HU179940B - Forgódobos csévélőgép - Google Patents

Description

A találmány tárgya forgódobos csévélőgép, amely csévedobot csévélési helyzetbe hozó, illetve eltávolító gépesített emelő-süllyesztő szerkezettel rendelkezik.

A huzal-, vezeték- és kábelér-szigetelő ipar számos esetben használ úgynevezett dobcsévélő berendezéseket, ' melyek feladata a huzal, vezeték vagy kábelér (a továbbiakban: szál) csévedobról való leadása (lecsévélés), .illetve csévedobra való felvétele (felcsévélés), a dob megfelelő sebességű forgatása (vagy fékezése) segítségével.

E berendezések felépítése közben a tervezőket minduntalan két nagy feladatkör foglalkoztatja, nevezetesen:

— a dobok csévélési helyzetbe hozása és onnan való elvitele — mint anyagmozgatást és biztonságot, pontosságot igénylő — adott helyzetbe — szerelési, rögzítési, kioldás! probléma;

— a csévélési folyamat folytonossá tétele.

Az első feladat a lecsévélő és felcsévélő berendezéseknél csupán abban különbözik egymástól, hogy a lecsévéléshez tele dobokat kell „feladni” és üreseket „levenni”, míg a felcsévélőknél üres dob „feladás” és tele dob „levétel” szerepel.

Tekintve, hogy a feladás és levétel funkcióit kielégítő szerkezetet a legnagyobb igénybevételre illik méretezni, közömbös, hogy az adott szerkezet üres, vagy tele dobot ad fel vagy vesz le, célszerűen azok azonos felépítésűek is lehetnek, természetesen azonos tele-dobsúly esetére.

A második feladat kielégítése a le- és felcsévélés egyöntetű megoldása tekintetében problematikus. Ugyanis, amíg folyamatosan felcsévélni elvileg lehetséges úgy, hogy amint egy dob megtelik, a szálat átterelve egy üres dobra, azon a felcsévélés megállás nélkül folytatható, a lecsévélés közben e folyamatosságnak elsőszámú akadálya, hogy egy dob lefogyásakor a szál végét egy másik tele dob szálkezdetéhez menet közben hozzá kellene erősíteni, hogy a leadás egyáltalán folyamatossá tehető legyen. E problémát az úgynevezett iker-elrendezésű állódobos leadóberendezések nem sok sikerrel (alacsony szálsebesség mellett), de elvileg és gyakorlatilag biztosítják.

Tekintve, hogy úgynevezett forgódobos lecsévélésről és felcsévélésrŐl beszélünk, adott az a megállapítás, miszerint a dob feladás-levétel hasonló szisztémájával szemben a csévélés folyamatosságánál csak akkor lehet szó hasonló megoldásról, ha úgy a le-, mint a felcsévélés vagy egyöntetűen forgó-, vagy hasonló triódon állódobos megoldás.

fe javaslat tárgya forgódobos megoldásokra vonatkozik, ezért a fentieket értelmezve és a javaslatot a két feladatkörnek megfelelően bontva:

— dob feladás és levétel, le- és felcsévéléshez;

— folyamatos csévélés felcsévéléshez címszavakkal jellemezhető.

Helyesebben, a továbbiakban leírtak alapján, újrendszerű felcsévélő gép és elemeiből kialakítható, újrendszerű forgódobos leadó gépről van szó (melyben „az elemeiből kialakítható” a dob feladásra és levételre vonatkozik).

A biztonságtechnika mai állása szerint egy forgódobos csévélő berendezés olyan megfelelően zárt szekrényes szerkezettel rendelkezik, amely a kezelőt vagy bárkit

-1179940 megvéd attól, hogy a forgó dobhoz hozzáérjen, illetőleg attól, hogy a véletlenül elszakadó szálvég csapkodása a kezelő vagy bárki bárminemű sérülését okozhassa.

Fontos biztonságtechnikai tényező, hogy a forgó dobok forgás közbeni biztos rögzítése semminemű hiányt ne szenvedjen. Itt nem az a feladat, hogy olyan erős szekrényszerkezet készüljön, mely egy esetleges, nagysebességű dob „repülését” megakadályozza (ez irreális robusztusságot követelne a szekrény felépítésétől), hanem, hogy a dobrögzítés tekintetében bármi módon is, de 100%-os biztonság legyen elérhető.

Tehát adott egy megfelelően zárt szekrény, melynek belsejében adott helyre a dobot be kell juttatni, azt ott nagy biztonsággal és pontossággal (a tömegerők kiegyensúlyozottsága végett) rögzíteni kell, továbbá a csévélés befejeztekor a rögzítést oldani kell és a dobot ki kell juttatni a szekrényből.

A funkcióelemek a következők, feltételezve azt, hogy a dobot valamilyen szállítóeszközzel a szekrény egy periferikus részéhez (mely kívülről minden segédeszköz nélkül hozzáférhető) szállították, illetve majd onnan fogják elszállítani:

— dob bejuttatás a perifériáról a berendezésbe;

— dob csévélési tengelyhelyzetbe hozása (feladás);

— dob rögzítés a csévélési tengelyhelyzetben;

— dob menesztésről való gondoskodás a hajtás vagy fékezés céljából;

— dob rögzítés oldása;

— dob csévélési tengelyhelyzetből való elvitele (levétel);

— dob perifériára való kijuttatása a berendezésből.

A dob feladás-levétel kérdése ezen túlmenően annyiban is összefügg a folyamatos csévélés problematikájával, hogy folyamatos csévélés esetén — az ismert megoldások zömében — két dob kiszolgálásáról van szó (egyik a már megtelt, a másik az üres, amelyen majd folytatódik a csévélés). A két dob feladása és levétele történhet ún. egyoldalas kiszolgálással, miszerint (e szóhasználat nem egészen helyes): a dobok feladását mindig a berendezés egyik oldaláról, a levételt pedig mindig a másik oldalról biztosítják; vagy pedig kétoldalon kiszolgálással, miszerint: az egyik dob feladása és levétele mindig az egyik, a másik dobé pedig mindig a másik oldalról történik (például DIGÉP gyártmányú DC— 0,4—140 F és DCF 1,25—40 típusú folyamatos felcsévélő, továbbá 3 841 575 számú USA, illetve 1 296 680 számú angol szabadalmi leírások).

A szálátvétet (automatikus huzalátdobás) tekintetében két alapvető elvi megoldás ismert, ami a dobok tengelyelrendezésében különbözik egymástól:

— a dobok tengelye egy vonalba esik;

— a dobok párhuzamos tengelyűek (például DIGÉP CD—0,4—140 F és DCF 1,25—40 felcsévélő, továbbá 1 574 357 számú NSZK, 3 841 575 számú USA és

296 680 számú angol szabadalmi leírások).

Az első megoldás ma már annyira elavultnak tekinthető, hogy ismertetése nem szükséges.

A második elvi megoldásnak megfelelő kivitelű szerkezetek közös sajátja, hogy mindegyik a csévedobok és a szál sorrakását biztosító szerkezet relatív helyzetváltoztatásával éri el azt, hogy egyáltalán a szálátvétel lehetősége létrejöjjön.

