HU174527B - Promyvochnaja ustanovka dlja tualeta - Google Patents

Description

A találmány WC öblítő készülékre vonatkozik.

Az ismert és általában használatos WC öblítő készülékek nagyobb része a vízvezeték nyomásától függetlenített megoldás különféle változatából áll. Ezek közös jellemzője, hogy a vízvezetékből érkező vízzel egy különálló, a WC csésze fölött mintegy 1,5-2,0 m magasságban elhelyezett tartályt töltenek fel s a csésze öblítésekor ezt a vizet a vízvezetéki nyomásnál kisebb saját magassági nyomásával, de a vízvezetékből érkező hozamnál l nagyobb hozammal, tehát általában megfelelő mozgási energiával hasznosítják. A tartály feltöltésére, a vízvezeték nyitására és zárására, a túltelítődés megakadályozására különféle szerkezeti megoldásokat alkalmaztak, mint pl. a vízvezetéki csőnek 1 úszókarral vezérelt szelepes nyitását és zárását, szivornyát, túlfolyót stb- E szerkezeti elemek kényesek és igen gyakran meghibásodnak, ezért helyettesítésükre számos javaslattal kísérleteztek, azonban ezek is mind bonyolult szerkezetek voltak 2 és általánosan elterjedni nem is tudtak.

Ezeket a vízvezeték nyomásától független szerkezeteket azért kellett mégis alkalmazni, mivel sok államban nem engedélyeztek olyan szerkezetet, 2 amely a vízvezetéki hálózattal közvetlen kapcsolatban van. Ezeknél ugyanis — bár nagyon kivételesen, de legalábbis elméletileg lehetségessé válhat az, hogy részleges nyomáskiesés és ugyanakkor fellépő szívóhatás esetén a WC kagylóból - fel- 3 szívás útján — szennyezett víz kerülhet a vízvezetéki hálózatba.

Ez az oka annak, hogy a közvetlenül a vízvezetéki nyomást hasznosító, azzal szerves összefüggésben álló öblítőkészülék csak korlátozott mértékben tudott elterjedni. Az ilyen készülék kiküszöböli a külön tartályt és a vízvezetéki hálózatból közvetlenül engedi az öblítővizet a csészébe. A kényes szerkezeti elemek itt már elmaradnak s mindössze egy nyitózáró csapra van szükség, amely haladottabb formájában kézi indítású (nyitású), de általában rugó hatására bizonyos késleltetéssel önműködően záró szokott lenni. Ennek az Öblítőkészüléknek a szerkezeti egyszerűsége mellett is van azonban egy hátránya: mivel az ide alkalmazott vízvezetéki cső sem lehet a házi csővezetékek pl. 1/2 vagy 3/4” méreténél nagyobb átmérőjű, az érkező víz a WC csésze nagyobb öblítendő felülete következtében túl kis hozam miatt az öblítéshez elégséges mozgási energiát szolgáltatni nem tud. Különösen feltűnő ez a hátrány akkor, ha a vízvezetéki nyomás kicsi, ami sík városrészek felső emeletein gyakran előfordul.

Ha tehát csak műszaki szempontból nézzük is, megállapíthatjuk, hogy a függetlenített nyomású megoldásnál általában megvan a szükséges mozgási mergia, de hiányzik a szerkezeti egyszerűség, a vízvezetéki nyomással működő megoldásnál megvan a szerkezeti egyszerűség, de hiányzik a kellő mozgási energia.

