 15 perc alatt 51,0 g etil-bróm-acetátot adunk hozzá, majd 16 órán keresztül visszafolyatás közben forraljuk. 200 ml etanolt Dean-Stark desztillációs feltéttel ledesztillálunk, majd a maradék reakcióelegyet őrölt jég hozzáadásával 5 °C alatti hőmérsékletre hűtjük. A kapott elegyet 5 órán keresztül jeges fürdőn tartjuk, majd közepes üvegszűrőn szüljük. A szilárd anyagot etanollal kétszer mossuk, és vákuumban 65-70 °C hőmérsékleten szárítjuk. így mintegy 81 g etil-1,7-diftaloil-4-dietilén-triamin-acetátot kapunk. 30,32 g víz és 76,4 g koncentrált sósav elegyében 20,1 g (0,045 mól) etil-1,7-diftaloil-4dietilén-triamin-acetátot oldunk 93 °C hőmérsékleten, majd az elegyet 6,5 órán keresztül ezen a hőmérsékleten tartjuk. A kapott fehér csapadékot szűrjük, és vízzel mossuk. Az egyesített szűrletet 60 °C hőmérsékleten vákuumban bepárolva fehér, szilárd anyagot kapunk. NMR-vizsgálatok szerint a ftaloilcsoport nem hidrolizál teljesen. A két szilárd anyagot egyesítjük, és kevés vízzel koncentrált sósavhoz adagoljuk. A sűrű elegyet 6 órán keresztül visszafolyatás közben forraljuk, majd szobahőmérsékletre hűtjük, és szüljük. így 12,3 g ftálsavat kapunk. A szűrletet vákuumban bepárolva 13,9 g terméket kapunk sárga, szilárd anyag formájában. A terméket vízben oldjuk, hozzáadunk 6 g 50 tömeg%-os nátrium-hidroxid-oldatot, és aktív szénnel 100 °C hőmérsékleten kezeljük, szüljük, és vákuumban bepároljuk. így 15,2 g 4-dietilén-triamin-ecetsavat kapunk.

1. példa

2-/(2-/(bisz(kartoxi-metil))-amino/-etil)-amino/-2(5-acetamido-2-hidroxi-fenil)-etánsav

10,3 g ionmentesített vizet, 15,1 g (0,1 mól) 98 tömeg%-os 4-acetamido-fenolt, 14,8 g (0,1 mól) 50 tömeg%-os vizes glioxilsavat és 50,5 g metanolt adunk egy főzőpohárba, és mágneses keverővei kevertetjük. Hozzáadunk 19,5 g, A példa szerint előállított aszimmetrikus etilén-diamin-diecetsavat, és jeges-vizes fürdőn lehűtjük. A reakcióelegyet kevertetés közben 50 tömeg%-os nátrium-hidroxid-oldattal mintegy pH=8,0 értékre állítjuk, miközben 20 °C alatti hőmérsékleten tartjuk. A jeges-vizes fürdőt eltávolítjuk, az elegyet pH=8,7 értékre állítjuk, és mintegy 2 órán keresztül 25-32 °C hőmérsékleten kevertetjük. Ezután vízzel hűtött visszafolyó hűtővel, mágneses keverővei, hőmérővel és futőköpennyel ellátott gömblombikba töltjük, kevertetés közben 8 órán keresztül 70 °C hőmérsékleten melegítjük, majd lehűtjük, és közepes üvegszűrőn vákuumban szűrjük. A szilárd anyagot levegőn 7 órán keresztül, majd vákuumban 55-60 °C hőmérsékleten néhány órán keresztül szárítjuk. így mint7

HU 215 932 Β egy 29,6 g szilárd anyagot kapunk, amelyet mintegy 300 g acetonnal eldörzsölünk, és közepes üvegszűrőn vákuumban szűrjük. A szilárd anyagot további 300 g acetonnal mossuk, levegőn, majd vákuumban 55-60 °C hőmérsékleten 1 órán keresztül szárítjuk. így

26,7 g 2-/(2-/(bisz(karboxi-metil))-amino/-etil)-amino/2-(5-acetamido-2-hidroxi-fenil)-etánsav-nátrium-sót kapunk. A szilárd anyagot 180 g ionmentesített vízzel főzőpohárba töltjük, és mágneses keverővei kevertetjük. Az elegyet koncentrált sósavval pH=2,2 értékre állítjuk, amelynek hatására a felszabadult sav kicsapódik. A terméket szűrjük, mintegy 150 g ionmentesített vízzel mossuk, vákuumban 55-60 °C hőmérsékleten néhány órán keresztül szárítjuk. Mintegy 14,2 g cím szerinti terméket kapunk, amelynek szerkezetét proton NMR-vizsgálatok igazolják (lásd 1. táblázat).

2. példa

2-/(2-/(bisz-(Karboxi-metil)-amino/-etil)-(karboximetil)-amino/-2- (5 -acetamido-2-/karboxi-metiloxi/-fenil)-etcmsav

4,5 g ionmentesített vizet, 2,0 g bróm-ecetsavat és

2,5 g, 1. példa szerint előállított 2-/(2-/(bisz(karboximetil))-amino/-etil)-amino/-2-(5-acetamido-2-hidroxifenil)-etánsavat töltünk egy kisméretű reakcióedénybe, és jeges-vizes fürdővel hűtjük. A reakcióelegyet kevertetés közben 25 tömeg%-os nátrium-hidroxid-oldattal mintegy pH=9,3 értékre állítjuk, miközben 20 °C alatti hőmérsékleten tartjuk. A jeges-vizes fürdőt eltávolítjuk, és az elegyet 48 órán keresztül 35-40 °C hőmérsékleten kevertetjük, miközben 25 tömeg%-os nátrium-hidroxid-oldattal pH=10,5-ll,5 értéken tartjuk. A reakcióelegy egy részét (10,2 g) főzőpohárba töltjük, és mágneses keverővei kevertetjük. 15 perc alatt 125 g acetont adunk hozzá, amelynek hatására olajos csapadékot kapunk. Az acetonos részt dekantáljuk, további 50 g acetont adunk a csapadékhoz, összekeverjük, és az acetonos fázist eltávolítjuk. Az olajos maradékot levegőn, majd vákuumban 60-65 °C hőmérsékleten mintegy 2 órán keresztül szárítva sárga, szilárd anyagot kapunk. A terméket anioncserés kromatográfiával Q-Sepharoseon, 15x500 mm-es oszlopban, 0-30 tömeg%-os hangyasavval, 2 órán keresztül, 3 ml/perc adagolással tisztítjuk. A frakciókat UV-abszorpciós vizsgálattal ellenőrizzük, és a megfelelő frakciókat egyesítjük. Liofilizálás után cím szerinti vegyületet kapunk (lásd az 1. táblázatot).

3. példa

2-/(2-/bisz(Karboxi-metil)-amino/-etil)-(cianometil)-amino/-2-(5-acetamido-2-hidroxi-fenil)etánsav

Mintegy 40 mg, 2. példa szerint előállított 2-/(2/(bisz(karboxi-metil))-amino/-etil)-(karboxi-metil)-amino/-2-(5-acetamido-2-/karboxi-metil-oxi/-fenil)-etánsavat 700 μΐ nehézvízben oldunk, és NaOD/D₂O adagolásával pH = 13 értékre állítjuk. Az /V-acetil-csoportot szobahőmérsékleten a megfelelő anilincsoporttá hidrolizáljuk. Proton NMR-vizsgálatok szerint a cím szerinti vegyületet kapjuk (lásd az 1. táblázatot).

