HU184110B - Receiver for storing bulkqble materials particularly grains - Google Patents

Abstract

A találmány ömleszthető anyagok, különösen szemestermény tárolására szolgáló tartályra vonatkozik, amelynek előregyártóit vasbetonelemekbó’l készült oldalfala, tetőszerkezete, valamint alapozási szerkezete van. A találmány lényege, hogy elölnézetben kifelé — beépített helyzetben középről kiindulva felfelé és lefelé — keskenyedő kettős trapéz alakú előregyártott vasbeton oldalfalelemei alaplemezzel és körbenfutó perembordával, valamint középbordával rendelkező kazettás elemek, amelyek az oldalfalazatban olyan kötésben helyezkednek el, hogy két szomszédos elem közül az egyik alsó vagy felső peremborda-szakaszok és középbordák által alkotott, egymás felett, egymással párhuzamosan húzódó körbenfutó bordagyűrűk mentén az oldalfal kívül húzódó utófeszítő huzalokkal vagy hasonló szerkezetekkel meg van feszítve, és hogy a szomszédos oldalfalelemek egymáshoz rugalmas, vízzáró kapcsolatokkal vannak csatlakoztatva. A találmány szerinti siló előnye, hogy minimális anyagmennyiséget tartalmazó, csekély súlyú, így kis emelőgép kapacitást igénylő, feszítetlen előregyártott vasbetonelemekből a helyszínen könnyen és rövid idő alatt összeszerelhető, beruházási költsége jóval alatta marad a hasonló rendeltetésű, azonos befogadóképességű silókénak. Azonos elemekből a legkülönfélébb átmérőjű és magasságú tárolótartályok építhetők, amelyek mind a mezőgazdaság, mind az ipar területén különféle célokra alkalmazhatók, de különösen megfelelnek akár száraz, akár nedves szemestermények, pl. kukorica tárolására. -1-

Description

A találmány ömleszthető anyagok, különösen gabona tárolására szolgáló tartályra vonatkozik, amelynek előregyártóit vasbetonelemekből készült oldalfala; tetőszerkezete, valamint alapozási szerkezete van.

Ömlesztett anyagok tárolására különféle tartályok ismeretesek. Az egyre nagyobb mennyiségben termelt gabona tárolása gazdaságosan elsősorban toronysilókban oldható meg, és a súlyosbodó energiagondok is arra ösztönzik a mezőgazdasági nagyüzemeket, hogy a megtermelt — egyre nagyobb értékű — szemesterményeket, pl. a kukoricát légmentesen zárható toronysílókban tárolják. Ezideig a nedvestermény-tárolók túlnyomórészt acéllemezből készültek: a szárított gabona tárolására viszont a nagy befogadó képességű, csúszózsaluzattal készült monolit vasbeton silók bizonyultak a leggazdaságosabb megoldásnak. Az acéllemez-silók költségesek, a monolit vasbeton sílók viszont a viszonylag nagy falvastagság, a nagy élőmunka-igény, és a hosszú építési idő miatt hátrányosak. További problémát jelent, hogy a csúszó-zsaluzatos technológiával készült sílók csak 30 m-t meghaladó sílómagasság esetén gazdaságosak.

Ismeretesek előregyártott vasbeton elemekből készült sílók is. Építettek — például napraforgómag tárolására — 12,0 m átmérőjű, 24,0 m magas ilyen silókat. A falvastagság csökkentése céljából előfeszítették az elemeket. Az egy-egy elemsor által alkotott gyűrűket egy tagban emelték be, majd a gyűrűket utófeszítették. Az elemek — és így a gyűrűk — magassága 6,0 m volt. A gyűrűket egymáshoz csavarkapcsolatokkal rögzítették. E megoldás hátránya, hogy az elemek, ill. gyűrűk nagy mérete és súlya miatt különleges gyártó-, szállító- és emelőberendezéseket igényel, a feszítési műveletek is körülményesen hajthatók végre, így a siló rendkívül költséges. További hátrány a kötött méretrendszer: a síló magassága csak 6,0 m-ként változtatható.

A találmány feladata, hogy racionális megoldást nyújtson kisebb súlyú, feszítetlen előregyártóit vasbetonelemekből olcsó sílók létesítésére.