Külön említést érdemel a 2 122 069 számú francia szabadalmi leírásban ismertetett víztartály, amely adott esetben WC öblítővíz céljára is használható. A készülék légüst, amelynek három csatlakozó csővezetéke van: egy a fenékbe torkolló cső a befolyó víz, egy a fenékből kiágazó cső a kiáramló víz, egy felülről benyúló cső pedig a bejuttatandó levegő számára. A levegőbevezető cső a légüst feltöltési ideje alatt zárva van, a zárást az emelkedő víznyomás által zárt szelep, és ennek 10 hibás működése esetére alkalmazott második szelep végzi. Zárt állapotban a vízvezetékből beáramlik a víz a tartályba mindaddig, amíg a benne levő levegőt a vízvezetéki nyomással azonos nyomásúra nyomja össze. Ha most a kivezető vezetéken levő 15 csapot nyitjuk, az a nyomás a tartályban levő vizet kinyomja, a vele kiszökött levegőt ezután a nyomás hiányában kinyílt szelepű légbevezető csövön at beáramló ievegő pótolja.

Ez a szerkezet kétségtelen műszaki haladást 20 jeienr az előbbi szerkezetekhez képest, mégis hátránya, hogy ugyancsak bonyolult szerkezet bárom csőcsatlakozással, a levegőbevezető csőben két szeleppel. Emellett ez a szerkezet sem küszöböli ki azt a ritkán előfordulható lehetőséget, hogy a 25 vízvezetékbe szívóhatás következtében szennyezett víz jusson.

Ezzel szemben saját találmányunk lényege, hogy olyan légüstből áll, amelynek a vízvezetéki hálózat részét képező, a légüst feneke felett térközzel 30 elrendezett nyílású távcsöve és pl. kézi nyitású, de önműködően záródó, önmagában ismert zárószerkezettel ellátott, a WC csészével összekötött kivezető öblítő csöve van. Célszerű, ha a bevezető tápcsö nyílása a kivezető öblítőcső tengelyébe van 35 irányítva.

Mint látjuk, saját szerkezetünkben elmarad a külön, szelepekkel ellátott légbevezető cső s a szerkezet lényegesen egyszerűbb, kis költséggel előállítható és feltétlenül üzembiztos, meghibá- 40 sodási lehetősége nincsen.

Ami a működését illeti, nyilvánvaló, hogy a hálózati nyomás általában mindig nagyobb, a legtöbb esetben pedig jóval nagyobb, mint a függetlenített nyomású megoldásnak a helyiségben 45 mintegy 1,5—2,Ont magasságban elhelyezett tartályból lefolyó váz nyomása. Ebből következik, hogy a légüstben összegyűlt víznek a hálózati nyomással azonos kezdeti nyomása az öblítő csőben ugyancsak nagyobb lesz, de most a sokkal nagyobb 50 szelvényű öblítőcsőben ez a nagyobb nyomású víz nagyobb hozammal is zúdul le: a mozgási energia így tehát nemcsak a vízvezetéki nyomással működő eddig ismert készülékeknél, hanem a függetlenített nyomással működő készülékeknél is nagyobb lesz. 55 Ahogy a légüstből fogy a víz, csökken a nyomás is, amit azonban a tápcsőből folytonosan érkező víz hálózati nyomása kissé továbbra is megemel egészen addig, amíg a légüstben tárolt víz szintje le nem süllyed a tápcső nyílásának szintjéig. Ekkor a 60 légüst vizének nyomása atmoszférikus lesz, illetőleg csak saját magasságának megfelelővé válik. Most már csak a tápcsőből esetleg továbbra is érkező víz mozgási energiája marad számottevő. A légüst vizének nyomáscsökkenését egyébként arra is hasz- 55 nosítani lehet, hogy az öblítőcsőbe épített zárószerkezet önműködő zárását vezéreljük.

A találmány szerint öblítőkészülék a légüstben energiát tárol és különös előnye, hogy a légüst 5 feltöltését gyorsan tudja elvégezni és ezért igen hamar - 4-5 sec után - már ismétlőképes.

A találmányunk szerinti készülék további előnye, hogy egyik különösen ajánlható kiviteli alakjában arra is alkalmas, hogy szívóhatás következtében szennyezett víznek a vízvezetéki hálózatba való jutását kizárja.

Az ebből a célból kibővített találmány szerinti készüléknek az öblítőcsőből kiágazó, ennek szelvényénél kisebb szelvényű oldalcsöve, ehhez a végén csatlakozó, szabad nyílással ellátott biztonsági tartálya van.