4. példa

2-/(2-/(bisz(Karboxi-metil))-amino/-etil)-(cianometil)-amino/-2-(5-acetamido-2-hidroxi-fenil)etánsav

3,1 g ionmentesített vizet és 2,5 g, 1. példa szerint előállított 2-/(2-/(bisz(karboxi-metil))-amino/-etil)amino/-2-(5-acetamido-2-hidroxi-fenil)-etánsavat adunk egy kisméretű üvegpohárba, majd jeges-vizes fürdőn lehűtjük. Az elegyet 25 tömeg%-os nátrium-hidroxid-oldattal pH=9,8—9,9 értékre állítjuk, miközben -20 °C alatti hőmérsékleten tartjuk. A jeges fürdőt eltávolítjuk, és kevertetés közben 1,0 g 40 tömeg%-os vizes glikolnitril-oldatot adunk hozzá, majd 25 tömeg%-os nátriumhidroxid-oldattal pH=9,9-10,0 értékre állítjuk. A reakcióelegyet hőmérővel, hőfokszabályozóval, vízzel hűtött visszafolyó hűtővel és hűtőköpennyel ellátott lombikba töltjük. Mágneses keverővei kevertetve 8 órán keresztül 49-50 °C hőmérsékleten melegítjük, majd lehűtjük, és 72 órán keresztül szobahőmérsékleten állni hagyjuk. A reakcióelegy egy részletét (8,5 g) főzőpohárba töltjük, és mágneses keverővei kevertetjük. 10 perc alatt 146 g acetont adunk hozzá, a kivált szilárd anyagról az acetont dekantáljuk, további 50 g acetont adunk hozzá, elkeverjük, és az acetonos fázist eltávolítjuk. A szilárd maradékot vákuumban 60-65 °C hőmérsékleten mintegy 2 órán keresztül szárítjuk. így mintegy 2,9 g cím szerinti terméket kapunk, amelynek szerkezetét proton NMRvizsgálatok igazolják (lásd az 1. táblázatot).

5. példa

2-/(2-/(bisz(Karboxi-metil))-amino/-etil)-karboximetil)-amino/-2-(5-amino-2-hidroxi-fenil)-etánsav Mintegy 1,0 g, 4. példa szerint előállított 2-/(2/(bisz(karboxi-metil))-amino/-etil)-(ciano-metil)-amino/2-(5-acetamido-2-hidroxi-fenil)-etánsavat savas körülmények között hidrolizálva az amino-acetonitril-fünkciót a megfelelő acetátcsoporttá és az /V-acetil-csoportot anilincsoporttá alakítjuk. Az amino-acetonitril-vegyületet, 2,2 g nehézvizet és 7,8 g 20 tömeg%-os DCl-t kémcsőbe töltünk, ezt 33 percen keresztül 88-89 °C hőmérsékletű vízfürdőbe merítjük, majd eltávolítjuk, és lehűtjük. A hidrolízist proton NMR-rel követjük. Az oldatot fagyasztva-szárítva 1,3 g szilárd anyagot kapunk. A terméket anioncserés kromatográfiával Q-Sepharose-on 15x500 mm-es oszlopban 0-1 mol/1 ecetsavval 1 órán keresztül 3 ml/perc sebességgel eluálva tisztítjuk, és 6 ml frakciót gyűjtünk. A frakciókat UV-abszorpcióval vizsgáljuk, és a megfelelő frakciókat egyesítjük. Liofilizálás után cím szerinti vegyületet kapunk (lásd az 1. táblázatot).

6. példa

2-/bisz(2-/(bisz(Karboxi-metii))-amino/-etil)-amino/

-2-(5-acetamido-2-(karboxi-metil-oxi)-fenil)-etánsav és 2-/(2-/(2-/(bisz(karboxi-metil))-amino/-etil/(karboxi-metil)-amino)-etil/-(karboxi-metil)-amino/-2-(5-acetamido-2-/karboxi-metil-oxi/-fenil)etánsav

24,8 g ionmentesített vizet, 15,1 g (0,1 mól) 98 tömeg%-os 4-acetamido-fenolt és 14,8 g (0,1 mól) 50 tö8

HU 215 932 Β meg%-os vizes glioxilsavat főzőpohárba töltünk, és jeges-vizes fürdőn lehűtjük. A reakcióelegyet 25 tömeg%-os nátrium-hidroxid-oldattal pH=3,3 értékre állítjuk, miközben 20 °C alatti hőmérsékleten tartjuk. Hozzáadunk 9,8 g DETA-t, jeges-vizes fürdővel 20 °C alatti hőmérsékletre hűtjük, amikor is a reakcióelegy pH =10,2 értéket mutat. Az elegyet hőmérővel, hőfokszabályozóval, vízzel hűtött visszafolyó hűtővel és fűtőköpennyel ellátott lombikba töltjük, mágneses keverővei kevertetjük, és mintegy 7 órán keresztül 75 °C hőmérsékleten melegítjük, majd lehűtjük. Egy nagyméretű főzőpohárba mintegy 1400 g acetont töltünk, és mágneses keverővei kevertetjük. 40 g fenti reakcióelegyet 10 perc alatt az acetonhoz adagolunk, és így szilárd csapadékot kapunk. Az acetont dekantáljuk, a maradékot további 1460 g acetonnal elegyítjük, és elkeverjük. A szilárd anyagot közepes üvegszűrőn vákuumban szűrjük, nagy mennyiségű acetonnal mossuk, majd vákuumban 60-65 °C hőmérsékleten néhány órán szárítjuk. így mintegy 7,8 g szilárd anyagot kapunk, amely proton NMR-vizsgálatok szerint a DETA-vegyület kívánt izomerjeinek elegye.

5,3 g ionmentesített vizet és 4 g fent izolált szilárd anyagot főzőpohárba töltünk, és mágneses keverővei mintegy 3 órán keresztül kevertetjük, miközben a szilárd anyag teljesen feloldódik. Kevertetés közben 10,1 g bróm-ecetsavat adunk hozzá, jeges-vizes fürdőn lehűtjük, 25 tömeg%-os nátrium-hidroxid-oldattal pH= 11 értékre állítjuk, miközben 20 °C alatti hőmérsékleten tartjuk. A jeges-vizes fürdőt eltávolítjuk, és a reakcióelegyet 50 órán keresztül 35-40 °C hőmérsékleten kevertetjük, miközben 25 tömeg%-os nátrium-hidroxid-oldattal mintegy pH= 10,5-11,5 értéken tartjuk. Egy főzőpohárba 240 g acetont töltünk, és mágneses keverővei kevertetjük. Mintegy 5 g fent előállított reakcióelegyet adunk az acetonos főzőpohárhoz, amelynek hatására szilárd csapadékot kapunk. Az acetont dekantáljuk, a maradékot további 245 g acetonnal keverjük, majd az acetonos fázist eltávolítjuk. A szilárd anyagot közepes üvegszűrőn vákuumban szűrjük, acetonnal mossuk, és vákuumban 55-60 °C hőmérsékleten néhány órán keresztül szárítjuk. így mintegy 2,6 g cím szerinti vegyületet kapunk (lásd az 1. táblázatot).

7. példa

2-/bisz(2-/(bisz(Karboxi-metil))-amino/-etil)-amino/-2-(5-amino-2-(karboxi-metil-oxi)-fenil)-etánsav és 2-/(2-/(2-/(bisz(karboxi-metil))-amino/-etil)(karboxi-metil)-amino)-etil/-(karboxi-metil)-amino/-2-(5-amino-2-(karboxi-metil-oxi)-fenil)-etánsav Mintegy 376 mg, 6. példa szerint előállított 2/bisz(2-/(bisz(karboxi-metil))-amino/-etil)-amino/-2-(5acetamido-2-(karboxi-metil-oxi)-fenil)-etánsavat és 2/(2-/(2-/(bisz(karboxi-metil))-amino/-etil)-(karboxi-metil)-amino/-etil)-(karboxi-metil)-amino/-2-(5-acetamido2-(karboxi-metil-oxi)-fenil)-etánsavat 1,0 g nehézvízben oldunk, és 5 csepp 37 tömeg%-os DCl-lel kezeljük. A savas oldatot 80 °C hőmérsékleten melegítjük 2 órán keresztül, amikor is proton NMR-vizsgálat szerint gyakorlatilag teljesen átalakult az acetanilidcsoport. Az oldatot szárazjeges acetonos fürdőben fagyasztjuk, és egy éjszakán keresztül liofilizálva cím szerinti vegyületet kapunk halványsárga, szilárd anyag formájában (lásd az 1. táblázatot).

