HU226631B1 - Elevator, traction sheave of an elevator and coating for rope groove of such traction sheave - Google Patents

Description

A találmány tárgya felvonó, kötéltárcsa felvonóhoz és bevonat ilyen kötéltárcsa kötélhornyához.

A felvonóban az ellensúly és a felvonófülke olyan felvonókötelekre van felfüggesztve, amelyek lényegében kör keresztmetszetűek. A felvonó egy vagy több, kötélhornyokkal ellátott csigát tartalmaz, amely csigák közül az egyik egy motor által hajtott és a felvonókötelek egy csoportját mozgató kötéltárcsaként van kialakítva. A találmány tárgyát képező kötéltárcsa lényegében kör keresztmetszetű felvonókötelekhez használható.

Egy hagyományos, kötéltárcsás felvonó azon az elven működik, hogy egyetlen, felvonókötélként és tartókötélként egyaránt szolgáló acél drótkötelet egy gyakran öntöttvasból készült kötéltárcsa segítségével mozgatunk, amely kötéltárcsát egy felvonómotor hajt. A felvonókötelek mozgatása az azokra felfüggesztett ellensúly és felvonófülke mozgását eredményezi. A kötéltárcsáról a felvonókötelékre átadott húzóerő, valamint a kötéltárcsa által okozott fékezőerő súrlódás révén adódik át a kötéltárcsa és a felvonókötelek között.

Az acél drótkötelek és a fém kötéltárcsa közötti súrlódási együttható önmagában gyakran kevés ahhoz, hogy a felvonó normális működése során a kívánt tapadást biztosítsa a kötéltárcsa és a felvonókötél között. A súrlódás és a kötelek által átadott erő megnövelhető a kötéltárcsán kialakított kötélhornyok alakjának módosításával. A kötéltárcsákon bemetszett, V alakú kötélhornyokat alakítanak ki, melyek azonban összenyomják a felvonóköteleket, és ezáltal a felvonókötelek hamarabb elhasználódnak, mint azok a kötelek, amelyek például az eltérítőcsigákban alkalmazott, előnyösen félkör keresztmetszetű kötélhornyokban haladnak. A felvonókötél által kifejtett erő megnövelhető a kötéltárcsa és a kötelek közötti befogás szögének növelésével, például az úgynevezett két menetsoros elrendezés alkalmazásával.

Acél drótkötelek, valamint öntöttvas vagy öntött acél kötéltárcsák esetén szinte mindig alkalmaznak kenést a kötéltárcsán a kötelek kopásának csökkentése érdekében. A kenőanyag lecsökkenti a felvonókötél belső elhasználódását, ami a kötélsodronyok közötti kölcsönhatásból ered. A felvonókötél külső elhasználódása a felületen lévő huzalok elhasználódásából adódik, ami elsősorban a kötéltárcsának köszönhető. A kenőanyag hatása rendkívül jelentős a felvonókötél felülete és a kötéltárcsa közötti érintkezés szempontjából is.

A felvonókötél kopását előidéző kötélhorony alakjának módosítására betéteket alkalmaznak, melyeket nagyobb súrlódási együttható elérése céljából helyeznek el a kötényhoronyban. Ilyen betéteket ismertet például az US-3,279,762 sz. és az US-4,198,196 sz. szabadalmi leírás. Az említett leírásokban bemutatott betétek viszonylag vastagok. A betétek által megvalósított kötélhornyok keresztirányú vagy közel keresztirányú bordázattal vannak ellátva, ami a betét felületén többlet rugalmasságot eredményez. Ezenkívül a betét felületét lágyítják is. Mivel a betétek a rajtuk mozgó kötelek által kifejtett erők hatására elhasználódnak, azokat meghatározott időközönként cserélni kell. A betétek elhasználódása a kötélhornyokban, a betét és a tárcsa érintkezőfelületein, valamint a betét belsejében valósul meg.

A JP-A-55089181 sz. szabadalmi leírás olyan felvonót ismertet, amelynél az ellensúly és a felvonófülke olyan felvonókötelek egy csoportjára van felfüggesztve, amelyek lényegében kör keresztmetszetűek. A felvonó egy vagy több, kötélhomyokkal ellátott csigát tartalmaz, ahol az egyik csiga egy motor által hajtott és a felvonókötelek egy csoportját mozgató kötéltárcsaként van kiképezve. Legalább az egyik csigának a felvonókötél felé néző felületén ragasztással rögzített és a kötélhornyokat tartalmazó bevonata van, amely bevonat kevésbé rugalmas a kötélhorony szélein, mint a kötélhorony alján. A bevonat a kötélhorony oldalsó részein egyenletes vastagságú. Ezenkívül a csigában kiképezett horony alja középen nem körív alakú, hanem egy speciális profilú bemetszést tartalmaz. Az ilyen horonyban alkalmazott fenti bevonat tapadási jellemzői továbbra sem kielégítőek.

