HU194419B - Eljárás és berendezés több folyékony komponensből álló folyamatos tömegáram előállítására - Google Patents

Abstract

Az ismert eljárás során a komponenseket összekeverik. A továbbfejlesztés értelmében a komponenseket előbb áramlásba hozzuk, a tömegáramokat külön-külön megfigyeljük, ennek alapján legalább az egyik tömegáramot szükség esetén változtatjuk, ezután hajtjuk végre az összekeverést, amit folyamatosan végzünk. Az ismert berendezésnek a komponenseket tartalmazó tartályai és ezekkel összekötött keverője, valamint a komponenseket szállító szivattyúja van. A továbbfejlesztés értelmében a tartályok (1, 2) és a keverő (10) közé a komponens tömegáramát mérő eszköz van kapcsolva, továbbá legalább egy tartály (1) és a keverő (10) közé a komponens tömegáramát befolyásoló eszköz van iktatva (1. ábra).

Description

A találmány tárgya eljárás több folyékony komponensből álló folyamatos tömegáram előállítására, amelynek során a komponenseket összekeverjük. Tárgya még a találmánynak az ugyanilyen célú berendezés is, amely a komponenseket tartalmazó tartályokkal és ezekkel összekötött keverőtérrel, valamint a komponenseket szállító szivattyúval van ellátva.

A több folyékony komponensből álló folyamatos tömegáram létrehozása már régóta megoldatlan probléma. Különösen érvényes ez azokra az esetekre .amikor a tömegáramot alkotó komponensek egymáshoz képesti aránya fontos, és ezt az arányt a tömegáram létrehozása során mindvégig be kell tartani. Tovább súlyosbodnak a gondok azokban az esetekben, amikor a folyamatosan létrehozott tömegáram esetében a komponensek homogén módon történő összekeverése is jelentőséggel bír. További nehezítő tényező, ha a tömegáram lötrehozására, a h ördögén elkeverés végrehajtására csak korlátozott idő áll rendelkezésre .

Kiváló példa a fent említettekre a telítetlen műgyanták esete. Itt a műgyantához szigorúan meghatározott arányban térhálósítót és gyorsítót kell keverni. A komponensek egymáshoz képesti, szigorúan betartandó arányán kívül fontos még a három komponens minél tökéletesebb összekeverése is. Minthogy a komponensek összekeverése után a műgyanta térhálósodása megkezdődik, a folyamatos és homogén módon összekevert tömegáram létrehozására a rendelkezésre álló idő csak korlátozott. Mindezek olyan nehézségeket jelentenek, amiknek következtében a bekevert műgyantának folyamatos tömegárammal történő előállítása a technika állása szerint nincs megoldva. Pedig különös jelentősége lenne ennek az úgynevezett injektálás kapcsán. Ez olyan műanyagipari technológia, amelynek során a bekevert, de még folyékony állapotban lévő műgyantát injektáló térbe, szerszámba juttatják, ami után a gyanta kitöltvén a szerszám belső terét, kikeményedik. Miután a szerszámok költséges eszközök, lényeges szempont, hogy minél jobban ki legyenek használva. Ebből az következik, hogy a kikeményedésnek minél hamarabb be kell következnie azután, hogy a műgyanta a szerszám belső terét kitöltötte. Nem indulhat meg azonban a kikeményedés túl korán, azelőtt például, hogy a szerszám teljesen ki lenne töltve. A kikeményedési idő a gyantába kevert komponensek arányától függ. Fontos tehát, hogy az előre meghatározott arány a komponensek között végig állandó maradjon, a bekevert gyanta pedig folyamatos tömegáram formájában álljon rendelkezésre.

Az említett alkalmazási esetben lényeges körülmény az is, hogy a komponensek homogén módon legyenek elkeverve. Ha ugyanis a térhálóeító és/vagy gyorsító komponens nincs homogén módon a gyantával elkeverve, akkor a koncentráltabb helyeken rendkívül gyorsan megköt a gyanta, kedvező tulajdonságait elveszíti, esetleg el is színeződik. Míg ezzel szemben azokon a helyeken, ahova nem jutott a térhálósítóból, a gyanta nem köt meg és nem jön létre a térhálós szerkezet.