8. példa

2-/(2-/(2-/(bisz(Karboxi-metil))-amino/-etil)-(karboxi-metil)-amino/-etil)-(karboxi-metil)-amino/-2(5-amino-2-(karboxi-metil-oxi)-fenil)-etánsav 40 ml vízben 8,0 g, E példa szerint előállított 4-dietilén-triamin-ecetsavat oldunk, majd jeges fürdőn lehűtjük. A hűtött oldathoz 6,08 g (0,04 mól) 4-acetamido-fenolt és 5,95 g (0,04 mól) 50 tömeg%-os vizes glioxilsavoldatot adunk. A reakcióelegyet 20 °C alatti hőmérsékleten tartva 2,5 ml 50 tömeg% nátrium-hidroxid-oldattal elegyítjük. A kapott oldatot pH=8,75 értéken lassan 80 °C hőmérsékletre melegítjük, majd kevertetés közben

4,5 órán keresztül ezen a hőmérsékleten tartjuk, végül egy éjszakán keresztül állni hagyjuk. Az oldatot vákuumban bepároljuk, a 25 ml maradékhoz 300 ml acetont adunk, az acetont a kapott szilárd csapadékról dekantáljuk. A csapadékot acetonnal többször mossuk, majd szárítás után 26,1 g sötét, ragacsos, szilárd anyagot kapunk. Ebből 26,05 g-ot 50 ml vízben oldunk, hozzáadunk 26,7 g (0,192 mól) bróm-ecetsavat, a kapott oldatot jeges fürdőn lehűtjük, és 50 tömeg%-os nátrium-hidroxid-oldattal pH=10,5 értékre állítjuk. Az elegyet hagyjuk szobahőmérsékletre melegedni, majd 23 órán keresztül 46 °C értéken melegítjük, miközben 50 tömeg%-os nátrium-hidroxid-oldattal pH =10,5 értéken tartjuk. Ezután vákuumban 50 ml térfogatra bepároljuk, intenzív kevertetés közben 500 ml acetonhoz öntjük, és a kapott csapadékot hagyjuk leülepedni. Az acetont dekantáljuk, a maradékot további 400 ml acetonnal elegyítjük, intenzíven elkeveijük, és dekantáljuk. A műveletet 100 ml acetonnal megismételjük. A szilárd anyagot vákuumban szárítva 52,55 g barna, szilárd anyagot kapunk. Ebből 2,00 g mintát 20 ml vízben oldunk, és 1,48 g koncentrált sósavval kezelünk. Az oldatot 80 °C hőmérsékleten melegítjük addig, amíg proton NMRvizsgálatok szerint az M-acetil-csoport hidrolizálódik. Fagyasztva szárítás után 2,13 g cím szerinti vegyületet kapunk barna, szilárd anyag formájában (lásd az 1. táblázatot).

9. példa

2-/(2-/(2-/(bisz(Karboxi-metil))-amino/-etil)-(karboxi-metil)-amino/-etil)-(karboxi-metil)-amino/etil)-(karboxi-metil)-amino/-2-(5-acetamido-2-(karboxi-metil-oxi)-fenil)-etcmsav és

2-/(2-/(2-/(bisz(karboxi-metil))-amino/-etil)-(karboxi-metil)-amino/-etil)-(2-/(bisz(karboxi-metil)amino/-etil)-amino/-2-(5-acetamido-2-(karboximetil-oxi) -fenil)-etánsav

12,5 g ionmentesített vizet, 7,6 g 98 tömeg%-os Nacetamido-fenolt és 7,4 g 50 tömeg%-os vizes glioxilsavat töltünk egy főzőpohárba, és jeges-vizes fürdőn lehűtjük. Az elegyet 25 tömeg%-os nátrium-hidroxid-oldattal pH=3,6 értékre állítjuk, miközben 20 °C alatti hőmérsékleten tartjuk. Ezen a hőmérsékleten hozzáadunk

HU 215 932 Β

7,2 g lineáris trietilén-tetraamint, amelynek hatására a pH 10,6 értékre emelkedik. Az elegyet hőmérővel, hőfokszabályozóval, vízzel hűtött visszafolyó hűtővel és íűtőköpennyel ellátott lombikba töltjük, mágneses keverővei kevertetjük, 4,5 órán keresztül 80-83 °C hőmérsékleten melegítjük, majd lehűtjük. Egy főzőpohárba 175 g acetont töltünk, és mágneses keverővei kevertetjük. Mintegy 12 g fenti reakcióoldatot adunk az acetonhoz, és így olajos csapadékot kapunk. Az acetont dekantáljuk, a maradékot további 175 g acetonnal elkeveqük, majd az acetonos fázist eltávolítjuk. A csapadékot elkeverjük, majd az acetonos fázist eltávolítjuk. A csapadékot vákuumban 60-65 °C hőmérsékleten néhány órán keresztül szárítjuk. így mintegy 3,1 g szilárd anyagot kapunk. Ezt 100 g acetonban felvesszük, alaposan elkeverjük, és közepes üvegszűrőn vákuumban szűrjük. További 250 ml acetonnal mossuk, és vákuumban mintegy 4 órán keresztül 60-65 °C hőmérsékleten szárítjuk. A kapott, mintegy 2,0 g szilárd anyag proton NMR-vizsgálatok szerint trietilén-tetraamin-izomerek keveréke.

2,0 g ionmentesltett vizet és 1,86 g fenti szilárd anyagot főzőpohárba töltünk, és 1 órán keresztül kevertetjük, amelynek hatására a szilárd anyag szinte teljes mértékben feloldódik. Kevertetés közben 5,0 g bróm-ecetsavat adunk hozzá, és az elegyet jeges-vizes fürdőn lehűtjük. Ezután mintegy pH = 10,5 értékre állítjuk, és 47 órán keresztül 35-40 °C hőmérsékleten tartjuk, miközben 25 tömeg%-os nátrium-hidroxiddal pH = 10,5-11,5 értéken tartjuk. Egy főzőpohárba 130 g acetont töltünk, és mágneses keverővei kevertetjük. Mintegy 10,8 g fenti reakcióoldatot adunk az acetonhoz, amikor is szilárd csapadékot kapunk. Az acetont dekantáljuk, a maradékot további 150 g acetonnal elegyítjük, elkeveqük, majd az acetonos fázist eltávolítjuk. A szilárd anyagot vákuumban néhány órán keresztül 60-65 °C hőmérsékleten szárítva mintegy 7,2 g cím szerinti szilárd anyagot kapunk (lásd az 1. táblázatot).

10. példa

2,6-bis~/íbisz-(Karboxi-metil)-amino)-(karboxi)metil/-4-(acetamido)-fenol

Egy főzőpohárba 38,6 g 98 tömeg%-os 4-acetamidofenolt, 35,3 g 98 tömeg%-os imíno-diecetsavat, 150 ml metanolt, 38,5 g 50 tömeg%-os vizes glioxilsavat és 30 g ionmentesített vizet töltünk. Az elegyet jeges-vizes fürdőn lehűtjük, és 50 tömeg%-os nátrium-hidroxid-oldattal kevertetés közben pH=9,4 értékre állítjuk, miközben 30 °C alatti hőmérsékleten tartjuk. Az elegyet vízzel hűtött visszafolyó hűtővel, hőmérővel és fűtőköpennyel ellátott lombikba töltjük, mintegy 74-76 °C hőmérsékletre melegítjük, miközben 50 tömeg%-os nátrium-hidroxid-oldattal pH=8,7-9,5 értéken tartjuk. A melegítést 18 órán keresztül folytatjuk, miközben mintegy 40 g ionmentesített vízzel hígítjuk. Lehűtés után a reakcióelegyet közepes üvegszűrőn vákuumban szűrjük. A szűrletet 75 g ionmentesített vízzel elegyítjük, a metanolt vákuumban mintegy 20-25 °C hőmérsékleten eltávolítjuk, és az oldatot néhány órán keresztül állni hagyjuk. A kivált csapadékot közepes üvegszűrőn vákuumban szüljük. Mintegy 30 g szűrletet és 15 g etil-étert elkeverünk, és az éteres fázist elválasztjuk. Ezt a folyamatot 15 g, majd 10 g etil-éter alkalmazásával megismételjük. A vizes fázist vizes sósavval pH=0,5 értékre állítjuk, az illékony részeket vákuumban 50-55 °C hőmérsékleten eltávolítjuk, és így mintegy 13,5 g szilárd anyagot kapunk. Ezt 75 g metanolban felvesszük, az oldhatatlan részeket kiszűrjük, a metanolt vákuumban eltávolítjuk, és a maradékot vákuumban 70-75 °C hőmérsékleten néhány órán keresztül szárítjuk. A maradék proton NMR-vizsgálatok szerint kevés szervetlen sót tartalmaz, de főtömegében a kívánt biszubsztituált cím szerinti vegyület (lásd az 1. táblázatot).