A találmánnyal célunk olyan felvonó megvalósítása, amelynek kötéltárcsája kiválóan tapad az acél drótkötélhez, továbbá tartós és a felvonókötél kopását csökkentő kialakítású. A találmánnyal további célunk az ismert megoldások hátrányainak kiküszöbölése, illetve olyan kötéltárcsa kialakítása, amely kiválóan tapad a kötelekhez, tartós és csökkenti a felvonókötél kopását. A találmánnyal további célunk a felvonók kötéltárcsája és a kötelek közötti új típusú érintkezési mód megvalósítása. Szintén további célunk a kötéltárcsa és a kötelek közötti új típusú érintkezés alkalmazása a felvonó esetleges eltérítőcsigái esetén is.

A kitűzött célokat az igénypontokban körülírt megoldásokkal érjük el.

A lényegében kör keresztmetszetű felvonókötelekkel ellátott felvonókban a felvonókötelek eltérítésének iránya szabadon változtatható egy csigával. Ezáltal a felvonó alapvető elrendezése, vagyis a kabin, az ellensúly és a felvonómotor elhelyezése viszonylag szabadon változtatható. Az acél drótkötelek, valamint acélhuzalokból sodort, teherviselő résszel ellátott kötelek bevált megoldásnak tekinthetők a felvonófülke és az ellensúly felfüggesztésére szolgáló felvonókötelek tekintetében. Egy kötéltárcsával mozgatott felvonó azonban tartalmazhat eltérítőcsigákat is a kötéltárcsán kívül. Az eltérítőcsigákat két különböző célra használják: egyrészt a felvonófülke és/vagy az ellensúlyok kívánt felfüggesztési arányának beállítására, másrészt a kötelek megvezetésére. Mindegyik eltérítőcsiga alapvetően csak az egyik célra használható, vagyis csak meghatározott funkciója lehet a felfüggesztési arány és a kötelek megvezetésének eszköze tekintetében. A motor által mozgatott kötéltárcsa ezenkívül a felvonókötelek csoportját is mozgatja. A kötéltárcsa és az adott esetben alkalmazott eltérítőcsigák kötélhornyokkal vannak ellátva, így a felvonókötelek csoportjába tartozó mindegyik felvonókötél külön van megvezetve.

Amennyiben egy acél drótkötelet mozgató csiga hornyaiban olyan bevonat van, amely nagy súrlódást biztosít, gyakorlatilag csúszásmentes érintkezés valósul meg a csiga és a felvonókötél között. Ez különösen

HU 226 631 Β1 abban az esetben előnyös, amikor a csigát kötéltárcsaként használjuk. Ha a bevonat viszonylag vékony, a csiga két oldalán fellépő kötélerő közötti erőkülönbség nem eredményezi a felület nagyfokú érintőirányú elmozdulását, ami nagy megnyúláshoz vagy összenyomódáshoz vezetne a húzóerő irányában, amikor a felvonókötél felfut a csigára, illetve amikor elhagyja azt. A csiga két oldalán a legnagyobb erőkülönbség a kötéltárcsa esetén keletkezik, ami az ellensúly és a felvonófülke tömege közötti szokásos különbség miatt, valamint amiatt van, hogy a kötéltárcsa nem egy szabadon forgó csiga, miközben legalábbis a gyorsulás és a fékezés során olyan tényezőt állít elő, amely vagy hozzáadódik a kötélerőkhöz vagy kivonódik a kötélerőből a kiegyensúlyozatlanságból adódóan, ahol a tényező hozzáadása vagy kivonódása a kiegyensúlyozatlanság irányától és a felvonó mozgásától függ. Egy vékony bevonat abból a szempontból is előnyös, hogy amennyiben az a felvonókötél és a kötéltárcsa közé préselődik, a bevonat nem nyomható össze úgy, hogy ez az összenyomódás hatással lenne a kötélhorony oldalaira. Mivel az ilyen összenyomódás az anyag oldalirányú kiterjedését eredményezi, a bevonat károsodhat az abban fellépő nagy mechanikai feszültségek miatt. Amennyiben a horony alján a bevonatot vastagabbra készítik, mint a horony oldalsó részein, a horony alsó része rugalmasabb lesz, mint a horony szélei. Ezáltal a kötélre ható felületi nyomás egyenletesebben elosztható a felvonókötél felületén és a horony felületén. így a kötélhorony egyenletesebb alátámasztást biztosít a kötélnek és a kötélre ható nyomás jobban megtartja a felvonókötél keresztmetszeti alakját. A bevonatnak azonban elegendően vastagnak kell lennie ahhoz, hogy fogadja a felvonókötél megfeszüléséből adódó megnyúlását oly módon, hogy a felvonókötél megcsúszása ne koptassa a bevonatot. A bevonatnak ugyanakkor elegendően lágynak is kell lennie ahhoz, hogy elviselje a felvonókötél szerkezeti egyenetlenségét, vagyis azt, hogy a felületi huzalok legalább részben besüllyedjenek a bevonatba. Ugyanakkor a bevonatnak elegendően keménynek is kell lennie ahhoz, hogy a felvonókötél egyenetlensége következtében a bevonat lényegében ne kopjon le.

