HU187438B - Process for preparing n-/phoshono-methyl/-glycine - Google Patents

Process for preparing n-/phoshono-methyl/-glycine Download PDF

Info

Publication number
HU187438B
HU187438B HU396481A HU396481A HU187438B HU 187438 B HU187438 B HU 187438B HU 396481 A HU396481 A HU 396481A HU 396481 A HU396481 A HU 396481A HU 187438 B HU187438 B HU 187438B
Authority
HU
Hungary
Prior art keywords
acid
reaction mixture
phosphonomethyl
phosphonomethylglycine
reaction
Prior art date
Application number
HU396481A
Other languages
English (en)
Inventor
Tamas Vidroczy
Laszlo Botar
Istvan Nemes
Dezsoe Gal
Peter Hajdu
Julia Lukacs
Laszlo Suemegi
Gabor Vasvari
Sandor Balint
Antal Gaal
Sandor Horvath
Jozsef Baracskai
Elemer Toemoerdi
Laszlo Lendvai
Original Assignee
Mta Koezponti Kemiai Kutato Intezete,Hu
Nitrokemia Ipartelepek,Hu
Priority date (The priority date is an assumption and is not a legal conclusion. Google has not performed a legal analysis and makes no representation as to the accuracy of the date listed.)
Filing date
Publication date
Application filed by Mta Koezponti Kemiai Kutato Intezete,Hu, Nitrokemia Ipartelepek,Hu filed Critical Mta Koezponti Kemiai Kutato Intezete,Hu
Priority to HU396481A priority Critical patent/HU187438B/hu
Publication of HU187438B publication Critical patent/HU187438B/hu

Links

Abstract

A találmány tárgya új eljárás N-(foszfonometil)-glicin előállítására. A találmány szerint N(foszfono-metil)-imino-diecetsavból, lúgból és vízből, vagy egy N-(foszfono-metil)-imino-diecetsavsóból és vízből a jelenlévő lúgra vonatkoztatva legföljebb 2 ekvivalens sav hozzáadásával 3-as pHjú vagy ennél savanyúbb reakcióelegyet készítenek, a reakcióelegyet az oxidálószer gyökös bomlását elősegítő fém vagy fémvegyület katalizátor jelenlétében és/vagy ultraibolya fénnyel végzett besugárzás közben peroxiddal kezelik, majd kívánt esetben a képződött N-(foszfono-metil)-glicint ismert módon elkülönítik. -1-