Ilyenformán a funkcióelemek az alábbiak (abból kiindulva, hogy éppen az egyik dobra — amit tele dobnak fogunk nevezni — folyik a csévélés):

— üres dob megfelelő forgásba hozása;

— dobtengelyek és sorrakómű olyan relatív helyzetének előállítása, amelynél a sorrakóművet elhagyó szál, mielőtt a tele dobra érkezne, érinti az üres dob magátmé5 rőjét (például az 1 574 357 számú NSZK szabadalmi leírás);

— a szál sorrakóműtől független, olyan terhelése, hogy az egyik dob peremére, vagy a mellé felszerelt és a dobbal azonos fordulatszámú szálelkapó szerkezet pá10 lyája keresztezze a szál útját (például DIGÉP DC— 0,4—140 F és DCF 1,25—40 felcsevélő, továbbá 1 574 357 számú NSZK, 3 841 575 számú USA és 1 296 680 számú angol szabadalmi leírások);

— az üres dobra való csévélés megkezdésének bizto15 sítása a szálelkapó szerkezet segítségével;

— az üres dob vagy szálelkapó és a tele dob között szálszakasz elvágása.

A megjelölt szakterületen ismert megoldásokat a fenti funkcióelemekkel kapcsolatban ismertetjük.

A dob bejuttatása a perifériáról a berendezésbe a legismertebb megoldásnál az egyoldalas kiszolgáló kivitelekkel kapcsolatos. A dobok vagy egy lejtőn gurulnak be, vagy valamilyen szalagszerű szerkezet szakaszos mozgással továbbítja azokat a berendezésbe.

E megoldásnál, ahol a bejuttatás tökéletesnek tűnik, rendkívül megdrágítja és bonyolulttá teszi e szerkezetet az, hogy a csévélési helyzetet magasan kell létrehozni, mivel a csévélésben részt vevő, egyik dob alatt kell átjuttatni a másik csévélési helyre szánt üres dobot.

A legtöbb kétoldalas kiszolgálású kivitelnél e műveletet kézzel kell elvégezni. A kézzel való dob-bejuttatás ma már korszerűtlen és balesetveszélyt is rejt magában.

Összevont megoldásnak tekinthető az, ahol a perifériáról közvetlenül a csévélési tengelyhelyzetbe szállítja a dobot egy szerkezet, amely adott méretű csévedob mozgatására kidolgozott (például 3 741 490 számú USA szabadalmi leírás).

E megoldások költségesek és nagy átalakítást igényelnek a csévedob méretváltoztatásakor.

A dob csévélési tengelyhelyzetébe hozása (feladása) ismert módon történik:

— úgynevezett összevont megoldással, amelyet már említettünk;

— kézi feladással, mely korszerűtlen és baleset45 veszélyes;

— emelő asztallal, amely az ismert megoldások közül a legkorszerűbbnek tekinthető;

— a gurító asztalos megoldásokat a tüskés dobfelfogásnál alkalmazzák. A tüskére való dobfelfogás még

50' eléggé elterjedt, de a korszerű szálsebesség tartományokban már egyre ritkábban alkalmazzák biztonságtechnikai okokból. (Ezért a továbbiakban ezt a tüskés dobfelfogási módot már nem említjük.) (Például a DIGÉP DC—0,4—140 F és DCF 1,25—40 felcsévélő, továbbá az 1 296 680 számú angol szabadalmi leírás.)

A dob rögzítését a csévélési tengelyhelyzetben a következő megoldásokkal valósítják meg:

— támasztócsúcs segítségével a dobot rátolják a menesztő csúcsra és ily módon két csúcs közé fogják. Hát60 ránya, hogy a dob pereme eközben az emelőszerkezeten kénytelen végigcsúszni (például a 3 841 575 számú USA szabadalmi leirás);

— a dob nem csúszik, hanem mind a támasztó, mind a menesztő csúcs mozog és ily módon fogja közre a

-2179940 dobot (például a 3 741 490 számú USA szabadalmi leírás);

— hátránya a menesztőcsúcs mozgatása miatti bonyolult menesztőfej-ház kialakítás, valamint, hogy a menesztéshez a menesztőszgrkezetet is mozgatni kell, mivel a dob egyhelyben marad·

A dob menesztésére gyakorlatilag három elvi megoldás lehetséges:

— a dobnak menesztőcsapja van, amely egy menesztőkar vagy tárcsa hornyába beakad;

— a dobnak menesztofurata van, amelybe egy menesztőcsap beakad;

— a dobot olyan menesztő és támasztó tárcsák közé fogják, amelyek szorítása súrlódás révén biztosítja a menesztést.

Az első két megoldás esetén kézzel kell a menesztési helyzetet létrehozpi.

A harmadik mpgoldás egyszerű, de csak kisméretű és megfelelő oldalnyomást elviselő speciális csévedobok esetén alkalmazható.

A dob rögzítésének oldására a következő megoldásokat alkalmazzák;

— A t.ámasztócsdcs eltávolodik a dobtól és a rrienesztőcsúcs közé szerelt rugós vagy mozgatott letoló csapok a dobot letolják a menesztőcsúcsról (például a 3 841 575 számú USA szabadalmi leírás). Itt is hátrány, hogy § dobperemnek közben csúsznia kell az emelőszerkezeten.

— A menesztő- és támasztócsúcs egyaránt eltávolodik a dohtól, de ez esetben a menesztő szerkezetet is el kell mozdítani, mivé) a dobnak egyhelyben kell maradnia. Ez nagyon bonyolult szerkezetet igényel (például a 3 741 490 számú USA szabadalmi leírás). A dob csévélési tengelyhelyzettől való elvitelére (levételére) a feladással kapcsolatban elmondottak érvényesek, a funkció inverzére értelmezve. A dob perifériára yaló kijuttatására a berendezésből a perifériáról a berendezésbe juttatással kapcsolatban elmondottak érvényesek, a funkció inverzére értelmezve. Szálátvételkor az üres dob forgásbahozását a következő megoldásokkal biztosítják: közös motorhajtással és az üres doh tengelyének tengelykapcsoló révén történő, hajtásra kapcsolásával.

Korszerűbb berendezéseknél ma már alig használt megoldás, tekintve, hogy azopqs §zá}sebességhez a tele és üres dob különböző szögsebessége tartozik, igy szálátvételkor azonos motorfordulat esetén lehetetlen az állandó csévélési szálsebességet biztosítani. Nagymértékű huzalakknmuláéiő szükséges, ami a szálsebességre erősen korlátozólag hat. Mind a tele, mind az üres dobot külön motor hajtja meg, amely biztosítja szálátvételkor az állandó csévélési szálsebességet (például a DIGÉP DC—0,4—140 Fés a t)CF 1,25—40 felcsévélő, továbbá az 1 296 680 számú angol szabadalmi leírás).

Ma már a? egyetlen korszerűnek tekinthető megoldás.