A 10 mm-nél vékonyabb acél drótkötelek esetén, amelyeknél a felületi huzalok viszonylag vékonyak, a bevonat keménysége körülbelül 60 ShoreA és legfeljebb körülbelül 100 ShoreA közötti értéket vehet fel. A hagyományos felvonókötelekben alkalmazott huzaloknál vékonyabb felületi huzalokat tartalmazó kötelek esetén, vagyis amelyeknél a felületi huzalok csak körülbelül 0,2 mm vastagságúak, a bevonat vastagsága célszerűen a körülbelül 80-90 ShoreA tartományba esik, illetve a bevonat még ennél is keményebb lehet. A viszonylag kemény bevonat vékonyra készíthető. Amennyiben viszonylag vastagabb felületi huzalokat, például körülbelül 0,5-1 mm vastagságú felületi huzalokat tartalmazó kötelet használnak, egy jó bevonat keménysége a körülbelül 70-85 ShoreA tartományba esik, ekkor azonban vastagabb bevonatra van szükség. Magyarán, vékonyabb huzalok esetén keményebb és vékonyabb bevonatot használunk, míg vastagabb huzalok esetén lágyabb és vastagabb bevonatot használunk. Mivel a bevonat ragasztókötéssel szilárdan van rögzítve a kötéltárcsához a teljes érintkezési felülete mentén, a bevonat és a kötéltárcsa között nem alakul ki csúszás, ami azok kopását eredményezhetné. A ragasztókötés például az alábbi eljárásokkal alakítható ki: gumibevonat vulkanizálása egy fém kötéltárcsa felületére: poliuretán vagy hasonló bevonóanyag öntése egy ragasztót tartalmazó vagy anélküli kötéltárcsára; bevonóanyag felhordása egy kötéltárcsára; vagy bevonóelem gyors felragasztása a kötéltárcsára.

A felvonókötél által a bevonatra kifejtett összterhelés vagy átlagos felületi nyomás miatt a bevonatnak keménynek és vékonynak kell lennie, ugyanakkor a bevonatnak kellően lágynak és vastagnak kell lennie ahhoz, hogy lehetővé tegye a felvonókötél durva felületi struktúrája számára a bevonatba történő kellő mértékű benyomódást annak érdekében, hogy elegendő mértékű súrlódás alakuljon ki a felvonókötél és a bevonat között, továbbá annak biztosítása érdekében, hogy a durva felületi struktúra ne roncsolja a bevonatot.

A találmány egyik előnyös változatánál a kötéltárcsa tartalmaz bevonatot, így célszerűen olyan felvonót valósítunk meg, amelynél legalább a kötéltárcsa el van látva bevonattal. A bevonat előnyösen alkalmazható a felvonó eltérítőcsigáin is. A bevonat csillapítórétegként is szolgál a fém csiga és a felvonókötelek között.