11. példa

2,6-bisz/((2-/(bisz(Karboxi-metil))-amino/-etil)-(karboxi-metil))-amino-metil/-4-(acetamido)-fenol A D példa szerint előállított lúgos etilén-diamintriecetsav-trinátriumsó-oldatot jeges-vizes fürdőn lehűtjük, és kevertetés közben sósavval mintegy pH = 13,8 értékre állítjuk. Az elegyet eközben 35 °C alatti hőmérsékleten tartjuk. Az illékony részeket vákuumban eltávolítjuk, és így 210 g maradékot kapunk. A szilárd anyagot közepes üvegszűrőn vákuumban szűrjük. A szűrletet 250 ml-es gömblombikba töltjük, amely vízzel hűtött visszafolyó hűtővel, mágneses keverővei, hőmérővel, hőfokszabályozóval, hűtőköpennyel és adagolótölcsérrel van ellátva. Az elegyet sósavval mintegy pH = 11 értékre állítjuk, miközben 30 °C hőmérséklet alatt tartjuk. Ezután mintegy 40 °C hőmérsékletre melegítjük, cseppenként 11,6 g 37 tömeg%-os vizes formaldehidoldattal elegyítjük 35 perc alatt. A reakcióelegyet kevertetjük, és 30 percen keresztül melegítjük, majd lehűtjük. 25 tömeg%-os nátrium-hidroxid-oldattal mintegy pH=9,8 értékre állítjuk, és adagolótölcsérbe töltjük. Egy főzőpohárba 10,3 g 98 tömeg%-os 4-acetamido-fenolt, 25,2 g ionmentesített vizet és 9,5 g 25 tömeg%-os nátrium-hidroxid-oldatot töltünk. Az elegyet teljes oldódásig kevertetjük. Az oldatot a fent megadott módon felszerelt gömblombikba töltjük, és a megadott módon melegítjük, és kevertetjük. A reakcióelegyet mintegy 65 °C hőmérsékletre melegítjük, majd cseppenként mintegy 1 óra alatt hozzáadjuk a fent előállított formaldehidadduktumot. A reakcióelegyet további 12 órán keresztül 65 °C hőmérsékleten kevertetjük, majd lehűtjük. Egy főzőpohárba 150 g acetont töltünk, és mágneses keverő vei kevertetjük. Mintegy 10 g nyers reakcióelegyet töltünk az acetonhoz, és így olajos csapadékot kapunk. Az acetont dekantáljuk, a maradékot további 150 g acetonnal elegyítjük, elkeveqük, majd az acetonos fázist eltávolítjuk. A maradékot vákuumban 55-60 °C hőmérsékleten néhány órán keresztül szárítjuk. így mintegy 3,1 g szilárd anyagot kapunk.

Mintegy 165 mg szilárd anyagot kevés vízben oldunk, és Q-Sepharose-zal töltött 1,5 χ 50 cm-es oszlopra visszük, és 0-1 mol/1 ammónium-acetát-oldattal 2 órán keresztül 2 ml/perc adagolási sebességgel eluáljuk. A frakciókat 300 nm-nél vizsgáljuk. A termék a harmadik főcsúcsnál jelenik meg. Ezt izoláljuk és fagyasztva szárítjuk. így 36,4 mg szilárd anyagot kapunk, amely proton és szén NMR-, valamint Fab tömegspektrometriás

HU 215 932 Β vizsgálatok szerint 2,6-bisz/((2-/(bisz(karboxi-metil))amino/-etil)-(karboxi-metil))-amino-metil/-4-(acetamido)fenol (lásd az 1. táblázatot).

12. példa

2.6- bisz/((2-/(bisz(Karboxi-metil))-amino)-etil/-(karboxi-metil)-amino-metil/-4-(amino)-fenol Mintegy 264 mg, 11. példa szerint előállított 2,6bisz/((2-/(bisz(karboxi-metil))-amino/-etil)-(karboxi-metil))-amino-metil/-4-(acetamido)-fenolt 5 mm-es NMRcsőbe helyezünk, és 0,5 ml nehézvíz és 0,5 ml 20 tömeg%-os DC1 elegyébe oldjuk. Az NMR-csövet 85 °C hőmérsékletű vízfürdőbe merítjük egy rövid ideig, és a reakció lejátszódását NMR-vizsgálattal követjük (az acetamid-metil-protonok eltűnése és az ecetsavprotonok megjelenése). A reakció mintegy 35 perc alatt játszódik le. A reakcióelegyet fagyasztva szárítva nyers amin-hidrokloridot kapunk sötét, szilárd anyag formájában. A nyersterméket kevés vízben oldjuk, és Q-Sepharosezal töltött 1,5 χ 50 cm-es oszlopra visszük, és 0-1 mol/1 ammónium-acetáttal 3 óra alatt 2 ml/perc áramlással eluáljuk. A frakciókat 300 nm-nél vizsgáljuk. A termék a harmadik főcsúcsban jelentkezik. Ezt izoláljuk, és fagyasztva szárítjuk. így 122 mg sárgás anyagot kapunk, amely a kívánt aminszármazék és ammónium-klorid keveréke. Ezt a keveréket proton és szén NMR-vizsgálattal és elemanalízissel jellemezhetjük. A sótartalmú terméket (több eljárásból összegyűjtött 250 mg) hangyasav formájú Q-Sepharose-on 1,5x50 cm-es oszlopban 0-10 tömeg%-os hangyasavval 4 órán keresztül eluálva tisztítjuk. A frakciókat 300 nm-en vizsgáljuk. A kívánt terméket az első főcsúcs tartalmazza. Ezt izoláljuk, és fagyasztva szárítjuk. így 8,3 mg fehér, kristályos, szilárd anyagot kapunk, amelynek szerkezetét proton és szén NMR-vizsgálattal és Fab tömegspektrometriával vizsgáljuk (lásd az 1. táblázatot).

13. példa

2.6- bisz/((2-/(bisz(karboxi-metil))-amino)-etil/-(karboxi-metil))-amino-metil/-4-(izotiocianáto)-fenol 208 mg, 12. példa szerint előállított keveréket (2,6bisz/((2-/(bisz(karboxi-metil))-amino)-etil/-(karboxi-metil))-amino-metil/-4-(amino)-fenol és 15 tömeg% NH₄C1) kevés vízben oldunk, és Sephadex G-10-zel töltött 1x30 cm-es oszlopra visszük. A sómentes amint vízzel eluáljuk, és fagyasztva szárítjuk (11,5 mg). Ezt az amint 10 ml vízben oldjuk, és gömblombikba töltjük. Hozzáadjuk 0,015 ml (10 ekvivalens) tiofoszgén 1 ml metilén-kloridban felvett oldatát, majd egy órán keresztül szobahőmérsékleten kevertetjük. Ezután metilén-kloriddal többször mosva eltávolítjuk a tiofoszgén feleslegét, és a vizes fázist fagyasztva szárítjuk. A kapott nyers izotiocianátos terméket Fab tömegspektrometriával jellemezzük (lásd az 1. táblázatot).

14. példa

2-/((bisz(karboxi-metil))-amino)-metil/-4-(acetamido)-fenol

35,3 g ionmentesített vizet, 35,3 g (0,25 mól) 98 tömeg%-os imino-diecetsavat és 29,9 g 50 tömeg%-os vizes nátrium-hidroxid-oldatot vízzel hűtött visszafolyó hűtővel, mechanikai keverővei, hőmérővel, hőfokszabályozóval és adagolótölcsérrel ellátott gömblombikba mérünk. A reakcióelegyet kevertetés közben 55 °C hőmérsékletre melegítjük, az adagolótölcsérből 15 perc alatt 21,5 g 37 tömeg%-os, vizes formaldehidoldatot adunk hozzá, és 45 percen keresztül ezen a hőmérsékleten tartjuk. Ezután lehűtjük, és adagolótölcsérbe töltjük. Egy gömblombikot a fent megadott módon felszerelünk, és hozzáadunk 38,7 g (0,25 mól) 98 tömeg%-os 4-acetamido-fenolt, 35,3 g ionmentesített vizet és

12,2 g 50 tömeg%-os vizes nátrium-hidroxid-oldatot. Az elegyet kevertetés közben mintegy 65 °C hőmérsékletre melegítjük, és 30 perc alatt hozzáadjuk a fenti formaldehid-imino-diecetsav-adduktum oldatot. A reakcióelegyet 12 órán keresztül 65 °C hőmérsékleten melegítjük, majd lehűtjük. Hozzáadunk 55,5 g koncentrált sósavat, és 1 órán keresztül kevertetjük. A reakcióelegyet néhány hétre állni hagyjuk, majd a kristályos csapadékot szüljük, ionmentesített vízzel mossuk, és 65 °C hőmérsékleten vákuumban több órán keresztül szárítjuk. így mintegy 17,4 g szilárd anyagot kapunk, amelynek szerkezetét proton NMR-vizsgálattal igazoljuk (lásd az 1. táblázatot).