Olyankor, amikor az öblítővíz nagy nyomással lezúdul a WC tartályba, a kiágazó öblítőcsőbe is benyomul a víz. Mivel azonban a kiágazó csőnek kisebb szelvénye és bizonyos hossza is van, nagyobb az ellenállása és ezért az ide beáramló víz mennyisége kicsi. így a cső végén levő biztonsági tartály mérete is kicsi lehet, a tapasztalat szerint űrtartalma elég, ha mintegy félliteres. Ez a víz természetesen az öblítővíz nyomásának lecsökkenése után szintén lefolyik a WC tartályba, a biztonsági tartály tehát ugyancsak önműködően kiürül.

Olyankor viszont, ha valamely okból szívóhatás érvényesülne a légüst irányából, ez a szívóhatás hatástalanná válik az öblítőcsőnek a kiágazás alatti része és a WC tartály felé, mert ez a biztonsági tartály szabad nyílásán érvényesül és víz helyett onnan levegőt szív a vízvezetéki hálózatba.

A következőkben a találmányt két példaképpeni kiviteli alakjával kapcsolatosan a mellékelt ábrákra való hivatkozással magyarázzuk meg részleteiben.

Az 1. ábra a találmány szerinti készülék legegyszerűbb példaképpeni kiviteli alakját mutatja be részben metszve, a 2. ábra a találmány szerinti készüléknek a szívóhatás ellen biztosított kibővített példaképpeni kiviteli alakját ábrázolja részben metszve, míg a 3. ábra a 2. ábrán bemutatott készülék felső részének oldalmetszete.

Az 1. ábrán olyan készüléket láthatunk, amelynek 1 légüstje hengeres (cső) szelvényű, a vízvezetéki hálózatba bekötött, d_t átmérőjű bevezető 2 tápcsöve a V szinten végződik és így térséget biztosít közte és az 1 légüst A szinten levő feneke között. A d_ö átmérőjű 3 öblítőcsöve az 5 WC csészébe van bekötve, közben pedig a 4 zárószerkezettel van ellátva.

Példaképpeni méretek: ha a tápcső átmérője d_t = 3/4”, akkor a 3 öblítőcső átmérője ennek kétszerese lehet: d_ö = 1 1/2”. Az 1 légüst átmérője lehet pl. 80 mm, a hossza 1200 mm, ekkor a légüst űrtartalma mintegy 6 liter. A V és A szintek között a magasság 5-12 cm.

Ha a 4 zárószerkezet zárva van, a 2 tápcsövön át a víz beáramlik az 1 légüstbe és benne a 7 víz a 6 levegőt összenyomva az 1 légüstöt az F szintig megtölti. Ekkor a 6 levegőnek is a hálózati nyomással azonos nyomása lesz.

Ha a 4 elzárószerkezet karjának lenyomásával azt nyitjuk, az 1 légüstben levő víz — a 2 tápcsőből érkező vízzel együtt - szabad utat kap a 3 öblítőcsövön keresztül az 5 WC csészébe és elvégzi az öblítést. A 4 zárószerkezet nyitása után közvetlenül a 6 sűrített levegő a vízvezetéki hálózattal egyenlő nyomásával löki ki a 7 vizet, s amire szintje a V szintre süllyed, a 6 levegő nyomása atmoszférikussá válik. Ekkor már megtörténhetik a 4 zárószerkezet zárása akár rugókésleltetéssel, akár a kar elengedése által és az 1 légústben a 7 víz feltöltődése újból megkezdődhetik. Ha azonban valamely okból kifolyólag a 4 zárószerkezetet — pl. a kar további lenyomása által - továbbra is nyitva tartjuk, a víz a 2 tápcsőből a vízvezetéki nyomással ömlik ki az öblítőcső tengelye irányában és most már kisebb hozammal, de még mindig hatékonyan folytathatja a nagyobb átmérőjű, tehát különösebb ellenállás nélküli 3 öblítőcsövön keresztül az öblítést. A V és A szintek közötti térség a légüst feltöltődése során kedvező áramlást biztosít a 2 tápcsőből érkező víznek.