A fent részletezett rendkívül szigorú követelmények folytán még ma Is az az egyik legjobban elterjedt módszer, hogy a komponenseket előre összekeverik és a már összekevert műgyantát hozzák áramlásba, juttatják be az injektáló szerszámba. Habár ebben az esetben a komponensek egymáshoz képesti arányát, valamint a homogén elkeverést létre lehet hozni, mégis rendkívül gazdaságtalan ez a módszer, hiszen nagymennyiségű hulladék keletkezik és a szerszámkihasználtsági idő nagymértékben lecsökken.Nehéz előre kiszámítani, hogy csak annyi gyantát keverjenek be, amit a gyanta gélesedése előtt fel tudnak használni. A már megindult, térhálósodó gyantát aztán már semmire sem lehet felhasználni, hulladékot képez. Ha a gyanta megkötése már az injektálás során történik meg, akkor ez még további károkat okoz,hiszen a berendezéseket, szállítóeszközöket is meg kell tisztítani a már megkötött gyantától, továbbá a szerszámba már bejutott, de a teljes kitöltés előtt megkötött műanyagot is el kell távolítani. Ez igen nehézkes, hosszadalmas, aprólékos és költséges munka. Természetesen az anyagveszteség is igen nagy.

A fenti hátrányok csökkentéséhez a folyamatos keverés nagymértékben hozzájárulhat. Erre úgynevezett statikai ke verőket fejlesztettek ki, amellyel mozgó elem nélkül keverik össze az anyagpályákat. Ezeknek a statikai keveréknek a belsejében olyan terelőlemezek vannak elhelyezve, amelyek az áramló anyagnak perdületet adnak és ilyen módon az anyagpályáknak a mintegy saját lendületétől történő összekeverése játszódik le. Az ilyen elven működő berendezések azonban nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Maguk a ke verők igen költségesek, hiszen a belsejükben különleges kiképzésű terelőlemezeket, valamint előre beállított pontos adagolókat kell elhelyezni. Ráadásul az áramló anyag lendülete nem bizonyult elegendőnek tökéletes keveredéshez, hogy a műgyanták esetében szükséges homogén elkeverésről ne is beszéljünk.

A találmánnyal megoldandó feladat olyan eljárás és berendezés kidolgozása több folyékony komponensből álló tömegáram létrehozására, amellyel a tömegáramot alkotó komponensek egymáshoz képesti arányát állandó értéken lehet tartani, illetve az előírt értéktől való eltérés esetén a helyes arányt helyre lehet állítani, és mindemellett folyamatos, homogén elegyet eredményező keverést lehet végrehajtani.

Az eljárás találmány szerinti továbbfejlesztése értelmében a komponenseket előbb áramlásba hozzuk, tömegáramukat külön-külön megfigyeljük, ennek alapján legalább az egyik tömegáramot szükség esetén változtatjuk, majd ezután hajtjuk végre az összekeverést, amit folyamatosan végzünk.

A találmány értelmében célszerű az a foganatosítási mód, amelynek során a tömegáramokat átfolyásmérővel figyeljük meg, amelynek jeleit összehasonlítjuk, és ennek eredményétől függően legalább az egyik komponens tömegáramába beavatkozunk. Célszerű az átfolyásmérővel villamos jelet előállítani, mert ennek révén lehetőség van az összehasonlításnak, valamint a beavatkozó jelnek elektronikus úton történő létrehozására is. Igen egyszerű foganatosítási mód adódik a találmány értelmében, ha a beavatkozó jellel a komponenst áramoltató eszközt és/vagy a komponenst szállító csővezeték belső átmérőjét befolyásoljuk.

Célszerű a találmány értelmében az a foganatosítási mód is, amelynek során a komponensek összekeverését kényszerkeveréssel differenciálisán kicsiny keverőtérben végezzük.

A berendezés találmány szerinti továbbfejlesztése értelmében a tartályok és a keverőtér közé a komponens tömegáramát mérőeszköz van kapcsolva, továbbá legalább egy tartály és a keverőtér közé a komponens tömegáramát befolyásoló eszköz van iktatva.

194.419

A találmány értelmében célszerű az a kiviteli alak, amelyben a tömegáramot mérő eszköz elektromechanikus átfolyásmérőként van kialakítva. A tömegáramot befolyásoló eszköz elektromechanikus szelepként lehet kialakítva. Ebben az esetben lehetőség van arra is, hogy az egyes komponensek átfolyásmérői jelátalakító útján különbségképzővel legyenek öszszekötve, ami viszont az elektromechanikus szeleppel lehet működtető kapcsolatban.