A dobtengelyek és a sorrakómü relatív helyzetének előállítása a csévélési síkban a következő megoldásokat alkalmazzák;

— Sorrakómü helyzetben marad, dobtengelyek reyolverdobszerű szerkezettel, megfelelő szögelfordulással biztosítják a kívánatos helyzetet (egyoldali kiszolgáláshoz).

— Sorrakómü helyzetben marad, dobtengelyek billenő. bölcsőben ágyazva jobbra, illetve balra billenve biztosítják a kívánatos helyzetet (kétoldalas kiszolgáláshoz).

Mindkét említett megoldás hátránya, hogy a dobtengelyek, helyesebben a dobtámasztó tengelyek egy olyan szerkezetben csapágyazottak, amely még külön csapágyazptt, ezért az ilyen berendezések vagy nagyon robusztus felépítésűek, vagy merevség tekintetében elmaradnak a nem revplverdob, vagy a nem billenő bölcsőszerű dobtámasztó tengelycsapágyazású megoldásoktól· — Dobtengelyek helyben maradnak, sorrakómű körív elmozdulást végez a csévélés síkjában· Stabilabb gépfelépjtést ad, de a sorrakómű elmozdulása bonyolultabb szerkezetet ad, mint a többi, egyéb megoldás.

— Romtengelyek helyben maradnak, sorrakómü egyenesvonalú elmozdulást végez a csévélés síkjában. Á jejenleg ismert tnegp|dások közül a legkorszerűbb és relatíve legegyszerűbb megoldást adja (például a DIGÉP DC—0,4—140 F és a DCF 1,25—40 felcsévélő, továbbá az 1 574 357 számú NSZK, a 3 841 575 számú USA és az 1 296 680 számú angol szabadalmi leírás).

A szálelkapó szerkezet pályasíkjába történő száltereléskor a két dpb közötti szálszakaszt hurok alakú pályán kell vezetni, ami erős szálclefprmációt, sőt szálszakadást is eredményezhet (például a DIGÉP DC-0,4—140 F és a DCF 1,25—40 felcsévélő, továbbá az 1 574 357 számú NSZK, a 3 841 575 számú USA és az 1 296 680 számú angol szabadalmi leírások).

fez az úgynevezett dobperem mögé hajlított hurok a psévedobok pereméhez hozzáérhet, és azok forgása következtében elfűrészglődhet a szák Tehát vagy különlegesen kiképezett dobperemmegoldást alkalmaznak, ami indokolatlanul megdrágítja a csévedobok gyártását, vagy külön terelőelemekről gondoskodnak, amelyek nem engedik a hurkot a csévedobperemek közelébe. Ezen újabb terelpelernek tovább növelik a hurok defprmációs hatását.

Problémát jelent továbbá az is, hogy ha a hurok nem is ér hozzá a csévedpbperemekhez, ott a veszély is fenyeget, hogy a tele dob szálelkapója szakítja el a huzalt. Ez újabb terelőelem alkalmazását igényelheti, illetve tovább növeli a hurokdeformációt.

További probléma, hogy a rendszer nem képezhető ki szimmetrikusan, mivel ha a két dqb szátelkapói azonos síkban forognak, gondoskodni kell arról, hogy a hurok úgy legyen aszimmetrikus, hogy csak az üres dob szálelkapó pályáját keresztezze.

Összefoglalva elmondhatjuk, hogy az ismert szálelterelést módoknál a két dob közötti hurokképzéssel és a különböző dobméretekhez és szálméretekhez hozzájusztírozással, bonyolult mechanizmussal, de főképpen a szaka nézve nagy igénybevételt jelentő megoldásokat alkalmazunk.

Szálelkapó (szálmegfogó) szerkezet legegyszerűbb megoldása a két, negatív ék alakú, rést alkotó, némi rugózással rendelkező két lap, vagy test és egy lap, amely közé elkapáskor beszorul a szál (például az 1 296 689 számú angol szabadalmi leírás).

Hátránya, hogy termékméretenként jusztírozandó és a szálvég kiszabadítása a csévedob leszedésekor bizonytalan kimenetű (például ha biztos a szálelkapás, nem biztos a szálvég-kiszabadítás vagy fordítva).

Korszerűbb megoldás az, amikor a szálelkapót a szálvég kiszabadítása végett ki lehet nyitni. Ám ennek kézzel való működtetése a gépbe való bpnyúlást igényel, illetve az automatizáltsági fokot csökkenti. Ilyen megoldást ismertet a 3 841 575 számú USA szabadalmi leírás. A szálelkapó nyílást a csévedob leszerelési mozzanata yezérli.

-3179940

Hátránya, hogy a csévedob leszerelés közbeni elmozdulása és a szálelkapó nyitás egyidejűleg megy végbe, ami pontatlan jusztírozás esetén a szál szálelkapóba történő beleszakadását eredményezheti.

Ismert még az a megoldás, amikor a szál kiszabadítást a csévélmény feszítő hatására bízzák, vagyis nem terelik a szálat szálelkapáskor közvetlenül a csévedob-perem mellé, hanem egy kevéssel attól távol, így a csévedobmag és a szálelkapó között áthúzott szálszakaszra rácsévélt száltömeg feszítő ereje kihúzza a szálat a szálelkapóból. E megoldás hátránya újfent a pontos termék, dobméret, szálterelési hely és szálalkapó erő jusztírozási problémája, amely komoly átállási nehézséget okoz, mivel előfordulhat, hogy a szál kihúzása közben, annak vége szakadás következtében bennemarad a szálelkapóban.

A két csévedob közötti szálszakasz elvágását vékonyabb termékeknél a szálelkapás utáni dinamikus erőre bízzák, helyesebben vágás helyett elszakítja a szerkezet a szálszakaszt. Ez csak korlátozott méretű termékeknél lehetséges, ezért nem tekinthető általános érvényű megoldásnak.

Ezenkívül a szakításhoz szükséges erőhatás a tele dobon levő csévélménybe az elszakított szálvéget oly mértékben belefeszítheti, hogy a csévélmény egy jelentős területen megrongálódik.

Egy másik megoldásnál a szálelkapó által magával vitt szálszakasz egy rövid ideig szakadás nélkül, egy síkban mozoghat és e síkban a szálelkapó rávágja a szálszakaszt az ott elhelyezett „kés”-re. Ez félig vágásnak, félig szakadásnak tekinthető.

Á két megoldás közös hátránya, hogy egyrészt a dinamikus igénybevétel miatt (a szerkezetet ért igénybevételről nem is beszélve) a szálat olyan erőhatások érik, melynek eredményeképpen a szakadás helye bizonytalanná válik, továbbá, ha ott következik is be, ahol várjuk, akkor is az üres csévedobból ki fog állni egy csapkodó szálvég, továbbá az is előfordulhat, hogy a dinamikus rántás következtében a szálelkapóban megcsúszott és esetleg lehántott szál a dinamikus erő megszűnte után — most már a csévélési feszesség hatására, mely ellenkező irányú — kicsúszik a szálelkapóból és a szálátvétel meghiúsul.