A találmány az alábbi felismeréseken alapszik: amennyiben előlnézetben kifelé keskenyedő kettős trapézalakú elemeket alkalmazunk, az elemek elhelyezése-szerelése nagymértékben leegyszerűsödik, mert az elemek egymást mintegy megvezetik. Az elemek kötésben helyezhetó'k el, ami egyrészt a falszerkezet merevsége szempontjából kedvező, másrészt az egész síló magassági mérete nincs szigorúan megkötve. Amennyiben kazettaszerkezetű elemeket alkalmazunk, azok merevsége kis — 6—10 cm-es — lemezvastagság esetén is megfelelő. Ha az elemek csatlakozási hornyaiba rudakat helyezünk, e csomópontok a hőtágulási mozgásokat csuklókkén tudják követni. Amennyiben a horonykitöltéshez elasztikus tömítőanyagot használunk, a kapcsolatokat víz- és légzáróvá tehetjük. Végüt amennyiben külső feszítőhuzalokat alkalmazunk a kazettás elemek vízszintes bordáinak vonalában, a csekély lemezvastagság ellenére nagy feszítőerőket tudunk kifejteni, aminek eredményeként anyagtakarékos, mégis szilárd szerkezetet kapunk.

E felismerések alapján a kitűzött feladatot a találmány értelmében olyan tárolótartály segítségével oldottuk meg, amelynek előregyártott vasbetonelemekből ké4 szült oldalfala; tetőszerkezete, valamint alapozási szerkezete van, és amelynek az a lényege, hogy előlnézetben kifelé — beépített helyzetben középről kiindulva felfelé és lefelé — keskenyedő kettős trapéz alakú előregyártott vasbeton oldalfalelemei alaplemezzel és körbenfutó perembordával, valamint középbordával rendelkező kazettás elemek, amelyek az oldalfalazatban olyan kötésben helyezkednek el, hogy két szomszédos elem közül az egyik alsó vagy felső peremborda-szakasza egyvonalba esik a másik elem középbordájával, és e bordaszakaszok és középbordák által alkotott, egymás felett, egymással párhuzamosan húzódó körbenfutó bordagyűrűk mentén az oldalfal kívül húzódó utófeszítő huzalokkal vagy hasonló szerkezetekkel meg van feszítve; és hogy a szomszédos oldalfalelemek egymáshoz rugalmas, vízzáró kapcsolatokkal vannak csatlakoztatva. Célszerű, ha az alapozási szerkezet feletti első elem-sorban minden második elem felfelé keskenyedő trapéz alakú indítóelem, és ha a tetőszerkezet alatti utolsó elemsorban minden második elein lefelé keskenyedő trapéz alakú záróelem. Egy további találmányi ismérv szerint az elemek oldalfelületében — célszerűen körbenfutó — hornyok vannak, és a szomszédos elemek egymás felé néző hornyai által alkotott csatornákban merev lineáris elemek, például acél csövek vannak elhelyezve. Előnyös, ha a hornyok félkör-keresztmetszetűek, és a lemez, valamint a körbenfutó peremborda csatlakozási tartományában húzódik.

A tartály egy másik kiviteli alakjára az jellemző, hogy a perembordák külső vége tartományában - célszerűen háromszög- vagy hasonló alakú — hornyok húzódnak, és az egymás felé fordított hornyok által alkotott csatornákban rugalmas anyagból, célszerűen gumiból készült zárószalagok vannak elhelyezve. A szomszédos elemek közötti hézagok, valamint a hornyok által alkotott csatornák — például az acélcsövek körül — lég- és vízzáró elasztikus tömítőanyaggal vannak kitöltve. Egy másik kiviteli példa szerint a perembordákban - pl. szereléstechnikai okból szükséges — rögzítőcsa varok vagy hasonlók részére átmenő lyukak vannak kiképezve. Célszerű továbbá, ha az egymás felett húzódó feszítőhuzalok helyenként utánhúzó huzalokkal vannak egymással összekötve, és ha elasztikus tömítőanyagként műgyanta-bázisú kitett, vagy bitumenmészkőliszt keveréket tartalmaznak a hézagok és a hornyok által alkotott csatornák.

A találmányt a továbbiakban a csatolt rajzok alapján ismertetjük részletesen, amelyek a síló egy kiviteli példáját és néhány szerkezeti részletét tartalmazzák. A rajzokon az 1. ábrán részben oldalnézetben, részben függőleges metszetben látható a síló;

a 2. ábra az 1. ábrán bejelölt A—A vonal mentén vett metszet;

A 3. ábrán egy találmány szerinti előregyártott elemet nagyobb méretarányban - perspektivikus nézetben — tüntettünk fel;

a 4. ábra a 2. ábrán bejelölt B részletet tartalmazza, nagyobb méretarányban;

-2184 110 az 5. ábrán még nagyobb méretarányban a 4. ábrán bejelölt C részlet látható.

