HU189581B - Berendezés injektált horgonyok készítéséhez - Google Patents

Abstract

A találmány jellegzetessége, hogy furat készítésére alkalmas, a talajba verhető és/vagy sajtolható, a furat falát megtámasztó, visszahúzható és visszahúzása útján saját befogási hosszát meghatározó, a talajba behatoló végén záróperemes záródugóval ellátott verő- és béléscsőben a kötőanyagot a furatba és a horgonyszár köré injektáló, a kötőanyagnak a furatból való visszaáramlását megakadályozó injektáló cső van. Az injektáló csőben annak a verőcsúcs oldali végén menetben végződő, ellentett oldali végénél pedig adott esetben megfeszíthető horgonyszár van, és a horgonyszár menete a verőcsúcsban lévő menetes perselybe van csatlakoztatva.

Description

A találmány berendezés injektált horgonyok készítéséhez, húzóerőknek főleg talajra való továbbítására, amelynek az erőt átadó horgonyszára, kötőanyagot bejuttató injektáló csöve, verő- és béléscsöve, valamint verőcsúcsa van.

A nagyvárosok fejlődése és az urbanizáció gyorsuló folyamata a városi funkciók olyan mértékű sűrűsödését eredményezi, hogy a mélyépítési feladatok zömét a hagyományos eszközökkel megoldani már nem lehet.

Ez nyilvánul meg többek között a városi belterületeken kivitelezett föld alatti műtárgyak: többszintes mélypincék, áruraktárak és gépkocsiparkolók, aluljárók, összekötő műtárgyak stb. építésénél, melyek csaknem kivétel nélkül felülről nyitott munka- ¹⁵ gödrök kiemelését igénylik. E munkagödrök oldalainak a rézsűs kiképzése - éppen a városi környezetre való tekintettel - nem jöhet szóba, vagy csak kivételesen kis mélységű munkaterek esetében lehetséges.

A mélyebb munkagödröket tehát kizárólag függőleges oldalfalakkal kell elkészíteni. Az oldalfal megtámasztására a hagyományos szádfalak (Larsen, Siemens stb.) újabban vasbeton résfalak szolgálnak. Ezek merevítése belső dúcolatokkal nem ²⁵ oldható meg, részben a munkagödrök nagy alapterülete, részben a gépesítés helyigénye miatt. Ilyen körülmények között tehát a függőleges megtámasztó szerkezeteket csaknem kizárólag hátrahorgonyzással lehet helyzetükben rögzíteni. Erre a célra ³⁰ szolgálnak a feszített horgonyzások, melyeknek kivitelezése hagyományosan általában több alapműveletből áll.

Az injektált horgonyok készítésének első fázisa a furat készítése fúrógéppel. A furat beomlását ³⁵ adott esetben béléscsővel akadályozzák meg. Az esetleges talajvizet a béléscsövön keresztül távolítják el. Ezután előkészítik a horgonyszárat, és összeszerelik a befogási test szerelvényeit, majd elhelyezik az injektáló csövet a horgonyszár mellett. ⁴⁰ A horgonyszárat, a befogási testet és az injektáló csövet behelyezik a béléscsőbe, és az injektáló anyagot besajtolják a talajba az injektáló csövön keresztül. Közben a béléscsövet fokozatosan visszahúzzák. Végül következik a horgonyszár megfeszítése 45 az előírt lépcsőkben, majd a horgonyfej rögzítése.

A 2 415 170 lajstromszámú francia közzétételi leírás tárgya: „Eljárás és berendezés talajban ható hidrosztatikus nyomással szembeni injektált horgonyok részére”. A talajba falnyíláson át sajtolt 50 verőcsövet, a megfelelő befogási hossz elérésével a csőbe vezetett horgonyszárat, a cső végéig beinjektált korrózióvédő cementhabarcs kötőanyagot, valamint a talajból visszahúzott verőcsövet tartalmazó berendezés műszaki meghatározója, hogy a ve- 55 rőcső mellső végén lévő verőfej mindig víztömören van lezárva, és a verőcső visszahúzásának kezdetén a csövön át megfelelő mennyiségű vizes habarcsot sajtolnak be a talajban maradó verőcsúcshoz a horgonyszár megfelelő hozzápréselése mellett. 60