Legkorszerűbbnek még az a megoldás tekinthető, melynél a vágókés közvetlenül a szálelkapó mellett van elhelyezve, így nem marad vágás után csapkodó huzalvég és a dinamikus hatások is minimálisra csökkenthetők.

E megoldásnak az a hátránya, hogy a szálelkapásnak mindig ugyanazon a helyen kell létrejönnie, mivel a vágás csak szálelkapás után jöhet létre. Vagyis, ha a szálelkapás jóval előbb történik meg (csévedob szögelfordulásra gondolva) mint ahol a vágókés van elhelyezve, előfordulhat, hogy a szál előbb elszakad, ami a már említett hátrányokhoz vezet, ha pedig túl későn, akkor megeshetik, hogy előbb történik a vágás, mint a szálelkapás és így a szálátvétel meghiúsul.

Amiatt, hogy a szálelkapás, az előbb említett okck miatt, mindig azonos helyen következzék be, függetlenül attól, hogy milyen csévedob-méretet használunk és a csévedob milyen telítettségi állapotában kívánjuk a szálátvételt megejteni, a két csévedob között — a csévedob tengellyel párhuzamosan — egy száltámasztó hengert kell elhelyezni, amely biztosítja a szálelkapásra szánt szálszakasz mindig azonos fekvését az üres csévedob magméreti és a támaszt ó-henger közötti részen.

A támasztó henger miatt csak olyan szálbehúzó szerkezet alkalmazható, amelynél a támasztóhenger két oldalán dolgozik egy-egy szálbehúzó henger felváltva aszerint, hogy melyik oldalon kell szálelkapást végezni, továbbá a támasztó-henger és a két szálbehúzó henger miatt a csévedoboknak messzebb kell kerülniük egymástól, amely viszont a szerkezet bonyolultságán túlmenően még azt a problémát is magával hozza, hogy a csévedob tengelytávolság miatt a csévedobok és a sorrakómű relatív elmozdulásának mértékét jelentősen meg kell növelni.

Célunk a találmánnyal olyan új rendszerű folyamatos működésű forgódobos csévélőgép létrehozása, amely kiküszöböli az ismert megoldások hátrányait, továbbá a gépen kívüli előkészítéssel, illetve a huzalátdobási idő lerövidítésével és a huzalátdobás biztonságának fokozásával csökkenti az állásidőt, illetve a huzalakkumulációt, és növeli a termelékenységet.

A találmány szerinti forgódobos'csévélőgép emelősüllyesztő szerkezete csuklós csapágyazású, egykarú emelőkeretként kiképzett, a csévedobot csévélési tengelyhelyzetbe hozó, illetve onnan eltávolító emelőkeretből áll. Az emelőkeretbe a csévedobot menesztett csévélési helyzetbe hozó, illetve onnan eltávolító helyező kocsi van szerelve. A helyezőkocsi a berendezés perifériájába behelyezett és onnan önsúlyánál fogva beguruló csévedob fogadására, illetve a helyező kocsiról a berendezés perifériájára történő csévedob kigurításra alkalmas kigurító asztallal rendelkezik.

Előnyösen a szálelkapó szerkezet az üres dob menesztőtengelyére, a csévedob menesztett pereme mögött, a csévélési téren kívül, a menesztőtengellyel együtt forgó és azon elcsúsztatható, a szálátvételkor az üres csévedob menesztett peremén túlnyúló és a szálelkapó szerkezetet a csévélési térbe toló harangba van szerelve. A szálelkapó szerkezet szálat szorító állapotában a csévélési térben, mig a szálat elengedő állapotában a csévélési téren kívül helyezkedik el. A szálelkapó szerkezet külső palástjára vágókés van szerelve.

A találmányt a továbbiakban kiviteli példa és rajzok alapján ismertetjük részletesebben.

A rajzokon az la ábra a csévélőgép alsó részének kinematikai ábrája, az lb ábra a csévélőgép felső részének kinematikai ábrája, a 2a—/ ábra a csévedob adagolás fázisai, a 3a—e ábra a szálátvételi folyamat fázisai és a 4a—b ábra a szálelkapó kinematikai ábrái.

A megfelelő merevséget és védettséget biztosító szekrényes 1 gépvázban egyidejűleg két párhuzamos tengelyelrendezésű csévedob csévélésre alkalmas munkaterülete van kiképezve (1. ábra).

A munkaterületek egyik oldalán 2 menesztőházak, a másik oldalon 3 támasztóbakok vannak elhelyezve. A 2 menesztőházakban megfelelő csapágyazással a 4 menesztőtengelyek vannak szerelve, axiális elmozdulástól mentesen. A 4 menesztőtengelyek munkaterületbe nyúló végébe, a csévedobok egyik oldalról való megtámasztása céljából, 5 menesztöcsúcsok vannak szerelve. A csévedobok másik oldalát a 6 támasztócsúcsok támasztják, melyek a 7 támasztótengelyekre vannak fel-4179940 szerelve. A 7 támasztótengelyek a 8 támasztóhüvelyekben vannak csapágyazva.

A csévedobok kellő, kétoldali támasztását az 5 és 6 csúcsokon túlmenően a 9 meneszt őtárcsákra felszerelt 10 támasztó tárcsák és a 7 támasztó tengelyekre felszerelt 11 támasztó tárcsák is biztosítják, melyek gumiprofilból készülő gyűrűs támasztófelülettel rendelkeznek (1. és

2. ábra).

A csévedobok megfelelő fordulatszámú hajtásáról, vagy megfelelő fékezéséről egy-egy 12 motor a 13 szíjhajtás révén gondoskodik. A 12 motorok 14 tachométer generátorral rendelkeznek. A 4 menesztőtengelyekről a hajtó vagy fékező nyomaték átszármaztatása a csévedobokra a 4 menesztőtengelyekre ékelt 9 menesztőtárcsákban elhelyezett 15 menesztőelemek segítségével történik. A 15 menesztőelemek a 9 menesztőtárcsákban a csévedobok 19 menesztőcsapja, vagy menesztőfurata által meghatározott sugarú osztókörön bizonyos osztástávolságnyira vannak elhelyezve és kiképzésük a csévedob menesztőcsap vagy furat méretétől függ. Minden 15 menesztőelem önálló 16 vezetéssel és 17 rugóval van ellátva, melynek révén a 9 menesztőtárcsa homloksíkjáig a 15 menesztőelemek kiálló vége benyomható. Amennyiben a 18 csévedobnak 19 menesztőcsapja van, a 15 menesztőelemek párhuzamosan lelapolt oldalakkal rendelkeznek és olyan osztástávolságnyira helyezkednek el egymástól, hogy két 15 menesztőelem lelapolt felülete közé a csévedob 19 menesztőcsapja könnyedén beférjen. Amennyiben a csévedobnak menesztőfurata van, a 15 menesztőelemek olyan hengeres kiképzésűek, hogy bármelyikük a csévedob menesztőfuratba könnyedén beilleszkedhet. Amikor a szerkezet a csévedobot nekiszorítja a 9 menesztőtárcsának — ha a csévedobnak 19 menesztőcsapja van —a 19 menesztőcsap vagy éppen betalál két 15 menesztőelem közé, vagy ha a 19 menesztőcssp éppen szembetalálkozik az egyik 15 menesztőelemmel, azt a 9 menesztőtárcsába nyomja és miután a csévedob forgatása megkezdődik, a csévedob megcsúszik, így a 19 menesztőcsap két 15 menesztőelem közé kerül és az eddig benyomott 15 menesztőelem kiugrik, vagyis a csévedob 19 menesztőcsapjának mindkét oldalról való menesztése ebben az esetben is létrejön.