A kötéltárcsa bevonata és a csiga bevonata eltérő módon változtatható úgy, hogy a kötéltárcsa bevonata nagyobb erőkülönbség elviselésére alkalmasan van kialakítva a tárcsa mentén. A bevonat változó jellemzői a vastagság és az anyagi jellemzők. A bevonóanyag célszerűen gumi és poliuretán. A bevonatnak elasztikusnak és tartósnak kell lennie, így lehetővé válik más tartós és rugalmas anyagok felhasználása is, amennyiben azok elég erősek ahhoz, hogy a felvonókötél által kifejtett felületi nyomást elviseljék. A bevonat ellátható megerősítésekkel, például karbonszálakkal, valamint kerámia vagy fém töltőanyagokkal annak érdekében, hogy nagyobb ellenállással rendelkezzen a mechanikai feszültségekkel szemben és/vagy az elhasználódás vagy a kötéllel érintkező felület egyéb jellemzői szempontjából.

A találmány szerinti megoldás többek között az alábbi előnyökkel rendelkezik:

- nagy súrlódás a kötéltárcsa és a felvonókötél között;

- a horony alján nagyobb vastagsággal kialakított bevonat a horony keresztirányában egyenletesen osztja el a terhelést, így a horony aljára nem hat nagyobb deformáló erő, mint a horony oldalsó részeire;

- a felvonókötél egyenletes alátámasztása csökkenti a felvonókötél belső részeire ható deformáló erőt;

- a bevonat csökkenti a kötelek kopását, ami azt jelenti, hogy kisebb kopási tűrésre van szükség a felvonókötél felületi huzaljaiban, így a felvonókötél megvalósítható kizárólag vékony, de erős anyagból készült huzalokból;

HU 226 631 Β1

- mivel a kötelek megvalósíthatók vékony huzalokból, továbbá mivel a vékony huzalok viszonylag erősebbre készíthetők, a felvonókötelek ennek megfelelően vékonyabbak lehetnek, kisebb méretű csigák használhatók, ami helytakarékos és az eddigieknél gazdaságosabb elrendezés megvalósítását teszi lehetővé;

- a bevonat tartós, mivel egy viszonylag vékony bevonatban nem alakul ki jelentős belső tágulás;

- egy vékony bevonatban a deformációk kicsik és ezért a deformációból adódó disszipáció, valamint a bevonat belsejében keletkező hő kicsi, továbbá a hő könnyen eltávolítható a vékony bevonatról, így a terhelés által a bevonatban előidézett hőterhelés kicsi;

- mivel a felvonókötél vékony, továbbá a csigán lévő bevonat szintén vékony és kemény, a csiga könnyen forog a felvonókötél alatt;

- a bevonat nem kopik a kötéltárcsa fémes része és a bevonóanyag találkozási felületén;

- a kötéltárcsa és a felvonókötél közötti nagy súrlódás lehetővé teszi, hogy a felvonófülke és az ellensúly viszonylag könnyű legyen, ami szintén gazdaságos megoldást eredményez.

A találmányt a továbbiakban a rajz alapján ismertetjük részletesen. A rajzon:

az 1. ábra a találmány szerinti felvonót szemléltető vázlatrajz;

a 2. ábra a találmánynál alkalmazott csiga részben keresztmetszeti, részben oldalnézeti képe;

a 3. ábra a találmány szerinti bevonat kialakítását szemlélteti; és a 4. és 5. ábra a találmány szerinti bevonat kialakításának további lehetséges módjait szemlélteti.