Ugyancsak ismert a 4 132 498 lajstromszámú USA szabadalmi leírás, melynek címe: „Talaj kihorgonyzás és eljárás a horgony behelyezésére és eltávolítására”. A szerkezetre jellemző, hogy kúpos horgonyvégből, kábelt rögzítő részből, mindkét vé- ₆₅ gén ezekhez rögzitett horgonyszárból, a horgonyszárat a kötőanyagtól védő elemből és a horgonyszárat feszítő az injektált kötőanyagot védő elemből és a horgonyszárat feszítő az injektált kötőanyagot ennek hatására ékelődve törő horgonyvégből tevődik össze. Húzószerkezettel a kúpos horgonyvég a furatból kihúzható, és a horgonyszár kézzel könnyen eltávolítható.

Az 1 408 502 lajstromszámú angol szabadalmi leírás tárgya: „Hátrafeszitö horgony és eljárás annak talajba ágyazására”, amely hullámfelületű, végén csavarmentes csövei burkolt horgonyszárból korrózióvédő műanyag csőből, a horgony szabad hosszát kitöltő betonitból, végül a horgony befogási hosszát meghatározó keményedő kötőanyagból és a teljes szerkezetet burkoló talajfuratból áll.

Ismert a 309 343 lajstromszámú osztrák szabadalmi leírás is, melynek tárgya húzószerkezet előfeszített talajhorgonyok részére. A húzó szerkezet a befogási hosszban a furatfallal együtt van összekötve, szabad hosszában utólag feszíthető, és több rúd alakú elemből áll. Ezek alakos felületűek, a befogási hosszban kötegszerüen vannak összefogva, és szabad hosszuk mentén egyenként cső alakú burkolattal vannak védve. Az egyes rúd alakú elemek a levegővel érintkező oldalon egyenként feszíthetők. A fenti szabadalmi leírások szerint négy lépésben történik a talajhorgonyok készítése. Ezek a lyukfúrás, a horgonyszár leengedése a lyukba, a horgonyszár belső végének rögzítése, és végül a horgonyszár külső szabad végének megfeszítése. Az említett ismert megoldások közös fogyatékossága, hogy a lyukfúrás és a béléscső külön eszközt képez, csakúgy mint az injektáló cső és a horgonyszár. Emiatt mindegyik módszer bonyolult és drága.

Ezen ismert hagyományos megoldás mind az ideiglenes, mind a végleges horgonyok készítésénél azonos. Hátránya, hogy sok kézimunkát igényel, lassú és bonyolult.

A találmány célja az ismert berendezések hátrányainak kiküszöbölése, és olyan berendezés kialakítása, amellyel egyszerűbben, gyorsabban, kevesebb kézi erő felhasználásával készíthető injektált horgony.

A találmányi gondolat azon a felismerésen alapul, hogy a béléscső egyben a lyukkészités eszközévé tehető, össze lehet vonni az injektáló csövet a horgonyszár korrózióvédelmét szolgáló hüvellyel oly módon, hogy a horgonyszár maga az injektáló cső, a befogási hossz pedig a verőcső visszahúzásával határozható meg.

A találmány szerinti berendezés injektált horgonyok készítéséhez, húzóerőknek főként a talajra való továbbítására - amelynek az erőt átadó horgonyszára, kötőanyagot bejuttató injektáló csöve, verő- és béléscsöve, valamint veröcsúcsa van - oly módon van kialakítva, hogy furat készítésére alkalmas, a talajba verhető és/vagy sajtolható, a furat falát megtámasztó, visszahúzható és visszahúzása útján saját befogási hosszát meghatározó, a talajba behatoló végén záróperemes záródugóval ellátott verő- és béléscsőben a kötőanyagot a furatba és a horgonyszár köré injektáló, a kötőanyagnak a furatból való visszaáramlását megakadályozó injektáló cső van, melyben annak a verőcsúcs oldali

189 581 végén menetben végződő, ellentett oldali végénél pedig adott esetben megfeszíthető, majd rögzíthető horgonyszár van, de a horgonyszár menete a verőcsúcsban lévő menetes perselybe van csatlakoztatva.