. A találmány értelmében célszerű az a kiviteli alak is, amelynek keverője kényszerkeverésű keverőtérrel van ellátva, amelynek hengeres háza és ennek belső terében közös tengelyen rögzített lapátjai vannak, a tengely pedig meghajtó motorhoz van csatlakoztatva. Ekkor a ház egyik fenekén a komponensek beömlő nyílásai, másik feneke körzetében a ház palástjában a ház hossztengelyére merőleges kiömlő nyílás lehet kialakítva. A legegyszerűbb kiviteli alak, ha a lapátok hengeres pálcákként vannak kiképezve. Célszerű a pálcákat sztochasztikus elrendezésben egymás felett a tengelyhez hozzáerősíteni.

A találmány értelmében célszerű az a kiviteli alak, amelyben a tömegáramot mérő eszköz a komponenst szállító csővezetékbe illesztett házzal van ellátva, amelynek palástján a ház hossztengely éhez képest kitérő helyzetű, arra merőleges tengely van átvezetve, a tengelyhez nyugalmi helyzetben a ház belső keresztmetszetét lezáró mérőlap, a házon kívül pedig a tömegárammal arányos osztással ellátott skálával együttműködő mutató, valamint a mérőlapot a nyugalmi helyzet felé terhelő rugó van csatlakoztatva.

A találmány értelmében célszerű még a tengelyhez villamos jelet szolgáló útadót kapcsolni.

A találmány további részleteit kiviteli példa kapcsán, a mellékelt rajzra való hivatkozással mutatjuk be. A rajzon az

1. ábra a találmány szerinti berendezés egyik célszerű kiviteli alakjának funkcionális kapcsolási vázlata, a

2. ábra az 1. ábrán látható keverő 1I-II vonal szerint vett metszete, a

3. ábra az 1. ábra szerinti kiviteli alak részlete: az átfolyásmérő oldalnézete kitöréssel, 4

4. ábra a 3. ábra szerinti részlet elölnézete.

A találmányt az alábbiakban bekevert műgyanta folyamatos tömegáramának előállítására vonatkozó példán keresztül szemléltetjük. Az egyszerűség kedvéért a példában két komponensről lesz szó. Ahogy látni foguk, az eljárási lépések, valamint a berendezés szerkezeti elemei bármilyen folyékony komponensek összekeverését és belőlük folyamatos tömegáram kialakítását lehetővé teszik. Kettőnél több komponens is alkalmazható.

A választott példának azonban gyakorlati jelentősége is van. Köztudomású,hogy a térhálósodáshoz a műgyantához térhálósító és gyorsító anyagot kell adagolni. Ezek az adalékanyagok azonban a gyanta súlyához képest néhány százalékban vannak megállapítva, amiből az következik, hogy viszonylag nagy mennyiségű gyantához egészen minimális adalékanyagot kell keverni. Köztudomású továbbá az is, hogy önmagában a gyorsító vagy önmagában a térhálósító a gyors térhálósodási folyamat kiváltására nem alkalmas, a gyantához való külön-külön történő hozzákeverésük tehát a térhálósodási reakciót nem indítja el. Célszerű tehát úgy eljárni, hogy a bekeverésre szánt műgyanta-mennyiséget megfelezzük, az egyik félbe az összes gyantainennyiségre számolt gyorsítót, a másik félbe pedig a térhálósító adalékot keverjük. A homogén elkeverést itt bármilyen hagyományos és egyébként hatásos eszközzel el lehet végezni.

Az 1. ábra az említett példának megfelelő célszerű kiviteli alakot mutatja kapcsolási vázlatban. Az egyik komponens, például a gyorsítóval összekevert gyanta az egyik 1 tartályba, a másik komponens, a térhalósítóval összekevert gyanta a másik 2 tartályban van elhelyezve. A találmány értelmében a komponenseket áramlásba hozzuk. Ez történhet szivatytyúk általi kiszívással vagy zárt rendszerben sűrített levegővel történő kipréseléssel. Itt úgy oldjuk meg a komponensek áramoltatását, hogy az 1 és 2 tartályokba 3 kompresszorral az 1, illetve 2 tartállyal összekötött 4, illetve 5 csövön át sűrített levegőt nyomunk. A sűrített levegő a gyantát az 1 és 2 tartályokból 6, illetve 7 csővezetékbe nyomja.