Az 1. és 2. ábra szerinti, köralaprajzú síló hengeres oldalfala a 3. ábrán nagyobb méretarányú perspektivikus rajzon is feltüntetett, egészében 1 hivatkozási számmal jelölt oldalfalelemekből, valamint csak az 1,.ábrán látható alsó 2 indítóelemekből és felső' 3 záróelemekből van felépítve. A síló 4 lemezalapozással készülhet, a legalsó 1 oldalfalelemek és 2 indítóelemek a monolit vasbeton 5 alaptestben helyezhetők el, amelyekben e célra 6 fészek van, ez az elemek elhelyezése után kibetonozandó. A terepszintet t hivatkozási betűvel jelöltük. A síló önmagában ismert 7 tetőszerkezettel fedhető be.

Az 1 oldalfalelemek (palástelemek) eló'lnézetben kettős trapéz alakúak (1. és 3. ábra) oly módon, hogy az azonos alakú és méretű, egybevágó alsó és felső trapézrészek kifelé, tehát az elem beépített helyzetében lefelé és felfelé keskenyednek, más szóval az egyenlőszárú trapéz alakzatok hosszabb párhuzamos oldalai-alaplapjai vannak középen és egymáson. A 3. ábrán jól látható az 1 oldalfalelem kazettás kiképzése; az elemnek 8 alaplemeze van, amely beépített helyzetben belül helyezkedik el, vagyis a síló belső palástfelületét alkotja (1. a 4. ábrát is). A 8 alaplemezhez azzal egybeépített, kifelé nyúló 9 peremborda, valamint közbenső, belső 10 középborda csatlakozik. Az 1 elem külső felületében - célszerűen a 8 alaplemez és 9 peremborda csatlakozási tartományában — körbenfutó 11 horony van kialakítva. Eli horonytól kifelé, csak a 9 borda oldalsó szakaszaiban további 12 hornyok vannak az 1 elem külső felületében kiképezve. A 11 horony félkör alakú, a 12 horony pedig befelé keskenyedő háromszögkeresztmetszetű lehet. A 9 perembordában oldalsó 13 átmenő lyukak, továbbá felső és alsó 14 átmenő lyukak vannak. Ezek rendeltetésére a továbbiakban még visszatérünk.

Az 1. ábrán jól látható, hogy az 1 oldalfalelemek a falazatban kötésben helyezkednek el, ami egyébként az elemek alakjából kényszerűen következik. A szomszédos 1 oldalfalelemek tehát egymáshoz képest H magasságuk felével el vannak tolva. így mindig két szomszédos 1 elem 10 középbordája és 9a alsó peremborda-része, illetve 9b felső peremborda-része egyvonalba esik, tehát a siló kerületmenti tartományába összefüggőnek tekinthető 15 bordagyűrűk helyezkednek el egymás felett, illetve egymás alatt, egymással párhuzamosan, egymástól H/2 távolságban (1. ábra). A trapéz alakú 2 indítóelemek és 3 záróelemek értelemszerűen kiegészítő elemekként funkcionálnak: a 2 indítóelemek alaplapja alul, a 3 záróelemek alaplapja felül van, így az 1 oldalfalelemekkel mintegy összeékelődnek. (A jobb áttekinthetőség érdekében az indító-, ill. záróelemeket az 1. ábrán sraffozással emeltük ki a többi elem közül.)

Míg a 2. ábrán csak vázlatosan látható, hogy a szomszédos elemeket oldalirányban 16 csavarokkal kötjük össze egymással, e kapcsolatok kialakításának a módját a

4. és 5. ábrákon részletesen feltüntettük; a már ismertetett szerkezetrészeket, ill. elemeket a már alkalmazott hivatkozási számokkal jelöltük. Az 1 elembe 17 vasszerelés van beépítve, amelynek függőleges betonacéljait 4

18, vízszintes betonacéljait pedig 19 hivatkozási számmal jelöltük.