Az injektáló csőnek a verőcsúcs felé néző vége ⁵ tölcsérszerűen össze van szűkítve, az összeszűkülő keresztmetszetén a horgony át van vezetve, az injektáló cső vége pedig egy vagy több rugalmas gyűrűvel a horgony szárra rá van feszítve.

A beinjektált kötőanyag a visszahúzott verő- és ¹⁰ béléscső által képzett furatban és az injektáló csőben a horgonyszár körül megszilárdult korróziógátló habarcs.

A verőcsúcsnak a talajba behatoló vége a behatolás irányában csökkenő keresztmetszetű. ¹⁵

A találmány szerinti berendezés jelentős előnyökkel rendelkezik. A talajban a furatot a verőés béléscső beverésével és/vagy sajtolásával, nem pedig a korábban alkalmazott „rotáry fúrással” képezzük ki. így a talaj nem lazul fel, hanem az ²⁰ oldalirányú kiszorítás következtében betömörödik, tehát a lyuk a verő- és béléscső visszahúzása után nem omlik be. A horgony teherbírása is növekszik azáltal, hogy növekednek a normál feszültségek.

Jelentős előny, hogy a lyukfúrás eszközét egyesíti ²⁵ a béléscsővel, és az injektáló csövet a horgonyzással. Tehát a béléscső bejuttatásával állítjuk elő a lyukat, majd a leengedett horgonyszáron keresztül injektálunk és ez a cső bentmarad, mert ez a végleges horgonyszár is. 30

A befogási hosszt, azaz az aktív zónát a verő- és béléscső visszahúzásával pontosan, egyszerűen szabályozhatjuk, és nem szükséges a hagyományos ún. obturátorral való bonyolult beállítás. További előny, hogy a horgonyszár korrózióvédelme autó- ³⁵ matikusan adódik az injektáló csőben visszamaradócementhabarcs kötőanyag révén, amely a későbbi repedés veszélye nélkül körülfogja a horgonyszárat. Mivel a verő- és béléscső végét verőcsúcs záija le, ezért a furaton át a talajvíz nem juthat a munka- 40 térbe.

A találmányt kiviteli példa kapcsán, rajzok alapján ismertetjük közelebbről. A mellékelt rajzokon az

1. ábra a találmány szerinti berendezés vázlatos 45 hossz- és keresztmetszete a bevetés állapotában, a

2. ábra a berendezés hosszmetszete visszahúzás után, valamint a berendezés és a furat keresztmetszete az injektálás után, a

3. ábra az injektáló cső és a horgonyszár csatlako- 50 zásának hosszmetszete.

Az 1. ábrán látható, hogy az 1 horgonyszár az la menettel a 4 verőcsúcs 4a menetes perselyébe van becsavarva. A 3 verő- és béléscsőben van elhelyezve a 2 injektáló cső, amelyben pedig az 1 horgonyszár 55 van. A 3 verő- és béléscsövet verjük vagy sajtoljuk a 9 talajba a 3a verővégnél. A 3a verővéggel ellentétes oldalon van a 4 verőcsúcs, amely kúpos alakú, és legelőször hatol be a 9 talajba a verő vagy sajtoló erő hatására. A verő vagy sajtoló erőt a 3 verő- és go béléscső adja át a 4 verőcsúcsra. A 3 verő- és béléscső és a 2 injektáló cső 4 verőcsúcs felőli végét az 5 záródugó tömíti az esetleges talajvíz behatolása ellen.