A találmány értelmében a komponenseknek az 1,2 tartályból kilépő tömegáramait külön-külön megfigyeljük. Ebből a célból a 6, illetve 7 csővezetékbe olyan 8, illetve 9 átfolyásmérő van építve, amely egyúttal analóg módon is jelzi a tömegáram mértékét, de villamos jelet is szolgáltat. Felépítését később még részletezzük. A kétféle komponens ezután a 6,illetve 7 csővezetéknek a 8, illetve 9 átfolyásmérő utáni szakaszán át 10 keverőbe jut, amelynek felépítését szintén később még közelebbről is bemutatjuk. A 10 keverőben megtörténik a két komponens homogén elkeverése, majd a folyamatos tömegárain a 11 csővezetéken át távozik a berendezésből.

\ találmány értelmében nemcsak figyelni kell a komponensek tömegáramait, hanem ezeket össze is kell hasonlítani és az összehasonlítás eredményétől függően legalább az egyik komponens tömegáramába be kell avatkozni. Erre a célra a 8 és 9 átfolyásmérő által szolgáltatott villamos jelet használjuk aimt egy-egy 12 jelátalakítón át 13 különbségképzőbe vezetünk. Az 1. ábrán mutatott példa esetében az 1 tartályból induló tömegáramot változtatjuk, ezért a 6 csővezetékbe elektromechanikus 14 szelepet iktattunk. A 14 szelep villamos része elektromos összeköttetésben van a 13 különbségképzővel.

Az 1. ábrán látható elektronikus és villamos alkatrészek villamos energiával történő ellátásáról is gondoskodni kell, ami azonban magától értetődő rutin feladat. Megfelelő tápegységről, illetve hálózati csatlakozásról kell gondoskodni.

A 2. ábra az 1. ábra szerinti 10 keverő II-II vonala szerint vett metszetét mutatja. Ebben a 10 keverőben úgynevezett kényszerkeverésű keverőtér van, úgyhogy a 10 keverő 15 motorral (1. ábra) van ellátva. A 15 motor a 10 keverő hengeres 16 házának belső terében elrendezett, forgathatóan ágyaz,ott 17 tengelyhez van kapcsolva. A 17 tengelyhez vannak a 10 keverő 18 lapátai rögzítve. A 18 lapátok - ahogy erre az 1. és

2. ábra összehasonlítása következtetni enged - hengeres, pálca alakúak, mert az ilyen lapátok rendelkeznek a legkedvezőbb áramlástani tulajdonságokkal. A 18 lapátok sztochasztikus elrendezésben vannak egymás fölött a 17 tengelyen rögzítve, ami alatt azt értjük, hogy a 18 lapátok elrendezésében nem figyelhető meg semmiféle szabályszerűség. A 16 ház még a 6 és 7 csővezeték torkolatában két beömlőnyílással (1. ábra), másik feneke körzetében pedig a 16 ház palástjából induló, a 16 ház hossztengelyére merőleges irányban kiömlőnyílással van ellátva, ahova a 11 csővezeték csatlakozik.

A 16 ház méretei a valóságban olyanok, hogy a

194.419 keverő belsejében differenciálisán kicsiny keverőtér jöjjön létre. Ezalatt azt értjük, hogy a 10 keverő belsejében csak igen kis térfogatot hozunk létre, a 16 ház keresztmetszeti mérete például a beömlő 6 és 7 csővezeték együttes keresztmetszeti méretével azonos nagyságrendben lehet. Ezáltal a 10 keverőbe beáramló komponensek igen intenzív áramlásra kényszerülnek, ami a 15 motorral forgatott 18 lapátok segítségével igen jó hatásfokú, intenzív keveredést tesz lehetővé.