15. példa

2-(/bisz(karboxi-metil))-amino/-metil)-6(/(/(bisz(karboxi-metil))-amino/-etil)-(karboximetil)-amino/-metil)-4-(acetamido)-fenol Mintegy 5,7 g, C példa szerint előállított nyers 2oxo-l,4-piperazin-diecetsavat és 38,6 g ionmentesített vizet főzőpohárba mérünk, és a laktám teljes oldódásáig kevertetjük. Ezután jeges-vizes fürdőbe helyezzük, és 30 °C alatti hőmérsékleten 13,5 g 50 tömeg%-os nátrium-hidroxid-oldatot adunk hozzá. Az oldatot kémcsőbe töltjük, és 10 percen keresztül 90 °C hőmérsékletű vízfürdőbe melegítjük, majd jeges-vizes fürdőben lehűtjük. A laktám etilén-diamin-triecetsav trinátriumsóvá történő átalakulását proton NMR-vizsgálattal követjük. A lúgos oldatot jeges-vizes fürdőbe merítjük, és 25 °C alatti hőmérsékleten sósavval mintegy pH=ll,9 értékre állítjuk. Ezután egy reakcióedénybe töltjük, 20 perc alatt hozzácsepegtetünk 1,5 g 37 tömeg%-os, vizes formaldehidoldatot, miközben a pH-érték beállításához kevés vizes lúgoldatot csepegtetünk hozzá. A reakcióelegyet további 1 órán keresztül kevertetjük, miközben vizes nátriumhidroxid-oldat adagolásával pH= 11,0-11,5 értéken tartjuk.

Egy külön reakcióedénybe 1,5 g 2-/((bisz(karboximetil))-amino)-metil/-4-(acetamido)-fenolt (12. példa) és 2,5 g ionmentesített vizet mérünk. Az elegyet jeges hűtőbe merítjük, és 25 tömeg%-os vizes nátrium-hidroxid-oldattal mintegy pH=ll értékre állítjuk. A kapott fenolos vegyülethez mintegy 30 perc alatt 30 °C hőmérsékleten hozzáadjuk a fenti formaldehidadduktum-oldatot. A reakcióelegyet további 10 órán keresztül 70 °C hőmérsékleten kevertetjük, majd lehűtjük. Egy főzőpohárba 100 g acetont mérünk, és mágneses keverővei kevertetjük. Mintegy 10 g nyers reakcióelegyet adunk az acetonhoz, és így csapadék formájában gumiszerű

HU 215 932 Β anyagot kapunk. Az acetonos részt dekantáljuk, a maradékot további 50 g acetonnal elegyítjük, és jól elkeverjük. Az acetonos fázist eltávolítjuk, és a maradékot vákuumban 60-65 °C hőmérsékleten néhány órán keresztül szárítjuk. A kívánt terméket a nyers elegyből izoláljuk, amelyhez vizes oldat formájában Q-Sepharose-zal töltött oszlopra visszük. A kívánt frakciót all. példában leírt módon izoláljuk (lásd az 1. táblázatot).

1. táblázat

I általános képletű vegyületek

Példa	Z	X	r5	r3	r4	B
1.	-NHCOCHj	-H	-H	-H	-COOH	(a)
2.	-NHCOCHj	-CH2COOH	-H	-H	-COOH	(b)
3.	-nh2	-CH2COOH	-H	-H	-COOH	(b)
4.	-NHCOCHj	-H	-H	-H	-COOH	(c)
5.	-nh2	-H	-H	-H	-COOH	(b)
6.	-NHCOCHj	-CH2CO2H	-H	-H	-COOH	(d)+(e)
7.	-nh2	-ch2cooh	-H	-H	-COOH	(d)+(e)
8.	-nh2	-ch2cooh	-H	-H	-COOH	(e)
9.	-NHCOCHj	-ch2co2h	-H	-H	-COOH	(f)+(g)
10.	-NHCOCHj	-h	(0	-H	-COOH	(h)
11.	-NHCOCH3	-h	Ű)	-H	-H	(b)
12.	-nh2	-h	Ö)	-H	-H	(b)
13.	-NCS	-H	Ö)	-H	-H	(b)
14.	-NHCOCHj	-H	-H	-H	-H	(h)
15.	-NHCOCHj	-H	(j)	-H	-H	(h)

NMR-adatok

Példaszám	ppm
1.	2,0 (s, 3H); 2,41 (s, 4H); 2,95 (s, 4H); 4,42 (s, 1H); 6,2-7,2 (m, 3H)
2.	2,2 (s, 3H); 2,61 (s, 4H); 2,9-3,4 (m, 8H); 4,6 (s, 1H); 6,6-7,5 (m, 3H); 8,45 (s, 1H)
3.	2,0-3,0 (m, 12H); 4,1 (s, 1H); 6,4 (s, 3H); 8,1 (s, 1H)
4.	1,9 (s, 3H); 2,35 (s, 4H); 2,75 (s, 4H); 3,5 (s, 2H); 4,15 (s, 1H); 6,1-7,0 (m, 3H)
5.	3,0-3,4 (m, 4H); 3,4-4,2 (m, 6H); 4,6 (s, 1H); 7,0-7,4 (m, 3H)
6.	2,35 (s, 3H); 2,55-4,6 (m, 19H); 7,0-7,8 (m, 3H)
7.	3,2-4,7 (m, 19H); 7,2-8,0 (m, 3H)
8.	3,0-4,6 (m, 19H); 6,8-7,8 (m, 3H)
9.	2,0 (s, 3H); 2,2-4,4 (m, 25H); 6,5-7,4 (m, 3H)
10.	2,1 (s, 3H); 3,15 (s, 8H); 3,35 (s, 2H); 6,4-7,2 (m, 2H)
11.	2,1 (s, 3H); 3,25 (s, 8H); 3,6 (s, 8H); 3,85 (s, 4H); 4,35 (s, 4H); 7,42 (s, 2H); 8,15 (s, 1H)
12.	3,3 (s, 8H); 3,5 (s, 4H); 3,65 (s, 8H); 4,13 (s, 4H); 7,48 (s, 2H)
13.	FAB MS: m/e 644 (M+H), 586 (-NCS)
14.	2,3 (s, 3H); 3,35 (s, 4H); 3,75 (s, 2H); 6,6-7,3 (m, 3H)
15.	2,1 (s, 3H); 3,28 (s, 2H); 3,5 (s, 4H); 3,8 (s, 2H); 3,95 (m, 6H); 4,27 (s, 2H); 4,48 (s, 2H); 7,3-8,2 (m, 2H)

* A 13. példára vonatkozóan tömcgspcktrumadatokat adunk meg.

U példa

N,N’ -di(2-Hídroxi-5-acetamido-benzil)-etilén-diamin-N,N’-diecetsav (összehasonlítópélda) g (0,056 mól) etilén-diamin-XA’-diecetsavat, g ionmentesített vizet, 7,0 g 50 tömeg%-os nátrium60 hidroxid-oldatot és 5,0 g metanolt mérünk egy vízzel hűtött visszafolyó hűtővel, mechanikai keverővei, hőmérővel, hőfokszabályozóval, adagolótölcsérrel ellátott gömblombikba. A reakcióelegyet 55 °C hőmérsékletre melegítjük, 9,2 g (0,11 mól) 37 tömeg%-os, vizes for12

HU 215 932 Β maldehidoldatot mérünk az adagolótölcsérbe, és 20 perc alatt a reakcióelegyhez adagoljuk. A reakcióelegyet ezután 1 órán keresztül 55 °C hőmérsékleten melegítjük, majd lehűtjük, és egy adagolótölcsérbe töltjük. Egy fenti módon felszerelt reakcióedénybe 17,2 g (0,11 mól) 4-acetamido-fenolt, 36 g ionmentesített vizet, 2,0 g 50 tömeg%-os nátrium-hidroxid-oldatot és 36 g metanolt mérünk. Az elegyet 65 °C hőmérsékletre melegítjük, és a vizes formaldehid/etilén-diamin-Α,Α’diecetsav-adduktum oldatot 1 óra 15 perc alatt hozzáadagoljuk. A reakcióelegyet további 12 órán keresztül 64-65 °C hőmérsékletre melegítjük, majd lehűtjük. A reakciótermék egy részét bepároljuk, és a metanolt vákuumban eltávolítjuk. Az oldatot sósavval pH= 1,5-2,0 értékre állítjuk, amelynek hatására az acetiltermék kicsapódik. A terméket szüljük, ionmentesített vízzel mossuk, és vákuumban 55-60 °C hőmérsékleten néhány órán keresztül szárítjuk. A termék szerkezetét proton NMR-vizsgálattal ellenőrizzük.