Az 1. ábrán egy felvonószerkezet vázlatrajza látható. A felvonó célszerűen egy géphelyiség nélküli felvonó, amelynél a felvonót mozgató 6 motor a felvonóaknában helyezkedik el, bár a találmány alkalmazható géphelyiséggel rendelkező felvonókra is. A felvonó 3 felvonóköteleinek elrendezése a következő: a 3 felvonókötelek egyik vége szilárdan rögzítve van egy 13 horgonyhoz, amely az akna felső részében helyezkedik el a 2 ellensúly pályája felett, amely 2 ellensúly megvezető- 11 sínek mentén mozog. A 13 horgonytól a vezetékek lefelé haladnak és elhaladnak a 2 ellensúlyt tartó eltérítő- 9 csigák körül, amely eltérítő- 9 csigák elforgathatóan vannak a 2 ellensúlyhoz rögzítve, és amelyekről a 3 felvonókötelek továbbhaladnak a 6 motor 7 kötéltárcsájához. A 3 felvonókötelek a 7 kötéltárcsában kötélhornyokban haladnak. A 7 kötéltárcsától a 3 felvonókötelek lefelé haladnak az 1 felvonófülkéhez, amely megvezető- 10 sínek mentén mozog. A 3 felvonókötelek ezután az 1 felvonófülke alatt elhelyezkedő eltérítő- 4 csigákhoz vannak vezetve, amelyek segítségével az 1 felvonófülke a 3 felvonókötelekre van felfüggesztve, majd ezután felfelé haladnak az 1 felvonófülkétől egy másik 14 horgonyhoz, amely a felvonóakna felső részében található. A 3 felvonókötelek másik vége ehhez a 14 horgonyhoz van rögzítve. Az akna felső részében lévő 13 horgony, a 7 kötéltárcsa és a 2 ellensúlyt a 3 felvonókötelekre felfüggesztő eltérítő- 9 csiga célszerűen úgy van elhelyezve egymáshoz képest, hogy a 13 horgonytól a 2 ellensúlyig tartó kötélrész és a 2 ellensúlytól a 7 kötéltárcsáig tartó vezetékrész lényegében párhuzamos legyen a 2 ellensúly pályájával. Ehhez hasonlóan az akna felső részében levő 14 horgony, a 7 kötéltárcsa és az 1 felvonófülkét a 3 felvonókötelekre felfüggesztő eltérítő- 4 csigák úgy vannak egymáshoz képest elhelyezve, hogy a 14 horgonytól az 1 felvonófülkéig tartó vezetékszakasz és az 1 felvonófülkétől a 7 kötéltárcsáig tartó vezetékszakasz lényegében párhuzamos legyen az 1 felvonófülke pályájával. Ennél az elrendezésnél nincs szükség több eltérítőcsigára az aknában lévő 3 felvonókötelek meg vezetésére. A 3 felvonókötelek húzóereje lényegében középpontosan hat az 1 felvonófülkére, feltéve, hogy az 1 felvonófülkét tartó 4 csigák az 1 felvonófülke tömegközéppontján áthaladó függőleges egyeneshez képest lényegében szimmetrikusan helyezkednek el.

A felvonóaknában elhelyezett 6 motor célszerűen lapos kialakítású, vagyis a 6 motor mélysége kicsi a szélességéhez és/vagy magasságához viszonyítva, de legalábbis a 6 motor elég keskeny ahhoz, hogy el lehessen helyezni az 1 felvonófülke és a felvonóakna fala között. A 6 motor különböző módon helyezhető el. Egy keskeny 6 motor könnyen beilleszthető az 1 felvonófülke fölé. A felvonóakna ellátható a 7 kötéltárcsát meghajtó 6 motor áramellátásához szükséges berendezéssel, valamint a felvonót vezérlő berendezéssel, melyek mindegyike elhelyezhető egy közös 8 műszerpanelben, megvalósíthatók egymástól független, különálló egységekként, illetve részben vagy teljesen integrálhatók a 6 motorba. A 6 motor lehet egyfokozatú vagy többfokozatú. Célszerű olyan egyfokozatú 6 motor megvalósítása, amely permanens mágnest tartalmaz. A 6 motor rögzíthető a felvonóakna falához, annak mennyezetéhez, egy vagy több vezetősínhez vagy más szerkezethez, például egy gerendához vagy egy kerethez. Abban az esetben, ha a motor az 1 felvonófülke alatt helyezkedik el, lehetőség van arra, hogy a 6 motor a felvonóakna alján legyen elhelyezve. Az 1. ábrán egy gazdaságos 2:1 felfüggesztés látható, azonban a találmány alkalmazható olyan felvonó esetén is, amely 1:1 felfüggesztési arányt alkalmaz, vagyis olyan felvonónál, amelynél a felvonókötelek közvetlenül a 2 ellensúlyhoz és az 1 felvonófülkéhez kapcsolódnak eltérítő 4, 9 csigák alkalmazása nélkül, illetve olyan felvonónál, amely másfajta felfüggesztési módot alkalmaz, amely megvalósítható egy kötéltárcsás felvonónál.

A 2. ábrán egy, a találmány szerinti felvonónál alkalmazott 100 csiga részben keresztmetszeti oldalnézete látható. A 100 csiga peremén kialakított 101 hornyokban 102 bevonat van elhelyezve. A 100 csiga célszerűen fémből vagy műanyagból van. A 100 csiga kerékagyában a 100 csigát tartó csapágy számára 103 térrész van kialakítva. A 100 csiga 105 furatokat is tartalmaz csavarok számára, melyek lehetővé teszik, hogy a 100 csigát az oldalán egy - az 1. ábrán látható

HU 226 631 Β1

- 6 motorban lévő horgonyhoz, például egy forgó peremhez rögzítsük egy 7 kötéltárcsa kialakítása céljából, amikor is nincs szükség a 6 motortól elkülönített csapágy alkalmazására.