Description

A találmány tárgya új eljárás N-(foszfonometíl)-glicin előállítására.
Az N-(foszfono-metil)-glicin a növénytermesztésben növényi növekedést befolyásoló, illetve gyomirtó hatóanyagként használható fel. Az N(foszfono-metil)-glicin előállításának legszélesebb körben alkalmazott, ismert módja az, hogy N(foszfono-metil)-imino-diecetsavat folyékony, szilárd vagy légnemű oxidálószerrel kezelnek (7 307 449. sz. közzétett holland szabadalmi bejelentés, 3 954 848. sz. amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás, 167 343. sz. magyar szabadalmi leírás). Folyékony vagy szilárd oxidálószerként szervetlen vagy szerves peroxidokat, például hidrogénperoxidot, perhangyasavat, perecetsavat, perbenzoesavat, m-klór-perbenzoesavat, benzoilperoxidot vagy benzolperszulfonsavat, továbbá egyéb általánosan ismert szervetlen oxidálószereket, így nátrium-hipokloritot, kálium-permanganátot, nátrium-bikromátot, krómsavat, káliumperszulfátot és hasonló vegyüieteket használnak fel, míg légnemű oxidálószerként oxigént vagy oxigéntartalmú gázelegyeket, célszerűen levegőt alkalmaznak.
A fent ismertetett eljárások közös jellemzője, hogy az oxidációt az N-(foszfono-metil)-iminodiecetsav saját pH-ján (kb. pH 2) vagy savadalék jelenlétében hajtják végre. Az adagolt sav mennyisége a viszonylag jelentéktelen, ekvivalensnyi mennyiségtől a reakcióközegként alkalmazott tömény kénsavig terjed. A kísérleti tapasztalatok szerint savadalék jelenlétében lényegesen gyorsabb az N-(foszfono-metil)-imino-diecetsav oxidációja, mint sav távollétében.
Az erősen savas közeg alkalmazásából számos hátrány származik. Üzemi szempontból rendkívül hátrányos, hogy a reakcióközeg igen korrozív; ezért a reakciót vagy sérülékeny, könnyen károsodó üvegreaktorban kell végrehajtani, vagy a fémreaktor belsejét különleges korrózióálló bevonattal kell ellátni. Az erősen savas reakcióelegy feldolgozása nehéz, a reakcióelegyből a sav nem regenerálható, és a gyártási szennyvíz csak előzetes semlegesítés után vezethető a környezetbe. További hátrányok származnak abból, hogy a végtermék - azaz az N-(foszfono-metil)-glicin - az erősen savas reakcióközegben lényegesen jobban oldódik, mint vízben. A reakcióközegben oldva maradt N-(foszfono-metil)-glicint csak megfelelő kicsapószerekkel (rendszerint alkoholokkal) lehet leválasztani, ami növeli a gyártási költségeket, és egyúttal a szennyezéseket is leválasztja a reakcióelegyből, amelyek a végtermékből egyáltalán nem vagy csak igen nehezen távolíthatók el.
Egy kevésbé elterjedt módszer szerint az N-(foszfono-metil)-imino-diecetsavat elektrokémiai úton oxidálják (1 494 197. sz. nagy-britanniai és 2 363 634. sz. német szövetségi köztársaságbeli szabadalmi leírás).
' A sav-adalékot nem alkalmazó eljárások (3 696 398. sz. amerikai egyesült államokbeli és 2 519 388. sz. német szövetségi köztársaságbeli szabadalmi leírás) közös hátránya - a kis reakciósebességen kívül - az is, hogy a kiindulási N-(foszfono-metil)-imino-diecetsav a reakcióközegként al2 kalmazott vízben igen rosszul oldódik (a 95 °C-os telített vizes oldat koncentrációja mindössze 4 súly%). Ezért igen nagy mennyiségű vizes oldatokat kell kezelni, ami jelentős mértékben csökkenti a reaktorok hasznos kapacitását és növeli az eljárás energiaigényét; a reaktort elhagyó oldatból pedig igen nagy mennyiségű vizet kell eltávolítani, ami további energiabefektetést igényel.