V példa

NflV-di(2-Hidroxi-5-amino-benzil)-etilén-diaminΝ,Ν’-diecetsav-hidroklorid (összehasonlító példa) 0,9 g, U példa szerint előállított termékhez 12,5 g ionmentesített vizet és 8 g koncentrált sósavat adunk. Az oldatot gömblombikban 1 órán keresztül visszafolyatás közben kevertetjük. Az illékony részeket vákuumban eltávolítjuk, és az amin-hidroklorid-terméket vákuumban 50-60 °C hőmérsékleten néhány órán keresztül szárítjuk. A termék szerkezetét proton NMRvizsgálattal igazoljuk.

W példa

Etilén-diamin-di/(2-hidroxi-5-acetamido-fenil)ecetsav/ (összehasonlító példa)

30,0 g (0,20 mól) 50 tömeg%-os vizes glioxilsavat,

30,9 g (0,20 mól) 98 tömeg%-os 4-acetamido-fenolt és 22 g ionmentesített vizet mérünk egy vízzel hűtött visszafolyó hűtővel, mechanikai keverővei, hőmérővel, hőfokszabályozóval ellátott lombikba. A reakcióelegyet jeges-vizes fürdőben lehűtjük, és kevertetés közben 30 °C alatti hőmérsékleten lassan 19,0 g 50 tömeg%-os nátrium-hidroxid-oldattal elegyítjük. Ezen a hőmérsékleten hozzáadunk 6,1 g (0,10 mól) etilén-diamint, majd a jeges fürdőt eltávolítjuk, és a reakcióelegyet öt órán keresztül 85-86 °C hőmérsékleten kevertetjük. Mintegy 20 g vizes reakcióterméket 10 g etil-éterrel kezelünk, az éteres fázist eltávolítjuk, és az eljárást megismételjük. A vizes fázist kevertetés közben sósavval mintegy pH=4,2 értékre állítjuk, majd hozzáadunk 35 g acetont. Az acetonos fázist eltávolítjuk, a maradékot 65 g metanollal elkeverjük. A kapott szilárd anyagot szüljük, és vákuumban 55-60 °C hőmérsékleten néhány órán keresztül szárítjuk.

X példa

Etilén-diamin-di/(2-hidroxi-5-amino-fenil)-ecetsav/ (összehasonlító példa)

4,5 g fenti szilárd anyagot 6 g ionmentesített vízzel és 21 g koncentrált sósavval elegyítünk. Az elegyet szüljük, és 6 g vízzel hígítjuk. Az oldatot vízzel hűtött visszafolyó hűtővel, mechanikai keverővei és hőmérővel ellátott lombikba töltjük, 1 órán keresztül 100-103 °C hőmérsékletre melegítjük, majd leszűrjük. Az illékony részeket vákuumban eltávolítjuk, és a terméket, az etilén-diamin-di(2-hidroxi-5-amino-fenil)ecetsav-hidrokloridot vákuumban 60 °C hőmérsékleten több órán keresztül szárítjuk. Az acetilcsoport hidrolízisét proton NMR-vizsgálattal követjük.

A következő példákban a komplexek előállítását ismertetjük. A példákban a következő kifejezéseket alkalmazzuk:

OAc jelentése acetátcsoport,

VRK jelentése vékonyréteg-kromatográfia, környezeti hőmérséklet jelentése szobahőmérséklet, vagyis mintegy 20-25 °C, egy éjszakán keresztül jelentése mintegy 9-18 óra, SP-Sephadex C-25 gyanta egy kationcserélő gyanta, amely szulfonsavcsoportokat hordoz.

A vegyületek ittrium- és/vagy szamáriumkomplexét az alábbi eljárással állítjuk elő, a komplexképződés százalékos arányát az alábbi módszerrel vizsgáljuk:

A komplexek előállításához 0,0003 mol/1 ittriumoldatot alkalmazunk [WClj-ó H₂0,303,26 g/mol, Y/OAc),, 12,1 tömeg% víz], A radioaktív ^9OYC1₃ sót (Oakridge National Laboratories) használjuk a kívánt radioaktivitás elérésére. 10 μΐ ligandumoldatot (0,03 mol/1) adunk 990 μΐ ittriumoldathoz, amikor is a ligandum/fém arány 1:1. (Tízszeres mennyiségű ligandumoldatot használunk akkor, ha a ligandum/fém arány 10:1.) Néhány mikroliter sósav vagy nátrium-hidroxid felhasználásával az oldatot pH=7,4 értékre állítjuk. A komplexbe vitt ittrium mennyiségét kationcserélő módszerrel határozzuk meg.

ml-es műanyag oszlopot 1-2 ml vízben duzzasztott Sephadex C-25 kationcserélő gyantával töltünk meg. A vizet nyomással gyantaréteg tetejéig feltöltjük. 15 μΐ komplexet (alacsony radioaktivitás esetén alkalmazhatunk ennél nagyobb mennyiséget is) adunk a gyanta tetejére, majd 2 ml izotóniás sóoldat/koncentrált ammónium-hidroxid-oldat 4:1 arányú keverékével eluáljuk. Az eluálást szintén nyomás alatt végezzük. További 2 ml eluenssel az összes folyadékot eltávolítjuk. A száraz gyantát egy harmadik számlálócsőbe töltjük, és a három csövet nátrium-jodid-számlálóval Canberra-féle sokcsatornás analizátorral és komputerrel ligáljuk. A komplexképdődés mértékének megállapításához a két eluátumban mérhető radioaktivitást elosztjuk az eluátumokban és az oszlopban mérhető radioaktivitás értékével. Ezzel a módszerrel a komplexkötés nélküli ittrium az oszlopban marad.

A szamáriumkomplexét az ittriumkomplex előállításánál leírt módon állítjuk elő azzal az eltéréssel, hogy 0,0003 mol/1 szamáriumot állítunk elő úgy, hogy 348,7 g/mol Sm₂O₃-at oldunk 0,1 mol/1 sósavban. A radioaktív Sm-153-at 0,003 mol/1 koncentrációjú és 0,1 mol/1 sósavban felvett oldat formájában a University of Missouri Research Reactor, Columbia, Missouri, USA-tól kaptuk. A komplexképződés mértékét az ittriumkomplexnél megadott módon ellenőrizzük. A mérési eredményeket a 2. táblázat tartalmazza.

HU 215 932 Β

2. táblázat

Komplex példa szerint	Vegyület példa szerint	Komplex % (10:1)
Y	Sm
16.	1.	98
17.	2.	99
18.	2.		99
19.	3.	99
20.	4.	99
21.	5.	99
22.	6.		99
23.	7.		96**
24.	8.
25.	9.		99
26.	10.	98
27.	11.	99
28.	11.	98*
29.	12.	99
30.	12.		98
31.	12.	98*
32.	12.		98*
33.	15.	99

*=ligandum/fém arány 1:1 ** = ligandum/fém arány 50:1

I-XV. példák és A-F összehasonlító példák Bifunkcionális kelátok in vivő vizsgálata Néhány ritkaföldfém-kelát stabilitását állatokban elvégzett in vivő kísérletekkel ellenőrizték. így például Rosoff és munkatársai radioaktív ritkafoldfém-kelátok egerekben mérhető eloszlását vizsgálták bizonyos amino-karbonsavakra vonatkozóan [International Journal of Applied Radiation and Isotopes, 14, 129-135 (1963)]. Az in vivő kísérlet során megállapították, hogy a kelátképző szer és a szervetlen vagy szerves testalkotó ritkaföldfémmel szemben mutatott aktivitása meghatározza annak elhelyezkedését és kiválasztódását. A feltevések szerint az erős ritkaföldfém-kelátok csak nagyon kis mértékben disszociálódnak és választódnak ki, míg a gyenge és közepes erősségű kelátok sokkal könnyebben disszociálódnak, és így a szervekben, így a májban feldúsulnak. Bár a májban mért radionuklidkoncentráció nem mindig a gyenge komplexkötés következménye, néhány esetben ez a fém-kelátnak a májjal szemben mutatott affinitásával magyarázható (lásd A és B összehasonlító példákat a 3. táblázatban). Az előállított vegyületekkel májfunkciót határozunk meg [Fritzberg, Alán R.: Radiopharamceuticals:

Progress and Clinical Perspectives, 1 (1986), valamint a 4088747 és 4091088 számú USA-beli szabadalmi leírások].