A már említett 16 csavarokat a 3. ábrán látható 13 átmenő lyukakon vezetjük keresztül, és - gumialátétek közbeiktatásával — anyák meghúzásával feszítjük egymáshoz a szomszédos 1 falelemeket. Ezekre a csavarokra elsősorban szereléstechnikai okból van szükség, az utófeszítő huzalok elhelyezéséig összefogják az elemeket. Ugyanilyen csavarokat használnak — a 14 lyukakon átvezetve — az 1 elemek függőleges értelmű szerelő-rögzítésére is. A szomszédos 1 falelemek 11 és 12 hornyai pontosan egymás: mellé illeszkednek, és két-két félkör alakú, illetve háromszög alakú horony egymást egy-egy, lényegében körkeresztmetszetű, illetve rombusz-, vagy ahhoz hasonló keresztmetszetű csatornává egészítik ki. A 11 hornyok által alkotott csatornákban acélanyagú 20 csövek vannak elhelyezve. Ezek a csövek egyrészt az elemek bizonyos határok közötti szabad elfordulását teszik lehetővé, másrészt — ugyancsak bizonyos mérethatárok között - megengedik a siló átmérőjének a változtatását. A szomszédos 1, 2, 3 oldalfalelemek közötti 21 hézagokat és a 11, 12 hornyok által alkotott csatornákat a 20 csövek elhelyezését követően 22 elasztikus tömítőanyaggal töltjük ki, amelyet a külső oldalon a 12 hornyok által alkotott csatornákban, pl. be pattint ássál elhelyezett 23 gumiszalagok zárnak le; ezek rugalmasan képesek követni az alakváltozásokat. Elasztikus tömítőanyagként műgyanta-bázisú kitteket, vagy pl. bitumen-mészkőliszt keveréket használhatunk. A 22 elasztikus tömítőanyag víz- és légzárást biztosít, a belső palástfelületre felhordott ilyen tulajdonságú bevonattal, pl. TIPOX-festékréteggel együtt.

„TIPOX” festékbevonat helyett használhatunk természetesen bármilyen más, a célnak megfelelő anyagot.

Visszatérve az 1. ábrához, azon jól láthatók a kívül alkalmazott 24 autófeszítő huzalok, amelyek a 15 bordagyürűk magasságában húzódnak. Ezek végeinek összekapcsolására pl. hidegen sajtolt acél-csőhüvelyek szolgálnak. Az egymás felett H/2 távolságban levő szomszédos 24 feszítöhuzalokat helyenként 25 utánhúzó huzalok kötik össze. Ezek segítségével ernyedés (reloxáció) esetén az utófeszítés kívánt mértéke — egyszerű módon — utólag is bármikor biztosítható. Az oldalfalelemek pl. 3,0 m magasak és legszélesebb helyükön kb. 1,5 m szélesek lehetnek, a lemezvastagság 8 cm, a borda vastagság 33 cm lehet, és az elemek külső kontúrvonala íves; kisebb méretű silók esetében a lemezvastagság 6 cm-re, a bordavastagság pedig 20 cm-re csökkenthető. Magától értetődő, hogy a 2 indítóelemek és 3 záróelemek oldalfelületeiben a 11 és 12 hornyokkal teljesen azonos hornyok vannak kiképezve, amelyek a szomszédos 1 oldalfalelemek ilyen hornyaival 20 acélcsövek, illetve 22 elasztikus tömítőanyag befogadására alkalmas csatornákat alkotnak.

A találmány szerinti siló előnye, hogy minimális anyagmennyiséget tartalmazó, csekély súlyú, így kis emelőgép-kapacitást igénylő, feszítetlen előregyártott vasbetonelemekből a helyszínen könnyen, és rövid

-3184 110 idő alatt összeszerelhető; beruházási költsége jóval alatta marad a hasonló rendeltetésű, azonos befogadóképességű silókénak. Azonos elemekből a legkülönfélébb átmérőjű és magasságú tárolótartályok építhetők, amelyek mind a mezőgazdaság, mind az ipar területén-különféle célokra alkalmazhatók, de különösen megfelelnek akár száraz, akár nedves szemestermények, pl. kukorica tárolására. A silószerkezet — a falazat csuklós kialakításának köszönhetően - kiválóan alkalmas a hőtágulási mozgások felvételére. A sílók pl. napsütés hatására bekövetkező egyoldali felmelegedése akár 300 %-os többletigénybevételt is okozhat, ami a hagyományos silóknál sok esetben a betonfal megrepedéset idézte elő.

A találmány természetesen nem korlátozódik a fentiekben leírt kiviteli példára, hanem az igénypontok által definiált oltalmi körön belül számos módon megvalósítható.