Az N-(foszfono-metil)-imino-diecetsav csekély oldékonyságából és az erősen savas reakcióközeg alkalmazásából származó hátrányok kiküszöbölésére javasolták már az N-(foszfono-metil)-iminodiecetsav sóinak oxidálását, ezek a vegyületek ugyanis az N-(foszfono-metil)-imino-diecetsavnál lényegesen jobban oldódnak vízben, és gyengén savas, illetve közel semleges pH-jú vizes oldatot képeznek. A szakirodalom szerint azonban a sók nem oxidálhatok az N-(foszfono-metil)-iminodiecetsav oxidálására alkalmas reagensek bármelyikével ; mindössze az elektrokémiai oxidáció és a gázalakú oxidálószerrel végzett oxidáció ismeretes (861 996. sz. belga és 4 147 719. sz. amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás). Mindkét szabadalmi leírás adataiból egyértelműen megállapítható azonban, hogy a reakció során jelentős mennyiségben képződnek melléktermékek [például N-metilN-(foszfono-metil)-glicin és metil-amin-metil-foszfonsav, ha az N-(foszfono-metil)-imino-diecetsav izopropil-aminnal képezett sójából indulnak ki], és ha az N-(foszfono-metil)-imino-diecetsav mono-sói helyett kiindulási anyagokként a megfelelő disókat alkalmazzák, rohamosan csökken a hozam. Nagy reaktorkapacitást lehetővé tevő oldékonysággal viszont csak a di-sók rendelkeznek.
A 184 168. lajstromszámú korábbi magyar szabadalmi leírásunkban N-(foszfono-metil)-iminodiecetsav savmentes, vizes szuszpenzióiból kiinduló eljárást ismertettünk N-(foszfono-metil)-glicin előállítására. Oxidálószerként oxigéngázt vagy oxigéntartalmú gázelegyeket - elsősorban levegőt használtunk fel. Noha ezzel az eljárással kiküszöbölhetők az erősen korrozív reakcióközeg alkalmazásából származó nehézségek és a reaktorkapacitás jelentősen fokozható, hátrányt jelent, hogy a reakcióelegy intenzív keverésére van szükség, és a reakció viszonylag lassú.
összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy az N(foszfono-metil)-glicin előállítására a reakcióelegy kezelhetősége, a reakciósebesség, az energiaigény és a kapacitáskihasználás szempontjából egyaránt megfelelő eljárást eddig még nem ismertettek.
Vizsgálataink során azt tapasztaltuk, hogy ha az N-(foszfono-metil)-imino-diecetsavból, vízből és szerves vagy szervetlen bázisból elegyet állítunk elő és ahhoz a lúg mennyiségére vonatkoztatva legfeljebb két ekvivalens mennyiségű savat adunk és a reakcióelegy pH értékét legfeljebb 3-ra állítjuk, így az oldatból még nem válik ki a szilárd N-(foszfonometil)-imino-diecetsav, holott az oldatban lévő anyag mennyisége 2-4-szerese az eddig észlelteknek. Ezt a reakcióelegyet 50-120 °C-ra melegítve, fém vagy fém-vegyület katalizátor jelenlétében vagy ultraibolya fénnyel besugározva peroxidokkal oxidáljuk. Ily módon az eddig ismert eljárásoknál rövidebb idő alatt, a fentiek értelmében lényegesen
187 438 nagyobb (adott esetben háromszoros) kapacitáski- \ használással, kedvező energiamérleggel és jó hozammal állíthatjuk elő a spektroszkópiailag tiszta célterméket.
Az az észlelt jelenség, hogy a fentiekben vázolt ! lúg és sav adagolása esetén a keletkezett termék oldhatósága megnövekszik, két magyarázatra ad lehetőséget. Az egyik szerint túltelített oldat keletkezésével lehetne számolni. Ennek a feltevésnek azonban ellentmond az a tény, hogy a reakcióelegy- 11 bői mechanikus hatásra sem válik ki a termék.
A másik teljesen hipotetikus magyarázat az lehetne, hogy a reakcióelegy az N-(foszfono-metil)imino-diecetsavat nem szabad sav és nem só, hanem egy eddig még fel nem derített szerkezetű más 1 származék (molekulavegyület, komplex, adduktum) formájában tartalmazza. A reakcióelegyben lévő N-(foszfono-metil)-imino-diecetsav-származékot a továbbiakban „N-(foszfono-metil)-iminodiecetsav savval és lúggal képezett komplexumá”- 2 nak vagy röviden „N-(foszfono-metil)-iminodiecetsav-komplexum”-nak nevezzük. A komplexum az alkalmazott reakcióközegben igen jól oldódik, és a komplexumból nagy töménységű, stabilis vizes oldatok készíthetők. Rendkívül meglepő to- 2 vábbá az a tapasztalatunk, hogy a találmány szerint összeállított reakcióelegyben az N-(foszfonometil)-imino-diecetsav lényegesen nagyobb sebességgel oxidálódik, mint a tiszta vizes oldatban egyébként, azonos körülmények között oxidált N- 3 (foszfono-metil)-imino-diecetsav. Mindezek a tapasztalatok arra utalnak, hogy a találmány szerint összeállított reakcióelegyben az N-(foszfono-metil)-imino-diecetsavból egy, az oxidációra sokkal hajlamosabb komplexum képződött, és a komple- 3 xum oxidációja - az N-(foszfono-metil)-iminodiecetsav-sókéval ellentétben - a kívánt irányban megy végbe.