Az előállított szamárium- és/vagy ittrium-kelátok bioeloszását vizsgálva a májban in vivő körülmények között kapott százalékos értékek kvalitatíve mutatják a kelát stabilitását. Összehasonlításként NTA- és EDTAkelátok szolgálnak. A szamáriumot komplexkötés nélkül szamárium-klorid formájában is vizsgáljuk.

Sprague-Dawley-féle 150-200 g testtömegű pat25 kányokat ketrecekbe helyezünk, és tetszőleges mennyiségű táplálékkal és vízzel látunk el. Mintegy 5 napos akklimatizálódás után az állatokat 15-30 percen keresztül forró lámpa alá helyezve kitágítjuk a farokvénát. Ezután az állatokat vizsgálati ketrecbe helyezzük, a farkot alkohollal megtisztítjuk, és a farki vénán keresztül 50-200 μΐ injekciót adunk be. A kezelés után az állatokat egy másik ketrecbe helyezzük, majd 2 óra elteltével megöljük. Az állatokat felboncoljuk, a szerveket ionmentesített vízzel leöblítjük, megszárítjuk, és számlálóberendezéssel vizsgáljuk. Minden anyagból legalább három standardot készítünk, és a százalékos dózis kiszámolásához az adott szervben mérhető radioaktivitást elosztjuk a standardban mérhető affinitással, és szorozzuk százzal. A mérési eredményeket a 3. táblá40 zatban adjuk meg.

3. táblázat

Biológiai példa szerint	Hatóanyag példa szerint*	Fémkomponens	Májban mérhető dózis (%)
1.	1.	Y	0,87
II.	2.	Y	0,22
III.	3.	Y	0,22
IV.	4.	Y	1,4
V.	5.	Y	0,38
VI.	6.	Sm	0,38
VII.	9.	Sm	2,8
VIII.(IO)	10.	Sm	1,3
VIII.(300)	10.	Sm	0,12
VIII.(IO)	10.	Y	0,39
VIII.(300)	10.	Ho	0,26

HU 215 932 Β

3. táblázat (folytatás)

Biológiai példa szerint	Hatóanyag példa szerint*	Fémkomponens	Májban mérhető dózis (%)
IX.	11.	Y	0,22
X.	11.	Sm	0,33
XI.	12.	Y	0,28
XII.	12.	Y	0,18
XIII.	12.	Sm	0,35
XIV.	12.	Sm	0,26
XV.	15.	Y	0,37
A	U (összehasonlító példa)	Sm	12
B	X (összehasonlító példa)	Sm	24
C	EDTA	Sm	8,4
D	EDTA	Sm	4,4
E	NTA	Sm	8,6
F	SmCl3	Sm	39

* A komplexekben a ligandum/fém arány 10:1 az I-IX, XIII és XV példákban, 1:1a XII és XIV példában, 5:1 a C példában, és mintegy 300:1 a D és E példában.

XVI. és XVII. példák

A fent leírt módon előállítjuk az ittrium és az l-(pamino-benzilj-dietilén-triamin-pentán-ecetsav (ABDTPA), illetve a 2. példa szerinti ligandum (XVI. példa) vagy 12. példa szerinti ligandum (XVII. példa) 30 1:1 arányú komplexét. Ezekből 100 μΐ térfogatú alíkvot részeket külön-külön centrifugacsövekbe töltünk.

A fémet olyan feleslegben alkalmazzuk, hogy minimalizáljuk a térfogatváltozást és a szükséges időt. A fém hozzáadásától számított másfél óra elteltével a komplexképződés mértékét a Sephadex C-25 kationcserélő módszerrel mérjük, és ezt hasonlítjuk a komplex eredeti mennyiségéhez. A komplexszázalék és az adagolt fém arányából számítható a ligandum/fém komplex labilitása. Az eredményeket a 4. táblázatban adjuk meg, és az EDTA-ittrium komplexhez hasonlítjuk.

4. táblázat

Fém/ligandum mólarány	Komplexképződés mértéke (%)
	XVI. példa	XVII. példa	ABDTPA	EDTA
1	99	95	97	98
10	94	93	95	86
100	84	90	92	78
250	-	90	87	48
500	75	79	70	16

XVIII. példa

2,6-bisz/((2-/(bisz(Karboxi-metil))-amino/-etil)-(karboxi-metil))-amino-metil/-4-(amino)-fenol, szamáriumkomplex

Szamáriumoldat előállításához egy 1 ml-es fiolában radioaktív ¹⁵³Sm-et (200 μΐ 3 χ 10 ⁴ mol/1 koncentrációjú oldat 0,1 mol/1 sósavban felvéve, 6xl0 ⁵ mmol) és „hideg” SmCl₃ x6 H₂O-t (4,8 mg, 1,31 χ 10 ² mmol) egyesítünk. Ezt az oldatot 3,2 mg (5,31 χ 10 ³ mmol) 11. példa szerint előállított 2,6-bisz/((2/(bisz(karboxi-metil))-amino/-etil)-(karboxi-metil))50 amino-metil/-4-(acetamido)-fenolhoz adjuk. A reakcióelegyet 40 μΐ 1,0 mol/1 nátrium-hidroxiddal pH=7 értékre állítjuk. Sephadex C-25 módszer szerint a komplexképződés mértéke 68%.

A kapott komplexet Q-Sepharose-on 1,25x21 cm55 es oszlopon 0-1 mol/1 nátrium-kloriddal 30 percen keresztül 2 ml/perc sebességgel áramoltatva és 285 nmnél vizsgálva anioncserés kromatográfiával tisztítjuk. A komplexet tartalmazó frakciókat (egyenként 1 ml, összesen 6 ml) egyesítjük, amikor is a komplexképző60 dés mértéke 95%.

HU 215 932 Β

XIX. példa

2-/bisz(2-/((bisz(K.arboxi-metil))-amino)-etil/-amino)-2-/5-amino-2-(karboxi-metil-oxi)-fenil/-etánsav és 2-/(2-/(2-/(bisz(karboxi-metil))-amino/-etil)(karboxi-metil)-amino)-etil/-(karboxi-metil)-amino/-2-/5-amino-2-(karboxi-metil-oxi)-fenil/-etánsav, szamáriumkomplex

266 mg, 7. példa szerinti liofilizált szilárd anyagot 1 ml vízben oldjuk. 33,85 μΐ oldatot 1 ml 3χ 10 ⁴ mol/1 SmCl₃ 0,1 n sósavban felvett oldatával kezelünk, amely nyomokban radioaktív ¹⁵³Sm-t tartalmaz. A komplexoldatot 50 tömeg%-os nátrium-hidroxiddal mintegy pH=13, majd 1,0 n sósavval mintegy pH=7,5 értékre állítjuk. A komplexbe vitt szamárium mennyisége a 16-33. példa szerint meghatározva 100%.

A komplex inért tulajdonságának ellenőrzésére kétszer 500 μΐ komplexoldatot külön fiolákba töltünk. Az egyik részletet 1-2 μΐ 0,1 n sósavval kezelünk a pH csökkenéséig, míg a másik részletet 0,1 n nátrium-hidroxiddal kezeljük a pH növekedéséig. A komplexeket 5-10 percen keresztül ülepítjük, majd a komplextartalmat a pH függvényében a 16-33. példában leírt módon ellenőrizzük. A mérési eredményeket az 5. táblázatban adjuk meg.