A 3. ábrán olyan megoldás látható, amelynél a

201 kötélhorony egy olyan 202 bevonatban van kialakítva, amely a 201 kötélhorony oldalain vékonyabb, mint az alján. Ennél a megoldásnál a 202 bevonat a 200 csiga 220 alap-horonyfelületén helyezkedik el úgy, hogy a felvonókötél által kifejtett nyomás következtében a 202 bevonatban kialakuló deformációk kismértékűek lesznek és főleg a felvonókötél 202 bevonatba benyomódó felületi textúrájára korlátozódnak. Az ilyen megoldás a gyakorlatban gyakran azt jelenti, hogy a 200 csiga bevonata horonyspecifikus alrétegeket tartalmaz, melyek elkülönülnek egymástól, azonban a találmány nem zárja ki más lehetséges megoldások alkalmazását sem, amelyeknél a csiga bevonata több horonyra is folytonosan kiterjed.

Azáltal, hogy a bevonatot a horony szélein vékonyabbra készítjük, mint a horony alján, a felvonókötél által a kötélhorony alján előidézett összenyomódás a felvonókötélnek a horonyba történő benyomódásakor kiküszöbölhető vagy legalábbis lecsökkenthető. Mivel a nyomás oldalirányban is képes továbbterjedni, aminek mértékét a 220 alap-horonyfelület alakjának és a

202 bevonat változó vastagságának együttes hatása határozza meg, a felvonókötélre és a bevonatra kisebb maximális felületi nyomás hat. Ilyen hornyot a 202 bevonat előállítására szolgáló eljárás például az, amelynél a köríves 220 alap-horonyfelületre bevonóanyagot töltünk, majd a 220 alap-horonyfelületen lévő bevonóanyagban félkör alakú 201 kötélhomyot alakítunk ki. A 201 kötélhorony alakja tartós és a felvonókötél alatti teherviselő felületi réteg jobban ellenáll a felvonókötelek által előidézett nyomófeszültség oldalirányú továbbterjedésének. A mechanikai feszültség oldalirányú továbbterjedését, vagy a bevonatnak a nyomás miatt bekövetkező alakváltozását elősegíti az, ha a bevonat vastagság és rugalmas, illetve hátráltatja az, ha a bevonat kemény és esetleg meg van erősítve. A kötélhorony aljában a bevonat vastagra alakítható ki, akár a felvonókötél vastagságának fele is lehet. Ez utóbbi esetben azonban kemény és rugalmatlan bevonatra van szükség. Ha viszont a felvonókötél vastagságának csak körülbelül egy tizedének megfelelő vastagságú bevonatot alkalmazunk, akkor a bevonóanyag nyilvánvalóan lágyabb lehet. Nyolc személyt szállító felvonó megvalósítható olyan bevonat alkalmazásával, amelynek a horony aljában mért vastagsága körülbelül egyötöde a felvonókötél vastagságának, amennyiben a felvonókötél anyagát és a felvonókötél terhelését megfelelően választjuk meg. A bevonat vastagságának legalább 2-3-szor akkorának kell lennie, mint a felvonókötél felületi huzalai által kialakított felületi textúra mélysége. Egy ilyen rendkívül vékony bevonat, amelynek a vastagsága még a felvonókötél felületi huzalainak vastagságánál is kisebb, nem feltétlenül viseli el a rá ható összenyomó erőt. A gyakorlatban a bevonatnak vastagabbnak kell lennie, mint ez a minimális vastagság, mivel a bevonatnak el kell viselnie a felvonókötélnek a felületi textúra durvaságánál nagyobb mértékű változásait is. Ilyen durvább felület valósul meg például ott, ahol a kötélsodronyok közötti szintkülönbségek nagyobbak, mint a huzalok közötti szintkülönbségek. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy egy megfelelő minimális bevonati vastagság körülbelül 1-3-szorosa a felületi huzal vastagságának. A felvonóknál általában használt felvonókötelek esetén, melyeket fém kötélhornyokkal való érintkezésre alakítottak ki, és amelyek vastagsága 8-10 mm, ez a vastagsági előírás legalább egy körülbelül 1 mm vastag bevonatot tesz szükségessé. Mivel a kötéltárcsán lévő bevonat, amely a felvonókötél nagyobb mértékű igénybevételét eredményezi, mint a felvonó egyéb csigái, lecsökkenti a felvonókötél igénybevételét, ezáltal szükségtelenné válik az, hogy a felvonókötelet vastag felületi huzalokkal lássuk el, így a felvonókötél simábbra készíthető. A vékony huzalok használata lehetővé teszi vékonyabb felvonókötél előállítását, mivel vékony acélhuzalok erősebb anyagból gyárthatók, mint a vastagabb huzalok. Például 0,2 mm vastag huzalok felhasználásával 4 mm vastag felvonókötél gyártható, ami viszonylag jó kialakítású vezetéknek tekinthető. Egy ilyen felvonókötél esetén a kötéltárcsa megfelelő bevonatának vastagsága jóval 1 mm alatt van. A bevonatnak azonban elég vastagnak kell lennie ahhoz, hogy ne repedjen el vagy ne lyukadjon ki, például a kötélhorony és a felvonókötél közé véletlenül bejutó homokszemcse vagy más hasonló részecske miatt. Ezért a minimálisan javasolt bevonati vastagság még a vékonyhuzalos felvonókötelek esetén is körülbelül 0,5-1 mm. A kis felületi huzalokkal rendelkező felvonókötelek és az egyébként viszonylag sima felület esetén a felület megfelelő vastagságát az A+Bcosa képlet adja meg. Ilyen bevonat alkalmazható azoknál a felvonóköteleknél is, amelyek felületi sodronyai egymástól meghatározott távolságokra érintkeznek a kötélhoronnyal, ugyanis ha a bevonóanyag elegendően kemény, akkor a kötélhoronnyal érintkező mindegyik sodrony egymástól függetlenül van megtámasztva, és a tartóerő mindegyikben azonos és/vagy tetszőleges érték. Az A+Bcosa képletben az A és a B olyan konstansok, hogy az A+B érték a bevonat vastagságát adja ki a 201 kötélhorony alján, míg az a szög a horony aljától mért szögtávolság, ahol a szög csúcsa a kötélhorony keresztmetszetének görbületi középpontja. Az A konstans értéke legalább 0, míg a B konstans értéke mindig nagyobb, mint 0. A horony szélei felé fokozatosan elvékonyodó bevonat vastagsága meghatározható az A+Bcosa képlettől eltérő módon is úgy, hogy a rugalmasság a horony szélei felé csökken. A 4. és