A 2. és 3. ábrán az 1 légüst lapos, az előbbinél kevésbé magas alakú, a 2 tápcső oldalról van bevezetve, de alsó végződése itt is, mint az előző példában, a 3 öblítőcső tengelye felé irányul s itt is megvan a V és A közötti térség. Azt, hogy milyen tápcső bevezetést és légüst alakot választunk, az építési körülmények befolyásolhatják. A bemutatott két változat közül áramlástanilag az

1. ábrán ábrázolt alak a kedvezőbb.

Ez a példaképpeni kiviteli alak biztonsági berendezéssel is el. van látva a szennyezett víznek a szívóhatás következtében a vízvezetéki hálózatba való jutása ellen. Mint a 2. ábrán láthatjuk, a 3 öblítőcsőből a d₀ átmérőjű 8 oldalcső van kiágaztatva, amelynek végén a 10 szabad nyílással ellátott 9 biztonsági tartály van elrendezve. A 8 oldalcső d_o átmérője lényegesen kisebb, mint a 3 öblítőcső d_ö átmérője. Példaképpen megemlítjük, hogy míg a 3 öblítőcső átmérőjét 1 l/2”-ban adtuk meg, ugyanakkor a 8 oldalcső átmérője pl.

d_o = 1/2” lehet. A 9 tartály űrtartalma pl. 0,5 liter, a rajta kialakított nyílás átmérője pl. lem lehet.

Ha most a 4 zárószerkezet nyitása következtében megindul a víz az öblítőcsőben lefelé, egy 5 kevés bejut a 8 oldalcsőbe és a 9 tartályba is, de a tapasztalat szerint ez sohasem tölti meg a 9 tartályt. Viszont, ha - ugyancsak a 4 zárószerkezet nyitott állása mellett — a vízvezetéknek a 2 bevezető csövében szívóhatás lép fel, ez a szívó0 hatás a 10 nyíláson, 9 tartályon és 8 oldalcsövön át levegőt szív fel és nyugalomban hagyja a WC tartályban levő szennyezett vizet.

Ez a biztonsági berendezés természetesen az

1. ábrán bemutatott kiviteli alakkal kapcsolatosan, 5 vagy bármely más, a találmány szerint kivitelezett más alakú szerkezettel kapcsolatosan is hozzáépíthető.

Végül megjegyezzük még, hogy a találmányunk szerinti szerkezettel a vízvezetéki nyomástól függet,0 lenített tartályos szerkezetekhez viszonyítva mintegy 50%-os vízmegtakarítást lehet elérni.

Claims (3)

1. Szabadalmi igénypontok:

   1. WC öblítő készülék, légüsttel, azzal jellemezve, hogy a légüstnek (1) a vízvezetéki hálózat részét képező, a légüst feneke felett térközt (V—A) meghagyó végződésű bevezető tápcsöve (2), valamint a bevezető tápcső szelvényénél nagyobb szelvényű kivezető öblítőcsöve (3) van, mimellett az öblítő cső zárószerkezettel (4) — célszerűen önmagában ismert, kézi nyitású, önműködő, késleltetett zárású zárószerkezettel — van ellátva.
2. 2. Az 1. igénypontban meghatározott készülék kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a bevezető tápcső (2) nyílásával a kivezető öblítöcső (3) tengelye felé van irányítva.
3. 3. Az 1. vagy 2. igénypontban meghatározott készülék kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy az öblítőcsőből (3) kiágazó, annak szelvényénél kisebb szelvényű oldalcsöve (8), ehhez a végén csatlakoztatott, szabad nyílással (10) ellátott biztonsági tartálya (9) van. (Módosítási elsőbbsége: 1977. 05. 23.)