Ha a csévedobnak menesztőfurata van, akkor a csévedob 9 menesztőtárcsához való szorításakor vagy az egyik 15 menesztőelem éppen betalál a csévedob menesztőfuratába és a többi 15 menesztőelem a 9 menesztőtárcsába nyomódik, vagy ha egyik 15 menesztőelem sem találna bele a csévedob menesztőfuratába, akkor kezdetben valamennyi 15 menesztőelem benyomódik a 9 menesztőtárcsába cs a csévedob forgatásakor a cscvedob addig csúszik, míg a legközelebbi 15 menesztőelem beugorhat a csévedob menesztőfuratába.

A csévedobok felfogása a következőképpen történik;

Valamilyen szállítóeszköz segítségével üres csévedobot helyezünk a berendezés 21 perifériájára, ahonnan a csévedob a 23 oldalvezető lécek között a 22 helyezőkocsiba gurulhat (2. ábra).

Ezután a csévedobot a 24 emelőkeret révén — amelyre a 22 helyezőkocsi van szerelve — a 25 emelő pneumatikus henger felemeli annyira, hogy a csévedobok tengelye egybeessék a 4 menesztő-, illetve a 7 támasztótengely tengelyvonalával. A felemelt helyzetben a 22 helyezőkocsít a 26 helyező pneumatikus henger a 9 menesztőtárcsa irányában eltolja — s mivel a 23 oldalvezető lécek a csévedob peremét közrefogják — a 22 helyezőkocsi a csévedobot az 5 menesztőcsúcsra tolja, illetve nekiszorítja a 9 menesztőtárcsának, helyesebben a 10 támasztótárcsának. A menesztés a már ismertetett módon, automatikusan, illetve legkésőbb a csévedob forgatás megkezdésekor jön létre. Ezután a 27 támasztó pneumatikus henger a 8 támasztóhüvely előtolása révén, a 6 támasztócsúcsot a csévedob furatba illeszti, valamint a 11 támasztótárcsát a csévedob oldalának nyomja. A 8 támasztóhüvely azon helyzetében, amikor a csévedob megtámasztása optimálisnak mondható, a 8 támasztóhüvelyre szerelt 28 arretáló léc prizmatikus hornyába a 30 rugóval előfeszített 29 arretáló csap beugrik. A 29 arretáló csap és a 28 arretáló léc prizmatikus hornya olyan kiképzésű, hogy amennyiben az arretáló csap vége a horonyban van, biztonságtechnikai okokból a 8 tómasztóhüvelyt semmilyen erőhatás ne kényszeríthesse a csévedobtól való eltávolodásra. Az arretálás megfelelő elvégzéséről a 20 helyzetkapcsoló ad jelzést. Ezt követően a 24 emelőkeret a 25 emelő pneumatikus henger által vezérelve eltávolodik a csévedobtól és leereszkedik.

Miután a csévedobot ily módon feladtuk és rögzítettük, a felcsévélendő 31 szálat előbb a gép szimmetriatengelyében és a csévedobok felett elhelyezett 32 szálbevezető keréken átvetjük, majd a két 33 henger között, továbbá a 34 felső, 35 középső és 36 alsó sorrakó terelőhengerek között átvezetve, a felfogott 18 csévedobhoz erősítjük.

A 12 motor elindításával a csévedob megkezdi a felcsévélést és ezzel egyidőben a 12 motorra rákapcsolt 14 tachométer generátor jeladását felhasználva, villamos tengely segítségével a 37 sorrakómű-motor is forgásba kezd, biztosítva a megfelelő értékű, a csévedob fordulattól függő sorrakó előtolómű sebességét.

A 37 sorrakómű-motor a 38 csiga, a 39 csigakerék, valamint a 40 tárcsák segítségével a 41 hevedert hajtja meg, mely heveder egyik szakasza a 42 sorrakó kocsihoz van hozzáerősitve.

A 37 sorrakómű-motor olyan villamos vezérléssel és szabályozással van ellátva, hogy egyrészt a csévedob fordulatszáma függvényében a szálátmérőnek megfelelő sorrakó sebességet mindig biztosítja, másrészt a csévedob csévélési terének megfelelő szélességű határhelyzeteiben, motor irányváltással a 42 sorrakó kocsi irányváltását is elvégezte. Az irányváltási határhelyzetek jelzését a menesztőoldali 43 és a támasztóoldali 44 helyzetjelző kapcsolók biztosítják.

A 42 sorrakómű-kocsi vezetését a 45 sorrakó vezetékek biztosítják, melyek a 46 szálátdobó kocsihoz vannak erősítve. A 46 szálátdobó kocsi a 47 csúszóvezetékek cs a 48 támasztógörgő, illetve 49 támasztósín segítségével kapcsolódik az 1 gépvázhoz a csévedobok feletti térrészben.

Csévéléskor, akár az „A” oldali, akár a „B” oldali csévedobra történik a csévélés, a 46 szálátdobó kocsi a gép szimmetriatengelyében helyezkedik el és helyzetét az 50 helyzetkapcsoló jelzi (1. és 3. ábra).

Amikor az éppen csévélés alatt álló csévedob megtelt — legyen ez a „B” oldali csévedob —, a 46 szálátdobó kocsi középhelyzetéből az „A” oldali csévedob felett áthaladva, „A” oldali szélső helyzetébe mozog. A 46 szálátdobó kocsi középhelyzetéből az „A” oldali csévedob felett áthaladva, „A” oldali szélső helyzetébe mozog. A 46 szálátdobó kocsi mozgását az 51 szálátdobó motor az 52 csiga, az 53 csigakerék, továbbá az 54 tárcsára szerelt 55 szálátdobó heveder segítségével bizto5

-5179940 sítja, ahol az 55 heveder egy szakasza a 46 szálátdobó kocsihoz van hozzáerősítve. Az 51 szálátdobó motor olyan villamos vezérléssel van ellátva, hogy a 46 szálátdobó kocsi megfelelő irányú mozgatását, illetve a középső és két „A”, illetve „B” oldali szélső helyzetekben való megállását biztosítsa. A szélső helyzeteket az „A” és a „B” oldali 56, ill. 57 helyzetkapcsolók jelzik ki. A megfelelő helyzetben való megállást az 51 szálátdobó motor tengelyére szerelt 58 villamos fék segíti elő.