5. ábra olyan kötélhornyok keresztmetszetét mutatja, amelyeknél a kötélhorony középső részének rugalmassága speciális módon van megnövelve. A 4. ábrán látható horony egy bemetszett horony. Az 5. ábrán olyan horony látható, amelynek az alján lévő bevonat olyan, eltérő anyagból lévő, különösen rugalmas 221 területet tartalmaz, amelyen a rugalmasság meg van növelve az anyagvastagság növelésével olyan anyag felhasználásával, amely lágyabb, mint a bevonat többi része.

HU 226 631 Β1

A jelen leírásban a találmányt konkrét példákon, valamint a rajz segítségével mutattuk be. A találmány azonban eltérő módon is megvalósítható az igénypontok által határolt oltalmi körön belül. így például nyilvánvaló, hogy egy vékony felvonókötél megnöveli a kötélhoronyra kifejtett átlagos felületi nyomás értékét, ha a felvonókötél feszítettsége változatlan marad. Ez könnyen figyelembe vehető a bevonat vastagságának és keménységének módosításával, mivel egy vékony felvonókötélnek vékony felületi huzaljai vannak, így például egy keményebb és/vagy vékonyabb bevonat nem okoz semmilyen problémát. A szakmában jártas szakemberek számára nyilvánvaló az is, hogy egy félkör profilú kötélhorony teherviselő felülete 180°-nál kisebb nyílásszögű.