A 3. éjs 4. ábra a 8,9 átfolyásmérő oldalnézetét, illetve elölnézetét mutatja. Olyan 19 házzal van ellátva, amelynek palástján a 19 ház hossztengelyéhez képest kitérő helyzetű, arra merőleges 20 tengely van átvezetve, ahogy az a 3. ábra kitörésén jól látható. A 10 tengelyhez a 19 ház belsejében olyan 21 mérőlap van erősítve, amely nyugalmi helyzetben, azaz amikor a 8, 9 átfolyásmérőn nem áramlik át a komponens, a 19 ház belsejét, belső keresztmetszetét lezárja. A 20 tengelyhez a 19 házon kívül olyan 22 mutató van erősítve, ami a tömegárammal arányos osztással ellátott 23 skálával működik együtt. A 20 tengelyhez még villamos jelet szolgáltató 24 útadó is csatlakoztatva van. Célszerű az is, ha a 20 tengely a 21 mérőlapnak a 3. ábrán látható nyugalmi helyzete irányában rugó segítségével elő van feszítve.

A találmány szerinti eljárás egyik célszerű foganatosítás! módját a tárgyalt kiviteli álak működésének részletezésével mutatjuk be.

A már említett módon a 3 kompresszorral létrehozott és a 4,5 cső által az 1,2 tartályba vezetett sűrített levegő segítségével az 1 .illetve 2 tartályban lévő komponenseket áramlásba hozzuk és a 6, 7 csővezeték útján átvezetjük a 8 és 9 átfolyásmérőn.Minthogy a 8, 9 átfolyásmérőben (3. ábra) a 21 mérőlap a 20 tengelyhez képest aszimmetrikusan van elhelyezve, a

3. ábrán a 20 tengely fölötti részre nagyobb erő fog hatni, mint a 20 tengely alatti részre. Ennek következtében a 3. ábrán bejelölt áramlási irány esetén a 21 mérőlap a 20 tengely körül jobbra fog elfordulni, amit követ a 22 mutató is. Az elfordulás mértékét a 23 skálán közvetlenül leolvashatjuk. Eközben a 24 útadó (4. ábra) is jelet szolgáltat, amit a 12 jelátalakítókon át a 13 különbségképzőbe vezetünk (1. ábra). A 13 különbségképzőben be lehet állítani azt az értéket, ami az 1, illetve 2 tartályból érkező műgyanta tömegárama közti előírt aránynak felel meg. A 13 különbségképző segítségével megállapíthatjuk, ha ez az arány eltér a kívánt értéktől, ekkor ugyanis valamelyik 8 vagy 9 átfolyásmérőhöz tartozó 4 útadó más jelet szolgáltat. Ebben az esetben a 13 különbségképző beavatkozó jelet hoz létre, amit az elektromechanikus 14 szelephez vezetünk. A beavatkozó jel hatására a 14 szelep bővíti vagy szűkíti az átáramlási keresztmetszetét, ennek megfelelően növekszik vagy csökken a 6 csővezetékben az 1 tartályból érkező komponens tömegárama. Ez a folyamat mindaddig bekövetkezik, amig a 13 különbségképző az előirt értéktől való eltérést állapit meg.

A beállított arányú tömegáram a 10 keverőbe jut, ahol megtörténik a két komponens összekeverése azon az intenzív módon, ahogy azt már korábban említettük. Célszerű változtatható fordulatszámú 15 motort alkalmazni, amivel egyrészt a mindenkori tömegáramnak, másrészt az alkalmazott anyagnak megfelelő keverési sebességet lehet beállítani. Ez nagymértékben elősegíti, hogy igazán homogén keverék jöjjön létre. A 10 keverő belső terének igen kis térfogata miatt viszonylag kevés műgyanta áramlik át a keverőtéren, miközben a 18 lapátok intenzíven öszszekeverik a két komponenst. Az Így létrejött tömegáram aztán a 11 csővezetéken át hagyja el a berendezést.

A kísérletek megmutatták, hogy a 11 csővezetéken át távozó bekevert műgyanta kielégíti azokat az igen szigorú követelményeket, amit a bevezetőben említett injektálásos technika megkövetel. Miután folyamatosan és a komponensek közötti arányt tekintve szigorúan ellenőrzött módon történik a keverés, nagymértékben javítható az injektálásos technikához használt drága szerszámok kihasználtsága. A műgyanta megkötési idejét a találmány szerinti megoldás segítségével úgy lehet beállítani, hogy a műgyanta beinjektálása, a szerszám kitöltése után a teljes átkeményedés a lehető legrövidebb időn belül megtörténjen.