A találmány szerinti eljárásban alkalmazott kiindulási reakcióelegyet úgy készíthetjük el, hogy N- 4 (foszfono-metil)-imino-diecetsavat legalább 1 mólekvivalens bázist tartalmazó vízben oldunk, és a kapott oldat pH-ját a jelenlévő bázisra vonatkoztatva legföljebb 2 ekvivalens sav adagolásával legföljebb 3-ra állítjuk. Az utóbbi esetben döntő jelen- 4 tősége van a komponensek beadagolási sorrendjének. Tapasztalataink szerint az N-(foszfono-metil)imino-diecetsav a semleges vagy savas kémhatású, lúgot és savat is tartalmazó vizes oldatban (95 ’Con) nem oldódik 4 súly%-ot meghaladó mértékben, 5 tehát az oxidálni kívánt komplexum így nem állítható elő.
Az eljárásban tetszőleges bázikus kémhatású anyagot felhasználhatunk, amelyek közül példaként a következőket soroljuk fel: szervetlen házi- 5 sok, így nátrium-hidroxid, kálium-hidroxid, ammónium-hidroxid, továbbá szerves bázisok, így primer, szekunder és tercier alkil-aminok (előnyösen metil-amin, etil-amin, propil-amin, izopropil-amin, butil-amin és dimetil-amin), bázikus gyűrűs nitro- j gén-vegyületek (így piridin, 2-metil-piridin, anilin).
mól N-(foszfono-metil)-imino-diecetsavra vonatkoztatva legalább 1 mólekvivalens bázist használunk fel. A bázis mennyiségének felső határa célszerűen kb. 2 mólekvivalens lehet; ennél nagyobb f mennyiségű bázis alkalmazásából már további előnyök nem származnak. Előnyösen 1 mól N-(foszfono-metil)-imino-diecetsavra vonatkoztatva
1,5-2 mól bázist használunk fel; így nagy N-(foszfono-metil)-imino-diecetsav-koncentrációjú, homogén oldatokat készíthetünk.
Az eljárásban alkalmazott sav tetszőleges erős sav lehet; így például kénsavat, salétromsavat, trifluor-ecetsavat és más, 2-es pK-értékű vagy annál erősebb savakat használhatunk fel. A reakcióelegyhez 1 mól bázisra vonatkoztatva legföljebb 2 ekvivalens savat adhatunk. Előnyösnek bizonyult, ha a reakcióelegyhez 1 mól bázisra vonatkoztatva 0,8-1,7 mólekvivalens savat adunk. 1 mól bázisra 5 vonatkoztatva célszerűen kb. 1-1,5 mólekvivalens savat használunk fel; ez a savmennyiség elegendő a reakciósebesség fokozásához, ugyanakkor gazdaságossági szempontokból is optimális.
A találmány szerint összeállított reakcióelegyben a savból és a bázisból puffer-rendszer képződik, így az elegy savassága még a megengedhető maximális mennyiségű sav beadagolásakor sem tolódik el a korróziót okozó tartományba. A bázisként felhasználható aminok, illetve az azokból sav hatására képződő származékok nagy része korróziógátló hatást fejt ki, ami a biztonságos üzemvitel szempontjából jelentős előny.
A találmány szerinti eljárásban oxidálószerként peroxidokat használunk fel, amelyek közül példaként a következőket soroljuk fel: szervetlen peroxidok, így hidrogén-peroxid, nátrium-peroxid, perkénsav, kálium-peroxi-diszulfát, permangánsav, valamint szerves oxidálószerek, így perecetsav, kumil-hidroperoxid, etil-benzol-hidroperoxid, ditercier butil-hidroperoxid, di-tercier butil-peroxid. Az alkalmazott oxidálószer mennyisége az N-(foszfono-metil)-imino-diecetsav 1 móljára számítva 1 móltól 5 mólig terjedhet. Szakember számára nyilvánvaló, hogy 1 mólekvivalens oxidálószer használata esetén nem várható a reakció teljes végbemenetele, míg 5 mólekvivalens alkalmazása esetén a képződött N-(foszfono-metil)-glicin egy része már tovább oxidálódik. 1 mól N-(foszfono-metil)-iminodiecetsavra vonatkoztatva tehát célszerűen 2-2,5 mól oxidálószert használunk fel; ez biztosítja a reakció teljes vagy majdnem teljes lezajlását, de a képződött terméket nem oxidálja tovább számottevő mértékben.
A reakciót megnövelt hőmérsékleten, például 50-120 ’C-on, előnyösen 90-100 ’C-on hajtjuk végre.