Claims (12)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Felvonó, amelyben az ellensúly (2) és a felvonófülke (1) olyan felvonókötelek (3) egy csoportjára van felfüggesztve, amelyek lényegében kör keresztmetszetűek, továbbá amely felvonó egy vagy több, kötélhornyokkal (101, 201) ellátott csigát (4, 9, 100, 200) tartalmaz, ahol az egyik csiga egy motor (6) által hajtott és a felvonókötelek (3) egy csoportját mozgató kötéltárcsaként (7) van kiképezve, ahol legalább az egyik csigának a felvonókötél (3) felé néző felületén ragasztással rögzített és a kötélhomyokat (101, 201) tartalmazó bevonata (102, 202) van, amely bevonat (102, 202) kevésbé rugalmas a kötélhorony (101, 201) szélein, mint a kötélhorony (101, 201) alján, azzal jellemezve, hogy a kötélhorony (201) egy olyan körív alakú alsó résszel rendelkező alap-horonyfelületet (220) tartalmaz, amelyhez hozzá van ragasztva a bevonat (202), és a bevonat (202) változó vastagságú a bevonattal (202) ellátott, körív alakú alsó résszel rendelkező alaphoronyfelület (220) mentén.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti felvonó, azzal jellemezve, hogy csak a kötéltárcsa (7) van bevonattal (102, 202) ellátva.
3. 3. Az 1. igénypont szerinti felvonó, azzal jellemezve, hogy az összes csiga (4, 9, 100, 200) el van látva bevonattal (102, 202).
4. 4. Az 1. igénypont szerinti felvonó, azzal jellemezve, hogy a bevonat (202) vékonyabb a kötélhorony (201) szélein, mint a kötélhorony (201) alján.
5. 5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti felvonó, azzal jellemezve, hogy a kötélhorony (101, 201) alján a bevonat (102, 202) vastagsága lényegesen kisebb, mint a kötélhoronyban (101, 201) elhelyezkedő felvonókötél (3) vastagságának a fele, a bevonat (102, 202) keménysége pedig kisebb, mint kb. 100 ShoreA, de nagyobb, mint kb. 60 ShoreA.
6. 6. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti felvonó, azzal jellemezve, hogy a felvonóköteleknek (3) acélhuzalokból sodort teherviselő része van.
7. 7. Kötéltárcsa (7) felvonóhoz, amely lényegében kör keresztmetszetű felvonókötelekhez (3) van kialakítva, és amelynek a felvonókötél (3) felé néző felületén ragasztással rögzített és kötélhomyokat (101, 201) tartalmazó bevonata (102, 202) van, amely bevonat (102, 202) kevésbé rugalmas a kötélhorony (101, 201) szélein, mint a kötélhorony (101, 201) alján, azzal jellemezve, hogy a kötélhorony (201) egy olyan körív alakú alsó résszel rendelkező alap-horonyfelületet (220) tartalmaz, amelyhez hozzá van ragasztva a bevonat (202), és a bevonat (202) változó vastagságú a bevonattal (202) ellátott, körív alakú alsó résszel rendelkező alaphoronyfelület (220) mentén.
8. 8. A 7. igénypont szerinti kötéltárcsa, azzal jellemezve, hogy a bevonat (102, 202) vastagsága a kötélhorony (101, 201) alján lényegesen kisebb, mint a kötélhoronyban (101, 201) elhelyezkedő felvonókötél (3) vastagságának a fele, és a bevonat (102, 202) keménysége kisebb, mint kb. 100 ShoreA, de nagyobb, mint kb. 60 ShoreA.
9. 9. A 7. vagy 8. igénypont szerinti kötéltárcsa, azzal jellemezve, hogy a bevonat (102, 202) gumiból, poliuretánból vagy más hasonló elasztikus anyagból van.
10. 10. A 7-9. igénypontok bármelyike szerinti kötéltárcsa, azzal jellemezve, hogy a bevonat (102, 202) vékonyabb a kötélhorony (101, 201) szélső részein, mint a kötélhorony (101, 201) alján.
11. 11. A 7-10. igénypontok bármelyike szerinti kötéltárcsa, azzal jellemezve, hogy a bevonat (102, 202) vastagságát az A+Bcosa képlet írja le, ahol A és B konstansok, α pedig a kötélhorony (101, 201) aljától mért szögtávolság.
12. 12. Bevonat (102, 202) felvonó kötéltárcsájának (7) kötélhornyaihoz (101, 201), amely bevonat (102, 202) a kötéltárcsa (7) kötélhornyaihoz (101, 201) van rögzítve ragasztással, és amely bevonat (102, 202) vastagsága a kötélhorony (101, 201) alján a legnagyobb és a kötélhorony (101, 201) szélei felé fokozatosan csökken, azzal jellemezve, hogy a bevonat (102, 202) vastagságát az A+Bcosa képlet írja le, ahol A és B konstansok, a pedig a kötélhorony (101, 201) aljának közepétől mért szögtávolság.