Mint ahogy a fentiekből kitűnik, a találmány szerinti megoldást jól lehet alkalmazni minden olyan esetben, ahol folyamatos tömegáramra van szükség, a tömegáramot alkotó komponensek egymáshoz képesti aránya fontos, és a komponenseket homogén módon, intenzíven kell egymással keverni. A szerkezetek igen egyszerű felépítésűek, úgyhogy kezelésükhöz semmilyen különösebb szaktudásra nincsen szükség. Ráadásul a berendezés üzembiztonsága is megnövekszik ennek következtében.

Claims (15)

1. Eljárás több folyékony komponensből álló folyamatos tömegáram előállítására, amelynek során a komponenseket összekeverjük, azzal jellemezve, hogy a komponenseket előbb áramlásba hozzuk, a tömegáramokat külön-külön megfigyeljük, ennek alapján legalább az egyik tömegáramot szükség esetén változtatjuk .ezután hajtjuk végre az összekeverést, amit folyamatosan végzünk.

2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a tömegáramokat átfolyásmérővel figyeljük meg, amelyeknek jeleit összehasonlítjuk, és ennek eredményétől függően legalább az egyik komponens tömegáramába beavatkozunk.

3. A 2, igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az átfolyásmérővel villamos jelet állítunk elő, és az összehasonlítást, valamint a beavatkozójel létrehozását elektronikus úton végezzük.

4. A 3. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a beavatkozó jellel a komponenst áramoltató eszközt és/vagy a komponenst szállító csővezeték belső átmérőjét befolyásoljuk.

5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a komponensek összekeverését kényszerkeveréssel differenciálisán kicsiny keverőtérben végezzük.

6. Berendezés több folyékony komponensből álló folyamatos tömegáram előállítására, a komponenseket tartalmazó tartályokkal és ezekkel összekötött keverővei, valamint a komponenseket továbbító ismert eszközzel, azzal jellemezve, hogy a tartályok (1, 2) és a keverő (10) közé a komponens tömegáramát mérő eszköz van kapcsolva, továbbá legalább egy tartály (1) és a keverő (10) közé a komponens tömegáramát befolyásoló eszköz van iktatva.

7. A 6. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a tömegáramot mérő eszköz elektromechanikus átfolyásmérőként (8,9) van kiala-42

194.419 kítva.

8. A 6. vagy 7. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a tömegáramot befolyásoló eszköz elektromechanikus szelepként (14) van kialakítva.

9. A 8. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy az egyes komponensek átfolyásmérői jelátalakító (12) útján különbségképzővel (13) vannak összekötve, ami viszont az elektromechanikus szeleppel (14) van működtető kapcsolatban.

10. A 6—9. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogykeverője (10) kényszerkeverésű keverőtérrel van ellátva, amelynek hengeres háza (16) és ennek belső terében közös tengelyen (17) rögzített lapátai (18) vannak, és a tengely (17) meghajtó motorhoz (15) van csatlakoztatva.

11. A 10. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a ház (16) egyik fenekén a komponensek beömlő nyílásai, másik feneke körzetében a ház (16) palástjában a ház (16) hossztengelyére merőleges kiömlőnyílás van kialakítva.

12. A 10. vagy 11. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a lapátok (18) hengeres pálcákként vannak kiképezve.

13. A 12. igénypont szerinti berendezés, azzal g jellemezve, hogy a pálcák sztochasztikus elrendezésben egymás fölött vannak a tengelyhez (17) erősítve.

14. A 6. vagy a 10-13. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a tömegáramot mérő eszköz a komponenst

10 szállító csővezetékbe (6, 7) illesztett házzal (19) van ellátva, amelynek palástján a ház (19) hossztengelyéhez képest kitérő helyzetű, arra merőleges tengely (20) van átvezetve, a tengelyhez (20) nyugalmi helyzetben a ház (19) belső keresztmetszetét lezáró

1 g mérőlap (21), a házon (19) kívül pedig a tömegáram. mai arányos osztással ellátott skálával (23) együttműködő mutató (22), valamint a mérőlapot (21) a nyugalmi helyzet felé terhelő rugó van csatlakoztatva.

15. A 7-14. igénypontok bármelyike szerinti be20 rendezés, azzal jellemezve, hogy a tengelyhez (20) villamos jelet szolgáltató útadó (24) van kapcsolva.