Az oxidálószer beadagolásának módja nem kritikus, de célszerű azt a már kellő hőmérsékletre (mintegy 90-100 ’C-ra) felmelegített reakcióelegyhez a katalizátor jelenlétében részletekben adagolni. Ha a reakciót úgy vezetjük, hogy az oxidáció nagyon gyorsan zajlik le (pl. 100 ’C körüli hőmérsékletet és a lúggal legalább ekvivalens mennyiségű savat alkalmazunk), akkor ennek a részletekben történő adagolásnak nincs jelentősége.
A találmány szerinti eljárásban katalizátorként a periódusos rendszer alcsoportjaiba tartozó bármilyen fémet felhasználhatunk önmagában vagy vegyület formájában, amelyek az oxidálószer gyökös bomlását katalizálják. Amennyiben nemesfém-31
187 438 katalizátorokat alkalmazunk, ezeket célszerűen hordozóra felvitt fém formájában juttatjuk a reakcióelegybe. A hordozós nemesfém-katalizátorok közül példaként az aktívszénre, alumínium-oxidra, bárium-szulfátra felvitt platinát és palládiumot említjük meg. Az egyéb fémeket célszerűen vegyületeik formájában adjuk a reakcióelegyhez. A fémvegyületek pl. oxidok (így vas-oxid, molibdén-oxid, ezüst-oxid, ólom-oxid stb.), sók (így vas-szulfát, ón-k lórid, mangán-klorid stb.) vagy a fémet anion vagy komplex formájában tartalmazó vegyületek (így ammónium-molibdát stb.) lehetnek. Különösen előnyös katalizátoroknak bizonyultak a molibdén, vanádium és króm nagyobb oxidációs fokú vegyületei, elsősorban a molibdátok.
A reakciót ultraibolya fény besugárzásával is katalizálhatjuk. Különösen előnyösnek bizonyult a 250-300 nm tartományba eső hullámhosszú ultraibolya fény. További lehetőség az, hogy az előzőekben Felsorolt katalizátorok alkalmazása mellett a reakcióelegyet ultraibolya fénnyel is besugározzuk.
A találmány szerinti eljárásban homogén (tehát a reakcióközegben oldódó) és heterogén (tehát a reakcióközegben nem oldódó) katalizátorokat egyaránt felhasználhatunk. A katalizátor szükséges mennyiségének alsó határértéke a felhasznált fém vagy fémvegyület minőségétől és a reakcióközegben való oldhatóságától függően változik. A reakcióközegben jól oldódó, nagy aktivitású katalizátorok (pl. egyes molibdén-vegyületek) esetenként már az N-(foszfono-metil)-imino-diecetsav mennyiségé? re vonatkoztatott 10—100 ppm koncentrációban is jó katalitikus hatást fejtenek ki, míg más esetekben a katalizátort ennél nagyobb mennyiségben kell felhasználnunk. Általában célszerű, ha az N-(foszfono-metil)-imino-diecetsav mennyiségére vonatkoztatva legalább kb. 0,01-0,1 súly% katalizátort adunk a reakcióelegyhez. A katalizátort rendszerint az N-(foszfono-metil)-imino-diecetsavra vonatkoztatva 0,1-10 súly% mennyiségben használjuk fel.
A katalizátor mennyiségének felső határa kémiailag nem döntő jelentőségű tényező. A heterogén katalizátorokat (így a vas-oxidot vagy a hordozós nemesfém katalizátorokat) az N-(foszfono-metil)imino-diecetsav mennyiségére vonatkoztatva
10-30%-os mennyiségben is felhasználhatjuk. A heterogén katalizátorok szűréssel egyszerűen elkülöníthetők a reakcióelegytől, és ismét felhasználhatók a reakcióban. A katalizátormennyiség növelésének gazdaságossági szempontokból korlátot szab az a körülmény, hogy rendszerint a katalizátor mennyiségének növelésével párhuzamosan fokozódik a peroxid-vegyület fajlagos fogyása.
A találmány szerinti eljárásban kapott végső reakcióelegyet önmagában ismert módon dolgozzuk fel. Eljárhatunk például úgy, hogy a reakcióelegyből - semlegesítés után - ismert kicsapószerekkel (célszerűen alkohollal) leválasztjuk az N-(foszfonometil)-glicint. Az N-(foszfono-metil)-glicin ekkor rendszerint szervetlen sókkal keverten válik le. A mezőgazdasági felhasználás szempontjából ezek a szervetlen sók általában nem zavarnak, sőt egyes esetekben - például ha lúgként ammónium-hidroxidot, savként pedig salétromsavat használtunk fel - a képződött só (ammónium-nitrát) a védendő kultúrnövények által hasznosítható, értékes mezőgazdasági anyag (a példakénti esetben műtrágya) lehet. Kívánt esetben azonban a kísérő sókat ismert módon (például vizes mosással) egyszerűen eltávolítjuk a termékből. Az N-(foszfono-metil)-glicint nem szükséges feltétlenül elkülönítenünk képződési reakcióelegyéből, mert - amennyiben a kapott oldat összetétele az érvényes mezőgazdasági és környezetvédelmi előírásoknak megfelel - az oldat közvetlenül is felvihető a kultúrnövényekre, illetve maga az oldat is felhasználható mezőgazdasági készítmények (pl. permetlevek stb.) készítésére.