A 46 szálátdobó kocsi „A” oldali szélső helyzetének elérésekor a 42 sorrakó kocsi olyan vezérlést kap, hogy a szálátdobó helyzetet kijelző 59 helyzetkapcsoló által kijelölt helyen a sorrakó mozgását abbahagyja, ezután egyidejűleg a 60 harang a csévedob perem felett, a 4 menesztőtengelyen, azzal együtt forogva, a 61 vezeték és a 62 harangmozgató pneumatikus henger által vezérelve a csévélési térbe tolódik, valamint az 1 gépházba csapágyazott 63 szálbehúzó henger, a 64 szálbehúzó pneumatikus henger által vezérelve, az eddigi fekvő helyzetéből függőleges tengelyű helyzetbe mozdul el.

A 60 harangok 65 szálelkapó szerkezettel vannak felszerelve, azonkívül a csévélési tér felé néző 66 homlokfelületük olyan profilkiképzéssel rendelkezik, melynek ha a 31 szálat nekifeszítjük, azt a 65 szálelkapó szerkezetbe vezeti (4. ábra).

A 65 szálelkapó szerkezet lényegében a 67 állópofából és a 68 mozgópofából áll. A 68 mozgópofa a 69 támasztóvillában van csapágyazva, melyet a 70 rugó állandóan a 67 állópofa irányába feszít. A feszített helyzet határát — mely a 39 szál méretétől függ — a 71 határoló csavarzattal lehet beállítani. A 68 mozgópofát ezen túlmenően a 72 rugó állandóan olyan szögelfordulásra kényszeríti, hogy az a 67 állópofához közelítsen. A határhelyzetet a 73 ütköző biztosítja. Csévéléskor a 60 harangok hátrahúzott helyzetben vannak, vagyis a csévélési térbe nem nyúlnak be. Ekkor a 9 menesztőtárcsára szerelt 74 ütközők a 68 mozgópofát úgy forgatják el, hogy a pofapár nyitott helyzetben legyen. Szálátdobáskor azonban, mivel a megfelelő 60 harang a csévélési térbe tolódik, a 4 menesztőtengelyre ékelt 9 menesztőtárcsa viszont helyben marad, a 74 ütközőtől eltávolodó 75 kar lehetővé teszi a 68 mozgópofa záróhelyzetbe kerülését.

A 42 sorrakó kocsi az 59 helyzetjelző kapcsoló által meghatároz egy csévélési alapsíkot és ezt a síkot közelíti meg a 60 harangra szerelt 65 szálelkapó szerkezet, a 67 álló- és a 68 mozgópofa kialakította, ékalakú rés, melybe azután a 31 szálat a 63 szálbehúzó henger kényszeríti be azáltal, hogy a szál előbb végigcsúszik a 60 harang profilos 66 homlokfelületén, majd a 67 álló- és a 68 mozgópofa közé beszorul.

Tekintve, hogy a 42 sorrakó kocsi 59 helyzetjelző kapcsolóval meghatározott helyzetében kialakult csévélési szál vonalat a 63 szálbehúzó henger hatására esetleg a 65 szálelkapó szerkezet pályája két helyen is metsztheti, s mely két metszéspont közül a szálátvétel szempontjából csupán a két csévedob közötti szakaszhoz közelebb levő metszéspont létrejötte kívánatos, a másik metszéspont létrejöttének megakadályozására 77 száltámasztó görgők vannak elhelyezve a megfelelő helyen. E 77 száltámasztó görgők szálvezetési síkja megegyezik a 42 sorrakó kocsi 59 helyzetjelző kapcsolóval jellemzett helyzetével.

Abban a pillanatban, amikor a 31 szálat a 67 álló- és a 68 mozgópofák megfelelően megfogták (elkapták) — 6 történetesen az „A” oldali 60 harang 65 szálelkapó szerkezetével — a 65 szálelkapó szerkezet a szálat magával viszi, vagyis igyekszik azt ezután az „A” oldali csévedobra csévélni. Mivel a szál tulajdonképpen az elkapás pillanatában még a „B” oldali dobra vezet, a két dob közötti szálszakaszt az elkapás után el kell vágni. A vágást egy olyan repülő 76 vágókés vágóélének dinamikus mozgása és erőhatása biztosítja, mely a 60 harang külső palástjára van szerelve, a 67 álló- és a 68 mozgópofa fölé.

A 78 vágókés vágóéle olyan profilú és olyan elhelyezésű, hogy a vágóélhez a szálelkapás kezdetén még nem, de ahogy a szál a 67 álló- és a 68 mozgópofák között beljebb csúszik, már hozzáér, sőt, a vágóélnek nekifeszül. Az elvágás folyamatát az is elősegíti még, hogy míg a szálelkapás kezdetekor a két csévedob közötti szálszakasz egy egyenes vonalat alkot, addig az elkapás után, mivel a 65 szálelkapó szerkezet a 60 haranggal együtt tovább forog, e szálszakaszt megtöri és a töréspont éppen a 65 szálelkapó szerkezetből kivezető szálszakasz azon pontjára esik, ahol a 76 vágókés vágóéle van elhelyezve.

Összefoglalva: a vágás folyamata leginkább arra az esetre hasonlít, amikor egy kifeszített szálra az egyik befogás mellett egy éles késsel, nagy sebességgel rácsapunk.

Miután az „A” oldali 65 szálelkapó szerkezet megragadta a szálat, továbbá a két csévedob közötti szakasz elvágása megtörtént, a felcsévélés most már az „A” oldali csévcdobra folytatódik. A szálelkapás után a 63 szálbehúzó henger visszatér vízszintes helyzetű alaphelyzetébe és a 37 sorrakómű motor olyan vezérlő parancsot kap, hogy a 42 sorrakó kocsi az 59 helyzetjelző kapcsolóval jellemezhető helyzetből csak a támasztóbak oldali 44 helyzetjelző kapcsoló irányában induljon el, majd miután ott az irányváltás megtörtént, és a sorrakó kocsi most már a menesztőtárcsa felé halad, a 46 szálátdobó kocsi „A” oldali szélső helyzetéből visszaindul az 50 helyzet kapcsolónak megfelelő középhelyzetbe. Eközben, amint a 42 sorrakó kocsi elérkezett az 59 helyzetjelző kapcsolónak megfelelő helyzetbe, ezzel olyan mértékű rácsévélést végezve az első szál lerakásra a csévedobon, hogy most már ha a 65 szálelkapó szerkezet el is engedi a szál végét, a szál már nem tud lecsúszni a csévedobról — az „A” oldali 60 harang hátrahúzódik a csévélési térből és a 42 sorrakó kocsi továbbhaladhat a menesztő oldali sorrakó határt jelző 43 helyzetjelző kapcsolóig, helyesebben: a 42 sorrakó kocsi most már folyamatosan végezheti alternáló mozgását és az 59 helyzetjelző kapcsoló csak a következő szálátdobáskor fog ismét funkcionálni.