Claims (11)

Szabadalmi igénypontok

1. Tartály ömleszthető anyagok, különösen szemestermény tárolására, amelynek előregyártott vasbeton elemekből készült oldalfala; tetőszerkezete, valamint alapozási szerkezete van, azzal jellemezve, hogy előlnézetben kifelé — beépített helyzetben középről kiindulva felfelé és lefelé — keskenyedő kettős trapéz alakú előregyártott vasbeton oldalfal elemek (1) alaplemezzel (8) és körbefutó perembordával (9), valamint középbordával (10) rendelkező kazettás elemek, amelyek az oldalfalazatban olyan kötésben helyezkednek el, hogy két szomszédos elem (1) közül az egyik alsó vagy felső peremborda-szakasza (9a: 9b) egyvonalba esik a másik elem (1) középbordájával (10), és e borda-szakaszok (9a: 9b) és középbordák (10) által alkotott, egymás felett, egymással párhuzamosan húzódó körbenfutó bordagyűrűk (15) mentén az oldalfal kívül húzódó utófeszítő huzalokkal (24) vagy hasonló szerkezetekkel meg van feszítve; és hogy a szomszédos oldalfalelemek (1) egymáshoz rugalmas vízzáró kapcsolattal vannak csatlakoztatva.

2. Az 1. igénypont szerinti tartály kiviteli alakja azzal jellemezve, hogy az alapozási szerkezet feletti első elemsorban minden második elem felfelé keskenyedő trapéz alakú indítóelem (2) (1. ábra).

3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti tartály kiviteli alakja azzal jellemezve, hogy a tetőszerkezet (7) alatti utolsó elem-sorban minden második elem lefelé keskenyedő trapéz alakú záróelem (3) (1. ábra).

4. Az 1—3. igénypontok bármelyike szerinti tartály 5 kiviteli alakja azzal jellemezve, hogy az elemek (1) oldalfelületében - célszerűen körbenfutó — hornyok (1 1) vannak, és a szomszédos elemek egymás felé néző hornyai (11) által alkotott csatornákban merev lineáris elemek, például acélcsövek (11) vannak elhelyezve (4. és 5.

5. A 4. igénypont szerinti tartály kiviteli alakja azzal jellemezve, hogy a hornyok (11) fclkör-keresztmetszetűek, és a lemez (8), valamint a körbenfutó peremborda (9 ) csatlakozási tartományában húzódik.

15

6. Az 1—5. igéénypontok bármelyike szerinti tartály kiviteli alakja azzal jellemezve, hogy a perem- és középbordák (9; 10) kifelé nyúlnak, és a tartály belső palástfelületét az oldalfalelemek (1) egymáshoz csatlakozó lemezei (8) alkotják.

20

7. A 4-6. igénypontok bármelyike szerinti tartály kiviteli alakja azzal jellemezve, hogy a perembordák (9) külső vége tartományában — célszerűen háromszög- vagy hasonló alakú — hornyok (12) húzódnak, és az egymás felé fordított hornyok (12) által alkotott csatornákban

25 rugalmas anyagból, célszerűen gumiból készült zárószalagok (23) vannak elhelyezve. (5. ábra)

8. A 4—7. igénypontok bármelyike szerinti tartály kiviteli alakja azzal jellemezve, hogy a szomszédos elemek (1, 2, 3) közötti hézagok (21). valamint a hornyok (11,

30 12) által alkotott csatornák — például az acélcsövek (20) körül — lég- és vízzáró — elasztikus tömítőanyaggal (22) vannak kitöltve (5. ábra).

9. Az 1—8. igénypontok bármelyike szerinti tartály kiviteli alakja azzal jellemezve, hogy a perembordákban

35 (9) — pl. szereléstechnikai okból szükséges — rögzítőcsavarok (16) vagy hasonlók részére átmenő lyukak (13, 14) vannak kiképezve (3. ábra).

10. Az 1—9. igénypontok bármelyike szerinti tartály kiviteli alakja azzal jellemezve, hogy az egymás felett hú40 zódó feszítőhuzalok (24) helyenként utánhúzó huzalokkal (25) vannak egymással összekötve (1. ábra).

10 ábra).

11. A 7—10. igénypontok bármelyike szerinti tartály kiviteli alakja azzal jellemezve, hogy elasztikus tömítőanyagként műgyanta-bázisú kittet, vagy bitumen-mész45 kőliszt keveréket tartalmaznak a hézagok (21), és a hornyok (11 , 12) által alkotott csatornák.