5. táblázat

PH	Komplextartalom (%)
1	98
2	100
3	100
4	100
5	100
7	100
9	100
11	100
13	100

XX. példa

2-/(2-/(2-/(bisz(Karboxi-metil))-amino/-etil)-(karboxi-metil)-amino/-etil)-(karboxi-metil)-amino/-2/5-amino-2-(karboxi-metil-oxi)-fenil/-etánsav, szamáriumkomplex

13,9 g, 8. példa szerinti barnás, szilárd anyagot 772 μΐ vízben oldunk. 500 μΐ ligandumoldatot 1 ml 3x 10 ⁴ mol/1 SmCl₃-oldattal (0,1 n sósav) elegyítünk, amely radioaktív ^l53Sm-t tartalmaz. A komplexoldatot 1,0 n nátrium-hidroxiddal mintegy pH=7 értékre állítjuk. A komplexképződés mértéke a 16-33. példa szerint meghatározva 96%.

A komplex inért tulajdonságának meghatározásához 2 χ 500 μΐ komplex oldatot külön fiolákba töltünk. Az egyik részletet a pH csökkenéséig 1-2 μΐ 1,0 n sósavval, a másik részletet a pH növekedéséig 0,1 n, 1,0 n, illetve 50 tömeg%-os nátrium-hidroxiddal kezeljük. A komplexeket mintegy 5 percen keresztül ülepítjük, majd a komplextartalmat a pH függvényében a 16-33.

példákban leírt módon vizsgáljuk. A mérési eredményeket a 6. táblázat tartalmazza.

6. táblázat

pH	Komplcxtartalom (%)
1	91
2	88
3	92
5	96
7	96
9	99
12	98
13	99

A bioeloszlás vizsgálatához komplexeket állítunk elő a ligandum és fém oldatának elkeverésével és pH=7-8 értékre állításával. A komplexbe ment fém tartalmát kationcserélő kromatográfiával határozzuk meg. A szabad fémet a gyantán megkötjük, míg a komplexbe vitt fémet eluáljuk.

100 μΐ komplexet Sprague-Dawley-féle patkányok farki vénájába fecskendezünk. Kezelés után 1 órával az állatokat megöljük, és szövetmintákat veszünk. A szöveteket lemérjük, és a sugárzás mértékét nátrium-jodidszámlálóban meghatározzuk, és standard értékhez hasonlítjuk. A vérben mérhető dózist úgy számoljuk, hogy az állat tömegének becsült vértartalma 6,5%. Az izomzat számolásánál a testtömeg 46%-ából indulunk ki. A csontban mérhető mennyiség a combcsont dózisának huszonötszöröse. A következő példákban különböző ligandumokat, eltérő mennyiségeket és különböző fémeket alkalmazunk. Nem radioaktív fémeket alkalmazunk a kívánt ligandum/fém arány eléréséhez, és nyomnyi mennyiségű radioaktív fémet alkalmazunk a bioeloszlás vizsgálatához.

XXI. példa

A 10. példa szerinti ligandumot Sm-153 oldattal elegyítjük. Az Sm-koncentráció 3 χ 10 ⁴ mol/1, a ligandumot háromszázszoros mólfeleslegben alkalmazzuk. A bioeloszlás 52,7% a csontban, 0,12% a májban, 0,005% a lépben, 0,23% az izomzatban és 0,05% a vérben.

XXII. példa

A 10. példa szerinti ligandumot Ho- 166-tal keveijük, a Ho-koncentráció 3x10 ⁴ mol/1, a készítmény háromszázszoros mólfeleslegű ligandumot tartalmaz. A bioeloszlás 52,9% a csontban, 0,26% a májban, 0,007% a lépben, 1,1 % az izomzatban és 0,09% a vérben.

XXIII. példa

A 10. példa szerinti ligandumot Sm-153-mal visszük komplexbe, Sm-koncentrációja 3 χ 10 ⁴ mol/1, a ligandum tízszeres mólfeleslegben fordul elő. Bioeloszlás 48,5% a csontban, 1,3% a májban, 0,01% a lépben, 0,73% az izomzatban és 0,18% a vérben.

HU 215 932 Β

XXIV. példa

Egy nyulat a patkányoknál leírt módon kezelünk Υ-90-tartalmú készítménnyel, ahol az Y-koncentráció 3x10 ⁴ mol/1, a 10. példa szerinti ligandum tízszeres mólfeleslegben fordul elő. A bioeloszlás 59% a csontban, 1,1% a májban, 0,19% a lépben, 1,5% az izomzatban és 0,68% a vérben.

XXV. példa

Az 1. példa szerinti iigandumot nyomnyi mennyiségű Υ-90-nel visszük komplexbe. Az Y-koncentráció 3x10 ⁴ mol/1, a Iigandumot tízszeres mólfeleslegben alkalmazzuk. A patkányban mért bioeloszlás 56,1% a csontban, 0,87% a májban, 0,03% a lépben, 0,78% az izomzatban és 0,57% a vérben.

XXVI. példa

A jobb proximális felkarcsontban csontszarkómás és jelentős bénaságot mutató kutyát i. v. injekció formájában komplexszel kezelünk. A komplex előállításához 10. példa szerinti Iigandumot Sm-153 oldattal kezelünk. Az Sm-koncentráció 3x 10 ⁴ mol/1, a Iigandumot háromszázszoros mólfeleslegben alkalmazzuk. Az Sm-153 fajlagos aktivitása 30 mCi/ml. A kezelés során alkalmazott Sm-153 dózis 0,95 mCi/kg testtömeg. A kezelés után egy héttel a kutya járása jelentősen javult.

Claims (3)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Eljárás (I) általános képletű orto ligáló funkciós csoportot tartalmazó kelátképző vegyületek vagy farmakológiailag alkalmazható sóik, a képletben Z jelentése aminocsoport, 2-5 szénatomos alkanoilamino-csoport vagy izotiocianátcsoport,

   X jelentése hidrogénatom vagy alkilrészében

   1 -4 szénatomos alkil-COOH képletű csoport,

   R₃ jelentése hidrogénatom,

   R₄ jelentése hidrogénatom vagy -CO₂H képletű csoport,

   R₅ jelentése hidrogénatom vagy

   -CH(R,)-[N-(CH₂)_m]_n-N(CH₂COOH)₂ általános I ch₂cooh képletű csoport, ahol

   R_t jelentése hidrogénatom vagy karboxilcsoport, n értéke 0 vagy 1, m értéke 1, 2 vagy 3,

   B jelentése

   -N-(CH₂)_m-[N-(CH₂)_m]_p-N(CH₂COOH)₂

   I I r₆ ch₂cooh általános képletű csoport, ahol lejelentése hidrogénatom, -CH₂CO₂H,

   -CH₂CN vagy -(CH₂)_m-N(CH₂COOH)₂ képletű csoport, m értéke 1, 2 vagy 3, p értéke 0, 1, 2 vagy 3, vagy

   B jelentése -N(CH₂COOH)₂ képletű csoport, és a következő radioaktív fémionok: La, Ce, Pr, Nd, Pm, Sm, Eu, Gd, Tb, Dy, Ho, Er, Tm, Yb, Lu, Y vagy Se komplexei előállítására, azzal jellemezve, hogy az (I) általános képletű vegyületet valamely, a tárgyi kör szerinti radioaktív fémiont tartalmazó reagenssel reagáltatjuk.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az alábbi fémiont tartalmazó reagenst alkalmazzuk: ¹⁵³Sm, ¹⁶⁶Ho vagy ⁹⁰Y.
3. 3. Eljárás gyógyszerkészítmények előállítására, azzal jellemezve, hogy (I) általános képletű orto ligáló funkciós csoportot tartalmazó kelátok vagy farmakológiailag alkalmazható sóik, a képletben Z, X, R₃, R₄, R₅ és B jelentése az 1. igénypontban megadott, és a következő radioaktív fémionok: La, Ce, Pr, Nd, Pm, Sm, Eu, Gd, Tb, Dy, Ho, Er, Tm, Yb, Lu, Y vagy Se 1. igénypont szerint előállított komplexét gyógyszerészeti célra alkalmas vivőanyaggal és/vagy gyógyszerészeti segédanyaggal keverjük össze, és a keveréket adagolásra alkalmas készítménnyé alakítjuk.