A 60 harang hátrahúzódása közben a 65 szálelkapó 75 karja amint nekiütközik a 9 menesztőtárcsára szerelt 74 ütközőnek, a 68 mozgópofa elfordul, a szálelkapó nyit és elengedi, továbbá kitolja a szál végét a szálelkapóból. Ezzel egyrészt megszűnik az a probléma, hogy a csévedob magméret és a 65 szálelkapó szerkezet között feszülő szálszakasz bármiben is akadályozza a megfelelő sorrakást és a csévedob-mag közelében helyes csévélmény kialakulását, másrészt lehetővé válik, hogy amint ez a csévedob megtelik, ezt minden további nélkül le lehessen szerelni (a belső szálvég nincs hozzáerősítve a 65 szálelkapó szerkezethez), végül biztosítva van, hogy erre az oldalra történő legközelebbi szálátdobáskor a

-6179940 szálelkapó szerkezet üres és nincs benne az előbbi szálelkapásból származó száldarab.

A tele csévedob a 12 motor segítségével lefékeződik. A csévedob forgásának megszűnése után megkezdődik a csévedob leszerelése. A 24 emelőkeret a 25 emelő pneumatikus henger által vezérelve felemelkedik úgy, hogy a csévedob peremhez hozzáérjen, majd a 82 húzómágnes a 29 arretáló csapot kihúzza 28 arretáló léc hornyából, ezután a 8 támasztóhüvely a 27 támasztó pneumatikus henger által vezérelve, a 6 támasztócsúcsot és a 11 támasztótárcsát eltávolítja a csévedobtól, ezután a 22 helyezőkocsi, a 23 oldalvezető lécek segítségével és a 26 helyező pneumatikus henger által vezérelve a csévedobot eltávolítja az 5 menesztőcsúcstól, a 9 menesztőtárcsától és a 10 támasztótárcsától. Ezután a 24 emelőkeret a csévedobbal együtt leereszkedik, majd alsó helyzetében, a 24 emelőkeretbe épített 78 kigurító asztal — melyet a 22 helyezőkocsihoz erősített 79 kigurító pneumatikus henger a szintén a 22 helyező kocsiba csapágyazott 80 karral szerelt 81 görgő segítségével emel meg — annyira megemelkedik, hogy a csévedob a 21 perifériára gurul ki.

A tele csévedobot valamilyen szállítóeszközzel elszállítva és új üres csévedobot behelyezve megkezdődhet az új munkaciklus.

A működési ismertetéshez hozzátartozik még, hogy valamennyi alternáló mozgást végző végrehajtóelem két szélső helyzetében szükség szerint helyzetkapcsolókkal ellátott és a helyzetkapcsolók jeleit feldolgozó, tetszés szerinti vezérlő berendezéssel látható el a gép, valamint megemlíthető, hogy a berendezés a kiszolgálási helyeknél megfelelő védőajtókkal és azok biztonságos reteszelésével is el van látva.

A javasolt megoldás előnyei az ismert megoldásokkal szemben a következők:

A dob bejuttatásánál a perifériából a berendezésbe fontos előny, hogy a javasolt megoldás kétoldalas kiszolgálást ezzel az egyoldalas megoldások magas dobelrendezéséből adódó hátrányaival nem rendelkezik.

Kétoldalas kiszolgálása olyan univerzalitással rendelkezik, melyhez a legkülönfélébb szállító-, illetve adagolószerkezetek csatlakoztathatók, és e mellett biztosított, hogy a perifériáról a csévedob automatikusan begurul a berendezésbe.

Példaképpen megemlíthető, hogy különböző gazdasági megfontolások eredményeképpen a berendezés perifériájára a csévedob eljuttatható:

a) egyszerű lejtőn való kézi gurítással;

b) forgóasztalos és ahhoz csatlakoztatható lejtőn való kézi gurítással (a forgóasztal révén a berendezés gurítólejtőkkel megnövelt mérete jelentősen csökkenthető);

c) pneumatikus vagy hidraulikus emelőszerkezetekkel, melyek mobil és stabil (a géphez erősített) változatban egyaránt alkalmazhatók;

d) különböző rendszerű adagoló tárakból történő automatikus adagoló szerkezetekkel;

e) egyéb szállítóeszközökkel.

Az úgynevezett bejuttató-feladó összevont megoldásokkal szembeni előnye egyrészt a már említett univerzalitás, másrészt azon túlmenően a különböző dobméretekhez való egyszerű átállítás lehetősége és egyszerűsége, tekintve, hogy a különböző dobméretek esetén csupán a 22 helyezőkocsi prizma elhelyezését és a 23 oldalvezető léceket kell átállítani.

A dob csévélésí tengelyhelyzetbe hozásánál (feladásnál) az összevont megoldásokkal szemben előnyös a már említett univerzalitás, illetve a különböző dobméretekhez való gyors átállítási lehetőség. Biztosítva van a gépi feladás is.

A berendezés a gépesített emelő funkciót a 24 emelő kerettel végzi, mely az ismert emelőasztalos megoldásokkal szemben billenő kivitelű és a költséges függőleges vezetékezés helyett, egyszerű csuklós szerkezettel rendelkezik

A dobnak a csévélésí tengelyhelyzetben való rögzítésével kapcsolatban kiemeljük, hogy az ismert megoldásokkal szemben a csévedobot nem a támasztócsúcs, hanem a 24 emelőkeretbe sínezett, a 6 támasztócsúcstól független mozgatású 22 helyezőkocsi tolja rá a menesztőcsúcsra, mely esetben a dobperem nem csúszik az emelősze rkezeten.

Az ismert két csúcs mozgatású szerkezetekkel szemben jóval egyszerűbb, mert a végső rögzítéshez csak a támasztócsúcsot kell mozgatni és ezzel együtt kiküszöbölt a dobperem csúsztatása.

A javasolt megoldás a dob menesztésével kapcsolatban valamennyi ismert megoldás hátrányát kiküszöböli. Akár menesztőcsapos, akár menesztőfuratos a csévedob, a javasolt megoldás automatikusan gondoskodik a kényszermenesztésről, emellett optimálisra beállítható oldaltámasztásról is gondoskodik a felszerelt támasztótárcsák révén.

A javasolt megoldásnál a dobrögzítés oldása az ismert rugós, vagy kényszermozgatású letoló csapos kivitelekkel szemben egyszerűbb, mivel a támasztócsúcs eltávolodása után, a csévedob menesztőcsúcsról való lehúzását a támasztócsúcstól függetlenül mozgatott helyezőkocsi elvégzi, így nem kell külön letolószerkezetről gondoskodni. A javasolt megoldás azért előnyösebb mint a kétcsúcsos mozgatású kivitel, mert a menesztő-szerkezet mozgatása elmarad.

A dob csévélésí tengelyhelyzetből való elvitelére (levétel) és a dob perifériára való kijuttatására a bevitellel és a feladással kapcsolatban említettek érvényesek a funkciók inverzére értelmezve, az alábbi kiegészítéssel;

A dob perifériáról való bejuttatása a dob önsúly által való begurulásával megoldott. A kijuttatást a javasolt megoldás azzal, az ismert megoldásoktól való eltéréssel oldja meg, hogy a 22 helyezőkocsiba egy külön 78 kigurító asztal is ágyazott (tulajdonképpen a 22 helyezőkocsi a 24 emelő keretre helyezett síneken gördül), mely vezérelt módon, kifelé irányuló lejtőt létrehozva, a csévedobot automatikusan kiguritja a berendezésből.