A találmány szerinti eljárás legfontosabb előnyeit az alábbiakban foglaljuk össze:
a) kiküszöbölhetők a reakcióelegy korrozivitásával kapcsolatos nehézségek;
b) a tiszta vizes oldatban, illetve savadalék jelenlétében végzett reakciókhoz képest 5-6-szorosára növelhető a reakcióelegy N-(foszfono-metil)imino-diecetsav koncentrációja, ami azonos mértékű kapacitásnövekedést eredményez;
c) a tiszta vizes oldatot, illetve szuszpenziót alkalmazó eljárásokhoz viszonyítva 5-6-od részére csökken a reakcióidő.
A találmány szerinti eljárást az oltalmi kör korlátozása nélkül az alábbi példákban részletesebben ismertetjük.
7. példa
20,0 g N-(foszfono-metil)-imino-diecetsav (0,09 mól), 70 ml víz és 15,4 ml (0,18 mól) izopropil-amin elegyét feltisztulásig kevertük, majd az elegyet 100 ’C-ra melegítettük és 30 ml víz, 4,7 ml (0,18 mól) tömény kénsav és 0,03 g Na2MoO4.2H2O (nátrium-molibdát) elegyét adtuk hozzá. Ezután a reakcióelegyet 100 ’C-on kevertük, miközben az elegybe 1 óra alatt 18,5 ml 30%-os hidrogénperoxid-oldatot csepegtettünk. Az 1 óra eltelte után komplexometriás elemzéssel 0,3 g maradék N(foszfono-metil)-imino-diecetsav mellett ll,2g (75,3%) N-(foszfono-metil)-glicint mutattunk ki a reakcióelegyben.
A reakcióelegyet háromszoros mennyiségű 96%os etanolba öntöttük. Hűtés után a kivált anyagot leszűrtük és szárítottuk. 9,22 g kristályos anyagot kaptunk, amelynek N-(foszfono-metil)-glicintartalma 86,4% volt (tehát 7,97 g N-(foszfonometil)-glicint kaptunk, ami 53,5 %-os termelésnek felel meg). A szennyezőanyag főleg izopropil-aminszulfát volt.
187 438
2. példa
Az 1. példában közöltek szerint jártunk el, de izopropil-amin helyett 247 ml (0,18 mól) 25%-os vizes ammónium-hidroxidot, kénsav helyett pedig 12,1 ml (0,18 mól) 65%-os salétromsavat használtunk fel. A reakcióelegyben N-(foszfono-metil)imino-diecetsav nem mutatható ki; 10,5 g (76,6%) N-(foszfono-metil)-glicin képződik.
3. példa
Az 1. példában közöltek szerint jártunk el, de izopropil-amin helyett 14,2 ml (0,18 mól) piridint 1 használtunk fel. A reakcióelegy 0,4 g reagálatlan N-(foszfono-metil)-imino-diecetsavat és 9,6 g (64,8%) N-(foszfono-metil)-glicint tartalmazott.
4. példa
2,4 g (0,01 mól) N-(foszfono-metil)-iminodiecetsav, 50 ml víz és 2,4 ml (0,028 mól) izopropilamin elegyét felforraltuk, majd 2 ml 30%-os hidrogén-peroxid-oldat hozzáadása után a kvarcedényben lévő reakcióelegyet kvarclámpa fölé helyeztük. A kvarclámpa melegítő hatása a reakcióelegyet forrásban tartotta. Óránként 1 ml 30%-os hidrogénperoxid-oldatot adtunk az elegyhez. 3 óra elteltével az elegyben 0,6 g reagálatlan N-(foszfono-metil)imino-diecetsav mellett 0,7 g N-(foszfono-metil)glicint tudtunk kimutatni (az elméleti érték 41 %-a).
5. példa
2,27 g (0,01 mól) N-(foszfono-metil)-iminodiecetsav, 1,7 ml (0,02 mól) izopropil-amin és 10 ml víz elegyét felforraltuk, hozzáadtunk 9 ml 2 n vizes kénsav-oldatot (0,009 mól), majd a forrón tartott elegybe 5 ml 30%-os hidrogén-peroxid-oldatot adtunk és 20 percig 230-300 nm tartományba eső hullámhosszú ultraibolya fénnyel, egy orvosi kvarclámpa segítségével besugároztuk a kvarcedényben lévő reakcióelegyet. Ezután a reakcióelegyből mintát vettünk és a mintát elemeztük. A mérés szerint a reakcióelegy 0,1 g N-(foszfonometil)-imino-diecetsav mellett 1,4 g (83%) N-(foszfono-metil)-glicint tartalmaz.
A reakcióelegyet háromszoros mennyiségű melegített 96%-os etanolba öntöttük. Hűtés, szűrés és szárítás után 0,977 g kristályos terméket kaptunk, amelynek N-(foszfono-metil)-gIicin-tartalma 84,0% volt. így tehát 6,821 g (a kiindulási anyagra vonatkoztatva 48,6%) N-(foszfono-metil)-glicint kaptunk.