A 2. ábrán a berendezés visszahúzott állapotban ₆g van. A 2 injektáló csövön keresztül a 7 kötőanyagot beinjektáljuk a 10 furatba a 2 injektáló cső és horgonyszár közé. Egyidejűleg a 3 verő- és béléscsövet visszahúzzuk a 9 talajból a 11 befogási hossznak megfelelő mértékben. A 7 kötőanyag, a korrózióvédő habarcs gátolja meg az 1 horgonyszár korrózióját. Az 1 horgonyszár betonacél, kábel vagy más anyag. Az injektálás befejezése után 4-6 órával a 3 verő- és béléscsövet teljesen visszahúzzuk, és újabb horgony bevetéséhez felhasználható. Az injektáló 7 kötőanyag megkötése után a injektáló cső kilátszó végét levágjuk, az 1 horgonyszár kilátszó végét letisztítjuk, és megfeszítjük, majd feszített állapotban a 6 szádfalhoz rögzítjük.

A 2. ábra b-b keresztmetszetén feltüntettük a 3 verő- és béléscsövet, benne az 5 záródugó, a 2 injektáló csövet és az abban lévő 1 horgonyszárat. A 2. ábra c-c keresztmetszetében látható, hogy az 1 horgonyszárat körülveszi a 10 furatban a 7 kötőanyag, az injektált cementhabarcs.

A 3. ábra mutatja, hogy a rugalmas 8 szorító gyűrűk a 2 injektáló cső szűkített végét az 1 horgonyszárra szorítjuk. A 2 injektáló csövön keresztül történő injektálásnál a rugalmas 8 szorító gyűrűk szétfeszülnek, és a 7 kötőanyag behatolását lehetővé teszik, a 7 kötőanyag visszaáramlását viszont megakadályozzák. A 7 kötőanyag visszaáramlását a 3 verő- és béléscsőben, annak végében elhelyezett 5 záródugó akadályozza meg. A műanyag 5 záródugó a 3 verő- és béléscső visszahúzásakor együtt mozdul a 3 verő- és béléscsővel.

A berendezés elsősorban szádfalak és vasbeton résfalak injektált feszített horgonyainak kivitelezésére szolgál, de felhasználható más célú horgonyok kivitelezéséhez is.

Claims (4)

1. Szabadalmi igénypontok

   1. Berendezés injektált horgonyok készítéséhez, húzóerőknek főleg talajra való továbbítására, amelynek az erőt átadó horgonyszára, kötőanyagot bejuttató injektáló csöve, verő- és béléscsöve, valamint verőcsúcsa van, azzal jellemezve, hogy furat készítésére alkalmas, a talajva (9) verhető és/vagy sajtolható, a furat (10) falát megtámasztó, visszahúzható és visszahúzása útján saját befogási hosszát (11) meghatározó, a talajba (9) behatoló végén záróperemes (3b) záródugóval (5) ellátott verő- és béléscsőben (3) a kötőanyagot (7) a furatba (10) és a horgonyszár (1) köré injektáló, a kötőanyagnak (7) a furatból (10) való visszaáramlását megakadályozó injektáló cső (2) van, melyben annak a verőcsúcs (4) oldali végén menetben (la) végződő, ellentett oldali végénél pedig adott esetben megfeszíthető, majd rögzíthető horgonyszár (1) van, és a horgonyszár (1) menete (la) a verőcsúcsban (4) lévő menetes perselybe (4a) van csatlakoztatva.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti berendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy az injektáló csőnek (2) a verőcsúcs (4) felé néző vége tölcsérszerűen össze van szűkítve, az összeszűkülő keresztmetszetén a horgonyszár (1) át van vezetve, az injektáló

   -3189 581 cső (2) vége pedig egy vagy több rugalmas gyűrűvel (8) a horgonyszárra (1) rá van feszítve.
3. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti berendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a beinjektált ₅ kötőanyag (7) a visszahúzott verő- és béléscső (3) által képzett furatban és az injektáló csőben (2) a horgonyszár (1) körül megszilárdult, korróziógátló habarcs.
4. 4. Az 1. igénypont szerinti berendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a verőcsúcsnak (4) a talajba (9) behatoló vége a behatolás irányában csökkenő keresztmetszetű.