Az üres dob forgásba hozása a javasolt megoldásnál a korszerű, ún. külön motoros megoldással történik.

Dobtengelyek és sorrakómű relatív helyzetének előállítására a csévélésí síkban a javasolt megoldás a legkorszerűbb esetet alkalmazza, amikor a dobtengelyek helyben maradnak és a sorrakómű egyenesvonalú elmozdulást végez a csévélésí síkban.

A szál sorrakóműtől független találmány szerinti terelése a szálelkapó szerkezet pályasíkjába az ismert megoldások valamennyi hátrányát kiküszöböli.

A szálterelést egyrészt a 42 sorrakókocsi végzi el azáltal, hogy az 59 helyzetkapcsolóval kijelölt helyen a sorrakó kocsi megáll. (Nem alkalmazunk szálbehúzó kocsit, mely a sorrakó kocsitól függetlenül működik és nagy menetemelkedésű, áthúzott huzalszakaszt hozhat létre.)

-7179940

A száléi kapás pályasíkja alig tér el a sorrakómű által kijelölt (59, helyzet kapcsoló) szálátvételi alapsíktól, mivel a. száléi kapó val rendelkező megfelelő oldali 60 harang homlokfelülete a szálelkapás síkjáig kitolódik és a 63 szálbehúzó hengernek csupán a harang homlokfelülete és a 67 álló-, illetve a 68 mozgópofa kialakította ékalakú rés középvonala közötti távolság áthidalását kell a szálra, rákényszerítenie.

, A 63 szálbehúzó henger okozta szálterelési irány és a szálátvételi alapsík között így csupán csak néhány foknyi szögérték képződik, amely az ismert megoldások szálelkapási hurokképzéséhez képest, teljesen elhanyagolható száldeformációt okoz (ha egyáltalán okoz). A szinte száldeformáció, vagy igénybevétel nélküli szálátvétel továbbá kiküszöböli:

a) a szál hozzáérőiét szálátvételkor a csévedob peremhez ;

b) terelőelemek alkalmazását, melyek a szál csévedob peremhez való hozzáérését, vagy a tele csévedob szálelkapójába való szálbeszakadást vannak hivatva elhárítani;

c) a. szálbehúzó aszimmetrikus kiképzését tekintve, hogy csak egy, a gép szimmetriatengelyében elhelyezett 63 szálbehúzó hengerre van szükség, mivel a szálátvétel aszimmetrikus szálgeometriájáról a megfelelő oldali 60 harangok kitolódása gondoskodik;

d) & különböző csévedob- és szálméretekhez való hozzájusztírozást, mivel csupán a csévedob peremátmérők jelentősebb eltérése esetén kell a 60 harangokat lecserélni, azt is csak azért, hogy a kisebb csévedobokhoz tartozó nagyobb csévedob fordulatszámoknál kisebb forgó tömeget képviseljenek a 60 harangok.

A javasolt megoldás az ismert szálelkapó megoldások valamennyi hátrányát kiküszöböli és e mellett a biztos szálelkapást és az automatikus szálvég kioldást biztosítja.

A javasolt szálelkapó szerkezet minden átállítás és jusztírozás nélkül a 67 álló- és 68 mozgópofa speciális kialakítása, továbbá a 69 támasztóvilla, 70 rugó és 71 határoló csavarzat révén rendkívül széles szálméret elkapására alkalmas, biztos szálelkapás és biztos szálvégkioldás mellett,

A javasolt szálelkapó szerkezet, az automatikus szálvég kioldással a csévedob levétel teljes automatizálhatóságát biztosítja, ami munkavédelmi tekintetben is jelentős előny.

Az automatikus szálvég kioldással kiküszöbölődik az a probléma, hogy a szálvég kiszabadítása a rácsévélt csévélmény igénybevételének hatására jöjjön létre, és ez nagyfokú jusztírozást, vagy szál végbeszakadást okozzon a szálelkapóban.

A javasolt megoldás korszerű módon biztosítja a szál közvetlen szálelkapó melletti elvágását amellett, hogy ehhez nincs szükség külön terelő elemekre és vágáskor a tele csévedob csévélményében és a szálban nem okoz számottevő deformációt, továbbá lehetővé teszi a gép szimmetriatengelyében egy 63 szálbehúzó henger alkalmazását.

A fenti eredményt az új rendszerű vágó-elv azáltal éri el, hogy a vágókés a 65 szálelkapó szerkezetre van rászerelve (a csévedob tengelyéből a szálelkapó felé húzott radiális sugarat tekintve a szálelkapón kívül helyezkedik el). A szálelkapást követő szálelkapó szögelfordulás a szálat nekifeszíti a vágókés élének, illetve a két csévedob közötti szálszakaszra a vágókés közvetlenül a 15 szálelkapó mellett ráfordul. Ezt a hatást fokozza, hogy a két csévedob közötti szálszakasz a vágóélnél megtörik.

Claims (4)

1. Szabadalmi igénypontok

   1. Forgódobos csévélőgép, amely csévedobot csévélési helyzetbe hozó, illetve onnan eltávolító gépesített emelő-süllyesztő szerkezettel rendelkezik, azzal jellemezve, hogy az emelő-süllyesztő szerkezet csuklós csap25 ágyazású, egykarú emelőkeretként kiképzett, a csévedobot (18) csévélési tengelyhelyzetbe hozó, illetve onnan eltávolító emelőkeretből (24) áll, amelybe a csévedobot (18) menesztett csévélési helyzetbe hozó, illetve onnan eltávolító helyezőkocsi (22) van szerelve, amely a be30 rendezés perifériájába (21) behelyezett és onnan önsúlyánál fogva beguruló csévedob fogadására, illetve a helyezőkocsiról (22) a berendezés perifériájára (21) történő csévedob-kigurításra alkalmas kigurító asztallal (78) rendelkezik,

   35
2. 2. Az 1. igénypont szerinti forgódobos csévélőgép kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a szálelkapó szerkezet (65) az üres dob (18) menesztőtengelyére (4), a csévedob (18) menesztett pereme mögött, a csévélési téren kívül, a menesztőtengellyel (4) együtt forgó és azon el40 csúsziatható, a szálátvételkor az üres csévedob menesztett peremén túlnyúló és a szálelkapó szerkezetet (65) a csévélési térbe toló harangba (60) van szerelve.
3. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti forgódobos csévélőgép kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a szálelkapó

   45 szerkezet (65) szálat szorító állapotában a csévélési térben, míg a szálat elengedő állapotában a csévélési téren kívül helyezkedik el.
4. 4. Az 1—3. igénypontok bármelyike szerinti forgódobos csévélőgép kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy

   50 a szálelkapó szerkezet (65) külső palástjára vágókés (76) van szerelve.