Claims (3)

1. Eljárás N-(foszfono-metil)-glicin előállítására N-(foszfono-metil)-imino-diecetsavból . oxidációval, azzal jellemezve, hogy N-(foszfono-metil)imino-diecetsavat legalább egy mólekvivalens szerves vagy szervetlen bázist tartalmazó vízben oldunk és ehhez a jelenlevő lúgra vonatkoztatva legfeljebb 2, célszerűen 1-1,5 ekvivalens sav hozzáadásával 1-3 pH értékű reakcióelegyet készítünk, melyet az oxidálószer gyökös bomlását elősegítő katalizátor, célszerűen nátrium-molibdát jelenlétében vagy 230-300 nm hullámhosszú ultraibolya fénnyel végzett besugárzás közben, 1 mól N-(foszfono-metil)imino-diecetsavra vonatkoztatva 2-2,5 mólekvivalens peroxid-vegyülettel, célszerűen hidrogén-peroxiddal 50-120, célszerűen 90-100 °C-on kezeljük, majd kívánt esetben a képződött N-(foszfonometil)-glicint ismert módon elkülönítjük.
2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy bázisként ammónium-hidroxidot, izopropil-amint vagy piridint használunk.
3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy savként 2-es pK-jú vagy annál erősebb savat, célszerűen kénsavat vagy salétromsavat használunk.
HU396481A 1981-12-28 1981-12-28 Process for preparing n-/phoshono-methyl/-glycine HU187438B (en)

Priority Applications (1)

Application Number Priority Date Filing Date Title
HU396481A HU187438B (en) 1981-12-28 1981-12-28 Process for preparing n-/phoshono-methyl/-glycine

Applications Claiming Priority (1)

Application Number Priority Date Filing Date Title
HU396481A HU187438B (en) 1981-12-28 1981-12-28 Process for preparing n-/phoshono-methyl/-glycine

Publications (1)

Publication Number Publication Date
HU187438B true HU187438B (en) 1986-01-28

Family

ID=10966263

Family Applications (1)

Application Number Title Priority Date Filing Date
HU396481A HU187438B (en) 1981-12-28 1981-12-28 Process for preparing n-/phoshono-methyl/-glycine

Country Status (1)

Country Link
HU (1) HU187438B (hu)

Similar Documents

Publication Publication Date Title
EP0464018B1 (en) Process for producing N-phosphonomethylglycine
HK1007146B (en) Process for producing n-phosphonomethylglycine
US5043475A (en) Peroxide process for producing N-phosphonomethylglycine
HK1007145B (en) Peroxide process for producing n-phosphonomethylglycine
US4486358A (en) Process for producing N-phosphonomethylglycine
JP3499242B2 (ja) N−ホスホノメチルグリシン及びその塩の製造
US4898972A (en) Process for producing N-phosphonomethylglycine
JPH0381281A (ja) N―ホスホノメチルグリシンの製造法
HU187438B (en) Process for preparing n-/phoshono-methyl/-glycine
EP0439445B1 (en) Process for producing n-phosphonomethylglycine
US4014952A (en) Process for the preparation of isoprene
US5047579A (en) Process for producing n-phosphonomethylglycine
JPS5945666B2 (ja) アミノカルボン酸類の製造方法
AU643096B2 (en) Process for producing n-phosphonomethylglycine
CA1196014A (en) Process for producing n-phosphonomethylglycine
EP0483098B1 (en) Processs for producing N-phosphonomethylglycine
HU187347B (en) Process for preparing n-phosphonomethyl-glycine by means of the catalytic oxidation of n-phosphonomethyl-imino-diacetic acid
US4534904A (en) Process for producing N-phosphonomethylglycine
CA2381413A1 (en) Method for the production of phosphonomethylglycine
JPS6123176B2 (hu)
HK1007144B (en) Process for producing n-phosphonomethylglycine
HK1007147B (en) Process for producing n-phosphonomethylglycine
JPS60226842A (ja) グリセリン酸の製造法

Legal Events

Date Code Title Description
HU90 Patent valid on 900628
HMM4 Cancellation of final prot. due to non-payment of fee